2017. július 30., vasárnap

Csak gyakorold tovább!


„Légy szorgalmas ezekben a dolgokban, teljesen szánd oda magad ezekre!” (1Timóteus 4:15 NIV)

Saul királyt gonosz szellemek támadták meg, akik kínozták és megbénították őt. Ezért elküldött Dávidért, hogy jöjjön, és játsszon a hárfáján. Miközben Dávid játszott, Saul „megkönnyebbült, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tőle” (1Sámuel 16:23). Ez a történet két dolgot tanít nekünk: a dicsőítés erejét és a gyakorlás erejét. Dávid nem akkor fedezte fel hirtelen a tálentumát, amikor Saul palotájába ért. Nem, ő éveken át tartó gyakorlással fejlesztette ki azt a magányos hegyoldalakon, miközben apja juhait legeltette.

Amikor a gyakorlásról van szó, a két legkomolyabb kihívás, amivel szembe kell néznünk, az: a) hogy legyen bennünk vágy megtenni; és b) hogy legyen bennünk önfegyelem a kitartáshoz. Pál azt mondja Timóteusnak: „Légy szorgalmas ezekben a dolgokban, teljesen szánd oda magad ezekre, hogy mindenki láthassa előmeneteledet! Nagyon ügyelj az életedre! Tarts ki!” (1Timóteus 4:15-16 NIV). Nincs könnyű módszer arra, hogy fegyelmezett emberekké váljunk. Ennek semmi köze a tehetséghez vagy a képességhez. Ez nem feltételek, hanem döntés kérdése. De amint meghoztad a döntést, és a gyakorlás szokásoddá vált, két dolog nyilvánvalóvá lesz. Az első, a világosan látható különbség a gyakorló és a nem gyakorló ember között. A kerékpárversenyző Lance Armstrong mondta: „A siker kulcsa az, hogy keményebben edzel, és mélyebbre ásol, mint mások”. És ő már csak tudja: hét Tour de France versenyt megnyerve rekordot állított fel. A másik dolog, ami megmutatkozik, a győztes lelkület. Minél keményebben küzdesz, annál kevésbé fogod megadni magad a fáradtságnak, önelégültségnek, csüggedésnek, kritikának és az összes olyan dolognak, amely megpróbálja megtörni a lendületedet.





„Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.” (1Korinthus 9:24)

Egy Peanuts képregényben Charlie Brown így siránkozik barátjának, Linusnak: „Az élet túl sok nekem. Amióta megszülettem, össze vagyok zavarodva. Azt hiszem, az a baj, hogy túl gyorsan bedobnak minket az élet sűrűjébe. Még nem vagyunk rá igazán felkészülve.” „És mit szeretnél?” – kérdezi Linus – „Lehetőséget, hogy előbb bemelegíts?” Lehet, hogy nem kapsz lehetőséget arra, hogy bemelegíts, mielőtt belépsz az életbe, de bemelegíthetsz azáltal, hogy gyakorlod azt, ami fontos számodra, ha már egyszer elkezdődött az élet. Ezek által a bemelegítések által növekszel. Ha elkötelezed magad a gyakorlásra, akkor a következőket fedezed fel:

1) A teljesítményed mindig fejleszthető. Harvey Mackay író azt mondja: „A jó vezető tisztában van azzal, hogy majdnem minden, amit egy bizonyos módon végeznek egy bizonyos ideje, jobban is végezhető. Minden egyes teljesítmény növelhető.”

2) Az élesítési folyamat könnyebb a megfelelő környezetben. A fejlődés mindig bizonyos fokú kockázattal és kudarccal jár. Tehát keress olyan helyet, ahol támogatják a kísérletezést és a növekedést! 3) Késznek kell lenned arra, hogy kis dolgokkal kezdj. Amikor elkezdesz gyakorolni, először csekély hasznod származik belőle. De növekedni fog! Az olimpiai játékokon az aranyérmes és a többi versenyző között gyakran csupán századmásodpercekben mérhető a különbség.

4) Meg kell fizetni annak az árát, hogy eljuss a következő szintre. Sidney Howard a következőt jegyezte meg: „Az, hogy tudod, mit akarsz, fele részben azt jelenti, hogy tudod, miről kell lemondanod ahhoz, hogy megszerezd.” A gyakorlást túl sokan tartjuk egy lényegében negatív élménynek, de nem kell, hogy az legyen, ha a felfedezés és a fejlődés nézőpontja felől közelítjük meg. Tehát gyakorolj tovább!



ÉLJ ÚGY, HOGY SEMMIT NE KELLJEN BÁNNOD!


„... hogy elvégezhessem futásomat örömmel..." (Apostolok cselekedetei 20:24 NKJV)
Képzeld el, hogy az életed véget ért, és te egy nagy DVD-lejátszó előtt állsz. Isten be­helyez egy lemezt, melyen a te neved van, és ez: „Ami lehetett volna". Mindent felsorol, amit Isten szeretett volna általad elvégezni: hogyan akart megáldani anyagilag, de te túlságosan féltél attól, hogy vess az Ő országába, és nagylelkű légy másokkal; hogyan akarta használni ajándékaidat, de hiányzott belőled a fegyelem a fejlesztésükhöz és a bátorsága használatukhoz; hogyan akart nagyszerű kapcsolatokat adni neked, de nem voltál elég hűséges és szerető, hogy megtartsd őket; hogyan vágyott arra, hogy benned is kifejlessze Krisztus jellemét, de te nem voltál hajlandó elbánni a bűneiddel, nem akartál ellenállni a kísértésnek, és nem törekedtél a lelki növekedésre. Egy költő egy­szer így fogalmazott: „Sok szomorú szó van a nyelvben, de mind közül a legszomorúbbak ezek: »lehetett volna«". De van jó hírem is. Amíg még lélegzel, megtudod szüntetni a szakadékot a között, aki vagy, és aki lehetnél. Tehát állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Mi az, amit most megtehetek, hogy később ne kelljen sajnálkozva visszanéznem az életemre?" Megmondom, mit tehetsz: kezdd el megújítani elmédet minden nap Isten Igéjével, ahelyett, hogy szeméttel tömnéd. Használd ajándékaidat és anyagi javaidat Isten országának építésére, saját birodalmad építgetése helyett. Ha megteszed, rájössz majd, hogy Isten „magot ad a magvetőnek" (2Korinthus 9:10). Minél többet vetsz, annál több vetőmagot fog adni Isten neked. Megtehetnéd azt is, hogy időt fordítasz arra, hogy másokat tanítvánnyá tégy. így örökséged nagyobb lesz, mint az élettartamod. Nem késő azzá lenni, aki lehettél volna - ha hajlandó vagy még ma elkezdeni.



Vigyázz a szádra!


„…amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lukács 6:45)
„Ó ez csak pár jelentéktelen szó volt. Nem nagy ügy!” Tévedés! Szavaink igenis nagy dolgok, és sokat jelentenek! „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lukács 6:45). Szavaidnak lehet jó vagy rossz hatása is.
1) Végy fontolóra néhány negatív hatást: A szavakkal lelkük mélyéig megsebezhetünk másokat. „Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés…” (Példabeszédek 12:18). Annyira letörhetsz velük valakit, hogy nem lesz bátorsága élni. „…a romlott [nyelv]… összetöri a lelket” (Példabeszédek 15:4). A meggondolatlanul kimondott szavak lerombolhatják a kapcsolatot két ember között. „Megrontja szájával embertársát az elvetemült…” (Példabeszédek 11:9). A szavak érzelmi, sőt akár fizikai halált is okozhatnak. „Élet és halál van a nyelv hatalmában…” (Példabeszédek 18:21).
2) Most figyelj meg néhány pozitív hatást: Szavaid életet lehelhetnek egy kapcsolatba. „A szelíd nyelv életnek a fája…” (Példabeszédek 15:4). A megfelelő szavak segíthetnek meggyógyítani egy sérült kapcsolatot. „…a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24). A jól megválogatott szavak segíthetnek, hogy valóban megértsük egymást. „…a nyájas ajkak gyarapítják a tudást” (Példabeszédek 16:21). A megfelelő időben kimondott szavak közelebb vihetnek minket egymáshoz. „Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott szó” (Példabeszédek 25:11 NCV). Számít, hogy mit mondasz, tehát figyelj oda a szavaidra!



Válaszoljunk meg néhány kérdést a kommunikációval kapcsolatban: 1) Milyen a jó kommunikáció? Őszinte, olyan, amit pozitív szándék vezet, kétoldalú. Nem „rázúdítás”, nem ész-osztás! A beszéd első környezetvédelmi szabálya: a szemét nem bomlik le biológiai úton! A szavak visszatérnek, felgyülemlenek és elmérgesednek. „A rágalmazó szavai… behatolnak a test belsejébe” (Példabeszédek 18:8). Sok szó egészen a sírig elkíséri azt, aki hallotta. 2) Miről beszélgessünk? Az igazságról. „Utálja az Úr a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli” (Példabeszédek 12:22). Az igazságot mondhatod úgy is, mintha az lesújtó nagykalapács lenne, de baráti jobbként is nyújthatod azt a másik felé. Csak akkor szabad kimondanod, ha előre megfontoltad, hogy milyen hatása lesz. „Az igaz megfontolja szívében, hogy mit mondjon, a bűnösök szájából pedig árad a rossz” (Példabeszédek 15:28). 3) Mennyit kell elmondanom? Amennyit Isten Igéje, a szeretet és a bölcsesség diktál. Gyermekeknek és szenvedő embereknek gyakran csak korlátozott mennyiségű információra van szükségük. „Minden gondolatát kibeszéli az ostoba, de a bölcs magában tartja” (Példabeszédek 29:11 KJV). 4) Hogyan mondjam el? A „hogyan” éppen olyan fontos lehet, mint a „mit”, ezért beszédedben mindig légy tekintettel a hallgató érzéseire. „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt” (Példabeszédek 15:1). A hallgató válaszát az határozza meg, hogy te milyen szavakat használtál. 5) Figyelj oda az időzítésre, ez létfontosságú! „…milyen jó az idején mondott szó!” (Példabeszédek 15:23). Ha nem vagy biztos abban, hogy eljött a megfelelő idő, várj, és imádkozz bölcsességért!
Bizalom...
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne aggódjak azon, amit úgy sem tudok megváltoztatni, de tégy készségessé, hogy örömmel megváltoztassam, amit akaratod szerint meg tudok változtatni! Ámen
Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat,
amelynek nagy jutalma van.

Zsid 10,35
Bizalom... olyan valuta, ami értékesebb minden pénznél. Korunk rákfenéje, hogy a pénz hatalmát összekeverik a bizalom erejével, s így történik meg, hogy azokhoz, akik a leginkább "tőkeerősek" van a legkevesebb bizalmunk... Így ismétlődik a történelemben, hogy a spekuláció okozta banki válság, gazdasági válságot okoz, ami társadalmi válsághoz vezet. Amikor pedig válság, vagyis krízis szorításába kerülünk, akkor sokan a kiutat a kontrollban, a még nagyobb ellenőrzésben látják... pedig a krízisre mindig csak egy megoldás van: a bizalom!
Soha a történelemben ennyi azonosító módszer nem adatott a másik ember bizalmának elnyerésére, az emberek mégis "alapból" bizalmatlanok. A boltban tolvajnak, a repülőtéren terroristának, a bankban rablónak nézetnek minket, ha esetleg valamilyen pártszimpátiánk is van, akkor meg idegen érdekek kiszolgálóinak tekint minket - a másik oldalon álló tábor, mert hogy mindig van egy másik oldal is...
A bizalmatlanság mindig a nem-tudásból, a másik nem-ismeréséből fakad. Akit már ismerünk, ahhoz nagyobb a bizalmunk, s akinek valóban átlátható az élete, azt tartjuk hitelesnek, s szavazunk neki bizalmat. Sajnos az emberek nagyobb része a harmadik évezred elejére már városokban kényszerül élni, mely jobb esetben kisváros, rosszabb esetben azonban már az is átláthatatlan közösség... Egy család, nagycsalád, rokonság még mindig azért működik - ha nem is mindig példaértékűen, de azért működik -, mert átlátható. A nagyközösségi rendszerek is - értve ezalatt a társadalmi, politikai intézményeket - akkor működnek jól, ha átláthatóak...
Ha nem ismerjük a JóIstent - ha nem ismerjük fel Őt a világmindenség RENDjében -, akkor életünket nem az Őbelé vetett gondviseléshit, hanem a bizalmatlanság fogja irányítani. Ez újabb bizalmatlanságot szül, s ennek a vége a meghasonlás. Ilyen az, amikor a demokratikusan választott, demokráciáért harcoló politikusokat/vezető embereket harckocsik és rohamosztagok védik, amikor mesterlövészek figyelnek mindenkit, hogy adott jelre bárkit ártalmatlanná tegyenek...
A biztonságot egyedül Isten adja, no meg a jó lelkiismeret. Aki életével nem az isteni igazságosságosságot, hanem az emberi érdeket képviseli, az jobban teszi, ha magánhadsereggel, éjjel-nappal vigyázó testőrökkel veszi magát körül, de nyugodt álmot nem ez, hanem az ÚRIsten garantálja... s aki Őt szereti, azt Isten is viszontszereti, s álmában is ad neki eleget.



Élet...

A mai nap imádsága:
Uram! Hálát adok Neked, hogy élhetek. Milyen semmiség az én szavam ahhoz a felfoghatatlan csodához képest, hogy megengedted - létezhetek. Add, hogy ne legyek hálátlan itt és most, s egyszer folytatni tudjam hálaadásomat Tenálad! Ámen

   

Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
Zsolt 139,5-6

Élni jó... Élni rettenetesen jó! Ennek ellenére a világon évente mintegy másfél millió ember vet véget az életének. Az '80-as években ez a szám három millió volt... Sok oka lehet az önpusztításnak - magány, súlyos depresszió, tartozás, munkanélküliség, megalázottság vagy szégyenérzet, a családban elszenvedett fizikai vagy nemi erőszak -, de egyik ok sem igazolhatja az élet önkezű kioltását. Az életet ugyanis Isten adja, s Ő is veszi vissza, akkor, amikor Ő akarja, s úgy ahogyan Ő akarja...

Ezt persze sokan nem így gondolják. Annyi bizonyos, ha az Élet URát 'kikapcsoljuk a folyamatból', akkor megoldatlan etikai kérdések vetődnek fel. Ezért "fából vaskarika" az eutanázia gondolata, de az is, amikor a JóIsten már rég magához vette volna egy hosszú élet után megfáradt gyermekét, de kényszerűen életben tartják - mert az (orvos)tudomány ezt jelenleg lehetővé teszi. Úgy látszik, újra és újra tudatosítani kell, hogy az ember nem játszhat Istent... még egy kicsit se!

Élni jó... Élni nagyon jó! Csakis akkor, ha szerelemben fogantunk, s szabadságra születtünk és emberi méltóságunknak nem állja útját emberi akarat. Ha kegyes hozzánk a Teremtőnk, s éppen egy olyan korban létezhetünk, amikor nincs háború, járvány és éhínség - akkor különösen is boldogok lehetünk. Azaz csak lehetnénk, mert úgy néz ki, hogy minél nagyobb a jólét, annál nagyobb az aggodalom, hogy az ember elveszítheti azt.

A hívő ember pontosan tudja, hogy amije van, azt csak kapta. Onnan felülről, mennyei Atyájától - ingyen, s kölcsönbe; mert egyszer mindent vissza kell adni Neki. Mert: "Mezítelenül jöttünk ebbe a világba, s mezítelenül is megyünk ki belőle" - ahogyan az apostol tanítja nekünk. Mindez mégsem okoz szomorúságot a hívőknek, hiszen Isten törvénye az, hogy születünk, meg az is, hogy meghalunk.

Teremtőnk körbefog minket. Univerzumának minden látható és láthatatlan teremtményével, minden atomjával, elemi részecskéjével, rezgéseivel, MINDENNEL, de még azzal is, amiről azt sem tudjuk, hogy van, s létezik... Nemcsak körbefog, de 'kezét' rajtunk is tartja, azaz gondot visel rólunk. Gondviselésének arculcsapása - nemkülönben Ádámig és Éváig visszamenő őseink életért vívott küzdelmeinek semmibe vétele -, ha feladjuk! Az életet nem lehet "feladni", mert az élet szentsége magában az életben nyilvánul meg! Élni KELL, mert az Isten így rendelte el... Az élet csoda, teljesen mindegy, hogy picinyke hangyáé, nagy elefánté vagy az emberé az. Isten mindenhol "otthagyta ujjlenyomatát". Igen magas tudás ez, nem is lehet ezt felfogni. Hálát adni érte azonban lehet - mindenek előtt Istennek tetsző élettel...


Kiegyensúlyozottság...

A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem áldott pihenést, és lelkemet tisztogasd igéddel, hogy békességben élve önmagammal cselekedni tudjam akaratodat! Ámen.


   
Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az ÚR támogat engem.
Zsolt 3,6

Viszonylag fiatal, de erőteljesen fejlődő új tudományág, az alvásmedicina szerint az alvászavarok a felnőtt lakosság egyharmadát(!) érintik. Magyar felmérési adatok szerint a lakosság mintegy húsz százaléka éli át rendeszeresen a kínzó tünetek valamelyikét. Ha átmenetileg is, de mindannyian átéltük már azt, hogy nem tudtunk elaludni. Nincs is talán ennél rosszabb, fáradtan forgolódni az ágyban, de a kívánt álom sehogyan sem akar ránk köszönni... Ennek oka a napközbeni stressz, a folyamatos elvárások, a megoldásra váró feladataink. Ilyenkor agyunk tovább "pörög" nem leli nyugalmát. Nem is gondolnánk, ebben az állapotban a magyarországi felnőtt lakosság egytizede szenved!

"Lefekszem, alszom és felébredek." - Milyen egyszerű program, s már ennek a kivitelezése is milyen komoly akadályokba ütközik. Németországban a második világháború után tömegével nem tudtak aludni az emberek - nem csoda, az átélt lelki traumák óriásiak voltak -, s állami döntés alapján a gyógyszergyártóknak gyorsan elő kellett állítani egy hatásos, elalvást segítő szert, mert az emberek a munkahelyeken rendszeresen elaludtak, s olykor súlyos baleseteket is okoztak... Nem kell bizonygatni, hogy a legjobb elalvást segítő "tabletta" minden korban és időben a tiszta lelkiismeret. (Talán Jézus erre is gondolhatott, amikor azt mondta, hogy a jók is és a gonoszok is megkapják "jutalmukat" már itt a földön... Elég komoly büntetés, ha valaki életének egyharmadát alvással kapcsolatos küzdelemmel tölti!) Aki ugyanis rosszul alszik, annak a rákövetkező napja is eleve "mínusszal" indul: Ingerültebb, nem hallja meg sem a bátorító, sem a biztató szót, s kapcsolata az egész világgal eleve "terhelt".

A föntiek után persze nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy mindenki, aki hisz, az jól alszik, s kiegyensúlyozott éjjele és nappala. Hit és hit között ugyanis óriási különbségek vannak! Tény, hogy a hit erőt ad, de nem mindegy, hogy miben illetve kiben hiszünk... Aki csak magában hisz, az hasonló ahhoz a hullámlovashoz, aki jól uralja szörfdeszkáját, de nem szabad elfelejteni, hogy a nagy hullámoknál is vannak még nagyobbak... Nem lehet/szabad alábecsülni az élet viharzó tengerét! A jó alvás biztosítéka tehát nem mi magunk vagyunk, hanem az ÚRIsten, aki támogat minket. Ha Vele élünk, az Ő akarata szerint szólunk és cselekszünk, akkor "álmunkban is kapunk eleget". Akkor nincsenek frusztrációink és oldhatatlan lelki görcseink, akkor édes az álom, az új napra ébredés, s tartalmas lesz egész napunk...



Példamutatás...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy ne törjem a fejemet, ki legyen a példaképem, hanem adj erőt, hogy követhni tudjalak mindaddig, amíg csak dobog a szívem! Ámen


Krisztus mondja: "Példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek."
Jn 13,15

Krisztus követése... Nem egyszeri feladat, nem is "életstílus" hanem élet-program. Sokan azért mondanak nemet Jézus tanítására, mert nem éreznek magukban kellő erőt, készséget az "elvárosok" következetes betöltésére. S valóban, hogyan is lehet valaki jó krisztuskövető, amikor nemcsak Júdás árulta el Mesterét, de a tanítványok is mind, kivétel nélkül elfordultak a nehézségek óráiban Attól, Akinek közelében csodák százait élték át - a hagyomány szerint három éven át. Péter, aki fogadkozott, hogy még a halálba is követné Mesterét, - pestiesen szólva tökéletesen "becsődölt" -, hiszen amikor szorul a számonkérés hurka körülötte, "reflexből" háromszor tagadja meg az Emberfiát. Nos, ha az apostoli nagyok mind szétfutottak, akkor mit teszünk mi, majd kétezer évvel későbbi krisztuskövetők?

Egy biztos: úgy nem tudunk bizonyságot tenni Isten országáról, mint a Mester, s bizony az apostolok kora is elmúlt. (Persze most is akadnak olyan önjelölt rajongók(?) - vagy csak beképzelt maguktól kipukkadó lufi-személyiségűek - régiesen szólva hólyagok -, akik előszeretettel "evangélistának" merészelik neveztetni magukat, de ez legyen az ő kulturális primitívségük, s saját lelkiismeretük dolga...) Jézus tehát példát adott, de ez számunkra legföljebb csak iránymutatás lehet, elérni a mennyei kívánalmat sosem tudjuk... s ha mégis krisztusinak gondolja a világ Jézus mai követőit, akkor ez amiatt van, hogy igen elaljasult/elromlott a világ, s aki itt és most az isteni normalitás - Szeresd felebarátodat, s az Istent! - szerint él, azt már szentnek tartják...

Úgy tenni, ahogyan Krisztus... De jó is lenne! Meggyógyítanánk a betegeket, sőt parancsolhatnánk az elmeknek, s akkor egy évben talán háromszor is lenne aratás. Az igazság az, hogy fantasztikus technológiákat adott az ember kezébe a JóIsten, s mire használta fel az ember az egyszerű botot, kardot, puskaport vagy atombombát? Háborúra, ölésre... A gyógyítás "iparága" manapság az egyik legjövedelmezőbb üzlet. Mások nyomorúságán meggazdagodni a legfőbb cél. Hiánybetegségek létrejöttéhez asszisztál a világ, nem csoda, hogy betegek vagyunk, s meddők. Tönkretesszük a természetet a rengeteg méreggel, s két és félszer drágábban állítjuk elő az élelmiszereket, mintha természetes módon termelnénk meg őket... Ide jutott az Isten-nélküli, önmagát istenítő ember! Totális katasztrófa-helyzet szélére sodródott a világ, s ha nagyon hamar nem váltja fel a jelen pénzrendszerből fakadó rövidlátó fiskális gondolkodást a nyersanyag-, s (munka)erő-bázisú globális gondolkodás, akkor fura dolgokat tapasztalhatunk meg nagyon hamar... De, ahogyan Jézus mondja: "Ez még nem a vég..."

Hogyan tegyük tehát a dolgunkat a világban, ha úgy nem tudjuk, ahogy a Mester tette? Elsősorban nem a sikerre, hanem az eredményességre, nem a mennyiségre, hanem a minőségre kell koncentrálnunk. Nem önmagunkra kell öszpontosítanunk, hanem Istenre... Vagyis azt kell(ene) tennünk másukkal, amit szeretnénk, hogy velünk tegyenek. Akkor még az sem okozna nagy gondot, ha nem tudunk "annyira" Jézusiak lenni, mint amennyire szeretnénk...


Üdvösség...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy teljességben élhessek Veled, itt ebben a világban, ott, ahová bölcs végzésed szerint rendeltél! Ámen


Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?
Jak 2,14

Az egyik legizgalmasabb kifejezés a Bibliában az üdv, üdvösség szó (görögül szótéria, amely pontosan megfelel a héber jásá; jesua jelentésének): tartalmazza a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból); megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/); oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködés anyagi és szellemi javakban); , gyógyulást, jóllétet (egészség); boldogságot, megtartatást. Vagyis ebben az egyetlen, gazdag jelentésű szóban benne foglaltatik az egész evangélium, mindaz, amire csak szüksége van az embernek, itt a földön (vagyis nem majd a mennyben, hanem ITT és MOST). Ahol a Bibliában az üdvösség szó szerepel, ott rögtön mellé gondolhatjuk az összes többi jelentését, amit fentebb felsoroltunk. Az üdvösség (latinul: salus): tág értelemben az élet beteljesedésének állapota, melyre minden ember vágyik. Szoros értelemben a túlvilági boldogság, teológiailag a mennyországba jutottak állapota, az üdvözültek örök jutalma.

A középkorban viszonylag egyszerűen oldották meg az üdvösség-kérdést... Az uralkodó katolikus egyház deklarálta: "Extra ecclesiam catholicam nulla salus est." - azaz, "a katolikus egyházon kívül nincs üdvösség". Mivel Jézus Krisztus egyetlen hiteles egyházának tartja magát Róma, ezért minden hivatalos iratában a nagy kezdőbetűvel írt Egyház, a katolikus egyházat jelöli - a többi egyház mindig kisbetűvel van megjelölve. Indok: "az üdvösséghez szükséges kegyelmi eszköztár (értsd: szentségek) teljessége a katolikus egyházban van". Aki tehát nem támogatta a katolicimust - az nem üdvözült. (Jobb esetben csak ez történt, rosszabb esetben a máglyán végezte...)

De tényleg, ki üdvözül? A kérdésre - bármennyire is fontosnak tűnik - a választ nem az ember, csakis egyedül az Isten ad(hat)ja meg. Az Ő dolga, hogy kit, s hogyan enged Magához! (Szép is lenne, ha a véges teremtmény kínálna fel megoldási utakat Végtelen Teremtőjének, hogyan vigye végbe üdvözítő tervét!) Elszomorító, amikor írásmagyarázó emberek a perfekciós biblikusságuk megkérdőjelezhetetlenségének tudatában az üdvösséggel kapcsolatban kinyilatkoztatnak: "ez márpedig így van, ez így működik"... Az igazság azonban az, hogy az üdvösség (Istennel való közösség) elnyerése/megkapása nem egy jól definiálható "hurrá(!)-bent-vagyok-állapot", hanem folyamat, élethossziglan tartó formálódás, amit Isten visz bennünk végbe... S ez a kegyelem lényege! Megcselekszem a jót, de ez legfeljebb arra jó, hogy agyag-életemet puhítom, s így kevésbé fájdalmassá teszem mindennapjaimat, hogy azokban Isten végül is olyan cserépedénnyé formáljon, amilyennek Ő megálmodott, amikor még nem is voltam...

Hit által Istentől a legjobb dolgokra számíthatsz!

"Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." /Példabeszédek 3, 5-6/

Isten sosem ígérte nekünk, hogy az életünk tökéletes és problémamentes lesz. Ehelyett azt mondta, hogy azt az életet adja nekünk, amire mindig is szánt bennünket. Egyedül csak Isten képes erre!

Ezen a héten a hit témájával foglalkoztunk. Az Istenbe vetett hitünk fontos része, hogy Tőle várunk áldást az életünkre. Ő azt szeretné, hogy az életünk olyan legyen, amilyennek Ő eltervezte - nem amilyenné mi akarjuk tenni, hanem amilyenné Ő szeretné formálni. Ő mindig a legjobb érdekünket tartja szem előtt.

Amikor Isten megkér minket, hogy tegyünk valamit, a Sátán tipikusan arra próbál minket emlékeztetni, mi mindent kell feladnunk ahhoz, hogy engedelmeskedjünk. De ez csupán egy része a történetnek.

A 34. Zsoltárban ezt olvashatjuk: "Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül." /Zsolt 34, 9/
Ez aztán a jó hír! Tehát, ha Istenben bízom - vagy hozzá menekülök - Ő megörvendeztet. Ahelyett, hogy azon gondolkoznánk, hogy mi mindent kell feladnunk amikor Istenre bízzuk magunkat és engedelmeskedünk, az Úr azt szeretné, ha inkább az öröm jutna az eszünkbe ami az engedelmességből fakad!

A feleségemmel nemrégiben sikerült egy kis időt töltenünk Reese-vel a két éves unokánkkal. Ezt az igazságot az ő kis két éves életében is felfedezhettük. Egyik nap a baba-medencéjében pancsolt. Minden alkalommal amikor kikecmergett a medencéből dideregve, a nagymamája megszárítgatta őt egy törölközőbe burkolva. Aztán visszament a medencéhez, magára öntött egy marék vizet és újra ment a nagyihoz "száradni". Milyen okos kislány! Pontosan tudta, hogy hová kell fordulnia ezért a kényeztetésért! Visszament a nagyihoz mivel tudta, hogy a nagyi megint meg fogja őt törölgetni! És a nagyi így is tett-minden alkalommal!

Ez a fajta kapcsolat, amit Isten szeretne velünk létrehozni. Ez tulajdonképp a hit lényege - Tudni és várni, hogy Isten a javunkra cselekszik!

Most talán ezt gondolod magadban: "De Isten nem mindig volt ott számomra mikor kellett volna. Nem mindig tette meg azokat, amiket Tőle vártam vagy kértem." Hogy is tehetné? Isten sokkal sokkal nagyobb mint mi! Így rengeteg dolog van, amit egyszerűen képtelenek vagyunk felfogni vele kapcsolatban! De tudom, hogy abban az egyben bátran bízhatok, hogy bármi történjék is, Ő szeret! Isten mindig itt lesz nekem, mostantól egészen az örökkévalóságig! A hit azt jelenti, hogy azok között a nehézségek között is amikkel most nézek szembe, hiszem, hogy Isten továbbra is szeret és hűséges marad hozzám. Mert amit eltervezett azt mindenképp véghez viszi egészen az örökkévalóságig.

A 42. Zsoltáros ezt írja: "Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!" /Zsolt 42, 12/ (Angolból fordítva: "Ó, én lelkem, ne bátortalanodj el. Ne légy feldúlt. Várd, hogy Isten cselekedjen!" TLB)
Nem kaptam meg mindig amit akartam, de kétség nélkül állíthatom, hogy Isten soha nem hagyott cserben. Soha nem szűnt meg munkálkodni az érdekemben amikor erre volt szükségem!

Várd, hogy Ő cselekedjen! Nem fog cserben hagyni!

Lásd úgy az embereket, ahogy Isten látja őket!

"Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét." (Galata 6:2)

Isten azt mondja, hogy hívőkként kötelességünk megbecsülni egymást. Ha a körülötted élő emberekre nézel – és ebbe beletartoznak azok is, akik támadnak vagy megaláznak téged –, úgy kell látnod őket, ahogy Isten: olyan embereknek, akikért megéri meghalni. Isten elküldte a Fiát, hogy meghaljon értük, tehát számítanak.

Amikor megerősítesz valakit, azzal emeled az értékét. Amikor méltányolod az embereket, emeled az értéküket. De hogyan tudsz megerősíteni másokat?

1. Hallgasd meg őket! "Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét." (Galata 6:2) Az egyik legnagyobb dolog, amivel meg tudod ajándékozni az embereket, egy nyitott fül. Ha belenézel valaki szemébe, és figyelmesen végighallgatod, azzal azt mondod neki: "Értékellek téged, és azt, amit mondani szeretnél."

2. Használj pozitív kifejezéseket! A Biblia azt mondja erről: "Soha többé ne káromkodjatok, se ne használjatok csúnya szavakat. Csak olyat mondjatok, ami a javát szolgálja annak, aki hallja! Legyen a beszédetek kedves és építő!" (Efézus 4:29, egyszerű fordítás)

Isten azt akarja, hogy a hívők ne használjanak, hanem építsenek másokat. A világ tele van olyan emberekkel, akik kihasználják a társaikat. Isten azt mondja, hogy ha pozitív, bátorító módon szólsz másokhoz – Ügyes vagy! Jól csináltad! Tetszik, amit csináltál! –, azzal szolgálsz feléjük. Ha észreveszel valami jót az életükben, dicsérd meg, és azon a területen növekedni fognak.

3. Imádkozz értük! A 2 Korinthus 1:11-ben ezt olvashatjuk:"Mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel…" Készíts egy imalistát azoknak az embereknek a nevével, akikkel együtt dolgozol, tedd a Bibliádba, imádkozz értük, és figyeld, mi történik a munkahelyeden. Nem tudsz úgy imádkozni emberekért, hogy ne kezdjenek el megváltozni. Sőt, arra biztatlak, mondd meg nekik, hogy imádkozol értük, és akár kérdezd is meg, miért imádkozhatsz velük kapcsolatban. Minden alkalommal, amikor ezt teszed, hidat építesz, amin keresztül szolgálni tudsz feléjük.

Beszéljünk róla!

Írd föl magadnak egy ismerősöd nevét, akit ezen a héten bátorítani fogsz. Erősítsd meg őt azzal, hogy pozitív szavakat használsz felé, meghallgatod, vagy imádkozol érte!