2017. június 24., szombat

Hagyd abba a panaszkodást!


„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent!” (Filippi 2:14)

Ha valaki 500 forintot adna neked, valahányszor panaszkodsz, és visszavenne belőle, amikor hálás vagy valamiért, akkor gazdag lennél vagy szegény? Azt mondod: „Ha neked is olyan problémáid lennének, mint nekem, akkor te is panaszkodnál”. A Biblia azt mondja: „zúgolódás nélkül tegyetek mindent”, mert minél többet panaszkodsz, a dolgok annál rosszabbak lesznek. Jegyezd meg: 1) A panaszkodás függőséget okoz. A kör bezárul: van egy problémád, panaszkodsz miatta és így beleragadsz, rosszul érzed magad, ezért még többet panaszkodsz, ezzel csak még több stresszt okoz, és nem hoz megoldást. Ostobaság, nem? 2) A panaszkodás megfoszt Isten áldásaitól. Ahelyett, hogy elköteleznéd magad Istennek, kételkedsz bölcsességében és gondviselésében. Isten 23 000 izráelitát küldött ezért a halálba. „De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindez… figyelmeztetésül íratott meg nekünk…” (1Korinthus 10:10-11). Ne csak ellenőrizd a viselkedésed – változtasd meg! 3) A panaszkodás kihat az egészségedre. „A nyugodt, csendes szív és elme a test élete és egészsége…” (Példabeszédek 14:30 AMP). Őszintén, hány nyugodt és csendes panaszkodót ismersz? Panaszkodás helyett dolgozz a hozzáállásodon! Kezdd el számlálni az áldásaidat! Egy bölcs ember egyszer ezt mondta: „Panaszkodtam amiatt, hogy nincs cipőm, míg egyszer találkoztam egy emberrel, akinek lába nem volt”. Hallgasd meg, miről írt Barbara Johnston: „Egy kézzel írt levélke volt a telefonpóznára szögezve, a következő állt rajta: »Elveszett háromlábú, egyik szemére vak kutyám. Az egyik füle hiányzik, a farka letört, és nemrég ivartalanították. A Szerencsés névre hallgat.«” A Biblia azt mondja. „Mindenben (figyeld meg, nem azt mondja, hogy mindenért, hanem azt, hogy mindenben!) hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata” (1Thesszalonika 5:18 Károli).






IMÁDKOZZ AZ ÜLDÖZÖTT KERESZTYÉNEKÉRT!

„Ne feledkezzetek meg… a gyötrődőkről” (Zsidók 13:3)

Imádkoztál már valaha a más országokban élő üldözött keresztyénekért? Meg kellene tenned, hiszen ők a lelki családod. János azt írja: „…láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak” (Jelenések 6:9). Világszerte egyre növekvő számban adják hívők az életüket Krisztus ügyéért és bizonyságtételükért, amit megtartottak az ellenségeskedéssel szembenézve is. „Most azt próbálod elérni, hogy rosszul érezzem magam?” – kérdezed. Nem, csupán azt, hogy: 1) Légy imádkozóbb! „Ne feledkezz meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok; a gyötrődőkről, mint kik magatok is testben vagytok.” Legközelebb, amikor véletlenül ráütsz az ujjadra a kalapáccsal, és az egész tested belesajdul, emlékezz erre az igei igazságra, és imádkozz a hívők világméretű testéért, azokért a sokakért, akiket bántalmaznak, bebörtönöznek, kínoznak, sőt meg is ölnek Krisztus nevéért. 2) Légy hálásabb! Azt kérded, miért légy hálás? Azért, mert hited olyan hatékony, hogy ott vagy a „veszélyes személyek listáján” a Sátánnál; hogy fenyegetettségnek tekint birodalmára és terveire nézve. 3) Légy hívőbb! Richard Wurmbrand, a Megkínozva Krisztusért című könyv írója mondta: „Az ember nem abban hisz igazán, amit hitvallásában mond, hanem amiért meghalni is hajlandó.” Nos, neked valószínűleg sohasem kell Jézusért mártírhalált vállalnod. A kérdés azonban ez: ha nem vagy hajlandó meghalni érte, mennyi az esélye annak, hogy valóban érte élj? Mielőtt erre válaszolnál, meg kell kérdezned magadtól: „Mennyit fektetek az időmből, a javaimból, a tehetségemből az Ő országába?”
KIÉRDEMELNI A VEZETÉS JOGÁT

„Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig?” (Lukács 14:28)

Ahhoz, hogy kiérdemeld a vezetés jogát, a következők kellenek: 1) Imádságban mérlegelj, mielőtt cselekszel! Az, ami oly vonzóvá teszi mások vezetésének lehetőségét az egód számára, éppen az, ami annyira sebezhetővé tesz véleményükkel és rád gyakorolt  nyomásukkal szemben. „Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában” (János 6:15). Legyünk őszinték, ki az közülünk, aki ne szeretne néha „király” lenni? Jézust azonban nem a tömeg tetszésnyilvánítása vezette, hanem Atyjának akarata. Ennek nálad is így kell lennie! 2) Ne csupán valakit keress a feladat betöltésére, találd meg a megfelelő embert! Néha azért bízunk meg valakit egy munkával, mert nem találtunk rá senki mást. aki elvégezné. De mi történik, ha a feladat meghaladja erejüket? Több forog kockán, mint az, hogy ne sértsük meg a másik érzéseit. Ha félsz a konfrontációtól, akkor hagyod, hogy az emberek rossz helyen fárasszák magukat, lassítod ezzel a látás beteljesülését, és elcsüggeszted a körülötted lévő tehetséges embereket, akik azon töprengenek, meddig akarod mér ezt elviselni? 3) Keress jó tanácsadókat, a legjobbat, akit csak találsz! „Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz…” (Példabeszédek 13:20). Ne fizess kétszer ugyanazért az információért! Olyantól kérj tanácsot, akit tisztelsz, aki már tett olyat, amire most készülsz, főleg olyankor, amikor döntésed másokra is hatással van, és ki kell állnia az idő próbáját. Ami ma jónak tűnik, vagy másvalaki szépen kozmetikázott kimutatásán jól mutat, lehet, hogy holnap már nem fog olyan jónak tűnni, ha jobb lehetőségekkel találkozol. Jézus így foglalja össze a lényeget: „Ne kezdj hozzá, amíg nem mérted fel, mi lesz az ára!”




„Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is… az elöljáró igyekezettel…” (Róma 12:6-8)



Ahhoz, hogy kiérdemeld a vezetés jogát, meg kell kérdezned magadtól: 1) Együtt tudok élni ennek a döntésnek a következményeivel? Mielőtt belevágsz valamibe, győződj meg róla, hogy rendelkezel-e mindazzal, ami ahhoz kell, hogy kezelni tudd. Ha most is alig boldogulsz, hogyan fogsz megküzdeni még többel? Mielőtt Isten felépítene egy szolgálatot, az embereket építi, mert a nagyobb sikerrel nagyobb felelősség is jár. 2) Megéri a várható haszon a befektetést? Ha túl sok kötelezettséget vállalsz magadra, az első dolog, ami kárt szenved, az Isten töltött időd. A következő szenvedő a családod. E kettő fedezete nélkül sebezhető vagy. Sok jó ügy van a világon, de Isten csak akkor fog felvirágoztatni, ha arra összpontosítasz, amire ő elhívott. 3) Reálisak az elvárásaim? Hudson Taylor mondta: „Próbálkozz nagy dolgokkal Istenért, és számíts nagy dolgokra Istentől.” Amikor az emberi bölcsesség és képesség már nem tud továbbvinni, a hit továbbsegít, mert a hit Isten kezét fogja, és „Istennél minden lehetséges” (Máté 19:26). De vigyázz, hogy valóban hit által és ne csupán feltételezésekre alapozva cselekedj! 4) Hogyan tudom túlélni a mát azért, hogy holnap gyarapodjak? Az akadályok és nehézségek elkerülhetetlenek, részei az Útnak. De nem engedheted, hogy miattuk kételkedj Istenben, vagy abban, amire elhívott. Légy olyan, mint Ábrahám, aki nem tántorodott meg, állj szilárdan Isten Igéjén! „Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit ígér, azt meg is tudja tenni” (Róma 4:20-21).






Légy jobb hallgatóság!


„…legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra…” (Jakab 1:19)
Jó vezető akarsz lenni? Légy jobb hallgató! Íme, két történet, ami bármikor megtörténhet, ha nem szánunk időt a valódi odafigyelésre. Az első egy fiatal egy nőről szól, akit a főnöke megbántott azzal, hogy gyakran végig sem hallgatta. „Azt vártuk volna tőle, hogy végighallgat, és válaszol a munkánkkal kapcsolatos komoly kérdésekre. Sokszor elsétált még a mondat közepén, mintha semmit sem hallott volna.” A másik egy gyülekezeti ifjúságvezető, akit elbocsátottak a szolgálatból. „Miután már két éve szolgáltam itt az Urat, behívtak egy vezetőségi megbeszélésre. Készítettek egy listát mindarról, amit rosszul csináltam az elmúlt két évben. A legtöbb dolog, amit mondtak igaz volt, hiszen ezen a területen teljesen kezdő voltam. Ezután megkértek, hogy mondjak le.
Mit tudtam meg ebből?
a) Egész idő alatt senki sem törődött velem annyira, hogy tanítson vagy vezessen.
b) Nekem fogalmam sem volt arról, hogy rosszul csinálom, és senki sem figyelmeztetett.
c) A gyülekezet vezetői sosem barátkoznak a beosztottaikkal.”
Miért esik nehezére a vezetőknek, hogy meghallgassanak? Mert a vezetők szeretnek beszélni, és ahogy nő a tekintélyük, fennáll a veszélye annak, hogy azt gondolják, kevesebb okuk van hallgatni. A vezetők természetüknél fogva hajlamosak arra, hogy a csatamezőn ne az első sorban álljanak. Ahhoz, hogy győzhessenek, folyamatosan figyelniük kell azokra, akik a lövészárkokban vannak, mert a tőlük kapott információkra támaszkodva tudnak bölcs döntéseket hozni. Mielőtt Ezékiel prófétává lehetett volna, és elkezdhette vezetni Isten népét, az írja: „…ott ültem közöttük hét napig összetörve. Hét nap múlva… szólt hozzám az Úr igéje” (Ezékiel 3:15-16).


Tanulj meg nevetni!


„A vidám szív a legjobb orvosság…” (Példabeszédek 17:22)
Ha szemléletmódod folyton negatív, akkor valami baj van. „…megvan az ideje a nevetésnek…” (Prédikátor 3:4). Azt mondod: „Most épp semmit sem látok, amin nevetni lehetne”. Akkor figyeld meg, hogyan kezdi a zsoltáros a 124., a 125. és a 126. zsoltárokat: „Ha nem lett volna velünk az Úr…akkor elevenen nyeltek volna el bennünket…” (Zsoltárok 124:1-3). „Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll” (Zsoltárok 125:1). „Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr… megtelt a szánk nevetéssel…Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr!” (Zsoltárok 126:1-3).
Amikor a bajok között is örvendezni tudsz, az emberek tudni akarják majd, hogy mi a titkod. És mindig fogsz találni okot az örömre, ha emlékszel arra, Ki áll a te oldaladon. Az orvosok megerősítették, amit a Biblia tanít: a nevetés oldja a stresszt és erősíti az immunrendszert – „a vidám szív a legjobb orvosság”; továbbá a pozitív hozzáállás jóindulatot és együttműködést hoz számodra. Ha egy krízisben tovább fokozod a feszültséget és a zavart, az emberek nem bíznak többé abban, hogy képes leszel nyomás alatt is kezelni a helyzetet. De ha nyugodt maradsz, és megőrzöd humorérzékedet, amikor a dolgok szétesnek, akkor jobb munkával és nagyobb hűséggel mutatják ki megbecsülésüket. Természetesen vannak komoly problémák, de semmire sem mégy azzal, ha mindig zord az arcod. Tedd a problémákat Isten kezébe, és figyeld meg, mi lesz az eredmény! Jób ezt mondta: „[Isten] Megtölti még szádat nevetéssel, és ajkaidat ujjongással” (Jób 8:21). Nos, ha Jób ezt tudta mondani, akkor biztos, hogy te is kimondhatod!
Isten a saját képére alkotott téged


„Hiszen ezeket az embereket Isten már a világ teremtése előtt ismerte. Sőt, külön is választotta őket, hogy a Fiához hasonlóvá váljanak. (…) Azt tervezte, hogy ezek az emberek a Fiához hasonlítsanak…” Róma 8:29-30 (Egyszerű fordítás)

Isten terve a kezdetektől fogva az volt, hogy olyanná alkosson meg téged, mint amilyen a Fia, Jézus. Ezt a szándékát már a teremtéskor kinyilvánította: „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá” (1Móz. 1:26).

Az egész teremtett világban csak az embereket alkotta Isten a saját képére. Ez hatalmas kiváltság a számunkra, és méltóságot ad. Ugyan nem vagyunk tisztában mindazzal, amit ez a mondat jelent, viszont néhány szempontból megérhetjük, hogy mi mindent takar:
Ahogyan Isten, mi is szellemi lények vagyunk – a szellemünk halhatatlan és tovább fog élni, mint a földi testünk.
Értelmes lények vagyunk – képesek vagyunk gondolatokat alkotni, következtetéseket levonni és problémákat megoldani.
Kapcsolatokat alakítunk ki – képesek vagyunk igazi szeretetet adni és kapni.
Erkölcsi ítélőképességgel rendelkezünk – képesek vagyunk megkülönböztetni a rosszat a jótól, ez tesz minket felelősségre vonhatóvá Isten előtt.

Viszont ez a hasonlóság nem teljes, a bűn tönkretette és eltorzította. Ezért Isten Jézust azzal a feladattal küldte el, hogy állítsa helyre azt a tökéletes képmást, amit mi elveszítettünk.

Vajon hogyan néz ki Isten „képmása”, az ami „hozzá hasonló”? Pontosan olyan, mint Jézus Krisztus! A Biblia ugyanis azt írja, hogy Jézus „Isten képmása”, „a láthatatlan Isten képe”, „Isten lényének képmása” (2Kor. 4:4; Kol. 1:15; Zsid 1:3).

Gyakran használjuk azt a kifejezést, hogy „az apjára ütött”, amikor családtagok közös vonásaira utalunk. Jól esik, amikor az emberek meglátják a gyermekeimben, hogy miben hasonlítanak rám. Így Isten is azt szeretné, hogy a gyermekei rá hasonlítsanak, rendelkezzenek az ő vonásaival. A Biblia szavai szerint: „fel kell öltözzétek az ’új embert’, akit Isten úgy teremtett, hogy hozzá hasonlítson, igazságosságban és szentségben éljen” (Ef. 4:24, Egyszerű fordítás).


Nem értesz valamit? Bízzál az ÚRban!


Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.(Péld.3.5-6 MBT)

Talán zsákutcába jutottál – anyagilag, érzelmileg, vagy kapcsolatilag - de ha bízol az Úrban és haladsz kitartóan a hit útján, még ha nem is látszik a kiút, Ő szabadulást készít neked.
Egyre érthetetlenebbé válnak a dolgok, ahogy egyre előrébb haladsz ezen az ösvényen, amit Ő állít eléd, de nem kell mindent értened ahhoz, hogy rálépj az útra. A Példabeszédek 4:18 mondja:

Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.(Károli)

Egy napon ott fogsz állni az örökkévalóság teljes ragyogásában és látni fogod a teljes képet. Látni fogod Isten célját is annak az ösvénynek a végén, amit Ő választott neked.
Addig is, tedd amit a Példabeszédek 3 mond: Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.
Maradj türelmes! Isten jól tudja, mit miért tesz. És azt is tudja, hogy neked mi a legjobb. Ő látja a végeredményt is, amit te nem vagy képes látni. Mindazok a problémáid, szívfájdalmaid, nehézségeid és végtelennek tűnő várakozásaid - amelyek egy nagy MIÉRT? sóhajtásban törnek elő belőled- egy napon ott fognak tisztán és érthetően ragyogni Isten szeretetének fényében.
De a mai napon is, tanulunk bízni az Úrban!

Stressz kezelés első lépése: Ne aggódj!

"Semmi felől ne aggódjatok!" (Fil 4:6 NLT fordítás)
Az élet elsődleges stresszforrása nem a munka, hanem az aggodalom. Nem a munka miatt hanem az aggodalom miatt maradsz fent éjszakánként. 
Isten tisztán megmutatja a Bibliában, hogy mit gondol az aggodalomról. Filippi 4:6 azt mondja, hogy "Semmi felől ne aggódjatok!" (Fil 4:6 NLT fordítás)
Miért kell felhagyj az aggódással?
Az aggodalom több ok miatt is ésszerűtlen. Először is mert az aggodalom csak növeli a problémát. Észrevetted már, hogy ha valaki valami rosszat mond rólad, akkor ha minél többet gondolsz rá, akkor az annál nagyobb lesz? Másodszor pedig az aggodalom nem működik. Értelmetlen olyan dolog miatt aggódni amit nem tudsz megváltoztatni. Olyan dolog miatt aggódni amit meg meg tudsz változtatni, az meg kész hülyeség. Akkor menj és változtasd meg!
Az aggodalom természetellenes. Nincsenek olyan emberek akiknek veleszületett tulajdonságuk lenne az aggódás. Lehet, hogy úgy érzed, hogy te ilyen vagy, de hidd el, hogy nem. Az aggodalmat megtanuljuk. Mivel az aggódás természetellenes, ezért egészségtelen is. A testet nem úgy alkotta meg Isten, hogy aggódjon. Amikor azt mondják az emberek, hogy "Betegre aggódtam magam" akkor igazat mondanak. Az orvosok szerint nagyon sok beteg már első nap elhagyhatná a kórházat ha meg tudnának szabadulni a bűntidattól, a nehezteléstől és az aggódalomtól. Példabeszédek 14:30 szerint "A békességgel teli szív egészséges testet eredményez" (NLT fordítás).
Az aggodalom nem segít. Az aggódás nem tudja megváltoztatni a múltat és nem tudja irányítani a jövőt. Csak felbolydítja a napodat. Az egyetlen dolog amit az aggodalom megváltoztat, az te vagy. Szánalmassá tesz. Sosem oldott még meg problémát, éppen ezért haszontalan. 
Az aggodalom szükségtelen. Isten alkotott téged, Ő mentett meg, és Ő helyezte beléd a Lelkét is. Nem gondolod, hogy a szükségleteidről is gondoskodik majd? Nem kell aggódni!
A stressz kezelésének az első lépése tehát az, hogy visszautasítod azt, hogy bármi miatt is aggódnál. Miért? Azért mert ésszerűtlen, természetellenes, haszontalan és szükségtelen. 
1Péter 5:7 szerint “Rá helyzezeheted az aggodalmad minden súlyát mert személyesen törődik veled" (AMP fordítás.
Isten személyesen törődik veled és szükségleteiddel. Gondolj azokra a dolgokra amelyek miatt stresszelsz, aggódsz és izgulsz. Most pedig engedd el őket. Add át Istennek!
Beszéljétek meg: 
  • Mit mond el az aggodalmad arról, hogy mennyire bízol Istenben? 
  • Mi miatt aggódsz? Mit tehetsz azért, hogy változtass ezen? 
  • Hogy tudod szó szerint Istennek átadni azokat a dolgokat amik miatt idegeskedsz?

Gőg...

A mai nap imádsága:
URam! Sok keserűséget okozunk magunknak, hogy nem Rád, csak magunkra figyelünk. Józanítsd ki végre embervilágodat, hogy észrevegyük: ha nem Téged keresünk, s csak a világot akarjuk mindenáron megnyerni, akkor mindent(!) elveszítünk... Ámen


Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.
Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít.
Péld 16,18 és 32

Nem tudom, mi bosszanthatja igazából az összeesküvéselméleteket kieszelőket? Az, hogy kihagyják őket a demokráciából vagy inkább az, hogy újra meg kell tapasztalniuk, az ember semmit nem változott, semmit nem tanult saját kárán az elmúlt háromezer esztendőben. Gyaníthatóan ez utóbbi, hiszen mindenkiben felötlött már, élete folyamán legalább egyszer, hol tarthatna ez a világ, ha az emberi butaság, önzés és gőg nem állította volna újra és újra startvonalhoz az emberiséget? A Példabeszédek könyve - mely nagyot "merít" a korabeli bölcsességirodalom színe-javából - jelesül tanúskodik az ember ebbéli oktalanságáról. Pedig józan(abb) pillanataiban még az elvetemültek is tud(hat)ják, hogy az erőszak erőszakot szül, s hogy a hatalom végső soron arra való, hogy éljenek, s ne visszaéljenek vele.

Tény, hogy a gőgös ember - pedig fennhordja az orrát, de mégsem néz fölfelé a JóIstenre, így elveszítve a realitásérzékét -, idővel elbukik. Aki nem veszi figyelembe a körülményeket - melyeket Isten adja, formálja folyamatosan -, az könnyen verembe esik. Nem büntetés ez, hanem törvény! A gőgös ember, miközben egyre magasabbra kapaszkodik karrierének fáján, nem veszi észre, hogy az ágak egyre vékonyodnak, de azt is figyelmen kívül hagyja, hogy az élet attól élet, hogy időnként viharok vannak benne, s azok nem kímélnek egyetlen fát sem, mindegyiket megrázzák...

Vannak pillanatok, amikor nincs más választása az embernek, minthogy az élet védelmében hősiesen, azaz önfeláldozóan cselekedjen. Ha azonban nem az élet védelme a cél, akkor az effajta erő-bevetés öncélú erő-demonstráció, s csak hősködésről van szó. A Don-kanyarban odaveszett, mintegy 600ezer magyar katona nem hős volt, hanem áldozat! Akik pedig gazdasági-, politikai érdekből manapság is aknamezőre küldik hadseregük fiatal férfiait és nőit - akiknek nem Irakban, Afganisztánban stb. lenne a helyük, hanem otthon a családjukban(!) - azok nem stratégák, hanem gyilkosok. Számukra ugyanis az ember csak megsemmisítendő célpont, a katonák pedig bevethető élőerők csupán -, jóllehet mindegyik EMBER... S mindegyik Isten akaratából van itt ezen a Földön! A demokráciában is az a szép, hogy azt mindenkinek a saját hazájában/házában kell munkálnia, nem pedig idegen földön, másokat legyilkolva "védenie"... Sajnos még mindig nem tanulta meg az ember az isteni leckét: A demokrácia, a jólét garanciája soha nem a fegyverek, hanem a közösséget összetartó szeretetben rejlik! Ezért nem a világ meghódítására küld minket a Teremtőnk, hanem arra hívogat, hogy önmagunkat legyőzve az Ő dicsőségére, a magunk boldogulására, s embertársaink hasznára éljünk...





Isten dicsősége...
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy meglássam nap mint nap dicsőségedet, s hálás szívvel dicsérjelek megtartó kegyelmedért és gondviselő jóságodért! Ámen
Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.
Zsolt 19,2
Kitágult a világképünk, s ezzel együtt zsugorodott a szívünk, no meg a képzelőerőnk is: már nem fér bele a JóIsten... Alig száz évvel ezelőt még azt hittük, hogy Tejútrendszerünk az egyetlen galaxis az univerzumban, aztán kiderült, hogy több száz milliárd(!) van belőlük! Hihetetlen távlatok tárultak fel előttünk, de ezzel együtt - vagy emiatt is(?) - megnövekedett a hitetlenség is! Nemcsak a világegyetem nagysága lenyűgöző, de az ember oktalansága is ámulatba-ejtő: tudományát elsősorban a másik legyőzésére, megsemmisítésére használja, aztán, újra és újra kiderül: megmenekülni a krízisből mindig csak együtt lehet, s ezek után - talán lelkiismeretfurdalásától is űzetve-hajtva -, jóra is használja tudományát. A "felhők fölött járó ember"-képe évszázadokon át a realitását-vesztett embertípust jelentette, de igazából irracionálisan azóta viselkedik az ember, amióta nemcsak naponta a felhők fölött "jár-kel" ezernyi vasmadarával, de tudása révén a Holdon is szaladgálhat...
Óriásit fejlődött a világ, de valójában mégsem tudunk olyan sokat belőle. Messzire láthatunk el, de a közelünkben élőket meg nem vesszük észre! Nagy terveket szövünk, nagy dolgokat várunk,s közben elfelejtjük azt, hogy emberből vagyunk, azaz nem a dolgok nagysága befolyásolja boldogságunkat, hanem az érzéseink. Vannak kultúrák, ahol az érzéseket kifejezni a gyengeség jele (pl. az igazi férfi nem sír!) Valójában, ami emberré tesz minket az nem a tudásunk, hanem az érzéseink, melyeket etikusan tudjuk kezelni - ha tudjuk...
A zsoltáríró himnikus gondolataiban egykoron azt fogalmazza meg, az elérhetetlen magasságú "egek" hirdetik az Isten dicsőségét, ma a zsoltáros beleírná himnuszába azt is, hogy milyen csodálatos rendről tesznek bizonyságot a szubatomi részecskék... Isten ugyanis mindenhol jelen van, hiszen a RENDje nélkül nem lenne semmi, ami van! Éppen ezért mondjuk őt Mindenütt-jelenvalónak, s Aki mindenütt jelen van, az a Mindenható... Isten teremtettségbeli munkájáról szól tehát minden, s Ő munkálkodik bennünk is, ha akarjuk, ha hagyjuk... Ő tart fenn minden létezőt, Ő kormányozza az egész a világmindenséget, vezetni akar minket is, csak akarnánk, csak hagynánk már végre!



Ragaszkodás...


A mai nap imádsága:

Hozzád szeretnék tartozni Uram! Nemcsak tudni, hogy velem vagy, de érezni is... Kérlek tompítsd életemben az önzést, add hogy ne birtokolni akarjak, hanem részesedni! Ámen.

   

Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.
Zsolt 91,14

Akkor mégis csak a cselekedetek számítanak? Tehát, aki ragaszkodik - azaz teljesíti a minimumot - az megmenekül, aki nem az meg elkárhozik?... Ezért sokan "kupeckodnak" az Istennel: "Uramisten, ha Te így, akkor én meg úgy!" - de Isten nem kalmár, hogy alkudozni lehetne vele. Isten az Isten mindörökké, Aki kijelent, törvényt szab. Teremtett világában rend uralkodik, nincs benne semmiféle "kenjük be sárral"-gányolás-javítgatás... Ha egyszer az emberi gonoszság eléri a "kritikus tömeget" - s hogy ez mennyi, azt csakis egyedül az Isten tudja, hiszen ez a kegyelmétől függ, ami nekünk ugyan végtelen, de Neki nem határtalan -, akkor az Isten megengedi a pusztulást, a bűnök következményét, hogy újrakezdődhessen az élet, de, most már az istenes.

Valakinek a ragaszkodását, annak milyenségét kapcsolat-rendszeréből jól meg lehet ítélni. Sok oka van a ragaszkodásnak: Lehet vonzódni valakihez, mert jó az ő társaságában lenni, mert kellemes kisugárzása van az ő személyének. Lehet ragaszkodni a másik emberhez, mert abból jól mérhető előnyök származnak, de lehet félelemből is "ragaszkodni" nemcsak emberekhez, de tárgyakhoz is, melyek elvesztésének félelme kötöz, olykor már betegesen is.

Istenhez "ragaszkodni" egészen mást jelent. Aki Istenhez ragaszkodik, s nemcsak egy "isten-elképzeléshez", az túllép konvencionális okoskodásokon, dogmatikus korlátokon. Számára nem a hit szavakban megnyilvánuló demonstrációja a fontos, hanem a szeretet mindennapos gyakorlata. Míg ugyanis az előző veszélyeket (pl. elkülönít) hordoz magában, ez utóbbi nemcsak "üdvös", de békességet, s egységet teremtő is...

Oltalmat az talál, akinek fontos a béke, s éppen ezért keresi azt. A hívő ember nem emberekben reménykedik, hanem Istenben bízik. Ismeri Isten neveit, fel is tudja sorolni azokat, de jól tudja, hogy az ő Istene azért Isten, mert nincs rá emberi szó...




Szolgálat...


A mai nap imádsága:

Uram! Adj nekem erőt akaratod teljesítésére, hogy minél többször megnyilvánuljon szereteted az én életemen is keresztül! Ámen



(Keresztelő) János mondta: "Teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket!"
Lk 3,8

Egyes újprotestáns egyházak szektás látásmódjában a megtérés gyümölcsének a megigazulást tartják, ami azt jelenti, hogy "Isten Jézus Krisztus igazságát a megtértnek tulajdonítja, aki felszabadul a végső kárhoztató ítélet, a bűn és a bűntudat érzése alól, és hiszi, hogy Jézus Krisztus által örök életet nyert." (Idézet egy, az árrendszerváltozás környékén megerősödött gyülekezet honlapjáról.)

Nos, Keresztelő János egyértelműen a - ma így mondanánk - szociális gondolkodásmódra buzdította hallgatóit. Különösképpen azokat, akik megkeresztelkedtek nála, eképpen szólva hozzájuk: "Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék." Konfirmandusaim, gimnazista diákjaim gyakran teszik fel a kérdést: "Kinél, melyik vallásban, egyházban van az igazság?" Erre szoktam válaszolni: "Ahol túl sok szó esik az "ÉN"-ről, abban biztos nem!" Ebben az individualista huszadik században élők fejébe sajnos sikerrel "beleverték" azt a konzum-ideológiát, aminek a lényege, hogy a legfőbb érték a fogyasztás, az, amit az "ÉN" valóban birtokolhat.

Így alakult át a társadalom szép lassan azzá, amivé. Az emberek már nem közösségben, hanem egyéni érdekben gondolkodnak; a másik ember már nem szövetséges, hanem vetélytárs, hiszen lassan harcolni kell a munkahelyekért is... Amikor persze tengelytörést szenved a gazdaság szekere, amikor kezelhetetlenné válnak a szociális konfliktusok, akkor derül ki (újra!), hogy a megoldás a közösségi gondolkodás! Ebben a kelet-közép-európai valóságban persze a "közösség" szónak fanyar mellékíze is van, hiszen sokan még a "kolhozra" a szovjet-szocializmusra gondolnak...

Aki tehát megtért, az az ember Isten közelébe került. Ahol Istent naponta érzik, ott naponta valóság a kegyelem, ott kézzelfoghatóak a gyümölcsök, s láthatóak a szolgálat különféle formáiban: iskolákban, szeretetotthonokban, segélyszervezetekben. Ahol az "ÉN" a fontos, ott hangsúlyt kap az élmény, a csillogás, a látvány, s érdekes módon a szociális gondolkodás háttérbe szorul.

Prüszkölni lehet az ún. történelmi egyházakra, de érdemes azon elgondolkodni, hogy melyik mit "tett lett le" a közösség asztalára, s milyen áldozatot hozott nemzetért, hazáért... Mert legvégül nem az fog számítani, hogy kik milyen hangosan "Uram! Uram!"-oztak, hanem hogy mennyire teljesítették a Mennyei Atya akaratát.




Titok...

A mai nap imádsága:

Uram! Titkaidat ismertesd velem, hogy megelégedve, s hasznosan élhessek általuk! Ámen
   

Amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra;
Jn 16,13a

Mindenki, aki rádöbbent emberlétének csodájára - elkezdi keresni az igazságot... Aztán ahogyan öregszünk, tapasztaltabbak leszünk, s egyre közelebb kerülünk a halálhoz, annál inkább bölcsülünk. Ajándék ez, amikor belátjuk, a végső igazság elérhetetlen számunkra, de Isten mégis békességet teremt szívünkben. Minél inkább figyelünk az Ő szeretetére, annál inkább tompul bennünk az emberi gonoszságok, bűnök miatti fájdalom, s minél távolabb vagyunk Istentől, annál inkább eluralkodik bennünk a félelem. Félelem a kicsinységünktől, a gyengeségünktől, mások fölénk terpeszkedő hatalmától.

Isten azonban nem a félelem lelkét adta nekünk! Az igazság a valóságban van, nem a képzeteinkben. Az elképzelés csak egy kép csupán, gondolataink kivetítése érzelmeink filmvásznára, hasonlít a valóságra, de nem az. Olyan mintha... de mégse! A végső igazság, hogy Isten nem képzelet, fikció, hanem Valóság, Akit értelemmel 'befogni' kép-telenség. Ezért ellentmondásos, amikor az értelem eszközét, a logikát igyekeznek prédikátorok beleszőni érvelésükbe, s véget nem érő okoskodással citálják a Biblia igéit keresztül-kasul. Egyesek még odáig is merészkednek, hogy könyvet írnak 'istenbizonyítékaikról', melynek azt a címet adják: "Aki gondolkodik, az hisz..." A hitnek ugyan velejárója a gondolkodás, de nem előfeltétele! A hitnek lényege az elfogadásban van.

Talán nem véletlen, hogy a feltámadás első tanúja nem az apostolok közül került ki... Mária Magdolna vitte meg az apostoloknak az evangéliumot - s az okos/racionális, ok-okozati összefüggésekben világot látó apostolok első hallásra nem is tudták 'fogadni' a jó hírt, csak hitetlenkedtek. Sőt talán az sem véletlen, hogy a korai egyházban kialakul a Mária-tisztelet, hiszen "Mária, aki szívében forgatta ezeket a dolgokat" - az elfogadásnak az ősmintáját adta. Ne áltassuk magunkat, a keresztények között mindig több volt a nő, mint a férfi, s ha megnézzük templompadjainkat, ma sincs ez másképpen! Ennek nemcsak a női létből fakadó áldozatkészség az oka, hanem az élet titkaira való általános nyitottságuk. Az a vallás, amelyik "férfias", ahol a férfi habitus dominál, az bizony sokkal hamarabb elszalad az Isten Valóságától, melynek legfőbb lényege a Szeretet - nem a kedvelő, hanem az áldozatkész agapé.

A Szentlélek nélkül nincs Egyház. Egy spirituális közösség lehet jószándékúak csoportosulása - ami igen becsülendő -, de nem több ennél. Az egyházi közösség többet kínál, mint társadalom számára hasznos jótékonysági programot. Az Egyház elsődleges célja az Isten-i Titkok közvetítése az evangélium hirdetése és a szentségek helyes kiszolgáltatása által. Az igazság az, hogy a világ szemében az Egyház nem akkor válik egyházzá, amikor hirdeti, hanem amikor éli is az evangéliumot...