2017. január 3., kedd

A LÉLEK TERMÉSZETE: TITOK
       
  "Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad." (Jn 14:17)
 
  Nem szükséges magyaráznunk a Szentlélek mibenlétét. Jézus azt mondja, Ő a Vigasztaló, "az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik". Világosan kijelenti továbbá, hogy a Szentlélek, miközben az embereket minden igazságra elvezeti, "nem ő magától szól". (Jn 15:26; 16:13)
  A Szentlélek lényege: titok. Emberek nem fejthetik meg, mert Isten nem nyilatkoztatta ki előttük. Kutatásra hajlamos elmék összehozhatnak bibliaszövegeket és alapul vehetik emberi magyarázataikhoz, de az ilyen nézetek elfogadása nem fejlesztheti a gyülekezetet. Olyan titkokat illetőleg, amelyek az emberi értelmet meghaladják, hallgatni - arany.
  Jézus a Szentlélek hivatását ezekkel a szavakkal vázolja: "És az, mikor eljő, megfeddi (oktatja) a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében." (Jn 16:8) A Szentlélek meggyőz a bűnről. Ha a bűnös átadja magát a Lélek megelevenítő befolyásának, akkor megtérésre jut és felismeri az isteni követelmények iránti engedelmesség fontosságát.
  A megtérő bűnösnek, aki éhezi és szomjúhozza az igazságot, a Szentlélek kinyilatkoztatja Isten Bárányát, aki hordozza a világ bűneit. "Az enyémből vesz, és megjelenti néktek" - mondotta Jézus. "Az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek." (Jn 16:14; 14:26)
  A Szentlelket Isten adta megújító erőként, hogy hathatóssá tegye a Megváltó halála által szerzett üdvösséget. Igyekszik az emberek figyelmét állandóan arra a nagy áldozatra irányítani, melyet Krisztus hozott a golgotai kereszten. Bemutatja Isten szeretetét a világ előtt és a bűneiről meggyőzött lélek számára hozzáférhetővé teszi a Szentírás értékeit. (The Acts of the Apostles, 51-52. oldal)


Bízni egy ígéretben

"Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak"
(1 Móz 28, 13).

   Egyetlen ígéret sem "magánjellegű", nem kizárólagosan egy hívőnek,hanem valamennyinek szól. Ha te, testvérem, most hittel ráhagyatkozol egy ígéretre, és azon mintegy pihenésre hajtod a fejedet, akkor az a tiéd. Igénkben Jákób birtokba vette azt a földet, ahol letelepedett és megpihent. Ahogy (ott) végignyújtózott a földön, és a kőből való  vánkosra hajtotta a fejét, nem is gondolta, hogy ezzel a föld tulajdonosa lett; pedig ez így volt. Álmában látta a csodálatos létrát, amely minden igaz hívő számára összeköti a földet az éggel; és ahol a létra a földet érte, azt a földet a magáénak érezte, különben hogyan is tudta volna elérni a mennyei létrát. Istennek minden ígérete igen és ámen a Jézus Krisztusban; s mivel Ő a miénk, minden ígérete a miénk,ha hittel rájuk hagyatkozunk.
   Jöjj, aki megfáradtál, pihenj le az Úr ígéreteinek párnájára! Pihenj békességben! Csak róla gondolkozz! Krisztus számodra a fényhez vezető létra: lásd, hogy jönnek és mennek rajta az angyalok közötted és Isten között. Légy biztos abban, hogy az ígéret saját, Istentől kapott részed. Nem károsítasz meg senkit, ha azt, mint külön neked szóló üzenetet, magadévá teszed.


Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet.
Máté 5,5

Uram!
Ha azt nézem, ami közvetlenül a szemem előtt játszódik le, akkor az ellenkezőjét látom annak, amit Te mondasz. Egyes emberek hatalmaskodásának és nemzetek erőszakosságának vagyok szemtanúja. Törekvésük érvényesül. A föld gazdagsága és a külső tekintély reájuk száll. Szememet megtéveszti a perc mérlegállása. De a kor, melyben élünk, még a hit nélkül valókat is elővigyázatosságra intette. Kevés nemzedék látta olyan világosan a hatalmaskodók bukását, mint a mienk. Akkor lettek semmivé, amikor - sok erőszak árán - dicsőségük csúcsfokára kapaszkodtak föl.


Uram!
Rád figyelő lelkemmel szeretnék a Te igéd mellett megállni. Mert megtanultam, hogy a Te ajkadról az idők múlásával dacoló örök igazság igéi hangzanak. Te pedig félreérthetetlenül a szelídeknek ígérted a földet. Adj erőt ebben megfogóznom még a legnagyobb erőszak láttán is. Taníts meg csak neked hinnem, még ha nem látja is szemem a Te igazságod érvényesülését. Egy vágyam van: veled maradni - Uram.


Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. (Mt 2,2)
    
     A Szentírásnak sok ilyen szereplője van, mint a jászolbölcsőhöz zarándokló bölcsek. Jöttek az ismeretlenből, és ugyanoda távoztak. Csak arról a néhány napjukról tudunk, amit Jeruzsálemben és Betlehemben töltöttek, többről nem. A bibliai tudósításon túlmenően királyoknak is nevezi őket a kegyes hagyomány, s azt is tudni véli, hogy hárman voltak: Gáspár, Menyhért és Boldizsár, s ez utóbbi fekete bőrű.
     Képzeljük el a hazatérésük után tartott élménybeszámolójukat: el kellett indulnunk, hiszen a Jupiter és a Saturnus "együttállása" a halak csillagképében nekünk mágusoknak azt jelentette, hogy hatalmas király született éspedig Izráel népe körében. Látnunk s imádnunk kellett őt! Vállalnunk kellett a hosszú utat, szenvedni a nappalok hőségét és az éjszaka hidegét a sivatagban. Ám megérte, mert ott voltunk a világtörténelem nevezetes pillanatánál!
     - S elhittétek, hogy az egyszerű ácsmester és egy fiatalasszony fia Király?
     - Odavezetett bennünket a csillagok járásának ismerete, az utolsó lépéseinket a jeruzsálemi hittudósok szent könyvéből Mikeás próféta jövendölése kalauzolta. Lenyűgözött a Gyermek mosolyában az Isten jósága és kegyelme. Isten így tünteti ki bizalmával az emberiséget. A szegényes környezet pedig azt jelentette, hogy ez a kegyelem mindenkié.
     - S odaadtátok minden kincsetek?
     - Semmit sem adtunk ahhoz képest, amit Tőle kaptunk.
     Amikor a halandó embert megérinti az Örökkévaló, a csillagok ismerőjét a csillagok Alkotója, csak ezt az egyet teheti: nemcsak a kincseit, de szívét is leteszi elé. Mindezzel csak azt adja oda Neki, ami úgyis az övé! Az újszülött Királlyal való találkozás megért minden fáradságot és minden költséget. Semmit sem adtunk ahhoz képest, amit kaptunk!
     . . .
          URAM! Csillagoknak Alkotója és mindeneknek Megváltója vagy. Világszerte sokan hajolnak meg hatalmasságod előtt. Áldott légy azért a tapasztalatért, hogy akik Téged keresnek, megtalálnak, akik pedig ajándékot visznek Neked, azokat gazdagon megajándékozod. Senkinek nem maradsz adósa. Köszönöm, hogy ha fényed után megyek, célhoz segítesz. Köszönöm, hogy ha keresésedre indulok, megtalálsz. Köszönöm, hogy alkalmat adsz másoknak is szólnom a Veled való találkozásról. Adj bátorságot, hogy bárkinek el tudjam mondani a tapasztalataimat! Ámen.


Taníts, Urunk, az Istenfélő élet titkára!


Aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben. (1Tim 3,16)


A karácsonyfák a legtöbb helyen állnak még, de már nem ragyognak úgy, mint Szenteste. A tűlevelek kicsit kifakultak, egy-egy dísz le is potyogott talán, és a szaloncukor is fogytán. Indul az új év, kérdések, várakozások, remények, félelmek - várunk is, remélünk is, félünk is. Mégse feledkezzünk meg az állandóról! A csillag még ragyog, ne hagyjuk, hogy kialudjon a fénye, csodálkozzunk rá a karácsony folytonosságára, hiszen Isten szeretete nemcsak karácsonykor látható. Ez a szeretet nemcsak egy alkalomra szól, ott van minden napon mint a hívő ember reménye. A betlehemi csillag fénye vezet minket, hiszen számunkra már nem talány, ki az a Gyermek, aki megszületett Betlehemben. Mi már tudjuk: ő a megígért Megváltó, akinek keresztje ott ragyog a csillagban. Legyen ez a hit állandó pont életünkben, amit a mindennapi elcsendesedéseink alkalmával újra és újra örömmel fedezünk fel. Legyen ez minden napunknak állandósága, ami bármilyen zűrzavart rendbe tesz, és mindenféle fásultságot megszínesít. Legyen Istennek ez a szeretete a mi mindennapi derűnk, nyugalmunk és békességünk!

Krisztus közössége nem az írott evangéliumokból, hanem a megélt evangéliumból született. (A. M. Carré)

Urunk Istenünk, segíts rajtunk, mert aggodalmaskodunk. Félünk, hogy a körülöttünk levőket elveszíthetjük. A folytonos aggódás közepette szinte teljesen elfelejtjük, hogy nem vagyunk egyedül, elfelejtjük, hogy te mindenkor gondot viselsz rólunk. Engedd, hogy a Betlehemi Csillag fénye beragyogja minden napunkat. Ámen.


VAN BOCSÁNAT

"Hiszen Tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged." Zsoltár 130,4

A bűnre egyetlen megoldás van, több nincs: a bocsánat. Sokszor próbálod elfelejteni bűneidet, jóvátenni, kimagyarázni, magadat igazolni. Egyik sem megoldás. Vajon örömüzenetként hangzik-e most a számodra, hogy van bocsánat?! Az Úrnál mindig van. Nála mindig van egy nyitott ajtód. Emberek becsukhatják, és mondhatják, hogy soha nem bocsátok meg. Lehet, hogy egy koporsó csukja be az ajtót, és akkor sincs bocsánat. Lehet, hogy a bűnnek csak azt a részét látod, amit emberek ellen vétettél. Elfelejted a nagyobbat, amit az Úr ellen vétettél. Minden bűn felségsértés, mert a szent Isten parancsa ellen vétesz. Ezt csak Ő bocsáthatja meg. Nem olcsó bocsánat ez! Isten bocsánata drága bocsánat. Vedd komolyan az Igét: "Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt" (Hab 1,13). Minden bűnnek jogos és igazságos büntetése van. Jézus Krisztus azért jött, hogy magára vegye bűneidnek minden következményét, büntetését. Megláttad-e már igazán a magad számára a keresztet a Golgotán? Átélted-e, hogy Jézusnak minden szenvedése érted történt? Álltál-e csak egyszer is úgy a kereszt alatt, hogy megértetted, Jézust a bűneid juttatták ide? Amit kezeddel vétkeztél, azért az Ő kezeit szögezték át. Lábad sok görbe útjáért az Ő lába vérezett. Agyad iszonyú gondolataiért volt fején a töviskorona. Nyelve, amelyik soha nem mondott álnokságot, ínyéhez tapadt, amikor kimondta: "Szomjúhozom!" Érted már, hogy miért egyetlen megoldás bűnödre a bocsánat, és hogy csak Nála van bocsánat? Ha igazán szereted Őt, ne okozz fájdalmat Annak, Aki szenvedett érted!
"Amit leginkább kell az embernek kívánni, az irgalmasság az..."
(Péld 19,22)

"Az emberi szív természeténél fogva rideg, sötét és szeretetlen. Amikor irgalmas és megbocsátó, akkor ezt nem önmagától teszi, hanem Isten Lelkének a befolyása és munkája nyomán... Az irgalmas emberekben Isten együttérző szeretete nyilvánul meg, mert ők az isteni természet részesei. Szívük együtemben dobban a végtelen szeretettel, menteni törekszenek és nem kárhoztatnak... Ha a szerencsétlenek, a szűkölködők, a bűn és a hitetlenség áldozatai segítséget kérnek, a keresztény nem azt kérdezi, hogy vajon megérdemlik-e, hanem ezt: hogyan segíthetek rajtuk? A legnyomorultabb és legmegvetettebb emberben is olyan lelket lát, akiért Jézus meghalt, és akinek az érdekében Isten megbízta őt, hogy a békéltetés szolgálatát elvégezze."

(Gondolatok a Hegyi beszédről,
Boldogok az irgalmasok c. fejezetből)


Az ember - mint Isten képe

Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt.
(1 Mózes 1, 27)

Ebben a lendületesen megfogalmazott mondatban van valami felemelő: az a hallatlanul nagy tény, hogy az ember Isten képmása. Micsoda magasztos pillanat volt az, mikor Isten az ember megalkotásával feltette a koronát teremtoi művére. Kevéssel tette őt kisebbé önmagánál, ahogy a 8. zsoltárban olvassuk. Dicsőséggel és tisztességgel koronázta meg őt. Igaz ugyan, hogy a teremtés minden egyéb művén is ott van Isten pecsétje, de az ember Isten fenségéből kapott valamit. Úrrá tette őt Isten a földön és mindent lábai alá vetett. Ilyen értelemben lett Isten képmása. Isten értelemmel és akarattal ajándékozta meg. Nemcsak lelke, hanem szelleme is van. Isten szabadságot adott neki.


De az ember istenképűsége, mely lehetővé teszi, hogy uralma alatt tartsa a világot, kell hogy az Isten iránt való engedelmességben gyökerezzék, mert az ember nem Isten, hanem csak teremtmény és ezért Istentől függ. Szabadsága annyiból áll, hogy önként, tehát nem kényszerből rendeli alá magát Istennek.

Az embernek - mint Isten képének - közösségben kell lennie ősképével. Közösség azonban csak hasonló lények között lehetséges. Ember és állat között nincs teljes közösség. De az ember személyiség és ezért képes arra, hogy valóságos kapcsolatban legyen Istennel. Teremtésének pillanatától kezdve Isten iránt való vonzalom élt lelkében; nem akart és nem tudott őnélküle meglenni.


Sajnos, az ember eldobta magától koronáját. A bűneset következtében istenképűségét eljátszotta. Isten iránt való engedetlensége következtében a teremtett dolgok rabszolgája lett és saját vágyai fogságban tartják. Igaz ugyan, hogy értelme és akarata révén még
mindig uralkodik a természet felett, de már nem isteni értelemben, hanem zsarnoki és kizsákmányoló módon. Nem tekinti magát többé Isten szolgájának és sáfárának, nem gondozza szerető módon az ő műveit, hanem mindazt, amit Isten kezébe adott, önző módon kizsákmányolja.

A bűnbeesett ember önmagát keresi és önmagát veszíti el. Önmagát ülteti a trónra és önmagát alacsonyítja le. Csak akkor lesz ismét ember, ha egészen Istennek veti alá magát és csak amíg Istennek szolgál, uralkodik teljes és isteni értelemben.


FELHŐ ÉS HOMÁLYOSSÁG

"Felhő és homályosság van körülötte" (Zsolt 97,2).

Az Isten Szellemétől újjá nem született ember szerint Jézus tanításai nagyon egyszerűek. De ha megkereszteltettünk Szent Szellemmel, rájövünk, hogy "felhő és homályosság van körülötte". Ha szorosabb kapcsolatba kerülünk Jézus Krisztus tanításaival, kezdjük a dolgokat valódi mivoltukban látni. Jézus tanításainak megértésére csak egyetlen egy mód van: ha a Szent Szellem világossága átjárja bensőnket. Ha még sohasem oldottuk le sarunkat lábunkról (2Móz 3,5), azaz nem hagytuk abba a vallásos közhelyek mondogatását, és ha még sohasem szabadultunk meg attól a nyegle bizalmaskodástól, amivel Istenhez szoktunk közeledni, akkor még az is kérdés: voltunk-e valaha is az Ő jelenlétében. Azok az emberek, akik fecsegnek és bizalmaskodnak vele, még sohasem találkoztak Jézus Krisztussal. Miután felszabadult örömmel és meglepetve felismerted, mit tesz Jézus Krisztus, áthatolhatatlan homályba jutsz, hogy ráébredj: kicsoda Ő.

Az Úr Jézus mondta: "...a beszédek, amiket én mondok nektek, szellem és élet" (Jn 6,63). A Biblia csak szóhalmaz volt nekünk - felhő és homályosság -, de a szavak hirtelen szellemmé és életté válnak, mikor Jézus Krisztus egy adott helyzetben újra mondja nekünk. Ezen az úton szól Isten hozzánk, nem álmok és látomások által, hanem Igéjében. Istenhez csak a legegyszerűbb úton, az Ige által juthat el az ember.


Légy áldás!


... örüljenek, akik kívánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Magasztaltassék az Úr, aki gyönyörködik az Ő szolgájának gyarapodásában.

– Zsoltárok 35:27


Ha a vallási hagyomány azt tanította neked, hogy Isten szegénynek és elnyomottnak akar téged látni, akkor van számodra egy jó hírem. A Biblia szerint az Úr gyönyörködik a gyarapodásodban. Isten azt akarja, hogy bővölködj!

Nemcsak anyagi tekintetben, hanem az életed minden területén, a szellemedben, a lelkedben és a testedben.

Nem számít, hol vagy, és ki vagy, Isten szabadnak akar látni minden rossz helyzettől. Miért? Mert szeret téged, és tartogat számodra egy munkát, amit el kell végezned. Azt akarja, hogy betöltsd az emberek szükségeit, és elég okos ahhoz, hogy tudja: nem adhatsz olyat másoknak, ami neked nincsen. Nem tudsz adakozni az evangélium terjesztésére, vagy nem tudsz ennivalót venni az éhezőnek, ha nincsen pénzed. Nem tudsz kimenni, hogy a betegekre tedd a kezedet, ha a kórházban fekszel. Nem tudsz örömöt adni másoknak, ha a depresszió fogva tart. Nem! Áldottnak kell lenned ahhoz, hogy áldás lehess mások számára.


Ha valóban bele akarsz ma lépni Isten gazdagságába, akkor tökéld el magadat, hogy áldás leszel mások számára, és még mielőtt észrevennéd, több mindent fogsz kapni Istentől, mint amiről valaha is álmodtál.

Ez történt velem is. Évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy mindenekelőtt adakozó leszek. Egy adakozó életformát alakítottam ki. Ma szó szerint azért élek, hogy adjak. És nem szégyellem elmondani, hogy Isten teherautókkal árasztja rám az áldást!

Ugyanezt megteszi érted is, ha Őt szolgálod – ha odaadod az idődet, a pénzedet és a szeretetedet azoknak, akiknek szükségük van rá. Légy adakozó – és Isten gyönyörködni fog abban, hogy gyarapít téged!

Igei olvasmány:  1 Mózes 12:1-4, 13:1-4


Tudd, hogy újjá lettél

Azért ha valaki Krisztusban van; új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.              — 2Korinthus 5,17.

Ez a mai igerész az egyik legkedvesebb Igém. Már akkor megragadtam az értelmét, amikor tinédzserként ágyhoz voltam kötve. Amikor pedig gyógyultan keltem föl a betegágyamból, mindenkinek elmondtam, akivel csak találkoztam: „Én egy új teremtés vagyok.”
Elmélkedj ezen a versen ma, mert ha nem érted meg az újjászületés igazságát, akadályozni fogja a hitedet és visszatarthat azoknak az áldásoknak az átvételétől, amiket Isten szán neked.
Látjuk, az ember szellemi természete bukott természet — sátáni természet. Az ember ezt a természetet a sátántól kapta, amikor Ádám bűnbeesett, és senki sem képes arra, hogy megváltoztassa saját emberi természetét. De Isten képes rá!
Amikor újjászülettél, valami belekerült a bensődbe. Ez azonnal megtörtént! A régi sátáni természet kikerült belőled. És Isten saját természete került beléd! Isten, mint egy vadonatúj teremtményt teremtett meg — új teremtménnyé lettél. A belső ember, a valóságos éned, a szellemi ember, Krisztusban új emberré lett.
Ezért ne tekints magadra fizikai ill. természetes szemmel. Tekints magadra szellemi nézőpontból. Úgy lásd magadat, mint új teremtményt a Krisztusban, hiszen Isten is így lát téged.
EZ A TE LÁTOMÁSOD – FEL KELL FEDEZNED!

„… Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2)

Jézus ezt mondta: „…én azért születtem…” (János 18:37). Amikor tudod, hogy miért vagy it ezen a világon, hogy mi az Istentől kapott célod, akkor gyakorlatilag megállíthatatlan vagy. Nem leszel tökéletes, de meglesz a veled született erő ahhoz, hogy felülkerekedj minden akadályon, amivel találkozol. H valami elterelné a figyelmedet, Isten szert eléggé ahhoz, hogy újra maga felé irányítson, helyreigazítson, és visszatereljen a helyes útra. De ahhoz, hogy a megfelelő választ meg tudd találni, először is a megfelelő kérdéseket kell feltenned. Mint például:

1) Milyen vágyak élnek bennem szinte egész életemben? 2) Mi indít leginkább arra, hogy termékeny legyek? 3) Mi tart mozgásban még akkor is, amikor fáradt vagyok? 4) Mi segít abban, hogy ne adjam fel akkor sem, ha ellenállással találkozom? 5) Mi az, amit ha végzek, nem is tűnik munkának? 6) Mi az, amit ha teszek, arra mások pozitívan, támogatóan válaszolnak? 7) Mi az, amit ha teszek, az ajtók szinte maguktól nyílnak, minden erőfeszítés nélkül? 8) Mit gondolnak munkámról bölcs vezetők és Isten szerinti tanácsadók? 9) Mi az, ami miatt jó érzés, hogy én én vagyok? 10) Mi az, ami beindítja, felszínre hozza ötleteimet, kreativitásomat? 11) Mi az, amit hajlandó vagyok feláldozni ennek érdekében? 12) Mit teszek, amit bátran fel merek ajánlani Istennek, mint neki tetsző ajándékot? 13) Mi az, amit fizetés nélkül is szívesen tennék, ha megengedhetném magamnak? 14) Mi az, aminek véghezvitele annyira fontos számomra, hogy ellenállnék a Sátán minden ostromának? Mit mond most neked Isten? Még nincs túl késő, fedezd fel látomásod, és kövesd!


Pál missziós úton volt. Könnyű felszereléssel utazott, fegyelmezte magát, kerülte mindazt, ami elterelné figyelmét, és mindig a célra összpontosított. „… egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:14). A sikeres vállalatok olyan küldetésnyilatkozat alapján működnek, amelyet minden csapattag megérthet, és amelyet mindig szem előtt tartanak. Isten ezt mondta Habakuknak: „Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2). Le kell írnod a látást, amit Istentől kaptál, rendszeresen el kell olvasnod, emlékezned kell rá minden időben, és aszerint kell élned. Legnagyobb ellenséged nem a szembenállás, hanem a figyelemelterelése. Hallottál már valaha a „fehér elefántról”? Amikor Sziám királya el akarta pusztítani valamelyik ellenségét, egy fehér elefántot ajándékozott neki. Abban az időben a fehér elefántot szent állatnak tartották, és senki nem merészelte volna visszautasítani a király ajándékát. A gond csak az volt, hogy a fehér elefántot nem volt szabad munkába állítani, viszont etetni kellett – méghozzá rengeteg étellel. Így tehát a király „ajándéka” végül teljes csődbe juttatta ellenségét. Ébresztő! Vigyázz a „fehér elefántokkal”, melyek elszívják idődet, energiádat és erőforrásaidat! Látomásod védelme érdelében élj ezek szerint a szavak szerint: „… tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá…, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjenek.” (Zsidók 12:1-3)


IMÁDKOZZ MINDEN NAP!

„Az imádkozásban legyetek kitartóak…” (Kolossé 4:2)
Egy kislány minden nap lefekvés előtt bedobta az egyik cipőjét az ágy alá. Amikor édesanyja megkérdezte, miért csinálja ezt, a kislány így válaszolt: „A vasárnapi iskolai tanítóm azt mondta, hogy ha reggel lehajolok, hogy benézzek az ágy alá a cipőmet keresve, erről eszembe fog jutni, hogy elmondjam a reggeli imámat, ha már úgyis térdelek.” Ha ez segít, te is hajítsd be a cipődet az ágy alá! Az imádság az az életerő, ami lelkileg fenntart bennünket. Dávid azt írta: „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?” (Zsoltárok 42_2-3).
Jack Hayford lelkész írja The Power and Blessing [Az erő és az áldás] című könyvében: „Nyaralni mentem, és már nagyon szükségem volt rá! Csodálatos volt, hogy eljuthattam a tengerpartra. De a negyedik napon… azt vettem észre, hogy belül üresnek érzem magam. Akkor jöttem rá, hogy négy napig nem olvastam egy szót sem a Szentírásból, nem imádkoztam, és nem is énekeltem. A nyaralásunk afféle menekülés volt. Annyira lefoglaltak minket a gyülekezet dolgai, hogy most egy ideig nem akartunk semmi „istenes” dolgot tenni. Ám hirtelen figyelmeztetett a belső üresség, amit éreztem. E tapasztalat által megtanultam, hogy nem tudok felfrissülni sem fizikailag, sem érzelmileg, ha elhanyagolom a lelki életemet.” A Biblia azt mondja: „Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni.” Csak akkor leszel képes szembenézni a nap mint nap felmerülő kihívásokkal , ha időt töltesz Isten jelenlétében, és belőle merítesz erőt.

Milyen hibát vétesz?

„A bölcsek nyugodt szavaira kell inkább hallgatni…” (Prédikátor 9:17)

Hibát követsz el, ha nem kérdezed meg magadtól: „Milyen hibát vétek?”. Egy vezető ezt írja: „Keveset gondoltam arra, hogy mi az, ami esetleg elromolhat. Feltételeztem, hogy a helyes út hibáktól mentes lesz. Nem ismertem el a hibákat, melyeket magam vagy mások ellen vétettem. Nem tanultam a saját tévedéseimből. Ha jobb vezető szeretnék lenni, nem szabad többé elkövetnem azt a baklövést, hogy nem kérdezem meg magamtól, miben hibáztam.” Nem az számít, hogy milyen sokszor hibázol, hanem az, hogy milyen gyakran követed el ugyanazt a hibát. Ha szeretnéd a hibáidat előnyödre fordítani:

1) Ismerd be a hibáidat! Miért nem tesszük ezt? Büszkeségből: fenn kell tartanunk a látszatot. Bizonytalanságérzet miatt: az önértékelésünk a teljesítményünkön alapul. Makacsságból: inkább tovább ostorozzuk az elpusztult lovat, mintsem eltemetnénk, és újat vennénk helyette. Íme egy új hír: az emberek már úgyis tudnak a hibáidról; ha beismered őket, nem lesznek meglepve, sőt, megkönnyebbülnek. Azt mondják majd: „Phű, végre rájött! Nem kell tovább tettetnünk, hogy nem látjuk!”

2) Fogadd a hibákat a fejlődés áraként! Tanulj meg úgy nézni a kudarcokra, mint a siker egészséges, elkerülhetetlen részeire. Az életben semmi sem tökéletes – te sem! Szokj hozzá!

3) Tanulj kitartóan a hibáidból! Ha mindenáron el akarod kerülni a hibát, sosem fogsz tanulni belőle, és végül majd ugyanazt a hibát ismételgeted újra és újra. Azoknak, akik hajlandók tanulni a kudarcaikból, nem kell megismételniük őket. William Saroyan író megállapítása: „A sikerből nagyon kevés bölcsességet szerzünk. Tanulj a tudománytól! A tudományos kutatásban a hibák mindig megelőzik az igazság felfedezését.”




Ne félj megkérdezni magadtól: „Mit nem vettem észre? Mi az, amit még nem tudok?” Vannak olyan emberek, akik mindig csak bajokra számítanak, ők a pesszimisták, nem is várnak semmi jót. Vannak azonban mások, akik hajlamosak azt feltételezni, hogy minden jó. Mindkét gondolkodásmód ártalmas. Ellisabeth Elliot az All That Was Ever Ours [Minden ami valaha a miénk volt] című írásában rámutat: „Minden általánosítás hibás, beleértve ezt a mostanit is – mégis folyton általánosítunk. Képeket alkotunk, majd kőbe véssük azokat, hogy ne lehessen rajtuk változtatni. Elutasítunk, vagy elfogadunk embereket, termékeket, programokat és propagandákat a rájuk aggatott címke szerint. Tudunk egy keveset valamiről, és úgy teszünk, mintha mindent tudnánk.” Tanuld meg pontosabban megkülönböztetni a dolgokat! Könnyű az alapján hozni döntéseket, amit tudsz, de mindig lesznek dolgok, amikről nincs tudomásod. Könnyű meghatározni az irányt az alapján, amit látsz, de mi az, amit nem látsz? Csak úgy tanulhatunk, ha hajlandóak vagyunk feltenni a kérdést: „Mit nem veszek észre?” Ez a kérdés megállásra és gondolkodásra ösztönöz téged és a körülötted lévőket. Könnyű látni a nyilvánvalót, de a nehéz kérdések hozzák felszínre azt, ami nem nyilvánvaló. Ha nem teszünk fel kérdéseket, akkor feltételezzük, hogy a terv valószínűleg tökéletes, és ha megfelelő gondossággal kezeljük, akkor nem lesznek problémák. Az életben megtanulod – gyakran fájdalmasan –, hogy a valóság nem ennyire egyszerű. Két dolog állíthat meg az utadon: a) a túlelemezgetés, míg lebénulsz, és félelmedben cselekvésképtelenné válsz; b) a túl kevés elemzést követő továbblépés, mielőtt még elégséges ismereted lenne, és elég bölcsességre tettél volna szert.




Egy stresszes értékesítői irodában a következő felirat csal mosolyt az arcokra: „Szeretsz utazgatni? Szeretnél új barátokat megismerni? Szeretnél több szabadságot a jövőben? Ez mind a tiéd lehet, ha még egy hibát vétesz.” A tévedéstől való félelem megakadályoz abban, hogy a legjobb teljesítményünket nyújtsuk, nem hagyja, hogy őszinte tanácsot és visszajelzést kérjünk, vagy nyíltan beszéljünk, mert félünk a kritikától vagy attól, hogy elfordulnak tőlünk az emberek. Ahhoz, hogy sikeres légy, meg kell engedned a körülötted lévő embereknek, hogy akár visszatartsanak. Ha nem kapsz visszajelzéseket, az katasztrofális következményekkel is járhat. Michael Abrashoff írja It’s Your Ship [Ez a te hajód] című könyvében: „Abban a pillanatban, amikor először hallottam az esetről [a USS Greenville amerikai tengeralattjáró tragikus módon elsüllyesztett egy japán halászhajót], az jutott eszembe, hogy a baleseteknél gyakran megérzi valaki a lehetséges veszélyt, de nem szól. Ahogy a Greenville-nyomozás is felderítette, amit a New York Times cikkében olvastam, hogy a tengeralattjáró legénysége »túlzottan tisztelte a parancsnokot ahhoz, hogy megkérdőjelezze annak döntését«. Ha ez a tisztelet, akkor én nem kérek belőle! Szükség van olyan emberekre, akik megérintik a vállad, és ezt mondják: „Biztosan ez a legmegfelelőbb mód?” vagy „Csak nyugalom! Lassíts!” vagy „Gondolkodj el ezen!” vagy „Megéri az, amit teszünk, hogy emberek haljanak, vagy sérüljenek meg miatta?” A történelem számtalan olyan esetet jegyzett fel, amikor hajóskapitányok vagy vállalatvezetők hagyták, hogy a megfélemlítés légköre alakuljon ki a munkahelyen, elhallgattatva a beosztottakat, pedig figyelmeztetésük megakadályozhatta volna a katasztrófát. Még ha azért vonakodtak is szólni, mert annyira csodálták a parancsnok szakértelmét és tapasztaltságát, olyan légkört kellett volna teremteni, melyben meg lehet kérdőjelezni a döntéseket, elősegítve ezzel az alaposabb ellenőrzést.”




Egy napon Cidkijjá király ezt mondta Jeremiás prófétának: „Akarok valamit kérdezni tőled, de ne titkolj el semmit előlem!” (Jeremiás 38:14). Cidkijjá ezzel olyan bölcsességről tett tanúbizonyságot, amivel mi nem mindig rendelkezünk. Valaki ezt írta: „Korábban kerültem a rossz híreket, de megváltoztam, és olyanná lettem, aki kéri őket. Már évek óta lehetőséget adok arra a hozzám közelállóknak, hogy nehéz kérdéseket tegyenek fel, és mondják el a véleményüket, ha nem értenek egyet velem. Nem szeretném, ha valaha is előfordulna, hogy hibát követek el, és aztán hallom, hogy valaki a csapatomból ezt mondja: „tudtam, hogy ez rossz döntésnek fog bizonyulni”. Azt akarom, hogy az emberek mondják a szemembe előre, és ne akkor, amikor már túl késő van ahhoz, hogy a tanácsuk segítsen. Ha valaki visszatart, mielőtt még végleg döntenél, nem jelenti azt, hogy nem lojális hozzád. Meg kell engedned, hogy fogós kérdéseket tegyenek fel, és belekössenek az ötleteidbe. A vezető meg kell, hogy adja ezt a döntési jogot a többieknek. Túl sokszor fordul elő, hogy a vezetők inkább olyan követőket szeretnének, akik behunyják a szemüket, és vakon követik őket, ahelyett, hogy nyíltan kimondanák, amit gondolnak. De ha mindenki csöndben van, amikor egy döntést fontolgatunk, valószínűleg nem lesznek csendben, amikor kiderül majd, hogy hová vezetett a döntés.” Sir Francis Bacon megfigyelte: „Ha valaki bizonyossággal indul, végül kétségei lesznek; de ha hajlandó arra, hogy kétségei legyenek az elején, akkor végül bizonyosságot talál.” Jób azt mondta: „Figyelmesen hallgattak rám, elnémultak, ha tanácsot adtam” (Jób 29:21). Folyamatosan fel kell tenned magadnak a kérdést: Hogyan viszonyulok a hibáimhoz? Beismerem őket? Tanulok belőlük? Megkapom a lehető legjobb visszajelzést?

A kor...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy félelmedben telhessenek napjaim, s tiszteletedből erőt nyerjek, hogy formálódhassam akaratod szerint! Ámen

   

Idősebb férfit ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbakat pedig mint öcsédet, az idősebb asszonyokat mint anyádat, a fiatalabbakat mint húgodat: teljes tisztasággal.
1 Tim 5,1-2

Minden fiatal rémálma, amikor egy idősebb elkezdi mondogatni: "Bezzeg az én időmben..." Használnak ezek a pesszimista monológok, erkölcsi prédikációk? Az én időmben nem sokat használtak, gyanítom, hogy így van ez ma is! A fiatal fiatalságából fakadóan most is habzsolni akarja a fényt, az öreg meg már tudja, hogy a nagy fény hamar elvakíthatja a látást. Tulajdonképpen nem volna semmi baj ezzel a világgal, ha az öregek emlékeznének rá, hogy ők is voltak fiatalok, és a fiataloknak is eszükbe jutna, hogy bizony egyszer ők is meg fognak öregedni...

Az öregeknek persze nem a fiatalokkal van gondjuk, hanem önmaguk fiatalságával! Az idős ember ugyanis emlékeiből él. Akinek fiatalsága értékek nélkül telt el, annak emlékei is szegényesek lesznek, aki fiatalságát nem arra használta, hogy értékteremtő életet éljen, az öreg korában sem tudja értékelni a napokat, s mindenkire csak panaszkodik. Érdemes belegondolni egy kicsit! Öregnek és magányosnak lenni... nos, ez önmagában is elég rossz! De öregnek és magányosnak lenni úgy, hogy közben az önbecsülését is elveszíti az ember, az már elviselhetetlen!

Az önbecsülésünket munkáló tiszteletet pedig csak kiérdemelni lehet, megkövetelni nem. Erre szoktuk mondani: "A kor nem érdem, hanem állapot." Sokan gondolják magukról, hogy idősebbek lévén ismerik az igazságot, s ezért aztán megmondó-emberekként untatják környezetüket. A fiatalok egyszerű közömbösséggel engedik tovább fülük mögött az ilyet, s mondják: "Jól van papa, majd meghallgatunk Téged erről máskor is!" Aztán vannak tapasztalatlan fiatalok, akik azt gondolják, hogy harminc, negyven és ötvenévesen is ugyanolyan lendülettel élhetnek, mint most. Olyan illúzió ez, amiből napra-napra gyógyulnak.

Ami mindig elszomorít, az az agresszivitás - verbális, fizikai, teljesen mindegy, ezek édestestvérei egymásnak - és a részvét teljes hiánya. Egyszer aztán, hosszú évek után az agresszív ember is magatehetetlenné válik, s az önérdekét hajszoló is kényszerűen eljut oda, hogy szüksége lenne együttérzésére. Ha valaki folyamatosan csak kritizálja környezetét, családját, gyermekeit, az ne csodálkozzon azon, ha öregkorára senki nem nyitja rá az ajtót vagy bedugják egy "szoc-otthonba"...

Az élet értelmét és szépségét a kooperáció adja. Aki megtanul együttműködni fiatallal és időssel, annak tartalmasan telnek a napjai. Aki embertársat lát a gyermekben, aki tisztelettel fordul idősek felé, aki úgy beszél lányokról, nőkről, hogy közben nem felejti el, hogy őt is anya szülte, annak napjai méltóságban telnek. Aki azonban elveti az élet tiszteletét, az nemcsak az Istent örök törvényeit veti meg, de önmaga méltóságát is aláássa, s emelődés és mások emelése, ékesítés és ékesedés helyett a teremtettség paródiájává válik... ezen azonban senki nem tud nevetni, csak sírni...

Anyagiak...

URam! Add, hogy, amit kaptam Tőled, bölcsen bánjak vele! Ámen




Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította, és a galambárusoknak ezt mondta: „Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!”
Jn 2,15-16

Mivel az Egyház nem mennyei, hanem a földi intézmény, ezért az egyházi életből a pénzt - legalábbis jelen gazdasági szisztéma szerint - száműzni nem lehet. Ahol persze pénz - sok pénz(!) - és emberek vannak, ott hatalmi kérdések is felvetődnek. A vatikán kétes pénzügyeit szívesen címlapra teszi a szenzációkkal manipuláló sajtó, de manapság már senki nem hiszi el, hogy minden rendben lenne egy ilyen nagy egyház kasszája körül... (Elvégre 'Vatikán'-államról beszélünk, s köztudottan a világban igen kevés ország dicsekedhet azzal, hogy a költségvetése minden szempontból kifogástalan lenne!) Ha megnézzük a fundamentalista, neoprotestáns kisegyházak/szekták gazdasági működését, akkor igen hamar "kilóg a lóláb", hiszen nem egyszerűen a tized könyörtelen behajtását tapasztalhatjuk, hanem azzal a hamis érveléssel találkozhatunk, hogy az Isten "igazán" a tized feletti adományokat áldja meg...

Nos, a JóIstennek ehhez - úgy gondolom - nem sok köze van, de az tény, hogy már az ószövetségben is a jóbel-sófárt (jubíleumi kürtöt) csak rós hassána-akor (zsidó újév) vagy nagyon-nagyon különleges alkalmakkor fújták meg... s ha valaki nagy adományt adott a zsinagógának, akkor bizony gyorsan megfújták! Ezekre mondja Jézus URunk: "kürtöltetnek maguk előtt"... magyarul: képmutatók. Tény viszont, hogy az a vallásos meggyőződés, amelyben túlságosan előtérben van az Én, az Ego, azaz: az ÉN üdvösségem, az ÉN megszentelődésem, az ÉN hitem... ott mindig a pénztárca vastagsága is nagyon fontos! Ezért is ennyire visszataszító azon élmény-keresztény "szuperhívőknek" a magatartása, akik anyagiakban is 'prezentálják', az őket csodáló többieknek, mennyire "áldja őket az úrjézus"... Nos, ezekhez Jézus URunknak annyi köze van, hogy rájuk mondta: "Képmutatók!"

Nagy kérdés a hívő ember számára, hogyan viszonyuljon az anyagiakhoz? Kiváltképp a pénzhez, amiből mindig kevés van, hiszen az "igények napról-napra nőnek" - ahogyan mondják. Pedig a válasz igen egyszerű: természetességgel! Ez azt jelenti: nem szélsőségesen. Aki szélsőséges/elvakult a hitében, az az anyagiakhoz való viszonyában is szélsőséges és elvakult... Aki megvizsgálja a különféle vallásos csoportok "pénzügyi stratégiáját", nagyon jó képet kap arról is, milyen vallásos irányzatot képvisel az adott egyház, felekezet. Aki tudja, hogy a pénzt elsősorban azokra kell költeni, akik őreá bízattak, annak nem gond, hogy a kevésen is hű maradjon, aki pedig a pénzben csak célt lát, nem pedig eszközt, annak hiába van teli minden csűrje, elveszejti önmagát.

Mivel a hit önkéntességen alapul - szabad akaratból szabad csak dönteni Isten mellett is -, ezért az adakozás is. Sokan mindent 'letudnak' az "egyházi adó" - pontosabban: egyház(község)fenntartói hozzájárulás - befizetésével, olykor még a templombajárást is), de az Isten nem kalmár, hogy kupeckodni lehessen vele! A templomunk, gyülekezetünk akkor lesz második otthonunk, ha észrevesszük, hogy rajta keresztül egy nagy család tagjai lehetünk... s akkor úgy is élünk, s tesszük a dolgunkat, mint egy családban - szeretettel.


Életünk...

A mai nap imádsága:
URam! Sokszor elégedetlenkedem sorsommal, s méltatlankodom életem alakulása miatt. Add, hogy Benned nyugalmat találjak, s bizonyságot tudjak tenni szeretetedről! Ámen

Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.
Róm 3,23
Nem vagyunk tökéletesek... No, ezt eddig is tudtuk, hogy ti. a teremtés eredeti rendjétől nap mint nap elhajlunk: szóban, cselekedetben és mulasztásban. Egyszer jobban, egyszer kevésbé, így aztán meglehetősen ritka azon pillanatoknak a száma, amikor megcsillan rajtunk az Isten dicsősége. Ilyenkor mondjuk: Átéltem az Isten kegyelmét! Megcselekedtem a jót - nem is tudom miért -, igazán nem belső késztetésből, hanem azért, mert a Gondviselés-rendezte körülmények erre ösztönöztek. Nem etikai érzékem kiválósága okán, hanem Isten kegyelme révén részévé váltam az eseményeknek, s munkálkodott rajtam keresztül a Lélek... Nos, ezek a pillanatos élmények/megtapasztalások azok, melyekért érdemes élni. Ezeken keresztül tisztít minket Teremtőnk, nevel és növel.


Híjával vagyunk Isten dicsőségének, de olykor mégis részesülhetünk benne. Ez az evangélium, a jó hír. Sokan vannak a világban, akik szélsőségesen látják az emberi létet, s a harmadik évezred elején is visszatükrözik azt a középkori nézetet, miszerint a földi élet nem más, mint siralomvölgy! Ha Isten eredeti elképzelése szerint nyomorúságot, szenvedést akart volna, akkor nem paradicsomot teremtett volna, hanem kénköves tűzzel kínzó poklot...

Az emberiség eddigi történelmét vizsgálva - sajnos úgy néz ki, arra a megállapításra kell jutunk -, hogy a poklot mi emberek teremtjük magunknak, s nem is olyan rossz hatásfokkal! Hiszen egyik ember a másik életét életre szólóan képes megkeseríteni, sőt alapjaiban tönkretenni... mi ez, ha nem maga a pokol? Az is elég "ördögi", hogy az Istentől jövő élet naponta felkínálkozó, természetszerűleg dinamikus, de árnyalataiban is csodálatos szépsége, s az egymásra-odafigyelés és -segítés helyett az emberek jelentős része - hívők is - csak magukkal foglalkoznak, s önző módon a bűneikkel *szöszmötölnek, ahelyett, hogy az arra fordított időt a jó megcselekvésére használnák!

    * Luther Márton ágostonrendi szerzetesként a legkisebb vétkeit is élet-halál kérdésnek vélte - s emiatt rettenetesen sokat gyötrődött, szenvedett -, mire Johann Staupitz, a rendi elöljárója azt mondta egyszer: "Ejnye, ejnye Márton testvér, csak képzelődsz! Ezek mind csak baba-bűnök (Puppen-Sünde) s, a mi Urunk Jézus Krisztust is csak képzelt Megváltónak hiszed!"

Ezévi Útmutatónk ajánló soraiban Gáncs Péter püspök urunk ezt írja: "A kereszténység ugyanis nem dualista vallás, mi nem két egyenrangú hatalom, a jó és a rossz antagonisztikus harcát hirdetjük... Pál apostollal együtt hisszük, hogy a jó a rosszat nemcsak legyőzheti, de akár meg is győzheti." Azaz: nem a gonosz uralmát, hanem a Jó győzelmét kell(ene) hirdetnünk, szóval is meg cselekedettel is. Igen, híjával vagyunk Isten dicsőségének, de olykor - Jézusért - mégis birtokolhatjuk. A kegyelem idejét ezért illene jól felhasználnunk, mert Isten szeretete ugyan végtelen, de a mi életünk véges! A Végtelenség vonzását azonban csak akkor értjük meg, ha szeretjük az Istent, s a felebarátot, azaz szeretjük az Isten-adta Életet, visszatükrözve benne az Isten szeretetét...




Hitért, szeretetért...




A mai nap imádsága:

Urunk! Látod botlásainkat, engedetlenségeinket, s látod azt is, hogy figyelmeztetésed ellenére zsákutcákba szaladtunk, mert hittünk a csillogásnak. Kérünk fordítsd életünket Magadhoz, hogy gondviselő szereteted életünk formálója legyen! Ámen

   

De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.
Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz .
Zsolt 73,23-24

A bizonyosság a legnagyobb erő. A hit olyan állapota ez, amikor már nem sejtéseink, hanem elemi megtapasztalásaink a Legnagyobb Erőről vértezik fel meggyőződésünket. A nem látható dolgok létéről való tudomás még kevés, több kell: az Isten (mentő) szeretetének megtapasztalása. Aki föntibe kapaszkodik, azt nehezen billenti ki egyensúlyából a lenti.

"Cogito, ergo sum" - gondolkodom, tehát vagyok. Szép meghatározása ez az embernek... Valóban, amire nagyon büszkék tudunk lenni, az az eszünk, jóllehet mégsem arról vagyunk híresek, hogy arra használnánk, amire tényleg szánta az Isten. Mert értelmi képességeinket nem egymás megalázására, kizsákmányolására, elpusztítására adta, hanem arra, hogy felismerjük: szeretnünk kell ebben a világban.

Aki rálépett a lélek formálódásának krisztusi útjára, az tudja, hogy a tudás nem más, mint a felülről jövő tanácsok alázatos elfogadása. Tanácsolás nélkül ugyanis nem úgy alakulnak dolgaink, ahogyan szeretnénk. Ha a "magunk esze" magasabban áll, mint az Isten maga, akkor kudarc elkerülhetetlen. A Föntire hagyatkozó, naponta imádkozó lélek jól tudja, hogy a létnek nincs vége a halállal, mert Isten örök. S mivel bennünk is van egy örök isteni lehellet, a lelkünk elpusztíthatatlan továbbélő része, ez vissza kell jutni az Egy és Örökkévalóhoz.

Ebbe a Gondviselésbe kapaszkodó embernek egészen más távlatai vannak már itt ebben a látható világban is. Tudja, mi az ami fontos, s mi az, ami csak "kellék" a szerep eljátszához, de az enyészet foga gyorsan szétmorzsolja. Bármennyire is szép a ruha, akármilyen bársonyosan is simogat, ha a "színész" nem tudja a szerepét, csapnivaló lesz az előadás... Nincs senki, aki tökéletesen tudná a szerepét. Az előadás hosszú, s játszani akkor is kell, ha már se akarásunk, se erőnk nincs. Ilyenkor kell meghallani, mit suttog a Lélek, s ilyenkor kell jól erősen megszorítani azt a kezet, amit a Gondviselés felénk nyújt...


Jó hír...

A mai nap imádsága:

Uram! Add nekem a lét titkának megértését csak annyira, hogy időnként szárnyalhassak Veled, s megtapasztaljam a bűn gravitációjára mosolygó szabadság szárnyalását! Ámen
   
Minekutána pedig János tömlöczbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangyéliomát, és mondván: Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa, térjetek meg, és higgyetek az evangyéliomban.
Márk 1,14-15 (Károli Gáspár)

Az archaikus csengésű Károli-féle evangélium-fordítás talán méginkább felidézi bennünk, hogy Isten országáról szólni, beszélni, azt hirdetni - költészet nélkül nem lehet. Ahogyan a valóságot leginkább a költészet tudja magába zárni, úgy az Istent is csak a himnikus gondolatok képesek emberek közé hozni. Szépen szólni és élni: himnusz.

Isten országának beteljesedése az élet szavának, az evangéliumnak a meghirdetését jelenti. Az "evangyéliom", a jó hír az, hogy Isten itt van köztünk, bennünk van - és ha mi a szeretetben vagyunk - Őbenne vagyunk.. Ennél pontosabb meghatározást is lehetne adni, de Isten az életet nem "fejtörésre" szánta, hanem megélésre, hogy átéljük benne a növekedés és a kegyelem, az elhordozás a gondviselés, s különösen a megbocsátás titkait. Mindezekhez persze idő szükségeltetik, amit a ma embere ugyan eszelősen igyekszik kihasználni, de mégsem él vele. Generációk nőttek fel, az idő esztelen "agyonütésében" - károsítva a jelent, önmagukat és jövőjüket, sőt saját örökkévalóságukat is. Mert aki nem gondol Istenére, az abban a szörnyű látszatban élheti le az életét, hogy idejét a legérdemesebbel tölti... "Gondolj a te Teremtődre, ifjúságodnak idején"

De mi is az Isten országa? Megtalálni az "érdemest", az ér-nemest, azaz visszamenni, ahhoz a nemes forráshoz, ahonnan minden ered, azaz megtalálni az Istent magát. Ha átéltem, s tudom, hogy honnan fakad életem, s hová tart, akkor enyém lehet az életemben a hegyi patak vidám csobogása és szédítő vágtája, a folyó bátor szaladása és sziklákat görgető ereje, de átélhetem a megnyugvás kanyargós méltóságát is, hogy cseppnyi létem végül beleérjen az Isten minden kérdésemet megválaszoló Végtelen Szeretet-Óceánjába.




Megtérés...

A mai nap imádsága:

Istenem! Add, hogy ne csak nézzem ezt a világot tétlenül, de lelki szememmel meglássam benne azokat a pillanatokat, amikor munkatársul akarsz elhívni engemet is. Adj nekem egyre több készséget a jóra, hogy harmóniába kerülhessek teremtettségbeli rendeddel, s boldogan élhessek Általad másokért! Ámen


A sokaságnak tehát, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelje, ezt mondta: "Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik." A sokaság pedig megkérdezte tőle: "Akkor hát mit tegyünk?" János így válaszolt nekik: "Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék."
Lk 3,7-14

Keresztelő János a Jordán partján keresztel... (Minden írásos forrás a "bemerítés" szót használja, egyedül az ősi magyar nyelv az, amely tudja, hogy mi történik ott, egyszerűen "keresztelnek" - de ez egy másik fontos kérdést vetne fel...) János keresztel, s eközben szociális érzékenységre buzdítja hallgatóit. Azokat különösképpen, akik elfelejtették, hogy a közösség szolgálatára rendelte őket is az, s nincs másfajta tevékenység, amin megnyugodna a Mennyei Atya áldása.

Hallgatósága között ott vannak a farizeusok is, akik különösen büszkék voltak ábrahamita voltukra. Életük mesterkélten megszervezettsége, képmutató vallásoskodásuk gyakran váltak nemcsak Jézus, de a jóérzésű emberek céltáblájává is... Hiszen a Világteremtő Hatalomról, a mindenki fölött álló Istenről "nemzeti-istenként" gondolkodni természet-ellenes. A Mindenhatót (El Saddáj-t) gyakorlatilag "Ábrahám, Izsák és Jákób Istenévé" fokozták le, márpedig Isten csak Egy van, s azt nem tudhatja magának egyetlen nép vagy közösség sem! Így nincs "muzulmán isten", nincs "magyarok istene" sem - Isten csak Egy van... Az, hogy a vallástörténelem pontosan ennek az ellenkezőjéről tudósít - az megint egy másik, bonyolult kérdés...

Minden emberben ott lakozik a gyarlóság is: a könnyebb ellenállás felé törekvés. Rabszolgává, alárendeltté tenni a másik embert egyidős az emberléttel. Míg korábban nyilvános brutalitással igázott le egyik nép egy másikat, hogy piramist építsen, szolgálja a "Pax Romanát" (Róma békéjét) vagy munkatáborokban vérverejtékével szolgálja a hitleri "Harmadik Birodalom" érdekeit, manapság ez kifinomultabb formákban jelentkezik: tisztességtelen piaci magatartás, tőzsdei spekuláció, politikai-gazdasági nyomás. Így esett meg az, ami történelemben már sokszor megismétlődött, s nem az 1930-as évekbeli nagy gazdasági világválságban látott először napvilágot, hogy az ember harácsoló kedve következtében oda jutott a világ, ahová... Folyamatosan elértéktelenedik a pénz, s hiába dolgoznak becsülettel az emberek, a vásárló-érték hétről-hétre, hónapról hónapra, egyre csak csökken. Ami még ennél is szomorúbb, hogy az emberek egymás közötti bizalma inflálódik, veszít értékéből napról napra...

Keresztelő János megtérést prédikál/követel. Aki erre nem hajlandó, számolnia kell azzal, hogy az ítélet fejszéje lesújt rá. Nincs kivétel! Nemzeti hovatartozás, világnézeti különbözőség, vallásoskodó buzgalom - egyik sem jelent kibúvót az EgyIsten számonkérése alól! A valóban keresztény - azaz Jézus-követő - ember jól tudja ezt. Ezért megragadja az alkalmat akár "áron is", hogy enyhítsen a másik ember fájdalmán. Nem azért, mert retteg az utolsó ítélettől, hanem azért, mert számára ez az Istennel történő lelki találkozás erőt adó lehetősége...

A hit szemeinek kifejlődése

"Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van..." Jn 3,36a


Amint a céltudatosan eltervezett tíz évedet éled Isten dicsőségére, ez változást fog követelni a fontossági sorrendedben, az időbeosztásodban, a kapcsolataidban és minden egyéb területen.

Mindenekelőtt, be kell hívnod Jézust életed minden szobájába. A szíved olyan mint egy ház, rengeteg szobával. Van benne konyha, hálószoba, nappali, dolgozó szoba. Ezek a szobák az életed különböző területei.

Minden olyan szoba, melyben aggodalom és félelem uralkodik olyan hely, amelyet nem nyitottál ki Jézus előtt. Lehet, hogy nem nyitottad ki előtte a kapcsolatok szobát vagy az anyagiak szobát. Vagy nem hívtad Őt be a hálószobádba vagy a dolgozószobádba.

Valahányszor aggodalmaskodsz, azt jelenti, hogy Jézus nincs bent abban a szobában, mert ha Ő belép egy helyre, akkor betölti azt békével. Tehát az aggodalmaid és a félelmeid életed azon területeiről beszélnek, melyek nincsenek még Jézus Krisztus uralma alatt.

Ez azért fontos, mert Jézus azt mondja, hogy be kell hívnod Őt az életedbe - a szíved szobáiba - ahhoz, hogy úgy lásd az életed amilyen az valójában, - hogy megláthasd Isten királyságát (Jn3, 36). Ha Istent akarod követni ezekben a céltudatosan eltervezett években, el kell döntened, hogy kinek szeretnél élni: Istennek vagy magadnak.

Talán habozol, ha arra gondolsz, hogy vajon lesz-e elég erőd Istennek élni? Ne aggódj. Isten mindent megad amire szükséged van, ha úgy döntesz, hogy Neki szeretnél élni. A Biblia azt írja: "Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket." (2Pt,1-3).

Most, a céltudatos éveid elején, itt az idő, hogy döntést hozz ebben a kérdésben. Hidd el, hogy Isten szeret téged és tervei vannak veled! Hidd el, hogy arra lettél teremtve, hogy örökké élj! Hidd el, hogy nem számít mit követtél el, Isten meg akar bocsájtani neked!

Fogadd el Jézust mint életed Urát és Megmentőjét. Fogadd el Tőle a bűneid bocsánatát. Fogadd el a Szent Szellemet, aki erőt ad ahhoz, hogy a hit szemével láss és céltudatosan éld az életed. A Bibila azt írja: "Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van..." (Jn 3, 36a).

Bárhol is olvasod ezeket a sorokat, arra hívlak, hogy hajtsd meg a fejed és suttogd el azt az imát, mely megváltoztatja az örökkévalóságodat: "Jézus, bízom benned és elfogadlak Téged". Hajrá!



A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. (Róma 6:4 MBT)


Ezen a héten a hit szemeinek kifejlődéséről beszélünk. Amikor szellemileg újjászületsz, Isten megnyitja a szellemi szemeidet és ez képessé tesz téged, hogy meglásd az Ő munkáját magad körül és hogy meglásd azt a számtalan lehetőséget, amit eléd helyezett.

Isten szintén meg fogja nyitni a lelki füleidet, így képes leszel meghallani, amit az emberek valóban mondanak, ahelyett, hogy azt hallanád, amit szerinted mondanak. Amikor Jézus belép az életedbe, akkor Isten megnyit egy egész sor lelki érzéket, ami segít, hogy az életet az Ő szemszögéből lássuk.

Hadd adjak egy egyszerű példát arról, hogy ez hogyan működik. Megtörtént már veled, hogy olvastad a Szentírást és ahogy olvastál egy igeverset, az egyszer csak megnyílt neked és azt gondoltad:
-"Húúú, hogyhogy ezt eddig még nem vettem észre?" -Annak ellenére, hogy már vagy tizenötször olvastad ezt az Igét, még sosem láthattad meg azt az igazságot, ami az imént kipattant számodra.

Mi történt? Isten egyszerűen megnyitotta a szellemi látásodat.

Most, ahogy tegnap is említettem, mutatok neked néhány alapvető lépést, azzal a céllal, hogy kifejleszd a hit szemeit, hogy hit által éld az életed, hiszen hit által kell élned, különben sosem leszel képes arra, hogy végrehajtsd Isten tervét az életedre nézve.

Az első hitbeli cselekedeted Jézus behívása az életedbe - annak minden szobájába -, ahogy tegnap említettük.
A második az, hogy nyilvánosan felvállalod Jézust. Legtöbben nem is gondolnánk, mekkora szerepe van a bemerítkezésnek hitünk növekedésében, pedig ez egy igen erőteljes hitbeli lépés, amit Isten arra használ fel, hogy felszabadítsa az Ő erejét a te életedben.


Jézus akarja, hogy nyilvánosan közösséget vállalj Vele és tanítja is, hogy ez egy nagyon komoly kérdés. Jézus mondja:


"Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” (Márk 8:38 MBT)

Ez elég durván hangzik. De ez azért van mert Jézus tudja, milyen kritikus fontosságú terület ez. A Biblia azt mondja: "A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk". (Róma 6:4 MBT)
Arra, hogy egy új életet éljünk -- követjük Jézust, hogy beteljesítsük életünk célját -- a bemerítkezésünkben mutatott engedelmességünk hatalmaz fel.

Értsd meg, a bemerítkezés nem tesz automatikusan Jézus családjának tagjává; kizárólag a Krisztusba vetett hit tesz azzá. Mégis alapvetően a bemerítkezés mutatja meg, hogy Isten népéhez tartozol. Akárcsak a jegygyűrű, ez is egy látható ábrázolása annak a belső elkötelezettségnek, ami a szívedben van.

Ez nem olyan döntés, amit arra az időre halaszthatsz, mire szellemileg éretté válsz. A Biblia egyetlen feltétele: Higgy! Az Újszövetségben az emberek azonnal bemerítkeztek, mihelyt valódi élő hitre jutottak. Nincsen késleltetett bemerítés az Újszövetségben.

Ha még nem merítkeztél be hited kifejeződéseként Krisztusban, akkor engedelmeskedj Jézusnak és merítkezz be, amilyen hamar csak lehetőséged van rá.

A lelki növekedés épitőkockái


"Továbbra is a Krisztusról prédikálunk mindenkinek, teljes bölcsességgel intve és tanítva minden embert, azért hogy Krisztusban érett emberként állíthassuk Isten jelenléte elé." (Kol 1:28 NCV)

Úgy hiszem van egy logikus sorrendje a tudás, perspektíva, meggyőződés, készségek és a jellem felépítésének. Először meg kell alapozni a tudást. Mivel a lelki növekedés Isten szaván alapszik, a tanulás első fázisa a Biblia ismerete. A meggyőződésünknek és látásmódunknak a Biblián kell alapulnia.

Az Ige ismeretén kívül látásmódra is szükséged van. Minél jobban megismered Isten szavát, annál inkább kezded Isten szemszögéből látni az életet. A meggyőződés általában a látásmódból nő ki. Ha egyszer elkezded Isten szemszögéből nézni a dolgokat, biblikus meggyőződés kezd fejlődni benned. Isten céljainak és terveinek megértése megváltoztatja a motivációdat.

A meggyőződés aztán motivációt ad a lelki szokások fenntartására. Az ismétléseken keresztül, ezekből a szokásokból készségek vállnak. Már nem kell többé tudatosan oda figyelned rájuk. Amikor valamit megtenni könnyűvé válik, azt nevezik készségnek.

Ha az Ige ismeretére, a látásmódot, meggyőződést és a hozzáuk illő képességeket tesszük, akkor végeredménye a jellem! Először tudod, aztán megérted, utána elhiszed teljes szíveddel, később cselekszed. Az eredmény a jellem.

Itt van öt kérdés, amit meg kell kérdezz magadtól a közösséged keresztényi tanításával kapcsolatban:

* Megtanulják az emberek a Biblia tartalmát és jelentését?

* Tisztábban látják magukat, az életet és másokat Isten látószögéből?

* Az emberek értékrendje jobban összehangolt Istenével?

* Készségesebbekké váltak Isten szolgálatában?

* Jobban kezdenek hasonlítani Krisztushoz?

Ahogy Pál mondja a Kolossé 1:28.-ban "Továbbra is a Krisztusról prédikálunk mindenkinek, teljes bölcsességgel intve és tanítva minden embert, azért hogy Krisztusban érett emberként állíthassuk Isten jelenléte elé."

A Saddleback gyülekezetben a lelki érettséget illető célunk nagyon tiszta: dicsőséget hozni Istennek azzal, hogy Jézus Krisztusnak -míg vissza nem tér- annyi krisztusi jellemmel rendelkező tanítványt adunk amennyit csak tudunk!



Célok, melyeket Isten megáld


„Nem futok cél nélkül. Úgy küzdök, mint egy ökölvívó, aki megüt valamit – nem csak a levegőt.” (1Kor 9,26 NCV fordítás)


Célok nélkül esélyed sincs, hogy 2014 más legyen, mint amit 2013-ban tapasztaltál. Alapjaiban az életed többnyire mindig ugyanaz marad. A hosszú távú célok őriznek meg a rövid távú akadályok miatti csüggedéstől.

Mindannyiunkat meghátráltatnak különböző dolgok. Minden nap foglalkozol velük, de ezek az akadályok nem fognak visszahúzni vagy lelassítani, ha mindig arra figyelsz az úton, amit el akarsz érni. Az 1Kor 9,26-ban azt mondja a Biblia: „Nem futok cél nélkül. Úgy küzdök, mint egy ökölvívó, aki megüt valamit – nem csak a levegőt.” (NCV fordítás)

Ha nem a levegőbe akarsz ütni ebben az évben, akkor már most tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket:

* Mi a célod a házasságoddal?
* Mi a célod a családoddal?
* Mi a célod a munkáddal?
* Mi a célod a szellemi fejlődésedben?

Célok nélkül csak a „parton hajózol”, csak eléldegélsz valahogy, de sosem fogod azt az életet élni, amit Isten szánt neked. A célok azonban önmagukban nem adnak választ. Isten nem fogja méltányolni minden kitűzött célodat.

Isten azokat a célokat áldja meg, amelyek:

*

Tiszteletet és dicsőséget hoznak Neki. Az 1Kor 10,31-ben azt mondja a Biblia: "Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!" A bűnt kivéve bármit tehetsz Isten dicsőségére. Ha helyes a motivációd, bármit tehetsz az Ő dicsőségére.
*

Szeretet által motiváltak. Istent sokkal jobban érdekli, hogy miért teszel valamit, mint hogy éppen mit teszel. Isten nem áldja meg a félelemből fakadó céljaidat, viszont megáldja mindazokat, amelyek a szereteten alapulnak. A Biblia azt mondja az 1Kor 16,14-ben: „Mindent szeretettel tegyetek!” (NLT fordítás) Céljaiddal a szeretetet kell kifejezd Isten vagy az emberek felé.
*

Isten életedre vonatkozó tervét kell betölteniük. Isten azért helyezett a Földre, hogy megtedd ezt az öt dolgot: okozz örömöt Istennek örömöt, légy az Ő családjának része, válj Krisztushoz hasonlóvá, szolgáld Istent, és oszd meg az életed örömüzenetét. Ha a célod hozzájárul, hogy beteljesedjen ez a terv, Isten meg fogja áldani.
*

Hitből fakadjanak. Legyenek a céljaid elég nagyok ahhoz, hogy Isten segítsége kelljen a megvalósításukhoz. Ahelyett, hogy elhatároznád, hogy lefogysz 5 kg-ot 2014-ben, miért nem határozod el, hogy fogysz 20-at? Istentől kell függnöd ebben is. A Biblia azt mondja: "Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni." (Zsidó 11,6 NIV fordítás).
*

Isten ereje által valósuljanak meg. Nem fogod elérni 2014-es céljaidat Isten ereje nélkül. Saját erődből nem tudsz egészséges lenni. Saját erődből nem tudsz javítani a házasságodon. Azokat a célokat, amelyek igazán fontosak az életedben, nem érheted el Isten ereje nélkül.

Vess egy pillantást a 2014-es céljaidra. Tisztességet és dicsőséget hoznak Jézusnak? Ha még nincs egy célod sem, kezdd el ma, és tűzz ki néhány célt!

Beszéljünk róla:

* Melyek a 2014-re kitűzött céljaid?
* Vajon Isten megáldja ezeket? Miért igen, vagy miért nem?
* Miben szeretnéd, hogy 2014 más legyen, mint az elmúlt esztendő?



Ugyanaz a Lélek munkálkodik


"Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához." Efézus 2:18



Réges-régen, egy messze-messze földön frusztráltan éreztem magam az egyik munkatárasam miatt. Tulajdonképpen a "frusztráltan", még eléggé enyhe kifejezés is erre; ellenséges érzések voltak bennem a munkatársammal szemben.

Hidegháborús kifejezésekben megfogalmazva: kisebb harcok és vitatkozások voltak közöttünk. Mindketten vártunk valamire, de egyikünk sem akart cselekedni. Jézus testvére, Jakab azt mondja, hogy ezek a kis vitatkozások is a tagjainkban dúló önző kívánságok bizonyítékai (Jakab 4:1-2). Megértettem: a probléma gyökere az, hogy nem jövünk ki egymással, még akkor sem ha "a Szent Lélek, akit Isten belénk helyezett, vágyakozásra késztet, hogy hívők legyünk." (Jakab 4:5 New Living Translation)

Isten ezt suttogta a fülembe: "Ugyanaz a Lélek munkálkodik benned is, mint őbenne."

Érted ezt? A Lélek, amely benned munkálkodik, ugyanaz a Lélek ami benne is munkálkodik.
Ismersz olyan hívőket, akikkel egyszerűen nem tudsz kijönni? Emlékezz, ugyanaz a Lélek munkálkodik mindkettőtök szívében.

Mit teszel majd idén annak érdekében, hogy békét teremts azokkal, akikkel képtelen vagy kijönni?