2011. február 4., péntek

ISTENI TERMÉSZET RÉSZESEI

  "Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon." (2Pt 1:4)
 
  Az egészséges keresztény lelkében Krisztus kialakította a dicsőség reménységét. Szereti az igazságot, a tisztaságot és a szentséget, lelki életerőről tesz bizonyságot és szereti Isten Igéjét. Keresi a kapcsolatot azokkal, akik ismerik az Igét, annak érdekében, hogy felfogja az Istentől nekik küldött fénysugarakat, amelyek kinyilatkoztatják Krisztust, és még drágábbá teszik őt a lélek számára. Akinek egészséges hite van, az felismeri, hogy Krisztus a lélek élete, és örömét leli abban, hogy lelkének minden erejét Ura iránti engedelmességre használja fel. A Szentlélek újjáteremtő ereje az ilyen lelket mindig megtartja Isten szeretetében.
  Péter ezt írja a keresztényeknek: "Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon. Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, a tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, a kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. Mert akiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról. Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. Mert ekképpen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel." (2Pt 1:2-11) (Review and Herald, 1894. december 11.)

2011. február 4. péntek Ráhel, Csenge napja 1295.

A mai nap meditációs fogalma:
Keresztény élet...

A mai nap imádsága:
URam! Hála Neked, hogy megtartasz a világban, pedig oly sokszor kimenekülnék belőle! Add, hogy ne tévesszen célt az életem, s úgy szavaimmal mint cselekedeteimmel mindig arra voksoljak, ami Neked tetsző, felebarátaimnak hasznos, s magamnak boldogító! Ámen

Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
Rm 4,15

"Legyetek szegények, s mindenkit szeressetek... na, nekem ez az egyházi duma nem jön be!" - vélekedik egyik alkalmi, húszévkörüli beszélgetőpartnerem. "Mi a probléma?" - kérdezem. "Hát csak annyi, hogy ez így nem működik!" - fogalmazza meg sarkosan ez a fiatalember érzéseit - szemében látok egyfajta törést/kiábrándultságot is. Lehet, hogy munkanélküli - gondolom magamban -, de nem kérdezek rá. Sajnos egyre többször 'botlom' magam is ilyen sorsokba; spanyol fiatalok 42 százaléka(!) munkanélküli - olvasom egyik internetes portálon. Mi lesz ebből?!...

A kérdésfelvetés ugyan nem akadémikus, de azért megérdemelne legkevesebb egy teológiai/szociológiai tanulmányt; tényleg: Mennyire "működik" a kereszténységünk? Mennyire életszerű? Belső-körös, kevesek számára érthető, csak magával foglalkozó imádásos, vagy aktív, szolgáló jelenlétet sugárzó? Jézus URunk - emlékeim szerint folyamatosan nem arra buzdított, hogy szünet nélkül imádjuk, hanem hogy kövessük Őt, azaz cselekedjük az Isten igazságát. (Hegyi Beszéd vége!)

Pál arra buzdítja a világváros-Rómában élő testvéreit, hogy ne igazodjanak e világhoz. Apostoli üzenete ma különösen is aktuális itt Európában, hiszen feslettségben, élvhajhászatban nagyban hasonlítunk az egykori Rómához: Korrupció, hiteltelen politikusok, nyerészkedő bankárok, tisztességtelen kereskedők, s kiábrándultak milliói... akiktől, ha elveszik a demokrácia utolsó látszat-jelképeit is, rettenetesen el lesznek keseredve! S ha az Istenhit után a közösségbe vetett hit is elvész, akkor maradnak a rosszul értelmezett nacionalista jelszavak, s az erőszakban reménykedés. S ahogyan egykoron szétesett a római birodalom, széteshet ez a mostani világ is - hiszen tartóelemeiben már eléggé recseg-ropog...

Reménységünk szerint azonban, Isten kegyelme most is megújul(hat) rajtunk. Most is támadhatnak hétköznapi szentek, akik az Isten akarata szerint akarnak élni. Nem az emberi törvények beteges agyonszabályozottságában, hanem az istenadta felsőbb rend szeretetszabadságában. Ez utóbbira teremtettünk, nem pedig arra, hogy haszontalan pecsétek és plasztikkártyák tucatjaival igazoljuk: mi (még) rendes emberek vagyunk...

S mi az értelem megújulása? Az, hogy elsősorban nem a körülményeink, a pillanatnyi helyzetünk - ami lehet éppen lehangoló is - határozza meg életminőségünket, boldogságunkat, hanem az, hogy mi mindezt hogyan értékeljük. A keresztény ember mindent Isten elé visz, tudja, hogy minden javára van/válik, s hogy lehet függetlenedni az Istentől, de nem érdemes... ugyanis az emberi élet értelmét és tartalmát egyedül Isten jelenléte adja.

2011. február 4. péntek

ISTEN HARAGJA:

Ha áttekintjük az igét láthatjuk, hogy Isten nem mindig öntötte ki haragját azonnal a bűnös emberre. Isten azért tartja vissza azonnali ítéletét, hogy az ember megtérhessen. A harag visszatartása Isten olyan csodálatos tulajdonságait mutatja be a bűnös emberiségnek, mint a kegyelem, a hosszútűrés és az irgalom.

Mivel nem ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek fölött, azért van tele az embereknek a szíve gonosz törekvésekkel, úgyhogy a vétkes százszor is követhet el gonosztettet hosszú időn át. De én mégis tudom, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk, mert Őt félik. A bűnösnek azonban nem lesz jó dolga, és élete nem nyúlik hosszúra, mint az árnyék, mivel nem féli az Istent.
Prédikátor 8:11-13,

Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.
2 Péter 3:9,

Ezek a dolgok tették szükségessé a jóvátételt. Ne éljünk vissza evvel a türelemmel, hanem istenfélelemmel, igyekezzünk megváltozni, hogy fedhetetlennek találjon az Úr.

Február 4.

Egy kevés kovász

"9Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti." (Galaták 5,9)
Mi az indítéka annak, amit teszünk? Ez itt a fő kérdés. A keresztyénné lett galaták körülmetélkedtek. Ugyan miért? Hogy biztosabbak legyenek az üdvösségükben? Talán ezért. De hiszen ezzel elárulták magukról, hogy nem Krisztusban hisznek, még mindig nem értik, ki ő és mit tett értük, még mindig nem látják a kereszt jelentőségét. Akkor hogy nevezhetik magukat keresztyéneknek, krisztusiaknak? Hiszen tévtanításban élnek! - Ez azért túlzás? Végül is kit zavar, ha megtették? Ettől még nem veszítették el az üdvösségüket, nem igaz? Sehol nincs leírva, hogy aki körül van metélve, az nem üdvözülhet, hogy kizárná magát a mennyből. Akkor miért olyan fontos ez? Hadd csinálják, ami jólesik nekik, csak Krisztust ne tagadják meg! - Valóban? Hogy tettükkel azt hirdetik - mivel ők maguk így hiszik -, nem elég Krisztus áldozata az üdvösséghez, hanem még valami külső jel is szükséges hozzá, ez olyan apróság? Igen, apróság, akárcsak a kovász a tésztában...
Drága lélek, te igazán csak Krisztus bűnbocsátó kegyelmére alapozod az üdvösséged? Vagy szerinted kell még valami más is hozzá, valami "szent" apróság? /SzH/
Szommer Hajnalka


Elhívás és tisztaság

"1Egyébként pedig, testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek - s amint éltek is -, ebben jussatok még előbbre. 2Hiszen tudjátok: milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében. 3Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, 4hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, 5nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; 6és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla. 7Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre. 8Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szentlelkét is reátok árasztja." (1Thesszalonika 4,1-8)
Mi az Isten akarata? Hogy kezdjünk el neki tetszően élni, s ha már elkezdtünk, ne dőljünk hátra, hanem mindig csak előre, vagyis még jobban, még inkább.
Mi tetszik neki? A megszentelődő élet. Nem használjuk ezt a szót a hétköznapi életünkben. Az értelmező szótár azt mondja: megszentelni annyi, mint tisztelet tárgyává tenni valamit. Igénk tanítása is rímel erre: tiszteljük a házasságunkat! Tartózkodjunk a paráznaságtól, szentségben és tisztaságban éljünk házastársunkkal, ne kívánságközpontúan! A kívánság önző, mások boldogítása az üdvös. Tiszteljük a másik embert! Tartózkodjunk a túlkapásoktól, attól, hogy becsapjunk másokat! Az ige figyelmeztet is: Isten bosszúja utoléri az elkövetőket.
Vannak-e a vezetőink, s ha mi vezetünk másokat, vagyunk-e olyan tiszták és példamutatók, hogy azt mondhatjuk: úgy éljetek, ahogy tőlünk tanultátok? Nézd csak végig a mai napodat! Talán adódtak kérdéses vagy nehéz helyzetek ma. El tudnád mondani a gyülekezetben, a családodban, hogy példásan viselkedtél bennük? Mernéd mondani, hogy mindenki másnak is ajánlod ezt a magatartást? Tetszene Istennek, ahogy ma éltél? /SzH/
Szommer Hajnalka

Február 4.

Senkinek ne mondjátok el, amit láttatok, míg föl nem támadt az Embernek Fia a halálból.
Máté 17,9b

Uram! Páratlan élménnyel ajándékoztad meg tanítványaidat a hegyormon. Teljes dicsőségben láttak téged, aki különben szegény Mesterük voltál. Valamit megízleltek a menny boldogságából. Aztán eléjük állítottad ezt a tilalmat. Elgondolkoztam: miért tetted? És most kérlek: ellenőrízd gondolatmenetemet, s ahol tévedek, igazítsd helyre.

Uram! A veled való együttlétnek vannak olyan élményei,amelyeknek kifejezésére alkalmatlan az emberi szó. Nem örökíti meg, hanem inkább széttördeli őket. Legjobb válasz reájuk a néma imádat. Amit magam is nehezen tudok kifejezni, még nehezebb mással megértetnem. Zavaros beszédnek veheti. Keresztyénségemről furcsa képzetei támadhatnak. Talán el is riadna tőle.Itt a völgyben küzdő emberek számára a keresztyénmondanivalóm a Te halálig hű szerelmedről szól. Föltámadásod életet ajándékozó hatalmáról. S ha olyan emberrel találkozom, aki velem együtt föltámadásod tanúja - ám akkor -, váltsunk szót egymással a menny dicsőségéről is.