2017. február 23., csütörtök

INDULJ EL HITBEN, ÉS TEDD MEG!

„…hitben járunk, nem látásban.” (2Korinthus 5:7)

Nem arról van szó, hogy ne tudnád, csak éppen folyton elfelejted, és emlékeztetni kell rá: Isten fel tud használni! Igen, ugyanaz az Isten, aki Mózesen, Eszteren, Debórán és Pálon keresztül munkálkodott, ma is munkálkodik olyan gyarló embereken keresztül is, mint te vagy. Győzelmet tud adni a vereség helyett, és a múlt év megaláztatásait az idei évben ünneppé tudja tenni. Egyvalami közös volt mindenkiben, akik a Bibliában nagy dolgokat értek el: mind csak átlagemberek voltak, akik vállalták annak kockázatát, hogy engedelmeskednek Istennek, hittek neki, és így csodálatos dolgokat vittek véghez.
El tudod képzelni, milyen lehet Mózes cipőjében járni? Isten felhasználta őt, hogy kettéválassza a Vörös-tengert, eltörölje az egyiptomi hadsereget, átadja a Tízparancsolatot a Sínai-hegyen, és milliónyi izraelitát tápláljon minden áldott nap a pusztában. Hogy éreznéd magad, ha ilyen ember nyomdokába kellene lépned? Ez a gondolat nyilván mélyen megrendítette Józsuét. Isten azonban megnyugtatta őt: „Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam” (Józsué 1:5). Amint meghallotta ezeket a szavakat, meglett a szükséges biztonságérzete ahhoz, hogy ott tudja folytatni, ahol Mózes abbahagyta. A Biblia azt mondja: „hitben járunk, nem látásban.” Az ördögöt nem zavarja, ha a hitről beszélsz, amíg nem teszel lépéseket is a hitben. Tehát bízz Istenben! Ha mond valamit, annak mindig jó oka van. Ha azt mondja, hogy tégy meg valamit, erőt is fog adni hozzá, és biztosítja a szükséges forrásokat is. Mit parancsol ma neked? Indulj el hitben, és tedd meg!

Isten gondoskodni fog rólad

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Péter 5:7)
Gondolj azokra a dolgokra, amik miatt tavaly aggódtál, vagy mondjuk, amik miatt a múlt héten. Mennyi történt meg közülük? A statisztikák azt mutatják, hogy legfeljebb 10%. És segített vagy rontott valamit az aggódásod? És vajon mekkora volt a fizikai és érzelmi megterhelés, amit az aggodalom okozott? Dr. Charles Mayo, a híres Mayo Klinika alapítója mondta: „Az aggodalom károsan hat a vérkeringésre, a szívre, a mirigyekre, az egész idegrendszerre. Teljesen aláássa az egészséget. Sosem láttam olyan embert, aki a túl sok munkába halt volna bele, de sok olyat, aki az aggodalomba.” Mikor nézel szembe a ténnyel, hogy túl sokat aggódsz, és mikor teszel ellene valamit? „Mit tehetnék?” – kérdezed. A Biblia azt mondja: „Minden gondotokat őreá [Istenre] vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5:7). Ha minden napodat odaszánod Istennek, azzal rábízod magad, bízva benne, hogy előtted jár, és javadat munkálja. Csak így lehet élni!
Az aggodalom nem működik. Olyan, mint egy hintaszék: mozgásban tart ugyan, de nem jutsz vele sehová! Az élet túl nagy ahhoz, hogy egyedül tudjuk kezelni. Amikor tehát az aggodalom lecsap, hogy prédául ejtse gondolataidat, támadj rá Isten ígéreteivel! Rajta, vidd félelmeidet Isten elé, és figyeld meg, hogyan zsugorodnak össze és halnak meg! „és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:7). Müller György* mondta: „Az aggodalom kezdete a hit vége, az igazi hit kezdete az aggodalom vége.” * George Fredrick Müller (1805-1898); az „árvák atyja” néven ismert prédikátor és misszionárius. Németországból származott, de fiatalon Angliába ment dolgozni, majd missziós munkát kezdett, Bristolban keresztyén árvaházakat és iskolákat alapított. 1882-ben Magyarországon is járt missziós úton, munkássága és könyvei révén hazánkban Müller Györgyként ismerik.


Mit tenne Jézus?

„…szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (János 15:12)
Panaszkodsz, mert valaki csalódást okozott? Strigulázod az ajándékokat, számon tartod, hogy felhívott-e, és megjegyzed, hogy ki fizette a számlát? Feldúlt vagy, mert úgy érzed, többet adtál, mint amennyit kaptál?
Jézus mindezt átélte – sőt, még ennél többet is. Legközelebbi barátai cserbenhagyták. Akiket elhívott, és akikre számított, gyakran megbízhatatlannak és éretlennek bizonyultak. Lassan és nehezen tanultak. Egyikük kételkedett benne, egy másik megtagadta, sőt volt, aki még el is árulta. Ő azonban megbocsátott nekik, és mégis szerette őket: „…szerette övéit… szerette őket mindvégig” (János 13:1). Jézus szerette a barátait, nem azért, mert méltók voltak szeretetére, hanem azért, mert szeretete méltóvá tette őket. A szeretet így működik! J. I. Packer írja Igaz Istenismeret című könyvében: „Mérhetetlen megkönnyebbülés tudni azt, hogy Isten illúziók nélkül szeret: a legrosszabbat is előre tudja rólam, nem érheti utólagos meglepetés, nem csalódhat bennem úgy, ahogy én magam oly sokszor csalódom magamban – áldani akar, s ettől semmi sem tántoríthatja el. Minden bizonnyal alázatosságra int a gondolat, hogy Isten minden görbe utamat látja, amit embertársaim – szerencsére! – nem, s több romlottságot lát bennem, mint én magam – noha az is épp elég! […] mégis azt akarja, hogy a barátja legyek, s Fiát halálra adta értem, hogy ez lehetővé váljék”*.
Tehát mielőtt haragodban kitörnél, emlékezz Isten kegyelmére! Legyen példaképed Isten Fia, és kérdezd meg magadtól: „Hogyan kezelné Jézus ezt a helyzetet?” * J. I. Packer: Igaz Istenismeret, Harmat Kiadó 1994. 39. o.





NEM SZERETSZ VÁRAKOZNI:

„Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet... " (Jakab 1:4)

Larry Moyer mondja el egy börtönőr történetét, aki megkérdezte a siralomházban az egyik elítélttől, hogy mit kér az utolsó étkezésére. Az elítélt így válaszolt: „egy nagy görögdinnyét". A börtönőr így szólt: „Ne vicceljen! December van, a görögdinnyét még el sem ültették, nemhogy leszüretelték volna!" A rab így válaszolt: „Nem baj, szívesen várok". Nos, íme a kérdés: te szeretsz várni? Hogy viselkedsz, amikor a dolgok nem olyan gyorsan történnek, mint ahogy te szeretnéd? Nagylelkűen vagy nem éppen nagylelkűen? Egy ismert lelkész írta: „Éppen egy boltban voltam, és egy nagyon las­san haladó sorban álltam már régóta, hogy megvegyek egy apróságot. Az előttem állók mind rengeteg mindent vásároltak. Ráadásul az eladó nem vett észre, és valaki mást szolgált ki előttem. Amikor végre rám került a sor, az eladó rám nézett, és így szólt: "Köszönöm a türelmét. Ön az, akinek gondolom... az a prédikátor a tévében? Abban a pillanatban felismertem, amikor belépett. Rögtön tudtam, hogy ön az.« Azt gondol­tam magamban: »Mi lett volna, ha dühös lettem volna, vagy zúgolódtam volna azért, mert nem a megfelelő sorrendben szolgáltak ki?« A türelmetlen viselkedés károsan hat tanúságtételünkre." Ha Isten szemén keresztül nézed az élet zavaró körülményeit, ez megváltoztatja hozzáállásodat és érzéseidet olyan helyzetekben, melyek próbára teszik türelmedet. Elkezded barátoknak látni őket, és nem ellenségeknek. Felismered, hogy Isten azért engedte meg őket, hogy segítsenek neked éretté válni. Tehát: „...Engedd... hogy a türelem elvégezze benned teljes munkáját, hogy így... tökéletesen [hibátlanul] felkészült lehess, akinek nincs semmiben hiánya" (Jakab 1:4 TM).

Vezetők csapdái


„A szorgalmasak uralkodni fognak…” (Példabeszédek 12:24)

Ha vezető vagy, igyekezz elkerülni ezeket a kelepcéket:

1) Vezetés helyett aprólékos irányítás. Az emberek irányításához a legkisebb részletekre is odafigyelő szem kell, míg a vezetéshez a látás megosztása, célok kitűzése és a motiválás. Tisztában kell lenned a különbséggel! Amikor vezetés helyett mindent kézben akarsz tartani, a munkamorál zuhanni fog, mert az embereknek világos célok kellenek, és szabadság arra, hogy kitalálják, hogyan érhetik el azokat. Ne válaszd a mikromenedzselést; ezáltal a körülötted lévők és az alárendeltjeid nem fogják magukénak érezni a munkát, pedig arra szükség van a jó csapatdinamikához és a problémamegoldáshoz. Eisenhower elnök egyszer ezt mondta: „Húzd meg a zsinórt, és követni fog, ahová csak akarod. Nyomd, és sehová sem fog menni.”

2) A személyhez kötődő lojalitás összekeverése a csapatépítéssel. Jó, ha szoros munkakapcsolatban vagy bizonyos kulcsszemélyekkel, de az is fontos, hogy az emberek egymáshoz is kötődjenek (ld. Róma 12:5). Tégy meg mindent azért, hogy mindenki bekerüljön a csapatba, érezze, hogy értékelik, és megtanulja, hogyan tud együttműködni másokkal.

3) Félelem új dolgok kipróbálásától. Ha új területeken tesszük próbára az embereket, ez azt is jelenti, hogy hibázni fognak. Ha a megszokott dolgokhoz láncolod őket, az biztonságot nyújthat nekik (és neked), de ennek az ára az, hogy a motiváció szelét kifogod a vitorlájukból. Vezetőnek lenni azt jelenti, hogy vállalod mások tévedésének a kockázatát, és összeharapod a szád, miközben hagyod, hogy „kitotyogjanak” az ismeretlenbe. Mint az a szülő, aki intenzívebben imádkozik, amikor tinédzser gyermeke először viszi el a családi autót, hogy vezessen egyet, el kell fogadnod, hogy bizonyos kihívások, amelyek téged megrémítenek, másokat felszabadítanak. Salamon azt mondta: „Dolgozz keményen, és legyél vezetővé”. Ez felvet egy kérdést. Ha te másokat vezetsz, téged ki vezet? A vezetés legjobb módja, ha Istent követed, és engedelmeskedsz Igéjének!
Élet...

A mai nap imádsága:
URam! Csodáiddal taníts, hogy élhessünk Általad! Ámen

   
Jézus mondja: "S ha csak egy pohár friss vizet ad is valaki egynek, akár a legkisebbnek is azért, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el jutalma."
Mt 10,42

Csak egy pohár víz? Ez annyira nagy dolog lenne?... A Mester szerint igen. Ha jól belegondolunk, akkor ez az egyszerű cselekedet túlmutat(hat) önmagán. A víz ugyanis nemcsak napi létszükséglet, de az élet ősi, egyetemes szimbóluma is. Iskolában korán megtanultuk, hogy a nagy civilizációk, a ma is ámulatba ejtő kultúrák folyóvizek mellett jöttek létre: Nílus, Tigris-Eufrátesz köze...

A pohár víz adásának jelentéktelennek tűnő aktusa itt komoly üzenettel bír. Azt jelenti, hogy aki egy pohár vizet is megoszt embertársával, az életét osztja meg! Mai, élvezeti "Coca-Cola-társadalmunk"-ban még mindig nem alapelv a pohár víz megosztásáig terjedő igazságosság. Keményem fizetni kell azért is, ami ingyen járna! Ahogyan a madárkák és őzikék nem fizetnek a patak vizéért, ugyanígy az embernek is ingyen járna az, amit ingyen ad a JóIsten... A világ vízhálózatának több mint 80%-a(!) magánkézben van, tehát nem állami felügyelet alatt áll; és nincs is 1,5 milliárd(!) embernek egészséges ivóvize... Ugyanígy, amikor pénzhiányra hivatkoznak oktatásban, egészségügyben, szociális ellátásban - nemkülönben közbiztonság területén -, akkor nemcsak a jelenünket szűkítik, de a jövőt is (meg)lopják, hiszen gyermekeink, leendő unokáink életminőségét korlátozzák!

Amíg az ember nem jut el addig a pohárvízegyszerűségű-felismerésig, hogy a víz mindenkié, a Föld mélyében rejtőző ásványanyag-kincsek minden ember tulajdona - nem csak egyes kiváltságosoké -, amíg nem válik nyilvánvalóvá, hogy a napfény, a Föld nemcsak az emberé, hanem minden élőé is, addig hamis ideológiákkal képesek leszünk egymást elpusztítani. Majd ha az a szeretet buzgólkodik a tanítványokban is, mint a Mesterben, akkor talán utolérjük erkölcsös életben, döntéseink moralitásában azt a színvonalat, amit mai tudományos technikai színvonal elvárna. Eladdig azonban, amíg a csúcstechnológiát arra használjuk, hogy minél pontosabban, s gyorsabban öljük meg vele felebarátunkat, semmit nem értünk Istenből, s csak teremtményi múlandóságunk erejét istenítjük...

Egy pohár víz, amiben benne van az egész élet... Milyen szomorú, hogy miközben szomjazzuk az életet, a halállal, önpusztító dolgainkkal elégítjük meg magunkat. A hívő ember hivalkodás nélküli élete azonban arról szól, hogy naponta visszatér a Forráshoz, éltető megújító Krisztusához, hogy ezáltal életet nyerjen, s osszon meg...



Előítéleteink...

A mai nap imádsága:
Istenem! Uram, segíts hogy mindenkiben meglássam a jót, s másoknak példát adva magamat is arra ösztönözzem, hogy ne a látszat szerint ítéljek! Ámen

   

Ne ítéljetek a látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet.
Jn 7,24

"Az első benyomásnak sosincs második esélye."- tartja az egyik német szólás. Nincs ember, aki ne a jobbik, a szebbik oldalát akarná mutatni olyan találkozásokban, amelyek számára nagyon fontosak. Különösen is látványos ez a tinédzsereknél, gyakorló szülők tudnának érdekes történeteket mesélni. Akarjuk vagy nem, életünket átszövik az előítéletek. Ezek nagy része alaptalan, de egy részük pedig éppen azért ivódott belénk, hogy megvédjenek minket a kellemetlen következményektől.

Az igaz, hogy látszat szerint ítélni nem helyes, de a külső (a látszat) a belső visszatükröződése is. "Nem a ruha teszi az embert" - mégis sokan ennek alapján sorolják be embertársaikat. Ugyanakkor, a "Mondj egy mondatot, s megmondom ki vagy!" - igazsága is nyilvánvaló, sokan mégsem jutnak el a dialógusig, mert vélik tudni a valóságot. A valóság azonban mindig "több lábon" áll. Világok kavarognak akár egy emberen belül is, s hogy éppen melyik van felszínen, az alapján nem lehet ítélkezni.

A reális helyzet felméréshez időre van szükség, mellyel a ma embere igen nehezen tud bánni. Mondhatnók: nem az ember alakítja az idejét, hanem az idő formálja az embert. Időt lehet spórolni, de ez nem mindig megfelelő megoldás. A dolgok előállásához idő szükségeltetik, s minél értékesebb valami, annál több időre van szükség annak létrejöttéhez... Hogyan szabadulhat meg az ember ebből a kutyaszorító helyzetből?

Csak úgy, ha idejét Annak a kezéből veszi, Aki az egész világ URa. Ha nem aggódunk fölösleges dolgokért, mert jól tudjuk hogy azok alakulása nem a mi kezünkben van, akkor nem szorongunk, hanem felszabadultan éljük napjainkat. Ha ebben a szeretet-szabadságban telik időnk, akkor döntéseink egészen közel kerülnek a végső igazsághoz, mely nem eltipor, hanem segítően felemel. Ilyenkor nem próbálunk mások lenni, mint amik vagyunk, hanem engedjük, hogy olyanokká váljunk, amilyennek Isten is megálmodott minket....


Imáink...

A mai nap imádsága:
Uram! Néha nehezemre esik a szó, kérlek segíts meg! Nyisd meg ajkamat, járd át lelkemet, hogy Benned megnyugodva, örömmel szolgálhassalak! Ámen

   

Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: "Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait." Ő pedig ezt mondta nekik: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe."
Lk 11,1-4

Vannak pillanatok, amikor nehezen szakad fel belőlünk az imádságos sóhaj. Hétköznapi gondjaink, melyek árnyéka lelkünkre vetül, kihívások szorítása, melyek fojtogatják bennünk helyes önértékelésünket, vágyaink/kívánságaink beteljesülésének esélyromlása vagy egyszerűen csak a hiányzó erő munkánk elvégzéshez - mind gátolja a szó formálódását ajkunkon. Ilyenkor érezzük igazán a Miatyánk jóságát/fontosságát, mert ebben a kérés-fonatban minden benne van, ami megnyugtathatja lelkünket.

Ha Isten dicsősége csillog a tudatunkban, akkor mi magunk is szentülünk, s életünket istenesebben éljük. Nem is tudjuk hogyan, csak tapasztaljuk, hogy Isten országa "történik" közöttünk. Szavainkban és mosolyainkban, biztatásainkban és hallgatásunkban közeledik felénk az Isten... Mindennapi kenyerünk megléte, megszokott egzisztenciánk fenntarthatósága sem okoz aggodalmaskodást - jóllehet a médiából zsákszámra áradnak a reménytelenség szótüskéi. S ami a legnagyobb gondunk mindnyájunknak: a múltunk, azaz a mulasztásaink, a vétkeink, a jelent-gyötrő régvolt-bűnök deformáló erejével való küszködés - , Isten bocsánatában békességet lelhetünk.

A kísértés madara holnap és holnap után is elszáll majd fejünk felett - efelől ne legyen kétségünk. Amíg élünk, eladdig támadásnak vagyunk kitéve. A világban számtalan erő munkálkodik, melyek megzavarhatják gondolatainkat, ítélőképességünket, s feléleszthetik bennünk egyik pillanatról a másikra az önigazság tüzét.

Naponta Isten oltalmába ajánlani testünket lelkünket, egész életünket nem a jövőtől való aggodalomnak, hanem hitünk megvallásának bizonyétéka, hogy "jó nekünk itt lennünk" az Isten boldogító közelségében...


Isten...

A mai nap imádsága:
URam! Mindenben kereslek, Te pedig ott vagy mindenhol... Testem minden sejtjét átöleled, s szereteted tartja egyben a világmindenség összes atomját, kegyelmed erejéből létezünk. Add, hogy mindig felismerjük jóságodat, s hálásak legyünk gondviselésedért! Ámen
  

De vajon lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem!
1 Kir 8,27

Ez a mondat Salamon király ún. templomszentelési imájából való. A benne megfogalmazott kérdés szinte minden ember kérdése: "Lakhatik-e Isten a földön?" - általánosabban megfogalmazva: "Hol van az Isten?" A híres csodarabbi, Balsem Tov kocsisa kérdezte egyszer: "Rabbi, adok neked egy rúbelt, ha megmondod nekem, hol van az Isten?" A bölcs öreg csak ennyit válaszolt rá mosolyogva: "Én meg fiam adok Neked kettőt, ha megmondod hol nincs ott az Isten?"

Érdekes módon még a hitetlen ember is felteszi a vádló kérdést, amikor katasztrófák sújtják, háborúk vihara tombol vagy személyes veszteség kínja gyötri: "Hol van az Isten?" A klasszikusnak számító, Istent sarokbaszorítani-akaró számonkérés is elhangzik ilyenkor: "Ha Ő a szeretet Istene, akkor ezt vagy azt miért engedte/engedi meg?" Tény, hogy ezek a kérdések meglehetősen jól hangzanak, de nem sok értelmük van. Hasonlóan értelmetlen a kérdés: Miért hangya a hangya; vagy miért olyan az univerzum, amilyen; esetleg miért olyan rövid az emberi élet, amikor hosszabb is lehetne? Az ilyetén kérdésfelvetések ugyanis olyan világot/dimenziót nyitogatnak, amik számunkra teljességgel érthetetlenek, mert időbe és térbe teremtett bele minket a JóIsten. Amennyit tudunk az időről meg a térről, kb. annyit tudunk a Teremtő Istenről is! Azaz: csak azt hisszük, hogy tudjuk, közben pedig, lényegileg semmit sem tudunk.

Isten jelen van mindenütt, de az ember - amióta ember -, mégis templomokat, szakrális helyeket épített, ahol különösen is imádhatta istenét. Hasonlatos ez ahhoz, hogy bár bárhol lakhatunk ezen a Földön, s mindenhol otthon lehetünk benne, mégis szeretnénk, sőt erősen kívánjuk, hogy legyen saját otthonunk: Egy hely, ahol csak mi, s a szeretteink vannak. Az ember az emberségét ugyanis csak akkor képes megélni, ha szabadon, méltóságteljes környezetben élet, ha nem zavarja őt a világ zaja, azaz, ha van intimitása is... Ugyanis ebből töltekezünk, a csöndes pillanatokból. Amikor megcsodáljuk virágainkat a kiskertünkben, amikor észrevesszük, hogy fáink körbeölelnek minket, amikor ezernyi apró jelében ránk mosolyog az Élet! Ilyenkor érint meg minket az Örökkévaló, ilyenkor érezzük meg a pillanatban: a Gondviselőnk itt van Velünk, Isten titokzatosan "bennünk" is "ott"-van...

Ráérezni, megtalálni a végesben elrejtőzködő Végtelen Istent - a legnagyobb csoda, hiszen ez a felismerés koronázza meg létezésünket. Ez ad tartalmat, s erőt mindenhez, ezáltal valljuk: van értelme küzdelmeinknek, s elmúló létünk végül nem a semmibe, hanem Istenhez tart. Ha ebben az izgalmas felfedezésben társat/társakat is találunk, akkor nemcsak örömünk gyarapodik, de Isten-ismeretünk is, ami mindig javítja/emeli életünk minőségét...



Istenes életekért.

A mai nap imádsága:
Urunk, Istenünk! Engedd meg nekünk, hogy életünk ajándékait ne követeljük Tőled, hanem alázattal fogadjuk azokat, lelkünk épülésére! Ámen

   

Boldogok, akiknek megbocsátattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik.
Róm 4,7

Ha valaki, akkor Dávid király tudta, mi a bűntudat. Nem egyszerű lelkiismeretfurdalás volt ez, hanem életet emésztő tűz, hiszen amit tett - bizalmi emberének, testőrparancsnokának Úriásnak a megöletése -, azt nem hirtelen felindultáságból, hanem előre megtervelten, különös gonoszsággal vitte végbe. Nyilvánvaló, hogy Betsabé szépsége vagy Dávid király szexuális vágyainak megkopása megbillentette az önértékelés mérlegét... (Az volt a korabeli jogszokás, »a zsidó is«, hogy mindenkori királyukat folyamatosan "ellenőrizték", hogy mennyire "életerős" a vezetésre, s ha sem a feleségek, sem az ágyasok nem tudták "életkedvét, aktivitását" megőrizni, akkor beindult a hatalmi mechanizmus, intézkedetek, hogy más kerüljön a trónra. Az Írás is int: "Tégy azt, amit jónak látsz ifjúságod idején, de ne feledd, hogy Isten mindezekért megítél téged!" Minél inkább elhagyjuk életünk szociológiailag aktív szakaszát, annál inkább belátjuk, hogy a múlt milyen iszonyatosan nagy erővel bír. Dávid ezért mondja: "Boldogok, akiknek törvényszegéseik megbocsátattak..." Ez azt jelenti, hogy Isten bocsátja meg nekik. Ha emberek nem bocsájtanak meg, az az ő "magánügyük" - senki nem vonhatja kérdőre az áldozat apját, anyját, házastársát stb. hogy miért nem bocsájt meg a gyilkosnak. Ez az Isten, s az ő "ügyük", ebben tanácsokat osztogatni vagy ítélkezni arcpirító pimaszság.

Egy biztos, a múlt kísért, s szabadulást a kíntól, mely nem csak a jelent, hanem a jövőt is mérgezi csakis az Isten adhat. Sokszor megtörténik, hogy szembesítik az embereket az igazsággal, s ők "sarokbaszorított kutyaként" válaszolnak erre... Egyszer azonban mindenki életében eljön/elküldetik az a Nátán próféta, aki elmondja az igazságot. Isten igazságát senki nem kerülheti ki, sem Mari néni, sem a miniszterelnök, sem a szolga, sem pedig a király. Isten mindenkitől egyformán számonkéri, mit cselekedett. A számonkérés már itt megkezdődik. Védekezésre nincs lehetőség, enyhítő körülményt nem lehet felhozni, mert a vádlók mi magunk vagyunk... a tények pedig a megváltoztathatatlan múlt. Absolutiot, feloldozást már csak az Isten adhat.



Szeretet...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy kész legyek szeretni akkor is, amikor úgy érzem, képtelen vagyok rá! Ámen


A szeretet nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát,
1 Kor 13,5a

"Lenni vagy nem lenni?" - ki ne ismerné a kérdést Shakespeare Hamletjének nagymonológjából, mely az emberlét nagy kérdését feszegeti. Létünk örök küzdelmességében korunk embere inkább így teszi fel az eldöntendő kérdést: megéri vagy sem? -, s aztán pontosít: "Megéri ez nekem?" Különösképpen nem kell bizonygatni, hogy világunk haszonelvűvé vált. Mindig is az volt, de most méginkább azzá vált! Nemcsak a hollywoodi filmek világában ölik halomra egymást az emberek - a (még nagyobb!) haszon érdekében -, bizony a "való világban" is méltatlan érdekcsaták milliói keserítenek meg naponta százmilliókat...

Az igazi nagy szomorúságot az okozhatja, hogy manapság ezt természetesnek veszik! Sokan gondolják úgy: "Nem kell örlődni azon, ha hamis áruval kecsegtetjük az embereket, s a hitványat bálványozzuk a reklámokban, egészen az egekig vagy azon túl is... hiszen más is ezt csinálja! A felszínen-maradáshoz ma ez kell!" Legyen más a "pali-madár", a balek, legyek én a győztes, mert "Jajj a legyőzöttnek!" A sikerhajhász életnek aztán megvan az egyéni meg a társadalmi tragédiája is, ezért tart világunk ott, ahol...

Diákjaimmal az etikai kérdések felvetésénél olykor elsütöm gyenge poénomat: "Jól tudjuk, hogy a világot a JóIsten teremtette, de az embert nem Ő "rakta egybe", hanem az UFÓ-kkal ideérkezők..." S míg ők elgondolkoznak tágranyílt szemekkel az egyházi ember eme különös, szarkasztikus kijelentésén, eladdig elmondom a bűn valóságára rámutató mondatom másik felét: "A JóIsten jókedvében nem teremthetett ilyen elbarkácsolt lényt, mint az embert!" Mert a cselekedeteink alapján nemhogy mi vagyunk a teremtettség csúcsa, de sokkal inkább a teremtés paródiái, hiszen amit ember az emberrel tesz - nemkülönben a környezetével - az maga a tragikomédia... Tényleg ez lenne a magasztos emberlét?

A világ legnagyobb istensége, a Pénz, s az imádók népes tábora, akik korra, nemre, társadalmi státuszra tekintet nélkül mindenhol a profit ígéretében élnek - s ezt a más tudat-állapotot a pénzvilág neves főpapjai és névtelen kultuszi szolgái naponta hitel-reklámok ezreivel stimulálják is -, lezüllesztették a közgondolkodást arra a szintre, hogy mára a másokért áldozatot vállalókat afféle önjelölt mártíroknak, mazohista szenteknek vélik. Úgy gondolják, aki nem haszonelvű, az sikertelen gyenge, az örök vesztes, aki nem tud élni...

De mi is az élet? A kérdés a legváratlanabb pillanatban, s helyen vetődik fel, mint a víz alá nyomott labda. Ilyenkor választ kell adnunk! Nem másoknak - magunknak... Ilyenkor derül ki, hogy az Isten azért mégiscsak nagyobb, ilyenkor válik nyilvánvalóvá, hogy akik az isteni szeretet útján járnak, azoknak még sikertelenség ellenére is Életük van, amely még a halálon is átível...
A harag a szívedben kezdődik

"Ami a szívedben van, meghatározza azt, amit mondasz." Máté 12,34b (NLT)
A haraggal az a baj, hogy nem tűnik el egyszerűen, ha elmész vele az orvoshoz, vagy megnézel egy "Dr. House" epizódot, esetleg átbogarászol egy csináld-magad könyvet. A titok nyitja, amivel a haragod kezelhetővé válik, Isten erejében van, ami belülről átváltoztat. A Róm 15,5 azt mondja: "Az a türelem és bátorítás, ami Istentől jön, tegye lehetővé, hogy harmóniában éljetek egymással, ahogy azt Jézus Krisztus is akarja." (NCV ford.)
Hogyan tudja Isten a haragos magatartásodat megváltoztatni? A probléma gyökerénél kezdi az átalakítást - a szívednél. A harag nem a viselkedésedben gyökerezik, de még csak nem is a hátteredben vagy az érzelmeidben. A szívedből indul ki.
A Biblia szerint: "Ami a szívedben van, meghatározza azt, amit mondasz." (Mt 12,34b NLT) A szád csak azt árulja el, amit a szíved rejt. Néha az emberek valami bántó megjegyzést mondanak, és aztán így mentegetőznek: "Jaj, nem tudom, mi ütött belém... ez nem is én vagyok."
Dehogyis nem! A szád csak azt tárja fel, ami a szívedben van. Van, akinél a durva beszéd egy haraggal teli szívről árulkodik. Ha egy olyan emberrel találkozol, aki negatívan viszonyul mindenhez, tudhatod, hogy félelmekkel van tele a szíve. Ha valaki állandóan dicsekszik, annak a szíve tele van bizonytalansággal. Ha valki mindig ítélkezik másokkal kapcsolatban, annak bűntudat lakik a szívében. A csúnya és durva beszéd, amely nem tűr nyomdafestéket, tisztátalan szívre utal.
Másrészről viszont, ha olyan valakivel találkozol, aki mindig csak bátorít másokat, annak öröm van a szívében. Aki mindig kedvesen beszél, tudhatod, hogy szeretettel van tele a szíve. Ha valaki képes uralkodni a szavain, akkor arról tudhatod, hogy békesség lakik a szívében.
Elégedett vagy azzal a beszéddel, ami elhagyja a szádat? Ha nem, akkor szívátültetésre van szükséged, mert csak egy vadonatúj szív segíthet rajtad. Dávid a Zsoltárok 51:10-ben ezt kéri Istentől: "Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és újítsd meg az állhatatos szellemet bennem." (NIV ford.)
Ha a szíved kiált benned, az azért van, mert még nem fogadtad el egészen a Jézussal való személyes kapcsolat melegségét és biztonságát. Jézus meg tudja változtatni az Ő szeretetével a megsebzett és fájó szívet. Ő törődik a fájdalmaddal, és segíteni fog neked meggyógyulni, hogy a szavaidból, amik elhagyják a szádat, élet áradjon, és a Jézus Krisztusban való reménységről tegyenek bizonyságot.
Beszéljünk róla:
- Milyen szavak jönnek legkönnyebben a szádra?
- Hogyan szeretnéd, ha hatnának a szavaid az emberekre? Min kell változtass, hogy ez megtörténjen?
- Gondolkodj el ismerőseid közül azokról, akik általában bátorítást adnak másoknak. Mit tanulhatsz tőlük?

A hűség egy ritka képesség


"Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!" (Mt. 25:23)

Az igazi szolgák hűek a szolgálatukhoz. Befejezik a feladataikat, betöltik a kötelességeiket, megtartják ígéreteiket és betöltik a kötelezettségeiket. Nem végeznek félmunkát és nem szállnak ki, ha elbátortalanodnak. Szavahihetők és megbízhatók.

A hűség mindigis egy ritka képesség volt. (Zsolt.12:1, Péld.20:6, Fil.2:19-22)

A legtöbb ember nem ismeri az elköteleződés szó jelentését. Elkötelezik magukat dolgokra többször, aztán megtörik azt a legkisebb indok miatt hezitálás, bűntudat vagy megbánás nélkül. A gyülekezeteknek és szervezeteknek minden héten improvizálniuk kell felkészületlen vagy nem megjelent önkéntesek miatt, akik talán még csak oda sem szóltak, hogy nem jönnek.

Rád számíthatnak mások? Vannak ígéretek, amiket meg kell tartanod, fogadalmak, amiket teljesítened kell vagy kötelezettségek, amiket tiszteletben kéne tartanod?

Elvégezted a kötelességeid szolgálati téren? Engedelmes voltál Isten hívására az életedben, hogy megáldhasson másokat a te szolgálatod által? Isten egyedi szolgálatra formált téged. "Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai" (1 Pt. 4:10) Arra használod az ajándékaid hogy áldás legyél?

Ez egy teszt. Isten teszteli a hűséged. Ha átmész rajta, jó társaságba tartozol: Ábrahám, Mózes, Sámuel, Dávid, Dániel, Timóteus és Pál is Isten hűséges szolgáinak voltak nevezve.

Ami még jobb, Isten megígérte, hogy megjutalmaz a hűségedért az örökkévalóságban. Képzeld csak el, milyen érzés lesz egy nap azt hallani Istentől: "Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!" (Mt. 25:23)

Egyébként a hűséges szolgák sosem mennek nyugdíjba. Hűségesen szolgálnak, míg élnek. Nyugdíjba vonulhatsz a karrieredből, de Isten szolgálatából sosem mész nyugdíjba.

Beszéljetek róla:

* Mások elkötelezett és hűséges embernek tartanak téged? Ha igen, milyen téren?
* Hogy használod az ajándékaid, hogy áldás lehess másoknak?



Ha Istenben bízol, Ő reményt ad az igazi kapcsolatokra


"Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!" (Zsoltárok 62:9)

A szeretet érzés, de egyben cselekedet is.

Mit tehetsz az érzéseiddel, amikor csalódást élsz meg egy kapcsolatban? Nem nyomhatod el ezeket, mert akkor egyszerűen csak máshol bukkannának elő. Meg kell bíznod Istenben, és elmondani neki a problémáidat, mert ő a te oltalmad.

Mondd el neki, ha dühös vagy csalódott vagy, vagy ha nem érzel semmit. Azokban az időszakokban, amikor egyáltalán nem érzel már semmit, mintha elveszett volna belőled a szeretet, menj oda Istenhez, mondd el neki - azután bízz benne. A Zsidók 10:23-ban ezt tanítja nekünk az Ige: "A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett." És ő megígérte, hogy a szeretetével tölti meg a szíveinket.

A szeretet érzés, de egyben cselekedet is. Ezért amikor elveszíted a szeretet érzését valaki iránt, lépj előre és szeresd cselekedetekkel. Ez majd segít abban, hogy a szeretet érzése is újra feléledjen. Ez vajon képmutatás? Nem, ez az emberi lét része. Mindannyiunkkal előfordul időnként, hogy elveszítjük a szeretet érzését. Általában akkor történik ez, amikor úgy döntünk, hogy inkább együtt élünk egy problémával, ahelyett, hogy kibeszélnénk vagy nyíltan szembenéznénk vele.

Kezdd azzal, hogy elmondod Istennek az érzéseidet a problémával kapcsolatban. Ha ezt teszed, Ő erőt ad neked ahhoz, hogy beszélj erről azzal is, aki felé a szereteted meghidegült. Mindeközben Isten el fogja kezdeni helyreállítani benned a szeretet érzését az illető iránt. Úgy tesz, ahogy a Jeremiás Siralmai 5:21 mondja: "Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!"

Ez az én imádságom is érted. Akár férj vagy feleség vagy, aki szeretne megszabadulni a csalódottságtól vagy félreértésektől, akár egy közeli barátoddal vannak megoldatlan ellentéteid - én azért imádkozom, hogy Isten kezdje el visszahozni az örömet az életedbe. De ez egy folyamat, ami úgy kezdődik, hogy megbízol Istenben és elmondod neki az érzéseidet.


Jézus bízott a Bibliában, neked is kéne


"Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik." (Mt. 5:18)

Talán hallottad már mikor valaki azt mondta: "Én bízok Jézusban, de a többiekben nem, akik a Bibliát írták". Van egy kis probléma ezzel a logikával.

Jézus bízott a Bibliában - minden szavában! Azt tanította, hogy a Biblia egy egyedi könyv, mindegyik másik felett való.

Jézus azt mondja a Mt 5:18-ban: "Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik."

Jézus azt mondja, hogy a Biblia meglesz az idők végezetéig. Be fogja tölteni a bilágban, amit Isten akar, hogy betöltsön. A János 10:35-ben így szól Jézus: "az Írást nem lehet érvénytelenné tenni". Jézus hirdette a Biblia igazságát. Mikor Jézus a Biblia hitelességéről beszél, hallgatnunk kell rá.

Mikor Jézus a Bibliáról beszél az embereknek, gyakran alapozza a vitákban az érveit a Biblia igazságaira, egy egyszerű mondatra vagy csak egy szóra a Bibliából. Ő elhitte minden egyes mondatát, a Biblia minden egyes szavát. Tehát, ha bízok Jézusban, akkor miért ne bíznék a Bibliában?

Mikor Jézus a Bibliáról beszél, nem úgy teszi, mint egy versről vagy történelemről. Ő úgy tekintett a Bibliára, mint valamire, ami életeket változtat meg. A Lukács 11:28-ban azt mondja: "De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják." Jézus nem csak azt akarja, hogy olvassuk a Bibliát. Azt a versekkel és történelem könyvekkel kell csinálni. Jézus azt akarja, hogy engedelmeskedjünk a Bibliának. Ezt kell tenned mindennel, amit a világmindenség alkotója ír!

Mikor Jézus a Bibliáról beszél, úgy tette, mintha az emberek és események valósak lennének benne. Az összes próféciáról úgy beszélt, mintha igazak lennének. Úgy beszélt Dánielről, mintha élt volna. Jézus hitt Noéban és mindenben az özönvíz kapcsán. Hitt Ádámban és Évában. Jézus hitt Sodoma és Gomora városának tragédiájában. Hitt Jónásban, és, hogy egy nagy hal lenyelte.

Jézus hitt a Biblia legvitásabb történeteiben, különösen Noéban, Ádámban és Évában, Sodoma és Gomora történetében és Jónásban. Azok az emberek, akik úgy vélik, a Biblia csupán jó sztorikból áll, amik valójában meg sem történtek, általában ezt a 4 történetet hozzák fel.

Ha Jézus tényleg hitt Jónásban, akkor nekem is kéne. Nem tudom, hogy alkotott Isten egy halat, ami le tudott nyelni egy fickót, de megtette.

Hiszek a Bibliában, mert Jézus is ezt tette.

-Beszéljetek róla-
Van olyan rész a Bibliában, amit nehéz elhinned? Miért?
Mit gondolsz, Isten mit akar elérni az életedben az Ő Szava által?