2017. december 24., vasárnap


Békesség...


A mai nap imádsága:

Istenem! Anyagvilág malomkövei közé szorult lelkemet szabadíts ki, önuralmam hiánya okán szerzett horzsolásaimat gyógyítsd meg! Szívemet tedd tisztává, hogy lakozhass benne! Ámen



Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt.
Ézs 26,12

Békétlenség... Budapest közelében a bevásárlócentrumok előtti parkolóban türelmetlenűl keresik a szabad helyeket. Nem csoda, a kocsisor vége az autópálya lehajtósávjának végén van. Mozdulatlan kocsik teszik még drámaibbá az amúgy is keserves helyzetet. Mit osztanak itt, hogy vállalják az emberek ezt az embertelen állapotot? - tehetnénk fel a cinizmusba hajló kérdést. De nem tesszük, inkább elgondolkodunk. Mi nincs itt rendjén?

Máskor is átéltek az emberek tumultust. Pontosan félezer évvel ezelőtt, amikor Girolamo Savonarola dominikánus szerzetes pap úgy tudott az emberekhez szólni, hogy a polgárok hajnal négytől kis sámlival (vagy anélkül) türelmesen sorban álltak, hogy bejussanak a délelőtti misék valamelykére. Sokan tudni vélték, hogy Savonarola egyetemet végzett, ez azonban nem volt igaz: csak elkezdte tanulmányait a ferrarai univerzitáson. Aztán belépett a domonkosok közé. A rend Bolognába küldte, ám ott kinevették: a jogi fakultásáról híres város jómódú polgárai művelt, olvasott szónokokhoz szoktak, akik a szószékről filozófiai értekezéseket tartottak, nem pedig bűneikre emlékeztették őket. Márpedig Savonarola ezt tette, mivel úgy vélte, az ő feladata az embereket felkészíteni a Messiás eljövetelére.

Bolognát menekülésszerűen kellett elhagynia. San Giminianóba, a hegyek közti kisvárosba utazott, ahol azóta, hogy 1353-ban Firenze elfoglalta, szinte megállt az idő. Ebben a szigorúan zárt világban, ahol a lakosság túlnyomó része szegény pásztor volt, Savonarola magára talált: nem rótták föl neki viszonylagos műveletlenségét, s azt sem, hogy prédikációi nem emelkedtek cicerói magaslatokra; szerették és becsülték őszinteségét, szigorú aszkézisét s egyszerű életmódját.

Savonarola híre csakhamar eljutott Firenzébe is, s a város 1489-ben inkább kíváncsiságból, semmint rokonszenvből meghívta, ő azonban hetek alatt páratlan népszerűségre tett szert. Firenze a XII. század közepe óta Itália egyik leglendületesebben fejlődő városa volt. A kereskedelem mellett a város önálló és sikeres politikája is segítette gazdagodását: a két olasz párt, a ghibellinek és a guelfek több évszázados küzdelmében mindig az éppen győzedelmeskedő oldalára állt. Dómjának szépsége és a polgárok fényűzése miatt ?Róma leánya?-ként is emlegették.

Mit tudott mondani Savonarola, amit más nem? Ez az eretnekségért mágyára ítélt szent egyszerűen csak az Isten szeretetére apellált, s hirdette azt a Krisztust, aki békességet ad minden hozzá menekülőnek. Ezt a békességet adja nekünk is az Örökkévaló, amikor a testtélétel megfejthetetlen titkában, a karácsonyfa gyertyáinak pislogó fényeiben, a megtapasztalt szeretetben szelíden hívogat.
A SZŰZTŐL SZÜLETÉS IGAZSÁGA

„Íme, a szűz… fiút szül…” (Máté 1:23)
A menny ezekkel a szavakkal hirdette meg Jézus születését: „»Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek« - ami azt jelenti: Velünk az Isten” (Máté 1:23). Nem ironikus, hogy az első emberek, akik megkérdőjelezték a szűztől születés csodáját, vallási vezetők voltak? A farizeusok ezt mondták Jézusnak: „… „Mi nem paráznaságból születtünk…” (János 8:41). Célzásunk egyértelmű és kegyetlen volt. Végtére is Jézus nem tudott rámutatni Józsefre, és ezt mondani: „ő az apám”. Értsd meg ezt: Jézusnak embernek kellett lennie, hogy meghallhasson, és Istennek kellett lennie, hogy üdvözíthessen. Te egy földi apa gyermeke vagy, ezért bűnben születtél. Jézus azonban a mennyei Atya gyermeke, ezért megtörte a bűn átöröklését, mielőtt még megszületett. Az Ószövetségben az áldozati báránynak hibátlannak kellett lennie, minden fogyatkozás (születési rendellenesség” és folt (út közben szerzett sérülés) nélkül. Mivel Jézus nem örökölt és nem is követett el bűnt, ezért lehetett „istennek ama bárány, aki elveszi a világ bűneit” (János 1:29 Károli). A szűztől születés igaz, mert: a) az Úr angyala jelentette ki (Máté 1:20); b) Mária vőlegénye elfogadta (Máté 1:24); c) Erzsébet, Mária rokona, isteni kijelentés által felfogta (Lukács 1:41-42); d) a történetet egy nagy tiszteletben álló orvos írta meg, aki ismert minden érintett szereplőt: „miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked… hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot” (Lukács 1:3-4).






Amikor a csoda késik


„Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú.” (Lukács 1:18)

Amikor egy angyal azt mondta Máriának, hogy a méhében foganni fog, noha ez nem olyasmi volt, amiért imádkozott, mégis ezt mondta: „történjék velem a te beszéded szerint!” (Lukács 1:38). Amikor viszont Zakariásnak jelent meg egy angyal, ő „megrettent, és félelem szállta meg”. Amikor az angyal azt mondta neki: „meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked”, Zakariás ezt kérdezte: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú.” Mit teszel akkor, ha Isten válaszol az imáidra, de te nem tudod, hogy még mindig képes lennél-e kezelni az új helyzetet? Ha egy fiút küld neked, akinek már ki van választva a neve, aki nem feltétlenül hasonlít rád, és akinek a sorsa már elrendeltetett? Vagy ha megadja neked azt az állást, amit mindig is szerettél volna, a kapcsolatot, amiről álmodni sem mertél, vagy a szolgálati lehetőséget, amiről nem gondoltad, hogy újra eljöhet? Mondhatod ezt: „Nekem ez nem fog menni” vagy pedig ezt: „Hozd csak, Uram, én készen állok!”

„De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát” (Galata 4:4) Jegyezd meg: Isten nem tanácskozik velünk, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az Ő tervei összhangban állnak-e a mi menetrendünkkel, vagy elnyerik-e a mi beleegyezésünket. Ő egyszerűen irányítja a lépteinket (Zsoltárok 37:23). Ő parancsol, még ha ez azt jelenti is, hogy nekünk futnunk kell ahhoz, hogy lépést tartsunk vele!

Néha azonban Isten megrendíti az alapokat, azért, hogy fejlessze a „főbb izmaidat”. Ha szoktál edzeni, akkor tudod, hogy a súlyemelés sokkal könnyebb, ha szilárd talajon állsz. Ha például labdán végzed a gyakorlatot, akkor sokkal nehezebb a súlyt megtartani, hogy ne zuhanjon rád, és ne törjön össze. Amikor a csoda késik, Isten ezzel a hitedet erősíti, és arra tanít, hogy nyomás alatt is kiegyensúlyozott maradj.






József


„Férje, József igaz ember volt…” (Máté 1:19)

József szerepe a karácsonyi történetben két dolgot tanít nekünk: 1) Istennek számít a jellemed; 2) Isten akaratát megtenni nem könnyű. Jézus földi apja egy falusi ácsmester volt, aki Názáretben élt, egy olyan kis településen, ami épp csak egy pont volt a térképen. Miért József? Istennek nem volt jobb alternatívája? A válasz nagyrészt József jó hírnevében rejlik, amit hajlandó volt feladni Jézusért. „Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.” Az a kifejezés, hogy „igaz ember” elismeréssel adózik József jellemének. Becsületes életével és kemény munkájával érdemelte ki. Bizonyára olyan tisztelettel tekintenénk rá, mint ahogyan egy elöljáróra, egy diakónusra, egy presbiterre vagy egy prédikátorra. De Mária bejelentése: „gyermeket várok”, mindezt kockára tette. Most mi lesz? Egyik oldalról ott van számára a törvény, másik oldalról ott van a szerelme. A törvény azt mondja: „kövezd meg”, a szerelem azt mondja: „mentsd meg”. József e kettő között őrlődik. Ha Isten akaratát teszed, az mindig elnyeri jutalmát, de ritkán könnyű megtenni! Miután az angyal elmagyarázta a szűztől születés csodáját, József még mindig nagy kérdéssel nézett szembe. Találjon ki egy hazugságot megőrizve ezzel megtisztelő helyét a közösségben, vagy mondja meg az igazat, és örökre búcsút mondhat jó hírének. De meghozta a döntést: „…magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el” (Máté 1:24-25). József elcserélte mindazt, amit addig tanult és minden addigi előítéletét egy várandós menyasszonyra és egy nem tervezett fiúra. Ezzel meghozta a tanítványság nagy döntését. Mi is az? Az, hogy Isten tervét a magad tervei elé helyezed!

MI MOTIVÁL AZ AJÁNDÉKOZÁSRA?


„jótetteiteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket…” (Máté 6:1 NKJV)

Isten két dologgal méri adományaidat: a) lehetőségeiddel – hogy mennyid van; b) motivációddal – hogy mi indít az adományozásra. „Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony mondom néktek: megkapják jutalmukat. Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.” (Máté 6:1-4). Íme két történet, ami rámutat arra, amiről Jézus beszélt.

Első történet: 1977-ben egy házaspár megegyezett abban, hogy három millió dollárt adományoznak arra, hogy egy új állatkert épülhessen gyermekek számára a New York-i Central Parkban. Problémák adódtak azonban abból, hogy a dísztábla, mely adományuk elismerésére készült, nem volt elég nagy, csupán 5 centiméternyi, ráadásul volt egy másik tábla, amely arról a házaspárról emlékezett meg, akik fél millió dollárt adományoztak harminc évvel korábban, az eredeti állatkert építésekor, és az ő táblájuk nagyobb volt. Valaki indítványozta, hogy cseréljék le a régi adományozók nevét az új adományozókéval. Amikor ezt a park vezetősége elutasította, a házaspár visszavonta az adományát. Második történet: Az a hír járta, hogy Charles Spurgeon és felesége mindig eladták a tojásokat, amiket a tyúkjaik tojtak, de soha nem adtak ingyen egyet sem. Még a közeli rokonoknak is ezt mondták: „Kaphatsz belőle, ha megfizeted az árát”. Emiatt Spurgeonékat tévesen pénzéhesnek tartották. Csak Mrs. Spurgeon halála után derült ki a teljes igazság. A tojáspénzt mind idős özvegyek támogatására fordították. Nyilvánvaló, hogy Spurgeonékat jobban érdekelte, hogy Isten mit gondol adományikról, mint az, hogy az emberek mit gondolnak róluk.
Gyere haza Isten reményéhez és öröméhez most Karácsonykor


"A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel" (Róma 15:13)

Nem tudom, hogy min mentél keresztül idén. Lehet, hogy kemény év áll mögötted. De valamit tudok: azt, hogy Isten még nem fejezte be a munkáját veled. Ha a szíved még ver, ha még veszel levegőt, akkor az azt jelenti, hogy Istennek terve van az életeddel.

"Hagyjátok abba a sírást és töröljétek le a könnyeiteket ... Remény van a jövőtökre nézve." (Jer 31:16-17 TEV fordítás). Istennek terve van az életed minden napjára. És Isten azt akarja, hogy a hátralévő életed legyen az életed legjobb része. Aztán majd egy nap el akar vinni az otthonába - egy tökéletes és végleges otthonba, a Mennyországba.

Az a szomorú helyzet, hogy nagyon sok ember nem szeret hazamenni Karácsonykor, mert az otthonuk az maga a földi pokol. Mert az otthon lehet csak a harag, csalódottság, erőszak, gyalázkodás, szégyen, bűntudat, neheztelés, kényszer vagy manipuláció helye. Ha így tekintesz az otthonodra, akkor meg kell értened, amit a Biblia mond: "Még ha az apám és az anyám el is hagyna, az ÚR gondot visel rólam" (Zsolt 27:10)

Miért jött el Krisztus Karácsonykor? Mert nem akart téged távolról szeretni. Közelről akarta kimutatni a szeretetét. Isten lejött a földre és emberré lett, hogy tudhassuk, hogy milyen is Ő igazán.

Isten arra hív téged, hogy egy olyan személyhez gyere haza, aki megalkotott, aki szeret, aki a saját Fiát küldte, hogy meghaljon érted. Nem olyan nehéz ezt megérteni. A lényeg a következő: megteszed azt a kis hitbeli lépést, hogy hazajössz Istenhez most Karácsonykor? Vagy majd csak jövő Karácsonykor, amikor megint egy olyan valaki szülinapját próbálod megünnepelni, akivel nincs is igazi kapcsolatod?

Isten már mot készen vár - attól függetlenül, hogy ki vagy és mit tettél. Nem érdekel, hogy vallásos vagy-e vagy nem. Nem érdekel, hogy katolikus, protestáns, zsidó, buddhista vagy egyáltalán nem vallásos. Ez nem a vallásról szól, hanem az Istennel való kapcsolatról. Odamehetsz Istenhez és azt mondhatod neki, hogy "Isten, haza akarok menni hozzád és azt szeretném, ha a szívemben lenne az otthonod."

Beszéljünk róla:

* Milyen döntést kell meghozz ma a Jézus Krisztussal való kapcsolatodról?
* Mi a következő lépés, amit meg kell tegyél, hogy otthonra lelj Istennel? Hagyd, hogy a helyi gyülekezet vagy kis csoport segítsen abban, hogy megtedd ezt a következő lépést!


Karácsony: Isten veled van!


Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz. (Lukács 2:10)

Isten megismerése megváltoztatja az egész életszemléleted. Már nem úgy fogsz gondolni Istenre, mint aki néz le a mennyből, készen arra, hogy bármikor rád kiáltson „Most elkaptalak!”, ha elrontasz valamit.

Helyette inkább felismered, hogy Isten szeret téged. Isten veled van, Isten érted van! Isten azon munkálkodik, hogy sikeres légy az életben; ő egy bizonyos célra teremtett téged, és azt akarja, hogy ezt elérd. Egyedül Isten, a te Teremtőd, aki igazán értékeli a sikereidet az életben, senki más.

Ez kifejezetten jó hír!

Ez azt jelenti, hogy nem kell félned Istentől, mert Isten veled van. Mégis sokan félnek Istentől, már attól is idegesek lesznek, ha csak beszélnek róla. Tudod, hogy miért? Mert bűnösnek érzik magukat, aztán így kezdenek gondolkozni: „Ha közel kerülök Istenhez, akkor ő elkezd majd leckéztetni engem, emlékeztetni fog mindenre, amit elrontottam, és még rosszabbul fogom érezni magam.”

Semmi sincs távolabb Isten igazságától. Jézus azt mondta: „Nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot” (János 12:47) Végeredményben Jézus azt mondja: „Nem azért jöttem, hogy összeszidjalak, hanem azért jöttem, hogy megmentselek."

„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róma 8:38)

Jézus megmenteni jött minket, nem megrémiszteni. Ezért van, hogy mikor az angyal Jézus születéséről beszélt a pásztoroknak, ez volt az első, amit mondott: „Ne féljetek!”

Tény, hogy a Bibliában mikor Isten üzenetet küld az embereknek, nem ritka, hogy ezek az első szavak: „Ne féljetek!” Istentől 365 üzenet van a Bibliában, melyek a „Ne félj!” vagy hasonló kifejezéssel kezdődnek. Más szavakkal az év minden napján olvashatsz üzenetet Istentől, amely gyakorlatilag ezt mondja: „Nem kell félned, én veled vagyok, érted vagyok, szeretlek téged.”

Ezért az Istentől jövő jó hírért ünnepeljük Karácsonyt!
A szent este
   
     És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert imé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
     Lukács 2, 10-11.
    
     Ezen a kis "néktek" szócskán újjongnunk kellene. Mert nem holmi fatuskónak, vagy a köveknek mondja ezt az angyal, hanem az embereknek. Nem is csupán egy-kettőnek, hanem az egész népnek. Mit kezdjünk hát vele? Kételkedjünk továbbra is az Isten kegyelmében? Mondogassuk, hogy Péter és Pál örülhet a Megtartónak, de nékem szegény bűnösnek e drága kincshez nincs jogom?! De ha nem a tied, akkor hát kié? Tán bizony a ludak, récék és tehenek kedvéért jött a Krisztus? Nézz rá! Ha valami más teremtményen akart volna segíteni, akkor annak a képében jött volna el. Ő azonban ember Fia lett.
     Kié legyen hát ez a gyermek, ha nem miénk, embereké?! Az angyalok nem szorulnak rá, az ördögöknek nem kell. Mi azonban rászorulurnk, aminthogy értünk lett emberré. Úgy illik hát, hogy örömmel vegyük, ahogy az angyal mondja: "Született néktek a Megtartó." Nem nagyszerű és dicső, hogy ilyen örömhírt hoz embernek angyal az égből? S újjongó angyalezrek bíztatnak, hogy mi is örvendezzünk s hálával vegyük e nagy kegyelmet?! Írjuk hát a "néktek" szócskát lángbetűkkel a szívünkbe s Megtartónk születését fogadjuk örömmel.
    
          Mennyböl jövén az angyalok,
          Tőlük hallák a pásztorok,
          Hogy egy kis gyermek született,
          Amint nektek ígértetett.


Atyám! Taníts, hogy megértsem mi is az a szeretet. Taníts, hogy felfogjam szeretetedet. Taníts, hogy én is tudjam szeretni embertársaimat!

Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (1Jn 4,10)

Egy katona így szólt feletteséhez: - A barátom nem jött vissza a rohamból, uram. Kérek engedélyt kimenni, és megkeresni őt.
- Nem engedélyezem - mondta a tiszt. - Nem akarom, hogy kockáztasd az életedet egy olyan emberért, aki valószínűleg halott.
A katona ennek ellenére kiment, és egy óra múlva maga is halálosan megsebesülve, halott barátjának a tetemét cipelve tért vissza. A tiszt dühöngött: - Mondtam, hogy halott. Most aztán mindkettőtöket elvesztettem. Mondd, volt annak értelme, hogy kimenj, és becipelj egy holttestet?
- Ó, persze, hogy volt, uram - válaszolta a haldokló.
- Amikor megtaláltam, még élt. És ezt mondta nekem: "Barátom, biztos voltam benne, hogy értem jössz." E kis történet után talán megértjük azt, amit Jézus mond a szeretet parancsolatáról: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat... Megrázó történet, teljesen felkavar. Isten, Jézus Krisztusban sokkal nagyobbat cselekedett, nem volt elég, hogy a Fiát adta a mi megmentésünkre, de a gonosztól is megmentett minket. Minden egyes emberért bement a sátánnal vívott harctérre, s győzött.
Itt kezdődik a szeretet, s Isten eme tettében be is fejeződik, mert nincs nagyobb, másabb, szebb, gyengédebb szeretet, mint maga a szeretet.

A világban a legtökéletesebb az ember. Az emberben a legtökéletesebb a lélek. A lélekben a legtökéletesebb a szeretet. A szeretetben a legtökéletesebb az Isten.
(Szalézi szent Ferenc)

Ujjongjatok és örvendjetek, magasztaljátok ezeket a napokat, dicsőítsétek, Amit ma a Magasságos cselekedett! Ne csüggedjetek, ne panaszkodjatok, ujjongjatok, legyetek vidámak! Szolgáljatok a Mennyek Urának nagyszerű kórusokkal, dicsérjétek az Úr nevét! Készülj, Sion, gyengéd igyekezettel, hogy hamarosan láthassad a Legszebbet, a Legdrágábbat. Derüljön fel ma arcod, siess, vágyva szeresd a Vőlegényt.
Hogyan fogadjalak téged, hogyan találkozzam veled? Te, akire az egész világ vágyik, szívem ékessége. Ó Jézus, Jézus! Te add nekem a fényt, hogy ami neked kedves, azt meglássam és megértsem.
Úgy jött a földre szegényen Hogy minket gazdaggá tegyen, Hogy mint a mennyben az angyalok, Már itt lehessünk boldogok. Kyrieleis. (Uram irgalmazz!) Ki érthetné meg igazán szeretetét, mellyel minket Üdvözítőnk oltalmaz? Igen, ki képes felfogni, hogy mennyire megindítja őt az ember fájdalma? Az Isten Fia földre jön, mert üdvünk így kívánja: mint ember akar megszületni.
Te nagy Úr, erős Király, drága Üdvözítő. Ó, milyen kevésre becsülöd te a földi ragyogást! Aki az egész világot tartod, pompáját és ékességét megalkottad, kemény jászolban kell aludnod.
Ó, kedves Jézusom! Készíts magadnak tiszta, puha ágyat szívem mélyén, hogy megpihenj, s így téged sohase felejtselek el. (J. S: Bach: Karácsonyi oratórium, 1;4-5;7-9 tétel)

A szeretetben Uram te vagy a legtökéletesebb, világítsd meg titkodat az életemben. Ámen.


DICSőSÉG KIRÁLYA

"Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsőség királya!" Zsoltár 24,7

A zsoltár biztató szava ez, amikor adventből karácsony estéhez érkeztünk. Más fordítás így mondja: Szélesre és magasra tárjátok fel az ajtót. Nem csak egy kis résnyire: szélesre, magasra tárd ki az ajtód, hogy bemehessen a dicsőség királya. "Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr." Nem baj, ha te nem is vagy erős. Sokszor az a bajunk, hogy túl erősek és túl okosok vagyunk. A sok törés azért van az életünkben, hogy Isten erőtelenné tegyen. ő az erőtlenekhez jön, mert ő az erős, Aki megtart. Szükséged van-e már Rá? Te nem tudod megtartani az életedet. Nem tudsz karácsonyt csinálni. Akiből Isten valakit akar formálni, előbb erőtelenné teszi. Jézus azt mondja, hogy ő a hatalmas. "Nékem adatott minden hatalom." (Mt 28,20). Neki minden lehetséges. A tieid hitre jutása, megkötözöttek szabadulása. Az erős és hadakozó Úr a kereszt győztese. Nincs olyan bilincs, ami fogva tarthatná, ha ő jön. Megérted-e, miért kellett gyermeknek lennie, egy jászolböl-csőben elférnie? Nem volt helye a vendégfogadó háznál. Nálad van helye? Nyitod a kapud, hogy bemehessen? Az angyalok éne-kelték: "Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek." Ha Jézust befogadod, egy téged meghaladó dicsőség ragyog át rajtad. Sze-meden, cselekvéseden valami, Valaki átragyog. Akarod-e, nyitod-e, tárod-e az ajtód, hogy Jézus bejöhessen, és elfoglalja a szíved, hogy karácsonyi életed lehessen mostantól fogva mindörökké?


HELYET KAPUNK AZ Ő TRÓNJÁN
       

  "Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében." (Jel 3:21)
 
  Győztesek lehetünk. Igen, mindenben és teljesen győztesek. Jézus meghalt, hogy utat készítsen nekünk a meneküléshez, hogy legyőzhessük minden hibánkat, ellenállhassunk minden kísértésnek, és hogy végül az Ő trónján ülhessünk. Kiváltságunk, hogy hitünk és üdvösségünk legyen. Isten hatalma az idők során nem lett kisebb. Most is ugyanolyan bőségben árasztja áldását, mint egykor; de az egyház elvesztette hitét, hogy kimondja, amit Jákób mondott, és küzdjön, ahogy ő tette: "Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet." (1Móz 32:26) A kitartó hit kezd eltűnni, de újjá kell élednie Isten népének szívében. Hirdetniük kell az áldást. Az élő hit mindig felvezet Istenhez és a dicsőséghez, a hitetlenség pedig levezet a sötétségbe és a halálba.
  Sokan annyira belemerültek a földi gondokba és aggodalmakba, hogy kevés idejük jut az imára és alig érzik annak szükségességét. Talán megtartják az istentisztelet külső formaságait, de hiányzik belőlük a könyörgés igazi lelkülete. Így nagyon eltávolodtak a Példaképtől. Jézus, a mi példaképünk sok időt töltött el imával, és milyen komolyak, milyen buzgók voltak imái! Ha Ő, mint Isten szeretett Fia ilyen komolyságot, ilyen szenvedést tanúsított, mennyire szükségünk van nekünk - akik a mennyből kapjuk minden erőnket - arra, hogy egész lelkünk felinduljon az Istennel való küzdelemre.
  Nem szabad megnyugodnunk, amíg minden felismert bűnünket meg nem bánjuk, mert kiváltságunk és kötelességünk hinni azt, hogy Isten elfogadott bennünket. Nem szabad másokra várnunk, hogy kijuttassanak minket a sötétségből és elnyerjék számunkra a győzelmet, hogy aztán élvezhessük azt. Ez az élvezet nem lenne tartós. Istent elveink, és nem érzelmeink alapján kell szolgálnunk. Magunknak kell kiharcolnunk a győzelmet reggel és este saját családunkban. Napi munkánk sem tarthat vissza ettől. Időt kell szentelnünk az imára és miközben imádkozunk, hinnünk kell, hogy Isten meghallgat minket. Talán nem fogjuk mindig érezni az azonnali választ, de hitünk ekkor próbáltatik meg. Bebizonyíthatjuk, hogy bízunk Istenben és élő, kitartó hitünk van. (Review and Herald, 1883. szeptember 4.)


Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget és Isten angyalait, amint fölszállnak és leszállnak az Ember Fiára.
János 1,52
Uram!
Lázongó szavam a menny csukott kapujáról visszahullik. Isten végzéseit bíráló panaszom szárnya gyönge. Képtelen fölhatolni a mennyekig. Kételkedésem sem tudja áttörni az ég kapuját. Okoskodásom sem az a kulcs, mely megnyithatná azt. A mennyet egyedül Isten irgalmas szeretete nyitja meg. Amit mai igédben a tieidnek ígérsz, azt születésed éjszakáján átélték a betlehemi pásztorok. Angyalok hoztak nekik boldogító hírt a mennyből, és az angyalok tették meg őket az evangélium első apostolaivá. Így vittek örömöt, amerre csak mentek.

Uram!

Tégy engem karácsonyi emberré. Mária alázatát, József engedelmességét, a pásztorok hűségét add a szívembe. És így elkészített szívembe jőjj el Te magad. Ahol Te vagy, ott van angyaljárás. Virrasztó töprengésem sötét éjszakájába fényt hoznak. Nyomorúságom tehetetlen sóhaját fölviszik a hatalom Urához és helyébe, cserébe tőle erőt és örömöt hoznak. Nem miattam jönnek hozzám. Hanem miattad teszik boldoggá életemet.


Ne higgy hazug hízelgéseinek!

?Hízelegnek majd ellenségeid..." (5Móz 33,29).

   Ősellenségünk, az ördög hazug volt kezdettől fogva, és hazugságai olyan meggyőzően hízelgőek, hogy mi hajlamosak vagyunk arra, hogy higgyünk neki, mint annak idején Éva.
   Az ördög azt mondja, hogy elveszítjük a kegyelmet, gyalázatot hozunk elhivatásunkra és el fogunk veszni, mint hitehagyottak. Mi azonban bízunk Jézus Krisztusban, megmaradunk az Ő útján és tanúsítjuk, hogy Ő senkit el nem veszít azok közül, akiket az Atya neki adott. Az ördög olyanokat is mond, hogy el fog fogyni a kenyerünk, éhenhalunk gyermekeinkkel együtt, de mi tudjuk, hogy aki ahollókat táplálja, rólunk sem fog megfeledkezni, sőt, asztalt terít nekünk ellenségeink szeme láttára (Zsolt 23,5).
   Az ördög azt susogja a fülünkbe, hogy az elkövetkezendő veszedelmekből nem fog megszabadítani minket az Úr, és azzal fenyeget, hogy a sok próba alatt egyszer még összeroskadunk. Micsoda hazugság! Az Úr soha nem fog elhagyni bennünket, sem el nem távozik tőlünk. ?Szabadítson meg most, ha akar!" - kiáltja gonosz ellenségünk, amikor bajba kerülünk, de az Úr elhallgattatja azzal, hogy segítségünkre siet.
   Az ördög különösen nagy gyönyörűségét leli abban, hogy a halállal rémítgessen minket. ?Hogyan kelsz majd át a halál tornyosuló hullámain?" - kérdi. De ebben is hazugnak fog bizonyulni, mert a halál nem fog ártani nekünk, zsoltárokat énekelve fogunk átkelni hullámain.
A csodálatos gyermek

Egy gyermek születik nekünk, Fiú adatik nekünk ... És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből és gyökereiből egy virágszál növekedik.
(Ézsaiás 9, 6; 11, 1)

Ézsaiás lélekben egy újszülött kisgyermeket lát. Általában ha gyermek születik a világra, kérdés, hogy mi lesz belőle később. Némelyikről elmondják: jobb lett volna. ha meg sem születik. Itt azonban hatalmas, jelentőségteljes eseményrol olvasunk. Maga Isten indult el az ember felé ezzel a születéssel. Megjelent az Ő jósága és üdvözítő kegyelme (Tit 3, 4). Megszületett Immánuel, akinek személye elválaszthatatlan Istentől. Ahol Ő van, ott Isten van velünk. Megszületett a második Ádám és vele elkezdődött az új emberiség, amely nem marad a bűnnek és a halálnak foglya. Az Ő születésében benne rejlik a mi újjászületésünk. „Gyermek született nekünk." Gyermek, akit az örökkévalóság Atyjának neveznek - micsoda ellentét! Az a gyermek a betlehemi jászolban Krisztus - az Úr. Nem egy az urak közül, hanem az Úr, aki mellett nincs más, csak alatta vannak. Ő az urak Ura és a királyok Királya. - Gyermek, akinek születésekor mennyei seregek ujjonganak.

Azután vesszőszálnak mondja Őt Ézsaiás, amely száraz gyökérből hajt ki. Dávid házának dicsősége megdőlt, mint a kidöntött fatörzs, de gyökeréből ágacska hajtott ki, gyenge és jelentéktelen ágacska, mégis rajta nyugszik majd az Úr Lelke a maga teljességében. Igazságos uralkodó lesz, aki felkarolja a szegényt és a lesújtottat. Ennek a királynak egyetlen szava elég arra, hogy minden ellenségét földre verje; ajkának lehellete megöli az istentelent, a „bűn emberét". Békebirodalmat alkot, ahol még az állatvilágból is kihal a ragadozás és ölés vágya. „Mert teljes lesz a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják" (Ézs 11, 1-9). A gyenge sarj népek zászlaja lesz. Nemcsak Izrael gyülekezik e zászló alá, hanem a pogány világ is odafordul és Őt keresi. „És az Ő nyugodalma dicsőség lesz" (Ézs 11, 10). Ahol Ő letelepszik, ahol Ő lakozást vesz, ott dicsőség van. - Csodálatos lehetőségek bontakoznak ki a sötét betlehemi istállóból. Isten kicsiben kezd.

„Szép rózsabimbó nyílt ki, hajdan egy zsenge tőn.
Mint ősi ének zengi, Jessének sarja ő.
Ó, drága szép virágunk, hints le ránk illatárt.
Fényes nap, égi lángunk, adj nekünk fénysugárt.
Ki Isten s ember vagy, bűnből, halálból ments ki,
vigasztalást te adj!"


A siker

El ne távozzék a törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel… sikeres.

– Józsué 1:8[4]

 A siker egy életmód, amely akkor válik lehetővé, ha Isten Igéjére alapozva építjük fel magunkat. Akkor leszünk sikeresek, ha olyan sok időt töltünk az Igével, és olyannyira átitatja a gondolatainkat, hogy – azt is mondhatnánk – az a „második természetünkké” válik. A siker abból származik, hogy olyan állhatatosan hallgatjuk és követjük Isten Igéjét, hogy automatikusan az irányítja a cselekedeteinket.

Amikor elkezdtem repülőt vezetni, úgy képeztem ki magam, hogy újra és újra elolvastam az adott repülőgép kézikönyvét. Magam elé képzeltem mindent, ami előfordulhat a repülőgépen, és tanulmányoztam a szükséges tennivalókat.

Pontosan ezt kezdtem tenni Isten Igéjével is. Éjjel és nappal az Igén gondolkoztam. Nem telt el sok idő, és izgatottá váltam azzal kapcsolatban, amit olvastam.

Otthon ültem, és azon gondolkoztam, hogy miként alkalmaznám az Igét a különböző helyzetekben. Láttam magamat, ahogy imádkozom a betegekért, és azok meggyógyulnak. Az Ige a „második természetemmé” vált.

Gyakorold így az Igén való elmélkedést. Váljon a részeddé. Lásd magad, ahogy engedelmeskedsz az Igének minden elképzelhető helyzetben. Ily módon a siker garantált!

Igei olvasmány:  Zsoltárok 1


Az Ő dicsősége

    És az Ige hústestté lett. És felállította az Ő sátorát közöttünk. És mi néztük az Ő dicsőségét — dicsőséget… mely telve volt kegyelemmel és igazsággal.                          — János 1,14. (Rotherham)
Én szeretem a János 1,14-et Rotherham fordításában, mert olyan szép. Hajlamosak vagyunk ugyanis Krisztusnak a földre, emberként való eljövetelének csupán arra az oldalára gondolni, hogy Ő önzetlenül elhagyta a dicsőséget, illetve arra a szenvedésre tekinteni, amit a földön elszenvedett.
Én azonban azt hiszem, hogy ez öröm volt Krisztusnak, aki annyira szerette az embert, és annyira vágyott az ember közösségére, hogy „felállította az Ő sátorát közöttünk, hogy Ő adjon az elidegenedett embernek — aki máig nem ismerte meg a Teremtőjét — valóságos képet a mennyei Atyjáról.”
Nagy örömhír volt az, amit az angyal hirdetett a pásztoroknak — és minden embernek, mindenütt. Az ember, aki elkülönült Istentől négyezer éve, most megláthatta Isten dicsőségét, most megláthatta Istent, most megismerhette Istent, amilyen valójában, és újra egyesülhetett Vele.

És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely minden népnek öröme lészen: Mert ma született néktek az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.             — Lukács 2,10. 11.


ELREJTETT ÉLET

"A ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben" (Kol 3,3).

Pál apostol leveleiben Isten Szent Szelleme bizonyságot tesz arról, milyen egyszerűen, de mindenható biztonságban van elrejtve életünk a Krisztussal Istenben. Úgy beszélünk, mintha megszentelten élni a legbizonytalanabb dolog lenne. Pedig ez a legbiztosabb, mert Isten mindenható hatalma van benne és mögötte. A legbizonytalanabb az, ha megpróbálunk Isten nélkül élni. Ha felülről születtünk, a legkönnyebb Istennel igazi kapcsolatban élnünk és a legnehezebb letérnünk a helyes útról; csak figyeljünk Isten intéseire és járjunk világosságban.


Amikor elgondoljuk, hogy mit jelent szabadnak lenni a bűntől, megtelni Szent Szellemmel és a világosságban járni, egy nagy hegység csodálatos magas hegycsúcsát képzeljük magunk elé, akkor így szólunk: "Ó, én soha nem tudnék ott fent élni!" De amikor Isten kegyelméből odaérünk, úgy találjuk, hogy nem is hegycsúcs az, hanem fennsík, ahol tágas térség van az életre és növekedésre. "Kiszélesítetted lépésemet alattam" (Zsolt 18,37).

Amikor valóban meglátod Jézust, már nem tudsz kételkedni benne. Többé nem tud megzavarni semmi, ha látva Őt, hallod a hangját: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!" (Jn 14,1). Amikor Ő jelen van, bensőleg lehetetlen kételkedned. Valahányszor Jézus személyesen megérint, szavai valósággá válnak előtted: "Békességemet adom neked!" Olyan békesség ez, mely az egész embert betölti tetőtől talpig, elfojthatatlan, boldog bizalom. "Életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben" - Jézus Krisztus rendíthetetlen békességében részesülsz.


?Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.?
(Zsolt. 116:1)

?Ha olyan befolyások környékeznek bennünket, amelyek el akarnak távolítani Istentől, akkor segítségért és erőért kell könyörögnünk fáradhatatlanul. Ha ezt nem tesszük, akkor sohasem leszünk képesek arra, hogy az önsajnálat és az önmagunknak kedvezés kísértéseit legyőzzük, melyek elvonnak bennünket az Üdvözítőtől...

Az ima a lélek lélekzete. A lelki erő titka. Az ima őrzi meg a lelki egészséget. Az ima közvetlenül összeköti a szívet az élet Forrásával... Csodálatos dolog, hogy imáink eredményesek, hogy az olyan méltatlan és tévelygő emberek, mint mi, felküldhetik könyörgéseiket Istenhez. Kívánhat-e halandó ember annál magasztosabbat, minthogy érintkezhet és összekapcsolódhat a végtelen Istennel? Gyenge, bűnös emberé az a kiváltság, hogy beszélgethet Teremtőjével. Az ajkunkon kiejtett szavak a mindenség Uralkodójának trónusa elé jutnak... Akár a nyilvános istentisztelet alkalmával, akár magányos imádságaink esetében kiváltságunk az, hogy az Úr előtt térdreborulva szóljunk őhozzá... Az ő végtelen nagyságának, valóságos jelenlétének tudata kelti fel az igaz tiszteletet. A láthatatlan Isten jelenléte hasson át, és ihlessen minden szívet az imádság idején. Könyörgésünk ideje és helye szent, mert Isten van jelen. Ha magatartásunk és viselkedésünk által kifejezésre juttatjuk tiszteletünket, akkor ez csak még jobban elmélyíti szívünkben az ihlet érzetét.?

(Üzenet az ifjúságnak, Az áhítatos élet c. fejezetből)