2017. augusztus 8., kedd

A HIT HÁROM IGEIDEJE


„De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten." (János 11:22)
Amikor bátyjuk, Lázár meghalt, Mária és Márta Jézusért küldtek. Figyeld meg a hit három igeidejének működését ebben a történetben. Először: múlt idő. Összetört szívvel ezt mondta Márta Jézusnak: „...ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem" (János 11:21). Ezt hívják „bárcsak" hitnek. Ilyeneket mondunk: „Bárcsak Jézus ide­jében éltem volna" vagy „Bárcsak egy bizonyos személy imádkozott volna értem". A „bárcsak hit" temetést tervez, nem feltámadást. Másodszor: a jövő idő. Amikor Jézus azt mondta Mártának, hogy Lázár újra élni fog, Márta így felelt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon" (János 11:24). Ezt hívják „majd egy napon" hitnek. Azok, akiknek „majd egy napon" hitük van, szívesen énekelnek a mennyország arany utcáiról. Náluk minden a jövőhöz tartozik. De ha hiszel Krisztusban, ismerned kell a jogaidat, kiváltságaidat, és a rád ruházott hatalmat - már most! Ha tisztában vagy mind­ezekkel, a szemléletmódod elkezd megváltozni. Végül: jelen idő. Márta ezt mondta: „De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten." Ez a „most is" hit. Bármin is mentél keresztül, Istennek van hatalma arra, hogy újra felemeljen, feltámasszon. Lehet, hogy elváltál, elvesztetted a munkádat vagy az otthonodat, le­het, hogy makacs, rossz szokásokkal küzdesz, lehet, hogy állandó kudarcérzéssel élsz. Nem számít. „Most is" - Isten kegyelmével és erejével ki tudsz jönni ebből, és új életre tudsz kelni. Reményeid és álmaid be tudnak teljesedni. Csak annyit kell tenned, hogy imádkozol, és behívod Jézust az élethelyzetedbe.


Adakozás – öröm vagy üröm?

„A jókedvű adakozót szereti az Isten.” (2Korinthus 9:7)

A Biblia azt mondja: „Aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre… Így mindenben meggazdagodtok, hogy minden helyzetben nagylelkűek lehessetek” (2Korinthus 9:6-11 NIV).

Az adakozás számodra öröm vagy üröm? Nem arról van szó, hogy fukarok volnánk, vagy hogy ne akarnánk támogatni Isten munkáját; egyszerűen csak aggódunk, hogy ha mi nem törődünk a saját érdekeinkkel, akkor senki sem fog törődni velük. De ez alaptalan félelem! Olyan, mintha a földműves attól való félelmében, hogy elveszíti a vetőmagot, nem volna hajlandó bevetni a földjét. Ne kuporgasd azt a magot, amit Isten arra szánt, hogy elvesd, hogy aztán legyen mit aratnod! Isten ígérete így szól neked: „Ha bőkezűen vetsz, bőségesen fogsz aratni.” Ha első helyre teszed az Istennek való adakozást, nem kell félned. Jézus azt mondta: „Tegyétek első helyre Isten munkáját, és tegyétek meg az Ő akaratát! Akkor a többi is a tiétek lesz” (Máté 6:33 CEV). Ha arra törekszel, hogy hűséges csatorna legyél Isten országa számára, Isten azt ígéri neked, hogy: „megsokasítja vetőmagodat”. És még többet is: „mindenben meggazdagodtok”. Ha betársulsz Isten munkájába, Ő gazdagon megjutalmazza minden jó tettedet.

Ha Isten nézőpontjából tekintesz a pénzedre, nem attól fogsz félni, hogy túl sokat adsz, hanem attól, hogy túl keveset vetsz!


Ő JELEN VAN


„Isten... mindig biztos segítség a nyomorúságban." (Zsoltárok 46:2)

Randy Reid 34 éves építőmunkás egy csaknem elkészült víztorony tetején hegesztett Chicago külvárosában. Melissa Ramsdell tudósítása szerint Reid lekapcsolta magát a biztosítókötélről, hogy elérjen néhány csövet, amikor egy fém szállítókosár megcsúszott, és meglökte az állványzatot, amelyen a munkás állt. Az állvány megbillent, és Reid elvesztette az egyensúlyát. 33 méteres zuhanás után egy szemétkupacra esett, épp csak megúszta, hogy nem kövekre és építkezési törmelékre zuhant. Egy másik munkás felhívta a mentőket; amikor azok kiérkeztek, Reid eszméleténél volt, mozgott, és a fájós hátára panaszkodott. A zuhanás láthatóan nem vette el Reid humorérzékét! Amikor a mentősök hordágyra tették, hogy a mentőbe vigyék, Reid egyetlen dolgot kért: „Csak le ne ejtsenek!". Az orvosok később megállapították, hogy a balesetben csupán Reid egyik lába zúzódott. Néha mi is Randy Reidre hasonlítunk. Isten megvéd minket a harmincméternyi zuhanás ártalmaitól, mi mégsem tudunk bízni abban, hogy átvisz minket a következő 10-20 centi méternyi akadályon. Mivel bűnösök vagyunk, elbukunk. Testünk romlandó, ezért betegek leszünk. Halandók vagyunk, tehát meghalunk. Nagy rajtunk a nyomás. Az aggodalmak gyomorfekélyt okoznak. Az emberek megfélemlítenek. A kritika megbánt. Járványok pánikot keltenek. A halál üldöz minket. Mi a válasz? „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban." Az egyik fordítás ezt így adja vissza: „mindig jelenlévő segítség". Amikor az életben „rázós helyzetekbe kerülünk", hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy egyedül maradtunk, pedig éppen az ellenkezője az igaz. Abban a pillanatban - jobban, mint bármikor - Isten szeretetének és törődésének középpontjában vagyunk. Igen, még akkor is, amikor látásunk homályos, gondolkodásunk ködös, hitünk eltűnőben van, és ha felnézünk, nem látjuk Őt tisztán - Isten jelen van.
Egység...

A mai nap imádsága:
Uram! Szentlelked által tégy késszé a másokkal való építő együttműködésre, hogy életünkben nyilvánvalóvá váljon akaratod! Ámen

A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint,
Róm 15,5

Kölcsönös egyetértés... Minden szép és jó kialakulásának alapköve. Wolfgang Engler német szociológus mostanság megjelent "Lüge als Prinzip" (Hazugság, mint alapelv) c. könyve jól megfogalmazza korunk aktuális problémáját: Minden a hazugságra épül! Példamondatok sokaságával támasztja alá: "Az Ön pénze a mi bankunknál a legnagyobb biztonságban van!" "A mi autónk a legjobb a piacon!" "Ez a termék nem tartalmaz káros anyagokat!" ... de hasonló hazugságok sokasága szövi át a mindennapi életünket is. Házastársak közötti kommunikációban: "Nem, tényleg nincs semmi bajom!", barátnők egymás közt: "Persze van időm, csak mondjad!" vendégségben: "Igazán finom volt a vacsora!" stb...


Kölcsönös egyetértés a "Krisztus akarta szerint" alapvetően más kapcsolatrendszert jelent. Ebben az alapelv a szeretet, s nem a múlandó emberi kapja az elsődlegességet, hanem az "isteni", amely áldozatrakész szeretet. A keresztény ember ezt a szeretetet igyekszik képviselni, próbál egyre jobban hasonlóvá válni, ahhoz a Krisztushoz, aki életének (m)értéke.

A krisztusi ember tudja, hogy élete véges, időbe és térbe bezárt, de azt is tudja, hogy lelke az örökkévalóságra teremtetett. Ezért nagylelkű az idővel kapcsolatban is! Vannak olyan keresztények, akik szívesen támogatnak közösségi "projekteket", de ha sajátjukból, saját idejükből, saját financiális erejükből kell áldozatot hozni, akkor pillanatok alatt bezárulnak... Nyomorúság ez, hiszen nagyon kis dolgokkal, nagyon nagy örömet lehet szerezni! Egy látogatás, egy meghívás, a másik meghallgatására áldozott félórácska óriási erőket szabadíthat fel! Sok keresztény ember életét azért nem találják vonzónak, mert csak "maguknak élnek", elzárkóznak a "bűnös világtól" - ahelyett hogy életük sóként feloldódva ízt adna környezetüknek. A Mester mondja: "Ti vagytok a föld sója!" -, ők ehelyett zárt közösségben koncentrálódva marják egymást - törvényeskedésben és képmutató ítélkezésben - a kegyesség látszatára kínosan ügyelve.

Az valódi kereszténység az igazságra alapul: "A világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését" - azaz, a világ vágyakozik a krisztusi emberek közelségére. Ha a keresztény ember nem vállalja fel hivatását, s nem oldódik fel, nem ad ízt a világnak, akkor mint "romlott sót" kidobják, s tudjuk, hogy ez a jézusi abszurd kijelentés mit takar...


Elhivatás...

    A mai nap imádsága:

    Uram! Segíts növekedni szeretetben és alázatban, hogy közeledben tudjak élni! Ámen.

   
Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha.
2 Pt 1,10

A teljesítmény-növeléssel/elvárással járó stresszről egyre gyakrabban esik szó a médiában. MIndenki vallja: valamit tenni kellene... De mit? Csak Európában 40 millió túlságosan nagy stresszel járó munkahalyet tartanak számon! A munkahelyi izgalmak, a megélhetés gondjai pedig olyanok, mint a savas eső - idővel mindent tönkretesznek: megfakulnak az emberi kapcsolatok, ellaposodik az életkedv, sőt még beteggé is tehetik az embert. S most az igében is azt olvashatjuk: "Igyekezzetek!" Akkor a lélek világában is a teljesítmény számít?

Ha így gondolnánk, akkor félreértenénk az igét. Sajnos mindig akadnak olyanok, akik nem értik, hanem koncepciójukat "beleértik" az Isten igéjébe, s a "buzgóságukért" így nagy árat fizetnek nemcsak ők maguk, de környezetük is. Péter apostol azonban nem azt mondja, hogy "még többet", hanem ezt: "még jobban" - s a két kifejezés alapjaiban mást jelöl. A mennyiség csak a materialista filozófiában csap át minőségbe, valójában bármilyen sok kavicsot gyűjtök egybe, abból még nem lesz virágzó rét, daloló madarakkal... "Kritikus tömeg" persze létezik, amikor minőségváltás következik be, mert már elegendően sokan vannak ahhoz, hogy kikényszerítsék a rosszat vagy megcselekedjék a jót.

Isten országának (ami bennünk és közöttünk van) törvényei egészen mások! Itt nem a mennyiség, a minőség számít, hiszen Jézus Urunk is így tanítja: "Egy kis kovász az egész tésztát megkeleszti". Azaz: egy fecske nem csinál nyarat, de jelezheti, hogy közeledik a nyár... Ezért fontos a "minőségi" Krisztus-követés, példa-adása annak, hogy mire teremtette Isten az embert.

Aki ezt felvállalja, aki ezt az életformát gyakorolja "még jobban", az "nem botlik meg soha"... Nem azért, mert annyira erős és ügyes, hanem azért, mert mindig biztos helyre lép, Megváltó Urának spirituális lábnyomába...


Elmúlás...

A mai nap imádsága:

Uram! Mutasd meg mindennap szereteted csodáit, hogy ne felejtsem el életem célját! Ámen


Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.
Zsid 13,14

Bolond ember az, aki hídra akar házat építeni - mégis sokan vannak, akik ezt teszik. Korunk egyik divatos szolgenje: "Nem a cél fontos, hanem az útonlevés maga". Ez az állítás azt kívánja bizonyítani, hogy életünk történései, élményei a lényegesek, s nem az, hogy mivé válunk általuk. Pontosan ennek az ellenkezője a valóság! Hiába hajszolja valaki magát bele egy olyan életritmusba, mely egyre több és több eseményben való részvételt eredményez, boldogabb nem lesz tőle. Az élvezetek eszelős gyűjtögetése sem visz közelebb a teljességhez, a legális és illegális drogok ígérete is csak tovaillanó délibáb.

A cél nagyon fontos, hiszen a teremtettségnek, benne minden egyes létezőnek célja van. Születésünk, a halálunk kezdete, s halálunk egy másik létformába való beleszületés. A célt nem mi tűztük ki, Termetőnk kódolta testünkbe-lelkünkbe. Amit mi tehetünk, hogy belesimulunk akaratába - vagy éppen ellenkezünk. Sajnos nagyobb bennünk a készség az ellenkezésre, mint a kooperációra. Az eredendő bűn generálja bennünk a tévhitet, hogy igazán akkor tudunk boldogok lenni, ha nem kötöz minket semmi, s igazán nagyot, ami szétfeszít minden korlátot, csakis Isten nélkül álmodhatunk.

Ezzel szemben a tapasztalat azt mutatja, hogy az igazi nagy szellemi kaland a világ, önmagunk megismerése Istenen keresztül. Ahogyan többgyökerű a valóság úgy az Isten megismerésének dimenziói/világai is különbözőek. Másképp látjuk Őt gyermekként és gondtalanul, s megint másképpen felnőtten és felelősséggel és megint másképp öregen, terhekkel megrakottan. A hívő ember azért hívő, mert hiszi, hogy az élet csak egy híd, amin át kell haladni. Hiszi azt is, hogy nem a haladás sebessége a lényeg, hanem a hívó isteni szónak való engedelmesség...


Küldetés...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy szavaim és cselekedeteim mindig tudjanak a Te szeretetedről hitelesen bizonyságot tenni! Ámen


Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől.
1 Tim 6,20-21

Pált - ha nem is valóságosan -, de megköveznék ma is... Modern, pluralista társadalomban eleve elzárkózni a párbeszédtől, a saját igazságban való megállásra buzdítani, egyet jelent a merevséggel. Ez pedig nem vállalható fel a véleményszabadság korában! Azt pedig, hogy mennyire nem lehet szabadon véleményt nyilvánítani, azt a médiában dolgozó bértollnokok nagyon is tudják...

Ha valakinek a fősodrástól eltérő véleménye van, azt hamar megbélyegzik. Politikailag inkorrekt, ha valaki elmarasztalóan szól deviáns csoportokról, jóllehet Mari nénje és Pista bátyja nem fasiszta, csak hát rendet szeretnének meg egy kis biztonságot... Az persze egy egész nemzet, de a világ politikai elitjének a szégyene is, hogy soha nem csillapodó profitéhségük miatt megengedik a munkanélküliséget! Dologtalan emberek százmilliói lézengenek a világban, jóllehet Isten minden egészséges embert alkotásra hívott el. Micsoda dolgog az, hogy tisztességesen dolgozó emberek nem tudnak tisztességgel megélni a bérükből, ugyanakkor a tisztességtelenek pedig kiröhögik azokat, akiknek a nyakán élnek!? Nos, új kenyér közeledő ünnepén el kellene gondolkodni azon, hová is vezetett az, hogy a mindennapi kenyér kérdése már nem istenkérdés...

Régi bölcsesség, hogy az Egyházat az engedelmesség tartja meg, de az engedetlenség viszi előbbre... Lutherünk is azt mondja. "Nem jó az, ha az ember a lelkiismerete ellen cselekszik" - lelkünk legmélyén ugyanis Istennel diskurálunk! Nagyon is jól tudjuk - a szívünkbe vésett törvények okán -, mi az, ami jó, s mi az ami nem tetszik az Istennek, s romboló az ember számára is. Pál rombolónak tartja a Jézus-szektát, ezért lábbal tiporja Krisztus egyházának első zsengéit. Üldözni valakit azért, mert másképpen gondolkodik ugyanarról? Nos, a világ Saul-Pál óta semmit nem változott! Az emberiség történelme szinte csak erről szól: a másképpen gondolkodókat megsemmisíteni!

Van azonban más útja is a meggyőzésnek! Ez a szeretet jézusi útja... Meg lehet mutatni, hogy van az erőszak alkalmazásán kívül más metódus is a cél elérésére! Az elzárkózás, a kirekesztő gondolkodás, a "csak nálam van az igazság" az agresszív destruktívak magatartásprofilja! Aki azonban Isten követségében jár, az hiteles szavaival, szeretetcentrikus életével megoldási mintát ad ott is, ahol a nem hívő embernek már nincs alternatívája. Ez pedig az a kincs, ami az Isten életformáló evangéliuma!


Vezetés...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy Rád tudjak hagyatkozni életem minden dolgában, s ne a magam igazát, hanem mindenben a Te igazságodat keressem! Ámen

   

Jézus így imádkozott: Nem azt kérem, hogy vedd ki oket a világból, hanem hogy orizd meg oket a gonosztól.
Jn 17,15

"Na, ebből elég!" - sokan sóhajtoznak így, amikor a "körülmények szorítása" egyre elviselhetetlenebbé válik, mert: idegesítő a főnök, lusta a munkatárs, inkompetens az ügyintéző, mert romlik a gazdasági helyzet, mert hűtlenné vált a férj/feleség/partner az egykor szépnek álmodott párkapcsolatban, s mert már megint 'beszólt' a mindig mindent jobban tudó, még mindig irányítani akaró"lélek-mérgező" szülő, avagy az okoskodó anyós... Okot mindig látnak az emberek, hogy bizonyítva lássák sorsuk igazságtalanságát! Ilyenkor aztán egyedüli megoldásként kínálkozik: kilépni, elmenekülni...

A látszat azonban igencsak csal, mert idővel kiderül, az új munkahelyen is idegeskedik a főnök, hogy ott is vannak lusta munkatársak, hogy egy új párkapcsolat sem maga a mennyország. Azaz: a problémákat nem hátrahagyni kell, hanem megoldani! Sokan mégis a kényelmesebb megoldást választják, s szőnyeg alá söprik életvezetési gondjaikat, mígnem aztán egyszer - s ez bizony előre igen jól prognosztizálható - el nem buknak rajta. Kilépni tehát az életből, mint egy "rossz cipőből", ahogyan a klasszikus pop-musicalban éneklik - nem lehet... A kísértés nagy, hogy megfutamodjunk - s talán ez az első reakció mindenkinél -, de a gondjaink árnyékként mindenhová követnek minket, ebben biztosak lehetünk.

Sokan mégis a menekülést választják, s elkülönülnek. Az egyik a kolostor négy falával veszi körül magát, a másik szenvedélyek el-elilló édeskés burkában látja védelmét, a harmadik pedig csúsztatások, féligazságok színes tégláiból felépített házába/kastélyába vonul vissza. Pedig függetleníteni magunkat a világtól soha nem tudjuk, hiszen mi magunk egy külön világ vagyunk! Jézus éppen ezért imádkozik így: "Őrizd meg őket a gonosztól!" Kivenni az embert saját maga világából ugyanis nem lehet! A diszharmóniát, a fájdalmat mindig az ártó gondolataink, a világ hamis ígértei, s a kapkodásunk következtében kialakult élet-káoszunk okozza...

Megoldást egyedül a megnyugvás adhat, amit az elfogadás munkál. Elfogadni azt, amiben éppen vagyunk nem mindig egyszerű, ha azonban Isten kezéből vesszük dolgainkat, akkor alapvetően másképp alakulnak körülményeink. Ha Isten tenyeréből fogadjuk sorsunkat, akkor nem az élet sikereinek hajszolásával telnek napjaink, hanem eredményesen emelődünk, hogy a megtapasztalt kegyelem révén emberebb emberek, azaz "istenképűbbek' legyünk. A cél ugyanis nem az, hogy 'túléljük' az életet, hanem hogy megéljük benne: Isten szeretet, s minket is szeretetre rendelt...
A biztonságod nem a bankszámládban van


"De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek." Máté 6:33

Mindig emlékeznünk kell arra, hogy a biztonságunkat nem a bankszámlánk adja; a biztonságunk az Úrban van. Ha Isten bezár egy ajtót, akkor kinyit valahol egy másikat.

"A ti Mennyei Atyátok már tökéletesen tudja, hogy mire van szükségetek és meg fogja adni nektek ha neki adjátok az első helyet az életetekben és úgy éltek, ahogy ő akarja, hogy éljetek." (LB fordítás)

Sokan lelki árvákként viselkedünk. Elfelejtjük, hogy van Mennyei Atyánk, aki már tudja, hogy mire van szükségünk. Csak arra vár, hogy kérjük őt. Ő gondoskodik. Isten gondot visel a kismadarakra? Nem aggódnak. Az ember az egyetlen az összes teremtmény közül, aki aggódik. Minden más teremtmény bízik Mennyei Atyjában és Teremtőjében, hogy gondoskodik a szükségeiről.

"Eledelt adott az istenfélőknek, örökké emlékezik szövetségére." Zsolt 111:5 LB fordítás: "Ételt ad azoknak akik bíznak Benne. Ő soha nem felejti el ígéreteit." Mennyire bízol Istenben? Az aggódás valójában az ateizmus egyik formája. Minden alkalommal, amikor aggódsz, azt mondod, "Minden tőlem függ". Ez viszont nincs a Bibliában.

Rá kell bíznod Istenre az életed. A fenti ige azt mondja, "ha neki adjátok az első helyet az életetekben". Miért? Mert amíg bármit jobban szeretsz, mint Istent, az a dolog vagy személy vagy bármi más az aggódás forrásává válik.

"Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk." 1 Timóteus 6:17

LB fordítás: "Ne a gazdagságba fektesd a bizalmadat, amely annyira bizonytalan. Fektesd a bizalmadat Istenbe, aki gazdagon ellát bennünket mindennel örömünkre." Mindig emlékeznünk kell arra, hogy a biztonságunkat nem a bankszámlánk adja; a biztonságunk az Úrban van. Ha Isten bezár egy ajtót, akkor kinyit valahol egy másikat. Ha lezár egy munkát, akkor tud adni egy másikat. Az Urat kell keresned.

A Római levél azt mondja, hogy Isten elküldte az Ő Egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, hogy meghaljon a kereszten értünk és így üdvösséget szerezzen nekünk. Ha Isten eléggé szeret ahhoz, hogy elküldje az Egyetlen Fiát, hogy meghaljon, akkor nem gondolod, hogy eléggé szeret ahhoz, hogy gondot viseljen a pénzügyeidre? Nem látod, hogy ez mellett minden más probléma eltörpül? Megoldotta a legnagyobb problémádat, amikor megváltott.

A lényeg a következő: Elhiszed Istennek, hogy Ő megteszi, amit mond? És hiszel neki eléggé ahhoz, hogy megtedd azt, amit Ő mond neked, hogy tegyél?


Bizalom: válaszadás a Szentléleknek


„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4:13)

Isten azt szeretné, ha megbíznál az ő vezetésében, ezért küldött neked egy Vezetőt.

Amikor hívővé lettél, Isten beléd helyezte az ő Szentlelkét és azóta is arra tanít, hogy képes légy a Szentlélek tanácsát meghallani és válaszolni is tudj arra. A Szentlélek a Vezetőd, valaki,, aki mindig veled jár az úton. Ismeri az út minden lépését, tudomása van az áldásokról, és a leselkedő veszélyről is. Tudja merre jártál és az is, hogy merre mész; de ugyancsak ismeri a számodra legmegfelelőbb utat is.

Fontos, hogy mindezt megértsd, mert Isten nem szeretné, hogyha nélküle terveznéd meg az utadat. Igazából az általad végzett misszió módja és sikeres is csak Istentől függ. A te felelősséged az, hogy mindenben az ő vezetését keresd és megtalálva azt, engedelmeskedj az ő utasításainak.

A te dolgod az, hogy „bízz az Úrban teljes szívedből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Példabeszédek 3:5-6). Nem szükséges tudnod mindennek az okát, és nem szükséges az sem, hogy mindent jó előre megtervezz a missziód során. Egyedül arra van szükséged, hogy bízz és engedelmeskedj.

Beszéljünk róla:

Isten azt mondja „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” (Zsoltárok 32:8) Gondolkozz el azon, hogy mikor érezted legutóbb azt, hogy a Szentlélek vezetett? Hogyan működik a Szentlélek a te életedben, és hogyan mutatja meg, hogy melyik utat válaszd?

Utal-e valami az életed bármely területén arra, hogy ott saját magad vezetője vagy, ahelyett, hogy egy tapasztalt Vezetőre, a Szentlélekre hallgatnál?

Itt az ideje valami jó hírnek!


„A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (János 16:33)


Az elmúlt néhány napon megosztottam veletek, hogy milyen hatásai vannak a bűnnek a világunkra. Nagyon brutális, nagyon elcsüggesztő. Itt van azonban a jó hír: Isten annyira szeret, hogy küldött egy Szabadítót, hogy megmentsen.

Ez most tőled függ, választhatsz. Amikor a bűn nehézzé teszi az életed, két dolgot kell tenned.

Először el kell fogadnod Jézust, mint Uradat és Szabadítódat. Még mindig próbálod magad megoldani a problémáidat? Azt gondolod, hogy nincs szükséged szabadítóra? Ha ez valóban igaz lenne, Isten nem küldött volna szabadítót. A mai igeversben Jézus ezt mondta: A világon nyomorúságotok lesz (János 16:33) Nem azt mondta, hogy lehet nyomorúságotok, hanem, hogy lesz nyomorúságotok. Számolhatsz vele, mert egy összetört világban élünk, ahol semmi sem működik tökéletesen.

A következő mondatban azonban jó hír van: Bízzatok: én legyőztem a világot. (János 16:33) Jézus meg tudja tenni azt, amit te nem tudsz megtenni saját erődből. Ő be tudja tölteni az ürességet az életedben, és minden területen teljességet hoz.

A második, hogy követned kell Jézus világosságát. Mikor a sötétségben vagy, szükséged van a fényre. Szükséged van valakire, hogy vezessen. Jézus ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (János 8:12)

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy követned kell az ő fényét. Ez a világ egyre sötétebb, és szükséged van egy igaz, jó vezetőre, aki keresztülvezet a sötétségen a menny világosságához.

Ha még sosem fogadtad el Jézust, mint Uradat és Megváltódat, remélem, szánsz rá időt, hogy elmondd ezt az imádságot:
„Jézus, szeretném elmondani neked, hogy bánom a bűneimet. Szükségem van rád, hogy te légy a Megváltóm. Elismerem, hogy saját erőmből nem tudom megoldani életem problémáit, mert azok túl mélyen gyökereznek, túl nagyok nekem. Segíts követnem a fényedet, mikor sötétségben vagyok, mikor nem tudom melyik a helyes irány a kapcsolataimban, a pénzügyeimben, a munkámban vagy épp az egészségemmel kapcsolatban. Segíts látnom a te igazságod fényét, vezess engem az örökkévalóság felé vezető ösvényen. A te nevedben kérem mindezt. Ámen!”