A feltámadás öt megdönthetetlen bizonyítéka
„…sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él…” (Apostolok cselekedetei 1:3)
Jézus idejében, ha egy ács befejezte a munkáját, az volt a szokás, hogy megmosta a kezét, megtörölte egy vászondarabba, a vásznat összehajtogatta, és letette a befejezett munkájára. Ez a szövetdarab volt a védjegye; ha valaki meglátta, tudhatta róla, hogy a munka készen van. Húsvét vasárnapján „… Péter… bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. Akkor bement a másik tanítvány is… és látott, és hitt.” (János 20:6-8). A tudósok megdönthetetlen bizonyítéknak azt tartják, ha az ismételt kísérletek mindig ugyanazt az eredmény adják, és ezt többszörösen meg tudják erősíteni. Íme, öt megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy Jézus feltámadt a halálból. Először: a magdalai Mária találkozott vele. Másodszor: az asszonyok, akik kimentek a sírhoz, látták őt. Harmadszor: az emmausi tanítványok beszéltek vele. Negyedszer: az apostolok találkoztak vele. Végül: egyszerre ötszáz ember találkozott vele. „Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól” (ApCsel 1:3). Krisztus feltámadása megváltásunk alapja, ez az a reménység, melyen örök életünk nyugszik (ld. Róma 10:9-10). Pál azt írja: „Krisztus meghalt a mi bűneinkért… Eltemették… feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek… Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig… megjelent nekem is.” (1Korinthus 15:3-8)
Egy húsvéti istentiszteleten egy bangladesh-i gyülekezet sírt, amikor a Jézus-filmben a keresztrefeszítési jelenetet látták. Hirtelen egy kisfiú felpattant az egyik hátsó padból, és így kiáltott: „Ne izguljatok, fel fog támadni! Én már láttam!” Örvendezz, ma húsvét van! Ő feltámadt – és mi is fel fogunk!
Jézus idejében, ha egy ács befejezte a munkáját, az volt a szokás, hogy megmosta a kezét, megtörölte egy vászondarabba, a vásznat összehajtogatta, és letette a befejezett munkájára. Ez a szövetdarab volt a védjegye; ha valaki meglátta, tudhatta róla, hogy a munka készen van. Húsvét vasárnapján „… Péter… bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. Akkor bement a másik tanítvány is… és látott, és hitt.” (János 20:6-8). A tudósok megdönthetetlen bizonyítéknak azt tartják, ha az ismételt kísérletek mindig ugyanazt az eredmény adják, és ezt többszörösen meg tudják erősíteni. Íme, öt megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy Jézus feltámadt a halálból. Először: a magdalai Mária találkozott vele. Másodszor: az asszonyok, akik kimentek a sírhoz, látták őt. Harmadszor: az emmausi tanítványok beszéltek vele. Negyedszer: az apostolok találkoztak vele. Végül: egyszerre ötszáz ember találkozott vele. „Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól” (ApCsel 1:3). Krisztus feltámadása megváltásunk alapja, ez az a reménység, melyen örök életünk nyugszik (ld. Róma 10:9-10). Pál azt írja: „Krisztus meghalt a mi bűneinkért… Eltemették… feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek… Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig… megjelent nekem is.” (1Korinthus 15:3-8)
Egy húsvéti istentiszteleten egy bangladesh-i gyülekezet sírt, amikor a Jézus-filmben a keresztrefeszítési jelenetet látták. Hirtelen egy kisfiú felpattant az egyik hátsó padból, és így kiáltott: „Ne izguljatok, fel fog támadni! Én már láttam!” Örvendezz, ma húsvét van! Ő feltámadt – és mi is fel fogunk!
A megfelelő helyen a megfelelő ember
„Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?” (Eszter 4:14)
Eszter megnyert egy szépségversenyt, feleségül ment egy királyhoz, királyi palotában élt, leleplezte a zsidó nép kiirtására irányuló összeesküvést, és megmentette őket. Az ő története megmutatja nekünk, mennyire fontos, hogy a megfelelő helyen és a megfelelő emberek befolyása alatt legyünk. Tehát: 1) Nem véletlenül vagy ott, ahol vagy. Mordokaj, Eszter mentora kihívás elé állította a királynőt és megváltoztatta az életét azzal, hogy ezt mondta: „Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?” Eszter életét nem királynőként kezdte, de amikor az lett, akkor döntenie kellett a kényelme és az elhívása között. Ezt a döntést nekünk is meg kell hoznunk. „Mi az én elhívásom?” – kérdezed. Beletartozhat ebbe a munkád, a házasságod, a szülői teendőid, a baráti kapcsolataid. Az elhivatásod szólhat a lakókörnyezeted felé, vagy vonatkozhat a gyülekezetben vállalt önkéntes munkára. Egy dolog biztos: amikor Isten szólít, akkor ez „a te időd”. Sokszor kísért minket az a gondolat, hogy most csak „maradjunk valahogy a víz felszínén”, várva egy kedvezőbb alkalmat vagy fontosabb lehetőséget. Nem, nem te választod meg az idődet, ezt Isten teszi! A zsoltáríró azt mondja: „Életem ideje kezedben van…” (Zsoltárok 31:16 Károli). 2) Isten különleges embereket küld, hogy tanácsoljanak minket. Mordokaj nélkül Eszter talán sohasem értette volna meg elhívását. És az ő segítsége nélkül talán sohasem tudta volna megragadni. Tehát: Ki a te Mordokajod? Ki ismer elég jól ahhoz, hogy segítsen tisztázni, mi is az elhívásod? Ki szeret eléggé ahhoz, hogy szembesítsen, amikor elvéted az utat, vagy erősítsen, amikor fel akarod adni, és vissza akarsz fordulni? Egyikünkben sincs meg az összes erény, mindannyiunknak vannak gyengeségei és látásunkban holttér. Ezért küld Isten másokat, és ezért van szükségünk rájuk!
Eszter megnyert egy szépségversenyt, feleségül ment egy királyhoz, királyi palotában élt, leleplezte a zsidó nép kiirtására irányuló összeesküvést, és megmentette őket. Az ő története megmutatja nekünk, mennyire fontos, hogy a megfelelő helyen és a megfelelő emberek befolyása alatt legyünk. Tehát: 1) Nem véletlenül vagy ott, ahol vagy. Mordokaj, Eszter mentora kihívás elé állította a királynőt és megváltoztatta az életét azzal, hogy ezt mondta: „Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?” Eszter életét nem királynőként kezdte, de amikor az lett, akkor döntenie kellett a kényelme és az elhívása között. Ezt a döntést nekünk is meg kell hoznunk. „Mi az én elhívásom?” – kérdezed. Beletartozhat ebbe a munkád, a házasságod, a szülői teendőid, a baráti kapcsolataid. Az elhivatásod szólhat a lakókörnyezeted felé, vagy vonatkozhat a gyülekezetben vállalt önkéntes munkára. Egy dolog biztos: amikor Isten szólít, akkor ez „a te időd”. Sokszor kísért minket az a gondolat, hogy most csak „maradjunk valahogy a víz felszínén”, várva egy kedvezőbb alkalmat vagy fontosabb lehetőséget. Nem, nem te választod meg az idődet, ezt Isten teszi! A zsoltáríró azt mondja: „Életem ideje kezedben van…” (Zsoltárok 31:16 Károli). 2) Isten különleges embereket küld, hogy tanácsoljanak minket. Mordokaj nélkül Eszter talán sohasem értette volna meg elhívását. És az ő segítsége nélkül talán sohasem tudta volna megragadni. Tehát: Ki a te Mordokajod? Ki ismer elég jól ahhoz, hogy segítsen tisztázni, mi is az elhívásod? Ki szeret eléggé ahhoz, hogy szembesítsen, amikor elvéted az utat, vagy erősítsen, amikor fel akarod adni, és vissza akarsz fordulni? Egyikünkben sincs meg az összes erény, mindannyiunknak vannak gyengeségei és látásunkban holttér. Ezért küld Isten másokat, és ezért van szükségünk rájuk!
KÍSÉRTÉSBEN VAGY?
„… hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsidók 4:16)
Nem számít, hogy mennyire vagy érett lelkileg, a kísértést sosem fogod kinőni. Ha egyik fronton legyőzöd, egy másikon fog támadni. Sőt, minél közelebb kerülsz Istenhez, a Sátán annál erősebben fog próbálkozni. Pál ezt így magyarázza: „Mert a test kívánsága a lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással…” (Galata 5:17). Mi hát a megoldás? Íme, két mód arra, hogyan győzheted le a kísértést. Először: Légy őszinte ezzel kapcsolatban! Kérdezd meg magadtól: „Mikor ér a legtöbb kísértés?” Általában akkor vagyunk a legsebezhetőbbek, amikor nagy a nyomás rajtunk, amikor fájdalom ér, haragszunk, aggódunk, magányosak vagyunk, unatkozunk, fáradtak vagyunk, vagy valami nagy siker vagy lelki magasság után. Tanuld meg felismerni a mintát! „A becsületes emberek útja kikerüli a veszélyt, életét tartja meg, aki útjára vigyáz.”(Példabeszédek 16:17). Másodszor: Kérd Isten segítségét! „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak…” (Zsoltárok 50:15). Miért nem hívjuk hát Istent gyakrabban? Mert időnként egyszerűen csak meg akarjuk tenni, amit meg akarunk tenni – igaz? Vagy azért nem, mert szégyelljük magunkat amiatt, hogy újra meg újra megadjuk magunkat ugyanannak a kísértésnek. Ne csüggedj – Isten nem mond le rólad! Igéje azt mondja: „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsidók 4:16). Ha a nap minden órájában Istenhez kell kiáltanod segítségért, Ő ott lesz számodra! Ahogy a fa gyökerei minden viharral erősebbek lesznek, te is erősebb leszel, minden alkalommal, amikor ellenállsz a kísértésnek.
„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23)
Előfordult már veled, hogy valamilyen ételnek a reklámját láttad a tévében, és hirtelen úgy érezted, éhes vagy? Ez a gondolat ereje! Ami meg tudja ragadni a figyelmedet, téged is foglyul tud ejteni. Ha egyre csak ismételgeted: „Abba kell hagynom z ivást, vagy a dohányzást, vagy a zabálást, vagy a bujaságot”, ez nem működik, mert továbbra is csak arra gondolsz, amit nem akarsz tenni. Ahelyett, hogy megpróbálnád eltávolítani ezeket a gondolatokat, helyettesítsd őket mással! Amint elkezdesz valami jóra összpontosítani, a gonosz szorítása csökken. Át kell programoznod elmédet, csak így tudsz folyamatosan jó dolgokra gondolni. A Biblia azt mondja: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval” (Róma 12:21). A Sátán nem tudja felhívni és megtartani a figyelmedet, ha azt már valami másra adtad. Ezért írja Pál: „…ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8). Hiábavaló harcolni egy gondolattal, ezáltal csak erősödik a kapcsolat közte és közted. Minél többet foglalkozol vele, annál erősebb lesz. Nyomd meg a gombot a távirányítón, és válts csatornát! Azzal nem fogod legyőzni a kísértést, ha az érzéssel harcolsz. Minél inkább küzdesz egy érzés ellen, annál jobban kötődik hozzád, és vonz. Fordítsd a figyelmedet valami jobbra! A csata az elmédben dől el. Kezd el irányításod alá venni az elméd, és figyelj oda, milyen hatásokat engedsz be a médiából! A Biblia azt mondja: „az életedet a gondolataid formálják” (Példabeszédek4:23 GNT). A zsoltáros így imádkozott: „Fordítsd el tekintetemet, hogy ne nézzek hiábavalóságra…” (Zsoltárok 119:37). Könnyen megy? Nem. Fegyelemre és gyakorlásra van szükség hozzá. Idővel és Isten kegyelmével azonban meg tudod változtatni gondolkodásodat, sé le tudod győzni a kísértést.
„… amit hallottunk… láttunk… megtapintottunk…” (1János 1:1)
Közelebb kerülhetsz az Úrhoz, ha valóban akarod. Közvetlen ismeretségben lehetsz vele. Nem kell megelégedned vasárnap reggeli ige-morzsákkal, másodkézi információkkal vagy távkapcsolattal. Egészen közeli, meghitt kapcsolatba kerülhetsz vele. János azt írja: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről” (1János 1:1). Ahhoz, hogy Istenhez közelebb kerüljünk, az kell, hogy érzékenyebbek legyünk jelenlétére. Ez három nagyszerű haszonnal jár: 1) Barátság. Egyetlen ember sem lehet, bármilyen csodálatos, mindenné, amire szükséged van. Az Úr azonban igen. A Szentírás azt írja róla: „…olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél” (Példabeszédek 18:24). Ki fog tartani melletted az élet minden időszakában, a rossz időkben és a jó időkben egyaránt. Az Egyesült Államok tengerészgyalogosainak jelszava, a „Semper Fi”, a latin „semper fidelis” [örökké hűséges] kifejezésből ered. Istenre még inkább igaz ez; még amikor mi nem is vagyunk hűségesek hozzá, ő hűséges hozzánk. 2) Együttérzés. Fiatal tanítványként János tüzet akart kérni az égből arra a falura, ahol nem adtak szállást Jézusnak és tanítványainak (ld. Lukács 9:54). Miután azonban egész életét Krisztus követésében élte le, ezt írta: „aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet” (1János 4:8). 3) Bátorság. Bármit is hoz az élet, kezelni tudod, ha erődet és bátorságodat Istenből meríted. „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).
Nem számít, hogy mennyire vagy érett lelkileg, a kísértést sosem fogod kinőni. Ha egyik fronton legyőzöd, egy másikon fog támadni. Sőt, minél közelebb kerülsz Istenhez, a Sátán annál erősebben fog próbálkozni. Pál ezt így magyarázza: „Mert a test kívánsága a lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással…” (Galata 5:17). Mi hát a megoldás? Íme, két mód arra, hogyan győzheted le a kísértést. Először: Légy őszinte ezzel kapcsolatban! Kérdezd meg magadtól: „Mikor ér a legtöbb kísértés?” Általában akkor vagyunk a legsebezhetőbbek, amikor nagy a nyomás rajtunk, amikor fájdalom ér, haragszunk, aggódunk, magányosak vagyunk, unatkozunk, fáradtak vagyunk, vagy valami nagy siker vagy lelki magasság után. Tanuld meg felismerni a mintát! „A becsületes emberek útja kikerüli a veszélyt, életét tartja meg, aki útjára vigyáz.”(Példabeszédek 16:17). Másodszor: Kérd Isten segítségét! „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak…” (Zsoltárok 50:15). Miért nem hívjuk hát Istent gyakrabban? Mert időnként egyszerűen csak meg akarjuk tenni, amit meg akarunk tenni – igaz? Vagy azért nem, mert szégyelljük magunkat amiatt, hogy újra meg újra megadjuk magunkat ugyanannak a kísértésnek. Ne csüggedj – Isten nem mond le rólad! Igéje azt mondja: „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsidók 4:16). Ha a nap minden órájában Istenhez kell kiáltanod segítségért, Ő ott lesz számodra! Ahogy a fa gyökerei minden viharral erősebbek lesznek, te is erősebb leszel, minden alkalommal, amikor ellenállsz a kísértésnek.
„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23)
Előfordult már veled, hogy valamilyen ételnek a reklámját láttad a tévében, és hirtelen úgy érezted, éhes vagy? Ez a gondolat ereje! Ami meg tudja ragadni a figyelmedet, téged is foglyul tud ejteni. Ha egyre csak ismételgeted: „Abba kell hagynom z ivást, vagy a dohányzást, vagy a zabálást, vagy a bujaságot”, ez nem működik, mert továbbra is csak arra gondolsz, amit nem akarsz tenni. Ahelyett, hogy megpróbálnád eltávolítani ezeket a gondolatokat, helyettesítsd őket mással! Amint elkezdesz valami jóra összpontosítani, a gonosz szorítása csökken. Át kell programoznod elmédet, csak így tudsz folyamatosan jó dolgokra gondolni. A Biblia azt mondja: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval” (Róma 12:21). A Sátán nem tudja felhívni és megtartani a figyelmedet, ha azt már valami másra adtad. Ezért írja Pál: „…ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8). Hiábavaló harcolni egy gondolattal, ezáltal csak erősödik a kapcsolat közte és közted. Minél többet foglalkozol vele, annál erősebb lesz. Nyomd meg a gombot a távirányítón, és válts csatornát! Azzal nem fogod legyőzni a kísértést, ha az érzéssel harcolsz. Minél inkább küzdesz egy érzés ellen, annál jobban kötődik hozzád, és vonz. Fordítsd a figyelmedet valami jobbra! A csata az elmédben dől el. Kezd el irányításod alá venni az elméd, és figyelj oda, milyen hatásokat engedsz be a médiából! A Biblia azt mondja: „az életedet a gondolataid formálják” (Példabeszédek4:23 GNT). A zsoltáros így imádkozott: „Fordítsd el tekintetemet, hogy ne nézzek hiábavalóságra…” (Zsoltárok 119:37). Könnyen megy? Nem. Fegyelemre és gyakorlásra van szükség hozzá. Idővel és Isten kegyelmével azonban meg tudod változtatni gondolkodásodat, sé le tudod győzni a kísértést.
Testközelből
„… amit hallottunk… láttunk… megtapintottunk…” (1János 1:1)
Közelebb kerülhetsz az Úrhoz, ha valóban akarod. Közvetlen ismeretségben lehetsz vele. Nem kell megelégedned vasárnap reggeli ige-morzsákkal, másodkézi információkkal vagy távkapcsolattal. Egészen közeli, meghitt kapcsolatba kerülhetsz vele. János azt írja: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről” (1János 1:1). Ahhoz, hogy Istenhez közelebb kerüljünk, az kell, hogy érzékenyebbek legyünk jelenlétére. Ez három nagyszerű haszonnal jár: 1) Barátság. Egyetlen ember sem lehet, bármilyen csodálatos, mindenné, amire szükséged van. Az Úr azonban igen. A Szentírás azt írja róla: „…olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél” (Példabeszédek 18:24). Ki fog tartani melletted az élet minden időszakában, a rossz időkben és a jó időkben egyaránt. Az Egyesült Államok tengerészgyalogosainak jelszava, a „Semper Fi”, a latin „semper fidelis” [örökké hűséges] kifejezésből ered. Istenre még inkább igaz ez; még amikor mi nem is vagyunk hűségesek hozzá, ő hűséges hozzánk. 2) Együttérzés. Fiatal tanítványként János tüzet akart kérni az égből arra a falura, ahol nem adtak szállást Jézusnak és tanítványainak (ld. Lukács 9:54). Miután azonban egész életét Krisztus követésében élte le, ezt írta: „aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet” (1János 4:8). 3) Bátorság. Bármit is hoz az élet, kezelni tudod, ha erődet és bátorságodat Istenből meríted. „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése