2017. szeptember 13., szerda

A BARÁTSÁG ÁLDÁSA

„... teérted áldott meg engem az Úr." (1Mózes 30:27)

Van egy alapelv a Bibliában, amit meg kell tanulnod, ha élvezni akarod mindazt a jót, amit Isten az életedre tartogat: az áldásokat a megfelelő kapcsolatok hozzák! A Biblia azt mondja: „Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz..." (Példabeszédek 13:20). Az ígéret Földje elfoglalásának története azt tanítja nekünk, tartozhatunk olyan emberek társaságához, mint Józsué és Káléb, akkor bejuthatunk oda, és elfoglalhatjuk azt, de tarthatunk olya­nokkal is, mint a tíz kém, akik mindebben nem hittek, és meghaltak a pusztában. Amikor József Potifár házába került, nagyszerű áldásokat is hozott magával. Amikor a fáraó palotájába került, az az egész nép felvirágzását hozta el. Amikor Jákob haza akart térni saját családjához, apósa, Lábán, ezt mondta: „Kérlek, maradj... mert mindabból, amit tapasztaltam, rájöttem, hogy teérted áldott meg engem azúr." A filippi gyülekezet hosszú ideig volt munkakapcsolatban Pál apostollal az evangélium terjesztésében. Ők támogatták az apostolt anyagilag, Pál pedig a lelkiekkel szolgált feléjük. Azt írja: „Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig" (Filippi 1:3-5). Mi volt a jutal­muk? Pál azt mondja: „mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben" (Filippi 1:7). A kegyelem egyszerűen annyit jelent: „mindaz Istentől, amire valaha szükséged lehet, bármilyen helyzetben, amivel csak szembe kell nézned". Milyen csodálatos! Pál Jézustól kapta, a filippibeliek pedig Páltól. Tanuld meg felismerni azokat, akik Isten áldásaiban járnak, és kerülj hozzájuk olyan közel, amennyire csak tudsz! Az áldások a kapcsolatok által érkeznek!


Elvégezni a dolgokat


„Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől!” (Jakab 1:5)

A nagy feladatok könnyen leterhelnek minket, és a túlterhelt emberek ritkán végzik el a dolgokat. Kérd hát Istent segítségét, és alkalmazd ezt az öt elvet:

1. Koncentrálj a feladatra! A siker titka az, hogy minden tettünknek legyen súlya; legyünk céltudatosak. Az ilyen összpontosítás segít abban, hogy semmi olyat ne tegyél, amit később megbánnál, mert ez irányít téged, és a legtöbbet hozza ki az adottságaidból és a lehetőségeidből. Ha tudod, hogy valamihez van tehetséged, energikus és aktív vagy, de mégsem látsz konkrét eredményeket, akkor valószínűleg az összpontosítás hiánya a problémád.

2. Állíts fel fontossági sorrendet! Ha a teendőinket nem rangsoroljuk fontosságuk szerint, akkor a feladatok fogják magukat sorrendbe állítani a sürgősségük szerint. És ha a sürgősség irányít a fontosság helyett, csökkenni fog a hatékonyságod. Ahelyett, hogy aktiválná a tehetségedet, megfoszt a legjobb lehetőségektől, amikor használhatnád.

3. Rendszerezd a dolgaidat! Készíts időbeosztást, jelölj ki határidőket, és tartsd magad hozzájuk! A legnagyobb hazugság, amit magunknak mondunk, az, hogy „majd később megcsinálom”.

4. Add ki másoknak a képességeik szerint! Ha egy nagy feladatot kisebb feladatokra osztasz, jobban látni fogod, milyen emberekre lesz szükséged a megvalósításához. A legfontosabb lépés egy nagy dolog megvalósításában az, hogy meghatározzuk, ki lesz a csapatban. Jézus 3 és fél évet töltött 12 ember tanításával, és azután feladatokat bízott rájuk. Ők pedig elvégezték a munkát!

5. Csapatmunkával valósítsd meg! Ha meg is teszed azt, hogy egy feladatot lebontasz, gondosan kidolgozod a stratégiát, és nagyszerű embereket toborzol, még mindig szükséged lesz egy fontos tényezőre a sikerhez. Csapatmunkára! A csapatmunka az a ragasztó, amely mindezt össze tudja fogni.


Megbecsült, de nem felmagasztalt


„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van.” (2Korinthus 4:7)

Amikor Isten elhív valamire, az azt jelenti, hogy nagyobb felelősségre lettél elhívva. Jézus azt mondta: „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon” (Lukács 12:48). És valahol itt romlanak el a dolgok. Azt hisszük, hogy az elhívottak más anyagból vannak, mint a többiek. Tévedés! Az, hogy valaki hatalmas erővel tud imádkozni, vagy nagyszerűen hirdeti az igét, nem jelenti azt, hogy nincsenek harcai bizonyos területeken. Lehet, hogy nem látjuk küzdelmeiket, de attól azok még valóságosak. Figyelmesen meg kell tudnunk különböztetni a kincset az edénytől. Ha vezető vagy, soha ne engedd senkinek, hogy azt higgye, te vagy a kincs. Tartsd ellenőrzés alatt az egódat! Pál azt mondja: „Ez a kincsünk … van”, nem pedig azt, hogy mi vagyunk a kincs! Nézzünk szembe vele: Isten olyan embereket használ, amilyeneket mi nem használnánk, mint mondjuk Ráháb, aki Jerikó piroslámpás negyedében dolgozott. De amikor az a nő Istenbe vetette hitét, Isten felhasználta őt arra, hogy megnyerje Jerikó csatáját, aztán még Krisztus családfájába is bekerült. És mi van Jeftével, aki házasságon kívül született, a családja elutasította, és egy barlangban élt a szedett-vedett zsoldosaival? Isten őt használta fel, hogy megszabadítsa Izráelt, és ő lett a nemzet legfiatalabb bírája. Nem elképesztő a kegyelem? Isten arra specializálódott, hogy törött edényeket javítson meg. Fogja azokat a dolgokat, melyek nem termékenyek – egy nem működő házasságot, problémás embereket – és megtanítja nekik, hogyan lehetnek győzelmesek és gyümölcsözők az Ő szolgálatában. Ha ezt tudjuk, az erőt és kitartást ad ahhoz, hogy szembenézzünk bármivel, ami jön, mert tudjuk, hogy ha Isten belénk helyezte a kincset, akkor azt Ő megbecsüli, megvédi és felvirágoztatja.

MINDKÉT VILÁG LEGJAVA

„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van..." (János 3:36)

Azt mondják, a gazdag angol Fitzgerald bárónak csak egyetlen gyermeke volt, egy fiú. A gyermek édesanyja meghalt a fiú tizenéves korának elején. Sajnos a fiú is fiatalon halt meg. Időközben Fitzgerald jelentős vagyonra tett szert, és megszerezte Európa legnagyobb mestereinek műveit. Halála előtt Fitzgerald határozott utasításokat hagyott arra nézve, hogy műkincsgyűjteményét el kell árverezni. Leendő vevők hatalmas tömege gyűlt össze erre az eseményre. Ott volt közöttük sok híres múzeum kurátora és magángyűjtők is, akik mind igyekeztek ajánlatot tenni. A műtárgyakat még az aukció megkezdése előtt meg lehetett tekinteni. A festmények között volt egy, amely nagyon kevés figyelmet kapott. Gyenge minőségű volt, egy ismeretlen helyi festő műve. Történetesen Fitzgerald egyetlen fiáról készült portré volt. Az árverés kezdetén a kikiáltó felolvasott egy részletet Fitzgerald végrendeletéből, amely egyértelműen azt az utasítást tartalmazta, hogy először „szeretett fiam" képe kerüljön árverésre. Szerény minősége miatt a festmény nem kapott ajánlatot - egyet kivéve. Az ajánlattévő egy öreg szolga volt, aki segített a fiút felnevelni, és nagyon szerette őt. A festményt kevesebb mint egy fontért vette meg. Ekkor a kikiáltó megállította az árverést, megkérte a jelenlévő ügyvédet, hogy ismét olvasson fel a végrendeletből. A tömeg elnémult, ahogy hallották a következő sorokat: „Bárki vásárolja meg a fiamat ábrázoló festményt, ő kapja a teljes gyűjteményemet - az árverésnek vége!"

Krisztus: nélküle semmid sincs. De Vele tiéd mindkét világ - a jelenvaló és az eljövendő - legjava.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése