Hogyan lehet kitüntetéssel diplomázni?

„… eltétetett nekem az igazság koronája…” (2Timóteus 4:8)

Emlékszel arra az érzésre, amikor felolvasták a nevedet a diplomaosztón, és hallottad, ahogy azt mondják: „Gratulálunk!” Megcsináltad! Megérte a sok erőfeszítés. Végre elismerték teljesítményedet. Most szorozd meg ezt az érzést ezerrel! Képzeld el, ahogy belépsz Isten jelenlétébe, aki az igazság koronájával jutalmaz, és minden korok szentjei téged néznek. Pál előre látta, hogy kitüntetéssel fog diplomázni: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája” (2Timóteus 4:7-8). A következő néhány napban nézzük meg, hogyan lehet kitüntetéses diplomát szerezni az életből. Önzetlen életet élve. A legnagyobb akadálya annak, hogy olyan életet éljünk, amilyet Isten tervezett számunka, az önzés. Az ego és az önérdek megfertőzi lelkünket és rombolja kapcsolatainkat. Pál tisztában volt azzal, hogy mennyire szükséges az ego  trónfosztása. „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Galata 2:20). Ez megmutatkozik: a) a megváltozott értékrendben. Pál korábban üldözte a keresztyéneket, most azt mondja: „nekem az élet Krisztus” (Filippi 1:21). b) a célok, törekvések megváltozásában. A régi Pál célja az volt, hogy vallásosságáért elismerjék, most azt mondja: „Ellenben azt,

ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért” (Filippi 3:7). c) a gondolkodásmód

megváltozásában. A briliáns filozófus, farizeus és törvénytudó megtagadja korábbi önérdeket kereső életét, és azt írja: „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Filippi 2:5).



„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Róma 8:19)

Áldozatos életet élve. Az üdvösség ajándéka, de a kitüntetéses diplomának nagy ára van: „Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítéltem mindent” (Filippi 3:8). Pál valaha kényelmes életet élt, aztán minden megváltozott. Nyolcszor verték csaknem halálra. Veszedelemben forgott barátok és ellenségek között. El kellett viselnie ruhátlanságot, álmatlanságot, éhezést és szomjúságot (ld. 2Korinthus 11:23-29). Elcsüggesztette mindez? Igen. Feladta? Nem. „Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Korinthus 12:10). Imádkozott enyhülésért? Persze. Háromszor is kérte az Urat, hogy könnyítsen szenvedésein. Amikor Isten így válaszolt: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Korinthus 12:9). Pál megtanulta, hogy örömet találjon „erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban” (2Korinthus 12:10) Isten erejére támaszkodva. Hol talált ilyen örömre? Krisztus Jézus ismeretének páratlan nagysága által (ld. Filippi 3:8). A Krisztussal való bensőséges közösség volt Pál mindent felemésztő szenvedélye. Bár tisztában volt problémáival, továbbra is Urának szentelte magát. „…kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” (Filippi 3:8). Pál eldöntötte, hogy bármi is az ár, megéri megfizetni ahhoz, hogy a legmagasabb kitüntetéssel végezzen. „…örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (ma 8:17-19). Élj ma úgy, hogy ezt a képet tartod szemed előtt.  


„…nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Filippi 3:14)

Összpontosított életet élve. Azok érnek el nagy dolgokat, akik a célra összpontosítanak. Gyakran fanatikusnak is tartják őket, mert annyira csak egy dologra koncentrálnak. Kiszűrik a lényegtelen dolgokat, és lézerpontosan céljukra fókuszálnak, miközben körülöttük mindenki más összevissza életet él, agyonbeszélt tervekkel, melyeket soha meg nem valósítanak. Pál számára elhívatása élete szenvedélye volt. „…egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalomért” (Filippi 3:14). Ez annyira lekötötte figyelmét, hogy minden más jelentéktelenné halványult mellette. Senkinek és semminek nem engedte, hogy céljától eltérítse, mert győzni akart. Azt írta: „Harcold meg a hit nemes harcát” (1Timóteus 6:12). Tudta, hogy nem elég hitben erősnek lenni, a harcban is erősnek kell lenni. Néha a félelem, a bírálat vagy a múltbéli kudarcok diktálják utunkat, és csak céltalanul hánykolódunk az életben. A jövőnk egyre inkább a múltunkra kezd hasonlítani. Mindig csak tűzoltásban vagyunk, a legszembetűnőbb hibákat próbáljuk javítgatni, remélve, hogy majd csak szívességet tesz nekünk az élet. Ám ez nem így működik! Ahhoz, hogy kitüntetéssel végezzünk: 1) Fókuszálnunk kell. Ez nem történik meg csak úgy magától, nekünk kell figyelmünket oda irányítani. 2) Egyetlen dologra kell összpontosítanunk. „…egyet teszek…” 3) El kell felejtenünk a múltbeli kudarcokat. 4) Remélnünk kell a jövőbeli sikereket. „…ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve…” 5) Teljes erővel a győzelemre kell törekednünk. „…ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenesen a cél felé…” Tedd meg ezeket a lépéseket, és kitüntetéssel fogsz végezni. 

Le akarod vágni a kanyart?

„…légy példája a hívőknek…” (1Timóteus 4:12)

Kathryn Lay írónő nagy leckét tanult a becsületességről, amikor Texasban nyaralt. Az írónő a férjével éppen egy kis étteremben ebédelt, amikor egy hölgy belépett, átnyújtott neki egy dollárt, és ezt mondta: „Sajnálom, az előbb rosszul adtam vissza önnek”. Lay felismerte a hölgyet, aki eladónő volt egy boltban, ahol az írónő korábban vásárolt, és megkérdezte tőle: „Honnan tudta, hogy itt vagyok?” Elcsodálkozott, amikor megtudta, hogy a nő boltról boltra járva kereste őt. Lay beszél egy másik emberről is, aki visszavitt egy tévét egy boltba, és visszakapta az árát. Később, mikor észrevette, hogy a pénzt visszautalták a bankszámlájára is, nem tett semmit. Lay így ír: „Isten vajon azt kívánja tőlünk, hogy csak egy kicsit legyünk becsületesek… csak bizonyos körülmények között… vagy csak akkor, ha valaki figyel minket? Mennyi tisztességtelenség számít túl soknak? Előfordul, hogy én vagyok az egyetlen, aki tudja, hogy becsületes voltam-e vagy sem. Megtartom a pénzt, ha többet adtak, mint a visszajáró; csalok a költségelszámolásnál; nem veszem észre a dupla jóváírást a számlakivonatomon? Azt mondom a lányomnak, hogy a füllentés is hazugság, de később a rendőrnek azt állítom, hogy beragadt a gázpedál? Mikor vált a becsületesség veszélyeztetett fajjá? Van valahol egy ember, aki büszke arra, hogy 700 fonttal megrövidítette az áruházat. Valószínűleg jót nevet ezen mindenkivel, a lányával is. És él valahol Texasban egy igazán becsületes nő, akinek a történetét örömmel osztottam meg a lányommal.” Dosztojevszkij mondta: „Amikor hazudunk, elveszítjük önmagunk és mások iránti megbecsülésünket. És amikor senkit nem tisztelünk, végül engedünk saját ösztöneinknek és kielégítjük legalantasabb vágyainkat.” Tehát: „…légy példája a hívőknek… azzal, ahogy élsz…!” (1Timóteus 4:12 NLT)




III. Davis Love, a híres golfjátékos az 1994-es Western Open második körében büntetőütést kért maga ellen. Elvette a jelzőjét, hogy ne legyen útban egy másik játékosnak, és később nem emlékezett, hogy vajon elmozdította-e labdáját az eredeti helyéről. Mivel nem volt biztos a dologban, újabb ütést kért, és ezzel a plusz egy ütéssel túllépte a megengedett ütésszámot, és kiesett a versenyből. (Ironikus módon, ha végigjátszotta volna a versenyt, még ha utolsó helyen végzett volna is, 2000 dollárt keresett volna azon a héten.) Az év végére Love-nak 590 dollárnyi nyereménye hiányzott ahhoz, hogy automatikusan minősítsék a Mesterek Tornájára, ezért meg kellett nyernie még egy versenyt, hogy bejusson abba a versenybe, amely minden golfozó legnagyobb álma. Szerencsére a történet jól végződik. Egy héttel a nagy sportesemény előtt megkapta a minősítést azzal, hogy megnyert egy versenyt New Orleans-ban, végül pedig 237 600 dollárt nyert, amikor az 1995-ös Mesterek Tornáján második helyen végzett. Amikor később megkérdezték tőle, hogy érezte volna magát, ha nem juthatott volna be a Mesterek Tornájára azért, mert büntetőt kért magának, így válaszolt: „Az igazi kérdés az, hogy éreztem volna magam, ha nyertem volna, és aztán egész életemben azon töprengtem volna, vajon csaltam-e”. Könnyebb becsületesnek maradni, mint megpróbálni helyreállítani a becsületedet. Pál így tanítja Tituszt: „Te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk” (Titusz 2:7-8). Lehet, hogy ára lesz annak, ha helyesen cselekszel, de sokkal többe kerülne, ha feladnád elveidet, és rosszat cselekednél.

Nagy remények

„Még ma kezembe ad az Úr, leváglak, és a fejedet veszem.” (1Sámuel 17:46)

Nem a kutya mérete számít a harcban, hanem a harc mérete a kutyában. Dávidnak nem volt sem rangja, sem felszerelése, és megfelelő kiképzést sem kapott, de a győztesek lelkületével bírt. Annyira nagy várakozás volt benne, hogy „kifutott gyorsan a csatasorból a filiszteus elé” (1Sámuel 17:48). Miközben Saul és katonái elbújtak, Dávid előrefutott, hogy szembenézzen a kihívással. Ez aztán a nagy reménység! Most nem a saját képességeinkben való hitről beszélünk, hanem Abban való hitről, „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük, vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efézus 3:20).

Martin Seligman, a Pennsylvania Egyetem pszichológia professzora, kutatásokat végzett egy nagy biztosítónál, amelyik életbiztosításokkal foglalkozik, és arra jutott, hogy azok az ügynökök, akik sikerre számítottak, kétszer annyi biztosítást kötöttek, mint azok, akik nem. A kutatók felfedezték, hogy szorosabb összefüggés van az önbizalom és a teljesítmény, mint az intelligencia és a teljesítmény között. Hadd mondjak valamit: azt az Istent, aki benned él, csak egyetlen dolog korlátozza: az, ha képtelen vagy arra, hogy higgy magadban, vagy ha nem vagy hajlandó erre. Minél inkább hiszel magadban, annál többet tudsz elérni. És ha kitartóan hiszel és reménykedsz, eljön annak az ideje, amikor megteszed azt, amit egykor lehetetlennek tartottál. Miért? Azért, mert „Istennél minden lehetséges” (Máté 19:26). Azt mondják, ha Michelangelo a kételyeire vagy a kritikusaira hallgatott volna, akkor a sixtusi kápolna padlóját festette volna ki a mennyezet helyett, és műve nem maradt volna fenn, hogy csodálhassuk. Az az igazság, hogy a nagy eredmények nagy reményekkel kezdődnek!

Öntsd ki szívedet Istennek!

„Kiöntöm előtte panaszomat…” (Zsoltárok 142:3)

Tanuld meg a zsoltárokat imádkozni! Az emberi érzelmek teljes skáláját tartalmazzák a hálától a haragig, a félelmen és magányosságon át a gyászig. A zsoltáríró nem habozik az életről beszélni. Nem a vágyálmainkban lévő életről ír, hanem az életről a maga valóságában: „Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat”. Kiöntötte fájdalmát Istennek, és magának is megengedte, hogy (elfojtás vagy tagadás helyett) átérezze, átélje mindezt. Ehhez bátorság kell, főleg akkor, amikor szeretnél bátornak látszani. John Ortberg írta: „Annyira rosszul esett a kudarc fájdalma, hogy megfutamodtam és nem akartam azt átélni vagy tanulni belőle. Így nem tudtam meggyógyulni és továbblépni. Szerettem volna olyan mélyre eltemetni, hogy soha senki ne is sejtse, hogy ott van – még én se.” Ismerősen hangzik? A Biblia nem azt mondja, hogy ne éljük át a gyász folyamatát, csak arra figyelmeztet, hogy ne ragadjunk le benne. „...Lehet, hogy este szállást vesz a sírás, de reggelre eljön az ujjongás” (Zsoltárok 30:6 NIV). Csak úgy érjük el az ujjongás reggelét, ha végig szenvedjük a sírás éjszakáját. F. B. Meyer írja: „Vannak néhányan, akik megróják azt, aki sír, mondván hogy a sírás nem férfias, nem engedelmes, nem keresztyén dolog. Az ilyenek hidegen vigasztalnak, és azt ajánlják, hogy vegyünk fel merev és könnytelen arcot. Feltehetnénk azonban a kérdést: vajon egy férfi, aki nem tud sírni, tud-e egyáltalán szeretni? A fájdalom csupán gyászoló szeretet, és legtermészetesebb kifejezése a könnyek.” Jézus sírt. Az efézusi hívek Pál apostol vállára borulva sírtak, amikor tudták, hogy többé nem fognak vele találkozni. Rajta, öntsd ki hát bátran szíved Istennek! Ez életbevágóan fontos lépés a gyógyuláshoz.

TUDOD HOGY MIÉRT ÉLSZ?

„... Én ezért születtem, és ezért jöttem a világba..." (János 18:37 NIV)
Jézus pontosan tudta, hogy miért él: „Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról" (János 18:37). Ezen gondolkodott, ezért imád­kozott, ezért tervezett, ezért dolgozott, ezért hozott áldozatot, ezért halt meg és tá­madt fel, és teljesen elvégezte. Betöltve küldetését örökre megváltoztatta a világot. Nos, te tudod, hogy mi a rendeltetésed? Mit teszel azért, hogy megvalósítsd? „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk" (Efezus 2:10). Úgy hangzik ez mint egy céltalanul bolyongó élet, amely nem ismeri rendeltetését? A Biblia azt mondja: „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását" (Példabeszédek 16:9). Tervezz jól, de mindig maradj nyitott Isten útmutatására! „…könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük" (Zsoltárok 139:16). Isten terve már elő volt készítve az életedre^ még az előtt, mikor csupán egy szikra voltál szüleid tekintetében! Ha nem követed az 0 ösvényét, kihagyod, ami a legjobb lehetne az életedben. A Biblia tele van olyan emberek példáival, akik elbuktak és megsemmisültek egy ponton. Saul király is ilyen volt. Visszaemlékezve rá, utóda, Dávid először így imádkozott: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy aka­ratodat teljesítsem, törvényed szívemben van" (Zsoltárok 40:9). Vágyaid a hajtóerők életedben, ezért tegyél róla, hogy összhangban legyenek Istennel! Másodszor így: „Taníts akaratod teljesítésére...!" (Zsoltárok 143:10). Amikor Isten akaratának cselekvéséről van szó, a zsoltáros elismeri, hogy ehhez szüksége van Isten segítségére. Neked is szükséged van rá.