Február 4.

Egy kevés kovász

"9Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti." (Galaták 5,9)

Mi az indítéka annak, amit teszünk? Ez itt a fő kérdés. A keresztyénné lett galaták körülmetélkedtek. Ugyan miért? Hogy biztosabbak legyenek az üdvösségükben? Talán ezért. De hiszen ezzel elárulták magukról, hogy nem Krisztusban hisznek, még mindig nem értik, ki ő és mit tett értük, még mindig nem látják a kereszt jelentőségét. Akkor hogy nevezhetik magukat keresztyéneknek, krisztusiaknak? Hiszen tévtanításban élnek! - Ez azért túlzás? Végül is kit zavar, ha megtették? Ettől még nem veszítették el az üdvösségüket, nem igaz? Sehol nincs leírva, hogy aki körül van metélve, az nem üdvözülhet, hogy kizárná magát a mennyből. Akkor miért olyan fontos ez? Hadd csinálják, ami jólesik nekik, csak Krisztust ne tagadják meg! - Valóban? Hogy tettükkel azt hirdetik - mivel ők maguk így hiszik -, nem elég Krisztus áldozata az üdvösséghez, hanem még valami külső jel is szükséges hozzá, ez olyan apróság? Igen, apróság, akárcsak a kovász a tésztában... Drága lélek, te igazán csak Krisztus bűnbocsátó kegyelmére alapozod az üdvösséged? Vagy szerinted kell még valami más is hozzá, valami "szent" apróság? /SzH/ Szommer Hajnalka

Elhívás és tisztaság "1Egyébként pedig, testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek - s amint éltek is -, ebben jussatok még előbbre. 2Hiszen tudjátok: milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében. 3Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, 4hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, 5nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; 6és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla. 7Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre. 8Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szentlelkét is reátok árasztja." (1Thesszalonika 4,1-8) Mi az Isten akarata? Hogy kezdjünk el neki tetszően élni, s ha már elkezdtünk, ne dőljünk hátra, hanem mindig csak előre, vagyis még jobban, még inkább. Mi tetszik neki? A megszentelődő élet. Nem használjuk ezt a szót a hétköznapi életünkben. Az értelmező szótár azt mondja: megszentelni annyi, mint tisztelet tárgyává tenni valamit. Igénk tanítása is rímel erre: tiszteljük a házasságunkat! Tartózkodjunk a paráznaságtól, szentségben és tisztaságban éljünk házastársunkkal, ne kívánságközpontúan! A kívánság önző, mások boldogítása az üdvös. Tiszteljük a másik embert! Tartózkodjunk a túlkapásoktól, attól, hogy becsapjunk másokat! Az ige figyelmeztet is: Isten bosszúja utoléri az elkövetőket. Vannak-e a vezetőink, s ha mi vezetünk másokat, vagyunk-e olyan tiszták és példamutatók, hogy azt mondhatjuk: úgy éljetek, ahogy tőlünk tanultátok? Nézd csak végig a mai napodat! Talán adódtak kérdéses vagy nehéz helyzetek ma. El tudnád mondani a gyülekezetben, a családodban, hogy példásan viselkedtél bennük? Mernéd mondani, hogy mindenki másnak is ajánlod ezt a magatartást? Tetszene Istennek, ahogy ma éltél? /SzH/ Szommer Hajnalka