AZ IMA MEGERŐSÍT

       
  "Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." (1Jn 5:4)
 
  Miközben Jézus, Közbenjárónk, a mennyben esedezik érettünk, a Szentlélek munkálkodik bennünk, hogy akaratunk és tetteink az ő tetszése szerintiek legyenek. Az egész menny érdekelt a lelkek megmentésében. Milyen okunk van tehát abban kételkedni, hogy az Úr akar és fog is segíteni nekünk? Nekünk magunknak is, akik tanítjuk az embereket, élő kapcsolatban kell állnunk Istennel. A Lélekben és az Igében az emberek számára olyanoknak kell lennünk, mint a forrás, mert bennünk él Krisztus, az örök életre buzgó víznek kútforrása. A bánat és fájdalom talán megpróbálja türelmünket és hitünket, de a Láthatatlan jelenlétének fénye velünk van, és önmagunkat Jézus mögé kell rejtenünk.
  Bátorítsd a gyülekezetet; segíts nekik imában Istenhez emelkedni. Mondd el, hogy amikor úgy érzik, hogy vétkeztek és nincs erejük imádkozni, éppen akkor van ideje az imádkozásnak. Sokan megalázottnak érzik magukat bukásuk után, mert az ellenség győzött felettük, ahelyett hogy ők kerültek volna ki győztesen. Világiasság, önzés és testiesség gyengítette el őket, és úgy érzik, semmi értelme sincs Istenhez jönni. Ám ez a gondolat egy az ellenség sugalmazásai közül. Lehet, hogy szégyenkeznek és mélyen megalázottaknak érzik magukat, de imádkozniuk és hinniük kell. Amint megvallják bűneiket, Ő, aki igaz és hű, megbocsátja bűneiket és eltörli minden álnokságaikat. (Lásd: 1Jn 1:9) Amikor elméd elkalandozik ima közben, ne essél kétségbe, hanem tereld vissza a trónhoz, és ne hagyd el a kegyelem királyi székét, míg el nem nyered a győzelmet.
  Arra vársz talán, hogy erős érzelem bizonyítsa ezt a győzelmet? Nem; "a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk". Az Úr ismeri vágyaidat; hit által maradj közelében, és várd, hogy megkapd a Szentlelket.
  A Szentlélek rendeltetése, hogy minden lelki megmozdulásunkat vezesse. Az Atya a Fiát adta értünk, hogy a Fiú által a Szentlélek eljöjjön hozzánk és az Atyához vezessen bennünket. Isten közreműködése által a közbenjárás lelkét kaptuk, ami által úgy esedezhetünk Istennél, mint ahogy az ember szokott kérni barátjától. (Signs of the Times, 1892. október 3.)

Boldogok, akik hallgatják Isten beszédét és megtartják azt. 
Lukács 11,28
 
Uram!
Szinte minden istentiszteleti órán hallom ezt a mondatodat. A sokszor mondott igazság ugyan el nem kopik, tartalmából sem veszít semmit sem, csak gyakran nem jut el az értelem fölfogóképességéig, csupán a fülig.

A magam érdekében most - egy gondolatnyi ideig - egy csöppet változtatok rajta és így mondom: "Boldogok, akik hallgathatják Isten beszédét és megtarthatják azt." Mert így is igaz. És így ráeszméltet az időre, amelyben élek. Azt hiszem: nehéz múltban, vagy elhagyatott szórványban lakó hittestvérek között mindig is sokan voltak, akik szavadat így is idézgették. Ma pedig sok helyütt kell ezt így elmondani.

Uram!

Soha el nem fogyó kegyelmed, melyet most, az egyházi új esztendőben is megmutatsz, alkalmat kínál újra igéd meghallgatására, és minden hűségesen meghallgatott igehirdetésben biztatsz annak megtartására is. Boldogságom föltételei közé tartoznak ezek. Ne engedd megunnom. Érezzem valóban boldogságnak, ha híveiddel együtt istentiszteleten vehetek részt és nyújts erőt: mindazt, amit tőled hallok, meg is valósítanom a magam megszentelésére és mások boldogítására.

 

 Jöjjön el a te országod!
    

     Jöjjön el a te országod.
     Máté 6, 70.
    
     Ez az imádság lever és felemel. Először lever, mert hiszen nyíltan bevalljuk benne, hogy Isten országa még nem jött el hozzánk. Ez pedig valóban rettenetes s ha alaposan imádkozzuk, szinte beleszakadhat minden kegyes szív. Mert ez azt jelenti, hogy még mindig kitaszított hontalanok vagyunk. Ami kétszeresen is megsiratni való kárvallás. Először, hogy Istent ezzel megfosztjuk bennünk való országától s a mindenség Urát királyi hatalmában korlátozzuk. Ez pedig joggal fájhat Isten minden jóravaló gyermekének. A másik veszteség a miénk, hogy idegen ország nyomorában erős ellenség alatt rabmódra sínylődünk. Mikor azonban e gondolat lever s nyomorúságunkat feltárja, akkor következik a vígasztalás. Krisztus Urunk, a mi drága Mesterünk arra tanít, hogy kétségbeesés helyett vágyakozó könyörgéssel keressük nyomorúságból való kimenekülést. Akik beismerik, hogy Isten országát hátráltatják s mégis naponként bánkódva könyörögnek, hogy az az ország csak jöjjön el, azokat Isten e könyörgésükért kedveli. Mi tehát nem így imádkozunk: hadd menjünk a te országodhoz, mintha nekünk kellene loholnunk utána, hanem így: a te országod jöjjön el hozzánk. Mert Isten országának kell hozzánk jönnie, minden kegyelmével és áldásával együtt. Ha nekünk kellene megszereznünk, sohasem juthatnánk hozzá. Mint ahogy Krisztus is maga jött le hozzánk az égből a földre, nem pedig mi hágtunk fel hozzá a földről az égbe. Boldognak lenni azt teszi, hogy Isten országa lettünk s Ő uralkodik bennünk.

    
          Terjeszd e földön Jézus országodat,
          Hadd érezhesse néped jóságodat,
          Hitetlenek is, hogy megismerjenek
          És tiszteljenek.


Krisztus követése a dicsőségbe vezet

?Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz  az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya"
(Jn 12,26).

   A legmagasabb rendű szolgálat az Ő követése. Ha Krisztus szolgája akarok lenni, követőjévé kell lennem. Ha Jézus Krisztus nevének dicsőséget akarunk szerezni, akkor a legjobb, ha mindenben úgy igyekszünk cselekedni, ahogyan Ő cselekedett. Ez legyen a szemem előtt mindennap.
   Ha követem az Úr Jézust, Ő társam lesz; ha olyanná leszek, mint Ő, akkor vele lehetek. Ha itt a földön igyekeztem a követője lenni, akkor, ha majd eljön az ideje, felvisz engem, hogy odafönt vele lakozzam mindörökké. Urunk a szenvedés után királyi trónusra ült: mi is, miután itt a földön egy ideig szenvedtünk vele együtt, megérkezünkmajd a dicsőségbe. Ahogy az Úr Jézus élete a feltámadásban dicsőült meg, a mi életünknek is ez a reménysége. Ha követjük a megaláztatásban, vele leszünk a dicsőségben is. Jöjj én szívem, bátorodjál fel, és járj az Úr vérrel jelzett lábnyomában!
   Ne feledjük azt sem, hogy az Atya megbecsüli azokat, akik követik Krisztust. Ha látja az Úr Jézushoz való hűségemet, megbecsülésének és szeretetének számtalan jelével halmoz el Fia érdeméért. Semmilyen más kitüntetés nem közelítheti ezt meg. Fejedelmek és királyok a megbecsülésnek csak az árnyékát adhatják, az igazi dicsőség csak azAtyától jöhet. Ezért én lelkem, ragaszkodjál az Úr Jézushoz még jobban, mint valaha!

NAPTÁMADAT

"Meglátogatott minket a naptámadat a magasságból." Lukács 1,78b

Az advent a naptámadat. Ahogy jönnek egymás után a vasárnapok, hajnalodik, világosodik! Krisztus születése előtt jön az ígéretek sorozata: a naptámadat! Minden ember életének megvan az adventje, amikor egy picit már lát. Már sejtem, hogy itt van valami. Sejtem, hogy ez nagyon boldogító lehet. Egy sejtés és vágy a naptámadat. Amikor először elvittek egy bibliaórára, kezdtem sejteni, hogy itt van valami jó. Itt nem csak azért ülnek emberek, hogy elüssék az időt, itt valamiért jönnek, itt valamit kapni lehet. Gondolj vissza, volt-e már advented? Szinte nem lehet visszatartani azokat az embereket, akiknek már megkezdődött a naptámadat az életükben. Olyan, mintha egy vak ember lassan gyógyulna, és jönne a pillanat, dereng, világosodik, már lát. Már van bűnlátásom, már eszembe jut, talán hibás voltam abban a dologban, amiben eddig másokat okoltam. Egyszer csak látom a bűneimet. Keserves - de mégis boldogító, hogy egyre világosabb lesz. Azt mondja az Ige: Isten útja olyan, mint a kelő nap, amely egyre világosabb lesz, egészen a teljes délig. Már úgy veszem kezembe a Bibliát, hogy dobog a szívem - mit fog most mondani nekem az Úr? Karácsonykor "meglátogatott minket a naptámadat"! Aztán elkezdődik Jézus élete a földön, születéstől a halálig. A naptámadat-tól a teljes délig. Isten szeretetének világossága a kereszten kibír-hatatlan fénnyel ragyog ebben a világban. Karácsonykor Isten adta Egyszülött Fiát. Nagypénteken Jézus adta önmagát. Eljutottál már odáig, hogy megértsed: mindez érted és értem történt?

Uram, adj nyitott szívet, hogy be tudjam fogadni Igédet, szeretetedet, és cselekedni tudjam akaratodat!

Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! (Mt 7,1)

A mellettem levő szomszédomtól nem tudok hétvégenként aludni. A haverjaival hatalmas bulikat csapnak, részegeskednek, duhajkodnak, és még ki tudja, mi minden gusztustalan dolgokat művelnek odaát. A másik oldalamon levő szomszédom meg lusta mint a föld. Kirakja a szemetét az ajtó elé, aztán nem képes levinni a kukába, egész héten ott bűzölög nekem. Fölöttem meg egy felelőtlen őrült lakik. A múltkor úgy felejtette a csapot, és mire hazaért, nekem az egész fürdőszobám beázott. Alattam meg egy feslett nőszemély fogadja a kuncsaftjait, szoktam látni, mikor jövök haza, hogy mindig másik kocsi áll a ház előtt. Gondoltam, megérdemlik, hogy egy kicsit felkeltsem bennük a lelkiismeret-furdalást. Rájuk akartam ijeszteni egy kicsit. Nem akartam bántani, csak meg akartam viccelni őket! Esküszöm, Bíró Úr!

Nagyon igaz, hogy az embereket nem cselekedeteikből kell megítélni, mert azok a körülményektől függenek, hanem... sokkal inkább titkos gondolataik és legmélyebb szándékaik szerint. (Anatole France)

Mindenkinek a másik számára mintegy Krisztussá kell lenni, hogy egymás Krisztusává legyünk, és mindenkiért magává Krisztussá, vagyis igazi keresztyénekké... (Luther)

Uram, segíts, hogy ne mások bűneivel leplezzem saját vétkeimet, hanem őszinte bűnbánattal tudjak feléd és megértő szeretettel embertársaim felé fordulni! Ámen.