2011. január 23., vasárnap

2011. január 23. A év, évközi idő, 3. vasárnap A nap liturgikus színe: zöld

Iz 8,23b - 9,3

De nem lesz többé sötétség, ahol elnyomás van. Az első időben megalázta Zebulon földjét és Naftali földjét, de az utolsó időben megdicsőíti a tengerhez vezető utat, a Jordánon túli vidéket, a pogányok Galileáját. A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát; akik a halál árnyékának országában laknak, azokra világosság ragyog. Megsokasítod az ujjongást, megnöveled az örömet; örvendenek színed előtt, ahogy örvendenek aratáskor, és amint ujjonganak, akik a zsákmányt osztják. Mert összetöröd terhes igáját a vállára nehezedő botot, és sanyargatójának pálcáját, mint Mádián napján.
1Kor 1,10-13.17

Kérlek titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan ugyanazt mondjátok, és ne legyen köztetek pártoskodás, hanem legyetek tökéletesen egyek ugyanabban a lelkületben és ugyanabban a felfogásban. Azt a hírt kaptam ugyanis felőletek, testvéreim, Klóé házanépétől, hogy viszálykodások vannak köztetek. Arról beszélek, hogy közületek mindenki ilyeneket mond: ,,Én Pálé vagyok'', ,,Én Apollóé'', ,,Én Kéfásé'', ,,Én pedig Krisztusé''. Talán részekre oszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették meg értetek, vagy Pál nevében vagytok megkeresztelve? Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, nem szavak bölcsességével, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.
Mt 4,12-23

Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost kiszolgáltatták, visszavonult Galileába. Elhagyta Názáretet, elment és letelepedett a tengermenti Kafarnaumban, Zebulon és Naftali határában, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: ,,Zebulon földje és Naftali földje, a tengeri út, a Jordánon túl, a pogányok Galileája; a nép, amely sötétségben ült, nagy fényt látott, s akik a halál országában és árnyékában ültek: fény virradt rájuk'' [Iz 8,23; 9,1]. Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: ,,Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.'' Amint elhaladt a Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe; halászok voltak ugyanis. Azt mondta nekik: ,,Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket!'' Azok pedig azonnal elhagyták hálóikat és követték őt. Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta. Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt. Jézus ezután bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között.

2011. január 23. ? Évközi 3. vasárnap

Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelõ) Jánost fogságba vetették,
   visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban
   telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás
   próféta mondott:
   Zabulon földje és Neftali földje,
   a tenger útja, a Jordán vidéke,
   a pogányok Galileája:
   A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
   és fény virrad a halál honában s árnyékában ülõkre.
   Ettõl kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: ?Térjetek meg, mert
   elközelgett a mennyek országa!?
   A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek
   is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert
   halászok voltak. Így szólt hozzájuk: ?Kövessetek engem, és én emberek
   halászává teszlek titeket!? Erre azok otthagyták hálóikat és követték õt.
   Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát,
   Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a
   csónakban. Õket is elhívta. Õk is otthagyták a csónakot és az apjukat, és
   követték õt.
   Jézus pedig bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a
   mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget
   és minden gyötrelmet.
   Mt 4,12-23


   Elmélkedés:
   Emberhalász leszel
   Hónapokkal ezelõtt olvastam az érdekes hírt, hogy a halfogás terén az az
   ember tartja a világrekordot, aki 1000 különféle halat fogott már. A sikeres
   fogások után mindig lefényképezte a halat, aztán a legtöbbjüket
   visszaengedte a vízbe. E szép teljesítményhez nem kevesebb mint 10 évre volt
   szüksége, s minden szabadidejét ezzel töltötte. Bejárta már a fél világot,
   halászott már tengeren, folyón és tavon egyaránt. Nem szeretném
   lekicsinyelni teljesítményét, de tulajdonképpen nem is olyan sok az 1000
   féle hal, ha figyelembe vesszük, hogy legalább 30 ezer halfajtát tartanak
   nyilván. Napjainkban a horgászat hobbinak, kikapcsolódásnak számít, de
   természetesen vannak olyanok is, akik számára a halászat komoly mesterség. A
   horgászok könnyen túlzásba esnek, s emlékezetükben az idõ múlásával egyre
   nagyobbra nõnek a halak. Az igazi halásznak nem érdeke a nagyotmondás, mert
   abból aligha tudna megélni. Számára létkérdés, hogy sikeres-e a mindennapi
   munka.
   Péter, az õ testvére András, valamint a másik testvérpár, Jakab és János
   számára, akikrõl a mai evangéliumban hallottunk, nem hobbi volt a halfogás.
   Nekik ez volt a mesterségük, s ebbõl tartották el magukat és családjukat. A
   halászat kemény, mindennapi munka volt számukra, amit bizonyára már évek óta
   gyakoroltak. Minden megváltozik azonban számukra, amikor Jézus elszólítja
   õket mesterségüktõl: ?Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek
   titeket!? (Mt 4,19). A meghívottak érzik, hogy rögtön indulniuk kell, s
   feleletük nem tûr halasztást. Nem késlekednek, nem kezdenek el azon tûnõdni,
   hogy mi vár rájuk, s tulajdonképpen nem mérlegelik gyors válaszuk
   következményeit. Azonnal indulnak, s Jézus követõi lesznek. Bizonyára nem
   értették, hogy mit jelent az emberhalász kifejezés, de nem kérdezték meg,
   hanem egyszerûen és határozottan rábízták magukat Jézusra, akit ezzel
   elfogadtak Mesterüknek. Ennek háttérében azonban ott húzódik Jézus bizalma
   is irántuk, hiszen elõzetesen õ sem kérdezett tõlük semmit, nem kérdezte
   õket képességeikrõl és szándékaikról, nem vizsgálódott családi
   körülményeikkel kapcsolatban. Csak egyszerûen meglátta és meghívta õket. A
   bizalomteljes meghívásra, csak ugyanilyen bizalommal lehet felelni, s e
   kölcsönösség lesz az alapja a Mester és a tanítványok kapcsolatának. Jézus
   tanítványaivá fogadja õket, a halászok pedig elfogadják mesterüknek õt.
   Az emberhalászat igazi jelentését akkor érthetjük meg igazán, ha a
   történetet nem csupán úgy értelmezzük, hogy Jézus tanítványokat gyûjt maga
   köré, hanem kiszélesítjük abban az értelemben, hogy Jézus társakat választ
   magának, munkatársakat választ az emberhalászatra. Hiszen õ maga is
   emberhalász, akinek hivatása az emberek összegyûjtése és megmentése.
   Ugyanerre a feladatra hívja meg a két testvérpárt és késõbb a többi
   tanítványt is.
   Péterrõl, a halászról ma nem tudnánk semmit, ha annak idején Jézus nem
   emelte volna ki bárkájából és nem bízta volna rá az Egyház hajója vezetését.
   Nevét nem jegyezték volna le az evangélisták, ha halász maradt volna. Jézus
   egy új, nagyszerû feladattal bízta meg, kiemelte õt a hétköznapi szintrõl.
   Napjainkban is sok fiatal szeretni kiemelkedni a hétköznapok
   középszerûségébõl. Szeretnének valami nagyot alkotni, valami maradandót
   létrehozni, szeretnének valami igazán értékesért fáradozni. Szeretnék az
   életüket egy nagyszerû célra felajánlani. Milyen jó volna, ha ez a bennük
   élõ nemes szándék, ez a tettrekészség belesimulna Isten tervébe, s
   megéreznék, hogy az emberhalászat, az emberek szolgálata a legnagyszerûbb
   feladat, amire az ember vállalkozni képes. Milyen jó lenne, ha meghallanák a
   Jézus követésére hívó szót és az elsõ tanítványokhoz hasonlóan azonnal
   indulnának. Nem ezer, nem is csak tízezer, hanem még ennél is több ember
   várja az emberhalászok munkáját. Nincs csodálatosabb hivatás, mint
   megvalósítani Krisztus szavát, s gyakorolni az emberhalászatot.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Jézus miként egykor Pétert és társait, úgy hívod ma is a fiatalokat az
   emberhalászatra. Adj nekik nyitottságot, hogy meghallják szavadat! Adj nekik
   bátorságot, hogy ne féljenek elfogadni hívásodat! Add nekik a te erõdet,
   hogy a te nevedben és a te munkatársadként fáradozzanak az emberek
   megmentésén! Egyetlen céljuk az legyen, hogy az embereket Hozzád és a
   mennyei Atyához vezessék!

23. vasárnap: ÉVKÖZI 3. VASÁRNAP (Suso Szent Henrik, Szent Ildefonz)

Iz 8,23b - 9,3; Zs 26; 1Kor 1,10-13.17; Mt 4,12-23
    A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát

Iz 8,23b - 9,3

De nem lesz többé sötétség, ahol elnyomás van. Az első időben megalázta Zebulon földjét és Naftali földjét, de az utolsó időben megdicsőíti a tengerhez vezető utat, a Jordánon túli vidéket, a pogányok Galileáját. A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát; akik a halál árnyékának országában laknak, azokra világosság ragyog. Megsokasítod az ujjongást, megnöveled az örömet; örvendenek színed előtt, ahogy örvendenek aratáskor, és amint ujjonganak, akik a zsákmányt osztják. Mert összetöröd terhes igáját a vállára nehezedő botot, és sanyargatójának pálcáját, mint Mádián napján.

Zs 26

Dávidtól. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem? Ha közelednek felém a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, akik szorongatnak, maguk botlanak meg és elesnek. Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem; Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden napján, hadd lássam az Úr pompáját, hadd látogassam templomát. Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején, elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem. Így fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában, éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak. Halld meg, Uram, szózatomat, amellyel hozzád kiáltok, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! Rólad mondja a szívem: ,,Téged keres tekintetem!' A te arcodat keresem, Uram! Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne fordulj el haragodban szolgádtól, te vagy segítőm; Ne hagyj el és ne vess meg engem, üdvözítő Istenem! Hisz atyám és anyám is elhagyott, de az Úr fölkarolt engem. Mutasd meg nekem, Uram, utadat, és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt. Ne adj át ellenségeim akaratának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, akik erőszakot lihegnek. Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén. Remélj az Úrban, légy férfias, bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!

1Kor 1,10-13.17

Kérlek titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan ugyanazt mondjátok, és ne legyen köztetek pártoskodás, hanem legyetek tökéletesen egyek ugyanabban a lelkületben és ugyanabban a felfogásban. Azt a hírt kaptam ugyanis felőletek, testvéreim, Klóé házanépétől, hogy viszálykodások vannak köztetek. Arról beszélek, hogy közületek mindenki ilyeneket mond: ,,Én Pálé vagyok', ,,Én Apollóé', ,,Én Kéfásé', ,,Én pedig Krisztusé'. Talán részekre oszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették meg értetek, vagy Pál nevében vagytok megkeresztelve? Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, nem szavak bölcsességével, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.

Mt 4,12-23

Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost kiszolgáltatták, visszavonult Galileába. Elhagyta Názáretet, elment és letelepedett a tengermenti Kafarnaumban, Zebulon és Naftali határában, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: ,,Zebulon földje és Naftali földje, a tengeri út, a Jordánon túl, a pogányok Galileája; a nép, amely sötétségben ült, nagy fényt látott, s akik a halál országában és árnyékában ültek: fény virradt rájuk' [Iz 8,23; 9,1]. Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: ,,Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.' Amint elhaladt a Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe; halászok voltak ugyanis. Azt mondta nekik: ,,Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket!' Azok pedig azonnal elhagyták hálóikat és követték őt. Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta. Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt. Jézus ezután bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között.

Drága Mennyei Édesatyánk a Jézus Krisztus által! Hálásan köszönjük Neked, hogy nagyon szeretsz bennünket. Hálás a szívünk, hogy a Te egyszülött Fiadat feláldoztad helyettünk, miattunk, érettünk a golgotai kereszten, hogy nekünk örök életünk lehessen. Tied a dicsőség örökkön-örökké! Ámen
(Szalma Józsefné)


Drága teremtő Atyám az Úr Jézus nevében könyörgünk hozzád, vedd el a fátyolt a testvéreink szeméről, és nyilvánítsd ki a te tanításodat.Azokat az embereket akik még nem ismernek téged, segítsd meg őket, hogy   megtaláljanak téged, ámen.


Drága Úr Jézus! Kérlek, használj minket, a te tökéletes terved megvalósításához! Ne haragudj, ha sokszor szellemi vakok vagyunk, és nem látjuk meg a szükségben levőket! Kérlek, adj nekünk engedelmes, alázatos szívet! Add, hogy ebben a világban, úgy ragyoghassunk, mint a csillagok az égbolton, a Te kegyelmedből! Add, hogy azzal a szeretettel tudjunk szeretni, és mások felé szolgálni, amellyel Te szeretsz minket! Köszönjük, hogy velünk vagy minden napon, és formálod a mi szívünket, mert mi Téged szeretnénk dicsérni, mindennel, amit teszünk. Szeretnénk, ha az emberek meglátnák bennünk a Te jóságodat! Mert te jó vagy, és örökké tart szereteted! Köszönjük végtelen kegyelmedet! Ámen!
(Baksa Lívia)


Drága Úr Jézus! Mily gyönyörűséges a Te neved! Olyan jó tudni, hogy még számon sincs a szó, de Te már pontosan tudod, mire van szükségem. Ismered a szívem gondolatait és szándékait. Te tudod igazán, milyen vagyok. Előtted az lehetek, aki valójában vagyok. Köszönöm, hogy olyan barát vagy, akinek bármit elmondhatok, és ha rosszat teszek, vagy szólok is, nem ítélsz el, s nem vonod meg tőlem szereteted. Hálával csordultig van poharam, mert Te úgy fogadsz el ahogy vagyok. Nem akarsz minden áron és erőszakkal átformálni, hanem megvárod, míg én magam felismerem, hogy miben kell változnom. A legjobb barátom vagy! Bocsáss meg, hogy néha megfeledkezem Rólad, mint barátról! Pedig Te olyan jó vagy hozzám! Nem kérsz, csak adsz és adsz! Elhalmozol szereteteddel és kegyelmeddel! Igaz barát vagy, akire mindig számíthatok! Köszönöm, hogy a barátod lehetek. Ámen!
(Baksa Lívia)


Drága Úr Jézus! Köszönjük, hogy meghaltál értünk a kereszten. Köszönjük, hogy a véred tisztára mossa minden bűnünket! Bocsáss meg nekünk, ha sokszor képmutatóan ítélkeztünk, s talán észre sem vettük, hogy így cselekedtünk. Add, hogy egymást mindig alázatosan különbnek tarthassuk önmagunknál. Add, hogy magunkban is felismerhessük a hibákat, s ezekből megtisztulhassunk. Bocsáss meg, ha sokszor rózsaszín szemüvegen keresztül láttuk a másikat, s nem volt bennünk elég szeretet a másik felé. Add, hogy a Te szemeddel nézhessük embertársainkat, s segíts nekünk, hogy a bennünk levő szeretet mindig legyen türelmes, hosszútűrő, ne rója fel a gonoszt, s ne ítélkezzen! Add, hogy az az indulat legyen bennünk, ami benned volt! Ámen!
(Baksa Lívia)


Drága Úr Jézus Krisztus!
Köszönjük, hogy nagyon szeretsz bennünket. Hálásan köszönöm, hogy naponként megújul a Te kegyelmed rajtunk, rajtam. Végezd el bennünk, bennem, hogy mi is, én is akarjak megújulni. Segíts, hogy jó gyümölcsöket teremjünk, teremjek Szentlelked által. Ámen
(Szalma Józsefné)


Drága Úr Jézus Krisztus! Te készíts fel minket visszajöveteledre!


Drága Úr Jézus Krisztus! Világíts be szívem legmélyébe a te igazságod fényével!

Tanuljunk imádkozni!

„…maga a Lélek esedezik értünk…” (Róma 8:26)

Az imádság nem természetes számunkra, mert természetes hajlamunk az, hogy önmagunkra számítsunk. Vannak, akik nem tanulták meg, hogyan imádkozzanak. Mások nem imádkoznak eleget ahhoz, hogy jó legyen számukra. Aztán vannak olyanok is, akik nem értik igazán Isten Igéjét, nem tudják, hogyan kell biblikus módon imádkozni és imameghallgatást nyerni. Bármilyen helyzetben vagyunk is, nincs mentségünk arra, ha nem imádkozunk. A bennünk élő Szentlélek meg tudja tisztítani, ki tudja javítani és meg tudja változtatni imáinkat, hogy mire eljutnak Istenhez, megfelelőek legyenek. A Biblia azt mondja: „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:26-28). Kinek az érdekében, kinek a javára működik közre minden? Bárkinek, aki hisz? Nem, csak azoknak, akik szeretik Istent. Ami pedig ennél is fontosabb, azoknak, akik megtanulták, hogyan engedjék, hogy a Szentlélek imádkozzék bennük, mert amit Ő kér, az mindig összhangban lesz Isten akaratával.

Az imádkozást megtanulni olyan, mint egy idegen nyelvet. A legjobb módja a tanulásnak, ha olyan környezetben vagyunk, ahol ezt a nyelvet beszélik. Tehát, ha meg akarsz tanulni imádkozni, akkor a következőket kell tenned: a) időt kell fordítanod rá; b) időt kell töltened olyanok között, akik tudnak imádkozni; c) engedned kell, hogy a Szentlélek vezessen és irányítson.

A LÉLEK SZÓL HOZZÁNK

  "Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd énrólam bizonyságot." (Jn 15:26)
 
  Az Úr nagy kegyelméből úgy döntött, hogy kiárasztja rád Szentlelkét. Az összejöveteleken és különböző intézményeinkben nagy áldás záporozott rád. A fény, az igazság és az erő mennyei követei látogattak meg, ám ezek alapján nem szabad azt gondolnod, hogy Isten így is megáld téged. Hogyan nyeri meg magának Krisztus választott gyermekeit? A Szentlélek hatalma által; mert a Szentlélek a Szentíráson keresztül szól elménkhez, és az igazságot az emberi szívekbe vési.
  Keresztre feszítése előtt Krisztus megígérte, hogy elküldi tanítványainak a Vigasztalót. "Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében." (Jn 16:7-8). "De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek." (13-14. vers)
  Krisztusnak ezt az ígéretét nem értékelték eléggé. Mivel az emberek nélkülözték Isten Lelkét, nem értették meg a törvény lelkiségét, sem annak örök követelményeit. Még azok, akik megvallották Krisztus iránti szeretetüket, sem értették meg a köztük és Isten közötti viszonyt, minderről csak homályos sejtésük volt. Nem értik meg kellőképpen Isten csodálatos kegyelmét, mely abban nyilvánult meg, hogy odaadta egyszülött Fiát a világ megmentéséért. Nem értik, milyen mélyrehatóak a szent törvény követelményei, és hogy gyakorlati életüket milyen bensőségesen át kell járniuk a törvény utasításainak. Nem ismerik fel, milyen nagy előjog, de egyben szükséglet is az ima, a megtérés és a Krisztus szavai szerinti élet.
  A Szentlélek szolgálata az, hogy tudatosítsa a lélekben a megszentelődésnek azt a módját, amit Isten elfogad. A Szentlélek szolgálata által a lélek megvilágosodik, a jellem megújul, megszentelődik és közelebb kerül Istenhez. (Review and Herald, 1894. január 30.)

Január 23.

A Krisztusba vetett hit szilárdsága

"4Ezt azért mondom, nehogy valaki titeket megtévesztő szavakkal félrevezessen. 5Mert ha távol vagyok is testben, lélekben mégis veletek vagyok, és örömmel látom a köztetek uralkodó szép rendet és Krisztusba vetett hitetek szilárdságát. 6Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. 7Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb. 8Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik. 9Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg, 10és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. 11Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn testének levetése által. 12A keresztségben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. 13És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. 14Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. 15Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk." ( Kolossé 2,4-15)
Pál apostol nemcsak az evangélium hirdetését, gyülekezetek plántálását tekintette feladatának, hanem nagy hangsúlyt fektetett a megtértek hitben való megerősödésére. Hamar rájött arra, hogy az ellenség sokféle módszert használ a félrevezetésre. A vallásosság köntösébe bújva a tiszta igét olyan bölcselkedéssel akarja keverni, amelyből jónak látszó, de megtévesztő tanítás származik. Megpróbálja színezni, tompítani, tévútra terelni az ige alkalmazását az emberi hagyományok hozzáadásával. Nem riad vissza attól sem, hogy teljesen félretegye az igét, és mérceként a világ elemi tanításait helyezze előtérbe. Körülvesznek minket a világ, a kultúránk, a hagyományaink, de hitéletünk csak Krisztushoz alkalmazkodhat. Ez úgy lehetséges, ha a Krisztusba vetett hitünk megszilárdul.
Hogyan szilárdulhat meg a hitünk? Ha belegyökerezünk Krisztusba. Egy növény gyökere állandó kapcsolatban van a talajjal. Ha elfogadtuk Krisztust, akkor benne kell élnünk. A kapcsolatunk vele nem lehet alkalmi vagy sürgősségi jellegű. Egy palánta nem fog megnőni és gyümölcsöt hozni, ha csak alkalmanként lógatjuk vízbe. Ha meggyökerezünk őbenne, akkor adott a lehetőség a gyarapodásra. Minden áldásnak a forrása nála van. "Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való" - mondja Péter apostol (2Pt 1,3). Az állandó, jól működő kapcsolat lelki táplálékot továbbít, a kegyelem pedig előremozdítja a felépülést. A meggyökerezés nemcsak a felépüléshez szükséges, hanem a megerősödéshez is. A tévtanítások özöne, a világ csábítása, a mindennapi gondok súlya hatalmas szélviharként csap le az életünkre. Nagyon aktuális az ige felszólítása: "szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek" (1Kor 15,58).
Krisztus a hitünk egyetlen és szilárd alapja. Olyan világban élünk, amely egyre inkább tagadja az abszolút igazság létezését. Az apostol úgy mutatja be Krisztust, mint aki tökéletes és elégséges az üdvösséghez. Benne van az istenség egész teljessége, ő mindeneknek az Ura, és ő az egyetlen Megváltó, aki eltörölte az ellenünk szóló adóslevelet. Ilyen csodálatos Istenünk van, aki megérdemli, hogy teljes szívvel ragaszkodjunk hozzá, és szolgáljunk neki. /FGy/

Komolyan vett figyelmeztetés

"7Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett. " (Zsidók 11,7;)
"13Ezt mondta Isten Nóénak: Elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek, mert erőszakossággal telt meg miattuk a föld. Ezért elpusztítom őket a földdel együtt. 14Csinálj bárkát góferfából, készíts rekeszeket a bárkában, és vond be kívül-belül szurokkal." (1Mózes 6,13-14)
Mindig csodálattal olvasom a hithősökről szóló leírást. Megragadó az, ahogy mindent félretéve Istenre bízták magukat, nem törődve a veszélyekkel, következményekkel vagy az emberek véleményével. Elmélkedjünk ma Noé életén, és találjuk meg benne azt, ami követendő példa lehet számunkra!
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül Noé személyét. "Igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében" (1Móz 6,9). De milyen volt a Noé nemzedéke? Romlott, erőszakos és rossz úton járó. Noé nem haladt a korral, az árral, nem tette alacsonyra a saját mércéjét csak azért, mert a másé sem volt magasan. Milyenek vagyunk a magunk nemzedékében, van-e különbség, törekszünk-e az Istennek tetsző életvitelre? Ha nehéz is, fel kell vállalni a másságot Krisztusért az iskolában, a baráti körben, a munkahelyen, a társadalomban. Noé ezt nem azért tudta megtenni, mert hősnek született, hanem mert Istennel járt. A mai világ sok tekintetben hasonlít Noé korához, és mindazoknak, akik meg akarnak maradni a jó úton, Istennel kell járniuk.
Noé hite is példaértékű. Igazi, nagy és erős hite volt. Honnan tudjuk ezt? Csodák ugyan történtek körülötte, de nem rajta keresztül. A hit jelenléte nemcsak a rendkívüli megnyilvánulásokban mutatkozik meg, hanem jelentéktelennek tűnő, mégis nagy horderejű dolgokban. Noé komolyan vette Isten ítéletes szavát. Kapott egy tervrajzot, utasításokat az állatvilág felől, és ígéreteket a családjára nézve. Nem végzett valószínűségszámítást, nem kereste a logikai magyarázatot a szárazföldi hajó létjogosultságára, nem tartott közvélemény-kutatást, csak egyszerűen "meg is tett mindent, úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki" (1Móz 6,22). A hit óriási bizonyítéka az engedelmesség. Isten gondolatai magasabbak a mieinknél, és az ő útjait nem mindig értjük meg egyből. Hitünk mértékét azonban leméri az, ahogyan alávetjük magunkat Isten tervének, és rábízzuk az irányítást, nem törekszünk a célt meglátni, csak a következő lépést, amelyről hisszük, hogy közelebb visz a célhoz. Noé hitének bizonyítéka az is, hogy hirdette az igazságot az embertársainak. Komolyan vette a figyelmeztetést, de tudta, hogy környezetének az élete is ettől az intéstől függ. Százhúsz évi prédikálás azonban nem hozott eredményt a bűn és a közömbösség miatt.
Vegyük komolyan az ige figyelmeztetését, és kövessük Noé személyének és hitének példáját! /FGy/



 
 

2011. január 23. vasárnap

Lucifer bűnének természete.

 Ahogyan a büszkeség kapzsiságra vezet, úgy a kapzsiság önfejűségre.
 Amit Istentől kapott a szabad akaratot önfejűségében Isten akarata ellen fordította. És mint minden bűn; az akarat szándékos cselekedete volt.

Ézsaiás 14:12-14,  sorolja a próféta: fölmegyek, fölé emelem, odaülök hasonló leszek.

 Önfelemelés, önmagasztalás, függetlenség, önistenítés. Lucifer a lázadó angyalok többségét is magával sodorta. Sok kutató úgy véli, hogy az ördög az angyalok harmadát magával rántotta.

"Mert az Isten nem kímélte a bűnbeesett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig."
2 Péter 2:4

"Azokat az angyalokat is, akik nem becsülték meg a maguk fejedelemségét, hanem elhagyták saját lakóhelyüket, örökkévaló bilincsekben és sötétségben tartja fogva annak a nagy napnak az ítéletére."
Júdás 6

Isten minden teremtményének megadta a saját akaratot, egy választási lehetőséget. Aki engedetlen volt azok a bukott angyalok, akik meg Isten akaratában jártak választott angyaloknak nevezzük. Ádám is beállt az engedetlenek táborába és evvel az egész emberiséget bukásra ítélte. Mert a bűn öröklődik. De az Atya tervében adatott a lehetőség a bűnbocsánatra, Jézus Krisztus által. Becsüljük ezt meg és éljünk vele. Akik már elnyertük az üdvösséget fohászkodjunk az elveszettekért szüntelen.

Január 23.

Legyen a te hited szerint.
Máté 8,13
Legyen néktek a ti hitetek szerint.
Máté 9,29

Uram! Az első szót a kapernaumi századosnak mondtad, akinek a hitén elcsodálkoztál. A csodás ez volt a hitében: épített a Te mindenható szeretetedre. Célja is világos volt: gyógyuljon meg a szolgája. A második szót két vaknak mondottad. Szemük világát keresték nálad. Tőlük egyenesen meg is kérdezted: "Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem?" Válaszuk határozott: "Igen! Uram!" Így történt meg mindkét esetben a hit csodája. Gondolkoztass el most. A magam és ma élő társaim hite milyen bizonytalan, megfoghatatlan valami. Akár azt nézem, amit hitemmel el kellene érnem, akár azt a kérdést forgatom magamban: vajjon Te meg akarod-e és meg tudod-e valósítani, amit a hitem keres?

Uram! Add rendíthetetlenül hinnem: Te akarod a mellettem élők gyógyulását, és ennek érdekében szívesen használod eszközül az én hitemet. Afelől se engedj egy pillanatra sem kételkednem, hogy a tiszta látás ajándékát igen szívesen adod nekem. Ebben az adományodban azonban csak a hitemen keresztül tudsz engem részesíteni. Határozott hitet adj nekem. Csodát szülő hitet.

2011. január 22. A év, évközi idő, 2. hét, szombat (Szent Vince diakónus, vértanú, Boldog Batthyány László) A nap liturgikus színe: zöld

Szent Vince diakónus, vértanú
Ünnepe: január 22.

Jézus Krisztus az egész teremtés középpontja és teljessége. Őbenne élet volt és ez az élet volt az emberek világossága. Benne az istenség egész teljessége lakozik. Így Jézus Krisztus, aki a világmindenség Királya és örök Főpapja.


forrás: Hankovszky Miklós
A mai Spanyolország területén született, Osca nevű városban. Valérisz zaragozai püspök tanítványa és diakonusa volt. Ő volt a püspök "füle, szája, szíve, szeme". Ékesszólása nagy hatással volt a hívekre. A Diokleciánusz-féle üldözések elején Decián prefektus Valenciába vitette, püspökével együtt. A püspököt száműzték, Vincét pedig bátor hitvallásáért példátlan kegyetlenséggel megkínozták. 304 január 22-én szenvedett vértanúhalált. Holttestét előbb vadak prédájául kitették, majd a tengerbe dobták. Csodás módon mégis megkerült. Tisztelete a század végére már általános volt.
Vértanúságának dicsőségét magasztalja a szentmise Kezdőéneke:

Ez a szent haláláig küzdött Istenének törvényéért,
nem félt a gonoszok szavától,
mert életének alapja szilárd kőszikla volt.
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Minden bűn a szeretet gyilkosa. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy megújulva a szeretetben készek legyünk inkább az életünket áldozni, mint bűnt elkövetni.
KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki a keresztedből részt adtál a Téged szeretőknek:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki haláloddal megváltoztattad testi halálunk értelmét:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki megnyitottad számunkra a mennyek Országát:
Uram, irgalmazz!
A SZENTLECKÉHEZ (2Kor 4, 7-15)
Isten Jézus Krisztusban meghívott minket az istengyermeki élet méltóságára, és kegyelmi ajándékaival az Ő isteni természetéből részesít minket. De nem szabad elfelejtenünk, hogy az eredeti bűn megsebezte a természetünket, és ezt a kegyelmi kincset törékeny cserépedényben hordozzuk!
AZ EVANGÉLIUMHOZ (Mt 10, 17-22)
Urunk, Jézus Krisztus nem diadalt, tapsot, evilági elismerést ígért, hanem az Ő sorsának vállalását. A tanúságtevésért üldözés lesz a tanítványok osztályrésze; mégsem kell félniük: Ilyenkor a Szentlélek szól belőlük.
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Imádkozzunk, Testvéreim, hogy a vértanúk erőssége, Urunk, Jézus Krisztus, acélozza meg akaratunkat, és egész életünk méltó hitvallás legyen.


   1. Add, Urunk, hogy hűségesek maradjunk Egyházad által adott hitünkhöz.
   2. Add, hogy egész életünkben Egyházad irányításával szolgáljunk Neked.
   3. Add, hogy állhatatos hitvallásunk vonzó legyen az igazságot kereső testvéreinknek.
   4. Add, hogy a szenvedések idején egyre növekedjék szeretetünk.
   5. Add, Urunk, hogy a hitvalló vértanúk érdeme elvezessen minket is Országodba.


Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy a vértanúk erőssége, és gyarló természetünket is meg tudod erősíteni az igazság megvallására. Kérünk, Szent Vince példájára és közbenjárására add, hogy állhatatos hitvallásunkért egykor magadénak vallj mindannyiunkat mennyei Atyánk előtt. Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.


Mindenható, örökkévaló Isten, kérünk, leheld belénk jóságosan Szentlelkedet, hogy szívünkben égjen az az erős szeretet, amellyel Szent Vince vértanú győzött minden testi gyötrelmen!

Példája: Az Egyházban és a világban keress társakat feladataidhoz!
Élete: A spanyol Osca, más leírás szerint Huesca nevű városban született, gazdag szülők gyermeke volt. Fiatalon elkezdett tanulni, kedvenc tananyaga a hittudomány volt.

A saragossai (Zaragóza) egyház első szerpapja lett Valériusz püspök mellett, aki egyben tanítómestere is volt. Mivel a püspök beszédhibás volt, Vince kellett, hogy helyette prédikáljon, hatására Zaragózában ugyancsak fellendült a vallásos élet.

A Diocletianus-féle üldözés idején, a hispániai Valenciába hurcolták a püspökével együtt. Hittagadásra képtelenek voltak rábírni őket, ezért a püspököt számüzetésre, őt pedig halálra itélték. 304. január 22-én szenvedett vértanúságot, miközben kegyetlenül megkínozták. Testét a valenciai templom főoltára alá temették.

Tisztelete azonnal, már Szent Ágoston idején elterjedt az egész Egyházban.

A szőlősgazdák és pincemesterek (vincellérek) védőszentje. Sokhelyütt ekkor tartják a szőlő szentelést: a gazda hajnalban szótlanul kivonul a szőlőbe, ott a szőlőt meghinti olyan borral, melyet Szent János evangelista ünnepén szenteltek.


Boldog Batthyány László
Ünnepe: január 22.

Családapaként a boldogok között. Magyar népünknek szüksége van a hiteles példaképekre, olyan emberekre, akik jól tudták felhasználni képességeiket és lehetőségeiket. László herceg hallott Jézusról, mert volt, aki beszéljen róla. Akkor fognak sokan hallani Jézusról, ha merünk, tudunk beszélni róla.

Szemorvos, aki betegeinek nem csak a testét, hanem lelkét is igyekezett gondozni.
Családapa, aki gyermekeit hitre, tudásra, szép életre, jóra nevelet.

Batthyány-Strattmann László 1870. október 28-án, Magyarországon, Dunakilitiben született. Ősi magyar főnemesi család hatodik gyermeke volt. 1876-ban a család a félelmetes dunai árvíz elől menekülve Köpcsénybe költözött.

12 éves volt, amikor egészen fiatalon, 39 éves korában meghalt az édesanyja, akit nagyon szeretett. Ez mély nyomot hagyott a lelkében. Ettől kezdve gyakran mondta: orvos leszek, és ingyen gyógyítom majd a szegény betegeket. 1896-ban teljesült vágya, beiratkozhatott a bécsi orvostudományi egyetemre, ahol 1900-ban orvosi diplomát szerzett. Még egyetemi évei alatt, 1898. november 10-én házasságot kötött a mélyen vallásos Coreth Mária Terézia grófnővel. Nagyon boldog és harmonikus házasságukat Isten 13 gyermekkel áldotta meg.

1902-ben Köpcsényben 25 ágyas magánkórházat alapított, ahol kezdetben általános orvosként dolgozott. Később sebész, 1906-ban pedig szemészorvosi képesítést szerzett. Kiváló orvosi szaktudásának és kedves, közvetlen magatartásának a híre mindenfelé elterjedt. Olyan sok beteg keresett nála gyógyulást, hogy a Magyar Államvasutak külön, ún. „kórházvonatot” állított be számukra. Az első világháború idején igaz emberségről és nagy áldozatkészségről tett tanúságot. Ezt bizonyítja az is, hogy magánkórházát hadikórházzá alakította át. Amikor látta, hogy egyre több sebesült katona érkezik, kórházát emeletráépítéssel 120 ágyasra bővítette, hogy minden sebesültet be tudjon fogadni és gyógykezelésben részesíteni.

Gondja volt a faluból bevonult katonák családjaira is. A mai bölcsődékhez és óvodákhoz hasonló közös gyermekmegőrzőt létesített, hogy az egyedül maradt asszonyok férjeik helyett dolgozni tudjanak a mezőn és a ház körül abban a tudatban, hogy eközben kis gyermekeik élvezik a doktor úr feleségének a gondoskodását. 1915-ben meghalt nagybátyja, Batthyány-Strattmann Ödön. László örökölte a vagyonát és körmendi kastélyát. S egyúttal megkapta a hercegi címet és a Strattmann nevet. A trianoni békeszerződés után, mivel Köpcsény Ausztriához került, Batthyány-Strattmann László Magyarországra, Körmendre költözött. Itt az ajándékba kapott kastély egyik szárnyában ismét egy kórházat rendezett be, elsősorban szembetegek számára.

Ekkor már bel- és külföldön egyaránt az egyik legkiválóbb szemorvosnak tartották. Betegeit ingyen gyógyította. A kórházi kezelésért és ápolásért csupán azt kérte: imádkozzanak el érte egy Miatyánkot. Rászoruló betegeit nemegyszer komoly anyagi támogatásban is részesítette.

Testi egészségük mellett törődött betegei lelki egészségével is. A műtétek alkalmával betegeivel együtt imádkozott azért, hogy Isten áldása kísérje munkáját. Gyakran kijelentette: ő csak a műtétet végzi, a gyógyulást Isten adja. Ő csupán eszköz Isten kezében.

Betegei mellett a szegényekkel való együttérzése is sokféle módon megmutatkozott. Fennmaradt a köpcsényi és a körmendi szegények névsorát tartalmazó füzete. Rászorultságuk mértéke szerint pénzzel, ruhával, gabonával, fával rendszeresen támogatta őket. Ők is havonta megkapták járandóságukat, miként alkalmazottai a fizetésüket.

Batthyány-Strattmann László arisztokrata kortársai közül többen szép szónoklatokat mondtak a társadalmi igazságosságról, de vajmi keveset tettek ennek érdekében. Ő viszont igyekezett példát mutatni a szegényebb néposztályok sorsának javítására. Saját birtokából 200 ingyenes házhelyet osztott ki, biztosította a hozzájuk vezető közutakat is. Réteket, szántóföldeket adott ki jelképes díjért haszonbérbe. A bérleti díjat azonban a legtöbb esetben elengedte vagy a bérlőt arra kérte, hogy a díj egy részét juttassa el egy általa kijelölt szegény embernek.

Gyermekeit is a szegények szeretetére és a lelki szegénység szellemében nevelte. Visszaemlékezéseikben elmondták: nem is tudták, hogy gazdagok voltak. Megvolt mindenük, amire szükségük volt, de a fényűzést és a pazarlást nem ismerték.

Batthyány 1923-ban ünnepelte ezüstlakodalmát, házasságának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból a pápa a beteggyógyítás terén végzett kiváló munkájáért egy érdemrenddel és dicsérő oklevéllel tüntette ki őt. A kitüntetést Schioppa pápai nuncius adta át az ünnepeltnek, majd utána levelében azt írta a pápának: „A magyarok szentnek tartják Batthyány-Strattmann Lászlót, és én biztosíthatom szentségedet, hogy valóban az is.”

Még inkább így vélekedtek róla családjának tagjai. Ebből a szempontból talán a legjelentősebb Isten Szolgája Ödön nevű, 21 éves korában elhunyt fiának a naplója. Ebben olvashatjuk: „Az én apámban az összes tulajdonságok jól megvannak, amelyeket egy ideális, eszményi atyában elképzelhetünk. Ő igazságos és jó, tudós és alázatos, komoly és vidám, életrevaló és igazi szent. Sőt benne nem csak eszményi atyánkat, hanem legjobb, legáldozatosabb, legönzetlenebb barátunkat is tiszteljük.”

A feleségével való kapcsolata mindvégig ideális volt. Együttes erővel arra törekedtek, hogy gyermekeiket istenfélő, becsületes embernek neveljék. A gyermekek szüleikkel naponta szentmisén vettek részt. Édesapjukkal együtt felváltva ministráltak és szentáldozáshoz járultak. A szentmise után az édesapa rövid keresztény tanítást adott a gyermekeknek. S kaptak feladatot is valamilyen jócselekedet gyakorlására. Este közösen elimádkozták az olvasót, és beszámoltak napi jócselekedeteik elvégzéséről is.

Köztudott, hogy a Batthyány család címerének egyik motívuma a pelikán madár, amely a néphit szerint a vérével táplálja kicsinyeit. Ugyanígy Batthyány-Strattmann László sem kímélte magát, nem ismert fáradságot és minden áldozatra kész volt, ha embertársainak szüksége volt rá. Bizonyára ezt a szolgálatkészségét akarta kifejezni azzal, hogy címerének jelmondatát „Hűséggel és bátorsággal” így módosította: „Hűséggel és szeretettel”.

Isten akaratában megnyugodva fogadta a szenvedést is. 1929-ben a bécsi Löw szanatóriumba került. Innen írta Lili leányának: „Meddig hagy még szenvedni a jó Isten, nem tudom. Annyi örömet adott nekem az életben, hogy most, 60 évemmel a nehéz időket is hálásan el kell fogadnom”. Húgának pedig ezt mondta: „Tudod, hogy én nagyon boldog vagyok? Kegyetlenül szenvedek, de szeretem szenvedésemet, és jólesik, hogy Krisztussal viselhetem”. 14 hónapig tartó súlyos, de türelemmel viselt szenvedés után 1931. január 22-én, Bécsben halt meg.

Holttestét Körmendre szállították, ahol a kastély kápolnájában ravatalozták fel. Gyógyult betegei és szegényei három napon át végeláthatatlan sorokban vonultak el koporsója előtt, és hangosan zokogva megvallották: a herceg úr szent volt. Holttestét Németújváron (ma Güssing) a családi sírboltban helyezték nyugalomra.       
Zsid 9,2-3.11-14

hiszen felállították a sátrat, az elsőt, amelyben lámpás, asztal és kitett kenyerek voltak; ezt nevezik szentélynek. A második kárpit mögött pedig az a sátor van, amelyet szentek szentjének neveznek, Krisztus azonban mint a jövendő javak főpapja jelent meg, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebből a világból való sátoron át, nem is bakok vagy borjak vére által, hanem a saját vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Mert ha bakok és bikák vére, és az üszők elhintett hamva [Szám 19,9.17] a tisztátalanokat megszenteli a test megtisztulására, mennyivel inkább fogja Krisztus vére, aki az örök Lélek által önmagát adta szeplőtlen áldozatul Istennek, hogy megtisztítsa lelkiismeretünket a halott tettektől, és az élő Istennek szolgáljunk!
Mk 3,20-21

Amint hazaértek, ismét olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy még kenyeret sem ehettek. Mikor övéi ezt meghallották, elmentek, hogy elvigyék őt, mert azt mondták: ,,Megháborodott.''

2011. január 22. - Szombat

Jézus az apostolok kiválasztása után tanítványaival együtt hazatért
   (Kafarnaumba, Péter házába). Ott azonnal nagy tömeg verődött össze, úgyhogy
   még evésre sem volt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották, elindultak,
   hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy
   eszét vesztette.
   Mk 3,20-21


   Elmélkedés:
   Az elmúlt napok evangéliumaiban pozitív példákat hallottunk arról, hogyan
   fogadták az emberek Jézust. Tömegesen járulnak hozzá, hogy hallgassák
   tanítását, és sok beteg keresi fel, hogy gyógyulást találjon nála. Jézus
   szavainak, de még inkább csodáinak pozitív fogadtatásáról árulkodik mindez.
   Az emberek egymásnak adhatták tovább mindazt, amit a csodatevő tanítóról
   megtudtak. De a pozitív híradások mellett, úgy tűnik, hogy egyes rossz
   dolgokat is mondanak Jézusra, például azt, hogy ?eszét vesztette?. Az ilyen
   állítások hatására keresik fel rokonai Jézust, hogy hazavigyék. A szóbeszéd
   elterjedése után majd hamarosan feltűnnek a farizeusok is, akik azt kezdik
   el híresztelni, hogy az ördög szállta meg Jézust. Erről majd a hétfői
   evangéliumban fogunk hallani.
   A mai rész is már azt jelzi, hogy egyesek elfogadják Jézust, míg mások hibát
   keresnek benne, hogy elutasíthassák, később pedig vádolhassák és
   elítélhessék.
   Hogyan fogadom Jézus tanítását? Kinek tartom Őt?
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenünk, özvegyek, árvák és idegenek védelmezője! Abban a világban,
   amelyben sokan remény nélkül élnek, feltámasztottad Fiadat, hogy reménységet
   adj az emberiségnek és megújulást a földnek. erősítsd és egyesítsd továbbra
   is egyházadat abban a küzdelmében, amelyet a halál erőivel szemben folytat
   abban a világban, ahol a teremtés és az emberiség elleni erőszak
   homályosítja el az általad felajánlott új élet reménységét. ezt kérjük a
   feltámadott Úr nevében, az Ő Lelke erejével. Ámen
   Imádság az ökumenikus imahét (2011. január 16-23.) 7. napjára

22. szombat (Szent Vince, Batthyány Strattmann László)

Zsid 9,2-3.11-14; Zs 46; Mk 3,20-21
    Krisztus tulajdon vérével ment be egyszersmindenkorra a Szentélybe

Zsid 9,2-3.11-14

hiszen felállították a sátrat, az elsőt, amelyben lámpás, asztal és kitett kenyerek voltak; ezt nevezik szentélynek. A második kárpit mögött pedig az a sátor van, amelyet szentek szentjének neveznek, Krisztus azonban mint a jövendő javak főpapja jelent meg, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebből a világból való sátoron át, nem is bakok vagy borjak vére által, hanem a saját vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Mert ha bakok és bikák vére, és az üszők elhintett hamva [Szám 19,9.17] a tisztátalanokat megszenteli a test megtisztulására, mennyivel inkább fogja Krisztus vére, aki az örök Lélek által önmagát adta szeplőtlen áldozatul Istennek, hogy megtisztítsa lelkiismeretünket a halott tettektől, és az élő Istennek szolgáljunk!

Zs 46

A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára. Tapsoljatok mindnyájan, nemzetek, örvendezzetek Istennek ujjongó szóval, mert az Úr felséges, rettenetes, hatalmas királya ő az egész földnek. Alánk vetette a népeket, lábunk alá a nemzeteket. Kiszemelte nekünk örökségünket, Jákob ékességét, melyben kedvét leli. Ujjongás közepette felvonul az Isten, harsonazengés között az Úr. Zengjetek Istennek, zsoltárt zengjetek, zengjetek királyunknak, zengedezzetek. Mert Isten az egész föld királya, zengjetek bölcsességgel. Isten uralkodik a nemzeteken, s ül szent trónusán az Isten. Egybegyűlnek a népek fejedelmei Ábrahám Istenének népével, mert az Istené a föld pajzsa: s igen fenséges ő.

Mk 3,20-21

Amint hazaértek, ismét olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy még kenyeret sem ehettek. Mikor övéi ezt meghallották, elmentek, hogy elvigyék őt, mert azt mondták: ,,Megháborodott.'
Csalárdabb a szív mindennél, ezért kérlek Uram, hogy tiszta szívet teremts bennem és az erős lelket újítsd meg bennem! Hiszen boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátnak Téged. Add, hogy a bűneimből Jézus vére által megtisztulva Neked éljek! Ámen


Elhallgatni és meghallgatni,
mások szelíd szavára adni,
tanácsot az Igéből kapni,
Isten-csendjében megmaradni.
Füle Lajos


Istenem! Indulataimat hozom ma eléd. Te vizsgáld meg, és vedd el szívemből a másoknak ártó, csak az önös érdekeimet szem előtt tartó negatív indulatot, hogy betölthessen a krisztusi indulat, mely tele van szelídséggel és mások javát munkálja. Ámen


Istenem! Neved káromlóan soha nem szeretném felvenni, csak akkor, ha magasztallak és dicsérlek Téged, mert arra vagy méltó. Áldom neved, míg élek szép dicséretmondással! Ámen


Kiáltani csak Hozzád szeretnék Istenem, de azt is csendes imában, rendszeresen, hiszen az ember lelki békéjéről ez árulkodik leginkább. S nem megszokott, sablonos imákban óhajtlak Téged keresni, hanem szívem őszinteségével naponta többször is! Ámen


Mennyei Atyám! Minden bűnömet eltörölted, elengedted Jézus által, akkor én miért is hordoznék haragot lelkemben másokkal kapcsolatban?! A harag általában ártalmas dolog, ezért kérlek, hogy lakozz bennem oly módon, hogy a haraggal teljes percek nagyon ritkán jelentkezzenek nálam. Ilyen órákról, napokról pedig ne is tudjak. Ámen


Uram! Hálás vagyok Neked, hogy használni akarsz engem. Bocsásd meg mulasztásaimat, tétlenségeimet, melyekkel elmarad a másokon való segítségnyújtás. Add, hogy a bűnnek ezt a fajtáját se kövessem el túl gyakran! Ámen


Uram! Te látod egyedül, hogy hányszor járja át szívemet keserűség, de tudom, hogy valahol ez hitem gyengesége is. Taníts Benned bízni, Rád hagyatkozni, akkor jelentősen kevesebb keserű pillanatom lesz, és annál többször mutathatom fel a Krisztusban való örömöt mások számára. Ámen

Isten majd megmondja, hogy mit mondj

„…ne aggódjatok amiatt, hogy… mit mondjatok…” (Máté 10:19)

Jézus azt mondta: „Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok” (Máté 10:19-20). Ez azt jelenti, hogy nem kell felkészülnünk? Nem, csupán annyit jelent, hogy nem kellene azzal próbálkoznunk, hogy előre kitaláljuk, mit fogunk mondani vagy tenni minden helyzetben, amivel majd szembekerülünk. Teljesen kifárasztod magad azzal, hogy megpróbálsz felkészülni minden körülményre, ami esetleg bekövetkezhet a jövőben. Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy bízzák az életüket teljesen Istenre, és számítsanak arra, hogy Isten bennük lakó Szentlelke vezetni és védeni fogja őket, és ellátja őket mindennel, amikor a helyzet kívánja. Ugyanez igaz ránk is. Például, amikor nehéz döntések várnak ránk, bonyolult problémákat kell megoldanunk, vagy nehéz természetű emberekkel kell konfrontálódnunk, Isten Lelke dönti el, melyik a megfelelő idő és a legjobb megközelítés. Ő fogja megadni nekünk a megfelelő szavakat is. Addig nem kell ezzel gyötörni magunkat. Ha hallgatunk arra, amit az Úr ebben az igében mond nekünk, nemcsak nagyobb békességünk lesz, de több sikernek is örvendhetünk. Amikor meg kell szólalnunk, akkor Istentől való bölcsesség lesz az, ami kijön a szánkon, és nem olyasvalami, amit a mi agyunk szült. Nem az a feladatunk és felelősségünk, hogy ismerjük a jövőt, hanem, hogy bízzunk Istenben, aki kezében tartja a jövőt, és bízzunk abban, hogy Nála jó kezekben vagyunk.

A LÉLEK MEGLÁTOGAT MINKET

  "Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangéliumát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével." (Ef 1:13)
 
  Isten Lelkének erőteljes behatása folytán feltárult előttem az Ő jelenlétének, munkájának jellege. Az Úr megmutatta nekem azt a veszélyt, melybe azok a lelkek kerülnek, akiket ily módon közelített meg; hiszen a "látogatás" után az ellenség még hevesebb támadásainak lesznek kitéve. Sátán kísértéseivel ostromolja őket, hogy hatástalanítsa Isten Lelkének munkáját és elérje, hogy a fontos igazságok - melyeket a Szentlélek bemutatott és melyekről bizonyságot tett - ne tudják megtisztítani és megszentelni azokat, akik megkapták a mennyei világosságot; s így Krisztus ne tudjon megdicsőülni bennük. A nagy lelki világosság időszaka - ha a fényre nem vigyáznak különös módon, és nem cselekszenek aszerint - ugyanolyan mértékű lelki sötétségbe fordul át. Ha az emberek nem vigyáznak a szent befolyásra, és nem foglalják le elméjüket szent dolgokkal, akkor Isten Lelkének befolyása kitörlődik elméjükből.
  Azoknak, akik a lelki ismeretekben gyarapodni szeretnének, az isteni forrás közelében kell állniuk, az üdvösség feltárult kútjaiból újra meg újra inniuk kell. Soha nem szabad elhagyniuk felüdülésük helyét; hanem szívüknek hálával és szeretettel kell megtelnie Isten jóságának és együttérzésének láttán; és folyamatosan részesülniük kell az élő vízből.
  "De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, mégsem hisztek." (Jn 6:36) Ez sokak esetében betű szerint teljesedik. Némelyeknek az Úr mélyebb betekintést engedett az igazságba, kegyelemmel, együttérzéssel és szeretettel teljes jellemébe; és mégis, miután megkapták a világosságot, hitetlenül fordultak el az Úrtól. Átélték Isten Lelkének mélyebb érintését, de amikor Sátán alattomos kísértéseivel megtámadta őket - ahogy ez mindig bekövetkezik az ébredés időszaka után - nem álltak végig ellen, harcolván a bűn ellen. Így akik előnyös helyzetben lehettek volna, ha helyesen használják fel a kapott drága világosságot, vereséget szenvedtek az ellenségtől. Az Istentől kapott világosságot másokra kellett volna árasztaniuk, a Szentlélek szent kinyilatkoztatásaival összhangban kellett volna dolgozniuk és cselekedniük; de mivel nem ezt tették, vereséget szenvedtek. (Review and Herald, 1894. január 30.)

2011. január 22. szombat

Visszatérnék a bűn doktrínájához amit karácsony előtt abbahagytunk, Jézust tisztelve és rá fókuszálva.

A bűn doktrínája.

Lucifer bűnének természete:
Elsősorban a büszkeség volt az ami őt hatalmába kerítette.

Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.
Példabeszédek 16:18,

Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos.
Példabeszédek 18:12,

Leestél a égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője!
Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé
emelem trónomat, odaülök az Isten hegyére a messze északon.
Fölegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez!
De sírba kell szállnod, gödör mélyébe.
Ézsaiás 14:12-15,

A hős cincér jut eszembe ahogy olvasom az igét, felmagasztalta magát Isten fölé akarta emelni személyét a sátán.

Ő pedig (Jézus) a tanítványainak ezt mondta: "Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.
Lukács 10:18

Minden a szívből indul ki, a kevélység, a büszkeség, az önmaga imádat, ördöggé változtatta az arkangyalt.
Isten megajándékozta őt szépséggel, bölcsességgel, kenettel, de a kívánság csábításává vált, és arra az imádatra vágyott, ami csak Istent illeti meg.
Lucifer a felemelkedést kereste, de le vettetett- míg Jézus megalázta magát és felmagasztaltatott.
A kísértés mindig belülről fakad, a vágyainknak leszünk a rabjai, a kapzsiság erőt vesz rajtunk.

A tízparancsolat 2 Mózes 20:17 kimondja ne kívánd felebarátod javait.

A tapasztalataim azt igazolják, hogy Istenben hisznek az emberek, de nem ismerik az igéit, nem járnak közösségbe ahol az ismeretük gyarapodna, így csak egy cukros bácsinak nézik az Atyát, imádkoznak hozzá ugyan de azt sem jól teszik, így vajon meghallja-e az Úr? Vagy ha hallja is, mit gondol róluk, bár erről van ismeretem.

Nem az Úr keze a rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg.
Ézsaiás 59:1-2

Jézusnak fáj az, hogy olyan sokan elvesznek emiatt, fáj nekünk is de csak egyetlen eszközünk van az ima, és az evangélium hirdetése azoknak akik meghallgatják. Tegyük ezt lankadatlan.

2011. január 22. szombat

Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. (Efezus 4:31)


Nemcsak a keserűséget, az indulatot, a haragot, a kiabálást és az istenkáromlást kell kerülnünk, hanem minden egyéb gonoszságot is. De egyáltalán miről is van szó pontosan? Jézus segítségünkre van: Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség. Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert. (Mk 7:21-23) Tartsd tisztán a szívedet, és akkor kevésbé fogsz vétkezni a fent elsoroltak módján! A szív tisztán tartása pedig Jézus vére által lehetséges. Ezáltal tisztulunk meg, de fontos, hogy szavait is igyuk magunkba, mert a Vele való közösség megváltoztat bennünket…

Január 22.

Ötször kaptam negyven botütést

"24Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján, 25háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain." (2Korinthus 11,24-25)
Ha elolvassuk a második Korinthusi levél 11. fejezetében található 16-33. versig tartó igeszakaszt, akkor azt mondhatjuk, hogy ez lehetetlen! Na persze sok más ilyen leírást olvashatunk a Bibliában, és ugyanez lehet a reagálásunk. De azért elgondolkozunk azon, hogy hogyan volt lehetséges Pál apostolnak életben maradni mindezek mellett, és továbbutazni és hirdetni az evangéliumot! A fent jelzett igehelyen a pontos leírás úgy hangzik, hogy "ötször kaptam negyven botütést egy híján". Tudjuk korabeli leírásokból, hogy ez olyan botozást jelentett, amikor a negyvenedik botütésbe gyakran belehalt az ilyen büntetésben részesülő személy! Csak ebben a rövid két igeversben leírtak szerint Pál apostol kilencszer volt nagyon közel a halálhoz, ha a megveszszőzéseket nem számítjuk. Az ApCsel-ben található leírások alapján - amelyek Pál missziós útjairól szóló beszámolók - tudjuk, hogy milyen gyakran akarták őt megölni misszionáriusi munkája és útjai során. Mi a titka és magyarázata annak, hogy mégis túlélte? Ami magyarázat erre, ugyanaz a magyarázat Krisztus mai szolgái, igehirdetői, misszionáriusai sorsának alakulására is. Amíg használni akar téged Isten, addig életben is fog (tud) tartani! Később Pál Krisztus mártírja lett. De addig túlélte a megismétlődő veszélyhelyzeteket is, sőt még a megkövezést is! /SzT/
Szlovák Tibor


Minden szent között a legkisebb

"1Ezért vagyok én, Pál, a Krisztus Jézus foglya értetek, a pogányokért. 2Ha ugyan hallottatok az Isten kegyelme megbízásáról, amelyet nekem adott a ti javatokra, 3amikor kijelentésével ismertette meg velem a titkot, ahogy előbb röviden megírtam. 4Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én a Krisztus titkát, 5amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: 6hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által. 7Ennek lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által részesített engem. 8Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát, 9és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; 10és hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt az Isten sokféle bölcsessége. 11Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban: 12őbenne van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal a benne való hit által. 13Kérlek tehát titeket, ne csüggedjetek el az értetek szenvedett megpróbáltatásaim miatt, hiszen számotokra dicsőség ez." (Efézus 3,1-13)
Nem egy depressziós, önmagát alulértékelő ember állítása ez, amikor azt mondja Pál apostol, hogy ő minden szent között a legkisebb. Az apostol lelkéből, szívéből őszintén jöttek ezek a szavak. Mi pedig ha elolvassuk figyelmesen ezt az igeszakaszt, akkor megláthatjuk, hogy Isten mit képes tenni az ő egyik legkisebb szolgája által! Érdemes ezt végiggondolni, mert nagyon felértékelődik saját személyed fontossága is Istenben és az ő tervében látva önmagad.
Pál mint Krisztus rabszolgája kapott egy kegyelmi megbízást Istentől a pogányok javára. Isten titokközlő kinyilatkoztatásában részesült. Ennek következtében Krisztus titkát megismertette az érintettekkel. Ez korábban el volt rejtve az Egyház létrejöttéig. A kegyelmi megbízásban nyilvánvalóvá lett Isten hatalma és a kegyelmi ajándék, amely képessé tette Pált az Istentől neki szánt szolgálatra. Olyan feladatot kapott Pál, amely fontos az e világon élő minden ember számára, de a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt is kifejezi Isten sokféle bölcsességét! Mindez megfelel Isten örök tervének és végzésének Jézus Krisztus által. Ebben a bölcs isteni tervben volt "egy kis rész" Pál számára, és van "egy kis rész" a te számodra is. El tudod ezt hinni? Felismerted már és olyan határozottan éled és hirdeted, mint Pál? /SzT/
Szlovák Tibor

Január 22.

Bizony mondom néktek: még Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.
Máté 8,10

Uram! Elismeréssel szóltál a pogány százados hitéről. Követésre méltó példaként állítottad hallgatóid elé. Olyan emberek elé, akik készek voltak lenézni a "hitetlen" pogányt. A bibliai történet, amelynek a végén ezeket a szavakat mondottad, fölvilágosít engem arról, hogy ennek a századosnak a hite útján nyerte vissza egészségét nagybeteg szolgája. Olyan hittel találkoztál tehát, mely nem kereste önzően a maga hasznát, diadalát, hanem amely odaadta magát eszközül a Te kezedbe. Azt hiszem, ezért magasztaltad ilyen szép szóval.

Uram! Most nem mások hitét bírálom. Még csak nem is keresgélem keresztyén közösségek tehetetlen, eredménytelen életének okait. Csak megnézem - a Te szavad indítására - azt a hitet, amelyet a magaménak mondok. Megvallom: ennek a hitemnek a középpontjában csaknem mindig én állok. Gyümölcseit magam kívánom élvezni. És ez nincs jól így - érzem. Ezért köszönöm meg neked a példát, melyet ennek a pogány embernek a hitében írsz elém. Hálám jeléül most odakínálom magamat neked, Uram. Az én hitem útján segíts ma valakinek, aki a környezetemben él.

2011. január 21. péntek

Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. (Efezus 4:31)


Istenkáromlás. Nem más ez, mint Isten nevének hiábavaló felvétele. Többnyire a hamis esküt és a káromkodást értjük alatta. Néhány lelkésztől hallottam már, hogy templomba járók is tudnak káromkodni. Sajnos a közelmúltban én is a saját fülemmel hallottam ilyet. Megdöbbentő dolog! Fájdalmas, keserű, szomorú, hogy azok, akik rendszeresen járnak istentiszteletre, és ott buzgón dicsérik az Urat, káromolni is tudják. Erre írta Jakab apostol, hogy ugyanabból a szájból jön ki az áldás, és az átok. Nem kellene ennek így lennie. Tényleg nem. Remélem, hogy akkor, amikor cifraság jön ki a szánkból, azért Isten nevét nem vesszük a szánkra! Megoldás: erős, szoros kapcsolatban lenni az Úrral, akkor biztosan nem fordulhat elő ilyesmi!

2011. január 20. csütörtök

Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. (Efezus 4:31)


Kiabálás. Általában nem jókedvünkből szoktunk kiabálni, hanem azért, mert valaki „kiakasztott”, feldühített. Amikor dühösségünkben kiabálunk, felemeljük hangunkat, akkor aligha bölcs gondolatok hagyják el ajkunkat. Két verssel korábban ezt írja Pál apostol: Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. De jó lenne ezt megfogadni! Amikor felindulunk lelkünkben, tényleg jó lenne azt a régi tanácsot megfogadni, hogy mielőtt szólunk, számoljunk inkább háromig. Olykor tízig sem árt elszámolni… Mi a megoldás kiabálás ellen? A lecsillapodni tudás. Hiszen nem ártani, hanem használni óhajt a keresztyén ember, ezt pedig kiabálással nem lehet megtenni…

2011. január 19. szerda

Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. (Efezus 4:31)


Harag. Emberi érzés, melyet kezelni kell. Van, aki könnyebben, van, aki nehezebben szokott haragra lobbanni. Te hová sorolod magad? Annak, hogy valakire haragszunk vélt, vagy valós oka lehet. Isten Igéje azt tanácsolja nekünk, hogy ne menjen le a nap a mi haragunkkal (Efezus 4:26). Vajon hányszor felejtettük el ezt az Igét? Egy másik azt állapítja meg, hogy ember haragja Isten igazságát nem szolgálja (Jakab 1:20). Mi miatt haragudhatunk valakire? Például valamilyen szava miatt. A bántó beszéd haragot támaszt. (Péld 15:1) Mi a megoldás? Megbocsátani és bocsánatot kérni. Nincs más lehetőség az ember előtt, ha a harag kérdésében megnyugtató választ akar találni. Ha most magadba nézel, akkor mit látsz: haragszol valakire, vagy bocsánatot kellene kérned valakitől? Ne késlekedj, mert ennek áldásait megtapasztalod azonnal!

2011. január 18. kedd

Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. (Efezus 4:31)


Indulat. Általában kétféle lehet. Van jó indulat és létezik rossz indulat. Itt egyértelműen az utóbbiról van szó. Mi legyen távol tőlünk? Az indulatosság, a heveskedés, a meggondolatlanság. A rossz indulat mindig kárt okoz. Kárt tesz kapcsolatainkban, bűnre visz, mások ellen fordít. Megrontja a békességet önmagunkban és másokkal való kapcsolatainkban is. Még az Úrral való közösségünknek is árt. Mi a megoldás erre a problémára, a bűnnek erre a válfajára? Krisztus megmutatta számunkra az egyetlen és igazi megoldást. Pál apostol ezt így fogalmazza meg: az az indulat legyen bennetek, mely a Krisztus Jézusban is megvolt. Mert Jézusban milyen indulat is volt? Idézzük csak fel a kereszten vele megtörténteket! Gyalázták, gúnyolták, köpdösték. Ő pedig hogyan válaszolt? Imádkozott. Mit is? Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek. Bárcsak ez a jézusi indulat legyőzné újra és újra a mi gyakran negatív indulatainkat, és ne ártására, hanem hasznára lehetnénk egymásnak földi életünkben rendszeresen!

2011. január 17. hétfő

Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. (Efezus 4:31)


Keserűség. Ismerjük ezt az érzést? Szerintem igen. Mindnyájan. Előfordulhat bárkivel, hogy belekeseredik az élet terheinek hordozásába. De miért kérhet bennünket arra az apostol, hogy legyen távol tőlünk a keserűség? Nem tudja, hogy a hívő ember is el tud keseredni? De, bizonyára tudja, csak szeretné felhívni a figyelmünket arra, hogy megkeseredni azok szoktak, akik engedik, hogy körülményeik alakulása határozza meg érzéseiket. Ez egyfajta bizalmatlanság Isten felé. Ha azonban tudnánk, és komolyan vennénk azt, hogy az Istent szeretőknek minden a javára válik, akkor kevésbé húznának le terheink, gondjaink. Sőt, akkor megvalósítanánk egy másik Ige kérését: vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Testvér! Most éppen mi keserít el? Anyagi gondok? Betegség? Házastársad vagy gyermeked hozzád való viszonyulása? Netán munkahelyi gondok? Keresd jobban Isten közelségét! Erősítsd meg a Vele való kapcsolatodat! Imádkozz többet és olvasd a Bibliát! Tanulj meg jobban az Úrra bízni mindent életedben! Hidd el, ha így teszel, ritkán fogod azt érezni, hogy lenyelted a keserű pirulát...

2011. január 16. vasárnap

Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak. (Jakab apostol levele, 4:17)


A Biblia szerint a tétlenség bűne legalább akkora, mint a rossz dolgok cselekvése – vagyis aki nem cselekszi a jót, ezzel cselekszi a rosszat.
Szörnyű, mikor segítségnyújtás helyett jókívánságokat mondunk, vagy elrebegünk egy könnyes imát ahelyett, hogy cselekednénk.
Mennyi jót kell cselekedünk? Elég egy jócselekedet naponta, és kiérdemeljük a Mindenható áldásait, esetleg a mennybe jutunk a végén? Ez nem tűnik rossz üzletnek, de Jakab apostol azt mondja: a jó cselekvésének ideje akkor van, amikor tudunk jót tenni.
Most épp tudunk-e? Jézusról azt tanítja a Biblia, hogy mindig jót cselekedett. Legnagyobb jócselekedete az volt, hogy a bűnösöknek, vagyis mindannyiunknak járó ítéletet a kereszten magára vette, kiérdemelve számunkra az üdvösséget. Aki ebben hisz, jót akar cselekedni. Nem a büntetéstől való félelem miatt, hiszen a büntetést Jézus helyette is elszenvedte. Nem jutalomért, hiszen megkapta az üdvösséget, aminél nagyobb jutalom nem létezik. Hálából, örömmel cselekszik, mert jót tett vele az Isten. Egyszer élünk. Ne vesztegeljünk a tétlenség bűnében! Nézzünk körül a világban, az országban, a szomszédságunkban vagy a családunkban – szükség van ránk. Jézus minden jót megtett értünk, és most kész általunk is cselekedni. Indulás!

/Forrás: www.mindennapi.hu/