Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelõ) Jánost fogságba vetették,
visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban
telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás
próféta mondott:
Zabulon földje és Neftali földje,
a tenger útja, a Jordán vidéke,
a pogányok Galileája:
A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
és fény virrad a halál honában s árnyékában ülõkre.
Ettõl kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: ?Térjetek meg, mert
elközelgett a mennyek országa!?
A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek
is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert
halászok voltak. Így szólt hozzájuk: ?Kövessetek engem, és én emberek
halászává teszlek titeket!? Erre azok otthagyták hálóikat és követték õt.
Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát,
Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a
csónakban. Õket is elhívta. Õk is otthagyták a csónakot és az apjukat, és
követték õt.
Jézus pedig bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a
mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget
és minden gyötrelmet.
Mt 4,12-23
Elmélkedés:
Emberhalász leszel
Hónapokkal ezelõtt olvastam az érdekes hírt, hogy a halfogás terén az az
ember tartja a világrekordot, aki 1000 különféle halat fogott már. A sikeres
fogások után mindig lefényképezte a halat, aztán a legtöbbjüket
visszaengedte a vízbe. E szép teljesítményhez nem kevesebb mint 10 évre volt
szüksége, s minden szabadidejét ezzel töltötte. Bejárta már a fél világot,
halászott már tengeren, folyón és tavon egyaránt. Nem szeretném
lekicsinyelni teljesítményét, de tulajdonképpen nem is olyan sok az 1000
féle hal, ha figyelembe vesszük, hogy legalább 30 ezer halfajtát tartanak
nyilván. Napjainkban a horgászat hobbinak, kikapcsolódásnak számít, de
természetesen vannak olyanok is, akik számára a halászat komoly mesterség. A
horgászok könnyen túlzásba esnek, s emlékezetükben az idõ múlásával egyre
nagyobbra nõnek a halak. Az igazi halásznak nem érdeke a nagyotmondás, mert
abból aligha tudna megélni. Számára létkérdés, hogy sikeres-e a mindennapi
munka.
Péter, az õ testvére András, valamint a másik testvérpár, Jakab és János
számára, akikrõl a mai evangéliumban hallottunk, nem hobbi volt a halfogás.
Nekik ez volt a mesterségük, s ebbõl tartották el magukat és családjukat. A
halászat kemény, mindennapi munka volt számukra, amit bizonyára már évek óta
gyakoroltak. Minden megváltozik azonban számukra, amikor Jézus elszólítja
õket mesterségüktõl: ?Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek
titeket!? (Mt 4,19). A meghívottak érzik, hogy rögtön indulniuk kell, s
feleletük nem tûr halasztást. Nem késlekednek, nem kezdenek el azon tûnõdni,
hogy mi vár rájuk, s tulajdonképpen nem mérlegelik gyors válaszuk
következményeit. Azonnal indulnak, s Jézus követõi lesznek. Bizonyára nem
értették, hogy mit jelent az emberhalász kifejezés, de nem kérdezték meg,
hanem egyszerûen és határozottan rábízták magukat Jézusra, akit ezzel
elfogadtak Mesterüknek. Ennek háttérében azonban ott húzódik Jézus bizalma
is irántuk, hiszen elõzetesen õ sem kérdezett tõlük semmit, nem kérdezte
õket képességeikrõl és szándékaikról, nem vizsgálódott családi
körülményeikkel kapcsolatban. Csak egyszerûen meglátta és meghívta õket. A
bizalomteljes meghívásra, csak ugyanilyen bizalommal lehet felelni, s e
kölcsönösség lesz az alapja a Mester és a tanítványok kapcsolatának. Jézus
tanítványaivá fogadja õket, a halászok pedig elfogadják mesterüknek õt.
Az emberhalászat igazi jelentését akkor érthetjük meg igazán, ha a
történetet nem csupán úgy értelmezzük, hogy Jézus tanítványokat gyûjt maga
köré, hanem kiszélesítjük abban az értelemben, hogy Jézus társakat választ
magának, munkatársakat választ az emberhalászatra. Hiszen õ maga is
emberhalász, akinek hivatása az emberek összegyûjtése és megmentése.
Ugyanerre a feladatra hívja meg a két testvérpárt és késõbb a többi
tanítványt is.
Péterrõl, a halászról ma nem tudnánk semmit, ha annak idején Jézus nem
emelte volna ki bárkájából és nem bízta volna rá az Egyház hajója vezetését.
Nevét nem jegyezték volna le az evangélisták, ha halász maradt volna. Jézus
egy új, nagyszerû feladattal bízta meg, kiemelte õt a hétköznapi szintrõl.
Napjainkban is sok fiatal szeretni kiemelkedni a hétköznapok
középszerûségébõl. Szeretnének valami nagyot alkotni, valami maradandót
létrehozni, szeretnének valami igazán értékesért fáradozni. Szeretnék az
életüket egy nagyszerû célra felajánlani. Milyen jó volna, ha ez a bennük
élõ nemes szándék, ez a tettrekészség belesimulna Isten tervébe, s
megéreznék, hogy az emberhalászat, az emberek szolgálata a legnagyszerûbb
feladat, amire az ember vállalkozni képes. Milyen jó lenne, ha meghallanák a
Jézus követésére hívó szót és az elsõ tanítványokhoz hasonlóan azonnal
indulnának. Nem ezer, nem is csak tízezer, hanem még ennél is több ember
várja az emberhalászok munkáját. Nincs csodálatosabb hivatás, mint
megvalósítani Krisztus szavát, s gyakorolni az emberhalászatot.
? Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus miként egykor Pétert és társait, úgy hívod ma is a fiatalokat az
emberhalászatra. Adj nekik nyitottságot, hogy meghallják szavadat! Adj nekik
bátorságot, hogy ne féljenek elfogadni hívásodat! Add nekik a te erõdet,
hogy a te nevedben és a te munkatársadként fáradozzanak az emberek
megmentésén! Egyetlen céljuk az legyen, hogy az embereket Hozzád és a
mennyei Atyához vezessék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése