2017. július 17., hétfő

Ha vérzel, gyere vissza holnap!

A zsinagógai elöljáró azonban megharagudott, hogy szombaton gyógyított Jézus, és így szólt a sokasághoz: "Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne pedig szombaton!" (Lk. 13:14)

Képzeld el, hogy épp megérkeztél a szomszédodhoz egy rövid látogatásra, és miközben beszélgettek, a kisfia megbotlik, és beüti a fejét az asztal éles sarkába.

Még mielőtt mozdulni tudnál, a gyermeket elborítja a vér, és miközben rohansz, hogy segíts neki, hallod a fiú anyját, amint mögötted sikítozik: "Jaj, Istenem, tönkrement a szőnyeg!"

Ha a történet igaz lenne, biztos, hogy mérges vagy nagyon dühös lennél, hogy egy anya hogy törődhet jobban a szőnyegével, mint a sérült fiával. Valószínűleg azt is megkérdőjeleznéd, hogy alkalmas-e anyának, és ugyanígy tenne mindenki, aki hallaná a történetet.

Ehhez hasonlóan, Jézusnak is az volt a baja a mérgezett hitű farizeusokkal, hogy jobban érdekelte őket a szőnyeg, mint a sérült gyermek. Nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a szabályoknak, törvényeknek, mint az embereknek, akiket pásztorolniuk és szeretniük kellett volna.

Lukács, az első orvos-misszionárius lefest egy pillanatot a "szabályok urai"-nak az életéből. A helyi vezető megfenyíti Jézust - bizonyos értelemben azért, mert a vérző gyermek segítségére sietett, ahelyett, hogy arra vigyázott volna, hogy a szőnyeg tiszta maradjon.

"Azok, akik véreznek, jöjjenek vissza holnap!" ( a Lk. 13:14 átfogalmazva). El tudsz képzelni hatékonyabb módszert annak megtanítására, hogy a szeretetet nem napi 24 órában kell gyakorolni a hét minden napján? A szabályok urai a szeretetet teljesen alárendelték minden szabálynak és törvénynek.

Beszéljünk róla:

Jézus azt mondta, hogy a legnagyobb parancs az, hogy szeressük az Urat, a mi Istenünket teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből. A második legnagyobb parancs pedig az, hogy szeressük felebarátunkat, mint magunkat. "E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták." (Mt. 22:37-40)

Ez azt jelenti, hogy a szeretet kell, hogy legyen az alapja a szabályainknak és törvényeinknek. Mikor mondhatod, hogy a szeretet jelen van a szabályokban? Miről lehet felismerni azt, ha a szabályok foglalják el az első helyet a szeretetet helyett?






Hagyd, hogy Isten megoldja!


Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az ÚR. Ne félj, és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az ÚR! (2 Krón 20,17)

Amit Jósafátnak mond Isten ebben a szakaszban, és amire minket is figyelmeztetni szeretne ma, az a következő: „Ez a csata nem a tiéd, hanem az enyém. Nem neked kell megharcolnod.”

Magyarul ez Isten problémája. Engedd, hogy ő oldja meg.

Tulajdonképpen, ha Isten gyermeke vagy, akkor a problémáid az ő problémái. És ő sokkal jobban tudja megharcolni a csatáidat és megoldani a problémáidat, mint amennyire te valaha is képes leszel rá. A te feladatod annyi, hogy bízz benne, hogy ő ezeket megoldja. Talán azért is van sok olyan fáradt, kiégett és bátortalan keresztény, mert azt gondoljuk: „Minden rajtam múlik.”

Ha egy napon végre felmondasz az Univerzum Vezérigazgatója munkakörödből, rá fogsz jönni, hogy ettől semmi sem hullik darabokra. Nyugodtan pihenhetsz, hittel bízva abban, hogy Isten a segítséged nélkül is boldogul.

Ebben a fejezetben kétszer is szerepel, hogy „Ne félj és ne rettegj”. Amikor szembekerülsz egy látszólag lehetetlen helyzettel, akkor ne félj és ne rettegj. Elveszített Isten valaha egyetlen csatát is? Nem. Ő nem veszít csatákat.

Isten annyit mond Jósafátnak, hogy vonuljon ki és álljon meg. Mit jelent így megállni? Egy nyugodt, magabiztos hozzáállást.

Két ok miatt állhatsz meg szilárdan:

- Isten jelleme miatt: Ő hűséges. Nem azért hoz el minket idáig, hogy aztán cserben hagyjon. Nem fog kiküldeni egy faágra, hogy aztán levágja az ágat. Higgy Isten természetében és jellemében!
- Az Ő Igéjébe vetett bizalom miatt: Isten Igéje hűséges. Bízhatsz az ígéretekben, amiket a Bibliában találsz.

Hogy meg tudd vigasztalni a haldoklót, először győzd le félelmeidet

"Senki sem élhet örökké, mindenki meg fog halni. Senki sem menekülhet a sír hatalma elől." (Zsolt 89,48 NLT fordítás)
Mielőtt segíteni tudnál valakin, akinek szembe kell néznie a halállal, foglalkoznod kell saját életed félelmeivel.
A halál felfedi a bennünk rejtőzködő félelmeket. Amikor úgy érezzük, hogy lelepleződtünk, általában el akarunk bújni. Azóta van ez így, mióta Ádám és Éva elbújtak Isten elől mezítelenségük miatt.
Milyen félelmeid vannak a haldokló emberekkel kapcsolatban?
Talán attól félsz, hogy rossz dolgot mondasz. Félsz, hogy csak rontasz a helyzeten. Félsz, hogy valamit eltolsz. És ennek eredményeképpen, inkább nem teszel semmit.
Meg sem tudom számolni, hogy hány embert láttam utolsót lélegeztüket venni. Végignéztem sok-sok ember halálát. Hadd nyugtassalak meg. Szinte lehetetlen elrontani bármit is! Már tudják, hogy haldokolnak. Az, hogy egyszerűen mellettük vagy, sokat számít.
A Lifetime TV csatorna filmjeivel ellentétben egy ember halálakor nagyon kevés filmszerű pillanat van. Az emberek nem ülnek fel az ágyukban és mondják: "Szeretlek!" és aztán meghalnak. Nem így történik. Alig akad teátrális mozdulat vagy feltűnő gesztus.
A halál meglehetősen mindennapi. Nincs semmi kísérteties benne. Nem ijesztő. Nem hátborzongató. Az ember egyszerűen abbahagyja a lélegzést. Az egyik pillanatban itt van, a következőben nem.
A Bibliában ezt olvassuk: "Senki sem élhet örökké, mindenki meg fog halni. Senki nem menekülhet a sír hatalma elől." (Zsolt 89,48 NLT fordítás) A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk valakivel szemben, aki haldoklik, ha nem vagyunk ott, mert félünk. Ha egyszer szembenézel a halállal kapcsolatos félelmeiddel, segíteni tudsz majd egy barátnak, hogy szembenézzen saját félelmeivel, ha eljön az ideje.
Beszéljetek róla
  • Milyen félelmeid vannak azzal kapcsolatban, hogy tanúja vagy a halálnak? Szerinted honnan erednek félelmeid?
  • Mit gondolsz, miért nehéz az embereknek a halálról beszélniük?
  • Mit mond a halálról Jézus Krisztus halála és feltámadása?






Ne felejtsd el minden nap elmondani: Isten jó, és kézben tartja a dolgokat


"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott." (Róma 8:28)

"Miért olyan nehéz az élet?" Feltetted már magadnak ezt a kérdést amikor az életkörülményeid miatt csalódott voltál?

A frusztráció annak az eredménye, hogy a bűn által összetört világban élünk. Nem kerülheted el a szenvedést. Lesznek fájdalmak, és ha nem vagy óvatos, ez a fájdalom megkeseredéshez vezethet.

A keserűség pedig olyan méreg, amely élve felfal téged. Olyan, mint a rák a szívednek. Amikor megkeseredsz valaki miatt, nem azt az adott embert bántod; csupán magadat.

Olyan könnyű irigynek és féltékenynek lenni másokra, amikor az életünk nem úgy megy, ahogy mi szeretnénk. Elkezdünk így gondolkodni: "Ez nem igazság. Annak az embernek miért olyan könnyű, amikor nekem meg ilyen nehéz az életem?"

Nagyon könnyű sértődöttnek lenni egy széttört világban. Az irigység és a féltékenység azonban gyorsan keserűséggé tud válni, és a keserűség elemészt.

Hogyan tudsz távol maradni a keserűségtől? Te döntesz. Fájdalmak mindig lesznek az életedben. A kérdés az, hogy mit engedsz meg a fájdalomnak, hogy jobb, vagy rosszabb emberré tegyen? Sóhajtozhatsz, siránkozhatsz, és végül megkeseredsz, vagy kedves maradhatsz egy szenvedő világban, emlékezve erre a négy dologra:

1. A Szent Szellem imádkozik érted. "Hasonlóképpen, a Szent Szellem is segítségünkre siet abban, amiben gyengék vagyunk. Hiszen sokszor még azt sem tudjuk, hogy miért és hogyan imádkozzunk. A Szent Szellem azonban maga könyörög értünk, szavakkal ki sem fejezhető sóhajtásokkal." (Róma 8:26, egyszerű fordítás)

2. Isten mindent felhasznál a javadra. "Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál" (Róma 8:28) Isten nagyobb az ellenségeidnél. Ő nagyobb a kritizálóidnál. Ő nagyobb a problémáidnál. És Ő azon dolgozik, hogy mindent jóra fordítson az életedben.

3. Isten azt akarja, hogy sikeres legyél. "Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" (Róma 8:31) Isten azt akarja, hogy sikereket érj el az összes olyan területen, ahol gyenge vagy. Ő drukkol neked.

4. Isten megadja neked, amire szükséged van. "Hiszen még a saját Fiát sem kímélte meg, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért! Hogyne adna akkor minden egyebet is a Fiával együtt nekünk?!" (Róma 8:32, egyszerű fordítás) Isten megoldotta a legnagyobb problémádat, amikor kifizette az árat az összes bűnödért, azokért is, amelyeket még nem követtél el. Ha Isten eléggé foglalkozott veled ahhoz, hogy megmentsen, és neked adja az örök élet ajándékát, akkor nem gondolod, hogy törődik az életed napi problémáival is? Ha a probléma elég nagy ahhoz, hogy aggódj miatta, akkor ahhoz is elég nagy, hogy imádkozz érte. És ha imádkozol érte, akkor már nem kell aggódnod miatta.

Mindezek a dolgok emlékeztessenek téged arra, hogy Isten jó, és kézben tartja a dolgokat.
ISTEN TESTRE SZABOTT TERVE AZ ÉLETEDRE


„... Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően." (Filippi 2:13)
Isten elkötelezte magát arra, hogy megvalósítja életedre vonatkozó tervét, az ő tervét, nem a tiédet! Nem mondhatod: „Uram, íme, a tervem, áldd meg!" Lehet, hogy megteszi, lehet, hogy nem. „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekede­tekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Efezus 2:10). Nem mondhatod: „Ezekben a dolgokban az én módszereim szerint teszem a dolgokat, de azokban a dolgokban isten vezet". Nem, minden egyes lépésednek összhangban kell lennie a Szentlélekkel. Semmi sem lehet számodra fontosabb, mint tartani az ütemet vele. Pál azt írja: „mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselek­vést az ő tetszésének megfelelően" (Filippi 2:13). Isten rajtad keresztül munkálkodik, ha megnyitod a szellemedet, elkötelezed a gondolkodásodat, és felhasználod talentumaidat arra, amit Ő már rég elhelyezett a szívedben. Abban a pillanatban, amikor igent mondasz, megadja az erőt ahhoz, hogy teljesíteni tudd akaratát. Figyeld meg, Isten nem úgy dolgo­zik, hogy először kijelenti akaratát, és aztán elhív. Nem. Először megszólít, és amikor elin­dulsz és engedelmeskedsz Neki, akkor kijelenti akaratát lépésről lépésre. Isten minden nap formál, és így egyre inkább fogsz hasonlítani Fiára. Ez az Ő célja. Nem csak úgy kószálsz odakint, tartasz valamerre! Újra meg újra olyan helyzetbe fogsz kerülni, amely egyre érettebbé tesz, amíg eljutsz arra a pontra, amikor ugyanolyan lesz a hozzáállásod, a szemléletmódod, a reakcióid és a tisztánlátásod, mint Jézusé. Amint ezt megérted, egészen új értelmet nyer számodra az Istennel járás. Fel fogod ismerni, hogy az ő testre szabott terve az életedre az egyetlen terv, mely valaha is igazi elégedettséget adhat.





Légy úrrá a kis dolgokon!

„Dániel elhatározta szívében…” (Dániel 1:8 NKJV)

Dániel olyan körülmények áldozata volt, melyek felett nem volt irányítása. Nebukadneccar király elfoglalta hazáját, őt pedig fogságba vitte Babilonba. Elvesztette szabadságát, otthonát, kultúráját, barátait és nemesi rangját. Meg kellett tanulnia egy idegen nyelvet, és olyan helyen kellett élnie, ahol soha nem akart. Ha te lettél volna Dániel, nem estél volna abba a kísértésbe, hogy az irányításodon kívül eső dolgokra összpontosíts, például panaszkodtál volna amiatt, hogy Nebukadneccar milyen rossz uralkodó, vagy a fogságot hibáztattad volna a boldogtalanságodért és sajnáltad volna magad? De Dániel nem így tett! Ő „elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével…” (Dániel 1:8). Idejét arra fordította, hogy a számára legértékesebbnek tartott dologra gondoljon, és elhatározta, hogy tisztelni fogja Istent, és ragaszkodni fog meggyőződéséhez, még a kis dolgokban is. A kis csaták felkészítenek arra, hogy megnyerjük a nagyokat. Ha Dániel nem lépett volna akcióba idejekorán, akkor nem lett volna ereje arra, hogy nemet mondjon a bálványimádásnak, és félelem és megalkuvás nélkül szembenézzen az oroszlánok barlangjával. Lehet, hogy most semmit sem tudsz kezdeni azzal a házzal, amiben élsz, vagy a munkahellyel, ahol dolgozol, de meg tudod változtatni az életed azzal, hogy akcióba lépsz a kis dolgokban. Lehet, hogy mint Dánielnél, ez arra fog vonatkozni, hogy mit eszel, vagy mivel táplálod az elméd, vagy hogy mi jön ki a szádon. Esetleg nem engeded, hogy a főnököd vagy a házastársad határozza meg a hangulatod azzal, hogy hogyan bánik veled. Dánielhez hasonlóan te is dönthetsz. Ha „elhatározod magad a szívedben”, hogy tisztelni fogod Istent, akkor Ő megáld téged, és olyan módon vesz részt az életedben, ahogy soha el sem tudtad volna képzelni.
MIKOR PADLÓN VAGY

„Ha majd… megállunk… te előtted… és ha segítségért kiáltunk hozzád… hallgasd meg, és szabadíts meg minket!” (2Krónika 20:9)

Egy gyülekezeti tag egyszer azt kérdezte, érezte-e már úgy, hogy padlón van. „Persze” – felelte a lelkipásztor. „És mihez kezdett?” – kérdezte a gyülekezeti tag. „Felkeltem. A gond nem  az, ha padlóra kerülünk, hanem az, ha ott is maradunk. Vagy talpon vagyok, vagy épp felkelek. Megtanultam, hogy ne parkoljak le a kettő között.” A „magam alatt vagyok” érzés általános, de a szociológusok arra figyelmeztetnek, hogy igyekezzünk kivédeni a két leggyakoribb okozóját: a félelmet és a kimerültséget. Most nézzük meg közelebbről ezt a kettőt: Félelem. Amikor az edómiak serege felvonult Izráel királya ellen, félelem szorította össze a király és a nép szívét. Tehetetlennek érezték magukat, és attól féltek, hogy elveszítik Istentől kapott földjüket és minden tulajdonukat. Ha az utóbbi évek akkora nyomást gyakoroltak rád, hogy félelemmel vagy tele, tedd azt, amit Izráel királya tett. Ő Istenhez fordult, és így imádkozott: „Ha majd veszedelem, fegyver, ítélet, dögvész vagy éhínség jön ránk, megállunk ez előtt  a templom előtt és te előtted… és ha segítségért kiáltunk hozzád nyomorúságunkban, hallgass meg, és szabadíts meg minket!” (2Krónikák 20:9). Ne hagyd, hogy a félelem  elérje, hogy feladd reményeidet és lemondj Istentől kapott látásodról! Inkább állj meg Isten jelenlétében, kiálts hozzá, és figyeld, hogyan szabadít meg. Az egész Ószövetségen át Isten arra emlékeztette Izráel népét, hogy már mennyi jót tett velük. Azt akarta, hogy eszükbe jusson mindez, és így felbátorodjanak. Néha azonban a félelem elhomályosította emlékezetüket, és kételkedni kezdtek. Ismerősen hangzik? Ezért ezt mondta nekik: „Ne féljetek, és ne rettegjetek… mert nem a ti háborútok ez, hanem az Istené” (2Krónikák 20:15). Másként fogalmazva: Nem nektek kell legyőzni az ellenséget, az az én dolgom. Ez az én felelősségem, és bízzatok bennem, én meg is teszem.” Ne feledd tehát, ki az, aki most is irányítása alatt tartja körülményeidet! Állj meg jelenlétében és higgy ígéretében!




„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el…” (Galata 6:9)

Kimerültség. Emlékszel a mondásra arról, hogy nem lehet a gyertyát mindkét végéről égetni? Manapság a gyertyák helyett már atomerőművekben előállított elektromos energiát használunk, ezért már csak kevesen vannak, akik még megszívlelik ezt a régi tanácsot. Nagyobb házakat akarunk, menőbb autókat és több egzotikus nyaralást, stb. Ezért aztán korábban kezdünk, keményebben dolgozunk, és később fejezzük be. Valahogy hazatántorgunk, és elalszunk a tévé előtt kimerültségünkben, közben pedig bűntudatunk van amiatt, hogy kevés időt töltöttünk a családunkkal. Elfelejtjük, hogy Isten úgy tervezett meg minket, hogy szükségünk van a héten egy olyan napra, amikor semmilyen munkát nem végzünk, hanem azt a pihenésre és lelki feltöltődésre fordítjuk (ld. 2Mózes 20:8-11). Ennek aztán az az eredménye, hogy a kimerültség elszívja kreatív energiánkat, eltorzítja kilátásainkat, csökkenti örömünket, aláássa önértékelésünket és kiszárít minket lelkileg. Illés nagyszerű példa erre. Egymaga legyőzte a Baál prófétákat (ld. 1Királyok 18). Imájára válaszul Isten tüzet küldött le az égből, ami elborította az oltárt, és Izráelt visszafordította Istenhez. Látványos győzelem volt, ám a végén Illés mégis annyira mélyre került, hogy azt kérte Istentől, vegye el az életét. Ennél mélyebbre már nem lehet kerülni. No, és mit tett Isten? Mint minden jó orvos, diagnosztizálta az ember baját, és felírt neki három dolgot: megfelelő diétát, elegendő pihenést , és egy jó segítőtársat: Elizeust. Sokunkkal előfordul, akik szeretjük hivatásunkat, hogy hajlamosak vagyunk egyensúlyunkat elveszíteni. Ha nem állítunk fel határokat, a kiégést kockáztatjuk. A jó cselekvésében is el lehet fáradni. Mi  a megoldás? „Lelkemet felüdíti” (Zsoltárok 23:3). A felüdülésnek két összetevője van: fizikai pihenés és lelki feltöltődés. Ezt kell tenned, amikor úgy érzed, a padlón vagy!





Törekedj a kiválóságra!


„Ez a Dániel kiemelkedett a főkormányzók és a kormányzók közül, mivel rendkívüli lélek volt benne…” (Dániel 6:4)
Dánielre három dolog miatt emlékezünk: 1) Kiállt az isteni alapelvek mellett, még akkor is, ha ez az oroszlánok vermébe jutatta. 2) Hallotta Isten hangját, és le is jegyezte szavait. 3) Mindig kiválóságra törekedett magatartásában és munkájában. John Gardiner mondta: „Egy olyan társadalomban, amelyben lenézik azt, ha valaki kiváló a vízvezeték-szerelésben, mert az megalázó foglalkozás, viszont elfogadják a silányságot a filozófiában, mert az fennkölt tevékenység, nem lesznek sem jó vízvezeték-szerelők, sem jó filozófusok. Sem a vízvezeték csövek, sem az elméletek nem fogják kibírni a terhelést.” Horace Mann volt Amerika egyik legnagyszerűbb pedagógusa. Jogász volt, nem pedig tanár. 1837-ben kezdett politizálni, és Massachusetts állam Szenátusának elnöke lett. Prófétai jövőképében maga előtt látta, milyen nagy lehetőséget adna a nemzetnek a közoktatás fejlesztése. Erőfeszítéseinek következtében Massachusetts államban alapították meg az első iskolatanácsot – kísérletképpen. Amikor felajánlották neki, hogy az iskolatanács vezetője legyen, barátai – akik úgy gondolták, hogy politikai karrierje felfelé fog ívelni egészen addig, míg az Egyesült Államok elnöke nem lesz belőle – egyre arra próbálták rávenni, hogy utasítsa ezt vissza. De Mann elfogadta az állást. Azt mondta csalódott barátainak: „Ha ez a cím nem eléggé tiszteletreméltó, akkor nyilvánvalóan rajtam áll, hogy azzá tegyem!” Nemhogy nem örvendett köztiszteletnek az állás, de az évi 1500 dollár fizetés is csak töredéke volt annak, amit azelőtt jogászként keresett. Erről azt mondta: „Egy dolog biztos: ha élek és egészséges leszek, mindent meg fogok tenni azért, hogy 1500 dollárnál értékesebb dolgot tegyek”. Meg is tette. Helyzetéből adódóan felállíthatott Massachusettsben egy olyan közoktatási rendszert, amelyet aztán a többi állam is átvett, ezzel gazdagítva milliónyi akkor élő és majdan születendő gyermek életét. Törekedj tehát a kiválóságra!
Az őszinte Istenhez fordulásokért.



A mai nap imádsága:

Uram! Ismertesd meg velem utamat, hogy járhassak azon akaratod szerint. Ámen

Magasztalunk, ó Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat. Zsolt 75,2

Rövid életünkben jónéhányszor felvetődik bennünk a kérdés: miért? Ok-okozatok sűrű erdejében próbáljuk megtalálni a kivezető ösvényt, hogy végre tisztán láthassuk: miért a szenvedés, miért a kereszt? Ezékiel prófétának adott kijelentésben azt mondja az ÚR: mindenki a maga bűnéért felel, nincs érvényessége a régi mondásnak, "Az apák ették megh az egrest, s a fiak foga vásott bele". Ez azt ejelenti, hogy mindenki elégséges bűnt követ el ahhoz életében, hogy kizárja magát az Istennel való közösségből - akár örökre is.

A megtérés szót sokan sokféleképpen magyarázták már az egyháztörténelem folyamán, s magyarázzák ma is. Ez egy olyan szó, amit nem magyarázni kell, hanem meg kell cselekedni. Döntést hozok. Egyszer, s véglegeset. Ahogyan furcsán nézünk arra, aki már harmadszor mondja ki a boldogító igent aktuális társának, ugyanolyan furcsán kellene néznünk mindazokra, akik azt mondják nem nekem van szükségem megtérésre, hanem a környezetemnek kellene megváltoznia. "Nem tehetek róla", "kudarcot vallottam"... s lehetne ide citálni mindazokat a formulákat, amivel takaródzik a lélek. Megtérés nélkül tehát nincs istenes élet, ahogyan szerelmi vallomás nélkül sincs romantika, legfeljebb kölcsönös előnyöket figyelembe vevő szexuális kapcsolat.

"A bűn zsoldja a halál" - ez elsősorban törvény, s csak másodsorban büntetés. Tény, hogy nem tudunk szentül élni vagy legalábbis keveseknek sikerül. Régebben talán voltak, akik megpróbálták a szent élet keskeny ösvényét járni. Ilyen huszonegyedikszázadi zarándokok kevesen vannak, de azért vannak. Az igazi életes öröm, ha magam is megpróbálom a krisztusi ajánlásokat megvalósítani életemben. Ennek első lépése, hogy megismerjem az utat, amin járok, s ha kell, akkor egy határozott lépéssel elinduljak a Kereszt felé.




Munkánk öröméért...

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Mai napi fáradozásomat is áldd meg, hogy feladataim elvégzése közben is hálát tudjak adni mindenért! Ámen



"Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet."
Mt 13,44

Gyorsan szálló éveimben azt tapasztaltam, hogy Isten az "egylapos játkosokat" szereti. Egy élet, egy hit, egy kegyelem, egy feleség... Kellő "fifika" híján magamat is "egylapos"-nak látom. Nem tudni miért, de Isten kedveli a "minden vagy semmi" felállását. Az evangélium tulajdonképpen nem más, mint az, hogy Ő "a minden". Ha mást tartasz a mindennek, akkor semmit nem kapsz az élettől.Ugyanakkor be kell látnod, meg kell tanulnod, hogy az igazi ász-lapok soha nem a te kezedben, hanem az Ő ingujjában lapulnak, hogy a legváratlanabb pillanatokban előhúzza azokat... ez a kegyelem.

Milyen a mennyek országa? Azt, hogy milyen valójában nem tudjuk, csak sejthetjük, hiszen Jézus azt mondja: "Hasonló...". Egy bizonyos: nem mi kutatjuk azt (ezoterika!), hanem az talál ránk, ez a megtérés. Isten nem azért küld ki minket az élet szántóföldjére, hogy ott össze-vissza turkáljunk, hanem azért, hogy szántsunk, vessünk, arassunk - azaz tegyük a dolgunkat. Ha valaki ehelyett ideológiákat gyárt, mesés kincsekről álmodozik, akkor éhen hal vagy a élősködöjévé válik embertársának. Az egyház missziója sem az, hogy az ekére rállva prédikáljon, mert akkor nem halad a munka! Az sem megoldás, ha keze ugyan ott van az eke szarván, de hátratekint. Csakis egy megoldás lehetséges: kezünket az eke szarván tartanai, nyomni azt, vagyis keményen dolgozni, s előre tekinteni... Ez már önmagában jutalom, sőt kiváltság! Szántás vagy vetés, alkotás mindkettő. Az aratás reménységében élni pedig nemcsak izgalmas, de megelégítően szép is. Rácsodálkozni a munkánkon keresztül az egész teremtettségre önmagában olyan kincs, amely elismerést, de hálát, s köszönetet érdemel... Ezek a látható kincsei az életnek: Az éles eke, a tehetség a föld művelésére, ilyen "egyszerű dolgok"... Ahogy Luther mondja: "Mindennapi kenyér, lábbeli, derék feleség, jó gyermek, s szomszédok..."

Ha valaki sokat szánt, akkor egyszer kiforgathatja a láthatatlan kincset is, az Istent magát. Az öröm ilyenkor óriási, képes az ember eladni mindenét - feltenni mindent egy lapra -, hogy "birtokolhassa" azt, ami minden gondjára-bajára gyógyír, ami minden örömének értéket, s értelmet ad. Idővel rájövünk, hogy más szántóföldek is vannak, s másnak is kifordul a kincs... milyen jó, ha az embernek ilyen "szomszédai", azaz felebarátai vannak, akik vele együtt tudnak örülni, mert maguk is átélték a kincstalálás örömét...

Manapság nagy divat "detektorral" régi pénzeket keresni a föld mélyén, egyeseknek ez a "hobbija". Hatályos törvényeink szerint, amit a föld rejt, az az államé... azaz csak a megtalálás öröme a mienk teljesen, a "kincsnek" pedig a töredéke. Mondhatnók: Aki a világban keresi a "szerencséjét" az így jár... Isten szántóföldjén munkálkodva azonban, ami nekünk kifordul, az teljességgel a mienk.



Sötétség...

A mai nap imádsága:

Uram! Te tudod, hogy életemre olykor árnyékok vetülnek, s néha a bűn sötétsége is ráborul. Kérlek tarts meg engem a Te világosságodban, hogy soha ne tévesszem el a helyes irányt, s egész életemben, úgy szavaimban, mint cselekedeteimmel a Te szeretetedről tudjak bizonyságot tenni! Ámen.


Vigyázz, hogy a világosság benned sötétség ne legyen!
Lk 11,35

Amíg egy kicsinyke fénysugár is belevetül az életünkbe, addig nem veszítjük el reménységünket... Ha azonban a sötétség leple egyre inkább belep minket, eltűnnek a számunkra korábban nyilvánvalóan meglévő tájékozódási pontok, s nemcsak a reménységünk kezd elillanni, de a bátorságunk is. Egyik pillanatról a másikra a "Merre? Hogyan tovább?" kétségbeejtésig szorongatóan uralkodik el egész gondolatvilágunkon. Ezért különösen fontos, hogy ami világosság életünkbe adatott, azt megőrizzük. De mi is ez a világosság?

Természetesen nem fizikai világosságra gondol Péter apostol sem, hanem lelki világosságra. A lelkünket pedig semmi és senki nem világosíthatja meg, csak az az Istentől kapott "láng", amit az Újszövetség Szentlélekként magyaráz. Nem véletlen, hogy Isten "Lelkét" a tűzzel jelzi a Szentírás. Gyufagyújtás-egyszerűségtől kezdődően életünk része a tűz, mégis nagyon keveset tudunk az anyag eme állapotáról. Ahogyan elképzelhető az átlag-keresztény számára a Krisztus, ahogyan nem szükséges (s nem is lehet!) a nem látható Istent kiábrázolni és ezért nem is igyekszik az ember a lehetetlen megvalósítására, olyannyira érdekes és meglehetősen sokrétű a Szentlélekről vallott számos nézet és elképzelés. Ahogyan a lángok igen sok színben és formában (a lassú égéstől a robbanásig) van jelen életünkben, a keresztény vallásos életben is a Lélek legkülönfélébb formái tapasztalhatók... Nyilvánvaló, hogy kinek-kinek más és más fontos. Az egyiknek a Láng melege, a másiknak a fénye, a harmadiknak a perzselő ereje a fontos, s van akit a Tűz szelíd lobogásának hangja ejt különös ámulatba. Nemcsak kortól sé körülménytől, de lelki habitusunktól is függenek mindezek, ezért nem szabad elfejtenünk az, hogy a Lélek azonban ugyanaz...

Hogyan válhat sötétséggé bennünk a Lélek világossa? Úgy, hogy elfogy az "oxigén" - azaz nem tápláljuk a lángot. Ennek a Lángnak a (meg)léte az Istentől függ. Ha Istennel nincs kapcsolatunk, akkor kialszik - ezért nagyon fontos az imádság, hiszen ezen a "csatornán" keresztül él(ed fel) a Lángok Lángja...

A legnagyobb tragédia, amikor valaki a "Szentlelket szomorítja" meg valaki. Hasonló ez ahhoz, mint amikor azt akarjuk szeretni ugyanolyan "első szerelemmel", aki már egyszer megcsalt minket... Ahogyan ez az abszurd állapot nehezen elképzelhető, ugyanígy vagyunk a Szentlélek-ÚRIstennel is. Éppen ezért, aki megtapasztalta az Isten hűségét, az maga is hűséges kíván maradni Őhozzá.




Tanítás...

A mai nap imádsága:
URam! Adj nekem bölcsességet, hogy a Te utaidon járhassak! Ámen

    

Jézus meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.
Mk 6,34

Hol, s ki rontotta el az embert? Miért van az, hogy vérünkben van a pusztítás vágya, s a jóra való nevelésben hosszan tartó munkával is csak részleges eredményeket érünk el? "Jót tenni, jó!" - buzdítottak minket nem is olyan rég óriásplakátokról, csak hát a jócselekedeteknek nem sok értelme van, ha ugyanaz a szisztéma buzdít emberségre, amelyik ellehetetleníti az ember emberhez méltó jogának gyakorlását... Már-már meghatódnánk, hogy hova is jutott el a technika révén a 21. századi ember, milyen fantasztikus orvosi beavatkozásokra vagyunk képesek, s hogy a jólétben hány tízezer árucikkből válogathatunk, ha nem jutna eszünkbe, hogy naponta ezrek válnak erőszakos cselekmények áldozatává, hogy csúcstechnológiás drónok nélkül, puszta kézzel is ölnek - gyakorlatilag szünet nélkül... Ha az ember, az ÚRIsten "csúcsteremtménye" - vagy a nem hívő ember szerint az evolúciós győztes ember - csak erre képes, akkor érthető, hogy egyesek miért gondolják/mondogatják: "Valaki nyomja már meg azt a piros gombot, s legyen már vége, mert ennek így semmi értelme!"

Hívő embernek tartom magamat, de nem vagyok hiszékeny. Nem hiszek az utóbbi években elburjánzott, rajongó elméletekben, miszerint az ember nagyon hamar meg fog változni, s ránkköszön végre a várva-várt aranykor... Szép, lélekemelőnek reklámozott, egyesítő teóriák keringenek a spirituális váltásról, korszakzáró világvégéről -, melyek persze inkább a kiábrándultságot, a célttévesztettséget jelzik, mintsem a dolgok jobbra fordulását. Az ember maradt az, aki volt: erőszakos, destruktív és primitív... csak manapság humanitárius okokból gyilkol! (Megjegyzendő: régen katona ölt katonákat a fronton, manapság katona öl civiliket a hátországban!)

Jézus, az Isten-Ember tehát tanítja a sokaságot, a pásztornélküli "juhocskákat"... A kérdés nem provokáló, nagyon is elméleti, antropológia válaszokat kereső: "Birkák vagyunk vagy birkabőrök alatt ragadozó vadállatok szunnyadnak?" Amíg csak Jézus URunk tanított, az eredmények fantasztikusak voltak: tömegek tértek meg, de ahogyan az ember is "besegített" a JóIstennek és" sikerre vitte a Jézus-vallást" - a pedagógiai eredmény lesújtó lett. Csak "boszorkányokból" tízezrek égtek el a máglyákon, több száz esetben gyermekeikkel, olykor csecsemőkkel együtt, hiszen: "A rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt."

Tanítás. Ez a legfáradtságosabb munka, ráadásul az eredménye csak évekkel, évtizedekkel később tapasztalható. Óvodapedagógusokat, általánosiskolai tanárokat szándékosan, méltánytalanul alacsony bérosztályba sorolták - ne lepődjünk meg: a nyugati világban is(!!!) -, el is veszítette attraktivitását ez a hivatás (is!), az eredmény már körvonalazódik... "Politikusainknak elképzelése sincs, hogyan orvosolják azokat a problémákat, melyeket ők maguk hoztak létre!" - nyilatkozta nem olyan rég egy elismert, idős mértékadó német közgazdász professzor.

Jézus tanít. Nem társadalomelméleteket, hanem: Életet. Olyat, ami nem emberi elvárások szerint alakítja sorsát, hanem Isten törvényeire alapoz, melyek életet védenek, s a növekedést, a gyarapodást szolgálják. Ennek a tanításnak mindig vonzása lesz, mert azt mutatja be, amiért érdemes nemcsak élni, de akár halni is: ez pedig az el nem múló örök, isteni Szeretet...
Törvények...
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy a szeretet vezérelje minden cselekedetemet! Ámen
Előírhatok nekik ezernyi törvényt,
azt gondolják, nem tartozik rájuk.

Hós 8,12
Németországban évente mintegy 180ezer(!) gyermekelhelyezési per folyik, melyekben a döntések több mint fele(!), még mindig nem a gyermek, hanem az elvált szülők - többnyire az anyuka - érdekeit veszi figyelembe... Így történik meg, hogy a gyermekek nem láthatják egyik vagy másik szülőjüket, egészen nagykorúvá válásukig, jóllehet a gyermeknek "joga van" az apukájához is meg az anyukájához is! A szülők viszonya egymáshoz olykor úgy elmérgesül, hogy a gyermek már csak eszköz a másik fél "terrorizálásában"...
Szinte minden bírói igyekezet hasztalan, a gyűlölködő felek nem hajlandóak egymással kooperálni. Újabb és újabb törvények születtek a helyzet normalizálására - csekélyke eredménnyel. Egy új törvény azonban - úgy néz ki - mégis megoldhatja az évtizedek óta fennálló problémát: Ha egyik vagy másik szülő nem működik együtt a gyermek érdekében - értsd: korlátozza/megakadályozza az "ex" jogos gyermekláthatóságát - a bíró azonnal felfüggeszti a nem kooperáló fél jogait, s a gyermek azonnal átkerül a másik félhez, esetleg állami gondozásba kerül. Nahát! Ki gondolta volna? Nézni kell a gyermek érdekeit is...
Amióta az ember a papiros-törvényekkel igyekszik megoldani az Élet gondjait - egyre inkább kiviláglik: az ember törvényei mindig valamilyen érdeket szolgálnak. Ezzel szemben az Isten törvényei kizárólagosan az Életet szolgálják, amelyik törvény nem ezt teszi, arra csak mondják, hogy Isten törvénye, de valójában nem az, csak emberi rendelkezés!
Sok ilyen rendelkezés nyomorítja a hívők táborát: lehetne sorolni a katolikus dogmatika olykor fura elgondolásait, de az igazán "vad" vallásos elképzelések az újprotestáns szektáknál találhatóak meg! Elszomorító az emberi butaság, még elszomorítóbb az az arrogancia, amivel igyekeznek az ilyen megbillent-lelkű prédikátorok és önkéntes segítőik "keresztülverni" beteges nézeteiket... Aki persze józanul gondolkodik, az mindenhol meglátja a hatalom-, és bírvágy-motiválta erővonalakat...
A teremtettség azonban soha nem emberi elgondolások, hanem Isten örök és megmásíthatatlan törvényei szerint "működik". S ez evangélium... a gonosz erők minden sebző együttállása ellenére is!