Január 11.

Aki megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára és a tengerbe vetik.
Márk 9,42

Uram! Hangod szokatlan élességéből értem meg, milyen nagy súlyt helyezel mondanivalódra. A "kicsinyek" hitét félted a "nagyok" megbotránkoztató viselkedésétől. A "kicsinyek"-en legtöbbször a kis gyermekeket érted. De használod a szót a kis emberekre is. Találkoztam ennek az igédnek az alkalmazásával sokszor, ha a keresztyén világnak a pogánymisszióban tapasztalható hitelrontó élete ellen nyilatkoztak. Vagy itthon is, ha keresztyénnek nevezett vezetők élete állított akadályokat az evangéliumi munka elé. De most a szó első értelmében gondolok a "kicsinyek"-re, gyermekeinkre, akik olyan szívbeli rajongással tudnak hinni benned és szeretni téged.

Uram! Ha szó szerint teljesednék, amit mondasz, nem tudom, volna-e elég malomkő szülők és más felnőttek számára, akik ilyen botránkoztatással ölik meg a gyermekek lelkében azt a legértékesebbet, amit evangéliumod hirdetésével az egyházi szolgálat beleültetett. Taníts meg nagyon komolyan vennem ezt a szavadat!