2017. október 6., péntek

A mindennapi kenyérért.

A mai nap imádsága:
Uram, éhségünket csillapítsd, s adj békességet lelkünknek! Ámen

Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg.
Jn 6,35

Az éhség nagy úr. Ha a génjeinke kódolt ösztön hatalma ránk vetül, elképesztő dolgokat is képesek vagyunk megtenni - csak hogy életben maradjunk. A kenyér nemcsak létünk fentartásához szükséges alapvető élelmiszer, több annál, az élet szimbóluma. Aki a kenyeret éhezi, az az életet kívánja. Van azonban, ami az éhségnél is kínzóbb: ez az igazságtalanság.

Hányszor hallhattuk vagy magunk is megtapasztaltuk már a lélek mélyéről feltörő keserű sóhajt: Itt a földön nincs igazság! Tényleg soha nem érvényesül az igazság? Amikor a jogszolgáltatás egyre gyakrabban paródiája az igazságszolgáltatásnak, az már adott közösség végét jelenti. Az Isten ugyanis az embert a közösségbe, s a közösségért teremtette, s ha az ember eltér a szívébe írt törvényektől, akkor semmiféle jogrendszer - ami mindig csak kullog a valós élet után - nem képes szabályozni az adott társadalmi viszonyt. Amikor elemi lelkiismereti törvények érvényességét kérdőjelezik meg vagy veszítik érvényüket, akkor az elméleti kérdés nagyon is gyakorlativá válik: Mi az igazság?

Az igazság, hogy Isten igazságánál nincs nagyobb, erősebb igazság. A teremtett világ rendje szerinti, hogy a bűnt követi a büntetés. Nincs kibúvó, mindennek ára van. Ha nem fizet az apa, fizet a gyermek. Ősi megfigyelés, bármennyire is fájdalmas, de igaz: "Az apák ették meg az egrest, s a fiak foga vásott belé." Ha nem fizetik ki a számlát, akkor a számla kiegyenlítetlen marad, s ez igazságtalanság. Egyszer azonban jön a Végrehajtó, s ahogy Jézus mondja (Károli Gáspár gyönyörűséges fordításában): "Ott lészen sírás, s fogaknak csikorgatása"...

Jézus Krisztus nem másik utat, hanem az egyedüli (ki)utat adja. Utat kínál a földi életünkben, ami nemcsak járható, s ezzel békességet ad, hanem elvezet életünk céljához: Isten utáni éhségünk megelégítéséhez.

Megtérés...

A mai nap imádsága:
Uram! Nyisd meg szívemet, hogy beengedjelek életembe! Ámen



Jézus mondja: "Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre."
Lk 15,7

Téves lenne levonni azt a következtetést, hogy a kilencvenkilencnek nincs szükséges megtérésre, de minden századiknak igen... Jézus példázata az elveszett juhról/drahmáról nem elveszettség tényét, hanem a gazda óriási örömét hivatott bemutatni. Nem teljes az öröm, amíg hiányzik egy is... Isten teremtettségében mindennek, s mindenkinek rendelt helye van! De mivel Isten nem hajlandó senki kedvéért változtatni teremtettségbeli rendjén - ok/okozat - ezért áldások és terheltségek generációkon keresztül is átívelnek. Ennek szövevényességében kutatni a "miérteket" - szélmalom-harc. Milyen nagy nyereség, ha már saját életünkben többé-kevésbé tisztán látunk!

Sokan magyarázzák ezt az igét úgy, hogy a kilencvenkilencnek azért nincs szüksége megtérésre, mert már megtért - azaz mindenkinek meg kell térnie. Egy bizonyos: lassan vagy extra-gyorsan, de mindenkinek el kell jutnia a felismerésig: Isten nélkül igen keserves az élet... Akkor kerülnek a dolgaink a megfelő helyre, ha Isten "beköltözik" a szívünkbe - ez pedig lélekemelő, teljességközeli érzés. Ilyenkor természetesen mindenki örül. Az is, aki átéli Isten kegyelmét, meg az is, aki látja/tapasztalja a másikon a pozitív irányú változást.

Istenhez megtérni előírásszerűen nem lehet. Sokan vannak, akik mégis metódusokban gondolkodnak. Az ilyen metódus-hitű emberek szívesen hagsúlyozzák az emberi rész fontosságát, sőt Istent is emberi tulajdonságokkal illetik. Isten azonban Isten. Hatalmas, s világot teremtő, s fenntartó... Isten nem sír, nem nevet, "benne nincs fény és árnyék váltakozása" - ahogyan Jakab apostolnál olvashatjuk. Vonzása azonban van, amit nem tagadhat le senki! Aki ennek a vonzásnak engedelmeskedik/megadja magát, az megtapasztal(hat) egy másik világot, az Isten világát, amiben mások az értékek, mint a világban, s mások a célok is. Ezek mind építik és szépítik az életet, amire mindannyiunknak különösen nagy szüksége van...

Megújulás...

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Jól tudod, milyen fáradt vagyok. Feladataimat hiába igyekezem elvégezni, mindig újak keletkeznek, s sosem látom a teendőim sorának végét... Kérlek Téged Uram, adj nekem pihentető nyugalmat, fáradtságot űző reményteli szeretetet, s testemet-lelkemet megújító hitet! Ámen.

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.
Mt 11,28

Ha Isten is "megpihent" hatnapos teremtői munkája után, akkor nekünk embereknek különösen is szükségünk van a pihenésre... Pörgő világunk azonban nem kímél minket, viszonylagos nyugalmunk elleni támadásokat mindennap átélhetünk. Tetten érhetjük a csend elleni támadást áruházakban, boltokban, melletünk ülő fiatal minket is sértő erejű füllhalgató-ricsajában - mindenhol szól a "zene", illetve az, amit annak gondolnak. A magára és technikájára oly büszke modern ember nem szereti a csöndet, a nyugalmas pillanatok félelmet-keltő gondolatokat ébresztenek lelkében... S bizony a félelem az nagyon fáraszt! Ugyanis a folytonos aggodalom erőt vesz el. Legyen az bizonytalan közeljövő, vagy távlatos nagy, mégha "körvonalhiányos" is, megteszi a maga dolgát: alaposan erőtelenné tesz.

A Mester hívó szava talán soha nem aktuálisabb, mint manapság.

Sok a megfáradt ember. Iidőseinket megviselték az elmúlt évszázad bolondnál bolondabb "izmusai"... Áldozataivá váltak az önkénynek vagy ha kiszolgálói voltak a "rendszernek", akkor most lelkiismeretük gyötri őket. Nem csoda az sem, hogy a talán a középkorúak a legfáradtabbak, hiszen ők azok, akiknek a vállát a legtöbb teher nyomja. Gyereknevelés, később taníttatás egyre növekvő terhei, a nyugdíjkorig elnyúló egzisztencia-építés speciálisan magyar többismeretlenes feladványa, amihez jön az általános bizonytalanság a munkahelyeken, s ha marad egy kis erő, az a szülők eseti segítésére fordítódik. De fáradtak fiataljaink is! A teljesítményközpontú társadalom csak hibátlan fogaskerekű/észjárású embereket enged magába integrálni, azaz olyanokat, akik úgy gondolkodnak, ahogyan azt a "rendszer", a pénz-érdek megkívánja. Csoda-e, ha ebbe a "szép új világba" nem kívánnak fiataljaink beletagozódni, inkább választják a a hétvégi "bulik" bódító világát?

Ami legkiváltképpen fáraszt, az a türelmetlenség, a szeretetlenség és a hitetlenség. Nos, ezért tudunk szinte minden tv-csatornán csak krimit nézni fő műsoridőben, ezért "gyártják" nekünk úgy a híreket, hogy elcsüggedjünk, mert akkor nagyon hamar el is fáradunk! Fáradt embereket pedig úgy lehet vezetni/megvezetni, mint a birkákat... Ezt nevezik a politika magas tudományának, s most ne az aktuális politikai szereplőkre gondoljunk, mert ők mindig csak szereplők, de a színdarabot soha nem ők írják és nem is ők rendezik...

A Mesterrel együtt azonban más a helyzet. Az Ő országa - amibe hívogat - nem ebből a világból való... Ebben a világban ugyanis nem az Isten, hanem az ember az úr! Itt "zsebrevághatja" az ember a JóIstent, széttörheti a a jó erkölcs kőtábláit, s egészen halála pillanatáig még azt is hiheti, hogy életének ő volt az ura. De a végesnek egyszer a Végtelen elé kell állnia, s akkor minden kiderül! A sejtés is valóra válik: a terhek, amiket hordoztunk, nem az Isten, hanem mi magunk aggatuk a nyakunkba, s amiről azt hittük porban heverő gagyi, az csiszolatlan gyémánt volt... amit nekünk készített el az Isten, de bölcsessége erejével mindig félig elrejtve, szelíden kínálta fel, hogy a megtalálás, a felfedezés örömén keresztül is adhasson.

Otthon...

A mai nap imádsága:
Uram! Hálát adok Neked földi otthonomért, s azért is hogy a Mennyei Otthonba hazavársz! Ámen


Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?
Jn 14,2

"Mi lesz velem, ha meghalok?" Ha nem is ezzel a kérdéssel kelünk minden reggel, időnként belehasít a tudatunkba: "Tényleg, hová kerülök, ha itt véget érnek éveim?" Sokan úgy gondolkodnak/éreznek - főleg, amikor még egészségesek és fiatalok -, hogy a halál az pont, lezárása egy nagyon hosszú, bővítményekkel teli mondatnak. A halál után nics semmi - mondják -, s ezt el kell fogadni. De minél közelebb kerülünk ehhez a ponthoz, annál inkább elbizonytalanodunk...

Jézus a tanítványainak annyit mond el az "odaátról", amennyit szükségesnek tart. Ezekből a jézusi kijelentésekből tudunk csak kiindulni, a "túlvilágot" illetően. Először is: A Mester nem mondja azt, hogy mindenkinek van helye az atyai házban. Kell tehát legyen egy olyan hely is, ahová a többiek kerülnek. (Ezen érdemes elgondolkodniuk azoknak, akik tagadják a pokol meglétét.) Másodszor: Nem jelöl ki az Atya egy helyet, s nem mondja Jézus sehol sem, hogy ez a boldogságos hely, ez a Holdon, a Marson vagy éppen a távoli Szíriuszon van... Talán azért nem mondja, mert nem helyet jelöl, hanem állapotot.

Az el-megyek azt jelenti: nem maradok itt, hanem el-megyek oda, azaz az Atyámhoz, akinél van a ti helyetek is. Ez azt jelenti, hogy a mi helyünk az Istennél van, "otthon lenni" ebben a világban sosem tudunk, mert mindig valami megzavarja békénket, otthon csakis az Istennél vagyunk. Csodálatos ősi magyar nyelvünk ezért mondja itt-hon (a földi), s ott-hon (az Istennél). S ha már itt a földön megtaláljuk Teremtőnket, akkor válik az itteni honunk valóban otthonná.

Szeretet...

A mai nap imádsága:
URam!Köszönöm, hogy hordozol erőtlenségeimben, s megsegítesz akkor is, amikor inkább botütéseidet érdemelném. Add, hogy titkaidat szívemben forgatva tudjak egyre jobban szeretni, s megmaradhassak a nekem is rendelt hűségedben! Ámen



Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, eros a szeretet, mint a halál, legyozhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tuz, mint az ÚRnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szeretetért, csak megvetnék érte.
Énekek 8,6-7

Létezik-e még igazi, romantikus szerelem, mely a sírig tart? Vagy ezt az illúziót csak a jövőt (még) rózsaszínben látó fiatal lelkek vetítik előre maguknak mindaddig, amíg nem győz az élet valósága, s meg nem csalja őket várakozásaikban? Egy bizonyos: ügyeletes szappanoperák happyend-ígéretű párkapcsolati várakozásai milliókat tapasztanak hétről hétre a képernyők elé - mert szívük mélyén őszintén remélik azt a társas csodát (a szerelmet), melyet kiváló színészeink mesterségbéli perfekciójukkal a kamerák elé varázsolnak, hogy tökéletes legyen - az illúziónk...

Az Énekek Éneke c. ószövetségi könyv (mely gondolati gyujtemény az allegorikus magyarázat által vált kanonikussá ? s ekkor is csak nehezen!) az "Isten szerelméről" szól, melyben a mindent elpecsételő szereteten van a hangsúly. Az Isten szeretete ugyanis nemcsak elkísér minket a halálig, de át is emel ebből a látható világból az Ő láthatatlan világába. Akinek sikerül(t) párkapcsolatában a szeretetvezérelte szerelemben kiteljesedni, az megtapasztal valamit az Istenből is. Ahogyan az Ószövetség népe és Jahve-Isten jegyben járnak, úgy az Újszövetség is használja a vőlegény-mennyasszony hasonlatot annak érzékeltetésére, hogy legalább részben - az elvonatkoztatás fogyatékos szintjéig - megfoghatóvá váljék Isten és ember örök, titokzatos kapcsolata.

Isten szeretete a hűségen alapul, hiszen "ha mi megtagadnánk is Őt, Ő soha meg nem tagad"- ugyanígy a szerelmet is a hűség teszi szenvedéllyé. A hűségben az a különleges, hogy teljesen önkéntes. Nem muszáj hűségesnek lenni - sokan nem is azok -, a hűség mellett a szív bölcsessége teszi le naponként a voksát, mert tudja, milyen óriási megtartó erő van abban, ha hű vagyok Istenhez, a lelki értékeimhez, az elveimhez, s nem utolsó sorban választott társamhoz - aki szintén önkéntes alapon (jobb esetben a sírig) -, társul szegődött mellém... Éppen ezért hűséget, szerelmet nem lehet vásárolni, ezeknek nincs más ellenértéke, csakis a hűség és a szerelem. Aki mégis azt gondolja, hogy más kompenzáció is létezik, azt kinevetik vagy megvetik, mert pontosan azt nem érti, ami a lényege az emberlétünknek.

Amióta világ a világ, az idősek a fiatalokat többnyire így emlegetik: "Ezek a mai fiatalok!" -, jóllehet amikor ők fiatalok voltak, alapjában véve, semmivel sem különböztek a mostaniaktól. Nemcsak régen vágyakozott romantikára az ifjú szív, ebben a mostani modern világban is "romantika-vezérelt", hiszen legmélyén minden lélek azt kívánja, hogy az "ÚRnak lángja" melengesse - szeretetben, szerelemben, az Életben...

Szolgálat...

A mai nap imádsága:
URam! Segíts meg naponta, hogy másoknak segíthessek! Ámen

    

De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."
Mt 20,26-28

Ha valaki tanulmányozza a katolikus egyház történetét, akkor bizony le fogja vonni a tanulságot: a kereszténység legerősebb felekezetének története túlnyomórészt az ádáz hatalmi harcok, viszálykodások históriája... Sőt megtanulhatja azt is, hogyan vált Jézus egyszerű, életes tanítása igen sokszor emberi okoskodásokkal továbbfejlesztett életszerűtlen kultusszá, s a szeretet és a gondolkodás mindennapi megélésének szabadságát évszázadokon át hogyan szorították merev dogmák közé. Jézus tanítványokat hívott el, akiket tanított, hiszen Ő volt a Tanító, a Mester, sőt, Jézus URunk az ún. missziói parancsában azt mondja tanítványainak: "Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek" Aki mindezek ismeretében a tanítás elé helyezi az kultuszt, az imádatot - az egészen egyszerűen nem értette meg Jézus földi munkájának lényegét...

Fontos megjegyezni: a kultusz, az imádat kiválóan illeszkedik a mai individualista ember világképébe, ebben ugyanis az egyén, az "én" érzései a mérvadók. Az önközpontú jóléti keresztény embert már nem érdekli a kultúra, amibe beleszületett, amiben éltek az ősei, elveti a tradíciót, ami meghatározta végül az Ő világrajövetelét is, és irányt szabott a sorsának, hiszen a modern ember már maga választja ki, hogy melyik vallás, világnézet, identitás a neki megfelelő, függetlenül az őt körülvevő kultúrától... Így keverednek aztán a vallásos nézetek az emberfejekben!

Jézus URunk azonban követésre hívja a tanítványait, s rajtuk keresztül a tanítványok tanítványait, s így végül minket is. Jézus az imádat érzésének erősítése helyett (farizeusi kegyeskedés!) az Isten akaratának hétköznapi megélése szólít fel mindenkit. Hegyi Beszédének végén bolond emberhez hasonlítja azt, aki csak hallgatja, de nem cselekszi a tanítást, azaz nem vesz részt az Isten akaratának megvalósulásában. Teremtőnk akarata ugyanis az, hogy egymásnak szolgáljunk, egymásnak éljünk, egymást szeressük, úgy, "ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, s önmagát adta érte"... Közöttetek tehát ne úgy legyen, mint a világban, hogy csak annyira szeressetek, mint amennyire a világ szeret titeket, hiszen akkor nem javul a világ! Ha viszont engedjük, hogy minél inkább tükröződjék életünkön a teremtettségben nekünk rendelt istenképűségünk, akkor közelebb kerülünk egymás, s az Isten megértéséhez is...
Amikor óriási problémákról van szó


„Ekkor kilépett a filiszteusok seregéből egy kiváló harcos, név szerint Góliát.” (1Sámuel 17:4)

Amikor óriási problémák jönnek: 1) A nagyságuk megfélemlíthet. Az sem segít, ha körülötted mindenki – beleértve a vezetőidet is – fedezékbe futnak. Ekkor kell visszaemlékezned a múltad győzelmeire: a „Vörös-tenger” méretűekre, a „Jerikó falai” méretűekre. Milyen nagy az Istened? 2) Szavaik kétséget ébresztenek benned. „Amikor meghallotta Saul és egész Izráel a filiszteusnak ezt a beszédét, megrettentek, és igen féltek” (1Sámuel 17:11). Ilyen szavak, mint: „a daganat rosszindulatú”, „a vállalatnál létszámleépítés van”, „már nem szeretlek”, „a gyermekünk rászokott a drogokra”, „a bank érvényesíti a jelzálogot”. Hogyan birkózol meg az ilyen szavakkal? Úgy, hogy odafordulsz Isten élő, élet-változtató Igéjéhez, amely minden körülményedet új lehetőséggé formálja. „Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad” (Ézsaiás 40:8). 3) Mindig van gyenge pont – keresd meg! Úgy hírlett, hogy Góliát egy fél futballpályányi távolságra el tudta hajítani a dárdáját, valószínűleg ilyen messzire volt tőle Dávid. Továbbá Góliátot teljes páncélzat védte tetőtől talpig, kivéve egy kis védtelen pontot a szemei között, a homlokán. Ezt célozta meg Dávid. Íme, a tanulság: amikor Istentől kérsz megoldást, lehet, hogy az olyan kicsi lesz, mint egy apró, védtelen pont, és nem akkora, mint egy fél futballpálya! Amikor Isten megmutatja neked, bízd Rá, hogy segítsen véghezvinni! Isten válasza nem arra hívatott, hogy komfortérzetedet növelje, hanem arra, hogy építse a Belé vetett bizalmadat. Így nemcsak ezzel az óriással tudsz majd elbánni, de a jövődben rád váró többivel is.


BOCSÁSS MEG!


„Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen…” (Kolossé 3:13)

A megbocsátásról szólva, nem is lehetne jobban fogalmazni, mint ahogy Tim Stafford tette: „Inkább csapjanak be százszor, mint hogy kőszívűvé váljak”. A Biblia azt mondja: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak”’ Nem választhatod meg, kinek fogsz megbocsátani. A szeretet parancs, a megbocsátás az engedelmesség cselekedete. „Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is” (1János 4:21). Nem lehetsz közelebb Istenhez, mint ahhoz az emberhez, akit a legkevésbé szeretsz. Isten magasra tette a lécet, mert a neheztelés olyan, mint a rákos daganat, és a megbocsátás az a lézer, ami eltávolítja. A keserűség a múlthoz láncol, szétzúzza a családokat, megosztja a gyülekezeteket és a megsavanyítja a kapcsolatokat. A megbocsátás az a kulcs, ami a gyűlölet bilincsét nyitja. Vidd fájdalmas érzéseidet Istenhez, és mondd: „Nézd meg, nem járok-e téves úton…” (Zsoltárok 139:24)! Bátorság kell hozzá, de ez az a fajta imádáság, amire Ő válaszol. Ahogy növekszel Krisztusban, egyre könnyebb lesz; addig pedig törekednek kell rá. Ha Isten gyermeke vagy, az Ő lelke él benned. Nem vagy többé a bűn rabszolgája (ld. Róma 6:14). „Elviselni egymást” azt jelenti, hogy irgalmasan tekinthetsz a másikra, és fontolóra veszed az enyhítő körülményeket is. Az emberek idővel változnak és fejlődnek; lehet, hogy kialakítottál magadnak egy képet róluk, de az korlátolt és már elavult, tehát ne ragaszkodj mindenáron hozzá! Próbáld meg őket olyannak látni, amilyennek most! A legtöbb ember a tőle telhető legjobbat teszi, amire a jelenlegi tudása és tapasztalata alapján képes – tehát add meg nekik a lehetőséget, hogy bizonyítsanak!




C. S. Lewis mondta: „Mindenki szép gondolatnak tartja a megbocsátást, amíg nem történik vele meg, amit meg kell bocsátani”. Mac Anderson írja: „Az életben néhányszor rosszul bántak velem. Az első reakcióm… a harag és a neheztelés volt. Éreztem, ahogy a gyomrom összeszorult, elment az étvágyam, és az öröm eltűnt az életemből… mintha egy kosármeccsen egy félidőt fémből készült cipőkben játszottam volna. Majd az öltözőben az edző ezt mondta: »A második félidőben próbáld ki ezt a pár Nike cipőt!«. Szorozd ezt meg tízzel, és megérted, milyen érzés letenni az érzelmi terheket a megbocsátás ereje által.” Jézus leleplezte azt a mítoszt, hogy a szeretet érzelmekre épül. A szeretet akarati döntés, ha szereted Istent, megtartod parancsolatait. Ez ilyen egyszerű. Ha azzal küszködsz, hogy megbocsáss valakinek, aki megbántott, íme néhány szentírási útmutatás, ami segítségedre lehet.

Ne keress megtorlást! Inkább „…győzd le a rosszat a jóval” (Róma 12:21)! Isten azt mondja: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek.” (Róma 12:19). Ne siess az ítélettel! Ez nem mindig könnyű, ha te vagy a sértett fél, de a Végső Bíró azt mondta: „amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek…” (Máté 7:2). Hozd rendbe a dolgokat! Jézus azt mondta: „…békülj ki… atyádfiával…” (Máté 5:24). Ne várj arra, hogy a másik ember tegye meg az első lépést – tedd meg te! „Törekedjetek mindenki iránt békességre…” (Zsidók 12:14). Imádkozz azért, aki megbántott! Bármennyire is nehezedre esik, „…imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket” (Lukács 6:28)! Isten megadja kegyelmét ahhoz, hogy meg tudj bocsátani, és hogy az embereket az Ő szemével tudd nézni.


Hangyák


„Nem erős a hangyák népe, mégis beszerzik nyáron az eledelüket.” (Példabeszédek 30:25)

A hangya üzenete ez: „készülj fel!”. Ő akkor készül fel a télre, amikor még tart a nyár. Ez azért van, mert:

1) Szeme a jövőt fürkészi. Nem tudod meg nem történtté tenni a múltat, de ha hagyod, akkor a múltad tönkretehet téged. A lehetőségeid nyara gyorsan elmúlik. A tél eljön, akár fel vagy rá készülve, akár nem. Emlékszel Krisztus példázatára, amelyben az öt balga szűznek nem volt olaj a lámpásában, és nem engedték be őket a menyegzőre? Ha nem állsz készen, amikor eljön a te időd, akkor elszalasztod a lehetőséget.

2) Képes arra, hogy elhalassza az élvezetet. Ha nincs türelmed várni, akkor elmulasztod vagy tönkreteszed azt, amit Isten tervezett számodra. A hangya fogja a nyáron meglévő forrásait, és elteszi azokat a télre. Netalán odajön valaki más, hogy megtegye ezt helyette? Nem. Vannak ragadozók, amelyek lehetőséget keresnek arra, hogy ellopják, amit megszerzett? Igen. De ő annyira arra koncentrál, ahová el akar jutni, hogy nincs ideje amiatt aggódni, ahol most van.

3) Önmagánál nagyobb ügyet szolgál. Láttál már valaha hangyát munka közben? Belemélyeszti csáprágóit egy olyan kenyérmorzsába, amely háromszor akkora, mint ő maga, és elvonszolja oda, ahová ő próbál eljutni. Talán azt mondod: „Ez túl nehéz nekem, nem tudom egyedül cipelni”. Nem is kell! Olvasd csak el: „Dicsőség Istennek, aki az ő hatalmas erejével bennünk munkálkodva sokkal többre képes, mint amennyit mi valaha is kérni mertünk vagy akár csak megálmodni tudtunk” (Efézus 3:20 TLB).


Vigyázz, mit mondasz!


„Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól.” (Példabeszédek 21:23)
Ha nem akarod, hogy az emberek emlékezzenek valamire, ne beszélj róla! Ha nem akarod később újra hallani, ne vesd el magjait az elméjükbe! A viták csak akkor fognak szűnni, és a stressz csak akkor fog csökkenni, ha elég bölcsek vagyunk ahhoz, hogy tudjuk, mikor kell hallgatni. Ahhoz, hogy tudd, mit kell mondanod, mikor kell mondanod, és kinek kell mondanod, próbáld ki útmutatásként ezeket az igéket: „A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe.” (Példabeszédek 18:8); „A szelíd nyelv életnek a fája…” (Példabeszédek 15:4); „Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól” (Példabeszédek 21:23). Légy óvatos, amikor beismered hibáid másoknak. Lehet, hogy őszinte vagy, de amikor fáj valami, sebezhető vagy, és támogatásra van szükséged, olyan gondolatokat kelthetsz, amelyek tovább megmaradnak az emberekben, mint a magyarázat, amit adtál. Nem tudod megakadályozni, hogy az emberek lőjenek rád, de nem kell lőszert adnod hozzá!
Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor a nyilvános leleplezés helyénvaló és bölcs dolog. Jézus azt mondta, hogy ha valaki vétkezik ellened, három dolgot kell tenned. „…menj el hozzá, intsd meg négyszemközt… Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert… Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek...” (Máté 18:15-17). Ha vétkeztél, kérd Isten bocsánatát, és ő meg fogja adni. Aztán már a jövőre koncentrálj és tegyél le minden mást Isten kezébe! Ha meg tud szabadítani, akkor meg is tud védeni. Ha sem megszabadítani, sem megvédeni nem akar, akkor az adott helyzetet arra használja, hogy növekedj általa.
Isten a megtéréssel szolgálatra is hív


„…másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk (szolgáljunk)* Istennek.” (Róm 7:4)



Amikor Isten üdvösségre hív minket, akkor szolgálni is szólít. A két elhívás ugyanaz. Függetlenül hivatásunktól vagy karrierünktől, Isten teljes idejű keresztény szolgálatra hívott el bennünket. A „nem szolgáló keresztény” kifejezés teljesen ellentmondásos.

A Biblia így tanít: „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint…” (2 Tim 1:9)

Péter kiegészíti: „Ti azonban választottak (vagytok)* …, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki … elhívott titeket.” (1 Pét 2:9)

Isten szolgálatra hívott el bennünket. Fiatalon azt gondolhattuk, hogy Isten igazi szolgálói csak lelki pásztorok, misszionáriusok, apácák vagy más teljes idejű gyülekezeti dolgozók lehetnek. A Biblia azonban azt mondja, hogy Isten mindenkit elhívott a szolgálatra. ( Ef 4:4-14; lásd még: Róm 1:6-7; 8:28-30, 1 Kor 1:2,9,26; 7:17; Fil 3:14; 1 Pét 2:9; 2 Pét 1:3)

Isten elhívását töltjük be minden alkalommal, ha használjuk a Tőle kapott adottságainkat. Ezt mondja az Írás: „…másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk (szolgáljunk)* Istennek.” (Róm 7:4)

Az időnk mekkora részében szolgálunk Istennek? Kína egyes gyülekezeteiben így köszöntik az új hívőket: „Jézusnak mostantól újabb szeme van látni, új füle hallani, új keze segíteni, és új szíve szeretni másokat.”

* A zárójeles kifejezések a fordító kiegészítései.
A Biblia fordítások a Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája alapján.





Ne aggódj, bízz Istenben!


"A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik." Préd. 7:14

Lehetsz hős egyik nap és egy senki a következőn, lehetsz milliomos egyik nap és csődbe mehetsz a következőn. Nem számít, hogy mennyit keresel, nem számít, hogy mennyit tudsz félre tenni, az anyagiak bizonytalan doglok.

Tehát aggódunk. Mit mond a Biblia az aggódásról a pénz kapcsán?

1. Ésszerűtlen aggódni miatta (Máté 6:25). Lesznek, amik miatt aggódni fogsz, de vannak erre jobb dolgok is mint az, hogy rosszul állsz anyagilag.
Az élet több, mint dolgok gyűjtögetése. Ha csődbe is mész, még annál is lehet rosszabb. Aggódj amiatt, ami tényleg fontos.

2. Természetellenes aggódni miatta (Máté 6:26). Jézus emlékeztet minket, hogy az állatok és a növények nem aggódnak. A madarak nem mondják: "Építenem kéne egy nagyobb fészket a nyugdíjas éveimre." Csak az emberek nem bíznak Istenben, hogy gondoskodik róluk. Minden más teremtény bízik Benne.

3. Szükségtelen aggódni miatta (Máté 6:30). A pénzügyi aggodalmak abból erednek, hogy félreértjük Istent és a nekünk tett ígéretét. Ő vállalta a felelősséget a szükségleteid betöltéséért. Azt mondja: "Én vagyok a te mennyei atyád, én gondot viselek a szükségeidről. Te az én gyermekem vagy." Mindig bajba kerülünk mikor kételkedünk Isten szeretetében.

Az aggódás játszik Istennel. Felelősséget vállal valamiért, amit Isten mondott, hogy Ő visel gondot róla. Pál emlékeztet minket a Filippi 4:19-ben, "Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban."

Isten tudja, hogy mi van az életedben - és a pénztárcádban. Isten tud az összes szükségedről még mielőtt kérnél tőle bármit is. Ki akar segíteni.





Szabad leszel, ha megvallod bűneidet


"Legyen ez általános gyakorlat köztetek: Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy teljes és gyógyult emberként élhessetek egymással. Az Istennel megfelelő közösségben élő ember imája nagyon erőteljesnek számít." (Jakab 5:16, MSG ford.)

Jézus azért jött, hogy megmentsen minket bűneinktől. Az utolsó dolog, amit szeretne tőlünk, hogy árnyékba rejtsük azokat. Amikor ezt tesszük, elpazaroljuk a kegyelmet, amit Ő olyan drágán szerzett nekünk.

Egymás iránti szeretetünknek egy olyan biztonságos helyet kell teremtenie, ahol "nem szabad hajlandónak lennünk arra, hogy álarcot viseljünk és játékokat játsszunk; nem mesterkedünk, nem manipulálunk a háttérben. És nem hamisítjuk meg az Isten igéjét, hogy az számunkra megfeleljen. Ehelyett mindent, amit teszünk vagy mondunk, a világosságban hagyunk, a teljes igazságot is napvilágra hozzuk, hogy azok, akik szeretnék, saját maguk is láthassák és megítélhessék Isten jelenlétében." (2. Korinthus 4:2, MSG fordítás)

Jézus által szabadok vagyunk rá, hogy azok legyünk, akinek Isten teremtett minket, és hogy önmagunk legyünk, amikor közösségben vagyunk másokkal. Ez a szabadság segít minket abban, hogy segíthessünk másokat a Krisztusban való növekedésben. Amikor elutasítjuk, hogy önmagunk legyünk, vagy nem engedjük, hogy mások önmaguk legyenek - a hibáikkal együtt is -, megfosztjuk egymást attól a szabadságtól, amit Isten adott.

A német teológus, Dietrich Bonhoeffer mondja, hogy Isten nem akar kegyességben pózoló embereket: " (Isten) olyannak akar látni, amilyen vagy, és szeretne irgalmas lenni hozzád. Nem kell tovább hazudnod magadnak ( és másoknak), mintha neked nem lennének bűneid, bevallhatod, hogy bűnös vagy. Hála Istennek ezért! Ő szereti a bűnösöket, de utálja a bűnt."


Beszéljünk róla:

Mit érthetett Jakab apostol azon, hogy "Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok" (Jakab 5:16)?

Jakab azt is mondja, hogy a bűnvallásnak mindennapos gyakorlatnak kellene lennie. Milyen lenne egy olyan kis csoport, ahol mindennapos gyakorlat lenne a bűnvallás?