2017. január 24., kedd

A MEGPRÓBÁLTATÁS ÉRETTE TESZ


,... miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni." (1Péter 5:10)

Stephanie Voiland írja: „Egy barátnőm... hónapokon át vadászott állásra, de mindez se­hová sem vezetett, és ez elcsüggesztette. Ám... nem akart „fájdalomcsillapítót" a vára­kozás idejére... Abbahagyta a tévénézést és ezt böjtként ajánlotta fel, mert hitte, hogy Isten arra adta neki ezt az időt, hogy átgondolhassa, merre tart. Ezeken a gyötrelmes hónapokon át Isten megmutatta magát neki, olyan módon, amely mélyrehatóbb volt, mint egy állásajánlat. A barátnőm arra keresett megoldást, hogy fenntartsa magát; Isten a Tőle való függés új szintjét tanította neki. Amíg egy lehetséges munkaadó hívását várta, Isten szólt hozzá a lelkében... Míg ő egy olyan „dzsinn-istent" keresett, aki azonnal betölti szükségeit; Isten azzal nyűgözte le őt, hogy megmutatta, Ő nagyobb, mint amiről valaha is álmodott. Végül álláshoz jutott, és hálás volt érte... de még hálásabb volt azért, mert megtanulta, hogyan találkozik velünk Isten a várakozás közben, olyan módokon, amiket nem tudnánk sem kérni, sem elképzelni... néha a legzordabb pillanatokban nyilvánul meg isteni közbeavatkozása... megkapjuk a tökéletes állást, a fizikai gyógyulást vagy a szük­séges anyagiakat, és a várakozás véget ér. Máskor Isten bennünk végzi el a csodát."

Az arany csak akkor válik értékessé, ha a szennyezőanyagokat kiégetik belőle, Isten a nehéz időket használja a finomítás munkájának elvégzésére, hogy a legjobbat hozhas­sa ki belőlünk. Ő szabályozza a hőmérsékletet, mert nem az a célja, hogy elpusztítson, hanem az, hogy hasznosítson. Az életednek pontosan arra a területére szabja a próbát, ahol szükség van munkájára, és ahogy egyre érlelődsz, úgy fokozza a próba intenzitását. A sportolók először könnyű súlyokkal kezdenek edzeni, és ahogy erősödnek, úgy jutnak tovább az egyre nehezebbek felé. Ahogy növekedsz Krisztusban, azok az akadályok, melyek valaha leküzdhetetlennek tűntek, egyszerű útjelzőkké lesznek.





ARRA FIGYELJ, AMI FONTOS!

„…kitartott, mint aki látja a láthatatlant.” (Zsidók 11:27)
Ha van egy álmod, hajlandónak kell lenned arra, hogy bizonyos dolgokat feladj érte. Nem hagyhatsz nyitva minden lehetőséget; arra kell összpontosítanod, ami a legfontosabb. John Maxwell mondja: „Sok ember éppen az ellenkezőjét teszi. Ahelyett, hogy álmukra összpontosítanának, és a kevésbé fontos dolgokat elengednék, ők minden lehetőséget nyitva akarnak hagyni. Ám ha így tesznek, igazából sokkal több problémával szembesülnek, mert a döntéshozatal túlságosan bonyolulttá válik…először jónak tűnik, hogy annyi lehetőség nyitva áll… de ahogy telik az idő, nem tudsz előrehaladni, mert minden idődet arra fordítod, hogy fenntartsd a lehetőségeket, ahelyett, hogy továbblépnél… ha azonban idődet és energiádat a néhány igazán lényeges dologra fordítod…a nem túl izgalmas vagy azonnali eredmény nélküli feladatok felértékelődnek. Minden tevékenység fontos részt kap a nagy egészben.” Amikor Isten egy látást ad neked, nem mutatja meg előre a teljes képet. Fokozatosan vezet rá, különben túl sok lenne számodra. Például, amikor Mózessel megosztotta Izráel megszabadításának látomását, Mózesnek ki kellett várnia, míg minden egyes rész „letöltődik”. Hit által hagyta el Egyiptomot. Hit által rendelte el a páskát, hogy a pusztítás ne érintse az izraeliták elsőszülöttjeit. Hit által kelt át Izráel népe a Vörös-tengeren, üldözőik pedig belefulladtak. Hit által vándorolt tovább a néppel negyven évig a pusztában, míg öreg emberként megállhatott az Ígéret földjére tekintve. Mi tartotta mozgásban Mózest még azután is, hogy isten megmondta neki, hogy nem léphet be az Ígéret földjére? Egészen egyszerűen ez: arra figyelt, hogy annak akaratát teljesítse, akit láthatatlanul is látott.

Az elégedettség titka

„… megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek.” (Filippi 4:11)
Ha a pénz garantálná a boldogságot, akkor nem lennének a gazdagok mindenki másnál boldogabbak? A felmérések azonban azt bizonyítják, hogy gyakran nem azok. A boldog embereket nem a pénz vezérli, hanem Istentől kapott szenvedélyük. Dr. Dan Baker írja What Happy People Know [Amit a boldogok tudnak] című könyvében: „Úgy tűnt, a velem szemben ülő férfinek mindene megvan: pénz, szabadság, barátok, család. De valami, amire legjobban vágyott, nem volt meg neki: a boldogsága. Családi otthona a legtöbb embert megrémítette volna: elidegenedett gyerekek, a férj munkamániája miatt sértődött feleség, és semmi idő kikapcsolódásra, pihenésre.” Mi foglalkoztatta ezt az embert legjobban? Hogy megtartsa, amije van. Talán azt gondolod, miközben ezt olvasod: „Igen, de ez rám nem igaz. Az ő helyzetében én boldog tudnék lenni!” Nem, pénzen nem lehet boldogságot venni; nem számít, mennyi van belőle, az sosem elég. A félelem mindig ezt fogja suttogni: „Nem leszel biztonságban, ha nem szerzel többet.” Akkor hát mi a boldogság titka? Pál azt írja: „…mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4:11-13). Ha arra törekszel, hogy elérd azt, ami Isten célja az életeddel, a pénz másodlagossá válik. Az igazi értékmérőd a megváltás, a lelki növekedés, a stabil otthon, jó barátok, és az elégedettség, mely abból adódik, hogy azt teszed, amire Isten elhívott. Watchman Nee mondta: „Sosem találkoztam olyan emberrel, aki azt tűzte ki célul, hogy Isten megelégedésére szolgáljon, és közben ne lett volna maga is elégedett.”


Meg kell értened az okát!


„… szándékosan is húzogassatok ki neki a kévékből…” Ruth 2:16

El tudod képzelni, hogy érezte magát Ruth? Gyászolta elvesztett szeretteit, nem volt egy fillérje sem, aggódott a jövője miatt, épp csak hogy kilábalt az éhezésből, és akkor hirtelen sokkal több hullott az ölébe, mint amire szüksége volt. Nem érdemelte meg, nem szolgált rá, és még csak nem is értette. Így cselekszik Isten.

De hadd álljon itt egy figyelmeztetés: Ha nem vagy hozzászokva az áldásokhoz, akkor azok könnyen a fejedbe szállhatnak! A Biblia azt mondja: „…gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére…” (5Mózes 8:18). Isten Az, Aki képessé tesz téged arra, amit mások nehéznek vagy lehetetlennek tartanak; lehet, hogy nekik leckéket kell venniük abból, amit te csak úgy természetesen megteszel. Ez azért van, mert Isten képességekkel áldott meg. „Miért tenne ilyet?” – kérdezed. Azért, mert közvetlen összefüggés van a nyert áldások és életed célja között. Isten nem azért áld meg, hogy sok mindened legyen, vagy hogy büszkélkedhess. Mindegy, hogy Isten áldásai anyagi gyarapodás, javuló egészség vagy nagyobb befolyás formájában jönnek-e, ajándékai csupán eszközök arra, hogy abba a helyzetbe hozzon, hogy tenni tudd az Ő akaratát. Az ellenség nem csupán a javaidra feni a fogát, hanem az életcélodra is! Mit ér a siker, ha nem jársz Isten akaratában? Amikor Isten ad neked valamit, azt akarja, hogy az Ő dicsőségére használd. Amikor tehát az áldásait adja, feltétlenül olvasd el a hozzájuk tartozó használati utasítást; csak így fogod elnyerni Isten tetszését, és így találsz beteljesülést! És még valami: mindig emlékezz arra, hogy Isten a forrása mindennek, amid van, és amid valaha is lesz!


Tedd, amire elhívattál!


„…ajándékaink vannak… használjuk hát őket…” (Róma 12:6 NKJV)

Dr. Charles Swindoll írja a Growing Strong in the Seasons of Life [Megerősödni az életszakaszokban] című könyvében: „Egyszer az állatok úgy határoztak, tenniük kell valami jelentős dolgot annak érdekében, hogy az új világ problémáira megoldást találjanak. Így hát iskolát szerveztek. A tantervbe ilyen tárgyakat vettek fel: futás, mászás, úszás és repülés. Az adminisztráció megkönnyítése érdekében minden állat felvette mindegyik tantárgyat. A kacsa kiváló volt úszásból, sőt, jobb volt még az oktatónál is! Ám repülésből éppen csak átment, futásból pedig rettentően gyenge volt. Mivel olyan lassan futott, abba kellett hagynia az úszást, és bent kellett maradnia iskola után, hogy a futást gyakorolja. Ez annyira megviselte úszóhártyás lábait, hogy végül úszásból is csak átlagos lett. De az „átlagos” teljesen elfogadható volt, ezért senki sem aggódott miatta, kivéve a kacsát. A nyúl osztályelső volt futásból, de megrándult a lába, mert olyan sok pótórát kellett vennie úszásból. A mókus színjeles volt mászásból, de folyamatos frusztrációt okozott számára a repülésóra, mert a tanár arra kényszerítette, hogy a földről induljon felfelé, nem pedig a fa tetejéről lefelé… végül mászásból is csak hármast kapott, futásból pedig kettest. A sas problémás gyerek volt, szigorúan kellett fegyelmezni, mert szakadár volt. A sziklamászás órákon, mindenkit maga mögött hagyott, de ragaszkodott ahhoz, hogy a saját módszereit alkalmazva jusson fel a csúcsra!”

„Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgáljunk…” (Róma 12:6 NKJV). Amikor Isten ajándékait és kegyelmét adja neked egy bizonyos feladatra, add bele magad abba, a többit pedig engedd el!

Bánat...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy örömmel teljenek napjaim, s boldogan tegyek bizonyságot szeretetedről! Ámen

   

Ne bánkódjatok, mert az ÚR előtt való öröm erőt ad nektek!
Neh 8,10b

Az élet nehézségei, mindennapos gondjai gyakran szorítanak minket bele önsajnálatunk csigaházába... A "se előre, se hátra"-állapot bénultságánál talán nincs is rosszabb állapot! Bizony vannak pillanatok, amikor elveszítjük a hitet, hogy képesek lennénk változtatni a dolgok kedvezőtlen együttállásán, s a valahogyan ilyenkor a Gondviselő Isten képe is elmosódik a szívünkben. Ebbéli furcsa magányunkban különösen jól esik, ha valaki mellénk lép, s bátorít minket. Ha elfogadást, részvétet, bizonyos fokú elrejtettséget élünk meg az ilyen szép emberi találkozásokban, akkor a bánat köde lassan eloszlik körülöttünk, s újra a "régiek" vagyunk. Nehémiás a népet bátorítja, mert miután hallották a törvényt, szomorúság költözött a szívükbe. Kiderült ugyanis, hogy életük folyása pontosan ellentétes azzal, amit az ÚR kíván... Az ÚRban való ilyen szomorúságnak mindig "jótékony" hatása van a lélekre: fejlődik, erősödik általa.

Korunk népbetegsége a depresszió, s ez nem kerüli el a keresztényeket sem. Elméletben egy "igazi" keresztény nem is lehetne nyomott hangulatban, a valóság mégis mást mutat. Az élet harapofogó-helyzeteit az ÚR törvényeire figyelő ember elkerüli, de hiába minden okosság, olykor akkor is megtörténik a baj, ha igyekszünk azt elkerülni... A keresztény ember életében is fontosak az anyagiak, a jólét, a karrier építése, de a nem-keresztény elvek szerint élő emberrel ellentéteben ezeket - Krisztushoz tartozása okán - nem kívánja mindenáron "megvalósítani". Fontosak számára, de nem annyira, hogy átgázoljon embereken, semmibe vegye mások alapvető érdekeit. Az Ördögnek van két szava, amivel süketté tud tenni embereket: az egyikbe azt súgja "siker", a másikba pedig azt, hogy "haszon". Ez a két szó rombol a legtöbbet a világon!

A keresztény (értsd: krisztusi) ember is meghallja ezeket a szavakat, de szívébe-lelkébe nem tudnak gyökeret verni, mert ott az ÚR Lelke az úr... Mi ez, ha nem evangélium? A jó hír mindnyájunknak az, hogy az "Úrban való öröm" elűz minden kétséget, reménytelenséget az életünkből, s lelkünkben nem tapadnak meg a szeretetlenség, s a hitetlenség rideg, romboló gondolatai.

Öröm nélkül nem tudunk élni, hiszen örömre vagyunk/lettünk teremtve. Az igazi (az ÚR előtt való) öröm mindig erőt ad, épít, s közösséget teremt. Ez a mi "tudásunk", amit szavakban, s cselekedetekben próbálunk Isten segedelmével minden nap továbbadni...




Bölcsességért.

A mai nap imádsága:
Urunk! Szívünket fordítsd Feléd, hogy meglássuk utaidat! Ámen

Szemmel tartod járásomat, és pihenésemet,
gondod van minden utamra.
Zsolt 139,3

Sokan nem tudnak a személyes Istenben hinni... Deista látással elfogadják, hogy a Teremtő megalkotta "Nagy Óráját", ezt az egész világot, de aztán magára hagyta... s ha az egyszer lejár, itt a világvége. Az egész világmindenség Urának talán nincs se ideje, se érdekeltsége, hogy velem is törődjön... Emberi okoskodás! Neki gondja van még a verebekre is...

Szemmel tart Isten minket is, engem is, azaz számol velem. A kérdés, tehát nem az, hogy ő számon tart-e vagy sem, hanem az, hogy én számolok-e Vele?

Beleszámítani Őt életünk alakításába, hétköznapi és a profanitást áttörő alkotásainkba, nem kifelejtve Őt a pihenésünkből sem - a teljes lét biztosítéka. Neki gondja van minden utamra, vezessenek azok oda is, ahová Ő nem akarja. Mellettünk, velünk van, hogy ha akarjuk, kívánjuk,akkor segíthessen. Istennek parancsolni, kupeckodni Vele nem lehet, csakis a szelídség lelkületével közelíthető meg. Idegesen, durcásan belesimulni akaratába nem lehet, csakis a szeretetben bízva, Őreá hagyatkozva. Ez a hit maga.




Eljövendők...


A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy mindent a kezedből vehetek, s nem kell aggódnom a holnapom felől! Áldásod kísérjen ezután is és ne engedd, hogy a világ történései elbizonytalanítsanak abban a hitemben, hogy Veled és Általad az én életem legfontosabbja, hogy szeretetedet tükrözve magam is szeressek! Ámen


Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.
Jel 1,3

Könyv, mely sokak - nemcsak szélsőségesen gondolkodók - kedvenc könyve. Könyv, mely ugyanolyan sok kritikát kapott, mint dicséretet. Maga Luther annyit jegyez meg róla, hogy "Nem tudok mit kezdeni vele, ez az írás nem evangéliumi és nem is prófétai"... Vannak, akik úgy vélik, hogy ez a császári tekintéllyel legkésőbb az Újszövetséghez "ragasztott" írás János korára (Római Birodalom) vonatkozik, mások szerint Krisztus visszajöveteléig megtörténendő események "forgatókönyve", de vannak spirituális/idealista megközelítések is melyek egyszerűen a jó és rossz küzdelmét látják benne, s ha valakinek még ezek sem merítenék ki e könyv "üzenetét", az fordulhat az ezoterikus értelmezések gazdag tárháza felé...

Maga a könyv egy "apokalapitikus" mű, ami azt jelenti, hogy végidőkkel foglalkozó (lelki)irodalmi stílust képvisel. Konkrét célja, hogy a szenvedő-, küzdő egyház (ecclesia militans) tagjait bátorítsa, buzdítsa, azt mondhatnók: "Tartsatok ki, mert már nincs sok, hátra, amit reméltek, hamarosan bekövetkezik, kibírjátok!" Ezt úgy éri el, hogy egy múltban megtörtént eseményeket a távoli jövőbe helyez el, de természetesen az "üzenet" olvasója - aki mindig az idő "itt és most" fogságában él - azt a jelenben olvassa. A hatás nem marad el... ugyanezt élhetjük át Dániel próféta könyvében is - ádventista testvéreink egyik igen kedvelt ószövetségi könyvének olvasása közben is.

S mit kezdjen ezekkel az igékkel a mai ember? Tény, hogy az elmúlt negyedszázadban a világ egy új korszakba érkezett: ez a digitális nomádok korszaka. Az életminőséget sokak számára nem a távlatos célok, hanem az információhoz való hozzájutás (útközben is!) a legfontosabb... Aki folyamatosan úton van - vándorol -, annak számára a cél már nem a "végső cél" a legfontosabb, hanem a köztes célok megismerési élménye. Így lesz céllá az eszköz, azaz nem megérkezés a lényegi, hanem ami előtte van, s válik az út maga céllá. Aki azonban mindenütt van, az sehol nincs otthon! Aki ugyanolyan jól érzi magát Londonban, New Yorkban, mint Párizsban - s talán még büszkén hangoztatja is 'világpolgárságát' - az sehol nem érzi igazán otthon magát! ...Mert az otthon, a haza az a hely, ahol nem csak mi magunk ismerjük a fákat, de a fák is ismernek minket, hiszen kezdettől fogva tanúi voltak emberréválásunknak...

Mit kezdjünk tehát a hagyomány szerint János apostolnak tulajdonított írással? Azt gondolom, messzemenő következményeket ne vonjunk le belőle! Aki a jövőt akarja tudni, a még meg nem történtet szeretné ismerni, az nincs tisztában az Élettel magával... Az élet éppen azért csodálatos, izgalmas és olykor tragikus is, mert mi magunk alakít8hat)juk azt. Ha Isten - így is meg úgyis - a mi döntéseinktől függetlenül formálná a holnapot meg a holnaputánt, akkor Ő nem lenne a mindent nekünk ajándékozó Szeretet-Isten, hiszen méltóságunk megéléséhez szükséges szabad akarattal nem bírhatnánk... De Ő megengedte azt is, hogy a jövőnket mi magunk alakítsuk olyanra, amilyenre akarjuk, mindeközben persze a világ mindörökre megmarad Isten kezében...

Aki a biztosat keresi a folyamatosan változóban, s "tuti-biztos" patent-válaszokat keres az Ige minden egyes betűjében, az ne akarjon így "igazán" hívővé válni. (A betű ugyanis megöl, de a Lélek megelevenít!) A hit ugyanis soha nem statikus, azaz nem állapot, hanem mozgás, történés, alakulás abban a meggyőződésben, hogy mindez nem eltávolít a lényegtől, hanem éppen ellenkezőleg, munkálja azt! Ahogyan a folyó kavicsai útjuk végére kerekdeddé válnak, s az egykor hegyekbe is medret-vájó rohanó sziklák/kövek homokszemként elmerülnek a tenger mélyére, ugyanúgy mi is egyszer, amikor megérkezünk életünk végéhez, s belesimulhatunk Teremtőnk gondviselő, megtartó tenyerébe, s felsóhajthatunk: itthon/otthon vagyunk, megérkeztünk... hazaérkeztünk!



Növekedés...

A mai nap imádsága:
Istenem! Adj nekem erőt, szeretetet, s józanságot, hogy elfogadjam feladataimat, s alázatosan élhessem napjaimat! Ámen
   

Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz,
hanem csak Isten, aki a növekedést adja.
1 Kor 3,7

Mindenki szereti az elismerés valamilyen formáját. Van, aki a szép szavak vízesése alatt áll szívesen, van akinek szó nem sokat jelent, de a vastag boríték igencsak simogatja a lelkét. Egy bizonyos, az elvégzett munka jutalmát mindenki várja. A jutalom azonban nem mindig rögtön érkezik. Vannak olyan hivatások, ahol az elvégzendő feladat hosszú éveken keresztül tart, és az eredmény is csak évtizedekkel később látható. Ilyen hivatás mindenek előtt a szülői, de a tanári és ilyen a papi is.

Az eredmény az ember erőfeszítésének következménye, a siker a környezet visszhangja, az áldás pedig az Isten kegyelmének megnyilvánulása. Van, akit az elért eredmény, s a siker teljesen "megbolondít", s végül önmaga vesztébe rohan, de olyan is akad, aki annak ellenére, hogy keményen dolgozott, az eredmény elmaradt - mert becsapták, mert nem fizették ki a számláját, mert éppen olyan volt a gazdasági-történelmi konstelláció, amilyen -, de mégsem keseredett el, mert Istenbe tudott kapaszkodni.

Aki tehát büszkélkedik, hogy "én...én...én", az olyan mint az éretlen zöld kalász, ami még egyenesen áll, aki pedig azt tudja elmondani: "Isten...Isten...Isten" az már beérett, s alázatosan lehajtja fejét.


Szabadság...

A mai nap imádsága:
URam! Add nekem szereteted szabadságát, hogy teljes életet élhessek, s hálaadással teljenek múlandó életem napjai! Ámen


Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.
Gal 3,28

Szabadság, egyenlőség, testvériség... Olyan fogalmak ezek, melyekért barikádokra mentek az emberek, sőt gyakran meg is haltak értük. Gyaníthatóan így lesz ez az idők végezetéig, hiszen az ember "szabadságra, egyenlőségre és testvériségre" teremtetett, s szépen élni, kiteljesedni csak akkor tudunk, ha Isten akarata és az emberi törekvésünk egy irányba halad. Igen kiábrándító azonban, amikor kiderül, bizony vannak "még egyenlőbbek", azaz: az egész világ egyenlőtlenségeken alapul. Nemcsak dúsgazdagok vannak, de a "civilizált" világunk megengedi, hogy a tudomány és technika évezredében is milliók haljanak éhen. Ugyanakkor vannak jóléti országok, ahol nem az éhség, hanem a túlfogyasztás szedi áldozatatit...

Az egész Földet uralma alá hajtó ember, fejlődésében még mindig csak ott tart, hogy az értéket csak pénzben tudja kifejezni. GDP-től visszhangzik a média, s eközben országok mennek tönkre, mert mindent alárendeltek a kamatlábaknak... Erre csak azt lehet mondani: a profit elvette az eszüket! Vannak ugyanakkor józanul gondolkodók, akik azt mondják, ha mindez így "fejlődik" tovább, akkor ökológiai katasztrófába sodorjuk Földünket. Éppen itt lenne tehát az ideje annak, hogy az életminőségünket ne a bruttó hazai termék (GDP) a kevesek kezében koncentrálódott javak összességével mérjük, hanem azzal, hogy mennyit fordítunk egészségügyre, oktatásra, kultúrára és szociális ellátásra... A keresztény ember nem naív - ez még jóideig várat magára!

Általánosan gyér érdeklődést (sajnos!) kiváltó ökumenikus imahét van mögöttünk, melynek központi témája igen érdekes volt: az első keresztény gyülekezetek élete. Testvéri szeretetben, s egyenlőségben éltek, mert számukra már-már csak az Isten országa létezett, az összes többi gyakorlatilag lényegtelenné vált. Abban hittek, hogy az "ÚR közel", s ha nem is hetek vagy hónapok múlva - de talán még ezt is lehetségesnek tartották -, mindenesetre nagyon hamar, akár egy-két éven belül visszajön a Krisztus, hiszen Ő maga mondta: "Nem múlik el ez a nemzedék, s visszajövök!"

Közben eltelt kétezer esztendő, s Krisztus még mindig nem jött vissza. Ez egyeseket szomorúsággal tölt el, de az evangélium fontos része, hogy Krisztus itthagyta tanítását, s az abból fakadó érték-látást. Övéi azóta is eszerint igyekeznek élni. Nem világuralomra törő egyházi szervezetben, hanem a legerősebb kötelékben, ahol még isteni értékek szabják meg a hétköznapokat: ez a keresztény család... cseppnyi mennyország a földi élet tengerében. Ez az egyetlen hely, ahol még valóság lehet az egység, ha minden családtag szívében a krisztusi szeretet honol, azaz "Krisztusban vannak". Lehet ez a család zsidó vagy görög, gazdag vagy szegény, ők mégsem boldogtalanok, mert kincsüket nem mulandóságra ítélt vagyonban mérik, hanem az Isten mindennap megnyilvánuló gondviselő kegyelmében...




Szövetség-törés...

A mai nap imádsága:
URam! Ártó gondolataimat vedd el Tőlem, hogy ne okozzak fájdalmat másoknak, s önmagamnak! Ámen


Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok?
1 Kor 6,18-19

"Alkalom szüli a tolvajt!" - tartja a szólás -, s alkalom mindig akad. Akadt a korinthusi gyülekezetben is: bujálkodásra, nyerészkedésre, tolvajlásra, részegeskedésre, harácsolásra vagy éppen paráználkodásra - lásd tegnapi alapigénket! Nem csak Saul-Pál, de az útkereső Jézus-egyház számára is megválaszolandó kérdés volt: a nők szerepe a gyülekezeti közösségekben ill. a szexuális önmegtartóztatás. Ez utóbbinak - a legújabb kutatások szerint - Pál radikális hirdetője volt, de az Újszövetség szerkesztésénél (kanonizáció!) már enyhítették az apostol ebbéli szigorát, s már csak ajánlja a hajadonoknak és nőtleneknek, hogy maradjanak meg abban az állapotban, amiben vannak. Saul-Pál jó okkal feltételezhető aszexualitása - gyaníthatóan betegsége, epilepsziája(?) okán is - predesztinálja őt arra, hogy helyeselje a nők másodlagos szerepét az egyházban, annak ellenére, hogy a korai egyháztörténet tanulsága szerint mindig a nők hozták a nagyobb áldozatot.

Amikor ó- vagy újtestámentumi szövegekben előkerül a paráznaság fogalma, akkor mi modern emberek általában bajban vagyunk: Hogyan értelmezzük ezt az archaikus csengésű szavunkat? Talán még sosem volt olyan kor - köszönhető ez az életet átszövő modern médiának -, hogy ennyire elterjedtek volna a szexualitással, a nővel kapcsolatos előítéletek. A paráznaság jelentéstartalmát akkor értjük meg igazán, ha így fordítjuk: szövetségtörés. Amikor Izráel "paráználkodék idegen egyiptomi istenekkel" - akkor megtöri az ÚRral kötött szövetségét.

Márpedig szövetségben lenni elsősorban biztonságot, védelmet jelent. Ezért aki szövetséget tör, az mindenek előtt saját magát sebzi meg, saját biztonságát ássa alá. Párkapcsolatokban a "félre-lépés"-t éppen ezért követi gyakran a válás, mert a szövetségben, a szövetségestől a hűséget, a kiszámíthatóságot várjuk el, aminek az alapja a bizalom. Ha ez elvész, eltörik, akkor a döntéseket a bizalmatlanság lengi körül, ami viszont félelmeket szül, ezek pedig elerőtlenítik az embert. Aki pedig már a csata előtt elgyengül, az hogyan vívhatná meg sikerrel a harcot? Azt ugyanis nem kell ecsetelni, hogy életünk folyamatos küzdés...

Saul-Pál egy irodalmian gyönyörű mondatot ír le: "testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma". Vagyis: testünk - ez a csodálatos szerkezet - Istentől kapott, nem bűnös kívánságokkal megtöltött tömlő, amit gyűlölni kell, hanem templom, a Szentlélek temploma! Ez azt kellene hogy jelentse, hogy maga a testi lét, a létezés egy halálig tartó folyamatos istentisztelet: azaz ünnep. Olyan ünneplés, ami kiemel az anyagvilágból, s felemel Istenhez, életemnek magasabb értelmet/minőséget adva ezzel. Ha pedig Isten közelében vagyunk, akkor rádöbbenünk, hogy nem csak magunkért, hanem másokért is vagyunk, s életünk szépségét, tartalmát valójában az adja, ha élhetünk másokért...

A napod legfontosabb része


"Hallgasd meg szavamat reggel, URam, reggel eléd készülök, és várlak." (Zsoltárok 5:4)

Bármelyik orvost kérdezed, meg fogja mondani neked, hogy a nap legfontosabb étkezése a reggeli, mert az, ahogy a napodat kezded, alapvetően befolyásolja a nap többi részét. Ez pedig nem csak fizikailag, hanem lelkileg is igaz.

Éppen ezért a nap legfontosabb része az az idő, amit egyedül töltesz Istennel. Az, hogy a reggeledből időt szánsz arra, hogy Istennel legyél, meg fogja határozni azt, ahogy viselkedsz, és ahogy reagálsz a nap folyamán az eseményekre, személyekre.

Lehet ez öt perc, vagy harminc, van azonban négy fontos dolog, amit jó, ha végigcsinálsz ebben az időben. Ezek a dolgok rá fognak hangolni a napra lelkileg.

1. Olvasd Isten Igéjét. Nem kell sokat olvasnod: annyit, amennyi elég ahhoz, hogy Isten szólhasson hozzád. Isten csodálatos módon fogja használni az Igéjét az életedben. Ézsaiás próféta ezt mondta: "Az én Uram, az ÚR, megtanított engem mint tanítványát beszélni." (Ézsaiás 50:4) El sem tudom mondani, hányszor olvastam olyat a reggeli csendességemben, amit szinte szó szerint meg kellett osztanom valakivel később a nap folyamán.

2. Légy csöndben Isten előtt. A zaj az egyik leggyakoribb stresszforrás az emberek életében. A testednek szüksége egy bizonyos mennyiségű csendre, és le kell tudnod faragni időt az életedből erre a csendességre. Sokkal kevésbé leszel feszült, ha a napodat az Istennel töltött csendességgel kezded.

"A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek!" (Ézsaiás 30:15) A legrosszabb, amit reggel tehetsz, hogy felkelés után rögtön megnézed az e-mailjeidet, vagy bekapcsolod a híreket. Szükséged van rá, hogy gondolkodj egy kicsit az Istentől kapott örömhíren, mielőtt elkezded rossz hírekkel megtölteni a fejedet.

3. Beszélgess Istennel. Figyelj, nem azt mondom, hogy "beszélj Istenhez", hanem hogy "beszélgess" Vele. Az ima beszélgetés, nem egyirányú utca, és egyáltalán nem a szavaid mennyisége az, ami az imát hatásossá teszi. Az a lényege, hogy megoszd Istennel, ami a szíveden van – az érzéseidet, a kétségeidet, a gondolataidat, az imádatodat. Egyszerűen beszélgess Istennel, és várj, amíg válaszol.

4. Tekintsd át a napodat és a céljaidat Istennel. Szánj rá időt, hogy végigmenj a napodon, a céljaidon, amiket el akarsz érni, és a teendőiden. Rengeteg vers van a Példabeszédekben, ami az Istennel közös tervezésről szól, és arra tanít, hogyan számláld a napjaidat, vagyis arra, hogy jól bánj az időddel, és tudd, merrefelé haladsz.

Célokat felállítani könnyű, de ha nem ismétled át őket naponta, soha nem fogsz teljesíteni egyet sem. Vagy ahogy én szeretem mondani: "Ha nem nézem át újra meg újra, akkor teljesen szem elől vesztem." Ezért mindenképpen szánj időt arra a csendességedben, hogy újra és újra végiggondold a víziót, amit Isten szeretne adni.






Isten a Bibliát adta a számunkra, hogy megváltoztasson


„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2.Timóteus 3:16-17)

Egyszer megkérdezték tőlem, hogy melyik a legjobb Biblia fordítás. Azt válaszoltam: „Ha az életedbe fordítod le.” Ez az, amiről minden bibliatanulmányozás szól. Ha nem fordítod le, ha nem ülteted át az életedbe Isten Igéjét, akkor nem Isten szándéka szerint tanulmányozod a Bibliát.

Isten nem csupán azért adta számunkra a Bibliát, hogy informáljon, hanem hogy átformáljon minket. A szívünket kellene tágítania, nem a fejünket. „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jakab 1:22) – írja Jakab apostol a levelében.

Más szavakkal Isten azt akarja, hogy a hit cselekvéssé váljon.

Isten a célját a Bibliával, még világosabbá tette: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2.Timóteus 3:16-17)

A Biblia célja több mint megmutatni, hogy mi a rossz az életünkben, vagy, hogy megmutassa, hogyan kellene élnünk. Isten azért adta az ő Igéjét, hogy radikálisan átformálja az életünket.

A Biblia többféleképp is nyilatkozik saját magáról. Például hívja kalapácsnak, kardnak és sarlónak. Ez mind olyan szerszám, amikkel valami nagyon látványos és erőteljes változást lehet előidézni. Istennek az a szándéka a Bibliával, hogy drámai változást idézzen elő az életünkben.

A Biblia Isten igazságát úgy is leírja, mint tej, víz, kenyér. Mit jelentenek ezek a dolgok a gyakorlatban? Azt, hogy ha nem táplálkozol velük rendszeresen, akkor meghalsz. Sosem volt tervben, hogy a Biblia nélkül éljünk.

A Biblia nélkülözhetetlen az életünkben, mert ez éltet. Valójában a Biblia úgy is beszél Jézusról, mint az Isten Szaváról. János 1:14 azt mondja: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” Isten az élő Igét – Jézust – azért adta, hogy megteremtse és bevégezze benned a hitet, és azért adta az írott Igét, hogy felkészítsen arra, hogy meg is tudd élni a hited.

Beszéljetek róla –

* A Biblia több mint puszta bölcsesség vagy információ tárháza. Mit látsz az életedben, hogyan használja Isten a Bibliát arra, hogy átformáljon?
* Jézus Isten Igéje. Beszéljétek meg, hogy a Bibliával való kapcsolatod hogy határozza meg a Jézussal való bensőséges kapcsolatodat.


Isten előbb választott téged mint te Őt


"Kedves barátaim, az Atya Isten már réges-régen kiválasztott és tudta, hogy gyermekei lesztek." (1 Pt. 1:2 - LB fordítás)

Isten sokkal azelőtt kiválasztott téged, minthogy te választottad Őt. Ő kezdeményezett. A Good News angol bibliafordítás ezt így írja: "Isten céljainak megfelelően lettetek kiválasztva."

Miért választana Isten téged vagy engem, hogy családja része legyünk? Mert Ő a szeretet Istene; Ő a kegyelem Istene. Minél többet megértesz a kegyelemből, annál jobban el leszel ámulva tőle.

Isten választott téged. Megérdemelted? Egyátalán nem. Megérdemled, hogy a mennybe kerülj? Abszolút nem! Elég jó vagy, hogy Isten családjába kerülj? Nem. Ő választott ki téged. És ez egy igazán jó hír.

Milyen alapon választott téged? Az 1. Péter 1:3 azt írja: "nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre."

Isten nem a te teljesítményed, hanem az ő kegyelme alapján választott téged. Soha nem fogod kiérdemelni. Soha nem fogod megérdemelni. Nem dolgozhatsz elég keményen érte. Nem lehetsz elég tökéletes.

Csak Isten kegyelma és irgalma az okat annak, hogy a világmindenség Teremtője azt mondja, "A családomba akarlak fogadni." Ha ez nem bátorít téged, akkor jobb, ha ellenőrzöd a vérnyomásodat.

Beszéljetek róla:

* Hogyan változtatja meg az életmódodat a kegyelem megértése? Ahogyan másokat szeretsz?
* Elmondhatod magadról, hogy könyörületes ember vagy? Mi bizonyítja ezt az életedben?

Mi az igazi megbocsátás

"Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." (Lukács 23,34)


A megbocsátást a mi kultúránkban talán sokszor nem jól használjuk, nem alkalmazzuk megfelelően és félreértjük. Azt hisszük, tudjuk, miről szól a megbocsátás, de igazából nem így van. Mielőtt tovább olvasol, szánj egy percet arra, hogy eldöntsd, a következő állítások közül szerinted melyik igaz és melyik hamis:

1. Addig nem kell megbocsátani valakinek, amíg ő ezt nem kéri tőlünk.
2. A megbocsátás magában foglalja azt is, hogy a velünk vagy másokkal szemben elkövetett sérelmet és fájdalmat nem tekintjük olyan nagynak vagy súlyosnak, mint amilyen valójában.
3. A megbocsátás azt jelenti, hogy a bizalom és a kapcsolat újra helyreáll a két ember között.
4. Addig nem bocsátottál meg igazán, amíg nem felejtetted el a téged ért sérelmet.
5. Amikor látod, hogy valakit megbántottak, kötelességed megbocsátani annak, aki őt megbántotta.

Amikor olvasod a Bibliát és látod, hogy Isten mit mond a megbocsátásról, rájössz, hogy a fenti 5 állítás mindegyike hamis. Te hogyan oldottad meg?

A következő pár napot arra szánjuk, hogy megnézzük, mi is az igazi megbocsátás, ugyanis a legtöbb ember nem értelmezi azt helyesen.

Először is, az igazi megbocsátás feltétel nélküli. Nincsenek kikötések hozzá, nem tudod kiérdemelni vagy megérdemelni, és nem alkudhatod ki. A megbocsátás nem azon alapszik, hogy valaki megígéri, hogy soha többé nem tesz meg valamit. A megbocsátás tőled indul ki valaki más felé, függetlenül attól, hogy ő kér téged erre vagy sem.

Amikor Jézus átszegezett kezekkel a kereszten függött és azt mondta, "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." (Lukács 23,34), senki sem kérte a megbocsátást. Senki nem mondta, hogy "Kérlek, bocsáss meg nekem, Jézus, azért, amit Veled tesznek." Ő maga ajánlotta fel a megbocsátást, Ő maga kezdeményezte.

Másodszor, a megbocsátás nem kisebbíti a sérelem súlyosságát vagy nagyságát. Amikor valaki bocsánatot kér és te azt mondod, "nem nagy dolog, nem bántottál meg", akkor azzal valójában a megbocsátást bagatellizálod el. Ha lényegtelen és nem nagy dologról van szó, akkor nincs szükség bocsánatkérésre vagy megbocsátásra.

A bocsánatkérés és megbocsátás a "nagy dolgoknál" fontos. Ha valamilyen dologgal kapcsolatban tényleg meg kell bocsátani, akkor nem szabad elbagatellizálni azt, hogy valaki bocsánatot kér tőled. Nem szabad azt mondanod, hogy "nem nagy dolog", mert igenis az! Ha tényleg nem nagy dologról van szó, akkor csak mondd ezt: "nem kell bocsánatot kérned". Ha azonban komoly dologról van szó, akkor azt el kell ismerned.

Nagyon sok "nagy dolog" van az életben. Nem vetted észre? De különbség van aközött, hogy megsértettek és aközött, hogy valami rosszat követtek el ellened. Ha megsértettek, megbántottak vagy megsebeztek, akkor abban az esetben inkább türelemre és a helyzet elfogadására van szükség, nem megbocsátásra, mert aki azt ellened elkövette, nem szándékosan tette. Ha azonban valami rosszat követtek el ellened, akkor megbocsátásra van szükség.

Beszéljünk róla:

* Mik azok a sérelmek, amik miatt várod, hogy bocsánatot kérjenek tőled, pedig csak egyszerűen el kellene fogadnod a helyzetet?
* Miért olyan nehéz annak megbocsátani, aki nem kéri, hogy bocsáss meg? Hogy tudsz ezen túllépni?
* Hogy változik meg a megbocsátáshoz való hozzáállásod akkor, amikor arra gondolsz, hogy Jézus Krisztus hogyan bocsátott meg neked?