2017. április 3., hétfő

Megoldásokért...

A mai nap imádsága:
Uram! Földi megoldások után vágyódom, s nehezen értem, hogyan oldódhatnak meg másképpen. Add szívembe mennyei bölcsességedet, hogy meglássam a "fentit", és értsem a "lentit"! Ámen

   

Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám.
Jób 42,3

"Jó tett helyébe jót várj!" Ezt a régi bölcsességet adták át szülők gyermekeiknek szellemi örökségként, amit mára a világ "átértékelt". Ha az apa jót akar gyermekének, akkor más igazságot mond: "Ne törődj más bajával, a magad szerencséjének kovácsa légy, különben is vigyázz, nehogy kihasználjanak!" Büntetési-, jutalmazási skatulyákba nem szorítható manapság az élet, az már rég szétfeszítette a maga kereteit. Gentleman a nyakkendős tolvaj, akit bársonyszékbe juttatnak sötét politikai-gazdasági erők, keleten és nyugaton, északon és délen... az igazság legfelsőbb őrei sarokbaszorított jogtudósok, akik aktuálpolitikai nyomás alatt hozzák meg "igazságos" ítéletüket, s láss csodát: megmaradt a káposzta, s a kecskének is jutott valami, bár jól nem lakott...

Isten rendje egészen más, mint a mindennapok emberi rendje e világnak. A Teremtő igazságai nem állnak meg országhatároknál, nem képezhetik semmiféle csoportosulások - mégha olyannyira világméretűek is - tárgyát, hiszen tartalmát nem az ember szabja, hanem az Isten adja. Az Isten rendje az igazság maga. Azaz nem marad semmi sötétségben, minden napvilágra kerül. Amit az emberi szem számára örökre leborít a bűn sötét leple, az Isten számára teljesen nyilvánvaló. "Ezért megbüntetem (rabbinikus fordítás szerint: meglátogatom) a fiakat az atyák bűneiért harmad és negyedíziglen azokkal, akik gyűlölnek engem, de kegyelmet gyakorlig ezerízig azokkal, akik szeretnek és megtartják az én parancsolataimat."

A homo sapiens sok mindent megértett a körülötte lévő világból, s csengőbbnél csengőbb válaszokkal vette körül magát. Ezek a válaszok azonban sokszor eltakarják az Isten igazságát, ami mozgatója, fenntartója minden élőnek és élettelennek. Csak idő kérdése, hogy mikor döbbenünk rá személyes életünk kudarcai után: nem lendületes, szenvedélyes válaszokra, hanem megoldásra van szüksége testünknek és lelkünknek, születésünk és halálunk közé beékelt létünknek. Jób találkozott az Istennel, az Ő Isteni Titokzatosságának részével a szenvedéssel. Aki találkozik Vele, az fenntartás nélkül fogadja Isten rendjét, hiszen létének további egyetlen reménysége és garanciája egyedül az Isten. Az Isten tenyerében lenni: csodálatos tudást jelent, nagyobbat,mintsem felfoghatnánk...


Örök élet reménysége...

A mai nap imádsága:
URam! Ésszel nem, csak szívvel tudom részben felfogni, mit is készítettél el mindazok számára, akik szeretnek Téged. Add, hogy kegyelmed ne vesszen kárba az életemben, s meghozza azokat a földi gyümölcsöket, melyeket Te látni kívántál már létezésem előtt is! Ámen
   

De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? ...Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké. Vannak mennyei testek, és vannak földi testek, de más a mennyeiek fényessége, és más a földieké. Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól. Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.
1 Kor 15,35; 39-43

Mennyire attraktív még az örökélet? A középkori ember számára nem volt kérdés, hogy ez a földi élet siralomvölgy, valahogyan át kell vészelni ezt a szenvedésekkel teli időszakot, s mindeközben igyekezni kell, nehogy elveszítse az ember a lehetőségét az el nem múló örök életre... Van-e kegyelmes Isten? A kérdés azidőtájt szinte mindenki lelkét égette! A modern embert nem hozza izgalomba az Isten-kérdés, az örökélet problematikáját pedig többnyire megmosolyogja, s egy letűnt kor szellemi csökevényének tekinti.

A ma átlagembere számára a halál utáni élet szinte teljességgel elveszítette vonzását, még vannak ugyan kegyesek, akik "rágódnak" az üdv-kérdésen, de a földi élet fontossága, minden "nem evilági" kérdést - ahogyan mondogatják - elrelativizál... Csak amikor csődöt mond az életvezetési stratégia, amikor nem jön be a számítás, amikor veszteség kínja gyötri az embert, amikor a körülmények Istene porba kényszeríti a gőgös lelket, akkor kezd el az ember kicsit gondolkodni, mi is az értelme az ő személyes létének?

Hiába az ember rövidtávon begyűjtött sikere, az efölötti öröme hamar szertefoszlik, lelke mélyén mégis a távlatok érdeklik, s a megújuló boldogságot keresi/kutatja. Ha nem is akarja a csőlátású hívők egysíkú meggyőződését, azért egészséges kíváncsisággal mégis szeretné jobban megismerni a teljességgel soha meg nem ismerhető világ létének értelmét és célját...

A vallásos piac számos alternatív megoldást kíván, de ezeknek egy komoly bajuk van csak: emberiek, hamar "kibújik a szög a zsákból", azaz hamar tettenérhetőek bennük a földhöz/anyaghoz-ragadt gondolatok. Pál érvelése éppen ezért elgondolkodtató, s jó irányba mutató: ami odaát van/lesz, az alapvetően más. Hasonló ugyan ehhez a mostanihoz, de lényegileg egészen más! Itt ebben a földi világban csak részleges az Isten dicsősége - csak az egyházban, a dicsőítésben lehet teljes -, az odaátban azonban nyilvánvaló mindenben, s minden által az Ő dicsősége! Szavakat keres az apostol mindezek érzékeltetésére, de jól tudja ő is, amit mi is érzünk nap mint nap: csiszolt fogalmaink, gyönyörű himnuszaink is csak szánalmas dadogások az Isten nagyságának érzékeltetésére, éppen ezért próbáljuk a jézusi utat járni: megélni mieink, s embertársaink között az isteni szeretetet...



Szavaink...

A mai nap imádsága:
Uram! Ne engedd, hogy szavaimmal bántsak és keserítsek! Istenem, formálj akaratod szerint, hogy szavaimon keresztül is adhassak! Add, hogy az ajándékozás készsége és öröme töltse be életemet, se ne engedd, hogy meggondolatlan szavaimmal elvegyek, s rövidítsek!


Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet;
1 Pt 3,10-11a

A Bibliában két helyen (Jóbnál és Ézsaiásnál) egy női név bukkan fel: Lilit. Az első nő így tanultuk/tanítjuk Éva volt - mármint a bibliai tanításokon alapuló köztudat szerint. Pedig a történet - a fenti két hely is jelzi - jóval bonyolultabb ennél. Az első feleség Éva volt, ám az első nő Lilit, aki teljesen egyenrangú volt Ádámmal, mert azonos módon született, mint ő: a földből vétetett. E régi elgondolás szerint Ádám uralkodni-akarását Lilit nem fogadta el - egyenrangúnak érezte magát Ádámmal -, s ezért Isten három angyalt küldött Lilitért, hogy hozzák vissza Ádámtól... Mivel Lilit nem evett a tudás fájából, ezért halhatatlan maradt - milyen szép kép: a férfi és nő egyenrangúságának igénye örök... (A modern magyarázatok szerint Lilit azonos az ősi sumér eposzban - a Gilgamesben - szereplő női démonnal, aki a világfa odvában lakik, csábító szélleány és a férfiaknak éjjeli megkísértője. Azt pedig tudjuk, hogy a sumér elgondolásokból sokat "átvet" a Biblia is...) Egy bizonyos: a különböző kultúrkörökben másként élő, de a lényeget azért megtartó "ősmagyarázatot", gyaníthatólag az írástudó férfiak azért teremtették bele e kétféle nőalakba, mert sohasem tudták (merték?) elfogadni, hogy a különböző, egymásnak homlokegyenest ellentmondó tulajdonságok egyetlen nőben is előfordulhatnak. Vagy a csábító Lilit/Lilu vagy az anya-típus Éva... Az igazság azonban az "és-és" tájékán keresendő...

Mi azonban nem a paradicsomban, hanem a paradicsomon kívül élünk... Ennek minden átkával: hiába kapálunk, a föld csak bogáncsot terem nekünk! S ugyan Isten az Évákat az Ádámok mellé illő segítőtársnak teremtette, s nem pedig alárendelte az Ádámok akaratának, ennek ellenére férfi és nő - pedig egyenrangúak -, igen nehezen érti meg egymást. S mivel a legkisebb közösségben, a családban kezdjük el tanulni az érdékérvényesítésünket, ezért annak milyensége meghatározza a későbbi társadalmunkat is.

Nincs még egy olyan teremtmény a földön, mint az ember, amely szavakért képes ölni. Ilyen óriási hatalommal bír a szó! S ha a bántó szó semmi mást nem csinál "csak" megkeseríti a másik ember életét, azzal embertársunk egyébként is nyúlfarknyi élete rövidül meg... Az ölés pedig az élet megrövidítése, nemde? Ezért szükséges odafigyelnünk nyelvünkre, hiszen ha képesek vagyunk megfékezni, akkor uraljuk egész életünket. S ha lelkileg "rendben" vagyunk, akkor a jó megcselekvése már nem kényszer, hanem hálánk békességes kifejezése Teremtőnk megtapasztalt szeretetéért.



Szegénység...

Imádkozzunk!
URam! Köszönöm az erőt, s a lehetőséget hogy munkámmal gondoskodhatom önmagamról, s szeretteimről! Add, hogy életemmel tudjak emelni másokat is, mindenek előtt Tehozzád, hogy azután sorsukat elfogadva, istenes életükkel ők is emelhessenek másokat! Ámen
   


Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen.
Péld 17,5

Híres kép - 1923-ból... Vaskereszttel - egyik legmagasabb katonai elismerés volt - kitüntetett "rokkant" katona Berlin egyik utcasarkán koldul. Ma is vannak koldusok az utcán - egyik barátunk most érkezett meg a jólétéről híres Brüsszelből - ott is! Jézus URunk azt mondta, "szegények mindig lesznek veletek", s mondta ezt nyilván azért, mert tudta, hogy követői nem fogják maradéktalanul megoldani a szegénység problémáját...

Van, aki lustaságból szegény, van, aki betegségéből kifolyólag került elesett állapotba, de olyanok is szép számmal vannak, akik élhetnék még ma is normális életüket, ha nem itták volna el, nem drogozták volna szét eszüket/egészségüket! Ne tévesszen meg senkit, ha az utcán valaki lógó cigivel a szájában kéreget ennivalóra és gyógyszerre... ő nem szegény, hanem szerencsétlen. Sajnálni lehet, segíteni pedig nem úgy kellene rajta, hogy dobozkájába pénzt dobunk... mely nem kis összegek a söntések bádogoltárán landolnak, s a Nemzeti Dohányboltok kasszáiba kerülnek!

Az ókori bölcsesség másfajta szegénységről beszél, ráadásul egy olyan korszakból üzen, amikor még nem létezett társadalombiztosítás, de még döcögve, de azért működő egészségügy sem... Abban a korban a gazdagság áldást jelentett, a szegénység pedig átkot. Aki gazdag volt, az valamiért kiérdemelte, aki pedig szegény volt és nyomorult az is megérdemelte valamiért, ha másért nem, az atyák bűneiért, "harmad és negyedíziglen"...

A Mester kijelenti: ez, vagyis az élet nem így "működik". Ma is sokan azt hiszik, hogy az élet úgy működik, ahogyan az ember azt gondolja... nos, ha ez így lenne, akkor már rég kitalálták volna a mindent megoldó képletet az életre! Az élet bizony választás, küzdelem, az Élet mindenek előtt Istentől rendelt sors... Kinek miért úgy adatott, ahogyan, azt magyarázgatni balgaság - egyszerűen nem az ember hatáskörébe tartozó feladat! A sorsot nem magyarázni kell, s méricskélni, hanem elfogadni és hordozni. Aki csak magyarázgatja, az saját szerencséjét igyekszik kovácsolni, de ezzel csak itt a földi életben lehet sikeres, az odaátban nem szerezhet magának eredményt!

Aki gúnyolja a szegényt, aki "vakot gáncsol és süketet ócsárol" - az Istent gyalázza. Aki önzéséből fakadóan másokat szegényít meg - testileg vagy lelkileg - az ne reménykedjen az odaátban semmiféle felmentő ítéletben! Az ítéletet ugyanis nem mások hozzák meg az odaátban, hanem mi magunk hozzuk meg magunk felett, már itt a földi életünkben... S ez így méltányos a Lázárokkal szemben, s nem méltánytalan a gazdagokkal szemben sem.


Teremtettség...

A mai nap imádsága:
URam! Kicsinységembe beleborzongok, ha teremtett világod nagyságára gondolok... Ölelj át kegyelmeddel mai is, hogy ne féljek benne, hanem felszabadultan szerethessek! Ámen
   

Felelt Jób, és ezt mondta az ÚRnak: Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám.
Jób 42,1-3

Közhelyes igazság: a huszadik és huszonegyedik század a "tudományos-technikai forrradalom" századai... Korábban elképzelhetetlen mértékben tágítottuk ki észlelésünk határait - úgy a makro-, mint a mikrokozmoszban. A különféle technológiák teljesen átalakították életünket; gondoljunk csak az elektromosságra! Mi lenne ezzel a világgal villanyáram nélkül? Túlélési esélyük többnyire azoknak lenne, akik mentesek a civilizáció "áldásaitól": azaz mobilitásuk nem autóhoz, életterük pedig nem a városhoz kötött.

Isten kozmikus valósága - a 'kozmosz' szó rendezett világot jelent -, egyszerűen lenyűgöző, az azt kutató tudósok számára is. Mindennél többet mutat az a lelkesedés, amikor egy-egy természettudós füligszáj-mosollyal magyarázza az egyre látványosabb ismeretterjesztő filmekben a természet kicsi és nagy "csodáit". S Istennek még van egy-két ámulatba ejtő trükkje az ingujjában! Bizonnyal érdekes felfedezések tarkítják még a 21. századot! S mi lesz itt a 22. vagy 23-ikban?!

Minél többet tapasztalunk meg a körülöttünk lévő világmindenségből, annál inkább lenyűgöz minket az a REND, amit találunk benne. Minden a "helyén van", mindennek feladata, s célja van, semmi sincs haszontalanul benne! Jóbnak nem volt elektronmikroszkópja, se rádióteleszkópja, melyekkel felfedezhette volna a mikro-, és makrovilágot, és mégis, amit megtapasztalhatott az őt körülvevő mindenségből, bőséggel elég volt számára, hogy bizonyságot tudjon tenni az Isten csodálatos rendjéről, az Isten erejének nagyságáról.

Jób emberi nagysága pontosan abban van, hogy beismeri megismerésének korlátait. Bizony behatárolt még a képzelőerőnk is, életünk időbeli megszorítását pedig már ne is említsük, hiszen mi az a néhány évtized a csillagok évmilliárdjaihoz képest? Jób, mint "irodalmi figura" ugyanakkor azt az embertípust mutatja be, aki feltétel nélkül hisz az Isten Istenségében, s nem teszi Isten-elképzelését attól függővé, hogy személyesen mit tapasztalt meg az ÉLET-ben... Sokan éppen azért nem tudják Istent elfogadni, mert Isten nem azt, s nem úgy teszi, amit, s ahogyan az emberek elvárnak Tőle. Jób azért bölcsebb a különféle bölcsességiskolát képviselő barátaitól - Bildád, Elifáz és Cófár -, mert nem az emberi magyarázatot teszi meg élete vezérelvnek, hanem az Isten-alkotta örök REND-et...

A KITARTÁS EREJE

„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el…” (Galata 6:9)

A Biblia nagy témái közül az egyik a kitartás. Pál, aki nem volt hajlandó feladni küldetését, ezt írta: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9). Ralph Waldo Emerson mondta: „Az emberiség nagy többsége a kezdetek tömege.” Te is csak elkezdeni szoktad a dolgokat, vagy ne is szoktad fejezni őket? Amikor az új ötlet iránti lelkesedésed elhalványul, amikor az akadályok növekednek, az eredmények csökkennek, amikor a siker lehetetlennek tűnik, akkor is tovább kell haladnod. Robert Peary admirális hétszer kísérelte meg elérni az Északi-sarkot, míg végül sikerrel járt. Oscar Hammerstein öt bemutatót rendezett a Broadwayen, és mind csúfos kudarc volt, mielőtt színpadra állította az Oklahomát, amit azóta csaknem ötmillióan néztek meg, és már 2212-szer mutattak be. Ha feladsz valamit, az sokkal inkább rólad beszél, mint arról, hol vagy, vagy mivel állsz szemben. Mindannyian tudunk felhozni kifogásokat. A valóság azonban az, hogy külső dolgok nem tudnak minket megállítani – csak az, ami belül történik! Legtöbbször saját magunkat állítjuk le, meg sem kísérelve elérni a bennünk rejlő lehetőségeket, Próbálhatunk embereket, dolgokat és rajtunk kívül álló körülményeket hibáztatni,de a valóságban a legtöbb kudarc csupán annak következménye, hogy hiányzik belőlünk a buldogszerű kitartás. Leonardo da Vinci mondta: „Az akadályok nem zúzhatnak össze. Minden akadály enged az eltökélt szándéknak. Aki tekintetét egy csillagra függesztette, nem gondolja meg magát.” Állhatatos lelkületre van szükséged ahhoz, hogy elérd álmod megvalósulását. A kudarc csak abban az esetben biztos, ha felhagysz a próbálkozással. Nincs leküzdhetetlen akadály, kivéve az, ha hiányzik belőled a céltudatosság és kitartás.



„…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)

Egy legenda szerint Nagy Sándor egyik katonáját hadbíróság elé állították. A katona az ítéletet igazságtalannak tartotta, ezért fellebbezett. A hódító azt mondta neki, hogy nála nagyobb hatalom nincs, akihez fellebbezhetne. „Ebben az esetben – mondta a katona – kérem, hogy ügyemet kis Sándor elől Nagy Sándor elé vihessem.” Mindannyiunkban van egy kisebb és egy nagyobb én, amely a fennhatóságért küzd. A kisebb éned azt mondja: „Senki sem hisz bennem, sosem leszek képes rá.” A nagyobb éned ezt mondja: „Elég az, hogy én hiszek Istenben és magamban, így képes leszek rá.” A kisebb én azt mondja: „Túl sokáig tart az álmomat valóra váltani.” A nagyobb ezt mondja: „Az álmok apránként válnak valóra.” A kisebb ezt mondja: „Ami sok, az sok! Már túl sok ütést viseltem el.” A nagyobb ezt mondja: „Már túl messzire jutottam ahhoz, hogy most adjam fel.” A kisebb ezt mondja: „Már nincs bennem több erő ahhoz, hogy tovább ragaszkodjam az álmomhoz.” A nagyobb ezt mondja: „Tarts ki még egy kicsit, hajnal előtt legsötétebb az éjszaka!” Pál, miután elmondta, hogy hajótörést szenvedett, megkövezték, börtönben volt, elárulták, éhezett, szomjazott, álmatlan éjszakái voltak, fázott és ruhátlan volt, ám ennek ellenére eltökélten és fáradhatatlanul haladt célja felé, ezt írja: „Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen?” (2Korinthus 11:29). Honnan jön ilyen erő és állhatatosság? Istentől! A megbízatás, amit Istentől kapsz, soha nem nagyobb, mint az Ő kegyelme, amit hozzá ad. Meríts tehát az Ő erejéből, menj tovább, haladj a célod felé, és győzni fogsz.




A legrosszabban is keresd a legjobbat!


„…Istened, az Úr, áldásra fordította az átkot…” (5Mózes 23:6)
Amikor Thomas Carlyle elkészült a francia forradalomról szóló kéziratával, megkérte szomszédját, John Stuart Millt, hogy olvassa el. Később Mill sápadtan és remegve jött át Carlyle-hoz. A cselédlány tévedésből gyújtósnak használta a kéziratot! Carlyle kétségbeesett – kétévnyi munka veszett kárba! Egyszer megírni is éppen eléggé rettentő volt, újraírni elképzelhetetlen. Aztán egy napon látta, amint egy kőműves falat rak, és megfigyelte, hogy egyszerre mindig csak egy téglát tesz oda. Ez a gondolat fellelkesítette, és ezt mondta magában: „Ma megírok egy oldalt, és holnap is egyet. Egyszerre mindig csak egyet, csak erre fogok gondolni.” Lassú, fárasztó és unalmas munka volt, de kitartott, és a végeredmény felülmúlta az eredetit. Jon Gordon írja: „Ha a jövő miatt aggódsz… tudom, hogyan érzel. 2001-ben elvesztettem az állásomat… a vállalat gyorsabban süllyedt el, mint a Titanic… azt hittem, ez a legrosszabb, ami csak történt velem életemben. Csak két hónap választott el a teljes csődtől. Volt egy feleségem, két gyermekem, egy jelzáloghitelem, nem volt egészségbiztosításom, és megtakarításunk is csak nagyon kevés. Egyetlen fizetési csekk választott el attól, hogy minden elvesszen… ekkor fontos döntéseket kellett hoznom. Ezek végül ahhoz vezettek, hogy most íróként, tanácsadóként és szónokként dolgozom. A munkahelyem elvesztése az előrejutáshoz vezetett! Az elbocsátás juttatott el életem küldetéséhez… amit legrosszabbnak hittem… a legjobbhoz vezetett… Amikor elér minket a hullám, választhatunk… hagyjuk, hogy elnyeljen, vagy tanulunk tőle, és meglovagoljuk, hogy jobb jövőbe vigyen. Továbbléphetünk azzal a hittel és eltökéltséggel, hogy a legjobb még előttünk van.” Örülj! Igazítsd vissza a lencséd fókuszpontját a helyes irányba! Isten az átkot áldássá tudja változtatni!



Jézus legyőzte a halált érted!

„Ő adott nekünk… élő reménységet.” (1Péter 1:3 NIV)

Ernest Becker írt egy könyvet ezzel a címmel: A halál tagadása. Ebben a könyvében azt mondta, hogy úgy éljük az életünket, hogy nem vesszük tudomásul, kerüljük és elfojtjuk magunkban azt a tényt, hogy halandóak vagyunk, és előbb vagy utóbb mind meg fogunk halni. Rámutatott arra, hogy ez az oka a munkamániánknak, a függőségek elfogadásának, a pénz és a biztonság megszállottságának. Becker 1974-ben adta ki könyvét nagy tetszést aratva, Pulitzer díjat nyert, és híressé lett. Abban az évben kiderült, hogy rákos. Abban az évben Istenhez fordult. Abban az évben meghalt. Azt mondják, hogy Arizona államban (USA) van a legnagyobb hibernálással foglalkozó alapítvány. Egy bizonyos díj ellenében a véredet feltöltik véralvadásgátló anyaggal, a testedet lefagyasztják, és egy folyékony nitrogénnel töltött kapszulában tárolják mínusz 320 fokon, amíg később majd újra felmelegíthetnek. Amikor az orvostudomány majd eléri azt fejlettséget, hogy gyógyítani tudják azt a betegséget, amibe belehaltál, újra élhetsz. Vagy, ha nem tetszik, hogy hideg leszel, egy másik vállalat felajánlja az „örökkévalóságot egy papírnehezékben”. Egy csekély összegért a DNS-edet egy kis dobozba helyezik az elkövetkező 10 000 évre, így bármikor klónozható leszel, amikor az időpont megfelelő. Mellé 10 000 éves pénz visszafizetési garanciát is adnak, bár nehéz megmondani, hogy ki fogja megkapni ezt a pénzt, ha a dolgok rosszra fordulnak. John Ortberg azt írja: „Megpróbáljuk kicselezni a halált egyre kifinomultabb módszerekkel, egészséges életmód klubokkal, bőrkrémekkel, sebészeti technikákkal, új diétákkal, melegebb éghajlattal, jobb gyógyszerekkel, okosabb orvosokkal és még ki tudja mivel. Lehet, hogy a tudomány segíteni fog majd, hogy örökké élhessünk fogatlanul, kopaszon és minden emlékezetünket elveszítve, mint a Strudlbrugok faja a Gulliverben.” Örülj, Jézus legyőzte a halált, és az ő feltámadása garantálja a tiédet: „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.” (1Péter 1:3-4)




A Mount Auburn, Amerika első temetője olyan gyönyörű hely volt, hogy ez lett Boston elsőszámú turista látványossága. Amikor a New York-i Central Parkot létrehozták, ezt a Mount Auburn-ról mintázták. A jelszó így hangzott: „Miért ne lehetne a miénk, de a sírok nélkül?” Mindig ezzel próbálkozunk: megszerezni mindent, de a sírok nélkül! Ez azonban lehetetlen. Az örökkévalósághoz képest az életünk csupán egy szívdobbanásig tart. Épp ezért, íme két igazság, amit észben kell tartanunk: 1) Isten egy meghatározott céllal helyezett ide a földre minket. Te megtaláltad már a tiédet? Erre áldoztad-e az életedet úgy, hogy minden másodperc igazán értékes volt? Pál így tett, és végül ezt írhatta: „Elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” (2Timóteus 4:6-8). 2) Ha Krisztust Megváltódként ismered, akkor a legjobb még hátra van. Azt mondják, hogy a halálos ágyán D. L. Moody hirtelen felült, kitárta a karját, mintha valami csodálatosat akarna átölelni, azt mondta, hogy a föld eltávolodik, és a menny közel van, és ez a nap a koronázásának napja. Micsoda távozás! Nem kell félned a haláltól, mert Jézus ezt mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (János 11:25-26). Hidd el, mert igaz!


Szelídség

„Boldogok a szelídek…” (Máté 5:5)

A szelídség szó hallatán gyakran a gyengeségre asszociálunk, és beleesünk abba a kísértésbe, hogy egy gyámoltalan, együgyű „nyúlbélát” értünk rajta. Semmi sem áll távolabb a valóságtól! Jézus azt mondta: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet” (Máté 5:5). Figyeld meg: a szelídek nem erőlködnek, nem manipulálnak, nem versengenek, mint mások, mégis ők örökölnek mindent. Amikor valamit örökölsz, nem kell megküzdened érte, egyszerűen csak megkapod, mert szeretnek, értékesnek tartanak, mert a családhoz tartozol. A szelídség a szeretetből születik. Nem hajlandó elhamarkodottan ítélkezni, nem hivatkozik nagy nevekre, és nem erőlteti rá módszereit senkire, mert nem kell semmit sem bizonyítania. A szelídséget aggasztja, ha a szervezet, a költségvetés vagy a vállalat arculata fontosabbá válik, mint azok az emberek, akiknek szolgálatára elhívattunk; szomorú, ha az időbeosztásunkban nem marad hely arra, hogy megálljunk, és törődjünk a kicsinyekkel, az idősekkel, a betegekkel vagy a szenvedőkkel.

A szelídség olyan erény, melyet nehéz megtalálnunk egy olyan társadalomban, mely az erőt és a keménységet csodálja. A világ arra bátorít minket, hogy intézzük el a dolgokat, intézzük el időben, akkor is, ha közben eltaposunk másokat. A siker, az elért eredmények és a termelékenység számít, de milyen áron? Ilyen légkörben nincs helye a szelídségnek.

Pál Isten egyik „erőműve” volt, mégis ezt írja: „…olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit” (2Thesszalonika 2:7). A szelíd ember óvatosan lép, figyelmesen hallgat, gondosan megfigyel, tisztelettel és érzéssel kezel. A szelíd ember tudja, hogy az igazi növekedéshez táplálásra és nem erőltetésre van szükség. Tehát öltsük fel magunkra a szelídséget, mert a mi kemény, hajlíthatatlan világunkban a szelídség élő emlékeztetője Isten jelenlétének.
A 'nem' szó lelki utazásod része


"Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát." (Zsidók 12:1)

Talán meglepő, de ez lelki utazásod legfontosabb szava, amire emlékezned kell: "nem".

A hitbeli utazásod hosszú. Nagyon sok ember jól indul neki a lelki útnak, de aztán a vége előtt kiesnek. Isten azt akarja, hogy végigmenj az úton.

Egy maratoni táv áll előtted és súllyal a kezeidben nem futhatsz maratont. Az emberek gyakran azért adják fel korán a hitbeli utazást, mert kifárasztja őket az, amit magukkal cipelnek. Szükségünk van arra, hogy rendbe tegyük ezeket.

A cirkáló nagyon felgyorsulhat a víz közepén. Ha ráteszel 100 mentőcsónakot, akkor lelassul. Köss az akkumulátorra egy villanykörtét - sokáig fogja bírni. Köss rá 15-öt és hamarabb lemerül. Köss rá 100-at és még hamarabb le fog merülni.

Ez történik velünk is, amikor túl sokat próbálunk magunkra vállalni. Néha az, hogy a jót tesszük, eltávolít minket attól, hogy a legjobbat tegyük.

A Zsidók 12:1 azt mondja: "tegyünk le minden terhet, ami lelassít bennünket" (NLT fordítás)

A terhek nem rosszak; nem bűnösek. Csak szükségtelenek. Ez lehet egy munka, egy kapcsolat vagy egy hobbi. Valami, ami lelassít attól, amit Isten akar az életedre nézve. Ez nem éri meg.

Beszéljünk róla:

* Milyen terhek lassítanak le téged? Mit fogsz velük kezdeni?
* Mik azok a jó dolgok, amiket teszel és távol tarthatnak téged attól, hogy a legjobbat tedd, amit Isten tervezett neked?


Csendben táplál, miközben imádkozol


„Zarándokének. Dávidé. URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké!” (Zsolt. 131: 1-3.)

A Zsoltárok 131. része arra tanít minket, hogy:

Legyünk alázatos szívűek. Az alázatos szív azt jelenti, hogy tudjuk hol a helyünk Krisztusban. Ezért nem kell többé olyan dolgokért felelősséget éreznünk, amelyekért Isten nem nekünk szánta a felelősséget. Ez felszabadít minket, hogy úgy éljünk, ahogy Isten megtervezte, és engedi, hogy zavartalanul hozzunk meg olyan döntéseket, amelyek közelebb visznek minket Istenhez.

Legyünk érettek. Csendesen helyezzük Istent a középpontba, békésen, nyugtalanság és aggodalom nélkül, bízva Isten támogatásában. Bízzunk Istenben, még akkor is, ha hosszú időbe telik, hogy megkapjuk a választ imáinkra. A szoptatós kisbaba mindig azonnali figyelmet igényel, míg az anyjától már elválasztott gyermek bízik, és képes várni.

Reménykedjünk az Úrban bizakodó várakozással. Isten Igéje azt mondja, hogy Isten válaszol imáinkra, reagál a szükségeinkre, kikövezi az ösvényt, amelyen járnunk kell most és mindörökké. (Zsoltárok 18:36.)


Győzni a benned lévő harcban


"Mert nem hús és vér ellen harcolunk, hanem uralkodók, hatalmasságok, e sötét világ erői ellen, és a gonosz lelkének ereje ellen, melyek a magasságban vannak. " (Efézusbeliekhez írt levél 6:12)

Talán nem is tudod, hogy harcban állsz. Nincs rajtad a harci fáradtság. Nem egy kantinban szoktál enni. Nem kell elkerülnöd igazi lövedékeket. De azért harcban állsz- egy láthatatlan harcban. Ezt szellemi hadviselésnek nevezik. A születésed pillanatától a halálodig hadban állsz.

A Biblia azt írja, hogy három halálos ellenséged van, amelyek megrontják az életedet és mindazt, amit Isten tervezett az életeddel:

* A világ - jelentős értéket képvisel körülöttünk
* A test - a régi természet bennünk
* A Sátán -egy valóságos lény azzal a szándékkal, hogy "öljön, lopjon, pusztítson" démonjaival együtt.

A győzelem, amiért harcolsz, nem golyók és taktikák által jön el. Arra tanít minket a Biblia, hogy "Nem hús és vér ellen harcolunk, hanem uralkodók, hatalmasságok, e világ sötét erői ellen, és a gonosz lelkének ereje ellen, melyek a magasságban vannak." (Efézusi levél 6:12)

Ebben a csatában Jézus számít egyedül. Neki kell életed hadvezérének lennie, annak, aki a haditervért felel. Lehetsz hívő, de ebben a csatában ez nem elég. Jézusnak kell lennie az Úrnak is.

Sok ember hisz Jézusban, de ahhoz, hogy győzzünk a harcban a világ, a test és a Sátán ellen Jézusnak többet kell jelentenie, mint valaki, akiben hiszel.

A Római levél 7:24-25 így írja: "Milyen nyomorult ember vagyok én! Ki fog megszabadítani ebből a halálra ítélt testből?"

A válasz a mindent felemésztő csatára, amiben benne vagy, nem egy önsegítő szeminárium, egy új könyv, egy konferencia, pszichológus vagy valamilyen terápia. Jézus a válasz. Hadd legyen ő a főnököd. Pál, aki a Római levelet írta, világossá tette, hogy az ereje határán van. Tudta, hogy nem győzhet egyedül. Egyetlen reménye "Jézus Krisztus a mi Urunk."

A Biblia azt írja, hogy Jézus az, aki téged is hordozni fog. Itt az ideje, hogy egy új nevet adj az életednek: "Új irányítás alatt."



Beszéljünk róla:

* Melyik az az időszaka az életednek, amikor azt érzed, hogy most a szokásosnál erősebb a lelki háború?
* Szerinted miért van az, hogy a legtöbb ember könnyen megy el egy terápiára, hogy helyrehozzák a problémáikat, de hezitálnak, amikor arról van szó, hogy alárendeltessenek Jézusnak?
Valld be magadnak az igazságot!

“Isten adott nekünk értelmet és lelkiismeretet, amelyeket nem tudunk figyelmen kívül hagyni." Példabeszédek 20,27 (GN fordítás)


Az a legjobb módja annak, hogy megszabadulj a bűntudatodtól, hogy először is megvallod őket. Ne cipeld, ne tagadd le és ne is hagyd őket figyelmen kívül! Csak valld be őket!

Habár tudjuk, hogy ez lenne a módja, sokszor mégis megpróbálunk elfutni bűneink elől, aminek előbb-utóbb az lesz az eredménye, hogy utolérnek minket. Az állandó meneküléssel az a gond, hogy önmagunk elől nem tudunk elfutni. A probléma a gondolatainkban van! Nem számít, hogy mennyire vagy elfoglalt, vagy hová szaladsz: ugyanannyi gondot fog okozni a feszültség, hogyha bánatból, szégyenérzetből és a bűnök következményeiből fakad. Mihelyt lelassítasz, újra utol fognak érni ezek az érzések. Isten nem akarja, hogy így élj!

A Biblia azt mondja, hogy hiába szaladsz el a lelkiismereted elől: "Isten adott nekünk értelmet és lelkiismeretet, amelyeket nem tudunk figyelmen kívül hagyni." Példabeszédek 20,27 (GN fordítás). Ha sikerülne is mindenki más elől eltitkolni a bűneidet, a saját magad elől nem fogod tudni.

Mi, emberek rendkívüli tehetséggel rendelkezünk arra, hogy hazudjunk magunknak. Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy nincs semmi gond, miközben igazán nagy gondjaink vannak; vagy hogy kezd javulni a helyzet, miközben erről szó sincs. Elhitetjük magunkkal, hogy előrébb tartunk és jobban vagyunk, mint valójában.

Az állandó kudarcnak az a megoldása, hogy abbahagyod önmagad becsapását! Be kell vallanod magadnak az igazságot!

Mi az, amitől kudarcba fullad az életünk? Rengeteg minden: aggodalom, irigység, keserűség, féltékenység, félelem, szorongás, bizonytalanság – ezek mind tönkretesznek minket.

Azt javaslom, tarts egy kis lelki takarítást! Ahogy elérkezik a tavasz, sok ember szétnéz a ház körül, hogy mi az, amit rendbe kellene tenni, ami elhanyagoltan néz ki a ház körül. Évente legalább egyszer tarts te is egy alapos leltárt a lelki állapotodról!

Hogy valósíthatod meg ezt?



Beszéljetek róla:

Először is vonulj félre néhány órára, vegyél magadhoz tollat és papírt, és légy egyedül. Ülj le és mondd: "Istenem, szeretném a felszínre hozni minden bűnömet. Kérlek, mutasd meg, mi az, amit elrontottam, milyen hibákat vétettem. Milyen tudatos vagy nem tudatos dolgok miatt van bűntudatom?" Ha hiteles bűnbánatot tartasz Isten előtt és önmagaddal is őszinte vagy, Isten Szent Lelke felszínre fogja hozni ezeket a dolgokat. Ekkor pedig kezdd el őket leírni!

Miért kell leírnod? Azért, hogy konkrétabb légy. Bűneidet egyenként követted el, ugyanígy egyenként kell megvallanod őket: mutasd meg Istennek, hogy ez fontos neked annyira, hogy átgondold és konkrétan megnevezd őket!