2017. március 1., szerda

Árvaság...

A mai nap imádsága:
Uram! Egy nagy családba teremtettél minket, s mi oly sokszor árvának, magányosnak érezzük magunkat. Adj nekünk bölcsességet, hogy meglássuk, Te vagy az életerő, közösség Forrása, s ha tudunk is hordozni másokat, az csak azért van, mert Te hordozol mindnyájunkat! Ámen

   

"Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.
Jn 14,18

Aki családban nőtt fel, az talán nem is tudja átérezni mélységeiben, mit jelent az árvaság... A gyermeknek mindenekelőtt szülőknyújtotta fészekmelegre, biztonságra, szeretetre van szüksége. Ez az a "muníció", aminek híján a felnőttkor élet-csatáiba indulni - különösen nehéz vállalkozás. Nem véletlenül, sok fórumon enyhítő körülmény a "nehéz gyermekkor". A gyerekkorban meg nem kapott szülői szeretet az egész életre kihatással van... Szavakba önteni is alig lehet egy olyan tragédiát, amikor balesetben, háborúban, egy gyermek elveszíti szüleit. Ne felejtsük, tőlünk párszász kilométerre délen, a "civilizált" Európa közepén (Ne szépítsünk, hogy az "csak" Balkán!), alig húsz éve még "etnikai tisztogatások" dúltak! Ne felejtsük, ebben a pillanatban is, számos helyen a világban polgárháborús állapotok határozzák meg a mindennapokat, elkeseredett harc folyik olajért, vízért, élettérért... Megbecsülni is alig lehet, hány gyermek kénytelen elszenvedi az emberi gyűlölet borzalmas következményeit. S akkor még a természeti katasztrófákat - melyek az utóbbi időben megszaporodni látszanak -, még nem is említettük!

Egyedül maradni, elveszíteni azokat, akik "véreink" - nagyon nagy szomorúság. Az ember közösségbe teremtett lény, s a legszűkebben, a "családiban" mindent másképp látunk, s ítélünk meg. Elnézőbbek vagyunk a "mieinkkel", s amit nem viselnének el tőlünk a vadidegenek, családtagjaink elhordozzák, mert egészen egyszerűen szeretnek minket. Persze vannnak pillanatok, amikor egy-egy családtag "túlfeszíti a húrt", s alaposan próbára teszi a többiek tűrőképességét, mert nem tudja, hol a határ... Ezek a hajmeresztő magatartás-hibák közvetetten mindig a szeretet után kiáltanak. A szeretetreméltó azt jelenti, hogy képes fogadni a feléje küldött szeretetet. Hiába a szeretet adásának készsége az egyik oldalon, ha nincs meg a fogadás készsége a másik oldalon, abból csak konfliktusok adódnak. Még a szólás is azt tartja, hogy segíteni is csak azon lehet, aki hagyja... "Nem erőszak a disznótor!" - védekezünk, amikor az egyértelműnek vélt, felajánlott jó visszautasításra talál. Olyan is van, amikor látszólag ép a család, s úgy tűnik minden rendben van, de akik benne élnek, naponta átélik a pokol különböző bugyrainak lelki kínjait! Amikor ott van az apa, az anya, de elhanyagolják gyermekeiket, amikor van férj és feleség, de gyakorlatban idegenek léteznek egymás mellett... Hiába, a szeretetnél is van nagyobb összekötő erő: az érdek! Csak az irányuk(!) más, míg az egyik emel, eladdig a másik lehúz, hiszen az egyik az Istentől van, a másik pedig ördögi.

A magányos, szeretet-hiányos szenvedő ember - ha sorsát sehogyan sem képes az Isten kezéből venni -, akkor igen nagy gonoszságokra, borzasztó cselekedetekre is képes - erre bőven találunk példát a történelemben. Találunk azonban jó példákat arra is, hogy sokan fogadták az Isten felajánlását a Vele való közösségre, s termékeny életet éltek. Egy bizonyos: nemcsak mezítelenül születünk bele ebbe a világba, s megyünk is ki belőle, de egyedül is "jövünk", s egyedül is "megyünk". Valójában az Isten az egyetlen, Aki mindig velünk van, itt ebben a látható világban, s abban nem láthatóban is. Rá mindig számíthatunk...ezt még meg is ígéri... akkor hát miért nem számolunk Vele?





Felülről jövő bölcsességért.





A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Nehéz nekem hátralépni, akár csak egy fél lépést is... nem szeretek második lenni! Kérlek, Ismertesd meg velem szereteted titkát, hogy e világ szemében mégha második is vagyok, lélekben Hozzád legközelebb állhassak! Ámen
   

Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.
Jakab 4,10

Ha nincsen hitelesnek elfogadott mérték, akkor viszonylagossá válik minden. Így koptak meg a szavak, s jutottak el oda, hogy többségük rehabilitációra szorulna. Ilyen "alázat" szavunk is, melynek hallatán inkább a megalázásra, alázkodó magatartásra gondolunk mintsem olyan alapvető emberi tulajdonságra, mely a világba való betagozódásunkat jellemzi. Még mielőtt félreérthetővé válna az első olvasás után elmélkedésre kijelölt alapigénk, fontos megjegyezni, hogy itt nem ember előtti, hanem Isten előtti alázatra való felhívásról van, szó. Az égi hatalmat földinek beállítani vagy a földit égivé magasztalni, nemcsak alapvető tévedés, de komoly problémákat is felvet.

Sokan olyannyira földhözragadtan gondolkodnak az Istenről, hogy már a kérdésfeltevésük is hibás, hiszen ilyeneket kérdezgetnek: "Miért kell az Isten előtt megalázni magunkat, miért jó az Istennek, ha imádjuk Őt?" Istennek sem nem jó, sem nem rossz... Ő Isten, függetlenül attól, hogy annak tartjuk vagy sem. Nem Istennek van szüksége ránk, hanem nekünk Őreá. Nélküle ugyanis elveszítjük a mértéket! Ha nem alázzuk meg magunkat Isten előtt, akkor a káini hamis büszkeség tölt el minket, s egymást alázzuk és gyalázzuk, ahogyan ezt a történelem jelesül példázza. Csakis az Istenben vagyunk képesek megszabadulni az önző gondolatoktól, a haragtól, az "úgyis nekem van igazam" nyugtalanságától. Más út, ami járható is lenne, s elvezet a megoldáshoz - nincs.

Isten ezt a "merész" döntésünket, hogy ti. ráhagyatkozunk, jutalmazza. Felmagasztal minket. Nem megistenít, hanem istenessé teszi gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket is. Érdekes módon, ez még "társadalmi megbecsültségünket" is növeli - feltéve, ha a társadalom nem vált teljesen istentelenné...

Isten időnként meglátogat minket. Örömben vagy bánatban, sikereinkben vagy kudarcainkban - az Ő számára ez teljesen mindegy, Ő így is és úgy is szeretetével közelít. Csak nekünk nehezebb a találkozás pillanatában az Örökkévalót elképzelni. Ezért következtetünk ki azután hamis megállapításokat: "Jó az Isten, mert elsegített a csúcsra... rossz az Isten, mert elvetett a sikertelenség szakadékába". Egy bizonyos, ha Őt hisszük, akkor életünk "emelődik" - akár fent, akár lent vagyunk egy rövidke pillanatra...



Végidők...

A mai nap imádsága:
Istenem! Nem értem ezt a világot... Szeretetre rendelt teremtményeid egymást ölik és gyalázzák, szívükben gonoszság lakozik. Újíts meg minket, mindannyiónkat, hogy úgy cselekedjünk teremtett világodban, ahogyan azt Te felfoghatatlan szereteteddel eleve elrendelted! Ámen


   

"Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek; de amely napon Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. Aki azon a napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza. Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt. Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik.
Lk 17,28-34

Ha valaki sikerfilmet akar készíteni, akkor a végidők témája szinte ajánlkozik... Ki az akit ne érdekelne a világvége "úgy nagyban", s kicsiben is, azaz a saját életének a vége? Valamikor zsenge ifjú koromban, majd harminc éve 1979-ben láthattam, az "Apokalipszis most" c. filmet, mely komoly hatást tett rám. Nem a véres jelenetek, melyeknek azidőtájt még hidegháborús felhangjai is voltak, sőt a világ is jobban hitt még a jó és rossz polarizáltságában, sokkal inkább az embertelenség, az a világ, ahol megszűnnek a hagyományos gondolkodási sémák - fogott meg. A harctéren bizony az erkölcs hátrány, ott ölni kell, a humanitárius okokból adott parancs erre kötelez.

Sokan vannak, akik a világ végét a "sajátmaguk-elképzelte-írta" forgatókönyv szerint várják, s vélik tudni, mikor melyik esemény, milyen isteni üzenetet hordoz. Gyanítom, hogy Istennek van egy-két meglepetése az ember számára... Most tekintsünk el attól a ténytől, hogy a Jelenések könyve értelmezhető már megtörtént múltként is, de nem kell nagy képzelő erő ahhoz, hogy belássuk: Nincs szüksége az Istennek pusztító angyalokra ahhoz, hogy megsemmísítse a bűnberagadt embert, tudunk mi olyan elvetemültté, ördögivé válni, hogy minden teremtett életetet kioltsunk itt a Földön...

Igénk mai üzenete, arról beszél, hogy az ÚR visszajövetele nem titokban, hanem nyilvánvaló módon fog megtörténni. Nyilvánvaló lesz a mezőn, ameddig a szem ellát, de még a legintimebb helyeken is - az ágyban is. Egy lélek sem marad érintetlenül. Hogyan lehetséges ez? Bizonyára úgy, hogy először a szívekben jön el a vég... A szívekben válik nyilvánvalóvá, hogy kicsoda az Isten valójában. Aki szívét magának tartogatja, azaz önző, az nem tarthatja meg az életet, elveszíti azt. Aki azonban beengedte szívébe az Istent, lemondott önmagáról, az megleli az életet önmaga megismerésében is.




Világunk...

A mai nap imádsága:
URam! Számos dolog érint meg engem, s hat rám naponta. Add, hogy meg tudjam különböztetni érzéseimet, melyik a természetes és emelő, s melyik az, amelyik csak rombolná életemet! Ámen

    

Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek.
Jak 4,4

Na végre egy olyan ige, ami bizonnyal nem nekünk szól! - sóhajthatnánk megkönnyebbülten. A "jókeresztény" ember ugyanis nem jár kaszinóba, nem kocsmázik, nem mulatja el a pénzét. Egyrészt becsületes munkájáért kapott bére messze nem "krőzusi", de még a tőlünk nyugatabbra eső országok átlagfizetését sem éri el...

Évtizedek óta asztalunknál megfordultak "nyugatról" jött barátaink, ismerőseink, alkalmi vendégeink, s mindig el kellett magyarázni nekik - amit mindig nehezen értettek - hogy leszámítva a társadalom lusta, munkára nem nevelt, csak fogyasztani akaró részét - s "ilyenek" minden országban és nemzetben találhatók, vallástól, kultúrától, szociális állapottól függetlenül(!) - itt nálunk Magyarországon nagyon sokat dolgoznak az emberek. (Bizonnyal eredményesebb lenne a munkájuk, ha magasabb szintű infrastruktúra, s bürokráciamentesebb élet-lehetőség lenne kicsinyke hazánkban, de itt a Kárpátok ölelésében nekünk (is!) úgy látszik most az a történelmi szerep jutott mostanság, hogy katonás fegyelemmel fizessük a felvett hitelek után az extraprofitos, soha véget nem érő kamatos-kamatját... De úgy mégis... Ki gondolja azt, hogy kereskedelem létezik spekuláció nélkül? A cserekereskedelemmel gyakorlatilag megszűnt a tisztességes kereskedés, hiszen az "kereskedő" attól keres-kedő, hogy megkeresi, hol lehet a legolcsóbban megvenni (előállítani), s hol lehet a legdrágábban eladni. S ha már ilyen társadalomtudományi problémákba tévedtünk ma reggel, akkor azt még jegyezzük meg, hogy a "gazdagok" mindig munkát, azaz megélhetést is adtak/adnak a "szegényeknek"... (Gazdagság és szegénység az ugye mindig viszonylagos!) Csak amikor mindenki kapitalista, boltos, meg irányító okos ember akar lenni úgy, hogy gazdagsága nem gazdagít másokat csak önmagát gyönyörködteti vele, nos, ilyenkor kerül a világ mindig krízishelyzetbe...
A meggyőződések segítenek a hitünk szerint élni
"A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." Zsidók 11:1 (NRSV)


A szótárak általában úgy definiálják a meggyőződést, mint egy biztos vagy erős hitet. A meggyőződés ettől sokkal több. A meggyőződéseid magukban foglalják az értékrendedet, az elkötelezettségeidet és a motivációidat.

Én a meggyőződésnek azt a definícióját szeretem, amit egyszer a nagyszerű tanítótól Howard Hendricks-től hallottam: "A hit valami, amiről vitatkozni fogsz. A meggyőződés valami, amiért képes vagy meghalni."

A meggyőződéseink meghatározzák a magatartásunkat. Arra motiválnak minket, hogy álljunk ki és viselkedjünk az értékrendünknek megfelelően.

Amikor keresztény leszel, sokszor egyszerűen azért csinálsz dolgokat, mert más keresztények körülötted ezt javasolják, vagy ezt mutatják neked. Imádkozol, olvasod a Bibliát és elmész alkalmakra mert ezt a példát látod másoktól.

Ez egy új kereszténynél rendben van, a kicsi gyermekek hasonló módon tanulnak. Ugyanakkor, ahogyan növekszel, végül ki kell fejlesztened a saját okaidat, amiért azt teszed, amit. Ezek az okok válnak a meggyőződéseiddé.

A Bibliai meggyőződések fontosak a lelki életben való növekedéshez és az érettség eléréséhez. Ironikus, hogy a mai világban az emberek gyakran erős meggyőződéssel rendelkeznek nem fontos dolgokról (foci, divat...stb.), míg gyenge meggyőződéssel rendelkeznek a lényegi dolgokról (mi a jó és mi a rossz).

A Zsidók 11:1 azt mondja: "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." (NRSV)

Milyen meggyőződések határozzák meg a te hitedet?

Beszéljünk róla:

* Gondold végig a Jézussal való eddigi utadat, és készíts egy listát a meggyőződéseidről, amiknek már a birtokában vagy. A meggyőződéseid lényegtelen vagy fontos dolgokkal kapcsolatosak?
* Mit gondolsz, hogyan befolyásolták a meggyőződéseid a döntéseidet, amiket hoztál? Volt olyan, hogy egy döntés meghozatalánál nem a meggyőződéseidre alapoztál?
* Milyen dolgokban kell állást foglalnod a meggyőződéseidre alapozva?

Egyezkedni a megbocsátásról


Ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.

Máté 6:14-15 (Károli fordítás, Szent Biblia)

Amikor a megbocsátásról van szó, keményen tudunk egyezkedni. Egy olyan ajánlattal indítunk, miszerint "Megbocsátok neked, ha...". Ezután érdekes fordulattal folytatjuk, ami vallomásként hat: "Nem tudok megbocsátani neki addig, amíg meg nem tanulja a leckét."

Amikor úgy gondoljuk, hogy a másik fél húzza az időt, azt mondjuk: "Ha megbocsátok neki, azt gondolja, hogy megúszhatja"

Úgy gondoljuk, hogy mi Isten miatt tárgyalunk, azt gondoljuk, hogy az ő lelkükért egyezkedünk, hogy az igazságért küzdünk, valójában azonban szeretnénk irányítani a helyzetet.

Az igazság az, hogy nem mehetünk bele az ilyen egyezkedésekbe. A Király nagykövetei vagyunk, és nem saját magunkat képviseljük, a Király szándékát, és az Ő jellemét. A Király szerint bocsássunk meg, ami azt jelenti, hogy mi megbocsátunk. Ugye észrevetted az előző mondat végét? Mi megbocsátunk.

A Király utasításai tiszták és félreérthetetlenek: ha megbocsátassz annak, aki vétkezett ellened, akkor a Király megbocsátja neked a bűnöket, amiket ellene tettél. Itt semmi helye a tárgyalásnak és az egyezkedésnek.

Minden más olyan, mint "Megbocsátok neki, ha..." nem igazi megbocsátás, csupán egyezkedés, és Isten ítélőszéke nem fog elismerni semmilyen olyan egyezményt, ami királyi hatalom vagy engedély nélkül köttetett.

A kérdés nem az, hogy meg kéne -e, meg tudunk -e bocsátani valakinek; az igazi kérdés az, hogy milyen döntést hozol ezzel kapcsolatban, megbocsátasz?




Isten kalandra teremtett bennünket


"[Isten akarta] hogy ismertté legyen most az egyház által [...] az Isten sokféle bölcsessége" Efézus 3:10


Te és én egy nagyszerű kalandra lettünk teremtve - ezért szeretjük a filmeket. A filmeknek története van, egy kaland amit végigkövethetünk. Ezért szeretjük az olyan sorozatokat, mint a Star Trek. Mi is szeretnénk „Eljutni oda, ahová még senki nem merészkedett”

Ez nem véletlen. Isten úgy alkotott bennünket, hogy vágyjunk a kalandra - az ő kalandjára. Isten minden hívőt hív, hogy csatlakozzon hozzá egy mentő akcióban, "hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet" (Lukács 19:10) és teljesítse a Nagy Küldetést.

Isten nem csak megteremtett erre a küldetésre, de veled együtt akarja végigcsinálni ezt a kalandot. Isten képviselője ebben a feladatban a Gyülekezet. A gyülekezetek gyülekezeteket plántálnak. A Biblia azt mondja: "[Isten akarta] hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt az Isten sokféle bölcsessége" (Efézus 3:10). Isten a Gyülekezetet választotta - nem kormányokat, vagy vállalkozásokat - hogy képviselje őt, beteljesítve a küldetést.

Nagyszerű ezekben a napokban élni. Ahhoz a generációhoz tartozunk, akinek még életében beteljesedhet a Nagy Küldetés. Amikor Jézus elhívta az embereket erre a küldetésre, az akkori tanítványainak ezt fizikai képtelenség volt beteljesíteni. Azokban a napokban, amikor Jézus elküldte őket szerte a világba, csak két módja volt a közlekedésnek: gyalog vagy szamáron.

Ma sokféleképpen utazhatunk. Emellett ott az internet is. Akár egy messzi törzsbeli emberrek is beszélgethetsz, miközben otthon ülsz a pizsamádban. Még soha nem volt ilyen valószínű, hogy a Nagy Küldetést beteljesedni lássuk, mint ma.

A világon élő összes ember közül, te olvasod ezt az áhítatot. Miért? Mert Isten használni akar. Úgy gondolod túl hétköznapi vagy? Te vagy az, akit Isten használni akar!

Minden gyülekezet olyan átlagos, mindennapi emberek által jött létre, mint te vagy én. A mi generációnk befejezheti azt, amit Isten 2000 éve kezdett, amikor elhívott a Nagy Küldetésre. Életünk legnagyobb kiváltsága lenne ebben részt venni.

Beszéljünk róla:

* Ha Isten egy küldetés betöltésére teremtett téged, miért gondolod, hogy túl átlagos vagy, hogy betöltsd?

* Mennyire fontos a Nagy Küldetés az életedben?




Tedd személyre szólóvá Isten Igéjét, hogy megváltoztassa az életed


"Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára." (Filippi 1:6)


Isten Igéje soha nem fogja megváltoztatni az életed, amíg nem hagyod, hogy személyessé váljon számodra. Nem a szomszédodnak szól, vagy a barátodnak, a házastársadnak, vagy annak az idegennek az utcán... Alkalmaznod kell Isten Szavát a saját életedre. A Biblia nem válik élővé, amíg nem válik a sajátoddá.

Hogyan teszed személyessé Isten Igéjét? Próbáld ki a "Tedd személyessé!" bibliatanulmányozó módszert. Bárki megteheti. Nincs szükséged semmilyen különleges eszközre vagy teológiai képzésre.

Csak egyszerűen tedd a neved a névmások vagy főnevek helyére a Szentírásban. Például, ha a János 3:16-ot szeretném személyessé tenni, valami hasonlót írnék: "Mert úgy szerette Isten Rick-et, hogy egyszülött Fiát adta, hogy ha Rick hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Vagy a Filippi 1:6 : "Aki elkezdte Rick Warren-ben a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára." Helyezd a neved a szövegbe, és ezáltal megerősítheted a hitedet és bátoríthatod magad.

Úgy is átírhatod az igeverset, mintha Isten közvetlenül hozzád szólna. Például így hangzik a Filippi 1:6 : "Én, aki elkezdtem egy jó munkát benned, Rick, el fogom azt végezni."

Tedd ezt, és a Szentírás sok-sok szakasza szó szerint könnyeket fog csalni a szemedbe. Elkezded majd úgy olvasni a Bibliát, mint Isten számodra írt szerelmeslevelét. Isten ajándékává válik számodra! A bibliaolvasás nem csak arról szól, hogy tudomást szerezz az Ige tartalmáról; hanem arról, hogy megismerd az Ige szerzőjét - személyesen!

Beszéljünk róla:

Tekintettél-e már valaha úgy a Bibliára, mintha az Isten szerelmeslevele lenne számodra?
Elhiszed, hogy Isten a Bibliát kifejezetten neked írta? Úgy kezeled a Bibliát és az Istennel töltött csendességedet, mint egy személyes beszélgetést és egy leckét az életre?
Hogyan fogod személyessé tenni, amit ma olvasol?
Becsületesség

„Adj nekem igazat, Uram, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok!” (Zsoltárok 7:9)
Chuck Swindoll mondja el az alábbi történetet egy férfiról, aki sült csirkét vásárolt magának és a vele lévő hölgynek. A kiszolgáló tévedésből a napi bevételt tette a sült csirke helyett a csomagba. Swindoll ezt írja: „Mikor a piknikező helyre értek, akkor vették észre, hogy egészen mást kaptak, mint csirkét: több mint 800 dollárt! A férfi ekkor váratlan dolgot tett: gyorsan visszatette a pénzt a papírzacskóba, visszaugrott az autójába, és visszament a gyorsétterembe. Addigra az üzletvezető már őrjöngött. »Mr. Becsületesség« kiszállt az autóból, besétált az étterembe, és rögtön hőssé lett. »Szeretném, ha tudná, hogy én egy csirkevacsorát kértem, és ezt kaptam helyette« – mondta. Az üzletvezető magán kívül volt az örömtől. Azt mondta: »Betetetem a képét a helyi újságba. Ön a legbecsületesebb ember, akiről valaha hallottam.« A férfi erre gyorsan így válaszolt: »Ó ne, kérem, ne tegye!« – majd közelebb hajolva ezt suttogta: »Tudja, a hölgy, akivel jöttem… nos… ő nem az én feleségem, hanem valaki másé.«” Pál ezt írja: „Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel…” (Efézus 6:14). Arról a bőr derékövről beszél itt, amit a római katonák hordtak a derekukon, mely védte ágyékukat, és melyen fegyvereiket, a tőrt és a kardot hordták. Ez az öv tartotta össze a katona tunikáját is, így az nem gyűrődött össze, és nem akadályozta a katonát a mozgásban. Amikor a lelki fegyverzetről van szó, a becsületesség véd meg téged, és tart össze mindent. Ha nem vagy feddhetetlen a nagy és kis dolgokban egyaránt, akkor el fogod veszíteni a csatát. Becsület nélkül minden darabokra hullik.




Éjjeli látás

„Ki az, aki köztetek féli az Urat… de … sötétségben jár…?” (Ézsaiás 50:10 AMP)

Isten békességet ígért nekünk, de nem szélcsendes vizeket vagy mentességet az élet problémáitól. A Biblia azt mondja, hogy lehet „félni az Urat, és mégis sötétségben járni és bajokat átélni”. Nézd csak meg a Bibliádat! a) Jób példás életet élt, mégis mindenét elvesztette. Meggyötörten és összezavarodva így kiáltott: „[Isten] eltorlaszolta utamat, nem mehetek tovább, ösvényeimre sötétséget borított” (Jób 19:8). b) Jeremiás, miután a lázadó népnek prédikált, akik megverték és bebörtönözték őt, ezt mondta: „Bárcsak… a szemem könnynek forrásává válnék! Éjjel-nappal siratnám népem megöltjeit” (Jeremiás 8:23). c) Pál olyan sokat szenvedett, hogy „az élete felől is kétségben volt” (2Korinthus 1:8).

A hit olyan, mint a film – a sötétben hívják elő. A sötét napok elérik, hogy úgy támaszkodjunk Istenre, ahogy egyébként nem tennénk. Az igazság az, hogy ha a hitünk soha nem volna próbára téve, akkor semmi sem késztetne arra, hogy keressük Istent, és közelebb kerüljünk hozzá. Edward Mote azt írja: „Amikor úgy tűnik, hogy a sötétség eltakarja az Ő arcát, változatlan kegyelmében nyugszom meg. Amikor körülöttem minden összeomlik, akkor Ő minden reményem és támaszom. Krisztuson, a biztos kősziklán állok, minden más talaj csak süllyedő homok.” Könnyű olyankor dicsőíteni Istent, amikor jó egészségben vagy, és a számláid be vannak fizetve. De amikor a világosság hirtelen sötétségbe fordul, akkor fedezzük fel, miből van a hitünk, és miben bízunk igazán. Ilyenkor fejlődik ki az éjszakai látásunk!



„Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat…” (Ézsaiás 45:3)

Néha Isten nem mondja meg nekünk, hogy miért, mert azt akarja, hogy tudjuk, ki. A 23. zsoltárban Dávid onnan indul ki, hogy így beszél Istenről: „Az Úr az én pásztorom”, majd Istennel kezd beszélni: „Te velem vagy”. Mi történt közben? Dávid megtanulta, hogy nem számít, milyen sötét az út, Isten ott van, hogy vezessen minket. Felfedezte, hogy jobb átmenni a völgyön Istennel, mint a hegytetőn állni egyedül. Isten nem mindig világítja meg az ösvényünket előre, de megígéri: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el…” (Ézsaiás 43:2). Amikor úgy érzed, hogy kimegy a lábad alól a talaj, vagy átcsapnak a fejed felett a hullámok, hivatkozz erre az ígéretre! Jóbnak sok megválaszolatlan kérdése volt, de amikor elkezdte megérteni a különbséget a magyarázat és a kapcsolat között, azt mondta Istennek: „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak” (Jób 42:5). Amikor nem találsz magyarázatot, bízz a kapcsolatban. Isten nem fog cserbenhagyni.

Ellentétben azzal, amit esetleg gondolsz, a sötétség nem mindig az ellenség műve. Néha ez Isten legjobb oktató eszköze. „… a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük… Amikor meglátták őt… szerfölött csodálkoztak magukban” (Márk 6:48-51). Úgy ismered meg az Urat, ha viharokon mész át vele. A zsoltáros azt mondja: „A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság” (Zsoltárok 139:12 Károli). Tehát ahelyett, hogy elfutnál a problémák elől, kérd Istent, hogy fejlessze ki az éjszakai látásodat, és mutassa meg neked a „a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat…”!



„…mindnyájan, akik tüzet szítotok, gyújtónyilakat gyártotok, saját tüzetek lángjába kerültök… kínok közé kell jutnotok!” (Ézsaiás 50:11)

Amikor Istentől rendelt a sötétség, amit megtapasztalsz, ne próbálj saját világosságot gyújtani: „…mindnyájan, akik tüzet szítotok, gyújtónyilakat gyártotok, saját tüzetek lángjába kerültök… kínok közé kell jutnotok!” Ábrahám úgy döntött, hogy saját tüzet gyújt, amikor Isten utódra vonatkozó ígérete nem valósult meg elég gyorsan. A várakozásba belefáradva úgy döntött, hogy kézbe veszi a dolgot, így nemzette Izmáelt, és ebből generációkon átívelő problémák lettek. Isten megígérte, hogy megszabadítja Izráelt, de Mózes nekilátott a maga módján intézkedni. Ez oda vezetett, hogy megölt egy egyiptomi rabszolga-felügyelőt, és a következő negyven évet a pusztában töltötte (2Mózes 2:11-15). Péter azt ígérte, hogy követi Jézust akár a börtönbe vagy a halálba is (Lukács 22:33), de mivel nem várta meg, míg utasítást kap, levágta egy ártatlan ember fülét.

Ha Isten tervének megfelelően vagy sötétségben, akkor nem kell félned, Isten át fog vinni rajta. Miért vagyunk ebben olyan biztosak? Mert a Biblia nagyszerű ígéreteket ad nekünk: „Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre…” (Zsoltárok 112:4), és „…Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás” (Zsoltárok 30:6). Az a negyven nap, amit Mózes a hegyen töltött egyedül, Illésnek a Hóreb-hegyen töltött ideje, vagy azok az évek, melyeket Pál az arab sivatagban töltött, nem kárba veszett tapasztalatok voltak, hanem Isten tervének részei. Jézus azt mondta: „Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el…” (Máté 10:27). Figyelj meg két dolgot ebben az igében:

1) A legnehezebb pillanataidban adja Isten a legjobb meglátásokat.

2) Az emberek meg fognak hallgatni, mert „kiérdemelted, hogy beszélhess”. Tehát maradj nyugton, és hagyd, hogy Isten olyan dolgokra tanítson, amiket csak a sötétben lehet megtanulni.




ISTEN SZERINTI FÉRFIAK ÉS NŐK

„Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról..." (5Mózes 6:6-7)

Egy nagy igehirdető egyszer ezt mondta: „Amikor nehéz idők jönnek, így kiáltunk: »lstenem, adj olyan férfiakat, akik megbirkóznak ezekkel a hegyekkel!« Válaszul Isten gyermekeket ad nekünk, és ezt mondja: »Tessék, az építőanyag!«" Gyermekeink építőanyagok, és nekünk Isten szerinti emberekké kell őket építenünk. íme, a Biblia tervrajza: 1) „Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked." Kedves szülő, ha te nem gyakorlód a szellemi alapelveket, gyermekeid sem fogják. Ha nem úgy élsz, mint ahogy „prédikálsz", szavaid süket fülekre fognak találni, és lá­zadó szíveket fognak teremteni. Nem kell tökéletesnek lenned, de hitelesnek igen! 2) „Ismételgesd azokat fiaid előtt". El kell mondanod, hangsúlyoznod kell, emlékez­tetned kell rá, világosan és egyértelműen kell fogalmaznod, be kell tanítanod, beléjük kell vésned. Nem alkalomszerűen vagy tétlenül, hogy „majd maguktól is rájönnek"! En­nek szándékos, alapos, aktív és ismételt folyamatnak kell lennie. 3) „beszélj azokról". Gyermekeid nem fogják csak úgy magukba szívni az igazságot. Beszélned kell róla, nem vallásoskodó hangon, melyet nem értenek, hanem természetes nyelvezettel, ter­mészetes módon, természetes helyzetekben, „beszélj azokról, akár a házadban vagy..." - otthon, az ismerős környezet biztonságában, „...akár úton jársz..." mindig kapóra jön a beszélgetés útközben a parkba vagy az iskolába, „...akár lefekszel, akár fölkelsz!" Figyelj oda a lehetőségekre, mert a tanításra alkalmas pillanatok előzetes bejelentés nélkül érkeznek. Carpe diem!* Azok a szülők, akik megragadják a napot, felfedezik, hogy Isten ellátta őket mindennel, ami ahhoz szükséges, hogy gyermekeiket Isten szerinti férfiakká és nőkké tudják formálni.

* Szakítsd le a napot! - latin szólás. Általában Élj a mának! Használd ki a pillanatot! jelentésben használják, de lehet pozitív töltete is, mint ahogy itt: Ragadd meg a kínálkozó alkalmat! jelentéssel.




Tanítsd meg gyermekednek az igazság melletti kiállás fontosságát! A gyermekek az életükben lévő fontos emberek véleménye felé hajlanak- legyen az jó vagy rossz -, mert szükségük van az elfogadásra. Kortársaik is így tesznek, és a kortárs csoportnak nagy hatása van rájuk. Ez nem jelenti azt, hogy a jó gyerekek a rosszak ellen, vagy az erkölcsös viselkedés a romlottsággal szemben - egyszerűen csak annyi, hogy gyermekek. Sala­mon, visszaemlékezve saját fiatalkori hajlamaira, ezt tanácsolja: „Fiam, ha vétkezők csábí­tanak, ne engedj nekik! Ha ezt mondják: Jöjj velünk... ne járj velük egy úton, ne lépj rá ös­vényükre!" (Példabeszédek 1:10-15). Az ember olyanná válik, amilyen társasággal tart, és ha gyermekeidnek ki kell állniuk Isten mellett a romboló hatásokkal szemben, akkor több területen is útmutatásra van szükségük. Első ilyen terület az igazi barátság értéke. Tanítsd meg nekik, hogy az igazi barátok a másik javát keresik, és hogy bárki legyen is az, aki veszélybe vagy bűnbe viszi őket, az nem barát. Második a következmények kikerül-hetetlenségének törvénye, „...amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet" (Galata 6:7-8). Azzal tudod megerősíteni a tanultakat, hogy nem mented meg őket tetteik következményeitől. Végül: a megfelelő példaképek. Megkérdőjelezhető jellemű rocksztárok és híres sportolók helyett mutasd be gyermekeidnek a Biblia hőseit, akik az istenfélelem, igazság és bátorság példaképei nyomás alatt is!



Tanítsd meg gyermekeidnek, hogyan reagáljanak megfelelően Isten útmutatására és helyreigazítására. Segíts nekik, hogy megértsék, Isten helyreigazítása nem jelent elutasítást. „Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel." (Példabeszédek 3:11-12). Ahhoz, hogy ezt meg tudják érteni, először tanítsd meg nekik, hogy megfelelő módon reagáljanak fegyelmezésedre. Azt a szabályt, amit te most nem tartatsz be, később mások fogják betartatni, sokkal nagyobb áron. De vigyázz, fegyelmezésed igazságos legyen, ne túlzott! Továbbá légy következetes! Ne engedd meg ma, amit tegnap büntettél. Ha ilyeneket mon­dasz: „Hányszor mondtam már neked?" vagy „Ha megint ezt csinálod, megjárod", azt je­lentik, hogy nem beszélsz komolyan, mivel sokszor figyelmeztetsz, mielőtt cselekednél. A fegyelmet érvényesíteni kell! Ne fenyegess, ha nem áll szándékodban végre is hajtani! Má­sodszor tanítsd meg, hogy megfelelő módon engedelmeskedjenek a tekintélyt képviselő személyeknek. „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett" (Róma 13:1). Ne beszélj lekicsinylően a rendőrökről, tanárokról, iskolaigazgatókról, lelkészekről stb. Ha így teszel, ez visszaüt rád és gyermekedre. Harmadszor: mondd el nekik szemé­lyes emlékeidet arról, hogyan szolgálták növekedésedet a helyreigazítások. Hadd tudják meg, hogy te sem vagy tökéletes; ez segíteni fog nekik megérteni, hogy a szülő is csak em­ber, és ez reményt ad nekik. „Ha apa és anya tanultak abból, amikor helyretették őket, ha elszúrtak valamit, akkor én is képes vagyok rá." Ha jó megválasztott időben elbeszélgetsz velük, az sokkal hatékonyabb, mint a szidás és „prédikálás"!



Tanítsd meg gyermekeidnek, hogyan tudják kezelni a kísértéseket! Mondd nekik, hogy számítsanak rá, és ne riassza meg őket az, hogy milyen gyakran támadnak mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága" (Jakab 1:14 Károli). Gyermekeid­nek tudniuk kell, hogyan kezeljék a kísértés két hatalmas forrását. Először a szexuális bűnök területén jelentkező kísértést. A televízió és az internet mindent - a normálist és a perverzét is - ugyanolyan elérhetővé teszi, mint az oxigén; olyan viselkedésmódok kipróbálására csábítva őket, amelyek rombolják az egészséget, a kapcsolatokat és az életet. Többre van szükségük, mint egy rövid, feszélyezett „madarak és méhecskék" beszélgetésre. Világosítsd fel őket idejekorán, rendszeresen és érthetően. „Fiam... színméz csepeg a más asszonyának ajkáról, és ínye simább az olajnál. De a végén keserű lesz, mint az üröm... Lábai a halál felé visznek, léptei a holtak hazájába tartanak... Messze kerüld el az ilyen nőt... Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed." (Példabeszédek 5:1-11). Salamon nyíl­tan beszélt erről gyermekeinek. Te is így tégy! Másodszor a függőségek területe. Salamon itt is pontosan fogalmaz: „Kinek jaj? Kinek fáj? Kivel veszekednek? Kinek van gondja? Kit vernek véresre hiába? Kinek zavaros a szeme? Azoknak, akik bor mellett mulatnak, és a fűszeres bort kóstolgatni járnak." (Példabeszédek 23:29-30). A függőségben élő ember élete nem szórakozás! „...végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera. Szemed za­varos dolgokat lát, te magad pedig össze-vissza beszélsz." (Példabeszédek 23:32-33). Ne engedd, hogy az ellenség félrevezesse gyermekeidet! Imádkozz hittel, vésd szívükbe Isten élet-változtató Igéit, higgy Istenben, és nézd, ahogy munkálkodik!



Tanítsd meg gyermekeidet a pénzkezelésre! Otthonod az az iskola, ahol pénzügyi alapis­mereteket tanítanak, tehát tanítsd meg nekik, hogy ha tisztelik Istent az anyagiakkal is, ak­kor azt Isten megjutalmazza. „Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid [bankszámláid]..." (Példabeszédek 3:9-10 NIV). Mielőtt fiadnak vagy lányodnak pénzt adnál, tanítsd meg, hogyan kezeljék azt felelősségteljesen, így elkerülhetik a „tékozló fiú betegség" tüneteit (Id. Lukács 15:11-32). A tékozló fiúnak nagyon sokba került a pénzhez való viszonyulása és annak rossz felhasználása. Add át gyermekeidnek a bibliai bölcsességet négy területen: pénzkereset, adakozás, vásárlás és megtakarítás - így kerülnek megfelelő helyzetbe Isten áldásaihoz. Tanítsd meg gyermekeidnek, hogy mit mond Isten Igéje a kölcsönről és a hitelezésről. A mai világban, melyet ravasz reklámok és könnyen kimeríthető, magas kamatot számító hitelkártyák uralnak, a gyermekeknek meg kell érteniük, hogy a pénzügyi döntéseknek következményeik vannak. Az az igevers, amely így hangzik: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól" (Példabeszédek 22:6), nem egy magányos állítás. Olvasd csak el a következő verset: „A gazdag uralkodik a szegényeken, és az adós szolgája a kölcsönadónak" (7. vers). Tanítsd meg, hogy ami elsőre a meggazdagodás gyors útjának tűnik, az a szegénységhez vezető biztos út lehet. Szok­tasd őket arra, hogy késleltetni tudják kívánságaik teljesítését addig, amíg már megengedhetik maguknak, amit szeretnének megkapni. Ne vállalj kezességet hiteleikhez! A Biblia azt mondja: „Ne tartozz azok közé, akik kezet adnak, és adósságért kezességet vállalnak! Miért vegyék el alólad fekvőhelyedet is, ha nem lesz miből fizetned?" (Példabeszédek 22:26-27).



Tanítsd meg gyermekeidnek a kemény munka értékét! A Navigator's alapítója, Lorne Sanny mosolyogva emlékszik vissza apja szavaira, melyek egész életét megváltoztat­ták: „Fiam, szokj hozzá!" Azok a szülők, akik azt hiszik, hogy jót tesznek gyermekeiknek azzal, ha hagyják, hogy elkerüljék a kemény munkát, becsapják önmagukat. Gyerme­kük így felelőtlenné, megbízhatatlanná válik, függő viszonyba kerül, alulképzett lesz, és végül neheztelni fog rád, amiért túl-kímélted. „Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít. Aki nyáron gyűjt, az eszes fiú, de aki aratáskor alszik, az szégyellni való." (Példabeszédek 10:4-5). Ha folyton megteszed gyermeked helyett, amit neki kellene elvégeznie, megbénítod fejlődését és kreativitását. A becsületes munkát Isten az ember boldogságához és testi-lelki növekedéséhez szükséges ellátmányként adja. Több ez pusztán anyagi kérdésnél, ez lelki dolog. A kemény munka jót tesz az embernek! „Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik" (Példabeszédek 13:4). Egy napon gyermeked meg fogja köszönni, hogy megkívántad tőle, hogy kivegye a maga részét a család életéből és elvégezze a rá eső házimunkát. Jövendőbeli férje vagy felesége szintén köszönetet fog mondani érte! Azt mondod: „De még olyan fiatalok, és annyi tanulnivalójuk és házi feladatuk van". Ha megtanulnak írni, olvasni és számolni, de nem tanulnak felelősséget és nem válnak éretté, annak az árát keserűen megfogják fizetni a jövőben. „Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát [felelősséget és munkát] hordoz" (Jeremiás siralmai 3:27 NAS). Amit fiatal korukban megtanulnak, annak egész életükben hasznát élvezik, mert Isten szerinti férfiakká és nőkké válnak!




RÁHÁB

„Hit által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a parázna nő…” (Zsidók 11:31)
A következő néhány napban vizsgáljuk meg a parázna Ráháb történetét, aki egy halálra ítélt társadalomban élt. Isten azt mondta Ábrahámnak: „Neked adom és utódaidnak… Kánaán egész földjét…” (1Mózes 17:8). Mivel Ráháb Jerikó falánál élt, bizonyos értelemben a végzet határán élt. Mi is itt élünk. Napjaink vezetői mindent elkövetnek, hogy megállítsák a nukleáris fegyverek elterjedését, mert ha rossz kezekbe kerülnek, elpusztíthatják az egész világot. A Biblia beszél egy tűzvörös lóról, a lovasának pusztító erejű fegyvere van, amely el tudja űzni a békességet a földről (ld. Jelenések 6:4). Lehet, hogy ez egy atomfegyver? Péter azt írja: „De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta lévő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!” (2Péter 3:10-12). Rettegnünk kellene emiatt? Nem, a régi rend haláltusája csupán egy új rend születésének vajúdása. „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik. Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon bennetek békességben.” (2Péter 3:13-14). Csodálatos ez, amit Isten tartogat megváltottainak!



„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr - : békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” (Jeremiás 29:11)


Míg mindenki más a harcra készült, Ráháb a megadásra. Ő valahonnan hallott arról, mi mindent tett Isten Izráelért; hogyan választotta szét a Vörös-tengert, hogyan fakasztott vizet a kősziklából, hogyan készített reggelit minden nap a pusztában, hogyan szárította ki a Jordán vizét. Ráháb talán nem volt elég bölcs, amikor a testéről volt szó, de bölcsebb volt a városában mindenkinél, amikor az életéről volt szó. Nem akart Isten ellen harcolni, mert tudta, hogy ebben a harcban nem győzhet. Ezért az ő számára a győzelemhez vezető út a megadás volt! Számodra is ez a helyes út. Csak ha hajlandó vagy az életed irányítását Krisztus kezébe tenni, akkor fog eljuttatni azokba az áldásokba, amikről mindig is álmodtál, amikre mindig is vágyakoztál, de nem tudtad, hogyan juthatsz el oda. Isten nagyszerű jövőt tartogatott Ráháb számára. Eltervezte, hogy ő lesz Dávid király, sőt a mi áldott urunk, Jézus egyik hőse. Ez ám az újrahasznosítás! Isten, aki szereti a lecsúszottakat és a felkapaszkodottakat is, ugyanezt megteszi érted is, nem számít, milyen lelkiállapotban is vagy ma. Olvasd csak el ezt: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem – így szól az Úr -, jóra fordítom sorsotokat… visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek benneteket.” (Jeremiás 29:11-14)


„…nem veszendő dolgokon… váltattatok meg… hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren… Krisztusnak a vérén.” (1Péter 1:18-19)

Amiben ő bízott, megállt, amiben mindenki más bízott, összeomlott. Miben bízott Ráháb? Az erkölcsösségében? Nem, a Biblia azt mondja róla, hogy prostituált volt. A nemzetiségében? Nem, hiszen pogány volt, ezért ki volt zárva az Ábrahámnak ígért áldásokból. Akkor hát miben bízott? Egy vörös fonálban! Milyen gyönyörű képe ez annak az erőnek és védelemnek, amit Krisztus kiontott vére nyújt nekünk. „…tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” Figyeld meg, Jézus vére megmentett a „hiábavaló életmódból”. Emlékszel még arra az időre, amikor az egyház cseppet sem érdekelt, mert lelked háborúban állt Istennel, Istennel, aki kieszközölte a békét közted és önmaga között? „Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett…” (Kolossé 1:21). Hogyan? „…úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által” (Kolossé 1:20). Azt mondod: „De én még mindig nagyon távol vagyok az Isten szerinti mércétől.” Mindannyian így vagyunk ezzel. Isten erre is készített megoldást: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1János 1:9). Amikor Józsué csapatai meglátták a vörös fonalat Ráháb ablakában, ez azt jelentette számukra, hogy Isten elfogadta őt. Ugyanezt jelenti Krisztus vére számodra.


„…aki csak kijön házad ajtaján… az maga lesz halálának az oka” (Józsué 2:19)

Ráháb biztonságban volt, amíg a házban maradt. Mielőtt Józsué elfoglalta volna Jerikót, két kémet küldött felderítésre. Ekkor találkoztak Ráhábbal, aki összebarátkozott velük. Ezért adtak neki egy vörös fonalat, hogy akassza ki az ablakába, így jelölve meg, hogy ez a ház „tiltott terület” a megszálló hadsereg számára. Figyeld meg azonban, milyen utasítást adtak Ráhábnak: „… aki csak jön házad ajtaján az utcára, az maga lesz halálának az oka”. Van ebben egy tanulság: ha hajlamos vagy késlekedésre, halogatásra: „Menj be a hit otthonába, amíg még van időd!” Ha eltávolodtál Istentől, az üzenet ez: „El ne hagyd a házat!” Íme két nagyszerű bibliai példa, ami bemutatja, milyen fontos Isten védelme alatt maradni: 1)„Vegyetek egy köteg izsópot, és mártsátok az edényben lévő vérbe, azután érintsétek meg az edényben lévő vérrel a szemöldökfát és a két ajtófélfát. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján!” (2Mózes 12:22). 2) „Pál azonban így szólt a századoshoz és a katonákhoz: »Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti sem menekülhettek meg.«” (ApCsel 27:31). Érted már az üzenetet? Maradj a gyülekezetben! Maradj meg Isten Igéjében! Maradj az imádság helyén! Maradj azoknak a társaságában, akik lelkileg építenek! Az idő későre jár, és a támadás túl nagy. „Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az” (Zsoltárok 91:1 Károli).