2011. január 16., vasárnap

2011. január 14. péntek

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.( Efézus 2:8-9)


Nem tesz jót nekünk a kevélykedés. Jó lenne abbahagyni a magunk igazának emlegetését. A gőgös fontoskodás, az állandó magunk kelletése, az, hogy nem tudunk másról szólni, csak a magunk ügyeiről, felismeréseiről, ez veszélyessé, mi több, életellenessé teszi földi utunkat. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” Alázd hát meg magad Isten előtt! Kuporodj össze keze alatt, hogy végre meggyógyulhass, hogy elinduljon benned a bizakodó öröm, és Isten mindent helyreállít benned és körülötted is. Alázat. A Krisztushoz tartozás, azaz a keresztyénség titka. A gyógyuló lélek egészséges életérzése, mely által képessé lehet a szolgálatra, még 2011-ben is. Alázat. Egyfajta gondtalanság. Nem kell rágni a körmömet, töprengenem, mi lesz velem, mi lesz szeretteimmel, a munkámmal, a holnappal és a holnaputánnal. Egy történelmi feljegyzés szerint Luther Márton mellé, – az egyik legelesettebb pillanatában, mert a nagyoknak is van, lehet ilyen, – odalépett Melanchton Fülöp és azt kérdezte: „Mi van Márton, meghalt Isten? Mit háborogsz? Mit érdekel téged, mihez kezd a pápa és a bíborosok? Te csak Őrá nézz!” Te csak Őrá nézz! Az alázatos lélek csak Őrá néz. Olyan gyermeki hittel, csendes csodálkozással, ahogy a gyermeked néz rád. Ahogy Jézusra néztek. Mert ilyeneké a mennyek országa. 2011. elején óriási lehetőségünk van végre tudatosan, a megértés belső fényében, a lélek erejével kimondani a végleges igent és áment. Istennek erre, a most már nem is olyan félelmetes, nem is olyan kegyetlen mondataira. Elfogadhatod, bízhatsz benne! És aztán tovább, mindazoknak végbevitelére, amire küld, és ahol vár az Isten.

/Lovász Krisztián/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése