2017. április 2., vasárnap

Dicséretek...

A mai nap imádsága:

URam! Hála tölti el szívemet, amikor a csodálatosan megteremtett Életre gondolok. Köszönöm az életemet, s szeretteim életét! Köszönöm az élet erejét, melyet kölcsönbe adtál nekem is, hogy szeretni tudjak általa! Add, hogy jól sáfárkodjam adományaiddal és minden ajándékodat felebarátaim hasznára, szeretteim, s a magam gyarapodására, s a Te dicsőségedre forgassak! Ámen


   

Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat!
Zsolt 105,3

Az Isten vonzása mindenben és mindenkiben benne van. Ahogyan a növények a fény felé kúsznak, ugyanúgy mi emberek is Teremtőnk felé vágyakozunk. Tudatosan vagy nem, de végül is mindenki Istent keresi. A szépségben, a jóságban, a biztonságban, az őszinte örömökben - ezek mindenki számára értékek - Isten titokzatos vonzását tapasztalhatjuk. Keressük az elveszett harmóniát, az EGYséget, mert a JóIsten jó rendjétől elfordult embernek fáj az EGY-ség hiánya, szociális kapcsolataink éppen azért terheltek, mert azokat nem járja át a megbecsülés, s a szeretet isteni rendje. Az Isten nélküli élet "kényszer-élet", mert ha az anyag(iak) adja('k) minden dolgunkban a prioritást et él, az nem a lélek harmóniáját, megbékélést munkálja, hanem eltávolít a Teremtőtől.

Istent keresni azt jelenti, keressük az élet értelmét, azaz választ akarunk kapni a lét végső kérdéseire: Minek is vagyok ezen a földön, honnan jöttem ide, de még inkább izgat mindannyiunkat; hová megyünk ki belőle? Végső kérdéseket igazából csak az tud megfogalmazni, aki belátja végességét, aki egzisztenciálisan ütközik a világ, önmaga megismerésének korlátaival.

Aki Istent keresi, az a végső létokra kíváncsi: Miért szeretünk, s miért szeret minket az Isten úgy, hogy szabadságunkban megengedi még azt is, hogy ha akarjuk, akkor ne szeressünk? Nem Isten az oka a sok-sok háborúnak, a kapzsiságnak és gonoszságoknak, amik uralják ezt a világot, s amiktől szenvednek az emberek, hanem a Teremtőtől elfordult, s öntörvényűvé vált ember rombol, s pusztít. Istennek életet védő törvényei vannak: emiatt áll még a világ, mert a természetben nincs szemét, mint az embervilágban, a természetben csak tápanyag van. Az egyik létező elbomlása, elmúlása értékes tápanyag a másik létező fejlődéshez...

Dicsőíteni az Istent elsősorban azt jelenti: belesimulni Isten törvényébe. Megtalálni életünkben azt a helyet, s azt a formát, ahol leginkább harmóniában vagyunk a természettel, felebarátainkkal, önmagunkkal, s végső soron az Istennel is. Sorsunk elfogadása - s kinek könnyű a sorsa(?); csak más szemével nézve az -, nem más, mint rátalálás Istenre. Megbékélés. Ebben benne van a naponkénti megújulás esélye, benne van a mindennapok derűje, s benne van az elmúlás isteni szépsége is. A halál ugyanis nem büntetés, hanem válaszút vagy ha tetszik kapu. Egy új létforma első rövid ideig tartó állomása. Nem tudjuk, hogy az ajtó mögött mi van, csak azt tudjuk a küszöb közelében, hogy tovább lehet menni egy másik világba, ahol nem az emberi kicsinyességek, s a kínzó hiány a meghatározó, hanem az Isten végtelen szeretete...




Együtt...

A mai nap imádsága:

Istenem! Segíts, hogy megnyíljak előtted, s életembe beengedjem szereteted fényét, s megláthassam ajándékaidat! Ámen


   

És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.
1 Pt 3,7

Nincs szebb, s nincs nehezebb, amikor két fiatal elhatározza: együtt akarnak élni. Az egyszerű elhatározás akkor kezd "bonyolódni", amikor kiderül, hogy az a két ember, akik eleddig külön-külön élték az életüket, s egyedül hozták meg döntéseiket, egyszercsak "kettesben" állnak megoldandó feladataik előtt, s mostmár nem "én" döntök, hanem "mi" döntünk. Túl az egymás szemébe nézés eufórikus fázisán, hamar nyilvánvalóvá válik: egy irányba nézve hamarabb teljesülnek az egyéni kívánságok is.

Az apostoli intést "megértően éljetek" könnyebb együtt igenelni, mint megélni, amikor az ember ifjú feje, szíve, lelke teli van elképzelésekkel, tervekkel... keresni a közös kivezető utat a behatárolt lehetőségek között - komoly próbája az életnek. Sok párnak nem is sikerül. Hol hibáznak? Min "csúsznak el"? A választ mindig belül kell keresni, bár az ember szívesen hárítja át a felelősségét a körülményekre, s természetesen a másikra: "Nem én voltam! Én nem ezt akartam!" Mintha csak Ádámot hallanánk az Édenkertben...

Az igazság az, hogy az ember nem perfekt. Ha befejezettek lennénk, akkor nem lenne szükségünk tanulásra, élethossziglan tartó javulásra. Közösen megtanulni érzéseink kezelését, kívánságaink megvalósulását a szavakon keresztül vagyunk képesek... Nem is gondoljuk, mennyire segít, erősít és gyógyít a szó! Ha őszinte szavainkat a szeretet fonalára naponta felfűzzük, imádság lesz belőle. A szótlanság az egyik legnagyobb veszélye a párkapcsolatoknak. Még a magányos madárka is minden reggel csicsereg, csak az ember bújik el a csönd vagy mesterséges keltett zajai (TV, rádió stb.) mögé...

A hallgatás megtörésére a legjobb megoldás az imádság. A kommunikációnak ez a formája alakítja, neveli leginkább a szív akarását, s növeli a lélek örömét. A sóhajos egyéni imádságot követnie kell a közös imádságnak: kezdve a Miatyánktól, folytatva közös kéréseken át, az együttes hálaadásig. Két egymásba kulcsolt kéz, s két egymásba fonódni vágyódó lélek ilyen naponkénti egy-két perces megállásai az összetartozás olyan dimenziójába segítik el a férfit és nőt, amire gondolni sem mertek korábban... A metafizikai valóság ilyetén "behívása" - ahogyan telekommunikációs világunkban manapság előszeretettel használják ezt a fogalmat - nemcsak munkálja, de garantálja is azt az életminőséget, amelyre minden őszinte lélek vágyakozik...




Életöröm...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy szívemből soha ne fogyjon ki a hála - végtelen jóságodért! Ámen


Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
Zsolt 103,2

Régi felismerés, hogy a hála gyógyít, a harag pedig beteggé tesz. Az is ódon igazság, hogy haragos szívvel nem lehet szeretni, de építő nagy szépet sem képes alkotni az ember. Míg a harag, a gonosz indulatok kötöznek, eladdig a hála felszabadít, old, s jóságra ösztönöz.

Ma reggeli elmélkedésünk alapigéje a Zsoltárok könyvének egyik legszebbik verse. Benne van az Isten előtti őszinte leborulás, a kimondhatatlanul nagy hála "mindenért" - azaz az Életért. Azért a csodáért, amit a világ legtermészetesebbjeként fogadunk és megéljük, pedig nem magától értődő a tény: élünk, mozgunk ebben a világban - egyszerűen "vagyunk". Aki az életét csak önérdekeinek törtperceiben éli meg, az soha nem tapasztalja meg az Isten távlatait, nagyságát, legfeljebb élete végén panaszkodik létének egyszeri, megismételhetetlen, nyomorúságos felvillanásáról. Aki azonban megnyitja szívét Teremtője előtt - az tálentumai mértéke szerint -, de megértheti, milyen nagy ajándéka is az ÚRIstennek az élet.

Hálátlan világban hálásnak lenni nem is olyan egyszerű dolog. Amikor a többség az árral úszik, nehéz felvállalni a szembenúszás küzdelmét. Sokan akarnak eljutni a "forrásig", - manapság oly sok divatos mozgalom és szekta "kínálja" ezoterikus tudását/módszerét ez ügyben -, de a keresztény ember jól tudja, befogni a Végtelent a véges ember sosem tudja, a Forráshoz eljutni lehetetlenség, de, aki megcélozza a túlpartot (örök élet), annak erejéhez mérten árral szemben kell úszni, hogy a lét folyamának sodrása ne taszítsa bele a közöny kárhozatos szakadékába...

Isten jót tett Veled! Életre hívott. Megtanított érezni a fájdalmat és az örömöt. Szenvedéllyé érlelte Benned is a hitet, hogy kiteljesedhess istenképűségedben...



Isteni segítségért...



A mai nap imádsága:
Urunk, Istenünk, Teremtő Mennyei Atyánk! Te látod mindennapi küzdelmeinket, s gyakori kétségbeesett hadakozásainkat kihívásaink hullámai között. Kérünk, csendesítsd le körülöttünk a világot, hogy lelkünk csendességét mi is megleljük Tebenned! Ámen

   

Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: "nem ismerem ezt az embert." És akkor nyomban megszólalt a kakas.
Máté 26,74

Nagyhét van. Tragikusan pergő események liturgikus koreográfiájának segítségével elmélkedhetünk ezekben a napokban életről és halálról, emberi természetünkről, s húsvét misztériumáról. A nagyhétbe belesűrűsödött események az emberi gyarlóságok teljes tárházát mutatják: vetélkedés és veszekedés az utolsó vacsora előtt, Jézus magánya a Gecsemáné-kertben, s a tagadás elfutásai... olyan méltatlan ez azzal szemben, Aki rövid hároméves tanításával kiforgatta sarkaiból a világot. Senki nem akadt, aki kiállt volna Jézus mellett? A szolidaritásnak még csak a halvány jelét sem mutatták - még az a Péter is átkozódva "menti a bőrét", aki a halálba is követni akarta Mesterét. Mi történt a kiválasztott tizenkettővel is? ...Itt más erők irányítják az eseményeket. Próféciák teljesednek be: "Megverem a pásztort, s szétszéled a nyáj!" Itt nem lehet emberi erőket magasztalni, ez más vonatkoztatási rendszer. Amikor hatalmasságok és erősségek súrlódnak egymással, akkor az ember csak csodálkozó nézője lehet az eseményeknek...

Az emberi okosság istenítésébe sokszor belebuktunk már a a történelem folyamán. Ugyanakkor a világ komplexitását egy ember sosem lesz képes átlátni, de valljuk meg őszintén, sokszor a saját életünk bonyolultsága is éppen elég feladat - néha megoldatlannak tűnő problémákkal küzdünk. Mit jelenthet nekünk, mire mutathat rá Péter hajnali Krisztus-tagadása? Arra, hogy a jószándék kevés? Arra, hogy az akaratunk ilyen gyenge? Mindenekelőtt Istenre-utaltságunk válik még kontrasztosabbá ezen a történeten keresztül is. Az Isten ereje nélkül Péter nem tudott volna a vízen járni, de még felülemelkedni sem fogott halainak piaci értékesítési gondjain. Isten ereje nélkül egyszerű életének gondjaiba merült volna el, s Simonból, Jónának fiából sosem lett volna Petrosz, azaz kőszikla...

Péter életében is eljött az a pillanat, amikor megszólalt a kakas, s így van ez minden embernél ma is. Egyszer eljön a hajnal, s az igazság kakasa kukorékolni kezd. Akkor nyilvánvalóvá válik ügyeskedéseink hiábavalósága, életvezetési trükkjeink fonáksága, s nyíilvánvalóvá válik az az isteni szeretet is, amiről lemondtunk... Cserébe, de miért is? Péter őszinte istentagadása után már csak a keserves sírás maradt számára, s az élethossziglani lelkiismeretfurdalás... hacsak Isten, aki Krisztusban belépve ebbe a világba a lét kapujában letett Istenségét fel nem veszi húsvét hajnalán. Az evangélium az, hogy felvette, s ezzel korrigált minden elrontott helyzetet, megkeseredett lelket és magához ölelte a teremtettséget.

Jézus...

A mai nap imádsága:
URam! Titkaidat ismertesd meg velem, hogy azokból erőt meríthessek! Ámen

Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. Ő azonban így szólt hozzájuk: "Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van."
Lk 24,36-39

Sok története van a Szentírásnak, melyek "csak" hasonlatok, példázatok, s nem tudósítások... Jézusról - jelen tudásunk szerint, az eddig megtalált hitelesített töredékek szerint -, mintegy 70 evangélium, azaz Jézus-életrajz íródhatott. Ezekből - nyilvánvalóan komoly szerkesztői munka után - négy került, kerülhetett be az Újszövetség iratai közé. Aki el tudja fogadni a verbális inspiráció (szó szerinti ihletettség) tanát, annak nem okoz gondot, hogy a nem-kanonikus iratok is bizonnyal tartalmaz(hat)tak értékes és valóságos információt az Isten Felkentjéről, s azok mégsem kerültek bele a keresztények szent irati közé, de aki szeretne elgondolkodni mélyebben, a történeti hitelesség igényével is az ún. Jézus-jelenségről - annak kicsit fáj a szíve...

A feladat - megfoghatóvá, érthetővé, taníthatóvá, továbbadhatóvá tenni mindazt, amit a Názáreti vándorprédikátor mondott - óriási volt! Már az is különlegessé, s provokatívvá tette Jézus prófétai működösét, hogy egy abszolút férfi-dominanciájú társadalomban a nők felé fordul, s EGYENRANGÚNAK(!) tartja őket a férfiakkal. (Egy Pál apostol ugyan azt mondja, hogy "Krisztusban nincs férfi és nő", de azért a "nő a gyülekezetben hallgasson...") S tényleg, milyen vallás az, ahol a nő - teológiai/ideológiai alapon nem lehet pl. pap? Az ilyen vallás - kár is lenne vitatni - diszkriminatív!

Jézus személyét megérteni nagyon nehéz, hiszen az titok. Ő valóban nem e világból származott, mert ennek a világnak az "értékrendje" nem csak kétezer évvel ezelőtt, de azóta is alapvetően más! Krisztus URunk bizony nem véletlenül mondja tanítványainak: "Közöttetek más rend legyen!" E világ rendje ugyanis nem a szereteten, hanem az érdeken alapul...

A feltámadott Krisztussal való találkozás valami alapvető tudatváltozást okozott a tanítványokban. Könnyebb lett volna számukra elfogadni Jézus megjelenését, ha az csak szellem lett volna, no de hogy Ő hús-vér testben jelent meg, ez felülmúlt minden képzelőerőt, s ellentmond minden tapasztalásnak...

Jézus feltámadását sokféleképpen értelmezték az elmúlt kétezer esztendőben. Talán az sem mellékes, hogy Jézus megdicsőült testén ott voltak a sebek. Mintha ez csak azt üzenné: a régi és az új összetartoznak, a földi élet nem múlik el nyomtalanul, minden összefügg mindennel, s a földi élet így határozza meg az új létformát is... s ami a legfontosabb: itt is ott is az ÚR az Isten...

Türelem..

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy azt munkáljam,mai épít, s ne azt tápláljam, ami rombol! Ámen


Ne gyűlöld szívedben atyádfiát! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében.
3 Móz 19,17

Talán fordítva kellene olvasni mai igénket: "Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében - s ide be kellene még szúrni egy szócskát is -, DE ne gyűlöld szívedben atyádfiát! Az ugyanis az "általános helyzet" - csak így jó közhelyesen -, hogy ebben az "okosak földje"-megmondó-országunkban mindenki "ezerrel tolja magát és osztja az észt", s mindezt azzal a "besserwisserkedő" magabiztossággal és azzal a gyűlölködő érzéssel fűszerezi meg, mintha nem is ennek az országnak, közösségnek lenne a tagja, mintha egy másik bolygóról pottyant volna ide, s akaratán kívül élne itt!

Aki nem érti a világot, s benne az embert, az még a JóIstenre is haragszik - mint Káin tette -, csak hát az ÚRIstent nem pofozhatja fel senki, s akkor marad az embertárs, a honfitárs, a testvér, akiken viszont meg lehet bosszulni mindent, sőt még agyon is lehet őket ütni... Az ember önteltségében rendre elfelejti, hogy erőszak mindig erőszakot szül, aki kardot ránt kard által vész el, s aki szelet vet, az vihart arat!

A "feddés" azt jelenti, hogy az ember az embertársát - négyszemközt és szelíden(!) -, inti, hogy elfedeződjenek a dolgok... s az élet visszataláljon a normális kerékvágásba. Sokan nem megfeddik azt, akinek karakterhibáját még ki lehetne javítani egy négyszemközti, őszinte, feltáró beszélgetésben, hanem nyilvánosan, jó nagy társaságban lebunkózzák a tényekkel, s el is mondják az "értékítéletet": "Hogy lehetsz ennyire hülye?"... Nos, a hosszútávú konfliktus ezzel sikerrel el is startol!

Manapság nem a kapcsolatjavítás őszinte igénye vezérli az embereket a konfliktuskezelésben, hanem az erődemonstráció, azaz: "Csak nem mutatni semmi gyengeséget!" Inkább fitogtatni a képességeket: "Vigyázz, mert ha te úgy, akkor én meg így!" Így bomlanak fel szépen induló barátságok, siklanak ki házasságok is... Az élet azonban nem más, mint együttműködés, melyeknek szabályai egyértelműek. Ismételni azonban sosem árt, ezért 'átfordítottam' egy kicsit a Tízparancsolatot, hogy a 21. század elején is érthető legyen:

1.
Én az ÚR vagyok az Isten, nem a te teljesítményed!
2.
Nevemet a rossz tradíciók konzerválására ne használd!
3.
Én, az ÚR szentellek meg Téged nem, nem a szabadidőd!
4.
Én az ÚR a kooperáció Istene vagyok, konstruktív légy, ne destruktív!
5.
Az élet szentség, szentülj általa!
6.
Időt, energiát ne pazarolj, s másoktól azt el ne vedd!
7.
A szövetség téged is véd, ne törd meg!
8.
Ne hazudj – még magadnak sem!
9.
Más vagyonának kívánásával önmagad ne szegényítsd!
10.
Házastársi hűséget ne ronts meg!
A mennyei szurkoló csapat


"Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát, melyet Isten készített nekünk." (Zsidók 12,1)


A hazai pálya előnye mindent jelenthet a sportban. Azok a csapatok, akik hazai pályán játszanak, gyakran sokkal jobban teljesítenek, mint a másik fél. Amikor egy csapatnak szurkolói vannak, gyakran túlteljesítenek a képességeiken.

A Biblia azt mondja, hogy neked is van egy szurkolócsapatod . A Zsidók 12,1 ezt írja: "Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát, melyet Isten készített nekünk."

Semmi sem magánügy, amit teszel. Van közönséged. A menny figyel téged. De még ennél is fontosabb, hogy van egy szurkolótáborod. A Szentírás azt mondja, hogy a mennyben mindenki szurkol neked.

Talán rájöttél már, hogy Isten mindent tud. Az Írás szerint "Isten szemei az egész földet pásztázzák." (2 Krónikák 16,9) Isten nem mulaszt el egyetlen kockát sem az életedből. Tudja mikor vagy a toppon és mikor vagy mélyponton - tud rólad mindent. Minden gondolatodat ismeri.

De ezen kívül körülvesz téged a "bizonyságtevők hitéletének hatalmas fellege". Mózes figyel téged. Ábrahám is figyelemmel kísér. Minden hívő, aki valaha élt, ott áll a sorok között és nézi, hogy hogyan éled meg a hitedet.

És ők szurkolnak is neked. Ha meg vagy rémülve, biztatnak, hogy légy bátor. Amikor fel akarod adni, arra buzdítanak, hogy menj tovább. Amikor jelentéktelennek és elfeledettnek érzed magad, ott vannak veled.

Beszéljünk róla:

* Min változtat annak a tudata, hogy Isten ismeri mikor vagy a toppon és mikor vagy mélyen?
* Mit gondolsz ki van még a bizonyságtevők fellegében? Vannak barátok, vagy családtagok, akik elmentek már előtted az örök mennyei honba?




Adj hálát Istennek, amikor válaszol az imádságodra!


"Uram, hallottam, amit hirdettél, félelem fog el attól, amit teszel, Uram." Habakuk 3:2

Az elmúlt néhány napban azt tanulmányoztuk, hogy hogyan hallhatjuk meg Istent az imáinkban. Az egyik utolsó, de kulcsfontosságú pont ebben a következő: Ha akarod hallani, hogy Isten szól hozzád, akkor dicsőítsd őt.

Más szóval, adj hálát neki, hogy az életed része, és hogy minden apró részlet érdekli veled kapcsolatban. Adj hálát neki azért, hogy válaszol az imádságodra: "Uram, hallottam, amit hirdettél, félelem fog el attól, amit teszel, Uram." Isten látást ad számodra, vagy egy álmot helyez a szívedre. Így már tudod, hogy mit vár tőled, tehát megköszönheted neki, hogy válaszolt az imádra. Ez is hozzá tartozik Isten dicsőítéséhez.

Szeretném, ha ezen túl az imádságaidat nem monológnak tekintenéd, hanem elkezdenéd akként látni, ami valójában: párbeszédként. Az imádság beszélgetés Istennel. Ő meghallgat, amikor imádkozol, és válaszol, amikor kérdezed. Szeretne veled minden nap beszélni. Ha hűségesen, minden egyes nap minden órájában Istennel beszélgetsz, az gyökeresen meg fogja változtatni az életedet.

Azonban addig nem fogod meghallani Istent, ameddig nem ismered őt eléggé. Isten megismerésének három szintje van: felismerés, ismeretség, barátság. Lehet, hogy a felismerés szintjén vagy, tudod Istenről, hogy létezik, de nem igazán ismered. Az is lehet, hogy azon a szinten állsz, hogy már ismered őt, de csak egy kicsit, még nem túl mélyen.

Isten ezzel szemben azt szeretné, hogy a barátság szintjén legyetek. Szeretné, ha a barátság kölcsönösen kialakulna köztetek. Szeretné, ha folyamatosan beszélgetnétek egymással.

Így imádkozz: "Drága Istenem, csodálattal tölt el, hogy a barátodnak akarsz engem látni. Igazán meg szeretném tanulni, hogyan tudok veled beszélgetni. Segíts, hogy minden nap tudjak veled időt tölteni. Úr Jézus, szeretnélek napról napra egyre jobban megismerni téged, és szeretnék a te vezetésedre támaszkodni a munkámmal, a családommal, a jövőmmel kapcsolatban és az életem minden más területén. Hívlak, hogy legyél az életem irányítója, Uram és Megváltóm, hogy bizalommal követhesselek téged. A nevedben imádkozom. Ámen.


Az öröm definíciója


"Lelkünk az Urat várja, csak rá van szükségünk. Sőt, benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. Szeress bennünket, Uram, mert mi is benned reménykedünk!" (Zsoltárok 33:20-22, MSG fordítás)

A mai áhítat Kay Warren új könyve alapján készült, melynek címe: Válaszd az örömet - mert a boldogság nem elég.

Kihivás számomra, hogy megtaláljam az örömet. Természetemnél fogva nem vagyok legyőzhetetlen ember, inkább melankólikus vagyok. Amikor az örömről beszélek, ezt nem úgy teszem, mint egy természetéből adódóan életerős ember, akinek soha sincs egy rossz napja. Valójában az öröm átélésének képtelensége vezetett arra, hogy megvizsgáljam, a tapasztalataim miért nem egyeznek az Szentírásban leírtakkal.

A problémám az öröm általam való értelmezéséből adódott. Azt hittem, hogy az öröm azt jelenti, hogy mindig jól érzem magam. Ez lehetetlen! Még azoknak is lehetetlen, akik természetüktől fogva optimisták. Valami sokkal reálisabb kiindulási pontra van szükségünk, ami közel áll a Szentíráshoz is.

Íme az öröm definíciója, amit a Szentírást tanulmányozva fedeztem fel:

Az öröm az a bizonyosság, hogy Isten az életem minden részletét irányítása alatt tartja, az a csendes meggyőződés, hogy végül minden rendben lesz és az a szilárd elhatározás, hogy minden körülmények között Istent fogom dicsérni.

Ebben a definícióban semmit sem fogsz találni a boldog érzésekről, mert mint tudjuk, a boldogság mulandó és átmeneti.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az élet hegyekből és völgyekből áll. A valóságban olyan mint a vasúti sín. Életed minden napján történnek olyan csodálatos, jó dolgok, amelyek élvezetessé, tartalmassá és széppé teszik az életet. Ugyanezekben a pillanatokban fájdalmas dolgok történhetnek veled, vagy szeretteiddel, olyan dolgok, amelyek csalódást okozhatnak, megbánthatanak vagy szomorúsággal tölthetnek el. Ez a két sínvonal - az öröm és bánat is - párhuzamosan futnak egymás mellett életed minden egyes pillanatában.

Ezért van az, hogy amikor egy csodálatos megtapasztalás közepén vagy, ott birizgál valami, és rájössz, hogy nem tökéletes. Miközben pedig valami fájdalmasat élsz át, ott van az a ragyogó felismerés, hogy még mindig megtalálható a szépség és a kedvesség körülötted. Ezek elválaszthatatlanok.

Ha a látóhatár ragyogásában tekintesz rá a sínvonalakra, akkor azok eggyé válnak. Nem tudod azokat két különböző vonalként megkülönböztetni. Így lesz ez a mi esetünkben is. Egy nap majd az örömünk és szomorúságunk sínvonalai egybeolvadnak. Azon a napon személyesen találkozunk Jézus Krisztussal és meglátjuk lényének fényességét, akkor majd minden összeáll. Akkor mindennek megértjük az értelét.

Beszéljünk róla:

* Szerinted mi az öröm definíciója?
* Kell-e változtatnod rajta, hogy a Bibliával összhangban legyen? Hogyan?
Ki lesz ott a mennyben temiattad?

"A legfontosabb dolog az, hogy beteljesítsem a küldetésem, azt a munkát, amelyet az Úr Jézus bízott rám: hogy elmondjam az embereknek a jó hírt Isten kegyelméről." (Apostolok cselekedetei 20:24, NCV fordítás)

A Biblia azt mondja az Apostolok cselekedetei 20:24-ben: "A legfontosabb dolog az, hogy beteljesítsem a küldetésem, azt a munkát, amelyet az Úr Jézus bízott rám: hogy elmondjam az embereknek a jó hírt Isten kegyelméről." (NCV fordítás)

Figyeld meg: nem az van leírva, hogy a legfontosabb dolog az életben az, hogy férjhez menj, megalapozd a nyugdíjas éveidet, sokat utazz, híres legyél vagy kifizess egy házat. Azt mondja a Biblia, hogy a legfontosabb dolog az, hogy betöltsd a küldetésed. Ha Jézus azért halt meg érted a kereszten, hogy be tudd teljesíteni a küldetésed, és te nem teszed meg, akkor az súlyos pazarlás, amely örökre érvényes.

Isten céllal teremtett téged a földre. Van egy küldetése számodra, amit csak te tudsz beteljesíteni. Ennek a küldetésnek egy része az, hogy elmondd más embereknek a jó hírt Isten kegyelméről. Te is azért ismered Krisztust, mert valaki beszélt neked róla. Tehát: te kinek fogod elmondani?

Te nem szeretnél róla tudni, hogy valaki meghalt érted? Jézus minden egyes emberért meghalt ezen a földön. Ezen a hétvégén egy átlag magyar otthon fog ülni, tévét fog nézni ásványvízzel vagy sörrel a kezében, talán újságot olvas, hátradől és relaxál majd – és egyáltalán nem lesz tisztában azzal, hogy Jézus meghalt érte és nem tudja, hogy az ő kegyelme elérhető számára.

A Biblia azt mondja nekünk Péter második levelében, hogy az Úr nem szeretné, hogy bárki is elvesszen, hanem azt szeretné, hogy mindenki bűnbánatra jusson. Isten szeretne mindenkit a családjában tudni, és mivel Isten törődik ezzel, nekünk is törődnünk kell vele!

Nemsokára elérünk a húsvét időszakába. Az évnek ebben a szakaszában az emberek nyitottabbak egy meghívásra a gyülekezetbe, mint bármikor az évben. Ne vesztegesd el ezt a lehetőséget! Ne menj el anélkül a húsvéti alkalomra és halld a legjobb hírt a világon, hogy vinnél magaddal valakit, hogy azt először hallja! Ha nem jut eszedbe senki, akit elhívhatnál, akkor kezdj el imádkozni, hogy Isten nyissa meg a szíved, hogy meglásd azokat az embereket magad körül, akik sóvárognak a jó hírre! A szeszélyektől a terápiás könyvekig rohannak, egy viszonyban, munkában, sportban vagy egy hobbiban szeretnének beteljesedést találni. Ott van az a tátongó űr az életükben, amit egyedül Isten kegyelme tud betölteni.

Az a módja, hogy kimutassuk a hálánkat Isten kegyelméért, hogy a saját életünket úgy éljük, hogy az értékes legyen: tele nagylelkűséggel; és elmondjuk annyi embernek, amennyinek csak tudjuk, a jó hírt.

Lesz valaki, aki miattad lesz a mennyben?

Beszéljünk róla:

* Kit tudnál meghívni a húsvéti istentiszteletre? Hogyan fogod tudni elérni ezt az embert?
* Mi tart vissza téged attól, hogy megoszd a jó hírt a körülötted lévő emberekkel?
* Töltsd egy kis időt azzal, hogy leírod a bizonyságtételed; ezáltal jobban fel leszel készülve arra, hogy elmondd azt, ha Isten ad rá lehetőséget.
Az üres szív kiáltása

„Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés…” (1János 2:16)
Egy keresztyén szerző írja: „Volt egy tinilány, akinek sok barátja volt, csupa jó tanuló az iskolában… de a látszat megtévesztő lehet. Tudom. Én vagyok az a lány. Hétéves koromban egy szomszédunk molesztált… nyolc évesen láttam, amikor a nagyapám agyvérzést kapott és összeesett… tízéves koromban az apám elment, és többé nem jött vissza… a szüleim elváltak… a világom évről évre egyre rosszabb lett. Behívtam Krisztust az életembe, de még mindig bűnösnek, mocskosnak, csalódottnak, rémültnek, értéktelennek és üresnek éreztem magam. Azt mondtam: »Uram, ha nem javítod meg az életem, akkor majd megjavítom én.« Igyekeztem az emberek megelégedését elnyerni a tetteimmel, de belül mindenem fájt, és üres maradtam. Megadtam magam a kísértésnek… egy másik szeretetéhes lélek ágyába bújva; két ember, aki mindent megpróbál, hogy teljesnek érezze magát, de ezt rossz helyen keresi… Belül egyre nőtt a bűntudat, a szégyen és az undor vetése. Évekig próbáltam betölteni az ürességet… míg végül rájöttem, hogy Jézus ott volt a szívemben attól a naptól fogva, mikor először behívtam, és hogy csak ő képes azt teljesen betölteni. Most már idősebb vagyok… még távol a tökéletestől, de megtanultam, hogy ezen a világon semmi nem tudja betölteni a szívem vágyait… ha mindezt meglelhetnénk a külső megjelenésben… a ruházkodásban… a kapcsolatokban… akkor az én szívem sem vérzett volna. De mindezek nem képesek arra, amire Jézus. Ne csapd be önmagad a világ ígéreteivel – Isten ígéreteinek higgy! Te az Ő gyermeke vagy. Szeret téged, és vágyik a veled való kapcsolatra, nem számít, bármit is tettél.” Egy énekíró így fogalmazta meg: „Csak Jézus elégíthet meg, számomra nincs más név, csak az övé. Szeretetet, életet és el nem múló örömet találtam benned, Úr Jézus!”

Dicsőítés a kezdeteknél

„…Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az Urat azért, hogy lerakhatták az Úr házának az alapját.” (Ezsdrás 3:11)
Azt olvassuk: „Az építők tehát lerakták az Úr templomának az alapját… Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az Urat…” (Ezsdrás 3:10-11). Miért dicsőítsük az Urat a kezdeti szakaszban? Először is azért, mert a dicsőítés a hit cselekedete. Azt mondja: „Uram, amit Te elkezdesz, azt Te be is fejezed. Köszönöm, hogy a tervedet adtad, mert a te terved mindig diadalmaskodik. Vannak, akik azt hiszik, hogy ez nekem nem fog sikerülni, de, ha Te mellettem állsz, mindenképpen sikerrel fogok járni. Nem magamért teszem ezt; Érted és Veled teszem.” Másodszor, mert a dicsőítés erőt ad. Nehémiás ezt mondta a munkásoknak: „...az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!” (Nehémiás 8:10). Ha elveszted az örömöd, elveszíted az erőd. Ha elveszted az erőd, gyenge leszel a küzdelemre az ellenséggel szemben. Ha nem marad erőd küzdeni, az ellenség le fog győzni. De ha dicsőíted Istent akkor is, ha mindaz, ami előtted van, csupán egy kicsiny kezdet, az Úr öröme energiával tölt fel, és könnyebben fogod véghezvinni a feladatot. Ha csak akkor dicsőíted az Urat, amikor a dolgok könnyen mennek, nem fogsz sokat dicsőíteni, nem lesz örömöd, és nem lesz erőd. Harmadszor: a dicsőítés megváltoztatja a környezetedet. Képzeld csak el a munkásokat, akik talicskát tolnak, követ hordanak, cementet kevernek, képzeld el a félig sem kész falat, és közben az emberek hangos kiáltásokkal dicsőítik az Urat. Ez történik akkor, amikor egy dicsőítő CD-t teszel be, vagy a rádiót egy keresztyén csatornára hangolod; a problémáid nem feltétlenül változnak meg, de a kilátásaid igen. Egyszerűen fogalmazva, ha már az első lépéseknél dicsőíted Istent, jobban fogsz dolgozni, és a munka elkészül!



Hála Istennek a keresztért!

„Isten… megbékéltetett minket önmagával Krisztus által…” (2Korinthus 5:18)

Tim Miller írja: „Kilencéves kislányom, Jennifer, alig várta a családi nyaralást. De beteg lett, és így a Tenger Világa parkban eltöltött régen várt nap helyett egész éjszakán át tartó vizsgálatok sora várta: CT, röntgen, vérvizsgálatok a kórházban. Amikor már a reggel közeledett, az orvos azt mondta kimerült kislányomnak, hogy még egy tesztre volna szükség, egy lumbálpunkcióra. A beavatkozás fájdalmas lesz, mondták. Aztán az orvos megkérdezte tőlem, hogy bent akarok-e maradni a szobában. Bólintottam, mert tudtam, hogy nem tudnám egyedül hagyni Jennifert ebben a nagy próbatételben. Az orvos szelíden arra kérte Jennifert, hogy vetkőzzön le. Ő rám nézett gyermeki szemérmességgel, mintha azt kérdezné, hogy lehet-e. A hajfürtjeit felcsavarták egy kis kontyba. Arcomat az arcához szorítottam és átöleltem. Jennifer sírt, amikor a tű belészúrt. Ahogy az égő fájdalom fokozódott, ő egyre csak ezt zokogta: „Apa, Apa, Apa”, és hangja minden egyes szóval egyre komolyabb lett. Olyan volt, mintha azt mondaná: „Ó, apa, kérlek, nem tudsz tenni valamit?” A könnyeim összevegyültek az ő könnyeivel. A szívem összetört, a gyomrom felkavarodott. Mivel szerettem őt, hagytam, hogy keresztülmenjen élete leggyötrelmesebb tapasztalatán. A lumbálpunkció közepette a gondolataim a kereszthez szálltak. Milyen kimondhatatlan fájdalmat élt át a Fiú és az Atya miértünk.” De Krisztus keresztje miatt van: a) békességünk „Isten… megbékéltetett minket önmagával”; b) új életünk „újonnan születtünk” (1Péter 1:23 Károli); c) feltámadásunk „aki hisz… én feltámasztom az utolsó napon” (János 6:40 NKJV). Hála Istennek a keresztért!






ŐRIZD MEG A HÁLÁS LELKÜLETET!

„Áldjad, lelkem, z Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsoltárok 103:2)

Philip Yancey írja: „Amikor először látogattam el a Yellowstone Nemzeti Parkba, turisták tömege állta körül az Üreg Hűséges gejzírt, csőre töltött kamerákkal, miközben egy hatalmas digitális óra mutatta, hogy mikor lesz a következő kitörés. Mi az étteremben voltunk, onnan néztünk kifelé a gejzírre, amikor az óra azt mutatta, hogy már csak egy perc van hátra. Az étterem többi vendégével együtt az ablakhoz rohantunk, hogy lássuk a nagy eseményt. Álmélkodtunk, hogy „hűű” és „hűű”, és kattogtattuk a fényképezőgépünket; néhányan még tapsoltak is. Ahogy azonban hátranéztem, észrevettem, hogy pincérek mégy csak fel sem pillantottak. Az Öreg Hűséges annyira megszokottá vált számukra, hogy már nem volt hatással rájuk.” Íme, a nagy kérdés: Miért tűnik el belőlük a hála, miért hagyjuk figyelmen kívül Isten jóságát? A következő három ok miatt: 1)Problémák. Ha az egyik szemedet becsukod, a másik elé pedig egy kis pénzérmét tartasz eléggé közel, akkor akár a nap fényét is eltakarhatod. Érted a lényeget? 2) Nyomás. Néha előfordul, hogy a mellékhatások, amikről azt gondoltuk, de jó lesz élvezni a plusz keresetet, csak arra jók, hogy teljesen kimerítsenek. 3) Emberek. Amikor az emberek csalódást okoznak, megkeseredünk, és elfeledkezünk mindarról, amit Isten tett értünk. Mi a megoldás? „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:22-23). Isten kegyelme minden reggel megújul – így kellene a hálaadásunknak is minden reggel. Azután ezzel kellene átitatódni az egész napunknak. A folyamatos hála abból adódik, ha túllátunk az áldásokon, és azoknak végső és kiapadhatatlan forrására, Istenre tekintünk. Az ő szeretete, hűsége és kegyelme minden nap munkába áll, mielőtt még kinyitnád a szemed reggel.