2011. január 17. hétfő

Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. (Efezus 4:31)


Keserűség. Ismerjük ezt az érzést? Szerintem igen. Mindnyájan. Előfordulhat bárkivel, hogy belekeseredik az élet terheinek hordozásába. De miért kérhet bennünket arra az apostol, hogy legyen távol tőlünk a keserűség? Nem tudja, hogy a hívő ember is el tud keseredni? De, bizonyára tudja, csak szeretné felhívni a figyelmünket arra, hogy megkeseredni azok szoktak, akik engedik, hogy körülményeik alakulása határozza meg érzéseiket. Ez egyfajta bizalmatlanság Isten felé. Ha azonban tudnánk, és komolyan vennénk azt, hogy az Istent szeretőknek minden a javára válik, akkor kevésbé húznának le terheink, gondjaink. Sőt, akkor megvalósítanánk egy másik Ige kérését: vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Testvér! Most éppen mi keserít el? Anyagi gondok? Betegség? Házastársad vagy gyermeked hozzád való viszonyulása? Netán munkahelyi gondok? Keresd jobban Isten közelségét! Erősítsd meg a Vele való kapcsolatodat! Imádkozz többet és olvasd a Bibliát! Tanulj meg jobban az Úrra bízni mindent életedben! Hidd el, ha így teszel, ritkán fogod azt érezni, hogy lenyelted a keserű pirulát...