2011. február 22., kedd

Február 21.

Az én időm közel.
Máté 26,18

Uram! A jeruzsálemi embernek küldött üzeneted megmutatja nekem: Te nem vaksorssal indultál találkozóra, hanem hivatásoddal. A legsúlyosabb szavak is nyugodt határozottsággal hagyták el ajkadat: "Az Ember Fiát elárulják, kiszolgáltatják, hogy megfeszíttessék". Csodállak ezért. Nekem Isten - szenvedésemben - csak darabonként engedte meglátnom, ami rám következik. Áldom érte. Tudta: engem a csupasz valóság látása összetörne. Ettől féltett és megkímélt. Te egyetlen szempillantásodba belefoglaltad egész szenvedésedet. Még a golgotai bitófát is. Ilyen erős volt a szereteted. Egyedül, megingathatatlanul szálltál szembe mindennel. Így váltottál meg engem.

Uram! Tanítványaidat magad köré gyűjtötted. Nem segítőket kerestél bennük. Tanúkat neveltél belőlük. Most, más keresztyén hívekkel együtt figyelem a megváltás harcát. Velünk is ez a szándékod: tanúkká akarsz tenni. Ez a szándékod engem boldoggá tesz. Engedj tanúskodnom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése