2011. február 22., kedd

Meghatározó pillanatok

„…válasszatok még ma…!” (Józsué 24:15 NKJ)
Meghatározó pillanat volt, amikor Józsué ezt mondta Izráelnek: „…válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni… De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”.
Először is, az életünkben előforduló meghatározó pillanatok megmutatják, hogy kik is vagyunk valójában. A meghatározó pillanatok általában meglepetésként érnek, és valamilyen krízis idején érkeznek, mint például egy személyes kudarccal való szembesülés, kiállás egy népszerűtlen ügy mellett, panasz nélkül viselt szenvedés, vagy amikor a bocsánatodat kérik, vagy esetleg amikor nehéz döntés előtt állsz. A meghatározó pillanatokról néha észre sem vesszük, hogy valóban azok. Csak később, visszatekintve értjük meg fontosságukat. Bárhogy is van, megmutatják, hogy kik vagyunk.
Másodszor: a meghatározó pillanatok másoknak is megmutatják, hogy kik vagyunk. Legtöbbször álarcot viselünk, de a meghatározó pillanatokban erre nem vagyunk képesek. Az imázsunk nem ér semmit. Sem az elszántságunk, sem a jó összeköttetéseink. Ilyenkor nincs időnk sokat töprengeni a tetteinken. Bármi is van bennünk valójában, az mások számára is egyértelműen kiderül. Ha vezető vagy, az emberek a meghatározó pillanataidat látva tudják meg, ki vagy valóban, miért állsz ki, és miért éppen te vezetsz. Így tudnak dönteni arról, kövessenek-e. Ha jól kezeled, egy meghatározó pillanat életre szóló köteléket hozhat létre vezető és követő között. Ha rosszul kezeled, az véget vethet a vezetői képességednek.
Harmadszor: a meghatározó pillanatok döntik el, hogy mivé válunk. Egy meghatározó pillanat után többé már nem leszel ugyanaz a személy. Ez azért van, mert a meghatározó pillanatok nem megszokottak, és ilyenkor nem működik az, ami „normál” helyzetben működni szokott. A meghatározó pillanatok olyanok, mint az útkereszteződések az életünkben – lehetőséget adnak arra, hogy valamerre forduljunk, irányt változtassunk, új úti célt keressünk. Alternatívákat és lehetőségeket nyújtanak. Ezekben a pillanatokban választanunk kell. És ez a választás határozza majd meg, kik vagyunk!

BETELJESEDVE ŐBENNE

  "És ti Őbenne vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak." (Kol 2:10)
 
  Nem léphetsz be a mennybe, ha bármi fogyatékosság vagy hiba van jellemedben. A mennyre most, ebben a problémákkal teli életben kell felkészülnöd. Ha Krisztus eljövetelekor be akarsz lépni az igazak lakhelyére, akkor Isten Lelke hathatós indíttatására van szükséged, hogy személyes tapasztalatod legyen és teljessé lehess Őbenne, akiben lakozik az Istennek teljessége testileg. Krisztus igazságának ereje által el kell hagynunk minden romlottságot. Lelkünknek élő kapcsolatban kell lennie Üdvözítőjével. Állandóan nyitva kell tartanunk a közöttünk és Isten közötti érintkezés csatornáit, hogy lelkünk növekedhessen a kegyelemben és az Úr ismeretében.
  De mennyien vannak, akik nem imádkoznak! Ők úgy érzik, hogy a bűn kárhoztatása alatt vannak, és nem mehetnek Istenhez addig, míg nem tettek valamit kegyei elnyeréséért, vagy esetleg amíg Isten meg nem feledkezik törvényszegéseikről. Így szólnak: "Nem tudok harag és kételkedés nélküli szent kezeket felemelni Isten előtt, ezért nem jöhetek hozzá." Így hát távol maradnak Krisztustól. Bűnt követnek el, akik így tesznek, mert nélküle senki sem tud mást cselekedni, csak gonoszt.
  Amikor bűnt követsz el, azonnal a kegyelem trónjához kell sietned és mindent elmondanod Jézusnak. Szívedet a bűn feletti szomorúságnak kell betöltenie, mivel a bűn által lelkiségedet gyöngítetted meg, megszomorítottad a mennyei angyalokat, megsebezted és megsértetted Üdvözítőd szerető szívét. Amikor töredelmes lélekkel kérted Jézus bocsánatát, hidd el, hogy megbocsátott neked. Ne kételkedj isteni kegyelmében, és ne utasítsd el végtelen szeretetének vigasztalását!
  Ha gyermeked engedetlen volt és rosszat követett el ellened, de utána megtört szívvel jött hozzád, hogy bocsánatot kérjen, akkor tudod, hogy mit tennél. Tudod, milyen gyorsan szívedre ölelnéd őt és arról biztosítanád, hogy iránta való szereteted nem változott meg, hibáját pedig megbocsátottad. Talán irgalmasabb vagy, mint kegyelmes mennyei Atyád, aki annyira szerette a világot, hogy "az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen"? (Jn 3:16) Úgy kell Istenhez menned, ahogy a gyermekek mennek szüleikhez. (Bible Echo, 1892. február 1.)

2011. február 22. kedd Gerzson, Zétény napja 1307.

A mai nap meditációs fogalma:
Fájdalmaink...

A mai nap imádsága:
URam! Veszteség ért, s fáj nagyon! Keserűségemet nem akarom senki máséval összehasonlítani, Te tudod jól, mit kívánok magamnak... Kegyelmeddel segélj meg, hogy magam is segítség lehessek másoknak! Ámen



Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől,
hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon,
és sokakat meg ne fertőzzön.
Zsid 12,15

Számos okunk van a keserűségre... Van, akinek mindene megvan, mégsem tud örülni az életnek, mert nem egészséges. Van, akinek mindene megvan, egészséges is, és mégsem boldog, mert nincs senki, akivel megoszthatná sikereit. S akadnak olyanok is, akik híjával vannak sok mindennek, mégis életvidámak, mert tudnak ürülni a kis dolgoknak, mert birtokolják a legnagyobbat: mások szeretetét. Amikor pedig veszteség ér minket, akkor mindent megkérdőjelezünk: az élet értelmét, önmagunkat, s persze a JóIstent is. Miért engedte meg, hogy ez a baj vagy az a tragédia megtörténjen? Hát csak eddig ér el teremtői gondviselése?

Isten személyesen senkinek sem ígérte meg, hogy diadalmenet lesz az élete, hogy övé lesz a Föld minden gazdagsága, s hogy élete szenvedésektől mentes lesz és sosem hal meg... Helyette ezt közölte ősszüleinkkel: "Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!" Nos, legkevesebb azt mondhatjuk erre az Isten által felvázolt jövőképre: korrekt és realista... nem ígér többet, csak annyit, amennyi "kihozható" ebből a helyzetből! Az ÚRIsten ugyanis tudja, amit Ádám és Éva még nem, hogy hamarosan - mert a bűnt mindig követi a büntetés - el kell hagyniuk az édeni világot...

S amióta idekint küzdünk a bogáncsokkal - s leginkább a (gaz)emberek keserítik életünket -, azóta vágyakozunk vissza a paradicsomba! Próbáljuk rekonstruálni az elveszett jólétet, de itt semmi sem csak a mienk, osztoznunk kell mindenen a rozsdával és a mollyal. Joggal keseredünk el, hiszen nemcsak azt tapasztaljuk, hogy milyen rossz a rossz, de azt is tudjuk, hogy milyen jó a jó! Tudjuk, hogy egyedül az szolgálja az életet, ami őszinte, igaz és szép, s mégis teret adunk a hamisságnak, s ezzel együtt lehetőséget a rombolásnak.

Aki elhajol az Istentől, az lemond a megtartó kegyelemről, ami korrigál és éltet. Az istentelenség sötét verem-világában pedig, a fény után kutatva-hadonászva, sok-sok fájdalmat okoznak egymásnak az emberek, s az erőszakot erőszakkal igyekeznek legyőzni... Jóllehet a Mester arra tanít: "Aki kardot fog, kard által vész el."

Ügyelnünk, azaz vigyáznunk kell(ene) egymásra, nem elfelejtve, hogy mindannyian Isten közelségére vágyakozunk! Egy-egy bátorító szó, megerősítő mosoly, szenvedést enyhítő kéz mind jelévé válhat annak, hogy Isten itt van közöttünk, s Lelke munkálkodik bennünk. Aki keserűséget hordoz szívében, az csak a horizontig lát, de Isten perspektívája azon is túlmutat - ez az evangélium!

2011. február 22. kedd

A KRISZTUS MEGDICSŐÜLÉSE.

Az Úr Jézus beszélt erről az eljövendő dicsőségről, és a tanítványok is megemlítik ezt.
A "dicsőség" szó jelentése: méltóság, fényesség, ragyogás, szépség, tisztesség.
Jézus a megtestesülésben letette ezt a dicsőséget, amelynek részese volt, és megalázta magát, hogy emberi formát felvéve tudjon köztünk élni.

Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett".
János 17:4-5,

Jézus a befejezett munkája alapján jogot szerzett arra, hogy visszakapja azt a dicsőséget, amit letett.

Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.
Timóteus 3:16,

Ezt a megdicsőült Jézust szeretjük, imádjuk és felmagasztaljuk, valahányszor közösségben vagyunk vele. Mert tetszik a Szent Szellemnek,az Atyának hogy dicsőséget adunk neki itt a földön is.

Február 22.

Ne becsüljék le őket azért, mert testvérek!

"2Akiknek pedig hívő uraik vannak, ne becsüljék le őket azért, mert testvérek, hanem annál szívesebben szolgáljanak nekik, mert hívők és szeretettek, akik a jó cselekvésére törekszenek. Ezeket tanítsd és hirdesd!" (1Timóteus 6,2)
Valaki egyszer egy gyülekezetben így fogalmazott: "Eddig nagyon keményen kellett dolgoznom. Sosem késhettem, vagy nem jöhettem el korábban, és nap közben sem volt lazítás. De ezentúl más lesz a helyzet, mert új főnököm van, aki hívő." Az új vezető hitéről nem nyilatkozhatunk, de a munkavállaló tanúságtétele igen hamisan szól! Azt gondolni, hogy a lelki testvérkapcsolat arra adna alapot, hogy hanyagabb lehet a munkavégzés, hogy a hívő főnök "testvérszeretetből" alacsonyabb mérce szerint kell hogy értékelje hívő munkavállalóját, nemcsak tévedés, hanem bűn!
A megváltottság nem arról szól, hogy ezentúl - mennyei protekcióban bízva - másokat a munkában folyamatosan alulmúlva mégis elismerést és sikert igényel a "hívő". Sokkal inkább arról, hogy az Úrnak szentelt életből a készségesebb, szívesebb munkavégzés fakad. Ha pedig az a kegyelem is megadatik, hogy a felettesben lelki testvérét is tisztelheti, ez még inkább az iparkodásra kell hogy sarkallja. Nem a maga hasznára, de mindkettőjük jó, lelkiismeretes munkája nyomán az Úr dicsőségére! /UG/


Állhatatosságra van szükségünk

"35Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. 36Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. 37Mert még "egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. 38Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem." 39De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk." (Zsidók 10,35-39)
Föladni egy életpályát, megtagadni egy hitet nem csak úgy lehet, hogy valaki 180°-os fordulatot vesz. Lehet, hogy még jónak gondolja a kitűzött célt, de az mégis elvesztette igazi vonzerejét már számára. Lehet, hogy örömmel venné, ha beteljesedne az ígéret, de már maga sem reménykedik benne. Látja még, de az idő előrehaladtával nem egyre tisztább és egyre közelebbi lesz a cél, hanem, mert igazából távolodik tőle, egyre halványabban van előtte. Ez a meghátrálás. Nem fordított hátat, de hátrafelé halad. Valójában már feladta. Vesztesnek nyilvánította saját magát.
Az ember nem szeret vesztes lenni. A hívő sem. Ezért ha úgy tűnik számára, hogy az eredeti cél elérhetetlen, könnyebb megoldásként új célt keres a régi helyébe. A régi még Istentől volt. Az új is szép, de emberi. Ezért az utóbbi, ha valóra is válik, akkor sem hozza meg az elégedettség, a teljesség érzését. Mert a megbízatás másra szólt.
Hitünk megmaradásához és a célba érő győztes élethez nem az elénk tornyosuló akadályokat kell legyőzni. Sokkal inkább a hozzánk hűséges Istenhez kell mindenkor állhatatosan ragaszkodni! /UG/

Február 22.

Egy tiközületek elárul engem.
János 13,21

Uram! Bizonyosan szándékosan szövegezted meg közlésedet úgy, amint itt olvasom: "Egy tiközületek!" Júdásról beszéltél, de szavad minden tanítványodat szíven ütötte. Azokat is, akiknek az irántad való hűsége ebben a pillanatban még nem ingott meg. Igen. Az ilyen fölrázó, ébresztő szóra nemcsak a világ gyermekeinek van szüksége. Alkalmas órán legodaadóbb tanítványodat is megrázhatja. Ezt látom legszűkebb tanítvány körödön. Kérdezősködésük nem tanúskodik a teljesen tiszta lelkiismeret mellett.

Uram! Sokszor hallottam a kérdést: nem tévedtél-e nyilvánvalóan, amikor az apostolok közé az alkalmatlan Júdást is elhívtad? A választ ilyenfélének látom: Júdás elhivatásakor éppen úgy nem volt áruló, amint a többi tanítvány sem volt az. Később vált azzá. Amint az lehetett volna a tizenegy közül bármelyik. Ezt ezek a tanítványok nem tagadják. Ha engem látsz hasonló veszélyben, ne hagyj nyugton, amíg a kikezdő kísértés elől hozzád nem menekülök.

2011. február 21. A év, évközi idő, 7. hét, hétfő (Damiáni Szent Péter püspök, egyháztanító) A nap liturgikus színe: zöld

Damiani szent Péter remeteként, majd a pápa tanácsadójaként és követeként Jézusról, az Isten Fiáról tanúskodott. Szavával és életével mutatta meg, mit jelent Isten útján járni.

Isten a kevélyeknek ellenáll, de az alázatosaknak kegyelmet ad. Ha az ember istenné akar lenni, biztos, hogy saját pusztulásának útjára lépett. De aki alázatosan Krisztus nyomába szegődik, az eljut az örök életre.
Damjani szent Péter lángoló Istenszeretete példa számunkra, hogy egyre többet tudjunk Istenről, és mindig készen legyünk a tanúságtételre.

1006 körül született. Testvére tanította. Rövid ideig Ravennában tanított, majd kamalduli bencés lett. Nagyon kemény, önsanyargató életet élt. IX. István pápa ostiai püspökké és bíborossá tette. Az Egyház nagy reform-munkájában részt vett. Mint tudós, páratlan felkészültségről tett tanúságot, mint hitszónok, lángoló beszédeivel keltett csodálatot. Csodálatos volt a Szentszék iránti hűsége és engedelmessége. 1072 február 22-én halt meg. Sírja a faenzai cisztercita kolostorban van.
Tudományát és életszentségét magasztalja a szentmise Kezdőéneke:

Az Isten igazságaiban jártas emberek
tündökölnek majd, mint a napfényes égbolt,
és akik sok embert igazságra tanítanak,
csillagként ragyognak mindörökké.
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Csak a bűntől mentes lélek jut el az igaz Isten-ismeretre. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy tiszta lélekkel helyesen ismerjük meg az Istent.
KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki elhoztad nekünk a mennyei Atya üzenetét:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki Egyházadra bíztad az örök élet igéit:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki a tökéletességre hívtál minket:
Uram, irgalmazz!

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Testvéreim! Urunk, Jézus Krisztus Egyházát tudós tanítókkal és szentekkel ajándékozta meg, hogy általuk újítsa meg az Egyházat. Kérjük, küldjön új, szentéletű tanítókat. Imádkozzunk közösen:


    Adj, Urunk, tudós szenteket Egyházadnak, akik fáradhatatlanok az igazság tanításában.
    Adj tanulékony szívet, hogy a szentek példáját kövessük.
    Erősíts minket, hogy állhatatosan kitartsunk az igazságban és a tevékeny felebaráti szeretetben.
    Engedd, Urunk, hogy mindig hűségesek legyünk földi Helytartódhoz, a Pápához.
    Vezess minket, Urunk, a földi élet után szentjeid társaságába.


Urunk, Jézus Krisztus! Egyházad fényes korszakait adták a szent tanítók. Kérünk, adj új szenteket korunknak, akik életük példájával és szavukkal megtanítanak minket tisztelni földi Helytartódat, a Pápát, és elvezetnek bennünket Hozzád. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.


    Add, hogy a téged követők szájából csakis áldás szálljon a teremtett világra! Hogy nyelvünk jóvoltából dicséreteddé legyen az egész teremtés! Hallgass meg, Urunk!
    Ahogyan Damiani Szent Pétert meghívtad szolgálatra és kiárasztottad rá a Szentlelket, töltsd el népedet, és néped vezetőit Lelked erejével! Hallgass meg, Urunk!
    Hogy mindnyájan téged hallgassunk, megértsük az Igét, és minden szavunk az igazságot, a vigasztalást, az örömhírt hirdesse! Hallgass meg, Urunk!
    Örvendeztesd meg a nemzeteket is bölcs, kiváló, nem haszonleső vezetőkkel! Hallgass meg, Urunk!
    Vigasztaljon és erősítsen meg minket a mai szentmise, amikor hozzánk jössz a kenyér és bor színe alatt! Hallgass meg, Urunk!
    Tedd teljessé elhunyt testvéreink életében a lelkipásztorok munkáját: üdvözítsd őket világ Megváltója! Hallgass meg, Urunk!
       
Sir 1,1-10

Minden bölcsesség az Úrtól, Istentől van, és vele volt mindig, öröktől fogva. A tenger fövenyét, az esőcseppeket, az örökkévalóság napjait ki tudná megszámlálni? Az ég magasságát, a föld szélességét, az óceán mélységét ki tudná megmérni? Isten mindent megelőző bölcsességét ki tudná megvizsgálni? Mindennél előbb teremtette a bölcsességet, s a bölcs értelem öröktől fogva van. A bölcsesség forrása Isten igéje a magasságban, útjai öröktől fogva való parancsok. Kinek tárták föl a bölcsesség gyökerét, és ki ismerte meg fortélyait? Ki előtt tárult fel, ki előtt nyilvánult meg a bölcsesség tanulsága, és ki értette meg sokféle útját? Egy a fölséges, mindenható Teremtő, a hatalmas király, a szerfölött félelmetes: Isten, aki trónján ül és országol. Ő teremtette azt a Szentlélek által, ő az, aki látta, számba vette s megmérte, és kiöntötte minden művére, minden testre az ő adománya szerint, és adta azoknak, akik szeretik őt.
Mk 9,14-29

Amikor visszaértek a tanítványokhoz, nagy tömeget látott körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük. Amint az egész néptömeg meglátta Jézust, egyszerre mindnyájan elcsodálkoztak és megrettentek, majd odasiettek hozzá és köszöntötték őt. Jézus megkérdezte őket: ,,Miről vitatkoztok egymással?'' A tömegből valaki ezt felelte: ,,Mester! Elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van, mindenütt megragadja őt, a földhöz vágja, ő pedig tajtékzik, a fogait csikorgatja és elsorvad. Szóltam már tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.'' Ő így szólt hozzájuk: ,,Ó, te hitetlen nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide!'' Erre odavitték hozzá. Amint a gyermek meglátta őt, a lélek azonnal rángatni kezdte, és a földre esve tajtékozott és fetrengett. Ő megkérdezte az apját: ,,Mennyi ideje, hogy ebbe a bajba esett?'' Az ezt válaszolta: ,,Gyermekkora óta. Sokszor tűzbe és vízbe vetette őt, hogy elveszítse. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk.'' Jézus így szólt hozzá: ,,Ha tudsz hinni, minden lehetséges annak, aki hisz.'' A gyermek apja azonnal felkiáltott, és könnyeket hullatva azt mondta: ,,Hiszek, Uram! Segíts hitetlenségemen!'' Amikor Jézus látta, hogy a tömeg összefut, megfenyegette a tisztátalan lelket, és azt mondta neki: ,,Te süket és néma lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és többé bele ne menj!'' Erre az elkezdett kiáltozni, és össze-vissza rángatva őt, kiment belőle. A gyermek pedig olyan lett, mint a halott, mire sokan azt mondták, hogy meghalt. Jézus pedig kézenfogva fölemelte őt; az pedig fölkelt. Mikor aztán bement a házba, külön megkérdezték őt a tanítványai: ,,Mi miért nem tudtuk kiűzni?'' Azt felelte nekik: ,,Ez a fajzat nem megy ki másképpen, mint imádság és böjtölés által.''

2011. február 21. - Hétfő

Amikor a színeváltozás hegyéről Jézus visszatért tanítványaihoz, látta,
   hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és írástudók vitatkoznak velük.
   Amint az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe
   siettek és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: ?Miről
   vitatkoztok velük?? Valaki a tömegből így felelt neki: ?Mester!
   Elhoztam hozzád a fiamat. Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette.
   Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja. Habzik a szája, fogait
   csikorgatja és megmerevedik. Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki
   belőle, de nem tudták.?
   Jézus így válaszolt: ?Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még
   veletek? Meddig tűrjelek titeket? Vezessétek hozzám a gyermeket!? Erre
   odavitték hozzá. Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust, tüstént
   elkezdte ide-oda rángatni a fiút, az pedig a földre zuhant, és habzó
   szájjal vonaglott. Jézus megkérdezte a fiú apját: ?Mióta szenved ebben
   a bajban?? Ő azt felelte: ?Gyermekkora óta. A gonosz lélek gyakran
   tűzbe és vízbe taszította, hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, szánj
   meg minket, és segíts rajtunk!? Jézus így felelt neki: ?Ha valamit
   tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz!? Erre a fiú apja azonnal
   felkiáltott: ?Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!?
   Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze, ezekkel a
   szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: ?Te néma és süket lélek!
   Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!? Erre
   (a gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút, és hangos kiáltással
   kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott. Többen meg is
   jegyezték: ?Meghalt!? Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette.
   A fiú talpra állt. Amikor azután Jézus hazaérkezett, és egymás között
   voltak, a tanítványok megkérdezték: ?Mi miért nem tudtuk kiűzni a
   gonosz lelket?? Jézus így felelt: ?Ezt a fajtát semmi mással nem lehet
   kiűzni, csak imádsággal és böjtöléssel.?
   Mk 9,14-29


   Elmélkedés:
   A mai evangéliumi történetből is kiderül, hogy a hit mennyire fontos a
   csodához. A tanítványok képtelenek meggyógyítani a gyermeket és ennek
   Jézus szerint az az oka, hogy hitetlenek. Korábban már kaptak Jézustól
   megbízást és képességet, hogy ördögöket űzzenek ki és sikereik is
   voltak e területen. Most azonban mégsem tudnak eredményt elérni
   hitetlenségük miatt. A felelősségre vonás tehát a tanítványoknak szól
   elsősorban, de ugyanígy az egész nemzedéknek, amely nem hisz.
   Ennek ellentétét képviseli a beteg fiú apja, aki kifejezi hitét, hogy
   Jézus meg tudja gyógyítani a fiát. Úgy tűnik a történetből, hogy e
   hitvallás szükséges volt a csodához, s e nélkül nem lett volna újra
   egészséges a fiú. Ha mi, Jézus tanítványai teljes bizalommal és hittel
   fordulunk kéréseinkkel Istenhez, akkor számíthatunk arra, hogy
   megtapasztaljuk Isten jóságos közbeavatkozását.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenünk: Te vagy az időknek Ura. Te vagy az Úr az egész teremtett
   világ felett. Életünk napjainak számát Te méred ki. Te adsz nekünk
   lehetőséget, hogy amíg ebben a világban élünk, azokat a kincseket
   keressük, amelyek soha el nem múlnak. Tégy minket készségessé, hogy
   tekintetünket mindig az égre emeljük. Mulandó ez a föld, ez a világ:
   add, hogy megértsük Igéd igazságát.

21. hétfő (Damiáni Szent Péter)

Sir 1,1-10; Zs 92; Mk 9,14-29
    Isten mindennél elôbb teremtette a bölcsességet

Sir 1,1-10

Minden bölcsesség az Úrtól, Istentől van, és vele volt mindig, öröktől fogva. A tenger fövenyét, az esőcseppeket, az örökkévalóság napjait ki tudná megszámlálni? Az ég magasságát, a föld szélességét, az óceán mélységét ki tudná megmérni? Isten mindent megelőző bölcsességét ki tudná megvizsgálni? Mindennél előbb teremtette a bölcsességet, s a bölcs értelem öröktől fogva van. A bölcsesség forrása Isten igéje a magasságban, útjai öröktől fogva való parancsok. Kinek tárták föl a bölcsesség gyökerét, és ki ismerte meg fortélyait? Ki előtt tárult fel, ki előtt nyilvánult meg a bölcsesség tanulsága, és ki értette meg sokféle útját? Egy a fölséges, mindenható Teremtő, a hatalmas király, a szerfölött félelmetes: Isten, aki trónján ül és országol. Ő teremtette azt a Szentlélek által, ő az, aki látta, számba vette s megmérte, és kiöntötte minden művére, minden testre az ő adománya szerint, és adta azoknak, akik szeretik őt.

Zs 92

Király lett az Úr! Fölségbe öltözött, felöltözött az Úr, erővel övezte fel magát. Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék. Trónod kezdet óta szilárd, te öröktől fogva vagy. Emelkednek a folyóvizek, Uram, emelkedik a folyóvizek hangja, emelkedik a folyóvizek zúgása. De a nagy vizek zúgásánál, a tenger hatalmas hullámainál is hatalmasabb az Úr a magasságban. Törvényeid igen megszilárdultak, szentség illeti házadat, Uram, örök időkre.

Mk 9,14-29

Amikor visszaértek a tanítványokhoz, nagy tömeget látott körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük. Amint az egész néptömeg meglátta Jézust, egyszerre mindnyájan elcsodálkoztak és megrettentek, majd odasiettek hozzá és köszöntötték őt. Jézus megkérdezte őket: ,,Miről vitatkoztok egymással?' A tömegből valaki ezt felelte: ,,Mester! Elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van, mindenütt megragadja őt, a földhöz vágja, ő pedig tajtékzik, a fogait csikorgatja és elsorvad. Szóltam már tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.' Ő így szólt hozzájuk: ,,Ó, te hitetlen nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide!' Erre odavitték hozzá. Amint a gyermek meglátta őt, a lélek azonnal rángatni kezdte, és a földre esve tajtékozott és fetrengett. Ő megkérdezte az apját: ,,Mennyi ideje, hogy ebbe a bajba esett?' Az ezt válaszolta: ,,Gyermekkora óta. Sokszor tűzbe és vízbe vetette őt, hogy elveszítse. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk.' Jézus így szólt hozzá: ,,Ha tudsz hinni, minden lehetséges annak, aki hisz.' A gyermek apja azonnal felkiáltott, és könnyeket hullatva azt mondta: ,,Hiszek, Uram! Segíts hitetlenségemen!' Amikor Jézus látta, hogy a tömeg összefut, megfenyegette a tisztátalan lelket, és azt mondta neki: ,,Te süket és néma lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és többé bele ne menj!' Erre az elkezdett kiáltozni, és össze-vissza rángatva őt, kiment belőle. A gyermek pedig olyan lett, mint a halott, mire sokan azt mondták, hogy meghalt. Jézus pedig kézenfogva fölemelte őt; az pedig fölkelt. Mikor aztán bement a házba, külön megkérdezték őt a tanítványai: ,,Mi miért nem tudtuk kiűzni?' Azt felelte nekik: ,,Ez a fajzat nem megy ki másképpen, mint imádság és böjtölés által.'
Uram segíts, hogy tudjak beszélni Rólad. Add, hogy soha ne szégyelljek  Rólad bizonyságot tenni. Köszönöm, hogy bizonyságtételeimben is mellém állsz a Te Szentlelkeddel. Ámen


Uram szeretnék hűséges szolgád lenni, aki mások lelkére is odafigyel. Segíts, hogy viselkedésemmel, beszédemmel ne adjak alkalmat másoknak arra, hogy téged gyalázzanak. Köszönöm, hogy szent Fiadban kegyelmet nyújtottál számomra. Ámen


Uram, taníts engem őszintén imádkozni. A Te Szentlelked segítségével, hadd legyen az imaéletem olyan mély és őszinte, hogy az áttüzesítse egész valómat. Ámen


Uram tisztítsd meg képmutató szívemet. Köszönöm, hogy Te hoztad értem a legnagyobb áldozatot. Tégy képessé arra, hogy hálából fakadjon minden áldozathozatalom, soha ne kísérje zúgolódás, vagy sajnálkozás. Ámen


Urunk! Csak Veled és melletted tudjuk elképzelni életünket, és ha itt, a Földön a tieid vagyunk, akkor az egykor kiteljesedő Isten országában, a mennyországban is Veled leszünk! Kérünk, vonj magadhoz minél többeket, akik még nélküled élnek! Ámen


Urunk Jézus, köszönjük, hogy magadhoz hívsz, szereteteddel átölelsz és bátorítasz, erőt adsz hitünk megvallására. Kérünk, Lelked által támogass minket és áldd meg szeretteinket hittel, békességgel, Benned megtalált örömmel. Ámen.


Urunk Jézus, köszönjük Neked, hogy áldozatoddal megmutattad nekünk az egyetlen utat, amelyen hűségesen járva okosan tisztelhetjük a mi Atyánkat. Kérünk, légy segítségünkre, hogy engedelmes gyermekként szánhassuk oda magunkat Istenünk dicsőségének és egymás javának munkálására. Légy ebben velünk, áldott Jézusunk. Ámen.


Urunk! Jó nekünk Hozzád tartozni, de add, hogy ne az elvtelen számítgatás jellemezzed bennünket melletted, hanem a mások felé forduló tevékeny szeretet. Ámen

ŐT SZEMLÉLVE

  "Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más!" (Ésa 45:22 - új prot. ford.)
 
  A törvény követelményeinek betöltése érdekében, hitben meg kell ragadnunk Krisztus igazságát, és sajátunkként kell azt elfogadnunk. Ha egységben vagyunk Krisztussal és hit által elfogadjuk az ő igazságát, akkor leszünk képesek Krisztus munkatársaiként dolgozni Isten művében. Ha hajlandó vagy a gonosz áramlatokkal sodródni, és nem működsz együtt a mennyei küldöttekkel, hogy megfékezd a törvényszegést családodban és a gyülekezetben annak érdekében, hogy az örökkévaló igazság költözzék a helyére, akkor nincs hited.
  A hit szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. A Szentlélek hit által munkálkodik a szívben, hogy megszentelje azt; de ez nem jöhet létre anélkül, hogy az ember ne működnék együtt Krisztussal. Csak a Szentléleknek a szívünkben végzett munkája által válhatunk alkalmassá a mennyre; mert bennünk kell élnie Krisztus igazságának - mint ajánlólevélnek -, hogy az Atya elé járulhassunk. Annak érdekében, hogy Krisztus igazsága a miénk lehessen, naponta át kell alakulnunk a Szentlélek befolyása által, és isteni természet részeseivé kell lennünk. A Szentlélek munkája emelkedetté teszi ízlésünket, megszenteli szívünket és nemessé teszi egész emberi lényünket.
  Tekintsen szívünk Jézusra. "Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn 1:29) Krisztus senkit sem kényszerít arra, hogy rá tekintsen, de hangja sóvárogva hív: "Nézz fel és élsz!" Ha Krisztust szemléljük, meglátjuk, hogy szeretete példa nélküli, hogy ő a bűnös helyére lépett és neki adta makulátlan igazságát.
  Amikor a bűnös Megváltóját szemléli, amint helyette haldoklik a kereszten a bűnök átka alatt, megbocsátó szeretetét látva vonzalom ébred iránta szívében. A bűnös szereti Krisztust, mert Krisztus előbb szerette őt, és a törvény betöltése a szeretet. A megtérő bűnös ráébred arra, hogy Isten "hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól". (1Jn 1:9) Isten Lelke a hívő szívében munkálkodik, képessé teszi őt arra, hogy az engedelmességben lépésről lépésre haladjon, egyre erősebb és erősebb legyen és egyre több és több kegyelmet kapjon a Krisztus Jézusban. (Review and Herald, 1892. november 1.)

Ne hagyd, hogy mások visszatartsanak!

„…megbotránkoztak benne…” (Máté 13:57)
Józsefre nehezteltek bátyjai az álmai miatt, ezért eladták rabszolgának. Dávidot családja nem tartotta alkalmasnak a királyságra. Azok az emberek, akik ismerték Jézust életének első harminc évében, ezt mondták: „…Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő? Hát nem az ács fia ez?... És megbotránkoztak benne…” (Máté 13:54-57).
Be kell látnod, hogy néhány ember, aki „már akkor is ismert téged”, most nem ismer, mert annak idején beskatulyázott. Mit tehetnél? Tedd, amit Jézus tett – ő továbbment. Mi mást tehetett volna? Nem engedte, hogy mások visszatartsák, és emiatt ott ragadjon életének egy olyan pontján, ami a múlthoz tartozott, és már elmúlt – neked is hasonlóképpen kell tenned. Ha hagyod, hogy mások folyton leszorítsanak az útról az emlékek sávjába, akkor végül ott ragadsz, tovább maradva, mint ameddig kellene, és elszalasztod Istentől rendelt célodat. Csodálatos az, ha vannak olyan emberek az életedben, akik tudják, honnan jöttél, és ennek fényében látják azt, hogy hová tartasz. Ugyanakkor, ha választanod kell az akkor és a most között, áldozd fel a múltat, mert úgysem lehet újraírni, legfeljebb újra és újra lejátszani. Ne ismételgesd a kezdeteket, kezdd el írni a történet többi részét! A jövő a tiéd – ragadd meg, amíg még teheted!
Egyszer egy nagyon szerencsétlen játékos keveredett a golfpályára, aki szinte minden ütést elhibázott, és minden labdája egy hangyabolyban kötött ki. Végül egy hangya úgy döntött, hogy kezébe veszi az irányítást, és így szólt: „Gyertek utánam!”. Egy másik visszakiabált: „De hová megyünk?!” A hangya a felettük ülő labdára mutatott. „Oda! Ha nem mászunk fel rá, meg fogunk halni!”

2011. február 21. hétfő Eleonóra, Norina napja 1306.

A mai nap meditációs fogalma:
Isteni akarat...

A mai nap imádsága:
URam! Kereslek-kutatlak, pedig körlüfogsz, s benem is vagy... Add, hogy akaratod megvalósulásának engedelmes eszköze lehessek, mások javára, s a magam boldogulására! Ámen


Amikor az ÚR megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az ÚR: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem.
1 Móz 8,21

Bibliánk legszebb részei azok a történetek, melyekben az ember Istenét ember-szerűen látja: Isten nevet, szeret és gyűlöl, irgalmas és megbocsát vagy éppen haragszik és bosszút áll. Ezen antropomorf megfogalmazások sok kereső felebarátunkat elriasztanak a vallásos élettől, mert úgy gondolják, ha Isten szava a Biblia, akkor annak az élet minden egyes dolgára kiterjedően rendelkeznie kell valamilyen utasítással, paranccsal. A Szentírás nem vallásos életre adatott (jog)szabály-gyűjtemény vagy parancsolatok és tiltások hosszú listáját magába foglaló használati utasítás a teremtettséghez, hanem költészetbe foglalt bizonyságtevés! Istennek számtalan lehetősége van akarata közlésére - gondoljunk csak a szívekbe írt lelkiismeret-törvényre, világának meghökkentően csodás rendjére, no meg aztán arra a tényre is, hogy nem utolsó sorban észt is adott nekünk, amit felelősségteljesen használnunk kellene, hamár kaptuk -, hiszen mi emberek is ezerarcúan ki tudjuk fejezni szeretetünket, pedig csak emberek vagyunk.

Mai történetünkben is kiviláglik, hogy nem Isten állítja, hogy az ember velejéig romlott és bűnös kezdettől fogva, hanem, annak az embernek, aki leírta - úgy 2500 évvel ezelőtt -, ezeket a a gyaníthatóan igen régóta ismert mondatokat, az ő személyes véleménye ez az elmarasztalás. Ha a mi lelkünket inspirálta volna a Lélek hasonló dolgok leírása, bizony mi is csak ugyanezt tudtuk volna leírni, hiszen mi sem tudjuk kiemelni magunkat az élet valóságából, abból a megtapasztalás-sorozatból, hogy az ember gonosz, hiszen mi is, akik igyekszünk istenesen élni, "gonoszkodtunk" olykor, amikor nem jóval viszonozzuk a rosszat. Isten a tudója - mert mi már elfelejtettük -, hányszor támad fel bennünk igazságérzetünk, s mondtuk: "Ha te vagy ti így, akkor én is úgy!"...

Isten nem befolyásolható bikák vérének kiontásával, tűzáldozattal, jócselekedetekkel, de aszkétikus életvitellel sem. Jézus URunk is így imádkozik a Gecsemáné kertben: "Mindazonáltal... legyen meg a Te akaratod! -, hiszen amit Isten elhatározott, az úgy is (meg)történik. Mi mindig azt keressük - érthető módon -, de hol vagyok ÉN, ebben az egész isteni történetben? Mi az ÉN kicsinyke feladatom a nagy egészben? Az ÉN Istenem, az ÉN üdvösségem, az ÉN életem... Az Isten ismeretének titka viszont a MI-ben rejtőzik! A mi Istenünk, a mi üdvösségünk, a mi életünk...

Noé története annak a tanúbizonysága, hogy Isten nem az egyes embert, nem is a tömegeket, hanem a (kis)közösséget menti meg. A megmaradásunk soha nem önmagunkban van, hanem az átlátható közösségben. Erre kiváló formát is ajándékozott nekünk Termtőnk, amit úgy hívunk: család. Elsődleges kötelességünk, hogy a családunkban törekedjünk az isteni szeretet megvalósítására! Ha ez nem is perfekten, de elég jól sikerül az Isten kegyelméből, akkor kereshetjük küldetésünk "magasabb" értelmét, a tágabb közösségekben is...

2011. február 21. hétfő

 Sokan látták Krisztus mennybemenetelét,és az újszövetségi szerzők különböző kifejezésekkel írják körül.

Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.
Márk 16:19,

És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.
Lukács 24:51,

A Bibliában példák is bizonyítják, hogy az ószövetségben élő három szent is a mennyben van. Nem kell ezen csodálkoznunk, hisz az Atya szuverén Úr és bármit megtehet. Ő mindenható.

Énók halál nélkül radadtatott el a mennybe.

Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten.
1 Mózes 5:24,

Mózest eltemették, de az Úr feltámasztotta és a mennybe vitte, mert az átváltozás hegyén ott volt, Illéssel együtt.

Ott halt meg Mózes, az Úr szolgája, Móáb földjén, az Úr akarata szerint. És eltemette őt a völgyben.
5 Mózes 34:5,

És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal.
Máté 17:3,

Illés próféta sem látott halált, mert elragadta az Úr. Sokan nem értik, hogyan lesz az elragadtatáskor. Hát így valahogy.

Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.
2 Királyok 2:11,

A mindenható névben benne van,hogy " mindenható" nincs lehetetlen számára. Ami nekünk furcsa, lehetetlen, hihetetlen az Istennek semmiség. Ezeket nevezzük csodáknak. Higgyük el és ne problémázzunk ezeken.

Február 21.

Ne látszatra szolgáljatok!

"6Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, 7jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak és nem mint embereknek;" (Efézus 6,6-7)
Vannak emberek, akik elvégzett munkájában, szolgálatában semmi kifogásolnivalót nem lehet találni. Mindent határidőn belül, feladatkörüknek megfelelően, pontosan végeznek el. Mégis, sem munkaadójuk, sem munkatársaik nem kedvelik őket igazán. Sőt, ők maguk sem önmagukat. Mi lehet a hiba? Hiszen munkájukban nem lehet hiányt, kifogást találni!
A jól végzett munkához nemcsak a pontos munkavégzés tartozik hozzá, hanem az is, ahogyan a feladathoz előtte, közben és utána viszonyul a munkát végző. Különösen is akkor, ha abban akár folyamatában, akár eredményében más is érintett. "Megcsinálta, de nincs benne köszönet." Ez a megállapítás nem a munka tényszerű eredményét, inkább a munkavégzőnek a feladathoz, a megbízóhoz vagy annak haszonélvezőjéhez való viszonyát nehezményezi.
Az ige is a munkához való viszonyunkra tekintettel akar eligazítani. A hívő embertől nemcsak az váratik el, hogy lehetőségeihez képest jó színvonalon dolgozzon, hanem az is, hogy munkáját jóakarattal végezze. S ezt az elvárást nem a földi munkaadó, hanem a mennyei Atya fogalmazza meg. Vele milyen a viszonyunk? /UG/

Kitartó küzdelem

"24Fogta és átküldte őket a patakon, és átküldte mindenét. 25Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig. 26De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, és kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja a tusakodás közben. 27Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem. 28Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. 29Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. 30Jákób ezt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő ezt mondta: Miért kérdezed a nevemet? És megáldotta őt." (1Mózes 32,24-30 (23-29))
Jákóbnak küzdelmes élete volt. Sokszor gondolta, és ehhez igazodóan is tett, hogy majd saját magának "kikaparja a gesztenyét". Ézsau érdektelenségét kihasználva elcsalja az elsőszülött áldását - megkapta, és menekülhetett is. Házasodni akart, becsapták, Ráhel helyett Leát kapta, de keményen dolgozott tovább, hogy Ráhel is az övé lehessen. Mert nem ismert lehetetlent. Arra is megtalálta a megoldást, hogyan szerezzen gazdagságot Lábán vagyonából, és hogyan álljon végül saját lábára - buktatókkal, nem kis szerencsével, olykor hazugsággal, de sikerrel járt. Van-e valami, ami Jákóbnak ne sikerülne? Van-e számára legyőzhetetlen?
Van! Az ige Jákób legfontosabb küzdelméről tudósít. Amikor Jákóbból végre Izrael lesz. Amikor végre nem elveszi, kicsalja, hanem kéri az áldást! Amikor ráébred, hogy bár sikeres volt, s kívülről nézve semmi hiánya nincs, mégis ő a "nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen" (Jel 3,17b). S ekkor már nemcsak a félelmetes Istent ismeri, hanem atyái kegyelmes Istenét is, akiről már így beszélhet: "Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam" (31. v.) Ezzel az új hittel, új bizalommal már egészen más találkozásra készülhet Ézsauval is! /UG/

Február 21.

Az én időm közel.
Máté 26,18

Uram! A jeruzsálemi embernek küldött üzeneted megmutatja nekem: Te nem vaksorssal indultál találkozóra, hanem hivatásoddal. A legsúlyosabb szavak is nyugodt határozottsággal hagyták el ajkadat: "Az Ember Fiát elárulják, kiszolgáltatják, hogy megfeszíttessék". Csodállak ezért. Nekem Isten - szenvedésemben - csak darabonként engedte meglátnom, ami rám következik. Áldom érte. Tudta: engem a csupasz valóság látása összetörne. Ettől féltett és megkímélt. Te egyetlen szempillantásodba belefoglaltad egész szenvedésedet. Még a golgotai bitófát is. Ilyen erős volt a szereteted. Egyedül, megingathatatlanul szálltál szembe mindennel. Így váltottál meg engem.

Uram! Tanítványaidat magad köré gyűjtötted. Nem segítőket kerestél bennük. Tanúkat neveltél belőlük. Most, más keresztyén hívekkel együtt figyelem a megváltás harcát. Velünk is ez a szándékod: tanúkká akarsz tenni. Ez a szándékod engem boldoggá tesz. Engedj tanúskodnom.

2011. február 20. A év, évközi idő, 7. vasárnap A nap liturgikus színe: zöld

Lev 19,1-2.17-18

Így szól az Úr Mózeshez: ,,Szólj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez és mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok! Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta. Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságáról: szeresd felebarátodat, mint te magadat -- én vagyok az Úr!
1Kor 3,16-23

Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? Azt pedig, aki Isten templomát lerombolja, lerombolja az Isten. Mert Isten temploma szent, s ti vagytok az. Senki se ámítsa önmagát. Aki közületek bölcsnek véli magát ezen a világon, legyen oktalanná, hogy bölcs lehessen. Mert e világ bölcsessége oktalanság Isten előtt. Írva van ugyanis: ,,Megfogja a bölcseket ravaszságukban' [Jób 5,13]. Továbbá: ,,Az Úr tudja a bölcsek gondolatairól, hogy hiábavalók' [Zsolt 94,11]. Senki se dicsekedjék tehát emberekkel. Mert minden a tietek, akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár a jövendők: minden a tietek, ti pedig Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.
Mt 5,38-48

Hallottátok, hogy azt mondták: "Szemet szemért, és fogat fogért'' [Kiv 21,24]. Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is. És aki pereskedni akar veled és el akarja venni a köpenyedet, engedd át neki a ruhádat is; s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj. Hallottátok, hogy azt mondták: "Szeresd felebarátodat [Lev 19,18] és gyűlöld ellenségedet.'' Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.

2011. február 20. - Évközi 7. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Hallottátok, hogy a
   régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt
   mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul
   üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy
   elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy
   mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és
   aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle.
   Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld
   ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket,
   tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért,
   akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei
   Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt
   ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek.
   Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi
   lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a
   testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg
   ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen
   tökéletes a ti mennyei Atyátok!
   Mt 5,38-48


   Elmélkedés:
   Tökéletesen szeretni
   Az elmúlt vasárnapon arról elmélkedünk, hogy Jézus nem csupán tanította
   apostolait és a népet, hanem isteni tekintélyével új törvényeket is
   adott. Az általa hirdetett újszövetségi törvény messze felülmúlja a
   régi, mózesi törvényeket, hiszen pontosan rámutat a törvények eredeti
   isteni szándékára és ezt állítja a középpontba. A jézusi törvény a
   szeretet parancsában foglalható össze, amely egyrészt Isten, másrészt
   az embertársak felé nyilvánul meg. A szeretetnek, amelyet Jézustól
   tanulunk és az ő példája szerint gyakorlunk, nincs semmiféle korlátja
   vagy határa, hanem minden ember iránt meg kell nyilvánulnia bármiféle
   megkülönböztetés nélkül.
   A szeretetről szóló jézusi tanítás akkor éri el csúcspontját, amikor a
   mi Urunk az ellenségszeretetről beszél. Azt tanácsolja egykori
   tanítványainak és azt kéri tőlünk is, hogy még azokat is szeressük,
   akik ellenségesen fordulnak felénk. Ne legyenek tehát korlátai a
   szeretetünknek! Amikor mindezt halljuk, első pillanatban
   elcsodálkozunk. Miért kellene nekünk még az ellenségeink felé is jónak
   lennünk? Miért kellene nekünk jót tennünk azokkal, akik gyűlölnek és
   üldöznek minket? Jézus megadja a választ ezekre az ösztönösen feltörő
   és nyugtalanító kérdésekre a választ. Az Isten képére megalkotott
   embernek a jóságot és a szeretetet kell sugároznia, azt a jóságot és
   szeretetet, amelyet Istentől kap. Jézus rendkívül magasra teszi a
   mércét számunkra: ?Legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a
   ti mennyei Atyátok!? (Mt 5,48). Sokat kér tőlünk, de nem lehetetlent.
   Ha hiszünk abban, Isten valóban a saját képére és hasonlatosságára
   teremtette meg az embert, és ha hiszünk abban, hogy az isteni kegyelem
   rendkívüli erőt ad nekünk, akkor elhisszük azt is, hogy képesek vagyunk
   megtenni, amit kér tőlünk, képesek vagyunk még a rosszakaróinkat is
   szeretnünk.
   További erőt ad nekünk, ha arra gondolunk, hogy Jézus nem csupán
   beszélt nekünk az ellenségszeretetről, hanem példát is adott nekünk
   erre. Az utolsó vacsorát követően a Getszemáni-kertben nem szállt
   szembe azokkal, akik az elfogására érkeztek és később azokkal a
   katonákkal sem, akik megostorozták és a kereszt hordozására
   kényszerítették, majd pedig keresztre feszítették. Isteni erejét nem
   használta erőszakra. Még halála pillanatában is tudott az őt
   bántalmazókért imádkozni és a megbocsátást hirdette. Isten Fia tehát
   megmutatta számunkra a szeretet igazi útját. A szeretet tanulásának
   útján úgy indulhatunk el, hogy Jézust követjük és az o társai vagyunk a
   keresztúton. Ezen az úton felfedezzük, hogy a szeretet lényege az
   adakozás, önmagunk odaajándékozása a másik embernek. Sőt, olyan
   embernek, akik nem képesek semmi jóval viszonozni jóságunkat vagy
   egyáltalán nem is akarják.
   Az ellenségszeretet nem az ember gyengeségéből vagy tehetetlenségéből
   fakad, hanem az isteni erőből táplálkozik. Isten minden emberre úgy
   tekint, mint gyermekére, még azokra is, akik önteltségükben nem hisznek
   benne vagy szembeszállnak vele. A szeretet tehát isteni látásmódot
   kölcsönöz nekünk és arra indít bennünk, hogy a gyűlöletet és a bosszút
   űzzük ki szívünkből, és legyünk mindig készen a megbocsátásra. Miként
   isten a megbocsátással új lehetőséget ad a bűnösöknek, ugyanúgy mi is
   adjunk új lehetőséget a szeretet által azoknak, akikben talán
   pillanatnyilag felülkerekedett a rossz. Jézus kereszthalála és
   feltámadása azt jelzi, hogy Isten jósága képes legyőzni az emberi
   rosszat. Minden emberi igazságtalanságot és gyűlöletet legyőzhetünk a
   szeretet által.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Jézus, bár nehezen tudom értelmemmel felfogni mindazt, amit az
   ellenségszeretetről tanítasz, mégis be kell látnom, hogy ezen az úton
   kell nekem is elindulnom. Szívem érzi, hogy csak a szeretettel tudom
   legyőzni a rosszat. Tőled akarom megtanulni és veled együtt akarom
   gyakorolni a szeretetet, amely senkit sem zár ki. Legyen bennem
   nagylelkűség! Éljen bennem megbocsátás! Legyen bennem igazi szeretet!
   Taníts meg engem tökéletesen szeretni!

20. vasárnap: ÉVKÖZI 7. VASÁRNAP

Lev 19,1-2.17-18; Zs 102; 1Kor 3,16-23; Mt 5,38-48
    Szeresd felebarátodat, mint magadat!

Lev 19,1-2.17-18

Így szól az Úr Mózeshez: ,,Szólj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez és mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok! Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta. Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságáról: szeresd felebarátodat, mint te magadat -- én vagyok az Úr!

Zs 102

Dávidtól. Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit. Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet; Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged. Ő kielégíti javaival kívánságodat: mint a sasé, visszatér ifjúságod. Igaz dolgokat cselekszik az Úr, és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak. Megismertette Mózessel útjait, Izrael fiaival cselekedeteit. Irgalmas és könyörületes az Úr, hosszan tűrő és nagyirgalmú. Nem tartja meg haragját mindenvégig és nem fenyeget örökké. Nem bűneink szerint bánt velünk, és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik. Amilyen messze van kelet a nyugattól, olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat. Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik. Mert ő ismeri létrejöttünket, és megemlékezik arról, hogy porból vagyunk. Olyan az ember élete, mint a fűé: kivirul, mint a mező virága, de ráfúj a szél, és nincs többé, s a helyét sem ismerik. De az Úr kegyelme öröktől fogva és örökké kíséri azokat, akik őt félik, s igazsága azok unokáit, akik megtartják szövetségét, és gondosan teljesítik parancsolatait. Az Úr az égben állította fel trónusát, és királysága mindenen uralkodik. Áldjátok az Urat, angyalai mind, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát, mihelyt parancsának hangját meghalljátok. Áldjátok az Urat, seregei mind, szolgái, akik akaratát megteszitek. Áldjátok az Urat, művei mind, mindenütt, ahol uralkodik. Áldjad lelkem az Urat!

1Kor 3,16-23

Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? Azt pedig, aki Isten templomát lerombolja, lerombolja az Isten. Mert Isten temploma szent, s ti vagytok az. Senki se ámítsa önmagát. Aki közületek bölcsnek véli magát ezen a világon, legyen oktalanná, hogy bölcs lehessen. Mert e világ bölcsessége oktalanság Isten előtt. Írva van ugyanis: ,,Megfogja a bölcseket ravaszságukban' [Jób 5,13]. Továbbá: ,,Az Úr tudja a bölcsek gondolatairól, hogy hiábavalók' [Zsolt 94,11]. Senki se dicsekedjék tehát emberekkel. Mert minden a tietek, akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár a jövendők: minden a tietek, ti pedig Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.

Mt 5,38-48

Hallottátok, hogy azt mondták: ?,,Szemet szemért, és fogat fogért?'' [Kiv 21,24]. Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is. És aki pereskedni akar veled és el akarja venni a köpenyedet, engedd át neki a ruhádat is; s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj. Hallottátok, hogy azt mondták: ?,,Szeresd felebarátodat [Lev 19,18] és gyűlöld ellenségedet.?'' Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Uram! Mennyire másképpen látjuk mi, emberek egymást, mint Te bennünket. Mi bizony csak azt látjuk, ami a szemünk előtt van – vagy olykor még azt sem. Te viszont azt nézed és látod, ami a szívben van. Uram! Te megvizsgálsz és ismersz engem. Tudod, ha leülök, vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet. Gondod van minden utamra… Ámen


Uram! Most még tükör által homályosan látunk, de egykor szemtől szemben. Addig erősíts meg bennünket, akik hitben járunk, nem látásban, hogy a hit szemével Rád nézzünk szüntelen és ne tántorodjunk meg a Beléd vetett bizalomban! Ámen


Uram segíts a Te igádba hajtani a fejemet. Köszönöm, hogy ez az iga nem nehéz, hanem gyönyörűségekkel van tele. Ámen


Uram segíts, hogy amit a Te nevedben teszek, ne Nélküled tegyem. Köszönöm, hogy rátámaszkodhatom a Te kegyelmedre. Ámen


Uram segíts, hogy ha néha elismerés vagy dicséret vesz körül, ne ragadjon magával. Hadd lássam mindenben a Te orcádat, tanításodat magam előtt. Ámen


Uram, segíts, hogy ne csak szájjal, de tetteimmel is tudjalak Téged dicsérni. Ámen


Uram segíts, hogy tudjak beszélni Rólad. Add, hogy soha ne szégyelljek  Rólad bizonyságot tenni. Köszönöm, hogy bizonyságtételeimben is mellém állsz a Te Szentlelkeddel. Ámen


Uram szeretnék hűséges szolgád lenni, aki mások lelkére is odafigyel. Segíts, hogy viselkedésemmel, beszédemmel ne adjak alkalmat másoknak arra, hogy téged gyalázzanak. Köszönöm, hogy szent Fiadban kegyelmet nyújtottál számomra. Ámen

Hála Istennek a Vérért!

„…nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg… hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1Péter 1:18-19)
A megváltás története az Édenben kezdődött, amikor Isten egy állat vérét ontotta, hogy eltakarja Ádám és Éva mezítelenségét, és a Mennyben fog véget érni, amikor egy soknemzetiségű kórus ezt fogja énekelni: „…megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből” (Jelenések 5:9). Jézus Krisztus vére két dolgot jelképez:
1) Bűneid árát. Krisztus vállára nehezedett minden vétked súlya, amit valaha is elkövettél a bölcsőtől a sírig. Tartsd ezt észben, amikor legközelebb kísértésbe esel, hogy megszegd Isten Igéjét, és a saját fejed után menj!
2) Bűneid gyógymódját. Megváltásod nem közös erőfeszítés eredménye volt. Egyetlen fillérrel sem járultál hozzá, hiszen lelkileg teljesen csődbe jutottál. „…megváltattál [kivásároltak a rabszolgaságból, és szabadon engedtek]… Krisztus drága vérén…” (1Péter 1:18-19 NIV). A vérről szóló igehirdetés meg fogja botránkoztatni azokat, akik rejtegetik bűneiket, akik erkölcscsősz énjüket védik, vagy akik olyan evangéliumot hirdetnek, miszerint a megváltás jócselekedetekkel és szociális evolúcióval elérhető. Jézus vére nem csupán megmenti azt, aki megbánja bűneit, de ugyanakkor el is ítéli azt, aki ellenszegül, mert „…vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsidók 9:22). A csapások és az apokaliptikus jégeső nem tudta kiszabadítani Isten népét a fáraó vasmarkából. Mi szabadította meg őket? A vér. Semmi más, csak a vér! A vér pedig soha nem veszti el az erejét. Képes a) meggyógyítani a fájdalmas emlékeidet; b) megtisztítani és megszabadítani a bűnödtől, amelyről még beszélni sem mersz; c) védelmezően betakarni; d) határt húzni, melyen az ellenség nem mer átlépni. Ma tehát köszönd meg Istennek a vért!

BENNE MARADNI

  "Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok." (Jn 15:4)
 
  Szükségünk van arra, hogy az isteni Lélek adományáért imádkozzunk, aki gyógyír bűntől sebzett szívünkre. A kinyilatkoztatás felszíni igazságait - melyek világosak és könnyen érthetőek - sokan elfogadják, gondolván, hogy ez minden, ami szükséges; de a Szentlélek, aki az elmében munkálkodik, komoly vágyat ébreszt a tévedésektől mentes igazság után. Aki valóban vágyik arra, hogy megtudja, mi az igazság, nem részesül elutasításban; mert a szorgalmas kereső jutalma a drága igazság. Szükséges éreznünk Isten kegyelmének átalakító hatalmát, és sürgetek mindenkit, aki eddig bezárta ajtaját Isten Lelke előtt, hogy nyissa meg azt, és kérje komolyan, hogy "Maradj bennem!" Miért nem borulunk le az isteni kegyelem trónja előtt azért imádkozva, hogy Isten Lelke töltessék ki ránk, ahogy az a tanítványokkal is történt? Az Ő jelenléte meglágyítja kemény szívünket, örömmel és vigassággal tölt be, és az áldások csatornáivá tesz bennünket.
  Az Úr a hit gazdagságát adja minden egyes gyermekének. Ez a hit a Szentlélek elmében végzett munkájának a gyümölcse. Ő minden szívbe beköltözik, mely befogadja Őt, figyelmeztető szavakat intéz a megátalkodottakhoz, és Jézusra, az Isten Bárányára irányítja figyelmüket, aki elvette a világ bűneit. Fényt sugároz azoknak elméjébe, akik törekednek arra, hogy együttműködjenek Istennel, alkalmassá és bölccsé teszi őket az Úr munkájának végzésére.
  A Szentlélek sohasem hagy magára olyan lelket, aki Jézust keresi. Jézus dolgaiból vesz, és bemutatja a kereső embernek; s ha ő a szemeit Jézusra függeszti, a Szentlélek munkája nem fejeződik be addig, míg a lélek át nem alakul Ura képmására. A Lélek kegyelmes befolyásának hatására a bűnös lelkülete és céljai megváltoznak; éhezni és szomjúhozni fogja az igazságot, és Krisztust szemlélve jelleme dicsőségről dicsőségre átváltozik, és egyre jobban és jobban fog hasonlítani Mesteréhez. (Signs of the Times, 1899. szeptember 27.)

2011. február 20. vasárnap

KRISZTUS FÖLEMELTETÉSE.

 Krisztus megváltói munkájának  következő jelentős lépése a mennybemenetele volt.  Ezzel teljesült az Atyának minden akarata, amiért Jézus eljött. De földi szolgálatának tetőpontja a mennybemenetele volt. Isten Fia a megtestesülés által Ember Fia lett, amint magára vette a hús és vér testet, majd visszatért a mennybe - ugyanezzel a szűztől született, megfeszített, feltámadt és megdicsőült testtel.-  istenként emberi formában jött el a mennyből a földre, és Isten-emberként ment vissza. Nem szűnt meg a földi életében Istennek lenni és nem szűnt meg a mennyben ember lenni.
Jézus a biztosítéka annak, hogy mivé fogunk válni.

....és hiszitek, hogy én Istentől jöttem.
János 16:27,

Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében.
1 Timóteus 2:5,

Jézus a reménységünk, erősségünk akiben bízunk. Mert az ő ígéretei, ámenek.

Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.
Zsidók 6:19,

Legyen ebben teljes hitünk, és hirdessük az embereknek ezt az igazságot, hogy reményteli jövőben éljenek.

Február 20.

Alárendeltek és följebbvalók

"22Ti szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. 23Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, 24tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát. 25Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás. 1Ti urak, adjátok meg szolgáitoknak azt, ami igazságos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben." (Kolossé 3,22-4,1)
Sokszor és sokféle módon fogalmazták már meg a ma oly divatos, de a Biblia eredeti üzenetétől nagyon távol álló gondolatot: "a hit magánügy". Ezzel azt sugallva, hogy az ember Istennel való személyes kapcsolata nem tartozik senkire, az igazán csak az ember legbelsőbb titka. S bár az valóban igaz, hogy Istennel való közösségünk legbensőbb érzéseinket, gondolatainkat is átformálja, a hit természete szerint nem maradhat elrejtve, titokban. "A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóba tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban." (Mt 5,15)
A biblikus szemlélet első lépéseként a hívő embernek azt kell belátnia, hogy hite nem csak a vasárnapokra és ünnepnapokra terjed ki. Ő ugyanaz az ember hétfőtől szombatig, mint vasárnap. Nem élhet kettős életet. Az Istennel való hétköznapi közösség pedig nem csak arra terjed ki, hogy reggel és/vagy este egyéni csendességet tart, Bibliát olvas és imádkozik. Ez természetes, elengedhetetlen, de nem elégséges! A "szentlecke" ugyanúgy nem használ az embernek, mint az az iskolai tananyag, amit a diák csak a dolgozat idejére tud, vagy amit csak az iskola falai közt hasznosít. "Az életnek tanulsz!" - hangzik el sokszor az intelem, s ez igaz a hit dolgaira is! A hívő ember bensőjében megfogant hitnek látható, mások számára érzékelhető módon kell megjelennie az igével való találkozás után a mindennapokban. A hit ilyen, mások számára is érzékelhető megnyilvánulása nem megtanult szerepjáték, hanem a benső érzület lelepleződése. Nem kell és nem lehet takargatni!
Ha pedig a hit mindenképpen elárulja a hívő embert, hiszen mássá teszi irányultságát, értékválasztását, döntéseit, második lépésként arra igyekezzen, hogy hitét tudatosan élje meg! Továbbra sem szerepet játszva, hamis, kegyeskedő álarcot öltve, de önmagát folyamatosan emlékeztetve az igére. Helyzetéből adódóan arra, hogy "amit tesztek, jó lélekkel végezzétek, úgy, mint az Úrnak ... az Úr Krisztusnak szolgáljatok", vagy arra, "hogy nektek is van Uratok a mennyben".
A hit nem magánügy. Bár az személyesen egyedül a hívő embernek hoz üdvösséget, amíg annak mennyei kiteljesedése bekövetkezik, a közjót munkálhatja. Mint az utcai világítás az éjszakában. "Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!" (Mt 5,16) /UG/

A kitartó Mózes

"23Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától. 24Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. 25Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, 26mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett. 27Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant." (Zsidók 11,23-27)
Nem Mózessel kezdődött! Ahhoz, hogy az ő kitartásáról, hűségéről lehessen beszélni, szükség volt szüleire, akik "rejtegették Mózest születése után három hónapig". Utána sem feledkeztek meg róla, hanem tervet készítettek megmenekülésére és arra, hogyan tudnák a legtovább gondját viselni. Mózesnek előrelátó, gondoskodó, bátor szülei voltak. Akik kitartónak és leleményesnek bizonyultak, így oldották meg - Isten segítségével - a lehetetlent.
Figyelemfelkeltő, ha valakinek csodával indul az élete. "Vajon ki lesz belőle?" Miért volt fontos Istennek, hogy ő megszülessen vagy életben maradjon? A csodálatos kezdet azonban még nem biztosítja az ugyanilyen folytatást és a kiteljesedést. Ahhoz többre van szükség az elindító csodánál, többre a szülők kitartó hűségénél. Szükség van a felcseperedő, ifjúvá majd felnőtté váló ember saját odaszánására, elköteleződésére is. Neki is akarnia kell, tudatosan választania kell azt az utat, amelyen elindították. Mózes akarta. Inkább választotta a vér szerinti szüleitől kapott örökséget, mint gyökereit feledve, a tálcán kínált lehetőséget a könnyű életre. Mózes nem vesztegette el azokat az éveket, lehetőségeket sem, amelyeket a fáraó családjába való adoptálása révén kapott. De amikor dönteni kellett, tudta, hogy mi a helyes sorrend, tudta, hogy mit minek kell alárendelni. Ahhoz, hogy Isten kezében alkalmas, jó eszköz legyen, szüksége volt mindarra, amit szüleitől nyert életének első éveiben, és mindarra, amit a fáraó udvarában tanulhatott meg. Napról napra Isten készítette, úgy, hogy Mózes nem is gondolhatott arra: mindaz, amit tanul, amit átél, a későbbiekben hogyan válhat részévé az Úrtól nyert szolgálatának.
Mindezek mellett: Mózes sem volt tökéletes, fogyatkozás nélküli ember! Egy sem volt hibátlan azok közül az emberek közül, akiket felsorol ez a fejezet. Emberek voltak, mint közülünk bárki. Kérdésekkel, kétségekkel, fizikai terhekkel, lelki vívódásokkal tele. Sőt, olykor ők is gyarlónak, esendőnek, - mondjuk ki - bűnösnek bizonyultak. Mégis hősök ők, a hit hősei, a hívő ember példaképei. Olyanok, akikre tekintettel bátorságot nyerhet ma is a hívő: "ha nekik sikerült, Isten segítségével, nekem is sikerülni fog". Mert a bűn rendezhető, mert a rossz irányba tett lépések korrigálhatók, mert végül - Isten kegyelméből - a vargabetű is visszavezet a helyes ösvényre. De mindez egyedül csak hit által lehetséges! /UG/

Február 20.

Távozz tőlem, Sátán! Bántásomra vagy nékem! Mert nem gondolsz Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra!
Máté 16,23

Uram! Mindig is kíváncsi voltam arra, mit tanult Péter ebből az összeütközésből, amelybe egészen jellegzetes - mondhatnám így is: ösztönös - emberi gondolkozása juttatta. Most is ez a kérdés foglalkoztatott, és ezért Bibliámban rálapoztam Péter írásaira. Ott olvasom a következőt: "Szeretteim ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely megpróbáltatás végett támadt köztetek Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek!" Így megváltozott! Aki ezt írja, egészen más. A szenvedéstől visszariadó és téged megkísértő ember - magad Sátánnak nevezted - a szenvedést örömmel vállaló tanú lett.

Uram! Te kitörülhetetlenül írtad bele emberi történelmünkbe az önmagáról elfeledkező szeretet példáját. Ez a szeretet a más javáért a legsúlyosabb szenvedés elhordozására is kész. Ezért: amíg önzően csak magamat szeretem, messze estem Istentől és az Ő gondolkozásától. A ma nyomorúságai között keresztyénekre van szükség, akik ismerik a szeretet áldozatát.