2017. március 30., csütörtök

Isten belső köreibe tartozol

"Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek." (Jn 15,15)




A 'barát' szó ebben az igeszakaszban nem hétköznapi ismeretséget jelent, hanem közeli, bizalmas kapcsolatot. Ugyanezt a szót használja János az esküvőn a vőlegény tanújára (Jn 3,29), és a király belső köreibe tartozó, meghitt, bizalmas barátokra. A királyi udvarokban a szolgáknak távolságot kell tartaniuk a királlyal szemben, de a belső körbe tartozó bizalmas barátok élvezhetik a közeli kapcsolatot, a közvetlen bejárást és a bizalmas információkat.

Nehéz megérteni, hogy Isten közeli barátjának tart engem. A Biblia azonban így fogalmaz: "...mert az ÚR, akinek Féltőn-szerető a neve, féltőn szerető Isten." (2Móz. 34,14)

Isten nagyon vágyik arra, hogy közelről ismerjük őt. Tulajdonképpen azért tervezte a világegyetemet, azért szerkesztette a történelmet, beleértve életünk minden részletét, hogy barátai legyünk. A Bibliában ezt olvassuk: "Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem." (Ap. Csel. 17,26-27)

Legnagyobb kiváltságunk az, hogy ismerhetjük és szerethetjük Istent, Isten legnagyobb öröme pedig az, hogy minket ismer és szeret. "Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az ÚR,... mert ezekben telik kedvem - így szól az ÚR!" (Jer. 9,23)

Nehéz elképzelni, hogyan lehetséges közeli barátság egy mindenható, láthatatlan, tökéletes Isten és egy véges, bűnös ember között. Könnyebb megérteni a Gazda-szolga kapcsolatot, vagy a Teremtő-teremtett kapcsolatot, még az Apa-fiú kacsolatot is könnyebb elképzelni. De vajon mit jelent, hogy Isten engem a barátjának tekint?

Beszéljetek róla

* Mi a véleményed arról, hogy a Teremtő közeli, baráti kapcsolatra vágyik veled?
* Milyen módon törekedsz arra, hogy mélyüljön a kapcsolatod Istennel?

Önátadás: Az élet egyetlen lehetséges módja


„Mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult.”(Fil.2:6-7 HNT)

Az életben mindenki átadja magát valaminek, vagy valakinek. Ha nem Istennek, akkor az általános közvéleménynek veted alá magad; vagy a pénznek, megbántódásnak. Vagy az aggodalom, a saját büszkeséged, testi vágyaid és az egód késztetnek megadásra. Arra vagyunk kitalálva, hogy valakit imádjunk, és ha nem imádjuk Istent, akkor létre hozunk magunknak más isteneket (bálványokat), amik oltárán feláldozzuk az életünket. E. Stanley Jones mondta: ”Ha nem adod át magad Krisztusnak, akkor kiszolgáltatod magad a káosznak.”

Szabad vagy arra, hogy eldöntsd, hogy kinek adod meg magad, de ennek a döntésednek a következményei alól már nem tudsz kibújni.

"Engedelmeskedjetek azért az Istennek.” (Jakab 4:7/a HNT)

Az átadás nem a legjobb módja az életnek, hanem az egyetlen módja. Semmi más nem működik. Minden más megközelítés frusztrációhoz, csalódáshoz és önpusztításhoz vezet.
A King James-féle bibliafordítás a Róma 12:1-ben az "átadás/feladás" szót "a te értelmes szolgálatod"-nak fordítja. A Kortárs Angol változat fordításában ez úgy jelenik meg, mint a „legésszerűbb módja annak, hogy szolgáld Istent”.
Átadni Istennek az életedet, az nem valami buta érzelmi sugallat, hanem egy ésszerű intelligens cselekedet, a legfelelősségteljesebb és legokosabb dolog, amit csak tehetsz az életeddel. A legbölcsebb pillanataid közé fog tartozni az, amikor Igen-t mondasz az Istennek:

"Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki." (2Kor 5:9 HNT)

Időnként ez éveket vesz igénybe, de végül felfedezed a legnagyobb akadályát az Isten áldásainak az életedben, és ez nem más, mint saját magad – a te önös akaratod, makacs önérzeted és egyéni törekvéseid. Nem tudod teljesíteni Isten tervét az életedre nézve, amíg saját terveidre koncentrálsz. Ha Isten elkezdi a legmélyrehatóbb munkálkodását az életedben, akkor ezzel fogja kezdeni.
Ezért adj át mindent Istennek: a múltbeli lemondásaidat, a jelenlegi problémáidat, és a jövőre vonatkozó ambícióidat is, a félelmeidet, álmaidat, gyengeségeidet, szokásaidat, fájdalmaidat és a bosszantó akadályaidat. Tedd Jézust az életed vezetőülésébe és vedd el a kezedet a kormánykerékről. Ne félj: Semmi sincs az Ő tudtán kívül.

Krisztus vezetése alatt mindennel megbirkózol majd: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Fil 4:13 HNT)
Talán aggódsz:
-Mi van akkor, ha hibázok vagy visszaesek?
-Ha hibázol?
Biztosan el fogsz követni hibákat. Senki sem tud hibátlanul átadott életet élni, csakis Jézus.
De Isten gondoskodott a te elkerülhetetlen bűneiddel kapcsolatosan is: "Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus," (1Ján 2:1 HNT)

Beszéljünk róla:

* A világ milyen módon tart távol téged az önfeladástól?
* Hogyan engedted, hogy a büszkeséged vagy az ambícióid tartsanak távol téged attól, hogy Istennek add az életed?

Szüksége van bárkinek egy új kezdetre?

"Mivel Jézus feltámadt a halálból, egy teljesen új életünk van, tele minden olyan dologgal, amiért érdemes élni, beleértve a jövőnket is a mennyben." (1Péter 1:3-4 MSG)

Egyszer beírtam a Google keresőbe, hogy "új kezdet", és 485.000 linket dobott ki. Nyilvánvaló, hogy sok ember szeretne új kezdetet az életében. Azt mondják, "elrontottam" vagy hogy "nagyon összekuszáltam a dolgokat", ezért szükségük van egy új kezdetre.

Jézus új kezdetet tud adni az embereknek. Péter, az egyik apostol így mondja: "Mivel Jézus feltámadt a halálból, egy teljesen új életünk van, tele minden olyan dologgal, amiért érdemes élni, beleértve a jövőnket is a mennyben." (1Péter 1:3-4, MSG ford.)

Számos dolog történik, amikor az életedet Istennek átadod:

* Kinyitod az életed Isten előtt, és elkezded megismerni Őt.
* Teljesen új életet kapsz, és ez tele van olyan dolgokkal, amiért érdemes élni.
* Jövőd lesz a Mennyben.

Ha más szavakkal akarnánk megfogalmazni, így is lehetne mondani: a múltad meg van bocsátva, lesz célja az életednek, és otthonod lesz a Mennyben. Micsoda üzlet! Jézus a múltadról, jelenedről és a jövődről is gondoskodik.

"Mindenünk, amink van - a helyes gondolkozás, a helyes életvitel, a múlttól való elszakadás és az új kezdet lehetősége - Istentől jön Jézus Krisztus által." (1Korintus 1:30)

Beszéljünk róla:

- Mennyiben különbözik most az életed attól, amilyen akkor volt, amikor még nem voltál keresztény?

- Milyennek kellene lennie az életedben egy új kezdetnek Jézussal?

- A te életedben kinek lenne még szüksége arra, hogy meghallja a jó hírt, hogy Jézusban van lehetőség új kezdetre? Hogyan tudod elérni ezeket az embereket?



Várakozás Isten válaszára

"Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára..." Habakuk 2:1.


Ha tényleg szeretnéd megtudni, hogy mi Isten elképzelése az életedről, ehhez szívedben ott kell lennie annak a vágynak, hogy tényleg meg akarod hallani, hogy mit mond Ő. Ehhez pedig kicsit el kell vonulnod a világtól. Ha mindez megvan, akkor már csak várnod kell. Ahhoz, hogy megtudjam Isten tervét az életemre, karrieremre, családomra, kapcsolataimra, stb. vissza kell vonulnom, és úgy kell várnom Istenre.

Az igeszakaszunk azt mondja: "Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára..." Mit jelent az, hogy őrhelyre állok, odaállok a bástyára Isten elé? Azt jelenti, hogy odateszem magam, és ott is maradok, nem mozdulok. Azt jelenti, hogy csendben, mozdulatlan állok. Azt jelenti, hogy addig ülök ott, ameddig meg nem hallom Istent.

A sietség az imádság halála. Ha nem hallod Istent, annak oka lehet az, hogy nem vársz eléggé Rá. Isten nem fog hozzád szólni, ha csak egyszerűen kiszaladsz az ajtón. Azt szeretné, ha figyelnél is Rá.

Legtöbbször mi csak rohangálunk, mint egy mérgezett egér, nem tudunk lelassítani annyira, hogy Istenre hangolódjunk. Hogyan lehet lelassítani? Úgy, hogy lecsendesíted az elmédet, megpihenteted a tested, mély levegőt veszel, ellazítod az izmaidat, és kiengeded a feszültséget.

A Biblia azt mondja, hogy Dávid Isten előtt ült. Néhányan úgy gondolják, hogy térdelni kell imádság közben, és hogy ez a legalkalmasabb testtartás az imádsághoz. Az igazság az, hogy a Bibliában nem épp ez a leggyakoribb mód az imára. A leggyakoribb módja az, hogy megállsz, felfelé, a mennyre tekintesz, és hangosan szólsz Istenhez.

Nem kell beszéddel készülnöd, még költőinek sem kell lenned. Sőt, még az sem szükséges, hogy kerek egész mondatokban beszélj. Csak beszélj, ahogy normálisan, bármely más személlyel tennéd. De, a többi beszélgetéssel ellentétben, egy idő után csak maradj csendben, és figyelj- várj arra, hogy megszólaljon Isten.

Dávid szerint három dolgot kell tenned:

Várj csendben! "Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet." Zsoltárok 62:6.
Várj türelmesen! "Légy csendben, és várj az Úrra!" Zsoltárok 37:7.
Elvárásokkal a szívedben várj Istenre! Az angol Living Bible (Eleven, élő Biblia) fordítása szerint "Elvárásokkal menj Isten elé, bízz Istenben, hogy Ő megsegít, megígérte." (Zsoltárok 105:5)


Nagyon lényeges: vágyakoznod kell arra, hogy meghalld Istent. Elvárással telve hinned kell, hogy Ő ad egy álmot, bepillantást az eseményekbe. Ez az a hitbeli együttható vagy tényező, ahol várakozással telve kell megállnod. Istenre várni sosem időpocsékolás. Sőt, a lehető legjobb befektetés az életben.
„Én-itisz”

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet!” (Zsoltárok 139:23)
Dr. David Jeremiah mondja: „Amikor betegek vagyunk, a fizikai tünetek adják tudtunkra, hogy valami nincs rendben. Az egoizmus vírusának szintén vannak figyelmeztető jelei, mint például: Tüköritisz: amikor a megjelenésünk megszállottjai vagyunk. Pénzitisz: amikor szűkmarkúak vagyunk, az önértékelésünk a vagyonon alapul, és túlságosan sokat költünk saját igényeinkre. Mikromenedzselés-itisz: amikor ragaszkodunk ahhoz, hogy minden a mi elképzelésünk szerint és a mi módszereinkkel történjen. Uralkodóitisz: saját fontosságtudatunk és jogaink túlhangsúlyozása. Önérdekitisz: az a késztetés, hogy mindig egy lépéssel mások előtt járj, és mindenből te szerezz hasznot. A zsoltáros ezt írja: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet!” (Zsoltárok 139:23).

K. P. Yohannan mondta: „Ha egyedül vagy Istennel, fogékonyabb vagy arra, hogy szembenézz büszkeségeddel és bűneiddel. Bárki mással szemben vitatjuk ezeket, csodálkozva nézünk, és mosolygunk. Isten előtt szembe kell néznünk magunkkal, megtisztulás kezdődik, és nem tudunk tovább színlelni”.

Az „én-itisz” gyógyításához a következőkre van szükség: 1) A lelki immunrendszered erősítése a Szentírással: „Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák… hogy általuk… megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban” (2Péter 1:4). 2) Ima: „…imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat…” (Filippi 4:6-7). 3) Tiszta lelkiismeret: „Megvallottam bűneimet… te megbocsátottál, és elvetted rólam bűneimnek terhét…” (Zsoltárok 32:5 CEV). 4) Közösség: „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el… hanem bátorítsuk egymást…” (Zsidók 10:25). 5) Szolgálat: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak… hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék…” (1Péter 4:10-11). 6) Kapcsolatok: körültekintően válassz barátokat, óvakodj az „én-itisz” vírushordozóitól! A rossz természet ragályos – vigyázz, nehogy megfertőződj, „mert megszokod ösvényeit, és magadnak állítasz csapdát!” (Példabeszédek 22:25)! 7) Adakozás: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11:25).



„…a mi alkalmasságunk az Istentől van.” (2Korinthus 3:5)
Isten terve az, hogy téged kisebbítsen, és növelje benned Krisztust! És meg is fog tenni mindent ennek érdekében, bármibe is kerül. Ha sikereidet saját erőfeszítéseiddel éred el, akkor tiéd az érdem, de ha mindenben Istentől függsz, akkor az érdem az Övé: „…a mi alkalmasságunk az Istentől van” (2Korinthus 3:5).

Ez nem jelenti azt, hogy kevésbé vagy értékes, csak megmutatja értékességed forrását. Chuck Swindoll mondja: „Azok a dolgok, amiktől mi rettegünk, Pálnak elégedettséget hoztak. Soha nem mondta azt a börtönőrének: »Legközelebb, ha a császár tanácsadójának közelében leszel, kérd, hogy sürgesse meg szabadon bocsátásomat! Egyáltalán nem is kellene itt lennem«. Pál hozzáállása megőrizte őt attól, hogy számon tartsa mindazt a rosszat, amit elkövettek ellene… Ő isteni rendelésből volt börtönben… Ha elégedettséget akarsz tanulni, fejleszd ki magadban az önzetlen alázat lelkületét… Kezdd el a családoddal és a szomszédaiddal; add példáját a munkatársaidnak és az ügyfeleidnek… nem kell zászlót lobogtatnod vagy szórólapokat osztogatnod… az eredményen el fogsz csodálkozni. »Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben« (Filippi 2:14-15) … Örömmel vállalni, kicsinyes vitáktól és veszekedésektől szabadon… Semmi más nem ilyen ragályos!” Pál így folytatja: „…Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem… örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Korinthus 12:9-10). Ha még nem jutottál el idáig, akkor emlékezz a következő négy alapelvre: 1) Add meg magad naponta Krisztusnak! 2) Üríts ki magadból mindent, ami akadályozza, hogy az Ő akaratát tedd! 3) Emeld fel Hozzá szívedet! 4) Táplálkozz Igéjéből!



Mi újság?

„… irgalma minden reggel megújul…” (Jeremiás siralmai 3:22-23)
Nehéz időkön mégy keresztül mostanában? Nem vagy egyedül! Izráel népének olyan nehéz sorsa volt, amikor Jeremiás a Biblia egyik könyvét írta, hogy a Siralmak címet adta neki. A pozitív gondolkodást, érezd jól magad életstílust hangsúlyozó világban ezzel a címmel nem igazán számíthatna arra, hogy az eladási listák élére kerül. Jeremiás Isten népét az „özvegy” és „rabszolga” jelzőkkel illette, és azt mondta róla: „…barátai mind hűtlenné lettek, ellenségeivé váltak” (Jeremiás siralmai 1:2). Tovább olvasva a könyvet, a dolgok csak még rosszabbra fordulnak, ahogy Isten népe learatja, amit vetett. Aztán egyszer csak a jajok és panaszok közepén, amikor azt hiszed, ennél rosszabb már nem jöhet, Jeremiás ezt írja:
„Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:22-23). Hát nem csodálatos? Isten szeretetének, irgalmának és hűségének kifogyhatatlan számlája sohasem lett befagyasztva, semmit nem kell hozzátenned, és kitart, míg csak élsz. Jó tudni ezt mai világunkban, amikor úgy tűnik, senki sem törődik senkivel, és csak a legjobb formában lévő élhet túl. Legközelebb, ha valaki megkérdi tőled: „Mi újság?”, mondd neki: „Isten szeretete, irgalma és hűsége.” Mi az irgalom? A szív gyengédsége, ami arra készteti az embert, hogy figyelmen kívül hagyja a sérelmeket, és a sértő féllel ne úgy bánjon, ahogy az megérdemli, hanem jobban. Tehát minden nap, amikor felébredsz, imádkozz úgy, ahogy egyszer egy hölgy tette: „Uram, örülök, hogy irgalmad minden nap megújul, mert biztos vagyok benne, hogy a tegnapi adagot már mind elhasználtam.”


TARTSD KINCSNEK CSALÁDODAT!


„Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat." (Zsoltárok 128:4)

Ha kedvesebb vagy az idegenekkel, mint saját családoddal, akkor komoly problémád van, amely figyelmet igényel. Tehát olvasd el ezt: „A gyerekek hangosak, zűrösek, lehetetlenek voltak. Fáradt voltam, és elegem volt. Ezért elhatároztam, hogy elmenekülök, csak egy napra - egy napra, amikor azt csinálhatom, amit én akarok. Azt terveztem, hogy ki fogom használni azt a napot, habzsolni fogom az élvezeteket. Csak magammal fogok törődni. Kiviharzottam a házból, bevágtam magam a kocsiba, és kiló hússzal elsöpörtem. „Meg­csináltam" - gondoltam magamban vezetés közben. Elmentem egy bevásárlóközpontba, sokáig elnézelődtem egy könyvesboltban, ahol megvettem Walt Whitman összegyűjtött verseit. Azután egy McDonald's-ba mentem és két hamburgert rendeltem nagy adag sült krumplival és nagy adag üdítővel, amin nem kellett osztoznom senkivel. Megettem min­dent anélkül, hogy valaki félbeszakított volna, vagy elkért volna valamit, senkinek nem kellett megtörölnöm a száját, az orrát vagy a fenekét. Aztán megettem a legnagyobb csoki­fagyit, amit csak fellelhettem. Szabad voltam! Ezért elmentem a moziba és megnéztem egy filmet, úgy, hogy nem vettem pattogatott kukoricát, nem ült senki az ölemben, és senkit sem kellett kikísérnem a vécére. Szabad ember voltam. Teljes mértékig kihasznál­tam - és szörnyen éreztem magam. Mire hazaértem, mindenki aludt. Amikor becsúsztam az ágyba, a feleségem ezt suttogta: "hiányoztál nekünk«. »Ti is nekem« - válaszoltam. Soha többé nem szöktem el otthonról." A zsoltáros ezt írta: „Feleséged olyan házad belse­jében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat." (Zsoltárok 128:3-4)
Értelmes élet...

A mai nap imádsága:
Bölcs szívet adj nekem Uram! Ámen


Íme az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz kerülése az értelem.
Jób 28,28b


"Bolond keresi a bajt magának!" - milyen igaz ez a kijelentés... "Jön a baj anélkül is, hogy hívnák." ...vagy ahogyan a székelyek mondják: "Kéri a pofont magának". Hosszan lehetne ős-szép nyelvünk szólásait, közmondásait sorolni, melyek a rossz kerülésére biztatnak. Jób könyvének bölcsessége - bölcseleti iskolák vitairatáról van szó -, hogy az emberi bölcsesség nem visz előbbre, nem nyugtat meg, csakis az Istentől jövő.

Sokan akarnak ma is bölcsekké válni - ki ebben, ki abban keresi-találja élete értelmét. A mai korra is érvényes Jézus statisztikája, hogy csak az egynegyed kívánja a teljesség eléréséhez az Isten segítségét. A többiek másban (is) bizakodnak: virágzik az ezotéria - a szó belső körre leszűkített tudást jelent -, talán soha ennyi "üdvözítő" módszer nem volt még egyszerre kapható a vallási piacon! Aki kínos precizitással ügyel a módszerre, azt "nem kerülheti el a siker", jóllehet ez teljesen(!) életszerűtlen, de hát "boldog az az ember, aki nem kárhoztatja magát abban, amit a hisz" - módja Pál apostol...

Aki már fiatalon is beleálmodta életébe a JóIstent - s nem az extrém élményt kívánva, hanem a tartalmat keresve - az nemcsak a rosszat kerülte el, s védte meg magát a klasszikus életvezetési tévedésektől/hibáktól, de erejét is kímélte, melyre a fiatalkoron túl is (ott aztán igazán!) szükség van. Mindezeken túl: Olyan élményeket gyűjthet be magának az ilyen ember, melyek élete második felében nem kísértenek, hanem kísérnek... Ezt úgy hívja a keresztény ember: áldás...




Hitért...

A mai nap imádsága:

Uram! Életünk kuszaságait jól látod, s azt is, hogy a megoldásokat nagyon sokszor nem Nálad keressük. Tégy minket szabaddá önmagunktól, hogy a válaszokat ne rövidtávon keressük, hanem a Tőled kapott távlatba helyezzük és igazi békességet nyerjünk ezáltal! Ámen


   

Jaj azoknak, akik a lovakban reménykednek, a harci kocsik tömegében bíznak, de nem folyamodnak az ÚRhoz.
Ézsaiás 31,1

A ló a régi korokban a gazdagság, a hatalom szimbóluma volt... a világ nem sokat változott, manapság is a "lóerők" határozzák meg sokak társadalmi státuszát. A motorház alatti teljesítmény dübörgése, a garázsban álló kocsik száma bizony sokakat elbűvöl, de ezekbe vetni a reményt csak egy darabig lehet, amíg nem érinti meg az embert az Isten-adta perspektíva, vagyis az Élet maga. Fiatalon, egészségesen és sikeresen jól elboldogulunk magunk is az élet bonyolult úthálózatában, csak amikor rugalmasságunkat, erőnket és éleslátásunkat kezdjük elveszíteni, akkor esünk hirtelen kétségbe: Hogyan is terelt minket a Sors szeszélye ebbe a sötét mellékutcába? Ilyenkor kezd nyilvánvalóvá válni: miben is reménykedünk!?

Sokan vannak, akik rendes, jó emberek, de nem tanultak meg imádkozni. Senki nem tanította. Ők nagyon hálásak, ha valaki melléjük ül, s összekulcsolt kézzel megfogalmazza szívből jövő gondolataikat, mely fohászra nekik csak az áment kell rábólintani. Tény, hogy az Istennel való kommunikációt is gyakorolni kell! Az édesanya sokat megért a baba gügyögéséből, de milyen nagy az öröme, ha értelmesen kezd el beszélni. A lelki újjászületés is hasonló ehhez. A megtérés első felsírásakor "nagy öröm van a mennyben", de az "evangélium teje után a keményebb eledelre is szükség van" - ahogyan tanít minket Pál apostol. Aki életének túlnyomó részében "lovakban és harci kocsik tömegében" bizakodott, azaz a megoldást mindig "anyagias" szempontok alapján kereste, az nem lesz képes egyik pillanatról a másikra "váltani", amikor az anyagtalan, de nagyon fontos problémákkal szembesül. Sokan biztatják magukat azzal: "Majd ha megöregszem, templomba járok, foglalkozom »ilyen« dolgokkal!" Ha!... Ha egyáltalán megéri valaki, ha el tud menni, ha el tudják vinni, ha lesz egyáltalán még kedve... Túl sok a "ha", az emberi bizonytalansági tényező...

Mit jelent az ÚRhoz folyamodni? Ahogyan a folyó a tengerbe ömlik, úgy kell az embernek is a nagyobb felé, Teremtője irányába állítani életének folyását. Érezni Isten szeretet-gravitációját, mely életünk minden apró cseppjét maga felé vonzza, hogy végül egyesülhessünk Vele, s minden kérdésünk feszültsége feloldódjék Őbenne, akkor és ott, a Nagy Találkozásban. Jaj azoknak, akik lovakban (lóerőkben) reménykednek!



 

Hűség...

A mai nap imádsága:

URam! Elköteleztem magamat... Rád mondtam igent, s parancsolataidra voksoltam. Add szívembe békességedet, hogy megértve akaratodat kiteljesedhessen életem, s megmaradhassak a hűségben mindhalálig! Ámen



Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.
Jel 2,10

A hűség szó hallatán a felnőtt ember elsősorban a férfi és nő viszonyára gondol. Tény, hogy életünket alapvetően befolyásolja belénk-teremtett biológiai programunk, de a hűség életünk más területét is meghatározza. Manapság már nem "élet-halál" kérdés a párthűség - mint ahogyan az a borzalmas kommunista időkben, az 1950-es években volt -, de tény, hogy a hűség biztonságot ígér, melyben az egzisztenciális rész rendkívül fontos szerepet játszik.

A hűséget sokan illúziónak tekintik, jól értelemben vett önbecsapásnak, önvédelemnek. Úgy gondolják, hogy a hűség a változatlanságra épít, a "pillanatot" a "most-érzést" akarja konzerválni, ami szerintük teljességgel életszerűtlen. Tény az is, a vágy mindenkiben benne van, hogy örökre választ(ana) magának társat, de aztán évek múlva - néha sokkal hamarabb - kiderül, hogy a választott társ mégsem a nagy "Ő". Pszichológusok beszélnek a házaságkötés utáni depresszióról, melyben a párok közel 10%-a(!) szenved, de nemcsak ez a jelenség mutatja azt, hogy a párkapcsolatokban valami alapvető gond van jelen.

A házasságot, mint szimbólumot gyakran használja a Biblia az Isten és ember kapcsolatára -, joggal, hiszen valami titokzatos történik egyikben és másikban is. Csupa jószándékból mondogatják évtizedek óta párban élők: "bizony a szerelem átalakul szeretetté". Igazuk is van, meg nem is! A szerelem - ha igazi -, akkor nem múlik el, hanem kiteljesedik. A szerelem ugyanis nem csak a testiségről, az érzékiségről szól, de a lelkiségről, az emberségről is. Szerelem nélkül - ez törvény-eleme az életnek; ősi "szer" szavunk törvényt jelent - nincs boldogság. Ma sokan hiszik a jólét ígéretét szerelemnek, s ezért nem szerelemből, hanem érdekből házasodnak... Az effajta döntés aztán meg is hozza keserű gyümölcseit! A Biblia a szerelem összekötő erejét használja fel annak hangsúlyozására, hogy Isten és ember kapcsolata szövetségi kapcsolat. Érzések, értelmezések változhatnak egy kapcsolatban, de a szövetség marad! A házastársi hűségnek csak a morális és a praktikus oldalát szoktuk emlegetni: egyben tartja a családot, és garantálja a gyerekek biztonságos felnevelését stb., de ha nincs mögötte tartalmas emberi viszony, akkor álságos dolog, ahogyan az életszerűtlen vallásos élet, sem a hitről, annak szépítő és építő erejéről szól, hanem a presztizsről...

A hűtlenség - beleértve az Istennel kapcsolatosunkat is - sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Nem beszélünk róla, hiszen személyiségünk mélyrétegeit érinti. Az imádság ezt a tabut oldja fel. Beszélünk Vele arról, amit tehernek érzünk, mert tudjuk, hogy Isten a javunkat akarja. Aki rendszeresen imádkozik, annak életében nemcsak az Istennel kapcsolatos szoros érzelmi kötődés van benne, de a kiszámíthatóság igénye is. S ez így természetes! Biztonságvággyal együtt születünk: s olyan elfogadó kör(ök)ben szeretnénk élni, amely(ek)ben nem kell attól félnünk, hogy lecserélhetővé válunk. Ha ez nem lenne ilyen erős belső igény is, nem vált volna a hűség társadalmi-morális paranccsá.

Az evangélium mindenki számára az, hogy Isten nem hagy el soha, az Ő szövetsége örök. Ő hű marad akkor is, ha mi hűtlenek vagyunk hozzá... S miért biztat a Jelenések könyve is hűségre? Nemcsak azért, mert a hűségnek mennyei jutalma is lesz, hanem azért, mert a hűség jutalmát már itt a földi életben megkapjuk: áldás formájában...



Igehirdetés...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy felismerjelek Téged, s bizonyságot tegyek szeretetedről, szóban, imádságban és cselekedetekben! Ámen



A tanítványok elmentek és hirdették az igét mindenütt.
Mk 16,20a

Igehirdetés... Sok-sok érzelmet, élményt idéző szó. Van, aki számára az élet beszédét, az elveszettnek hitt, de végül megtalált életörömöt, van, akinek az újrakezdés isteni csodáját, a tartalmas, Istenhez folyamatosan közelítő, emelkedő életminőséget vagy éppen a bizonyságtevésre való buzdítást jelenti, de olyanok is vannak - az egyházon kívüliek -, akik bolondságnak tartják az egészet, mint annak idején a görögök Pál beszédeit.

"Viva vox evangelii" -, vagyis az "élőszóval hirdetett evangélium". Az a többnyire szószéki "munka", ami nem ér véget a prédikáció utáni ámennel, hanem folytatódik hiteles életvezetésben, ami mindig hatásosabb, mint a hitvitás bizonygatás: "Nekünk van igazunk!" A keresztény (azaz: krisztusi) ember alázattal elismeri, hogy az igazság mindig Istennél van, s abból mi legfeljebb egy keveset ismerhetünk fel, azt is csak kegyelemből! Az élet titkát ugyanis csak elfogadni lehet, megérteni soha. Megérteni nem lehet a kenyér tápláló ízét, a szőlő nedvének szomjoltó tulajdonságát vagy a zene harmóniáját, legfeljebb élvezettel fogadni azt, amit beleteremtett a JóIsten. Hiába próbálkozna valaki kémia képletekkel leírni annak a kenyérnek az ízét és illatát, amit édesanyánk sütött vagy annak a szőlőnek az aromáját, amit nagyapánk szőlőjében ettünk gyermekkorunkban - sikerülni bizonnyal nem fog. Ahogyan a fizika hangtani képleteivel leírt Bach-passió sem azt az emelkedett élményt adja vissza, mint amikor átengedjük magunkat a zene, s az Isten átölelésének...

Az Ige, az Isten Igéje is titok. Ugyanakkor költészet is, igazság is, bizonyosság és erő. Emberi gondolatokba csomagolt isteni komplexitás, amit egyikünk így, a másikunk úgy gondol, értelmez. Ki élvezi jobban a zene harmóniáját? Aki templompadban hallgatja a hangszerek királynőjének Istenhez csalogató dallamait vagy az orgonista, aki egész életét a sípok bűvöletében éli. Vitatkozni ezen lehet, de semmi értelme...

Az igehirdetés nemcsak bizonyságtevés az Istenről, de egyben tanítás is. Ezt a korszellem hatása alá került, élményre koncentráló keresztény testvérek elfelejtik. Az igehirdetés egyben az istenes életvezetésre való eljuttatás, az abban való megerősítés tudománya is egyben. Tudás, amit birtokolni csak az tud, aki hajlandó együttmunkálkodni a Szentlélek-Istennel. Mert nem kizárólag csak az az igehirdetés, amit elmond a lelkész, s hallanak a szószék alatt ülők, hanem az, amit a Lélek által meghallanak a hívek...

A tanítványokat elküldte a Mester, hogy tanítsanak. "Tegyetek tanítvánnyá minden népet!" - ez a missziói parancs. nem azt mondta, hogy formáljátok az emberek gondolkodását a magatokéra, hanem azt, hogy "tegyétek őket tanítvánnyá". Aki tanítvány, az nem önmagáért, magasabb célért tanul. Tudja, hogy az istenadta Élet szolgálatába állított munkás, aki egy a tanítványi láncolatban. Ember, s nem kinyilatkoztató félisten. Ember, aki tévedhet emberségében, emberi gondolataiban, de nem tévedhet abban, hogy az Isten az Isten...



Szeretet...


A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy szeretetedet továbbadva élhessek teljességben - Általad! Ámen


Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.
1 Jn 4,7-11

Ebben a szakaszban (4 vers) tizenháromszor szerepel a: szeretet szó. Ezeket a mondatokat pedig az a tanítvány veti pergamenre, aki magát így azonosítja: a szeretett tanítvány. A Mester tizenkettője közül ő az, aki nem hal mártírhalált. Patmosz szigetére száműzve, hordozva a tanítványi magányosság keresztjét, késő öregségében, amikor már járni is alig tudott, de azért segítséggel még bebotorkált övéihez csak ennyit mondott: "Szerssétek egymást!", majd elhalkuló hangon újra csak ezt motyogta: "Fiacskáim, szeressétek egymást!"

Csodálatos ősi magyar nyelvünk jelzi, hogy szeretet nélkül éhen hal a lélek, hiszen a szer régen azt jelentette törvény, s törvény azaz a szer, etet, vagyis éltet. De még az is benne van ebben a szóban, hogy ehhez két ember kell: egyik eteti a másikat... Nem "megeteti" a törvénnyel - ahogyan az manapság a nagy világpolitikában gyakran megtörténik, hiszen itt nem emberi, hanem isteni törvényről van szó! Az Isten törvénye pedig az szeretet! Ezt kell hogy munkálja mindenki, aki csak félig szeret vagy csak önmagát szereti, az csak "fél-ember".

Nagyhétben vagyunk, a böjti időszak finisében. Húsvét ünnepére készülődünk melynek üzenete a teljesség. Nagypéntek üzenete, hogy ha az Isten meghal számunkra, akkor csak félemberek vagyunk, húsvét csodás hajnalának evangéliuma/jó híre pedig az, hogy Istennel együtt teljességre jutunk. A Mysterium Dei/az Isten legnagyobb titka a hét első napján, azaz a nyolcadik napon történik. Ettől a naptól kezdve nemcsak új időszámítás kezdődik, de egy új korszakba is léptünk. Így lett Krisztus száma a nyolcas! Ezért az első baptisztériumok, kereszelő medencék nyolcszögletűek, a korakeresztény bazilikák, s azok apszisai is nyolcszögletűek... S figyeljük meg: nagyon sok szószék és keresztelő-kút is nyolcszögletű, mert hitvalló keresztény elődeink ezzel is ki akarták fejezni: aki Krisztusban van, az a teljességben van. S mikor teljes számunkra az élet, mikor egész, ahogyan szoktuk mondani: mikor kerek a világ? Csakis akkor, ha benne van a megbocsájtás... Enélkül nincs harmónia.

S ha már említettem a keresztséget, akkor ne felejtsük el: Nem katolikusnak, reformátusnak vagy evangélikusnak keresztelnek minket, hanem Jézus nevébe keresztel "bele" minket a plébános, a lelkipásztor avagy a lelkész... Ezért a keresztség az egyetlen ökumenikus szentség, amin nem vitatkoznak a teológusok, ebben teljes a keresztények egysége.

Manapság sokféle egységről beszélnek: pártegység, nemzeti egység, európai közösség egysége. Húsvét evangéliuma, jó híre, hogy Isten egy akar lenni az Emberrel, vagyis mindenkivel. Azzal az emberrel, aki első indulatával mindent csak elront... Húsvét jó híre nemcsak az, hogy megbocsájtás van, de új kezdés is. János, a szeretett tanítvány nemcsak azt hangsúlyozta egész életében, hogy a szeretet új korszakában vagyunk, hanem azt is, hogy ezáltal Istenben vagyunk. S aki Istenben van, az tud másképpen is gondolkodni: amikor széthúzás van, szeretetével az egységet munkálja, amikor az önzés eluralkodik, akkor ő önfeláldozó szeretettel szolgál... Talán soha ennyire nem volt szükség hangsúlyozni: Béküljünk ki Istennel, mert ő már kibékített minket Fiában, az Ő minden emberi értelmét meghaladó kegyelme által...