2017. március 18., szombat

Légy alázatos, hogy a vitáknak vége legyen


"Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?" Jak.4,1


A legtöbbször, amikor párokkal beszélgetek, a leggyakoribb panasz az, hogy „Egyszerűen nem tudunk kijönni egymással. Olyan sokat veszekszünk. Szeretjük egymást, mégis, akkor miért vannak akkora vitáink egészen jelentéktelen dolgok miatt?” Szülőkkel is szoktam beszélgetni, akik azt mondják: „Folyamatos feszültség van köztem és a gyerekeim között. Nem értem, miért vagyunk ingerültek állandóan.”


Jakab nem kerülgeti a forró kását. Még jóval a modern pszichológia előtt, ő már tisztában volt a konfliktusok okaival. A Jakab 4,1-ben ezt olvashatjuk: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?” Jakab már akkor megmondta, hogy a viszályok legfőbb oka az, hogy a vágyaink ellentétben állnak egymással. A te akaratod ellenkezik az én akaratommal, s a szikrák máris röpködnek.


A Biblia egyértelműen megmondja, hogy három dolog van bennünk, amely a konfliktusainkat okozza: a birtoklási vágy, az élvezet utáni vágy és a büszkeség. Ezek a vágyak alapvetően jogosak, és Isten által adottak, ha nem kerülnek ki az irányítás alól. Viszont, ha mások fölé helyezed őket és ezek a vágyak lesznek a legfontosabbak az életedben, akkor ezáltal konfliktusokat fognak okozni.


Hogy mi a megoldás a vitákra? Az egyik legnehezebb lecke, amit meg kell tanulni: az alázat.


A kegyelem Isten megváltoztató ereje. Mi az, amit magadban megváltoztatnál? Bármi legyen is az, szükséged van a kegyelemre, hogy sikerüljön. Mi az, amit meg szeretnél változtatni a kapcsolataidban, a házasságodban vagy a családodban? Legyen az bármi is, egyedül nem fog menni. Szükséged van a kegyelemre, és csak egy mód van rá, hogy megkapd: meg kell aláznod magad. Isten nem árasztja ki a kegyelmét azokra az emberekre, akik tele vannak büszkeséggel és azt gondolják, hogy „Nekem egyedül is menni fog”. Akkor kapjuk meg a kegyelmet, ha hozzá fordulunk és azt mondjuk, hogy „Uram, szükségem van a segítségedre”.

Így kapsz erőt ahhoz, hogy változtass a dolgokon, amiken szeretnél.


Beszéljünk róla

* Gondolj a legutóbbi vitádra. Fel tudod ismerni, hogy a három vágy közül melyik okozta?
* Mi az az életedben vagy a kapcsolataidban, amin a leginkább szeretnél változtatni? Hiszed, hogy az Úr kegyelme, segít neked abban, hogy sikerüljön?
* Hogyan fognak akár már ma megváltozni a beszélgetéseid vagy a cselekedeteid, hogyha alázattal állsz hozzá a dolgokhoz?

Ne élj együtt többé a bűntudattal, a megbánással vagy a szégyennel!


"Krisztus szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje" (Ef 5,25-26)

Nem kell bűntudattal, megbánással vagy szégyennel élned többé! Túl sok ember ragadt bele emlékei dzsungelébe, és nem jutnak túl rajtuk. Lehet, hogy téged bántottak meg, ezért neheztelsz valakire, de lehet, hogy te bántottál meg valakit, és ezért van bűntudatod.

Isten nem akarja, hogy ezt a nehéz terhet cipeld egy egész életen keresztül. Ő azt akarja, hogy szabad légy! Ez az egyik oka, hogy Isten nekünk adta a Bibliát. Az Igéjét használja arra, hogy kitörölje a bűntudatot.

Emlékszem, évekkel ezelőtt, a prédikációm után, egy asszony jött oda hozzám könnyek között. Elkezdte mesélni élete szomorú történetét, amely tele volt hibákkal és rossz döntésekkel. Össze volt zavarodva és vigasztalhatatlanul sírt. Nem győzte mondani, mennyire bűnösnek érzi magát.

Miután meghallgattam, felolvastam neki János első levelének 1. fejezetéből a 9. verset: "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő, és megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." Isten azt mondja, meg fog mosni, megtisztítja az életed minden szennytől, megbocsát és eltörli a bűneidet.

Aztán a Római levél 8. fejezetéből olvastam fel az 1. verset: "Nincs többé kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak". Ekkor az asszony ezt kérdezte:
- Úgy érti, semmilyen rossz dologért, amit életemben tettem, nem fog megbüntetni Isten?
- Nem, nem fogja!
- Miért?- kérdezte ő.
- Azért, mert Jézus már megfizetett ezekért a dolgokért.
- De mi van azokkal a dolgokkal, amelyeket holnap fogok elkövetni?- kérdezett ismét.
- Jézus már azokért is megfizette az árat!

Isten Igéje lemossa a szennyet, megtisztítja az elménket és megmossa a testünket. Ezáltal minden piszkot, mocskot, hulladékot, szégyent és bűnt eltávolít az életünkből.

A Biblia azt mondja az Efézus 5,25-26-ban: "Krisztus szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje."


Beszéljünk róla:

* Isten megígérte, hogy megbocsátja a bűneidet. Kérted már, hogy bocsásson meg neked?

* Mit gondolsz, hogyan változna meg az életed, ha elfogadnád Isten kegyelmét és megbocsátását, és elengednéd a bűntudatot és a megbánást?

Valóban ingyen van a megváltás?

„Mindenkinek Istennél, kegyelemből kell megigazulnia, ami egy ingyen ajándék. Meg kell szabaduljanak a bűntől Jézus Krisztus által.” (Róma 3,24 NCV fordítás)

Ha 100 embernek feltennéd a kérdést, hogy „Hogyan lehet a mennybe jutni?”, rengeteg különböző választ kapnál. Ezeket a következőképp tudnánk összegezni: meg kell dolgoznunk azért, hogy a mennybe juthassunk. Többek között olyasmit hallanál, hogy „Próbálj meg jó lenni és hozd ki magadból a legjobbat” vagy „Dolgozz keményen azon, hogy erkölcsös ember lehess” vagy „Tegyél több jó dolgot az életben, mint rosszat.” Minden ilyen gondolat a munkán alapszik, nem a kegyelmen.

De az üdvösség egy ajándék, és egy ajándékért nem kell megdolgoznod. Ez ingyen van! Nem érdemelheted ki, nem veheted meg, nem dolgozhatsz meg érte.

Ez a legalapvetőbb különbség a kereszténység és a többi vallás között. A kereszténység az egyetlen vallás, ami a kegyelemre épül. Minden más vallás munkára épül, melyeket egy szóban tudunk összefoglalni: „csináld”. Vannak bizonyos dolgok, amiket meg kell tenned, hogy Isten elfogadjon, hogy elnyerd az üdvösséget, hogy elnyerd a mennyet. Mindig vannak szabályok, előírások, és szertartások – olyan dolgok, amiket meg kell tenni.

Másrészről, ha a kereszténységet egy szóban szeretnéd összefoglalni ez a szó következő lenne: „elvégeztetett”. Jézus Krisztus már kifizette az árat a kereszten. Elvégeztetett!

Egy srác egyszer megkérdezte tőlem, „Rick testvér, mit kellene tennem, hogy üdvözüljek?” Azt mondtam neki, „Elkéstél!” (Ez egy kicsit lesokkolta.) „2000 évet késtél! Ami az üdvösségedhez kell, már elvégeztetett, ezért nem tehetsz semmit érte.”

Jézus Krisztus már megtette. Kifizette az üdvösséged árát a kereszten, és most ingyen ajándékként ajánlja fel neked. Amikor a kereszten függött, ezért mondta azt, hogy „Elvégeztetett.” Nem azt mondta, hogy „vége van”, mert nem volt vége. Most is él. Az elvégeztetett a te megváltásodra vonatkozott. Az a terv, hogy minden ember részére elérhető legyen a kegyelem, elvégeztetett.

A Róma 3,24 ezt mondja: „Mindenkinek Istennél, kegyelemből kell megigazulnia, ami egy ingyen ajándék. Meg kell szabaduljanak a bűntől Jézus Krisztus által.” (NCV fordítás)

Nem a tetteid következményeképp fogsz a mennybe kerülni. Azon keresztül kerülsz a mennybe, amit Jézus Krisztus már megtett érted.

Amikor igazán megérted a kegyelmet, el fogod fogadni, mert ez a legnagyobb ajándék, amit valaha valaki ajánlani tud neked.

Beszéljetek róla

* Mit gondolsz, miért nehéz az embereknek elfogadni egy ingyen ajándékot? Miért dolgoznának meg inkább érte?
* Mit gondolsz, mit vár el Isten tőled azután, hogy elfogadtad a megváltás ajándékát?
* Milyen hatással volt a megváltás szabadsága az életedre?
Csüggedés...

A mai nap imádsága:
Uram! Táplálj igéddel naponta, hogy el ne csüggedjek! Ámen
   

Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is,
a belső emberünk mégis megújul napról napra.
2 Kor 4,16

Minden életkornak megvan a maga tipikus kísértése... Gyaníthatóan a csábítások egyik "kortalan fajtája" a csüggedés. A fiatal azért csügged el, mert nehezen tudja elhinni, megtalálja élete párját; a középkorú azért bicsaklik meg önbizalmában, mert nagyon is jól látja a veszélyeket, hogy amit óriási küzdelemmel elért, azt bármikor elveszítheti; az idős ember pedig azért ereszti búnak a fejét, mert jól tudja, nem kezdheti már újra, de azt meg nem tudja, vajon úgy élte-e az életét, ahogyan kellett volna?

Biztonsággal kijelenthetjük: mindenki ismeri a csüggedést, hiszen "még a legkiválóbbak is elfáradnak, meglankadnak" - ahogyan Ézsaiásnál olvashatjuk. Kikerülni tehát a csüggedést nem tudjuk, mert testben vagyunk, születésünk gyönyörűsége és halálunk szomorúsága közé beszorítva. Hiába az eszelős kapaszkodás a kor tetszetős lózungjaiba,az ígéretes szavakba, a bűn realitása, hogy idővel minden, ami emberi, az megkopik, elfogyatkozik, eltörik vagy elszakad. Pál is megvallja: a külső (azaz a testi) emberünk megromlik... Itt azonban nincs vége a mondatának, így folytatja: a belső emberünk mégis megújul! Annak ellenére(!), hogy a külső megromlik. Ez az evangélium!

Sokan vannak, akik azt gondolják, megfelelő módszerrel átugorható a csüggedés problematikája, s 'borítékolható' a boldogság. "Erősen kell hinned, s akkor meglesz, amit kívánsz!" "Imádkozz érte szüntelen, s akkor az ÚR megadja!" - s lehetne még azokat az érthető, de szánalmas emberi kísérleteket idézni, melyek az Isten direkt befolyásolhatóságát ígérik. Az igazság az, hogy az áldozat nem jön vissza a temetőből, az élet valósága, hogy a fogyatékkal élni kényszerülők sosem lesz olyanok, mint egészséges társaik, s aki önző módon elszalajtotta élete nagy lehetőségeit, az nem tudja visszaforgatni az idő kerekét, hogy újrapróbálja -, de most már másképpen. Kétség nem fér hozzá: nagyon jó lenne, de nem lehet... Itt a földön a hiány hiány marad, csak az örökkévalóságban teljesedik be az, ami itt félbeszakadt, s ott válik egésszé, ami itt széttörött. Isten vigasztaló titka ez is...

A csüggedés mindig a félelemből táplálkozik. Aki egyedül érzi magát, az bizony fél. Természetes ez, hiszen Isten teremtői akarata által a védelmet nyújtó közösségbe rendelt mindnyájunkat. Aki azonban felrúgja a családi szeretetközösség összetartó örök isteni rendjét - legyen az szülő vagy éppen gyermek - az azt az egységet töri szét, amit Isten egyben szeretne látni. Ilyenkor látszólag győzedelmeskedik az egyes ember, úgy néz ki, mintha a helyzetnek mégis ő lenne az ura, az igazság azonban az, hogy aki másokat megsebez, az végül maga vérzik el. Aki tehát a közösséget megtagadja, magát taszítja a magány szakadékába...

Az evangélium üzenete minden korban ugyanaz: van Egy más Valóság is itt a földi létünkben, Akinek a vonzása az elhibázott életeket is jó útra tereli. Ez a megtérés kegyelme... ami nem korrigálja automatikusan a múltat, de békességet ad a léleknek, s erősíti napról napra a jóvátétel készségét.





Kizsákmányolás...

A mai nap imádsága:
URam! Tégy igazságot, s könyörülj rajtunk! Ámen
    

Felebarátodat ne zsákmányold ki.
3 Móz 19,13

Számos formája van a kizsákmányolásnak... Tisztességtelenül alacsony "minimálbér"; az ingyen túlóra; egészség-károsító munkakörnyezet tudatos fenntartása a "költséghatékonyság" jegyében; de jelesül megmutatkozik a másik ember, nép, földrész javainak (nyersanyagok!) öntörvényű elvételében is. A kizsákmányolás élenjáró formája a gyermekmunka, nemkülönben a nők szexuális szolgáltatásokra kényszerítése... A sort lehetne folytatni - vagy talán ezzel kellett volna kezdeni? - tőzsdei-, ill. árfolyam-spekulációkkal, a tisztességtelenül magas banki kamatokkal, de minek is? Hiszen mindenki számára világos mi a méltányos, s mi az, ami nem. Nem?

Ennek ellenére az emberiség fejlődéstörténete a kizsákmányolás fejlődéstörténete is. Míg a rabszolgának biztosították a fedelet, s az enni-innivalót, a mai (bér)rabszolgák maguk teremtik elő a kvártélyra, s önmaguk regenerálódására és reprodukciójára elégséges pénzügyi fedezetet. Az ingyen mobiltelefon, internet és laptop meg leginkább csak arra való, hogy a dolgozó észrevétlenül egybemossa a munkahely és a privát élet közti láthatatlan határt, s ezzel megfossza magát a ritmusváltás lehetőségétől. Így tapasztalja meg a modernkori nyomorúságot a gyermek: otthon vannak a szülei, de számára mégis elérhetetlenek...

Ameddig zakatol az élet nagy masinája, a legtöbben "természetesnek" veszik a természet- és élet-ellenes önkényes szabályokat (elhivén, hogy "the show must go on"), és ezeket fogcsikorgatva is ismételve még önmagunkat is kizsákmányolják. Nem csak a másik, de a saját határaikat sem ismerik. Nem csak a jelen életükkel, de a jövőjükkel is játszanak...

Azonban amikor bekövetkezik az, amivel nem számoltak - a törvényszerű utolsó csepp a pohárban - amikor borul a tál is.. s megáll minden, ami addig pörgött bennük és körülöttük, akkor világlik ki: mi az, ami fontos, s mi az, ami lényegtelen. A korrekció a krízis után igen keserves, olykor ember számára lehetetlen. Egy reménységünk van/lehet, hogy Isten az ő embert védő törvényeiből nem enged, s igazságot szolgáltat a nyomorultnak, mégha a kizsákmányoló azt is hiszi, hogy az ő törvénytelenségei minden törvény felett áll(hat)nak...



Meghallás...

A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem halló füleket, hogy megértsem törvényeidből megtartó kegyelmedet! Ámen

Az én Uram, az ÚR, megnyitotta fülemet.
Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg.
Ézs 50,5

Idestova 33 éve, hogy Édesapám - Isten nyugosztalja - egyfajta kárpótlás gyanánt, s persze örömében is, hogy egyszem fia (a sikeres elméleti vizsgája ellenére) letett vitorlázó-repülő álmairól, megajándékozott egy Tesla B100-as típusú sztereó(!) szalagos magnetofonnal. (Ez annak idején szüleim együttes egyhavi keresetének felelt meg, tehát nem volt olcsó mulatság... ami egyébként még ma is működőképes!) Kollégiumból hazajövet, hétvégeken késő éjszakába nyúlóan vadásztam az URH-sávon a sztereó felvételket vagy vettem hátamra a majd tízkilós "gyönyörűséget" s mentem "magnós-klubba" vagy ismerősökhöz, akik valamilyen külföldi rock-együttes sztereó felvételének boldog birtokosai voltak. Azidőtájt "pártunk és kormányunk" jóvoltából is - egészen mást jelentett a zene. Örülök, hogy valami lecsengő-félét még megélhettem a konzum-zene előtti világból. Hiszen ma már nem az "elvek", az önkifejezés számít, csakis a pénz... Meg is csinálnak érte "mindent", pedig - persze ez a legnehezebb - "csak" zenélniük kellene.

A JóIsten bizonyára nemcsak a térhangzásra, másra is gondolt, amikor két füllel ajándékozott meg minket. Így a készségünk beszédhez képest, kétszeres a hallásra. Azt persze hangsúlyoznunk kell, hogy egészen mást jelent ha valaki nem hall valamit vagy nem hallja meg, esetleg meghallja, de nem vesz róla tudomást. A szavaknak ugyanakkor nemcsak jelentése van, hangsúlyuk/dallamuk, választékos egymásutániságuk is rengeteg információt hordoznak, s akkor még nem is említettük a mindezt alátámasztó test-beszédről. Ha valakire odafigyelünk, akkor testi- és lelki figyelmünkkel a beszélő/gondolatközlő jelenlétét valóságként értékeljük.

Figyelemmel hallgatni nem könnyű dolog! Alátámasztják ezt saját élményeink, unalmas vállalati értekezletek, iskolai órák vagy semmitmondó beszélgetések, melyek többnyire ugyanazon dolgok körül forognak. Még a családban, baráti közösségben is megtapasztalhatjuk, hogy sokkal szívesebben beszélnek az emberek, mint hallgatnak. Pedig, aki hallgat az nemcsak bölcsül, de lehetőséget is kap arra, hogy embertársát megismerje, kapjon belőle olyan tudást, amit a maga életére is vonatkoztatva kamatoztathat.

Füleinket mindenféle haszontalansággal megtömni mi emberek is képesek vagyunk, de igazi tartalommal csakis az Isten képes. Ezért fontos Őreá hallgatnunk akkor, amikor a csöndben titokzatosan megszólal...

Szenvedés...


Imádkozzunk!
Istenem! Te vagy jóságoddal és törvényeiddel együtt az Élet URa! Add, hogy felismerjem szeretet-akaratodat életem minden napján, hogy mindazzal, amit adtál, szentül élhessek! Ámen
    

A Sátán eltávozott az ÚR színe elől, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig. Jób fogott egy cserépdarabot, azzal vakarta magát, és hamuba ült. A felesége ezt mondta neki: "Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg!" De ő így felelt neki: "Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk." Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób a szájával.
Jób 2,7-10

Sátán = a héber stan szóból származik, ami azt jelenti: eltérítő. Személynévként először itt, Jób könyvében szerepel. (Megjegyzés: A kereszténység modern irányzatai szerint nem valóságos személy, hanem a szívünkben lakó gonoszság szimbóluma. A sátán kilétéről a Biblia több helyen is ad tájékoztatást, azonban különféle neveken. Annak azonban, hogy a különféle helyek egyazon személyre, vagy különböző lényekre utalnak-e, meglehetősen változó a megítélése. Ezt súlyosbítja, hogy - az általában 'teológiai prekoncepcióval' - készített fordításokból adódóan a témában igen komoly fogalmi zűrzavar uralkodik... Tény, hogy a Misna és a Talmud legkorábbi bejegyzései azt mutatják, hogy a sátán csak igen kis szerepet játszott a zsidó teológiában. A zsidó vallás később átvette a népszerű közel-keleti - perzsa eredetű - nézeteket a sátánról és nagyobb szerepet tulajdonított neki. Minél később íródott egy rabbinikus mű, annál több említés esik benne a sátánról és az általa megszálltakról.)

Ebben a történetben sincs tehát a sátánnak független hatalma, hiszen Istentől kap fölhatalmazást a próbák végrehajtására. A könyv egyébként az ószövetségi bölcsességirodalom gyönyörű terméke, mely a szenvedés "problematikájára" keresi a választ, bölcsesség-filozófiai iskolák (Bildád, Elifáz, Cófár személyében) szenvedés-magyarázatait felsorolva.

"Báruh hasem!" - kezdi a válaszát a "Hogy vagy kérdésre?" a vallásos zsidó ember, vagyis: "Hála az Örökkévalónak/a Könyörületesnek!" -, s ilyenkor mindig visszakérdeznek: "Hála Istennek jó... vagy, hála Istennek rossz?" Senki nem tudhatja ugyanis előre, hogy egy kisebb rossz nemde egy nagyobbnak az elkerülését jelenti? Tény, hogy - emberi szemmel nézve - két részre oszthatjuk azon rossz dolgokat, amik megtörténnek. Az egyik: embertől független (természetei katasztrófák) a másik rész - s ez a bosszantóbb - az embertől jövő, az ember-okozta rossz. Az előbbin ugyanis nem tudunk változtatni, az utóbbin lehetne, ha akarná az ember...

Jób - s szögezzük le, hogy ilyen ember valójában csak az irodalomban "létezik" - arra a tragédiára, amire a "normális-reakciójú" felesége azt mondja: "Jób, átkozd meg az Istenedet és halj meg!" - Jób csak ezt feleli: "Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk." Valljuk meg, ami Jóbnál az állhatatosságot jelenti, az a ma ember számára egyenlő a közönyösséggel! Hát még ez sem "hatja" meg Jóbot? Miért nem üvöltözik, káromkodik, perlekedik Istennel, világgal, önmagával?!?? Ennyire közömbös a saját sorsával kapcsolatban? Hát neki így is jó meg úgy is jó?...

Nos, nem egészen. Jób története pontosan arra akarja felhívni a figyelmet, hogy Isten az élet URa, s bizony Tőle jön minden, s Hozzá is megy vissza minden élő. Akár tetszik ez az embernek, akár nem! Az Élet ugyanis szentség - még ha oly szentségtelenül is bánik vele az ember, pusztítva önmagát és környezetét is -, s amit kapunk benne az áldás. Áldás, mert megtapasztaljuk általuk az élet értékét. Az élet ugyanis felbecsülhetetlenül "drága": egyszeri, soha meg nem ismétlődő...

Vannak, akik abban hisznek, hogy egy másik (földi!) életben reinkarnálódnak, s ott majd jobb lesz... Nem akarom megszólni az ilyen embereket, hiszen mindenkinek a magánügye, hogy mit hisz, de attól, hogy majd az jobb lesz, ezt a mostani elrontottat nem javítja ki! Amit az ember egyszer elrontott az idő vonalán, az örökre el van rontva... Így vádolnak majd hitünk szerint a végső számadáskor nem az Isten angyalai, hanem cselekedeteink, nemkülönben saját lelkiismeretünk! Talán ha ezt komolyan vennénk, akkor már itt és most megváltozna az életünk, s szebb, tartalmasabb, kiteljesítőbb, istenesebb, azaz szentebb lenne...
Állíts fel határokat!


„…Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő…” (Ézsaiás 50:7)
Ha szükségeink kielégítését bárki másnál és nem Istennél keressük, csalódásnak tesszük ki magunkat. A kapcsolatok akkor működnek legjobban, ha már a legelején felállítod a határokat és a költségvetést. Kérdezd meg: „Mennyire tartozik ez a személy az életemhez? Mennyit vagyok hajlandó belé fektetni?” Az élet túl rövid ahhoz, hogy folyton félreértéseket kelljen helyreigazítani, bántásokat és sértett önérzetet kelljen kezelni. Ha bölcs vagy, elkerülöd az olyan kapcsolatokat, amelyek leszívnak, míg végül ezt kérdezed: „Hogy keveredtem ebbe?”. Ha valakit csak olyan áron tudsz boldoggá tenni, hogy ezzel megrövidíted Isten életedre vonatkozó terveit és elveszted az örömödet, akkor túllépted a költségvetési keretet. Ha valakinek túl sok telefonhívásra, vacsorameghívásra vagy a figyelem más formáira van szüksége, itt az ideje határt szabni. Csak adott mennyiségű időd és energiád van. A jó sáfárság megköveteli, hogy azon a területen fektess be az életedbe, ahol ez a legnagyobb hasznot hozza. Ha a „túlságosan rászoruló” emberek többet követelnek, mint amennyit képes, illetve amennyit köteles vagy megadni, akkor a következő két dolog közül az egyiket meg kell tenned. Először: tárgyald újra a dolgot! Magadat csődbe dönteni ahhoz, hogy ők jól érezzék magukat, lehet, hogy nemes tettnek tűnik, de nem az. A kiszipolyozott emberek végül az élet minden területén csődöt vallanak, az idegösszeomlástól a házasságtörő kapcsolatokig, mert elpazarolták lelki energiáikat. Ezen a ponton az imádságra, egy jó tanácsadóra és kemény szeretetre van szükség. Másodszor: néha el kell menned! Ézsaiás azt írja: „Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent” (Ézsaiás 50:7). Határozd el magadban, hogy nem hagyod, hogy bárki is az utadba álljon, amikor azt kell tenned, amire Isten elhívott. Elsősorban Isten tetszését kell keresned, nem az emberekét.

Győzni a sátán elleni harcban

„Legyetek józanok, vigyázzatok…” (1Péter 5:8)
Amikor különböző nemzetek véget akarnak vetni egy fegyveres konfliktusnak, a vezetőik békeszerződést írnak alá, ami lehetővé teszi népeik között a békés kapcsolat helyreállását. Krisztus halála és feltámadása által legyőzte a sátánt, aztán pedig győztesen „…felment a magasságba, foglyokat vitt magával…” (Efezus 4:8). A mennyben diadalmas győztesként fogadták, de itt a földön semmilyen szerződést nem írt alá az ördög Isten népével. Még ma is célpontok vagyunk. Ő továbbra is az a tolvaj és gyilkos, aki „azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson” (János 10:10). Ma is „mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1Péter 5:8). Krisztus kereszten szerzett győzelme azonban lehetővé teszi, hogy naponta le tudd győzni a sátánt. Az ellene vívott harc nem az elme vagy az izmok erején múlik, ez szellemi harc, amit csak úgy nyerhetünk meg, ha Isten haditervét követjük. A következő néhány napban nézzük meg ennek a haditervnek a részleteit: „Legyetek józanok, vigyázzatok…” (1Péter 5:8).
A józanság önuralom-gyakorlást kíván; azt jelenti, hogy uralkodunk érzelmeinken, gondolatainkon, szavainkon, döntéseinken és tetteinken. Felelősséget kell vállalnunk saját életünkért, nem engedhetjük meg, hogy emberek, körülmények vagy az ördög kicsavarja kezünkből a kormányt, jogtalanul felhatalmazást szerezve átvegye kezünkből az irányítást. Vigyázni azt jelenti: riadókészültségben lenni; tudatában gyengeségeinknek és a sátán cselszövéseinek. Nem engedheted meg magadnak, hogy sodródj az árral vagy robotpilótára kapcsolj. Készültségben lenni azt jelenti, hogy kifürkészed és leleplezed a sátán stratégiáját, így képes leszel idejében megállítani.




„Engedelmeskedjetek azért az Istennek…” (Jakab 4:7)
A józanság és készenlét (ld. 1Péter 5:8) segít, hogy győzzünk a harcban a sátán taktikáival szemben, a következő lépés azonban létfontosságú. A haditudomány egyik része a harci magatartási szabályok vagy művelet-végrehajtási szabályok. Ha többnyire inkább veszítesz, semmint győzöl, akkor valószínűleg figyelmen kívül hagytad ezt az életbevágóan fontos szabályt: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek…” (Jakab 4:7). A megváltással nem valami vallásos elit klubjába kerülsz be, hanem besoroznak az Úr hadseregébe. Ez a háború nem csupán rólad szól – hanem Királyodról, az ő uralmáról és hatalmáról, és mindazokról, akik elismerik joghatóságát. Az ő országának erejét és tekintélyét csak a király adhatja meg alattvalóinak. Ahhoz, hogy győzni tudj ebben a csatában, el kell ismerned Jézust királyodnak, és engedelmeskedned kell neki.
A római százados, aki találkozott Krisztussal, megértette ezt. „Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön…” (Lukács 7:8). Ő felismerte, hogy Jézusnak a katonai alá- és fölérendeltségi viszonyhoz hasonló hatalma van. Ha alárendeled magad Jézus parancsainak, az erőt ad, hogy sikerrel álld meg helyed a sátán elleni harcban. Ne rohanj ész nélkül a csatába! Inkább ismerd el Krisztus hatalmát, és rendeld alá magad, mert az engedelmes élet a győzelmes élet. A kísértés pillanatában ragadd meg a lehetőséget, és add meg magad Jézusnak, a királyok királyának, aki ezt mondta: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Máté 28:18). Az ő parancsnoksága alatt rájössz, hogy a sátán feletti győzelem csak egy módon érhető el: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura” (Zakariás 4:6).


„…álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4:7)
Ha önuralmat gyakorolsz, készenlétben vagy és alárendelted magad Istennek, a következő lépésed ez legyen: „álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” Ha Jézus a szövetségesed, az ő ereje és hatalma áll mögötted, és minden forrása rendelkezésedre áll. Így, ha valamit cselekszel vagy mondasz, az nem csupán a te tetted vagy szavad, hanem az ő képviseletében végzett cselekedet, az ő nevében kimondott szó.
Gondold végig így: ha a rendőr leállít gyorshajtás miatt, a törvény egész ereje mögötte áll. Ha nem vagy hajlandó megállni, akkor az egész helyi rendőrség üldözni fog, aztán országosan is körözni fognak, és ha elkapnak, a rendőrség átad a bíróságnak, te pedig fejedre vonod a törvény teljes hatalmát. Amíg a rendőr feladatával összhangban cselekszik, és alárendeli magát parancsnokainak, addig amit mond, és amit tesz, a törvény nevében és teljes hatalmával teszi. Érted a lényeget? Isten országában az alárendelt élet képviseli a királyt. Ha tehát az ő akaratával összhangban beszélsz vagy cselekszel, akkor ő maga szól vagy cselekszik rajtad keresztül. Ezt a parancsnoki rangsort a sátán sem tudja megtörni, és nem is tud ellenszegülni a parancsnak. „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek” (Lukács 10:19). Ha alárendeled magad Istennek, akkor ellen tudsz állni az ördögnek, ahogyan Jézus is megtette, amikor ezt mondta: „»Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!« Ekkor elhagyta őt az ördög…” (Máté 4:10-11). Ha te kimondod ugyanezt, előled is el fog futni (ld. Jakab 4:7).



„Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok…” (Jakab 4:8)
Az „álljatok ellen az ördögnek” kötelező érvényű parancs, de ezzel még nincs vége a harcnak. A záróakkord ez: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8). A sátán célja, hogy éket verjen közéd és Isten közé. Hogyan tudod ebben megakadályozni? Úgy, hogy csökkented a távolságot Isten és önmagad között! Figyelj meg három dolgot:

1) Az Istentől való eltávolodás öntudatlanul történik. Az ember túlságosan elfoglalttá válik, maga körül forog, vagy túl sok mindent vállal magára. Észre sem veszed, és imaéleted csupán az étkezések előtti fohászra korlátozódik, bibliaolvasásod a vasárnapi alapigére, dicsőítésed az istentiszteleti közös énekekre. „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk” (Zsidók 2:1). Az eltávolodás nem hirtelen történés, hanem lassú elsodródás. 2) Az Istentől való eltávolodás veszélyes. A sátán célja, hogy elválasszon Istentől és áldásaitól. Mint ahogy az a katona is könnyű célponttá válik, aki ellenséges területen el van vágva csapataitól. A Biblia azt mondja „Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki” (Prédikátor 4:10). 3) Az Istentől való eltávolodás döntés kérdése. Ezt azonban mindig az ember választja, sosem Isten! Ő azt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5). Ő minden körülmények között hűséges marad. „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg… Ne félj, mert én veled vagyok!...” (Ézsaiás 43:2-5). Isten része az, hogy: „…ő közeledni fog hozzátok”. Ha csak egyetlen lépést teszel felé, ő máris áthidalja a szakadékot, magához ölel, biztonságba helyez és képessé tesz, „…hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben” (Efezus 6:11).



„…Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök…” (Jakab 4:8)
Jakab ezt írja: „Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök” (Jakab 4:8). Abban a pillanatban, amikor közel jössz Istenhez, rádöbbensz, milyen állapotban vagy. Figyeld meg, Isten nem azt követeli, hogy tisztulj meg, mielőtt ő közeledne hozzád! Emberi igyekezetünk saját magunk megjavítására nem használ. Miért? Mert Isten kegyelme az egyetlen, amin keresztül ő kapcsolódni tud hozzánk (ld. Efezus 2:8-9). Isten nem azért mutat rá az életedben arra a területre, ahol kudarcot vallottál, hogy elítéljen, hanem azért, hogy megtisztítson. Tudja, hogy a nem tiszta kezek lehetőséget adnak a sátánnak arra, hogy vádolhasson, ezért mondja, hogy tisztítsd meg a kezed, így az ördögnek nem lesz mibe kapaszkodnia. „Talpalatnyi helyet se adjatok az ördögnek, ahol megvethetné a lábát” (Efezus 4:27 NIV). Ha megvallottad bűneidet és megtisztultál, bátran szembenézhetsz a sátánnal, és mondhatod: „Itt nincs számodra hely, egy négyzetcentiméternyi sem!”
Jakab így folytatja: „…szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek” (Jakab 4:8). A szívünk olyan, mint a számítógép merevlemeze, itt tároljuk a dolgokat. „Mert szívvel hiszünk…” (Róma 10:10). A szívünk „teremti meg” és tárolja meggyőződéseinket, azt, hogy miben hiszünk, legyen az a hit akár építő, akár romboló. Amint kialakul bennünk egy felfogás, elkezdünk a szerint élni. Ha ez kétlelkűséggel társul, akkor bár tudod, mi rossz, mégis azt hiszed, hogy meg tudod úszni. Hogyan tudnál győzni az ellenség fölött, ha szíved tele van tévhitekkel és kétlelkűséggel? Gondolod, hogy csak lapozol egyet, és minden megoldódik? Nem. Térdre kell borulnod Isten előtt, és kérned kell: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! (Zsoltárok 51:12). Ha így imádkozol, Isten megtisztít, erővel ruház fel és győzedelmes életre segít.




Légy szabad a hallgatásra


„…száját nem nyitotta meg…” (Ézsaiás 53:7 Károli)

Néha bölcsebb várni, és ezt mondani: „Erre most nem tudok válaszolni, de gondolkodni fogok rajta, imádkozom érte, és majd még visszatérünk rá.” Előfordul, hogy visszaüt az, ha mindenáron meg akarsz menteni valakit, vagy jó benyomást akarsz tenni másokra, és jó pontokat szerezni náluk. A Biblia azt mondja: „Az okos ember nem fitogtatja tudását, az esztelen pedig kérkedik bolondságával” (Példabeszédek 12:23). Engedd, hogy a bölcsesség határozza meg a válaszodat, és ne az egód!

Amikor az emberek alig várják, hogy választ kapjanak, akkor mindenáron rá akarnak venni, hogy nyilatkozz, még mielőtt minden tényt megismertél volna, vagy időt fordíthattál volna arra, hogy imádkozz és átgondold a helyzetet. Ha kéred Istent, akkor Ő meg fogja mondani, hogy mit mondj, és mikor mondd. Azt ígérte: „Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be…” (Ézsaiás 51:16). Az éned azt mondja: „Ne csak állj ott, mondj valamit!” A bölcsesség azt mondja: „Ne csak mondj valamit, állj is ott!” Csendben kérj rálátást Istentől. Az egyetlen igazi meglátás, amit Ő ad, egyhamar helyre teheti a dolgokat. Nem szabadna, hogy valaki másnak a tudási igénye határozza meg a te szólási igényedet.

Amikor Jézust elfogták, azt mondta: „Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?” (Máté 26:53). De a Biblia azt mondja: „száját nem nyitotta meg”. Amikor Pilátus elé vitték, Jézus csak állt ott, és nem mondott semmit. Azért, mert nem ő került ítélőszék elé, hanem Pilátus. Jézus ismerte a sorsát, és ami a legfontosabb: ismerte Atyját, mert bensőséges kapcsolata volt vele. És ha te ismered Istent, akkor bármivel bátran szembe tudsz nézni, és szabad tudsz lenni a hallgatásra. Milyen csodálatos ezt megélni!