2017. április 22., szombat

Hogy van a szíved?
„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23)
A szívbetegség halálos lehet, ha nem veszed észre időben, és nem kezelteted. Ez egyformán igaz fizikai és lelki értelemben is. Ezért mondja a Biblia: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23). Ajánlatos azt keresni, ami a legjobb nekünk. Ez emeli önértékelésünket és javítja kilátásainkat az életre. Nagy hiba azonban, ha csak a külsőségekre adunk, a jellemet pedig elhanyagoljuk. A végső igazság ez: „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sámuel 16:7). Itt jön a képbe a Biblia. Olyan, mint egy tükör: bármely pillanatban megmutatja szíved állapotát. Nos, hogy van a szíved ma? Milyen gondolatok foglalkoztatnak? Folyton máshoz hasonlítgatod magad és zúgolódsz? Könnyen haragra gerjedsz? Ha pletykát hallasz, elnémítod vagy tovább terjeszted? Jézus azt mondta: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” (Máté 5:8). Másként fogalmazva: ha Isten szemével kezded látni a dolgokat, akkor aszerint is fogsz cselekedni. Ha egy forrás vize mérgezett, abba bele lehet betegedni. Ha valaki sokat iszik belőle, akkor bele is halhat. Mit akarok ezzel mondani? Egyszerűen ezt: Nem elég azzal próbálkozni, hogy rossz szokásaidon változtass, a probléma gyökerét kell keresni – és ez a szíved! A zsoltáros felismerte ezt, ezért imádkozott így: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsoltárok 51:12). Ha Isten áldásait szeretnéd élvezni, akkor hozasd rendbe a szívedet!

ISTENNEL KÉPES VAGYOK RÁ!

„…ha Isten segít, a falon is átugrom.” (2Sámuel 22:30)
Milyen fal áll közted és Isten áldásai között? Korlátozott források? Múltbeli kudarcok? A feladat túl nagynak tűnik, te pedig túl kicsinek érzed magad? Állj fel, és mondd: „Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom.” (2Sámuel 22:30). Ahelyett, hogy beletörődnél abba, amit látsz és amit az érzéseid súgnak, állj rá Isten ígéreteire, amiket Igéjében adott. A fal másik oldalán győzelem vár. A.B. Simpson mondta: „Kényelmes körülmények között sosem fogsz hitet tanulni.” A tanítványok a vihar után kérdezték: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?” (Máté 8:27). Aki a csónakba parancsolta őket, tudta, hogy vihar közeledik, mégis beleküldte őket. Miért? Hogy fejlődhessen a hitük!
Egy kisfiú az óceánon hajózott az apjával, aki a hajó kapitánya volt, amikor szörnyű viharba kerültek. A hullámok közt ide-oda hányódtak, és mindenkin erőt vett a rettegés. A kisfiú azonban nyugodtan ült, tekintetét egy pontra függesztette. Amikor valaki megkérdezte tőle, miért nem fél, így válaszolt: „Arra a kis ablakra nézek. Azon át látom a parancsnoki hidat, és a hídon az apámat. Ő ennek a hajónak a kapitánya. Már sok viharon átvitte, és tudom, hogy ezen is át fogja vinni.” Örülj, mert te is túl fogsz jutni ezen a viharon, és el fogsz jutni a túlsó partra! Isten megígérte. Kezdd el megvallani: „Istennel képes vagyok rá!”

Nagypéntek - Keresztrefeszítés

„...keresztre feszítették…” (Márk 15:24)
Dr. C. Truman Davis orvos írja egy bibliakommentárban [The Expositor’s Bible Commentary]: „Mi a keresztrefeszítés? Egy orvos így ad róla fiziológiai leírást: „Ahogy lassan lefelé csúszott… a csuklókon átvert szögeken függve, kínzó fájdalom hasított az ujjaiból kiindulva a karjain át az agyába; a csuklókon átvert szegek nyomást gyakoroltak a középső érző-mozgató idegre. Ahogy feljebb küzdötte magát, hogy a feszítő kíntól szabaduljon, egész testsúlyát a lábain áthaladó szögre helyezte. Újra szörnyű fájdalmat érzett, melyet a lábcsontok között haladó idegeket átszakító szög okozott. Ahogy karjai kifáradtak, izmai görcsbe rándultak, újabb erős, szűnni nem akaró, hasogató fájdalmat okozva. A görcsök miatt képtelen volt feljebb küzdeni magát, így egyre nehezebben tudott lélegezni. Még képes volt tüdejébe beszívni a levegőt, kilélegezni azonban már nem tudta. Küszködött, hogy kissé feljebb emelkedjen, legalább egy apró lélegzetre… Órákig tartott ez a határtalan fájdalom; a minden kilégzéshez szükséges kicsavarodás; az izom-szaggató, ízekig ható görcsök; a fuldoklás; az égető fájdalom, ahogy korbácsolástól összeroncsolt hátát újra meg újra felszakította a durva gerenda, valahányszor feljebb küzdötte magát, majd újra lecsúszott. Aztán újabb gyötrelem következett: mély, szorító fájdalom a mellkasban, ahogy a szívburok lassan vérsavóval telt meg, és nyomást kezdett gyakorolni a szívre. Már csaknem vége volt; a vér- és folyadékveszteség elérte a kritikus szintet; az összeszorult szív küszködött, hogy nehéz, sűrű, alvadékony vért pumpáljon a szövetekbe; a megkínzott tüdő kétségbeesett küzdelmet vívott egyetlen kortynyi levegőért. Érezte, ahogy a halál hidege átjárta mindenét… végül engedett neki, és hagyta, hogy teste meghaljon.” A Biblia ezekkel a szavakkal jegyzi fel: „és keresztre feszítették”. Milyen csodálatos szeretet ez!

Önzetlen élet

"...adjatok...nem várva viszonzást..."(Lukács 6:35)

Ha komolyan gondolod,hogy olyan szeretnél lenni, mint Jézus, akkor figyelj jól az Ő szavaira:"...Kérdezd meg magadtól, mit szeretnél, hogy mások tegyenek érted, azután légy kezdeményező és tedd meg azt értük! "...adj, viszonzást nem várva. Soha nem fogod megbánni - ígérem(Lukács 6:31-35)
A szeretet nem vár viszonzást.

Adj akkor is, ha soha nem köszönik meg!
Bocsáss meg akkor is, ha ők nem bocsátanak meg!
Érkezz korán,maradj későig, add bele mindenedet, még akkor is, ha nem veszi senki észre!

Pál úgy hívja ezt "...a nagy elhívás.."(Filippi 3:14). És a lényeg: senki nem állítana fel önmagának ilyen mércét! Ha úgy gondolod, hogy egyes embereket könnyebb szeretni, mint másokat, gondold át újra! A szeretet egy választás: olyan aminek ára van. Nem szerethetsz másokat, miközben csodálod magad a tükörben, és nem tudsz adni másoknak, miközben erősen ragaszkodsz ahhoz amid van.

A szeretet időbe fog kerülni, pénzbe, és abba, hogy lemondasz az önmagaddal szembeni elfogultságról. Ha azt hiszed, hogy csak annyi kell, hogy elmész a templomba néhány vasárnap délelőtt, elolvasol egy könyvet, vagy csatlakozol egy 7 részes szemináriumhoz, és máris olyan ember leszel, mint amilyenről beszéltünk - hát sok sikert hozzá! Nincsenek előre gyártott szentek, nincs instant recept, amelyből feltörne Isten túláradó szeretete.
Ahhoz, hogy szerethess, fel kell venned a keresztedet, megtagadva önmagad, és másokat fontosabbnak tarva magadnál.

Emlékszel a házasságtörö nőre, akit tetten értek? Jézus lehajolt, hogy elérje őt, mellé állt amikor megtámadták, azután hazaküldte megmentve és új célokkal. Szeretnél olyan lenni mint Ő? Menj és keress olyan embereket, akik szenvednek, reménytelenek vagy még ennél is rosszabb állapotban vannak. Ha ezt teszed, szolgálj feléjük adi, amíg megmentettek, helyreállítottak és igazak lesznek. Ezt jelenti önzetlenül élni!

A bűn érzelmileg szorongást és csalódást okoz


Megvizsgáltam mindent, ami a nap alatt történik, és úgy találtam, hogy minden hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés. Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számításba venni. (Préd. 1:14-15, EFO)


A bűn érzelmileg szorongást és csalódást okoz.

Salamon ír erről a Prédikátor könyvében: "Megvizsgáltam mindent, ami a nap alatt történik, és úgy találtam, hogy minden hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés. Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számításba venni" (Préd. 1:14-15, EFO).

Salamon azt mondja, hogy emberileg minden értelmetlen, mert nem tudjuk megváltoztatni a múltat és nem tudunk uralkodni a jövőnk felett. Nem tudjuk visszafordítani mindazt, amit rosszul csináltunk.

És nincs hatalmunkban a jövő sem. Életed legfontosabb dolgai fölött többnyire nincs hatalmad. A világot nem lehet csupán emberi erőfeszítéssel működtetni.

Mehetünk és tehetünk jót a világban? Igen. Kellene ezt tenni? Igen. Tudjuk könnyíteni a fájdalmunkat? Persze.

De a világ megjavíthatatlanul összetört. Szolgálunk mások felé, hogy csökkentsük a fájdalmat, gyógyítjuk az embereket, segítünk nekik túljutni a betegségeken. De legyünk őszinték: nem hozzuk el a Királyságot a földre. Ez nem a Mennyország. Legfontosabb feladatunk az, hogy eljuttassuk az embereket a tökéletes helyre, nem pedig az, hogy a földet tegyük tökéletes hellyé. Meg kell próbálnunk jobbá tenni a világot? Igen. El kell várnunk, hogy tökéletes legyen? Nem. Az okozott kár túl nagy, nem lehet megjavítani.

Mivel a kár olyan nagy, ezért idegesek leszünk - mert a dolgok nem működnek jól, nincs elég időnk arra, hogy mindent megcsináljunk, ezért aztán a dolgok mennek a maguk útján. Késések vannak, nehézségek, zsákutcák és természetesen csalódások.

Készültél már úgy egy nagy eseményre, hogy ezt mondtad: "Ez annyira jó lesz!"? Majd amikor vége lett, elgondolkoztál: "Ennyi volt?" Ismerek olyan embereket, akik egy egész éven keresztül az esküvőjüket tervezik. Aztán egy óra alatt vége van.

A lényeg az, hogy elképesztő képességgel rendelkezünk ahhoz, hogy túlbecsüljük milyen boldogok leszünk azzal a bizonyos emberrel, azon az eseményen vagy azzal a dologgal. Nemcsak életünk eseményei vagy az életünkben résztvevő emberek miatt vagyunk csalódottak. Saját magunkkal szemben csalódunk valójában.

Miért? Mert ez nem a Mennyország. A földön minden sérült. Semmi nem működik tökéletesen a bűneink miatt.

Beszéljetek róla:

* Kit vagy mit hibáztatsz az életed rosszul működő kapcsolataiért és csalódásaiért?
* Mi az a dolog, esemény, vagy ki az az ember, amitől / akitől azt várod, hogy boldoggá tegyen? Mit gondolsz, Isten hogyan akarja megváltoztatni a gondolkodásmódodat?






A nagy helycsere: amikor utolsó lesz az első


„Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.” (Máté 20:16)

Egyre közelebb a nagy helycsere napja. Akikre ámulattal tekintesz most, a sor végére kerülhetnek az ítélet napján.

Az irigység bűnéről beszélgetve megjegyeztük, hogy ártalmas, mert megakadályoz a céltudatos életvitelben.

* Amikor irigykedsz, Isten-adta sajátosságaidat tagadod meg. „Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében… Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna." (Zsolt. 139:13,15)



* Irigykedve az Istent is sértegeted. „Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: ’Miért formáltál engem ilyenre?" (Róm. 9:20)



* Az irigység rossz irányba tereli a figyelmedet. „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Mt. 6:24)



* Célt tévesztesz, ha irigy vagy. "Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára." (Lk. 9:62)



* Míg irigykedsz, tékozolod az idődet és az energiádat. „És láttam, hogy minden fáradozást és sikeres munkát az emberek kölcsönös irigysége kísér. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés! … Van egyedülálló ember, akinek nincs senkije, sem fia, sem testvére, még sincs vége fáradozásának; nem elégszik meg a gazdagsággal, és nem mondaná: Ugyan kiért fáradozom, és kiért vonom meg magamtól a jót? Ez is hiábavalóság és elhibázott dolog.” (Préd. 4:4-8)



* Az irigység más, súlyos bűnökhöz vezet. „Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található.” (Jak 3:16)


Imádkozzunk!

„Atyám, megvallom, irigy vagyok. Ki szeretném most vetni ezt az érzést a szívemből a segítségeddel. Segíts rajtam, hogy ne méricskéljem másokhoz magam, és tudjak áldásaidat mások életén látva is örülni. Segíts meglátnom, hogy a kegyelem ajándékait nem mérted szűken nekem, és bőségesen kínálsz belőlük másoknak is. Nem feledhetem, hogy mindig többet adsz, mint amit megérdemlek.

Bocsásd meg, hogy hálátlanul birtoklom, amim már megvan. Uram, szégyellem magam. Ha újból panaszkodnék az életem miatt, kérlek, nevelj mélyebb bizalomra irántad, és segíts hinnem, hogy te mindig jót akarsz nekem. Mindenekelőtt, add, hogy teljes akaratommal kövessem a velem kapcsolatos tervedet! Legyek azzá, akivé szerinted lennem kell. Emlékeztess, hogy a birtokolható dolgoknál értékesebbnek tartsam az emberi kapcsolatokat, és segíts másokat szeretettel szolgálni inkább, mintsemhogy irigykednék rájuk. Az Úr Jézus nevében kérem ezeket.”


Jézus örökre megszabadít minket


"és ezt mondta nekik: "Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát. Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában." Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: "Vegyétek, és osszátok el magatok között. Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa." Lukács 22:15-18

Az utolsó vacsorán, volt egy "negyedik pohár" is, amit nem hiszem, hogy Jézus megivott az este folyamán a tanítványokkal, hiszen határozottan ezt állította : "Nem fogok újra inni veletek ebből a pohárból mindaddig, míg nem tehetjük ezt együtt az Atyám országában" (angolról fordítva).

Ez a pohár csordultig volt ígérettel, mert Jézus azt mondta, hogy együtt fogunk vele inni az Isten országában - ez az örökkévalóság, a mennyország. Egy nap majd ott lesz a Bárány nagy menyegzői vacsorája is. Ez nagyszerű kép, ugye ? És ez valójában annak a leírása, hogy Jézus együtt ünnepel velünk az örökkévalóságban, ahol vele lehetünk örökkön örökké.

A halála előtti estén Jézus azt mondta: "Az ígéretek még érvényesek". Ez a megszabadításunk ígérete. Jézus megszabadít minket önmagunktól, megszabadít a könnyektől és félelmektől, a bűneinktől és a bűntudatunktól is egyaránt.

Ez a "negyedik pohár" emlékeztet minket arra, hogy Jézus örökre megszabadít minket. Ez nem egy ideiglenes szabadság, ez örökké tart. Jézus mondja: "egy nap velem együtt ünnepeltek majd örökké". Néhány ember úgy gondolja hogy ez az örökkévalóság a mennyben csak unalmas lehet, és majd a pokolban lesz az igazán nagy élvezet, és az ideális hangulat, de ez épp fordítottja annak, ami valójában igaz. Ez a sátán egyik legnagyobb hazugsága, mert a pokol az, ami unalmas.

A pokol az a hely, ahol örökké tartó magányosság van. A mennyországban viszont közvetlen kapcsolatod lesz Istennel örökre. Úgy fogunk ott ünnepelni Vele, ahogy most el sem tudjuk képzelni.

Jézus már a halála előtti estén a tanítványokkal együtt örömmel várta, hogy együtt ünnepelhessen majd velünk. Jézus ugyanazt mondja ma is : " örökre szabaddá teszlek".


Maradj egészséges: fogadj el másokat!

"Ahogyan Krisztus elfogadott titeket, ti is úgy fogadjátok el egymást! Ez dicsőséget hoz Istennek." (Róma 15:7 - Egyszerű fordítás)


Isten felfordult életünk, tisztátalan indítékaink és idegesítő magatartásunk ellenére is elfogad minket. Az az egyik módja annak, hogy visszatükrözzük Isten szeretetét és dicsőséget hozzunk neki, ha elfogadjuk egymást, ahogyan Ő is elfogad minket. Ez azt jelenti, hogy elfogadjuk a másik csípős megjegyzéseit, és elnézzük a bűneit azért, hogy azt az embert tudjuk benne látni, akit Isten a maga képére teremtett.

Szükséged lesz a Dániel Terv csoportod vagy házi csoportod támogatására, hogy meghozd azokat a döntéseket az életedben, amelyek egészségessé tesznek. Nem tudsz saját erődből egészségessé válni! Ahhoz, hogy ilyen nélkülözhetetlen támogatást nyújtson a csoport, feltétel nélkül kell elfogadnotok egymást, ahogyan Krisztus is feltétel nélkül elfogadott titeket.

A Biblia azt mondja: "Ahogyan Krisztus elfogadott titeket, ti is úgy fogadjátok el egymást! Ez dicsőséget hoz Istennek" (Róma 15:7 - Egyszerű fordítás).

Ez az elfogadás a Dániel Terv csoportodat, vagy a házi csoportot, ahova jársz, biztonságos környezetté teszi, ahol az emberek nem félnek megosztani egymással félelmeiket és kétségeiket, nem félnek beszélni a küzdelmeikről. Olyan csoporttá, amelyben tartós változás jöhet létre az emberek életében.

Beszéljetek róla!

* Milyen dolgok történtek a múltadban, amik nehézzé teszik, hogy elhidd: Isten elfogad téged?
* Szerinted miért lehet az, hogy az emberek inkább azután változnak, miután elfogadásra találtak, és nem előtte?
* Mi az, amit a legnehezebb lesz megosztani a házi csoportoddal? Kérd Istent, hogy segítsen a falaid lerombolásában, hogy tudj gyengének mutatkozni és nyíltnak lenni a csoportod tagjai előtt!
Bölcsesség...


A mai nap imádsága:

Istenem! Szeretnék bölcs lenni, de nem tudom hogyan... Jó lenne csak okos és hasznos döntéseket hoznom, életem mégsem erről szól. Nagy elhatározásaimat alig követték tettek, hibás döntéseim azonban bőven zúdították rám a kellemetlen következményeket... Uram, segíts meg erőtlenségemben, segíts, hogy megértselek Téged, s önmagamat és szépnek teremtett világodban magam is szereteted fényét tükrözzem! Ámen

   

Senki meg ne csalja önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja magát közöttetek ebben a világban, legyen bolonddá, hogy bölccsé lehessen. E világ bölcsessége
ugyanis bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: "Megfogja a bölcseket ravaszságukban", aztán ez is: "Az Úr tudja, hogy a bölcsek gondolatai hiábavalók."
1 Kor 3,18-20

A filozófia hasonlatos ahhoz, amikor a születésétől vak ember megpróbálja elképzelni a színeket... Hiába a filozófia minden nyakatekert próbálkozása, a saját maga alkotta fogalmi rendszere kereteiből nem tud kilépni, ezért valóságmagyarázata is csak részleges lehet. Mégis sok a bölcselkedő ember, hiszen emberlétünk egyik feladata ebben a világban, hogy megfogalmazzuk önmagunk létének értelmét. Mikor válunk bölccsé? Amikor rádöbbenünk: nem úgy általában fontosak elmélkedéseink, hanem az egyéni életünkre szabott válaszokban rejlenek az igazán fontos dolgok. Ennek oka igen egyszerű: Időbezárt lények vagyunk... Megcsalni önmagunkat pedig azt jelenti: úgy élünk, mintha annak nem lenne követekezménye. Az igazság az, hogy mindennek következménye van: Utódainkra nézve is, és halálunk utáni létünkre vonatkozóan is! Ezért bolond az, aki gátlástalanul átlépi az emberség határait.

Az ember, s Isten "bolondsága" között nagy különbség van. Az ember bolondsága sajátjának hitt hatalma körül táncol, az Isten "bolondsága" pedig az áldozatra kész szeretetben nyilvánul meg. Hiába az ember minden ravaszkodása a hatalom megszerzésére, Isten az embereket nem egymás alá- és fölé rendelte, hanem egymás mellé! Ezért csak idő kérdése, hogy egy-egy igazságtalan hatalmi rendszer mikor omlik össze... Aki emberekben reménykedik, az törvényszerűen nagyon nagyot csalódik, de aki az Istenben bízik, azok a sötétségben sem esnek gödörbe, mert Isten igéjének mécsese megvilágítja utuk következő lépését.

A bölcsek gondolatai bizony hiábavalók... Mi haszna a szép szónak, ha csak önmagáért való, s nem építi a közösséget? Mi haszna a mécsesnek, ha a véka alá rejtik? Mi haszna a kapott hatalomnak, ha az nem a biztonságot, a közösséget csak az egyén érdekeit képes szolgálni? Mi haszna a szeretetnek, ha az csak önszeretetben nyilvánul meg? Semmi...

E világ bölcsessége mindig múlandó, mert célnak nem Teremtőt, hanem a teremtett embert teszi meg. Az isteni bölcsesség pedig azért időtlenül szép minden történelmi korban, mert az örékkévalóságba hívogatja az időbezárt embert...




Döntéseink...

A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy melletted állhassak, Téged követhesselek életem minden napján! Hála és köszönet Neked mindenért! Ámen
   

Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol."
Lk 11,23

Vannak értékek, melyek nem változnak... Jóllehet különböző korok másként ítélik meg ugyanazt, de ami építi a közösséget, ami elrejtettséget, megnyugvást, kiteljesedést ad az egyénnek - az mindig érték marad. A hívő ember ezeket Isten-kapcsolatából vezeti le, ezért ami onnan felülről jön, az tökéletes. Tökéletlenné akkor válik, ha elfelejtjük Kitől jön az élet, Kitől van a szerelem, a szeretet és a hordozó közösség.

Aki nem látja, hogy az Istentől eltávolodva csak tékozol, az mélységeiben megéli a békétlenséget, az emberi kapcsolatokat tönkretevő stresszt, s sikereket hajszoló boldogtalanként éli az életét. Aki Jézusra hallgat, azaz követi tanítását, az gyűjt. Nem kuporgatva, zsugori módon csak magának, hanem mindig az adott közösségnek, amiben él. Tudja a krisztusi egyszeregyet: aki megosztja szeretetét másokkal, annak ebbéli kincse nem fogy, hanem gyarapodik..

Jézus nem ellenséges a világgal - ahogyan sok szekta azt állítja, s az ítélő Krisztust hirdeti -, hiszen maga mondja: "Nem azért jöttem e világba, hogy elveszejtsem, hanem hogy megmentsem azt." Ugyanakkor jól tudja, hogy nem mindenkit érint meg az evangélium... sokakért ontatik ki az Ő vére, de nem mindenkiért. Az istentelen/embertelen megváltozni soha nem akaró latrok - mégha öltönyben és nyakkendőben, s mosolyogva is járnak közöttünk, de cselekedeteik a halált, a pusztulást szolgálják - előtt a mennyország kapuja örökre zárva marad.

A keresztény élet lényege: a döntés a Legfőbb Jó, az Isten mellett, s e döntés következetes hordozása életünk végéig. Aki letette voksát (életét) az istenes értékek mellett, az Krisztus oldalán áll, aki nem az a másik oldalon. Nincs köztes állapot, arany középút, "ide is oda is"-megoldás, hiszen két úrnak egyszerre szolgálni nem lehet. Vagy egyik lovat üljük meg vagy a másikat - mondja Luther - s, ha az ördög lovára kapaszkodsz fel, az pokolra juttat el téged, ha Isten lovát nyergeled meg, akkor a mennyországba kerülsz..."




Építés...


A mai nap imádsága:
Uram! Köszönöm Neked életemet, s köszönöm hogy gondot viselsz rólam minden pillanatban! Adj nekem bölcsességet, hogy úgy döntsek életem dolgaiban, hogy az necsak hasznos, de üdvös is legyen! Ámen
   

"Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve.
Lk 6,47-48

Furcsán hangzik, de ma is sziklaszilárdan álló középkori templomokat különösebb statikai számítások nélkül építették... A 156 méter magas kölni dóm építéséhez 120ezer(!) tonna követ használtak fel, s mivel az volt az egyszerű alapelv: "Ami fent az lent is!" - ezért a Rajna-part homokjába (ez a gótikus csoda párszáz méterre fekszik a folyótól) ugyanennyi követ, azaz százhúszezer tonnát(!) süllyesztettek... De kell-e a sziklába ilyen erős alapot vájni? ...Aligha, hiszen a szikla maga az alap! Így különösen és érdekes Jézus példázatát hallgatni...

Maga a példázat egyébként oldalirányú szelekről szól, így olvashatjuk: "és nekidőltek a szelek annak a ház falának" - ez azt jelenti, hogy a vihar (az élet viharai) oldalirányból jönnek. Ami különösen megvisel minket az elsősorban nem a felülről, Istentől kapott sorsunk, hanem az 'oldalirányból' megtapasztalt emberi irigységek és/vagy gonoszságok, melyek ha nem is mozdítják ki a homokra építet ház-életünket a helyéből, de mindenféleképpen gyengítik életünk tartását. A látszólag elhanyagolható repedések aztán egyszercsak teljes instabilitássá állnak össze, s olyankor dől össze életünk háza, amikor azt talán nem is vártuk.

A keresztény ember felülről kapott bölcsessége éppen azon alapszik, hogy nem valamire, hanem Valakire alapoz. Édesapánknak, édesanyánknak nemcsak azért tesszük meg azt, amit kérnek, mert az feltehetően fontos, szükséges és értékes, hanem azért is, mert szeretjük őket. Jó Lutherünk talán éppen ezért kezdi Kátéjában a parancsolat-magyarázatokat így: Istent félnünk(tisztelnünk) és szeretnünk kell! Mindennek az alapja tehát: a szeretet! Ha nem szeretjük Istent, akkor az engedelmességünk izzadságszagú, keserves és kínlódásos, s akkor hitünk nem szárnyakat ad, hanem belegyökereztet minket az anyagvilágba...

Tény, hogy mindenki a maga házát építi... ahogyan a közmondás is megerősíti: "Mindenki a maga szerencséjének kovácsa." Rajtunk áll vagy bukik, hogy élünk-e az isteni kegyelemmel vagy sem? Isten jótetszése szerint időnként döntés elé állít minket. Választás előtt azonban jól nézzünk körül, hogy igenünk az Életet erősítse, ne a pusztulást...




Teremtettség...

A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy az élet részese lehetek! Add, hogy ezért mindig hálás tudjak lenni! Ámen
   


Ami ugyanis nem látható Istenből: az Ő örök hatalma és Istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett.
Rm 1,20-21

A kép címe: "A teremtés hetedik napja"... Ábrahamiták vallási látása szerint a nyugalom napja, ami egyedül az Istené. Hat napon át dolgozhatunk (alkothatunk), de a hetedik napon meg kell(ene) pihennünk, azaz megállásunkban rá kellene csodálkoznunk a teremtettségre! A hetedik nap ugyanis Isten imádásának napja az Életért...

AZ élet csoda, hogy mekkora, azt akkor vesszük csak észre, amikor kifelé megyünk belőle. Az élet RENDJE, ami nem más mint Isten anyagban felismerhető "ujjlenyomata" mindenben visszaköszön: az asztalomon lévő virág színpompájában éppenúgy, mint a világegyetem milliárdfényévnyi távolságában pulzáló kvazárok sugárzó részecskéinek rendezettségében. Egyszóval Isten rendje mindenhol ott van, mert Ő mindenben jelen van. A modern (quantum)fizika szerint lehetséges, hogy minden mindenben létezik, azaz az egész világmindeség (multi-vagy univerzum) EGY, ahogyan az Isten is EGY...

A tapasztalható világról szerzett információink alakíthatják Istenelképzeléseinket - ez is része az embervilág szellemtörténeti fejlődésének -, az Isten életvédő törvényei azonban változatlanok maradnak, hiszen az Isten "alapállása", hogy ti. szeretetből teremtette a Mindenséget, s benne az embert. Az Örökkévaló azonban nem csak szeretetből, de szeretetre is teremtette legértelmesebb földi teremtményét! (Az, hogy az ember cselekedetei következetesen mégsem ezt a teremtményi értelmességét mutatják - egy másik igen nagy problémakört vet fel!) Tény, hogy ha az ember a pusztításra fordított energiáit, a másikat ilyen vagy olyan szolgaságba vetni akaró képességeit a jó ügy szolgálatába állította volna, gyaníthatólag már évszázadok óta csillagok közt repkedhetnénk, de legalábbis beborítanák a művészeti alkotások nem csak az egész Földet, de talán a Hold egy részét is...

Vizsgálni a láthatatlan Istent úgy tudjuk, ha a látható világot tanulmányozzuk. Ehhez mindig időre van szükség, aminek elkülönítésére nem lenne szabad sajnálni az energiánkat! Meglátni a mélyebb összefüggéseket mindig eedményt hoz életünkben, mert nem csak életminőségünk emelődik gondviseléshitünk erősödésével, de szeretetben magasabbra szárnyalhatunk, Isten rendjének csodálatában...