2017. február 14., kedd

Bátorságért.




A mai nap imádsága:
Uram! Segíts engem, hogy szeretetedre merjek mai napon is rábólintani! Ámen



Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvélre? Nem itt élnek-e közötünk húgai is?... Sehol nem vetik meg a prófétát, csak hazájábanm, rokonai között és saját házában.
Márk 6,3-4

Szeretünk idézni másokat, de igen gyakran nem pontosan tesszük. Így van ez akkor is, amikor azt mondjuk: "Senki sem próféta a maga hazájában!" Ezzel a prófétaságot (próféta=látó) jó messzire el is löktük saját hétköznapjainktól. Pedig lehet mindenki próféta a saját hazájában... csak a Mester azt mondja: otthon egyik prófétát sem "kedvelik". S ha nem vagyunk kedvesek a környezetenek, akkor miért válasszuk ezt a létformát?

A prófétaság, a látás, a meglátás más életstílust ad, másfajta életre sarkall. Ha látjuk azt, amit más is lát, az még nem vall különleges képességre. Sokan vannak viszont olyanok, akik nem akarják látni azt, amit csak a vak nem lát... Hányan mennek el közömbösen égbekiáltó disznóságok mellett, hányan hallgatnak, mert azt mondják: "Mi közöm hozzá, nem az én életem!" Így távolodnak el emberek a normális élettől, szakadnak le, s kerülnek a társadalom perifériájára, olyakor azon túlra is. Senki sincs, aki figyelmeztetné őket lelki kiskorúságukban: Vigyázz, ennek ez és ez lesz a vége... Vannak persze olyanok is bőséggel, akik a saját céljaik elérésére szívesen riogatják embertársaikat, de ez nem lelki, hanem politikai kérdés...

Mit lát a látó? Aki a prófétaság lelkét kapta - teljesen mindegy milyen mértékben -, az látja, hogy az Isten törvénye mindenütt jelen van, azt megkerülni, kijátszani nem lehet. Ahogyan nem lehet a természet erői ellenében élni, csak azokkal együtt, ugyanígy vagyunk az Istennel is. Megpróbálhatunk vele szemben élni az életünket, aminek következményét produkálta az ember a 20. század világégéseivel... A nyomorúságokkal megterhelt posztmodern ember "post mortem"-emberré is vált, azaz "halál utáni"-vá... Egy olyan világban, ahol általános jelenség lett a kétség, a jövokép bizonytalansága, az egyén helyzetének problematikussága, a nyelv kifejezo erejének korlátozottsága, az Istent nem ismerő lélek feladja, s a "halál utáni", "nekem már minden mindegy" állapotába süllyed. Találóan mondta II. János Pál pápa: "A huszadik században a legnagyobb ellenségünk a közömbösség!" Ezt egyszerű vidéki papként még megtoldanám annyival: "A tudatlanság is!" ...Bár a három testvér gyakran együtt jár: Hitetlenség, közömbösség, tudatlanság.

Aki látóvá vált, annak szólnia kell, ha gödröt lát, mert ha nem, akkor sokan gödörbe esnek. Gödröt betemetni úgy, hogy közben másik még nagyobb gödröt ásunk - szerencsétlen vállalkozás. Jelen világunk szociális problémáit így igyekeznek megoldani, de olyan megoldás nem létezik, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta-levelek is érintetlenek maradjanak. MIndennek ára van, a jóért áldozatot kell hozni.

Prófétának lenni "itthon" nem kedves feladat, de azért van eredménye, mert csodák történnek ma is. Ha nem is olyan "igazi látványos, nagyok" - bár minden nézőpont kérdése -, aki kicsiben is, a számomra csodában is ugyanaz a Nagy Isten munkálkodott. Ezt tudni, mondani, megláttatni másokkal azt jelenti, hogy nem tiltakozunk az ellen, ha Teremtőnk időnként ránk teríti a prófétaság láthatatlan köntösét... Ennek a köntösnek a súlya óriásinak tűnik, a csoda mégis az, hogy ennek ellenére nem lehúz, hanem emel.




Békesség...


A mai nap imádsága:
URam! Életet kerestem, s Te békességet adtál. Boldogságot kerestem, s Te lehetőségeket adtál, hogy szerethessek. Hála Neked kimondhatatlan jóságodért! Ámen

   

Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival. A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség,
Róm 8,5-6

Közgazdászok becslése szerint 2015-re a wellness-szolgáltatások pénzügyi értéke meghaladja az autóiparban és az ingatlanpiacon forgó tőke együttes összegét... Óriási üzlet tehát a múlandó test "karbantartása". Kevesen tudják, hogy a wellness nem amerikai, hanem indiai gyökerű, csak Indiában a perifériás vérkeringés serkentésére használják az ősi, ajuravédikus orvoslásban, hogy az ilyetén módon előkészített testben a mindenféle hánytató és hashajtó teák hatékonyabban fejtsék ki hatásukat. (A wellness persze annyiban amerikai, hogy ők csináltak belőle világméretű üzletet.)

Természetesen nagyobb törődést érdemelne meg testünk, mint amit megkap - ne felejtsük, Pál is a Szentlélek templomának nevezi a testünket -, de a "test dolgaival való törődés" ebben az összefüggésben nem a fizikai kondíció meglétének kérdését veti fel, hanem azt, hogy kinek mi a célja az életben. Az egyik az múlandót teszi meg legfőbb értéknek, a másik az elmúlhatatlant. Egyik, és a másik is annak rendeli alá életét, amit fontosnak tart. S ami a legfontosabb, az irányítja gondolatainkat.

Amíg fiatalok vagyunk, s testünk mindent velünk együtt csinál gondolkodás nélkül(!), addig nincs is semmi baj azzal, hogy a mértéktelenség miatt szenved a testünk; evésben-ivásban, élvezetekben, s ne felejtsük ki a kizsákmányolás társadalmilag leginkább elfogadott módját: az éjt nappallá tévő munkát! A gond akkor kezdődik, amikor testünk veszít rugalmasságából, elkényelmesedik - azaz öregszünk. Amikor ütközünk a ténnyel: az idő nagy része eljárt felettünk, akkor hirtelen fontossá válnak eladdig elhanyagolt lelki dolgaink.

Ahogyan a testnek, úgy a léleknek is szüksége van időre, hogy megerősödjék. Amíg azonban a test "önmagában" képes regenerálódni, a lélek megújulását egyedül csak az Isten képes munkálni. A békesség ugyanis az Istennél, az Istenben van - ez a hívő ember tudása. Ezért törekszik egész életében arra, hogy naponta észrevegye Teremtője hívó és útjelző figyelmeztetéseit. Mert az Isten elfogadása, ajándékainak befogadása maga az Élet...

Gyermekség...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne felejtsem el, hogy gyermeked vagyok! Ámen
   

Azután vita támadt közöttük arról, hogy közülük ki a nagyobb. Jézus pedig ismerve szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, és maga mellé állította; majd ezt mondta nekik: "Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy."
Lk 9,46-48

Pilinszky János gondolatai a gyermeki létről...

A gyermekek mernek a pillanatnak, a mának élni, akár a mezők liliomai. De életük nem üres, nem semmirekellő, nem tűrhetetlen! A gyermekek az ábrándok teljességében élve tudják magukat oly alázatosan kiszolgáltatni a pillanatnak. Az ő belső világukat még nem parcellázta fel, szabdalta szét a személyes érdek, ezért lehetnek birtokosai mindennek! Ezért érezhetik magukénak az egész teremtett világot. "Szegénységükben" övék minden, amit kezükkel elérnek, s az is, amit el se érnek: a teljes égbolt, a csillagok minden ragyogása. Milyen szánalmas hozzájuk viszonyítva a felnőttek, s kivált a gazdagok birtoklási vágya, szerezve egyre szegényebb, gazdagodva egyre nincstelenebb állapota a léleknek!

A lemondással nem a szegénységet kéri tőlünk Jézus, hanem a birtoklás egyetlen lehető módjára, a szelídségre nevel. A teljességgel ajándékoz meg a legmagasabb szinten: az Atya szerelmével.

Mit jelent a gyermekség? Először is bizalmat. A felnőttség (s újabban a modern kor) kísértése, a világ képtelenségének érzése: a gyermek számára nem létezik. Ő belenéz a világba, mint a napba (nyitott szemmel a közepébe), s nem vakul bele. Ő bízik benne. Nem ismeri, mégis elfogadja. Gyermeknek lenni annyi, mint bízni az életben.

Másodszor azt jelenti, hogy nyitottan kell élnünk. Nincs miért félnünk. Rettenetes, hogy ezt gyermekkorunkban mindannyian tudjuk, s később szinte kivétel nélkül elfelejtjük! Felnőttségnek nevezzük a zárat, amellyel elzárjuk magunkat a világ s a többi ember elől - s talán Isten elől is? Milyen leszűkülést jelent a felnőttség a gyermekkor tárva-nyitva álló világával szemben, mit átjár a hit!

Az "evangéliumi gyermekség" a pillanat megszentelése, örökös jelen, mely földi előképe a mennyei örökkévalóságnak. A "felnőttek" általában lehetetlenül gazdálkodnak az idővel. Örökös várakozásban élnek, múlt és jövő szakadékában. Egyre várnak valamit (hol ezt, hol azt), mígnem elérkezik haláluk órája. Nem így a gyerekek. Ők egy szabad órába, egy délutánba, egyetlen percükbe is életük egészét ömlesztik bele, ahogy csak a nagyon gazdagok tudnak és mernek költekezni.

Az "evangéliumi gyermekség" önzetlenséget jelent. Egy gyermek "csupa fül és csupa szem". Feltétel nélkül meri elveszíteni önmagát, ami a valódi birtoklás egyedüli formája. Egy gyermek mellett minden felnőtt görcsös és fukar szegény. Az "evangéliumi gyermekség" tisztaságot követel. Isten e kérdésben nem ismer kivételt.



Határaink...

A mai nap imádsága:
Uram! Add hogy lássak, s tedd, hogy érezhessem éltető szereteted melegét! Ámen

   

1Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? 2Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. 3Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni... 8Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek. .
Jakab 4,1-2 és 7-8

"Mélyvíz, csak úszóknak!" - Ki ne ismerné ezt a táblát? Figyelmeztetése életet menthet, figyelmen kívül hagyása pedig tragédiába torkolhat. Sok táblával találkozhatunk nap mint nap, gyakran idegesítőnek tűnhetnek, pedig nem ezzel a szándékkal tették ki őket - többnyire -, hanem azért, hogy védjenek minket. Öntörvényűséggel nemcsak a közutakon találkozhatunk - lásd notórikus KRESZ-t áthágók -, de az élet minden terültén megtalálhatók ezek a gátlástalan "jellemek". Megfékezésük lehetséges, végleges kiszűrésük reménytelen vállalkozás. Örök emberi tulajdonság, ősbűnből fakadó készség a határok átlépése...

Jakab levele, mely csak későn (Kr. u. 200) jelent meg az újszövetségi iratok között, egészen a 4. századig nem volt elismert. Ez a levél ugyanis nem tartalmazza a "hit általi megigazulás" tanát, s Jézusra utalás sem található benne. Praktikus életvezetési tanácsok - zsidó bölcsességirodalomból és jézusi hagyományokból - sokasága van ebben a levélben, azaz: Mélyvíz, csak úszóknak!

Senki nem születik szentnek, emberként jövünk erre a világra, s hogy emberként is megyünk ki belőle, az egyedül rajtunk múlik. Ennek oka nyilvánvaló: a döntés szabadsága. Sokmindent lehet a körülményekre fogni, de a végső döntés a mi kezünkben van... ennélfogva nincs mentségünk!

Aki tisztességel kíván élni, aki meg akarja élni saját életét, aki nemcsak "megúszni" akarja ezt az egészet, annak erre egyetlen lehetősége van csupán: Közelednie kell az Istenhez. Aki nincs a tűz közelében, hogyan melegedhetne meg? Aki csuromvizes a bűntől, s távol didereg, az hogyan beszélhetne hitelesen a Szeretet tüzéről? Isten tüze elsősorban nem kívülről, a körülményekben érezhető, hanem belülről melegít. Ezért kell megtisztítani szívünket, mert ha ezt nem tesszük, hiába kívánjuk, nem kapjuk meg...

Indulatok...

A mai nap imádsága:
Uram! Oly nehéz uralkodni magamon, pedig szeretnék. Kérlek, szereteted valósága teremje meg bennem gyümölcseit, hogy olyanná válhassak, amilyennek magam is szeretném! Ámen


   
"Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!?" De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, (és ezt mondta: "Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.") .
Lk 9,54-56

A világ legértelmetlenebb dolga a háború - mégis az emberiség történelme a háborúk történe is egyben. Alapvető ösztöne az embernek, hogy uralkodjon másokon, s érdekes módon, amíg nem uralja szívét a krisztusi szeretet, addig nem tud uralkodni még önmagán sem.

A konfliktusok mindig azért keletkeznek, mert igazságtalanság történik. Az igazságtalanság nemcsak a léleknek fáj, de messzemenő következményei vannak a testre nézve is, még beteggé is tehet. Ha a király túl sok adót hajt be szolgáitól, azok egy ideig tűrik ugyan, de egyszercsak fellázadnak, ha valaki mindenkivel pimaszkodik, egyszer bizony emberére akad, aki jól elveri, s ugyanígy, ha egy nemzet a másik nemzet életére és javaira tör, akkor - idő kérdése ugyan -, de az a nemzet sem hagyja magát végtelenségig kizsákmányolni, megalázni. Törvény ez, amit Isten az emberek szívébe írt. Kár, hogy minden generáció a maga módján, de elfelejti az isteni útmutatásokat... Érdekes, de a lélek legbenső, isteni része nem felejt, sőt, generációkon keresztül is képes hordozni a kollektív fájdalmat, teremtettségbeli büszkeségét vagy éppen a kegyességet.

A konfliktus soha nem abban a pillanatban kezdődik, amikor az láthatóan átlépi az egyébként még elfogadható kereteket, hanem mindig abban a "bűnös" pillanatban, amikor valami istentelenségre szánja el magát az ember, amikor cselekedeteinek iránya a szertetetlenség felé veszik útjukat. A konfliktus kitörése már csak látványos aktusa annak, ami tovább már nem volt fenntartható, mert eladdig is nélkülözte a természetest, vagyis az isteni normalitást.

A tanítványoknak igen tetszik a megtapasztalt jézusi erő, s szívesen odavágnának ezeknek a feltételezhetően durva elutasítást tanúsító samáriaknak... "Úgy kell nekik! Hogyan is mertek szembeszállni az ő elemeknek is parancsolni tudó Mesterükkel?" - gondolhatták a tanítványok, de ez a reakció a "szemet szemért - fogat fogért" újra konfliktust teremtő lelkületet tükrözi. Jézus azonban nem ezt a lelkületet jött megerősíteni, hanem az Új Törvényt meggyökereztetni az emberszívekben, hogy a szeretet s az istenes jószándék - régen ezt jámborságbak nevezték - legyen a meghatározó mindannyiunk életében. (Fontos: a jámborság nem egyenlő a balgasággal!)

Az elmúlt kétezer évben ezt az isteni akartot sajnos nem sikerült betölteni... Vajha újabb kétezer év próbálkozásai eljuttatnak minket a rég várt isteni igazságosságra?

Prédikációk...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne csak a szavaink, de életünk mindennapi cselekedetei is hirdessék igazságaidat! Ámen


Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét.
2 Tim 2,15

A reformáció központja a szószék... Onnan hirdettetik ugyanis a Krisztus! Szószéken állni kiváltság, de egyben óriási "nyomás" is. Rendszeres templomlátogatók számára ismerős a helyzet: a gyülekezet a gyenge, semmitmondó, szópanelokkal telitűzdelt prédikációtól, a fungens pap pedig az elváráskényszer miatt szenved. Jól szeretne prédikálni, nagyobbat akar mondani, mint Jézus URunk a példázataiban, aztán végül mégsem sikerül, elvész saját szóerdejében... Legkeserűbb érzés, amikor szégyent vall a prédikátor. Teljesítményt várnak tőle, de az eredmény elmarad, valahogyan semmi hasznosítható nincs a szószékről elhangzottakban, s így csalódottan mennek haza a hívek, gyakorlatilag nincs semmi a "tarisznyájukban", amit elővehetnének az előttük álló újabb, küzdelmes hétben.

A lendületesen munkálkodó ifjú Timóteusnak - Ő Pál apostol elkötelezett "kollégája" a missziói munkában - is szüksége van biztatásra, hiszen olyan ember nincs, aki soha meg nem lankad. Az apostol a legegyszerűbb "direkt-(lelki)pásztorolást" választja, s azt írja levelében: "Igyekezz!" Az esetek többségében ez nem sokat segít, de van amikor mégis elégséges az ilyetén noszogatás. Fontos ugyanis, hogy ki mondja: "Szedd már össze magad!" Akinek adunk, a szavára, aki tekintély számunkra, aki szeret minket, azért hajlandóak vagyunk néha olyat is megtenni, amit másnak nem tennénk meg.

Az igyekezés persze önmagában még kevés. Méltányolható a törekvés, de ennél többet várnak el attól, aki az evangélium hirdetésére szánja oda életét. Az ige "fejtegetést" akkor végzi jól a pap, ha helyesen érvel, ha követhetők a gondolatai, ha végzi azt, amire hívása van, azaz: tanít, s nem csak érzelgősen monologizál. Az igazság az, hogy az igazság mindig megáll a maga lábán, vagyis nem kell neki mankó, bármiféle támogatás. Ami nem igaz, azt szokták általában "magyarázni". Ha valami elsőre nem érthető, pedig magyarul, józanul érvelnek, akkor fel kell tenni mindig a kérdést: Miért ennyire bonyolult, ami normálisan nagyon is egyszerű? Kinek az érdeke ez a "bonyolítás"?

Luther prédikációinak, tanításának talán a legnagyobb erőssége - azon kívül, hogy az igazságot fejtegeti -, hogy egyszerű, s érthető. Lutherünk ezt azzal éri el, hogy példáit az életből veszi, saját tapasztalásait is előhozza, s beleteszi az érvelésébe... Felvállalja ember-voltát, s nem spiritualizálja el a hitet úgy, ahogyan azt manapság sok prédikátor teszi. Az evangélium megértésnek a hozadéka a közösség fejlődése. Ha egy közösség fogy, satnyul, elerőtlenedik, az bizony azt jelenti, hogy a tanítás nem életszerű! Az életnek nem a kultuszt kell szolgálni, hanem a kultusz, a liturgikus cselekmények szolgálják az életet!

A szeretet tapintatos és nem csak őszinte!
"A bölcs, érett embert az értelméről ismerik. Minél kedvesebbek a szavai, annál megnyerőbb" (Péld 16:21 TEV fordítás)
Észrevetted már, milyen sok nehéz természetű ember él a világban? Volt már arra késztetésed, hogy neked foglalkoznod kellene velük?
Tudod mik azok az illetlenségek amik nagyon megbántanak? Amikor például felhívnak telefonon és azt mondják, "hát Te meg ki vagy?" Emberek, akik a közlekedési dugóban állva csak ingerülten dudálnak. Emberek, akik csalnak és beállnak ahhoz a kasszához ahova csak 10 vagy annál kevesebb árucikkel lehet állni. Emberek, akik elfoglalják a parkolóhelyedet.
És a sort még lehetne folytatni, biztos vagyok benne, hogy te is tudnád.
Példabeszédek 16:21 ezt mondja, "A bölcs, érett embert az értelméről ismerik. Minél kedvesebbek a szavai, annál megnyerőbb" Minél kedvesebb vagy, annál megnyerőbb is. Nem lehetsz igazán meggyőző, amikor érződik rajtad, hogy csak kötekedni szeretnél. A zsémbelődés az nem működik.
Az, ahogyan valakinek mondasz valamit, meghatározza azt, ahogyan ő reagálni fog rá. Ha támadólag nyilvánulsz meg, az védekezésre ösztönzi őt. Ezért fontos, hogy a szavaid a szeretetből fakadjanak. A szeretet igazságos, de ugyanakkor tapintatos is.
A tapintat és a hangsúly mindig együtt jár. Az is számít, amit mondasz, nem csak az ahogyan mondod. Ha megfelelő hangsúlyban - vagyis a szeretet hangján - mondasz valamilyen súlyos dolgot valakinek, sokkal inkább meg fog érkezni hozzá az üzenet.
Egy nehéz természetű embernek adott szeretetteljes válasz elvárja, hogy szimpatikus és tapintatos legyél. Ha le akarsz süllyedni az ő szintjére, akkor támadni fogod őt. Ha egyenlő szeretnél vele lenni, akkor legyél vele egyenlő. De ha úgy akarsz válaszolni neki ahogy Jézus tennél, akkor mutasd meg neki a szeretetet a szavaiddal és ahogyan mondod azokat.
Beszéljünk róla:
* Biztos ismered a mondást, "ha jót nem tudsz mondani, akkor inkább ne mondj semmit"
Úgy gondolod, hogy az a legjobb válasz egy nehéz természetű emberrel szemben, ha egyszerűen
ott hagyod? Miért igen vagy miért nem?
* Neked mit kellett volna változtatnod a viselkedéseden, hogy az emberek érett, bölcs személyként ismerjenek
meg?
* Mit jelent az, hogy tapintatosnak lenni?



Az életednek nem az a célja, hogy egy feladatlistát pipálgass


"Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak" (Prédikátor 3:5b)

Isten soha nem akarta, hogy az életünk arról szóljon, hogy egy feladatlista pontjait teljesítsük. Mégis, sokunk egyre több dolgot akar bezsúfolni minden egyes napba.

Az a helyzet, hogy rengeteg dologról gondoljuk, hogy meg kell tennünk, miközben nem éri meg velük foglalkozni. Azt akarom ezzel mondani, hogy nem egyszerűsíted le az életed, ha veszel egy szervező programot. Még azzal sem, ha meggyőzöd a szomszédod -aki mellett még Martha Stewart is egy lajhárnak tűnik- hogy tippeket adjon, hogyan szervezd a tennivalóidat.

Az egyszerűsítés valójában döntésekről szól - előrehelyezni, ami fontos - és aztán azokhoz a döntésekhez ragaszkodni, bármennyire is csábít az, hogy egyre több dolgot adj a listához. Sőt, fogd ezeket a dolgokat, és írd fel őket, a "nem kell megcsinálnom" listára.

Te vagy az egyetlen, aki felelősségre vonható az időbeosztásodért, és csak te tudod megmondani, mi az, ami igazán fontos neked.

Most lehet, hogy azt gondolod: "De nekem vigyáznom kell a gyerekekre" vagy "ennek a jelentésnek péntekre el kell készülnie". Tisztában vagyok vele, mekkora nyomás van ma sok emberen, de lehet, hogy ezek a dolgok -a gyerekeid, a munkád- a fontos dolgok, amiket a "feladatok listáján" kell számontartanod, és a többit kell "nem kell megtennem" listára tenned.

Beszéljünk róla

* Te vagy az egyetlen, aki felelősségre vonható az időbeosztásodért, és csak te tudod megmondani, mi az, ami igazán fontos neked.
* Értékeld újra a tennivalóid listáját ma. Mi az, ami igazán fontos? Mi az, amit át tudsz tenni a "nem kell megtennem" listára?




Beszélj arról, amire Isten megtanított


"Azért tanulmányozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azok által kaptok örök életet. Pedig ezek is rólam tanúskodnak." (Jn. 5:39)


Nem igazán tanulmányozod a Bibliát, amíg nem teszel meg két dolgot. Először is, írd le, amit megtanultál, másodszor, beszéld át másokkal. Isten meg fogja változtatni az életedet, amikor ezt a két dolgot megteszed.

Azoknak a dolgoknak a leírása, amit a Bibliából felismersz, segít abban, hogy megjegyezd az emlékezetedben. Bármikor, amikor leülsz és olvasod Isten Szavát, tarts egy ceruzát és papírt a közelben (vagy számítógépet, ha jobban tetszik). Egyszerűen csak írd le, hogy Isten mit mondott neked. Vezess naplót. Vissza tudod majd nézni és vissza tudod olvasni, hogy Isten mire tanított meg a következő évekre vonatkozóan.

Aztán, beszéld meg másokkal, hogy mit tanultál meg Isten Igéjéből. Ezért van szüksége mindannyiunknak arra, hogy valamilyen kis csoport tagjai legyünk. Ez az a hely, ahol tanulmányozhatod az Isten Szavát és megbeszélheted a többi emberrel. Egy hihetetlenül fontos lelki eszköz.

A Bibliában olvashatunk egy kis csoportról, aki ezt megtette. Az Ap. Csel 17:11-ben ezt olvassuk: "A béreai zsidók jobb emberek voltak, mint a thesszalonikaiak. Nyitott szívvel fogadták az üzenetet. Minden nap olvasták az Írásokat, és gondolkodtak rajta. Akarták tudni, hogy igaz-e, amit Pál mondott."

Ezek a hívők kutatták az Írásokat. Kis csoportokban megvitatták. Te is ezt teszed? Tagja vagy egy kis csoportnak? Ha nem, miért késlekedsz csatlakozni egyhez?

Beszéljetek róla

*Amikor diák voltál az iskolában, milyen taktikáid voltak, amelyek segítettek megjegyezni azt, amit megtanultál?
*Néha elkezdeni a legnehezebb. Mit teszel ma azért első lépésként, hogy csatlakozz egy kis csoporthoz?




Jézus áthágja az elvárásokat


"Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire,majd így szólt hozzá:"Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában" Jn 9, 6-7



Jézus tehát rátalál egy emberre, aki születésétől fogva vak. A férfi Jeruzsálem utcáin koldult. Majd ez az idegen, valószínűleg letérdelt mellé és csendesen így szólt: "Ha mindazt megteszed, amire kérlek, újra látni fogsz. Én meggyógyítalak."

A vak férfi kétségbeesetten meg akart gyógyulni; kétségbeesetten vágyott a változásra; kétségbeesetten szeretett volna egy jelet Istentől; kétségbeesetten akarta tudni, hogy az élete számít valakinek.

A vak kéregető a hang irányába fordult, reménykedve, hogy a beszélő parancsol szemeinek, hogy nyíljanak meg, reménykedve, hogy a férfi világosságot szól ott, ahol egy életen át csak sötétség volt.

Csak szólj, Uram és minden aszerint lesz.

Azonban Jézus nem adott ki ilyen parancsot. Ehelyett összedolgozta nyálát a porral, sarat készített, amit maszkként rákent a férfi szemeire.

Csupán ezek után adott ki parancsot. Méghozzá olyat, amire nem számított a vak férfi, mert arra késztette, hogy felálljon és hitben kilépjen.

"Menj!", szólt Jézus, " mosakodj meg Siloám tavában."

Jézust soha nem befolyásolja az, hogy nekünk milyen elvárásaink vannak felé, inkább sokszor mi vagyunk áldozatai saját elképzeléseinknek -Ő róla.

Hitünk egy valóságos és kézzelfogható engedelmesség lépéssel kezdődik. Más szóval, Jézus tanítványának lenni nem azt jelenti egyszerűen, hogy egyetértünk vele, vagy ugyanabba az általános irányba haladjunk mint Ő. Arra vagyunk elhívva, hogy lépésről lépésre elszakadjunk a jelenlegi fizikai életünktől, hogy követni tudjuk Jézust az azt követő új és igazi életünkben (Kol 3,3) - rendeltetésünk és célunk felé haladva.
MEGADOM MAGAM

„…de a te szavadra mégis..." (Lukács 5:5)

Ha nem vesszük tudomásul, és működünk együtt a gravitáció törvényével, nem tudunk repülni. Ha nem fogadjuk el a közgazdaságtan törvényeit, és nem működünk együtt velük, nem tudunk sikert elérni az üzleti életben. Érted már a lényeget? Nem gyengeség az, ha megadod magad Istennek, hanem bölcsesség! Csak egy bolond áll ellen Istennek, hiszen ez olyan harc, amelyben úgysem győzhetünk. Csak ha megadjuk magunkat Neki, akkor kapjuk meg az erőt ahhoz, hogy sikert érjünk el abban, amire Ő elhívott. A megadást engedelmességgel tudjuk bemutatni. Ez azt jelenti, hogy azt mondjuk: „Igen, Uram", bármit is kér. Nem lehet azt mondani: „Nem, Uram" - ez ellentmondás. Hogy nevezhetjük Jézust Urunknak, ha nem vagyunk hajlandók engedelmeskedni neki? (Id. Lukács 6:46)

Péter bemutatta az igazi megadást, amikor Jézus azt mondta neki, hogy próbálja meg újra.
„…»Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra még­ is kivetem a hálókat.« S amikor ezt megtették, olyan nagytömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik" (Lukács 5:5-6). Azok az emberek, akik megadják magukat Isten­nek, engedelmeskednek akkor is, amikor úgy tűnik, ennek nincs semmi értelme. Ábrahám követte Istent anélkül, hogy tudta volna, mindez hová juttatja. Anna várt Isten időzítésére, anélkül, hogy tudta volna, mikor jön el az ideje. Mária csodát élt át, anélkül, hogy tudta volna, hogyan lehetséges ez. József bízott Isten tervében anélkül, hogy tudta volna, miért
történtek úgy a dolgok, ahogy. Mindegyikük feltétel nélkül megadta magát Istennek, és mindegyikük győzött. „Honnan tudom, hogy teljesen megadtam magam?" - kérdezzük magunktól. Ha bízunk Istenben, hogy elrendezi a dolgokat, ahelyett, hogy megpróbálnánk manipulálni másokat, erőltetnénk saját terveinket, vagy mindenáron mi akarnánk uralni a helyzetet. Nem nekünk kell mindent kézben tartanunk, egyszerűen csak el kell engednünk és hagynunk, hogy Isten elvégezze a maga módján.




Ha elkezdjük a dolgokat Isten szerint intézni, ahelyett, hogy a magunk feje után men­nénk, ennek három nagyszerű haszna lesz életünkben. Először is békességünk lesz: „Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád" (Jób 22:21 Károli). Másodszor szabadságot kapunk: „De hála az Istennek, hogy csak voltatok a bűn szolgái, de szívetek szerint engedelmeskedtetek... megszabadultatok a bűntől..." (Róma 6:17). Harmadszor erőt nyerünk: „Engedelmeskedjetek azért az Isten­nek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek" (Jakab 4:7). A makacs kísértéseket és nyomasztó problémákat legyőzi Krisztus, abban a pillanatban, amikor megadjuk ma­gunkat neki. Amikor Józsué Jerikó falai alá érkezett, Istennel találkozott, leborult és dicsőítette őt, feladta saját terveit, és ezt mondta: „Mit akar mondani szolgájának az én Uram?" (Józsué 5:14) Józsué megadása látványos győzelemhez vezetett. íme a para­doxon: a győzelmet a megadás hozza el! A megadástól nem gyengék, hanem erősek leszünk. Ha megadjuk magunkat Istennek, nem kell félnünk többé attól, hogy meg kell adnunk magunkat bármi másnak. William Booth,az Üdvhadsereg alapítója mondta: „Az ember erejének nagysága megadásának mértékében van." Végül mindenki megadja magát valaminek. Ha nem Istennek, akkor megadjuk magunkat mások véleményének és elvárásainak, a pénznek, a keserűségnek és haragnak, a félelemnek, vágyainknak vagy az énünknek. Szabadon megválaszthatjuk, hogy minek adjuk meg magunkat, de nem szabadulhatunk e döntésünk következményeitől. E. Stanley Jones mondta: „Ha nem adod meg magad Krisztusnak, akkor megadod magad a káosznak." A legna­gyobb példa Jézus. Keresztrefeszítése előtti éjszakán megadta magát Isten tervének, ezt mondva: „ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint Te". Ő a példa!




A huszadik század egyik vezető egyénisége Bili Bright volt, a Campus Crusade* szervezet alapítója. A Négy szellemi törvény című füzetkéje és a Jézus film által (melyet milliók lát­tak), több mint 150 millió embert nyert meg Krisztusnak. Amikor megkérdezték, miért tudta őt Isten ilyen hatékonyan használni, Bili így válaszolt: „Fiatal koromban szerződést kötöttem Istennel. Szó szerint leírtam, és a lap alján alá is írtam. A szerződés így hangzott: »A mai naptól Jézus Krisztus rabszolgája vagyok«." Képzeld el magad rabszolgaként, hoz­záláncolva egy evezőhöz, amelyet a dobszó ütemére húzol halálod napjáig!

A megadás nem csak a legjobb életmód - ez az egyetlen út az életre! Minden más megközelítés frusztrációhoz vezet. A Biblia a megadást „okos istentiszteletinek nevezi (Id. Róma 12:1). Legbölcsebb pillanataid mindig azok, amikor igent mondasz Istennek. Néha ez évekbe kerül, de végül rájössz, hogy Isten áldásainak legnagyobb akadálya életedben te magad vagy. Nem tudod betölteni Isten céljait, amíg csak saját terveidre és saját érdekeidre összpontosítasz. Amikor Isten el akarja végezni munkáját bensődben, ez a megadással kezdődik. Add hát át mindenedet Istennek: múltadat és mindazt, amit fájlalsz vagy szégyellsz benne, a jelen problémáit, a jövő célkitűzéseit, félelmeidet, álmaidat, gyengeségeidet, szokásaidat, sérelmeidet és gátlásaidat. Engedd Jézust a vezetőülésbe, és vedd le a kezed a kormánykerékről! Ne félj, ami az ő kezében van, az sohasem válik irányíthatatlanná! Add meg magad Krisztusnak, így kezelni tudsz min­dent, bármivel is próbál az élet.

* felsőoktatásban tanuló fiatalok között szolgáló missziós szervezet.

Szeretet

„…szeressük egymást…” (1János 4:7)
A szeretet lassú a gyanakvásra, de gyors a bizalomra; lassú az ítélkezésre, de gyors az igazolásra; lassú a sértésre, de gyors a védelemre; lassú a leleplezésre, de gyors az oltalmazásra; lassú a szidásra, de gyors az együttérzésre; lassú a lekicsinylésre, de gyors a másik megbecsülésére; lassú a követelésre, de gyors az adakozásra; lassú a kötekedésre, de gyors a segítségre; lassú a neheztelésre, de gyors a megbocsátásra. Jerry Cook beszél egy olyan gyülekezetről, ahol a tagok a következő fogadalmat tették egymásnak: „Sohasem fogok szándékosan olyat mondani vagy tenni, amivel megbántanálak. Mindig, minden körülmények között segíteni és támogatni foglak. Ha a földre estél, és képes vagyok felemelni téged, felemellek. Ha szükséged van valamire, ami nekem van, megosztom veled, sőt, ha szükséges, neked is adom. Nem számít, mit tudok meg rólad, nem számít, bármi is történik a jövőben – akár jó, akár rossz – az irántad való elkötelezettségem nem változik, és ez ellen semmit sem tehetsz.”
Az 1Korinthus 13:7-ben azt olvassuk a szeretetről, hogy: 1) „mindent hisz”. Ha valaki, akit szeretsz, kétséges helyzetbe kerül, a szeretet azt mondja: „Ő nem ilyen ember; biztosan nem így értette.” 2) „mindent remél”. A szeretet nem csupán azt látja, hogy az emberek milyenek, hanem, hogy milyenné lehetnek Isten kegyelme által. Ha engeded, Isten meg fogja tölteni szívedet ilyen szeretettel. 3) „mindent eltűr”. Amit itt az „eltűr” szóval fordítunk, az eredeti görög nyelvben: „alatta marad” (pl. tehernek). Ez egy harcászati fogalomként is használt kifejezés, azt jelenti, amikor a katonák a légió hadijelvényét beletűzték a földbe, és „alatta maradtak”, megvédték azt mindenáron. Olyan, mintha azt mondanád: „Nem moccanok innen, megállom a helyem szeretettel érted.” Ma add tovább másoknak azt a szeretetet, amit Istentől kaptál!




Te is közéjük tartozol?

„… ha az én népem…” (2Krónika 7:14 NKJV)


Nem olyan régen még virágzó gazdaságot ünnepeltünk. Hogy változnak az idők! Az égig szökő benzinárak rávesznek, hogy munkatársainkkal együtt autózzunk, vagy a garázsban hagyjuk a benzinfalóinkat, és buszra szálljunk. Azelőtt soha nem hallottunk „hitelválságról”, most némelyikünk otthonának saját tőkéje eltűnik, mint a köd, vagy elárverezik a lakást a végrehajtást követően. Az újságok főcímei arról szólnak, hogy Burmát cunami sújtotta és 100.000 ember meghalt. Földrengés rázta meg Kínát, és ezernyi gyermek veszett oda az iskolák romjai alatt. Árvizek pusztítanak az ország több részén… Úgy tűnik, hogy a biztonságérzetünk elillant, és komfortzónánk alapjaiban rendült meg.

De van egy egyre erősödő közvélekedés. Ha figyelsz, meg fogod hallani: „Itt az ideje, hogy keressük Istent, bűnbánatot tartsunk, megváltoztassuk életvitelünket.” Ez egy régi üzenet egy új nemzedéknek. „…[ha] megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.” Azt mondod: „A körülöttem élő emberek nem így beszélnek.” Akkor vizsgáld meg, hogy milyen társasághoz tartozol! Jézus azt mondta, hogy ha vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.

Nem kell többségben lennünk ahhoz, hogy fordítsunk a dolgokon. Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy ötven igaz ember is megmentheti Sodomát. Még egy elkényeztetett gyülekezetben is, amelynek az a szakterülete, hogy „mit fog tenni érted Isten, és hogyan vehet rá, hogy megtegye”, ott van egy maradék, akik tudják, mit jelent az ébredés, és hogy hogyan keressék Istent, amíg az el nem jön. A kérdés az, hogy közéjük tartozol-e?


VÁRJ, ÉS KÉSZÜLJ FEL!

„Betelt az idő…” (Márk 1:15)

A Biblia azt mondja: „Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: »Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa…« (Márk 1:14-15). Egy átlagos prédikátor három évet fordít arra, hogy felkészüljön szolgálatára, ami mondjuk harminc évig fog tartani. Jézus éppen fordítva tette. Harminc évet töltött azzal, hogy felkészüljön szolgálatára, ami csupán három évig tartott. Mi itt a lényeg? A felkészülés minősége meghatározza a véghezvitel minőségét. A világ legnagyszerűbb zongoristái több száz órát gyakorolnak egy-egy koncert előtt. Azért, mert tudják, hogy a felkészülés nehéz órái teszik lehetővé, hogy az előadáson a tőlük telhető legjobbat nyújtsák. Az ökölvívó világbajnokok nem a ringben lesznek bajnokká; ott csak kiderül róluk, hogy azok. Győzelmük a mindennapi edzés eredménye. Fejlődésed minden egyes szakaszában valami fontos történik. Például Isten ma bemutathat valakinek, aki fontos szerepet fog játszani az életedben mondjuk húsz vagy harminc év múlva. Ha nagyon sietsz, talán nem állsz meg elég időre ahhoz, hogy valódi kapcsolatot alakíts ki vele. Gondolj csak bele, mekkora veszteség lenne ez! A várakozás terved gyenge pontjaira is rávilágít. Nem történt még meg veled, hogy valamire visszatekintve ezt mondtad: „Köszönöm, Uram, hogy ettől megmentettél!”? Az élet minden fejezete és időszaka valami hasznot, valami gyümölcsöt tartogat, csak észre kell venned. Mielőtt Krisztus elkezdte volna szolgálatát, ezt olvassuk róla: „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben” (Lukács 2:52). Jézus megértette az időzítés és az előkészület fontosságát. Hajlandó volt várni és felkészülni. Neked is ezt kell tenned!