2017. december 15., péntek

Hűség...

A mai nap imádsága:
Istenem! Segíts, hogy hű maradhassak Hozzád, s azokhoz az értékekhez, melyek életem alapjait adják! Ámen


Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.
2 Tim 2,13

A hűtlenség fagyasztja meg a világot! Számtalan csodával körülvett életünk azért szürkül meg, mert az irányt, amit a Teremtettségben kaptunk elvétjük. Hiába a sok-sok jel, amit kapunk odafentről, hiába a lelkiismeret iránytűje, az eredmény mindig ugyanaz: nem tudtunk hűek maradni. A hűség azért nehéz, mert kompromisszumok nélküli. Nem lehet hűségesnek maradni úgy, hogy azért egy kicsit hűtlenkedem. Hiába a nagy elhatározás, a fogadalom - ha ritkán ugyan -, de mégis megszegjük, nem sokat ér. Van, aki fogyókúrázik, de közben-közben nagyokat zabál, van aki igyekszik tartózkodni az alkoholtól, de néha mégis magával rántja a pohár hatalma, sőt olyan is van aki még alig házas, máris félrelép, megint mások a közvagyon hűséges kezelésére esküsznek fel, s mégis rendszeresen meglopják azt.

A hűtlenség tettenérhető a hitéletben is. A hit alatt most ne a vallásgyakorlat külsőségeit értsük, hiszen a hűtlenség lényegéhez az is hozzátartozik, hogy nagyon sokszor kívülről úgy néz ki, mintha minden rendben lenne, jóllehet belül forr a lélek, s kezdi szétfeszíteni az élet normalitását... Lehet persze védekezni is: "Mások igen, de én nem!" "Én nem vagyok olyan mint az... én nem teszek olyat, mint ez." Ranglétrát felállítani a hűtlenségben lehet, de értelmetlen. Mindegy, hogy valakinek egy milliméterre vagy 50 méterre a víz alatt fogy el a levegője...

A lélek hamarabb fullad, mint a test. Amikor a Mester mondja: "Temessék el a halottak a halottaikat." - megerősíti, hogy bizony igen sokan vannak, akikre illik: "az neved, hogy élsz, pedig halott vagy". Hűségesnek megmaradni nem azért kell, hogy feddhetetlenek legyünk - ezt elérni képtelenség, hiszen emberek vagyunk -, sőt nem is azért kell, hogy ne okozzunk szomorúságot/fájdalmat(!) másoknak és magunknak, hanem azért mert, aki önmaga lelkét a hűtlenség savával leönti, iszonyatos sebet ejt magán. Ráadásul a lélek sebei igen nehezen gyógyulnak, s azokat az idő alig, csakis az Isten képes begyógyítani, a heg azonban életünk végéig megmarad.

A hívő ember ismeri az evangéliumot, s tudja: Teremtő Urának hűsége mindvégig megmarad. Ezért érzi magát biztonságban. Tudja, hogy szövetségben van az Istennel, aki ezt a szövetséget fel nem bontja, mert Őt nem szerződés gyenge paragrafusa köti, hanem a Szeretet Mennyei számunkra felfoghatatlan, mégis naponta éltető Köteléke...



Lélek...

A mai nap imádsága:
Uram! Szentlelkeddel eleveníts, s emelj ma is! Ámen


Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.
Rm 8,14

Mi tesz minket emberré, ha nem az a bennünk lakozó titokzatos isteni rész, amit megfogalmazni is alig, legfeljebb csak körbeírni tudunk? Akik "Isten fiai" - így Pál apostol, s ez persze meglehetősen nagy elvárást idéző meghatározás - azokat a Lélek vezérli, s nyilvánvalóan azok tudnak ilyen vezetettek lenni, akik nem magukon, hanem magukban hordozzák a teremtettségben kapott, s nekik rendelt istenképűségűket... Hiszen, ahogyan Isten láthatatlan, úgyanúgy az istenképűség is az. Az Isten hasonlatosságára és képmására teremtettségünk nem azt jelenti, hogy a Teremtő Atyánknak is ugyanúgy két füle, két szeme és egy orra van, hanem azt, hogy mi is szeretet-képűek vagyunk, ahogyan Ő is szeret.

A világ akkor éli át legnagyobb kínjait, amikor megfogyatkozik a szeretet az emberek szívében, s ezzel egyidőben elhatalmasodnak a gonosz indulatok. Az egyházi ünnepkörök évenkénti ismétlődése jó keretet ad ahhoz, hogy elgondolkodjunk kapcsolatainkon, céljainkon, s egész életünkön. Nyilvánvaló, hogy válaszaink mindig csak "tükör által homályosak" lesznek, hiszen be vagyunk zárva az idő, a tapasztalás, érzelmeink, s szavaink töredékességének emberi korlátai közé.

Mi az mégis, amit ennek ellenére bizonnyal tudhatunk? Elsősorban azt, hogy a Legfőbb Titoknak (Isten) vonzása van, s ennek nem tudunk ellenállni. Ki-, s megpróbálhatunk sok-sok hiábavóságot az életben, de mindent-tagadásunkban is valójában Istent keressük. Tudhatjuk azt is, hogy minél közelebb kerülünk az utolsó állomáshoz (a sírgödör), annál inkább hatalmába kerítenek minket a személyes elmúlásunk keserű gondolatai... Van aki ettől kétségbeesik, s van, aki evangéliumi derűvel még másokat is bátorítani tud: "Isten kezében vagyunk... így is, meg úgy is!"

Még mielőtt megtörténne a nagy "dimenzióugrás" - azaz a halálunk - néhány tényt érdemes átgondolnunk: Szerettünk-e úgy, ahogyan Isten azt rendelte, vagyis önfeláldozóan? Átéltük-e a hordozó közösség szeretetét, s megéltük-e a mieinkért való küzdés lélekemelő szépségét? Megértettük-e az isteni kegyelmet, s megbocsátottunk-e másoknak?

Mennyország...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy el ne játsszam kegyelmedet! Adj nekem látó szemeket, dolgos kezeket, s kitartást életem akaratod szerinti vezetésében! Csitítsd el bennem az elégedetlenséget, s nevelj arra, hogy ne ítélkezzem könnyelműen mások felett, hiszen Te vagy mindenek URa, Megtartója és Bírája! Ámen


Jézus erre ezt mondta nekik (a farizeusoknak): "Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában."
Mt 21,31b

Könnyen ítélkezünk, s olykor magunk is megtapasztaljuk, előítéletünk alaptalan volt. Mit tegyünk? Ilyen kultúrában nőttünk fel, erre neveltek minket, ilyen ez a mi "civilizált" világunk! Reflexből különbnek tartjuk magunkat a koszos ruhában kolduló hajléktalannál, s könnyen elhisszük a öltönyös "úri-emberek" szép ígéreteit: politikában, banki ügyleteknél, kereskedőknél... Jól tudjuk, hogy persze van megbízhatatlan politikus, zsebünket kifosztó, uzsorakamatos bankár és hazugságot reklámozó kereskedő, de úgy gondoljuk, azok a rettenetes dolgok csak másokkal történhetnek meg - velünk nem. Hogyan is lenne ez lehetséges, amikor olyan kedves, ápolt külsejű és segítőkész emberrel állunk szemben?

"Nem a ruha teszi az embert" - mégis a külső alapján ítélünk. Aztán egyszercsak keserűen megtapasztaljuk - mert egyszer minden kiderül, semmi nincs rejtve a Nap alatt -, hogy nem a társadalom perifériájára szorult foltos ruhában járó embertársunktól kell félnünk, hanem az öltönyben járó, lakkcipős gazemberektől! Nem azok jelentenek veszélyt a társadalomra, akik hátrányos helyzetűek, munkanélküliek, hanem azok, akik intézményesítették(!) a munkanélküliséget, pedig annyi a tennivaló a világban! Mennyi utat, járdát kellene még építeni, mennyi felújításra váró ház árválkodik szerte csak a mi kicsiny országunkban!!! Persze, ha olyan a "rendszer", hogy nem lehet munkához jutni, aki meg becsülettel dolgozik, az sem tud tisztességgel megélni belőle... akkor el kellene gondolkodni azon "Cui prodest?", "Kinek is áll ez az érdekében?" A közösségnek vagy az egyénnek?

Jézus nem a jólét, s nem a szerény élet ellen prédikált, hanem az igazságtalanság ellen! Nevén nevezte a bűnöket, s elmondta mi az igazság: "Az igazság az, hogy nem hisztek nekem!" - mondta. S tényleg, "Ki hitt az Ő szavának?" - Bizony csak kevesek... Kevesen ismerték fel, hogy nem a vagyon, a jólét tart meg, hanem az Isten kegyelme. Kevesen tanulták meg, hogy az élet értelme nem a birtoklásban, hanem a szeretetben van elrejtve! Kevesen értették meg, hogy a Teremtő ÚRIsten azért ajándékozta nekünk az életünket, azért adott nekünk önállóságot, a jó és a rossz megkülönböztetésének a lehetőségét, mert valamit mindenkire rábízott, azaz mindannyiunknak küldetésünk van itt a Földön, melynek hűséges betöltésén múlik minden: földi boldogságunk és mennyei jutalmunk is...






Mindenkiért, aki vétkezett, mulasztott...

A mai nap imádsága:
Uram! Cselekedj csodát velünk! Láttasd meg kegyelmedet! Ámen


Jézus Krisztus mondja:
"Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi,
hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát".
Ézs 42,3

Homokra építeni alapkövetelmény. Aki ezt nem teheti, a élete legnagyobb lehetőségétől fosztják meg... Amikor építkeztünk, gyermekeink naphosszat a hatalmas homokbuckákon lovagolták álmaikat. Kiváltságos időszak ez minden ember életében. Aki nem jászhatott önfeledten, kedvére, az később sem tud játszani, elveszítve ezzel az élet egyik alapelemét. Jézus a Hegyi Beszéd végén az "élet játékéról" szól - halálosan komolyan.

Mivel az emberek Isten teremtményei, ezért mindenki szívében ott lapulnak az isteni törvények, egy töredezett kép az Istenről, a vágy megtalálni a szépet, a jót, a gondtalanságot, a kiszámíthatóságot, az elrejtettséget, egyszóval: a boldogságot. De mivel természetünk megromlott, s ezt az Isten-tagadó készséget átörökítjük gyermekeinknek, ahogyan mi is örököltünk szüleinktől, ezért elrontjuk a "szent játékot" - nemcsak a magunk életében, néha mások életében is. Ennek kivédésére ad jótanácsot a Mester. "Cselekedd azt, amit mondtam Neked!" A keresztények egy jelentős része - mai világunkban talán többen, mint korábban -, szívesen beszél, "eszmefuttat", konferenciázik az Istenről, de életének történéseiből mégis kihagyja. Beszédében, gondolkodásában meghajlik az Isten előtt, életében mégsem válik pietistává. (Pietas=latin szó, kegyest, istenfélőt, gyöngéden ragaszkodót jelent.)

"Homokra építeni"... eredeti szövegben "fövenyre építeni" szerepel. Azaz, fűvel fedett homokos talaj, ami úgy néz ki, mintha minden rendben lenne alatta... A viharok azonban próbára teszik a házat (életet), s eldöntik, hogy ki mire is épített: homokra vagy kősziklára? Homokra az épít, aki nem engedi Isten törvényét érvényesülni az életében, Kősziklára pedig az, aki elfogadja a Krisztus kegyelmi útját. Miért bolond az, aki nem cselekszi Jézus a Hegyi Beszédben tett ajánlásait? Azért balga, mert épít ugyan, de idővel az élet viharai az építményt romba döntik, fájdalmat okozva esetleg másoknak, bénultságot okozva magának is. Hány és hány embertársunk depressziós, mert élete romokban hever. Épített, dolgozott, küzdött, de hiába volt minden, mert nem a jó alapra épített.

Az idő kerekét visszafordítani nem lehet. Mindennek rendelt ideje van, a házépítésnek is. Isten azonban rendkívülien szeret, s ezért rendkívüli a kegyelme is. Amit mi elrontottunk, azt Ő rendbe teszi - persze másképpen, ahogy mi azt gondoljuk. Megadja azt is, amit mi elszalasztottunk az életünkben. S az igaz, hogy gyermekként kisvasúttal önfeledten játszani már nem tudunk, de ha valamit, valakit megad az Isten - saját életvezetési hibánkból/bűneinkből fakadóan jelentős fáziskéséssel - azért fogadjuk örömmel, mert Istennél mindenki gyermek, s végül helyére kerülhetnek életünk dolgai.

Teremtettség...

A mai nap imádsága:

URam! Felfoghatatlan számomra a világ számos csodája, s csak ámulni tudok szereteteden... Bocsásd meg türelmetlenségemet és szeretetlenségemet, s add, hogy felfedezzem magamban, a felebarátban, s a világban mindazt, ami elválaszthatatlanul Hozzád köt, s a szépre, s jóra indít! Ámen


Ezt mondja az ÚR, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította, nem kietlennek teremtette, hanem lakóhelynek formálta: Én vagyok az ÚR, nincs más! Nem rejtélyesen szóltam a földnek egy sötét helyén... Én, az ÚR, igazat mondok, a valóságot jelentem ki!
Ézs 45,18-19

A jelenleg érvényes fizikai elméletek szerint a kozmoszt a sötét energia uralja, körülbelül 74 százalékát téve ki az univerzumnak. A valamivel kevésbé rejtélyes sötét anyag 22 százalékkal járul hozzá világegyetemünkhöz, míg a "hagyományos" anyag, ami minket, az élőlényeket, a bolygókat és csillagokat alkotja, mindössze 4 százalékot tesz ki. Hogy valójában mi is alkotja az egész mindenséget, mi az ami a tömegét adja(?), arra jelenleg 3000 teljes idejű alkalmazott, és mintegy 6500 tudományos kutató és mérnök, - 80 nemzet 500(!) egyeteméről -, a világ részecskefizikai közösségének mintegy fele(!), dolgozik gyakorlatilag éjjel-nappal a CERN-beli kísérleteken.

Magyarul: a világ vezető fizikusai keresik - nem egyszerűen a tűt a szalmakazalban, hanem az óceánok fenekén a kétséget kizáró bizonyítékot jelentő - néhány homokszemet... Ugyan a fizikusok nem nagyon szeretik használni ezt a kifejezést, de a köztudatban - egyébként találóan rátapintva a lényegre! -, "isteni részecskének" nevezik az úgynevezett Higgs-bozont. 50 éve jósolták meg a létezését, de látni még senki sem látta, csak tudják, hogy léteznie kell. Azért nehéz megtalálni, mert olyan kicsi, hogy a fényt sem veri vissza, vagyis láthatatlan...

De miért érdekes ez számunkra? Nos, ha meg is találják alapvetően nem változik meg az életünk, de megtudhatjuk, hogy miért van az anyagnak tömege, miért 100 kilós a százkilós ember... gyakorlatilag, miért van tömege minden létezőnek az egész univerzumban? A régieknek ugyan nem volt kompjúterük, de anélkül is igen jól megfogalmazták a lényeget: az ÚR, Aki az eget teremtette, Ő, az Isten, Aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította. Azaz: MINDEN-t Ő hozott létre... A "mindenben" pedig benne van az is, amit majd csak tízezer év múlva fedez fel az emberiség (ha még leszünk!), de a "mindenben" benne vannak azok a dolgok is, amiket földi életünk során soha nem fedezünk/fedezhetünk fel, pedig a világmindenségben "ott vannak", léteznek...

"Én az ÚR igazat mondok, a valóságot jelentem ki!" - zseniális mondat! Nincs tehát két valóság, csak egy. Nincs két igazság, csak egy. Nincs két isten, csak EGY ISTEN van, ahogyan nincs két életünk se, csak egy... Lehet különböző valóságokat kitalálni, gondolatban létrehozni - ezt nevezzük virtuális valóságnak -, de a játék világa vagy a drogok keltette "izgalom-világ" nem objektív valóság, hanem egyéni "álom"-világ. Ahogyan képes az ember kitalálni egy játék-világot, amit milliók játszanak, ugyanúgy képes az ember egy olyan istenképet is megalkotni, amit milliók követnek, de valójában nem sok köze van a VALÓSÁGOS ISTENHEZ... Isten azonban nem egy elképzelés, egy ideológia, egy kitalált világ virtuális szereplője, akit végtelenre nagyít az emberi játékos elme, hanem Isten az az ERŐ, az a HATALOM, Aki teremtette a mennyet és földet, s benne minden létezőt. Ő az Élet Atyja - vagy Anyja(?) - mindegy mit mondunk, egyik sem felel meg a VALÓSÁGNAK, hiszen Isten az nem ember, hanem ISTEN.

Ha jól belegondolunk, akkor teljességgel érthetetlen, hogy az ember miért nem fogadja el ezt a HATALMAT maga felett, Akinek köszönheti a létét? Miért nem indítja az embert a világ számos csodájának megismerése szeretetre? Miért gyűlöl, s öl az ember, pedig a szép és a jó munkálására teremtetett? Az nem lehet válasz, hogy a Isten rendje csak akkor tökéletes, ha benne van az ember, mint fatális anomália...

A megelégítő válaszok a hit elfogadásában, a személyes érintettségben, a teremtettséggel való harmóniánkban lelhetők meg. Ennek nincs egzakt, tudományos útja, ennek egyetlen metódusa (meta hodosza = hozzá vezető útja) van: a Teremtő Isten kegyelme...
A küldetésed Istentől jön

"Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Máté 28:19-20)



Mindannyiunknak van egy küldetése. Amikor belépünk Isten családjába, Ő maga adja nekünk a küldetést, hogy segítsünk ebben másokat is. Isten mindenkit szeret, ezért nincs a földkerekségen senki, akit ne akarna a családjában látni.

Jézus ezt mondja: "Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Máté 28:19-20)

Amikor Jézus azt mondja az Egyháznak, hogy menjen el "minden néphez", akkor nem országokról beszél, hanem népcsoportokról. Azt mondja, menjünk el minden törzshöz, népcsoporthoz, és tegyük őket tanítvánnyá.



Ma a világon 13.000 népcsoport él; ezek közül 6.350-ben vannak gyülekezetek, de a népességnek csak mindössze 2 százaléka keresztény. A kereszténység mára eljutott minden nagy népcsoporthoz a világon.

Mégis még ma, 2000 évvel Jézus kereszthalála után is van 3.800 olyan népcsoport, akiknek nincs gyülekezetük a saját nyelvükön. Miért? A válasz egyszerű: mert minket ez nem zavar. Túlságosan el vagyunk foglalva a saját életünkkel ahhoz, hogy törődjünk azokkal, akik haldokolnak lelkileg. Ahelyett, hogy ennek a 3.800 népcsoportnak beszélnénk Jézus szeretetéről, alapvetően azt mondjuk nekik: "jussatok csak pokolra."

A feladat valóban nagy. Isten missziója az egész világra kiterjed. De ez a misszió nem teljesíthetetlen, sőt, mit több: valójában elkerülhetetlen. A Nagy Küldetés be fog teljesülni. Ez egy bizonyosság, hiszen a Biblia is tényként beszél a beteljesüléséről a Jelenések 7:9-ben: "Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve."

Eljön a nap, amikor emberek fognak megállni Jézus trónja előtt minden létező népcsoportból. Számunkra csak egy dolog lehet kérdés: a mi generációnk lesz az, amelyik ezt eléri? Vagy kivonjuk magunkat a felelősség alól, és továbbadjuk azt másnak? Egy másik generációé lesz a kiváltság, hogy betöltheti a Nagy Küldetést, amiért Isten megteremtette ezt az egész világot?

Téged mi tart vissza attól, hogy teljesítsd a küldetésed? Vajon idén karácsonykor milyen módon kéri a segítségedet Isten a Nagy Küldetés betöltésében?


Egy anekdota az ellenszerről


"Ő pedig ezt mondta: "Leányom, kockáztattad a hitedet, de teljesen meggyógyultál. Élj jól, légy áldott!" (Márk 5:34, MSG fordítást)

Amikor régen cikket írtam a középiskolai újságba, tanárunk azt mondta: "A különbség e között az osztály között és a többi osztály között az, hogy amikor a többi osztályokban a diákok beadják a házijukat, akkor az egyedüli ember, aki láthatja a hiábáikat, az a tanár. Ebben az osztályban viszont, ha hibáztok a házi feladattal, az megjelenik az újságban és mindenki láthatja."

Néhány napja hibát követtünk el, ugyanis hibásan közöltünk egy főcímet, mely így jelent meg: "Az önzetlen adakozás a materializmus anekdótája." Kétségkívül, Isten felhasználhatja valakinek a vicces és érdekes kis történetét - azaz anekdótáját - a materializmus ellenszereként, de a főcímnek mégis a következőnek kellett volna lennie: "Az önzetlen adakozás a materializmus ellenszere."

Tökéletlen emberek vagyunk, akik egy tökéletes Istent szolgálunk, és ezért az elnézéseteket kérem.

Ahogy már korábban említettem, az egyik dolog, amit Rick pásztor mondani szokott, ez : "Azt akarom, hogy minden munkatársam kövessen el legalább egy nagy hibát minden héten. Ha nem hibáztok, akkor nem is próbáltok ki semmi újat." Ez alatt ő azt érti, hogy nem akarja, hogy féljünk új és kreatív dolgokat kipróbálni, még ha ezzel néha azt kockáztatjuk, hogy hibázunk.

Volt egyszer egy nő, aki "tizenkét éve vérfolyásos volt", már mindenféle orvosnál járt, akikre nem csak, hogy ráköltötte minden pénzét, de még rosszabbul lett, mint azelőtt. Egy nap meglátta Jézust, amint áthalad a sokaságon és azt gondolta magában: "Ha megérinthetem akár csak a ruháját is, tudom, hogy meggyógyulok."(Márk 5:28)

"Abban a pillanatban, amikor ezt megtette, elapadt a vérzés forrása. Érezte testében a változást, tudta, hogy kigyógyult a betegségéből"(Márk 5:28, MSG fordítás).

Jézus megfordult és azt mondta: "Ő pedig ezt mondta: "Leányom, kockáztattad a hitedet, de teljesen meggyógyultál. Élj jól, légy áldott!" (Márk 5:34, MSG fordítás)

Lehet hogy neked is van egy "bajod" az életedben, amit hordozol, és amiről nem hiszed, hogy valaha is megváltozik, és nem hiszed, hogy valaha is kigyógyulhatsz belőle. Lehet, hogy Jézus arra kér téged, hogy kockáztass, de te félsz attól, hogy kinyújtsd a karod és megérintsd a ruhája szegélyét.

Vállald a kockázatot, és nézd meg, hogy mit tesz Isten. Valójában, a kockázat vállalása az egyik módja hited elmélyítésének - mivel így minden egyes apró lépés önbizalmat ad neked ahhoz, hogy nagyobb lépéseket merj megtenni.

Beszéljetek róla:

* Már nem sok van hátra, ahogy elmúlik a Karácsony, mindjárt itt az Új Év. Az életednek melyik részén van szükség változásokra 2013-ban? Jézus azt mondja: "Minden lehetséges annak, aki hisz" ( Márk 9:23).


Jézus tudja, hogy kivételes hitünk is lehet


„Jézus így válaszolt nekik: "Higgyetek Istenben! Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az.” Márk 11:22-23



Sokszor beszélünk radikális hitről. Ilyenkor arra a szélsőséges hitre gondolunk, amikor valaki mindent és mindenkit kizáróan elkötelezi magát Jézus mellett. Olyasvalaki jut eszünkbe, aki mindent képes feláldozni, aki visszafordíthatatlanul megváltoztatja az életét, azért, hogy Jézust kövesse. Olyan jelentős az áldozatuk, hogy nincs visszatérés a régi életükhöz.

A többséget lenyűgözi ez az áldozathozatal, és hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az ilyen embereknek átlagon felüli, kivételes hitük van. Ugyanakkor, bár az ilyen hit valóban különleges; ilyen hitet vár tőlünk is Jézus.

Bizonyos értelemben abba a tévedésbe vagyunk ringatva, hogy két fajta tanítványság létezik: az első egy „alapcsomag” a hétköznapi hívőknek, míg a kegyesebbeknek egy „emelt csomag” jár. Azt hisszük csak kevesen vannak köztünk, akiket szent életre hívott el Isten, például a szerzeteseket, misszionáriusokat és lelkészeket. A többieknek bele kell nyugodniuk átlagos keresztény életükbe.

Jézus azonban kész ténynek vette, hogy tanítványi képesek átlagon felüli hitet gyakorolni. Azt mondta, hogy „Higgyetek Istenben”, és nem azt „Csak néhányan higgyetek Istenben.” Jézus felszólítása mindenkire, rád és rám is vonatkozik. Valamint, mivel ő azt mondta, hogy növekedjünk a hitben, ezért nem csak biztosak lehetünk benne, hogy egyre nagyobb hitet tudunk generálni magunkban, hanem még azt is tudhatjuk, hogy ő segít nekünk ebben.

Jézus Krisztus arra tanít minket, hogy hitünk alapja a belé vetett bizalmunk. Akkor láthatjuk meg Isten rajtunk keresztül végzett munkáját, ha tényleg hiszünk benne, hogy meg fog történni, és nincs kétség a szívünkben. Rick Warrentől hallhattuk már, hogy hitünk azáltal növekszik, ha engedelmeskedünk Jézusnak.

Jézus mindannyiunkat arra hívott el, hogy kivételes és átlagon felüli hite legyen. Nem fogja hagyni, hogy belesüppedjünk egy olyan kereszténységbe, amiben csak nagyjából vagyunk biztosak Jézus szavaiban, de nem teljesen; vagy egy olyan életbe, amiben nagyjából értünk csak egyet Jézus tanításával és csak nagyjából élünk a parancsolatai szerint. Tudja, hogy Isten sokkal többre teremtetett minket ennél.

Meg kell tanulnunk elhinni azt, hogy Jézus komolyan gondolja, amit mond; és hogy tényleg azt fogja tenni, amit ígér, hogy megtesz - így bizonyosak legyünk az elkövetkező Istennek szentelt években. Ahelyett, hogy egyre jobban próbálkoznánk hűséges tanítványnak lenni, meg kell tanulnunk bízni Benne.

Ha megtanulunk bízni, megláthatjuk Isten országát, ahogy az ember, aki elrejtett kincset talál a szántóföldben. Ő újraszervezte minden prioritását, fontossági sorrendjét, csak azért, hogy megvásárolhassa azt a földet. Hitünk Krisztusban olyanná tesz minket, mint a kereskedő, aki ritka igazgyöngyöt talált és eladta mindenét. Nem nézett vissza addigi életére, mert sokkal nagyobb értéket talált.( Mt 13:44-50).

Mi is megtalálhatjuk a hatalmas hitet!
HA - HA

"Ha az én utaimban jársz, és ha parancsolataimat megtartod, te is ítélője leszel az én házamnak." Zakariás 3,7

Ma két rövid szót olvasunk: "Ha... ha." Még mindig "ha!" Lehet, hogy már fehér ruhát kaptál, csak nem mentél tovább. Azt mondja az Ige: "Ha az én parancsolataimban jársz." Továbbjutottál már a "ha" szón? Az Ige azt mondja: "Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát" (Jn 3,3b). Nikodémus, engedelmes ember vagy, csak valami hiányzik. Lehet, senki nem lát rajtad hibát, de a lényeg hiányzik. Ez a komoly, vallásos ember megkérdezi, hogyan lehetséges ez? Ha utaimban jársz, ha parancsolataimat megtartod! Juss el oda, hogy nem folytathatod tovább a magad útját. Drága áron megvettél, ez az élet nem az enyém. A jövőben azt csinálom, amit mondasz. A "ha" Jézus részéről nem kényszer. Választhatsz! A te utad vagy az ő útja folytatódik? Komoly kérdés, hogyan akarod folytatni az életedet. Akarsz-e azzá lenni, amivé tenni akar? Ha igen, azt mondja az Ige: "Te is ítélője leszel az én házamnak." A lényed fogja ítélni a körülötted élőket. "Sőt őrizni fogod az én pitvaraimat, és ki- és bejárást engedek néked az itt állók között." Ott fogsz-e állni az ajtóban? Jósua bekerült az ő házába. Lehet, hogy élni fogsz a földön, de nem leszel mennyei állampolgár. Isten országába csak bele lehet születni. Hiába vannak jócselekedeteid. Ott csak mennyei állampolgárok közlekedhetnek. Isten szolgálatra csak mennyei állampolgárokat küld. Azok bejárnak és kijárnak. A hívő élet nagy boldogsága, hogy az Övéi mindig bemehetnek Hozzá, jelenlétébe, a szentek szentjébe, és amit kapnak, vihetik az éhező embereknek.


Miként a fölvillannó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik, úgy lesz az Embernek Fia is az ő napján.
Lukács 17,24

Uram!
Ez a nagy különbség első és utolsó eljöveteled között. Első eljöveteledkor egyesek - különleges kinyilatkoztatás által - értesültek földreszületésedről. Angyal-énekből tudták meg a betlehemi pásztorok. Új csillag ragyogásából a napkeleti bölcsek. A hűséggel virrasztó Anna és agg Simeon a Szentlélek sugallatából értesült róla. Másoknak azonban a szeme, füle, lelke zárva maradt. Nincsen ez másként máig sem. Egyazon otthonban húzódhatik meg a választóvonal. Az egyik gyermek élő hitre jut, a másik mereven elzárkózik evangéliumod elől. Utolsó eljöveteledről tudomást vesz majd, aki azt várja, de tudomásul kell azt vennie annak is, aki nem akarja. A villámlás fényéhez hasonlóan lesz világossá mindenki számára, amit eddig észrevenni nem akart.

Uram!
Megköszönöm neked azt a kegyelmet, amellyel magadat megismertetted velem már itt, ebben az időben, míg küzdelmeim között álltam. És szívem mélyéből köszönöm meg neked a hitet, amellyel várom érkezésedet. Akár most jössz, amíg itt élek, akár halálom óráján. Ha sűrűn vesz körül engem a sötétség, Te légy világosságom.



NINCS TÖBBÉ LEGYŐZHETETLEN

  "De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által." (1Kor 15:57)
 
  A keresztényi élet állandó konfliktus, egy harc, egy menetelés. Minden engedelmes tett, minden önmegtagadó cselekedet, minden hősiesen kiállott próba, minden kísértéssel szembeni ellenállás, minden elért győzelem, egy-egy lépés az örök győzelem felé való menetelésben.
  Van remény az ember számára. Krisztus azt mondja: "Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében." (Jel 3:21) De sohase felejtsük el, hogy a magunk erejéből tett erőfeszítéseink teljességgel elégtelenek. A mi erőnk gyengeség; a mi ítéletünk balgaság. Csakis a Győző nevében és az ő ereje által győzhetünk. Amikor ránk nehezednek a kísértések, amikor egy-egy keresztényietlen kívánság próbál uralomra törni bennünk, Krisztus nevében forró és könyörgő imával jöjjünk mennyei Atyánkhoz. Ez mennyei segítséget hoz. A Megváltó nevében elnyerhetjük a győzelmet.
  Amikor a bűn lényegét meglátva, erőtlenül hullunk a kereszt elé, bűnbocsánatot és erőt kérve, akkor imánk meghallgatásra és válaszra talál. Akik Krisztus nevében tárják kéréseiket Isten elé, sohasem utasíttatnak vissza. Az Úr ezt mondja: "aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem." (Jn 6:37) "Odafordult a gyámoltalanok imádsága felé." (Zsolt 102:18) Segítségünk attól jön, aki mindent a kezében tart. A békesség, amit Ő küld, szeretetének biztosítéka.
  Semmi sem gyámoltalanabb és mégis legyőzhetetlenebb annál a léleknél, aki érzi kicsinységét, semmi voltát, ám teljességgel a megfeszített és feltámadt Megváltó érdemeibe veti bizalmát. Isten a menny összes angyalát elküldené annak segítségére, aki teljes bizalmát Krisztusba vetette, mintsem hagyná, hogy a kísértésben elessék.
  Ha Krisztust választjuk vezetőnknek, ő biztonsággal vezet minket a keskeny úton. Az út tövises és rögös, meredek és veszélyes lehet; jobbról és balról szakadékok tátonghatnak. Sokszor elcsigázva, pihenésre vágynunk, de kimerülten is tovább kell harcolnunk; ám Krisztussal, vezetőnkkel nem fogjuk a mennybe vezető utat eltéveszteni. (Signs of the Times, 1902. október 29.)


Reá mutat az egész Írás
    
     Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek
     János első levele 1, 3.
    
     A mi Urunk Jézus Krisztus az Atya akaratából valóságos  Isten és valóságos ember, hogy kutfő legyen, akiből csupa kegyelem, igazság és megigazulás árad, - nekünk is, hogy tőle nyerjünk kegyelmet kegyelemért, igazságot igazságért. Láttuk, hallottuk és tapintottuk, - mondja az apostol - szaván és cselekedetén megismertük, hogy Ő az élet beszéde, - minden kegyelem és igazság kibeszélhetetlen forrása. Aki már most mindennek részese akar lenni, - Ábrahám,  Mózes, Illés, Ésaiás, Keresztelő János, vagy akárki jöjjön ide s Tőle vegyen, senki mástól. Vagy vesznie kell örökre. "Mi mindnyájan" - tehát kivétel nélkül - az Ő teljességéből vettünk kegyelmet kegyelemért, igazságot igazságért." Tehát az egész szentírás elejétől végig egyedül Krisztusra mutat s csakis hozzá utal és hallgat a szentekről valahányszor a kegyelem és igazság elnyeréséről van szó. Kegyelmet és igazságot csak az Ő teljessége adhat; saját morzsányi dirib-darab, csip-csup készletünk mit sem ér.
    

          Irgalmazz meg én lelkemnek,
          Ki vagy ura mennynek, földnek,
          Könyörgök csak felségednek,
          Mint kegyes Idvezitőmnek.


Uram, add igédet szolgáid ajkára, hogy hűen szóljanak!

A pap ajkai őrzik az Isten ismeretét, és tanítást várnak szájából, hiszen a Seregek Urának követe ő! (Mal 2,7)

Negyedéves teológus voltam, amikor megismerkedtem egy kedves istenfélő családdal; hamarosan úgy éreztem, közéjük tartozom, és mintegy második otthonra találtam náluk. Egyszer elmondtam nekik, hogy szinte szüleimként szeretem őket, mire a hölgy így felelt: "Én benned nem a lányomat, hanem az Isten szolgáját látom, aki hamarosan lelkészi szolgálatba áll." Akkor megijesztett, mert rádöbbentett a szolgálat súlyára és felelősségére, és arra, hogy bár én magamat sokszor bohó fiatalnak érzem, az elhívott embernek meg kell felelnie bizonyos elvárásoknak. Nem teheti félre papi mivoltát egy órácskára, hogy szórakozzon vagy elrejtőzzön, mert ajkai őrzik az Isten ismeretét, és tanítást várnak szájából, hiszen a Seregek Urának követe ő!"
Vannak emberi elvárások, amelyek közül persze nem kell, és nem is lehet mindegyiknek megfelelni, de az Úrtól jövő elvárásokat, életbevágóan komolyan kell venni. Arra kaptam elhívást, hogy hirdessem az ő hatalmas tetteit, hogy mindenki megismerje őt, megtérjen és éljen. Ez pedig nemcsak papi feladat, hanem minden keresztény ember kötelessége és felelőssége, hogy őrizze az Isten ismeretét, és követe legyen családjában, egyházában, munkahelyén...

Nem igazi szolgája az Úrnak az, aki maga választja ki működésének terét. Dolgozz és tevékenykedjél úgy és ott, ahogy és ahol a Mester akarja. Az őszinte szolgálatkészség vezérgondolata ez: Nem az én, hanem a te akaratod legyen! Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Várom felséges trónod parancsát! (Spurgeon)

Uram, mutasd meg akaratodat és állíts te a szolgálatodba! Erősíts és készíts fel, hogy hűséges követed legyek a gyülekezetben és misszionáriusod azok között, akik nem ismernek vagy megtagadnak téged! Ámen.


Világbéke

?Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket.  Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul" (Ézs 2,4).

   Bárcsak már itt lenne ez a boldog idő! Most fegyverkeznek a népek, egyre borzalmasabb fegyvereket találnak fel, mintha az ember fő célja az lenne, hogy embertársai milliárdjait elpusztítsa. Egyszer azonban béke lesz, olyan mindent átható és igazi béke, hogy a harci szerszámokból jobb célokra alkalmas eszközöket formálnak.
   De hogyan lesz ez lehetséges? A gazdaság fejlesztésével? A kultúra emelésével? Tárgyalások és szerződések útján? Bizonnyal nem! A múlt tapasztalatai alapján nem bízhatunk ilyen gyenge eszközökben. A béke csak a Békesség Fejedelmének uralkodása alatt valósulhat meg. Amikor Ő tanítja az embereket Szent Szelleme által, Ő újítja meg szívüket kegyelméből, és egyedül Ő uralkodik fölöttük hatalmasan. Akkor felhagynak majd az emberek azzal, hogy egymást megrontsák, tönkretegyék és megöljék. A felhevült indulatú ember szörnyeteggé tud lenni, de Krisztus ezt a vadállatot báránnyá tudja változtatni. Átformálja az ember szívét és eltűnik belőle a vérszomj. Kedves olvasóm, könyörögj ma a békesség Urához és adományozójához, hogy sietve vessen véget minden háborúskodásnak, és hozza el a békességet az egész világ számára.
A tanítvány elköltözése

Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! Majd térdre esve hangosan így kiáltott: Uram, ne tulajdonítsd nekik ezt a bunt!
(Cselekedetek 7, 59-60)

István, a félelmet nem ismerő bizonyságtevő, halálával pecsételte meg szavai igazságát, melyekkel a főtanács elé állt. Ő volt az első, aki elnyerte a mártírkoszorút. Halála nem gyalázatos vég, hanem diadalmas hazamenetel volt. Mint Mestere igazi tanítványa halt meg. És ahogyan Jézus Atyja kezébe tette lelkét, úgy tette le azt István Jézus kezébe. Nem ragadták el tőle az életet, hanem készségesen ő maga adta azt oda. Nem állandó ellenszegülés közben hurcolta ki őt az ellenség a városból; engedelmesen, mint bárány hagyta magát vezetni. Királyi szabadságban helyezi lelkét a Megváltó kezébe, mint ahogyan naponként is neki ajánlotta azt. Nem az ellenség kényszerítette térdre, hanem egy belső kényszer alatt hajolt meg, hogy elmondhassa utolsó imádságát ellenségeiért. Amit Jézus a kereszten legelőször kért, azt István utoljára kéri. A Megváltó utolsó kívánságát viszont (vedd magadhoz lelkemet), ő, a megváltott, először mondja. Jézus a másokért való imádkozással kezdte és utoljára imádkozott önmagáért, István először a saját lelkéért könyörög és a végén másokért. Csodálkozunk-e, ha az Ige ezt írja: „És amikor ezt mondotta, elaludt"? Különös meghatározás ez egy halálra kövezett ember haláláról. Ebben is követte Mesterét: nem vitt át az örökkévalóságba keserűséget kínzói iránt. Szerette ellenségeit és könyörgött Istenhez, hogy ne rója fel ezt bűnül nekik. Az alapszöveg szerint: „Ne engedd, hogy ellenük álljon" ez a bűn, mert akkor kotorlaszként megakadályozza Istenhez való jutásukat. De ne vesszenek el! A mennyet kívánja nekik, ahová ő maga is tartozik. Lehet, hogy feltámadt benne valami sötét harag, amikor olyan kíméletlenül rárohantak a kövekkel, ezért kiált fel hangosan és esik térdre, hogy ezt a feltámadó haragot legyőzze.

A harag tövise ellen a legjobb orvosság: könyörögni azokért, akik azt a szívedbe döfik. Ha imádkozol azokért, akik bántanak és megsértenek, mennyei békesség tölti be lelkedet. A keserűséget csak a szeretet győzi le. Ne vigy át gyűlölködő érzést másnapra, ne menjen le a nap a haragodon. Még kevésbé vidd az örökkévalóságba! Győzzön a szeretet, hogy ott lehess, ahol nincs helye a sötét gyűlöletnek, csak a szeretetnek és a magasztalásnak.


Elmélkedésre

    Mert egy gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk, és az uralom az Ő vállán lészen, és hívják nevét: Csodálatosnak, Tanácsosnak, Hatalmas Istennek, Örökkévalóság Atyjának, Békesség Fejedelmének.            — Ésaiás 9,6.
A Jézusnak tulajdonított isteni nevek és címek bizonyítják, hogy Ő természete szerint isteni, és tagja az Istenségnek:
Immánuel (Mát. 1, 23) * Isten (Ján. 1,1) * Úr (Luk. 19,34) * Mindenek Ura (Csel. 10,36) * a Dicsőség Ura (1Kor. 2,8) * Csodálatos, Tanácsos, Hatalmas Isten, Örökkévalóság Atyja, Békesség Fejedelme (Ésa. 9,6) * Úr Krisztus (Luk. 2,26) * Isten Fia (Róm. 1,4) * az Ő Fia (Ján. 3,17) * Isten Szerelmes Fia (Mát. 3,17) * Isten Egyszülött Fia (Ján. 3,18) * Alfa és az Omega, Kezdet és Vég, az Első és az Utolsó (Jel. 22,13) * az Úr (Csel. 9,17) * a Magasságos Fia (Luk. 1,32) * az Istennek Kenyere (Ján. 6,33) * az Istennek Szentje (Márk 1,24) * Isten Szent Fia (Csel. 4,30) * királyok Királya és urak Ura (Jel. 19,16) * Úr és Megtartó (2Pét. 3,2) * Isten Igéje (Jel. 19,13)


Gondtalan karácsony

Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.

– Filippi 4:6

 Lehetséges boldogan tölteni a karácsonyt, amikor ezer dolog nyomaszt bennünket mostanában? Igen, lehetséges – és még csak az országot sem kell elhagynod. Nem számít, milyen nagy, vagy milyen kis problémákkal nézel szembe, életed leggyönyörűbb, leggondtalanabb karácsonyi időszaka lehet a mostani – és ez akár ma elkezdődhet!

Hívőként valószínűleg ismered azt az igeverset, amelyik azt mondja, hogy ne aggodalmaskodjunk semmi felől. De komolyan vetted valaha is annyira, hogy meg is cselekedd? Valószínűleg nem, mert nem ismerted fel, milyen veszélyes az aggodalmaskodás. Valószínűleg nem ismerted fel, hogy ez az ördög ellened szóló stratégiájának halálos része.

Így van. Az aggodalmaskodás az ördög hadviselésének egyik fő fegyvere. Ha eléri, hogy aggodalmaskodjál az anyagi, családi vagy időbeosztással kapcsolatos nehézségek miatt, amelyek a mindennapi élet részei, akkor e nehézségek révén le tud téged nyomni, és nagyobb bajba kever, mint amit el tudsz képzelni.

Az orvostudomány szerint az Egyesült Államokban az emberek nagy százaléka aggodalmaskodás és feszültség okozta betegségekkel került kórházba. Mégis, rengeteg hívő aggodalmaskodik anélkül, hogy ez eszébe jutna. Azért nyugtalankodnak, mert túl alacsonyak, vagy túl soványak. Rágódnak ezen meg azon, és nem veszik észre, hogy bűnt követnek el.

„Bűnt, Copeland testvér?”

Igen! Egy újjászületett, Szellemmel betöltekezett, Bibliával rendelkező hívő számára az aggodalmaskodás bűn. Tehát, ha későn adtad fel a karácsonyi képeslapokat, vagy 45 ember jön karácsonykor vendégségbe hozzád, akkor se aggodalmaskodj.

Inkább tedd meg, amit a Biblia mond. Imádkozz, tárd fel a kívánságaidat Isten előtt… és dicsérd Őt a válaszért. És akkor békességed lesz.

Most pedig menj, és legyen igazán boldog karácsonyod, te gondtalan te!

Igei olvasmány: Máté 6:24-34


?Hogy járjatok méltón az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében.?
(Kol. 1:10)

?Sokan csak igen keveset haladnak előre a lelki életben, mivel sokkal többet tartanak magukról, semmint hogy belátnák mennyit kell még tanulniuk. Megelégszenek Isten Igéjének a felszínes ismeretével. Mivel nem akarnak változtatni sem hitükön, sem a szokásaikon, nem is fáradoznak azért, hogy nagyobb világosságot nyerjenek.

Ha Krisztus követői komolyan törekednének a bölcsességre, akkor az igazság olyan kincséhez jutnának, amelyről mindezideig még csak sejtelmük sem volt. Aki teljesen átadja magát Istennek, azt az isteni kéz vezeti. Még ha képzetlen és látszólag szerény képességű is valaki, azt fogja tapasztalni, hogy szellemi erői megtisztulnak, megnemesednek, felelevenednek, tehetsége pedig fokozódik, ha szeretetteljes és bizakodó szívvel engedelmeskedik az Isten Lelke intéseinek. Ha értékeli az isteni bölcsesség tanításait, akkor az Úr szent feladatot bíz rá. Képességeket nyer arra, hogy életét Isten dicsőségére és a világ áldására szentelje. ťA te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeketŤ (Zsolt. 119:130).

A Lélek működése azonban mindenkor összhangban van a kinyilatkoztatott Igével. A szellemi világ törvényei azonosak a természet világának törvényeivel. A természetes életet pillanatról pillanatra isteni erő tartja fenn, annak megőrzése azonban mégsem szemmel látható csoda által történik, hanem azoknak az áldásoknak a hasznosításával, amelyek a rendelkezésünkre állnak. Hasonlóképpen a lelki életet is azok az erők tartják fenn, amelyeket a gondviselés biztosít számunkra. Ha Krisztus követője el akar jutni ťaz érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékéreŤ (Ef. 4:13), akkor az élet kenyeréből kell ennie és az üdvösség vizéből innia. Növekednie kell, munkálkodnia, imádkoznia és minden dologban követni a tanításokat, amelyeket Isten adott igéiben.?

(Apostolok története, Efézus c. fejezetből)

KIPRÓBÁLVA ISTEN ELŐTT

"Igyekezzél, hogy mint kipróbált ember állj Isten szolgálatára, mint olyan munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen fejtegeti az igazság beszédét" (2Tim 2,15).

Ha valamiben nem tudod magad kifejezni, küzdj, amíg sikerül. Ha nem teszed, valakit egész életére megszegényítesz vele. Azon fáradozzál, hogy Istennek valamelyik igazságát fogalmazd meg magadnak, és Isten ezt másnál is felhasználja majd. Menj át Isten szőlőprésén, amely kisajtolja a szőlőszemeket. Minden igyekezettel próbáld kifejezni magad, akkor majd egyszer eljön az idő, és az a kifejezés megerősítő borrá lesz valaki másnak, de ha lomhán ezt mondod: "Mit törjem magam azon, hogy kifejezzem magam, kölcsönveszem valahonnan, hogy mit mondjak", akkor ez nemcsak hogy neked nem válik hasznodra, de mások sem nyernek belőle. Próbáld ismételten tisztázni magadban, amit feltétlenül Isten igazságának gondolsz, és Istennek lehetőséget adtál arra, hogy valaki másnak is átadhassa ezt általad.

Váljék szokásoddá, hogy értelmed átgondolja azt, amit elfogadhat. Nem a mienk az az állítás, amit nem szenvedés árán teszünk a magunkévá. Nem az az író jelenti a legtöbb áldást, aki olyat mond, amit eddig nem tudtál, hanem az, aki szavakba formálja azt az igazságot, ami bensődben ott vajúdott kifejeződésre várva.

A küldetésed Istentől jön


"Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Máté 28:19-20)



Mindannyiunknak van egy küldetése. Amikor belépünk Isten családjába, Ő maga adja nekünk a küldetést, hogy segítsünk ebben másokat is. Isten mindenkit szeret, ezért nincs a földkerekségen senki, akit ne akarna a családjában látni.

Jézus ezt mondja: "Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Máté 28:19-20)

Amikor Jézus azt mondja az Egyháznak, hogy menjen el "minden néphez", akkor nem országokról beszél, hanem népcsoportokról. Azt mondja, menjünk el minden törzshöz, népcsoporthoz, és tegyük őket tanítvánnyá.



Ma a világon 13.000 népcsoport él; ezek közül 6.350-ben vannak gyülekezetek, de a népességnek csak mindössze 2 százaléka keresztény. A kereszténység mára eljutott minden nagy népcsoporthoz a világon.

Mégis még ma, 2000 évvel Jézus kereszthalála után is van 3.800 olyan népcsoport, akiknek nincs gyülekezetük a saját nyelvükön. Miért? A válasz egyszerű: mert minket ez nem zavar. Túlságosan el vagyunk foglalva a saját életünkkel ahhoz, hogy törődjünk azokkal, akik haldokolnak lelkileg. Ahelyett, hogy ennek a 3.800 népcsoportnak beszélnénk Jézus szeretetéről, alapvetően azt mondjuk nekik: "jussatok csak pokolra."

A feladat valóban nagy. Isten missziója az egész világra kiterjed. De ez a misszió nem teljesíthetetlen, sőt, mit több: valójában elkerülhetetlen. A Nagy Küldetés be fog teljesülni. Ez egy bizonyosság, hiszen a Biblia is tényként beszél a beteljesüléséről a Jelenések 7:9-ben: "Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve."

Eljön a nap, amikor emberek fognak megállni Jézus trónja előtt minden létező népcsoportból. Számunkra csak egy dolog lehet kérdés: a mi generációnk lesz az, amelyik ezt eléri? Vagy kivonjuk magunkat a felelősség alól, és továbbadjuk azt másnak? Egy másik generációé lesz a kiváltság, hogy betöltheti a Nagy Küldetést, amiért Isten megteremtette ezt az egész világot?

Téged mi tart vissza attól, hogy teljesítsd a küldetésed? Vajon idén karácsonykor milyen módon kéri a segítségedet Isten a Nagy Küldetés betöltésében?

Egy anekdota az ellenszerről

"Ő pedig ezt mondta: "Leányom, kockáztattad a hitedet, de teljesen meggyógyultál. Élj jól, légy áldott!" (Márk 5:34, MSG fordítást)

Amikor régen cikket írtam a középiskolai újságba, tanárunk azt mondta: "A különbség e között az osztály között és a többi osztály között az, hogy amikor a többi osztályokban a diákok beadják a házijukat, akkor az egyedüli ember, aki láthatja a hiábáikat, az a tanár. Ebben az osztályban viszont, ha hibáztok a házi feladattal, az megjelenik az újságban és mindenki láthatja."

Néhány napja hibát követtünk el, ugyanis hibásan közöltünk egy főcímet, mely így jelent meg: "Az önzetlen adakozás a materializmus anekdótája." Kétségkívül, Isten felhasználhatja valakinek a vicces és érdekes kis történetét - azaz anekdótáját - a materializmus ellenszereként, de a főcímnek mégis a következőnek kellett volna lennie: "Az önzetlen adakozás a materializmus ellenszere."

Tökéletlen emberek vagyunk, akik egy tökéletes Istent szolgálunk, és ezért az elnézéseteket kérem.

Ahogy már korábban említettem, az egyik dolog, amit Rick pásztor mondani szokott, ez : "Azt akarom, hogy minden munkatársam kövessen el legalább egy nagy hibát minden héten. Ha nem hibáztok, akkor nem is próbáltok ki semmi újat." Ez alatt ő azt érti, hogy nem akarja, hogy féljünk új és kreatív dolgokat kipróbálni, még ha ezzel néha azt kockáztatjuk, hogy hibázunk.

Volt egyszer egy nő, aki "tizenkét éve vérfolyásos volt", már mindenféle orvosnál járt, akikre nem csak, hogy ráköltötte minden pénzét, de még rosszabbul lett, mint azelőtt. Egy nap meglátta Jézust, amint áthalad a sokaságon és azt gondolta magában: "Ha megérinthetem akár csak a ruháját is, tudom, hogy meggyógyulok."(Márk 5:28)

"Abban a pillanatban, amikor ezt megtette, elapadt a vérzés forrása. Érezte testében a változást, tudta, hogy kigyógyult a betegségéből"(Márk 5:28, MSG fordítás).

Jézus megfordult és azt mondta: "Ő pedig ezt mondta: "Leányom, kockáztattad a hitedet, de teljesen meggyógyultál. Élj jól, légy áldott!" (Márk 5:34, MSG fordítás)

Lehet hogy neked is van egy "bajod" az életedben, amit hordozol, és amiről nem hiszed, hogy valaha is megváltozik, és nem hiszed, hogy valaha is kigyógyulhatsz belőle. Lehet, hogy Jézus arra kér téged, hogy kockáztass, de te félsz attól, hogy kinyújtsd a karod és megérintsd a ruhája szegélyét.

Vállald a kockázatot, és nézd meg, hogy mit tesz Isten. Valójában, a kockázat vállalása az egyik módja hited elmélyítésének - mivel így minden egyes apró lépés önbizalmat ad neked ahhoz, hogy nagyobb lépéseket merj megtenni.

Beszéljetek róla:

* Már nem sok van hátra, ahogy elmúlik a Karácsony, mindjárt itt az Új Év. Az életednek melyik részén van szükség változásokra 2013-ban? Jézus azt mondja: "Minden lehetséges annak, aki hisz" ( Márk 9:23).


Jézus tudja, hogy kivételes hitünk is lehet


„Jézus így válaszolt nekik: "Higgyetek Istenben! Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az.” Márk 11:22-23

Ezt a napi áhítatot Jon Walker írta, a Daily Hope Devotionals (Napi Remény Áhítatok) és a Costly Grace: A Contemporary View of Bonhoeffer's és a The Cost of Discipleship (Áron szerzett kegyelem és A tanítványság ára c. könyvek) szerzője.

Sokszor beszélünk radikális hitről. Ilyenkor arra a szélsőséges hitre gondolunk, amikor valaki mindent és mindenkit kizáróan elkötelezi magát Jézus mellett. Olyasvalaki jut eszünkbe, aki mindent képes feláldozni, aki visszafordíthatatlanul megváltoztatja az életét, azért, hogy Jézust kövesse. Olyan jelentős az áldozatuk, hogy nincs visszatérés a régi életükhöz.

A többséget lenyűgözi ez az áldozathozatal, és hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az ilyen embereknek átlagon felüli, kivételes hitük van. Ugyanakkor, bár az ilyen hit valóban különleges; ilyen hitet vár tőlünk is Jézus.

Bizonyos értelemben abba a tévedésbe vagyunk ringatva, hogy két fajta tanítványság létezik: az első egy „alapcsomag” a hétköznapi hívőknek, míg a kegyesebbeknek egy „emelt csomag” jár. Azt hisszük csak kevesen vannak köztünk, akiket szent életre hívott el Isten, például a szerzeteseket, misszionáriusokat és lelkészeket. A többieknek bele kell nyugodniuk átlagos keresztény életükbe.

Jézus azonban kész ténynek vette, hogy tanítványi képesek átlagon felüli hitet gyakorolni. Azt mondta, hogy „Higgyetek Istenben”, és nem azt „Csak néhányan higgyetek Istenben.” Jézus felszólítása mindenkire, rád és rám is vonatkozik. Valamint, mivel ő azt mondta, hogy növekedjünk a hitben, ezért nem csak biztosak lehetünk benne, hogy egyre nagyobb hitet tudunk generálni magunkban, hanem még azt is tudhatjuk, hogy ő segít nekünk ebben.

Jézus Krisztus arra tanít minket, hogy hitünk alapja a belé vetett bizalmunk. Akkor láthatjuk meg Isten rajtunk keresztül végzett munkáját, ha tényleg hiszünk benne, hogy meg fog történni, és nincs kétség a szívünkben. Rick Warrentől hallhattuk már, hogy hitünk azáltal növekszik, ha engedelmeskedünk Jézusnak.

Jézus mindannyiunkat arra hívott el, hogy kivételes és átlagon felüli hite legyen. Nem fogja hagyni, hogy belesüppedjünk egy olyan kereszténységbe, amiben csak nagyjából vagyunk biztosak Jézus szavaiban, de nem teljesen; vagy egy olyan életbe, amiben nagyjából értünk csak egyet Jézus tanításával és csak nagyjából élünk a parancsolatai szerint. Tudja, hogy Isten sokkal többre teremtetett minket ennél.

Meg kell tanulnunk elhinni azt, hogy Jézus komolyan gondolja, amit mond; és hogy tényleg azt fogja tenni, amit ígér, hogy megtesz - így bizonyosak legyünk az elkövetkező Istennek szentelt években. Ahelyett, hogy egyre jobban próbálkoznánk hűséges tanítványnak lenni, meg kell tanulnunk bízni Benne.

Ha megtanulunk bízni, megláthatjuk Isten országát, ahogy az ember, aki elrejtett kincset talál a szántóföldben. Ő újraszervezte minden prioritását, fontossági sorrendjét, csak azért, hogy megvásárolhassa azt a földet. Hitünk Krisztusban olyanná tesz minket, mint a kereskedő, aki ritka igazgyöngyöt talált és eladta mindenét. Nem nézett vissza addigi életére, mert sokkal nagyobb értéket talált.( Mt 13:44-50).

Mi is megtalálhatjuk a hatalmas hitet!