2017. október 11., szerda

Alázatért.

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Önmagam okoskodásától védj meg engem, hogy Titkaid csodálója lehessek! Ámen.

   

Tudom, Uram, hogy az ember nem ura élete útjának,
és a rajta járó nem maga irányítja lépteit!
Jeremiás 10,23

"A magam útját járni!" Ismerős mondat, halljuk eleget. Talán bennünk is visszhangzik, hiszen kamaszkorunktól erősödő elválni-akarásunk gyakran táplálta fiatalságunk döntéseit... Ma már látjuk, amit Jeremiás is lát: az ember nem ura élete útjának. Pontosabban, nem úgy ura, ahogyan azt szeretné.

Egyik legnagyobb gazság, amit elkövethet a szülő, a nagyszülő, a tanár, a pap, a keresztszülő és rokonok, a jó szomszéd - egyszóval mindazok, akik számára a gyermek őszintén meg-megnyílik -, hogy nem mondja el, nem meri elmesélni senki: mi is az élet igazsága. Az igazságtalanságokra még csak-csak felhívjuk a figyelmüket, de azt könnyebb észrevenni és tapasztalni, az igazságot azonban keresni kell és harcolni kell érte, hogy továbbadhassuk. Az igazság az, hogy az Élet az Istentől jön. Mi magunk is Tőle jövünk, s Hozzá megyünk vissza, de ez annyira kézenfekvő, hogy nem hisszük el... ezért próbálkozunk egész életünkben azzal, hogy a magunk útját járjuk. Fantasztikus kaland ez, csodálatosan szép, gyönyörű íve a születés és halál között feszülve ámulatba ejt minket naponta - és mégse.

Igazából a "magam urának lenni" csak akkor tudok, ha tudom hová tartozom. Ha nem tudom, hogy Istené vagyok, akkor gazdátlanul élem mindennapjaimat, s igazából felelősséget sem tudok hordozni. Felelősséget vállalni a pillanat műve, hordozni évtizedekig kell. Az Élet Titkaira tanítani gyermekeinket csak akkor tudjuk, ha magunk is gyermekké válunk. Az újra gyermekkéválás 20-25 éve - csak most szülőként másik oldalon -, olyan gazdagságot ad, melyhez foghatót semmilyen földi dolog nem nyújthat. A másokért vállalt felelősségtől mégis sokan megrettennek. Így menekülnek magukválasztotta útjaik infantilitásába vagy menetelnek egyre magasabbra ívelő karrierük szerpentinjén, mígnem egyszer rádöbbennek, ez az út nem az az Út... mert nem vezet sehová.

Márpedig az élet célja, hogy saját boldogságunkon (az út) keresztül eljussunk az Ajtóig... Ha nem éreztem gyermekként szüleim simogatásában a teljes biztonságot, ha nem éltem át életreválasztott társam szerelmes kézszorításában évtizedes hűségét, akkor nehéz megértenem az Élet Urát. Ha szülőkként soha nem éltük át, hogy közösen imára kulcsolt kezünkben gyermekünk hideg izzadságos kezecskéi nem csak felmelegednek, de a szeretet titokzatos hídjának evilági pillére épül, akkor még nem tudjuk: az Isten igazsága előtti "kapitulációnk" nem a szabadságunk vége, hanem az Isteni Kegyelem kezdete.


Céltalanság..

A mai nap imádsága:
URam! Olykor elszomorodom a lélek oktalanságán, s megromlott emberi természet bűnös dolgain! URam költözz az emberszívekbe, hogy ne a gonosz indulatok, hanem a Te szereteted irányítsa mindannyiunk életét! Ámen


"Te így beszélsz: Jaj nekem, mert az ÚR kínnal tetézi fájdalmamat! Belefáradtam a sóhajtozásba, nem találok nyugalmat!"
Jer 6

Fenti mondat Jeremiás próféta szájából hagzik Bárukhoz. De ki ez a Báruk, aki a Bibliának csupán négy fejezetében szerepel? Mostanság úgy mondanánk, hogy Jeremiás próféta "személyi titkára" és egyben közeli barátja volt. Együtt élték át Júda királyságának 18 utolsó, viharos évét, Jeruzsálem szörnyű lerombolását. A megpróbáltatásokba Báruk belefáradt. Nem kicsit, nagyon... Báruk mély depresszióba esett.

Bár ezt a fogalmat 'depresszió', az ókori ember nem ismerte - helyette inkább azt mondták "gonosz szellemek gyötrik" -, s valljuk meg őszintén, ez az irodalmi megfogalmazás sokkal valóságosabban jeleníti meg az átlagember számára a lélek "nyomott" állapotát, mint bármilyen pontos, tárgyilagos szakorvosi zárójelentés. Benne van ugyanis az keserűség, ami akkor gyötri az embert, amikor nem látja nem csak a célt, de a kiutat sem az adott keserves helyzetből.

A depressziónak az okait sok-sok mindenben keresik-kutatják, de valójában olyannyira összetett mechanizmusok befolyásolják a kialakulását, hogy igazából egyfajta harmónia-felborulásról, testi-lelki disszonanciáról beszélhetünk. Az okok között lehet genetikai, de "szerzett" is. Egykoron a szakértők úgy tartották, hogy a depressziós emberek azért isznak, cigarettáznak és használnak tudatmódosító szereket, hogy csökkentsék a depressziót, ma már tudjuk, hogy ez fordítva is igaz lehet: akik ezekkel a szerekkel élnek, nagyobb valószínűséggel lesznek depressziósak és szorongók.

A hívő ember "rájött", megtanulta/átélte/felismerte, hogy lelki disszonancia az Isten hiányából fakad, ezért újra keresi a kapcsolatot a Teremtőjével. Aki rádöbbent arra, hogy a végső cél maga az Isten, azaz Istenben, Isten által megismerni a teremtettséget, az megtalálta a CÉLT, létének értelmét, hiszen a megismerését az élet, a létezés csodáinak izgalmasabbnál izgalmasabb kutatását csak abbahgyni (halál!) lehet, de befejezni soha... Aki célként múlandó emberi dolgokat tesz meg, az idővel csalódik, mert az emberi célok bár nagyon fontosak, örömet adnak, de végső békességhez, a lélek nyugalmához nem tudnak elvezetni. A hívő ember bölcsessége, hogy sorsunkat egyedül csak Isten-tudatban vagyunk képesek elfogadni, hiszen kinél másnál kap(hat)nánk meg az Élet nagy kérdéseire a választ, ha nem annál a Teremtő Istennél, aki az Élet és a halál URa?


Hűség...

A mai nap imádsága:
Uram! Segíts, hogy el ne vesszek! Ámen.
   

Ha hűtlenek vagyunk, Ő hő marad,
2 Tim 2,13a

Nem is olyan rég - nagyanyáink idejében -, amikor még a gonoszság kiszámítható(bb) és látható(bb) volt, s a hűség élethossziglanitást jelentett a közös küzdelemben, s nem a kölcsönös előnyök alapján álló felbontható szerződést -, akkor különös varázsa volt szónak: szerelem... Szer, azaz törvény, elem, azaz alap-építőkő. Milyen különleges, Isten a "böhémótot" azaz a vizilovat is szer-elemmel szereti, olyannal, amilyennel Ádámot és Évát is teremtette. Mi ez, ha nem annak kifejezése, hogy Isten az Élet "elkötelezettje"? Azaz, minden, ami él, mozog - s még halottnak hitt kőben is atomok százmilliárdjai keringenek szüntelen(!) - az Istennel szoros kapcsolatban áll, elválaszthatatlanul...

Egyedül az embernek adatott meg a szabadság, hogy erre a kapcsolatra - ha úgy gondolja nincs szüksége rá - nemet mondjon. A "nemet-mondás" életünk része, s aki nem tud nemet mondani, az sok kellemetlenséget, bajt "hív be" életébe, de vannak dolgok, amikben csak az igennek van érvényessége... Igent kell mondani az Istenre, igent kell mondani az Életre, igent kell mondani a Szerelemre. Az élet Legfelsőbb Törvénye (szer-elem) ugyanis nem tűri az ellentmondást. Aki packázik vele, az számoljon azzal, hogy őt is elmaszatolja az Élet, sőt ha valaki pofozkodik az Élettel, csak idő kérdése, hogy mikor kapja meg ő is a válasz-pofonokat...

Az ember - mivel végtelenül önző teremtmény - mindig készséges a hűtlenkedésre. Legyen az Istennel való kapcsolat, emberekhez való viszony, a hűtlenség (elhagyás) csábítása óriási! Csak az élettelen tárgyakhoz (vagyon!) tud igazán ragaszkodni ember, s ebbéli ragaszkodásában az Élet sem drága neki... A keresztény ember azonban ismer egy titkot, ez pedig az önfeláldozó szeretet titka. Ez a titok maga a Krisztus, akinek tanítása eljuttathat az Élet szeretet-szolgálatára. A krisztuskövető ember azonban jól tudja azt is, hogy akármilyen nagy is ez az elhatározás, a kedv bennünk a szépre, a jóra, az igazra - Isten gondviselő kegyelme nélkül minden kitűzött szép célunk csak délibáb.

Ezért fohászkodunk naponta a Szer-elem Istenéhez, s keresünk benne elrejtettséget, nyugalmat és békességet, hogy fogadhassuk Tőle mindennapi kihívás-jutalmú feladatainkat, s az ezzel járó reménységgelteli derűt...


Isten..

A mai nap imádsága:
URam! Alkotásaidban is megynyilvánulsz... Add, hogy felismerjelek! Ámen

  

Ki mérte meg markával a tenger vizét, ki mérte meg arasszal az eget? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket, és mérlegserpenyőbe a halmokat? Ki irányította az ÚR lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta? Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre?
Ézs 40,13

Isten istenségéről beszélni nagyon nehéz, hiszen szavaink csak gyenge utánzatai a valóságnak, de mivel nincs jobb, s hatékonyabb kommunikációs eszközünk, mint a szó, ezért ezzel próbálkozik az ember... amióta csak beszélni tud. Fogalmaink hiányosságát, szavaink teremtő erejének részlegességét már a régiek is felfedezték, s a mai nyelv(be)zúzó világunkban is egyre többen újra felismerik: őriznünk kell a nyelvünket, mert szavainkban élünk, szavaink által válik minőségivé az életünk, s egyben a szavaink minősítenek is minket: "Mondj egy mondatot, s megmondom ki vagy!"

Isten nagysága lenyűgöző! Nemcsak a csillagmilliárdok tükrözik hatalmát, de az anyag és energia határait feszegető kvantummechanikai felismerések is ugyanilyen csodálatra késztet(het)nek minket. De ugyanilyen csodálatos - ha nem még csodálatosabb - genetikai rendszerünk, mely lehetővé teszi számunkra az életet... De ki alkotta mindezt? Vagy csak úgy magától létrejött a világmindenség? Csillagrobbanásokból és kozmikus porfelhőkből Michelangelo Piétája "csak úgy magától" sosem állhatott volna elő... kellett egy EMBER, aki megálmodta és kifaragta. Ugyanígy a világ tökéletessége is azt üzeni, hogy a Teremtő Isten mindenbe "belekódolta magát"!

Ezért nem kell Őt tanácsolni, oktatni, hiszen Ő nem ember, hanem ISTEN... A nagy kérdés ezek után így hangzik: De mire indítja az embert ez a felismerés, hogy Isten az ISTEN? Aki eljut arra a felismerésre, hogy Isten ISTEN, az megváltozik - a régiek úgy mondták "megtér"... azaz: visszatalál, hazatalál. Aki pedig "otthon van" Istennél, az békességet nyer, az nyugalmat talál a nyugtalan világban is. Az ilyen megbékélt ember maga is tanítóvá, küldötté válik, hiszen már tudja, hol a megoldás, hol elégíttetik meg a válaszkereső nyugtalan lélek. Ezért nagyon fontos a tanulás és tanítás, a nyitottság és a szelídség, s annak beismerése, hogy minden az Istenben, az Istenért létezik és van!


Közösségi lét..

A mai nap imádsága:
Uram! Segíts, hogy megértsem akaratodat, s beleláthassak törvényeid igazságába, mert másképpen nem vagyok képes szeretni sem önmagamat, sem embertársaimat, akikekkel körülveszel engem! Ámen



Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."
Mt 22,37-40

"Félni az Istent" - mindenki tudja, "szeretni Őt", kevesek kiváltsága. Süllyedő hajón, zuhanó repülőgépen sosincs hitetlen ember - érdekes módon a nyomorúságban mindig kiderül, hogy az Isten az bizony Isten. De miért csak vészhelyzetben? Sokan azért nem tudják szeretni az Istent, mert azt gondolják: "Ha Isten szeretne, akkor nem engedné meg azt a sok szenvedést!" - az ő életükben sem. A Gondviselő Isten elfogadásában az is benne foglaltatik, hogy Isten megengedi időnként a nehézségeket, a kereszteket az Őt szeretők életében is. Nem azért mert el akar venni tőlünk valamit, hanem azért, mert ezen keresztül is adni próbál.

A gondunkat szeme előtt tartó (pro-videáló/előre látó) Istent csak akkor tudjuk a nekünk adatott hit mértéke szerint felfogni, ha szívünkből, lelkünkből és elménkből egyaránt törekszünk a Vele való közösségre. Isten ugyanis nem "egydimenziós" hatalom, Ő a Dimenziók Istene, s ha három dimenzióban - a szív, a lélek és az elme világában egyszerre is igyekszünk megérteni Őt -, látásunk akkor is csak evilági, tükör által homályos marad. Mindazonáltal ez az alapállás, s ezért ez az első, s a legnagyobb parancsolat. Soha nem az emberekhez való viszonyunk határozza meg az istenhitünket, hanem Istenhez való viszonyunk határozza meg emberi kapcsolatainkat. Ezért ha valaki gyűlöli embertársát, az biztos hogy nem szereti az Istent... hogyan is tudná szeretni, amikor szíve gonosz indulatokkal, elméje hamis vádakkal van tele!?

Embertársunkat szeretni a legnagyobb kihívás az életünkben. Megbocsájtani felebarátunknak mégis sokkal könnyeb, mint megbocsájtani önmagunknak. Döntéseink motívációival ugyanis többnyire tisztában vagyunk, sőt azzal is, hogy mit kellett volna nem úgy tennünk, ahogyan tettük... mindezek okán önmagunkhoz igen könyörtelenek vagyunk. Ezért megbocsájtani önmagunknak, csak az Isten irgalmára hagyotkozva vagyunk képesek. De ha ezt megtettük, ha végre odafordultunk az Istenhez, akkor megtapasztaljuk, hogy mit jelent az Isten ember-szeretete, s ezek után tudjuk mit jelent a mi szeretetünk felebarátunk számára.


Üdvösségünk...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy földi létem bonyolultságában soha ne felejtsem el, hogy örök életre hívtál meg! Ámen

   

A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás... ezekről előre megmondom nektek, amit már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.
Gal 5,19 és 21b

Saul-Pál újra átlépi kompetencia-határát. Érthető ez, hiszen aggódik övéi üdvössége felől, az persze más kérdés, hogy nem ő dönti el, ki üdvözül, s ki nem - ez a JóIsten hatásköre. Az emberi önzésből (egoizmus) levezethető apostoli bűnkatalógus szinte teljesnek mondható, mely felsorolásban Pál rögtön - bizonyára ez sem véletlen (nőtlen volt!) - az elején említi a szexuális bűnöket. Tény, hogy a nemiségből fakadó problémák adják a globális diszharmónia nagy részét. Másképpen gondolkodik a férfi és a nő, s az esetek nagy részében más célokat tart fontosnak az "ember", s megint mást a "némber"... Mindazonáltal a nemiség nem határozhatja meg, hogy ki mennyire "ember", az mindig karakter kérdése, nem pedig a kromoszómák által vezérelt...

Ha a házaságtörők nem öröklik az Isten országát, akkor meglehetősen családias társaságban lennénk a mennyországban... Először is: ki a házaságtörő? Az, aki enged a vágyainak vagy az, aki elhanyagolja házastársi köteleségeit? Hamar belátható, hogy a szexualitás komplexitása megválaszolandó kérdések sokaságát veti fel, éppen ezért direkt összefüggést kreálni bizonyos bűnök és Isten országába való bejutás között, igen merész vállalkozás. Jézus szavaiból tudjuk, hogya a keresztrefeszített egyik lator még aznap(!) bejutott a Paradicsomba, pedig az nehezen elképzelhető, hogy istentelen, élvhajhász életmódja ellenére példaértékű házasélete volt... Aki lator az életvezetésében, az lator a szexuális életében is. Fentiek alapján tehát rögtön megdől Saul-Pál "kinyilatkoztatása" s teológiai koncepciója, mely el kívánja dönteni, hogy ki jut be a mennyországba, s ki nem... Mindazonáltal nem elfelejtendő, hogy a nemi ösztönökhöz való helytelen hozzáállás a bűnlajstrom jelentős részét teszi ki. Mivel a nemiség emberlétünk legfinomabb rezdüléseit is koorodinálja, ezért különösen is érzékenyek vagyunk mindarra, ami ezzel kapcsolatba hozható.

Isten országába való bejutás tehát nem a "mi ügyünk", hanem a Teremtő Istené. Éppen elég gond akadt már abból, hogy emberek meg akarták mondani, mit gondol a JóIsten! Aki komolyan veszi az Istent, az komolyan veszi az életet is, s benne az egyik legnagyobb adományt, a szexualitást is. Az Isten teremtettségi rendje szerinti szexuálitás ugyanis arra nevel minket, hogy az élet szépsége az önkéntesség tisztaságából fakad, hiszen Isten felelősségteljes szabadságra hívott el mindannyiunkat, amikor "megálmodta", hogy emberré legyünk... A krisztusi ember pedig jól tudja, emberré igazán akkor válhat, ha mindenbe "beleálmodja" Teremtőjét...

AHHOZ, HOGY ÉLETRE KELJ, MEG KELL HALNOD AZ ÉNEDNEK


„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve…” (Galata 2:20)
Ha támadás ér minket, beindulnak a túlélési ösztöneink. Mindannyian harcosok vagyunk! De problémát vet fel, amit Pál mond: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” Ha elsődleges célod az önfenntartás, akkor nem hozhatsz szabadon helyes döntéseket. Folyton olyan dolgokat teszel, amitől jól érzed magad, és amit mások elfogadhatónak tartanak, nem pedig azt, amit Isten vár tőled. Sokat beszélsz a hívő életről, de keveset a gyümölcsöző életről. Csak akkor tudsz gyümölcsöt teremni, ha hajlandó vagy meghalni önmagad számára: „ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz” (János 12:24). A Bibliában a túlélést keresők megfosztották magukat attól, amit Isten tervezett számukra, mert a saját értékeiket nézték Istené helyett. Lót nem volt tekintettel Ábrahámra, és magának választotta a Jordán menti bővizű síkságot, de elvesztette a családját (ld. 1Mózes 13:10-11). A gazdag ifjút talán ma a tanítványok közé számlálnánk, de ehhez túl sok mindenről kellett volna lemondania (ld. Márk 10:22). Gyakran előfordul, hogy minél többel rendelkezünk, annál jobban ragaszkodunk hozzá. Jézus azt mondta: „…aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt” (Lukács 9:24). Pál azt írta: „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról” (ApCsel 20:24). A legbiztonságosabb hely – az egyetlen hely, ahol érdemes lenni – Isten akaratában van!


NEHÉZ ANYAGI KÜRÜLMÉNYEKKEL KÜSZKÖDSZ?


„… nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz…” (Zsoltárok 37:25)

Sokak számára, akik elvesztették a állásukat, vagy nem keresnek eleget a megélhetéshez, az adóság kemény valósággá vált. Annyira, hogy még attól is félnek, hogy igazán belegondoljanak helyzetükbe. Ám az nem válasz, ha homokba dugjuk a fejünket. Isten segítségével és néhány józan észen alapuló javaslattal elindulhatsz az anyagi szabadság felé. Egy köztiszteletben álló pénzügyi tanácsadó a következőket javasolja. Először is: légy őszinte! Mielőtt bármin is változtatni tudnál, tisztában kell lenned vele, hová tűnik el a pénzed. Nincs ebben semmi szégyellnivaló; mint ahogy az alkoholistánál is, a gyógyuláshoz vezető út első lépése az, hogy elismered a problémád. Jegyezz fel minden egyes kiadott forintot 30 napon át! Ebből gyorsan kiszámíthatod, hogy: ezek a kölyökrókák… pusztítják szőlőinket…” (Énekek éneke 2:15 NLT). Ha a teljes képet nézed, észre fogod venni azokat a területeket, ahol vissza tudod fogni kiadásaidat. Másodszor, tanulj a múlt tapasztalataiból! Ha nem tanulsz a múlt hibáiból, folyton ismételni fogd őket. Például, ha kiskorodban nem kaptál sok karácsonyi ajándékot, könnyen engedhetsz a kísértésnek, hogy saját veszteségedet gyermekeidnek való vásárlással ellensúlyozod, és végül teljesen kimeríted a hitelkártyádat. Vagy, ha olyan légkörben nőttél fel, ahol mindig veszekedés volt a pénz miatt, nehéz lehet számodra, hogy megbeszéld az anyagi dolgokat házastársaddal. Harmadszor: értékeld magad többre a fizetési papírodnál! Jézus azt mondta, hogy az életben nem a „dolgok” az igazán fontos dolgok (ld. Máté 6:25). Nem segít abba, hogy többet keress, ha ostorozod magad – csak vakká tesz arra, hogy meglásd az életben a valódi áldásokat. Ne feledd, bármilyen nehéz helyzetbe kerülsz is, Isten hűséges! Dávid azt mondta: „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált”. Te sem válsz azzá!



„… Isten… be fogja tölteni minden szükségeteket…” (Filippi 4:19)

Íme három további lépés, amivel hatékonyan tudod kezelni adósságaidat. Először: kezdd kiásni magad! Csüggesztő látni, ahogy minden nap egyre gyűlnek a számlák a postaládában, de látnod kell a dolgok végét. Írd össze adósságaidat, a lista elejére a legnagyobb kamatozásúak kerüljenek, a végére az alacsonyabb kamatozásúak.! Próbálj meg kifizetni, amennyit csak tudsz a magas kamatozásúakból, a maradékot pedig fordítsd az alacsonyabb kamatozásúakra! Csak kezdd el, nem számít, milyen sokáig tart, míg a végére érsz – túl sok forog kockán ahhoz, hogy ne tedd! Másodszor: mutass jó példát gyermekeidnek abban, hogy józan alapelvek szerint élsz az anyagiak vonatkozásában! Légy nyitott feléjük, és magyarázd el, hogy az áram, az étel, a játékok és a ruhák pénzbe kerülnek, és azért nincs vadonatúj autótok, mert nem engedhetitek meg magatoknak. A gyermekeid így gyűjtenek pénzügyi emlékeket, tehát „…tanítsd őket szorgalmasan…” (5Mózes 6:7 NKJV). Harmadszor: „Adhatok, és adatik nektek…” (Lukács 6:38)! Suze Orman mondja: „Egyik nap szörnyen magam alatt voltam. Amikor bekapcsoltam a tévét, történetesen épp gyűjtöttek valamire. Felkaptam a telefont, és felajánlást tettem, akkora összegre, amekkorára csak tudtam. Azoknak az embereknek sokkal nagyobb szükségük volt a pénzre, mint nekem. Hirtelen úgy éreztem, mintha mázsás teher esett volna le rólam. Azóta, ha bármikor úgy érzem, a padlón vagyok, adakozok… és máris sokkal jobban érzem magam. Csodálatos módon minden esetben visszajut hozzám az összeg, amit adtam – méghozzá megsokszorozódva.” Az adakozás jutalma nem mindig anyagiakban nyilvánul meg; néha a szabadság és a céltudatosság érzetét adja. Ráadásul a pénz soha nem lehet olyan fontos, hogy ne tudd elengedni. Emlékezz, ha másoknak segítesz, azzal előkészíted Isten útját ahhoz, hogy betöltse szükségeidet – márpedig az Ő lapátja sokkal nagyobb, mint a tiéd!


Pókok


„A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.” (Példabeszédek 30:28 Károli)

Isten belehelyezte a pókba mindazt, amire szüksége van a túléléshez és a boldoguláshoz. Suhintsd csak meg egy seprűvel – mielőtt a földre esne, zuhanása megtörik! Csak benyúl, és egy újabb fehérje-alapú, selyemszerű fonalat bocsát ki, leereszkedik, biztonságos helyet keres, majd visszatér, erősebben, mint valaha, és új hálót sző. Mi a pók üzenete? Isten beléd helyezett mindent, amire szükséged van. A Biblia azt mondja: „Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való… Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek (2Péter 1:3-4). Mit adott nekünk Isten? „Mindent, amire szükségünk van.” Minek a részeseivé tett minket Isten? „Az Ő isteni természetének részeseivé.” Hűha! A jövődet nem az határozza meg, hogy kit ismersz, és kit nem ismersz, hogy ki kedvel téged, és ki nem. A küldetésed betöltéséhez szükséges erő megvan benned. Az életedért folyó harc és a küzdelem, amiben éppen benne vagy, arról szól, amire születtél, amire elhívattál, és aminek az elvégzéséhez ajándékokat kaptál. Tehát „gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely… benned van!” (2Timóteus 1:6). Más szóval: kezdj el termelni!

Lehet, hogy az élet leütött, de még nem ütött ki. Az, ami benned munkálkodik, le fogja győzni azt, ami körülötted munkálkodik. Állj rá Isten Igéjére, gyakorold a hitedet, tarts ki, és amikor a füst eloszlik, kelj fel és jelentsd ki: „Isten kegyelméből visszatértem!” Azt mondod: „De olyan sokat veszítettem”. Amíg még megvan az, amit Isten beléd helyezett, addig képes vagy rá!




Amikor eljön az ideje annak, hogy a pók tojásokat rakjon, akkor egy különleges selyemfonalat készít, és védőtömlővé szövi, majd elhelyezi benne a tojásokat. Ha egy ellenség jön, hogy ellopja a pók ivadékait, csapdába esik a selymet borító ragacsos folyadékban. Azután a pók beszövi az ellenségét egy másfajta fonállal, és eleséggé változtatja. Mi a pók üzenete? A csata a jövődért folyik! Ne hagyd, hogy az ellenség megszerezze a gyermekeidet! Ne engedd, hogy ellopja a lehetőségeidet! Ne engedd, hogy elrabolja a sorsodat! Amikor azok a gyenge akaratúak, gyenge térdűek és gyenge hitűek meglátták az Ígéret Földjén élő óriásokat, vissza akartak menni Egyiptomba. De Káleb nem! Ő azt mondta: „Ne féljetek annak a földnek a népétől, mert megesszük őket” (4Mózes 14:9). Ha megérted, hogy miért folyik a csata az életedben, akkor valóban elkezded megenni mindazt, amivel az ellenség megdob, és ezt mondod: „Ide vele! Ami nem pusztít el, az csak erősebbé tesz!”

Légy olyan, mint Sammá! „Amikor összegyűltek a filiszteusok Lehinél, ahol a mező egy darabja lencsével volt bevetve, a hadinép már megfutamodott a filiszteusok előtt, de ő megállt annak a darab földnek a közepén, megvédte azt, és megverte a filiszteusokat. Így adott az Úr nagy győzelmet” (2Sámuel 23:11-12). Sammá tudta, hogy miért harcol. Az a lencseföld ételt juttatott az asztalára. A családja jövőjét jelentette. Az ő öröksége volt. És amikor Sammá szembeszállt az ellenséggel, „az Úr nagy győzelmet adott”. Ő megteszi ugyanezt érted is!




Egy póknak akár nyolc szeme is lehet, sok pókfajta mégis alig lát. Ami mégis mohó vadásszá teszi, az az, hogy a lábain található sörték nagyon érzékenyek, és észlel mindent, ami körülötte történik. Mi a pók üzenete? Használd az Istentől kapott ítélőképességedet! Többet tudsz érzékelni a szellemeddel, mint amit a szemeddel látsz. „És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok” (1János 2:20 Károli). Isten tudtul ad nekünk olyan dolgokat, amiket sem bizonyítani, sem megmagyarázni nem tudunk. Jézus azt mondta, hogy ő meg fogja mutatni nekünk az „eljövendő dolgokat” (ld. János 16:13). De nem azért teszi ezt, hogy fontoskodjunk, vagy fura szerzetként rohangáljunk ide-oda. Nem, „Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek” (János 16:14). Isten „belső információt” ad azoknak, akik az Ő dicsőségét keresik. Ne érd hát be kevesebbel, mint amit a szellemi előjogod biztosít! A régi vidéki gyülekezetekben énekelték annakidején: „A Szentlélek azt mondta nekem, minden rendben lesz”. Nyelvtanilag nem éppen a leghelyesebb (az eredeti angol szöveg), de józan bibliai igazság. Emlékszel olyanra, amikor a szemed azt mondta neked: „Nem tudod megcsinálni”, de a lelked egyre csak azt mondta: „Minden rendben lesz”? Vagy olyanra, amikor találkoztál valakivel, aki jónak tűnt, túlságosan is jónak, és a lelked figyelmeztetett, hogy valami nincs rendben vele. „Amire az ő kenete tanít meg titeket, az igaz, és nem hazugság; és ahogyan megtanított titeket, úgy maradjatok meg őbenne” (1János 2:27). Akkor lehet jó az ítélőképességed, ha közel maradsz Istenhez.




Hogy lehet az, hogy a pók tud járkálni a hálója ragadós fonalain anélkül, hogy beleragadna, de ugyanazok a szálak csapdába ejtenek minden más behatolót? A titok az olaj! A pók kis szívófej alakú lábai friss olajat bocsátanak ki minden lépésnél, így át tud siklani az olyan az anyagon, amin mások nem tudnak, és belegabalyodnak. Mi a pók üzenete? Folyamatosan a Szentlélek olajával felkentnek kell lenned! Visszanézve felismered, hogy ez segített megőrizni az épelméjűségedet, amikor már azt hitted, megőrülsz. Ez volt az, ami segített, hogy meg tudj birkózni azzal, amivel mások nem, és ez az, ami miatt minden nap Szentlélekkel teljesnek kell maradnod. A zsoltáríró azt mondja: „friss olajjal kentél meg engem!” (Zsoltárok 92:11).

A felkenéshez használt olajról négy fontos igazságot olvashatunk a Mózes 4. könyve 30. fejezetében, melyeket észben kell tartanunk, ha felkent életet akarunk élni. 1) Nélküle hiábavaló a szolgálatunk. „Kend fel Áront és fiait is... hogy papjaim legyenek!” (2Mózes 30:30). 2) Gyermekeinknek is meg kell tapasztalniuk. „Felkenésre való szent olajom lesz ez nemzedékről nemzedékre” (2Mózes 30:31). 3) Isten nem fogja felkenni testies erőfeszítéseinket és tennivalóinkat. „Ember testét azzal meg ne kenjék, se ahhoz hasonlót… ne csináljatok!” (2Mózes 30:32 Károli) 4) Veszélybe kerülünk, ha megpróbáljuk mással helyettesíteni. „Ki kell irtani népe közül azt, aki hasonló kenetet készít” (2Mózes 30:33). Mielőtt reggelente elmész otthonról, borulj térdre, és imádkozz: „Uram, kenj fel engem friss olajjal!”




Némelyik póknak olyan sok mérge van, hogy meg tud ölni bármit, amivel kapcsolatba kerül, ha egyszerűen csak kiadja magából azt, ami a szájában van. Mi a pók üzenete? Ügyelj arra, mi jön ki a szádból! Pál azt írja: „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által” (Róma 10:17). Mit fogadsz be? Mit adsz ki magadból? Hitet vagy félelmet? Reményt vagy csüggedést? Örömet vagy szomorúságot? Igazságot vagy tévedést? Szeretetet vagy keserűséget? A Biblia azt mondja: „Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi” (Példabeszédek 18:21). Figyelj meg két dolgot a Szentírásban: 1) Ez élet-halál kérdés. 2) Szavaid olyanok, mint a magok; mindig meglesz a gyümölcsük. Nem lehet az, hogy a legjobbat hiszed Istenről, de aztán úgy jársz-kelsz, hogy a legrosszabbat várod és juttatod kifejezésre. Ha az, amit mondasz, következetesen ellentmond annak, amit Isten Igéje mond, akkor saját magad alatt vágod a fát. A kimondott szavaknak erejük van, és következményekkel járnak. Kezdd hát el korrigálni magad! Ahelyett, hogy azt mondanád: „Nem tudok megváltozni” vagy: „Sosem jutok ki ebből a káoszból”, kezdd el azt mondani, amit Isten Igéje mond! Tedd azt, amit Jézus tett a pusztában: nyisd ki a szád, és jelentsd ki: „Meg van írva”. Jézus olyan jól ismerte a Szentírást, hogy azt tudta mondani a Sátánnak: „Meg van írva, hogy nem kell meghajolnom előtted. Meg van írva, hogy nem kell hozzád fordulnom a szükségeim betöltéséért.” És mi volt az eredmény? „Elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki” (Máté 4:11). Ha támadás alatt vagy, nyisd ki a szád, mondd ki Isten Igéjét, és a menny seregei segítségedre jönnek!




Megtanulhatjuk a póktól, hogy: a) nem a méreted határozza meg a lehetőségeidet, hanem a szellemed. b) Nem számít, hogy honnan indulsz, a király palotájába juthatsz. Mi a pók üzenete? Amíg csak élsz, gyümölcsözz! Lehet, hogy nem tudsz annyit felmutatni, mint más, de tovább kell csinálnod. Lehet, hogy nem tudsz annyit felmutatni, mint régebben, de azért csak csináld tovább! Jézus azt tanította, hogy néhányan harmincannyit teremnek, mások hatvanannyit, és vannak, akik százannyit (ld. Máté 13:8). Nem tudjuk mindannyian ugyanazt a szintet hozni, de valamilyen szinten mindannyiunknak gyümölcsöt kell teremnünk! Ne félemlítsen meg az, hogy a másik ember százszoros termést hozott, te pedig csak hatvanszorost. Csak azért kell számot adnod, amit neked ad Isten!

A Biblia azt mondja: „Öreg korban is sarjat hajtanak” (Zsoltárok 92:15). Vigyázz, a nyugdíjaskor veszélyes lehet az egészségedre! Tartsd éberen az elméd, életben az álmaidat, és mozgásban a testedet! Lehet, hogy idős vagy és gyenge, és már nem annyira fürge, de kell, hogy minden reggel lásd értelmét felkelni az ágyból, különben nem telik bele sok idő, és nem leszel képes rá. Kelj fel, és öltözz fel akkor is, ha nem mész sehová! Ha nem tudsz repülni, szállj be az autóba! Ha nem tudsz autóba ülni, akkor fuss! Ha nem tudsz futni, akkor sétálj! Ha nem tudsz sétálni, akkor állj fel! Ha ágyhoz vagy kötve, akkor ülj fel! Ha nem tudsz felülni, akkor mozgasd a lábujjaidat, de mindenképpen hozd tudomására az ördögnek, hogy még mindig játékban vagy. Isten kegyelme által hozz termést!


Te milyen látást kaptál?


„Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul.” (Példabeszédek 29:18 Károli)

Amikor bajok támadnak, a látásunk gyakran az, hogy elsőször is jól csapjunk oda az asztalra. Ez azért van, mert az életet nem olyannak látjuk, amilyen az valójában, hanem olyannak, amilyenek mi vagyunk. A Biblia azt mondja: „Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul” [zabolátlanul és irányíthatatlanul él]. Amikor Isten látást ad az életedre nézve, akkor elkezdesz úgy nézni a dolgokra, ahogy Ő látja azokat. Mózes „látta” az Ígéret Földjét, amikor körülötte mindenki csak sivatagot látott, fel akarták adni, és vissza akartak menni Egyiptomba (ld. Zsidók 11:27). Mózes megértette, hogy el fog jutni oda Isten menetrendje szerint, Isten terve szerint, lépésről lépésre haladva. Sokszor nyomasztónak tűnnek a feladatok, ha csak a méretüket nézed. De ha kis lépésekre bontod őket, és elképzeled, ahogy megteszed az első lépést, el fogsz csodálkozni az előrehaladásodon. Képes vagy egy napig csinálni valamit, amire nem köteleznéd el magad egy egész hónapra – kérdezz csak meg akárkit, aki valamilyen függőségben élt! Egy keresztyén vezető mondta: „A látás, éppúgy, mint a bátorság és a fegyelem, olyan jellemvonás, amit bárki kifejleszthet magában, ha hajlandó keményen dolgozni, és mindennapjai részévé tenni.” A költő így fogalmazott: „Két ember nézett ki a börtön rácsain át, az egyik sarat látott, a másik csillagokat”. Te mit „látsz” a jövődben? Azt hiszed, hogy Isten csak úgy az öledbe pottyantja a sikert? Nem, neked kell táplálnod a látásodat hit által, és lendületet adni neki kemény munkával! Az az ige, amely így szól: „Bennünk pedig Krisztus értelme van” (1Korinthus 2:16), azt sugallja, hogy Isten átáramoltatja rajtunk gondolatait. Ez ám a haszon! Jézus azt mondta tanítványának: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” (Lukács 5:4); és mivel Isten gyermeke vagy, a földi világ korlátai nem határozzák meg az ellátmányodat! Tehát, mi a látásod?
Az elégedett emberek többet tesznek félre és ritkábban kerülnek adósságba


"Aki szereti a pénzt, nem elégszik meg a pénzzel; sem a jövedelemmel az, aki szereti a vagyont. Ez is hiábavalóság!" (Préd 5,9)



Minél többet szerzel, annál többet akarsz. Ilyen az élet. Egyszer megkérdezte valaki a billiomos Howard Hughes-t:"Mennyi kell ahhoz, hogy egy ember boldog legyen?" Azt felelte:"Csak egy picivel több."

Ez a fajta gondolkodás adósságba viszi az embert. Ha szereted a javaidat, soha nem leszel boldog. Mindig többet fogsz akarni. Az egy mese, hogy minél többed van annál boldogabb leszel vagy több élvezetet kapsz. Egy 400 ezer dolláros ház nem fog boldogabbá tenni mint a 200 ezer dolláros.

Az elégedetlenség mindig az összehasonlításból születik. A Biblia azt állítja, az összehasonlítás bolondság. Tönkre fog tenni anyagilag. Megtetszik egy autó, elmész és megveszed. Azonban, miután meglátod a szomszédod autóját észreveszed, hogy van valami többlet rajta ami a tiéden nincs, tehát adósságba kerülsz azért, hogy egy hasonló autót vegyél - és mindezt egy összehasonlítás miatt.

Az adósságot magába foglaló összehasonlítások ellenanyaga a megelégedettség. A Biblia azt mondja: "Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged." (Zsid 13,5)

A megelégedettség így szól: "A körülményeimtől függetlenül, Krisztussal az életemben, megbirkózom vele". A Krisztussal való kapcsolatodban való boldogságról szól, függetlenül attól, hogy gazdag vagy vagy szegény, lent vagy, vagy fent.

A megelégedettség elvezet téged a lényeghez. Az elégedett emberek többet tesznek félre - és ritkábban kerülnek adósságba.


Gyakorold a helyettesítésről szóló parancsolatot


"Légy óvatos, hogyan gondolkodsz, mert az meghatározza az életed" (Péld.4:23, GN fordítás)


Jóval azelőtt, hogy a pszichológia megjelent volna, Isten már megmondta, hogy a gondolataid meghatározzák az érzéseidet, azok pedig a cselekedeteidet. Ha meg akarod változtatni az életedet, akkor kontrollálnod kell a gondolataidat.

Az elménk tényleg egy csodálatok alkotás. Egy kisebb város méretű számítógép kellene ahhoz, hogy az elménk legalapvetőbb funkcióit képes legyen rekonstruálni. Az agyad több mint 100 milliárd idegsejtet tartalmaz. Minden egyes idegsejt pedig 10000 neuronhoz csatlakozik.

Az ember folyamatosan beszél magához. Kutatások kimutatták, hogy a legtöbb ember 150-200 szót mond ki egy perc alatt, de az agyunk 500-600 szóra is képes ugyanennyi idő alatt. Ezért tudsz figyelni rám és közben az esti vacsorát is megtervezni egy időben.

A probléma az, hogy sokan vannak köztünk, akik Jóbhoz hasonlóan azt mondják "Még, ha bűntelen lennék is, az ítélne el, amit mondok."(Jób 9:20, GN fordítás) Ezzel azt mondja, "Minden, amit mondok, engem ír le." Ha tipikusan így gondolkodsz, akkor te vagy önmagad legnagyobb kritikusa.

Mindig leírjuk magunkat. Mosolyogva lépünk be egy terembe, de közben azt gondoljuk, "Kövér vagyok. Béna vagyok. Csúnya vagyok. És mindig kések!"

De mikor ezeket mondod, valójában arra mutatsz, aki téged alkotott. Mikor azt mondod, "Istenem, értéktelen vagyok. Nem vagyok jó. Képtelen vagyok bármire", azzal azt mondod, "Istenem, velem jól elszúrtad." Ezért mondja Isten, hogy rossz dolog leírnod magad.

Hogy iktathatod ki a negatív önkritikát, hogy magabiztosabb ember lehess?

A Biblia a Helyettesítés parancsolatáról tanít. "Azokon a dolgokon gondolkodjatok, amelyek igazak, dicséretre méltók, igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és dicséretesek." (Fil.4:8, TLB fordítás)

Más szavakkal, ne gondolkodj a gyengeségeiden. Összpontosíts arra, ami Isten szeretné, hogy légy és amit Isten szeretne az életedben. Nem tudok jobb ellenszert az alacsony önbecsülésre (vagy hogy szembenézz a fájdalmaiddal, rossz szokásaiddal, függőségeiddel) mint hogy olvasd Isten Igéjét minden nap - tanulmányozd, memorizáld, elmélkedj felette és alkalmazd az életedben.

A legjobb dolog amit tehetsz az önbizalmad növelése érdekében az, hogy elkezdesz hinni abban, amit Isten mond rólad. Mikor találok egy verset a Bibliában, ami hozzám beszél, leírom egy kártyára, megtanulom és megerősítem azáltal, hogy visszamondom Istennek: "Atyám, köszönöm, hogy értékes vagyok, fontos, azt hogy meg tudsz nekem bocsátani és hogy képessé teszel dolgokra". Hagyd, hogy Isten megújítsa az elméd, mert "az irányítja az életed".

Beszéljetek róla:

* Mit tudsz, ami igaz rád, mert a Biblia azt írja?
* Milyen "igaz, dicséretre méltó és tisztességes" dologra tudsz ma koncentrálni?


Hogyan összpontosítsd az életed?


"Ábrahám élemedett korú, öreg ember lett, és az ÚR mindennel megáldotta Ábrahámot." 1Móz 24,1



"Nemcsak a mit kell tudnod hanem a miért-et is - ez lesz a motivációd. Ha nem tudod a miért-et, feladod amikor nehéz lesz."



A következő tíz év életed legnagyszerűbb évei lehetnek. Rendeltetésszerű tíz év összpontosított élettel, melynek következtében hatással lehetsz mindennel amit teszel.

Ahhoz, hogy ott légy ahol Isten látni szeretne és az légy amit Isten meggyőződésed szerint akar, néhány olyan lépést szükséges meglépned, melyek segítenek összpontosítani.



1. Lépés - Határozd meg a jelenlegi helyzetedet

Tudnod kell hol vagy jelenleg, hogy rájöjj merre kell menned. Ehhez tegyél fel magadnak két kérdést:

1. Hol vagyok most? Hol vagy lelkileg, anyagilag, érzelmileg, kapcsolatilag, fizikailag és szakmailag?
2. Mi az amit szeretnék megváltoztatni? Mindezeken a területeken amiket meghatároztál mi az amit szeretnél, hogy más legyen? Isten megígérte Ábrahámnak, hogy egy nagyszerű nemzet atyja lesz. Azonban az 1 Móz 24-ben azt olvassuk, hogy Ábrahám már idős és Izsák fiának még mindig nincs gyermeke. Ábrahám felbecsülte a helyzetet és elküldte szolgáját Eliézert, hogy szerezzen feleséget Izsáknak.

Egy fontos alapelv, amit itt találunk, hogy soha nem késő számodra, hogy megváltoztasd az életed, még akkor sem, ha ez a változás több időt venne igénybe mint gondolnál. Éppen ezért nem halogathatsz. Az elkövetkező tíz évben sodródhatsz az árral is és élhetsz céltudatos életet is. Isten azt szeretné, ha céltudatosan élnél.



2. Lépés - Nevezd meg konkrétan mit szeretnél



Ahhoz, hogy megkapd amit szeretnél, pontosan le kell tudnod írni mi az amit szeretnél.

Ábrahám konkrétan elmondta Eliézernek milyen feleséget szeretne Izsáknak. Azt mondta:"hadd eskesselek meg az ÚRra, az ég és föld Istenére, hogy fiamnak nem a kánaániak leányai közül hozol feleséget, akik között lakom," (1 Móz 24, 3-4).

Soha nem fogsz elérni egy határozatlan célt. Minél általánosabb a célod annál erőetlenebb lesz. De minél sajátságosabb annál nagyobb ereje lesz az életedben.

Tedd fel magadnak a következő négy kérdést:

1. Mi szeretnék lenni?
2. Mit szeretnék csinálni?
3. Mit szeretnék megkapni?
4. Miért szeretném ezeket?



Nemcsak a mit kell tudnod hanem a miért-et is - ez lesz a motivációd. Ha nem tudod a miért-et, feladod amikor nehéz lesz.

Amikor Eliézer meghallotta Ábrahám célját azt kérdezte:" Mi van akkor, ha…". Ha ezekre a "mi van akkor ha"-ra hallgatsz, elbuksz az aggodalom és félelem miatt.

Mostantól kezdve nem kell a hogyanra összpontosíts, mert ha kigondoltad a miértet, Isten meg fogja mutatni a hogyant.

Ő segíteni fog a problémák megoldásában, melyek a célod útjában állnak.

Ma imádkozz válaszokért az 1. és 2. lépésekben, és holnap megnézzük a következő lépéseket.