2017. május 27., szombat

Pénzügyi tervek


„Tanulj a hangyától… egész nyáron dolgozik, eledelt gyűjt télire.” (Példabeszédek 6:6-8 NLT)
A bevételt biztosító éveid korlátozottak, tehát ne pazarold el őket! Mozdulj, amíg még tudsz! Vannak keresztyének, akik úgy gondolják, hogy a pénz bármely említése világias dolog, emiatt végül a silány tervek és félrevezetett lelkiség csapdájába esnek. Így aztán idős korban, amikor már nincs annyi bevételük, befizetetlen számlák terhelik őket, és gyermekek, akik nem tudnak gondoskodni magukról, még kevésbé idős szüleikről. A szegénység néma börtön, melynek nincs szüksége falakra és bilincsekre, mégis elzár minket a lehetőségektől és a reménytől. De nem kell így történnie, ha bölcsen tervezel, és ragaszkodsz a tervhez. A Biblia tanít a pénzügyek tervezésére; ezt mondja: „A jó ember örökséget hagy még unokáinak is…” (Példabeszédek 13:22) Ne hagyd, hogy bárki is meggyőzzön arról, hogy Istent zavarja, ha van pénzed. Nem zavarja. Csak az bántja, ha a pénzed birtokol téged! Isten tervez és gondoskodik az övéiről, és elvárja, hogy te is ezt tedd (ld. 1Timóteus 5:8). Isten meg fogja áldani a tervedet, de a semmit nem tudja megáldani. Van terved? Egy váratlan betegség vagy baleset kimerítheti minden tartalékodat. Egy tartós sérülés hatására életed egészen megváltozhat. Az utóbbi évek azt tanították nekünk: a munkahelyeket elveszítjük, a vállalatok bezárnak, a részvények ára leesik, és a bankok csődbe mennek. Ez nem jelenti azt, hogy kerülnöd kell a tervezést, a befektetést vagy a munkát. Nem, ez csupán azt jelenti, hogy miután megtettél mindent, amit a bölcs előrelátás megkövetel – bízz egyedül Istenben! Ő az, aki gondoskodik rólad, véd, és Ő adja valamennyi jó, bevételt hozó ötletedet.


Rombold le a falakat!


„…Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat - így szól az Úr…” (Jeremiás 30:17)
Falat építettél magad köré azt mondva: „senki sem tud megbántani, ha nem engedem magamhoz közel”? Nem fog működni. A fal, amit azért építettél, hogy távol tarts másokat, téged fog bezárni. Az Úr akar a védelmeződ lenni, de nem tud, ha te próbálod megvédeni magadat. Isten nem azt ígérte, hogy sosem fog bántás érni, de azt megígérte, hogy meggyógyít, ha hozzá fordulsz ahelyett, hogy megpróbálnál mindent egyedül megoldani. Ha falakat építettél magad körül félelemből, le kell rombolnod azokat hit által. Menj Jézushoz minden egyes régi sebeddel, és ő meggyógyít. Ha valaki megbánt, ne engedd, hogy a seb elmérgesedjen, inkább vidd az Úr elé imában, és engedd, hogy kezelje azt a maga módján, nem a te módszereid szerint. Olvasd el, mit mondott Isten az ő népének, és fogadd azt neked szóló ígéretként! „Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat - így szól az Úr. Mert eltaszítottnak hívnak téged, Sion, akivel senki sem törődik.” (Jeremiás 30:17). Nem csupán túl fogod élni ezt a sebesülést, de erősebb is leszel általa, és képes leszel másokat is szolgálni. „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.” (2Korintus 1:3-4). Tehát rombold le azokat a falakat!
Életvezetés...
Imádkozzunk!
URam! Te add a mértéket, s a léptéket életembe! Ámen

„Ha te zsidó létedre pogány módra, és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokás szerint éljenek?”
Gal 2,14b
Akarja a kereszténység vagy sem, krisztologiája az ószövetségi istenképből nőtt ki... Ez az istenkép meglehetősen merev, s joggal érthetetlen a ma embere számára: büntető-haragvó istenképet közöl, annak ellenére, hogy az Isten nem ilyen. Az Ószövetség istenképe/Istene a Deus absconditus (elrejtőzködő Isten), az Újszövetség istenképe pedig a Deus relevatus (önmagát kijelentő Isten) Az első keresztények számára komoly problémát okozott Palesztinában, hogy most akkor ők tulajdonképpen kicsodák és micsodák is valójában? Zsidó vallásukban megújítottak vagy egy teljesen más, forradalmian új istenelképzelésre alapozott vallásnak az első szószólói, hirdetői, megélői?
Tény, hogy Jézus példázatai, hasonlatai tartalmaznak olyan korábbi, a keleti vallásos irodalomból származó képeket, melyek megkérdőjelezhetik, hogy mennyire is új mindaz, amit Jézus hirdet. Annyi bizonyos, hogy a jézusi interpretáció egészen más... S az is tény, hogy Krisztus URunk 'nagyon nem értett egyet' a farizeusok vallásos gyakorlatával, hiszen szinte nem mulasztott el alkalmat, hogy ne bírálta/kritizálta volna hamis kegyességüket. Annyi biztos, hogy Jézus az ő követőit nem ezen a törvényre-alapozott, törvényeskedésbe merevedő úton akarja látni. (Gondoljunk csak a Mester "új bor, új tömlő' példázatára!) A kereszténység szomorú történelme sok helyütt bizonyítja, hogy bőven voltak - akadnak ma is - olyan egyházacskák/szekták, ahol tovább él(t) a farizeusi kegyesség. Viszonylag könnyű kiszűrni ezt a fajta - többnyire neoprotestáns - vallási gondolkodást: egyrészt törvény-szagú (azért van szaga, mert a törvényt keresi-kutatja mindenben, s görcsösen iparkodik annak teljesen megfelelni), másrészt evangélium számára minden, ami az apokaliptikus irodlomból jön... Annak szimbólum-gazdag mondataiba ugyanis könnyen bele lehet tuszakolni mindenféle sajátos 'üdvtörténeti' elképzelést!
Ahogyan egy könyvtárban a legkülönfélébb könyvek megtalálhatóak, ugyanígy van ez e Bibliával is (maga a szó azt jelenti: könyvek, tehát jogos az elnevezés: kiskönyvtár): egy Biblia, de két, egymástól, már nevében is jól elkülönülő rész van benne. Mindkettőt speciális teológiai megfontolások alapján szerkesztették - ugyanarról az Istenről. Míg az Ószövetség egy népnek az önmaga és istene számára megfelelni-akarás írott történelemben véghezvitt küzdelmét demonstrálja, eladdig az Újszövetség az egyéni kiteljesedésre el-/meghívás, megfelelés (szentülés), s az Isten egyetemességének gondolatával birkózik.
A hitélet nem más, mint a hit rítusokban, kultuszban megnyilvánuló gyakorlata ünnep-, és hétköznapokban egyaránt. Sajnos az emberben van jó nagy adag törekvés arra, hogy a maga képére formálja felebarátját, s ez tükröződik a vallásos életben is. Ami más, ami idegen, az félelmet keltő, ami ismert, az bizalmat áraszt. (Ha rossz is, de legalább tudom, milyen mértékben rossz, ha nem is annyira jó, tudom, hogy mihez képest nem jó...) Előírni a másik ember számára, hogyan higgyen, hasonló, ha az édesanyának törvényben előírják, hogyan szoptasson. Volt ilyen, az 1900-ban megjelent német BGB (Bürgerliches Gesetzbuch - PTK, Polgári Törvénykönyv), amely tételesen felsorolta a szoptatási kötelezettség teljesítését...)
Pedig olyan egyszerű lenne: "Szeress, s tégy, amit akarsz!" /Augustinus/. A szeretet nagyszerű egyszerűségét sajnos a mindenkori kultusz-machinátorok, dogmatika-kiötlők bonyolítják élhetetlenül természetellenesre, ezért aztán nem csoda, ha időnként üt a reformáció órája...
Gondviselés...
A mai nap imádsága:
Istenem! Segélj, hogy célbaérjek! Ámen

Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.
Zsid 10,31

Isten kezébe esni... kegyelem(!), s ez akkor kezdődik, amikor megfogan életünk. Tovább nem fokozható kegyelmi állapotunk az a néhány, nevetségesen kevéske földi évtized, melynek célja, hogy rádöbbenjük: örök életre születtünk. Ennek a megértése a megtérés. Félelmetessége abban áll, hogy a véges - azaz a teremtmény - összeér a Végtelennel, s a törékeny cserépedény átéli a legnagyobb védelmet: Isten körbeölelő szeretetét. Isten gondviselő kezébe 'belesni' - a mi időbe-, és térbe-zártságunk okán - többnyire akkor tudatosul bennünk, amikor életünk egy-egy pozitív vagy negatív nagy eseménye bekövetkezik. (Isten oldaláról nézve azonban egyszeri aktus, hiszen Őnála a mi születésünk és halálunk egymást fedő/kiegészítő egyetlen 'pillanat', melyben egyiknek az értelmét a másik adja.

Amióta emberek vagyunk - genetika-tudomány szerint úgy 160-180ezer éve -, azóta küszködünk avval, hogy megvalósítsuk a mindenkit építő istenrendelte jót, a romboló rossz ellenében. Bizony éppen elég konfliktus áll elő csak egy ember rövidke életében is, hát még országok, birodalmak embertömegének évezredeket átívelő történelmi sodrásában! A nagy, kerek világot 'kerekíteni' a JóIsten irgalma nélkül, eleve kudarcra ítélt vállalkozás. Az evangélium csillogó üzenete éppen az, hogy ebben nem vagyunk egyedül, Ő megsegél minket.

Az élet viharai között - s ki az, aki ne élte volna át a körülmények félelmetes morajlását, s talán még a hullámok összecsapását is a feje fölött - ritka pillanatok azok, amikor nyugalomban van az élet tengere. Többnyire szelek és viharok uralják! Krisztus Urunk tanításából megerősödve tudjuk, hogy a "cél nem az út maga", azaz nem a hullámok meglovaglására kell pazarolnunk erőnket, rábízva magunkat a szelek ide-oda sodró játékára, hanem törekednünk kell, hogy eljussunk a nekünk rendelt kikötőbe. A krisztusi ember ezért figyeli a széljárást, s keresi az alkalmas időt, hogy a kegyelem szelét hitének vitorláiba fogva egyre előrébb, s közelebb jusson céljához...

Félelmetes dolog az Istennel együtt átvitorlázni ezen az életen. Nem látjuk, nem halljuk, de érezzük az Istent, s hitbéli bizonyossággal valljuk, hogy Ő velünk van a csónakunkban. Vannak, akik azt ígérik, hogy beszállva egyik vagy másik luxushajóba, gondtalan hajókázással elérhetjük kikötőnket... Az igazság azonban az, hogy az Élet tengere gyakran bír meglepetésekkel, s olykor elsüllyednek még a tengerjáró zászlóshajók is... Istennel együtt azonban a kicsinyke vitorlás is célbaér, sőt ha borulna is csónakunk, Krisztus keresztgerendájába kapaszkodva - az Ő minden értelmet meghaladó kegyelméből - biztonsággal elérhetjük áhított kikötőnk partjait is...




Imádság...

A mai nap imádsága:

Uram! Segíts, hogy beléd kapaszkodva elvégezhessem napi feladataimat, s az elvégzett munka öröméért hálát adhassak Neked - lelkem épülésére! Ámen.


Mert te ugyan szépen adsz hálát, de a másik nem épül belőle. Hálát adok az Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, de a gyülekezetben inkább akarok öt szót kimondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken.
1 Kor 14,17-19

Az imádság/meditáció/elmélázás/filozófálgatás/gondolkodás a legemberibb tulajdonságunk. Ez a belénkplántált képesség tesz különbbé minket a többi élőlénytől, s ha ezt a tulajdonságunkat visszafejlesztik/elveszítjük, akkor az állatnál is oktalanabb szint alá süllyed az ember...

Az imádság konverzáció, azaz társalgás, Istennel. Akinek ez nincs ott a mindennapi életében - akár úgyis, hogy Istennel "csak" perlekedik - az lelkileg halott. "Hideg vagy meleg" ezzel tud mit kezdeni Isten, de ahogyan "a langyosat kiköpi a száj", ugyanúgy nem tud Isten sem mit kezdeni a közömbös emberrel... Talán csak annyit, hogy megengedi az istentagadó ember falevél-életének szeszélyes ide-oda sodródását. Aki lelki életet él, az tudja milyen fontos a lélek számára a naponkénti, s naponta többszöri imádság: levegővétele az a léleknek! Sokan még nem tudnak imádkozni, s bizony vannak olyanok is akik már nem... ez utóbbit a "Szentlélek megkeserítéseként" határozza meg a Bibliánk. Saját szavainkkal elmondani az érzéseinket a legnehezebb, de gyakorlással ez is fejleszthető. Nemcsak a másik embernek fontos elmondanunk a saját érzéseinket olykor-olykor, mindenekelőtt magunknak kell tudatosítanunk, hányadán is állunk önmagunkkal...

A zsenge korinthusi gyülekezetben divatba jött a nyelveken-szólás, s ez ügyben rendre utasítja az elragadtatás érzésében fürdőző híveket. Ahogyan két ember szerelmének megvan a maga intimitása, ugyanígy ennek a "szerelmes" imádságnak is megvan a helye, jelentősége/szerepe az egyházban. Mivel azonban a bűnbeesett ember meglehetősen hiú lény volt minden időkben (s gyaníthatóan azok is maradunk, amíg élünk) ezért egy-egy extatikus állapot, "nyelveken szólás" is jó okot ad arra, hogy személyes teljesítménynek véljék, higgyék, mutassák be azt, ami egyébként a lélek épülését segítő egyik isteni ajándék. Ezért Pál azt mondja: A gyülekezetben kétezredrangú (5:10.000!) az, hogy vaki tud-e nyelveken szólni vagy sem...

Rombolni sokkal könnyebb, mint építeni - ezt jól példázzák a háborúk. Aki rombol, az önmagának akar dicsőséget, aki épít, annak mások állítanak majd örök emléket. Isten országa nem harcból áll - mint ahogyan azt sok, az írásokat önkényesen értelmező fundamentalista, legyen az keresztény, iszlamista, zsidó vagy hottentotta gondolja -, hanem építésből. Az építkezés pedig kemény munkára alapul - amit manapság nem illik szeretni... A munkába rejtett alkotási öröm elveszett, helyébe a spekuláció vagy a "minél kevesebb munkával, minél több pénzt keressek" hamis ideológiája lépett.

Végezetül megállapíthatjuk: Aki számára fontos az imádság, az dolgozni is fog (Ora et labora!), de aki nem szeret dolgozni, az imádkozni sem szeret...




Védelem...

A mai nap imádsága:
URam! Védj meg engem! Ámen


Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét.
1 Thessz 5,8

Különleges világ ez a mostani. Mindig is voltak az élet alapvető törvényét semmibe vevők - rájuk mondták azt: keresik a bajt maguknak -, de az ilyen józanságukat vesztettek mára tömegesen vannak jelen a társadalomban. Ki így, ki úgy vét az élet parancsolatai ellen, gondot okozva ezzel másoknak, mindenek előtt pedig önmagának. Nem átok, hanem törvény, ha valaki fa alá fekszik, akkor fejére eshet az alma, nem elháríthatatlan csapás a zuhanás, hanem belátható következmény, ha valaki a szakadék szélén táncikál, kísértve az Istent...

Korláton belül maradni, elugrani a száguldó expresszvonat elől, megnézni hova is lépünk, józanságot feltételez. Aki komolyan veszi az életet, annak nem kérdés, hogy a távolugráshoz neki kell futni, hogy a marathoni futáshoz edzeni kell, s hogy csatába menni fegyver nélkül esztelenség. A józanság azt jelenti: tisztában vagyunk a veszélyekkel, s ezért megtesszük - a józanság keretein belül - a megfelelő intézkedéseket. A gonosz tüzes nyilai elől páncélba bújhatunk; a körülmények szorításában lehetőségeink pajzsával védjük magunkat, s ha nem megy másképpen, az igazság védelmében kardot is rántunk... Manapság nem karddal vívják meg a csatákat, hanem ésszel! Papírral és ceruzával nehéz, de nem lehetetlen kivívni a győzelmet, de valóban nem könnyű. A média-háború - amikor nem a híreket, hanem a manipulált információt kapjuk - pontosan arról szól, hogy gondolkodnunk kell, hol az igazság... báránybőrbe bújt farkasok mindig is voltak és lesznek! Ellenébe menni a mézes-madzagos politikai ígéreteknek, átlátni a naponta ránk zúduló, érdekkiszolgáló jogi csűr-csavarokon, kitérni az istenített piacgazdaság pörölyütéseitől csak az tud, aki "nem emberekben reménykedik, hanem egyedül Istenben bízik".

Van-e generális megoldás az élet igazságtalanságai, az emberi gonoszkodások kivédésére? Aki korszellem-diktálta életvezetési tanácsokon tájékozódik, annak keserűen meg kell tapasztalnia, hogy az életet nem lehet "egy-kettő-iksz"-es tippelésekre alapozni, a problémák megoldásához kevés csak a jelenléti ív aláírása - sorsunk dinamikusan változó valóságához kell a Fölöttünk Állónak a segítsége, mert ha ez a plusz erő hiányzik, akkor elveszünk, akkor nem tudunk megkapaszkodni a lejtőn, s lassan, de biztosan lecsúszunk a völgybe... Mi tehát a megoldás?

Józan döntés alapján fel kell vennünk a hit és a szeretet páncélját. Szabadságunk erre az egyre van: felvesszük vagy sem. Ha felvesszük ezt a páncélt, akkor védve vagyunk, ha nem, akkor eleve elvesztünk, mert az élet-csaták szabályait nem mi alakítjuk, azok emberemlékezet óta adottak. Aki józanságát még nem veszítette el - vagyis tudja, hogy az Isten Isten, s az ember az (csak) ember -, az felvértezi magát, s Krisztus "jó katonájaként" teszi a dolgát. Aki pedig anyagvilágba-merülten elveszítette józanságát, s Isten kegyelmének horizonton tündöklő Napját nem veszi észre, mert önzése csak az orráig engedi látni, az ne csodálkozzon, ha a nagybetűs ÉLET előbb vagy utóbb, de testestül-lelkestül maga alá gyűri őt...
A beismerés egészségben tart


"Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett." (Zsoltárok 32:3.)



A bűneim beismerése jót tesz az egészségemnek; ezt akármelyik pszichológus megmondja. Jó dolog megtisztítani a lelkiismereted és megkönnyebbülni. A tested nem azért van, hogy magában tartsa. Amikor a bűnt magadban tartod, olyan minta felráznál egy szódás flakont. Robbanni fog előbb-utóbb.

A Zsoltárok 32:3-5-ben azt mondja Dávid: "Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem."

Dávid magában tartotta a bűneit, és ez fizikailag hatással volt a testére. Ha nem beszéled ki magadból a problémáid, bűneid, keserűségeid Istennek, akkor az a testeden fog meglátszódni.

Az orvosok azt mondják, hogy nagyon sokan elhagyhatnák a kórházat ma, ha tudnák, hogyan szabaduljanak meg a bűntől vagy a nehezteléstől, azoktól a dolgoktól, amiket elkövettek mások ellen, vagy mások tettek ellenük.

Beszéljetek róla!

Tölts néhány pillanatot imádsággal ma, és kérd Isten bocsánatát, azokért a dolgokért, amiket mások ellen tettél.

Aztán imádkozz a neheztelésért, keserűségért, amiket magadban tartogatsz az olyan emberekkel szemben, akik bántottak téged. Kérd Istent, hogy segítsen megbocsátani nekik, hogy tovább léphess a jobb egészség felé.

Az Úr közel!


„Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” Máté 7,11 UF

A Biblia azt mondja, hogy Isten egy gondviselő Atya.

Ő könyörületes, szerető, kegyelmes és törődik veled.

Fontos megjegyezni, hogy Jézus amikor kimondta az „atya” szót, az arámi „abba” szót használta. Az „abba” szó az első, amit egy Közép-Keleti gyerek megtanul, mert apát jelent: apa, papa, dada, abba. A gyengédség, közelség, családiasság legvégső kifejezése ez. Ez egy olyan közvetlen szó, amely azt jelenti, hogy semmilyen korlát nincs egy kisgyerek és az apja között.

Tulajdonképpen mit tudunk mi a mennyei Atyánkról, ”Abbáról”? Engedd meg, hogy elmondjak három dolgot:

Először is, Isten soha nem túl foglalt számodra. Amikor imádkozol, Isten sosem mondja, hogy „nem most, majd beszélünk később.” Isten sosem fordul el tőled. Ő minden egyes napon veled van.

Másodjára, Isten tudni akarja a szükségeidet, mert Ő egy közel lévő Atya. A Biblia azt mondja „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” (Máté 7,11 UF) Sajnálattal kell be vallanom, hogy néha önző vagyok és énközpontú, és csak a saját szükségleteimre gondolok. Valóban, szülőként nagyon szeretek adni a gyermekeimnek. Szeretem tudni, hogy mire van szükségük. És akkor mennyivel jobban akarja tudni a szükségleteidet Isten, a mi tökéletes Atyánk.

Harmadszor pedig, Isten átérzi a szenvedéseidet. Ő soha nem túl elfoglalt, meg akarja tudni a szükségleteidet és átérzi a fájdalmaidat. Amikor Istenhez hozod a problémádat, nem azt mondja, hogy „Ó, hagyjuk már, ess már túl rajta/tedd már át magad rajta, mosolyogj egyet, ez egy semmiség, tegyél rá egy sebtapaszt!” Ha egy nagyon nehéz hét áll mögöttünk, Isten megérti azt.

A Biblia azt mondja, hogy „közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti” (Zsolt 37,19 UF) Lehet, hogy sebzett a lelked. Mit tehetsz? Fordulj Istenhez! Isten átérzi a szenvedéseidet. Ő tudni akarja a szükségleteidet. Soha nem túl foglalt számodra. Ő segíteni akar neked! Ő a te mennyei Édesapád!

Beszéljünk róla:

* Isten soha nem túl elfoglalt számodra, te viszont milyen gyakran vagy túl elfoglalt ahhoz, hogy gondoskodó Atyádhoz vidd a fájdalmaidat és aggodalmaidat?
* Mit gondolsz, mennyire érdekli Istent az életed minden apró részlete - a látszólag parányi és lényegtelen dolgok, amelyek lehúznak és elrabolják az örömöd?






Bizonytalanul a következő lépésben, de bizonyossággal az Úrban


"Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kisgyermekek, nem mehettek be a mennyek országába." Máté 18:3 (Magyar Bibliatársulat)

Amikor a legidősebb fiam baseballozni kezdett, még viszonylag fiatal volt és nem volt szokása, hogy az időhöz és a naptárhoz igazítsa az életét. Így hát az sem volt szokatlan, hogy megkérdezzem tőle, "Ma van a meccs? " Hány nap van még addig?"

Jézus mondja, hogy ez a gyermeki természet fontos ahhoz, hogy bejussunk a Menyországba. A fiam nem kérdőjelezi meg, ha valami történni fog. Bizakodó abban, hogy ez be fog következni. De mégis, függ a feleségemtől vagy tőlem, hogy valamelyikünk elmondja neki, hogy ez a valami MIKOR fog megtörténni.

Oswald Chambers mondja Krisztus mindenek felett című könyvében:

"A szellemi élet természete az, hogy bizonyosak vagyunk a bizonytalanságaink közepette is."

Azt mondja, biztosak lehetünk Istenben, akkor is, ha bizonytalanok vagyunk a következő lépésünkben, amit Ő vár tőlünk, hogy megtegyünk. Bizonyosak lehetünk az Isten velünk kapcsolatos tervét illetően, akkor is ha bizonytalanok vagyunk a pontos részletekben. Még ha bizonytalanok vagyunk is, bizakodóak lehetünk Istenben, hogy nem fog kiábrándítani bennünket. (Róma 5:5)

Ez azt is jelenti, hogy el kell engednünk azokat a dolgokat, amikért nem vagyunk felelősek és ne is aggódjunk azokért. Például a fiam biztos lehet abban, hogy el fogok menni vele a meccsére, de nem kell törődnie azzal, hogy mennyi benzinre lesz szükség, sem azzal, hogy melyik úton jutunk el a baseball pályára. Egyszerüen csak élvezheti, hogy gyerek és megélheti a pillanatot, bízva abban, hogy én kézben tartom a részleteket. Ha pedig eljön az indulás ideje, ő is meg fogja tudni.

Ez az a gyermeki hit, amit Jézus ki akar fejleszteni bennünk, ahogyan minden egyes nap növekszünk a bizonyosságban, hogy Ő a megfelelő időben és úton jönni fog hozzánk.


Szelektív memória: középpontban a szép idők

"Köszönöm Istennek a segítséget, amellyel nekem segítettetek." (Fil 1,5a, NCV ford.)
A hála érzésének felfedezése nem automatikus reakció. Nem vagyunk természetünknél fogva hálás emberek, hanem hálátlanok. Mindig valami mást akarunk ahelyett, ami éppen adatott.
A Filippi levélben az ott éppen elinduló gyülekezetnek írt Pál apostol, ahol egy Lídia nevű nő megnyitotta az otthonát másoknak, és aki többekkel együtt köszöntötte a városban Pál apostolt. A filippi gyülekezet Pál missziói útjait is segítette. A Filippi 1,5-ben azt olvassuk: "Köszönöm Istennek a segítséget, amellyel nekem segítettetek."
A helyzet az, hogy Pál nem töltött szép időket Filippiben, sőt az itt induló gyülekezetet volt a legnehezebb megalapítani. Amikor megérkezett a városba és szerette volna elkezdeni a gyülekezet plántálását, megverték, megostorozták, megalázták, hamis vádak alapján letartóztatták és börtönbe is vetették, majd túlélt egy földrengést. Mindezek utána a város vezetői udavriasan megkérték, hogy hagyja el a várost.
Mégis így beszél Pál a hívőkhöz: "Minden alkalommal, amikor rátok gondolok, hálát adok az én Istenemnek." (Fil 1,3 NLT)
Mit csinál itt Pál? A szelektív memória áldásait választja. Filippi nem volt a boldogság városa Pál számára, mert sok üldöztetést és szenvedést kellett elviselnie ebben a városban. De mindezek ellenére nem a fájdalmas emlékek tengerén való hajózást választotta, hanem kifejezte háláját azokért a jó dolgokért, amit érte és vele tettek.
Minél régebben ismersz valakit, annál természetesebb a jelenléte és annál könnyebben látod meg a hibáit, emlékszel a rossz dolgokra a jók helyett.
Még mindig fájdalmas emlékek áradatában élsz? Nem tetted őket még félre és nem tudod élvezni a kapcsolataidat, mert még mindig a múltban ragadtál meg?
Meg kell értened, hogy az emlékek választás kérdései. Hallottam egyszer egy történetet két barátról, akik beszélgettek. Az egyik megkérdezte a másikat: "Nem emlékszel arra, hogy a férjed mit tett a múltkor?" A barátja így válaszolt: "Határozottan emlékszem arra, hogy elfelejtettem."
Az emlékeid válaszhatók. Ha meg akarod tartani a fájdalmas emlékeket, csak hajrá! De ettől nem leszel boldog. Pálnak sok oka lett volna arra, hogy fájdalommal emlékezzen a Filippiben eltöltött időre. Ehelyett azt választotta, hogy hálás lesz azokért az emberekért az életében, és a munkáért, amit Isten végzett el rajta keresztül. Amikor te is hasonlóan cselekszel, Isten meg fogja áldani a kapcsolataidat, melyek messze felül fogják múlni a képzeletedet.

Beszéljetek róla:
  • Miért egyszerűbb néha megtartani a fájdalmas emlékeket, ahelyett, hogy a jókkal helyettesítenénk?
  • Hogyan változtatják meg a jó dolgokra való koncentrálás a jövőtől való elvárásaidat?