2017. március 17., péntek

Békesség...

A mai nap imádsága:

Istenem! Add nekem minden értelmet meghaladó békédet, hogy boldoguljak! Ámen



Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.
Jn 14,27

Van-e nagyobb kincs a békénél? Aligha! Egész életünkben az ezerarcú békét keressük-munkáljuk, hogy végül lelkünk is megnyugodjék. Jóllehet a körülmények hatása mindig óriási, de a döntés soha nem az események gondja, hanem az ember dolga... Ezért nem mindegy, milyen lélekkel hozzuk meg a döntést! Döntéseink következményét ugyanis hordoznunk kell, s ezért megeshet, hogy egy rossz döntés hosszú időn keresztül, esetleg egy egész életen át békétlenséget szít. Másokkal vagy magunkkal vagyunk haragban, az eredmény ugyanaz: fáj mindkettő, de ha békétlenségünk okai mi magunk vagyunk, az sokkal keservesebb.

"Pax et bonum!" - mondják a ferencesrendiek, "Áldás békesség!" - köszöntik egymást a reformátusok... Isten békessége nem emberi kategória. Míg az emberi béke mindig kompromisszumus - ráadásul a történelemben azt láthatjuk, hogy többnyire rövidéletű -, eladdig az Isten békéje tartós, s feltétel nélküli. A Mester jól tudja - nemegyszer szeretettel korholta is tanítványait kicsinyhitűségük miatt -, hogy nyugalmunkat könnyen elveszítjük, s szívünk hamar elcsügged. Az élet árnyékos oldala ez, nem tudjuk kikerülni! Aki azt mondja, hogy ő mindig boldog, az nem őszinte önmagához vagy még sohasem volt valóban boldog. A boldogság - természetéből fakadóan - pillanatos és dinamikus érzés, míg a béke folyamatos és statikus állapot. Ezért volt megmosolyogtató, amikor anno "pártunk és kormányunk" véres komolysággal "béke-harcról" beszélt...

Jézus békét nemcsak ígér, de ad is. Az élet egyik legnehezebb feladata az efogadás. A jót még csak-csak elfogadjuk, de olykor az is terhelheti önérzetünket, amikor azonban a rosszat kell elhordoznunk, az ellen különösképpen tiltakozunk. Elfogadni a hiányt: visszaadni egészségünk egy részét, elengedni szeretteinket, aki nemcsak életünk részét, de magát az életet jelentették nekünk, több mint embert próbáló... A keresztény ember ezért kapaszkodik hite által Istenébe, mert tudja, hogy a megoldás nem nála, hanem Teremtő Ura kezében van...



Egymásért, hogy külön-külön is erősek legyünk az EGYben.

A mai nap imádsága:

Urunk! Látod egyre gyorsuló ritmusú életünket, s azt is hogy akarásunk nagysága nem áll arányban elért céljainkkal. Küzdelmeinkben megfáradunk, lendületes megoldási ötleteink nagyrészével kudarcot kudarcra halmozunk. Belátom Uram, szükségem van Kegyelmedre! Megvallom, szükségem van bűnbocsájtó irgalmadra, hogy megújulhassak Általad! Ígérem Uram, szereteted fényét továbbadom, csak Szentlelked Lángját tápláld bennem! Ámen


"Éppen úgy lesz, mint ahogyan Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek;"
Lk 17,28

"Aki meg akarja tartani az életét, az elveszti, aki pedig elveszti, az vissza fogja kapni. Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik."
Lk 17,33-34

Amíg életünket az elmúlás egy-egy ostorcsapása el nem éri vagy félelmetes csattanásai közvetlen közelünkben nem döbbentenek rá teremtettségbeli törékenységünkre, addig nehezen értjük a végítélet szavait. Csak amikor szép lassan vissza kell adnunk mindazt, amit magunkénak hittünk (erő, fiatalság, egészség), akkor derül ki: határtalan önbizalmunk másképp láttatta velünk a világot. Érdekes módon a tisztánlátás ideje éppen akkor kezdődik, amikor homályosul szemünk világa...

Amikor az élet zajlik, jókedvvel eszünk és iszunk, adunk és veszünk, akkor nem gondolunk arra, "lesz ez még másképpen" is! S ez így helyes - Salamon királytól tudjuk -, kell is élveznünk fáradozásunk gyümölcseit. Csak ha azt gondoljuk: sosem lesz ez másképpen, akkor hibázunk. Sokan álmodnak nagyot - sőt mindenki egy kicsit nagyobbat, mint amilyen a tehetsége -, de az "álmok" többnyire evilágiak, a matéria korlátai közé szorítottak. Az anyagon a még több anyag - a természete okán győzedelmeskedik, de Isten törvénye szerint a megfoghatón csak egyedül a lélek győzedelmeskedhet...

Amikor fogytán az erő, az egészség, akkor nagyon sokan, mintegy "reflexből" az anyagba kapaszkodnak: majd a vagyonka megsegít, hiszen mindent lehet, csak jó helyre kell kerülni... Azután szép lassan kiderül: nem vehető meg minden... A testi nyomorúságok, betegségek nem válogatnak kinek milyen a társadalmi státusza, vagyoni helyzete, hol szerezte a diplomáját, hány nyelvet beszél, tanyán él vagy éppen egy világváros csillogó központjában.

Ugyanígy a hit sem kötődik az anyaghoz. Nem mindenki hitetlen, aki gazdag, s nem mindenki hívő, aki szegény. Emberi kapcsolataink legyenek is bármilyen szorosak, Isten előtt (coram Deo) nem sok relevanciája van. Hiába építünk együtt, hiába akarunk egyet, hiába nevelünk gyermekeket együtt, hiába fekszünk egy ágyban... életünkkel "elszámolni" saját magunknak, egyedül kell. Itt nincs más Pártfogó csak a Lélek, itt nincs más Vigasztaló, csak egyedül Ő!

Nagy kiváltság, ha esténként úgy bújnak ágyba az emberek, hogy mindennapi örömeiket és bánatukat imádságba font kezükkel Teremtőjük elé viszik. A kommunikációnak olyan szintje ez, amit az Isten csak azoknak ajándékoz, akik szeretik Őt. Isten csodálatos művét megérteni, felfogni egy életen keresztül sem lehetséges, ráhagyatkozni azonban minden pillanatban lehet: akár süt a Nap, akár nem...




Indulatok...

A mai nap imádsága:
URam! Engedd, hogy győzzön bennem a jó, s ne legyek a gonosz indulatok rabszolgája! Ámen


Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok... Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel?
Jak 4,2a; és 4a

Kedves professzorom mondotta volt: "Ha nem lenne ember ezen a Földön, akkor az bizony valódi paradicsom lenne!" - s milyen igaza volt. Mégis gyakran hivatkozik a vallásos ember arra, hogy ez a világ "bűnös", jóllehet csak az embervilág az! Ne is próbáljuk takargatni a tényt: Az emberiség eddigi történelme tulajdonképpen a kívánás, az öldöklés, az irigység, a harcok és viszályok véget nem érő története...

Sokan vélik úgy, hogy a világgal való kapcsolat nem egyeztethető össze a vallásos élettel. Fel kell tennünk a kérdést: Ők akkor egy másik világban, másik Földön élnek? - s máris nyilvánvaló a rövidzárlatos gondolkodás. Jézus soha nem a világ ellen prédikált, hanem a világért! Nem a világ pusztulásáért imádkozott, hanem annak megmeneküléséért, hogy végre felismerjék az emberek: Isten ott van mindenhol, hiszen az egész teremtettség Őt tükrözi. Az ún. "főpapi imájában" - bár az elnevezés félreértésekhez vezethet, mintha Jézus URunk a kultuszt kívánná a (jó)cselekedetek helyett - is azt kéri: "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól!"

Jakab szavait az apostoli elkötelezettség fűti át - ebből az aspektusból kell értékelnünk azokat. Fel akarja hívni a figyelmet, hogy minden gonoszság a világban a hatalom-mámorból ered: A férfi uralkodni akar az asszonyon, az asszony pedig uralja a férfit; akit meg királynak tesz meg egy közösség, az végül nem tud uralkodni magán és zsarnokká válik - lásd Saul történetét! A világ már csak ilyen? A hatalom deformál, s a világ maga alá gyűr mindenkit!?

Az eldöntendő nagy kérdés mindig: a hogyan? Mit tehetek, s mit nem? Hol húzzam meg a határt a világ és az én világom között? Törvényeskedésben jeleskedő lelki vezetők adtak/adnak bőven ötleteket - okoztak/okoznak is zavart ezzel bőven! Jóllehet, ahogyan az Isten EGY, úgy az ő világa is az: Benne van a jó és a rossz, a pokol és mennyország is. A Jézuskövető ember már választott, s azt a célt tűzi ki maga elé, hogy minden körülmények között a jót igyekszik előmozdítani, s mindeközben megveti a bűnt. Elhiszi a Mesternek, hogy Isten országa itt van bennünk és közöttünk, s ezért áldozatot is hoz - minden nap, egész életén át...





Irgalom...

Imádkozzunk!

Istenem! Köszönöm, hogy irgalmad által hordozol, hogy magam is irgalmas lehessek, s ne az ítélkezők, hanem a megbocsátás útján járók táborát gyarapíthassam! Ámen



Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik.
Lk 6,36-37

Sándor(?) pápának is tulajdonítják a mondást: "Tévedni emberi dolog, megbocsátani isteni." Akit megbántottak - s pont az okozott neki fájdalmat, akitől legkevésbé vagy egyáltalán várta volna -, az érzi át igazán, a maga mélységeiben: megbocsátani rettenetesen nehéz. Sokszor nem is megy, hiába próbálkoznak... Nem véletlen, hogy a párkapcsolatok ilyen gyakran zátonyra futnak, hiszen a társas-lét egyik fontos alapja a megbocsátás - lenne. Aki lelkének fájdalmát nem tudja kezel(tet)ni - s a lélek sebeit gyógyítani csak az Isten tudja, de még ehhez is idő kell(!) -, az inkább elmenekül, kilép a lelkét szorító kapcsolatból.

Jézus URunk okkal hívja fel a figyelmünket az irgalmasságra. Lehet, hogy valakinek egy adott dologban igaza van, de ha valaki következetesen, irgalmatlanul csak az igazságát tartja szem előtt, akkor annak a vége nem zárul békességgel - egyik oldalon sem. Aki irgalmas, az csak azért tud irgalmas lenni, mert számára az igazságnál fontosabb a szeretet... Hiába a jog, a törvény igazsága, a tényállás tisztázása (s persze ez nagyon fontos!) igazat adhat az egyiknek vagy a másiknak, de a lélek békességéhez ez még kevés, ahhoz kell az elfogadó szeretet is! Ezért mondja a Mester: "Legyetek irgalmasok!"

Atyátok irgalmas. Ha nem lenne az, már nem is élnétek... Az Ő irgalmának köszönhetjük, hogy nem büntet minket úgy, ahogyan azt "jogosan" megérdemelnénk! Időnként meg-meglátogatja a fiakat az atyák bűnéért harmad és negyedíziglen, de nem büntet irgalmatlanul, hiszen akkor a fiak foga vásna el azért, mert az apák ették meg az egrest! Az irgalom, a részvét ugyanabból a gyökérből ered: a szeretetből. Sajnos, az emberek többségénél hiányzik a részvét, s ezért ennyire irgalmatlan, szeretetlen a világ...

Akinek nem a szeretet a legfontosabb, az ítélkezik. A dolgokat meg kell ítélni, de aki mindig csak a saját szemszögéből tudja látni a dolgokat, az ítélkezik... "osztja az igazságot". Az ilyen ember végül kárhoztatja önmagát, mert, aki kíméletlenül csak a maga igazságát szólja, attól elhidegülnek az emberek. Senki nem perfekt, még az sem, aki az igazságot osztja...

Bocsánat nélkül nincs teljesség, s nincs meg az újrakezdés lehetősége sem. A bocsánat ugyanis azt jelenti: oda helyezlek vissza, arra a "pontra", ahol még minden rendben volt, ahol még "kerek volt a világ" (értsd: az adott kapcsolat mikro-világa). Akinek "odafönn" megbocsátottak, az "idelenn" emberi természetességgel gyakorolja a bocsánatot (s ezzel a békesség követévé válik), de aki saját igazát hajtja egyre-másra az Isten igazságával szemben is, annak élete maga a megtestesült békétlenség...




Istenes célokért

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Szeretnék kiteljesedni az alkotásban, s szeretném segítségeddel megfaragni életem Neked tetsző szobrát! Add, hogy munkás hétköznapjaimban nyugalmat nyerjek, s törvényed kalapácsával ne az ujjamra üssek, hanem igazságod vésőjére, mely engem s környezetemet formála! Ámen


A tévelygő lelkek észhez térnek, és a zúgolódók levonják a tanulságot.
Ézsaiás 29,24

Naponta megszámlálhatatlan konfliktusok milliói keletkeznek, gyanítható, hogy többségük, soha nem oldódik meg. Az az ember, aki nem érti, nem tudja a helyét a világban, az elsősorban önmagával van konfliktusban, s ha nincs békessége önmagával, hogyan teremthetne békét maga körül? Vélemények tucatjaival ütközünk naponta, s információs korunk okán egyre több elgondolást kell ütköztetnünk a mienkével - ha karjuk, ha nem. Alapvetően megváltoztatta korunkat az információtechnika (IT), s hogy hová fejlődik, arról csak sejtéseink vannak. Egy bizonyos: egyre több a tévelygő lélek!

Naponta találkozhatunk olyanokkal, akik elveszítették a józan eszüket, s a javító szó lepereg róluk. Vannak, akik játékautomatán eljátsszák a családi házat, vannak akik egy életre megsebzik családjukat a pohár múló vigasztalása miatt, s vannak akik egyszerűen csak nem értik, hogy miért nem értik a világot, s eleve zsákutcás megoldásokat szajkóznak... Ezek persze úgy igazából soha nem működtek, gyógyírt a léleknek nem adtak, mégis rengetegen belekapaszkodtak, mert valaki, valamikor, aki szimpatikus volt, határozottan kiállt badarsága mellett! Nem kell a keresztényeknek más vallásokat besározni, épp elég szurok található a saját portájukon is! Normális, józan ésszel a világot megérteni akarva újra és újra találkozhatunk magukat fontosnak és nagynak tanúsító okosakkal, akik kinyilitkoztatják az igazságot. "Igaz(meg)mondók" mindig akadnak a kapa, a laboratórium és az íróasztalok mellet is, s őket csodáló, a téveszméiket továbbharsogó hálásak is. Tévelyegnek...

Bolyonganak ide-oda, mert nincs cél előttük. Ami van, az igazából nem az! Ha az lenne, akkor az elérése örömet, boldogságot és kiegyensúlyozottságot adna. Mivel életüket a bizonytalanság, az aggodalmaskodás, az összefüggéstelen döntések és ideges kapkodás jellemzi, ki kell jelenteni: zúgolódásuk az Isten rendje ellen saját életük minősítése! Levonni a tanulságot csak az tudja, aki elhiszi, hogy tanulnia kell egy életen keresztül. Aki már mindent tud, az fanatikus. Tessék megnézni hány vallásos fanatikus rombolja az örök emberi értékeket kereszténységben és zsidóságban, nemkülönben az iszlámban is, hogy csak azokat említsük, ahol az egyistenhit és a bibliai történetek ugyanazon gyökérből táplálkoznak!

Egyszer azonban eljön az igazság pillanata. A személyes döntésalapú valamikor felnőtt eszünk és tapasztalásaink olykor tragikus együttállásakor, a végleges igazság pedig majd akkor és ott, az Isten előtt. Eladdig a feladat nem kerülhető meg: levonni a tanulságot! Életvezetési hibából, gyereknevelési kudarcból vagy éppen valamilyen sikertelenségből... Ok akad mindig, hogy a tévelygő lélek Istenhez térjen, s Nála megnyugodjon.


Uram! Hála Neked mindenért! Ámen

Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek; akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek. Ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.
1 Kor 3,22-23
Állj készen a lehetetlenre


"Isten úgy akarta, hogy az az igazság szava által szüljön újjá minket." Jakab 1:18 (NIV fordítás)


Isten arra akarja használni az Igéjét, hogy egy új kezdetet adjon az életednek. Isten Igéje nélkül sohasem lehetnénk megmentve. Nem haladnánk a Menny felé. Nem tudnánk Jézus kereszthaláláról. Nem ismernénk Isten célját az életünkre nézve.

A Biblia nélkül nem tudnánk megismerni Istent. Isten ezt mind neked akarja adni - de ez az Igéjével kezdődik. A Biblián keresztül Isten újjáteremti az életünket. Amikor úgy érzem, hogy fogytán van az erőm, akkor Isten arra használja a Bibliát, hogy egy új kezdetet adjon nekem. A Biblia "újjászületésnek" hívja ezt. A Jakab 1:18-ban ezt írja a Biblia: "Isten úgy akarta, hogy az az igazság szava által szüljön újjá minket".

A Bibliát gyakran a maghoz hasonlítják. Ha egyszer a Biblia versei gyökeret eresztenek a szívedben, akkor az elkezd hajtani, növekedni és gyümölcsöt teremni. Miközben az Ige ezt teszi, Isten jobbá változtatja az életedet.

Jézus ezt mondja az Igéről a János evangélium 6:63-ban: "a beszédek, amelyeket mondtam nektek, tele vannak Szellemmel és élettel"(NIV ford.). Isten Igéje nem csupán szavak egy oldalon. Hanem szellem és élet. Szellemi erő. Az Ő Igéje át tudja formálni a társadalmakat és a történelmet. Meg tudja cselekedni a lehetetlent! És meg tudja változtatni az életedet!

D. L. Moody, egy híres chichago-i lelkipásztor 100 évvel ezelőtt azt mondta, hogy "a Biblia nem azért lett nekünk adva, hogy a tudásunkat növelje, hanem hogy megváltoztassa az életünket."

Hogyan kellene az életednek megváltoznia? Életed mely területén érzed erőtlennek magad a változásra?

A Biblia azt mondja, hogy Isten Igéje meg tud változtatni olyan dolgokat, amelyeket egyedül nem tudsz. Tedd Isten Igéjét életed mindennapi részévé, és készül fel, hogy megtörténik a lehetetlen!



Beszéljünk róla:

* Régóta vagy már keresztény? Milyen gyümölcsei voltak eddig az életedben annak, hogy Jézussal személyes kapcsolatod van?
* Szerinted miért képes Isten Igéje életeket megváltoztatni?
* Milyen lehetetlen dologról hiszed el azt, hogy Isten meg tudja tenni az életedben?


Isten a legjobbat hozza ki belőled, ahogy az elhívásod követed


"Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned. Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." (2 Timóteus 1:6-7)

Amikor Timóteus csatlakozott Pál missziós útjához, még nagyon fiatal volt. Pál egy Efézus nevű városba küldte, hogy segítse a gyülekezet plántálást és annak vezetését. Timóteus félt, de Isten még így is tudta használni. Három olyan lecke van, amit Timóteustól megtanulhatunk, azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudjuk betölteni Isten elhívását az életünkben.

1. Ha eleget akarsz tenni az elhívásodnak, fejlesztened kell azokat ajándékokat, amelyeket Istentől kaptál.

"Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban. ... Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet prófécia által kaptál a vének kézrátételével. Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt. (1 Timóteus 4:12, 14-15)

Pál azt is mondta Timóteusnak hogy: "...gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned. Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." (2 Timóteus 1:6-7)

Mint egy hívőnek, a te felelősséged, hogy fejleszd a tehetséged és ajándékaid, melyeket Isten neked adott használatra életed végéig.

2. Ha eleget akarsz tenni az elhívásodnak, nem kalandozhatsz el.

Isten azt mondja Timóteusnak az 1 Timóteus 4:16-ban: "Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is."

Manapság könnyű letérni a helyes útról, mert a vállalkozásunkat, családunkat, karrierünket és a megtakarításainkat vágyunk gyarapítani. De az hivatásod sosem fogod tudni betölteni, ha az idődet elvesztegeted az internettel és a telefonoddal. A legfontosabb dologra kell, hogy koncentrálj.

3. Ha eleget akarsz tenni az elhívásodnak a legjobbat kell kihoznod magadból Istennek.

"Fuss a magadtól tellhető legjobban Isten versenyében és nyerd el az örök életet, mert Isten erre az életre hívott el." (1 Timóteus 6:12a, TEV fordítás) Isten egy speciális feladatra hívott el téged, ezt akkor tudod elvégezni, ha a legjobbat adod az idődből, erőfeszítéseidből, ajándékaidból és koncentrációdból.

Pál azt mondja Timóteusról, hogy "Nincs senki más olyan, mint Timóteus." (Filippi 2:20 - NLT fordítás). El tudsz képzelni ennél nagyszerűbb sírfeliratot? Nem volt senki hasonló a földön, mint Timóteus. Céltudatos volt. Az élete során elkötelezett volt Isten elhívásában, senki sem tudta megzavarni vagy elbátorítani őt, a legjobbat adta magából Istennek.

Ahogy követed Isten elhívását, Isten a legjobbat fogja kihozni belőled.

Beszéljetek róla

* Te hogyan fejleszted az ajándékokat, melyeket Istentől kaptál?
* Milyen módon tudod megszüntetni a zavaró tényezőket, amik megakadályozzák a koncentrációd?
* Milyen napi teendőidbe adsz bele mindent? Beleadsz ugyanígy mindent a szolgálatba is, amit végzel?






Ne engedd, hogy az elutasítástól való félelem elhallgattasson


A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. Zsoltárok 11:1-2

Legtöbbször az elutasítástól való félelem miatt nem osztják meg hitüket az emberek másokkal. Attól félünk, hogy mit fognak gondolni. Az Úr jó hírt hozott nekünk, mi mégis félünk ezt másoknak elmondani. Attól félünk, hogy a barátaink elfordulnak tőlünk vagy, hogy azt gondolják majd, hogy fanatikusak, "Jézus őrültek" vagyunk.

Hogyan teheted magad túl ezen a félelmen? Az első helyre Istent teszed, az embereket az ő helyükre teszed azáltal, hogy véleményüket a helyes megvilágításba helyezed, és saját magad is a megfelelő helyre teszed.

Támaszkodtál már valaha másokra azért, hogy betöltsd egy olyan szükségedet, aminek csak Isten tud eleget tenni? Lehet, hogy nem a megfelelő személynek szolgálsz? Vigyázz! Rossz irányba tartasz. Az Úr akar az életed fénye és megmentője lenni. Felajánlja neked az Ő szeretetét és elfogad.

Bátorítalak, hogy tedd az életedet ma egyszerűbbé azáltal, hogy a következőt elmondod: "Isten jóváhagyására fogok koncentrálni. Ez az, ami számít. Azt akarom, hogy az életem neki szolgáljon. Életem végén az Úr elé akarok állni és azt akarom, hogy azt mondja 'Jól van, jó és hűséges szolgám.'"

Hogy nyerhetsz Istentől tanúbizonyságot? A Biblia szerint egy lehetséges mód van erre. A Zsidók 11:2-ben azt olvassuk, hogy csakis a hitnek alapján nyerhetünk Istentől tanúbizonyságot. Elfogadjuk a szeretetét, és azt amit értünk tett. Megbízunk benne az életünkkel. Ha ezt még nem tetted meg, most megteheted a következő imádsággal: "Istenem, az életem középpontjába csakis a neked való megfelelést akarom helyezni nem a más emberek jóváhagyását. Beléd vetem hitem és elhiszem, amit Jézus Krisztus értem tett. Odaadom neked az életem."

Ha már hívő vagy, akkor ki az körülötted, akinek szüksége van Jézus Krisztus szeretetére? Kit tudnál gyülekezetbe hívni ezen a héten? Ne hagyd, hogy az elutasítástól való félelem útjába álljon annak, hogy a barátod a világ legnagyszerűbb üzenetét megtudja.

Legyen ez a te elkötelezettséged ma: "Egyszemélyes közönségnek akarok élni, csakis Istent akarom szolgálni!"

Gondolatébresztőnek

* Engedted már valaha, hogy az elutasítástól való félelem megakadályozzon abban, hogy megoszd a jó hírt valakivel, vagy hogy egy barátot elhívj gyülekezetbe? Gondolj arra, hogy mit jelenthet ez a barátodnak?
* Úgy érzed, hogy nem érdemled meg Isten szeretetét? Hogyan kell az Isten kegyelmével kapcsolatos gondolkodásodnak változnia?
* Mit gondolsz, mi az a dolog, amit Isten tőled elvár és az elutaítástól való félelmed megakadályozott idáig?
Adj nekik még egy esélyt!
„…Márk… hasznomra van a szolgálatban.” (2Timóteus 4:11)
Pál, aki százszázalékos elkötelezettséget követelt meg önmagától, és munkatársaitól is, haragudott Márkra, amikor szabadságot akart kivenni, hogy hazamenjen egy időre családjához. Később azonban, amikor újra átgondolta a dolgot, adott neki még egy esélyt, ezt mondva: „… hasznomra van a szolgálatban.” Isten meglátja a lehetőséget az emberekben hiányosságaik ellenére is – nekünk is meg kellene látnunk! Ha hiszünk bennük és bátorítjuk őket, akkor előre tudnak lépni a veszteség rovatból a nyereség rovatba. Sok évvel ezelőtt egy skóciai iparvárosban egy fiatal hölgy összeszedett egy csapat utcagyereket, hogy Isten Igéjét tanítsa nekik. A gyülekezet lelkésze, mindegyiküknek vett egy új öltözet ruhát, hogy ezzel is bátorítsa őket arra, hogy továbbra is járjanak a bibliaórákra. Néhány héttel később azonban Bob, a legkevésbé ígéretes fiú nem jött többé. Amikor a tanítónő elkezdte keresni, piszkos és tépett ruhában talált rá. A lelkész ismét új ruhákat vásárolt neki, és újra hívta a gyülekezetbe. Néhány héttel később a fiú ismét kimaradt a vasárnapi iskolából. A tanítónő megbotránkozva le akart mondani róla, de a lelkész azt mondta: „Veszek neki még egy rend ruhát, ha megígéri, hogy mostantól rendszeresen fog járni.” Bob megígérte. Be is tartotta ígéretét, hűségesen járt a vasárnapi iskolába, átadta életét Krisztusnak, és végül lelkésznek tanult. Az a kedvét vesztett, szánalmas megjelenésű, rongyos lógós utcagyerek Robert Morrison volt, Kína nagy misszionáriusa, aki a Bibliát kínaira fordította, megnyitva ezzel a mennyek országát az ott élő milliók számára.
Te kiről készülsz lemondani? Ne tedd! Adj neki és Istennek még egy esélyt!


ÁLLVA MARADNI, MIKOR KÖRÜLÖTTÜNK MINDEN ÖSSZEOMLIK


„Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!" (1Korinthus 10:12)

A Sátán szertejár, hogy kísértsen, csapdába ejtsen és elbuktasson. Az egyik kedvenc hazugsága az, hogy úgysem eshetsz el. Az önérzetedre próbál hatni: „Te összeszedett vagy lelkileg; erősebb vagy annál, semhogy elesnél. A gyengébb emberek nem tudnák ezt kezelni, de te igen." Ez a hazugság arra szolgál, hogy túlzottan magabiztossá tegyen, hogy arra indítson, amit Jeremiás így fogalmaz meg aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve" (Jeremiás 17:5). Arra tervezte, hogy alább­hagyjon a figyelmed, gyengüljön az elővigyázatosságod, így sebezhetővé válj cselszövé­seivel szemben. Ne játssz a kezére! Légy bölcs: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság" (Példabeszédek 16:18). Élj imádságban! Erősítsd magad Isten Igéjével! A Sátán másik kedvenc hazugsága, hogy úgysem tudsz megállni. Ez a mélyen benned lévő méltatlanság és alkalmatlanság érzésére és félelmedre hivatkozik. Azt suttogja: „Nézd csak meg az eddigi utadat! Hasonlítsd össze a gyülekezetedben lévő rendes emberekével! Te nem vagy méltó arra, hogy keresztyénnek nevezzenek. Add fel!" A Sátán el akar terelni attól, „...aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel" (Júdás 24). Azt akarja, hogy negatívu­maidra összpontosíts, hűtlen barátaidra gondolj, vagy nagy lelki emberekre, akik elbuk­tak, és aztán azt mondja, ha nekik sem sikerült, akkor neked semmi esélyed. Hibáid listáját újra meg újra feleleveníti, hogy elcsüggesszen. Ne dőlj be neki! A Sátán „..hazug, és a hazugság atyja" (János 8:44). Ha hiszel neki, az áldozatává válsz. Ne hagyd, hogy a büszkeség vagy épp az alkalmatlanság érzése legyőzzön!




Az igazság az, hogy az állva maradás nem szükségszerű, de lehetséges! Abban a pillanat­ban, hogy odaszánod életed Jézusnak, hadba lépsz a Sátán ellen. Vele szembeszállni azt jeleni, hogy fegyverzetet kell viselned. „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben... hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok" (Efezus 6:11,13). A háború sebesülésekkel jár; ugyanannyira komolyan kell venned, mint amennyire az ellenség komolyan rászánta magát, mert a Biblia azt mondja, hogy „ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el" (1Péter 5:8). Légy résen, de ne ess pánikba! „Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el" (Zsoltárok 91:7). A harcban vannak, akik megállnak, vannak, akik elesnek. Az a különbség, hogy akik meg­állnak, azok az Urat tartják oltalmuknak, a Felségest hajlékuknak (Id. Zsoltárok 91:9), míg azok, akik elesnek, testi erőre támaszkodnak (Id. Jeremiás 17:5). Egy másik igazság az, hogy az elesés nem mindig megelőzhető, de mindig leküzdhető! Nem csak a gyengék és erőtlenek esnek el. A Sátán haditerve mindenki ellen irányul, az igazak és a nem igazak ellen, a legsebezhetőbbek és a legkevésbé sebezhetőek ellen egyaránt - a magas rangú tisztek ellen is. „Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel..." (Példabeszédek 24:16). Nos, ha az igaz is ilyen gyakran elesik, mire számíthat mindenki más? A háborúban senki sem kap garanciát arra, hogy sértetlen marad a harcban. De „Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja." (Zsoltárok 37:23-24). Ne a gyengékre vagy a harcképtelen hadirokkantakra összpontosíts, hanem Krisztusra, aki mindenre ad erőt!






Csodálatos kegyelem


„Nekem… adatott az a kegyelem, hogy… hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát.” (Efézus 3:8)

Amikor John 11 éves volt, az édesapja, aki tengerész volt, a fiút a Brit Haditengerészethez íratta be. De Johnból hiányzott a fegyelem. Bár letartóztatták dezertálásért, lefokozták és megkorbácsolták, ő gúnyolódott felettesein és csúfolta a legénység keresztény tagjait. Egy éjszaka arra ébredt, hogy a kabinjába víz ömlik; a hajó oldala beszakadt. Ilyen mértékű sérülés általában percek alatt elsüllyeszti a hajót, de mivel olyan rakományuk volt, ami fennmaradt a vízen, ez adott nekik némi időt. John hallotta, hogy egy másik tengerész így kiált: „Mindannyian el vagyunk veszve!”, és lepergett előtte az egész élete. Ebben a pillanatban megbánta bűneit, és átadta szívét Krisztusnak. Ezt az imát könnyen elfelejthette volna, ugyanis a hajó nem süllyedt el azon az éjszakán. Ő azonban emlékezett rá még jóval azután is, hogy otthagyta a tengerészetet – hogy lelkész és költő legyen. Pál azt mondja: „Őbenne van… bűneink bocsánata… kegyelme gazdagságából” (Efézus 1:7). John Newton Pállal együtt elmondhatta: „Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy… hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát”.

Kis történetek nagy történeteket mondanak el, és a nagy történet itt az a himnusz, amit Newton írt, elmondva benne megtérését Krisztushoz. Bizonyára már te is énekelted néhányszor. „Az Úr irgalma végtelen, Ezt folyton érzem én; Habár nincs semmi érdemem, Ő mégis hord kezén. Sok itt a bűn és küzdelem, Az orkán zúgva dúl, De minden vészben, tengeren Megtart, megvéd az Úr.” (Az „Amazing Grace” kezdetű ismert angol keresztyén ének magyar műfordítása. – ford.) Az a kegyelem, mely megmentett minket, felfoghatatlan. Soha nem fogjuk megérteni. Ezért mondja az ének utolsó versszaka ezt: „Amikor már tízezer éve ott leszünk, fényesen ragyogva, mint a Nap; nem lesz kevesebb napunk arra, hogy Isten dicséretét énekeljük, mint amikor elkezdtük.”




Ne aggódj tovább miatta!


„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:22)
Amikor az aggodalom kopogtat az ajtódon, állítsd meg a küszöbön, és ne engedd bejönni, különben beköltözik, és befészkeli magát. „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5:7). Isten törődik azokkal a dolgokkal, amelyek aggasztanak, és nem hagyják nyugodni gondolataidat. Sokkal jobban törődik velük, mint te magad. Egyetlen gyötrő, fájdalmas, nyugtalanító, idegőrlő, vérnyomás-emelő gondolat sem kerüli el a figyelmét. Mivel „személyes érdekeltsége” vagy, éjjel-nappal figyel rád. Mi minősül aggodalomnak? Bármi, ami megrabolja az örömödet, amin nem tudsz változtatni, amiért nem te vagy a felelős, bármi, amit nem tudsz az irányításod alá vonni, ami kínoz, ami ébren tart, amikor aludnod kellene. Mindezeket a dolgokat át kellene helyezned az aggodalomlistádról az imalistádra. A Biblia azt mondja: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7). Add át szép sorban minden egyes aggodalmadat Istennek! Minél többször gyakorlod ezt, annál érdekesebbé válik számodra az Istennel való járás. Csodálkozni fogsz azon, hogy milyen könnyedén elbánik a rád zúdult dolgokkal. Emlékeztesd magad arra, hogy Isten képes kezelni mindezt, szívesen is vállalja, csak arra vár, hogy átadd neki. „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” Azok élnek gondtalanul, akik terheiket újra és újra az Úrra vetik, amíg ez annyira természetessé nem válik számukra, mint a lélegzetvétel!