2017. január 5., csütörtök

MEGBIRKÓZNI A MEGBOCSÁTÁSSAL


„Az irgalmasság és az igazság ne hagyjanak el téged…” (Példabeszédek 3:3 Károli)
Egy tanácsadó mondja el: „Úgy emlékszem arra a telefonhívásra, mintha tegnap lett volna… a főnököm közölte velem, hogy elbocsát. Abban a pillanatban azt gondoltam, hogy vége az életemnek. Visszanézve már látom, hogy az volt a kezdet.” A létszámleépítések sajnos egyre gyakoribbak, de van rá mód, hogy megbirkózzunk velük. Nézzünk meg néhány ilyen lehetőséget. Ha munkáltató vagy: egy tábornoknak egészen más talentumokkal kell rendelkeznie, mint az egyszerű gyalogos katonának. A létszámleépítés nemcsak azokról az emberekről szólnak, akiket elküldesz, hanem azokról is, akik maradnak, és figyelnek, hogy együtt érző, megbízható és őszinte vagy-e. Ha tetteid az ellenkezőjét bizonyítják, a munkamorál, a termelékenység és a teljesítmény zuhanni fog. Ha bizalmi válságot okozol, annak katasztrofális hatásai lehetnek az egész vállalatra. Tehát hogyan kell kezelned a létszámleépítéseket? a) Kommunikálj! Kommunikálj! Kommunikálj! Állj szóba az embereiddel, és adj nekik annyi információt, amennyit lehetséges! b) Magyarázd el a helyzetet és a pénzügyeket, hadd tudják meg, hogy áll a szervezet. Magyarázd el, miért kell elbocsátanod embereket! Ha az emberek megértik a helyzetet, sokkal könnyebben tudják elfogadni is. c) Légy őszinte! Hadd tudják meg az alkalmazottak, hányadán állnak. Még a rossz hírt is jobb tudni, mint semmit sem tudni. A bizonytalanságnál még a biztos rossz is jobb. d) Sose feledkezz meg arról, hogy az igazságnak és az irgalmasságnak együtt kell járnia! Sose kezeld az elbocsátottakat csupán számokként! Bánj velük igazságosan, akkor a többi dolgozó is így fog eljárni veled. Ajánlj fel támogatást, útmutatást, oktatást, bátorítást és reménységet! e) Ne hosszabbítsd meg az amúgy is nehéz helyzetet azzal, hogy több körben bocsátod el az embereket! Ha meg kell tenned, tedd meg egyszerre!



„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)
Ha nem te vagy az, akit elbocsátanak: alkalmazd a „Panaszkodni tilos” szabályt! Eléggé valószínű, hogy lesznek körülötted emberek, akik minden lehetőséget megragadnak az elégedetlenkedésre. Te ne tartozz közéjük! „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent!” Ne engedd, hogy mások borúlátása hatással legyen rád! Igyekezz kikapcsolni a pesszimizmust, és összpontosíts arra, hogy a tőled telhető legjobban végezd munkádat minden nap! Legyél nélkülözhetetlen az által, hogy látják, keményen dolgozol, pozitív a hozzáállásod, és közreműködsz a vállalat sikerében!
Ha te vagy az, akit elbocsátanak: Teljesen normális, ha haragot, szomorúságot, zaklatottságot érzel – néhány napig, de aztán engedd el! Jézus azt mondta: „…bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket” (Márk 11:25). Érett személyiségnek lenni azt jelenti, hogy el tudjuk viselni az igazságtalanságot anélkül, hogy vissza akarnánk vágni. Bocsáss meg a munkahelyednek! Bocsáss meg a főnöködnek! Engedd el a keserűséget! Nem tudsz jövőt teremteni, amíg a múlton rágódsz. Kérdezd meg magadtól, mit tudsz megtanulni ebből a tapasztalatból, és használd ezt a kihívást arra, hogy új lehetőségek után nézz! John Gardner mondta: „Nem akkor hozzuk a legjobb formánkat, amikor a csúcson pihengetünk, hanem mászás közben, amikor az út meredek.” Ki tudja, következő lépésed talán egy új és sokkal eredményesebb pálya felé vezet, vagy arra segít, hogy több időt tölthess a családoddal, vagy egy jobb helyre költöztet. „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását” (Példabeszédek 16:9). „Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid” (Példabeszédek 16:3). „…Istennél minden lehetséges” (Máté 19:26). A jövődet egyedül te tudod lekorlátozni!



„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel…” (Róma 15:13)
Gyakran használjuk a remélni szót, ha szeretnénk, hogyha valami megtörténne, de nem vagyunk biztosak benne, hogy meg fog. Reméljük, hogy az autójavítás nem fog sokba kerülni. Reméljük, hogy a laborvizsgálat eredménye jó lesz. A reménység azonban nem vágyálom, hanem Istenbe vetett bizalom! Hogyan tarthatod életben a reményt, amikor nincs munkád? Isten, a reménység forrása be fog tölteni békével, mert benne bízol. Jon Gordon mondja: „A média által keltett pánikőrület rombolóan hat a kollektív pszichére… az emberek stresszesebbek, mint valaha… olyan, mint egy horrorfilm: amitől félsz, az mindjárt megtörténik… pedig a gazdaság nem valami elvont valóság… a mi gondolataink és viselkedésünk teremti meg. Hogyan bízhatunk tehát, ha minden, amiben bíztunk, szétesik? A válaszom: nem a megfelelő dolgokba vetettük a hitünket… és a repedések előtűnnek. Itt az ideje felébredni. Charles West mondja: »Istenhez fordulunk, amikor az alapok megremegnek, csak azért, hogy rájöjjünk, éppen Isten rázta meg őket.« A biztonság csupán illúzió. A bankszámlának nincs megtartó ereje… az értékpapírok nem adnak békességet… igazi célunk nem egy jól kidolgozott terv nyugdíjas éveinkre… Arra lettünk tervezve, hogy Istenben bízzunk… az igazi erő nem abban rejlik, ami erősnek és biztonságosnak tűnik, hanem abban, ami csendes és láthatatlan… Ahelyett, hogy tévénézéssel kezdenéd a napot, menj el sétálni egy csendes helyre, ahol imádkozhatsz; ahelyett, hogy az újságba mélyednél, nézz fel, a menny felé!” Imádság: „Uram, néha a reménységem csupán óhajtás, de benned reménykedni egészen más dolog; te biztos talaj vagy számomra. Reményemnek ma a te hűséged ad alapot, és ígérted, hogy be fogod tölteni minden szükségemet. Köszönöm ezt neked; tudom, hogy meg fogod tenni. Ámen.”
Álmaink...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne az én ábrándozásom alakítsa életemet, hanem a Te álmod!! Ámen

Bizony a sok álommal és a sok beszéddel együtt jár a hiábavalóság. Ezért féld az Istent!
Préd 5,6

Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.

Vörösmarty Mihály a "Merengőhöz" c. versében tökéletes definícióját adja az ábrándozás hiábavalóságának. Érdekes megfigyelni, hogy a köztudatban helytelenül él ez a Vörösmarty-igazság, mert sokszor csak úgy idézik, hogy "az álmodozás az élet megrontója". (Esetleg Vörösmarty egy népi szólásból merítette az ötletet?) Annyi bizonyos, hogy az álmodozás, s az ábrándozás ikertestvérei egymásnak, s mindkettő igen távol van a realitástól. S ha valaki a valóság biztos talaját elhagyva az ábrándozás/álmodozás ingoványos területére téved, akkor nemcsak megcsalja önmagát, de végzetessé is válhat: a lét szépsége, a harmónikus élet ugyanis nem a szertefoszló érzések/élmények kergetéséből áll, hanem abból az időnként kiábrázolódó boldogságpillanatok gyöngyfüzéréből, melyet az erő-szeretet-józanság fonalára a JóIsten kegyelme fűz fel...

Olyan világot élünk, ahol az élmény fontosabb, mint a valóság. A ma embere arra van a média, a reklámok által betanítva/idomítva, hogy a hétköznapokban is a habos-tortát keresse, jóllehet a mindennapok tartalmas megélésének, a holnapi feladatok elvégzéséhez szükséges mai erőgyűjtésnek az alapja egyedül a mindennapi kenyér... A kenyérből nem tudunk annyit enni, hogy elrontsuk a gyomrunkat, mert időközben jóllakunk vele, ellenben a torta mértéktelen evésének megvannak a maga veszélyei. Sok fiatal elé gurítják a szülők - csupa jószándékból - az egzisztenciális piros szőnyeget, mindenük megvan, habzsolják az élet pralinés finomságait, de idővel csömört kapnak tőle...

Az élet erejét ugyanis nem az adja, hogy magamat kényeztetem benne, hanem az, hogy másokért (elsősorban a szeretteimért, az "enyémekért") küzdök. Fájdalommal jár, ha az ember nem kap szeretetet, de a tragikus szenvedés az, ha nem adhat... Arra vagyunk ugyanis teremtve, hogy adjunk, s ha egymásnak ajándékaivá tudunk válni, akkor elértük a Teremtés célját. Az életet ugyanis nem álmodni kell, nem is magyarázni, hanem élni...

A Szentírás arra tanít minket, hogy az álmodozás/ábrándozás sehová sem vezető passzivitásba süllyeszt, de az Isten tisztelete/félelme aktivitásra sarkall. A jó cselekvésében való buzgólkodás nemcsak kiteljesíti földi létünket, de előbbre (és magasabbra!) is juttat azon az úton, ami Ahhoz vezet, Akinek vonzását nap mint nap érezzük életünk minden dolgában...



Istenreutaltságunk...

A mai nap imádsága:
Istenem! Adj nekem látást, hogy szövetségkötésed szándékait felfedezhessem életem egén, s általad megújulva boldogan élhessek mások szolgálatában! Ámen
   

"szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek,
melyet én a világgal kötök."
1Móz 9,13

Talán nincs is szebb természeti jelenség, mint a szivárvány. Gyerekkorom nyarai jutnak eszembe, amikor egy-egy forró délutáni esőzés után - strandpapucsban vagy anélkül - a traktorkerekek barázdálta földutak megteltek vízzel, s pajtásaimmmal együtt botokkal vagy éppen a kiskertből kölcsenvett "kapirccsal" vidámkodva utat vájtunk a felpuhult földben az összegyűlt vizeknek, hogy aztán ezerliterszám az útmenti árkokba folyhassanak. Különös illata van ilyenkor a fáknak és virágoknak, ilyenkor harapni lehet a csöndet, amit csak a madarak köszönöm-éneke szakít meg, s a langyossá vált feketeföld simogatása nagy valószínűséggel ilyenkor alakítja-érleli bennünk az anyaföld "libabőrös" szeretetét...

Felnőtt fejjel is - ha van időnk felnézni az égre - rácsodálkozunk a horizont és ég közé feszült megszámlálhatatlan árnyalatú óriási félkörívre. A JóIsten ég és föld közé támasztott színpompás óriási kocsikerekének másik fele a földben látszik tovább folytatódni - nem látjuk, de érezzük és tudjuk, ha az ég szivárványcsodája járja át a földet, akkor válik igazán "kerekké" a világ.

A Biblia első lapjain a szivárvány az Isten szövetségkötésének a pecsétje. Az égi félpecsét másik felét a mi szívünkbe "álmodja" bele az Isten. Ha jut hely a szívünkben az Örökkévalónak, akkor ott "megpihen", s az álom valósággá válik: létrejön a szövetség Isten és az ember, a Teremtő és a teremtmény között. Ebből a harmóniából merítve leszünk aztán képesek az áldozathozatalra is. Mert a nyugtalan szív önző, s csak magára gondol, a megbékéltbe azonban belefér szinte az egész a világ.



Megmenekülés...

A mai nap imádsága:
Uram! Büntetésedet érdemeljük, mert eltértünk életet védő akaratodtól. Kérünk Téged, adj nekünk bölcsességet, hogy belássuk: Nélküled nincs jövőnk, nincs életünk, s visszatérjünk ahhoz a szeretethez, amire mindannyiónkat rendeltél! Ámen

   

Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk.
Zsid 12,25

Jézus Krisztus, az ÚR felkentje, életével és tanításával botrányt jelentett a zsidók számára... Nyilvánvalóan akadtak a művelt törvényismerők között is olyanok (lásd Nikodémus!), akik meglátták a názáretiben az Isten Küldöttét, de a többség elfordult Attól, Aki a Világosságból, az "Istentől jött", s mennyei dolgokról tanított. Ha Jézus nem is fordult el véglegesen a zsidóktól, de gyakran elhatárolódott a törvényt vakon követőktől, s bizony nem mulasztotta el az alkalmat, hogy rá ne döbbentse hallgatóságát/tanítványait a farizeusi vallásosság Istentől és embertől távol álló voltára. A Mester szerint ez a fajta képmutató kegyesség nem kedves az ÚR előtt...

A jézusi tanítás, Jézus egész személyének tagadása nemcsak a zsidók között, ott és akkor, de minden nép között, minden korban tetten érhető. A "jézusi alternatíva", a szeretet-központúság, az irgalom, s a megbocsájtás készségének folyamatos gyakorlása sokak számára elfogadhatatlan. A keleti népek közöt sok helyütt még ma is "gyakorolják" a vérbosszút, melynek "célja", hogy helyreállítsák a sérelmet elszenvedett közösség becsületét. (Ez nekünk, individualista, modern európai embereknek nehezen érthető, mert a mi identitásunkat elsősorban a "fene-nagy" egónk határozza meg, s nem a közösség. Számunkra az elsődleges, a meghatározó, hogy mi történik velünk, s nem az, hogy mi történik azzal a közösséggel, amelyben létezünk.) Márpedig az élet az közösségben "történik" - kicsiben és nagyban egyaránt -, s az egyén jóléte, komfortja, életminősége függ ettől. Most, amikor faluvá zsugorodott a világ, a globalizációs folyamatokban ez lépten-nyomon tetten érhető.

A mi URunk, Jézus Krisztus szavait tehát lehet ignorálni, de számolni kell azzal, hogy az Isten egész élővilágra kiterjedő akaratának semmibevétele komoly következményekkel jár. A "komoly" itt nemcsak üdvtörténeti vonatkozású! Az élet, amit Isten "jókedvében" teremtett, s bizonyára nem evolúciós kísérletnek szánt, s nem "csak úgy" a maga "szórakoztatására" formálta olyanná, amilyenné - hiszen a világ számtalan csodájában felfedezhető, hogy Isten a világot szeretetből teremtette - ezért az életet az Isten a természetbe plántált törvényeivel védi. Aki ellenszegül ezeknek az életvédő törvényeknek, annak "Istennel gyűlik meg a baja" - Isten ugyanis tegnap, ma és mindörökké ugyanaz -, s a Teremtő Isten az ember idiótizmusa miatt nem fogja megváltoztatni máról holnapra a fizika, a kémia stb. igazságait, hogy az ember megmeneküljön az Élettel szemben elkövetett igazságtalanságának következményeitől... S ha a buta ember végzetes oktalanságot követ el picinyke bolygóján, akkor Isten nem fogja visszafelé forgatni a Földet, sem az időt, hogy korrigálhassunk...

Ha az ember nem talál vissza az Isten-adta, életvédő törvényekhez, s nem ezek szerint él, akkor pusztulásába rohan... s ha az istentelen ember bűnei miatt elsüllyed ennek a csónak-világnak az egyik fele, akkor idővel alámerül a csónak másik fele is...



Szövetség...

A mai nap imádsága:
Istenem! Te számtalan lehetőséget adsz életünkbe, s mi alig látunk meg belőle néhányat... Add, hogy ne a bírhatnámság, s a könnyebb lét ígéretének rózsaszínű szemüvegén át nézzük teremtett világodat, hanem meglássuk benne gondviselő jóságod embervilágot megtartó szivárványszíneit! Ámen

   

Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amit én szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel, örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök.
1 Móz 9,12-13

Szemet gyönyörködtető optikai jelenség, mely ősidők óta lenyűgözi az embert... Nincs nép, nincs civilizáció, mely ne keresett vagy adott volna magyarázatot erre a föld és ég között feszülő megfoghatatlan csodálatos szépségű ívre. Az ír emberek azt mondják, hogy egy aranyfazék fekszik a végén. Az indiaiak úgy hiszik, hogy ez híd az élet és halál között. A görög mitológiában a szivárvány istennője, az istenek hírnöke. Szárnyas, "tarka" ruhát viselő, kezében hírnöki pálcát tartó istennőnek írják le, aki főleg az istennők követeként jelenik meg. A Biblia szerint pedig Isten emberrel - nemkülönben "minden élőlénnyel, amely veletek van" - kötött szövetségének jele.

És mit jelent a mai ember számára? Ha egyáltalán van ideje felnézni az égre elvárosiasodott, távlat-szűkös emeletes házai közül... Jobb esetben még a (természetes) szerelemre gondol, meg arra, hogy jó lenni átmenni alatta, ha... ha lenne rá lehetősége, no meg lenne kivel, akinek kezét úgy szoríthatná, hogy mindkettőjük édes kívánsága ugyanaz lehetne: szorítani egymás kezét az idők végéig... De ezek a pillangótáncos, súlytalanná varázsoló érzések hamar tovatűnnek, mint a szivárvány maga! Maradnak a színtelen hétköznapok, s a szürkeségbe szakadt, reménytelennek tűnő küzdelem a magyar-valóságos egzisztencia-minimumért.

A hívő ember számára a szivárvány ennél jóval többet jelent! Nemcsak az Istennel kötött erős szövetségét, de ugyanakkor a földi élet lehetőségeinek széles spektrumát is jelenti: kiteljesedést a hivatásban, az alkotó munkában, a hűséges párkapcsolatban, a családi élet örömeiben, s olykor nehézségeiben is. Ahogyan a szivárvány színei egymásba fonódva egységet képeznek, ugyanúgy életünk különböző "színű" élményei/történései is Isten gondviselésében egybeolvadnak. S ha ilyen egységben látjuk életünket, akkor még azt a "jutalmat" is reménységgel fogadhatjuk, amit Isten elkészített a Krisztus szeretetében mindazoknak, akik hiszik, hogy van út ebből a látható világból, abba a láthatatlan, jobb világba...



Találkozásokért.

A mai nap imádsága:
Uram! Te látod kelésemet és fekvésemet, rohanásomat, és küzdelmeimet, hogy az enyéimnek biztonságot teremthessek. Láttasd meg velem, hogy Nélküled semminek sincs értéke, de Veled együtt, s általad életem minden dolga tartalmat nyer. Ámen

   

A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot.
1 Móz 2,2-3

Ha nincs időnk megállni az életben, hogy létrejöjjenek legszebb találkozásaink, akkor nemcsak egy soha vissza nem térő alkalmat szalasztottunk el, de "jó úton" járunk afelé, hogy az élet egy határozott ütéssel megállítson, s elgondolkodásra késztessen... Ha életünkben csak munkanapok vannak, akkor miért is dolgozunk?

A pihenésről, megállásról furcsa elképzelései vannak a ma emberének. Míg az egyik hétköznapi zakatoló ritmusának harmóniátlan felerősítésére ugrabugrál valamilyen bódító szer hatására a diszkóban, addig a másik az extrém-sport valamelyikével emeli adrenalin-szintjét, no meg szeretteiét is, akik azon izgulnak, vajon hazajön-e épségben? Igen sokan pedig a mértéktelen alkoholfogyasztás hálójában vergődnek hétről-hétre. Ez lenne a pihenés szent napja? Bizonnyal nem... Sokan vannak olyanok is, akik megszentelik a maguk esze szerint az ÚR napját - legyen az, a szombat vagy a vasárnap -, de az ilyen "szent napok" világában felnőtt gyermek vagy elszabadul az első adandó alkalommal vagy reprudukálja szülei élet-, ember-, s Isten szeretet-parancsa elleni törvényeskedő életét.

Mi tehát a hetedik nap értelme? Az Isten maga. A hetedik nap kiváltsága, hogy szívünkben-lelkünkben felfedezzük Teremtőnket, s megpróbáljunk hasonlítani hozzá. Nem azért, hogy tökéletesek legyünk (ez »csak« odaát, az Isten világában beteljesedő ígéret), hanem azért, hogy a Tökéletes jelenléte által megvilágítást nyerjen életünk minden része - a rejtettek is -, s a disszonáns hangok (szóval és cselekedettel elkövetett vétkeink, mulasztásaink, bűneink) Isten Szentlelke által a harmóniába kerüljenek. Ez az úgynevezett kegyelmi élet, a kiengesztelődés. Megbékélés önmagunkkal, s Istennel. Ezek azok a pillanatok, amikor hálát sóhajtunk Teremtőnk felé végre elért céljainkért, "felsőbb segítségért", magyarul a megtapasztalt áldásért.

Sokan vannak, akik hétvégeken sem állnak meg, mert szolgálatot teljesítenek - értünk. Ahogyan Isten gondoskodó szeretete sem tart "szünnapot" ugyanúgy azok a szolgálatok, melyek életünk testi-lelki biztonságáért dolgoznak is folyamatosak. Isten a hetedik nappal a megszentelő ritmusra figyelmeztet minket. "Mert nem az ember van szombatért"... De Isten az emberért adja magát, hogy Önmagához térítse. Ebben nagy segítség, ha hat munkás nap vagy hat alkotó, evilági gondolat után a hetedik az Isten vonzásában születik meg bennünk.


Teremtés rendje...

A mai nap imádsága:
Istenem! Köszönöm Neked, hogy az élet csodájának részesévé tettél! Add, hogy lelkemben uralkodjék a Tőled jövő isteni szándék, s szeretni tudjam a világot, felebarátaimat, s mindazokat akiket bölcs végzésed szerint rám bíztál! Ámen



Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. .
1 Móz 1,27-28ab

Isten képmásai vagyunk tehát... A férfi nem "atyaúristen", a teremtés "korononája", s a nő sem istennő, akinek kijár az imádat, hanem férfi és nő együtt képmásai az Istennek. Már Ádámnál és Évánál kinyilvánítja Isten: legyetek EGYek, hiszen én, a ti Teremtőtök is EGY vagyok. Azt is érdemes megjegyeznünk, hogy Isten nem kérdéses kimenetelű kozmikus kísérletként indítja útra az első emberpárt, hanem miután létrehívta Ádámot s Évát és megajándékozta őket külön-külön értelemmel és döntési szabadsággal, őket együtt, mint "párt" megáldotta. Ezért mindazok, akik a Teremtő Isten eredeti rendjébe bele kívánnak szövődni, házasságkötésükkor Isten áldását kérik... A szaporodás, a betöltés, a növekedés, azaz a kiteljesedés tehát nem más, mint az Isten áldásában való részesedés.

Az ember azonban elfordult az EGYtől, mert olyan akart lenni, mint az Isten: vagyis: EGY. De az ember sosem lehet "úgy" EGY, mint az Isten, mert az ember az ember, azaz teremtmény, s nem pedig (teremtő) Isten. Jóllehet a Kísértő sziszegő mondata ott visszhangzik minden generáció fülében: "Olyanok lesztek, mint Isten!" - ez azonban kezdettől fogva hazugság, s mindvégig csak hazug ígéret marad. Ha valaki hasonlítani akar az Istenhez, akkor erre csakis egy lehetősége van: szerethet.

A szeretet csodája abban rejlik, hogy önkéntes. Az adás, akkor ad kiteljesítő örömöt, ha az önkéntes. Ha valakitől valamit kikényszerítenek, azon nemcsak áldás nincs, de harmad- és negyedíziglen megkeserítheti generációk életét is. Amikor a nő saját akaratából kész arra, hogy az Élet továbbadásában a Teremtő Isten eszközévé váljon, akkor a gyermek valóban "ajándék, s az anyaméh gyümölcse 'valóban' jutalom". Ellenkező esetben elhordozhatatlan teher a gyermek, s olykor megtörténik, hogy - jobb esetben csak intézetbe adja az anya a gyermekét -, de olykor az is megesik, hogy a megszületett csecsemőt a saját (édes?)anyja megöli... S még mielőtt valaki ítélkezne, gondolkodjon el azon egy kicsit: hány családapa ölt meg családapát az emberiség eleddigi történelmében?... Mert ugye, az nyilvánvaló, hogy igazságos háború nem létezik... Az ölés is (jogilag) csak akkor elfogadott, ha az jogos önvédelemből történik. (De ilyen esetben is a veszély elhárítására, s nem az élet kioltására kell törekedni.)

A régi fordítások úgy hozzák: "hajtsátok uralmatok alá a földet". Azaz nem leigázni, kifosztani kell(ene) a Földet, hanem jó gazda módjára gondoskodva uralkodni felette. Míg az Isten nélküli uralkodás emberi indulatokat erősít, az Istenre figyelő, a közösség javát szolgáló gondoskodás isteni erényeket ébreszt az emberben. Aki a hatalomban akar kiteljesedni, az lator diktátorrá válik, aki pedig a szolgáló szeretetben él, az istenképűvé emberré válik. A választás mindig rajtunk múlik: Mit tartunk fontosnak? A múlandó földit vagy az el nem múló, odaát is érvényben maradó örök istenit?
Az engedelmességed mozgósítja az életedben Isten erejét


"Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt." Zsid. 3:19


Szerintem a mai igevers a Biblia legszomorúbb verse. Arról szól, hogy Isten népe a hitetlensége miatt nem mehetett be az Ígéret Földjére.

Gondolkozz el rajta: Isten négyszáz éven át tervezte, hogyan fogja kiszabadítani a zsidókat Egyiptom földjéről. Aztán azért, hogy a fáraót meggyőzze arról, hogy végre engedje el a népet, különféle csapásokat küldött Egyiptomra. Kettéválasztotta a Vörös-tengert majd a zsidókat mannával és fürjekkel táplálta. Minden szükségükről gondoskodott, amíg elértek az Ígéret Földjének kapujához.

Ennek ellenére, amikor elérkezett a döntés ideje, Isten népe azt mondta, „Nem tudjuk megtenni.” Így a Bibliába az került, hogy a hitetlenségük miatt nem engedte őket Isten bemenni, és ezért elveszítették mindazt, amit Isten az életükben tervezett.

Nem akarom, hogy ugyanez történjen veled. Nem akarom, hogy elveszítsd azt, amit Isten az életedben eltervezett, csak azért, mert féltél vagy nem akartál megtenni egy hitbeli lépést. A hitetlenséged határokat szab Istennek.

El kell határoznunk, hogy hitben engedelmeskedünk Istennek. Mindig, amikor megbízunk Isten bölcsességében és megtesszük, amit csak mond nekünk, még akkor is ha nem értjük, mélyül a vele való kapcsolatunk.

Értsük meg tehát, nem félelemből, kötelességtudatból vagy kényszerből engedelmeskedünk Istennek, hanem azért, mert szeretjük őt és bízunk abban, hogy tudja, mi a legjobb nekünk. Azért akarjuk Krisztust követni, hogy így fejezzük ki a hálánkat mindazért, amit értünk tett. Minél szorosabban követjük őt, annál mélyebbé válik vele a kapcsolatunk.

A nem hívők általában azt gondolják, hogy a keresztények kényszerből, vagy bűntudatból, vagy a büntetéstől való félelem miatt engedelmeskednek. De ennek pont az ellenkezője igaz. Azért, mert megbocsátott nekünk, és mert szabaddá tett minket, szeretetből engedelmeskedünk – és az engedelmességből hatalmas öröm fakad! Jézus mondja: „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen." (János 15:9-11)

Ebben az évben az lenne a legnagyobb tragédia számodra, ha ott állnál jövőd kapujában, de félnél elindulni afelé, amit Isten számodra tervezett. Ha engedelmesen haladsz előre – kockázatot vállalsz és hitben kilépsz – Isten ereje működésbe tud lépni az életedben.

Mitől tartasz 2013-ban? Bármi legyen is az, eltörpül, amikor megteszel bármit, amit Isten mond neked. Nincs ok a félelemre. Isten velünk van!


Félsz, hogy rossz döntést hozol?

"Az igaz ösvényen vezet az ő nevéért" (Zsolt. 23:3b)

Néha félünk, hogy rossz döntést hozunk, aztán emiatt stresszelünk.

Isten azt mondja, van egy ellenszer a határozatlanságunkra. A zsoltárok 23:3-ban azt olvashatjuk: "igaz ösvényen vezet az ő nevéért." Kezelhetjük a döntéshozatal okozta stresszt azzal, hogy hagyjuk, hogy Isten vezessen minket.

Talán azt gondolod, "Dehát ezt már próbáltam!" Kérted Istent, hogy vezessen, aztán még jobban összezavarodtál. Még mindig nem tudtad, mit kéne tenni. Azon gondolkodtál, "Miért olyan nehéz megérteni, mit akar Isten?"

Isten játszadozik velünk? Naná, hogy nem! Isten vezetni akar minket. Ő jobban akarja nálunk, hogy megértsük az akaratát. A gond az, hogy mi gyakran rossz dolog után kutatunk, mikor az akaratát keressük.

Néhányan egy érzést keresünk. Néhányunk valami módszeres megközelítéssel próbálkozik, egy receptet vagy egy képletet akar ráhúzni. Néhányan pedig valami mágikus dolgot várunk Istentől, valami csodás jelet.

Ezek mind ahhoz vezetnek, hogy a végén elkerüljük Isten válaszát.

Isten nem akarja, hogy összezavarodj, és nem akarja, hogy görcsölj egy döntés felett sem. Ő ott van és vezet minden lépésedben.

Ez az ígérete, úgyhogy elhiheted, hogy igaz: "igaz ösvényen vezet az ő nevéért"
Határozz meg célokat a hited edzésére!

"Az eszes ember arcáról leolvasható a bölcsesség, a bolond szeme pedig a föld határáig kalandozik." (Péld 17,24 Revideált Károli fordítás)

A legtöbb dolog, amit napi szinten teszünk, nem fog számítani öt perc múlva, öt év múlva még inkább nem. Sok olyan dolgot csinálunk, ami nem sokat számít.

Hogy elérd az álmaidat az életben, el kell döntened, hogy mi az, ami igazán számít, és mi az értékálló az életedben, és ezekre koncentrálj. A Biblia azt mondja: "Az eszes ember arcáról leolvasható a bölcsesség, a bolond szeme pedig a föld határáig kalandozik" (Péld 17,24).

Miután megértetted, hogy mi az, ami a legjobban számít, állíts fel olyan célokat, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy hit kelljen a teljesülésükhöz. Jézus azt mondja a Máté 9-ben, hogy annyira fog megáldani minket, amennyire mi azt szeretnénk. Az áldásai a hitünk nagyságától függnek. Jézus azt mondja: "Legyen a te hited szerint" (Máté 9,29).

Isten azt mondja, hogy válaszd ki a poharad, és Ő megtölti. Legyen akár csak egy kis teáscsészényi, vagy egy öt literes kancsónyi, vagy egy száz literes tartálynyi hited, Isten teli fogja tölteni a hited szerint. Az Őbenne való bizalmad mértéke határozza meg, hogy mennyire áld meg téged.

A hitedet célok meghatározásával tudod edzeni. Célt határozol meg, ha azt mondod: "Istenem, hiszem, hogy azt mondod nekem, hogy ezt egy adott időre be kell fejezzem. Nagyon nagy erőfeszítésbe fog kerülni, hogy megtegyem, de hiszem, hogy ezt kell tennem."

Milyen a hitre alapozott cél? Ilyen:

* Összpontosított: Valami pontosan meghatározott, amit lehet mérni.
* Megvalósítható: Lehetséges, és gyakorlatias. Ha egy irreális célt határozol meg, nem fogod tudni teljesíteni.
* Független: Személyes, hiszen nem határozhatod meg más emberek célját. A te tulajdonodban állnak a saját céljaid, nem máséban.
* Nyomon követhető: A céljaidnak kell legyen határideje. Határidő nélkül nem cél a cél.
* Szívből jövő: Sose állíts fel olyan célokat, amikért nem érzel szenvedélyt, mert sosem fogod elérni a vágy nélkül, hogy meg kell tenned.

A célok életet adnak az álmoknak, amiket már halottnak hittél. Nézz azokra az álmokra, amiket feladtál! Határozz meg célokat, és nézd meg mit tud tenni Isten!

Beszéljünk róla:

* Mit gondolsz, miért segítenek a célok elérni az álmainkat?
* Mi teszi nehézzé, hogy célokat határozzunk meg az álmainkkal kapcsolatban?
* Mik azok a célok, amiket lefektethetsz, a még fel nem fedezett álmokért az életedben? Jegyezd meg a célodat, úgy, hogy leírod, és fontold meg, hogy másokkal is megoszd azt.


Jót tesz az egészségednek, ha Istenben bízol


"Azt mondtam magamnak: 'Nyugodj meg, az Úr gondot visel rólad." (Zsolt. 116:7, TEV fordítás)


Isten ajándékként adta neked a tested, használati utasítással, a Bibliával együtt. Tartalmazza az összes tudnivalót, amelyre szükséged van ahhoz, hogy vigyázhass magadra és hosszú életet élj.

Az alapokat már tudod: megfelelő táplálkozás, mozgás és a jól megérdemelt pihenés. A négy egészségfaktorból, ma az elsőt fogjuk közelebbről megnézni, amiről lehet, hogy nem gondoltad, hogy fontos a hosszú és jó élethez.

Jót tesz az egézségednek, ha Istenben bízol. "Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!" (Péld 3:5). Miért jó az egészségednek, ha bízol Istenben? Mert amikor bízol benne, nem aggódsz.

A Zsoltárok 116:7 azt írja, "Azt mondtam magamnak: 'Nyugodj meg, az Úr gondot visel rólad.'" Ha igazán bízol Istenben, kevésebb stressz fog érni.

A Biblia ezt mondja a Példabeszédek 14:30-ban: "A szelíd szív élteti a testet, az indulat viszont rothasztja a csontokat." Nem csak az számít, hogy mit eszel, mit emésztesz, hanem az is, hogy téged mi emészt. Lehet, hogy az életedben jelen van minden szükséges életmeghosszabbító és organikus étel, de ha tele vagy nehezteléssel, aggodalommal, félelemmel, vágyakozással, bűnnel, méreggel, megkeseredettséggel, vagy egyéb érzelmi betegséggel, az megrövidíti az életedet.

Van választási lehetőséged:

* Aggódsz vagy dicsőítesz;
* Imádkozol vagy pánikolsz.


Minél többet imádkozol, annál kevesebbet pánikolsz. Nyugodj meg, mert Isten gondot fog rólad viselni!

Beszéljetek róla

* Milyen nehéz helyzettel, körülménnyel kapcsolatban kell ma Istenben bíznod?
* Mi jelent az, ha "magad eszére támaszkodsz"?
Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
Máté 5,7

Uram!
Ennek az örömhírnek a kezdete nem itt van. Ezt tőled tudom. Az adós szolgáról mondott példázatodban (Máté 18,23-35) részletesebben beszélsz erről. A kezdet mindig ez: Isten gyakorol irgalmasságot. Csak ennek megtörténte után várja el tőlem hálám bizonyítékául az emberek iránti irgalmasságomat. Ha ezt látja, akkor minden lépésemen irgalmával kísér. A hegyi beszédben lerövidített menetet adtál. Az irgalmasság teljes evangéliumának két utolsó tagját. Mert így illett bele a keresztyén élet boldogságáról mondott elfelejthetetlen fölsorolásodba.

Uram!
Ma is utamra bocsátasz. A boldogság vágyát - mint mindig - most is magammal viszem. Igédben éppen ennek megvalósulását ígéred. Segíts hát ezt az általad megjelölt úton keresnem. Ha lépésem nyomorban lévők mellett vezet el, indíts segítő könyörületességre. Szavamat - a sokszor éles, sebző szavamat - töltsd meg melegséggel. Azt az örömet pedig, melyet számomra keresztyén hitem jelent, indíts éppen azért megosztanom embertársaimmal, mert én magam irgalmasságot nyertem.


Csodálatos kezesség

"Megerősítlek..." (Ézs 41,10).

   Ha szolgálnunk vagy szenvednünk kell, összeszedjük minden erőnket,mégis úgy találjuk, hogy ez kevesebb, mint gondoltuk, és kevesebb, mint amennyire szükségünk lenne. De amíg olyan ígéretünk van, mint ez a fenti Ige, amelyre valóban építhetünk, ne csüggedjünk, mert ez biztosít minket arról, hogy megkapjuk mindazt, amire szükségünk van. Isten ereje kimeríthetetlen; és ezt az erőt velünk is közölheti; és megígérte, hogy közölni is fogja. Lelkünk tápláléka, szívünk gyógyítójaszeretne lenni, és így akar erőt adni nekünk. Kimondhatatlan, mennyi erőt tud adni Isten azembernek. Ha megkapjuk ezt az erőt, emberi gyöngeségünk nem akadály többé.
   Emlékszünk még életünknek munkákkal és próbatételekkel terhes időszakaira, amikor olyan rendkívüli erőt nyertünk, hogy magunk is álmélkodtunk rajta? Veszély közepette tudtunk nyugodtak lenni, gyászbanelcsöndesedni, rágalmazások tüzében is megállni, betegséget békén tűrni. Valóban úgy van az, hogy amikor váratlan próbatételek érnek bennünket, Isten különösen nagy erőt ad elhordozásához. Szinte kilépünk gyarló önmagunkból. A gyávák bátrak lesznek, a balgáknak bölcsesség adatik, a hallgatagok abban az órában megkapják, hogy mit kell mondjanak. Tulajdon gyöngeségem megrémít, de Isten ígérete felbátorít.
   "Uram, erősíts meg engem a te ígéreted szerint!) (Zsolt 119,25).


Jézus! Add, hogy meghalljuk ma is teremto és hívó szavadat!


    Jézus megfogta a gyermek kezét, ezt mondta neki: "Talitha kúmi!" - ami azt jelenti: "Leányka, neked mondom, ébredj fel!" A leányka pedig azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt már. Mk 5,41-42

Hogy Jézus ezt meg tudja tenni, ahhoz Isten egyszülött Fiának kell lennie. Mert Isten Fiaként szeretete számára nincs lehetetlen. Jézus szava teremto ereju. Hisz o a teremto Ige, amely által minden lett.

Legyen világosság: És lett világosság. Ilyen az isteni ige ereje. És Jézus emberi életében is: szavai "muködnek", mint a mindenható szeretet. Jézus mondja: Effata, és hall a süket. Jézus mondja: Légy tiszta, és eltunnek a leprás fekélyei. Jézus mondja: Talitha kúmi, és felkel a halott. Jézus mondja: Lázár jöjj ki, és kijön Lázár a sírból.
Ez a teremto, muködo szó hangzik el az utolsó vacsorán - és azóta minden úrvacsorai istentiszteleten - is: Ez az én testem, ez az én vérem. És testté lett a kenyér és vérré a bor. Mert szól ma is hozzánk Isten Fia!

    Akármit akar mondani az ember, mindig csak egyetlen szó van kifejezésére, egyetlen ige megelevenítésére s egyetlen jelzo meghatározására. Az embernek addig kell keresni ezt, amíg csak meg nem találja. (Guy de Maupassant)


    Uram Jézus Krisztus! Te, akinek hatalma van mennyen és földön, aki gyozelmet arattál még a halál felett is, kérlek, szólíts meg minket akár csak egy szavaddal is! A mai világban olyan nagy a zaj, hogy néha képtelenség csendre találni. Tudom, ha odamegyek oltárodhoz, akkor ott megtalálhatom mindazt, ami mindennapjaimra balzsam, amit nem lehet csak akárhol keresni, és akárhol találni. Add, hogy kitartó legyek annak a "szónak" a keresésében, amit személy szerint nekem címzel, amit csak az én fülembe akarsz suttogni. Ámen.


Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket. (Mt 2,13)
    
     Az Úr angyala nemcsak a bölcseket, de Józsefet is figyelmeztette a veszélyre. A szent Családnak az éj leple alatt el kellett indulnia Egyiptomba. Jézus még járni sem tudott, máris a fájdalmak útján találta magát. Még csak csecsemő, de meg kell ismernie a földönfutók és a hajléktalanok sanyarú sorsát. Apja vendégmunkás egy idegen országban, ki tudja, kapott-e magának való kenyérkeresetet, s elegendő jövedelmet?! Szükségük volt a bölcsek ajándékára, hogy az otthon maradt holmit, ruhaneműt és szerszámot pótolni tudják. Ám az is elképzelhető, hogy a lengyel prózaírónak, Jan Dobraczynskinek van igaza, s a menekülők az országhatárt őrző katonáktól a bölcsek aranyain az életüket váltották meg. Így történt-e vagy sem, mindenesetre ebben a történetben tetten érhetjük Isten gondviselését. Isten megőrizte Jézust Heródes kardjától. Ám a földi élete végén ott magasodott a Golgota, ahol az Egyszülött Fiú a szenvedést és a halált tudatosan vállalta értünk, s mint igaz életét adta a nem igazakért.
     Babits Mihály Csillag után című versében arról ír, hogy a bölcsek nyomán ő is szeretett volna eljutni a jászolbölcsőhöz. Sok időbe telt, míg összeszedte ajándékait, s az országok határain is folyton megállították. A vámosok elszedték tőle az aranyat, de még a tömjént is, hiszen arra "szükség van a helyi hatalmasságok fényét méltán dicsőíteni". Kifosztva, alaposan megkésve érkezett a jászolbölcső helyett már a Golgotához, s megmaradt mirhájával Krisztus véres lábát kenegette.
     Hiszem, hogy a költő mégsem késett el, sőt így ért igazán célhoz! Az jut el Betlehembe, aki járt már a Golgotánál! Aki tudja, hogy a jászolban nem más fekszik, mint az Úr Krisztus, a Megváltó!
     . . .
          URAM! Te megszülettél énnekem, még akkor nem is éltem. Kiválasztottál engemet, és földre jöttél értem. Még meg sem alkotott kezed, és Lelked már elvégezett az én üdvömre mindent!
     ...
     Csak egyet, egyet kérhetek, egy égi jóra várok: hogy a szívemben végy helyet, ó, Jézus, bárhol járok. Tedd jászladdá a szívemet! Jer, térj be, és betér veled az öröm égi fénye! (161,2.6) Ámen.


KRISZTUS KÉPVISELŐJE

  "De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok." (Jn 16:7)
 
  A Vigasztalót Jézus az "Igazság Lelkének" nevezi. Munkája az igazság megvilágítása és védelmezése. Először a szívbe költözik, mint az Igazság Lelke, és így válik Vigasztalóvá. Az igazságban vigasz és béke van, de nem találunk igazi békességet vagy vigaszt a hamisságban. Sátán hamis teóriák és hagyományok által szerzi meg a győzelmet elménk felett. Azáltal pedig, hogy hamis értékek felé tereli az embereket, eltorzítja jellemüket. A Szentlélek a Szentíráson keresztül szól az elméhez, és érinti meg a szívet az igazsággal. Így leleplezi a tévedést, és ki is űzi azt a szívből. Krisztus az igazság Lelkének - a Szentíráson keresztül végzett - munkája által nyeri meg magának választott gyermekeit.
  Jézus, azáltal hogy tanítványainak bemutatta a Szentlélek szolgálatát, azzal az örömmel és reménységgel is meg akarta ajándékozni őket, mely az ő szívét is áthatotta. Jézus örült az egyház számára biztosított bőséges segítség felett. Az ajándékok közül, amit csak kérhetett Atyjától népe felmagasztalása érdekében, a Szentlélek volt a legnagyobb. A Szentlélek adománya által születünk újjá, és e nélkül Krisztus áldozata hiábavaló lenne. A gonosz hatalma századokon át egyre erősödött, és az emberek bámulatos módon hódoltak be ennek a sátáni befolyásnak. A bűnt csak a Szentháromság harmadik személye, e hatalmas követ által lehet visszautasítani és legyőzni, aki nem csekélyebb hatalommal, hanem isteni erejének teljességével jön el. A Lélek teszi hatékonnyá azt, amit a világ Üdvözítője elvégzett. A Lélek az, aki megtisztítja a szívet. A Lélek által válik a hívő isteni természet részesévé. Krisztus azért adta isteni erőként Lelkét, hogy az legyőzze örökölt és szerzett hajlamainkat a rosszra, és saját jellemének lenyomatát örökítse meg egyházán. (Review and Herald, 1908. november 19.)


VILÁG VILÁGOSSÁGA

"Ti vagytok a világ világossága." Máté 5,14a

Nem tudom, mennyire valóság számodra, hogy milyen sötét éjszakában élünk ezen a földön. Ráébredtél már, hogy milyen sötétség van lelkileg? Jézus korában is volt - csak most még inkább sötétedik. Jézusról azt mondja a Jn 3,19: "A világosság e világra jött, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot." Jézus közelében megvilágosított ember lehetsz. Ezért kerülik sokan az igealkalmakat, mert félnek Jézus közelébe kerülni. Ő világosságul jött. Ha befogadtad, egyre jobban megvilágosít. Belevilágít titkos dolgaidba, anyagi életedbe, gondolatvilágodba. Ha nem engeded, hogy belülről megvilágítson, soha nem leszel a világ világossága. Ne tévedjünk, nem Isten emberei a világosság, csak ők már befogadták a világosságot, és ez a fényesség ragyog át rajtuk. Mondhatja-e már az Úr, hogy világ világossága vagy? Senki nem lehet azzá, hiába erőlködik. Aki befogadta Jézust, azon keresztül ragyoghat a világosság. Aki már Isten gyermeke, annak minden helyzetben élesen másnak kell lennie, mint amilyenek a többiek. Olyan különbség van a világ és Isten gyermekei között, mint sötétség és világosság között. Mint éjszaka és nappal között. Mersz-e ilyen élesen más lenni?! Rajtad múlik, hogy Jézus rajtad keresztül világíthat-e már! Ezen a földön nincs más világosság, csak az övéi. Egy történet szerint megkérdezték Jézust: Mi lesz, ha tanítványaidon nem ragyog át a világosság? Jézus azt válaszolta: Más tervet nem készítettem. - Vagy leszel a világ világossága, vagy sötétben marad ez a világ. Egyszer felelős leszel azokért, akik körülötted élnek. Más terv nem készült.
AZ Ő EREJÉBEN VALÓ ÉLET KÖVETKEZMÉNYEI

"Ahova én megyek, most oda nem jöhetsz, később azonban utánam jössz" (Jn 13,36).

"És miután ezt mondta, így szólt neki: Kövess engem!" (Jn 21,19). Három évvel azelőtt már mondta Jézus: "Kövess engem", és akkor Péternek könnyű volt engedelmeskedni. Jézus vonzóereje megragadta, nem szorult rá a Szent Szellem segítségére, hogy követhesse. Aztán odáig jutott, hogy megtagadta Jézust és a szíve összetört. Később megkapta a Szent Szellemet és most Jézus újra mondja: "Kövess engem!" Most nem lát mást maga előtt, csak a megmentő Úr Jézus Krisztust.


Az első "kövess engem"-ben nem volt semmi titokszerű: csak külső követés volt. Ez a második most arra hívta, hogy a belső vértanúságban is kövesse Őt (Jn 21,18).


E két hívás között Péter esküdözve és átkozódva megtagadta Jézust! Végére jutott saját erejének és magabiztosságának; nem volt már egyetlen idegszála sem, amire rá merte volna bízni magát. Megalázott állapota alkalmassá tette arra, hogy feltámadott Ura adhasson neki valamit: "Rájuk lehelt és mondta nekik: Vegyetek Szent Szellemet!" (Jn 20,22). Sohase bízzál abban a változásban, amit Isten munkált ki benned, csak egyetlen személyre építs: az Úr Jézus Krisztusra, és arra a Szent Szellemre, akit Ő adott. Fogadkozásaink és elhatározásaink az Ő megtagadásába sodornak bele, mert nincs hatalmunk megvalósítani őket. Csak amikor önmagunkkal végeztünk, vagyis teljesen megadtuk magunkat - nemcsak elképzelve, hanem valóságosan -, akkor fogadhatjuk be a Szent Szellemet. "Vegyétek a Szent Szellemet" - ez belénk hatol. Most már csak egyetlen egy vezércsillaga van az életünknek: az Úr Jézus Krisztus.


"Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!"
(Ésa 40,30-31)

"Az alpesi sast gyakran leveri a vihar a hegyek szoros, mély útjaiba. A viharfelhők bekerítik a hatalmas hegyi madarat, sötét tömegük elzárja előle a napsütötte magaslatot, ahol fészke van. Fáradozásai, hogy feljusson, kilátástalannak látszanak. Ide-oda csapong, erős szárnyaival verdesi a levegőt, kiáltásával felkelti a hegyek visszhangját. Végül diadalkiáltással szökken fel a magasba, és a felhőket áttörve újra a ragyogó napfényre jut, messze elhagyva a homályt és vihart. Így lehetünk körülvéve mi is nehézségekkel, csüggessztő körülményekkel és sötétséggel. Hamisság, szomorúság, igazságtalanság zárhatnak körül bennünket. Olyan felhők takarhatnak el, amelyeket nem tudunk elűzni. Hiába küzdünk a körülmények ellen. A menekülésnek csak egyetlen útja van. A föld felett felhő és pára száll, a felhők felett azonban Isten világossága fénylik. A hit szárnyai segítségével az Ő jelenlétének napfényébe emelkedhetünk."

(Nevelés, Más hasonlatok c. fejezetből)


Igaz vagy


… nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való megigazulásom a hit alapján.

– Filippi 3:9


Nem érdekel, mekkora hibát követtél el tegnap, vagy hányadszor rontottad már el a dolgokat, azt akarom, hogy úgy kezdd ezt a napot, hogy tudod: igaz vagy! Nem azért, mert bármit is tettél, hanem mert a Jézusban való hit által elfogadtad Istentől a megigazultságot.[1]

Csak nézd meg a sok-sok jót, amit Isten Igéje szerint a megigazultság lehetővé tesz:

„Az igaz virágzik, mint a pálmafa” (Zsoltárok 92:12).

„Az igazak javán örül a város” (Példabeszédek 11:10).

„Az igazaknak magva megszabadul” (Példabeszédek 11:21).

„Mert az Úr szemei az igazakon vannak, és az Ő fülei azoknak könyörgésein” (1 Péter 3:12).

„Mert Te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a Te jóvoltoddal, mint egy pajzzsal” (Zsoltárok 5:12).

„Ha igazak kiáltanak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket” (Zsoltárok 34:17).

„Ifjú voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, sem hogy magzatja kenyeret kéregetett volna” (Zsoltárok 37:25).

„Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak” (Zsoltárok 37:29).

„Szereti az Úr az igazakat” (Zsoltárok 146:8).

Ne hagyd, hogy az ördög kiraboljon bármelyik áldásból azzal, hogy azt mondja, nem vagy rá méltó. Rázd le. Kiáltsd hangosan: „Én Isten igazsága vagyok!” Azután lépj ki hitben, és élvezd azokat a kiváltságokat, amelyeket Isten elkészített neked!

Igei olvasmány:  Róma 3:21-28


Szomorú, tönkrement kép


Régente mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, kivánságoknak és különféle élvezeteknek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, gyűlöltek és egymást gyűlölők.
(Titus 3, 3)

Milyen mélyre süllyedt az ember, a legnemesebb teremtmény! Nem szép az a kép, amit az apostol megrajzol itt, de pontosan megfelel a valóságnak. Esztelen az ember, míg távol van Istentől. Nincs világossága az ő akarata felől. Földi dolgokban lehet okos, éleselméjű, erkölcsi értékelése és felfogása mégis eltompult abban a tekintetben, hogy mi a helyes Isten előtt. A bölcsesség kezdete az istenfélelem és ahol ez hiányzik, ott az ember a maga mértéke és elgondolásai alapján cselekszik. Nem azt kérdezi, mit kíván Isten, hanem hogy pillanatnyilag mi hasznos és előnyös. Isten irányítását sem érti. Mindenben csak véletlent lát és megkeseredik, elégedetlenkedik, ha valami nem úgy történik, amint elgondolta vagy ahogy szeretné. Mivel nincs önismerete, nem érti meg a szenvedés és a bűn között levő rejtett összefüggést. Az erkölcsi tudatlanság teljes elsötétedéshez vezethet. Az ember gondolkodása kificamodik, a gonoszt jónak tartja, a jót pedig rossznak. Mindaddig, míg az ember nem engedi magát Isten Igéje és akarata által irányítani, tévelyeg. Ha nem rendeli magát Jézus Krisztus, az egyetlen igazi vezető alá, félrevezetők kezébe kerül, akik hamisan irányítják.


„Kívánságoknak és különféle élvezeteknek rabjai voltunk." Aki a saját maga ura akar lenni, végül is a tisztátalan kívánságoknak és szenvedélyeknek a rabszolgája lesz. Akár akarja, akár nem, kénytelen az élvezeteknek, a kapzsiságnak és becsvágynak hódolni és mindig mélyebbre süllyed. - „Gonoszságban és irigységben élok." Mindenkit irigyel, akinek jobban megy a dolga, vagy akinek több van. - „Gyűlöltek voltunk" - mondja az apostol. Az önző és irigy ember nem éppen szeretetreméltó. Panaszkodik, hogy őt nem szereti senki, pedig ezen nincs mit csodálkoznia. Maga vágja el a szeretet szálait, bár később vágyakozik utána.

Ilyenek vagyunk mindnyájan, míg egy felülről jövő fordulat be nem következik. Míg Isten szeretetének napsugara át nem járja sötét és hideg lényünket. Ebben a sötétségben vagyunk még? Vagy elmondhatjuk az apostollal, hogy „régente" ilyen sötét és szomorú emberek voltunk?


Vadonatúj ember


Mint most született csecsemők, az Ige tiszta, hamisítatlan teje után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek.                         — 1Péter 2,2.
Amikor a bűnös Jézushoz jön, a bűnei eltöröltetnek — semmivé lesznek. Nemcsak a bűnei töröltetnek el, hanem mindaz, ami azelőtt volt szellemi értelemben, Isten szemében eltöröltetik.
A bűnei nem léteznek többé. Új emberré lesz Krisztus Jézusban. Isten nem veszi tekintetbe az életében azt, ami az újjászületése előtt történt!
A mai szövegben Péter olyan újjászületett keresztényekhez szól, akik új emberré lettek Krisztusban. A Biblia azt tanítja, hogy hasonlóság van a fizikai növekedés és a szellemi növekedés között. Senki sem születik teljesen kifejlett emberként, mindannyian csecsemőként születünk meg a teremtés világában, és azután felnövekedünk. Hasonlóképpen, senki sem születik újjá teljesen felnövekedett keresztényként. A keresztények szellemi csecsemőként születnek meg, azután felnövekednek. Nézz csak meg egy újszülött csecsemőt, ahogy ott fekszik anyja karjaiban. A csecsemő legjellemzőbb tulajdonsága az ártatlanság. A felnőttek így becézgetik: „Te csöppség, édes kicsi ártatlanság.” Senki sem gondol arra, hogy a babának múltja lenne! Érted már, hogy mit mond Isten itt Péteren keresztül? Azt mondja a Krisztusban újjászületetteknek: „Mint most született csecsemők…”, más szavakkal: Te új teremtéssé lettél, egy ma született csecsemő vagy! A múltad eltűnt! Én nem emlékszem semmi rosszra veled kapcsolatban!