2017. július 31., hétfő

Amikor nem kapsz választ


„Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg…” (Jakab 4:3)

Jerry Sittser lelkész írja: „Mi történne, ha Isten minden imánkat meghallgatná? Eszembe jutottak fiatal éveim, amikor kész voltam meghódítani az egész világot, Krisztussal vagy Krisztus nélkül. A csoport, melyet vezettem, növekedett, és én meglovagoltam a siker hullámait, amihez csak hozzáértem, arannyá változott. Végül a szolgálat alábbhagyott, és elvesztette lendületét. Hála Istennek, hogy így történt… elviselhetetlenül beképzeltté váltam, egy önjelölt szakértővé. Mi történt volna, ha imáim meghallgatásra találnak, ha a csoport tovább növekszik, és a programunk egyre több elismerést szerez?” Jakab azt mondja: „Kértek, de nem kapjátok meg, mert rossz a motivációtok”. Vannak bizonyos imádságok, amelyekre Isten a te érdekedben nem fog válaszolni. Sittser így folytatja: „Lehet, hogy jó ügyet szolgálsz, de te magad még mindig rossz vagy; beképzelten viselkedsz, kárörvendő vagy, túlzott szigorral bünteted a vétkeseket, és mentegeted a bűnöket. A keresztes hadjáratot folytatók számára a legnagyobb kockázat az… hogy vakká válnak saját hibáikra. Harcolnak a polgárjogokért, de a portásokat másodrendű állampolgárként kezelik. Védik a szexualitásra vonatkozó bibliai alapelveket, de kevés megbecsülést tanúsítanak házastársuk iránt. A megválaszolatlan imádságok Isten ajándékai… megvédenek minket önmagunktól. Ha minden imánk meghallgatásra találna, visszaélnénk a hatalommal… arra használnánk az imádságot, hogy a világot a saját tetszésünkre formáljuk, és az maga lenne a földi pokol. Mint az elkényeztetett gyerekek, akiknek túl sok játékuk és túl sok pénzük van, még többet markolnánk. Győzelemért imádkoznánk mások kárára… megrészegülnénk a hatalomtól… megbántanánk embereket és felmagasztalnánk önmagunkat. Ézsaiás azt mondta: »De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson« (Ézsaiás 30:18). A megválaszolatlan imák védenek… megtörnek… elmélyítenek… és átformálnak. A múlt megválaszolatlan imái, melyek fájdalmat okoztak és kiábrándítottak, olyanok, mint a finomító kohók, felkészítenek minket a jövő válaszaira.”

HOGYAN KERÜLHETED EL A KIÉGÉST?


„...a bokor égett... de nem égett el." (1Mózes 3:2 AMP)
Emlékszel az égő csipkebokor történetére? Égett, de nem égett el. Vannak emberek, akik valaha égtek az Úrért, de mostanra kiégtek. Évekig hűséges munkásai voltak a gyülekezetnek, majd hirtelen eltűntek. Herbert J. Freudenberger pszichológus úgy írja le a kiégést, mint „kimerültség, melyet az okozott, hogy valaki odaszánta magát egy ügyre, ami nem hozta meg az elvárt eredményt". Nos, hogyan kerülheted el a kiégést? Először is: keresd, amit Isten kíván adni neked! „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek..." (Jakab 1:5). Isten szakértő, hozzá kell fordulnod! Másodszor: ren­dezd át a fontossági sorrendet! Ha túl sok vasat tartasz a tűzben, egyikre sem tudsz elegendő figyelmet fordítani. Tanulj meg nemet mondani! Családod értékelni fogja, ha más emberek nem is. Harmadszor: gyakorold a hálaadás művészetét! Freudenberger mondja: „Tedd szokásoddá, hogy észreveszed - és táplálod - a nem látványos jókat, amik érnek!" A következő: tanuld meg a fizikai pihenés művészetét! Fordíts minden napod végén tíz-húsz percet arra, hogy elüldögélsz egy kényelmes karosszékben, és élvezel egy jóízű, nagy nyújtózkodást. Kedveskedj testednek és elmédnek pihenéssel! Képzeld el, hogy napozol a parton! És mit szólnál egy kis tornához? Ez az egyik legjobb „antibiotikum" a kiégés ellen. Válassz bármit, ami működik nálad, ne olyat, ami még feszültebbé tesz! Kifejlesztheted a saját kikapcsolódási formáidat; sétálj egy nagyot, olvass egy jó könyvet, próbálkozz valami kreatív tevékenységgel! Ahogy James Thurber találóan megjegyezte: „Jobb, ha séta közben eltévedsz, mint ha el sem indultál volna". Végül: keress valakit, akivel együtt töltheted idődet! Ha elvágod magad az emberektől, az csak növeli a problémát, ahelyett, hogy megoldaná. Keress valakit, akiben megbízol, és akivel szívesen beszélgetsz!
A megtapasztalt hiányok ellenére is: a teljesség naponkénti vonzásáért.

A mai nap imádsága:

Urunk, Istenünk! Áldunk Téged jóságodért! Köszönjük, hogy naponként sok jót teszel velünk - kérésünk nélkül is. Oltalmazz minket ezután is! Ámen.

Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halódóban vannak...". Jelenések 3,1b-2

Szépen mondja ősi magyar nyelvünk: ami lélektelen, az élettelen... Ez nemcsak tárgyakra vonatkozik, állati, sőt emberi életet is minősíthet. Vegatív lény - mondjuk néha. Eszik, iszik, nemzőképes utódokat hoz létre, de az élete: lélektelen. Jézus szavai "lélek és élet" egyet jelölnek: a szentséget. (Protestáns felfogás szerint: Szent az, ami Istené.) Ha egy élet Istené, akkor az szentséggel telített.

Ha megnézzük korunkat, s benne nemzetünk valóságát, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy egyre többen vannak azok, akiket nem elégítenek meg az élet rutin-dolgai, többre teljesebbre vágynak: az Életre. De mi is az élet? Egészség? Nemcsak az... Jólét, biztonság? Nemcsak az... Meglátni gyermekeinkben és unokáinkban az élet folytonosságát, a jövő reménységét? Az élet ennél sokkal több! Az élet:szentség! A Szentség vonzásába került emberek életük hiányosságát (szenvedésit) naponként elhordozva is tudják és érzik: életük teljes. Mert Isten "tenyerén" érzik magukat. Aki nem érezte meg még egyszer sem, mit jelent ez, az azt sem érti, amit Jób így mond: "Ha a jót elfogadtuk Istentől, akkor a rosszat is el kell fogadnunk". Mert Isten világa ilyen "irracionális", ami rossz, az is jó, mert Ő a rosszból is jót tud előhozni.

Amit Jézus mond: az a teljesség ígéretét adja. Nem csak földi jutalmat ígér - "Bizony mondom néktek, hogy gonoszok és jók már itt a földön megkapták jutalmukat" -, hanem az élet utáni lét istenes örömét is. Sokan vannak, akik eszelős igyekezettel próbálják életük rövidségét az élvezetek halmozásával meghosszabbítani. Hasztalan próbálkozás ez, hiszen az idő (is) Istené... ha akarja, megáll, ha akarja felgyorsul... ez nemcsak szubjektve igaz: lásd kvantumfizika, relativitás-elmélet! Ami azonban mindennél fontosabb: az élet dolgai a szeretet megélésében nyerik el súlyukat, jelentőségüket. Itt, ebben a dimenzióban (Isten világa) formálódik az, amiért megmaradt Egyház, s mindig születnek új bizonyságtevők, s ezt a csodálatos szót így formáljuk ajkunkon nemzedékről nemzedékre: áldás.



Aggódás...


A mai nap imádsága:

Uram! Vedd el a lelkemet terhelő gondolatokat, s engedd éreznem, hogy a tenyereden hordozol, s gondot viselsz rólam, s szeretteimről! Ámen


Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;
Fil 4,6

A hétköznapokban a szorongás nagyon gyakran valamilyen stresszállapot tüneteként jelenik meg. Szívdobogásunk erősödése, verítékezésünk, testünket átjáró hideg-meleg hullámok vagy valamilyen tartós izomfeszülésből adódó tüneteink (pl. tarkótáji fejfájás) mind-mind aláhúzza, hogy valami nincs rendjén körülöttünk... Aztán egyszer kontrasztosan megnyilvánul, hogy hol a baj: munkahelyen és/vagy családban, esetleg párkapcsolatban.

Korunk népbetegsége a szorongás, s a különböző, ezekhez tapadó, s innen kiinduló mindenféle fóbiák (félelmek), legújabban az ún. pánik-betegség. A WHO 1950 óta összesen 47 országban követett morbiditási adatai alapján ("Global Burden of Disease" vizsgálat) készített előrejelzése szerint a szorongás, a depresszió 2020-ra a második leggyakoribb (a szív-érrendszeri betegségek után, melyeknek egyik komoly oka szintén a "stresszes életmód") munkaképesség-csökkenést okozó megbetegedés lesz.

Lám-lám, az évezredekkel korábban élő emberek is nagyon jól tudták, hogy a rendezetlen élet, a lelki kiegyensúlyozatlanság az testi tüneteket, sőt betegségeket is okoz. Modern orvostudományunk a lélekgyógyászat területén újabban bevezette a transzperszonális (tkp. személyek közöttit jelent) jelzőt; valójában ez a szó a spritualitást, mint betegségekkel összefüggő, azokat létrehozó és megszüntetni képes lelki okokat jelöli.

A hívő ember azt tudja - hiszen hitének evilági mozaikjait reménységes képpé illesztette össze, s ez tudásának alapja - , hogy életének megoldása Istene kezében van. Onnan akarja azt megkapni életének minden napján, ezért imádkozik, ezért küzd. Bízik Teremtője gondviselésében, és szabadításában, de ha nehézségek szorongatják, akkor sem tagadja meg Őt, hiszen számtalanszor megtapasztalta, hogy Isten végül mindent az ő javára fordít. Az Istenben hívő ember is ugyanígy felkiált, ha fájdalmat érez, ugyanúgy elesik, mint a többi esendő embertársa, mégis más mint a többi, mert mindeközben nem lefele, hanem fölfelé néz...

Persze a hívő ember is aggódik időnként - hiszen a hívő ember is ember -, de ezek az érzések nem vesznek lakozást szívében, mert azokat "kiimádkozza" onnan. S mivel szinte minden nap hozhat új aggodalomra okot adó új helyzeteket, ezért igyekszünk rendszeres imaéletét élni, hogy lelkünket átjárhassa a békességet adó Szabadító Lélek...



Aratás...

A mai nap imádsága:
URam! Küldj munkásokat, mert sok az elvégzendő feladat ebben a világban! Ámen


Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.
Lk 10,2

Ha Jézus URunk most buzdítaná övéit, akkor nagy valószínűséggel azt mondaná: "Kérjétek az aratás urát, hogy küldjön munkásnőket az aratásába..." Tény, hogy a MEE lelkészi karának majd egyharmada nő, s az is hogy tőlünk nyugatabbra az arány még nagyobb. Rendjén is van ez, a férfi-dominancia nem sokkal vitte előbbre a világot... lásd politika!

Épp ideje lenne, hogy a nők vegyék át az uralmat ezen a Földön, hiszen a tudományos számítások - a projektben gyakorlatilag majd minden egyetem a világon benne volt - szerint, a földi élet irreális. Ez azt jelenti, hogy ha a környezetszennyezést, a Föld kizsákmányolását, a biodiverzitás beszűkülését nézzük, akkor az életnek már rég össze kellett volna omlania ezen a bolygón! Szóval: kész csoda, hogy még élünk... Persze mit várunk az olyan "kultúráktól", ahol ártatlan civiliket mészárolnak le, ahol hazugságokkal nemezeteket háborúba kergetnek?! Csak Amerikában - a korlátlan lehetőségek országában(!) - mintegy 40 millió indiánt mészárolt le a fehér ember. (A kulturális veszteséget most ne is említsük!)

Az élet ugyanis nem arról szól, hogy el kell pusztítani a másikat, hanem arról, hogy együtt kell élni a másikkal. Ami az állat és növényvilágban a szimbiózis, az az embervilágban a kooperáció. Sajnos a kisközösségekben (párkapcsolat, család, gyülekezet) is nagyon sokszor sérülnek az együttműködés alapelvei. Így aztán nem csoda, hogy csak egyre szaporítjuk a szociális-, s egyéb problémáinkat!

Az aratnivaló sok - valóban. Soha ennyire nem kívántuk a lelki nyugalmat, mint ebben a mostani negatív információkkal felzaklatott világban... Hiába a hétköznapokat egyszerűsíteni kívánó egyre áttekinthetetlenebb csúcstechnológia, az emberek egyre inkább kiábrándulnak a modernitás-adta "áldásokból", s szívesen élnének egy egyszerűbb, de egészségesebb, lelki békét jobban munkáló világot. Ebben a helyzetben különösen is szükség lenne arra, hogy hangozzék az evangélium, azaz az Isten jó rendjét közvetítő tanítás, mely nem az egyébként is érthetetlen kultuszt bonyolítja még jobban, hanem segíti az embereket abban, hogy istenesebben, kiteljesedve éljenek a világban...



Béke...

A mai nap imádsága:

Uram! Munkáld a békességet bennem, hogy magam is a békesség eszköze legyen. Ámen.

   

Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke.
Ézs 11,2



Amióta az ember "civilizáltan" él, azóta háborúzik... A harmadik évezred elején is - huszadikszázadi borzalmak ide vagy oda - most ebben a pillanatban mintegy kétszáz fegyveres konfliktust, háborút jegyeznek! Így azt mondhatjuk, a világ létével egyidős a harc, a testvér-konfliktustól (Káin és Ábel) kezdődően egészen a népek és nemzetek és kultúrák között: lásd az egyik legnagyobbat: az iraki háborút. Mindeközben az ember természetes igénye - akármelyik oldalon is áll - a béke után, nem lankad. De van-e, lehet-e igazságos béke egy igazságtalan háború után?

Ézsaiás messiás-próféciái a békét hirdetik. Azt a békét, amire mindenki vágyik, ami mindennek az alapja, amiben nem vért verejtékezve, hanem felszabadultan alkotva lehet értéket teremteni. Nem politikai béke, nem gazdasági biztonság, de nem is izmusok hamis ígéretein alapuló "csakazértis-reménység". Ez a béke nem részleges, nem csak a kiválasztottaknak szól, ez a béke egyetemes, mindent és mindenkit átfogó. Ez a béke nem is emberi, ez onnan felülröl száll alá, ez a béke Isten maga. Az evangélium nem más, mint annak az örömüzenete, hogy ez béke "megfogható", tapasztalható valóság. Tulajdonképpen a krisztuskövető életforma adja azt a keretet, amiben mindez megnyilvánul és megvalósul.

Sokan vannak, akiknek sajátos elképzeléseik vannak az Istenről, s az Ő békéjéről. Az ilyen emberek számára magától értődő, hogy életük minden dolga így kézdődjék: Én és a... másik, én és... a Jóisten, az én dolgaim, az én igényeim először... s minden többi csak ezután jöhet. Hamis kiválasztottság-tudat ez, hiszen Isten számára mindenki egyformán fontos. Aki megértett már valami lényegest a JóIstenből, annak számára az "ego", az én fontossága nem a kiváltságok keresésében, az önző célok megvalósításában domborodik ki, hanem a "szolgálatban".

Krisztus, az ÚR szolgája nemcsak mindenben példakép a keresztény ember számára, de istenfiúságának titka a "garancia", hogy megmaradjunk elhivatásunk kiváltságában.
Együttműködés...


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy az emberek felfedezzék saját életükben a Neked-való szolgálat kiváltságos örömét! Ámen
Jézus így válaszolt: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?” Majd így folytatta: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” Erre azt mondták neki: „Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon válólevelet neki?” 8Jézus így válaszolt nekik: „Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - a paráznaság esetét kivéve -, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.” Erre így szóltak hozzá tanítványai: „Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni.”
Mt 19,4-10
Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza... Ezzel elméletben mindenki egyetért, amikor az oltárhoz vezetik, de ahogy a zsidó mondás tartja: "A házasságból már maga is ki tud menekülni." Jóllehet e szólásnak van nem elhanyagolható szarkasztikus felhangja is, annak igazságát, azonban nem lehet elvitatni, hogy ha végképp nem megy, ha már "nem működik" a házasság, akkor az egyetlen emberi kiút mégiscsak a válás...
Van, aki erre a felismerésre csak évtizedek múlva döbben rá, van, aki viszonylag hamar, s okul belőle, de bőven akadnak olyanok is, akik a többedik próbálkozásra sem jönnek rá az elválasztó okokra, s az újabb párkapcsolatban is elkövetik a régi hibákat. Tény, hogy a válás fáj, s általában az egyik félnek azért mindig jobban fáj... Amíg hivatalosan is kimondják az elválasztó ítéletet, eladdig a felek - nemkülönben a gyermekek(!) - nemegyszer megjárják a poklot..., de ahogyan Churchill mondta a válásról: "Akinek pokolra kell mennie a válás miatt, az menjen tovább!", mely bölcsesség jól mutatja, hogy mindig van tovább is, csak kilépni egy rossz kapcsolat "poklából" nagyon nehéz, egyedül, külső segítség nélkül talán nem is lehet...
A farizeusi bölcselkedés szülte végkövetkeztetést: „Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni!” - manapság sokan teszik meg életük vezérelvévé, s választják a "szingli"-létet. Jóllehet a szingli-lét közép-európai specifikus nyomorúsága egészen más szintű, mint a tőlünk nyugatabbra egyedül élőké, de ha mérlegeli egy fiatal a közös élet lehetőségeit, akkor hamar rájön, hogy a közös életben több az üröm, mint az öröm...
Miért van ez így? Nem pontos a mérlegük, kormos a szemüvegük, amin keresztül szemlélik ezt a világot? Vagy egyszerűen csak azt látják, hogy az előttük járó relatíve-jóléti generációk is a lehetőségeikkel inkább visszaéltek, mintsem hogy éltek volna velük! Ennek az lett eredménye, hogy leszámítva egy-két üdítő kivételt, a közösségi élet, az élet minden területén(!) - s ne áltassuk magunkat így van ez még az Egyházon belül is - válságba sodródott... Bizony a 'fiatalok' már nem akarják sem "megváltani" a világot, sem másoknak jobbítani - csak maguk módján élvezni... Az idióta öreg tábornokok pedig realitásérzéküket veszejtve még mindig háborúsdit játszanak! Ennek az egyik következménye, hogy 5-10 Eurókat igyekeznek méregdrága hirdetésekkel kicsalni a tévénézők zsebéből, hogy szegény afrikaiaknak végre legyen már egy 2-3 négyzetméteres műanyag hálójuk, amivel védhetik magukat a moszkítók ellen, de mindeközben ezermilliárdokat pocsékolnak el rakétákra, drónokra, s egy velejéig romlott rendszer fenntartására...
Ahogyan az élet megítéli két ember kapcsolatát, ugyanígy az élet megítéli a birodalmakét is... Semmi sem örökös, s ha valami minél inkább igazságtalan, annál rövidebb ideig tart! A kérdés megmarad azonban kérdésnek: válhat-e, váljon-e a keresztény (keresztény=krisztusi) ember vagy sem? Jézus URunk azt mondja "paráznaság esetét kivéve", de azt tudjuk, hogy a paráznaság elsődleges jelentése: szövetség-törés... ez pedig újabb megválaszolandó kérdéseket vet fel: Kivel is kötöttem szövetséget? Kivel, mivel akarok (újra) szövetséget kötni?...

Használd ajándékaidat, hogy beteljesítsd rendeltetésed

"Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai" (1Pt 4,10)

Te tudod, hogy mit készített elő számodra Isten? Tudod, mi a rendeltetésed?

Az első dolog, amit tenned kell ahhoz, hogy megértsd sorsodat: felismerni azokat az ajándékokat, amiket Istentől kaptál. Ezek közé olyasmik tartoznak, amikre nem lehetsz hatással: a szüleid, a nemzetiséged, a faj, amihez tartozol, az anyanyelved. De ajándékaid közé tartoznak azok a dolgok is, amik a sajátos "formádat" alkotják: a lelki ajándékaid, a szíved, a képességeid, a személyiséged és élményeid. Ezek csakis kizárólag rád jellemzőek.

Azokért az ajándékokért nem tartozol elszámolással, amiket Isten nem adott neked. Azaz, ha nem vagy művészileg tehetséges, nem várja el tőled senki, hogy úgy fess, mint Rembrandt. De felelősséggel tartozol azokért az ajándékokért, amiket Isten neked adott.

A mennyben Isten nem valaki máshoz fog hasonlítani, hanem önmagaddal fog összevetni. Mihez kezdtél mindazzal, amit kaptál? Mit tehettél volna, ha kicsit jobban bíztál volna Istenben? Pál azt írja: "mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek" (Róm 14,12)

Isten egy cél érdekében látott el téged ajándékokkal és a te felelősséged, hogy jól sáfárkodj azokkal - nem önző célokra, hanem mások javára. Az ajándékaid nem a te hasznodra vannak. Isten azért adott neked ajándékokat, hogy azokat mások hasznára fordítsd. Tedd fel magadnak a kérdést: Milyen ajándékot kaptam Istentől, amit jóra használhatnék?

Beszéljetek róla

Ha eddig még nem tetted, szánj most időt saját "formád" tanulmányozására - a lelki ajándékaidra, szívedre, képességeidre, személyiségedre és élményeidre.

Milyen egyedi tehetséggel ajándékozott meg Isten?

Van olyan terület, amivel Isten nem ajándékozott meg, te mégis sok időt szántál a fejlesztésére?

Isten arra hív, hogy hagyjuk el a garázst

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Fil. 4:13)


Isten azért árasztja ki erejét életedre, hogy erőt adjon neked azokhoz a feladatokhoz, amire elhívást kaptál.

A hit azt jelenti, hogy azzal a meggyőződéssel tevékenykedsz, hogy Isten ereje működik az életedben és az életeden keresztül. A hit azt is jelenti, hogy bízol abban, hogy Isten ereje lesz a te erőd, hogy mindent az Ő segítségével fogsz elvégezni.

Ő nem kéri tőled azt, hogy saját erődből éld az életedet. Ez behatárolná azt amit tehetsz; Isten hatalma és ereje azonban határtalan.

Amikor azt mondod: "Van valami, amit tényleg szeretnék megtenni Istenért, de nem hiszem, hogy képes vagyok rá", lehet, hogy Isten így válaszol: "Nagyszerű! Örülök, hogy észrevetted. Nem vagy rá képes magadtól, de ha az én erőm dolgozik benned, bármit meg tudsz tenni, amit kérek tőled."

Ha maradsz a "Nem vagyok képes rá" helyzetben és sosem mozdulsz az "Isten képes rá" helyzetbe, akkor kevésbé valószínű, hogy valaha is megpróbálsz nagyszerű dolgokat tenni Istenért. Olyan, mintha lenne egy autód a létező legerősebb motorral, de azt mondanád: "Nem hiszem, hogy eljutok vele az első kereszteződésig." Úgyhogy bent hagyod a garázsban, sosem mész ki vele az útra.

Isten arra hív téged, hogy menj ki a nyílt útra. Az Ő ereje rendelkezésedre áll: "Hiszen maga Isten az, aki bennetek munkálkodik. Segít benneteket, hogy akarjátok azt tenni, ami Istennek örömet okoz. Ő ad hozzá erőt is, hogy valóban meg is tudjátok tenni ezeket." (Fil. 2:13, egyszerű fordítás)

Kimerülés és feltöltődés

„Ő pedig így szólt hozzájuk: "Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé." Márk 6,31

Amikor az érzelmi tartalékaid kimerülnek, akkor már nem vagy képes rá, hogy önzetlenül szeress másokat. Inkább feladod. Talán úgy érzed, hogy nyomorult és alkalmatlan vagy bármit is tenni. Sőt pont azokra leszel dühös, akiket a legjobban szeretsz. Lehet, hogy próbálod elkerülni az embereket, inkább problémaként tekintesz rájuk. Nincs szándékodban szeretni, s arról álmodsz, hogy elmenekülj előlük.

Dávidnak is volt ilyen problémája. Azt mondta, „Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék?” (Zsolt 55,7)

Ahhoz, hogy szeretni tudj másokat, fel kell töltődnöd érzelmileg – ha kimerülsz érzelmileg, az hatással lesz a kapcsolataira.

A Biblia három dolgot javasol az érzelmi feltöltődésre:

Egyedüllét: Szükséged van egyedül töltött időre. A mai igevers azt tanítja, hogy Jézus gyakran visszavonult a tömegtől, hogy érzelmileg feltöltődjön. Olyan nagy volt a nyüzsgés körülötte, hogy azt mondta a tanítványainak: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre”. Vagy félrevonulsz néha a nyüzsgésből, vagy szétzilálódsz a nyüzsgéstől... szükséged van időnként magányra.

Az érzelmeid olyanok, mint egy akumulátor. Ha egy lámpát csatlakoztatsz az akumulátorhoz, akkor az sokáig fog világítani; de ha 100 izzót kötsz rá, akkor gyorsan lemerül. Ha pedig lemerült az akumulátorod, akkor nem tudsz több szeretetet adni.

Kikapcsolódás: Vannak bizonyos dolgok, amik energiát és örömet adnak az életedhez. Lehet ez a hobbid, valamilyen sport, kézművesség, vagy egy játék. Kísérletezz, és fedezd fel, hogy mi az, ami érzelmileg téged – aztán fordíts rá időt.

Az egyik kedvenc igeversem ez: „Jézus élvezte az életet” (Máté 11,19, alternatív fordítás). Ő volt a legintenzívebb, leginkább szolgálat-központú ember, aki valaha élt, ugyanakkor élvezte is az életet. Amikor magadból adsz másoknak, annak ára van, kimerítő. Szükséged van kikapcsolódásra.

Nevetés: „A vidám szív a legjobb orvosság” (Péld 17,22). Tanulmányok bebizonyították, hogy amikor nevetsz, akkor megnövekszik a T-sejtjeid száma – amitől megerősödik az immunrendszered. Endorfin termelődik tőle az agyadban. A humornak hasznos hatásai vannak.

Istentől kaptuk a nevetés ajándékát, és meg kell tanulnunk nevetni. Beszéltem olyan párokkal, akiknek komoly házassági problémáik voltak. Azt mondták: „Egyszer majd visszanézünk erre az időszakra, és csak nevetünk rajta.” Én azt kérdezem: „Mire vártok? Miért nem nevettek most rögtön?”

A nevetés könnyít a terheinken, feltölt minket érzelmileg, és újjáépíti bennünk a szeretetet.

2017. július 30., vasárnap

Csak gyakorold tovább!


„Légy szorgalmas ezekben a dolgokban, teljesen szánd oda magad ezekre!” (1Timóteus 4:15 NIV)

Saul királyt gonosz szellemek támadták meg, akik kínozták és megbénították őt. Ezért elküldött Dávidért, hogy jöjjön, és játsszon a hárfáján. Miközben Dávid játszott, Saul „megkönnyebbült, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tőle” (1Sámuel 16:23). Ez a történet két dolgot tanít nekünk: a dicsőítés erejét és a gyakorlás erejét. Dávid nem akkor fedezte fel hirtelen a tálentumát, amikor Saul palotájába ért. Nem, ő éveken át tartó gyakorlással fejlesztette ki azt a magányos hegyoldalakon, miközben apja juhait legeltette.

Amikor a gyakorlásról van szó, a két legkomolyabb kihívás, amivel szembe kell néznünk, az: a) hogy legyen bennünk vágy megtenni; és b) hogy legyen bennünk önfegyelem a kitartáshoz. Pál azt mondja Timóteusnak: „Légy szorgalmas ezekben a dolgokban, teljesen szánd oda magad ezekre, hogy mindenki láthassa előmeneteledet! Nagyon ügyelj az életedre! Tarts ki!” (1Timóteus 4:15-16 NIV). Nincs könnyű módszer arra, hogy fegyelmezett emberekké váljunk. Ennek semmi köze a tehetséghez vagy a képességhez. Ez nem feltételek, hanem döntés kérdése. De amint meghoztad a döntést, és a gyakorlás szokásoddá vált, két dolog nyilvánvalóvá lesz. Az első, a világosan látható különbség a gyakorló és a nem gyakorló ember között. A kerékpárversenyző Lance Armstrong mondta: „A siker kulcsa az, hogy keményebben edzel, és mélyebbre ásol, mint mások”. És ő már csak tudja: hét Tour de France versenyt megnyerve rekordot állított fel. A másik dolog, ami megmutatkozik, a győztes lelkület. Minél keményebben küzdesz, annál kevésbé fogod megadni magad a fáradtságnak, önelégültségnek, csüggedésnek, kritikának és az összes olyan dolognak, amely megpróbálja megtörni a lendületedet.





„Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.” (1Korinthus 9:24)

Egy Peanuts képregényben Charlie Brown így siránkozik barátjának, Linusnak: „Az élet túl sok nekem. Amióta megszülettem, össze vagyok zavarodva. Azt hiszem, az a baj, hogy túl gyorsan bedobnak minket az élet sűrűjébe. Még nem vagyunk rá igazán felkészülve.” „És mit szeretnél?” – kérdezi Linus – „Lehetőséget, hogy előbb bemelegíts?” Lehet, hogy nem kapsz lehetőséget arra, hogy bemelegíts, mielőtt belépsz az életbe, de bemelegíthetsz azáltal, hogy gyakorlod azt, ami fontos számodra, ha már egyszer elkezdődött az élet. Ezek által a bemelegítések által növekszel. Ha elkötelezed magad a gyakorlásra, akkor a következőket fedezed fel:

1) A teljesítményed mindig fejleszthető. Harvey Mackay író azt mondja: „A jó vezető tisztában van azzal, hogy majdnem minden, amit egy bizonyos módon végeznek egy bizonyos ideje, jobban is végezhető. Minden egyes teljesítmény növelhető.”

2) Az élesítési folyamat könnyebb a megfelelő környezetben. A fejlődés mindig bizonyos fokú kockázattal és kudarccal jár. Tehát keress olyan helyet, ahol támogatják a kísérletezést és a növekedést! 3) Késznek kell lenned arra, hogy kis dolgokkal kezdj. Amikor elkezdesz gyakorolni, először csekély hasznod származik belőle. De növekedni fog! Az olimpiai játékokon az aranyérmes és a többi versenyző között gyakran csupán századmásodpercekben mérhető a különbség.

4) Meg kell fizetni annak az árát, hogy eljuss a következő szintre. Sidney Howard a következőt jegyezte meg: „Az, hogy tudod, mit akarsz, fele részben azt jelenti, hogy tudod, miről kell lemondanod ahhoz, hogy megszerezd.” A gyakorlást túl sokan tartjuk egy lényegében negatív élménynek, de nem kell, hogy az legyen, ha a felfedezés és a fejlődés nézőpontja felől közelítjük meg. Tehát gyakorolj tovább!



ÉLJ ÚGY, HOGY SEMMIT NE KELLJEN BÁNNOD!


„... hogy elvégezhessem futásomat örömmel..." (Apostolok cselekedetei 20:24 NKJV)
Képzeld el, hogy az életed véget ért, és te egy nagy DVD-lejátszó előtt állsz. Isten be­helyez egy lemezt, melyen a te neved van, és ez: „Ami lehetett volna". Mindent felsorol, amit Isten szeretett volna általad elvégezni: hogyan akart megáldani anyagilag, de te túlságosan féltél attól, hogy vess az Ő országába, és nagylelkű légy másokkal; hogyan akarta használni ajándékaidat, de hiányzott belőled a fegyelem a fejlesztésükhöz és a bátorsága használatukhoz; hogyan akart nagyszerű kapcsolatokat adni neked, de nem voltál elég hűséges és szerető, hogy megtartsd őket; hogyan vágyott arra, hogy benned is kifejlessze Krisztus jellemét, de te nem voltál hajlandó elbánni a bűneiddel, nem akartál ellenállni a kísértésnek, és nem törekedtél a lelki növekedésre. Egy költő egy­szer így fogalmazott: „Sok szomorú szó van a nyelvben, de mind közül a legszomorúbbak ezek: »lehetett volna«". De van jó hírem is. Amíg még lélegzel, megtudod szüntetni a szakadékot a között, aki vagy, és aki lehetnél. Tehát állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Mi az, amit most megtehetek, hogy később ne kelljen sajnálkozva visszanéznem az életemre?" Megmondom, mit tehetsz: kezdd el megújítani elmédet minden nap Isten Igéjével, ahelyett, hogy szeméttel tömnéd. Használd ajándékaidat és anyagi javaidat Isten országának építésére, saját birodalmad építgetése helyett. Ha megteszed, rájössz majd, hogy Isten „magot ad a magvetőnek" (2Korinthus 9:10). Minél többet vetsz, annál több vetőmagot fog adni Isten neked. Megtehetnéd azt is, hogy időt fordítasz arra, hogy másokat tanítvánnyá tégy. így örökséged nagyobb lesz, mint az élettartamod. Nem késő azzá lenni, aki lehettél volna - ha hajlandó vagy még ma elkezdeni.



Vigyázz a szádra!


„…amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lukács 6:45)
„Ó ez csak pár jelentéktelen szó volt. Nem nagy ügy!” Tévedés! Szavaink igenis nagy dolgok, és sokat jelentenek! „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lukács 6:45). Szavaidnak lehet jó vagy rossz hatása is.
1) Végy fontolóra néhány negatív hatást: A szavakkal lelkük mélyéig megsebezhetünk másokat. „Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés…” (Példabeszédek 12:18). Annyira letörhetsz velük valakit, hogy nem lesz bátorsága élni. „…a romlott [nyelv]… összetöri a lelket” (Példabeszédek 15:4). A meggondolatlanul kimondott szavak lerombolhatják a kapcsolatot két ember között. „Megrontja szájával embertársát az elvetemült…” (Példabeszédek 11:9). A szavak érzelmi, sőt akár fizikai halált is okozhatnak. „Élet és halál van a nyelv hatalmában…” (Példabeszédek 18:21).
2) Most figyelj meg néhány pozitív hatást: Szavaid életet lehelhetnek egy kapcsolatba. „A szelíd nyelv életnek a fája…” (Példabeszédek 15:4). A megfelelő szavak segíthetnek meggyógyítani egy sérült kapcsolatot. „…a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24). A jól megválogatott szavak segíthetnek, hogy valóban megértsük egymást. „…a nyájas ajkak gyarapítják a tudást” (Példabeszédek 16:21). A megfelelő időben kimondott szavak közelebb vihetnek minket egymáshoz. „Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott szó” (Példabeszédek 25:11 NCV). Számít, hogy mit mondasz, tehát figyelj oda a szavaidra!



Válaszoljunk meg néhány kérdést a kommunikációval kapcsolatban: 1) Milyen a jó kommunikáció? Őszinte, olyan, amit pozitív szándék vezet, kétoldalú. Nem „rázúdítás”, nem ész-osztás! A beszéd első környezetvédelmi szabálya: a szemét nem bomlik le biológiai úton! A szavak visszatérnek, felgyülemlenek és elmérgesednek. „A rágalmazó szavai… behatolnak a test belsejébe” (Példabeszédek 18:8). Sok szó egészen a sírig elkíséri azt, aki hallotta. 2) Miről beszélgessünk? Az igazságról. „Utálja az Úr a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli” (Példabeszédek 12:22). Az igazságot mondhatod úgy is, mintha az lesújtó nagykalapács lenne, de baráti jobbként is nyújthatod azt a másik felé. Csak akkor szabad kimondanod, ha előre megfontoltad, hogy milyen hatása lesz. „Az igaz megfontolja szívében, hogy mit mondjon, a bűnösök szájából pedig árad a rossz” (Példabeszédek 15:28). 3) Mennyit kell elmondanom? Amennyit Isten Igéje, a szeretet és a bölcsesség diktál. Gyermekeknek és szenvedő embereknek gyakran csak korlátozott mennyiségű információra van szükségük. „Minden gondolatát kibeszéli az ostoba, de a bölcs magában tartja” (Példabeszédek 29:11 KJV). 4) Hogyan mondjam el? A „hogyan” éppen olyan fontos lehet, mint a „mit”, ezért beszédedben mindig légy tekintettel a hallgató érzéseire. „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt” (Példabeszédek 15:1). A hallgató válaszát az határozza meg, hogy te milyen szavakat használtál. 5) Figyelj oda az időzítésre, ez létfontosságú! „…milyen jó az idején mondott szó!” (Példabeszédek 15:23). Ha nem vagy biztos abban, hogy eljött a megfelelő idő, várj, és imádkozz bölcsességért!
Bizalom...
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne aggódjak azon, amit úgy sem tudok megváltoztatni, de tégy készségessé, hogy örömmel megváltoztassam, amit akaratod szerint meg tudok változtatni! Ámen
Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat,
amelynek nagy jutalma van.

Zsid 10,35
Bizalom... olyan valuta, ami értékesebb minden pénznél. Korunk rákfenéje, hogy a pénz hatalmát összekeverik a bizalom erejével, s így történik meg, hogy azokhoz, akik a leginkább "tőkeerősek" van a legkevesebb bizalmunk... Így ismétlődik a történelemben, hogy a spekuláció okozta banki válság, gazdasági válságot okoz, ami társadalmi válsághoz vezet. Amikor pedig válság, vagyis krízis szorításába kerülünk, akkor sokan a kiutat a kontrollban, a még nagyobb ellenőrzésben látják... pedig a krízisre mindig csak egy megoldás van: a bizalom!
Soha a történelemben ennyi azonosító módszer nem adatott a másik ember bizalmának elnyerésére, az emberek mégis "alapból" bizalmatlanok. A boltban tolvajnak, a repülőtéren terroristának, a bankban rablónak nézetnek minket, ha esetleg valamilyen pártszimpátiánk is van, akkor meg idegen érdekek kiszolgálóinak tekint minket - a másik oldalon álló tábor, mert hogy mindig van egy másik oldal is...
A bizalmatlanság mindig a nem-tudásból, a másik nem-ismeréséből fakad. Akit már ismerünk, ahhoz nagyobb a bizalmunk, s akinek valóban átlátható az élete, azt tartjuk hitelesnek, s szavazunk neki bizalmat. Sajnos az emberek nagyobb része a harmadik évezred elejére már városokban kényszerül élni, mely jobb esetben kisváros, rosszabb esetben azonban már az is átláthatatlan közösség... Egy család, nagycsalád, rokonság még mindig azért működik - ha nem is mindig példaértékűen, de azért működik -, mert átlátható. A nagyközösségi rendszerek is - értve ezalatt a társadalmi, politikai intézményeket - akkor működnek jól, ha átláthatóak...
Ha nem ismerjük a JóIstent - ha nem ismerjük fel Őt a világmindenség RENDjében -, akkor életünket nem az Őbelé vetett gondviseléshit, hanem a bizalmatlanság fogja irányítani. Ez újabb bizalmatlanságot szül, s ennek a vége a meghasonlás. Ilyen az, amikor a demokratikusan választott, demokráciáért harcoló politikusokat/vezető embereket harckocsik és rohamosztagok védik, amikor mesterlövészek figyelnek mindenkit, hogy adott jelre bárkit ártalmatlanná tegyenek...
A biztonságot egyedül Isten adja, no meg a jó lelkiismeret. Aki életével nem az isteni igazságosságosságot, hanem az emberi érdeket képviseli, az jobban teszi, ha magánhadsereggel, éjjel-nappal vigyázó testőrökkel veszi magát körül, de nyugodt álmot nem ez, hanem az ÚRIsten garantálja... s aki Őt szereti, azt Isten is viszontszereti, s álmában is ad neki eleget.



Élet...

A mai nap imádsága:
Uram! Hálát adok Neked, hogy élhetek. Milyen semmiség az én szavam ahhoz a felfoghatatlan csodához képest, hogy megengedted - létezhetek. Add, hogy ne legyek hálátlan itt és most, s egyszer folytatni tudjam hálaadásomat Tenálad! Ámen

   

Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
Zsolt 139,5-6

Élni jó... Élni rettenetesen jó! Ennek ellenére a világon évente mintegy másfél millió ember vet véget az életének. Az '80-as években ez a szám három millió volt... Sok oka lehet az önpusztításnak - magány, súlyos depresszió, tartozás, munkanélküliség, megalázottság vagy szégyenérzet, a családban elszenvedett fizikai vagy nemi erőszak -, de egyik ok sem igazolhatja az élet önkezű kioltását. Az életet ugyanis Isten adja, s Ő is veszi vissza, akkor, amikor Ő akarja, s úgy ahogyan Ő akarja...

Ezt persze sokan nem így gondolják. Annyi bizonyos, ha az Élet URát 'kikapcsoljuk a folyamatból', akkor megoldatlan etikai kérdések vetődnek fel. Ezért "fából vaskarika" az eutanázia gondolata, de az is, amikor a JóIsten már rég magához vette volna egy hosszú élet után megfáradt gyermekét, de kényszerűen életben tartják - mert az (orvos)tudomány ezt jelenleg lehetővé teszi. Úgy látszik, újra és újra tudatosítani kell, hogy az ember nem játszhat Istent... még egy kicsit se!

Élni jó... Élni nagyon jó! Csakis akkor, ha szerelemben fogantunk, s szabadságra születtünk és emberi méltóságunknak nem állja útját emberi akarat. Ha kegyes hozzánk a Teremtőnk, s éppen egy olyan korban létezhetünk, amikor nincs háború, járvány és éhínség - akkor különösen is boldogok lehetünk. Azaz csak lehetnénk, mert úgy néz ki, hogy minél nagyobb a jólét, annál nagyobb az aggodalom, hogy az ember elveszítheti azt.

A hívő ember pontosan tudja, hogy amije van, azt csak kapta. Onnan felülről, mennyei Atyájától - ingyen, s kölcsönbe; mert egyszer mindent vissza kell adni Neki. Mert: "Mezítelenül jöttünk ebbe a világba, s mezítelenül is megyünk ki belőle" - ahogyan az apostol tanítja nekünk. Mindez mégsem okoz szomorúságot a hívőknek, hiszen Isten törvénye az, hogy születünk, meg az is, hogy meghalunk.

Teremtőnk körbefog minket. Univerzumának minden látható és láthatatlan teremtményével, minden atomjával, elemi részecskéjével, rezgéseivel, MINDENNEL, de még azzal is, amiről azt sem tudjuk, hogy van, s létezik... Nemcsak körbefog, de 'kezét' rajtunk is tartja, azaz gondot visel rólunk. Gondviselésének arculcsapása - nemkülönben Ádámig és Éváig visszamenő őseink életért vívott küzdelmeinek semmibe vétele -, ha feladjuk! Az életet nem lehet "feladni", mert az élet szentsége magában az életben nyilvánul meg! Élni KELL, mert az Isten így rendelte el... Az élet csoda, teljesen mindegy, hogy picinyke hangyáé, nagy elefánté vagy az emberé az. Isten mindenhol "otthagyta ujjlenyomatát". Igen magas tudás ez, nem is lehet ezt felfogni. Hálát adni érte azonban lehet - mindenek előtt Istennek tetsző élettel...


Kiegyensúlyozottság...

A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem áldott pihenést, és lelkemet tisztogasd igéddel, hogy békességben élve önmagammal cselekedni tudjam akaratodat! Ámen.


   
Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az ÚR támogat engem.
Zsolt 3,6

Viszonylag fiatal, de erőteljesen fejlődő új tudományág, az alvásmedicina szerint az alvászavarok a felnőtt lakosság egyharmadát(!) érintik. Magyar felmérési adatok szerint a lakosság mintegy húsz százaléka éli át rendeszeresen a kínzó tünetek valamelyikét. Ha átmenetileg is, de mindannyian átéltük már azt, hogy nem tudtunk elaludni. Nincs is talán ennél rosszabb, fáradtan forgolódni az ágyban, de a kívánt álom sehogyan sem akar ránk köszönni... Ennek oka a napközbeni stressz, a folyamatos elvárások, a megoldásra váró feladataink. Ilyenkor agyunk tovább "pörög" nem leli nyugalmát. Nem is gondolnánk, ebben az állapotban a magyarországi felnőtt lakosság egytizede szenved!

"Lefekszem, alszom és felébredek." - Milyen egyszerű program, s már ennek a kivitelezése is milyen komoly akadályokba ütközik. Németországban a második világháború után tömegével nem tudtak aludni az emberek - nem csoda, az átélt lelki traumák óriásiak voltak -, s állami döntés alapján a gyógyszergyártóknak gyorsan elő kellett állítani egy hatásos, elalvást segítő szert, mert az emberek a munkahelyeken rendszeresen elaludtak, s olykor súlyos baleseteket is okoztak... Nem kell bizonygatni, hogy a legjobb elalvást segítő "tabletta" minden korban és időben a tiszta lelkiismeret. (Talán Jézus erre is gondolhatott, amikor azt mondta, hogy a jók is és a gonoszok is megkapják "jutalmukat" már itt a földön... Elég komoly büntetés, ha valaki életének egyharmadát alvással kapcsolatos küzdelemmel tölti!) Aki ugyanis rosszul alszik, annak a rákövetkező napja is eleve "mínusszal" indul: Ingerültebb, nem hallja meg sem a bátorító, sem a biztató szót, s kapcsolata az egész világgal eleve "terhelt".

A föntiek után persze nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy mindenki, aki hisz, az jól alszik, s kiegyensúlyozott éjjele és nappala. Hit és hit között ugyanis óriási különbségek vannak! Tény, hogy a hit erőt ad, de nem mindegy, hogy miben illetve kiben hiszünk... Aki csak magában hisz, az hasonló ahhoz a hullámlovashoz, aki jól uralja szörfdeszkáját, de nem szabad elfelejteni, hogy a nagy hullámoknál is vannak még nagyobbak... Nem lehet/szabad alábecsülni az élet viharzó tengerét! A jó alvás biztosítéka tehát nem mi magunk vagyunk, hanem az ÚRIsten, aki támogat minket. Ha Vele élünk, az Ő akarata szerint szólunk és cselekszünk, akkor "álmunkban is kapunk eleget". Akkor nincsenek frusztrációink és oldhatatlan lelki görcseink, akkor édes az álom, az új napra ébredés, s tartalmas lesz egész napunk...



Példamutatás...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy ne törjem a fejemet, ki legyen a példaképem, hanem adj erőt, hogy követhni tudjalak mindaddig, amíg csak dobog a szívem! Ámen


Krisztus mondja: "Példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek."
Jn 13,15

Krisztus követése... Nem egyszeri feladat, nem is "életstílus" hanem élet-program. Sokan azért mondanak nemet Jézus tanítására, mert nem éreznek magukban kellő erőt, készséget az "elvárosok" következetes betöltésére. S valóban, hogyan is lehet valaki jó krisztuskövető, amikor nemcsak Júdás árulta el Mesterét, de a tanítványok is mind, kivétel nélkül elfordultak a nehézségek óráiban Attól, Akinek közelében csodák százait élték át - a hagyomány szerint három éven át. Péter, aki fogadkozott, hogy még a halálba is követné Mesterét, - pestiesen szólva tökéletesen "becsődölt" -, hiszen amikor szorul a számonkérés hurka körülötte, "reflexből" háromszor tagadja meg az Emberfiát. Nos, ha az apostoli nagyok mind szétfutottak, akkor mit teszünk mi, majd kétezer évvel későbbi krisztuskövetők?

Egy biztos: úgy nem tudunk bizonyságot tenni Isten országáról, mint a Mester, s bizony az apostolok kora is elmúlt. (Persze most is akadnak olyan önjelölt rajongók(?) - vagy csak beképzelt maguktól kipukkadó lufi-személyiségűek - régiesen szólva hólyagok -, akik előszeretettel "evangélistának" merészelik neveztetni magukat, de ez legyen az ő kulturális primitívségük, s saját lelkiismeretük dolga...) Jézus tehát példát adott, de ez számunkra legföljebb csak iránymutatás lehet, elérni a mennyei kívánalmat sosem tudjuk... s ha mégis krisztusinak gondolja a világ Jézus mai követőit, akkor ez amiatt van, hogy igen elaljasult/elromlott a világ, s aki itt és most az isteni normalitás - Szeresd felebarátodat, s az Istent! - szerint él, azt már szentnek tartják...

Úgy tenni, ahogyan Krisztus... De jó is lenne! Meggyógyítanánk a betegeket, sőt parancsolhatnánk az elmeknek, s akkor egy évben talán háromszor is lenne aratás. Az igazság az, hogy fantasztikus technológiákat adott az ember kezébe a JóIsten, s mire használta fel az ember az egyszerű botot, kardot, puskaport vagy atombombát? Háborúra, ölésre... A gyógyítás "iparága" manapság az egyik legjövedelmezőbb üzlet. Mások nyomorúságán meggazdagodni a legfőbb cél. Hiánybetegségek létrejöttéhez asszisztál a világ, nem csoda, hogy betegek vagyunk, s meddők. Tönkretesszük a természetet a rengeteg méreggel, s két és félszer drágábban állítjuk elő az élelmiszereket, mintha természetes módon termelnénk meg őket... Ide jutott az Isten-nélküli, önmagát istenítő ember! Totális katasztrófa-helyzet szélére sodródott a világ, s ha nagyon hamar nem váltja fel a jelen pénzrendszerből fakadó rövidlátó fiskális gondolkodást a nyersanyag-, s (munka)erő-bázisú globális gondolkodás, akkor fura dolgokat tapasztalhatunk meg nagyon hamar... De, ahogyan Jézus mondja: "Ez még nem a vég..."

Hogyan tegyük tehát a dolgunkat a világban, ha úgy nem tudjuk, ahogy a Mester tette? Elsősorban nem a sikerre, hanem az eredményességre, nem a mennyiségre, hanem a minőségre kell koncentrálnunk. Nem önmagunkra kell öszpontosítanunk, hanem Istenre... Vagyis azt kell(ene) tennünk másukkal, amit szeretnénk, hogy velünk tegyenek. Akkor még az sem okozna nagy gondot, ha nem tudunk "annyira" Jézusiak lenni, mint amennyire szeretnénk...


Üdvösség...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy teljességben élhessek Veled, itt ebben a világban, ott, ahová bölcs végzésed szerint rendeltél! Ámen


Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?
Jak 2,14

Az egyik legizgalmasabb kifejezés a Bibliában az üdv, üdvösség szó (görögül szótéria, amely pontosan megfelel a héber jásá; jesua jelentésének): tartalmazza a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból); megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/); oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködés anyagi és szellemi javakban); , gyógyulást, jóllétet (egészség); boldogságot, megtartatást. Vagyis ebben az egyetlen, gazdag jelentésű szóban benne foglaltatik az egész evangélium, mindaz, amire csak szüksége van az embernek, itt a földön (vagyis nem majd a mennyben, hanem ITT és MOST). Ahol a Bibliában az üdvösség szó szerepel, ott rögtön mellé gondolhatjuk az összes többi jelentését, amit fentebb felsoroltunk. Az üdvösség (latinul: salus): tág értelemben az élet beteljesedésének állapota, melyre minden ember vágyik. Szoros értelemben a túlvilági boldogság, teológiailag a mennyországba jutottak állapota, az üdvözültek örök jutalma.

A középkorban viszonylag egyszerűen oldották meg az üdvösség-kérdést... Az uralkodó katolikus egyház deklarálta: "Extra ecclesiam catholicam nulla salus est." - azaz, "a katolikus egyházon kívül nincs üdvösség". Mivel Jézus Krisztus egyetlen hiteles egyházának tartja magát Róma, ezért minden hivatalos iratában a nagy kezdőbetűvel írt Egyház, a katolikus egyházat jelöli - a többi egyház mindig kisbetűvel van megjelölve. Indok: "az üdvösséghez szükséges kegyelmi eszköztár (értsd: szentségek) teljessége a katolikus egyházban van". Aki tehát nem támogatta a katolicimust - az nem üdvözült. (Jobb esetben csak ez történt, rosszabb esetben a máglyán végezte...)

De tényleg, ki üdvözül? A kérdésre - bármennyire is fontosnak tűnik - a választ nem az ember, csakis egyedül az Isten ad(hat)ja meg. Az Ő dolga, hogy kit, s hogyan enged Magához! (Szép is lenne, ha a véges teremtmény kínálna fel megoldási utakat Végtelen Teremtőjének, hogyan vigye végbe üdvözítő tervét!) Elszomorító, amikor írásmagyarázó emberek a perfekciós biblikusságuk megkérdőjelezhetetlenségének tudatában az üdvösséggel kapcsolatban kinyilatkoztatnak: "ez márpedig így van, ez így működik"... Az igazság azonban az, hogy az üdvösség (Istennel való közösség) elnyerése/megkapása nem egy jól definiálható "hurrá(!)-bent-vagyok-állapot", hanem folyamat, élethossziglan tartó formálódás, amit Isten visz bennünk végbe... S ez a kegyelem lényege! Megcselekszem a jót, de ez legfeljebb arra jó, hogy agyag-életemet puhítom, s így kevésbé fájdalmassá teszem mindennapjaimat, hogy azokban Isten végül is olyan cserépedénnyé formáljon, amilyennek Ő megálmodott, amikor még nem is voltam...

Hit által Istentől a legjobb dolgokra számíthatsz!

"Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." /Példabeszédek 3, 5-6/

Isten sosem ígérte nekünk, hogy az életünk tökéletes és problémamentes lesz. Ehelyett azt mondta, hogy azt az életet adja nekünk, amire mindig is szánt bennünket. Egyedül csak Isten képes erre!

Ezen a héten a hit témájával foglalkoztunk. Az Istenbe vetett hitünk fontos része, hogy Tőle várunk áldást az életünkre. Ő azt szeretné, hogy az életünk olyan legyen, amilyennek Ő eltervezte - nem amilyenné mi akarjuk tenni, hanem amilyenné Ő szeretné formálni. Ő mindig a legjobb érdekünket tartja szem előtt.

Amikor Isten megkér minket, hogy tegyünk valamit, a Sátán tipikusan arra próbál minket emlékeztetni, mi mindent kell feladnunk ahhoz, hogy engedelmeskedjünk. De ez csupán egy része a történetnek.

A 34. Zsoltárban ezt olvashatjuk: "Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül." /Zsolt 34, 9/
Ez aztán a jó hír! Tehát, ha Istenben bízom - vagy hozzá menekülök - Ő megörvendeztet. Ahelyett, hogy azon gondolkoznánk, hogy mi mindent kell feladnunk amikor Istenre bízzuk magunkat és engedelmeskedünk, az Úr azt szeretné, ha inkább az öröm jutna az eszünkbe ami az engedelmességből fakad!

A feleségemmel nemrégiben sikerült egy kis időt töltenünk Reese-vel a két éves unokánkkal. Ezt az igazságot az ő kis két éves életében is felfedezhettük. Egyik nap a baba-medencéjében pancsolt. Minden alkalommal amikor kikecmergett a medencéből dideregve, a nagymamája megszárítgatta őt egy törölközőbe burkolva. Aztán visszament a medencéhez, magára öntött egy marék vizet és újra ment a nagyihoz "száradni". Milyen okos kislány! Pontosan tudta, hogy hová kell fordulnia ezért a kényeztetésért! Visszament a nagyihoz mivel tudta, hogy a nagyi megint meg fogja őt törölgetni! És a nagyi így is tett-minden alkalommal!

Ez a fajta kapcsolat, amit Isten szeretne velünk létrehozni. Ez tulajdonképp a hit lényege - Tudni és várni, hogy Isten a javunkra cselekszik!

Most talán ezt gondolod magadban: "De Isten nem mindig volt ott számomra mikor kellett volna. Nem mindig tette meg azokat, amiket Tőle vártam vagy kértem." Hogy is tehetné? Isten sokkal sokkal nagyobb mint mi! Így rengeteg dolog van, amit egyszerűen képtelenek vagyunk felfogni vele kapcsolatban! De tudom, hogy abban az egyben bátran bízhatok, hogy bármi történjék is, Ő szeret! Isten mindig itt lesz nekem, mostantól egészen az örökkévalóságig! A hit azt jelenti, hogy azok között a nehézségek között is amikkel most nézek szembe, hiszem, hogy Isten továbbra is szeret és hűséges marad hozzám. Mert amit eltervezett azt mindenképp véghez viszi egészen az örökkévalóságig.

A 42. Zsoltáros ezt írja: "Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!" /Zsolt 42, 12/ (Angolból fordítva: "Ó, én lelkem, ne bátortalanodj el. Ne légy feldúlt. Várd, hogy Isten cselekedjen!" TLB)
Nem kaptam meg mindig amit akartam, de kétség nélkül állíthatom, hogy Isten soha nem hagyott cserben. Soha nem szűnt meg munkálkodni az érdekemben amikor erre volt szükségem!

Várd, hogy Ő cselekedjen! Nem fog cserben hagyni!

Lásd úgy az embereket, ahogy Isten látja őket!

"Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét." (Galata 6:2)

Isten azt mondja, hogy hívőkként kötelességünk megbecsülni egymást. Ha a körülötted élő emberekre nézel – és ebbe beletartoznak azok is, akik támadnak vagy megaláznak téged –, úgy kell látnod őket, ahogy Isten: olyan embereknek, akikért megéri meghalni. Isten elküldte a Fiát, hogy meghaljon értük, tehát számítanak.

Amikor megerősítesz valakit, azzal emeled az értékét. Amikor méltányolod az embereket, emeled az értéküket. De hogyan tudsz megerősíteni másokat?

1. Hallgasd meg őket! "Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét." (Galata 6:2) Az egyik legnagyobb dolog, amivel meg tudod ajándékozni az embereket, egy nyitott fül. Ha belenézel valaki szemébe, és figyelmesen végighallgatod, azzal azt mondod neki: "Értékellek téged, és azt, amit mondani szeretnél."

2. Használj pozitív kifejezéseket! A Biblia azt mondja erről: "Soha többé ne káromkodjatok, se ne használjatok csúnya szavakat. Csak olyat mondjatok, ami a javát szolgálja annak, aki hallja! Legyen a beszédetek kedves és építő!" (Efézus 4:29, egyszerű fordítás)

Isten azt akarja, hogy a hívők ne használjanak, hanem építsenek másokat. A világ tele van olyan emberekkel, akik kihasználják a társaikat. Isten azt mondja, hogy ha pozitív, bátorító módon szólsz másokhoz – Ügyes vagy! Jól csináltad! Tetszik, amit csináltál! –, azzal szolgálsz feléjük. Ha észreveszel valami jót az életükben, dicsérd meg, és azon a területen növekedni fognak.

3. Imádkozz értük! A 2 Korinthus 1:11-ben ezt olvashatjuk:"Mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel…" Készíts egy imalistát azoknak az embereknek a nevével, akikkel együtt dolgozol, tedd a Bibliádba, imádkozz értük, és figyeld, mi történik a munkahelyeden. Nem tudsz úgy imádkozni emberekért, hogy ne kezdjenek el megváltozni. Sőt, arra biztatlak, mondd meg nekik, hogy imádkozol értük, és akár kérdezd is meg, miért imádkozhatsz velük kapcsolatban. Minden alkalommal, amikor ezt teszed, hidat építesz, amin keresztül szolgálni tudsz feléjük.

Beszéljünk róla!

Írd föl magadnak egy ismerősöd nevét, akit ezen a héten bátorítani fogsz. Erősítsd meg őt azzal, hogy pozitív szavakat használsz felé, meghallgatod, vagy imádkozol érte!

2017. július 29., szombat

Hogyan lehet kitüntetéssel diplomázni?

„… eltétetett nekem az igazság koronája…” (2Timóteus 4:8)

Emlékszel arra az érzésre, amikor felolvasták a nevedet a diplomaosztón, és hallottad, ahogy azt mondják: „Gratulálunk!” Megcsináltad! Megérte a sok erőfeszítés. Végre elismerték teljesítményedet. Most szorozd meg ezt az érzést ezerrel! Képzeld el, ahogy belépsz Isten jelenlétébe, aki az igazság koronájával jutalmaz, és minden korok szentjei téged néznek. Pál előre látta, hogy kitüntetéssel fog diplomázni: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája” (2Timóteus 4:7-8). A következő néhány napban nézzük meg, hogyan lehet kitüntetéses diplomát szerezni az életből. Önzetlen életet élve. A legnagyobb akadálya annak, hogy olyan életet éljünk, amilyet Isten tervezett számunka, az önzés. Az ego és az önérdek megfertőzi lelkünket és rombolja kapcsolatainkat. Pál tisztában volt azzal, hogy mennyire szükséges az ego  trónfosztása. „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Galata 2:20). Ez megmutatkozik: a) a megváltozott értékrendben. Pál korábban üldözte a keresztyéneket, most azt mondja: „nekem az élet Krisztus” (Filippi 1:21). b) a célok, törekvések megváltozásában. A régi Pál célja az volt, hogy vallásosságáért elismerjék, most azt mondja: „Ellenben azt,

ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért” (Filippi 3:7). c) a gondolkodásmód

megváltozásában. A briliáns filozófus, farizeus és törvénytudó megtagadja korábbi önérdeket kereső életét, és azt írja: „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Filippi 2:5).



„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Róma 8:19)

Áldozatos életet élve. Az üdvösség ajándéka, de a kitüntetéses diplomának nagy ára van: „Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítéltem mindent” (Filippi 3:8). Pál valaha kényelmes életet élt, aztán minden megváltozott. Nyolcszor verték csaknem halálra. Veszedelemben forgott barátok és ellenségek között. El kellett viselnie ruhátlanságot, álmatlanságot, éhezést és szomjúságot (ld. 2Korinthus 11:23-29). Elcsüggesztette mindez? Igen. Feladta? Nem. „Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Korinthus 12:10). Imádkozott enyhülésért? Persze. Háromszor is kérte az Urat, hogy könnyítsen szenvedésein. Amikor Isten így válaszolt: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Korinthus 12:9). Pál megtanulta, hogy örömet találjon „erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban” (2Korinthus 12:10) Isten erejére támaszkodva. Hol talált ilyen örömre? Krisztus Jézus ismeretének páratlan nagysága által (ld. Filippi 3:8). A Krisztussal való bensőséges közösség volt Pál mindent felemésztő szenvedélye. Bár tisztában volt problémáival, továbbra is Urának szentelte magát. „…kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” (Filippi 3:8). Pál eldöntötte, hogy bármi is az ár, megéri megfizetni ahhoz, hogy a legmagasabb kitüntetéssel végezzen. „…örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (ma 8:17-19). Élj ma úgy, hogy ezt a képet tartod szemed előtt.  


„…nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Filippi 3:14)

Összpontosított életet élve. Azok érnek el nagy dolgokat, akik a célra összpontosítanak. Gyakran fanatikusnak is tartják őket, mert annyira csak egy dologra koncentrálnak. Kiszűrik a lényegtelen dolgokat, és lézerpontosan céljukra fókuszálnak, miközben körülöttük mindenki más összevissza életet él, agyonbeszélt tervekkel, melyeket soha meg nem valósítanak. Pál számára elhívatása élete szenvedélye volt. „…egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalomért” (Filippi 3:14). Ez annyira lekötötte figyelmét, hogy minden más jelentéktelenné halványult mellette. Senkinek és semminek nem engedte, hogy céljától eltérítse, mert győzni akart. Azt írta: „Harcold meg a hit nemes harcát” (1Timóteus 6:12). Tudta, hogy nem elég hitben erősnek lenni, a harcban is erősnek kell lenni. Néha a félelem, a bírálat vagy a múltbéli kudarcok diktálják utunkat, és csak céltalanul hánykolódunk az életben. A jövőnk egyre inkább a múltunkra kezd hasonlítani. Mindig csak tűzoltásban vagyunk, a legszembetűnőbb hibákat próbáljuk javítgatni, remélve, hogy majd csak szívességet tesz nekünk az élet. Ám ez nem így működik! Ahhoz, hogy kitüntetéssel végezzünk: 1) Fókuszálnunk kell. Ez nem történik meg csak úgy magától, nekünk kell figyelmünket oda irányítani. 2) Egyetlen dologra kell összpontosítanunk. „…egyet teszek…” 3) El kell felejtenünk a múltbeli kudarcokat. 4) Remélnünk kell a jövőbeli sikereket. „…ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve…” 5) Teljes erővel a győzelemre kell törekednünk. „…ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenesen a cél felé…” Tedd meg ezeket a lépéseket, és kitüntetéssel fogsz végezni. 



Le akarod vágni a kanyart?

„…légy példája a hívőknek…” (1Timóteus 4:12)

Kathryn Lay írónő nagy leckét tanult a becsületességről, amikor Texasban nyaralt. Az írónő a férjével éppen egy kis étteremben ebédelt, amikor egy hölgy belépett, átnyújtott neki egy dollárt, és ezt mondta: „Sajnálom, az előbb rosszul adtam vissza önnek”. Lay felismerte a hölgyet, aki eladónő volt egy boltban, ahol az írónő korábban vásárolt, és megkérdezte tőle: „Honnan tudta, hogy itt vagyok?” Elcsodálkozott, amikor megtudta, hogy a nő boltról boltra járva kereste őt. Lay beszél egy másik emberről is, aki visszavitt egy tévét egy boltba, és visszakapta az árát. Később, mikor észrevette, hogy a pénzt visszautalták a bankszámlájára is, nem tett semmit. Lay így ír: „Isten vajon azt kívánja tőlünk, hogy csak egy kicsit legyünk becsületesek… csak bizonyos körülmények között… vagy csak akkor, ha valaki figyel minket? Mennyi tisztességtelenség számít túl soknak? Előfordul, hogy én vagyok az egyetlen, aki tudja, hogy becsületes voltam-e vagy sem. Megtartom a pénzt, ha többet adtak, mint a visszajáró; csalok a költségelszámolásnál; nem veszem észre a dupla jóváírást a számlakivonatomon? Azt mondom a lányomnak, hogy a füllentés is hazugság, de később a rendőrnek azt állítom, hogy beragadt a gázpedál? Mikor vált a becsületesség veszélyeztetett fajjá? Van valahol egy ember, aki büszke arra, hogy 700 fonttal megrövidítette az áruházat. Valószínűleg jót nevet ezen mindenkivel, a lányával is. És él valahol Texasban egy igazán becsületes nő, akinek a történetét örömmel osztottam meg a lányommal.” Dosztojevszkij mondta: „Amikor hazudunk, elveszítjük önmagunk és mások iránti megbecsülésünket. És amikor senkit nem tisztelünk, végül engedünk saját ösztöneinknek és kielégítjük legalantasabb vágyainkat.” Tehát: „…légy példája a hívőknek… azzal, ahogy élsz…!” (1Timóteus 4:12 NLT)




III. Davis Love, a híres golfjátékos az 1994-es Western Open második körében büntetőütést kért maga ellen. Elvette a jelzőjét, hogy ne legyen útban egy másik játékosnak, és később nem emlékezett, hogy vajon elmozdította-e labdáját az eredeti helyéről. Mivel nem volt biztos a dologban, újabb ütést kért, és ezzel a plusz egy ütéssel túllépte a megengedett ütésszámot, és kiesett a versenyből. (Ironikus módon, ha végigjátszotta volna a versenyt, még ha utolsó helyen végzett volna is, 2000 dollárt keresett volna azon a héten.) Az év végére Love-nak 590 dollárnyi nyereménye hiányzott ahhoz, hogy automatikusan minősítsék a Mesterek Tornájára, ezért meg kellett nyernie még egy versenyt, hogy bejusson abba a versenybe, amely minden golfozó legnagyobb álma. Szerencsére a történet jól végződik. Egy héttel a nagy sportesemény előtt megkapta a minősítést azzal, hogy megnyert egy versenyt New Orleans-ban, végül pedig 237 600 dollárt nyert, amikor az 1995-ös Mesterek Tornáján második helyen végzett. Amikor később megkérdezték tőle, hogy érezte volna magát, ha nem juthatott volna be a Mesterek Tornájára azért, mert büntetőt kért magának, így válaszolt: „Az igazi kérdés az, hogy éreztem volna magam, ha nyertem volna, és aztán egész életemben azon töprengtem volna, vajon csaltam-e”. Könnyebb becsületesnek maradni, mint megpróbálni helyreállítani a becsületedet. Pál így tanítja Tituszt: „Te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk” (Titusz 2:7-8). Lehet, hogy ára lesz annak, ha helyesen cselekszel, de sokkal többe kerülne, ha feladnád elveidet, és rosszat cselekednél.





Nagy remények


„Még ma kezembe ad az Úr, leváglak, és a fejedet veszem.” (1Sámuel 17:46)

Nem a kutya mérete számít a harcban, hanem a harc mérete a kutyában. Dávidnak nem volt sem rangja, sem felszerelése, és megfelelő kiképzést sem kapott, de a győztesek lelkületével bírt. Annyira nagy várakozás volt benne, hogy „kifutott gyorsan a csatasorból a filiszteus elé” (1Sámuel 17:48). Miközben Saul és katonái elbújtak, Dávid előrefutott, hogy szembenézzen a kihívással. Ez aztán a nagy reménység! Most nem a saját képességeinkben való hitről beszélünk, hanem Abban való hitről, „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük, vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efézus 3:20).

Martin Seligman, a Pennsylvania Egyetem pszichológia professzora, kutatásokat végzett egy nagy biztosítónál, amelyik életbiztosításokkal foglalkozik, és arra jutott, hogy azok az ügynökök, akik sikerre számítottak, kétszer annyi biztosítást kötöttek, mint azok, akik nem. A kutatók felfedezték, hogy szorosabb összefüggés van az önbizalom és a teljesítmény, mint az intelligencia és a teljesítmény között. Hadd mondjak valamit: azt az Istent, aki benned él, csak egyetlen dolog korlátozza: az, ha képtelen vagy arra, hogy higgy magadban, vagy ha nem vagy hajlandó erre. Minél inkább hiszel magadban, annál többet tudsz elérni. És ha kitartóan hiszel és reménykedsz, eljön annak az ideje, amikor megteszed azt, amit egykor lehetetlennek tartottál. Miért? Azért, mert „Istennél minden lehetséges” (Máté 19:26). Azt mondják, ha Michelangelo a kételyeire vagy a kritikusaira hallgatott volna, akkor a sixtusi kápolna padlóját festette volna ki a mennyezet helyett, és műve nem maradt volna fenn, hogy csodálhassuk. Az az igazság, hogy a nagy eredmények nagy reményekkel kezdődnek!


Öntsd ki szívedet Istennek!

„Kiöntöm előtte panaszomat…” (Zsoltárok 142:3)

Tanuld meg a zsoltárokat imádkozni! Az emberi érzelmek teljes skáláját tartalmazzák a hálától a haragig, a félelmen és magányosságon át a gyászig. A zsoltáríró nem habozik az életről beszélni. Nem a vágyálmainkban lévő életről ír, hanem az életről a maga valóságában: „Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat”. Kiöntötte fájdalmát Istennek, és magának is megengedte, hogy (elfojtás vagy tagadás helyett) átérezze, átélje mindezt. Ehhez bátorság kell, főleg akkor, amikor szeretnél bátornak látszani. John Ortberg írta: „Annyira rosszul esett a kudarc fájdalma, hogy megfutamodtam és nem akartam azt átélni vagy tanulni belőle. Így nem tudtam meggyógyulni és továbblépni. Szerettem volna olyan mélyre eltemetni, hogy soha senki ne is sejtse, hogy ott van – még én se.” Ismerősen hangzik? A Biblia nem azt mondja, hogy ne éljük át a gyász folyamatát, csak arra figyelmeztet, hogy ne ragadjunk le benne. „...Lehet, hogy este szállást vesz a sírás, de reggelre eljön az ujjongás” (Zsoltárok 30:6 NIV). Csak úgy érjük el az ujjongás reggelét, ha végig szenvedjük a sírás éjszakáját. F. B. Meyer írja: „Vannak néhányan, akik megróják azt, aki sír, mondván hogy a sírás nem férfias, nem engedelmes, nem keresztyén dolog. Az ilyenek hidegen vigasztalnak, és azt ajánlják, hogy vegyünk fel merev és könnytelen arcot. Feltehetnénk azonban a kérdést: vajon egy férfi, aki nem tud sírni, tud-e egyáltalán szeretni? A fájdalom csupán gyászoló szeretet, és legtermészetesebb kifejezése a könnyek.” Jézus sírt. Az efézusi hívek Pál apostol vállára borulva sírtak, amikor tudták, hogy többé nem fognak vele találkozni. Rajta, öntsd ki hát bátran szíved Istennek! Ez életbevágóan fontos lépés a gyógyuláshoz.







TUDOD HOGY MIÉRT ÉLSZ?


„... Én ezért születtem, és ezért jöttem a világba..." (János 18:37 NIV)
Jézus pontosan tudta, hogy miért él: „Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról" (János 18:37). Ezen gondolkodott, ezért imád­kozott, ezért tervezett, ezért dolgozott, ezért hozott áldozatot, ezért halt meg és tá­madt fel, és teljesen elvégezte. Betöltve küldetését örökre megváltoztatta a világot. Nos, te tudod, hogy mi a rendeltetésed? Mit teszel azért, hogy megvalósítsd? „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk" (Efezus 2:10). Úgy hangzik ez mint egy céltalanul bolyongó élet, amely nem ismeri rendeltetését? A Biblia azt mondja: „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását" (Példabeszédek 16:9). Tervezz jól, de mindig maradj nyitott Isten útmutatására! „…könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük" (Zsoltárok 139:16). Isten terve már elő volt készítve az életedre^ még az előtt, mikor csupán egy szikra voltál szüleid tekintetében! Ha nem követed az 0 ösvényét, kihagyod, ami a legjobb lehetne az életedben. A Biblia tele van olyan emberek példáival, akik elbuktak és megsemmisültek egy ponton. Saul király is ilyen volt. Visszaemlékezve rá, utóda, Dávid először így imádkozott: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy aka­ratodat teljesítsem, törvényed szívemben van" (Zsoltárok 40:9). Vágyaid a hajtóerők életedben, ezért tegyél róla, hogy összhangban legyenek Istennel! Másodszor így: „Taníts akaratod teljesítésére...!" (Zsoltárok 143:10). Amikor Isten akaratának cselekvéséről van szó, a zsoltáros elismeri, hogy ehhez szüksége van Isten segítségére. Neked is szükséged van rá.
A cselekedet érvényesíti a hited

"Légy mindig engedelmes Istennek, és boldog leszel. A makacsságod viszont romba dönthet." ( angolról fordítva) Példabeszédek 28:14

A hit nem valami olyan dolog, amiről csak beszélni kell, hanem cselekedni is. A cselekedet érvényesíti a hited. Akkor van hitünk Istenben, amikor megtesszük azt, amit mond.
A Példabeszédek 28:14 ezt mondja : Légy mindig engedelmes Istennek, és boldog leszel. A makacsságod viszont romba dönthet." ( angolról fordítva) Az engedelmesség és a makacsság ugyanazon érem két különböző oldala. Az engedelmesség örömmel jár együtt, de a konokság szerencsétlenséggel.

Egyszer, én és a feleségem autóval utaztunk, és az egyik helyen rossz irányba fordultam. Mindketten észrevettük, hogy nem a helyes irányba megyünk, és az lett volna a legjobb ha visszafordulok. De a makacsságom itt ütött be. Elhatároztam, hogy bebizonyítom, hogy igazam van, még ha az egész világot is meg kell, hogy kerüljem, hogy célba érjünk. A tartós makacsságom távolabb vitt engem onnan, mint ahol lennem kellet volna. Egy percre félretettem a makacsságom, és visszafordultam, és követtem a helyes utat.

A makacsság romba döntheti az életünket. A tartós makacsság eltávolít minket Isten akaratától.

Isten Igéjének üzenete az, hogy légy engedelmes, ne csak meghalld. Jakab 1:22 mondja : Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat"


Jöhetünk a gyülekezetbe minden hétvégén, és hallgathatjuk a prédikációt, és nagyon szellemi embernek érezhetjük magunkat, mert hallgathatjuk az Igét. Ha ezt teszünk, olyanok vagyunk, mint akik elmennek egy edzőterembe, és nézzük, mások hogyan csinálják a gyakorlatokat. De ettől még nem leszel edzett. Csupán az Ige olvasása és hallgatása nem fog téged előrébb vinni a lelki életedben, csak, ha cselekszed is. Becsapod magad, ha azt hiszed, enélkül menni fog. Nem elég az, ha csak egyetértesz az Igével, meg is kell cselekedned. Isten igéjének célja, hogy cselekedetekre váltsd.

Isten egy 100 százalékos odaszánást vár tőled. Az életed minden idejében 100 százalékos engedelmességet. Nem lehetsz 100 százalékosan engedelmes az életed 80 százalékában. A hit nem így működik.


Az életed mely részei nincsenek még engedelmességben? Talán egy kis része, de az is lehet, hogy egy nagyobb darab. Lehet, hogy ez a szórakozásoddal kapcsolatos, talán a nemiségeddel, talán az étkezéseiddel, vagy a hobbiddal. Nem elég, ha csak 99 százalékban vagy engedelmes és csak 1 százalékban engedetlen.


Isten meg akarja változtatni az egész életed. Ő meg akar áldani minden olyan területet az életedben, amit eddig eltakartál előle. A kérdés már csak ez: Megengeded neki ?

Bocsáss meg, és lépj túl rajta

"Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet, ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék! Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned. Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre." (Jób 11:13-16)

Mindaddig, amíg olyan valakire koncentrálsz, akire neheztelsz, az a személy kontrollálni fog. Olyasmi miatt aggódsz, amit ő már rég el is felejtett.

Még mielőtt a pszichológia kialakult volna, Jób azt mondta, hogy három lépésre van szükséged a belső gyógyuláshoz:

1. Tedd helyre a szíved. Ha meg akarsz gyógyulni egy érzelmi sérülésből, el kell engedned azt, aki megsértett - attól függetlenül, hogy ez könnyen megy vagy nem. Ne próbáld megbosszulni. Bocsáss meg az illetőnek, és engedd el Őt.

2. Nyújtsd ki a kezed Isten felé. Be kell fogadnod Krisztust az életedbe, hogy betölthessen megbocsátással. Miért? Nem hiszem, hogy tudnál annyi megbocsátást termelni, hogy az elég legyen az összes bántásra, amivel szembetalálkozol, nemhogy az eddig megtörténtekre, hanem azokra sem amelyek még most és a halálod között érnek majd.

Emlékszel a Corrie Ten Boom-ról szóló történetre? Zsidókat rejtett a lakásában, hogy megóvja őket a nácizmustól a második világháború alatt. Mikor megtalálták őket, nemcsak a zsidókat, hanem őt és családját is elszállították a koncentrációs táborba. A családjából mindenkit kivégeztek a koncentrációs táborban, kivéve Corrie-t, ő elszenvedte a kínzást és a bántalmazást. Később Carrie viszament és találkozott a fegyőrökkel, akik bántalmazták, és megbocsátott nekik. Ezt nem lehet emberi megbocsátással megtenni. Isten mindenekfeletti ereje kell az életedben ahhoz, hogy a következőt elmondhatsd: "Nem volt jó. Nem volt poén. Rossz volt. De én elhiszem, hogy Isten ki tudja hozni a jót a rosszból, és valahogy az életem hátralevő része az életem legjobb része lesz."

3. Nézz szembe a világgal ismét. Amikor megbántanak, hajlamosak vagyunk viszabújni a csigaházunkba, felhúzzuk a falat és úgy döntünk, hogy senkit nem akarunk magunkhoz közel engedni, soha többé. Ilyenkor egyedül magadat sérted. Ha hagyod, hogy egy múltban történt dolog a személyiségedet meghatározza, az olyan, mintha úgy vezetnél egy autót, hogy a viszapillantóba nézel csak. Ütközni fogsz. Szembe kell nézned a jövőddel és újra kell kezdened élni. Nem az számit igazán, hogy merre jártál, hanem, hogy merre tartasz.

Beszéljetek róla

Milyen fájdalmas emléket szorongatsz még mindig - valamit, amit valaki mondott, tett vagy gondolt rólad?

Imádkozd a következőt a mai napon: "Jézus, szeretném, ha a szívem helyre kerülne. Kérlek távolítsd el ezt a neheztelést az életemből. Úgy döntöttem, hogy megbocsátok [ennek az illetőnek]. Segíts, hogy ismét szembenézhessek a világgal. Segíts, hogy rád koncentráljak a jövőben. Helyezd a te békességedet a fájdalmam helyébe. Helyezd a gyógyulást a sértődésem helyébe. Helyezd a te szereteted a keserűségem helyébe. Jézus nevében: Ámen."

Isten szerint értékes vagyok

"Ha kiszámolnád mennyibe kerülne megalkotni a tested minden egyes sejtjét, az kb. hatezer-trillió dollár lenne. Megfizethetetlen vagy."

"Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!" Lk. 12:24

Mennyit érsz? Nem a pénzről beszélek. Összetévesztjük a magunk értékét a földi értékekkel, pedig nagyon különbözők. Az értékednek semmi köze az értékeidhez.

Mennyit érsz?

Olvastam egyszer egy cikket a Journal of Hospital Practice-ben ("Kórházi Hivatások" c. folyóirat), ahol kiszámolták, hogy mennyit ér az emberben minden egyes enzim, hormon és minden különféle dolog. A szerző összeadta őket, és, ha egy átlagos méretű embert nézünk, hatmillió-tizenöt dollár és 44 centet ér (kb. 12 000 003 088 Ft). (Néhányunk még többet is!)

Egy hatmillió dolláros férfi vagy nő vagy! A cikk szerzője megbecsülte azt is, hogy, ha kiszámolnád mennyibe kerülne megalkotni a tested minden egyes sejtjét, az kb. hatezer-trillió dollár lenne.

Megfizethetetlen vagy

Jézus úgy gondolta, hogy ez olyan fontos, hogy egy egész fejezet szól erről a Bibliában. A Lukács 15-ben három történetet mond el - az elveszett fiú, az elveszett drahma és az elveszett bárány. Ugyanaz a lényege mindegyiknek. Jézus azt mondja, "Fontos vagy!"

Fontos vagy Istennek. Értékes vagy. Isten azt mondja, értékes vagy, mert ő szeret téged és elfogadott Krisztusban.

Isten szerint szeretetreméltó vagy!

Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad. (És. 54:10)
?

Isten szerint szeretetreméltó vagy. Ez azért olyan fontos, mert addig nem tudod betölteni Isten parancsát, hogy "szeresd felebarátodat, mint magadat", amig ezt el nem hiszed. Ha nem érzed magad méltónak arra, hogy szeressenek, te sem tudsz szeretni másokat.

A mai igeversünk Isten irántunk való szeretetéről mond el néhány dolgot:

* Isten mindenkor szeret téged. Nincs olyan, hogy egyik nap még szeret, a másikon már nem. Nem teszi meg azt, hogy csak a jó napjaidon szeret, a rosszakon pedig nem. Sokan ebben a hullámzó szeretetben nőttetek fel. Egy hölgy egyszer ezt mondta: „Gyermekkoromban sosem tudtam, hogy a következő pillanatban megölelnek-e vagy megpofoznak. A szüleim sosem voltak következetesek." Isten nem ilyen. Isten 100%-ig következetes az irántad való szeretetében.
* Isten feltétel nélkül szeret. Azt mondja: „mindig szeretni foglak, feltételek nélkül. Ezt nem kiérdemled." Nem azt mondja, hogy „szeretlek ha jó vagy", vagy „ha ezeket és ezeket megteszed", netalán „szeretlek, mert így nézel ki, vagy mert bizonyos dolgokat megteszel." Mi történne, ha nem tudnád teljesíteni ezeket az elvárásokat? Abban a pillanatban kikerülnél a szeretetéből.

De Isten azt mondja: „Én nem így szeretlek téged!" Ő azt mondja: „Mindenkor szeretlek téged, minden feltétel nélkül!" Sosem kell reggel azzal a kérdéssel a fejedben felkelned, hogy „Uram, fogsz szeretni a mai napon? Eleget olvastam a Bibliából? Eleget imádkoztam?" Isten mindig szeret téged, nem számít, ki vagy, vagy mit csinálsz.

Mi annak az eredménye, ha ezt igazán megérted? A Dániel 10:19 alapján „Isten szeret téged, így hát ne hagyd, hogy bármi is nyugtalanítson vagy megijesszen!" Ez igazán megnyugtató számomra. Amikor nem kell eggódnom vagy félnem semmitől, akkor képes vagyok szeretni a körülöttem élőket.
Elfordulás...
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy mindig meg tudjam különböztetni a jót a rossztól, s ha tükör által homályosan is, de lássam cselekedeteim következményét még azelőtt, mielőtt megcselekedném, amit tenni kívánok! Ámen
Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRIsten elől a kert fái között. De az ÚRsten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.
1 Móz 3,8-10
Gyönyörű történet... az Ószövetség legszebbike, gyaníthatóan a legősibb, s jó okkal feltételezhetjük, hogy talán még az írásbeliség előtti időből ránkmaradt történettel van dolgunk, amely telis-teli van szimbolikával!
A legelső ősi üzenet a most élők számára: Az ember, a teremtmény - félelmében, tehát elrejtőzött az Isten elől. Az ok világos: félt. Félt a következménytől, hiszen Isten rendje az, hogy mindennek következménye van... A térbe is időbe teremtett ember nem bújhat el egy másik világba/dimenzióba - ha megpróbál "láthatatlanná" válni, - akkor azt csak a többi teremtett dolog között teheti: a "a föld porából vétetett", csak az anyagban tud elbújni! S ha belegondolunk: Nemde a matéria istenítésével (mindenek fölé emelésével) próbáljuk eltakarni Istent magunk elől?
A másik fontos üzenet: Isten nem azt kérdezte, "Ádám mit tettél?" - azt Ő nagyon is jól tudta -, hanem ezt: "Hol vagy?", vagyis "Ádám, hová kerültél, hová jutottál?" Nem az elkövetett rossz, a bűn, a vétek, a mulasztás az, ami elválasztja Ádámot - egyben minket is - az Istentől - ettől még mindenki a Mennyei Atya gyermeke marad -, hanem a lelkiismeret újra és újra lelketperzselő lángja! Akinek pedig már nincs lelkiismerete, s nem bán meg semmit - mert sajnos nem minden lator bánja meg a bűnét(!) -, az az ember kizárja magát az Istennel való közösségből. Ezt nevezi a teológia kárhozatnak... Ez nem a megsemmisülés, hanem a kizártság, a kívülmaradás örök fájdalma.
A harmadik üzenet a történetben, hogy az ember csak akkor ijed meg, ha meghallja az Isten hangját. Ez nem feltétlenül mennydörgés, agyagbadöngölő tragédia - hiszen Isten soha nem szóban, hanem élet-helyzeteken, -érzéseken keresztül szól hozzánk -, hanem lágy, simogató szellő, azaz szelíd kinyilatkozatatása kegyelmének, amikor is a lelkünk misztikusan érintve van az Isten által. Másnak ez nem bizonyosság, de a hívő embernek igen, s ha nem megérezte benne az Isten tisztaságát, szépségét, akkor nem is kérkedik vele, hanem alázatosan szolgál.
A negyedik üzenet: Isten nem azért teremtett meg minket "a maga képére és hasonlatosságára", hogy elbújjunk Előle, hanem azért engedi meg itt és most éljünk a Földön, ezen a csodálatos bolygón, hogy itt és most tükrözzük az Ő szeretetét. Aki ezt megteszi, annak félelme elillan és engedi, hogy magához vonza őt Isten...

Kríziseink, küzdelmeink...

A mai nap imádsága:
Istenem! Hullámok közt vergődik életem, nem tudom mit tegyek! Sötét van, s nem látom a kikötőt, ahová mindig is igyekeztem. Kérlek, csitítsd kegyelmeddel életem kihívás-hullámait, s fordítsd jó irányba gondviselő szereteteddel a szeleket, hogy életem hajója eljuthasson oda, ahová Te magad hívsz születésem óta! Ámen.

   
"Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett.
Mk 4,38b-39

Néhányszor a hívő ember életében is megtörténik, hogy sarokba szorítják a körülmények... Ilyenkor könnyen felszakad a lelket összefogó vékony hártya, a hit, s kicsúszik a szánkon - a nem is sarokbaszorítónak gondolt, de azzá vált - kérdés: Uram, hát nem törődsz velünk... Uram, mi lesz velem?

Klasszikusnak mondható téma a keresztény művészetben: Jézus lecsendesíti a "tengert". Igazából csak tóról van szó (a Genezáti-tó), bár ez sem kisebb csoda, de ha a tanítványok hatalmas kétségbeesését nézzük, akkor még óceános viharról is beszélhetnénk... Nemcsak a tanítványok, nehézségek között mi magunk is képesek vagyunk felnagyítani életünk bajos dolgait. Aki élete folyamán még soha nem érezte az egzisztenciális viharok nemegyszer gondolkodást is lebénító viharos széllökéseit, az búra alatt él, talán nem is ember vagy nem ezen a földön él. Létünk elválaszthatatlan velejárója ugyanis a nehézség, a küzdelem, a kilátástalan helyzetekben is reménykedő magatartás és a hit kételkedések-ösztönözte naponkénti újrafogalmazása az előrelépés érdekében. Ebben a "harcban" - harc ez a javából önmagunkkal(!) - Isten velünk van. Ő ugyanis nem hagy el minket soha, sőt, ha mi meg is tagadnánk őt, Ő soha el nem hagy, mert az Ő hűsége örök...

Életünk legszebb, s talán későbbi (lelki)életünk leginkább meghatározó eleme, hogy milyen is volt a gyermekkorunk. Aki megélte a családi közösségben a biztonság, az elrejtettség gyermekszívvel teljességgel megérthető valóságát, az érett felnőtt korában is ezeket az értékeket igyekszik megvalósítani, de akinek csak a szeretet hiánya jutott ki osztályrészül életének különösen fontos első két évtizedében, az nagy valószínűséggel egész életében túlkompenzálva keresi majd azt, amit a világ sosem képes megadni neki. Hiába minden próbálkozás, a gyermekmúlt lelki szegénységét nem feledteti a felnőtt jelen materiális gazdagsága...

Aki már átélt krízist, az emberi lélek eme különös viharát, az tudja, milyen a vihar utáni csend, a megszabadulás, a megoldás, a kiegyenlítődés semmihez sem fogható nyugalma. Általában ebben a csendességben, amikor hirtelen elhalkul a számunkra a világ, akkor szól hozzánk Isten. Röviden, félreérthetetlenül - és többnyire szavak nélkül. Itt nemcsak az érzéseknek, itt a csöndnek is súlyos üzenete van. Ilyenkor olyan nagy a csend, hogy benne nemcsak szívünk dobogását, de még annak remegését is észrevesszük. Ilyenkor megállapíthatjuk, mitől féltünk annyira, s beláthatjuk, Ki az valójában, Akinek köszönhettük eladdig is szívünk minden dobbanását, s Akitől remélhetjük életünk továbbvivő ritmusát.



Megmerettetés...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy teljességgel élhessek szeretetedben! Ámen

    

Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot,
akár jó, akár rossz az.
Préd 12,14

Jelen tudásunk szerint nem ismerünk olyan jelentős kultúrát, mely valamilyen formában ne foglalkozott volna az isteni igazságok megvalósulásával az emberek világában, ill. a halál utáni létről való elképzeléseihez ne társította volna a megmérettetés valamilyen formáját. Nincs ez másképpen a keresztény kultúrkörben sem: a képzőművészet remekei, a templomi illusztrációk gyakran ábrázolják ezt az eseményt... Bár a Szentírás közöl bizonyos dolgokat a mindenkit izgató "hogyan?"-okról, de a Bibliát értőn olvasó ember igen jól tudja, hogy nem minden mondata az Ó- és Újszövetségnek "szentírás"... mert ugyan Isten akaratát foglalják nyelvi keretbe, de emberek írták, embereknek, néha-néha elég emberi módon...

Sokan mégis elvetik az Isten ítéletére vonatkozó vallásos elképzeléseket - valljuk be, olykor alapos indokkal: lásd purgatórium tana! -, pedig az alapvető isteni igazságosság azt deklarálja a természet csodáiban, a történelemben, a lelkiismeretben, hogy mindennek következménye van: nincs okozat ok nélkül! Ahogyan az erőszak erőszakot szül, ugyanúgy a bizalom is bizalmat. Az erőszak (meg)szedi a maga áldozatait, de a bizalomért is áldozatot kell hozni... "semmi sincs ingyen" - mondogatják.

Isten ítélete azért igazságos, mert soha nem marad el, egyszer mindenkit utolér! Láthatóan vagy sem - ez egyedül Isten dolga -, persze nekünk, időbe és térbe beleteremtett lényeknek fontos a láthatóság, a megfoghatóság, a testi megtapasztalhatóság. Jó lenne, ha a temető csendje örökre ráborulna az emberlét kínjaira, de az igazság az, hogy a fájdalmak nemcsak átívelnek generációkon, de engedetlenség és engedelmesség (az isteni parancsoknak!) megtermi gyümölcseit harmad és negyedíziglen, sőt ezeríziglen...

Annyit bizonyossággal állíthatunk, hogy jót tenni jó, s hogy a szeretet hiánya fájdalmat okoz. Az Istenben bizakodó ember életével a szeretetre voksol, mert tudja, hogy lelke nyugalmat másképpen nem talál. Megnyugvás nélkül ugyanis nincs harmónia, s nincs maradandó boldogság se. Elfogadni sorsunkat, hogy életünk legyen - ne csak itt, de "odaát" is -, oly nehéz, hogy egyedül nem is vagyunk képesek erre! Az evangélium jó híre azonban az, hogy Isten kegyelmes...



Megújulásért, ébredésért, a közösségért.





A mai nap imádsága:
Urunk, Istenünk! Könyörülj rajtunk, hitetlenségben, szeretetlenségben és reménytelenségben vergődő népeden! Térítsd magadhoz elfordult gyermekeidet! Ámen.

Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: "Ti is el akartok menni?" Simon Péter így felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.". Jn 6,67-68

Születés és halál. Két misztikus állomás közötti néhány évtized - jobb esetben. Egy dallam, amit meghatároz a hangnem, az a néhány ütem, amit az Isten belénkplántált. Élet. A legdrágább. Nincs ennél fontosabb, hiszen ha valaki meghal, az a létezés már többé nincs, elveszett örökre. Az élet megismételhetetlensége, egyszerisége szentséget hordoz. Ugyan ez alig látszik az embervilágban, de ez csak az embert minősíti. Az élet - sok nyomorúsága ellenére is - kívánatos: élni jó. Miért szól történelmünk mégis arról, hogy az emberek milliói egymást halomra gyilkolták? Miért ez az egyetemes gonoszság fajok és nemzetek között, s miért nem mentes a rosszakarattól a család, a szűkebb közösség sem?

"Az a neved, hogy élsz..." Így hívnak minket, hiszen erre hivattunk: az életre. Nagyszerű dolgok építésére, s nem rombolására, a teremtettség szépségének csodálatára, s nem annak elpusztítására. Az angyal szava több mint kiábrándító: "élsz... pedig halott vagy." Manapság gyakran beszélnek a halál kultúrájáról. Az önmagát manapság különösen is istenítő ember, az "Én"-t oltárra emelő 20-21. századi embertípus feladta a leckét a következő generációknak! Szinte új mértéket kell kitalálni a felhalmozott szociális igazságtalanság-, és problématömeg nagyságára... új szavak születnek, hogy lefedjék azt mérhetetlen visszaélést, amit elkövetnek a természet ellen - őserdők kiirtása, génmanipulált növények és állatok létrehozása... csakis azért, hogy az ember mohóságát kielégítsék... halálvirágos "élet"!

"Pedig halott vagy..." Semmiféle nyüzsgés és kommunikációs túlaktivitás nem rejtheti el a tényt: halott vagy! Párkapcsolatok korai megfulladása, generációk közötti bizalom totális megmerevedése, gyereknevelés hullafoltjai, gazdáság és politika rothadása... Jelei a halálnak! Mindennek oka: a hitetlenség, az Isten-telenség... Van-e kiút? Van-e szabadulás?

Emberileg nézve alig... de ami az ember számára lehetetlen, az az Istennél lehetséges. Bármilyen megpróbáltatások is szakadnak életünkre: terhek, gondok, bajok, szenvedés, betegség, veszteség... Csak Istenben "felébredve" van megoldás, Benne és Általa van értelme életünk néhányütemnyi dallamának... Földi életünk lehet nyitánya Isten végtelen dalának, de lehet disszonáns záróakkordja is egy létezésnek... rajtunk múlik, a felismerésünkön.



Világunk...


A mai nap imádsága:
Uram! Te szépnek és jónak teremtetted világodat, amibe folyamatosan belerondítunk... Tégy igazságot Uram, s légy kegyelmes mindannyiunkhoz, hogy végre Rád találhassunk mindannyian! Ámen

   

Mondjatok igazat egymásnak! Hozzatok igaz és békét szerző ítéletet kapuitokban! Ne tervezzetek magatokban egymás ellen semmi rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm én - így szól az ÚR. "
Zak 8,16-17

Milyen élet az, amely hazugságra épül? Milyen közösség az, ahol a tagok egymásnak rosszat kívánnak? Milyen társadalom az, ahol a jogosság látszata nagyobb erkölcsi tekintély, mint az igazság? S milyen világ az, ahol szeretik a hamis esküt, s információáramláson a félretájékoztatást értik?... Méltatlan világ! Márpedig ilyet alakított ki a 21. századra az az ember, amely felfuvalkodottságában azt gondolta, hogy "Másképp lesz itt minden!" -, ha saját kézbe veszi az irányítást, elvetve a régi közösségvédő rendet. A kritika megfogalmazódik kimondatlanul is: szociális igazságtalanságokban, környezetszennyezésben, kulturális aroganciában, s mindenekelőtt a problémák vulgarizálásában, mely mindig is kiváló táptalajt adott a háborús konfliktusokhoz... Ezt örökítjük hát tovább gyermekeinknek?

1987-ben egy meglátogattam Stuttgart egyik evangélikus kórházában ösztöndíjasként dolgozó, akkor még nem feleségemet. Akkoriban friss "jegyesek" voltunk éppen -, sokszor nézegettem/forgattam újjamon a jeggyűrűt, álmélkodva-gondolkodva a jövőről. Természetesen "szemem volt" minden párkapcsolatra, hiszen igyekszik ilyenkor az emberfia leszűrni a tanulságokat, hogy jobban, szebben, ügyesebben csináljon/alakítson mindent, hogy boldog legyen... Így történt meg, hogy visszautazásomkor a stuttgarti vasútállomás peronján egy búcsúzkodó szerelmespárt pillantottam meg -, ami persze nem meglepő életkép egy vasútállomáson... A fiatalember azonban katona-ruhában volt. (Fiatalabbak kedvéért írom, ez még a nagy ár-, s érték-rendszerváltozás az ún. 1989-es politikai fordulat előtt volt!) Alig négy évvel korábban még a zala-megyei lankák között megbúvő lenti-i laktanyában treníroztak minket az imperializmus elleni harcra, ha meg akartak volna minket támadni az olaszok... Mert hogy ők szolgáltak - szegények! - nekünk ellenség-kép gyanánt... Így aztán nem volt nagy csoda, hogy a búcsúzkodó katona láttán eszembe jutottak saját katona élményeim... Elemi erővel tört fel bennem a háború esztelensége, s nehezen tudtam elképzelni, hogy az a fiatal katona vagy éppen én nagyobb kedvet éreztünk volna egymás megölésére a harctéren, minthogy a kedvesünket (békében!) szorongassuk...

Változott a világ. A vörös csillag helyett a piros szőnyeget gurították kis hazánk akkori vezetői az idekívánkozó "kapitalista" érdekeknek. Egyik pillanatról értéktelenné vált az, ami hazai, ami a mienk, s a konzum-társadalom bálványainak imádásra kezdték el idomítani az egzisztenciájukban megroppant embereket. Hazugság a javából, hogy a minőségi élet attól minőségi, ha minél többet fogyasztunk! Valójában a "nívó" ott kezdődik, ha stílust váltunk, s elkezdünk szeretni... Szép lassan megtanuljuk, hogy nincs fontosabb annál, ha őszintén szeretnek minket, s mi őszintén szerethetünk, ...hogy a békességünket nem rácsok, betonfalak, szögesdrótok vagy őrző-védő szolgálatok garantálhatják - mert az erősnél van mindig erősebb, hanem egyedül az Istenbe vetett gondviselés hit. Abban pedig nemcsak én vagyok benne, hanem mindenki más. Ők is fontosak, nagyon fontosak az Isten számára... Ha felismerjük magunkban és a másik emberben is az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember-képet, akkor, s csakis akkor elkezd megváltozni a világ, s kezdi szép lassan felváltani az esküdözést az igazmondás...