Bizonyosság...

A mai nap imádsága:

Uram! Te látod hányszor bizonytalanodtam már el... Hála Neked, hogy kegyelmeddel mindig támogattál, s megerősítettél. Most sem kérek mást, mint azt, légy velem küzdelmeimben, hogy a külső békétlenség ellenére is megőrizhessem belső békémet! Ámen

   

Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: "Vajon ti is el akartok menni?" Simon Péter így felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad."
Jn 6,66-68

Aki úton van, az idővel elfárad. Ilyenkor le kell ülni, s pihenni kell. Jézus egyházában, az úton levők közösségében (communio viatorum) sincs ez másképp - természetes folyamat ez. Sokan mégsem akarják tudomásul venni, hogy az emberi erő véges, s korlátai vannak. A lélek hat a testre, de a lélek állapota is visszahat a testre. Hiába van valaki jó fizikai kondícióban, ha lelkileg gyenge, akkor nem tud teljesíteni.

Egyre gyakrabban előjön a vezetők erőtlenségének, sőt alkalmatlanságának a problémája is. Nemcsak magas politikai körökben, de a legkisebb közösségekben is megoldásra váró feladat ez. Sajnos nem az időszakos inkompetenciáról van szó - mindenkinek lehetnek rossz napjai -, hanem folyamatos elégtelenségről. Hogyan nevelődhetnek a gyermekek sérülésmentesen, ha lassan alig lehet "hagyományos" családi közösségekkel találkozni, ahol csak egy apuka, s egy anyuka van... Patchwork-familíák, három házasságból "összelegózott" közösségek csak a bulvárlapok színes lapjain mutatnak jól, s csak a fotómasina kimerevítetett pillanatában tűnik úgy, hogy minden rendben van... a valóság - tisztelet az igen kis számú kivételnek - egészen mást mutat.

Nemcsak Jézus idejében, ma is sokan vannak, akik "visszavonulnak", s nem járnak többé Mesterükkel... Sokan vélik úgy, hogy a kiszámítható sikertelenség az még mindig jobb, mint a ki tudja mikor valóra váló eredményesség ígérete. Az effajta gondolkodás aztán jó táptalaja lesz az általános közömbösségnek. A visszavonulás tulajdonképpen a megállás tragédiája, hiszen vagy előre igyekezünk vagy hátramaradunk. A legkiválóbbak sem mentesek a "rostálástól"... A választottak, akik átélhették Jézussal a csodákat, ők sem kivételek: Júdás árulóvá válik, Tamás hitetlenkedik, a többiek pedig kivétel nélkül a sötétség órájában szétfutnak és mentik a bőrüket...

Időnként azonban megnyilvánul a kegyelem, s meg tudjuk magunknak fogalmazni, ki tudjuk mondani, amit Péter is: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad." Ez a hitvallás pedig megerősít minket, hogy tovább haladjunk azon az úton, amire rendelt minket a Teremtőnk...

Fáradtság...

A mai nap imádsága:
URam! Vidámítsd meg lelkemet, hogy derűvel nézzek a holnapba, s örömmel végezhessem mai napi feladataimat is! Ámen

   

Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket.
Jer 31,25

Hiába jó futó valaki, egy bizonyos táv után mégis elfárad. Nincs ez másképpen a hétköznapokban sem: futunk-szaladunk, ide-oda ígérjük el erőnket, mígnem egyszer kiderül: szünet, nincs tovább, meg kell állni. Ha nem a test, akkor a lélek ad parancsot a megállásra, hiszen a JóIsten nem állandó "pörgésre" teremtett minket. Korral együtt járó tudás, hogy megtanulunk nemet mondani, mert fel/beismerjük: bizony végesek vagyunk, a nap nekünk is huszonnégy órából áll... Vannak azonban olyan élethelyzetek, amikor megoldásra váró feladatainkkal/problémáinkkal egyedül maradunk, s a mindenben és mindenkiben csalódottság tartós fáradtsága települ ránk. Ilyenkor azt mondjuk: "Belefáradtam, ez nekem nem megy!" , ráadásul még a tehetetlenség dühe is kínoz minket.

Aki számra ismerősek a fent körülírt érzések, az bizonyára azt is megtapasztalta, hogy az ilyen "lelki gödörből" egyedül kijönni lehetetlenség. Ha nincs mellettünk egy bizalmi ember, családtag, barát vagy barátnő, esetleg professzionális segítő (pszichológus, pszichotherapeuta, s talán a sorba még egy pap, egy lelkész is beleférhet..), akkor komoly gondok is adódhatnak. Életvezetési hibáinkat időben kell kijavítani, nehogy aztán olyan pályára kerüljünk, ahonnan a korrekció már csapatmunkával is kérdésessé válik. A keresztény ember tudja, hogy a megoldások nem csak úgy maguktól jönnek, hanem egy hordozó közösségben érlelődnek, s éppen ezért áldozatot is hoz a közösségért. Önvédelem ez, az egyén preventív önvédelme a jövő nem-látható kihívásaival szemben.

A keresztény embernek nemcsak ilyen "közösségi" tudása van - hiszen más, valamilyen célra szerveződött csoportok is gyakorolhatják a kölcsönös segítségnyújtást életük és környezetük javítására -, az egyházi közösség mindezeken túl missziót is kíván betölteni. (Hogy milyen eredményességgel, s mennyire krisztusian, arról az egyháztörténet bőven hoz pozitív, de sajnos negatív példákat is.) Az isteni küldetés lényege, hogy mindenki életében megcsillanjon Isten szeretetének fénye, hogy nem rombolásra, hanem építésre és épülésre hívattunk el. Sajnos a média gondoskodik a "napi 3-4 krimi/csatorna"-műsorpolitikájával, hogy mindenki agyába, szívébe-lelkébe beleivódjon: a problémákat erőszakkal kell/lehet csak megoldani. Az erősebb örök igazsága ez... Jó lenne tudniuk az erőseknek is, hogy van náluk még erősebb Erő is, s ez a Valaki egyszer majd mindent számonkér, s akkor a vádló lelkiismeret elől nincs menekvés: "Miért nem szerettem, amikor szerethettem volna?"...

Harag...

A mai nap imádsága:
Uram! Szeress, hogy ne haragudjak senkire és semmire! Ámen
   

Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot.
Rm 1,18

"Majd az Isten megbüntet érte!" - ez a mondat a kétségbeesett ember utolsó verbális támadása embertársa felé... Tényleg büntetne az Isten - kívánságra? Az ószövetségi ún. átok-zsoltárok is ezt a kérdést vetik fel, de az Isten emberi kívánságra nem büntet. Kegyelmet gyakorol, de emberi akaratra nem büntet. Lásd Jézus elfogatása: Amikor a tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték: "Uram, kardot rántsunk ellenük?" Egyikük mindjárt le is sújtott a főpap szolgájára, s levágta a jobb fülét. De Jézus így szólt: "Hagyjátok, elég!" Aztán megérintette a szolga fülét és meggyógyította. Lk 22,49-51

Isten törvényének áthágását követő 'eredményeket' gyakran magyarázzák Isten büntetéseként. Így teszik meg bűn-oknak a Teremtő ÚRIstent háborúért, szenvedésért, gonoszságokért. Az azonban még nem Isteni haragja, ha engedi, hogy érvényesüljenek világösszetartó törvényei. A gravitáció megmararad gravitációnak, s ha leugrunk a magasból, akkor bizony jól összetörjük magunkat. Így nem harag az sem, ha bűnt követi a büntetés... Ez egyszerű ok-okozat, nem más, mint a hatás-ellenhatás örök rendje.

Isten büntetését lehet haragnak is vélni, de aki Istent valóban Istennek gondolja/hiszi, az azt is tudja, a szeretet Istene nem leli örömét a gyenge kínzásában, az elesett gyötrésében. Ő inkább az ellenkezőjét teszi, mert a hatalma végtelen...

Akkor Pál miért fogalmaz így ebben a levelében, hogy "Isten haragja"? Pál apostol ugyan, de ő is ember, s esendő... amit ír, az bizony nem mindig "szentírás". Az ÚRIsten adott Szentlelke által erőt, s megbízást arra elhivatott embereknek (apostoloknak, prófétáknak), hogy írjanak Őróla, de attól még, hogy valaki bizonyságot tesz Istenről, attól még nem válik tévedhetetlenné. Volt idő, amikor azt gondolták, hogy "csalatkozhatatlan a pápa" -, de az idő megmutatta, hogy a dogmáknál is erősebb az Élő Isten.

Isten megengedi, hogy hordozzuk bűneink következményét, de olykor életvezetési hibáink ellenére is jót tesz velünk. Ezért nevezzük gondviselő Istennek. Gondunkat viseli akkor is, ha mi azt nem érdemeljük meg. A szeretet ugyanis nem érdem szerint szeret, hanem azért, mert szeretni akar. Ha minél inkább mi is szeretni akarunk, annál kevesebb gondunk lesz az életben, sőt még az ÚRIsten kegyelme révén egy kicsit "szentülünk' is...

Helyes döntésekért...

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Számtalan döntés elé állítasz, s úgy szeretnék helyesen dönteni! Célokat látok, s tűzök magam elé, de a megvalósítás keskeny ösvényén gyakran eltévedek. Kérlek igéd fényével világítsd meg életemet, hogy Tőled kapott szabadságommal helyesen éljek! Ámen

   

Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.
Róma 11,32

Nincs, nem volt, s nem is lesz "egyetlen igaz" sem az Isten előtt, de voltak, vannak és mindig lesznek olyanok, akiket a saját nemzedékük fedhetetlennek (szentnek) tart. Egy rabbbinikus érvelés szerint, Noét ugyan fedhetetlennek tartották, pedig nem volt ő "szent" (lásd részegségét), csak annyira elaljasult a világ körülötte, hogy Noé "hétköznapi normalitása" már emberfelettinek tűnt...

Az eredendő bűn, másképpen fogalmazva eredeti bűn nem más, mint az az Ádámtól örökölt készségünk, hogy mindenre, ami Istentől jön kényszernek és rossznak lássunk, s minden ami távol áll tőle, azt kívánatosnak, s jónak ítéljünk meg. Ez alól nincs kivétel, ez esendőségünk oka, gyarlóságaink alapja.

Sokan tiltakoznak, hogy miért teremtett Isten minket ilyen engedetlennek? Sokkal egyszerűbb lenne a világ, ha Isten eleve nem engedné meg az engedetlenséget. Isten azonban szabad akarattal ajándékozta meg az embert. A szeretet egyik édestestvére a szabadság. Nem szeret az igazán, aki szeretetének "tárgyát" a másikat foglyul tartja. A (meg)tagadás, az ellenkezés lehetősége csak kiemeli az igenlés, a jó melletti döntés fontosságát.

Isten könyörületes, mert senkit "nem ír le", utasít el, vet meg -, hiszen "nem személyválogató az Isten". Mindenki részesülhet az újrakezdés csodájában; a megtérés nem egyeseknek járó kiváltság csupán, hanem egyetemes (kegyelmi) lehetőség minden ember számára. Isten akarata az, hogy "mindenki hozzá megtérjen, s az igazság ismeretére eljusson". Ebben a nagy isteni "projektben" résztvenni - akár alanyként, akár engedelmes eszközként - a szeretet valósága.

Igazság...

A mai nap imádsága:

URam! Szereteted, igazságod győzedelmeskedjen mindenütt a világon, s az én életemben is! Ámen

    

Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelíd lelkűségre.

1 Tim 6,11b

Igazság... gyakran csak egy szép szó, de nem több. Az éppen aktuális hatalmi rendszer kisebb-nagyobb fogaskerekeként, Pilátussal együtt feltehetjük mi is a cinikusnak is értelmezhető kérdést: "Mi az igazság?"

Mert nem igazság az, hogy az Isten-, s emberszeretetre tanító Jézust halálra adják, s több mint felháborító, hogy a papok az emberek nyakába plusz terheket - emberi rendelkezések sokaságát - tesznek! Így volt ez Jézus idejében, a középkorban, s bizonyos szempontból így van ez ma is...

Józanságukat elveszített egyházi vezetők, egyoldalúan értelmezve a tradíciót - azt gondolva, hogy a hamut kell őrizni, közben meg a lángot kellene továbbadni! -, még ma is olyasmihez ragaszkodnak, ami nem emel, hanem visszahúz. Földre és vízkészletekre tőzsdén véresen spekuláló globális oligarcha-cápák hajtanak maguk alá százmilliókat - még kisebb nagyobb országokat(!) is -, a Föld lakosságának egyhatoda(!) mérgezett vizet iszik, százmilliók éheznek, háborús megoldásokban gondolkodnak (még-,)szuperhatalmak, s arra áhítozók, pusztul a tenger és az őserdő, s akkor a jóléti világ keresztény papjai kegyes ötleteket gyártanak, hogyan lehetne a "hitéletet" fokozni! Kisegyházak/szekták vehemens prédikátorai lelkiismereti konfliktusba kergetik jószándékú hívekeit, mert azok állítólag nem szeretik eléggé az ÚRJézust, s magánéletükben, szexuális életükben nyilvánvalóan megbukott egyházi személyek tanítják ki báránykáikat a morális életvezetésre, s buzdítanak hamis kegyességre... Persze, nem mindenki. Vannak kivételek - hála Istennek, mindenhol -, de ettől még nem dőlnek meg az általános igazságok!

Isten embere elsősorban józan, szelíd lelkű, s állhatatos. Ez utóbbi jelenti a következetességét, a célirányosságát, a jóra való elkötelezettséget. Az Isten embere azonban nemcsak a pap, a lelkész, a prédikátor! Istennek az "embere" a családapa, a családanya is és minden egyes ember is, mert mindannyian(!) Isten teremtményei vagyunk. Ráadásul az "Ő képére és hasonlatosságára teremtettek" is vagyunk... azaz szeretetre-rendeltek!

Isten szeretetét megélni, tükrözni, továbbadni nem ékes szavakban, s világrengető nagy tettekben kell - ezekben is lehet -, sokkal inkább a hétköznapok istenes normalitásában helytállva. Tenni a dolgunkat ott, ahová állított minket a Mennyei Atyánk. Azt pedig, hogy jó helyen állunk-e, életünk folyamán nem árt többször is imádságban kitusakodni Istennél, hogy megerősödjünk vagy bátorságot nyerjünk a változtatásra. Isten nem hagy el minket, Ő kooperál velünk, hiszen ezt ígérte, s gondviselő szeretetében számtalanszor már meg is bizonyította...

Ítélet...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne ítéljek el senkit alaptalanul, hogy el ne ítéltessem én is! Ámen


A zsidók így válaszoltak neki: "Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát."
Jn 19,7

A kopt/etióp egyházban Pilátust - és különösen feleségét - szentként tisztelik. Néhány nem kanonikus iratuk igen kedvező képet fest Pilátusról nyilatkozta Roelof van den Broek, a holland Utrecht Egyetem munkatársa, aki szövegfordítását Pseudo-Cyril of Jerusalem on the Life and the Passion of Christ c. könyvben publikálta. Magát az ún. New York-szöveget 1200 éve ajándékozta bizonyos Pál atya a Fajjúm-oázis nyugati részén lévő Szent Mihály-monostornak, amely a 10. századig létezett. A kéziratot 1910-ben fedezték fel, 1911 decemberében más tárgyakkal együtt J. P. Morgan amerikai bankár vette meg, majd gyűjteményével együtt felajánlotta New York városának.

A szöveg sok érdekes részlettel bír... Többek között Júdás azért árulja el Mesterét csókkal, mert az képes volt alakváltoztatásra. Ez ugye elég fantasztikusnak tűnik első hallásra, de a megdicsőülés hegyén is (transfiguratio!) pontosan ez történik. Az iratban Jézus elfogását egyébként így olvashatjuk: "Akkor a zsidók megkérdezték Júdást: hogyan fogjuk felismerni, ha nincs egyetlen alakja, megjelenése változó. Olykor pirospozsgás, olykor sápadt, olykor vörös, olykor búza színű, olykor olyan sápadt, mint egy aszkéta, olykor fiatal, olykor öreg...".

Jézusról úgy életében, mint keresztrefeszítése után számos fantasztikus történetet mondtak, írtak - gyógyítási történetei, vízenjárása, vagy amikor egyszerűen csak "átment" a tömegen, mind-mind eléggé hihetetlenül hangzik -, melyek igyekeznek megfoghatóvá, megmagyarázhatóvá tenni az egész "Jézus-történést"... Az evangéliumi tudósítások szerint Jézus egyértelműen bizonyította, hogy Ő honnan jött, s ki az Ő Atyja, de ez a júdeai hatalmi elitnek mégsem volt elégséges bizonyíték... A mindenkori hatalom éhsége a kontrollra csillapíthatatlan, ezért a diktatúrában nem az számít, hogy ki mit tesz, hanem az, hogy ki mit gondol!

Jézusnak tehát azért kell meghalnia - ezt az evangéliumokból tudjuk: a jeruzsálemi vezetők döntése volt ez -, mert nem úgy gondolkodott Istenről, ahogyan azt a főpapok és írástudók "elvárták". Pilátus és Róma számára persze csak az volt a fontos, hogy minél problémamentesebben beszedjék adóikat a provinciáikban, s ha ez biztosítható volt egy különleges vallási státusz megadásával - a zsidók vallása csak megtűrt vallás volt a Római Birodalom területén(!) -, akkor a római hatalom részéről érdektelen volt, hogy a zsidók maguk között min perlekednek... Pilátust és feleségét azonban erősen megviseli - Pilátus felesége ezzel még álmodik is, "álmot lát" - ennek az ártatlan názáreti vándorprédikátornak a tragikusra forduló sorsa. Tulajdonképpen meg kellene menteni Őt... De hogyan? Tudjuk, hogy Pilátus mentő kísérlete kudarcba fulladt: a nép Barabást kiáltott...

Mi ebből a tanulság? 1) A hatalmat szolgáló hatalmi embernek is olykor meg kell tapasztalni a tehetetlenséget. 2) Az élet fintora, hogy jutalomban többnyire nem azok részesülnek, akik azt megérdemelnék. 3) "A politikában minden megtörténhet, sőt még annak az ellenkezője is" - ahogyan W. Churchill mondta. 4) Az események sodrásában mindig nagyon nehéz megállni etikus emberként, s még ha mosni is próbáljuk kezeinket, a (z el)hallgatás bűnéből fakadó lelkiismeretfurdalás kínját soha nem spórolhatja meg az ember...