2017. március 3., péntek

Belátás...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy lássak! Ámen

   

Isten ellát a föld széléig, mindent lát az ég alatt.
Jób 28,24

Aki a horizontig ellát, az okos ember, aki egy kicsit azon is túl, az bölcs. Isten ellát nemcsak teremtett világának a széléig, de még azon túlra is - sőt látja a múltat és a jövőt. Aki pedig meglátja ezt a Teremtő Urat a teremtettségben az a boldog ember.

Meglátni Istent a mikro- és makro-világban minden ember lehetősége, mégis kevesen élnek vele. Úgy érzik, hogy az Isten határt szab a képzelőerőnek, parancsaival korlátok közé szorítja a lelket. Pedig ennek pontosan az ellenkezője az igaz. Nem korlátoz, hanem szárnyakat ad. Nem bezár, hanem szabadságra hív, hogy mindinkább tükröződjék rajtunk a szeretete.

Látni nemcsak a szemünkkel lehet, látni a fülünkkel is tudunk! Ez akkor történik meg, amikor meghalljuk Isten igéjében mindazt, amit lelki táplélékul rendelt nekünk Mennyei Édesatyánk minden nap...


Hála...

A mai nap imádsága:
Uram! Hálátlan világ vesz minket körül, s olykor magam is hálátlan vagyok. Add, hogy észrevegyem szereteted jeleit mások életében, s köszönetet mondva nekik, hálás legyek Feléd is! Ámen

   

Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben... és legyetek háládatosak.
Kol 3,15

"A hála nem közgazdasági kategória!"... Gyakran hallhatjuk ezt a kijelentést ebben az értéktorzult világban. "Mit kezdjek a köszönömmel? Azért nem kapok tejet a boltban!" - s sodrásszerűen ömlenek a panaszok, a vulgáris helyzetértékelések. Tény, hogy mindennek ára van, mert a dolgok nemcsak úgy "maguktól" állnak elő, arra az ember időt fordított -s az idő az egyik legnagyobb érték - hiszen az minden ember számára véges.

Ha az emberekben nagyobb bölcsesség buzogna meglátni a dolgok mögött zajló folyamatokat - akkor másként viszonyulnának a véges időhöz és ezen keresztül embertársaikhoz is. Kiderülne, hogy vannak hivatások, amiket nem lehet pénzzel teljesértékűen megfizetni, hiszen akik segítő foglalkozásra hivattak el, azok nem tudják a gyárkapuban letenni az adott problémát... az orvos szabadidéjében is vissza-visszagondol betegeire, a tanár is a diákjaira, s a (jó) pap is imádkozik híveiért - nemcsak a vasárnapi istentiszteleten. De nemcsak a munkájukat hivatással gyakorlók érdemelnének köszönetet.

A nagy baj az, ha éppen azok felé nem hangzik el a köszönet, akiktől a legtöbbet kaptuk, akik támogatták emberréválásunkat, akik segítettek kríziseinkben. A családról van szó, elsősorban a szülőkről, akik nem mérgezték meg gyermekeiket önzésükkel. Számos szülő síránkozik hálátlan gyermekei miatt, jóllehet a gyermekei soha nem kapták meg az alapvető gondoskodást és méltóságuk kibontakozáshoz szükséges szeretetteljes szabadságot. Megtörhetetlen kontroll alatt nevelték őket, s még felnőtt korukban is azt várják el az ilyen szülők, hogy alapvető érzelmi/pszicho-szociális szükségleteiket gyermekeik elégítség ki. Nincs nagyobb tragédia, amikor egy emberi kapcsolatot a személyes önzés deformál! Mint a befőttes-üveg alatt nevelt virág... egy darabig segítség a minden fényt átengedő búra, de egy idő után nyomorító korlát.

A köszönöm nem kerül semmibe, mégis, ha elmarad óriási károkat okozhatunk vele: Barátságok bomolhatnak fel, bizalmi kapcsolat törhet ketté, házastársi kapcsolat válhat sivárrá. Köszönömöt kimondani, azaz hálásnak lenni az tud, aki meglátja, hogy embertársával való konstruktív találkozása után - szinte alig érzékelhetően -, de mégis emberebb emberré vált. Hálásnak lenni azonban nemcsak emberek felé szükséges, Isten felé is érdemes "háládatos" magatartással fordulni... Nem a büntetésétől való félelem miatt, hanem azért, mert ilyenkor (imádságainkon keresztül) lelkünkből egy picinyke darab titikzatosan felemelkedik a Terermtőnkhöz, s békességet kapunk, ami óriási erőt ad nekünk életünk minden percében...


Istenes lelkületért.

A mai nap imádsága:
Uram! Beszélek, amikor hallgatnom kellene, s megnémulok, amikor szólnom kellene. Segíts, hogy megtaláljam a megfelelő szavakat, a bátorságot a szívem csücskében, hogy tagjaim a jó és a helyes cselekvésre lendüljenek! Ámen

   

Ha feilindultok is, ne vétkezzetek!
Zsolt 4,5a

Nem vagyunk szentek, sőt. Reformátori alapigazság a "simul iustus et peccator"-elve, azaz egyszerre vagyunk megigazítottak az Isten előtt, s bűnösök is. Nem tagadhatjuk le romlott természetünket, "hormonvezéreltségünket" mely sok bajnak okozója. Még a Büntető Törvénykönyv is enyhítő körülményként kezeli a hirtelen felindultságot...

Jó vagy jobb lenne, ha először az eszünk járna, s csak utána rándulnának meg az izmok szánk körül, s végtagjainkban, mert bizonyára megspórolnánk magunknak sok-sok kellemetlenséget. Utólag már persz jól látjuk: nem kellett volna, szólnom, nem kellett volna elindulnom azon az úton... Ha felindulunk, akkor azt káini lendülettel tesszük. A felemelt kő, és bot mely Ábel óta oly sokszor súlytott le a történelem folyamán emberek milliórira, amikor odacsattan, beleüt a másik életébe, akkor nemcsak az ember haragjának "beletett" energiája, de még a bűn egyetemes gravitációjának ereje is nyilvánvalóvá válik. Ezért lesz az eredmény mindig nagyobb, mint azt gondolnánk! A hegytetőről egy kis követ megpöckölni nem nagy mutatvány, de ha úgy adódik - márpedig az élet gyakran furcsa együttállásokat produkál - , akár egy "kőlavina" is kialakulhat, amely borzasztő károkat okozhat mások életében...

Ezért tanácsolja a zsoltáríró: "Ha felindultok is, ne vétkezzetek!" A felindultság azt jelenti, haragra gerjedek, mindenekelőtt az Isten törvénye ellen. Hogy a Felsőbb Akarat ellen vétettem, az többnyire csak utólag válik nyilvánvalóvá. A vétek, a bűn, legyen az bármilyen kicsi vagy nagy is, elsősorban Istentől választ el... S ha Ő nincs a közelemben, a bajból még tragédia is kialakulhat. Ezért jó Istent "odaálmodni" mindennapjaink történéséeibe, s beengedni Őt szívünkbe és gondolataink közé. Jelenléte nemcsak tisztává teszi értelmünket és érzelmeinket, de képessé tesz arra is, hogy néha-néha ne csak elmélkedő mondatokban, hanem valóságban is mások elé éljük az Isten szeretetét.


Jövőnk...

A mai nap imádsága:
URam! Adj látást nekünk, hogy el ne tévesszük a helyes irányt! Ámen


Jézus Krisztus mondja: "Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni.
Lk 6,43-44

"Ami késik, nem múlik" - tartja szólásunk, azaz egyszer mindennek eljön az ideje. Egyszer nyilvánvaló lesz nemcsak magunk, de mindenki számára, hogy életünk fáján milyen gyümölcs termett... Hiába bizonygatja bárki is, hogy ez bizony jó fa, ha az nem terem ehető gyümölcsöt, értelmetlen minden magyarázkodás. Ha a gyümölcs nem szolgál táplálékul - azaz nem az életet szolgálja - akkor az az (élet)fa - ha figyelembe vesszük Jézus tanítását - bizony rossz fa!

Minden ember ifjúsága hajnalán arról álmodozik, hogy élete bőséges lesz, mint egy jól termő almafa; nem szenved majd hiányt szinte semmiben, boldogságot, tartalmat remél életének. Szépívű tervekben, értelmes célokban nincs hiány, de aztán valahogyan mégsem az sikeredik, amit kívánunk magunknak. Banális igazság, de az "Élet" - a nagybetűs, a könyörtelen, a kiszámíthatatlan - gyakran átírja sorsunkat. Hiába terveztük meg, írtuk meg hangyaszorgalommal személyes jövőnk forgatókönyvét, minden generáció újra és újra meg kell hogy tapasztalja: "ember tervez, Isten végez".

Szomorú a tény, de fiataljaink (élet)tervezési bizonytalansága mára katasztrofális mértékűvé vált! Míg néhány évtizeddel ezelőtt meglehetős biztonsággal kiszámítható volt egy esztergályos, egy asztalos vagy egy tanár jövője, mára a diplomás nem tudja, hogy mire végez, diplomája ér-e még valamit a munkaerőpiacon vagy jobb esetben árufeltöltő lehet valamely diszkontáruházban... Amikor tanulni fölösleges, becsülettel dolgozni nem érdemes, mert mindenhol ügyeskedőknek áll a világ, amikor nyereségvágyból aljas indokból, folytatólagosan elkövetett politikai segédlettel néhány év alatt adósrabszolgaságba kényszerítenek nemzeteket, s mindenki számára egyértelmű, hogy fiataljaink kezdő fizetése gyakorlatilag a néhány tízezres rezsit sem fedezi, akkor ki gondolhatja azt, hogy fiataljaink bátran belevágnak az életbe, s majd jókedvvel nevelik gyermekeiket?!

Bizony annak meglesz az eredménye, hogy a jó fákat szisztematikusan visszanyesték az elmúlt évtizedekben, s (élet)teret engedtek a rossz fáknak. A közösségért érzett felelősség mára elcsökevényesedett, az áldozatkészség gyümölcse pedig alig található meg az élet sűrű lombjai között. Amíg a társadalom perifériájára szorultak kezdik felismerni, hogy segítő kezet kell nyújtaniuk egymás felé, eladdig a közösség döntéshozói az egyéni érdek újabb és újabb spekulatív ötleteinek szolgálatában állnak! Hogy így van ez a világ minden részén, az bizony senkit nem vigasztal...

Nehéz nekünk ezt felfogni, de Isten mindent lát, s ma is kezében tartja teremtettségének sorsát. Ez az evangélium. Az pedig az Ő törvénye, hogy ezen a világon mindenki - előbb vagy utóbb -, de megkapja jutalmát! A JóIsten számol velünk, még ha mi emberek nem is számolunk Ővele... Isten áld és büntet, gyümölcsöt érlel, ha úgy látja jónak, hogy gyümölcsöskertjét újra kell telepíteni, mert el/túlszaporodtak benne a hernyók, s már a fák gyümölcsöt sem képesek teremni, akkor új világot teremt magának...




Növekedés...

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy kegyelmed által növekedjek hitben és szeretetben! Ámen
   

Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében.
Ef 6,10

Amióta "világ a világ" - no meg vagyunk benne mi emberek -, azóta van erő-mérés, erő-fitogtatás, s bizony azóta vannak háborúk is... S mivel a békefeltételeket mindig az erősek diktálják, ezért az a bizonyos "béke" sokszor csak nevében az! Így volt ez a Római Birodalomban, s így van ez sajnos ma is. Korunk demokráciájának alapelve, hogy addig vagyunk csak szabadok, amíg tudjuk, hogy szabad polgárokként mit szabad tennünk, s mit nem. Tény, hogy a világ most sok helyütt "forr", mert a szabadságot a palackba zárni örökre sosem lehet... Az is nyilvánvaló, hogy aki az erő, a hatalom ígéretével lép fel annak követői lesznek mindig, hiszen mindenki a győztes oldalán szeretne állni, mert a történelemből megtanulhattuk: "Jajj a legyőzötteknek!"...

Pál apostol is arra buzdítja az efezusiakat, hogy erősödjenek meg, de ő nem politikai-gazdasági, azaz evilági utat ajánl, hanem az Isten útját, ezért mondja: "az ÚRban erősödjetek meg!" De mit is értsünk ezen? Jelentené ez azt, hogy jobban kellene hinnem? Hiszen amit kaptam, az is csak kegyelemből az enyém. Megerősödni, azt is jelenteni: felnőni. Eljutni a hit felnőtt korába, ahol már nem gyermekként ábrándozunk, hanem terhelhető nagykorúakként tesszük a dolgunkat a ránkbízottakért. Más állapot ez, mint az, amikor a bennünk megszületett új ember sírásával tudjuk csak dícsérni az Istent. Kétségen kívüli: a megszületett gyermeknél talán nincs is szebb, talán mert magukban hordozzák a jövő ígéretét. Megerősödni tehát azt jelenti: növekedni.

Az élet nem ismer stagnálást. Vagy növekedés, vagy pusztulás. Isten nekünk egészséges növekedést akar adni a lelkiekben - halálunk pillanatáig. Ebben különbözik a lelki élet a biológiaitól. Isten egyre gyarapítani, gazdagítani akar, és fejlődést kínál... ma is, holnap is, amíg tart a kegyelmi idő.


Pénz - hatalom...

A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem annyit, hogy ne panaszkodjak, s kérlek ne adj annyit, hogy kevéllyé váljak, s elfelejtselek Téged! Ámen


Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt: "Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?" De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek.
Jn 12,4-6

"Akinek az isten pénzt adott, eszet is ád annak hozzá." Ki ne ismerné ezt a régi, bölcs szólást, mely minden korban megbizonyítja igazságát... Nem kell messzire mennünk, hogy tapasztaljuk: akinek kísérői a két édestestvér (pénz és hatalom), az bizony nagyon okosnak érzi magát! Rablóprivatizációban megtollasodott egykori pártemberek ma szemrebennés nélkül, önjelölt demokrácia-bajnokként kántálják az aktuális politikai-gazdasági "tuttit", ámulatba ejtve a szerencsétlen, média-tápon nevelődő gyengéket, akiket a sors megfosztá még a józan parasztitól is... Az ész mégiscsak pénzfüggő lenne?

Júdás, a hitványság örökös negatív példája - a pénz közelében - elveszíti józan ítélőképességét. Tanítványként "beleszól" a Mester dolgába... Szemérmetlenül, tippeket ad, hogy mit kellene csinálni azzal a pénzzel, ami ráadásul nem is az övé... Nem ismerős ez nekünk a mindenkori politikából? Kiválasztottság-tudatukban pezsgőfürdőző hatalmi kevesek, akik egykoron, hatalmi karrierjük elején az igazság megvédésére tették fel életüket (ne vonjuk meg tőlük a jószándék lehetőségét!) a vezetői elitbe katapultálódván teljesen megváltoznak. Döntéseket hoznak azok ellenében, akik őket delegálták! Sajnos, a hatalom mindenkit deformál. (Kit mennyire, az mindig attól függ, ki-ki mennyire engedi be a maga életébe a JóIstent.) Így aztán az Isten-telen ember nemcsak fura, de olykor elrettentő dolgokra is képes...

Júdások minden korban voltak, s lesznek. Pénz pedig - mégha időnként el is értéktelenődik - egy jó darabig az emberek együttműködésének alapvető csereeszköze lesz. A kérdés inkább mindig az: mit csinálunk vele, ha van, s mit csinálunk akkor, ha nagyon kevés van belőle vagy egyáltalán nincs? Aki számára a munka Istentől rendelt lehetőség - azaz szereti munkáját -, az másképp viszonyul az anyagiakhoz is. Aki lusta, s úgy véli, hogy az Isten legnagyobb büntetése a munka... az hamar beletapad az önsajnálat, s az irigység mocsarába. Aki azonban Istentől kapott ajándékként veszi azt is, amiért megdolgozott, az boldognak mondhatja magát -, s még arra is lesz szabadsága, hogy jót tegyen azokkal, akik méltatlan körülmények közé kerültek...
Az adakozás öröme

„Ki-ki az ő képessége szerint adjon…” (5Mózes 16:17 Károli)

A Bibliában több mint kétezer ige szól a pénzről és az adakozásról. Íme kettő közülük: a) „Ki-ki az ő képessége szerint adjon, az Úrnak, a te Istenednek áldása szerint, amelyet ád néked” (5Mózes 16:17 Károli). b) „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Korinthus 9:7). Hadd álljon itt két olyan történet is az adakozás öröméről, amelyeken érdemes elgondolkodni:


1) A nyolcvanhét éves Oseola McCarty egész életében egyetlen dolgot csinált: mosott. Most erről híres. Évtizedeken át ötven centet kapott minden adag mosásért a Mississippi állambeli Hattiesburg jómódú családjaitól, akik a kézi mosást jobbnak tartották a mosógépnél. Oseola a keresetéből minden héten egy keveset takarékba tett. Amikor végül nyugdíjba ment, megkérdezte a bankban, hogy mennyi pénze van. „250.000 dollár”, felelték. Az idős hölgy teljesen megdöbbent. „Ez sokkal több, mint amennyit fel tudnék használni” – magyarázta. Így ez a szégyenlős, világéletében egyedülálló mosónő 150.000 dollárt adományozott a Southern Mississippi Egyetemnek afro-amerikai fiatalok továbbtanulásának a támogatására. „Nagyobb áldás adni, mint kapni” – mondta a riportereknek. „Én kipróbáltam.”

2) Don McCullough, a San Francisco Seminary (teológia) igazgatója mondja el a következőt: „A skót presbiteriánusok gyülekezeteket alapítottak Ghánában több mint száz évvel ezelőtt. Az istentiszteleteik még most is hasonlítanak a hivatalos skót presbiteriánus istentiszteletekre, de mostanában teret adnak a hagyományos afrikai megnyilvánulásoknak is. Az emberek most már táncolnak az adakozás ideje alatt. Szól a zene, és mindenki örömmel végigtáncol a folyosón a perselyig. A misszionárius szerint, aki mindezt elmondta nekem, az adakozás az egyetlen olyan része az istentiszteletnek, amikor az emberek mosolyognak. Kétségtelen, hogy Isten is mosolyog!”


A Schindler listája című Oscar-díjas film arról szól, hogy egy ember igyekszik a lehető legtöbbet kihozni egy kétségbeejtő helyzetből. Egy németországi lőszergyár igazgatójaként Schindler úgy dönt, hogy életmentésre használja fel a pozícióját. Úgy tud megmenteni elítélt zsidókat a gázkamrától, hogy alkalmazza őket a gyárában. De a megtartásuk költséges. Apránként felszámolja személyes tulajdonát azért, hogy a gyárat fenntartsa. A történet végén a nácik veszítenek. Schindler erőfeszítéseinek a jelentősége akkor válik igazán nyilvánvalóvá, mikor a halottakat összeszámolják, és az élők visszatámolyognak a szabadságba. Az egyik jelenetben, a vasúti vágányok mellett térdelve, melyeken ezreket vittek a halálba, Oskar Schindler döbbenetes felismerést tesz: még néhány életet megmenthetett volna. Rátör a megbánás, sír amiatt, hogy még mindig maradt egy kevés vagyona. Ha tudta volna, hogy a háború mikor ér véget, többet tett volna. De már túl késő. Oskar Schindler hős. Több életet mentett meg a II. világháború idején, mint bárki más. De érdekes módon csak arra tudott gondolni, amit nem tett meg. Azt kívánta, bárcsak többet tett volna.

Hatalmas leckét tanulhatunk meg az adakozásról ettől az embertől. Mert hozzá hasonlóan még a jókedvvel adakozók is úgy fognak visszatekinteni az életükre, hogy azt fogják kívánni, bárcsak többet tettek volna. Ami pedig azokat illeti, akik egyáltalán nem adtak soha, vagy kevesebbet adtak, mint amire lehetőségük volt – képzeljük csak el, mit fognak gondolni, amikor majd Isten előtt állnak a végső elszámoláskor, és számot kell adniuk arról, hogyan kezelték pénzügyeiket – és a szerint lesznek jutalmazva!





NE VONULJ VISSZA!


„Mert jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz…” (Ézsaiás 54:3)
A hírekben hallható sok sötét hír és szörnyűség elérte, hogy megrémülj, és visszavonulásba kezdj? Szánj rá egy percet, és olvasd el a következőket: „Ujjongj, meddő, aki nem szültél, vígan ujjongj! Örvendj, aki nem vajúdtál, mert fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonyoknak! – mondta az Úr. Széles helyet keress sátradnak, feszítsd ki ponyváidat teljes szélességükben! Húzd meg köteleidet, erősen verd le cövekeidet! Mert jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz… Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé.” (Ézsaiás 54:1-4). A Sátán megpróbál majd mindenféle félelmet ültetni az elmédbe, olyan dolgok miatt is, amelyeknek kevés a valószínűsége, hogy megtörténnek. Azt fogja mondani, hogy a gyermekeid el fognak veszni; hogy rák, Alzheimer kór vagy szívbetegség fog pusztítani a családodban, sőt te magad is megbetegszel benne. A célja az, hogy megbénítson, hogy ne tudj továbbmenni. Tudja, hogy Isten azt tervezte számodra, hogy „jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz”, nem pedig azt, hogy visszavonulsz. „Meddig tart még ez a támadás?” – kérdezed. Legalább addig, amíg a Sátán leghosszabb ostroma tartott a múltban! Mit tehetsz ilyenkor? „…vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok” (Efezus 6:13). Állj szilárdan Isten Igéjére, és semmi esetre se vonulj vissza!
A bátorság miért olyan rendkívüli?

"Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass." ApCsel 18:9 (UF)
Ha valaha is volt egy olyan üzenet, amelyre szüksége van a mai társadalomnak, akkor ez az: "Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass" ApCsel 18:9 (UF). Egy olyan világban, amely tele van ötletekkel, és egy olyan hitekkel teli világban, amelyek ellenkeznek Isten szavaival, Isten azt akarja, hogy legyél rendkívül bátor, és merj kiállni azért, amit igaznak és helyesnek gondolsz. Mindenki más elmondja mindennap a világnézetét. Miért nem állsz fel Te is, és mondod el, amiben hiszel?
Ahhoz, hogy bátran ki tudj állni, neked tudnod kell, hogy amit Isten mond, az az igazság, és más az, amit a világ hisz. Ezt nevezik világnézetnek - ami a hitre alapoz. Mindenki más szűrőn keresztül látja és érti meg a világot. Mindannyian nézhetjük ugyanazt az eseményt, de a különböző világnézeteink miatt különbözően fogjuk látni ugyanazt.
Az, ahogyan a világról gondolkodsz, meghatározza mindazt, ahogyan látod Istent, önmagadat, másokat, a múltat, a jelent, a jövőt, a pénzt, az időt, a jót és a gonoszt. Befolyásol mindent az életedben. Minden egyes alkalommal, amikor döntést hozol, az elmédben lévő világnézeteddel kapcsolatos adatbázisodhoz nyúlsz, és eldöntöd, hogy ezt fogod tenni, mert Te úgy gondolkodsz. A világnézeted befolyásolja minden választásodat.
És itt van a probléma: mert Téged befolyásol az, ahogyan mások szemlélik a világot. Minden alkalommal, amikor megszólalsz, közlöd a külvilág felé az ideológiádat. Téged befolyásol a szüleid világképe, a barátok, egy hirdetés vagy egy újságcikk. Semmi sem elfogulatlan és kiegyensúlyozott, mert mindenkinek van egy világszemlélete.
Kulcsfontosságú tehát, hogy világnézeted alapja Isten Igéje legyen.
Egy országos felmérésben az amerikaiak azt vallották, hogy mélyen hívők. Arra a kérdésre, hogy a hitük hogyan befolyásolja őket a döntéseikben, 31 százalékuk mondta, hogy döntéseiket morális alapon hozzák meg, 18 százalékuk "ami nekem a legjobb" alapján döntenek, 14 százalékuk azt válaszolta, hogy ami a legkevesebb konfliktust okozza másokkal, és 16 százalékuk alapozta döntését a hitére.
Mit jelent ez? Hogy a legtöbb keresztény nem rendelkezik keresztény világszemlélettel. Lehet, hogy keresztény
vagy és mennyország felé tartasz, de van egy nem keresztény világnézeted is, amelyet arra alapozol, amit a világból megtanultál, és nem az Isten Igéjére.
Miért olyan fontos felállni és elmondani az igazat? Máté 10:32 azt mondja, " aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt."
Isten azt mondja neked, hogy állj ki az Ő igazságáért. Csak akkor tudod ezt megtenni, ha Isten Igéje szerinti szilárd alappal rendelkezel, valamint rendkívüli bátorsággal, amely a Vele való kapcsolatból ered.
Beszéljünk róla:
* Mit gondolsz az emberek szerint neked milyen a világnézeted? A mindennapi életben a szavaid és a tetteid
tükrözik ezt?
* Mi módon érintik a korábban hozott döntések a jelenlegi világnézetedet?
* Mennyire növekszel a bibliai tudásban ahhoz, hogy kiállj Isten igazságáért?

Hat alapelv a Szentírás értelmezéséhez


„...azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke.” /1 Kor. 2: 11b/

Mondta már neked valaha valaki, hogy “Nos, ez a te Biblia értelmezésed”? Olyan, mintha ez a kis mondat helytelenítene mindent, ami épp elhangzott. Pedig igazából nem kifogásol semmit.

A Biblia értelmezésére léteznek jó és rossz módszerek. Vannak olyan módszerek, amelyek alkalmazásával az igét rosszul értelmezed minden egyes alkalommal. Alább hat olyan módszert láthatsz, amely elfogadott szinte mindenhol.

1. Hitre és a Szentlélekre van szükséged ahhoz, hogy az igét értelmezhesd. A Bibliát a hitetlenek nem értik. A Biblia Isten szerelmes levele a hívők részére. Amikor egy nem hívő olvassa a Szentírást, akkor valaki más levelét olvassa. A Biblia egy olyan szellemi könyv, amelyet szellemi embereknek kell megérteni. Az ige a következőt mondja az 1 Korinthus 2:11-ben: „ Senki nem ismeri Isten gondolatait, csak Isten Lelke.” (NIV fordítás)

2. A Biblia legjobb kommentárja maga a Biblia. A Szentírás megmagyarázza a Szentírást. Gyakorold ezt a fajta alapelvet úgy, hogy szerzel egy olyan Bibliát, amelynek a lapszélén ott vannak a hivatkozások. Ha megkeresed a hivatkozásokat, sokkal nagyobb és tisztább képet kapsz majd Isten Igéjéről, nem csak egy szempont szerint.

3. Úgy olvasd az Ószövetséget, hogy közben észben tartod az Újszövetséget, és olvasd úgy az Újszövetséget, hogy közben észben tartod az Ószövetséget. Az Újszövetség el van rejtve az Ószövetségben. Az Ószövetség megmutatkozik az Újszövetségben.

4. A nehezen érthető részeket mindig a tiszta igerészek fényében értelmezd. Az Úr teljes tanácsadására támaszkodj, hogy megérts olyan igerészt, ami ellentmondó vagy zavarbaejtő. Például, az 1. Korinthus 15,29-ben van egy nagyon homályos utalás a halottakért való keresztelkedésre. Ez az egyetlen hely, ahol ez az ötlet említésre kerül az igében. Pál nem fogadja ezt el. Sehol az igében nem olvasunk ehhez hozzájárulást. Engedjük, hogy az üdvözüléssel és keresztelkedéssel kapcsolatos tiszta igerészek magyarázzák meg ezt a nehezebben érthetőt szakaszt, ne fordítva.

5. Ne határozz meg alapelvet csupán egy történelmi eseményre támaszkodva. Értelmezd úgy a történelmi részeket a Bibliában, ahogy azokat szánták: tanulságként. Ne építs rájuk elméleteket. Például Márk 1:35-ben a Biblia azt mondja, hogy Jézus nagyon korán felkelt, elment egy lakatlan helyre és imádkozott. Ez azt jelenti, hogy neked is fel kell kelned hajnali 4 órakor, el kell menned otthonról valahová imádkozni? Természetesen nem! Az Úr meggyőzhet arról, hogy ez jó ötlet, de nem parancs. Használj elméleti jellegű igerészeket elméleteid megalapozására. Használj elbeszéléseket a tanulságok levonásához.

6. Soha ne értelmezd az igét saját tapasztalataidra alapozva. A bibliatanulmányozás lényege nem az, hogy az igét a saját véleményedhez vagy tapasztalataidhoz alakítsd. A hangulatok hazudnak. Az érzelmek hazudnak. Inkább fedezd fel Isten időtlen igazságát és engedd, hogy az életedet formálja. Tanulmányozd az igét nyitott szívvel és hívd Istent, hogy erősítsen meg téged az ő akaratában.

Isten nem akar sötétben hagyni, amikor igéjét tanulmányozod. Ha követed a fenti bibliatanulmányozási szabályokat, segíthetnek biztosítani számodra azt, hogy az Igét Isten szemszögéből olvasd.

Gondolatébresztőnek

* Ezeket a pontokat észben tartva olvass el újra egy igerészt valamelyik csendességedből a héten. Milyen új dologra tanít az Úr?
* Nyitott vagy arra, hogy a Szentlélek munkálkodjon az életedben? Nyitott szívvel olvasod az igét, hogy a Szentlélek irányítani tudja gondolataidat?




Koncentrálj az Igére és ne aggódj!


"Többre becsültem szájának beszédét, mint a mindennapi kenyeremet." (Jób 23,12b NIV)


A Biblia ismételten sürget minket, hogy elmélkedjünk azon kicsoda Isten, mit tett és mit mondott.

Lehetetlen Isten barátjának lenni, anélkül, hogy tudnánk mit mond Ő. Nem szeretheted Istent anélkül, hogy ismernéd Őt és nem ismerheted Őt, anélkül, hogy ne ismernéd Igéjét! A Biblia azt mondja, hogy Isten "kijelenti magát Sámuelnek Igéjén keresztül" (1 Sám 3,21 NIV)

Isten még a mai napig használja ezt a módszert. Ha nem tudsz egy egész napot bibliatanulmányozással tölteni, akkor is tudsz Igéjén gondolkodni egész nap, felidézheted a verseket, megjegyezheted őket, hogy rágódhass, gondolkozhass rajtuk.

A meditáció gyakran egy félreértett fogalom. Sokan értik úgy, mint valami bonyolult, misztikus rituálét, amit elszigetelt szerzetesek és misztikusok gyakorolnak. De a meditáció egyszerűen csak koncentrált gondolkozást jelent - egy képességet, amit bárki megtanulhat és bárhol, bármikor használhat.

Ha egy problémát újra és újra átgondolsz, azt aggodalomnak hívják. Ha Isten Igéjén elmélkedsz, az a meditáció. Ha tudod hogyan aggódj, már azt is tudod hogyan meditálj! Csak a figyelmed irányát kell megváltoztatnod, a problémáidról a Szentírás verseire. Minél többet meditálsz Isten Igéjén, annál kevesebbet fogsz aggódni.

Az oka annak, hogy Isten Jóbot és Dávidot a közeli barátainak tartotta az az volt, hogy ők Isten Igéjét mindennél többre értékelték és folyamatosan, egész nap azon elmélkedtek. Jób hozzátette: "Többre becsültem szájának Igéjét, mint a mindennapi kenyeret." (Jób 23,12)

Amikor a Bibliát olvasod vagy egy prédikációt hallgatsz, akár CD-n is, ne úgy menj tovább, hogy el is felejted őket! Fedezd fel az igazság tanulmányozásának módját, és ezt gyakorold naponta. Minél több időt töltesz Isten Igéjének tanulmányozásával, annál jobban meg fogod érteni ennek az életnek a "titkait", ami a legtöbb embern figyelmét elkerült.

Beszéljetek erről:

- Kérdezd meg a barátaidat, ők hogyan memorizálják az Igét és válassz egyet ami neked is menne.

- Mi aggaszt a mai napon? Helyettesítsd az aggodalmas gondolatokat Isten Igéjével és nézd meg mi változik a helyzetedben és a viselkedésedben.




Növekedj a hitben azáltal, hogy hűséges vagy


"Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek:" Jn 16,22



Jártál már úgy, hogy azon találod magad, csak bámulod az életkörülményeidet és hitetlenül ítélkezel mindazon amit látsz? Tudom, hogy számomra küzdelmet jelentett elhinni azt a bibliai igazságot, hogy Isten jelen van minden körülményben, különösen amikor egy minden szempontból rossz napról volt szó.

Jézus másrészt, biztos volt Isten valóságában és abban is, hogy Ő jelen van az életében.

Gondolj csak bele: egy olyan hatalmas krízishez közeledve, ami az életébe került, Jézus annyira biztos volt Isten jelenlétében, hogy az Utolsó Vacsora alatt a tanítványai közül senki nem érzékelte a körülmények súlyosságát! Jézus biztos volt nemcsak abban, hogy Isten jelen van, hanem abban is, hogy munkálkodik a körülményeken keresztül.

Később, azon az estén Jézus valóban vért izzadt, hiszen minden az ő vállára került, mégis biztos volt az Atya jelenlétében és abban, hogy neki mindenről tudomása volt, ami vele történik. Bízott abban, hogy Isten munkálkodik abban a helyzetben is.

Mi is, ugyanígy biztosak lehetünk abban, hogy Isten munkálkodik az életünkben. Ez a radikális, mélyben gyökerező hit akkor fejlődik ki, amikor hozunk egy döntést hitben és elhisszük, hogy Isten az, akinek mondja magát; és Ő az, aki megteszi mindazt, amit állít.

Akkor fogjuk megtapasztalni Isten hűségét, amikor megtesszük azokat a dolgokat amiket kér, és meglátjuk, hogy valóban beváltja az ígéreteit. Más szóval, a hitünk a hűségünk által növekszik. Amikor bízunk Jézusban, meglátjuk az Ő valóságát, és ez tovább növeli a bizodalmunkat Őbenne.