2011. január 11., kedd

Január 11.

Lélek szerint szolgálunk

"6Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy az új életben a Lélek szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje szerint, mint a régiben." (Róma 7,6)
A megtérés alapvető változást jelent az életünkben. Nem egy mérföldkő az utunk során, hanem egy új út, ami már a mennyei Atya felé tart. "Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úrban van a reménysége" (Zsolt 146,5). Minél jobban ismerjük az új utunkat, annál kevésbé tud a kísértő becsapni és megtéveszteni.
A régi és az új élet közötti különbséget jól mutatja Jézus Krisztus tanítványai és a farizeusok összehasonlítása. Az egyik csoport a lehető legpontosabban akarta megvalósítani a különböző elvárásokat, előírásokat és szokásokat. Attól érezték biztonságban magukat, ha egyre több szabály vette őket körül. Ezek betartása lett az ő istentiszteletük. A törvény templomában laktak és ez vált egyben a börtönükké is. A tanítványoknak ezzel ellentétben ott kellett hagyniuk az addigi megszokott, biztonságos életüket, hogy kövessék a Mesterüket. Tőle várták az útmutatást. Benne volt minden reménységük. A biztonságot az jelentette számukra, hogy Jézus velük van.
Az újjászületéssel kezdődő élet alapvető jellemzője a Lélek szerinti szolgálat, a szeretetből fakadó gondolkodás és tettek útja. Ezen járt a mi Urunk, ezen haladtak az apostolok, és ez visz bennünket is egyenesen felfelé az Atyához. /PZs/
Paróczi Zsolt


Bűneinket maga vitte fel a fára

"20De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. 21Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: 22ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, 23mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. 24Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. 25Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez. " (1Péter 2,20-25)
Aki átlépi a megengedett sebességhatárokat, vagy figyelmen kívül hagyja a közlekedési szabályokat, az ne lepődjön meg, ha egyszer csak megbüntetik! Dicséretet senkitől se várjon, ha ekkor szó nélkül befizeti a kirótt bírságot! Ez az ő vétke miatt kiszabott büntetés. Azon se csodálkozzunk, hogyha rendszeresen átlépjük a szeretet határait, vagy figyelmen kívül hagyjuk Isten országának alaptörvényeit, akkor a környezetünkben felelősségre fognak ezért vonni! Bocsánatot kérni, a bűneinket elrendezni másokkal nem dicsőség, hanem a krisztusi természetünkből fakadó kötelességünk.
Megváltónk nagyon sokat szenvedett mások bűnéért az emberek gonoszsága miatt. Hatalma és lehetősége is lett volna ahhoz, hogy ne hagyja szó nélkül a gyalázást, ne engedje az igazságtalan szenvedést, de ezt rábízta arra, aki igazságosan ítél! Ez az igazi bizalom a mennyei Atya felé. Teljes mértékben rábízni az ítéletet és a bosszúállást (Róm 12,19). Jézus Krisztus által Isten nem megbüntette a világot, hanem kifizette az emberiség vétkeit. Az Úr elviselte az igazságtalan kereszthalált, hogy mi már az igazságnak élhessünk. Gyógyultan, számláink lerendezése után hittel kövessük Megváltónk nyomdokát! /PZs/
Paróczi Zsolt

2011. január 11. A év, évközi idő, 1. hét, kedd A nap liturgikus színe: zöld

Isten, irgalmában szívesen segít az emberen, de Őt nem sürgeti az idő múlása, mivel örökkévaló. Feltétlen hitet és bizalmat követel tőlünk és állhatatos imát. Ez a hitből fakadó bizalom és imádság tesz kedvessé Isten előtt és alkalmassá ajándékaira.

A törvény teljessége a szeretet, egymásra talál irgalom és hűség, az igazságosság és béke. Testvér, csendesedj el, találj magad körül egy csöpp nyugalmat, -hallgass! Nehogy a zajban ne halld meg: Isten szól! Fülelj, figyelj vágyakozó szeretettel! ”Csak legyél több szeretet, ki szeret meg nem fárad!”- énekelik Taize holdudvarának fiataljai. Az ima: meghallás! S ha most e csendben újra felidézzük a ferenci kérdést:-„Uram, mit tegyek?”, már mellé is fűzhetjük mai saját fohászunkat:- Add, hogy szándékodat szolgáljuk minden cselekedetünkkel!
           
Zsid 2,5-12

Mert nem angyaloknak vetette alá Isten az eljövendő világot, amelyről beszélünk. Sőt, az egyik helyen valaki tanúságot is tett erről: ,,Mi az ember, hogy megemlékezel róla, s az ember fia, hogy meglátogatod? Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál; dicsőséggel és tisztelettel koronáztad, és mindent a lábai alá vetettél'' [Zsolt 8,5-7]. Mert azzal, hogy mindent alávetett, nem hagyott semmit sem, ami ne lenne alávetetve neki. Most azonban még nem látjuk, hogy minden alá van vetve neki. Láttuk azonban, hogy Jézust, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta [Zsolt 8,5-7G], hogy Isten kegyelme szerint mindenkiért megízlelje a halált. Mert illett ahhoz, akiért és aki által minden van, s aki sok fiat akart a dicsőségbe vezetni, hogy üdvösségük szerzőjét szenvedés által vezesse el a teljességre. Mert aki megszentel és akik megszentelődnek, egytől vannak mindnyájan. Ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, amikor így szól: ,,Hirdetem nevedet testvéreim előtt; a közösségben dicsérni foglak téged'' [Zsolt 22,23].
Mk 1,21-28

Bementek Kafarnaumba. Szombaton mindjárt bement a zsinagógába és tanított. Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Volt a zsinagógájukban egy ember a tisztátalan lélek hatalmában. Ez így kiáltott föl: ,,Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus! Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!'' Jézus megparancsolta neki: ,,Némulj el, és menj ki belőle.'' A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta őt, majd hangosan kiáltva kiment belőle. Erre mindnyájan elcsodálkoztak, s azt kérdezték egymástól: ,,Mi ez? Új tanítás, hatalommal? Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?'' Egyszerre elterjedt a híre Galilea egész vidékén.

2011. január 11. - Kedd

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított.
   Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek
   hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember,
   akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: ?Mi közünk egymáshoz,
   názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az
   Isten Szentje!? Jézus ráparancsolt: ?Hallgass el, és menj ki belőle!? A
   tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással
   kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették:
   ?Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is
   parancsol, és azok engedelmeskednek neki!? El is terjedt a híre hamarosan
   Galilea egész vidékén.
   Mk 1,21-28


   Elmélkedés:
   Az Úr nyilvános működése éveiben legfőbb küldetésének a tanítást és Isten
   Országa hirdetését tartotta. Nem csupán szavakat mondott, hanem Ő volt az
   Atya megtestesült Igéje és kimondott szava. Az igazság tanítását hirdette,
   de semmit sem mondott önmagától, hanem csak azt, amit az Atyától hallott. Ez
   az isteni háttér az az erő és hatalom, amit észrevesznek az emberek, illetve
   az, hogy szavait tettei és csodái megerősítették. Még a gáncsoskodó
   kérdésekre is mindig a legtökéletesebb választ tudta adni, de ha kellett,
   nem szólt, néma maradt. Ezzel a szótlansággal tűrte a bántalmakat is,
   amelyeket keresztútján elszenvedett. Nem fecsegett, mert aki sokat beszél,
   valamit mindig rejteget az emberek elől. Neki nem volt titkolnivalója,
   nyilvánosan cselekedett és tanított. Boldogoknak nevezte azokat, akik
   hallgatták tanítását. Mi is boldogok vagyunk, ha nyitott szívvel hallgatjuk,
   és életünkben megvalósítjuk mindazt, amit Jézus tanít nekünk.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Ó, én Istenem, én Uram! Hányan vannak, akik örömüket és vigasztalásukat
   keresik tebenned, s akiknek kegyelmeket és ajándékokat osztogatsz. Ellenben
   nagyon csekély azok száma, akik neked akarnak örömet szerezni, és mellőzve a
   maguk érdekét, olyasvalamivel akarnak neked kedveskedni, ami áldozatukba
   kerül.
   Mert hiszen, én Istenem, tebenned ugyan nem hiányzik a jóakarat, hogy nekünk
   kegyelmeket adj; csakis mi követünk el mulasztást azzal, hogy a kapott
   kegyelmeket nem használjuk fel a te szolgálatodban, s ily módon nem
   kényszeríthetünk téged arra, hogy folyton újabbakat adj.
   Keresztes Szent János

11. kedd

Zsid 2,5-12; Zs 8; Mk 1,21-28
    Isten üdvösségünk szerzôjét szenvedések által tette tökéletessé

Zsid 2,5-12

Mert nem angyaloknak vetette alá Isten az eljövendő világot, amelyről beszélünk. Sőt, az egyik helyen valaki tanúságot is tett erről: ,,Mi az ember, hogy megemlékezel róla, s az ember fia, hogy meglátogatod? Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál; dicsőséggel és tisztelettel koronáztad, és mindent a lábai alá vetettél' [Zsolt 8,5-7]. Mert azzal, hogy mindent alávetett, nem hagyott semmit sem, ami ne lenne alávetetve neki. Most azonban még nem látjuk, hogy minden alá van vetve neki. Láttuk azonban, hogy Jézust, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta [Zsolt 8,5-7G], hogy Isten kegyelme szerint mindenkiért megízlelje a halált. Mert illett ahhoz, akiért és aki által minden van, s aki sok fiat akart a dicsőségbe vezetni, hogy üdvösségük szerzőjét szenvedés által vezesse el a teljességre. Mert aki megszentel és akik megszentelődnek, egytől vannak mindnyájan. Ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, amikor így szól: ,,Hirdetem nevedet testvéreim előtt; a közösségben dicsérni foglak téged' [Zsolt 22,23].

Zs 8

A karvezetőnek. A ,,Szőlőprések' dallama szerint. Dávid zsoltára. Uram, mi Urunk, Milyen csodálatos neved szerte a világon! Hisz az egeknél fenségesebb dicsőséged. Kisdedek és csecsemők szájával hirdetteted dicséretedet ellenségeid előtt, hogy tönkretedd az ellenséget s a bosszúra kelőt. Hiszen ha nézem az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket alkottál, mi az ember, hogy figyelemre méltatod, és mi az emberfia, hogy meglátogatod? Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad, és kezed művei fölé állítottad.Lába alá vetettél mindent: minden juhot és marhát, és hozzá a mezei vadakat, az ég madarait s a tengeri halat, mindazt, ami a tenger ösvényein jár. Uram, mi Urunk, milyen csodálatos neved szerte a világon!

Mk 1,21-28

Bementek Kafarnaumba. Szombaton mindjárt bement a zsinagógába és tanított. Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Volt a zsinagógájukban egy ember a tisztátalan lélek hatalmában. Ez így kiáltott föl: ,,Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus! Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!' Jézus megparancsolta neki: ,,Némulj el, és menj ki belőle.' A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta őt, majd hangosan kiáltva kiment belőle. Erre mindnyájan elcsodálkoztak, s azt kérdezték egymástól: ,,Mi ez? Új tanítás, hatalommal? Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?' Egyszerre elterjedt a híre Galilea egész vidékén.
Az ige kőszálként megáll,
Megszégyenül, ki bántja;
Velünk az Úr táborba száll,
Szentlelkét ránk bocsátja.
Kincsünk, életünk,
Nőnk és gyermekünk
Mind elvehetik,
Mit ér az őnekik!
Mienk a menny örökre.


Az Írás istene a Szentírás szavain keresztül jön el hozzánk.
A Szentlélek világítsa meg elmémet és szívemet, hogy válaszoljak az evangélium tanítására.
Hogy úgy szeressem a szomszédomat, mint saját magamat..
Hogy figyeljek minden testvéremre Krisztusban.


Az ő kegyelmének és irgalmának köszönhetek mindent, ami vagyok, és amim van, igen, az ő drága vérének és verejtékének. Szolgálja tehát, ha Isten is úgy akarja, minden az ő dicsőségét, örömmel, tiszta szívvel. (Luther)


Az önzés olyan primitív!
A szerzés vágya oly kegyetlen!
Akit ISTEN megigazít,
az mindkettőtől visszaretten.
/Füle Lajos: A szerzés vágya/


Az Úr az én kősziklám, váram és megmentőm. (2Sám 22,2)


Az Úr életben tartott bennünket,
és nem engedte, hogy meginogjunk.
Istenünk, te megpróbáltál minket,
megtisztítottál, mint tűz az ezüstöt.
Kerítőhálóval ejtettél csapdába,
de kivezettél, és felüdültünk.
Áldjátok, népek, a mi Istenünket,
fennen hirdessétek dicsőségét!


Az Úr legszentebb gondviselése, bízunk Benned bajainkban!



Az ÚR szeretete betölti az egész földet! Ámen.

AZ ÉLŐ VÍZBŐL MÁSOKNAK

  "Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne." (Jn 4:14)
 
  A megváltás terve ajándékkal kezdődik és végződik, ezért azt tovább kell adni. Ugyanaz az áldozatkész lelkület, mely üdvösségünket megszerezte, tovább él azok szívében, akik részesülnek a mennyei ajándékból. Péter apostol ezt mondja: "Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai." (1Pt 4:10) Jézus pedig így szólt tanítványaihoz, amikor kiküldte őket: ... "ingyen vettétek, ingyen adjátok". (Mt 10:8) Aki teljes összhangban él Krisztussal, abban nem lehet semmi önzés, vagy magába fordulás. Aki iszik az élet vizéből, az felismeri, hogy az "örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne". Krisztus Lelke olyan benne, mint a sivatagban feltörő forrás, mely azért van, hogy felüdítsen mindenkit, aki eped a szomjúságtól, és vágyik inni az élet vizéből.
  A Krisztushoz hasonló szerető és önfeláldozó lelkület ösztönözte Pál apostolt is arra, hogy sokféle munkáját elvégezze. Így szól erről: "Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok." (Róm 1:14) "Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát." (Ef 3:8)
  Urunk azt tervezte, hogy egyháza az Őbenne lévő teljességet és tökéletességet tükrözze. Isten adományaiból folyamatosan részesülünk és miközben megosztjuk másokkal, Krisztus szeretetét és nagylelkűségét mutatjuk be a világnak. Míg a menny nagy igyekezettel gyorsan küldi hírnökeit a világ minden tájára, hogy előrevigyék a megváltás művét, Isten élő egyházának is együtt kell dolgoznia Jézus Krisztussal. Mi Jézus láthatatlan testének tagjai vagyunk. Ő a fej, aki a test minden tagját irányítja. Végtelen kegyelméből Jézus maga munkálkodik az emberi szívekben, és lenyűgöző lelki változásokat visz véghez, melyeket az angyalok csodálattal és örömmel szemlélnek. (Review and Herald, 1908. december 24.)

2011. január 11. kedd Ágota napja 1277.

A mai nap meditációs fogalma:
Összertartázásunk...

A mai nap imádsága:
URam! Szereteted által munkáld bennük az egységet! Ámen


Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.
ApCsel 17,26-28a

Talán nincs is egyetemesebb jele az elkötelezettségnek, az összetartozásnak, mint a vér... Azok a szavaink, melyekben szerepel a "vér", valami igen fontosat jelölnek: vérszerződés, vérrel pecsétel meg, véradás... Ez utóbbi létjogosultságát vallási okokból egyesek ugyan tagadják - tagadva az együvé tartozását minden embernek! Tetszik vagy sem: Egy vérből teremtettünk! Ha nem így lenne, akkor nem születhetnének egészséges gyermekeink... A vér valóban az együvé tartozás munkálója, s aki vért ad, valóaágosan is életet ad - gondoljunk csak az édesanyára, aki kilenc hónapon át vérével táplálja magzatát...

A vér nem csak jelenti az életet, de hordozója is annak, hiszen testünk mintegy 5 liter vére naponta(!) majd kétezerszer(!) fordul meg ereinkben. A vér táplálja minden sejtünket, s ha ebben csak néhány perces kimaradás áll be - annak bizony halálos következményei lehetnek... A vér így létfontosságú "szervünk", mely mindenütt jelen van a testünkben.

Régen a vért a lélekkel azonosították. Ha elfolyt a vér, elfolyott az élet is: Ebből a földi világból a lélek átment egy másik világba, a lelkek világába - gondolták. A vér "élet-ereje" így nyilvánvaló volt számukra. Ezért a pusztai népek - így a vándorló zsidók is - vérrel kenték meg a sátorfáikat, fontos dolgaikat, olykor vérj-elet téve egymásra is, hogy az elriassza a pusztai ártó szellemeket. (Fontos megjegyezni: a pusztában élés nem volt egy kimondott életbiztosítás... veszélyes kígyók, vadállatok, s még veszélyesebb rablók nehezítették az egyébként is küzdelmes mindennapokat - azaz, jól jött mindenféle "segítség", még a más-, a túlvilágról jövő is!) Fentiek egyenes következménye, hogy a vért gyakorlatilag minden kultúrában misztikus elképzelések övezték.

Nincs ez másképpen a keresztények között sem. Jézus "vérét" is a titok felhasíthatatlan isteni burka veszi körül. Megérteni nem, csak megélni és hittel elfogadni lehet mindazt, amit a Krisztus vérén keresztül közölni akar velünk az Isten. Egy valamit tisztán kell látnia mindazoknak, akik közelebb akarnak jutni az Isten megismeréséhez: Krisztus véráldozatának semmi köze nincs bikák és bakok vérének kultikus elfolyatásához... Míg ez utóbbi a bűnt bűnnel tetézi (hiszen pusztán liturgiai megfontolásból életet - más élőlényeknek az életét - oltja ki) eladdig a Krisztus (saját!) vérével pecsételi meg a Szeretetbe vetett istenfiúi bizalmát, kinyilvánítván, hogy aki a Szeretetnek engedelmeskedik mindhalálig, annak a halálban is élete van.

Ahány ember, annyiféle "vérmérséklet"... Egyikünknek jobban, másikunknak kevésbé "pezseg" a vére, de egyben közösek vagyunk: mindannyian szeretetre vágyunk. A szeretet mindig abban az egységben válik nyilvánvalóvá, mely az életet, az ember boldogulását munkálja, s mindig az Isten dicsőségét szolgálja...

2011. január 11. kedd

Saját maga által tett isteni állítások.

Jézusnak az állításai magáról, olyanok voltak amilyenek csak Istennek lehetnek. Ha ezek az állítások nem igazak, vagy helytállóak, akkor Jézus egy hazug, vagy szélhámos volt, aki önmagát csalta meg.

1. Azt állította, hogy Istennel egyenlő.
Én és az Atya egy vagyunk.
János 10:30,

Az Atya én bennem van és én az Atyában.
János 10:....38,

Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik.  Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte.
János 5:23,

Az ige kijelenti, hogy egyek az Atyával, hogy egymásban vannak és, hogy az Atya küldte őt.

2. Isten az Atyja.
Amikor Jeruzsálemben elmaradt a szüleitől, mert a templomban hallgatta a tanító mestereket és kérdéseket tett fel nekik, szüleinek ezt mondta:

"Miért kerestek engem? Nem tudjátok , hogy az én Atyám házában kell lennem?"
Lukács 2:49,

Jézus mint gyermek már tudta, hogy az Atya az apja, de engedelmeskedett földi szüleinek. Mária és József nem értették a választ de Mária a szívében  őrizte ezeket a szavakat. ( Lukács 2:52,)

3. Állítása szerint úgy szeret mint az Atya.

Mert meg vagyok győződve , hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől , amely megjelent Jézus Krisztusban , a mi Urunkban.
Róma 8:38-39,

4. Azt állította magáról, hogy Ő a VAGYOK, jelezve örökké létezését.

Jézus így felelt nekik:"Bizony, bizony mondom néktek, mielött Ábrahám lett volna: én vagyok."
János 8:58,

5.  Állította Isten-Fiúságát is, Istennek vallva önmagát.

"Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia."
János 11:4,

Január 11.

Aki megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára és a tengerbe vetik.
Márk 9,42

Uram! Hangod szokatlan élességéből értem meg, milyen nagy súlyt helyezel mondanivalódra. A "kicsinyek" hitét félted a "nagyok" megbotránkoztató viselkedésétől. A "kicsinyek"-en legtöbbször a kis gyermekeket érted. De használod a szót a kis emberekre is. Találkoztam ennek az igédnek az alkalmazásával sokszor, ha a keresztyén világnak a pogánymisszióban tapasztalható hitelrontó élete ellen nyilatkoztak. Vagy itthon is, ha keresztyénnek nevezett vezetők élete állított akadályokat az evangéliumi munka elé. De most a szó első értelmében gondolok a "kicsinyek"-re, gyermekeinkre, akik olyan szívbeli rajongással tudnak hinni benned és szeretni téged.

Uram! Ha szó szerint teljesednék, amit mondasz, nem tudom, volna-e elég malomkő szülők és más felnőttek számára, akik ilyen botránkoztatással ölik meg a gyermekek lelkében azt a legértékesebbet, amit evangéliumod hirdetésével az egyházi szolgálat beleültetett. Taníts meg nagyon komolyan vennem ezt a szavadat!

2011. január 10. hétfő

Jézusnak járó isteni imádat.

Jézus istenként való imádata istenkáromlás lenne és bálványimádás, ha nem volna Isten.  Jézus részéről pedig ha nem volna Isten és elfogadná az imádatot és a felmagasztalást, egy csalás és rablás lenne. Az akkori Zsidók nem tudták ezt elfogadni, hogy Jézust csodálják és imádják, és a ma embere is nehezen tudja.
Pedig az ige mondja, imádják az angyalok, az emberek, minden teremtés, az Atyával egyenrangúnak tisztelik.

Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala:  A királyiszékben ülőnek, és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké.
Jelenések 5:13,

Márpedig nem angyal ül az Atya jobbján mint Király, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus. Ővé a dicsőség és az áldás. Ámen.