2017. augusztus 23., szerda

LÁTSZAT VAGY VALÓSÁG?

„...ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki... törekszik az igazságra..." (Zsoltárok 15:1-2)

Charles Swindoll írja: „A színfalak mögött... az élet olyan lehet... mint egy olcsó anyagból készült homlokzat. Salamon olyan ember volt, akinek Isten hatalmas bölcsességet, sikert és gazdagságot adott... [de] ő hagyta, hogy az Úrral való kapcsolata zátonyra fusson... Vannak, akik azt mondják, hogy a siker tönkretehet egy embert. Én azt mondom, a siker megmutatja, hogy milyen volt egész idő alatt. A siker nem rombolja le a jellemet, csak felfedi. Salamon uralkodása alatt Izrael egyre gazdagodott. Dávid határozott katonai fellépéseivel békét szerzett, és a környező királyságok mind tiszteletben tartották Izraelt... Salamon királyságát belülről fenyegette veszély. Apjához hasonlóan Salamonnak is sok felesége volt. Ők csábították Salamont bálványimádásra, és amikor Roboám lett a király, Izrael kettészakadt. A nyilvánosság előtti ember hitelesnek tűnt... de a színfalak mögött vetekedett apjával és nagyapjával (2Krónika 11:18-23). A nyilvánosság előtt egy szép képet ápolt, miközben sötét örökséget hagyott fiaira... szép képet akart mutatni azzal, hogy bölcs tanácsot kér, de elutasította azt barátainak sugallatára... Amikor az ország gazdagságát Egyiptom kifosztotta, Roboám az aranypajzsokat rézpajzsokkal helyettesítette, amelyek kifényesítve az aranyhoz hasonlóan ragyognak, de értékük mégsem közelíti azt... egy harmadosztályú pótlás egy első osztályú balfogás után... „hasonló hasonlót szül" - a buja vágyak olyan gyermekeket szülnek, akik szívében szintén ott van az élvezetvágy. Egy-két generáció alatt a megalkuvás magva teljes lázadássá nőtt. Dávid engedett a bűnnek, ez meggyengítette Salamont, Salamon pedig Roboámra volt hatással. Végül a bűn, amit az anya szeretett, az apa pedig megengedett, behálózta a fiút. Próbáltad már valaha becsapni magad azzal, hogy meg tudsz birkózni a bűn következményeivel? Vagy belegondoltál már abba, hogy milyen hatást gyakorol a bűnöd azokra az emberekre, akikre befolyással vagy? Ha életed minden részét filmre vennék, vajon mit látnánk?"


MAGAD MÖGÖTT HAGYHATOD A MÚLTAT


„Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre” (Jób 11:16)
Támár szörnyű dolgot élt át, amikor megerőszakolták. Jövője azonban nagyszerűbb volt, mint a múltja, mert életet adott az Úr Jézus egyik ősének. Micsoda megtisz­teltetés! Sebzett lélek, te is túl tudsz jutni fájdalmas tapasztalatodon, és énekelheted a győztesek énekét. Isten kegyelméből megtanulhatsz a jelenben élni, és elenged­heted a múltat. Hogyan? Úgy, hogy időt töltesz Isten jelenlétében, és engeded, hogy szeretete megérintse a fájó pontokat benned. Add át minden titkodat Istennek - és hagyd is nála! Ő el tudja távolítani a fájdalmat az emlékekből, úgy, mint ahogy ki le­het szívni a mérget egy rovarcsípésből, és akkor a gyógyulás megkezdődik. Jób, aki elvesztette az egészségét, a vagyonát és a családját, megérte ezeknek a szavaknak a beteljesülését: „Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre". Rajta, állj bele Isten kegyelmének áradatába, és engedd, hogy átjárjon! Engedd, hogy min­dent kimosson! Éjszaka volt ugyan, de most már itt a nappal! Hadd öleljen biztonságot adó karjaiba Isten! Ott hagyhatod, hogy a múlt lehulljon rólad, mint egy köpeny. Talán fogsz rá emlékezni, de nem kell továbbra is viselned. „Ha lefeküdnél, senki föl nem ret­tentene" (Jób 11:19 Károli). Nincs többé fel-alá járkálás, nincs többé rossz álom, nincs többé holnaptól való félelem. A szégyen elmúlt, a kegyelem uralkodik. Kelj fel Krisztus nevében, és vedd át a hatalmat minden emlék felett, ami a múlthoz köt. Engedd, hogy Isten begyógyítsa sebeidet, letörje láncaidat, és szabaddá tegyen!






Mennyei otthonod

„Elmegyek helyet készíteni a számotokra.” (János 14:2)

Felejtsd el azokat a dolgokat, amiket a filmekben láttál, mint például a ködben úszó partok és az alvilágban kísérteties kelta zenére lebegő test nélküli szellemek! A mennyország más!

1) Otthon, amely kifejezetten neked épült. Aggódsz amiatt, hogy hová mész, ha meghalsz, vagy hogy hová mentek szeretteid? Ne tedd! Jézus azt mondta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek! Bízzatok Istenben, és bízzatok énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek a számotokra. És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (János 14:13 NIV).

2) Egy város, amit szeretni fogsz! „Én, János, láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet” (Jelenések 21:2 KJV). A területe pontosan 1400 négyzetmérföld. A kiterjedése akkora, mintha Londontól Szentpétervárig és Glasgow-tól Gibraltárig tartana. Anglia területének negyvenszerese, Franciaországénak tízszerese, és nagyobb, mint India. És ez csak a földszint, mert épp olyan magas, mint amilyen széles; 600.000 emeletes - több mint elég helyet biztosít milliárdnyi jövő-menő ember számára. Mert jönni-menni fognak. A kapuk sohasem lesznek zárva. Miért is csuknák be őket? Isten ellenségei száműzve lesznek, és csak ez a tökéletes hely marad tökéletessé lett emberekkel.

3) Krisztussal lehetsz – azzal a személlyel, akit a legjobban szeretsz! Pál, akinek abban a kiváltságban volt része, hogy ellátogathatott a mennybe, ezt írta: „Vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél” (Filippi 1:23). Tehát ne rendezkedj be túlságosan itt a földön!


Tűzcédrusok

„Libanon dicsősége adatik neki.” (Ézsaiás 35:2 NKJV)

Egy másik cédrusfajtát, melyet Salamon felhasznált a templomépítéshez, úgy neveztek: tűzcédrus. Azt mondják, a pásztorok szívesen használták tűzrakáshoz éjjel, mert úgy át volt itatódva gyantával, hogy könnyen meggyulladt és sokáig égett. Micsoda kép! Isten összegyűjtött tizenkét tűzcédrust a felső szobába, és „hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel” (Apostolok Cselekedetei 2:2-4). Azon a napon 3000 embert nyertek meg Krisztusnak! Az egyház tűzben született, és a tűz tartotta életben – és nem szabad hagynunk, hogy ez a tűz kialudjon! Már az ószövetségi időkben is azt parancsolta Isten az ő népének, hogy vegyenek az oltáron égő tűzből, és vigyék magukkal, akárhová mennek. Érted a lényeget? Manapság sok „ébredés” és „megújulás” nem tűnik többnek, mint hullámoknak, melyek jönnek és mennek. Akkor vagyunk a legsebezhetőbbek, amikor lelkileg éhesek vagyunk, mert ilyenkor két szellemi világ küszöbén állunk. Ahhoz, hogy fel tudjuk ismerni az igazi ébredést, fel kell tennünk magunknak négy kérdést: 1) Biblikus ez? (ld. Ézsaiás 8:20). 2) Felmagasztalja Krisztus személyét? (ld. János 3:30). 3) Megmutatja Isten szeretetét? (ld. ApCsel 2:44-47). 4) Megnyer lelkeket, és tanítvánnyá teszi őket? „Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek” (János 15:8).
Család...

A mai nap imádsága:

Uram! Segíts meg, hogy szereteted alázatos követe legyek ma is! Ámen
   

Jaj azoknak, akik álnokságot terveznek, mert van hozzá hatalmuk!
Mikeás 2,1

Mikeás próféta szavának évezredek távlatából is van aktualitása... Mindenki, aki hatalmat kap, deformálódik. Minél nagyobb a hatalom, annál nagyobb az elhajlító erő is, annál nagyobb a kísértés is. Keveseknek adatott meg a kiváltság, hogy belássák: egyetlen lehetséges megoldás a hatalom súlyát károsodás nélkül elhordozni: a szolgálat! Aktuálpolitikai példákat a hatalmi játszmákra hamar találhatunk, külföldön és belföldön egyaránt... Bizony, kiábrándító is lehet a tényekkel való ütközés.

Pilátusnak, aki a római jog adta státuszából demonstrálja hatalmát Jézusnak: "Hát nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy megmentselek vagy halálra ítéljenek?" A Mester csöndben csak annyit válaszol erre: "Semmi hatalmad sincs, ha azt nem fölülről kaptad." Azaz, ahonnan kapjuk, oda is kell elszámolni vele. Eléggé meg nem róható közemberek, akik tisztességtelen magatartásukkal botránkozást keltenek a közéletben, csak azt reprodukálják, amit a családjukban láttak, hallottak, amire nevelték őket... Nyitott könyv mindenki, nem csak a politikusok.


Luther Márton azt vallja, hogy a szülők Isten helytartói a családban, ami nem feudalisztikus tekintélyelvűség, hanem mélypszichológiai felismerés: amilyen Isten-képet élnek elénk szüleink, olyanokká válunk... Az esetek túlnyomó részére igaz ez, persze azért létezik isteni kegyelem is! Nyilvánvaló tehát, ha azt akarjuk, hogy jobb legyen a világ, akkor mindenekelőtt gyermekeinket kell nem a helyes útra terelni vagy oda-fegyelmezni őket, hanem eléjük élni az Isten szeretetét. Nemcsak a negatív példa, a pozitív is hat, csak ez utóbbinak az erejét nem szívesen alkalmazzuk, mert félünk a kudarctól. Pedig ha tudatosítjuk, hogy mindennel elsősorban az Istennek kell elszámolnunk, akkor megnövekedne bennünk a bátorság is, hogy gondjainkat az Isten szeretetébe helyezve oldjuk meg...


Erő...

A mai nap imádsága:

URam! Gyorsan pörgő napjaimban többnyire csak az erőtlenségemet érzem... Kérlek erősíts Igéddel, erősíts szeretteim szavain keresztül is, hogy magam is erősíteni tudjak másokat! Ámen


"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt."
Mt 10,34-39

Militarista beállítottságú keresztényeknek igen kedves mai igénk első része... A kard - mint az erő, a hatalom jelképe - azonban nem játszik különösebb szerepet Jézus tanításában, Jézus soha nem buzdította követőit, hogy "tűzzel-vassal " terjesszék a hitet. Tanítványait is arra kérte, ha bemennek egy házba, akkor először is köszöntsék a ház lakóit békességgel, s ha az nem talál viszonzásra, akkor forduljanak meg, s menjenek tovább.

A hit ugyanis nemcsak önkéntesség dolga, de az intimitás része is. Ahogyan nem lehet paragrafusokkal előírni, hogyan szeresse egymást férj és feleség a hálószobában, ugyanígy furcsa lenne, ha erővel, hatalommal szabályozná valaki azt, hogy ki, mit, s hogyan higgyen! Ennek ellenére a történelemben történtek már ilyenek... Meg is lett a szomorú eredménye ezeknek az erőszakoskodásoknak, hiszen "aki kardot fog, kard által vész el", azaz az erőszak mindig erőszakot szül!

Jézus tehát nem harcra szólítja fel övéit, hanem követésre, melyhez azonban legalább akkora elszánásra, következetességre van szükség, mint amilyet egy jó katona tanúsít, miközben teljesíti elöljáróinak a parancsait. A hit gyakorlata ugyanis céltudatosság dolga. Nem azért harcolja meg valaki a hűséget - hitben, elvben, szerelemben -, mert harcolni jó, hanem azért, mert meg van győződve arról, hogy a hűség az megtart, a hűség megóv sok-sok bajtól, veszedelemtől.

Az erő és hatalom bevetésének ügye tehát Istenre tartozik, az viszont az én személyes döntésem: akarom-e követni Mestert a szeretet útján vagy sem? Ha igen, akkor ezt csak úgy tudom megtenni, ha "felveszem a keresztemet", azaz, ha áldozatot hozok. Ha csak fölösleges időmben vagy amikor kedvem tartja vagyok férj, családapa, "jó keresztény" s végzem el a mindennapi teendőimet, akkor igencsak szenvednek miattam családban, gyülekezetben, munkahelyen. Sajnos sok embertársunk válik így hitvánnyá, mert úgy gondolják, nekik lehet munka nélkül is fogyasztaniuk a jóból, nekik nem kell beletenni semmit a 'közösbe', nekik sors-adta/Isten-adta(?) joguk, hogy csak elvegyenek, de nem kell cserébe adniuk semmit. Hová vezet ez az önző gondolkodás? A média tudósít róla naponta!

Sokszor hallottam gyerekkoromban: "Megtaláltam a számításomat" - igaz, akkor az embereknek jóval szerényebb elvárásiak voltak az élettel kapcsolatban, mint manapság. Az élet azonban nem számítás dolga! Az azonban tény, hogy nem számolni a kiszámíthatatlannal, azaz figyelmen kívül hagyni az Istent - alapvető hiba. Manapság a világ megnyerésére, s önmagunk megvalósítására karriertervet ajánlgatnak, mintha lenne az embernek egyfajta csoda-képlete az egész életére... Az élet attól élet, hogy sorsszerű, s vannak benne olyan fordulatok, amiket egyedül a JóIsten tud, hogy miért is történnek dolgok úgy, ahogy... Elfogadni a keresztet tehát azt jelenti: Nem én vagyok az életem URa, hanem az Isten! Ez azonban nem csapás, hanem evangélium...



Gyűlölet...


A mai nap imádsága:
Uram! Segíts, hogy szereteted apostolaként élhessek! Ámen

Szeretteim, nem új parancsolatot írok nektek, hanem egy régi parancsolatot, amely kezdettől fogva megvan nálatok... Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van.
1 Jn 2,7 és 9

János apostol nem akar másról tudni, egyedül csak a szeretetről, hiszen egész életét az a felismerés határozza meg, hogy Isten szeretet. Ő ilyen együgyű... hiszen ő már tudja, hogy ez az "egy ügy", a szeretet ügye a legfontosabb az egész életben, mert mindennek csak akkor van értelme és célja, csak akkor tartalmas és boldogító, ha áthatja a szeretet.

Már a régiek is tudták: a gyűlölet nem vezet sehová... De arra is rájöttek, hogy minden gonosz érzés a végén visszafelé "sül el", azaz a forró indulatok/szavak az átokmondó életét keserítik meg, felemésztve maradék lelki erejét is. Ennek ellenére minden generáció újra és újra belesik ugyanabba a "gödörbe", meg akarja váltani a világot - persze ez Isten nélkül nem megy, hiába a nagy mindent megkérdőjelező nagy hit az egyetlen (aktuális) igazság ismeretében. Idővel aztán - legalábbis jobb esetben - az ember bölcsül...

Gyűlölet és szeretet nem fér meg egy szívben. Sokan még is úgy élnek, hogy mindkettő a "tűz és víz" ott sistereg a szívükben. Az ilyen vibráló személyiségű embertársaink nagyon fárasztóak tudnak lenni, mert látszólag jószándékúak, de szándékuk érdekes módon mégsem úgy ér célba, ahogyan szeretnék, s egészen máshova vezet... A gyűlölet veszedelmessége abban van, hogy megöli az érzékenységünket, hogy a dolgokat árnyaltabban lássuk. Aki gyűlöl, annak számára csak fekete és fehér létezik... a szélső állapotokon kívül mást alig vagy egyáltalán nem ismer. Ilyen szélsőségesek voltak a farizeusok is, s ezért voltak képtelenek az irgalomra, a részvétre. Irgalmatlanságuk leginkább a törvényhez való hamis ragaszkodásukban volt tettenérhető, Jézus ezért is bírálja őket. Ahogyan sötétség és világosság ellentétei egymásnak ugyanúgy a szeretet és a gyűlölet is. Az egyik a mennyországot és a békességet szolgálja, a másik a romlást és a kárhozatot...



Kételkedés...


    A mai nap imádsága:

    Uram! Sok mindenben kételkedem, olykor kételkedésnek hiszem az egész életem. Istenem, Te jól tudod, hogy Benned, hatalmadban és erődben, gondviselő jóságodban soha nem kételkedem. Tudom, hogy megbünteted a hűtlenséget, s fegyelmezed a szeretetleneket. Amit rám mértől, azt én is megérdemeltem... Uram! Bocsásd meg türelmetlenségemet, s add hogy Veled járva tanuljam akaratodat, s annak megvalósítását személyes életemben, hogy egyre jobban megérthesselek Téged, embertársaimat, s magamat! Ámen.

   

"Könyörüljetek azokon, akik kételkednek"
Jud 22a

A kételkedés egyidős a létünkkkel. MIndent megkérdőjelezünk: barátságot és szerelmet, jövőt és lehetőségeket, önmagunk értékét, s magát az Istent is. Kételkedni Isten "milyenségében" nem tilos, sőt egyenesen ajánlott! Ezt végzi a teológia évezredeken keresztül, azaz próbálja a maga fogalmi készletével megfogalmazni a nehezen megfogalmazhatót: az életet, s benne annak Teremtőjét. Isten "istensége" egyáltalán nem azon múlik, hogy mi milyennek képzeljük őt. Az emberek mindig is próbálkoztak az Isten lényegiségével megismerkedni, mert "alaphelyzetben" nem tudunk mit kezdeni Gondviselő Jóságával.

A baj onnan indul romboló útjára, amikor nem az Isten milyenségében, hanem magában az Istenben kételkedik az ember. Az Isten - mint abszolútum - megkérdőjelezésétől már csak egy sóhajtásnyira van minden szép és jó megkérdőjelezése is, hiszen ha nem Isten az életem ura, hanem én magam, akkor a hatalom abban a pillanatban elkezdi bennem deformáló erejét. Ezért nem létezik alternatív etika vagy keresztény etika, csakis egyfajta jóság és szépség, s az emberek együttélését szabályozó egyetemes erkölcsrendszer létezik, amelyben nincsenek előjogai férfinek a nővel szemben vagy egyik népnek a másikkal szemben. Ezért írja Pál a Római levélben: "A világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését." Ez csakis abból adódhat, hogy szíve mélyén mindenki érzi mi a helyes, s mi a jó.

Aki viszont kételkedik az Istenben, Aki létrehívta az egész teremtettséget, az idővel mindenben kételkedik: hazában, családban, emberségben... Nincs borzasztóbb ember annál, akinek se hazája, se családja, se hite! Az ilyen ember a legnagyobb borzalmak elkövetésére is kész. Naponta hallhatunk megdöbbentő esetekről, ahol emberek elveszítve józanságukat - irodalmian szépen, s definíciószerűen megfogalmazva - átadták lelküket az ördögnek.

Könyörülni a kételkedőkön azt jelenti: olyan példás, szeretetteljes életet élni, amelyben nem adok okot a másik embernek arra, hogy megbotránkozzon bennem, a szavaimban és cselekedeteimben, s ezekután elforduljon az Istentől. Számtalan lelkész, prédikátor, pap "lelkén szárad", hogy jószándékú emberek ezrei fordulnak el naponta az egyháztól, Istentől. Legyen az dogmatikus távvezérlés a központból vagy zártkörű kegyeskedő törvényeskedés, az eredmény ugyanaz: emberi balgaságból fakadóan nemet mondank mindarra, ami szép és jó, ami épít, s emel.

Könyörülni, irgalmasságot tanusítani csak az tud, aki maga is irgalmasságot nyert. Megerősíteni szintúgy csak az tud, aki már átélte a kételkedés egész embert igénybevevő fájdalmát. Így vagy úgy, de jeleket mindannyian kapunk az életünkben, melyek alapján tájékozódhatunk. Aki keresi a helyes utat - legyen éjjeles szomorkás vagy napfényes derűs is élete - az gyakran feltekint az égre, hogy átérezze azt, ami nyilvánvaló: Ki van odafönn, s ki van idelenn, kicsoda az Isten, s micsoda a halandó ember...



Kötődéseink...

A mai nap imádsága:
URam! Hozd felszínre bennem a jót, hogy tetszésedre, mások javára és boldogulásomra is élhessem mindennapjaimat! Ámen



Jézus így válaszolt: "Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."
Mk 3,35

Aki csak a szájával közeledik Istenhez, az nem lehet keresztény... A keresztény (krisztianoj) szó ugyanis azt jelenti: krisztuskövető. Ha a láb nem lép a Mester nyomába, ha a kéz nem lendül a jóra, akkor csak tanításról, teóriáról beszélhetünk, márpedig az elméletek megalkotásának, a nézetek viták általi megtisztulásának a végső célja, hogy az adott világ-, vagy problémalátás a gyakorlatban előbbre vigyen, értéket óvjon vagy teremtsen. Erre mondják ugye: "A puding próbája az evés"...

Az elmúlt kétezer esztendőben rengeteg elképzelés látott már napvilágot, hogyan kell "igazán" hinni az Istent, jóllehet a hangsúly egészen máson van! A kérdés mindig ez: Hogyan kell(ene) élni az Istent? Érdekes módon, az ember az Istennel kapcsolatban meglehetősen száj-, és fül-centrikus, pedig a Szentírás egyértelművé teszi: a szívcentrikus viszony az egyedüli üdvös felállás... A szívcentrikus életvezetés az, ami közelebb visz az emberekhez és közelebb emel az Istenhez is! Éppen ezért Jézus követésében is nagyon fontosak az érzelmek, de nem az érzelmi kötődés a lényeg, hanem az, ami ebből fakad! (A gonosz embereket is érzelmek kötik egymáshoz, de ezek a mély érzelmek mégsem akadályozzák meg őket, hogy ne raboljanak vagy vágják el mások torkát...)

Jézus földi működése során igen nagy csodálatot váltott ki az emberek között. Maguk a tanítványok is igen szerették csodatevő Mesterük közelségét - nemegyszer vitatkoztak is azon ki nagyobb közülük -, azaz: tisztázni akarták egymás között a belső hierarchiát, meg akarták szabni a tanítványi közösségükben, hogy ki hol állhat, ill. nyilvánvalóvá akarták tenni önmaguk számára is, hogy ki hol van... A közhiedelemmel ellentétben, az, hogy kinek mi a "rangja", még a katonaságnál sem a legfontosabb, a lényeges és mindent eldöntő mindig: a beosztás, vagyis az, hogy a "nagy egészben" kinek mi a feladata!

A keresztényeknek - ha valóban azok, azaz Krisztus követői (!) -, akkor nem azon kellene vitatkozniuk, hogy ki hol áll, mi a társadalomban betöltött státusa, hanem az, hogy ki mit csinál, ki mit tesz! Ahogyan Luther megszólta az egyházi hierarchia túlburjánzását "Olyanok vagyunk, mint a gyerekek - botokkal és színes övekkel/szalagokkal játszadozunk!", ma is lehetne mondani egy-két elmarasztalót az egyházi vezetőkre: hogyan dörgölődznek a hatalomhoz! Ebben bizony nem sok különbség van felekezetek között... a kicsi is tud nagyon "simulni"!

Mit jelent tehát az Isten akaratát cselekedni? A kérdésben már benne van a válasz is: cselekedni kell! Az imádat, az imádkozás alapfeltétel, de nem ez a cél, ez csak az egyéni, Istentől kapott eszköz. Aki imádkozik Istenéhez, imádja Teremtő URát, az ugyanis erőt és békességet nyer arra, hogy cselekedjék, hiszen a szeretet az soha nem statikusan állandó, hanem mindig dinamikusan cselekvő. Jézus URunk azt mondja: "Nem azok mennek be a mennyek országába, akik ezt mondogatják: 'URam, URam!', hanem azok, akik cselekszik az én Mennyei Atyám akaratát." Talán éppen ebben a megbomlott rendű, áligazságos, áldemokratikus, álboldog világban kellene nem csak arra odafigyelnünk, hogy ki mondja, hanem különösen arra is: mit mond...

Minden keresőért, különösen a fiatalokért.



A mai nap imádsága:

Urunk! Költözz a szívünkbe, hogy istenképű életünk lehessen! Ámen.

Ítéljétek meg, mi kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket. Ef 5,10-11

Tényleg bármit kérhetek?!... Ha tudjuk is, csak a mesebeli aranyhal ajánlja fel a szegény halásznak a "mindent kívánhatsz" ígéretét, akkor is jóleső érzés eljátszanunk a gondolattal: milyen is az, amikor a vágy határtalanul beteljesedhet: mindent megkaphatok. Bármit. Amit csak akarok. De mi is az a "minden"?

Gyermekésszel és tiszta szívvel megérthetjük és befogadhatjuk a végtelent is: csillagok között száguldhatunk, hősként világokat menthetünk meg, s ha kell nemcsak könnyen és bátran meghalunk a várunk védelmében, de gyorsan fel is támadunk, hogy azután tovább folytatódjék életünk legfontosabbja: a játék. Akinek nem volt játéka, gyerekkora sem volt, aki nem játszhatott, az nem tapasztalta meg az álomvilág fontosságát sem. Az ilyen emberpalánták válnak azután komoly felnőtteké, akik megsavanyodva élnek az anyagvilág ünneptelen szorításában, s majd napról napra, lélekben megszáradva, valami különös erő hatására - ami az elmúlás törvénye - belegörbül életük egy díszes kripta reménytelen hidegségébe. S ha már felnőttünk, akkor is szükségünk van a gyermekvilág álmainak felidézésére, ha máskor nem, hát akkor, amikor komoly nagy döntéseink meghozatalához biztonságos, nyugalmas "helyet" keresünk. Igen, az álomban megpihenve eleget kapunk...

De mit kérjek? Ha egyszercsak életem kudarcos napjai után felfedezhetem az evangélium igazgyöngyét, s az Isten felbátorít: Kérj, s én megadom neked!... Mi legyen a legfontosabb, mit akarok birtokolni? Gazdagságot, egészséget, hatalmat, véget nem érő boldogságot? Mit kérjek? A kérdés nem teoretikus, hanem nagyon is hétköznapi... Salamon bölcsessége példamutató: ő engedelmes szívet kért. Tudta, hogy a szív lelkülete adja az életminőséget, s nem az, ami megfogható, élvezhető. Tudta, hogy a legnagyobb kegyelem az engedelmes szív, azaz az engedelmes élet... A legértékesebb ugyanis az, amit nem lehet megvenni: barátság, szerelem, hűség, hit, szeretet. Az emberek manapság mégis úgy élnek, mintha a szétfoszlónak, a megrozsdásodónak ténylegesen nagyobb értéke lenne, mint az előbb felsoroltaknak. Idővel persze ők is kiégnek, s rádöbbennek az igazságra. Ez a döbbenet sokszor akkor történik, amikor már hideg sziklává vált az életük. A kőszívbe pedig nem tudja magát befészkelni a Lélek, a kegyelem pedig nem olyan, ami korral vagy tapasztalattal együtt járna. A kegyelem ajándék, ha a Lélek éppen arra fú - hát adatik. Ezért jó megszívlelni az Írás tanácsát: "Gondolj ifjú a te Teremtődre ifjúságod idején, mert eljöbbek majd ama napok, melyre azt mondod, nem szeretem őket... ezért élj a te szíved vágya szerint, de ne feledd, hogy Isten mindezekért egyszer megítél Téged."

Az engedelmes szív új világba helyezi életünket, az Isten világába. Itt helyére kerülnek a dolgok. Az anyagiak éppen úgy, mint a lelkiek. Értelme és tartalma lesz múlandóságunknak, s átjár minket a vágyott harmónia: Isten szeret.
Engedd el a kétségeidet, hogy magabiztos légy


"Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz. " (Józsué 1: 9 ,Új fordítás)


A kétségeskedés az egyik legnagyobb ellenség. Letöri a lehetőségeidet. Halogatásra késztet. Ahhoz vezet, hogy lemaradj az Isten legjobb dolgairól. A Jakab 1:6 ezt mondja: "mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt"(Új fordítás). Amikor kétségeskedsz akkor hagyod, hogy a körülmények irányítsanak téged.

"Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz. " (Józsué 1: 9 ,Új fordítás) Isten azt mondja Józsuénak, hogy hagyja el a kétségeit. Száműzze őket. A száműzés az jelenti, hogy tegye le őket. Dobd ki az ablakon. Ne legyen többé a szemed előtt. Ne törődj vele többet, ne legyen a szemed előtt.

Van itt két dolog, ami elveszi a magabiztosságunkat, és kétségeket okoz bennünk:

1: Önmagunk másokhoz való mérése önbizalomhiányhoz vezet: A 2 Korinthus 10:12 az mondja, hogy aki másokhoz méri magát, az buta. Soha nem kell másokhoz hasonlítanod magad, mert egyedülálló vagy. Isten annak teremtett aki vagy, és nem azért, hogy valaki más legyél. Vannak emberek, akik eredeti életet kezdenek, de egy másolatot fejeznek be. Egy igen gyenge másolatot.

Isten azt mondja, hogy ne mérjük magunkat másokhoz. Két oka van ennek. ha találsz valakit, aki jobban csinálja a dolgokat, akkor az elbátortalaníthat. Másodsorban pedig mindig találhatsz olyan embert, akinél te jobban csinálod a dolgokat, és ez büszkévé tehet. Ne hasonlítsd magad másokhoz. Egyedülálló vagy, és összehasonlíthatatlan.

2: A múltbeli bukások kétségeskedéshez vezetnek: Néhányan azt gondolják, hogy a múltbeli dolgaik miatt Isten esetleg nem tudja őket használni. Olvastad már valaha a Bibliát? A szellemi vezetők a Bibliában sem voltak igazán csillagos ötösök! Mózes elkövetett egy gyilkosságot. Dávid házasságtörést és gyilkosságot. Ábrahám eladta a feleségét-kétszer! Jákób ellopta a bátyjától a családi örökséget. Pál vallási üldöző volt. Péter egy kemény vezető volt, aki ivott, és kemény életű halászember volt. Igazi tengeri kutya. Lehet, hogy még szitkozódott is. Isten átlagos, normális, funkció nélküli embereket használ. Ha isten csak tökéletes emberekkel akarna dolgozni, akkor vajon mi lenne ezzel a világgal?


Mindegy, hogy hol voltál. Az számít, hogy most a lábad és a fejed milyen irányba halad.

Beszéljünk róla:

-Ha azt mondja Isten, hogy hagyd el a kétségeidet akkor választhatsz. Vagy kétségbe vonod a kétségeidet, vagy elhiszed azokat. Ma, kezdjük el felismerni egy kétségünket, de aztán válasszuk azt, hogy nem hiszünk benne. Milyen hatása van ennek a magabiztosságodra?

-Higgy a Bibliának amikor azt mondja, hogy Isten szeretne használni téged. Hidd el, hogy mielőtt megszülettél és erre a bolygóra kerültél már célod volt, és Isten használni akar az ő szolgálatára. Hogyan befolyásolta eddig a kétségeskedés azt, hogy azt tedd, amire az Isten elhívott?


Legyen Isten aki meghatároz téged


Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (János 8,12)



Jézusnak állandó igényekkel, veszélyes szembesítésekkel és kevés magánélettel kellett szembenéznie. Mégsem engedte soha, hogy mások határozzák meg őt.



Mit tanít ez nekünk?

Tudd ki vagy (János 8,12) - Jézusban nem volt kétség arról, hogy ki is ő. Tudta Istentől jött és tudta, hogy egy különleges küldetést kell betöltenie. Hívőként tudhatjuk, hogy Istenhez tartozunk és hogy Isten határozza meg, kik vagyunk és mire lettünk teremtve ezen a Földön. Ha olyanná akarunk lenni, amilyennek Isten soha nem szánt minket, csak stresszt fog okozni.


Tudd kinek akarsz tetszeni (János 5,30) - Jézus soha nem hagyta, hogy az elutasítástól való félelem manipulálja őt. Senki sem kényszeríthet téged, az engedélyed nélkül. Nem tudsz mindenkinek a kedvében járni; még maga Isten sem képes erre.


Tudd milyen célokat kell elérned (János 8,14) - Jézus mondta, "tudom, honnan jöttem, és hová megyek." A felkészültség megelőzi a kényszerhelyzetet, de a halogatás előidézi azt. Vagy a prioritásaink vagy a kényszerek hajtanak minket.


Tudd fenntartani a prioritásaid (Lukács 4,42-44) - Jézus tudta hogyan kezelje a zavaró dolgokat anélkül, hogy eltért volna az elsődleges céljától.