2017. január 5., csütörtök

Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
Máté 5,7

Uram!
Ennek az örömhírnek a kezdete nem itt van. Ezt tőled tudom. Az adós szolgáról mondott példázatodban (Máté 18,23-35) részletesebben beszélsz erről. A kezdet mindig ez: Isten gyakorol irgalmasságot. Csak ennek megtörténte után várja el tőlem hálám bizonyítékául az emberek iránti irgalmasságomat. Ha ezt látja, akkor minden lépésemen irgalmával kísér. A hegyi beszédben lerövidített menetet adtál. Az irgalmasság teljes evangéliumának két utolsó tagját. Mert így illett bele a keresztyén élet boldogságáról mondott elfelejthetetlen fölsorolásodba.

Uram!
Ma is utamra bocsátasz. A boldogság vágyát - mint mindig - most is magammal viszem. Igédben éppen ennek megvalósulását ígéred. Segíts hát ezt az általad megjelölt úton keresnem. Ha lépésem nyomorban lévők mellett vezet el, indíts segítő könyörületességre. Szavamat - a sokszor éles, sebző szavamat - töltsd meg melegséggel. Azt az örömet pedig, melyet számomra keresztyén hitem jelent, indíts éppen azért megosztanom embertársaimmal, mert én magam irgalmasságot nyertem.


Csodálatos kezesség

"Megerősítlek..." (Ézs 41,10).

   Ha szolgálnunk vagy szenvednünk kell, összeszedjük minden erőnket,mégis úgy találjuk, hogy ez kevesebb, mint gondoltuk, és kevesebb, mint amennyire szükségünk lenne. De amíg olyan ígéretünk van, mint ez a fenti Ige, amelyre valóban építhetünk, ne csüggedjünk, mert ez biztosít minket arról, hogy megkapjuk mindazt, amire szükségünk van. Isten ereje kimeríthetetlen; és ezt az erőt velünk is közölheti; és megígérte, hogy közölni is fogja. Lelkünk tápláléka, szívünk gyógyítójaszeretne lenni, és így akar erőt adni nekünk. Kimondhatatlan, mennyi erőt tud adni Isten azembernek. Ha megkapjuk ezt az erőt, emberi gyöngeségünk nem akadály többé.
   Emlékszünk még életünknek munkákkal és próbatételekkel terhes időszakaira, amikor olyan rendkívüli erőt nyertünk, hogy magunk is álmélkodtunk rajta? Veszély közepette tudtunk nyugodtak lenni, gyászbanelcsöndesedni, rágalmazások tüzében is megállni, betegséget békén tűrni. Valóban úgy van az, hogy amikor váratlan próbatételek érnek bennünket, Isten különösen nagy erőt ad elhordozásához. Szinte kilépünk gyarló önmagunkból. A gyávák bátrak lesznek, a balgáknak bölcsesség adatik, a hallgatagok abban az órában megkapják, hogy mit kell mondjanak. Tulajdon gyöngeségem megrémít, de Isten ígérete felbátorít.
   "Uram, erősíts meg engem a te ígéreted szerint!) (Zsolt 119,25).


Jézus! Add, hogy meghalljuk ma is teremto és hívó szavadat!


    Jézus megfogta a gyermek kezét, ezt mondta neki: "Talitha kúmi!" - ami azt jelenti: "Leányka, neked mondom, ébredj fel!" A leányka pedig azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt már. Mk 5,41-42

Hogy Jézus ezt meg tudja tenni, ahhoz Isten egyszülött Fiának kell lennie. Mert Isten Fiaként szeretete számára nincs lehetetlen. Jézus szava teremto ereju. Hisz o a teremto Ige, amely által minden lett.

Legyen világosság: És lett világosság. Ilyen az isteni ige ereje. És Jézus emberi életében is: szavai "muködnek", mint a mindenható szeretet. Jézus mondja: Effata, és hall a süket. Jézus mondja: Légy tiszta, és eltunnek a leprás fekélyei. Jézus mondja: Talitha kúmi, és felkel a halott. Jézus mondja: Lázár jöjj ki, és kijön Lázár a sírból.
Ez a teremto, muködo szó hangzik el az utolsó vacsorán - és azóta minden úrvacsorai istentiszteleten - is: Ez az én testem, ez az én vérem. És testté lett a kenyér és vérré a bor. Mert szól ma is hozzánk Isten Fia!

    Akármit akar mondani az ember, mindig csak egyetlen szó van kifejezésére, egyetlen ige megelevenítésére s egyetlen jelzo meghatározására. Az embernek addig kell keresni ezt, amíg csak meg nem találja. (Guy de Maupassant)


    Uram Jézus Krisztus! Te, akinek hatalma van mennyen és földön, aki gyozelmet arattál még a halál felett is, kérlek, szólíts meg minket akár csak egy szavaddal is! A mai világban olyan nagy a zaj, hogy néha képtelenség csendre találni. Tudom, ha odamegyek oltárodhoz, akkor ott megtalálhatom mindazt, ami mindennapjaimra balzsam, amit nem lehet csak akárhol keresni, és akárhol találni. Add, hogy kitartó legyek annak a "szónak" a keresésében, amit személy szerint nekem címzel, amit csak az én fülembe akarsz suttogni. Ámen.


Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket. (Mt 2,13)
    
     Az Úr angyala nemcsak a bölcseket, de Józsefet is figyelmeztette a veszélyre. A szent Családnak az éj leple alatt el kellett indulnia Egyiptomba. Jézus még járni sem tudott, máris a fájdalmak útján találta magát. Még csak csecsemő, de meg kell ismernie a földönfutók és a hajléktalanok sanyarú sorsát. Apja vendégmunkás egy idegen országban, ki tudja, kapott-e magának való kenyérkeresetet, s elegendő jövedelmet?! Szükségük volt a bölcsek ajándékára, hogy az otthon maradt holmit, ruhaneműt és szerszámot pótolni tudják. Ám az is elképzelhető, hogy a lengyel prózaírónak, Jan Dobraczynskinek van igaza, s a menekülők az országhatárt őrző katonáktól a bölcsek aranyain az életüket váltották meg. Így történt-e vagy sem, mindenesetre ebben a történetben tetten érhetjük Isten gondviselését. Isten megőrizte Jézust Heródes kardjától. Ám a földi élete végén ott magasodott a Golgota, ahol az Egyszülött Fiú a szenvedést és a halált tudatosan vállalta értünk, s mint igaz életét adta a nem igazakért.
     Babits Mihály Csillag után című versében arról ír, hogy a bölcsek nyomán ő is szeretett volna eljutni a jászolbölcsőhöz. Sok időbe telt, míg összeszedte ajándékait, s az országok határain is folyton megállították. A vámosok elszedték tőle az aranyat, de még a tömjént is, hiszen arra "szükség van a helyi hatalmasságok fényét méltán dicsőíteni". Kifosztva, alaposan megkésve érkezett a jászolbölcső helyett már a Golgotához, s megmaradt mirhájával Krisztus véres lábát kenegette.
     Hiszem, hogy a költő mégsem késett el, sőt így ért igazán célhoz! Az jut el Betlehembe, aki járt már a Golgotánál! Aki tudja, hogy a jászolban nem más fekszik, mint az Úr Krisztus, a Megváltó!
     . . .
          URAM! Te megszülettél énnekem, még akkor nem is éltem. Kiválasztottál engemet, és földre jöttél értem. Még meg sem alkotott kezed, és Lelked már elvégezett az én üdvömre mindent!
     ...
     Csak egyet, egyet kérhetek, egy égi jóra várok: hogy a szívemben végy helyet, ó, Jézus, bárhol járok. Tedd jászladdá a szívemet! Jer, térj be, és betér veled az öröm égi fénye! (161,2.6) Ámen.


KRISZTUS KÉPVISELŐJE

  "De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok." (Jn 16:7)
 
  A Vigasztalót Jézus az "Igazság Lelkének" nevezi. Munkája az igazság megvilágítása és védelmezése. Először a szívbe költözik, mint az Igazság Lelke, és így válik Vigasztalóvá. Az igazságban vigasz és béke van, de nem találunk igazi békességet vagy vigaszt a hamisságban. Sátán hamis teóriák és hagyományok által szerzi meg a győzelmet elménk felett. Azáltal pedig, hogy hamis értékek felé tereli az embereket, eltorzítja jellemüket. A Szentlélek a Szentíráson keresztül szól az elméhez, és érinti meg a szívet az igazsággal. Így leleplezi a tévedést, és ki is űzi azt a szívből. Krisztus az igazság Lelkének - a Szentíráson keresztül végzett - munkája által nyeri meg magának választott gyermekeit.
  Jézus, azáltal hogy tanítványainak bemutatta a Szentlélek szolgálatát, azzal az örömmel és reménységgel is meg akarta ajándékozni őket, mely az ő szívét is áthatotta. Jézus örült az egyház számára biztosított bőséges segítség felett. Az ajándékok közül, amit csak kérhetett Atyjától népe felmagasztalása érdekében, a Szentlélek volt a legnagyobb. A Szentlélek adománya által születünk újjá, és e nélkül Krisztus áldozata hiábavaló lenne. A gonosz hatalma századokon át egyre erősödött, és az emberek bámulatos módon hódoltak be ennek a sátáni befolyásnak. A bűnt csak a Szentháromság harmadik személye, e hatalmas követ által lehet visszautasítani és legyőzni, aki nem csekélyebb hatalommal, hanem isteni erejének teljességével jön el. A Lélek teszi hatékonnyá azt, amit a világ Üdvözítője elvégzett. A Lélek az, aki megtisztítja a szívet. A Lélek által válik a hívő isteni természet részesévé. Krisztus azért adta isteni erőként Lelkét, hogy az legyőzze örökölt és szerzett hajlamainkat a rosszra, és saját jellemének lenyomatát örökítse meg egyházán. (Review and Herald, 1908. november 19.)


VILÁG VILÁGOSSÁGA

"Ti vagytok a világ világossága." Máté 5,14a

Nem tudom, mennyire valóság számodra, hogy milyen sötét éjszakában élünk ezen a földön. Ráébredtél már, hogy milyen sötétség van lelkileg? Jézus korában is volt - csak most még inkább sötétedik. Jézusról azt mondja a Jn 3,19: "A világosság e világra jött, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot." Jézus közelében megvilágosított ember lehetsz. Ezért kerülik sokan az igealkalmakat, mert félnek Jézus közelébe kerülni. Ő világosságul jött. Ha befogadtad, egyre jobban megvilágosít. Belevilágít titkos dolgaidba, anyagi életedbe, gondolatvilágodba. Ha nem engeded, hogy belülről megvilágítson, soha nem leszel a világ világossága. Ne tévedjünk, nem Isten emberei a világosság, csak ők már befogadták a világosságot, és ez a fényesség ragyog át rajtuk. Mondhatja-e már az Úr, hogy világ világossága vagy? Senki nem lehet azzá, hiába erőlködik. Aki befogadta Jézust, azon keresztül ragyoghat a világosság. Aki már Isten gyermeke, annak minden helyzetben élesen másnak kell lennie, mint amilyenek a többiek. Olyan különbség van a világ és Isten gyermekei között, mint sötétség és világosság között. Mint éjszaka és nappal között. Mersz-e ilyen élesen más lenni?! Rajtad múlik, hogy Jézus rajtad keresztül világíthat-e már! Ezen a földön nincs más világosság, csak az övéi. Egy történet szerint megkérdezték Jézust: Mi lesz, ha tanítványaidon nem ragyog át a világosság? Jézus azt válaszolta: Más tervet nem készítettem. - Vagy leszel a világ világossága, vagy sötétben marad ez a világ. Egyszer felelős leszel azokért, akik körülötted élnek. Más terv nem készült.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése