2017. december 8., péntek

AZ IMA MEGERŐSÍT
       
  "Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." (1Jn 5:4)
 
  Miközben Jézus, Közbenjárónk, a mennyben esedezik érettünk, a Szentlélek munkálkodik bennünk, hogy akaratunk és tetteink az ő tetszése szerintiek legyenek. Az egész menny érdekelt a lelkek megmentésében. Milyen okunk van tehát abban kételkedni, hogy az Úr akar és fog is segíteni nekünk? Nekünk magunknak is, akik tanítjuk az embereket, élő kapcsolatban kell állnunk Istennel. A Lélekben és az Igében az emberek számára olyanoknak kell lennünk, mint a forrás, mert bennünk él Krisztus, az örök életre buzgó víznek kútforrása. A bánat és fájdalom talán megpróbálja türelmünket és hitünket, de a Láthatatlan jelenlétének fénye velünk van, és önmagunkat Jézus mögé kell rejtenünk.
  Bátorítsd a gyülekezetet; segíts nekik imában Istenhez emelkedni. Mondd el, hogy amikor úgy érzik, hogy vétkeztek és nincs erejük imádkozni, éppen akkor van ideje az imádkozásnak. Sokan megalázottnak érzik magukat bukásuk után, mert az ellenség győzött felettük, ahelyett hogy ők kerültek volna ki győztesen. Világiasság, önzés és testiesség gyengítette el őket, és úgy érzik, semmi értelme sincs Istenhez jönni. Ám ez a gondolat egy az ellenség sugalmazásai közül. Lehet, hogy szégyenkeznek és mélyen megalázottaknak érzik magukat, de imádkozniuk és hinniük kell. Amint megvallják bűneiket, Ő, aki igaz és hű, megbocsátja bűneiket és eltörli minden álnokságaikat. (Lásd: 1Jn 1:9) Amikor elméd elkalandozik ima közben, ne essél kétségbe, hanem tereld vissza a trónhoz, és ne hagyd el a kegyelem királyi székét, míg el nem nyered a győzelmet.
  Arra vársz talán, hogy erős érzelem bizonyítsa ezt a győzelmet? Nem; "a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk". Az Úr ismeri vágyaidat; hit által maradj közelében, és várd, hogy megkapd a Szentlelket.
  A Szentlélek rendeltetése, hogy minden lelki megmozdulásunkat vezesse. Az Atya a Fiát adta értünk, hogy a Fiú által a Szentlélek eljöjjön hozzánk és az Atyához vezessen bennünket. Isten közreműködése által a közbenjárás lelkét kaptuk, ami által úgy esedezhetünk Istennél, mint ahogy az ember szokott kérni barátjától. (Signs of the Times, 1892. október 3.)


Boldogok, akik hallgatják Isten beszédét és megtartják azt.
 
Lukács 11,28
 
Uram!
Szinte minden istentiszteleti órán hallom ezt a mondatodat. A sokszor mondott igazság ugyan el nem kopik, tartalmából sem veszít semmit sem, csak gyakran nem jut el az értelem fölfogóképességéig, csupán a fülig.

A magam érdekében most - egy gondolatnyi ideig - egy csöppet változtatok rajta és így mondom: "Boldogok, akik hallgathatják Isten beszédét és megtarthatják azt." Mert így is igaz. És így ráeszméltet az időre, amelyben élek. Azt hiszem: nehéz múltban, vagy elhagyatott szórványban lakó hittestvérek között mindig is sokan voltak, akik szavadat így is idézgették. Ma pedig sok helyütt kell ezt így elmondani.

Uram!

Soha el nem fogyó kegyelmed, melyet most, az egyházi új esztendőben is megmutatsz, alkalmat kínál újra igéd meghallgatására, és minden hűségesen meghallgatott igehirdetésben biztatsz annak megtartására is. Boldogságom föltételei közé tartoznak ezek. Ne engedd megunnom. Érezzem valóban boldogságnak, ha híveiddel együtt istentiszteleten vehetek részt és nyújts erőt: mindazt, amit tőled hallok, meg is valósítanom a magam megszentelésére és mások boldogítására.
 

 Jöjjön el a te országod!
    

     Jöjjön el a te országod.
     Máté 6, 70.
    
     Ez az imádság lever és felemel. Először lever, mert hiszen nyíltan bevalljuk benne, hogy Isten országa még nem jött el hozzánk. Ez pedig valóban rettenetes s ha alaposan imádkozzuk, szinte beleszakadhat minden kegyes szív. Mert ez azt jelenti, hogy még mindig kitaszított hontalanok vagyunk. Ami kétszeresen is megsiratni való kárvallás. Először, hogy Istent ezzel megfosztjuk bennünk való országától s a mindenség Urát királyi hatalmában korlátozzuk. Ez pedig joggal fájhat Isten minden jóravaló gyermekének. A másik veszteség a miénk, hogy idegen ország nyomorában erős ellenség alatt rabmódra sínylődünk. Mikor azonban e gondolat lever s nyomorúságunkat feltárja, akkor következik a vígasztalás. Krisztus Urunk, a mi drága Mesterünk arra tanít, hogy kétségbeesés helyett vágyakozó könyörgéssel keressük nyomorúságból való kimenekülést. Akik beismerik, hogy Isten országát hátráltatják s mégis naponként bánkódva könyörögnek, hogy az az ország csak jöjjön el, azokat Isten e könyörgésükért kedveli. Mi tehát nem így imádkozunk: hadd menjünk a te országodhoz, mintha nekünk kellene loholnunk utána, hanem így: a te országod jöjjön el hozzánk. Mert Isten országának kell hozzánk jönnie, minden kegyelmével és áldásával együtt. Ha nekünk kellene megszereznünk, sohasem juthatnánk hozzá. Mint ahogy Krisztus is maga jött le hozzánk az égből a földre, nem pedig mi hágtunk fel hozzá a földről az égbe. Boldognak lenni azt teszi, hogy Isten országa lettünk s Ő uralkodik bennünk.
    
          Terjeszd e földön Jézus országodat,
          Hadd érezhesse néped jóságodat,
          Hitetlenek is, hogy megismerjenek
          És tiszteljenek.


Krisztus követése a dicsőségbe vezet

?Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz  az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya"
(Jn 12,26).

   A legmagasabb rendű szolgálat az Ő követése. Ha Krisztus szolgája akarok lenni, követőjévé kell lennem. Ha Jézus Krisztus nevének dicsőséget akarunk szerezni, akkor a legjobb, ha mindenben úgy igyekszünk cselekedni, ahogyan Ő cselekedett. Ez legyen a szemem előtt mindennap.
   Ha követem az Úr Jézust, Ő társam lesz; ha olyanná leszek, mint Ő, akkor vele lehetek. Ha itt a földön igyekeztem a követője lenni, akkor, ha majd eljön az ideje, felvisz engem, hogy odafönt vele lakozzam mindörökké. Urunk a szenvedés után királyi trónusra ült: mi is, miután itt a földön egy ideig szenvedtünk vele együtt, megérkezünkmajd a dicsőségbe. Ahogy az Úr Jézus élete a feltámadásban dicsőült meg, a mi életünknek is ez a reménysége. Ha követjük a megaláztatásban, vele leszünk a dicsőségben is. Jöjj én szívem, bátorodjál fel, és járj az Úr vérrel jelzett lábnyomában!
   Ne feledjük azt sem, hogy az Atya megbecsüli azokat, akik követik Krisztust. Ha látja az Úr Jézushoz való hűségemet, megbecsülésének és szeretetének számtalan jelével halmoz el Fia érdeméért. Semmilyen más kitüntetés nem közelítheti ezt meg. Fejedelmek és királyok a megbecsülésnek csak az árnyékát adhatják, az igazi dicsőség csak azAtyától jöhet. Ezért én lelkem, ragaszkodjál az Úr Jézushoz még jobban, mint valaha!


NAPTÁMADAT


"Meglátogatott minket a naptámadat a magasságból." Lukács 1,78b

Az advent a naptámadat. Ahogy jönnek egymás után a vasárnapok, hajnalodik, világosodik! Krisztus születése előtt jön az ígéretek sorozata: a naptámadat! Minden ember életének megvan az adventje, amikor egy picit már lát. Már sejtem, hogy itt van valami. Sejtem, hogy ez nagyon boldogító lehet. Egy sejtés és vágy a naptámadat. Amikor először elvittek egy bibliaórára, kezdtem sejteni, hogy itt van valami jó. Itt nem csak azért ülnek emberek, hogy elüssék az időt, itt valamiért jönnek, itt valamit kapni lehet. Gondolj vissza, volt-e már advented? Szinte nem lehet visszatartani azokat az embereket, akiknek már megkezdődött a naptámadat az életükben. Olyan, mintha egy vak ember lassan gyógyulna, és jönne a pillanat, dereng, világosodik, már lát. Már van bűnlátásom, már eszembe jut, talán hibás voltam abban a dologban, amiben eddig másokat okoltam. Egyszer csak látom a bűneimet. Keserves - de mégis boldogító, hogy egyre világosabb lesz. Azt mondja az Ige: Isten útja olyan, mint a kelő nap, amely egyre világosabb lesz, egészen a teljes délig. Már úgy veszem kezembe a Bibliát, hogy dobog a szívem - mit fog most mondani nekem az Úr? Karácsonykor "meglátogatott minket a naptámadat"! Aztán elkezdődik Jézus élete a földön, születéstől a halálig. A naptámadat-tól a teljes délig. Isten szeretetének világossága a kereszten kibír-hatatlan fénnyel ragyog ebben a világban. Karácsonykor Isten adta Egyszülött Fiát. Nagypénteken Jézus adta önmagát. Eljutottál már odáig, hogy megértsed: mindez érted és értem történt?


Uram, adj nyitott szívet, hogy be tudjam fogadni Igédet, szeretetedet, és cselekedni tudjam akaratodat!


Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! (Mt 7,1)

A mellettem levő szomszédomtól nem tudok hétvégenként aludni. A haverjaival hatalmas bulikat csapnak, részegeskednek, duhajkodnak, és még ki tudja, mi minden gusztustalan dolgokat művelnek odaát. A másik oldalamon levő szomszédom meg lusta mint a föld. Kirakja a szemetét az ajtó elé, aztán nem képes levinni a kukába, egész héten ott bűzölög nekem. Fölöttem meg egy felelőtlen őrült lakik. A múltkor úgy felejtette a csapot, és mire hazaért, nekem az egész fürdőszobám beázott. Alattam meg egy feslett nőszemély fogadja a kuncsaftjait, szoktam látni, mikor jövök haza, hogy mindig másik kocsi áll a ház előtt. Gondoltam, megérdemlik, hogy egy kicsit felkeltsem bennük a lelkiismeret-furdalást. Rájuk akartam ijeszteni egy kicsit. Nem akartam bántani, csak meg akartam viccelni őket! Esküszöm, Bíró Úr!

Nagyon igaz, hogy az embereket nem cselekedeteikből kell megítélni, mert azok a körülményektől függenek, hanem... sokkal inkább titkos gondolataik és legmélyebb szándékaik szerint. (Anatole France)

Mindenkinek a másik számára mintegy Krisztussá kell lenni, hogy egymás Krisztusává legyünk, és mindenkiért magává Krisztussá, vagyis igazi keresztyénekké... (Luther)


Uram, segíts, hogy ne mások bűneivel leplezzem saját vétkeimet, hanem őszinte bűnbánattal tudjak feléd és megértő szeretettel embertársaim felé fordulni! Ámen.

A fiatalosság titka

Még a vén korban is gyümölcsöznek, termők és zöldellők lesznek.
(Zsoltár 92, 15)

Micsoda remek ígéretek vonatkoznak mindazokra, akik Isten házába vannak plántálva és benne is maradnak. Zöldellők és termők maradnak még öregkorban is. - A korral együtt fogy az erő és lassanként megrokkan az ember. De a hit, a szeretet és a reménység ereje nem fogy el Isten gyermekéből az évek folyamán. Ha egészséges a fejlődése, még inkább növekszik. Akik az Úrra várnak, mindig új erőt kapnak. A testi erő, még a szellemi képesség is lassanként gyengül, de a lelki erő soha ki nem apadó forrásból táplálkozik. A buzgóság természetes tüze, a fiatalos lelkesedés tüze idővel kialszik, elfojtják a kedvezőtlen és kellemetlen tapasztalatok, de a Jézus iránt való szeretet és az Ő ügye iránti buzgóság tüzét a Szentlélek olaja táptája és növeli.

Testünk érzékszervei is eltompulnak az öregségben; szemünk homályossá lesz, elveszti látóképességét. De a lelki megértés szemei Isten gyermekeinél az öregségben nem gyengülnek, ellenkezőleg, még élesebben és világossabban látnak. Testi hallásuk csökken, de a lelki nem. Egyre jobban hallja a jó Pásztor hangját, minél régebben követi Őt. Lábunk és kezünk elfárad öregkorunkra; a test rugalmassága is eltűnik, de Isten igazi gyermekei belsőleg még elevenebbek lesznek (Ézs 40, 30). Öregkorban könnyen befészkeli magát a zsörtölődés és a komorság, Isten gyermekei azonban, még ha félre is kell már állniok, öregségükben is derűsek, mint a gyermekek. Nem hallgat el ajkukon Isten dicsérete.

Az ifjúság a tanulás ideje. Idővel a legtöbb ember abbahagyja a tanulást és a megszokott kerékvágásból nem tud többé kizökkenni. Elvesztik ezáltal kapcsolatukat a fiatalokkal és ellentétbe kerülnek velük. Jézus igazi tanítványai mindig megmaradnak a tanulásnál. Ez a képesség és a tanulásra való készség Isten gyermekeinek fiatalos jelleget ad és közel hozza őket a fiatalokhoz. Az öregek beképzeltsége, akik mindent jobban akarnak tudni, taszítja a fiatalságot. A vitatkozó hajlamú és kritikus szellemű ember, aki tökéletesnek tartja magát és aki mindig zsörtölodik, idő előtt megöregszik. Isten gyermekei lélekben fiatalok maradnak, mert szellemileg állandóan fejlődnek, új hajtásokat hoznak, és mert a szívük akkor is háladalt énekel, ha az ajkuk már nem képes erre.


?Avagy nem szolgáló lelkek-e mindazok, elküldve a szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget??
(Zsid. 1:14)

?Miként az apostolok idejében, úgy napjainkban is angyalok vonulnak végig a földön, bejárnak hegyet és völgyet, hogy vigasztalják a csüggedőket, védelmezzék a megtérőket és emberi lelkeket nyerjenek meg Krisztusnak. Igaz, hogy valódi mivoltukban nem láthatjuk őket, de mellettünk vannak, hogy vezessenek, tanítsanak és oltalmazzanak. Titokzatos, láthatatlan létra köti össze a mennyet a földdel, amelynek az alsó foka a földet, legfelső foka az Örökkévaló trónját érinti. Ezen a fényesen ragyogó létrán állandóan fel és alá járnak az angyalok, felviszik a nyomorgók sóhaját az Atyához és reményt, bátorító áldást hoznak az embereknek.* [jegyzet: Utalás Jákób álmának jelképes ábrázolására. Lásd: I.Móz. 28. fejezetében, vö.: Jn. 1:52] Fáradhatatlanul munkálkodnak minden lélekért, akiért Krisztus meghalt...

ťÖröm van a mennyben egy megtért bűnösönŤ (Lk. 15:7). Minden eredménnyel járó fáradozásunkról, amely a sötétséget eloszlatja és Krisztus ismeretét terjeszti, értesül a menny. A mennyei ťfejedelemségek és hatalmasságokŤ teljes figyelemmel kísérik Isten szolgáinak küzdelmét, amelyet látszólag csüggesztő körülmények között vívnak meg... Jobban kellene ismernünk az angyalok szolgálatát és küldetésük jelentőségét. Mindig gondoljunk arra, hogy Isten minden őszinte gyermeke mennyei lények segítségét élvezi. A világosság és az erő láthatatlan seregei szolgálatkészen veszik körül a szelídeket és alázatosakat, akik hisznek Isten ígéreteiben és igényt tartanak beteljesedésére.?

(Apostolok története, Szabadulás a börtönből c. fejezetből)


ISTEN HATALMA NEM RÉSZREHAJLÓ

"Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket" (Zsid 10,14).

Lábbal tiporjuk Isten Fiának vérét, ha azt képzeljük, hogy bűnbánatunkért kapunk bűnbocsánatot. Jézus Krisztus halála az egyetlen magyarázat Isten bocsánatára és bűnfelejtésének kifürkészhetetlen mélységére. Bűnbánatunk csak következménye annak, hogy személyes életünkben valóság lett az értünk történt megváltás. "Krisztus Jézus... lett nekünk bölcsességül és igazságul, szentségül és váltságul" (1Kor 1,30).

Amikor ráébredünk arra, hogy Krisztust mindezzé tette nekünk Isten, az Ő határtalan öröme elkezdődik bennünk. Ahol Isten öröme nincs jelen, ott már munkában van a halál.

Nem számít, kik és mik vagyunk, Isten egyedül Jézus Krisztus halála által helyez vissza minket önmagába, erre semmi más mód nincs. Nem az dönt, hogy Jézus Krisztus megvéd minket, hanem hogy meghalt értünk. Nem érdemelhetjük ki, nem szerezhetjük meg, csak elfogadhatjuk. Minden közbenjárás hasztalan, ha tudatosan visszautasítjuk a keresztet - egy másik kaput döngetünk, nem azt, amelyet az Úr Jézus már kinyitott előttünk. "Nem kívánok ezen az úton járni, nagyon is megalázó úgy jönni, mint bűnös." - "Nincs más név..." (Csel 4,12). Isten látszólagos könyörtelensége az Ő szívének igazi kifejezése: a szentélybe való bemenetel (Zsid 10,19). "Váltságunk van az Ő vére által" (Kol 1,14). Ha azonosítjuk magunkat Jézus Krisztus halálával, arra azonosítjuk magunkat vele, hogy minden meghaljon bennünk, ami nincsen Őbenne.

Istent csak az igazolja, ha rossz embereket vált meg, hogy jóvá formálja őket. Urunk nem állítja, hogy jók vagyunk, mert mindenestül rosszak vagyunk. A váltság kiengesztelés, ami által Isten a szentségtelen embert szentté teszi Jézus halála által.


Ötvözd a kettőt

Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne, gyökerezzetek meg és épüljetek tovább Őbenne, erősödjetek meg a hitben, amiképpen arról tanítást kaptatok, a hálaadásotok pedig bőséges legyen.

– Kolossé 2:6-7


Megerősödni a hitben és bővölködni a hálaadásban. Manapság ez ritka kombinációnak tűnik.

Az elmúlt években sokan kaptak tanítást a hitről és a bőséges hálaadásról. De a kettőt már kevesen ötvözték. Az emberek állandóan az Igét akarják megvallani, de nem dicsérik Istent eleget. Azok pedig, akik szeretik Isten dicsérni, csak ugrálni és kiáltozni és táncolni akarnak, és jól szeretnék magukat érezni az Úrban. Nem lehet őket rávenni arra, hogy komolyan vegyék az Igét.

A siker a kettő kombinációjából származik.

Tedd ezt meg! Kombináld a kettőt az életedben. Amikor valamilyen kihívással nézel szembe, ne csak álldogálj ádáz tekintettel, összeszorított ököllel, a hitedhez ragaszkodva. Emeld fel a kezedet, és dicsérd Istent. Kezdd el dicsérni Őt a körülményeid közepette. Adj Neki hálát a válaszért, amíg meg nem kapod.

Ahelyett, hogy csak megállnál az Igén, az Úr öröme által táncolj egy kicsit az Igén! Így sokkal gyorsabban elérsz a célodig… ráadásul te és Isten is sokkal jobban fogjátok érezni magatokat útközben.

Igei olvasmány:  Kolossé 2:1-10   


Üdvösség

Mivelhogy ragaszkodik hozzám… megmutatom néki az én üdvösségemet.       — Zsoltárok 91,14–16.
Bár dr. C. I. Scofieldnek nem minden megjegyzésével értek egyet, magyarázatos Bibliájában, a Róma 1,16-ot követő, az „üdvösség” szóra vonatkozó lábjegyzete kiváló. Dr. Scofield, a görög és héber nyelv tudósa állapítja meg a következőket: az üdvösségre használt görög és héber szavak jelentése magába foglalja a szabadítás, a biztonság, a megőrzés, a gyógyulás és az épség (egészség) fogalmát.
El Shaddai megígérte, hogy megmutatja nekünk a szabadítást, a biztonságot, a megőrzést, a gyógyulást és az egészséget. Mert megígérte, hogy megmutatja nekünk az Ő üdvösségét!
Bűnlátás...

A mai nap imádsága:
Szereteted fénye járja át életemet, Uram! Ámen



Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.
1 Jn 1,9

Bűn az, ami elválaszt az Istentől, azaz a Legfőbb, legfontosabb valóságtól... Legyen az vétek vagy mulasztás, ha nem látjuk be annak elhatároló erejét, magunkat csapjuk be. Az ember készséges arra, hogy az igazságnak csak egy szeletét, számára kedvező variánsát prezentálja a másik felé, hogy szépítse a dolgokat, hogy "csúsztasson". A bűnök azonban csak gyűlnek életünk hátizsákjában, s egyszer továbbhordozhatatlan teherré válnak. Ilyenkor elég egy rossz élet-mozdulat, egy átgondolatlan lépés, s a súlyos teher gödörbe, sőt szakadékba ránthat. Nos ebben rejlik a bűn igazi gonoszsága! Szinte észrevétlenül ragad életünkhöz, s egyszercsak ránt egyet egész személyiségünkön, sőt át is veheti uralmat...

A világ mindig szépít és keresi az önigazolásokat: "Sajnos a körülmények!"... "Erre szocializálódott"... "Mi mást tehetett volna?"..."Szeretethiánya volt"... S ki tudja hány jól hangzó érvet lehetne még felsorolni, melyek tompítják a bűn, bűn voltát, minek következtében azt hiheti az ember, tulajdonképpen minden rendben, s közben egyre csak távolodik attól a Valóságtól, ami a létnek értelmet, tartalmat, s távlatot ad.

Aki megvallja bűneit, az beismeri saját határait. Az alázatos (nem alázatoskodó!) ember jól látja, hogy határtalanul nem lehet rugdalódzni a lélek isteni rendje ellen, s ha nem akarja, hogy elpattanjanak a belső értékeket tartó finom lélek-szálak, akkor bólintania kell az Isten igazságaira.

S mi az igazság? Az, hogy az isteni szeretet nélkül nincs feloldódás, kiegyenlítődés az életben, nincs igazi harmónia a világgal. Ha nincs meg az életünkben az Isten mindent bölcsen elrendező kegyelme, akkor nincs meg békességünk, s hajlamosak vagyunk idegesen ide-oda kapkodni, s azt sem csináljuk jól, amire képesek lennénk.

A legnagyobb gonoszsága bűnnek, hogy elhiteti velünk: tulajdonképpen minden rendben van, nincs "veszve" semmi. A hívő ember azonban tudja, hogy a legkisebb dolgok is életveszélyessé, sőt tragikussá válhatnak... Mint a mesében, ahol nemtörődöm kovács hitványul patkolta meg a király lovát, amely elbotlott a csatában, s végül nem csak a király, de a csata, sőt az egész ország odaveszett...





Cselekedeteink...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy az vezéreljen utamon, ami épít és szépít, ami növel és emel, nem csak engem, de környezetemet is! Ámen


Az ÚR mindenkinek megfizet a maga igazsága és hűsége szerint,
1 Sám 26,23a

Régi megfigyelés: Mindenki megkapja a magáét... s ugyanígy ősrégi a hiedelem: ha többieknek nem is, nekem úgy is sikerül megúsznom! Hát nem. A bűnt mindig követi a büntetés, ahogyan a jó megcselekvését is a jutalom. Ha büntetés látszólag el is marad - a vétkes nem tudja, hogy Isten órája másképpen jár(!) -, a jót cselekvő rögtön megkapja jutalma nagy részét: békességben, megelégedettségben, hiszen jót tenni, jó érzés.

Az az igazság, hogy a hazugságok mindig nagyobbat ígérnek, mint ami egyáltalán lehetséges, s ezért különösen is tetszik a véges embernek, ha önnön lehetőségeit meghaladó dolgokról álmodozhat. Így hisszük el az élet nagy hazugságait: "Isten nélkül mégiscsak könnyebb az élet, parancsai csak terhek, magam is tudom, hogy mit kell tennem az életemmel, jobb, ha a 'magam ura' vagyok..." Aztán az idő bebizonyítja: a hitető hazugság hazugság maradt mindvégig, mert nem teljesültek az ígéretek. Ilyenkor jönnek a "ha, akkor és ott"-gondolatok! Ha még egyszer újrakezdhetném, akkor már Istennel együtt, az Ő akarata szerint csinálnám ezt az "egészet" -, de az idő kerekét visszafordítani nem lehet, az élet éppen attól fájdalmasan értékes és szép, hogy egyirányú...

Egyszóval: amit megrendel(t)ünk, azért fizetünk! Királyok és nagyurak, ma élő hatalmasok és mindazok, akik majd a jövőben kényúri elődeik mottóját valósítják meg az egyre nagyobb hatalomra törekvéssel, fizetni(!) fognak cselekedeteikért. Ha itt nem, akkor odaát... Ha persze nincs 'odaát', akkor teljesen mindegy, hogy hiszünk-e az isteni igazságszolgáltatásban vagy sem, de ha... de, ha mégis van... akkor már a puszta gondolat is, hogy "a bűnöst a külső sötétségre vetik, ahol lészen sírás és fogaknak csikorgatása" beleremegésre indítja a véges embert. Nos, ne legyen illúziónk, a halál közeledtével, amikor megszűnik a világ, s egyre inkább beszűkül az ember, s már csak magunk vagyunk, no meg a JóIsten... akkor nem a haláltól, hanem a számonkéréstől való félelem elemi erővel veti fel a kérdést: mi van, ha mégis mindaz, amit tagadtam, az igaz?

December van, s karácsony közeledtével ajándékozási lázban ég a fél világ... a "nagyobb öröm adni, mint kapni"-igazsága legalább évente egyszer győzedelmeskedik - bár a reklámokban gyakran hallani ilyesmit: "Ajándékozza meg magát karácsonyra!"... Buta ember! Ha önmagadat "ajándékozod" meg, azt úgy hívják: önszeretet. Az ajándékozás pedig az, amikor másnak adsz, nem a máséból, hanem a sajátodból! Ha a magunkéból adunk magunknak, azt úgy hívják: (el)fogyasztás...

Isten az életünket illetően tapintatos, s nagyon "demokratikus", hiszen ki milyen utat választ magának, azon engedi őt járni. A rosszat lehet parancsra is tenni, de a jót kierőszakolni nem lehet, mert ha valaki kényszer hatására teszi a jót - ezt már a régiek is tudták -, abban bizony "nem lesz sok köszönet"! Karácsony vonzásában mindenkinek fel kellene tennie a kérdést: Mit adhatok, ami tartós, hasznos, s nem emészti meg a moly és a rozsda? S ha valaki jól átgondolja ezt a valójában nem anyagi jellegű, de egzisztenciális, azaz létünket, annak minőségét alapvetően meghatározó kérdést, akkor rádöbbenhet, az életben a legnagyobb ajándék az istenadta lehetőség, hogy ezerarcúan szerethetünk...

Életünk...

A mai nap imádsága:
Uram! Segíts, hogy megmaradjak Nálad! Ámen


Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél.
Zsolt 66,12

Lehet-e realistábban leírni az életet, mint az idézett zsoltárvers? Aligha... Életünk bővölködik drámai fordulatokkal, hol csúcsra jutunk, hol meg a völgyben vagy annak is egy mély kútjában találjuk magunkat. Olyan változásokat élünk meg magunk körül - s talán magunkban is -, melyekre illik a zsoltáros kifejezése: tűzön vízen át. S, ha mindez még nem lenne elég olykori elkeseredettségünk irodalmi kifejezésére, mai napi igénk bevezető szavai még erősítik is a megállapítást: Bizony bőségesen elég a nyomorúság - betegség, veszteség, halál - önmagában, de ha még elviselhetetlen embereket is kell mindezeken túl elviselni, az maga a pokol előszobája...

Szinte nincs nap, hogy ne látnánk, ne tapasztalnánk reménytelennek tűnő embersorsokat - s az esetek többségében még segíteni sincs módunk. Nyugtatgatjuk magunkat "Hát ilyen a világ!" -, de tényleg ilyen? Vagy csak ilyenné tettük mi emberek? Azt bizton állíthatjuk, hogy az az ember, aki nem tudja "beleálmodni" a hétköznapokba a Mindenható Istent, akinek nincs hite a Teremtő-Gondviselő Istenben - még úgy, a "maga módján" sem, annak tényleg rettenetesen nehéz az élet...

Ahogyan a jelen folyó klímakonferencián is mondogatják "Nincs B-bolygónk, csak ez az egy Földünk!" ugyanígy mondhatjuk életünk is csak egy van. Nincs újrakezdés, mint a társasjátékban, amikor rossz mezőre vet minket az kocka-véletlen, s visszaparancsolnak a startmezőre... Ha mindent-újrakezdés nincs is, azért a hívő embernek van egy csodálatos segítsége: Isten "B-terve". A sosrsunkraszabott mentőöves pillanatnyi, s megváltásos egész életünkre szóló... Isten mentő szeretetének valósága a Krisztus valósága; az akkor és ott az emberi testté lett, s az itt és mostban pedig a krisztusi önfeláldozó szeretetben megtapaszhalható...

Isten mindig kivezet a mélyből, nem hagy a sötétségben. Ez az evangélium. Nincs olyan krízis, amiből ne lenne megoldás Vele együtt, s nincs az a krízis, amiből még ne taszíthatna mélyebbre az Isten-nélküliség... Ezért fontos tekintetünket Istenre emelni akkor is, ha a körülmények/tények vagy egyes emberek gonoszsága esetleg a magunk makacssága a mélybe rántana...

Kegyelemért.

A mai nap imádsága:
Uram, irgalmazz nekem!Ámen



Mindnyájan egyetértettek Jézussal, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: "Nemde a József fia ez?".
Lk 4,22

Lassan harminc éve is már, hogy az öreg Sinka Pista bácsi azt mondta nekem. "Matyikám, egyet jól jegyezz meg! Soha nem az számít, hogy mit mondanak, hanem hogy ki mondja..." Messze elkerültük egymást, bizonyára ő is megpihent már, mint minden földi halandó küzdelmei után, de a tőle tanult igazság sokszor fülembe cseng. Bizony, így van ez ma is. Mondhat bárki, bármilyen butaságot, ha hűséges talpnyalói kórusként visszhangozzák szavait, talán ő is elhiszi, "lám-lám, most is milyen bölcseket szóltam". Akkor nem is számít, hogy mit mondanak? De csakis a tartalom számít, mert az munkálja azt, aki szól - így van ez köztünk, emberek között.

Ritka pillanat. Jézussal egyet értenek. Nem tartják vallásos álmodozónak, farizeuspukkasztó különcnek, istenkáromló bitangnak. Nem, most azt mondják: "Egyetértünk veled Jézus, hiszen a kegyelem igéit hirdeted." Milyen jó hallani az igazságot... de milyen nehéz azt megcselekedni! Kibúvókat keresünk: Nem, nem én vagyok erre alkalmas! Az idő sem megfelelő! Minek keressem az ütközést a másikkal? - érv számtalan akad, hogy ne azt cselekedjük, amit a szívünk diktál. Az a testrészünk, amit legmagasabban hordunk, az van legtávolabb az Istentől. Hiába remegteti meg Isten a lábunkat a körülményeken keresztül, hiába halmoz el a szívünknek célzott élmény-üzenetei sokaságával - eszünk, a büszke ráció ellenáll... akár életünk végéig.

Mire várunk? MIért késlekedünk az igennnel és miért nem akarjuk felvállalni annak következményeit? Mert félünk. Félünk, hogy meg kell tagadnunk önmagunkat, hogy fel kell adnunk a szabadságunkat, hogy be kell tartani sok-sok parancsolatát az Istennek. Megannyi tévhit, hamis elképzelés az Országról, mely közöttünk és bennünk van. Csak fel kellene már fedezni, s végre félre kellene tenni minden mást, mely akadályozza, hogy megérintse lelkemet az Ő Szeretete. Az üzenet szól ma is, szavak nélkül is. Az ablakon legördülő vízcseppek csöndjében, de a minket körülvevő emberek zsongásában is. Egyszer már esélyt kellene adnunk a szívünknek is... vagy ma is azt mondod: De hiszen ezt csak az ács gyereke mondta...

Otthon...


A mai nap imádsága:
Uram! Adj otthont mindenkinek, s add hogy mindenki érezhesse saját fészkében a Te szereteted melegét! Ámen


Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek Ura, királyom és Istenem!
Zsolt 84,4

Azt régóta tudjuk, hogy az állatok bizonyos szempontból okosabbak az embernél... A majom memory-játékban simán megveri az embert, az elefántok akár harminc kilométeres távolságból is meghallják társaik vonulását - nem a fülükkel, hanem a talpukkal! Számtalan "csodát" lehetne emlegetni a teremtettségből - Isten túlcsordulóan telerakta a világot jeleivel, melyek értelmes vizsgálatából levonhatók a következmények: tiszteld az életet. Mi meg nem tiszteljük - mérgezzük a világot. Bűnösök elsősorban azok, akik mind a mai napig az alapvető élelmiszerekkel is tőzsdéznek, s így megfosztanak százmilliókat a munkától, megint máshol pedig a föld vegyszeres kizsákmányolására kényszerítik a gazdálkodókat. A mennyiség, s a látszat-minőség a döntő... mindennek persze ára van: pusztul a természet, még a túlélőbajnok verebeink is eltűnnek Európából.

Mindenkinek kell(ene) hogy legyen fészke, otthona. Sajnos sokan vannak, akik az otthon melegéből semmit nem éreznek, s nem azért, mert azt nem a távhő vagy a pontosan beállított termosztát ne biztosítaná. Az otthon melege ugyanis belülről fakad, a viszonyból. Amilyen a viszonyunk a környezetünkhöz, olyan az életminőségünk. A viszony milyenségét pedig az Abszolútummal való kapcsolatunk határozza meg mindig.

Az otthon melegén túl van még valami, ami nagyon fontos: helyem a világban. Érzem-e, hogy ahol most vagyok, az valóban az én helyem, ez az amit nekem rendelt a Teremtő. Ha erről nem vagyunk meggyőződve, akkor érdemes tovább keresni, nyitottnak lenni a lélek barangolásaira. Az Istenhez vezető ösvények - nekünk úgy tűnnek - össze-vissza kanyarognak az életben, azaz csak idő kérdése, hogy mikor találunk rá. Ha már rajta vagyunk, bármilyen rögös is és kacskaringós, jó úton, Isten szerinti egyenes úton járunk. Ilyenkor telik meg szívünk hálával, mert megértjük, hogy az igazi otthonunk ott van, ahol lelkünk békességet nyer, azaz Istennél.


Szeretet..

A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy szeretsz! Add, hogy szeretetedet továbbadhassam! Ámen


Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet.
Jel 2,3-4

Az egyik német szólás így mondja: "Az első szerelem fényeskedik a leginkább". Tény, hogy legszebb szerelem a felfedezés izgalmával átszőtt vonzódás. A Szentírásban gyakran találhatunk metaforát, példázatot vagy hasonlatot Isten és az ember misztikus kapcsolatára. Kifürkészhetetlen a szerelem, s méginkább titokzatos az Isten maga, de mindkettő megtapasztalható a szeretetben!

Számonkérni évtizedek után a hűséges társunktól: "De nincs meg benned az első szeretet!" - kissé ellentmondásos lenne... Azért, mert nem röpködnek pillangók a lelkemben, elsősorban nem a társam a hibás, hanem én magam. Így aztán nehezen érthető, mi is akar lenni ez a jelenések-könyvbéli panaszos számonkérés? (Persze van sok más mélységesen emberi elképzelés a Jelenések Könyvében, ill. nemcsak ott, de ez az a bizonyos csipkés pólya - a Biblia emberi része, ahogyan Luther mondja -, ami az isteni üzenetet »Krisztust«, mint gyermeket hordozza.)

Az első szeretet tulajdonképpen egy metafizikai találkozás. Az emberi létezés rendjében ez a pillanatos kontaktus alapvető jelentőségű, az isteni valóság "tanulmányozását" enélkül nem lehet elképzelni. Ez az első találkozás ugyanis meghaladja eladdigi tapasztalatainkat, s felvillantja azokat a dolgokat, melyek az emberi értelmünk külső határain túl vannak. Ha ez nincs meg - nevezhetjük ezt megtérésnek, azaz Isten és ember egymásra-találásának -, akkor Isten megmarad emberi korlátok közé szorított gyatra elképzelésnek... Ennek egyik jeles példája, amikor a Krisztus-tan/krisztológia primitív, jobb esetben csak ultranaív jézuskázásba sorvad.

Van-e "joga" Istennek számonkérni ezt az élményt? Ami ember számára lehetetlen, az Istennek lehetséges, ami számunkra érthetetlen, az Isten számára "logikus". Isten nyilvánvalóan azért kéri számon ezt az élményt, mert ebben Ő maga - titokzatosan, de nyilvánvalóan - cselekedett. Elflejteni, hogy az Isten munkálkodott az életünkben, azt jelenti: elhajoltunk Attól, Aki alapja, garanciája annak, amik vagyunk, s amivé válhatunk...

Ahogyan társunknak évtizedek múltán is szinte naponta fülébe suttogjuk: "Szeretlek!" - ugyanúgy Istennek is illik megvallanunk: "Istenem, nem felejtettem el kegyelmedet!" Aki gyakorolja hitét, az tudja mit is jelent ez valójában és nemcsak tudja, de érzi is, s ez nem mindennapi, megújító erő birtokosává teszi...
„ÉPPEN ELÉG”


„…nem volt fölöslege annak, aki töbet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet…” (2Mózes 16:18)
A pusztában Isten mannát küldött népének, hogy táplálja őket. A manna minden reggel csodálatos módon ott volt: „…és szedett ki többet, ki kevesebbet. Amikor azután megmérték ómérrel, nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni.” (2Mózes 16:17-18). Észrevetted már, hogy vannak az életben olyan időszakok, amikor Isten áldásai „rád szállnak”… és kísérnek téged” (5Mózes 28:2)? Imáidra választ kapsz, az orvosi leletek jók, a számlák ki vannak fizetve, a munkahelyeden minden jól megy, és végre gyerekeid is jó vágányon haladnak. Amikor így van, örvendezz, és adj hálát Istennek jóságáért! Aztán vannak olyan idők, amikor Isten ahhoz ad „éppen elég” világosságot, hogy a következő lépést megtedd. Ilyenkor arra tanít, hogy napról napra (sőt óráról órára) bízz benne; tedd próbára Igéjét, és meglásd, hogy „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul…” (Jeremiás siralmai 3:22-23). A lényeg: Isten soha nem engedi, hogy a holnapra való mannát ma gyűjtsük be. A Biblia azt mondja: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel” (Filippi 4:19). Azt akarja, hogy bízd magad Őrá, az Adományozóra, és ne az adományra, hogy bízz Benne, hogy be fogja tölteni minden szükségedet; hogy számíts rá, hogy jó dolgokat fog kihozni rossz helyzetekből is. Nem akarja, hogy feszült és ideges legyél, hanem, hogy: „imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Filippi 4:6). Azt akarja, hogy ne gyötrődj többé azon, hogy egyedül vagy, mert „maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled” (5Mózes 31:6).í hogy ismerd fel, hogy nem számít, mi mindent hoz az élet, sosem kell megkérdőjelezned az Ő szeretetét, mert az „…örökkévaló…” (Jeremiás 31:3 Károli).


LEGYŐZHETED AZ AGGODALMAT

„Ne aggódjatok tehát a holnapért…” (Máté 6:34)


A legtöbb dolog, ami miatt aggódunk, soha meg sem történik, vagy sokkal jobban alakul, mint amire számítottunk. Az aggodalom, éppúgy, mint a hit, szellemi erő. Olyan, mint egy mágnes, magához vonzza azokat a dolgokat, amitől félünk, elhomályosítja ítélőképességünket, és eltorzítja látásunkat. Isten soha nem akarta, hogy a holnap terhét is cipeljük a máéval együtt. Íme tehát három lépés, ami segíthet legyőzni aggodalmaidat: 1) Váltsd fel mással! Nem elég azt mondani valakinek, hogy ne aggódjon, ez nem működik. Az aggodalom olyan, mint egy érzelmi görcs, csak akkor oldódik, ha valami mással helyettesíted. „…ami kedves, ami jóhírű; ha valami nemes és dicséretes, ezekről gondolkodjatok!” (Filippi 4:8 NIV). Más szavakkal: válts csatornát! 2) Elemezd! „… a félelem gyötrelemmel jár…” (1János 4:18). Az aggodalom kínozza az embert; képzeleted ámokfutásba kezd, mindenféle rémisztő jelenetet idéz szemed elé. Ugyanakkor azonban logikátlan is; ha ésszerűen részekre bontva elemzed, elveszti az erejét fölötted, és nem tud többé leuralni. 3) Emelkedj fölé! Egy jól ismert lelkipásztor egyszer a Mississippi fölött repült, amikor az ég elsötétedett. „Nem látjuk, hová tartunk!” – kiáltotta fel. A pilóta nyugodtan válaszolt: „Csak feljebb kell emelkednünk, távolabb a talaj melegétől, porától és füstjétől”. Miután 300 méternyit emelkedtek, tiszta, gyönyörű világba érkeztek. Corrie Ten Boom a hitet így nevezte: „radar, amely áthatol a ködön”. Amikor az aggodalom köde megpróbál körülfogni, felülemelkedhetsz rajta, ha bízol az Úrban. „…akik az Úrban bíznak… szárnyra kelnek, mint a sasok…” (Ézsaiás 40:31).
Felélesztheted a lángot!

„Férfiak… szeressétek feleségeteket!” (Efézus 5:25)

Ha jobban érdekel az, hogy a magad kedvében járj, mint az, hogy a feleséged kedvében, akkor bajban van a házasságod. A legtöbb házasság egyetlen ok miatt megy tönkre: ez pedig az önzés. „Csak még egy pár hónapot kérek. Ha befejezem ezt a projektet, akkor minden visszatér a normális kerékvágásba.” Hány feleség hallotta már ezt a férjétől, amikor megpróbálta tudtára adni, hogy több figyelemre és együtt töltött időre van szüksége? És mi történik? Az a projekt véget ér, és a férj beleveti magát valami másba, ami ugyanúgy teljes embert kíván. Így aztán, mivel a feleség szükségei betöltetlenek maradnak, reménytelenség és neheztelés köszönt be, a feleség pedig védőfalak mögé húzódik. Ezen a ponton a férfiak általában semmit sem értenek. Ilyen dolgokat mondanak: „Keményen dolgozom. Pénzt hozok haza. Nem körülötted forgok.” És aztán a legnagyobb: „Ezt mind érted teszem”. De a felesége nem egy üzleti ügyhöz ment hozzá, nem egy teli pénztárcához, ő a férjéhez ment feleségül. Márpedig a világon semmi sincs, amivel a férj helyettesíthetné önmagát a felesége életében, nem számít, mi mindent ad neki. Ezért van az, hogy vannak házaspárok, akik ugyan kevesebbel rendelkeznek, mégsem szenvednek semmiben hiányt, mert ők ott vannak egymásnak. Míg másoknak megvan mindenük, és még sincs semmijük. És ha egyszer a falak felépülnek, nehéz áttörni rajtuk. Ami pedig még rosszabb, a válási statisztikák azt bizonyítják, hogy nagyon kevés férfinak van elég türelme ahhoz, hogy a falakat lebontsa. Ilyenkor kezdenek más nőkhöz vonzódni – pedig a szeretet lángja le tudná olvasztani azt a falat. Ha elkezded onnan, ahol éppen most tartasz, és elkötelezed magad arra, hogy újra szeretni fogod a feleségedet [vagy férjedet], akkor Isten segíteni fog abban, hogy újraéleszd azt a tüzet.


LÉGY KEDVES!


„… legyetek egymás iránt gyengédek…” (Róma 12:10)

Néha az eredményességünkkel és a kemény munkával mentegetjük, ha a szeretet, szívesség, jóság, türelem, és a Lélek más gyümölcsei hiányoznak az életünkből. Ez azonban ellentmond Krisztus tanításának. Ő azt mondja: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük…” (Máté 7:12). Mikor segítettél valakin legutóbb úgy, hogy nem vártál semmilyen viszonzást? Teréz anya mondta: „Az a nap, amikor nem vagyunk szeretettel mások felé, nem éri meg, hogy megéljük”. A szeretetnek életmóddá kell válnia, egy rögzült magatartásformává, minden napra vonatkozó elkötelezettséggé. William Barclay mondta: „Sokkal több embert hozott be az egyházba a valódi krisztusi szeretet kedvessége, mint a világ összes teológiai érvelése; és sokkal több embert űzött el az egyházból a magukat keresztyéneknek nevezők keményszívűsége és utálatossága, mint a világ összes kételye.”

Elgondolkodtál már valaha azon, hogy azokat az apró bosszúságokat, amik utadba akadnak nap mint nap, éppen Isten küldi, hogy alkalmad legyen Krisztushoz hasonlóbbá válni? Évekkel ezelőtt ezt írta Chuck Swindoll: „Mi tesz az Úr azért, hogy kiszélesítse látóhatáromat és segítsen meglátni, milyen önző is vagyok? Nagyon egyszerű: négy csintalan gyereket ad nekem, akik rálépnek a lábujjamra, összekoszolják a ruhájukat, kiöntik a tejet, összemaszatolják az autó ablakát, és ragacsos cukorkákat ejtenek a szőnyegre… önzetlennek lenni nagy csapás lényünk legbelső lényegére. Azt jelenti, hogy hajlandóak vagyunk lemondani saját kényelmünkről, előjogainkról, időbeosztásunkról, álmainkról valaki más javára. Ez az, ami visszavezet minket Krisztushoz.”






Ne csak imádkozz, hallgass is!

„… ahogy hallok, úgy ítélek…” (János 5:30 NKJV)

Gondolkodtál már valaha azon, hogy lehet az, hogy Jézus soha, egyetlenegyszer sem hibázott? Ő azt mondja: „a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz… Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem” (János 5:19-20,30).

Jézus gyakran egész éjszaka imádkozott, de kevés imádságát jegyezték fel. Miért? Mert ő nemcsak beszélt az Atyához, arra is időt szánt, hogy hallgassa Őt, és útmutatást kapjon. Jézus imádkozott hegytetőkön és kertekben, imádkozott kint az utcán is, az előtt a ház előtt, ahol az előző éjszakát töltötte. Nem kétséges, hogy ha lett volna autója, akkor imádkozott volna munkába menet vezetés közben is. Az imádság és az Atyára figyelés olyan természetes volt számára, mint a lélegzetvétel; ez volt az a lelki oxigén, ami szárnyakat adott neki. Amikor a Biblia azt mondja: „Szüntelenül imádkozzatok!” (1Thesszalonika 5:17), ez azt jelenti, hogy maradjunk mindig kapcsolatban Istennel, legyünk lelkileg érzékenyek, és legyünk ráhangolódva Lelkének halk hangjára a bensőnkben. Ehhez arra van szükség, hogy elménk és szívünk ne legyen tele mindenfélével.

Hála Istennek azért, hogy megérthetjük, kik vagyunk mi Krisztusban, és milyen hatalommal bírunk hívőkként. De az imádság több, mint „bátran járulni a trón elé” (ld. Zsidók 4:16). Az a fajta imádság általában arról szól, amit mi szeretnénk. Ez a fajta imádság pedig arról szól, amit Isten akar! Nos, mivel Isten készítette el az életedhez a tervet, nem gondolod, hogy bölcs dolog lenne elcsendesedni előtte, hogy beszélhessen róla?


Tedd, amit szeretsz, szeresd, amit csinálsz!

„Osztatlan szívet adok majd nekik…” (Ezékiel 11:19 NIV)

A sikeres emberek engedik, hogy az Istentől kapott tehetségük és vágyuk irányítsa az életüket. Egy dologra összpontosítanak, és osztatlan szívvel élnek. Isten nem azért adott neked tehetséget valamilyen területen, hogy majd azt kérje, valami másra add oda magad. Mindig van lehetőség a tehetségünk és a szenvedélyeink összehangolására, ha megvan a bátorságunk ahhoz, hogy megkeressük életünk célját, és vállaljuk a kockázatokat. Po Bronson, a What Should I Do With My Life? [Mihez kellene kezdenem az életemmel?] című könyv szerzője ezt írja: „Meg vagyok győződve róla, hogy a jövő üzleti sikere azzal a kérdéssel kezdődik: Mihez kellene kezdenem az életemmel? Igen, így van… az emberek nem azért érnek el sikereket, mert felkapott ágazatokba vándorolnak vagy felvesznek egy bizonyos karrier-építő sémát vagy jelmondatot. Boldogulásuk annak köszönhető, hogy arra a kérdésre összpontosítanak, kik ők valójában, és olyan munkát választanak, amit igazán szeretnek (és ezáltal olyan termékeny és alkotó erőket szabadítanak fel, amilyet soha nem is képzeltek volna).” Carly Fiorina mondta: „Szeresd, amit csinálsz, vagy ne csináld… Döntsd el, hogy azért csinálsz valamit, mert bele tudod adni a szívedet csakúgy, mint az elmédet. Azért dönts így, mert ez az egész valódat megragadja.”
Ne légy másvalaki álmainak a rabszolgája, mert ha magadévá teszel egy álmot, az fog birtokolni téged. Ha valaki más álmának rabszolgája vagy, az hamar rémálommá változik. Pál azt írja: „…ezek egymáshoz hasonlítgatják magukat… micsoda tudatlanság… Mi csak azzal dicsekszünk, ami az Istentől kapott munka határain belül történt…” (2Korinthus 10:12-13 NLT). Ha most össze vagy zavarodva, szem elől tévesztetted a célt, vagy csak körbe-körbe jársz, imádkozz így: „Uram, adj nekem tiszta látást, és osztatlan szívet!” Az ilyen imára Isten válaszol.
Elcsüggedtél? Ne add fel!


"És íme, néhány férfi egy hordágyon fekvő bénát hozott. Be akarták vinni és eléje helyezni. Mivel nem találtak utat a sokaság miatt, hogy bevigyék, fölmentek a háztetőre, s a tetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé. Ő pedig, amikor látta a hitüket, ezt mondta: "Ember! Bocsánatot nyertek a bűneid." Lk. 5:18-20



Ez a negyedik módja a hétből annak, hogyan tud egy kiscsoport embereket megnyerni Jézusnak karácsony idején:

A kiscsoportodnak felül kell kerekednie a nehézségeken.

Mikor a négy barát látta, hogy a Jézushoz vezető út el van zárva, minden okuk megvolt, hogy elcsüggedjenek, de nem adták fel. Kerestek egy másik utat, hogy Jézushoz vigyék a barátjukat.

Mindenki elcsügged olykor, még karácsonykor is - sőt néha leginkább ekkor. De azért, hogy megmutassuk Jézust az ismerőseinknek, ki kell tartanunk a nehéz időkben. Emlékszem a Saddleback gyülekezetben (itt lelkipásztor Rick Warren -ford. megj.) egy kiscsoportra, akik 2 évig imádkoztak egy elveszett emberért, mielőtt ő elkötelezte magát Istennek. Tudom, hogy ma örül annak, hogy a csoport nem adta fel másfél év után az imádkozást.

Jézus mondott egy példázatot a földre hullott magokról. Néhány mag sosem növesztett mély gyökereket, ezért továbbálltak az első problémánál. (Mt. 13:21) De Jézus azt akarja, hogy mélyítsük el a hitünket Őbenne, hogy gyümölcsöt teremjünk: "az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat." (Mt. 13:23b)

Engedelmeskedj Istennek az elméddel is


Amikor azonban (József) meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik atyja, Heródes után, félt oda visszatérni. Miután pedig kijelentést kapott álmában, Galilea területére vonult vissza, és amikor odaért, abban a városban telepedett le, amelyet Názáretnek neveztek... (Máté 2,22-23 )

Nagyon sok ember hiszi, hogy hitből való engedelmes életet élni azt jelenti, hogy az elmédet üresjáratba teszed és engeded Istennek, hogy vezessen, ahová csak akar, mintha csak egy robot lennél. Ez egyáltalán nem így van.

A Biblia azt mondja: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből." (Lukács 10,27). Össze kell kapcsolnod az elmédet, a gondolkodásodat Istennel, és azt az életet kell élned, amit ő ad számodra.

Ez az, amit József is tett, amikor engedelmeskedett Isten parancsának, hogy költözzön vissza Izráelbe. József hallotta, hogy Heródes fia uralkodik Júdeában, így félt oda menni. "Miután pedig kijelentést kapott álmában, Galilea területére vonult vissza, és amikor odaért, abban a városban telepedett le, amelyet Názáretnek neveztek..." (Máté 2,23).

Názáret az a hely, amiről megprófétálták a Bibliában, hogy Jézus ott fog élni, így József pontosan Isten akaratának a középpontjában volt. És úgy került oda, hogy megnézte a helyzetet - a politikai helyzetet, azt, hogy Heródes fia uralkodik - majd rájött, hogy nem biztonságos ott letelepedni, és Isten gondolkodásával összhangba hozta saját gondolkodását, hogy a helyes döntést tudja meghozni.

De honnan kellene kapnunk Isten vezetését az életünkre nézve? Talán nincsenek angyalok, akik megjelennek, hogy irányt mutassanak, de rendelkezésünkre áll több száz oldal Isten Igéjéből. Ahhoz, hogy engedelmes életet tudjunk élni, meg kell ismernünk és tudnunk kell, hogy Isten mit mondott nekünk.

Jézus erről beszél a Máté 7,24-ben: "Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát."

Isten Igéje rendelkezésünkre áll, hogy segítsen megélni Istennel való kapcsolatunkat. Ez nem egy száraz szöveg, parancsokkal. Ez Isten szerelmes levele hozzánk, az Atya útmutatásokkal teli levele arra nézve, hogy hogyan éljük azt az életet, amit ő akar adni a számunkra.

Beszéljünk róla:

* Milyen gyakran olvasod Isten Igéjét és aztán engedelmeskedsz neki kérdések nélkül?
* Ahogy Isten Igéjét olvasod ma, bátorítalak, hogy imádkozz együtt a zsoltárossal: "Adj nekem éles elmét, hogy azt tudjam tenni, amit mondasz nekem - hadd legyen az egész életem egy hosszú, engedelmes válasz." (Zsoltárok 119,34, MSG fordítás)


Istennek engedelmeskedsz, ha bízol benne


József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el. Máté 1:24-25

Vannak, akik a hirtelen jött helyzetekben nagyon jól feltalálják magukat. Bárminek azonnal nekiállnak, a kitartás viszont egyáltalán nem jellemző rájuk. Mások pedig jók a kitartásban, de hosszú időbe telik mire sikert érnek el.

Ahhoz, hogy megélhesd azt az izgalmas hívő életet, amit Isten számodra tervezett, mind a sürgős dolgokban, mind a kitartásban jónak kell lenned. Mindkettő megkívánja, hogy a bizalmad ne szűnjön meg.

József nem értette, hogy Jézus életében mit jelent szűztől születni: nem értette, hogy Jézus Isten lesz emberi testben. Azt viszont tudta, hogy Isten mit mondott neki, hogy mit kell tennie és József bízott ebben. Friss házas volt, de mézeshetek nélkül, és a házassága egyáltalán nem úgy indult, ahogy tervezte volna, de ő továbbra is bízott.

Te mit teszel akkor, amikor az életed nem úgy alakul, ahogy tervezted, vagy, ahogy akartad?

Engem mindig bátorít az, amit Pál apostol a 2Korinthus 4:8-ban ír: „Mindenfelől bajok és nehézségek vesznek körül bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mit tegyünk, de mégsem esünk végleg kétségbe!” (Egyszerű fordítás).

Nem tudom, miért állapítanak meg végső stádiumú rákot valakinél. Nem tudom, hogy egyes gyerekek miért lázadnak annyira hevesen a szüleik ellen. Nem tudom, miért történik sok olyan dolog, aminek semmi értelme. Így hát bátorító azt hallani, hogy a hit egyik nagy embere ekként beszél: „Sokszor nem tudjuk, mit tegyünk, de mégsem esünk végleg kétségbe!”

Jó tudni, hogy bízhatunk Istenben és ő tudja azokat a dolgokat, amiket mi nem. Megígérte, hogy egy napon mindent újjá tesz. Egy napon mindenkit, aki benne bízik, összegyűjt.

Addig a napig kétféle módon élheted az életedet: Élhetsz úgy, hogy folyton úgy érzed, Isten valamiféle magyarázattal tartozik neked, vagy élhetsz úgy, hogy felismered, Isten nagyszerű ajándékokat adott neked.

Ha úgy érzed, Isten magyarázattal tartozik, akkor az állandó keserűség fel fog emészteni, mert igazából Ő semmivel sem tartozik neked.

Viszont, ugyan semmivel sem tartozik neked, mindent odaadott: A saját Fiát adta érted, az örök élet ajándékát adta neked és ígéretet adott rá, hogy örökké vele lehetsz. Ezek azok a nagyszerű ajándékok!