MEGBIRKÓZNI A MEGBOCSÁTÁSSAL
„Az irgalmasság és az igazság ne hagyjanak el téged…” (Példabeszédek 3:3 Károli)
Egy tanácsadó mondja el: „Úgy emlékszem arra a telefonhívásra, mintha tegnap lett volna… a főnököm közölte velem, hogy elbocsát. Abban a pillanatban azt gondoltam, hogy vége az életemnek. Visszanézve már látom, hogy az volt a kezdet.” A létszámleépítések sajnos egyre gyakoribbak, de van rá mód, hogy megbirkózzunk velük. Nézzünk meg néhány ilyen lehetőséget. Ha munkáltató vagy: egy tábornoknak egészen más talentumokkal kell rendelkeznie, mint az egyszerű gyalogos katonának. A létszámleépítés nemcsak azokról az emberekről szólnak, akiket elküldesz, hanem azokról is, akik maradnak, és figyelnek, hogy együtt érző, megbízható és őszinte vagy-e. Ha tetteid az ellenkezőjét bizonyítják, a munkamorál, a termelékenység és a teljesítmény zuhanni fog. Ha bizalmi válságot okozol, annak katasztrofális hatásai lehetnek az egész vállalatra. Tehát hogyan kell kezelned a létszámleépítéseket? a) Kommunikálj! Kommunikálj! Kommunikálj! Állj szóba az embereiddel, és adj nekik annyi információt, amennyit lehetséges! b) Magyarázd el a helyzetet és a pénzügyeket, hadd tudják meg, hogy áll a szervezet. Magyarázd el, miért kell elbocsátanod embereket! Ha az emberek megértik a helyzetet, sokkal könnyebben tudják elfogadni is. c) Légy őszinte! Hadd tudják meg az alkalmazottak, hányadán állnak. Még a rossz hírt is jobb tudni, mint semmit sem tudni. A bizonytalanságnál még a biztos rossz is jobb. d) Sose feledkezz meg arról, hogy az igazságnak és az irgalmasságnak együtt kell járnia! Sose kezeld az elbocsátottakat csupán számokként! Bánj velük igazságosan, akkor a többi dolgozó is így fog eljárni veled. Ajánlj fel támogatást, útmutatást, oktatást, bátorítást és reménységet! e) Ne hosszabbítsd meg az amúgy is nehéz helyzetet azzal, hogy több körben bocsátod el az embereket! Ha meg kell tenned, tedd meg egyszerre!
„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)
Ha nem te vagy az, akit elbocsátanak: alkalmazd a „Panaszkodni tilos” szabályt! Eléggé valószínű, hogy lesznek körülötted emberek, akik minden lehetőséget megragadnak az elégedetlenkedésre. Te ne tartozz közéjük! „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent!” Ne engedd, hogy mások borúlátása hatással legyen rád! Igyekezz kikapcsolni a pesszimizmust, és összpontosíts arra, hogy a tőled telhető legjobban végezd munkádat minden nap! Legyél nélkülözhetetlen az által, hogy látják, keményen dolgozol, pozitív a hozzáállásod, és közreműködsz a vállalat sikerében!
Ha te vagy az, akit elbocsátanak: Teljesen normális, ha haragot, szomorúságot, zaklatottságot érzel – néhány napig, de aztán engedd el! Jézus azt mondta: „…bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket” (Márk 11:25). Érett személyiségnek lenni azt jelenti, hogy el tudjuk viselni az igazságtalanságot anélkül, hogy vissza akarnánk vágni. Bocsáss meg a munkahelyednek! Bocsáss meg a főnöködnek! Engedd el a keserűséget! Nem tudsz jövőt teremteni, amíg a múlton rágódsz. Kérdezd meg magadtól, mit tudsz megtanulni ebből a tapasztalatból, és használd ezt a kihívást arra, hogy új lehetőségek után nézz! John Gardner mondta: „Nem akkor hozzuk a legjobb formánkat, amikor a csúcson pihengetünk, hanem mászás közben, amikor az út meredek.” Ki tudja, következő lépésed talán egy új és sokkal eredményesebb pálya felé vezet, vagy arra segít, hogy több időt tölthess a családoddal, vagy egy jobb helyre költöztet. „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását” (Példabeszédek 16:9). „Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid” (Példabeszédek 16:3). „…Istennél minden lehetséges” (Máté 19:26). A jövődet egyedül te tudod lekorlátozni!
„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel…” (Róma 15:13)
Gyakran használjuk a remélni szót, ha szeretnénk, hogyha valami megtörténne, de nem vagyunk biztosak benne, hogy meg fog. Reméljük, hogy az autójavítás nem fog sokba kerülni. Reméljük, hogy a laborvizsgálat eredménye jó lesz. A reménység azonban nem vágyálom, hanem Istenbe vetett bizalom! Hogyan tarthatod életben a reményt, amikor nincs munkád? Isten, a reménység forrása be fog tölteni békével, mert benne bízol. Jon Gordon mondja: „A média által keltett pánikőrület rombolóan hat a kollektív pszichére… az emberek stresszesebbek, mint valaha… olyan, mint egy horrorfilm: amitől félsz, az mindjárt megtörténik… pedig a gazdaság nem valami elvont valóság… a mi gondolataink és viselkedésünk teremti meg. Hogyan bízhatunk tehát, ha minden, amiben bíztunk, szétesik? A válaszom: nem a megfelelő dolgokba vetettük a hitünket… és a repedések előtűnnek. Itt az ideje felébredni. Charles West mondja: »Istenhez fordulunk, amikor az alapok megremegnek, csak azért, hogy rájöjjünk, éppen Isten rázta meg őket.« A biztonság csupán illúzió. A bankszámlának nincs megtartó ereje… az értékpapírok nem adnak békességet… igazi célunk nem egy jól kidolgozott terv nyugdíjas éveinkre… Arra lettünk tervezve, hogy Istenben bízzunk… az igazi erő nem abban rejlik, ami erősnek és biztonságosnak tűnik, hanem abban, ami csendes és láthatatlan… Ahelyett, hogy tévénézéssel kezdenéd a napot, menj el sétálni egy csendes helyre, ahol imádkozhatsz; ahelyett, hogy az újságba mélyednél, nézz fel, a menny felé!” Imádság: „Uram, néha a reménységem csupán óhajtás, de benned reménykedni egészen más dolog; te biztos talaj vagy számomra. Reményemnek ma a te hűséged ad alapot, és ígérted, hogy be fogod tölteni minden szükségemet. Köszönöm ezt neked; tudom, hogy meg fogod tenni. Ámen.”
Egy tanácsadó mondja el: „Úgy emlékszem arra a telefonhívásra, mintha tegnap lett volna… a főnököm közölte velem, hogy elbocsát. Abban a pillanatban azt gondoltam, hogy vége az életemnek. Visszanézve már látom, hogy az volt a kezdet.” A létszámleépítések sajnos egyre gyakoribbak, de van rá mód, hogy megbirkózzunk velük. Nézzünk meg néhány ilyen lehetőséget. Ha munkáltató vagy: egy tábornoknak egészen más talentumokkal kell rendelkeznie, mint az egyszerű gyalogos katonának. A létszámleépítés nemcsak azokról az emberekről szólnak, akiket elküldesz, hanem azokról is, akik maradnak, és figyelnek, hogy együtt érző, megbízható és őszinte vagy-e. Ha tetteid az ellenkezőjét bizonyítják, a munkamorál, a termelékenység és a teljesítmény zuhanni fog. Ha bizalmi válságot okozol, annak katasztrofális hatásai lehetnek az egész vállalatra. Tehát hogyan kell kezelned a létszámleépítéseket? a) Kommunikálj! Kommunikálj! Kommunikálj! Állj szóba az embereiddel, és adj nekik annyi információt, amennyit lehetséges! b) Magyarázd el a helyzetet és a pénzügyeket, hadd tudják meg, hogy áll a szervezet. Magyarázd el, miért kell elbocsátanod embereket! Ha az emberek megértik a helyzetet, sokkal könnyebben tudják elfogadni is. c) Légy őszinte! Hadd tudják meg az alkalmazottak, hányadán állnak. Még a rossz hírt is jobb tudni, mint semmit sem tudni. A bizonytalanságnál még a biztos rossz is jobb. d) Sose feledkezz meg arról, hogy az igazságnak és az irgalmasságnak együtt kell járnia! Sose kezeld az elbocsátottakat csupán számokként! Bánj velük igazságosan, akkor a többi dolgozó is így fog eljárni veled. Ajánlj fel támogatást, útmutatást, oktatást, bátorítást és reménységet! e) Ne hosszabbítsd meg az amúgy is nehéz helyzetet azzal, hogy több körben bocsátod el az embereket! Ha meg kell tenned, tedd meg egyszerre!
„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)
Ha nem te vagy az, akit elbocsátanak: alkalmazd a „Panaszkodni tilos” szabályt! Eléggé valószínű, hogy lesznek körülötted emberek, akik minden lehetőséget megragadnak az elégedetlenkedésre. Te ne tartozz közéjük! „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent!” Ne engedd, hogy mások borúlátása hatással legyen rád! Igyekezz kikapcsolni a pesszimizmust, és összpontosíts arra, hogy a tőled telhető legjobban végezd munkádat minden nap! Legyél nélkülözhetetlen az által, hogy látják, keményen dolgozol, pozitív a hozzáállásod, és közreműködsz a vállalat sikerében!
Ha te vagy az, akit elbocsátanak: Teljesen normális, ha haragot, szomorúságot, zaklatottságot érzel – néhány napig, de aztán engedd el! Jézus azt mondta: „…bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket” (Márk 11:25). Érett személyiségnek lenni azt jelenti, hogy el tudjuk viselni az igazságtalanságot anélkül, hogy vissza akarnánk vágni. Bocsáss meg a munkahelyednek! Bocsáss meg a főnöködnek! Engedd el a keserűséget! Nem tudsz jövőt teremteni, amíg a múlton rágódsz. Kérdezd meg magadtól, mit tudsz megtanulni ebből a tapasztalatból, és használd ezt a kihívást arra, hogy új lehetőségek után nézz! John Gardner mondta: „Nem akkor hozzuk a legjobb formánkat, amikor a csúcson pihengetünk, hanem mászás közben, amikor az út meredek.” Ki tudja, következő lépésed talán egy új és sokkal eredményesebb pálya felé vezet, vagy arra segít, hogy több időt tölthess a családoddal, vagy egy jobb helyre költöztet. „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását” (Példabeszédek 16:9). „Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid” (Példabeszédek 16:3). „…Istennél minden lehetséges” (Máté 19:26). A jövődet egyedül te tudod lekorlátozni!
„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel…” (Róma 15:13)
Gyakran használjuk a remélni szót, ha szeretnénk, hogyha valami megtörténne, de nem vagyunk biztosak benne, hogy meg fog. Reméljük, hogy az autójavítás nem fog sokba kerülni. Reméljük, hogy a laborvizsgálat eredménye jó lesz. A reménység azonban nem vágyálom, hanem Istenbe vetett bizalom! Hogyan tarthatod életben a reményt, amikor nincs munkád? Isten, a reménység forrása be fog tölteni békével, mert benne bízol. Jon Gordon mondja: „A média által keltett pánikőrület rombolóan hat a kollektív pszichére… az emberek stresszesebbek, mint valaha… olyan, mint egy horrorfilm: amitől félsz, az mindjárt megtörténik… pedig a gazdaság nem valami elvont valóság… a mi gondolataink és viselkedésünk teremti meg. Hogyan bízhatunk tehát, ha minden, amiben bíztunk, szétesik? A válaszom: nem a megfelelő dolgokba vetettük a hitünket… és a repedések előtűnnek. Itt az ideje felébredni. Charles West mondja: »Istenhez fordulunk, amikor az alapok megremegnek, csak azért, hogy rájöjjünk, éppen Isten rázta meg őket.« A biztonság csupán illúzió. A bankszámlának nincs megtartó ereje… az értékpapírok nem adnak békességet… igazi célunk nem egy jól kidolgozott terv nyugdíjas éveinkre… Arra lettünk tervezve, hogy Istenben bízzunk… az igazi erő nem abban rejlik, ami erősnek és biztonságosnak tűnik, hanem abban, ami csendes és láthatatlan… Ahelyett, hogy tévénézéssel kezdenéd a napot, menj el sétálni egy csendes helyre, ahol imádkozhatsz; ahelyett, hogy az újságba mélyednél, nézz fel, a menny felé!” Imádság: „Uram, néha a reménységem csupán óhajtás, de benned reménykedni egészen más dolog; te biztos talaj vagy számomra. Reményemnek ma a te hűséged ad alapot, és ígérted, hogy be fogod tölteni minden szükségemet. Köszönöm ezt neked; tudom, hogy meg fogod tenni. Ámen.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése