2017. február 1., szerda

Az ige hirdetése...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy szépen, akaratod szerint élhessek, igenem mindig igen legyen, s a nemem egyértelmű nem, s minden körülmények között hitelesen tudjak bizonyságot tenni mindent átfogó és megtartó szeretetedről! Ámen

   

Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!
1 Kor 9,16

"Hinti, mint pap az igét!" - mondják, ha valaki elszántan hirdeti meggyőződését. Az hogy a lelkész/lelkésznő ezt teszi, az természetes, hiszen a prédikátornak az a dolga, hogy mondja... Persze, ha "csak úgy" mondja, egykedvűen, szenvtelenül, akkor az mindjárt nem tetszik a híveknek - joggal. Az ige hirdetőjétől ugyanis azt várják el, hogy lángra gyújtsa a lelkeket, hogy lelkesítsen, a megfáradtakat erőssé tegye -, de sajnos ez nem mindig sikerül. Az igehirdetés mindig "kétszereplős": a prédikátor és a Szentlélek közös munkájából áll, pontosítva: a lelkész munkájából és a Lélek áldásából. Ha lelkész felkészült, akkor a Lélek is általában kész a kooperációra, de a lusta, öntelt prédikátorokat valamilyen okból nem kedveli a Szentlélek, s rendre elmarad az áldás...

A jó igehirdető nemcsak hirdeti, de éli is az igét; ellenkező esetben előáll a "vizet prédikál, de bort iszik"-szindróma. Az, hogy mennyire nem könnyű az igehirdetőnek - s most maradjunk csak a protestánsoknál -, mi sem jelzi jobban, minthogy mostanság nem éppen siker-hivatás a lelkészi. Az evangélikus, református lelkészekről az elmúlt évszázadokban számos kedves, s igaz (szép)irodalmi mű született, melyek kellőképpen értékelték a lelkészek társadalomban betöltött szerepét, nemkülönben formálták is egyben a róluk kialakított általános képet, ennek ellenére ez a hivatás is - az orvosi, a tanári mellett - igen sokat veszített presztizséből. Pedig a protestáns lelkészség idestova 500 esztendős, tehát joggal mondhatjuk, kiállta az idők próbáját. Ez a reformáció-szülte "intézmény" valami olyan értéket képvisel, ami különös megbecsülést érdemel(ne)...

A társadalmi megbecsültségtől függetlenül a lelki teher, teher marad. Hirdetni a krisztusi tanítást úgy, hogy az érthető, elfogadható, kívánatos legyen a 21. századi pluralista világban - nem könnyű feladat. Miben több, jobb a kereszténység? Egyáltalán: jobb emberek-e a keresztények, mint a másvallásúak vagy az ateisták? A mostani kulturális sokszínűségben nem lehet azt állítani - amit néhány évszázaddal ezelőtt még vallottak -, hogy a másvallású ember alacsonyabb etikai szinten van. Ezt már csak azért sem tehetjük meg, mert eleddig minden nagy világégés és háború keresztény földről, zsidó-keresztény kulturális háttérrel indult el... Azok a kultúrák, ahol nem az individuális etika, hanem a kollektivista etika érvényesül, szép lassan be-, s leelőzhetik a kereszténységet!

A sok megválaszolatlan kérdéstől függetlenül a megbízást adó ÚRIsten számonkérése ott vár ránk az életutunk végén - "Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!" Mit tegyünk, mit tehetünk? Nos, hirdetni kell az evangéliumot, ami nem örömhír, hanem jó hír. Jó hír, hogy ti. az: aki lemond önmagáról, s kicsiként szolgál, az naggyá válik. Ha valaki tehát a krisztusi tanítás szerint éli az életét, akkor szívében a jó hír örömhírré változik át, hiszen hitelesen tud tanúskodni az isteni szeretetről. S aki kiteljesedik így az isteni rendelésben, az sorsában megtalálja boldogságát...


Gondviselés...

A mai nap imádsága:
Uram! Áldott legyen neved az emberek között, naponként megújuló kegyelmedért! Ámen


Magasztallak, URam, mert megmentettél.

Zsolt 30,2a

A hit azt sugallja nekünk, Gondviselő Istenünk megóv, megtart minket minden élethelyzetben, de köszönetet mondani mégis csak utólag tudunk... Átélve magasságokat és mélységeket, eredményes napokat és kudarcos rosszkedvűeket, amikor utólag kiderül: a rosszban is volt jó, Isten akkor is adott, amikor elvett, akkor tudjuk kimondani: "Magasztallak URam!" A magasztalás, dicsőítés által Isten istensége, dicsősége nem lesz nagyobb - hiszen hogyan toldhatná meg a véges a Végtelent akármivel is? -, de számunkra a megmaradás, a megmenekülés valami keserűtől Isten jósága által életminőség-változást teremt.

Isten nemcsak akkor nyilvánítja ki mentő szeretetét, amikor bajban vagyunk, Hozzá kiáltunk, s Ő megsegít. Isten azért adta parancsolatait, azért írta be mindannyiunk szívébe az élet megmásíthatatlan törvényeit, mert előre segíteni akar: Ember, itt a korlát, ezt át ne lépd, mert veszélybe sodródsz, s magaddal rántod a mélybe embertársaidat is! Amíg az Istent nem ismerjük meg a Lélek által, eladdig korlátaiban csak személyes szabadságunk korlátozását látjuk, s nem értjük, mire ez a sok tiltás? Bölccsé akkor kezdünk válni, amikor átéljük Isten irgalmát, azaz megmenekülünk valami megérdemelttől, s ez a megmenekülés-élmény félelemmel teli tiszteletet ébreszt bennünk. Ezért nem lehet valaki fiatalon bölcs, legfeljebb okos... A JóIsten ugyanis fiatalkorunkba kódolta bele a félelemnélküliséget, ilyenkor kockáztatunk - sajnos sokszor az észszerűség határain túl is -, ilyenkor akarjuk kipróbálni és megvalósítani önmagunkat. Ha nem így lenne, nehezen vagy egyáltalán nem akarnánk elhagyni szüleinket, ragaszkodván a Másikhoz, a Társhoz, hogy aztán új család szülessék...

Ami nekünk fájó múlt, az Isten számára jelen, s ami nekünk reményteli jövő, az az ÚRIsten számára befejezett múlt. Ő mindent eldöntött, Ő mindent tud, azt is hogy mi fog lakozni az ember szívében. Ezért hajolt le hozzánk időben és térben, ezért hozta el a Nagy Korrekciót, a Kiengesztelődést, a Megváltás csodáját. A Krisztus-titokban felfedezhető nemcsak emberlétünk titka, de megnyilvánul Benne Isten világot átfogó időtlen, végtelen szeretete is. Ennek a jó hírnek az elfogadása adja földi életünk központját, amire építünk, s ami által épülhetünk...




Imádság...

A mai nap imádsága:
Istenem! Szomjúhozom a Veled való közösségre, elégítsd hát meg lelkemet! Ámen


Imádkozzatok mindenkor a Lélek által és legyetek éberek.
Ef 6,18

Nem tudok imádkozni!... Ezzel a nem átgondolt kijelentéssel "védekeznek" sokan, akik az imádságot templomfalak vagy az otthoni négyfal-közé kényszerített kegyes tevékenységnek tartják. Úgy hiszik, vannak élethelyzetek, időszakok, pillanatok, amikor nem tud az ember, de tulajdonképpen nem is lehet imádkozni. Ezzel ellentétben az igazság az, hogy mindenkor lehet imádkozni: szülés közben az élet csodájának részeseként, szerelmes suttogásban, az ölelés elrejtettségében vagy éppen a csatatéren ordítva, s egymást gyilkolva... Lehetünk útközben, a világ zajának kínzó szorításában vagy félreállva éppen élvezzük a léleksimogató csöndet -, fohászkodni mindig tudunk. Az imádkozásban éppen az a jó, hogy mindig megtehetjük - ha akarjuk -, s nincs semmi és senki, ami /aki korlátoz(hat)na minket. Meglehet, hogy már nem halljuk ennek a világnak a megszokott zúgását, mert már csak Isten odaátra hívogató csöndje vesz körül minket, s nem gondolunk a visszaútra sem - imádkozni, (még) akkor is lehet...

Nemcsak a szavak nélküli őszinte sóhajok, de az alkotó munka is lehet imádság. Minden, ami őszintén kifejezi, hogy Istenhez tartozunk, hogy szükségünk van Őreá, az imádság. Imádság a vágyakozásunk, hogy nemcsak tudni, de érezni is akarjuk Teremtőnket a lelkünk mélyén, s valóságosan is tapasztalni szeretnénk, hogy "Ő történik bennünk, s közöttünk".

Imádkozó "kedvünknek" egyetlen egy 'ellensége' van - mi magunk. Az imádság ugyanis - akárcsak a hit - az önkéntességen alapul. Ebbéli szabadságunkba még az Isten se szólhat bele! Ha mi úgy tartjuk jónak, hogy ne imádkozzunk - akkor nem imádkozunk... De nemcsak az imádsággal, életünk cselekedeteivel is így vagyunk: legvégül azonban mindig mi döntjük el, tegyük vagy ne tegyük, mondjuk vagy ne mondjuk... De nemcsak az önkéntességen, következetességünkön is alapul imádkozó életünk. Erre hívja fel a figyelmet az apostol, amikor azt írja: "legyetek éberek!" Az éberség ebben az esetben azt is jelenti, hogy céltudatosan, célirányosan éljük életünket.

A hívő ember tehát nem céltalanul, hanem céllal éli az életét. Célja, hogy minél jobban megismerje önmagát, s Istenre-utaltságát - s ezzel együtt Istent magát -, és a szeretetben kiteljesedve hasznos életet éljen felebarátai számára is. Amikor ez sikerül, akkor a küzdelmeink is megszépülnek, mert kiderül, hogy minden történés az életünkben azért adatik, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, egymáshoz, s legvégül hálát adhassunk Teremtőnknek a csodálatos lehetőségért: az Életért.

Isteni tanítás...

A mai nap imádsága:
URam! Keresem, kutatom igazságaidat, hogy általuk életem legyen. Világosíts meg kegyelmeddel, hogy ne tévedjek tévutakra, s cselekedni tudjam életes akaratodat! Ámen



"Kiment a magvető vetni. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy megették az égi madarak. Némelyik a sziklás földre esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott." Majd emelt hangon hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!"
Lk 8,5-8

Takarékos világot élünk... Takarékosságról akkor szoktak beszélni, amikor híjával vagyunk a bőségnek, amikor kevés van abból, amiből sok kellene hogy legyen. Így nincs pénz oktatásra, kultúrára, egészségügyre, közbiztonságra - s ha hallod a médiában, hogy "takarékos állam", akkor az azt jelenti: ha bajban vagy, az állam a közösség jogba-merevedett szüleménye nem tud segíteni Neked. A hiány oka mindig a pazarlás. A pazarló azért parazita, mert féktelen vágyai megélésében, nem tudja hol a határ, s bizony a kevés parazita is áttételesen óriási károkat tud okozni! Ez így van a természetben, s miért lenne másképpen az emberi társadalomban?

Manapság, amikor számítógép-vezérelte vetőgépek járják a határt, s műholdakkal figyeltetik, hogy egyenesen menjen a traktor, a példázatbeli vető-ember magszórási technológia több, mint pazarló - egyenesen esztelen! Szórni a drága magot oda, ahol az soha, de soha nem hoz termést?! Az élet azonban már csak ilyen: mértéktelenül "pazarló", ha arról van szó, hogy az ÉLET továbbmenjen, hogy növények, állatok léte generációról generációra biztosítva legyen... Ami az élet szolgálatában áll az soha nem pazarlás, az mindig kegyelem!

A Mester négy különféle talajról beszél. (A tanítványok nem értik, Jézus megmagyarázza nekik.) Van kemény szív, és ez olyan, mint a kijárt földút. Abban soha nem tud kikelni a mag, annyira le van döngölve. Az csak a felszínen van. Ilyen kemény állapotban van a szíve néhány embernek, amikor hallja az Igét, az életet munkáló, védő isteni tanítást, az evangéliumot. Amikor az emberek Istenről, egyházról hallanak, sokaknak megkeményedni a szívük. Tudod mi ellen keményednek meg ekkor? Az ellen, ami gyümölcsöt, életet hozhatna nekik...

A másik csoportja az embereknek olyan, mint a sziklás föld, nincs mélysége ennek a talajnak. Ők azok, akik örömmel fogadják, de nem vet gyökeret a szívükben az isteni tan. Érzelmi reakciót vált ki náluk csupán, és nem egyebet. Ők azok, akik valójában csak élményt, megtapasztalást keresnek... Aztán ott vannak azok, akikben gyökeret ereszt az isteni tanítás, az Élet igéje, de jön a többi gyomnövény (élet-ellenesés "élet-filozófia"), s megfojtja azt. Ez egy figyelmeztetés nekünk. Ha bármi fontosabb Isten országánál, szeretetének napi valóságánál, akkor az Ige, az isteni tanítás megfullad benned is.... Ha elkezdesz aggódni, mi lesz holnap, akkor a világ dolgaival vagy elfoglalva, és ez meglopja örömödet, elveszejti lendületedet, ami Isten felé indít, nap mint nap.

Vannak - igaz kevesen, alig egynegyede az embervilágnak -, akik befogadják az Életet, az Istent a szívükbe, s ők azok, akik termést hoznak, bőségeset! A kevesek igazsága sok áldást képes hozni a nagyközösségben, ahogyan kevesek hazugsága is képes óriási károkat okozni. A Fényt azonban a sötétség soha nem tudja megfojtani, mert egyetlen pici gyertyaláng is megremegteti a Gonoszság Sötét Erőit, mert mutatni tudja, az irányt, mert bizonyságoz tesz az ÉLET-ről, azaz kinyilvánítja, hogy Isten - ha nem is hiszik sokan -, mégis jelen van mindenhol a teremtettségében, s egyszer az Ő rendje "rendbe tesz" mindent, s megszűnik a rend-etlenség, egyszer vége lesz az istentelenségnek is...


Szeretetközösség...

A mai nap imádsága:

Istenem! Segítsd meg ezt a világot, hogy megtaláljon Téged, s elfogadja törvényeidet, melyeket Te alkottál minden élő számára! Ámen



Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent.
2 Tim 3,1-4

Hozzáértő szakemberek szerint a pénz mintegy háromezeréves diadalútja során eljutott legkártékonyabb szakaszába. Soha nem volt ennyire elfogadott általános vélemény, hogy a pénzzel gyakorlatilag mindent - majdnem mindent - el lehet érni. Soha ennyire nem függtek az emberek a pénztől, mert az emberek nagy részének volt - ha kicsinyke is - háttérgazdasága, ahol néhány háziállat azért biztosította a megélhetési minimumot. Nyilvánvaló, hogy nem volt olyan fejlett az orvostudomány, a technika, s ennek kihatása volt a hétköznapi életre is , de ez más kérdés.

Pál apostol definíciószerű felsorolása persze ráillik minden kor kapzsi emberére, de a mai kor embere nagyságrendekkel túlszárnyalja az előttük járókat. Ennek oka a közösségek drámai felbomlása. Egyre kevesebb az átlátható közösség, ahol védelmet kaphatna az egyén is. Az ún. 19-20. század individualista látásmódja lassan mindenhová eljutott, s mára nem a közösség értékei, hanem az egyén haszna lett a meghatározó a dolgok alakulásában. Ennek "szép" példája a közbiztonság romlása itthon, s külhonban egyaránt. Ami eredetileg az állam feladata volt, azt szép lassan jól fizetett magánhadseregek veszik kézbe, s ez a világtendencia alig látszik változni - a nyugati/keresztény világban bizonnyal nem. Egy ország ereje mindig az egyén erejében is mérhető, s ha az egyének kiszolgáltatottaknak érzik magukat, akkor az az ország is kiszolgáltatott. Ha biztonságban érzi magát az ember, akkor az ország is biztonságban van...

Társadalomkritikát, következtetéseket mindenki levonhat maga... egyet bizonnyal kijelenthetünk: ha rendfenntartásban, közigazgatásban, iskolaügyben s egészségügyben a profit, azaz a pénz diktál, akkor annak súlyos következményei lesznek! A "takarékos állam" jól hangzó fogalom, de miért is kell takarékoskodni? Azért hogy "megérje" behozni a piacunkra a világ másik felén tisztességtelenül alacsony költségekkel előállított, agyonvegyszerezett élelmiszereket? Azért kell takarékoskodni, hogy ne legyen kedve a fiataloknak dolgozni és családot alapítani? A kérdések és a válaszok messze vezetnének... Nem a politikába, hanem a lélekromboló általános lelkülethez. Noé idejében is "elszaporodott a gonoszság az egész földön" - a szociális katasztrófát mindig azok élték túl, akik megépítették a család/nagycsalád bárkáját. A görög fordításban ebben a történetben "archét" olvashatunk, ami kezdetet jelent. A megoldás tehát minden korban a család, amit nem a pénz hoz létre, hanem az Isten-adta egymásfelé megnyilvánuló felelős szeretetünk.
Életben vagy, mert Isten szeretni akar téged


"Régen, mielőtt még a világot alkotta, Isten szeretett minket és Krisztusban kiválasztott, hogy az Ő szemében szentek és hiba nélküliek legyünk. Előre el is határozta megváltoztathatatlan terve szerint, hogy Jézus Krisztus által fiaivá fogad minket, és ez boldoggá tette őt."(Efézus 1,4-5 NLT fordítása)


Nemrég egy férfi jött be az irodába és azt mondta: "Keresztyén vagyok, de nem érzem úgy, hogy a hitemben növekednék. Mintha a közömbösség mocsarába ragadtam volna bele."

Azt válaszoltam neki: "Mit gondol, mi a probléma?"

Azt mondta: "Azt hiszem az lehet a baj, hogy nem szeretem eléggé Istent."

A válaszom: "Nem ez a problémája. Az ön gondja nem az, hogy nem szereti Istent eléggé. Az a baj, hogy nem érti mennyire szereti magát az Isten."

A szeretet mindig egy szeretetre adott válasz. A Biblia azt mondja: "Mi tehát azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket." (1 János 4,19) Amikor azt mondod "nem szeretem Istent", azért van, mert nem érted, hogy mennyire szeret Ő téged!

Ha meg akarod érteni az életcélod és az elhívásod, akkor Isten természetének megismerésével kell kezdened. Isten maga a szeretet. Természetének lényege a szeretet. Az egyetlen ok, amiért a világegyetemben létezik a szeretet, az Isten. A hangyák és a csigák nem szeretnek, de te Isten képére lettél alkotva, tehát képes vagy szeretni.

Az oka annak, hogy életben vagy az, hogy Isten szeretni akart téged. Életed első célja az, hogy Isten szerethessen! Igen, fontos az, hogy szolgáld Őt, engedelmeskedj neki és bízz benne, de az elsődleges célod az, hogy szeresd Istent.

Mélyülj el ebben az üzenetben: Az elsődleges feladatod nem az, hogy bármit is tegyél, hanem egyszerűen hagyd, hogy Isten szeressen! "Kedves római barátaim! Isten mélységesen szeret benneteket és arra hívott, hogy az Ő saját népe legyetek." (Róma 1,7)

Beszéljetek róla:

* Mit felelsz arra az igazságra, hogy az elsődleges hivatásod az, hogy élvezd az Istennel való kapcsolatodat?
* Gondolkodj el a jelenlegi kapcsolatodról Istennel. Vajon több-e már mint szabályok, előírások és rítusok tömkelege? Az Istennel való kapcsolatod a szabályokról szól vagy a szeretetről?




Jó hozzáállás a csendességedhez


" Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van." 1 Sámuel 16:7b

Csendességet bárhol tarthatsz, azonban minden a jó hozzáállással kezdődik. Isten tudni akarja, hogy a szíved a megfelelő helyen van. A Biblia ezt mondja: "Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van." (1 Sám 16:7)

Milyen az a jó hozzáállás, amivel rendelkezned kell csendességed közben?

1. Várakozással gyere. Igyekezz az Úr jelenlétébe! Az Istennel találkozol, a világegyetem Teremtőjével! Számíts arra, hogy jó közösségben leszel és áldásban részesülsz.

2. Hódolattal gyere. Istennel fogsz találkozni, szóval ne essél be csak úgy a jelenlétébe! Készítsd el a szívedet azzal, hogy elcsendesedsz Őelőtte. Ha az Egyesült Államok elnökével, vagy az angol királynővel találkoznál, korán ott lennél. A lehető legjobban néznél ki. Mennyivel inkább kell hódolattal odaállnunk, ha a világegyetem alkotójával találkozunk?


3. Éberséggel gyere. Légy ébren, mielőtt az Úrral találkozol! Még egyszer: az univerzum alkotójával találkozol. Ne tarts csendességet az ágyban. Valószínűleg elaludnál. Valójában a legjobb felkészülési idő a csendességedre az előző este. Ha szükséges, inkább feküdj le negyed órával korábban. Légy jó formában, amikor az Úrral találkozol. Megérdemli a teljes figyelmedet.

4. Gyere azzal az akarattal, hogy engedelmeskedsz. Ne azzal az ötlettel kezd a csendességed, hogy meghallgatod Istent, aztán majd eldöntöd, hogy engedelmeskedsz-e vagy sem. Ehelyett inkább mondd azt Istennek, hogy te már eldöntötted, hogy "Igen"-t mondasz neki.

Legyen jó a hozzáállásod mielőtt elkezded a csendességed, és akkor jó eredményre számíthatsz. Ha pedig a hozzáállásod rossz, akkor ennek pont az ellenkezőjét tapasztalhatod meg.

Beszéljétek meg:

- Milyen változásokat fogsz véghezvinni a csendességedben, ha figyelembe veszed a hozzáállásodat az Istennel való együtt töltött időhöz?

-Mit gondolsz, miben változna meg a hozzáállásod akkor, ha az a várakozó érzés lenne benned, hogy MIT fog Isten véghezvinni a szívedben a csendesség alatt, ahelyett, hogy azt gondolnád, FOG-e dolgozni benned?




Nézz szembe a valósággal és válaszd a hitet


„És mikor a hajóra szállt vala, követék Őt az Ő tanítványai. És íme nagy háborgás lőn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok, Ő pedig aluszik vala.”
(Máté 8: 23-24 Károli G.)

Ha nyugtalankodni és aggódni kezdesz a helyzeted miatt, az első dolog, amit tenned kell, hogy nézz szembe a tényekkel.
Máté 8. fejezetében láthatunk egy helyzetet egészen valóságosan, amivel Jézus és a tanítványok szembe találták magukat. Amin ők keresztülmentek, nekünk is egy reális képet ad arról, hogy mivel kell szembe néznünk akkor, ha az élet másként halad, mint ahogyan mi terveztük.

1. Egy hirtelen jött viharral találták magukat szemben. Ez egy ábrázolása a váratlan problémáknak. Gyakran nem is tudjuk, hogy melyik irányból fog jönni a baj, vagy mi hol leszünk akkor, amikor az ránk tör.
Ha arra az alapelvre építed fel a hitedet, hogy minden rendben lesz ebben az évben addig, amíg semmi rossz nem szól közbe, akkor kudarcot vallasz, mert valami mindig lesz, ami rosszul fog alakulni.

2. Hullámokkal néztek szembe. A mi életünk hullámai a nyomasztó körülmények. A tanítványok esetében a vihar közepén magasabbra csaptak a hullámok, mint ameddig a csónakjuk ért. Rettenetes helyzetben voltak. Ugyanez történik velünk is. Vihar tépázza az életünket és ezekben a körülményekben azon gondolkozunk, „Hogy fogok ezzel a helyzettel szembe nézni?”

3. Volt egy csónakjuk. Ez a kép az erőforrások alkalmatlanságát mutatja be számunkra. A hajó nem volt elég nagy ahhoz, hogy ellenálljon a közeledő hullámoknak. Mi is ezzel a helyzettel állunk szemben.
Ha mi birtokolnánk az összes pénzt a Földön, minden rendben lenne. Ha mi rendelkeznénk az összes idővel a világegyetemben, minden rendben lenne. De nem mi birtokoljuk ezeket és nem mi rendelkezünk felettük. Ez a valóság, és aki mást mond, hazudik.


4. Jézus aludt a hajóban. Ott álltak a tanítványok egy vihar közepén, közel a megfulladáshoz, és Jézus, az egyetlen olyan személy, akiről tudták, hogy változást hozhat ebben a helyzetben, aludt.
Ez a kép jól bemutatja sokunk érzéseit, amikor az élet valódi problémáival kerülünk szemben. Nem tudjuk, mit tegyünk, vagy hogyan tovább, de tudjuk, hogy Isten ismeri a helyzetet, amiben vagyunk. És minél rosszabb a helyzet, mi annál jobban csodálkozunk:
Istenem, hol vagy Te ilyenkor? Miért nem lépsz közbe és változtatod meg a dolgokat? A kérdés az, hogyan tudunk távolságot tartani az aggodalmaskodástól, amikor az élet elsodor, és úgy érezzük, Isten késik a válasszal?

Az aggodalmaskodás kifáraszt és megrövidíti az életedet, de amikor nem kapunk választ, aggodalmaskodunk. Sokan azt gondolják, hogy a megfelelő válasz az aggodalmaskodásra az, hogy úgy viselkedünk, mintha nem lenne miért aggódnunk. De az egyetlen módja, hogy hatékonyan elbánjunk az aggodalmainkkal, az az, hogy szembenézünk a valósággal, és úgy döntünk, hogy mindezt hittel tesszük.

Vesd Istenbe a bizalmadat, hogy erőt adjon!

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13)


Életed minden területén biztos alapot nyújt, ha kapcsolatod van Jézussal; beleértve a fizikai erőnlétet is.

Azáltal, hogy biztos kapcsolatban vagy Vele, számtalan módon fejlődhetsz és változhatsz; sőt, olyan területeken is, amelyeken ez máskülönben lehetetlen lenne. Ha jobban meggondoljuk, Isten nélkül egyáltalán sem tudunk változtatni az egészségünkön; de igaz az, hogy „mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13)

Mint oly sok egyéb változás az életünkben, az is lehetetlen vállalkozásnak tűnhet számunkra, hogy egészséges életmódba kezdjünk. Valóban: könnyen kudarcot vallunk, ha a saját erőnkből próbáljuk megtenni! Alkalmatlanságunk megtapasztalásakor élhetjük át igazán, milyen tökéletesen megmutatkozik Isten ereje a hitből élők számára.

Ezért van szükség a hitre ahhoz, hogy egészségesen tudjunk élni; úgy, ahogy azt Isten szeretné. Soha nem leszünk rá képesek, hogy a saját erőnkből kitartsunk, mégpedig azért nem, mert nem így lettünk megteremtve! Bármihez, amit saját erőnkből képesek vagyunk megtenni, nincs szükségünk hitre; és megszoktuk, hogy ha egyszer nincs szükségünk hitre, akkor hit nélkül éljünk.

De ha Krisztushoz jössz, hogy beismerd gyengeségeidet, Ő gyakran a legnagyobb erőtlenséget változtatja legnagyobb erősségeddé. Ráadásul nagyon szívesen teszi ezt! Ha úgy érzed, hogy gyenge a hited, vagy nem tudsz hinni, akkor csak bízz Istenben, és hagyd, hogy a hitet a legnagyobb erősségeddé változtassa!

Ez azonban csak Isten erejével lehetséges. A Biblia mondja, hogy a hit és az erő közvetlen kapcsolatban állnak egymással. Minél több hited van Istenben, annál több az erő és az áldás az életedben.

Jézus viselkedése is alátámasztja ezt, amikor a szülővárosába, Názáretbe látogatott (ahogyan azt Máté evangéliuma 13. részében olvassuk): „Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.” (Mt 13,58)

Isten megáldja azokat, akik teljesen belé vetik a bizalmukat. Ha így teszel, Isten kiárasztja rád az erejét. Ezt olvassuk a Bibliában Ábrahámról, a hit ősatyjáról: „Nem volt hitetlen, hogy kételkedjen Isten ígéretében. Ehelyett magasztalta Istent az ígéretéért, és hite által erőssé lett.” (Róm 4,20 GW alapján).

Az Ő ereje nélkül csak lemerül életünk energiaforrása. De Ő sosem szerette volna, hogy bárkivel is ez történjen. Úgy is elképzelhetjük ezt, mintha az életünk egy laptop volna, amelyet nem csatlakoztattak a töltőjéhez: az akkumulátor előbb-utóbb lemerül, és elfogy róla a töltés.

Miért akarna bárki így élni?

Képzeljük most el: olyan ez, mintha mindenkiben lenne egy kis elem. Ha végigküzdjük az életet a saját erőnkből, akkor folyton fáradtak leszünk. Ha azonban csatlakoztatjuk magunkat Isten hatalmas energiájú áramforrásához; ha beismerjük, hogy a segítségére van szükségünk, akkor fel tudunk töltődni.

Elég egyszerű a döntés, nem?



Beszéljünk róla:

- Mikor próbáltál meg legutóbb megoldani olyasvalamit, amit csak Isten ereje tudott elvégezni? Mit tett Isten ebben a helyzetben?

- Mi a különbség aközött, hogy a saját erőnkből, vagy Isten erejéből próbálunk meg egészségesen élni?

- Milyen figyelmeztető jelek vannak az életedben, amelyek azt mutatják, hogy Isten helyett a magad erejéből próbálsz megoldani egy helyzetet?

Állj fel, tedd túl magad rajta, és lépj tovább!

„…Ifjúkorod szégyenét elfelejted…” (Ézsaiás 54:4)

Amikor Éva életében először kinyitotta szemét a Föld nevű bolygón, már házas volt. Nem kellett felnőnie. Egyszerre feleség lett, aztán pedig anya. Veled is ez történt? Szülő lettél, mielőtt esélyed lett volna gyereknek lenni, vagy tudtad volna, mit jelent ártatlannak lenni és úgy felnőni, hogy nem élnek vissza a bizalmaddal? Ha Éva története a te történeted, a mai Ige számodra ez: „Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted…”.

Nem mehetsz vissza, hogy megváltoztasd a dolgokat. Nem vagy már ugyanaz az ember, és soha nem is leszel. Nem élheted újra az első házasságodat vagy a kisgyermekkorodat. De a Szentírás szerint van három lépés, amit megtehetsz ahhoz, hogy fel tudj állni, túl tudd tenni magad rajta, és tovább tudj lépni:

1) Bocsásd meg, amit mások elkövettek ellened! „…bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban!” (Efézus 4:32)

2) Bocsásd meg magadnak, amit tettél! „…én nem gondolom magamról, hogy már elértem” (Filippi 3:13).

3) Hidd el, hogy Isten tényleg megbocsátott neked, és élj eszerint! „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem” (Ézsaiás 43:25).

Néha azért kapaszkodunk a múltba, mert azt hisszük, hogy van ott valami, amire még mindig szükségünk van. Ragaszkodunk bizonyos dolgokhoz, mert attól félünk, hogy soha nem leszünk képesek pótolni őket. De ez nem igaz, Isten többet tartogat a számodra! Ha rábíztad a jövődet, akkor a legjobb napjaidat még nem is láttad. Sokkal több van előtted, mint mögötted. Isten azt ígéri: „Hamu helyett fejdíszt adok… gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket…” (Ézsaiás 61:3). Tehát Isten erejével kelj fel, tedd túl magad rajta, és menj tovább!


Fontos döntések

„Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki.” (Zsoltárok 37:23)

Három dolgot kell jól megfontolnunk, amikor fontos döntést hozunk: 1) Óvakodj az „emberek nyomásától”! Amikor Saul király 30 000 filiszteus harci szekérrel nézett szembe, és Sámuel próféta nem volt ott, hogy bemutassa az áldozatot Istennek, ami pedig a győzelemhez nélkülözhetetlen volt, Saul úgy döntött, hogy elbitorolja a próféta hivatalát, és ő maga mutatja be az áldozatot. Amikor Sámuel egy hét múlva megjött, és magyarázatot követelt, Saul ezt mondta: „…a filiszteusok már majdnem ránk támadtak…úgy éreztem, kénytelen vagyok…” (1Sámuel 13:12 NKJV). Megadta magát az „emberek nyomásának”. Sámuel ezt mondta Saulnak: „Ostobaságot követtél el!... Most azonban nem lesz királyságod maradandó” (1Sámuel 13:13-14). Isten akaratát Istennek tetsző módon kell véghezvinni, tehát várj az Ő útmutatására, és ne előzd le Istent! 2) Győződj meg róla, hogy megfelelő az időzítés! Isten azt mondja: „…Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be…” (Jelenések 3:8). Ha te nyitsz ki egy ajtót, neked kell gondoskodnod arról, hogy nyitva is maradjon, de ha Isten nyitja meg, akkor azt senki sem zárhatja be. Nem kell senkit és semmit manipulálnod – egyszerűen besétálhatsz. 3) Emlékezz a „visszatartás és elengedés” alapelvére! Pál missziós csapatával két különböző városba is megpróbált elindulni, „…de Jézus Lelke nem engedte őket” (ApCsel 16:7). Próbáltál már valaha vezetni tanítani egy tizenévest? Mi az első dolog, amit megismertetsz vele, a gázpedál vagy a fék? A fék! Ha nem érdekli őt, akkor vedd vissza az autód kulcsát, nyilvánvaló, hogy még nem áll készen a vezetésre. Ahogy jobban megismered Istent, felfedezed, hogy a „visszatartás és elengedés” – a gázpedál és a fék – alapelve szerint vezet. Így működik az, amikor lépteidet az Úr irányítja.




ISTEN SEGÍTSÉGÉVEL GYŐZNI TUDSZ

„Ha Isten velünk, ki lehet e/lenünk?" (Róma 8:31)

A világ legnagyszerűbb emberei közül soknak hatalmas kihívásokkal kellett szem­benéznie, de győzni tudtak. Vegyünk például egy nyomorékot, és Sir Walter Scottot kap­juk. Zárjanak valakit börtönbe, ő lesz John Bunyan. Vegyünk valakit, aki nyomorúságos szegénységben nőtt fel, és Ábrahám Lincolnt találjuk. Tegyünk ki egy embert keserű val­lásos előítéletnek, és Benjámin Disraelit kapjuk. Sújtson le valakire bénulás, ő Franklin Roosevelt. Jöjjön valaki a feketék társadalmából, súlyos faji előítéleteknek kitéve, és íme: Booker T. Washington, Harriet Tubman, Marian Anderson és George Washington Carver. Szülessen valaki egy elszegényedett olasz családba, ahol 18 gyermek közül egyedül marad életben, és Enrico Carusót találjuk. Vegyünk egy másik embert, aki náci kon­centrációs táborok túlélőitől született, és négy éves korában deréktól lefelé megbénult - ő a páratlanul tehetséges hegedűművész: Itzhak Perlman. Nevezz egy diákot lassú eszűnek és szellemileg visszamaradottnak, mond, hogy ki kell rúgni az iskolából, belőle lesz Albert Einstein. Helen Keller siketen és vakon született, mégis a legjobb eredménnyel diplomázott, és óriási hatással volt a világra. Margaret Thatcher, Anglia első, és máig egyetlen női miniszterelnöke korábban apja boltja fölötti emeleten lakott. Gyermekkori otthonában nem volt folyó víz és vízvezeték. Golda Meir, Izrael első és máig egyetlen női miniszterelnöke, egy Milwaukeeból származó elvált nagymama volt. Mit tanítanak nekünk ezek az emberek? Hogy a siker nem a körülményeinktől függ, hanem attól, hogy felülkerekedjünk azokon. Ha Isten mellettünk áll, akkor képesek vagyunk erre! Pál volt az egyik legnagyobb ilyen győztes a világon; ő írta: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?"




MIELŐTT TOVÁBBLÉPHETNÉL

„…indulj, kelj át… arra a földre, amelyet én adok…” (Józsué 1:2)
Józsué már megízlelte az Ígéret földjének örömeit. Mégis vissza kellett térnie és várnia, míg Mózes meg nem halt, és míg Izráel népéből minden kételkedőt el nem temettek. Figyeld meg: 1) A régi módszereink közül némelyiknek meg kell halnia. Mózes a régi rendszert jelképezte. Az jó volt akkor, de most már nem az. Ha a múlttal vagy összhangban, és nem a jelennel, akkor nem állsz készen. Még túl sok emberben akarsz jó benyomást kelteni. Annyira kötnek bizonyos felfogások, hogy amikor Isten azt mondja, indulj, neked még valakivel tanácskoznod kell. Amikor Isten azt mondta Józsuénak: „Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak”, erre egyetlen helyes válasz létezett: „Igen, Uram!” Tisztelned kell a múltat, de nem szabad a múltba ragadva élned. Az igazságra kell állnod, de kérned kell Istentől friss útmutatásokat és meglátásokat, ha el akarod érni rendeltetésedet.2) A kételyeidet el kell temetned. A tizenkét kém közül csak kettő hitte, hogy Isten nekik fogja adni az Ígéret földjét. A másik tíz óriásokat látott, kétkedésbe süllyedt, meghalt és el is lett temetve a pusztában. Minden téged visszatartó kételynek is meg kell halnia, és el kell őket temetni, beleértve az alacsony önértékelés, a gyermekkori félelmek, az aggodalmaid és a bírálóid hangját is. Gyűjtsd össze őket, tedd egy dobozba, temesd el, állj rá és mondd: „Por a porhoz, hamu a hamuhoz.” Mielőtt továbbléphetnél, meg kell értened ezeket az alapelveket, és ezek szerint kell élned.

Sikeres élet

„Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed.” (Zsoltárok 119:18)
Ahhoz, hogy sikeres életet élj: 1) Nem szabad megelégedned a tegnapi eredményekkel. Ha az, amit tegnap elértél, ma is nagynak tűnik, akkor ma valószínűleg még nem tettél eleget. Pál megünnepelte mindazt, amit már elért, de arra összpontosított, amit Isten a jövőben tartogatott számára: „Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:13-14).
2) Nem szabad ölbe tett kézzel ülve várnod a holnapi lehetőségeket. Ha a nagy dolgokat nem tudjuk megtenni, a kicsiket pedig nem akarjuk megtenni, akkor fennáll a veszélye, hogy semmit sem fogunk tenni. A világ azok által nyer áldást, akik cselekszenek, nem azok által, akik csupán beszélnek a cselekvésről. 3) Ne engedd, hogy a kezdet határozza meg a véget! George Carver* kisgyermekkorában egyik nevelőszülőtől a másikhoz került, míg végül Maria Watkins, egy mosónő rátalált, amikor a pajtájában aludt. Ez az asszony nem csupán befogadta a kisfiút, de a gyülekezetbe is elvitte, és megismertette Jézussal. Amikor a továbbtanulása érdekében elhagyta ezt az otthont, magával vitte a Bibliát, amit az asszonytól kapott. Maria hatással volt az életére, George pedig hatással volt az egész világra, mint a modern agrártudományok atyja. Barátai közé tartozott három amerikai elnök, Henry Ford és Gandhi is. Több mint háromszáz találmánya ismert. Ám az igazán rendkívüli benne, hogy hátrányos helyzete nem keserítette el, és soha egy pillanatig sem törekedett bosszúra gyermekkorában elszenvedett sérelmei miatt. Ehelyett minden reggel imádkozva ment laboratóriumába, és ezt kérte Istentől: „Nyisd meg szememet, hogy lássak!” Hogy is ne áldana meg Isten valakit, akinek ilyen a szemléletmódja? * George Washington Carver (1864–1943) afroamerikai botanikus tudós, feltaláló, a Tuskegee Egyetem agrártudományi karának vezetője.