2017. augusztus 17., csütörtök

Amikor minden darabokra hullik szét - mondd el Istennek, hogyan érzel


„Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt. Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság. Bizony, ellenem fordítja kezét folytonosan, egész nap. Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal. Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat. Falat emelt körém, nem juthatok ki, súlyos bilincsbe vert. Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől. Faragott kőből emelt falat utaimra, ösvényeimet járhatatlanná tette.” JerSir 3,1-9

Jeremiás nem finomkodik a szavakkal. Egészen pontosan elmondja Istennek amit éppen érez; és tudod mi van? Isten egyetért vele. Azt szeretné, hogyha minden csalódottságodat neki mondanád el és nem a feleségedre, a gyerekeidre, a főnöködre vagy egy online blogra vetítenéd ki. Bízd teljesen Istenre, mert ő képes kezelni a helyzetet.

Isten tudja kezelni a haragodat, a panaszaidat és a csalódottságodat. Azt akarja, hogy mindezt neki mondd el, hiszen szükséged van rá, hogy kiadd magadból. Ez egy nagyon mély élmény. Ha nem teszed, akkor a következő történhet: ahogyan mondani szoktam, „Amikor folyamatosan elfojtom magamban az érzelmeimet és a haragomat, azt a gyomrom megjegyzi. Amikor a félelmemet és a dühömet nyelem le, azt pedig a hátam jegyzi meg.” Ha nem beszéled ki magadból a dolgaidat, akkor a tested látja majd kárát annak.

Egyszóval tehát ki kell adnod magadból, és Isten elfogadja, amit adsz. Csak rajta, nyugodtan legyen dühkitörésed vele. Isten a te mennyei Atyád és még így is szeret téged, ahogyan a szülő szereti a gyermekét, akkor is, amikor az esetleg „földhöz veri magát”.

Nem tudhatod, hogy Isten miért enged megtörténni bizonyos dolgokat az életedben, ő nem tartozik neked magyarázattal erre nézve, mert ő Isten, te pedig nem vagy az. De majd egy napon – és talán még azelőtt, hogy a mennybe kerülnél– képes leszel majd hátranézni és meglátni az ő tervét. De addig is, amíg ez a nap eljön, bízd az aggodalmaidat Istenre.







Építs egészséges kapcsolatokat Isten segítségével


"Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel, teljes elméddel, és teljes erőddel. A második ez: 'Szeresd felebarátodat, mint magadat'. Nincsen nagyobb parancsolat ezeknél." (Márk 12:30-31)

Az öt, személyiséget befolyásoló tényező közül az elsőről beszéltünk tegnap. Mindannyian csodálatosan összetetten vagyunk megalkotva, és teli vagyunk hibákkal, de amíg nem fogadjuk el magunkat - a hibáinkkal együtt - addig nem tudjuk azokat a változásokat elérni az életünkben, amelyek tényleges átalakulást hoznak.

A második tényező, ami befolyásolja a személyiségünket, az a kapcsolataink. A kapcsolataid adnak az életednek célt, értelmet és identitást. Ha nem jól működő kapcsolatokban nősz fel, akkor nem tudod, mi a célod, és az önazonosságoddal is küszködsz.

Jézus azt mondta, hogy a legfontosabb dolog, hogy szeressük Istent, és szeressük az embereket (Márk 12:30-31). Az élet nem arról szól, hogy mit értél el, mid van, mennyire vagy népszerű, vagy mekkora tekintéllyel rendelkezel. Az élet arról szól, hogy mennyire tudunk jól szeretni másokat.

Három olyan probléma van, ami visszatart minket attól, hogy úgy szeressünk, ahogy azt Isten akarja:

1. Mindannyian tökéletlenek vagyunk. Nincsenek tökéletes kapcsolatok, mert nincsenek tökéletes emberek.

2. A bűn elválaszt minket. Ádámnak és Évának volt az első sérült kapcsolata: elszakadtak Istentől és egymástól. Azóta magunkat mentegetjük, és a szeretteinket vádoljuk.

3. Minél inkább eltávolodunk, annál nagyobb lesz bennünk a félelem. Vágyakozunk az intimitásra, de félünk a sérülésektől. Vágyakozunk az elfogadásra, de félünk az elutasítottságtól.

A kapcsolataid terméke vagy. A tanulmányok azt mutatják, hogy a legjobban az határozza meg a személyiségünket, hogy a számunkra legfontosabb emberek szerintünk mit gondolnak rólunk. Azért kell biztosnak lenned abban, hogy Jézus számodra a legfontosabb személy az életben, mert Ő feltétel nélkül szeret téged.

Mindannyiunk kapcsolatai többfélék: van, amelyik egészséges, van, amelyik sérült, és van olyan, hogy valakivel nincs kapcsolatunk egyáltalán. Fontos, hogy egészséges kapcsolataid legyenek, mert ezek nagy szerepet játszanak abban, hogy milyen lesz a személyiséged. Azoknak az emberek, akiknek a kapcsolatai egészségesek, nem kell feltenniük a kérdést: "Számít valamit az életem egyáltalán?"

Talán nem volt beleszólásod abba, hogy hogyan alakult eddig a sorsod. De Isten elküldte az Ő Fiát Megváltódul, hogy megváltoztassa az életed. Nem számít, hogy jó vagy rossz kapcsolatokat létesítettél azelőtt, csak azért leszel felelős, amit ma teszel a kapcsolataidban.

Megengeded Istennek, hogy beleszóljon a kapcsolataidba? Bízni fogsz benne a jövődet illetően a nehéz múltad ellenére is? Gondozni, védeni és építeni fogod a kapcsolataidat, hogy Isten azok által is megdicsőülhessen az életedben?

Határozd el ma, hogy egészséges, és nem fájdalmas kapcsolatokat fogsz építeni Isten segítségével.

Beszéljünk róla:

Mely kapcsolataidba kell több időt vagy Krisztusi szeretetet befektetned?

Hogy sikerül megvalósítanod azt, hogy "szeresd felebarátodat, mint magadat"? Mi a helyzet a problémásabb rokonokkal, munkatársakkal, vagy egy sérült kapcsolattal?






Miért halogatok megtenni dolgokat?

Miért halogatok?


Jak 4:17 Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.(Jak 4:17 MBT)

A Bibliának kifejezetten sok mondanivalója van a halogatásról. Csak egy percet szánjunk oda a mai igevers elolvasására és engedjük, hagy valóban a lelkünk mélyére hasson.(...)
Tudok dolgokról, amiket meg kellene tennem és mégsem cselekszem azokat. És tudok olyan dolgokról is, amiket nem volna szabad megtennem, de azokat mégis megteszem. De a legfőbb gond az, hogy azokat a dolgokat halogatom, amiket tényleg meg szeretnék változtatni az életemen. De miért?

A Biblia öt dolgot említ, amiért halogatsz:

1. Határozatlanság. két(felé osztott) lelkű ember, állhatatlan minden utaiban. (Jak.1.8 Vida). Megtörtént már veled, hogy elküldtél egy pincért csak azért, mert nem tudtad elhatározni magad? A határozatlanság lehet az oka annak, hogy elszalasztasz megvásárolni egy autót, kiválasztani a főiskolát, hozzámenni valakihez, vagy éppen feleségül venni valakit, megvenni egy ruhát, vagy akár állást változtatni.

2. Maximalizmus. Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat. (Préd.11:4 MBT), vagyis, ha mindig az ideális körülményekre vársz, soha nem fogsz elérni semmit. Ha arra várakozol, hogy a dolgok körülötted tökéletesek legyenek, hogy te cselekedhess, igen sokat kell majd várnod. Nincs annyi időd itt a földön (sem pénzed), hogy a dolgaid vagy a körülményeid „110 százalékosak” legyenek.

3. Félelem. Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az ÚRban bízik, az oltalmat talál (Péld.29:25 MBT). Mondtál már le időpontot a fogorvosnál? Esetleg sürgős műtéti beavatkozást? Vagy házassági tanácsadást? Szalasztottál-e már alkalmat arra, hogy megvalld a hitedet a munkahelyeden? Kérdezd meg magadtól ilyenkor: Mitől félsz valójában?

4. Harag. Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz. (Péld18:9 MBT). A halogatás egy módja annak, ahogyan az általunk nem kedvelt embereknek fizetünk a kellemetlenkedéseikért. Késlekedünk. A kisgyermekek is nagyon ügyesek a halogatásban. Megkéred őket, hogy takarítsák ki a szobájukat. Végül is megteszik, de nagyon sokáig tart nekik. Ennek egyik oka az lehet, hogy engedetlenek veled szemben. A halogatás gyakorlatilag passzív ellenállás. „Nem akarom megtenni, mert nem tetszik az, hogy megmondod nekem, hogy mit kell tennem.” A harag az, ami miatt sokszor elnapolunk bizonyos dolgokat.

5. Lustaság. Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővölkedik (Péld 13:4 MBT). Az egyik legnépszerűbb szavunk az, hogy: „könnyű”. Ha könnyű valami, máris kedveljük a dolgot. Ha pedig nehéz? Nem tetszik nekünk. El tudod képzelni a következő címek valamelyikét, mint a legtöbb példányszámban eladott sikerkönyvek címeit: „Tíz nehéz lépés, hogy megváltoztasd az életed” vagy „Hét nehéz út, hogy formába lendülj”? Szerintem senki sem venne ilyen könyvet. Ne feledd: ha könnyű, tetszik, ha nehéz, akkor nem tetszik.

Ha legközelebb halogatáson kapod magad, állj meg és kérdezd meg magadtól, hogy miért teszed? Azután pedig Istentől kérd, hogy segítsen túllendülni ezen. Így tudsz majd egyre előrébb jutni az életedben és tenni azt, amit tenned kell.
Biztonságban Isten karjaiban


„Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.” (5Mózes 33:27)

A második világháború idején Jill Briscoe hat éves volt, amikor családjával együtt kitelepítették az északnyugat-angliai tóvidékre. Egy különösen rémisztő éjszakát felidézve a következőt írja: „Fejünk felett vihar tombolt. Az esőcseppek, megannyi óriási könnycsepp, verték az ablakot, és dörgött az ég. Nem szerettem a vihart, és már elég idős voltam ahhoz, hogy megértsem, hogy egy még nagyobb vihar dühöng körülöttünk, egy olyan háború, amely kiterjedt az egész világra. De nagyon távolinak tűnt. A tűz meleget sugárzott, és apám nyugodtan ült a nagy székében. Hirtelen ráébredt, hogy megnyugtatásra van szükségem, letette az újságját, és mosolyogva így szólt csendes, de tekintélyt parancsoló hangján: ’Gyere ide, kicsi lány!’ Azután már biztonságban voltam a karjaiban, ahogy a vállára hajtottam a fejemet, és éreztem a szívdobbanását.

Visszatekintve látom, hogyan oltalmazott Mennyei Atyám az élet viharaiban. Amikor elborított a fájdalom édesanyám temetésén, Atyám jelenlétében kerestem megnyugvást. Amikor az aggodalom viharos szelei elsodorták önbizalmamat, ahogy fiatalok bandáival néztem szembe az utcán evangélizálva, felpillantottam, hogy lássam Atyám arcát. Amikor a félelem árja nőttön-nőtt, miközben a kórházban ijesztő vizsgálatok eredményeit vártam, éreztem, ahogy Mennyei Atyám azt mondja: ’Gyere ide, kicsi lány!’ Felmásztam az ölébe, odahajtottam a fejem a vállára, és azt mormoltam: ’Ez igazán nagyszerű hely számomra’. A Biblia azt mondja: „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.” Amikor az élet viharai elborítanak, mássz fel Mennyei Atyád karjaiba, érezd a szívverését, és légy nyugodt, Ő nagyobb, mint az a vihar, amivel szembenézel.


FRED SMITH SZERINT


„Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak." (1Korinthus 11:1)
Ralph Waldo Emerson általában ezzel a kérdéssel üdvözölte Henry Dávid Thoreau-t: „Mit látsz tisztábban legutóbbi találkozásunk óta?" A néhai Fred Smith szintén szerette feltenni ezt a kérdést. Billy Graham, Zig Ziglar és Ken Blanchard életre szóló barátja, Smith egy egész vezetői generáció mentora volt. Ám, ami mégfontosabb: otthonában is tisztességes ember volt. Hitte, amit a Szentírás mond: „Beszéld majd el a fiaidnak és unokáidnak... csodálatos tetteimet" (2Mózes 10:2 TLB). Fred lánya, Brenda megosztott velünk néhány igeverset, amit édesapjától tanult. Nézzük meg őket! „A szeretet soha el nem múlik..." (1Ko­rinthus 13:8). Amikor Fred orvosai azt mondták róla, hogy haldoklik, Brenda ezt mondta: „Nem, hazaviszem, és élni fog". így is tett, és édesapja valóban tovább élt. Sok idős ember, aki „természetes okok miatt" hal meg, valójában a magányosságba hal bele. A szeretet még mindig a legegészségesebb környezet; Isten legnagyobb ajándéka számunkra, amit mi is továbbadhatunk másoknak, „...a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot" (Róma 5:3). Vedd észre a jót a rosszban! A megpróbáltatások hozhatnak jót is, rosszat is, attól függ, hogyan használod ki őket. Az A típusú emberek elvárják, hogy az élet az ő me­netrendjük szerint haladjon, de a megpróbáltatásoknak saját ütemtervük van, és egyetlen ellenszerük a türelem. Ne égj ki, legyen mindig elég üzemanyagod! (Id. Róma 12:11). Egy nagyvállalat igazgatója megerősíti, hogy azok közül a mérnökök közül, akik úgy mennek nyugdíjba, hogy nincs semmilyen tervük arra, mivel foglalják el magukat a jövőben, sokan 16 hónapon belül meghalnak. Ha nem tudod, hogyan folytasd tovább az életet, tudat alatt engedélyt adsz magadnak a halálra. Fred Smith filozófiája ez volt: „Nem lehet alábbhagyni a munkával, akkor nem tudod tartani az iramot". Pál azt mondta: „Amíg élek... van még jó munka, amit elvégezhetek..." (Filippi 1:22 TM) Rád is vár még feladat.



íme, néhány másik igevers, amelyeket Brenda Smith az édesapjától tanult: van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél" (Példabeszédek 18:24). Amikor Fred először kórházba került, rengeteg jobbulást-kívánó jött el meglátogatni, de aztán mind elmaradoztak, mert nem tudták, mit mondjanak. Csak az igazi barátai maradtak ott mellette hosszútávon, ők támogat­ták. „Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat" (Zsoltárok 34:16). A zsoltáros azt mondta: „Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet" (Zsoltárok 40:1-2). Fred Smith azt mondta: „Sok éjszakán feküdtem ébren, nem tudtam sem mozdulni, sem elaludni; de... amikor már majdnem feladtam a reményt, az imádság visszaad­ta az erőmet". Egy pszichiáter, aki leendő űrhajósokkal beszélgetett, arról számolt be, hogy amikor a jelöltek átélték a teljes elszigeteltséget, sokan frusztráltak lettek, míg azoknak, akik tudtak imádkozni, és érezték Isten jelenlétét, sokkal kevesebb problémájuk volt. Az imádság működik, mikor minden más kudarcot vall - de ne várj vele az utolsó percig! „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak!" (Ézsaiás 46:4). Valaki azt mondta: „Az öregkor nem anyámasszony katonáinak való". Míg fizikailag öregszel, nem kell, hogy a látásmódod is öregedjen. Olyan kultúrában élünk, ahol minden eldobható, ahol eltaszítják az idős em­bereket, mint akik begyöpösödtek és elmaradottak. Fred Smith az ellenkezőjét bizonyította. Megmutatta, hogy bár az öregedés nem éppen kényelmes, de termékeny lehet. Ha inkább arra összpontosítunk, amire képesek vagyunk, ahelyett „amit régen szoktam csinálni", nem csupán Krisztus példáját követjük, de mintát állítunk a következő nemzedékek elé is.





TANULJ MEG ÉRTÉKELNI MÁSOKAT!

„Szeresd felebarátodat!" (Márk 12:31)


Van két dolog, amit soha nem lenne szabad megtennünk. Először: ne számítsunk arra, hogy teljesen otthon tudjuk érezni magunkat ezen a világon, hiszen mi mennyei állampolgárok vagyunk (ld. Filippi 3:20)! Másodszor: ne járjunk annyira a fellegekben, hogy a földön semmi hasznunkat ne vegyék! Jézus azt tanítja nekünk a „só és világosság" alapelveiben, hogy legyünk jó hatással másokra, és mutassuk meg nekik Isten világosságát. Ez azt jelenti, hogy felvállaljuk, hogy jobban végezzük a dolgunkat otthon, a munkahelyünkön és minden ügyünkben. Ha csak a gyülekezetedben lévő emberek felé mutatsz őszinte törődést, akkor a sód nem ízesít, és a fényed nem űzi el a sötétséget. Krisztus „Szeresd felebarátodat!" parancsa magában foglalja a nem túl barátságos embereket is! Márpedig csak akkor tudsz szeretni másokat, ha értékesnek tekinted az életüket! „Na de ezt hogy csináljam?" - kérdezed. Íme, négy javaslat. Először is, próbáld meg valóban értékelni őket! Ehhez arra van szükség, hogy higgy bennük, mielőtt ők hinnének benned, szolgálj feléjük, mielőtt ők szolgálnának feléd, szeresd őket, mielőtt ők szeretnének téged, és adj nekik anélkül, hogy ezért viszonzást várnál. Másodszor: tedd magad értékesebbé! Nem adhatod másnak, ami neked sincs, ezért meg kell azt szerezned, és növekedned kell annak érdekében, hogy adni tudj, és utat tudj mutatni. Harmadszor: tudd meg, hogy ők mit tartanak értéknek. Mi történik akkor, ha csak a saját dolgaid foglalkoztatnak? Nagyon keveset fogsz tudni a körülötted élő emberekről. Legyen számodra fontos az, ami nekik fontos! Kérd, hogy mondják el a történetüket! Ismerd meg, mik a reményeik és álmaik! Legyen része a küldetésednek az, hogy ők sikereket érjenek el! Végül: azokat a dolgokat tedd, amelyek Isten szemében értékesek! Amikor az életed véget ér, mid marad meg mindabból, amiért éltél? Végül a földön minden porrá lesz - te is! Olyan dolgokra add oda magad tehát, amelyek tovább tartanak egy emberéletnél!
Élő víz...

A mai nap imádsága:
Uram! Moss át Igéd életes vizével, vedd el tőlem mindazt, ami elválaszt Tőled, hogy Élet-jellé válhassak mások számára! Ámen

   

Krisztus mondja: "Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!"
Jn 7,38

Földünk alig egyhatoda "föld", a többit víz borítja... Ha a vízből túl sok van, az a baj, ha túl kevés, az pedig még nagyobb baj. Víz nélkül az élet - itt a Földön - elképzelhetetlen! Testünk túlnyomó része is víz, s ha nem pótoljuk szervezetünkbe az elveszített mennyiséget - bizony az életünkkel játszunk!

Szomorú, de jelenleg mintegy 1,5 milliárd(!) ember nem jut tiszta ívóvízhez, s mindeközben a palackos vízárusítás nemzetközi "boom"-ját éljük meg, hiszen ez az egyik legjövedelmezőbb üzleti vállalkozás manapság. Ami évezredeken keresztül ingyen "járt" mindenkinek, azért most keményen fizetni(!) kell... Az édesvízkészletek több mint nyolcvan százaléka az ezredfordulóra magánkézbe került, s jelenleg is mintegy kétszász(!) fegyveres konfliktust tartanak számon a világban - csak a víz miatt! S ez csak a kezdet...

A víz nemcsak alapvető lételemünk, de mélytartalmú ősi szimbólum is. A víz nemcsak az életet jelenti, de mély szakrális jelentése is van. Számos vallásban nyomon követhető, hogy - megfelelő rituáléval együtt - lelki tisztító erőt is tulajdonítanak neki. (Lásd az egykori qumráni közösség naponkénti tisztulási fürdőit, a zsidóság mikvé-jét vagy éppen a hinduk gangeszi zarándoklatát!)

Aki megkeresztelkedik, az életbe "keresztelkedik bele"... A keresztelés - ahogyan tanítjuk: "Nem egyszerűen víz, hanem Isten igéjével és parancsolatával együtt elrendelt víz" s bizonyságtétele annak, hogy hisszük az emberi élet folyamatosságát - azaz a halál utáni életet is a Krisztus által. Aki tehát Krisztusban van, az az Életben van, s közvetve másokat is életre kelt, mert "belsejéből élő víz folyamai ömlenek". Így szentelheti meg hívő élettárs a nem hívő társát - ahogyan Saul-Pál írja -, s így válhat mindenki a mennyei reménységre mutató földi jellé. A kölcsönös tiszteletben eszközövé a válhatunk a megbocsájtásnak, s példájává annak, hogy Isten és ember ma is "egymásra találhat", s még a bűn által megrontott világban is boldogan élhetünk egymásért...

Fenyítés...

URam! Add, hogy ne a romboló indulat határozza meg feladataim megoldását, hanem szereteted fénye mutasson utat minden megoldandó dolgomban! Ámen

Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.
Péld 3,12

Nem mindegy, hogy valaki dorgál, fenyít vagy ver... A verés, mint az erőszak nyílt megnyilvánulása - úgy néz ki - az emberrel egyidős. Amikor Káin megölte testvérét, akkor nagy valószínűséggel első gondolata nem az ölés volt, de annyi bizonyos, hogy jól meg akarta leckéztetni, éreztetni akarta a testi hatalmát öccse felett, ha már az öcskösnek minden jobban sikerül, mint neki. A bajok mindig az erőszakoskodás "közben" történnek! A gonosz indulatok forgószelében olyan belső erők szabadulnak fel, amiről nem is hittük volna, hogy bennünk lakozik! Annyi bizonyos, hogy az első gyilkosság - a Genezis szerint -, az "vallási alapon" történt meg. Tény, hogy a legtöbb háború vallásos-ideológiai alapból indult ki - gondoljunk csak a majd kétszáz évig tartó keresztes háborúkra! A ma is folyó dzsihád-mozgalom ("dzsihad" már Mohamed idejében többjelentésű szó: teljes odaadást kívánó, Isten útján küzdő, törekvő) késői leszármazottja a hódító iszlám törekvéseknek. De tény az is, hogy az erőszak erőszakot szül, s ahogyan Jézus URunk tanítja: "Aki kardot fog, kard által vész el."

Régi felismerés, hogy vannak emberek, akiknek a verés sem használ. A testi fenyítés sajnos csak a testre hat, s míg a szép szóval, helyes pedagógiával szép lelket lehet nevelni, eladdig az erőszak alkalmazásával csak tompul a lélek készsége a jó befogadására! Sajnos a gyermekkorban elszenvedett erőszak egy egész életre kihat, hiszen az erőszak elől a gyermek - aki ösztönszerűen a túlélésre koncentrál -, általában egy képzelt világba menekül. Képzelt világból pedig a valóságosba integrálódni olykor a legnagyobb kihívások egyike... Amikor felborul az értékrend, amikor eluralkodik az öntörvényűség, s az erőszak alkalmazása az első megoldás, akkor a társadalom eresztékei kezdenek meglazulni.

Sokan mondják, hogy ha az Isten azt veri, akit szeret... "Na, akkor engem ne szeressen az Isten!" Mindenekelőtt szögezzük le: Isten nem hatalmaskodik, hanem jó rendjén keresztül uralkodik a világ felett, s amikor dorgál - azaz érezteti, hogy testben vagyunk -, akkor feltámadó szükségleteink hiányán, kielígítetlenségén keresztül figyelmeztet: Ember, nem csak tested, de lelked is van! Az életminőség - a közhiedelemmel ellentétben - nem a technológia révén megemelkedett életszínvonaltól függ, hanem a lélek békességétől. Ha a technológiai haladás lenne a megoldás, akkor az interneten keresztül mindenki virtuális múzeumokat látogatna és mobiltelefonokon Shakespeare-szonetteket hallgatnának... Ezzel szemben az interneten szélessávon ömlik a szemét, s bűnözők kiváló segítsége a mobiltelefon.

Isten a szeretet Istene marad akkor is, ha az ember erőszakbálványozóvá válik. Isten, aki a fény és a világosság nem tehető felelőssé a sötétségért, amit mi magunk okozunk, s büntetjük vele magunkat. Ha a JóIsten minket ebbe a fényben létező világba teremtett, akkor a fénytől való elzárkózottságunkban semmit nem tudunk tenni, mert aki a sötétségbe vonul, az a pusztulást választja. Isten számtalanszor és a legkülönfélébb formákban figyelmeztet minket, hogy ne a halált, hanem az életet válasszuk. Sajnos az is tény, hogy sokan halálukig nem döbbennek rá arra, hogy bizony a halál előtt is van egy élet... s az Istennel együtt nem is akármilyen!

Gond.

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Számtalan bajt és kellemetlenséget látok tragédiaként, pedig az igazi nagy terhektől mindeddig megőriztél. Add, hogy bizalmamat, reménységemet Benned soha el ne veszítsem, s mindvégig megálljak a próbák, a kísértések között! Ámen

Vesd az ÚRra a terhedet, és ő gondot visel rád!
Zsolt 55,23a

Akinek a vállát súlyos teher nyomja, annál bizony elkél a segítség... Az élet sajátja, hogy bár megpróbálja az ember letenni/lerázni magáról mindazt, ami nyomasztja, de vannak terhek, amiket soha nem tudunk letenni. Egy megoldás létezik csak: elhordozni... "Hogyan bírod?" - kérdezik az ágyhoz kötött fiatalembert, aki egyik pillanatról a másikra lebénult, s már soha nem tudja támogatni szüleit - ellenben azoknak kell életük végéig gyámolítani gyermeküket. S hogyan bírja ki a szülő, ha elveszíti gyermekét, mert a gyilkos kór előtt térdre kényszerül a legmodrnebb orvostudomány is... Számtalan példa villanhat át rajtunk; mások vagy saját sorsunk megoldatlan kérdései válasz után kiáltanak.

Azokkal a keresztekkel, amiket felülről kapunk könnyebben elboldogulunk, mint azokkal, melyekért mi magunk vagyunk felelősek. Számtalan esetben szeretnénk visszaforgatni az idő kerekét, s másképpen, bölcsebben csinálni mindazt, amit kézlegyintve, félvállról próbáltunk megoldani. A múlt azonban megváltoztathatatlan. Kimondott "igen"-eink és "nem"-eink következményei életünk végéig kísérnek: A bűn bűn marad. Megpróbáljuk ugyan jóvátenni mulasztásainkat (jobb esetben), de meg nem történtté soha nem válnak. Együttélni saját "butaságunk" következményeivel a legnehezebb. Van, aki ki sem bírja, s inkább véget vet életének. A statisztika szerint évente egymillió ember "dönt" úgy terhét nem cipeli tovább, áttörve a lét korlátait kilép ebből a világból...

A gondok hordozása tehát nem elméleti kérdés, hanem megoldásra váró mindennapi feladat. A zsoltáríró buzdítása egyértelmű: Minden lentinek az értelmét, a fentiben kell keresnünk, mindaz, ami lehúz minket, csak úgy viselhető el, ha a fentiekbe kapaszkodunk. Az Istenben bízó ember tudja, hogy nem ő hordoz mindent terhet, őt is "hordozzák"... ez a gondviselés csodája. Istenre vetve a terhet minden széppé alakul, Isten nélkül azonban a szép is nyomorúsággá válik. Ez az evangélium, amely kapocs a látható és láthatatlan világ között.

Isten számonkérése...

A mai nap imádsága:
Istenem! Add, hogy a kísértés madara ne rakhasson fészket fejemen és űzd el belőlem önző gondolataimat, hogy Téged dicsőítve szóval és tettel, békességben élhessek önmagammal és a világgal! Ámen



Lót tehát kiment, és beszélt a vőivel, akik leányait el akarták venni, és ezt mondta: "Keljetek föl, menjetek ki erről a helyről, mert az ÚR el fogja pusztítani ezt a várost." De vejei azt hitték, hogy tréfálkozik.
1 Móz 19,14

A Bibliát kevésbé ismerők is többnyire tudják, mi történt Szodomában és Gomorrában, s mi lett az Istentől rendelt végük. E két városnév a szexuális bűnök szinonímájává vált, s általában csak abban van különbség, hogy ki hogyan ítéli meg a szexuális magatartást, s mit tart "természetesenek" - merthogy vannak, akik a természetellenest is természetesnek vélik. Sajnos a kereszténység hosszú időn keresztül a testiséget, s a szexualitást külkönösképpen is bűnnek tartotta, jóllehet az Isten komoly céllal teremtette belénk szexusunkat, s nem kizárólagosan csak az utódnemzés céljából. A Isten rendje szerinti szexualitás - mely a szeretetből(!) fakad -, sok erőt ad a hétköznapokban, megújít, egészségben tart, de ha nem úgy élünk vele, ahogyan Isten rendelte - azaz a szexuális életünket az önszeretet motiválja -, akkor igen sok belőle a bonyodalom, s a szenvedés.

Sokan vannak ma is úgy, mint Lót, aki elment Szodomába, a "bűnbe" - a világi gazdagságért és kényelemért. Lótot nem érdekelték Isten ígéretei, ezért elhagyta a kánanáni területet és választotta a "világ" kínálta gazdagságot - Szodomában. Szodoma és környéke ugyanis nagyon szép volt, ahogy ezt Isten Igéje mondja: "olyan volt, mint az Úr kertje..." Lót életét tehát nem a hit, hanem a látás határozta meg, azaz test szerint választott. Sőt, nemcsak Szodomában lakott, hanem Szodoma kapujában ült, (1 Móz.19.1) a Bibliában pedig a "kapuban ülés" azt jelenti, hogy ő Szodomának egyik vezetője lett. S bár gyötrődött az istentelenek kicsapongó viselkedése miatt, látva és hallva a gonosz cselekedeteket, és napról-napra gyötörte az ő igaz lelkét (2Pét.2,7-8), ennek ellenére nem költözött el a bűn városából, mert jobban szerette a világ nyújtotta kényelmet, gazdagságot és szépséget, mint az URat...

Isten azonban időnként megítéli az embert. Nagy az Ő irgalma és kegyelme, de időnként megítéli a saját képmására és hasonlatosságára létrehívott lényét - ez történt az özönvíznél, ez történt Szodomában és Gomorrában is. Akiben azonban van egy kis jószándék - ilyen volt Lót is -, azt Isten felfoghatatlan Gondviselői Bölcsességével noszogatja-terelgeti-korrigála, igyekszik felébreszteni benne az isteni alvó részt, hogy megmentse. Így küldi el angyalait Lóthoz, aki végre felfogta: Szodomában és Gomorrában kő kövön nem marad. Vejei mégis tréfának vélték. "Jó vicc!" - gondolhatták - Isten, meg a kénköves eső...

Lót nem volt szent ember - a lányait is Szodoma fiaihoz adta feleségül - pedig pontosan tudta, hogy milyen az a város, ennek ellenére megmenekült. Ez az evangélium. A történet folytatódik (lásd Lót leányainak bűne 1 Móz 19, 31kk) s világosan kiderül, hogy, aki a bűn tanyájához nagyon közel lakik, sőt nagyon jó szomszédságban van vele - ritkán marad erkölcsös... Isten az Ő parancsolatait nem tréfának szánja, azok mindig az egyént s a közösséget és az élet méltóságát védelmezik, éppen ezért itt nincs helye semmiféle emberi okosokodásnak, kimagyarázásnak, "elrelativizálásnak".

Isten az ő Igéjén keresztül munkálja bennünk a józanságot - ezért az Ő Szavát komolyan kell vennünk - ennek ellenére az a testrészünk, amit legmagasabban hordunk, az van legtávolabb az Istentől. Hiába remegteti meg Isten a lábunkat a körülményeken keresztül, hiába halmoz el a szívünknek célzott élmény-üzenetei sokaságával - eszünk, a büszke ráció ellenáll... akár életünk végéig. Ennek viszont mindig következménye van. Ez törvény...

Krisztus...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy legégetőbb kérdéseimre megelégítő választ kaphassak Tőled, már itt a Földön! Ámen


Jézus tovább kérdezte őket: "Hát ti kinek mondotok engem?" Péter így válaszolt neki: "Te vagy a Krisztus." Jézus ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek ne beszéljenek őróla.
Mk 8,29-30

Kétséget kizáróan az emberiség történelmében a legismertebb személy, akire hivatkoztak, akit magyaráztak: Jézus Krisztus... De ki volt Ő valójában? Az Újszövetség tanúságtétele szerint Isten Fia, Jézus önmagáról azt mondja "Emberfia", a tanítványok szerint pedig Krisztosz, azaz a "Felkent", az "Isten Felkentje", vagyis az "isteni hatalommal felruházott Elküldött". Azt, hogy mit és hogyan kell Krisztusról hinni, az elmúlt kétezer esztendőben igen sokszor leírták, elmondták, deklarálták. Aki nem úgy gondolkodott, ahogyan a keresztények táborában a legerősebb irányzat - abból lett szakadár, gnosztikus vagy eretnek s nem utolsó sorban protestáns! S mivel az ember a hitért, meggyőződésért meghalni is képes, neves és névtelen mártírokkal van tele a szentek életével foglalkozó kalendárium...

Ami nemcsak különlegesen érdekes, de egyben elgondolkodtató, s szomorúságra is okot adó, hogy az ember hitéért, meggyőződéséért ölni(!) is képes. Nem vigasztalhat senkit, hogy eme "emberi" tulajdonság nemcsak vallásos viszonylatokban nyilvánul meg, hiszen politikai/hatalmi megfontolásból százmilliók pusztultak el - ha csak az elmúlt 2-3000 év írott történelmünket nézzük, s hol vannak azok az áldozatok, akikről nem beszél már semmilyen krónika sem! Az viszont már-már felháborító, hogy éppen annak a nevében öltek, aki a szeretet-vallás legnagyobb reprezentánsa a világtörténelemben, s Aki nem egyszerűen a másik elviselésére oktatta követőt, hanem az ellenség szeretetére buzdított! (Szeretteinkért természetszerűleg imádkozunk, hiszen ők nagyon fontosak számunkra és ezért Isten oltalmában akarjuk őket tudni, de hogy az ellenségeinkért imádkozzunk az alapvetően ellenkezik emberi természetünkkel!)

Mindenkinek a maga véleménye a legfontosabb, de érdekes módon a másik ember véleményére csak kíváncsiak vagyunk, de általában nem sokat "adunk rá". Megtanultuk ugyanis - nemcsak a történelemkönyvekből, de a saját életünkben is -, hogy nem az számít, mit mond a másik, hanem az, hogy mit tesz! Mondani bármit lehet, de legvégül mindig az számít, amit megcselekednek belőle. Lehetséges, hogy valaki magát kereszténynek prezentálja, s valójában materialistább a legvadabb materialistánál; lehetséges az is, hogy valaki a szeretet apostolának láttatja magát, valójában hatalmi ambícióinak megnyilvánulása egész földi küldetése...

Az, hogy ki mit gondol az Istenről, a világról, emberről - az végül is magánügy. Az azonban már közügy, hogy ki mit cselekszik meggyőződéséből fakadóan! Jézus követőit nem kardforgatásra hívta el, hanem arra, hogy jól forgassák a nyelvüket! Sajnos sokszor megtörtént már, hogy Jézus szavait az adott kor prédikátorai kiforgatták, s elmagyarázták, hogy mit gondolt az ÚRJézus, amikor ezt vagy azt mondta... A szép és lelket megragadó a Szentírásban, hogy aki azt olvassa, annak hatása alá kerül, hiszen az Írás a Lélek-Istenről tesz bizonyságot, húsvér-emberek sorsán keresztül. Ezt pedig kendőzetlen őszinteséggel teszi!

Aki tehát krisztológiával foglalkozik, az nem csak a Krisztus-jelenséggel, hanem Istennel, a világgal és önmagával is foglalkozik, s ennél izgalmasabb lelki kaland nincs a földi vándorlásunkban. Miközben tanuljuk Istent, véleményeket formálunk és hallgatunk meg - egészen az utolsó lehelletünkig -, de bármilyen nagy felismerésekre is jutunk életünkben, a legizgalmasabb kérdéseinkre a választ csak halálunk után az Istennél kapjuk meg... Legvégül azonban azzal szembesülünk, hogy a legfontosabb kérdés számunkra mégis csak az: Mit gondol rólam az Isten?...