2017. szeptember 13., szerda

A bibliai világnézethez szokatlan bátorság szükséges

„Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass.” (ApCsel. 19:8)


Ha valaha is üzenetre volt szükséged ebben a mai kultúrában, akkor ez az: „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass.” Egy világban, amely tele van olyan gondolatokkal és hiedelmekkel amelyek Isten Igéje ellen vannak, Isten azt szeretné tőled, ha vennéd a bátorságot és kiállnál amellett, amit jónak és igaznak ismertél meg. Mert sokan felállnak és beszélnek neked a világnézetükről, gondolataikról nap mint nap. Te miért nem állsz fel és nem beszélsz arról, amiben te hiszel?

Ahhoz azonban, hogy bátran felállhass, tudnod kell, hogy mit hisz a világ és mi az az igazság, amiről Isten beszél. Ezt nevezik világnézetnek – a látást, amelyre a hitedet építed. Mindenkinek van ilyen világnézete. Ez egyfajta lencse, amelyen keresztül a valóságot szemléled. Az Instagram egy olyan online fotó megosztó alkalmazás, amelynek nagyon sok olyan filtere van, melyek segítségével olyanná varázsolhatod a képeidet, mintha csak egy kiállító teremben lennének. De ettől még ugyanaz a kép marad! Hasonlóan ehhez, minden ember használ olyan szűrőket, amelyeken keresztül szemléli és értelmezi az őt körülvevő világot. Részesei lehetünk ugyanannak az eseménynek, de ettől függetlenül különbözőképpen értelmezhetjük azt – éppen különböző világnézetünkből kifolyólag.

A világnézeted magában foglalja azt, hogy hogyan látod Istent, önmagad, másokat, a múltat, a jelent és a jövőt, a pénzt, az időt, vagy akár a jót és a rosszat. Életed minden területére hatással van. Valahányszor döntéseket hozol, minden alkalommal ettől függően döntesz: én így hiszem, ezért ezt fogom tenni. A világnézeted minden döntésedre hatással van.

Van azonban ezzel egy kis probléma is: nagy hatással lehet rád mások világnézete. Minden alkalommal, amikor valakivel beszélgetsz – egy világnézet is része lesz a kommunikációnak. Hatással van rád a szüleid, a barátaid, de akár egy reklám vagy egy újságcikk világnézete is. Nehéz egyensúlyt teremteni, hiszen mindenkinek saját világnézete van.

Ezért annyira lényeges és fontos, hogy a világnézetedet Isten Igéjére alapozd, amely az egyetlen igazság.

Egy felmérés adatai arról számolnak be, hogy az amerikai emberek 62 százaléka „mélyen spirituális” beállítottságúnak vallja magát. Amikor arról kérdezték őket, hogy ez a spiritualitás hogyan befolyásolja őket a döntéseik meghozásában, akkor 31 százalékuk válaszolta azt, hogy erkölcsi döntései azon alapszanak, amit éppen „jónak és kényelmesnek érzek”; 18 százalékuk mondta azt, hogy „ami éppen számomra a legjobb”; 14 százalékuk mondta azt, hogy „ami a legkevesebb konfliktussal jár”; de csupán 16 százalékuknál volt a döntésük alapja az „amit Isten Igéje mond.”

Mit jelent ez? Gyakorlatilag azt, hogy a legtöbb keresztyénnek, nem-keresztyén világnézete van. Lehetsz olyan keresztyén, aki ugyan a menny felé tekint, de ettől függetlenül még lehet egy olyan nem-keresztyén világnézeted, amelyet arra alapozol, amit a világtól tanultál és nem pedig arra, amit az Igéből.

Miért ennyire fontos, hogy bátran felállj és beszélj az igazságról? A Mt 10:32-33-ban ezt olvassuk: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”

Isten azt mondja, hogy állj ki az igazság mellett. Ez a kiállás azonban szokatlanul nagy bátorságot igényel, amely egyedül Isten Igéjének tanulmányozásából és megértéséből fakad.

Beszéljünk róla:

Mit gondolsz, mások szerint milyen a te világnézeted? Melyek azok a szavaid vagy cselekedeteid, amelyek alapján ezt mondhatják?

Mennyire növekedsz Isten Igéjének az ismeretében, hogy bátran kiállhass Isten igazsága mellett?


Gyülekezetünknek tükröznie kell a menny változatosságát


„Az én házam imádság háza lesz minden nép számára” (Márk 11:17.)

Isten szereti a különbözőséget. Ha nem hiszel nekem, nézz meg egy National Geographic magazint. Nézd meg, hogy milyen különböző embereket teremtett Isten szerte a világon. Isten nem klónokat gyárt. Soha nem lesz még egy olyan ember, mint te.

Mivel Isten szereti a különbözőséget, a gyülekezetünknek is szeretnie kell. Azt akarja, hogy minden nép, nemzet, nyelv ismerje Őt. A mennyben minden népcsoportból lesznek emberek. (Jelenések 7:9.) A gyülekezetünknek tükröznie kell a menny változatosságát. Jézus mondja a Márk 11:17-ben: „Az én házam imádság háza lesz minden nép számára.”

A Saddleback Gyülekezetnek Isten megkönnyítette, hogy tükrözze a menny változatosságát. Kaliforniába helyezett minket. Kaliforniában tíz millió bevándorló él.

Elérni a környezetünket azt jelenti, hogy visszatükrözzük annak változatosságát. 67 különböző nyelven beszélünk a Saddleback Gyülekezetben. Van 13 különböző Mandarin kiscsoportunk! A gyülekezetünk változatossága lenyűgöz minden egyes héten.

Nem minden gyülekezet kerül olyan környezetbe, ahol azt a változatosságot tükrözheti mint, amit a Narancs Vidéken találunk, de minden gyülekezet tükrözheti az ő környezetének változatosságát.

A te gyülekezeted tükrözi a környezetetek változatosságát? Tudnod kell, ez veled kezdődik. A Biblia mondja: „Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.” (1 Péter 2:1.) A vakbuzgóságnak nincs helye Isten családjában. A rasszizmus bűn. Ez ilyen egyszerű.

Isten azt akarja, hogy élvezd az életet!


"A gazdagoknak, akik a mostani világban sok vagyonra tettek szert, mondd meg, hogy ne hordják fenn az orrukat! Mondd meg, hogy ne olyan bizonytalan dolgokban bízzanak, mint a gazdagság! Inkább Istenben bízzanak, aki bőségesen megad mindent, amire szükségünk van, és ami örömünket szolgálja." (1Tim 6,17 Egyszerű ford.2006)

Lehet, hogy mostanában sok minden nyomaszt téged a gazdasági helyzet miatt, de Isten továbbra is azt akarja, hogy élvezd az életet.

Ő nem akarja, hogy öröm nélkül élj. Máté apostol három évet töltött Jézussal, és azt írta: "[Jézus] eljött, és élvezte az életet" (Mt 11,19 PH - szabad fordítás).

Mint keresztény, élvezheted az életet, mert a tudatod tiszta. Élvezheted az életet, mert biztonságban vagy Isten szeretetében. A gyülekezetben is lehetsz vidám, boldogan nevethetsz. Élvezheted olyan barátok társaságát, akik nem akarnak téged manipulálni - mert lassan kezdenek Jézushoz hasonlatossá válni, azaz megtanulják, hogy mások érdekeit vegyék figyelembe.

Sajnos sok ember nem akarja beengedni Istent az életébe, mert attól fél, hogy Isten bármi élvezetes dolog feladására kényszeríti őt.

Más szavakkal, azt gondolják, hogy kereszténnyé lenni egyenlő azzal a bejelentéssel, hogy a bulinak vége. Azt hiszik, lelkinek lenni nagyon szánalmas. Az emberek tombolva keresik a szórakozást, de ez azt jelenti, hogy a csökkenő hozadék törvénye szerint élnek. Több időt, több pénzt, több energiát tesznek bele a dologba, de egyre kevesebb izgalmat kapnak. Körbenézve azt kérdezik: "Még mindig jól szórakozunk?"

A félelmet igazsággal győzheted le, és az igazság így szól: Isten "bőségesen megad mindent, amire szükségünk van, és ami örömünket szolgálja" (1Tim 6,17b).

Isten azt akarja, hogy élvezd az életet!
A hordozó közösségekért.



A mai nap imádsága:

Urunk, Istenünk! Segíts minket, hogy általad egymásra találhassunk és Benned békességet, s érted értelmet nyerjen életünk minden pillanata! Ámen.


Uram, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait . Zsolt138,8b

Azt gondolták, s gondolják manapság is sokan, hogy a tudományos technikai fejlődés, az ismeret gyarapodása egyre inkább nyilvánvalóvá teszi: az Istent az emberek az ismeretlentől való félelmükben találták ki. Azt gondolhatnánk, hogy igénk a mai felvilágosult ember számára titkos üzenetet hordoz, de hogy a régiek számára is ismételni kellett: az Isten az Isten... ezt már nehezebb elképzelnünk. Pedig az Istenismeret nem attól függ, mi van a fejünkben, hanem attól, hogy mi van a szívünkben. Hiába nézegetem kedvenc honlapjaimon a legújabb computerek számítási teljesítményeit, hiába csodálom az űrkutatás, a génsebészet, a nanotechnológia napról napra emelkedő eredményeit, ettől még boldogabb nem leszek, legfeljebb tájékozottabb. Márpedig a boldogságra, a harmóniára szükségem van, mert enélkül vegetatív lény vagyok.

"Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten!" - kiáltja majd háromezer év távlatából a zsoltár írója. Egyéni megtapasztalását meg kell osztania a közösséggel, hiszen ha nem teszi, akkor az egyik alapvető emberi tulajdonságát tagadná meg: a kommunikációt. A kommunikáció, a latin communio, közösség szóból származik. Belénkplántált vágy, hogy a másik emberrel egységbe kerüljünk. A legkisebb közösségtől férfi és nő kapcsolatától kezdődően, a családon és nemzeten át egészen az embervilág milliárdos családjáig. Így olvashatjuk az Apostolok Cselekedetei c. könyvben is: "Hiszen egy vérből teremtettünk mindnyájan!" S tudjuk, hogy ez nem csak a Dzsungel könyvének igazsága... Mára azonban nem csak az őserdők fogyatkoznak rohamosan, hanem azoknak a száma is, akik könyvet fognak a kezükbe... Jó könyvet, előbbre-vivőt, bölcsességre tanítót. A könyvek mesélnek, a ma embere pedig nem tud sem mesélni, sem mesét hallgatni. Ahhoz ugyanis, hogy mesélni tudjunk, az életet nemcsak valóságában kell látnunk, de valódiságában is kell megélnünk. Tessék megnézni azokat a fiatalokat, akiknek nem meséltek a szülők, a nagyszülők vagy akik nem mesélhették el a családban, nemcsak azt, hogy mi történt velük óvodában, iskolában, a világban... azok hogy menekülnek a diszkók csillogásába, hogy azután a hangerő és a különböző drogok által keltett álomvilágban néhány órára jól érezzék magukat.

Ők még nem tudják, mert nem tudhatják, hiszen a szívük mással van tele, hogy az emberlét legnagyobb ajándéka nem az én, az ego határtalan tobzódása, hanem a találkozás. Ha beszélgetünk valakivel, s nem úgy megyünk tovább, hogy mindketten gyarapodtunk és erősödtünk a találkozásból, akkor az nemcsak időfecsérelés volt, hanem energia-pazarlás is. Az Istentől kapott életerő elfecsérlése... Hányan fecsérelik el fölöslegesen? Nagyon sokan, de évente egymillióan biztosan, hiszen ez az öngyilkosok világstatisztikai száma...

Mit üzennek a zsoltáríró szavai: az Isten az Isten. Ő alkotott minket, az övéi vagyunk... de hogy övéivé válunk-e, erre választ csak a személyes életünk Isten-adta néhány évtizede adhat...


Életünk ideje...

A mai nap imádsága:
URam! Életem ideje kezedben van... Légy hozzám kegyelmes, hogy ne tékozoljam el a nekem elkészített lehetőségeimet, s szolgálni tudjak Neked, s másoknak! Add, hogy a nehézségek ellenére is kitartsak Melletted, s mindvégig küzdeni tudjak mindazért, s mindazokért, amiket/akiket életem részévé tettél! Ámen

    

Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.
Zsolt 90,10

Mi az élet értelme? Nem csak fiatalon keressük, s hisszük el a legfurcsább válaszokat, de megélve az életet, "elmajszolgatván kenyerünk javát" - ahogyan a régiek mondták -, egyre gyakrabban feltesszük magunknak a kérdést: "Tényleg, mi az értelme ennek az egésznek?"

Az emberek idővel megfáradanak... ez nem kritika, hanem tény. Nem a munka fárasztja őket, hanem annak értelmetlensége, ha hiányzik belőle az alkotás öröme, nem a feladatok gyötörnek, hanem a sok-sok megtapasztalt igazságtalanság! S ha ehhez hozzávesszük testünk természetes elöregedését, akkor különösen is égető a kérdés: "Minek ez a 70-80 esztendő, telve hiábavalósággal?"

Bizony, az idő könyörtelenül behatárolja létünket. Kinek mennyi adatik belőle - a Gondviselő Isten titka, de azt jól tudjuk, hogy a kevésből is sokat lehet előhozni, s sokat is könnyen el lehet fecsérelni. Az istenadta idő nagyszerűsége, hogy az előttünk álló kevés mindig többnek tűnik, mint a mögöttünk lévő sok, hiszen ami előttünk van az telve van még a megismerhető ismeretlennel, s ennek különleges az izgalma! Ha megértem az unokám érettségijét, akkor szeretném még megérni azt is, hogy "lediplomázzon", s ha az is megvan, akkor komolyan egyezkedünk még a JóIstennel, hogy legalább a házasságát és ha lehet, akkor a dédunokánkat is megláthassuk... Bölcs nyugállományú belgyógyász barátnőnk mondta egyszer: "Ki akar száz évet megélni? Hát az, aki megérte a kilencvenkilencet!"...

Ha nem lenne véges az időnk, s nem lenne véges az erőnk, ha nem lennénk testben csak lélekben, akkor bizonnyal nem tapasztalnánk meg sok-sok mindent a szenvedés és öröm számtalan árnyalatában. Célokat tűzünk ki magunknak, hogy azokat elérve boldog pillanataink legyenek, és segítünk másokat, hogy megélhessük: felelősséggel teremtettünk bele a világba, az emberi közösségbe. Lehet tagadni a közösséget, de aki tagadja, az az élet lényegét tagadja meg. Aszkétikus félrevonulás vagy közösségellenes elméletek mögé önkéntes száműzetésbe menekülés nem az Isten útja, de valójában az emberé sem...

Valljuk be, a rendelkezésre álló időnk nem sok -, de nem is kevés! Kevésnek akkor tartjuk, ha csak magunknak éltünk, soknak akkor érezzük majd, ha másokért éltünk. A választás szabadságát mindannyian megkaptuk, rajtunk múlik mit kezdünk vele: ha jól választunk, akkor az áldásos/üdvös életet hoz számunkra, ha rosszul, akkor gyötrődést, mert életünket végigkíséri a keserű hiányérzet...



Igazság - hűség...


A mai nap imádsága:

Uram! Add Uram, hogy érthessem igazságodat, s megmaradhassam abban a hűségben, amire elhívtál. Áldd meg mindazokat, akik segítenek engem ebben, s add, hogy magam is minden napon Szereteted eszköze lehessek! Ámen.

   

Mert az ÚR igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik.
Zsolt 33,4

Igazság és hűség... ez a kettő minden szépségnek az alapja. A "szép" élet sem képzelhető el más alapon, bár sokan vélekednek másképpen a szépségről, s számukra ha valami igazságtalan, vagy hűtlen, az is értéket képvisel. Manapság, amikor minden második garázsban "hiteliroda" nyílik, különösen is fontos az értékről beszélni. Az értéktelen élet csábítása óriási, ezért is adósodnak el felelőtlenül az emberek. Elég, ha megcsörren a lízing-autó slusszkulcsa, vagy a "könnyű munka - nagy fizetés" délibábja kecsegtet - a baj hamar megvan. Az értéktelenségekért értékeket dobnak félre az emberek...

Az ÚR igazsága, hűsége meghatározza az egész világ menetét. Senki miatt nem változtat Isten a garavitáció vagy a "bűn következménye a büntetés" örök törvényein. Hiszen amit megszabott, elrendelt, létrehozott, arra Ő maga modta a teremtéstörténetben: "Mindez jó, igen jó." Kár, hogy az ember, amit az Isten igen jónak tart, arra következetesen azt mondja: Nem jó! Nem jó az Isten rendje, mert terhes annak hordozása, nem jó az élet,mert az Isten azt akarja, hogy imádjuk őt... Hogy valójában mit akar az Isten, azt az emberek 75%-a nem is érti (Magvető példázta), mert ő nem véresáldozatot (értsd: fogvicsorító-mosolyos istenesnek tűnő életet) kíván az embertől, hanem azt, hogy gyümölcsöt teremjen. A gyümölcstermés alapja pedig az igazság.

Annak igazsága, hogy ne csak kapjak, de adjak is, annak igazsága, hogy ne csak élvezzem a közösség védelmet, de magam is tegyek a közösségért, annak igazsága, hogy ne csak kívánjam, hogy engem szeressenek, de igyekezzem magam is szeretni. Ahogyan férfi és nő kapcsolata nem képzelhető el hűség és igazság nélkül, ugyanúgy nem lehet hűség és igazság nélkül tartós kapcsolatot fenntartani az Istennel sem. A mi cselekedeteinknek értékálló maradandóságát az adja, hogy Ő már cselekedett a múltban, s cselekszik a jelenben is. Gondot visel rólunk és szeretteinkről, s többet és jobbat ad nekünk mint ahogyan mi azt kérjük vagy megérdemelnénk... Ezért együtt sóhajtani a zsoltáríróval nem muszájos felvállalás, hanem őszinte hitvallás, hogy jó nekünk az Isten közelében...


Őszinteség...

A mai nap imádsága:
Uram! Segíts, hogy Hozzád találjak! Ámen

"Napjaink olyanok a földön, mint az árnyék: nincs állandóságuk." "Tudom, Istenem, hogy te a szíveket vizsgálod, és gyönyörködsz az őszinteségben.
1 Krónikák 29,15b és 17a

Bizonyos kor, és/vagy tapasztalás után mindenkit megérint az idő múlása, s abbéli szomorúsága, hogy az elmúlt dolgok visszahozhatatlanok, csak az emlékük marad, amely nyugtatóan simogat vagy - rossz esetben - kínoz. Állandóságunk utáni vágyunkat, kitartásunkat sok minden próbára teszi. Az állandó kihívások folyamatos flexibilitást követelnek, így aztán nincs két egyforma napunk, minden munkánk más és más. Ha pedig rutinból akarjuk megoldani életünk nem éppen "bagatell-ügyletekbe" sorolható feladatait, akkor gyakran hibázunk. "Na ja!" - sóhajtunk nagyokat -, "Nem vagyunk gépek!" S amilyen gyorsan végigszalad az árnyék a földön, olyan gyorsan múlik el életünk is. Minél későbbre jár az "idő", annál hosszabb, nyomasztóbb az árnyék...

Isten az őszinteségben gyönyörködik, úgy is mondhatjuk tehát, hogy az őszinteség Őelőtte kedves... S gyorsan hozzá kell tennünk: nekünk pedig hasznos. Az őszinteség nemcsak Istennel való kapcsolatunk alapja, de embertársainkkal való viszonyunknak is alappillére. Hidat csak úgy verhetünk, ha az őszinteség, s a bizalom pillérei ott állnak a kapcsolatban. Miért van mégis az, hogy nem az őszinteség, hanem ennek az ellenkezője, a hazudozás, a félinformációk, a csúsztatások a meghatározók az emberi kapcsolatok többségében?

A legfőbb ok a félelem. Félünk. Nemcsak a jövőtől, az elmúlástól, de félünk a sikertelenségtől, az egyedülléttől, félünk az egzisztenciális szorongattatásoktól, s még számtalan dolog miatt aggodalmaskodunk. Mindezek miatt telve életünk pótcselekvésekkel, bűnökkel és fájó mulasztásokkal. A megoldást - sokan úgy hiszik - keresni kell... A hívő ember tudja: Nem keresni kell az Istent, hanem elfogadni Őt...



Tisztaság...


A mai nap imádsága:

URam! Segíts, hogy minden nap Rád tudjak figyelni! Add, hogy megújuljak erőd által, s életemet tisztaságban, szeretetben és igazságban tudjam vezetni! Ámen


Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!
Fil 4,8

"Mocskos világ!" - sóhajt fel beszélgetőpartnerem, majd újabb nagy levegőt véve folytatja panaszáradát... Tényleg mocskos. Így is, meg úgy is. A civilizálatlanság rikító jelei úton-útfélen: eldobott csikkek ezrei a legszebb környezetben, járókövekre tapadt rágógumik, törött sörösüvegek még az úttest közepén is - minek is folytatnám? Magyar valóság. Ahogyan az is, hogy részegek kötekednek a békés járókelőkkel, mígnem egyszer emberükre nem akadnak. Kényszerűen fültanúi vagyunk primitív, vulgáris "párbeszédeknek" - vonaton, buszon, aluljárókban. Tényleg elszomorító akusztikus környezet! Ártatlan-tekintetű kisgyermekek tágranyílt szemmel (no meg füllel) szívják magukba ezt a szép 'kultúrát'... Tényleg igaz a megállapítás: Mocsok egy világ ez a mostani...

Pedig nem ilyennek teremtette az Isten! Szépnek, s igen jónak, s még most is az lenne(!), ha az ember nem istentelenedett volna el benne - ennyire. Az elistentelenedés ugyanis érzéketlenséget jelent. Ha hiányzik a készség, ami minden körülmény között lehetővé teszi, hogy az ember észrevegye a jót és meglássa a dolgok/történések harmónikus rendjét, akkor pusztul a környezet, s kárhozódik a lélek... Isten azonban jól megteremtett minket, bármennyire is elhajlunk rendjétől, szívünk mélyén feledni sosem tudjuk a tisztaságot, az igazságot, a szív az utolsó dobbanásáig vágyakozik a nemesre, a felemelőre; egyszóval kívánja a szeretetet, mert arra teremtetett, hogy szeressen és szeressék.

Manapság - talán éppen azért, mert szappanbuborék-biztonságú modern világunkban mindenki annyira biztos a dolgában, s azt hiszi létezhet ő a többiek nélkül is -, alig akadnak olyanok, akik példaértékűen nemesen, s önzetlenül gondolkodnak és cselekednek. Mindenki a maga pecsenyéjét igyekszik sütögetni a köz tüzénél, s igyekszik kovácsolni a maga szerencséjét... Választások előtt ez mindig jelesül megmutatkozik: plakátokról mosolyognak ránk olyanok, akikről jól tudjuk: nem a közéletben - máshol(!) - lenne a helyük... "De, hát ilyen a világ!" - nyugtatgatjuk magunkat...

Pedig ha nincsenek tiszta-lelkű fiaink és lányaink, akiknek az időnként meg-megcsillanó történelmi lehetőségek idején helyükön van a szívük és az eszük is, akkor bizony tovább romlik ez a megbomlott világ! Sokan gondolják úgy, más a közélet és megint más a magánélet. Pedig ez nem így van, hiszen nem egy publikus félből és egy privát félből áll össze az egy ember, hanem ugyanaz az ember dönt a köz asztalánál és a családi asztalnál is. Ezért, aki hitvány a magánéletében, az hitvány a hivatalában is! Aki nyugodt lélekkel tart szeretőt a felesége mellett, türannosza a családjának, az nyugodt lélekkel zsebreteszi a kenőpénzzel teli borítékot is...

Aztán amikor jön az ősz, s hervad az (ember)élet, amikor kiderül, hogy az egykor volt sikerek és "nagy húzások/bulik", az érdek haverok élete is mind megsárgul, s akikre számíthatna még az ember, azoknak is már rég lehullott az élet-levele, akkor jön a fájdalmas felismerés: tisztátalanságnak, szeretetlenségnek, tisztességtelenségnek, nemtelenségnek és hazugságoknak - hosszútávon - semmi hozadéka nincs, csak a fájdalom. Ezért kell(ene) figyelembe venni az ÚRIsten szavát, amikor az őszi szélben a fülünkbe súgja az élet titkait...


Vezetés..

A mai nap imádsága:

URam! Vezess, hogy el ne tévedjek! Ámen

Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik hozzáértéssel és okosan legeltetnek benneteket.
Jer 3,15

"Adok pásztorokat"... no, és pásztornőket! Tény ugyanis, hogy honi Evangélikus Egyházunk aktív lelkészi karának pontosan egyharmada nő - tendencia emelkedő -, ami annyit tesz, hogy nélkülük bizony igencsak komoly munkaerőgondokkal kellene megküzdenünk! Korábban - még száz esztendeje sincs - elképzelhetetlen volt protestáns egyházakon belül a nők lelkészi szolgálata, de a huszadik század különös, megdöbbentő, nemkülönben tragikus történései kész tények elé állították nemcsak az egyháziakat, az egész világot...

Akárhogyan is közelítjük meg egy közösség vezetésének problematikáját, mindenféleképpen komoly kihívásokba ütközünk. Élére állni valamilyen mozgalomnak, eseménynek viszonylag könnyen és gyorsan lehetséges, de vezetni, azaz célba juttatni már igencsak bonyolult vállalkozás! Ha csak a politikai életre vetünk egy pillantást, hamar kiderül, a sok-sok itthoni és külföldi tanácskozásnak igazából nem sok kézzelfogható eredménye van! (Lehet ez ellen tiltakozni, de a történelem másra tanít: a háborúkat is mindig béketárgyalások előzték meg!)

Ha a világi vezetés ennyire bonyolult - s a világban ott van a kikényszerítő (segéd)erő az állami joghatalom képében - akkor mit mondhatunk az egyházi vezetésről? A hit ugyanis elsősorban az önkéntesség és az intimitás dolga, s az önkéntesektől követelni nem, csak kérni lehet, s azt is szépen, szelíden illik eszközölni... Nos, kész csoda, hogy az Egyház a sok-sok emberi gyarlóság ellenére még mindig létezik! Ha csak a 12 apostolt nézzük, rögtön kiderül, hogy nemcsak Júdás volt az áruló, hiszen szétszéledtek mindannyian, sőt a fogadkozó/esküdöző Péter is háromszor tagadta meg Mesterét, mire megszólalt a kakas!

Mai egyházi vezetőknél sincs ez másképpen - a média pedig előszeretettel foglalkozik az ilyetén botrányokkal... Jeremiás idejében sem volt ez másképpen... Az alkalmatlanság, a korrupció átjárta az egész népet, beleértve a kultuszi elöljárókat is! Hozzáértő pásztorok, akik "füves legelőkre és csendes vizekhez" vezették volna a nyájat, akkortájt is alig-alig akadtak -, sajnos ma sincs ez másképpen.

Az evangélium ma is az, ami régen volt: Isten nem hagyja egyedül az embert, s elküldi a Jó Pásztort, Aki ismeri az övéit, s aki (fel)ismeri Őt, s (meg)hallja az Ő szelíd, hívogató hangját - az követi Őt. Mindegy hogyan, vezetőként vagy vezetettként - ha el akarunk jutni a Célba -, akkor Őreá kell figyelnünk...
A BARÁTSÁG ÁLDÁSA

„... teérted áldott meg engem az Úr." (1Mózes 30:27)

Van egy alapelv a Bibliában, amit meg kell tanulnod, ha élvezni akarod mindazt a jót, amit Isten az életedre tartogat: az áldásokat a megfelelő kapcsolatok hozzák! A Biblia azt mondja: „Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz..." (Példabeszédek 13:20). Az ígéret Földje elfoglalásának története azt tanítja nekünk, tartozhatunk olyan emberek társaságához, mint Józsué és Káléb, akkor bejuthatunk oda, és elfoglalhatjuk azt, de tarthatunk olya­nokkal is, mint a tíz kém, akik mindebben nem hittek, és meghaltak a pusztában. Amikor József Potifár házába került, nagyszerű áldásokat is hozott magával. Amikor a fáraó palotájába került, az az egész nép felvirágzását hozta el. Amikor Jákob haza akart térni saját családjához, apósa, Lábán, ezt mondta: „Kérlek, maradj... mert mindabból, amit tapasztaltam, rájöttem, hogy teérted áldott meg engem azúr." A filippi gyülekezet hosszú ideig volt munkakapcsolatban Pál apostollal az evangélium terjesztésében. Ők támogatták az apostolt anyagilag, Pál pedig a lelkiekkel szolgált feléjük. Azt írja: „Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig" (Filippi 1:3-5). Mi volt a jutal­muk? Pál azt mondja: „mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben" (Filippi 1:7). A kegyelem egyszerűen annyit jelent: „mindaz Istentől, amire valaha szükséged lehet, bármilyen helyzetben, amivel csak szembe kell nézned". Milyen csodálatos! Pál Jézustól kapta, a filippibeliek pedig Páltól. Tanuld meg felismerni azokat, akik Isten áldásaiban járnak, és kerülj hozzájuk olyan közel, amennyire csak tudsz! Az áldások a kapcsolatok által érkeznek!


Elvégezni a dolgokat


„Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől!” (Jakab 1:5)

A nagy feladatok könnyen leterhelnek minket, és a túlterhelt emberek ritkán végzik el a dolgokat. Kérd hát Istent segítségét, és alkalmazd ezt az öt elvet:

1. Koncentrálj a feladatra! A siker titka az, hogy minden tettünknek legyen súlya; legyünk céltudatosak. Az ilyen összpontosítás segít abban, hogy semmi olyat ne tegyél, amit később megbánnál, mert ez irányít téged, és a legtöbbet hozza ki az adottságaidból és a lehetőségeidből. Ha tudod, hogy valamihez van tehetséged, energikus és aktív vagy, de mégsem látsz konkrét eredményeket, akkor valószínűleg az összpontosítás hiánya a problémád.

2. Állíts fel fontossági sorrendet! Ha a teendőinket nem rangsoroljuk fontosságuk szerint, akkor a feladatok fogják magukat sorrendbe állítani a sürgősségük szerint. És ha a sürgősség irányít a fontosság helyett, csökkenni fog a hatékonyságod. Ahelyett, hogy aktiválná a tehetségedet, megfoszt a legjobb lehetőségektől, amikor használhatnád.

3. Rendszerezd a dolgaidat! Készíts időbeosztást, jelölj ki határidőket, és tartsd magad hozzájuk! A legnagyobb hazugság, amit magunknak mondunk, az, hogy „majd később megcsinálom”.

4. Add ki másoknak a képességeik szerint! Ha egy nagy feladatot kisebb feladatokra osztasz, jobban látni fogod, milyen emberekre lesz szükséged a megvalósításához. A legfontosabb lépés egy nagy dolog megvalósításában az, hogy meghatározzuk, ki lesz a csapatban. Jézus 3 és fél évet töltött 12 ember tanításával, és azután feladatokat bízott rájuk. Ők pedig elvégezték a munkát!

5. Csapatmunkával valósítsd meg! Ha meg is teszed azt, hogy egy feladatot lebontasz, gondosan kidolgozod a stratégiát, és nagyszerű embereket toborzol, még mindig szükséged lesz egy fontos tényezőre a sikerhez. Csapatmunkára! A csapatmunka az a ragasztó, amely mindezt össze tudja fogni.


Megbecsült, de nem felmagasztalt


„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van.” (2Korinthus 4:7)

Amikor Isten elhív valamire, az azt jelenti, hogy nagyobb felelősségre lettél elhívva. Jézus azt mondta: „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon” (Lukács 12:48). És valahol itt romlanak el a dolgok. Azt hisszük, hogy az elhívottak más anyagból vannak, mint a többiek. Tévedés! Az, hogy valaki hatalmas erővel tud imádkozni, vagy nagyszerűen hirdeti az igét, nem jelenti azt, hogy nincsenek harcai bizonyos területeken. Lehet, hogy nem látjuk küzdelmeiket, de attól azok még valóságosak. Figyelmesen meg kell tudnunk különböztetni a kincset az edénytől. Ha vezető vagy, soha ne engedd senkinek, hogy azt higgye, te vagy a kincs. Tartsd ellenőrzés alatt az egódat! Pál azt mondja: „Ez a kincsünk … van”, nem pedig azt, hogy mi vagyunk a kincs! Nézzünk szembe vele: Isten olyan embereket használ, amilyeneket mi nem használnánk, mint mondjuk Ráháb, aki Jerikó piroslámpás negyedében dolgozott. De amikor az a nő Istenbe vetette hitét, Isten felhasználta őt arra, hogy megnyerje Jerikó csatáját, aztán még Krisztus családfájába is bekerült. És mi van Jeftével, aki házasságon kívül született, a családja elutasította, és egy barlangban élt a szedett-vedett zsoldosaival? Isten őt használta fel, hogy megszabadítsa Izráelt, és ő lett a nemzet legfiatalabb bírája. Nem elképesztő a kegyelem? Isten arra specializálódott, hogy törött edényeket javítson meg. Fogja azokat a dolgokat, melyek nem termékenyek – egy nem működő házasságot, problémás embereket – és megtanítja nekik, hogyan lehetnek győzelmesek és gyümölcsözők az Ő szolgálatában. Ha ezt tudjuk, az erőt és kitartást ad ahhoz, hogy szembenézzünk bármivel, ami jön, mert tudjuk, hogy ha Isten belénk helyezte a kincset, akkor azt Ő megbecsüli, megvédi és felvirágoztatja.

MINDKÉT VILÁG LEGJAVA

„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van..." (János 3:36)

Azt mondják, a gazdag angol Fitzgerald bárónak csak egyetlen gyermeke volt, egy fiú. A gyermek édesanyja meghalt a fiú tizenéves korának elején. Sajnos a fiú is fiatalon halt meg. Időközben Fitzgerald jelentős vagyonra tett szert, és megszerezte Európa legnagyobb mestereinek műveit. Halála előtt Fitzgerald határozott utasításokat hagyott arra nézve, hogy műkincsgyűjteményét el kell árverezni. Leendő vevők hatalmas tömege gyűlt össze erre az eseményre. Ott volt közöttük sok híres múzeum kurátora és magángyűjtők is, akik mind igyekeztek ajánlatot tenni. A műtárgyakat még az aukció megkezdése előtt meg lehetett tekinteni. A festmények között volt egy, amely nagyon kevés figyelmet kapott. Gyenge minőségű volt, egy ismeretlen helyi festő műve. Történetesen Fitzgerald egyetlen fiáról készült portré volt. Az árverés kezdetén a kikiáltó felolvasott egy részletet Fitzgerald végrendeletéből, amely egyértelműen azt az utasítást tartalmazta, hogy először „szeretett fiam" képe kerüljön árverésre. Szerény minősége miatt a festmény nem kapott ajánlatot - egyet kivéve. Az ajánlattévő egy öreg szolga volt, aki segített a fiút felnevelni, és nagyon szerette őt. A festményt kevesebb mint egy fontért vette meg. Ekkor a kikiáltó megállította az árverést, megkérte a jelenlévő ügyvédet, hogy ismét olvasson fel a végrendeletből. A tömeg elnémult, ahogy hallották a következő sorokat: „Bárki vásárolja meg a fiamat ábrázoló festményt, ő kapja a teljes gyűjteményemet - az árverésnek vége!"

Krisztus: nélküle semmid sincs. De Vele tiéd mindkét világ - a jelenvaló és az eljövendő - legjava.