2017. augusztus 24., csütörtök

HOGY ÁLLSZ ISTENNEL?

„Krisztus... egyetlen áldozatot mutatott be... " (Zsidók 10:12 TLB)
Figyeld meg, hogyan kezelte Isten a bűnt az Ószövetségben! A pap fogott egy bárányt, kiontotta a vérét, és felajánlotta az oltáron. Amikor az áldozati füst felszállt, a pap a földre szórta a hamvakat, és ráállt. Abban a pillanatban az ember bűnéért az elégté­tel megtörtént, a bűnösséget eltörölték. Milyen csodálatos képe ez a megváltásnak! A Golgotán Isten haragjának teljes erejét Krisztuson töltötte ki. Abban a pillanatban ő egyszerre volt a Főpap és az áldozati Bárány. Amikor így kiáltott fel: „Elvégeztetett!" (János 19:30), a teljes ár ki lett fizetve minden bűnödért - a bölcsőtől a sírig. Abban a pillanatban, ahogy rábízod magad Krisztusra, mint Megváltódra, Isten előtt a helyzeted megváltozik; innentől már „igaznak nyilvánít" (Id. 2Korinthus 5:21). Az amerikai vad­nyugat korai korszakában a szekérkaravánok vezetőinek legnagyobb félelme a préritűz volt. A tűző nap gyújtotta meg, és mielőtt még észrevetted volna, már el is nyelt a tűz. A bölcs vezető azonban azonnal kiadta a parancsot, hogy vigyék a lovakat és a szeke­reket arra a területre, ami már leégett. Miért? Mert a tűz nem tud visszatérni oda, ahol egyszer már pusztított! Charles Wesley írta: „Isten nem követel kétszer elégtételt, először Kezesem vérző kezeiből, aztán tőlem is". Jézus magára vette Isten haragja tüzének pusztítását mindannyiunkért. „Bűneinket maga vitte fel testében a fára..." (lPéter 2:24). Tehát ma, ha az ördög bűneidért és kudarcaidért vádol, mondd neki: „Lehet, hogy nem vagyok tökéletes, de meg vagyok váltva, Isten szeret és elfogad!"





MEGVAN MINDENED, AMIRE SZÜKSÉGED VAN

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Filippi 4:13)

Amikor Dávid először érkezett Saul király palotájába, még csak egy egyszerű, ismeretlen pásztorfiú volt. De nagyon hatásos önéletrajzzal! Lényegében Isten ezt mondta róla: „Láttalak, amikor megölted a medvét és az oroszlánt; figyeltelek, amikor nem is tudtál róla". Salamon azt írta: „Az ajándék tág teret nyit az ember előtt, és az előkelők elé juttatja" (Példabeszédek 18:16). Dávid ajándéka talán csak egy parittya volt, de megnyitotta előtte a jövőt, hogy Izrael királyává legyen. Tehát ha nem is tűnik soknak az, amivel rendelkezel, add át Istennek, és figyeld, mihez tud kezdeni vele. Azt mondod: „De nem kaptam hivatalos kiképzést". Isten csak annyit vár, hogy megjelenj, mondj igent, és állj rendelkezésre. Ha odaadod Istennek, amid van, Ő odaadja neked, ami Neki van; és ez verhetetlen esélyeket biztosít számodra. „De nincsenek megfelelő ajánlóleveleim" - mondod. És akkor mi van? Benjamin Franklin kevesebb mint két évet járt hivatalos iskolába, mégis 25 évesen ő alapította Amerika első könyvtárát, 31 évesen az első tűzoltóságot, 36 évesen megtervezett egy olyan tűzhelyet, amilyet ma is használnak, 40 évesen munkába fogta az elektromosságot, 45 évesen megalapította a nemzet első egyetemét, és 79 évesen feltalálta a bifokális lencsét. Közgazdász, filozófus, diplomata, feltaláló, pedagógus, kiadó és nyelvész volt, aki öt nyelven beszélt és írt. Jó eséllyel te már most több oktatásban részesültél, mint amennyit ő kapott ennyi idősen. Add még ehhez hozzá ezt a két ígéretet: „Az Úr az én segítségem..." (Zsidók 13:6 Károli) és „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem", és meg is van mindened, amire csak szükséged van!


Ragaszkodj a tervhez!


„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek.” (Jeremiás 29:11)

Ma Isten azt mondja neked: „A folyamat során ragaszkodj a tervhez!” Istent semmi sem éri meglepetésként. Ő profi tervező. József rájött, hogy amikor a családja ellene fordul, a barátai cserbenhagyják, és végül nagy bajba kerül, Istennek még mindig van terve. Visszatekintve József azt mondhatta: „Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani” (1Mózes 50:20). Amikor a helyzeted túl nehéznek tűnik ahhoz, hogy kezelni tudd, és szinte lehetetlen magyarázatot találni rá, emlékeztesd magad arra, hogy Isten azt mondta: „én tudom, mi a tervem veletek.”

Néhányan közülünk nem biztosak abban, hogy Isten már döntött felőlük, és ezért tovább próbálkoznak azzal, hogy elnyerjék a jóindulatát. Hagyj fel ezzel! Fogadd el azt az igazságot, hogy Isten Krisztus kedvéért úgy döntött, hogy megáld téged. És amikor Isten dönt, döntését nem változtatják meg átmeneti helyzetek vagy mások cselekedetei. Az ellenség semmi olyat nem tud kiagyalni ellened, amire nézve Isten ne készített volna már el egy „menekülési útvonalat”. Pál azt írja: „Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). Figyeld meg a következőket:

a) A próbatételek idején tapasztalhatod, hogy milyen hűséges Isten. b) Ő tudja, hogy mivel vagy képes megbirkózni. c) Ő utat fog készíteni, így megerősödve juthatsz ki ebből az időszakból, és készen állhatsz arra, amit a következőkben szán neked. Tehát ragaszkodj a tervhez! Az, hogy problémád van, annak a jele, hogy ígéretet kaptál. Csak idő kérdése, és Isten megmutatja a megoldást.





„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Máté 27:46)

Jézus tudta, hogy Júdás el fogja árulni őt, mégsem állította meg. Tizenkét légiónyi angyalt mozgósíthatott volna, de nem vette igénybe a segítségüket. Bűneink súlya alatt így kiáltott a keresztről: „Én Istenem, miért hagytál el engem?” Azért volt ez így, mert megértette, hogy mindez része Isten rá vonatkozó tervének. Ezek a szavak: „Istenem, hol vagy?” a következőket tanítják nekünk:

a) Bár benne vagy Isten tervében, mégis jöhetnek olyan idők, amikor lesújtottnak és magányosnak érzed magad. b) Amikor Isten nem válaszol, rá kell állnod arra az Igére, amit Ő adott neked. c) Ennek az időszaknak a fájdalmát végül az az öröm váltja fel, amit Isten elkészített számodra a másik oldalon. Tehát ragaszkodj a tervhez; a tanítványok ezt teszik.

A „tanítvány” angol megfelelője azt jelenti, hogy fegyelmezett. Ez azt jelenti, hogy akkor is tartja magát a tervhez, amikor támadják. Megtanít arra, hogyan végezd a feladatodat akkor is, ha nincs kedved hozzá. Az ellenség meg fogja támadni Isten életedre vonatkozó tervét, mert az a terv olyan, mint egy téged körülvevő védőfal. Ameddig megmaradsz Isten tervében, az ellenségnek semmilyen tette nem tud elpusztítani. Tehát ha úgy érzed, hogy erőd végére értél, és egy lépést sem tudsz tovább menni, tedd azt, amit Jézus tett – imádkozz: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” (Lukács 23:46). Add oda Istennek! Nézz fel, és mondd: „Uram, bízom benned, hogy megteszed azt, amit én nem vagyok képes megtenni. Vigyél át ezen! Itt van, átadom neked. Az életem, a jövőm és mindenem a kezedben van!”





„Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment.” (Máté 14:29)

Péter a bizonyíték arra, hogy amíg Jézusra figyelsz, és ragaszkodsz a tervhez, addig nem fogsz süllyedni. Jegyezd meg:

1) Mielőtt belekezdesz valamibe, győződj meg róla, hogy az valóban Isten akarata számodra! Péter azt mondta: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen!” Jézus pedig azt mondta: „Jöjj!” Mielőtt belemész olyasmibe, mint mondjuk a vízen járás, imádkozz, és bizonyosodj meg róla, hogy Isten is benne van! Más szavakkal: kérd el Isten tervét, és ragaszkodj hozzá!

2) Ne várd el, hogy a csónakból mindenki veled tartson! A vízen járás magányos elhívás; különválaszt azoktól, akik félénkek, és a biztonságot szeretik. Ezen kívül valószínűleg kritikát fog kiváltani azokból, akik azt hiszik, hogy emiatt ők rossz színben tűnnek fel.

3) Ha a jó időre vársz, lemaradsz a te pillanatodról. Amikor Jézus azt mondta: „Jöjj!”, éppen egy vihar kellős közepén voltak. Nézz szembe a tényekkel: mindannyian szeretnénk, ha sztárok állnának mellénk, vagy egy nagy adományozó kezeskedne az egész projektért, mielőtt egyetlen lépést is tennénk. De milyen gyakran történik ez meg? Péter nem a vízen járt; ő az Igén járt! Mit mondott neked Isten, hogy tegyél? Ne várj ideális körülményekre, hanem kezdd el tenni!

4) Ne számíts hibamentes véghezvitelre! Senki élete nem mentes a hullámzástól. A Biblia így írja le hőseit egy mondattal: „Gyengeségük erővé vált” (Zsidók 11:34 NIV). Isten minden nagy embere, olyan férfiak és nők, akiket csodálsz, keresztülmegy a süllyedés időszakán, amikor így kiált fel: „Uram, ments meg!” És mit gondolsz, mi lesz? Ő meg is teszi! És érted is meg fogja tenni.





„Parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen!” (Máté 14:28)

Péter nem teljesen egyedül járt a vízen, hanem Jézussal. Krisztus ma arra hív téged, hogy járj vele, és éld át a csodáit. Miért nem látunk belőlük többet az életünkben?

Mert:

1) Nem imádkozunk értük, és nem hisszük, hogy Isten megadja. Jézus azt mondta: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek” (János 15:7). Imáid meghívók Isten számára, belépési pontok és csatornák, amelyeken át csodatevő hatalma ki tud áradni, hogy megváltoztassa a körülményeidet. De imádkoznod kell érte, és hinned kell, hogy megteszi!

2) Azt hisszük, hogy a csodák ideje lejárt. A Szentírás kijelenti: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13:8). Valójában soha nem is volt olyan, hogy „a csodák ideje”, csak a csodák Istene létezik, és Ő soha nem változik. Te se korlátozd be Őt!

3) Hagyjuk, hogy a bűn szabotálja a bizalmunkat. János azt írja: „Ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt; és amit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte” (1János 3:21-22).

4) A helyzetre nézünk, ahelyett, hogy a Megváltóra néznénk, és a hitünk ingadozik. Amikor Jézus azt kérdezte Pétertől: „Miért kételkedsz?”, ezzel azt mondta: „Ne hagyd, hogy ez a vihar elborítson. Itt vagyok melletted. A problémád a lábam alatt hever, ezért neked is a lábad alatt van. Csak tartsd rajtam a tekinteted, járj továbbra is hitben, és ragaszkodj a tervhez!

Zúgó cédrusok

„Libanon dicsősége adatik neki.” (Ézsaiás 35:2 NKJV)


Képzeld magad elé, ahogy a szél átfúj Libanon cédrusai között, és néhány fa zúgni kezd válaszul. Minél nagyobb a vihar, annál szebb a hangjuk. Ezeket a fákat zúgó cédrusoknak nevezték. Isten a zúgó cédrusokat arra használja, hogy erős gyülekezeteket építsen. Az Apostolok Cselekedeteiben két zúgó cédrust bebörtönöztek Filippiben, kezüket és lábukat kalodába zárták, hátukat megkorbácsolták, a társadalom megvetette őket. Hogyan reagáltak erre? „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent… Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek” (ApCsel 16:25-26). Egy idős lelkipásztor azt mondta: „Istent annyira magával ragadta a dicsőítő ének, hogy hatalmas lábával elkezdett dobogni. És ha Isten dobog a lábával, földrengés támad.” A dicsőítés letöri a láncokat és megnyitja az ajtókat; ez a győzelem stratégiája. A Sátán megpróbálja majd megakadályozni, hogy Istent dicsőítsd, mert ismeri: a) A dicsőítés fontosságát. „Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék” (Zsoltárok 48:2). b) A dicsőítés gyógyító hatását. Isten a „csüggedő szíveknek” válaszul a „dicsőítés palástját” adja (Ézsaiás 61:3 KJV). De mint minden ruhaneműt, ezt is fel kell venned! c) A dicsőítés erejét kritikus élethelyzetben. Amikor Izráellel szemben hatalmas túlerőben volt az ellenség, Isten azt mondta nekik, hogy az énekesek haladjanak a hadsereg élén, így vonuljanak a csatába. És ez működött! „Amikor elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az Úr lázadókat támasztott a Júdára támadó ammóniak, móábiak és a Széír-hegyvidék lakói között, és ezért vereséget szenvedtek” (2Krónika 20:22). Ne várj a győzelmi kiáltással a csata végéig; Isten dicséretével az ajkadon indulj a harcba, és figyeld, hogyan fordítja meg a helyzetet!
Biztonság...

A mai nap imádsága:
Uram! Tenyereden hordozz engem, s enyéimet - ma is! Ámen
   

Isten az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.
Zsolt 62,7

Nemcsak a világ változik, benne mi magunk is! Reménységünk szerint bölcsebbek és jobbak leszünk napról napra, de az életünk sokszor nem úgy alakul, ahogyan azt várjuk... Az előremutató lelki fejlődés alapja is a biztonság. Szükségünk van a biztos pont(ok)ra, melyeket nem mi adjuk, Isten ajándéka az. Mi gyakran a körülményekben látjuk a biztonságot, pedig az igazi biztonság maga a körülményeket alakító Isten. Jézus nem véletlenül mondja: "Keressétek először az Isten országát, s a többi ráadásul megadatik neketek!" Ha Isten tenyerén vagyunk, akkor a kevesebb, a szerényebb kiállásún is hűek tudunk maradni, megelégedéssel nyugtázzuk a napot, hiszen tudjuk, végül is nem ezen múlik. Ez nem azt jelenti, hogy mindenből megelégednénk a "másodosztályúval", hanem azt, hogy tartjuk a fontossági sorrendet, s Istenből nem engedünk - Ő az első!

Sokszor foglyaivá válunk a világnak. Testben vagyunk, s telve vagyunk vágyakkal és álmokkal. Ez nem baj, sőt! De tudnunk kell azt is, hogy nem vagyunk angyalok. Simul iustus et peccator, azaz egyszerre vagyunk Isten által megigazítottak és bűnösök; vagyis nem szabadnak születünk. Szabaddá csak válhatunk, ha Istent elfogadjuk szabadítónak.

Nemcsak Archimédesz kereste a fix pontot a világban - mi is. Ő mint az emelő gépezetek ókori nagy mestere ugyan más aspektusból kereste a stabilitást... Mi azért keressük, hogy megálljunk a lét csöppet sem alábecsülendő hétköznapjaiban. Kősziklán állni - ez a hívő ember megtapasztalása - kiváltság. Nem ingadozom, mert tudom, hogy házam/váram (azaz életem) biztonságát én magam soha, csakis egyedül a Gondviselő Isten garantálja.

Irgalmasság...

A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem tiszta szívet, hogy megláthassam mindennapok rohanásában, hogy hol kell irgalmasan cselekednem! Ámen

   

Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
Mt 5,7

"Az a sötét középkor!" - mondják sokan ma is, de kevesen tudják, hogy e negatív minősítés csak a 18. századi felvilágosodás korában - amikor az ész, a ráció, mint minden problémának a megoldási garanciája - terjedt el. A felvilágosodás sok pozitívuma ellenére sem hozta meg a hozzá fűzött reményeket, de beindította a vulgáris istentelenítési-mozgalmat, melynek erkölcsromboló eredményeit igazából mostanság kezdjük "learatni".

Fontos megjegyezni, hogy minden kor sötét, különösen akkor, ha Isten törvényeitől eltérnek az emberek. Platón, Arisztotelész, sőt a kereszténnyé vált filozófus, Seneca is megegyezett abban, hogy a gyenge csecsemőket, az életképtelennek tűnő gyermekeket el kell pusztítani. Egy ENSZ felmérés szerint - amely csak megközelítőleg mutatja a pontos adatokat - naponta legalább százezer magzat feldarabolt teste kerül ki a műtőkből a szemetes kosarakba.

A farizeusok azt gondolták, hogy a törvény megtartása a "csúcs", azt túlszárnyalni már nem lehet. Jézus meg azt mondta, hogy a törvény betöltése csakis a szeretet által lehetséges. Míg a törvény a korlátolt irgalmasságra noszogatta a zsidó vallásos embert, Jézus a személyválogatás nélkül való szeretetet hirdette, gyakorolta és erre buzdított mindenkit.

De mit jelent irgalmasnak lenni a Biblia tanítása szerint? Először is látást. Szívvel és szemmel. Nincs felcserélve a sorrend! Először a szív kell hogy irgalmasságra jusson, és aztán majd a szeme is irgalmas lesz az embernek. Ha nem az Isten szeretete tölti be az ember szívét, akkor irgalmatlanul szembe kerül a szülő a gyerekkel, és a gyerek a szülővel; tanár a diákkal, és diák a tanárral.

Az irgalmatlan szívűek gonoszsága nem ismer határt! Hány és hány embert öltek már meg irgalmatlanul csak anyagi haszonszerzés miatt? Hány ember életét tették nyomorékká, kisemmizetté csak a profithajhász vágyak miatt? Vagy hány ember halt már meg csak közlekedési balesetben, mert irgalmatlan, kegyetlen, önző emberek részegen, kábítószer hatása alatt volán mögé ültek?

Az Isten irgalmassága sem ismer határt... Ezért Ő "utánanyúl" azoknak is, akikről már mindenki lemondott. Isten kinyújtott kezét mégsem fogadja el mindenki, de ez már nem az Isten baja -, hanem az egyes emberé. Aki gyakorolja az irgalmat, annak életében egyre inkább megnyilvánul, kiábrázolódik az istenképűség, mely mások felé békét, nyugalmat és derűt áraszt. Az irgalmas emberre visszamosolyog a világ, s képes harmóniában élni a világgal... s, ilyenkor talán a JóIsten is "elmosolyodik"...

Mindazokért, akik távol vannak az Istentől.



A mai nap imádsága:
Urunk! Taníts minket, hogy ne kísértsünk Téged, embertársaink bosszúságára és a magunk kárára! Ámen.

Ezt mondta Isten Salamonnak: Kérj valamit, én megadom neked! Salamon azt felelte: Adj azért szolgádnak engedelmes szívet. 1Kir 3,5.9

Ferdült világban élünk. Az emberek többnyire elveszítették érzékenységüket a szépre, s a jóra, de elveszítették a bűnlátásukat is. Önigazoló barkácsolt életfilozófiákkal igyekeznek menteni recsegő-ropogó életük tákolmányát - ideig-óráig sikerrel, de egyszer mindennek vége: az igazság kiderül.

Mi az igazság? Először is az, hogy bűnös vagyok. Bűnben születtem, egy bűnös világba. Azaz: örököltem ádámi őseim istentagadó makacsságát - készséget a rosszra és a jó elmulasztására - , s belejövén, s belenővén ebbe a világba "természetesnek" élem meg az "Én" mindenekelőttiségét éppenúgy, mint az Isten kiűzhetőségét életemből. Az igazság pedig az, hogy Isten nélkül nem működik az életem. Nélküle nemcsak gyakrabban esem el, de hosszú-hosszú ideig fel sem tudok állni a bűn pocsolyájából. Az igazság az, hogy vágyódom a szép életre, a tiszta gondolatokra, az őszinte barátokra, és persze életem párjára is, akinek mindennapi kézfogásában az istenadta élet szerelmetes lüktetését, szemeiben pedig az együttküzdés szövetségesi bizalmát kívánom érezni, látni.

Igazság az is, hogy Isten leleplez. Megengedi, hogy felmásszak önigazságom fájára, s még azt is tűri, hogy vékony ágain táncolva messzire kiabáljak... de egyszer eljön a pillanat, s megrázza a fát. A leleplezés pillanata ez: nem tudok kapaszkodni, mert már nincs mibe és kibe, hiába kiabálok kétségbeesetten, egyre csak zuhanok. Az ítélet az, hogy földbe csapódom, összetöretem, s lebénulok. Az élet kockázatához tartozik, hogy itt nincs biztonsági öv vagy ejtőernyő, mert érvényesül az isteni igazságosság: mindennek következménye van. A túlélésre csak egy esély lehet: az Istenhez kiáltok!

A végső becsapódás előtt Ő, csak egyedül Ő, mentő kezébe foghat... ezt azonban csak akkor teszi, ha hiszek Őbenne. Ha tehát - kegyelemből - megmenekültem, ez új életre kötelez...

Párkapcsolat...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy kezedből vehessem életem minden dolgát! Ámen


Farizeusok is mentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férfinak elbocsátania a feleségét: ezzel kísértették Jézust. Ő azonban visszakérdezett: "Mit parancsolt nektek Mózes?" Azok ezt mondták: "Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást." Jézus erre így szólt hozzájuk: "Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot, mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten. Ezért elhagyja az ember apját és anyját, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza.""
Mk 10,2-9

A kimutatásban eleve nem bízók gyakran emlegtik azt a Churchillnek tulajdonított mondást - állítólag ő sosem mondott ilyet(!) - "Csak annak a statisztikának hiszek, amit magam hamisítottam." Nos, a statisztika szerint most egy olyan furcsa korban élünk, ahol egyre kevesebb a házasságkötés és egyre gyakoribb a válás... Tény, hogy az elmúlt évtizedekben sokat változott a világ, hiszen manapság társadalmilag elfogadott az együttélés.

Egy kapcsolat hosszútávú megtartásáért a felek olykor mindent bevetnek, mindent feláldoznak - még azt is, amit nem kellene. Az egyik feláldozza az ifjúságát, az önbecsülését, a másik a családi-, baráti kapcsolatait... azaz: mindketten elvéreztetik vágyaikat, átlagos önmegvalósítási álmaikat, magyarul: boldogtalanokká válnak. Aztán amikor a boldogtalanság egyre fojtogatóbb, egyre elviselhetetlenebb, egyszer csak megformálódik ajkukon a mindent megváltozató/felborító felszólítás. "Jó, akkor váljunk!" A válás persze nem jó... nagyon is nem jó. Maga a válás mindig egy pszicho-dráma, s garantáltan sebeket szerez benne az ember - egy egész életre! Nem csak a felek, de a gyerekek, olykor a szűkebb család, a nagyszülők is, hiszen a fiam/lányom életének sikerei az én sikereim is, és kudarcai, részben az én kudarcaim is... Az, aki elvált, tehát (meg)sebzett. Fájdalmas lelki procedúrában újra kell értékelnie önmagát, s jövőjét, s gyakorlatilag át kell programoznia az egész életét. Mindezek időbe, energiába kerülnek...

A farizeusok olyat kérdeznek Jézustól, amire maguk is nagyon jól tudják a választ. Mindenki érzi, mindenki tudja, hogy elválni nem helyes, de azzal is mindenki tisztában van, hogy bizonyos esetekben válni szükséges! Régen bűnnek tartották a válást, ma azt bélyegzik meg, aki a nyilvánvalóan megnyomorító kapcsolatát akarja mindenáron fenntartani. Egy zsidó közmondás szerint: "Az embert vezetik a házasságba, kifutni belől egyedül szokott". Isten a férfit és nőt egybeszerkesztette - fájnak egymásnak, ha nem lehetnek egyek -, de korunk nagy baja, hogy a házassági szövetség megkötése előtt a házasulandók nem mérik fel, nem gondolják át igazán, hogy kivel is akarnak "EGY"-ek lenni - életük hátralévő részében...

Jézus válasza - ami irányt mutat ma is - egyértelmű: "Amit Isten egybekötött, ember azt el ne válassza." Az ok egyszerű: Az embernek csak egy élete van, s az erre kiszabott időt "visszatekerni" nem lehet! Ha ez a lélek legmélyén is tudatosulna bennünk, akkor másképpen élnénk minden egyes napunkat, s másképpen rendeznénk be az életünket, s bizonnyal más lenne ez az egész világ...

Válás...

A mai nap imádsága:
URam! Senki nem akarja magányosan leélni az életét... Ezért kérlek, teremts mindenki számára hordozó közösséget! Add az erő, a szeretet és a józanság lelkét mindannyiunknak, hogy helyesen tudjunk dönteni életünk meghatározó nagy dolgaiban, s hogy egymásnak ne terhei, hanem segítőtársai legyünk! Ámen


Jézus így válaszolt: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?" Majd így folytatta: "Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza."
Mt 19,4-6

A válás nem könnyű... sosem volt az! Mózes idejében is emberpróbáló volt, ahogyan ma is az - sokan el is buknak emberségükben a keserves válási procedúra alatt. "Másoknakugyan nem sikerült csöndben és korrekt módon különválni, de nálunk másképpen lesz!" - komolyan gondolják, hogy így is lesz, s aztán a végére mégsem így alakul! Mire kimondja a bíró a végső szót, eladdig a felek tücsköt-bogarat egymásra kiabálnak, igen gyakran még a gyerekek is a szülők manipulációjának áldozataivá válnak. Tragédia ez, ami nemcsak érzelmileg, de gazdaságilag is meglehetősen fájdalmas.

Miért is? Elsősorban azért, mert minden ember - ha egy kicsit is komolyan gondolja -, akkor a párkapcsolatban az EGY-séget akarja megélni. Azt a bizsergető titkot, hogy az a másik nem egy a sok közül, hanem az az EGY, akit az Isten - sokak terminológiájában a JóSors -, tényleg társul melléjük rendelt. Aztán ha kiderül, hogy mégsem, akkor az EGY-ségbe vetett reménység foszlik szét, s az élet szépségébe vetett hit sérül.

Tény, hogy Isten férfivá és nővé teremtette az embert, de az is tény, hogy vannak olyanok, akiket - ki kell mondani - Isten nem párkapcsolatra teremtett. Isten minden embert közösségbe teremtett, de nem mindenkit párkapcsolatra és nem mindenkit hívott el családapának/családanyának. (A párkapcsolat lényege - a közhiedelemmel ellentétben - persze nem is a gyermek, a gyermek vagy gyermekek csak ráadás!)

Az EGY-ség megélése a legőszintébben, legmélyebben, a legnagyobb intimitásban csak a férfi és nő kapcsolatában lehetséges. (Egyesek igyekeznek az azonosneműek párkapcsolatát is ugyanilyen minőségben feltüntetni, de ez egészen egyszerűen nem lehetséges, mert a fekete az nem fehér, s a fehér az nem fekete... Vagyis: a nő az Isten/Természet rendje szerint nő, s a férfi Isten/Természet rendje szerint férfi. A felek kötelességeit, jogait tehát nem az egyéni elgondolás, érzület, a szocializáció adja - hanem alapvetően a Természet Örök Törvénye adja - minden más csak formál.)

Az EGY-ség megélésének vágya arra ösztönzi tehát a férfit, hogy hagyja el anyját és apját, ragaszkodjék (önfeláldozóan!) feleségéhez. Így a kettő lesz egy, azaz valami teljesen új kezdődik el, amit nem lehet visszacsinálni, hiszen egy új minőség állt elő: a "TE"-ből és az "ÉN"-ből létrejött a MI. Ezt szétválasztani, megsemmisíteni pedig nem lehet, ahogyan az emlékeket sem lehet kitörlni az agyunkból, s a múltat sem lehet átírni, legfeljebb átkeretezni...

Mindezek tanulsága, hogy mint mindenre, a párkapcsolatra is készülni kell(ene), mert csak a romantikus filmek 80-90-perces látszatigazsága, hogy a dolgok "csak úgy maguktól történnek... A jó döntést meg kell hogy előzze az alapos döntéselőkészítés, s ilyenkor nem árt a tényeket a az istenadta józan ész mérlegére is rátenni...
Világ kívánságai...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy teremtettséged rendjében naponta megtaláljam ajándékaidat, s azokért hálát adva Neked éljek, s megelégedettségben szolgálhassam embertársaimat! Ámen

   

Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van.
1 Jn 2,15-16

Sokszor érte már kritika a keresztényeket, hogy nem jó a "marketingjük"... Ennek ellenére, eléggé elterjedt a Krisztus-vallás, talán ez is lehet egy bizonyíték a sok közül, hogy nem emberi, hanem isteni eredetű az Egyház. Tény, hogy az Istenről szóló jó hír csillog akkor is, ha a világot nem sározzák be folyamatosan, márpedig a rossz prédikátorok előszeretettel teszik ezt. Nekimenni mindennek és mindenkinek, a vakbuzgók erénye - Jézus szelíd mosolya azonban másra tanítja azokat, akik valóban Őt, s nem a saját elképzeléseiket követik... Az egyik alapvető probléma az Ószövetség hibás értelmezéséből fakadó torz világlátás, s mindenek előtt a nő másodlagos, szigorúan alárendelt szerepe a társadalomban. Azt pedig, hogy a tudás fájának gyümölcséből szakított, s evett Ádám és Éva - s ezért iszonyatos büntetést kaptak -, igen nehéz megemésztenie a mai "informális-, tudás-alapú" modern társadalomban elő embernek.

De mit jelent valójában az, hogy a krisztuskövetők ne szeressék a világot? Azt, amit egyes korai szekták is képviseltek, hogy nem házasodtak, mindenük közös volt, s várták Jézus gyors visszajövetelét? Az eredeti görög szövegben azt olvashatjuk, "Ne szeressétek a világot!", s a szeretetet az "agapé"-val jelöli, ami "önfeláldozásra kész szeretetet" jelent. Talán azzal tudnánk visszaadni az adott mondatbéli jelentését: ne imádjátok a világot, hiszen a latin fordítás a "diligere"-t használja, ami nagyrabecsülést, tiszteletet, elmélyedést jelent. Ezt úgyis fordíthatnánk tehát: Ne imádjátok annyira a világot, hogy belemerültök annak szeretetébe! Nem helyes, ha megtagadja valaki az Isten rendjét: felelősségteljes életvezetésben, munkában, s nem utolsó sorban szexualitásban. Isten nem azért plántálta belénk a másik nem felé irányuló természetes vonzalmat, hogy megkeserítse vele az életünket, hanem azért, hogy folyamatos teremtésében - hogy ti. ember lakja a Földet - partnerei lehessünk. Mekkora kiváltság! Persze, ha kizárólag a szex, a birtokolni-akarás vezérli az ember életét, akkor a "földi paradicsomát" könnyen pokollá változtathatja -, ahogyan volt is rá példa bőven a történelemben. Ugyanígy nem bünetetés a munka sem, hanem Isten ajándáka.

Aki kérkedik az élettel, az azt hiszi, hogy életének ura, ő saját maga. Az ilyen ember nemcsak elhiszi, hogy az történik, amit ő akar, de ráadásul kikopik lelkéből a részvét, s a közösségbe tartozni akarás ősi érzése is. Márpedig az ember közösségbe, s közösségért teremtett lénye az ÚRIstennek! Ezt a hivatását/küldetését ha megtagadja, akkor az Istent magát tagadja meg... Ennek egyenes következménye, hogy elveszíti életszentségét és belesüllyed az anyagvilág hiábavalóságaiba. S aki azt teszi meg élete vezérlőjének, ami nem fölfelé, hanem lefelé húzza, s azért képes élni-halni, ami nem növeli és emeli Teremtőjéhez, hanem silányítja, az megtestesülésének - hogy istenképű emberként élhetett volna itt a Földön - a célját, s értelmét veszíti el...

Bizonyosság: Bízz az Úrban!


"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Pál levele a filippiekhez 4:13)

A bizalommal teli élet titka az, hogy bízunk az Úr véghetetlen kegyelmében, erejében és elvetjük a magunkba vetett bizalmat.

Amikor úgy érezzük, hogy magunknak kell tenni dolgokat és amikor magunk teszünk dolgokat, akkor mindig egy bizonytalan talajon állunk, ugyanúgy, mint a bolond ember, aki a házát homokra építette. Teljesen mindegy, hogy mennyire vagyunk magabiztosak, végül utolér minket az eső és elmossa a magabiztosságunkat.

Amikor viszont Istenben bízunk, tudjuk valahol mélyen, hogy mindig képesek leszünk bizalommal járulni Isten kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. (Zsidók 4:16)

Istenbe vetett bizalommal tudhatjuk, hogy Isten szeret és elfogad, hogy Isten teremtett és formál minket, hogy Isten ellátott minket tálentumokkal és szakértelemmel. Ha megértjük, hogy hol a helyünk Krisztusban, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az Úr velünk van mindig, a világ végezetéig, amikor épp megszólalunk, mindenben (Fillippiek 4:13).

Beszéljünk róla

* Hidd el, hogy “Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Pál levele a filippiekhez 2:13). Hogyan különbözne az életed mától, ha magad helyett Istenbe vetnéd bizalmad?
* Lehet, hogy azt hiszed, hogy “Van valami, amit nagyon meg szeretnék tenni, de nem hinném, hogy meg tudom tenni.” Az ilyen fajta gondolkodás megakadályoz abban is, hogy megpróbáld, de ha bízol Istenben és abban, amit Ő az életeden keresztül elérhet, akkor minden okod megvan arra, hogy előrefelé menj ahelyett, hogy egy helyben tipegsz. Mit fogsz ma tenni annak érdekében, hogy előrelépj bizalomban?


Isten szerint szánd oda az életed

Ha pedig mindezek így elpusztulnak, gondoljátok meg, hogyan éljetek! Szánjátok oda magatokat Istennek, és őt szolgáljátok!
(2Péter 3:11, Egyszerű fordítás)


Meghatároz téged mindaz, amire kötelezettséget vállalsz. Építhet, vagy rombolhat téged, de mindenképpen meghatároz. Ha elmondod, mi az, amire az életedet tetted, én megmondom mi lesz belőled húsz év múlva.

Éppen olyankor téveszti el sok ember az Istentől kapott életcélját, amikor valamire elkötelezi magát. Sokan persze félnek bármire is igent mondani, így csak végiglavírozzák valahogy az életet. Mások fél szívvel, folyton változó értékek mentén tesznek elhatározásokat. Ez frusztrációkkal teli, középszerű élethez vezet. Olyanok is vannak, akik mindent földi célok, hírnév vagy gazdagság elérésére tesznek fel, de végül csalódottságot és keserűséget élnek meg.

Minden egyes választásunknak öröklétre szóló következménye van, tehát nem árt mindig bölcsen döntenünk: „Ha pedig mindezek így elpusztulnak, gondoljátok meg, hogyan éljetek! Szánjátok oda magatokat Istennek, és őt szolgáljátok!” (2Péter 3:11).
Hívőként Isten szerint, szeretettől vezetve kell elköteleznünk magunkat. Ha szeretnénk egyre jobban Jézusra hasonlítani, ugyanazokat kell elhatároznunk és megtennünk, amiket ő tett.


Te döntesz: idegbaj vagy ima


Az én Istenem gondoskodni fog mindenről, amire szükségetek van. (Filippi 4:19)


Jézus azt tanítja, hogy átadhatjuk az aggodalmainkat és szükségleteinket Istennek, bízván abban, hogy Ő majd gondoskodik rólunk.

Például, megkérhetjük Istent, hogy biztosítsa számunkra a mindennapi betevőt. Egyes bibliafordítások szerint: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.”

Mi is a „mindennapi kenyerünk”? A szükségleteink a mindennapi élethez—a testi és anyagi szükségleteink, amelyek miatt nap, mint nap aggodalmaskodunk. Isten azt szeretné, hogy őt kérjük meg ezeknek a betöltésére, mert így nem kell aggodalmaskodnunk miattuk. Megígérte, hogy gondoskodni fog rólunk: „Az én Istenem gondoskodni fog mindenről, amire szükségetek van.” (Filippi 4:19)

Mire van szükséged ma? Energiára, hogy átvészeld a napot? Anyagiakra? Bölcsességre? Két lehetőséged van: pánikba esni, vagy imádkozni. A Filippi 4:6 azt írja, „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt”. (Károli ford.)

Tényleg elhiszed azt, amiről ez a vers szól? Isten azt mondja, hogy bármit kérhetünk tőle imádságban. Semmi sem túl nagy feladat Neki. Semmi sem jelentéktelen számára. Minden, ami aggodalomra ad okot, okot ad az imára is. Ha annyit imádkoznánk, amennyit aggodalmaskodunk, sokkal kevesebb dolog miatt főne a fejünk! Add át az Úrnak a gondjaidat!

Amikor a szükségleteidről beszélsz Istennek, határozd meg azokat pontosan. Máskülönben honnan fogod tudni, hogy válaszolt az imáidra?