2017. november 22., szerda

AZ IGAZI SZERETET BIZONYSÁGAI
      

  "A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök köz vala." (ApCsel 4:32)
 
  Az Írás azt mondja: "Mert szűkölködő sem vala ő közöttük senki", és azután felsorolja, hogyan segítettek a szűkölködőkön. Azok a hívők, akiknek házuk vagy birtokuk volt, szívesen áldozták fel az ínségesek megsegítésére. Házukat, vagy földjeiket eladták és a pénzt elhozták "és letevék az apostolok lábainál; aztán elosztatott az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége vala".
  A hívőknek ez az adakozó készsége a Szentlélek kitöltésének volt a következménye. Akik elfogadták az evangéliumot, azoknak "szívük-lelkük egy vala". Egyetlen közös érdek uralta őket: a rájuk bízott misszió eredményessége. A haszonlesést nem ismerték. Szeretetük hittestvéreik és az ügy iránt, melynek hívei lettek, nagyobb volt, mint a pénz és a vagyon iránti szeretetük. Eljárásuk bizonyította, hogy az emberi lelkeket többre becsülték a földi jólétnél.
  Ez ismétlődik meg mindannyiszor, valahányszor Isten Lelke hatja át az ember életét. Akinek szívét Krisztus szeretete tölti be, híven követi Annak példáját, Aki érettük szegénnyé lett, hogy mi az Ő szegénysége által gazdagok legyünk. Isten kezéből nyert minden adományt - pénzt, időt, befolyást - az evangélium művének fejlesztésére szolgáló eszköznek tekint. Így volt ez az első keresztény gyülekezetben; így van ma is. Mélységes benyomást gyakorol a hallgatóságra a gyülekezet által hirdetett igazság, ha észrevehető a tagokon, hogy a Lélek ereje által elfordultak a világ dolgaitól, és áldozatot hoznak, hogy embertársaik is hallhassák az evangéliumot. (The Acts of the Apostles, 70-71. oldal)


AZ ÚR SZAVA SZERINT

"És monda az Úr Józsuénak: Lásd! kezedbe adtam Je- rikót és királyát a sereg vitézeivel együtt." Józsué 6,2

Isten nem jogtalanul és ok nélkül ítél egy be- és elzárkózott várost, egy embert, egy szívet. Ha átmentél a Jordánon, kérdezd nagy vággyal a szívedben: Uram, mi az enyém, nem vonakodom elfoglalni. Vigyázz, mert az ígéretek földjén nincsenek jó ötletek, elképzelések. Józsué könyvének központi üzenete: csak az koronáztatik meg, aki szabályszerűen küzd. Jerikó elfoglalásának megvolt a szabálya. A másik városnál már más szabály volt. Itt nincs sablon. Ahhoz kell hűnek lennem, amit az Úr mondott, és abban őhozzá. Ez volt a parancs: "Járjátok körül a várost mind, ti hadakozó emberek... Így csekedjél hat napon át." Azt mondta Józsué: "Hét pap hordozzon hét kosszarvból való kürtöt a láda előtt." "A fegyveresek pedig előttük mennek a kürtölő papoknak, és a köznép követi a ládát." Most a fegyveresek mentek elöl, azután a láda, majd a köznép. Egy darabig azt hittem, csak a papoknál voltak kürtök. Kiderült, hogy a népnél is volt. Minden kicsi hívőnek megvolt a maga kürtje. Te hogyan kürtölsz? "A népnek pedig parancsolt Józsué." Örültem, hogy ezeknek lehetett parancsolni, mert a legtöbb embernek nem lehet. A Jordánon túli életnek ismertetőjele, hogy tudok engedelmeskedni. Aki nem képes erre, az parancsolni sem tud. Olyan nincs, hogy csak parancsolásra születtem. A kürt szava az Úr szava. Ha egyszer valaki igazán az Úré, benne van a harcos természet, akkor egy vágya van - benne lenni Isten dolgában, a hit útján járni, csodákat tapasztalni, és mindent átélni, ami Isten gyermekének és Isten szolgájának a kiváltsága.

  

Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak a világosságát. Aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.

János 11,9-10

Uram! Semmi kétség: magad úgy értetted, követőid pedig minden időben vallották - aki téged követ, az világosságban jár, aki téged életéből kizár, az a sötétségben jár. Ennek sokan élesen ellene mondanak. Indoklás: az emberi elme meghódítja a világ legtávolabbi pontjait is. Föltárja a legparányibb erőket. A történelmi múlt homályát meghátrálásra kényszeríti, és szellemével a messzi jövőbe vet fénycsóvát. A világ a benned való hitet nevezi sötétségnek.

Uram! Én hozzád tartom magamat. Nem hangulatból. De nem tudok ma egy könyvet elolvasni, sőt egyetlen napilapot sem, amelyből felém ne kiáltana a szorongó kérdés: nem rohan-e a világ a pusztulás sötétsége felé? Nem papok kérdezik ezt szószékeken, hanem olyan emberek gondja ez, akik rólad tudni nem akarnak. Sokszor kapom rajta magamat álmodozáson. Szépséges álmon. Benne a fényre vágyó ember megtalál téged. Tudását, akaratát, jövő reményeit a Te világosságod fényébe állítja. Taníts meg ezért mindennap buzgón imádkoznom és érte dolgoznom.


Nem kárhoztat


?Azokban a napokban, abban az időben - így szól az Úr - keresni fogják Izráel bűnét, de nem lesz, és Júda vétkeit, de nem fogják találni, mert megbocsátok azoknak, akiket meghagyok" (Jer 50,20).

   Valóban dicsőséges szózat ez! Tökéletes bűnbocsánatot ígér a bűnös Izráelnek és Júdának. Úgy eltörli bűnüket ?mint a felleget" (Ézs 44,22), nem találják, nem lesz többé. Dicsőség legyen a kegyelem Istenének!
   A Sátán keresi vétkeinket, hogy vádolhasson, ellenségeink is ezt teszik, hogy megterhelhessenek, sőt még saját lelkiismeretünk is beteges igyekezettel keresi, hol marasztalhatja el magát. De amikor az Úr minden bűnünket elfedezi Jézus Krisztus vérével, nem kell tartanunk többé semmiféle vádaskodástól, ?nem lesz", ?nem fogják találni". Isten gondoskodott arról, hogy elvegye népe vétkeit, megváltotta népét bűneiből. Jézus Krisztus áldozata ?a tenger mélyére dobja minden vétkünket" (Mik 7,19). Micsoda ujjongással tölti ez el a szívünket!
   Bűneink eltörlése azért lehetséges, mert Isten megbocsát választottainak. Kegyelmének szava nemcsak királyi, hanem isteni szó. Kegyelmet hirdet, és mi szabadok vagyunk. Elvégezte értünk az engesztelést, és ettől kezdve népének nem kell félnie a kárhoztatástól.
   Áldott legyen szent neved, bűnöket eltörlő Isten!


Tedd szívünket alázatossá, befogadóvá, hogy lelki békével hordozhassuk keresztünket, és hogy mások felé mindig nyitott szívvel fordulhassunk!
    

          "Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek." (Mt 11,29)
    
     Jézus azt tanítja a Hegyi beszédben: "Boldogok a szelídek". A szelídek... Akikről azt hinnénk, hogy a leghamarabb tapossák el őket a mindennapok kíméletlen létharcában, a világ sokszor kegyetlen farkastörvényei közepette. A világ, amelyben élünk, úgy tűnik, az erőseknek, a bátraknak és a rámenősöknek kedvez. De ha Jézus tanításának tükrében nézünk világi sikereik mögé, kiderül, hogy erejük valójában erőtlenséget pótló erőszakosság, bátorságuk gyáva menekülés saját keresztjük elől, rámenősségük pedig gátlástalan gaztettek táptalaja. Jutalmuk a világi sikerek talmi és üres csillogása, állandó lelki bizonytalanság, nyugtalanság - és boldogtalanság. A szelídek nem lehetnek sikeresek ebben a világban. De látszólagos gyengeségük a leghatalmasabb erőt és bátorságot takarja: mert ők az alázatosak, akik képesek odatartani a másik arcukat is, akik nem állnak ellen a gonosznak, hanem saját szívükben néznek szembe vele, de magukban át is minősítik azt Krisztus erejével.
    
          Akik Jézust mint Királyt akarják szolgálni, az alázat köntösét kell viselniük, nem pedig a fennhéjázó önteltség skarlát-díszét. (...) A Krisztus által nekünk adományozott köntös mindaddig nem tündökölhet rajtunk, míg róla az egyéni érdem éktelenítő foltjai el nem tűnnek. (C. H. Spurgeon)
    
     Urunk, Jézus! Teremts szívünkben békét, hogy mindig békességet áraszthassunk magunk körül. Add, hogy képesek legyünk végigjárni és megélni a teremtett világ ellentéteit és szélsőségeit, hogy ezáltal rátérhessünk a hiteles keresztény élet "arany középútjára", és az Isten fényével világíthassuk be az ember - Jézus által megmutatott - Útját, Igazságát és Életét. Ámen.


Vendégek és jövevények.


... vallást tévén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
     Zsidókhoz irt levél 11, 13.
    
     Úgy nézzünk hát jelenvaló életünkre, ahogy az idegen vándor tekint arra a földre, amelyen ő külföldi és vendég csupán. A vándor nem mondhatja: ez az én hazám. Hiszen nem odavaló. A vándor nem telepszik meg azon a földön, melyen zarándokol, sem szállásán, ahol éjszakára lepihen. Szíve s gondolata másutt jár. A vendégfogadóban csupán étkezik és megszáll, aztán tovább vándorol - hazafelé. Ezen a földön idegenek és vándorok vagytok csak ti is.
     Mostani éltetek idegen ország és vendégfogadó. Ne vegyetek tőle mást, csak ételt, italt, ruhát, sarut s ami még kell e rövid éjjeli szállásra. Hamarosan továbbmentek úgyis hazátok felé, melynek polgárai vagytok.
     Jól jegyezzük ezt meg. Nem minthogyha ezen a földön kellene örök életünket felépíteni, égi kincsünket megtalálni, hanem, hogy míg Isten akaratából e földön kell élnünk, úgy viselkedjünk, Atyánk ajándékaival úgy éljünk, mint vendégfogadó vendégei, idegenország vándorai, akik idegen földről, megbízhatatlan vendégfogadóból igazi hazájukba vándorolnak, - biztonságra, békességre s örökkévaló örömre.
    
          Hazavágyom,
          Ottan boldogságom
          Szép napja felragyog;
          Ott van nekem
          Örökös lakásom,
          Itt csak vándor vagyok.
          Ősszel a költöző madárka,
          Elszáll messze enyhébb hazába,
          Hazavágyom.
A cél

…hogy csendes és nyugodalmas életet élhessünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves dolog a mi üdvözítő Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson.             — 1Timótheus 2,2–4.
Isten nem azért mondja, hogy tegyünk meg valamit, hogy kitöltse valamivel az üres helyeket a Bibliában. Célja van vele. Azért kell imádkoznunk a hatalomban lévőkért, hogy a keresztények csendes és nyugodalmas életet élhessenek. Isten törődik velünk, és munkálkodni fog az érdekünkben, még akkor is, ha azok, akik a hatalomban vannak nem keresztények. Isten alapvető célja az, hogy mi szabadon terjesszük az Evangéliumot. Ha a kormány nem stabil, az Evangélium terjesztése akadályoztatva van. A politikai felfordulások, a háború, az utazási korlátozások és más megszorítások akadályozzák az Evangélium terjesztését. Jézus azt mondta: „És az Isten országának ez az Evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” (Mát. 24,14.) Az ördög mindent el fog majd követni, hogy ez ne menjen végbe.
Ezért int minket arra, hogy ajánljunk fel közbenjáró imákat, imádságokat és hálaadásokat azokért, akik vezetik az országunkat.


Amikor valaki valóban imádkozni kezd

Íme, ő imádkozik ...
(Cselekedetek 9, 11)

Az Úr Jézus mondja ezt Saulról, miután a damaskusi úton rátalált és megragadta őt. Most imádkozik először életében. Hát azelőtt nem imádkozott Saul nagyon is sokat? Igen, imádkozott, de farizeusmódra. Imádkozott és közben dühtől tajtékozva támadt Isten igazi imádóira, akik Jézus nevében és lélekben imádkoztak. A példázatbeli farizeus imádsága, könyörgése önmagára irányult. Imádsága nem felfelé szállt, önmagára korlátozódott s alapjában véve önmagát imádta. Önbizalommal, önistenítéssel volt tele. Nem Istent kereste, hanem önmagát.

Pál most imádkozik először úgy, hogy az valóban imádság. Keresi az Istent, tusakodik azért, hogy életében érvényre jusson Krisztus. Az Úr megragadta őt, most ő is meg akarja ragadni Jézust. Óembere berzenkedik közben: „Ha Jézus tanítványa leszek, úgy néznek majd rám, mint aki bolond, mint aki nem tudja mit csinál. Ma üldözöm Jézus nevét, holnap vallom? A főpapok, a főtanács kegyeit játszom el, barátaim elfordulnak tőlem!" - Ezeket az önmagával kapcsolatos gondolatait győzte le imádságában. Éjjel-nappal kitartott és meghallgatásra talált. Szinte beleimádkozta magát Isten szívébe. Most már egészen az Úrra összpontosult az élete. Minden más kicsúszott a lába alól. Egyedül Istenre szorult. Csak Őreá van szüksége, nem nélkülözheti Őt tovább. Imádságával most a közelébe jut. Csak egy érzés uralkodik benne: őutána és az őbenne való élet után vágyódik. Most már belelát Isten atyai szívébe, imádsága eljut fülébe. És az Atya szívét öröm tölti el ennek az összetört embernek az imádságára: „Íme, ő imádkozik!" Végre eljutott vele Jézus idáig.

Attól fogva imádkozó ember Pál. Azelőtt halott volt az imádsága, mert ő maga is halott volt. Azelőtt sokra tartotta imádságait és dicsekedett velük, mint minden farizeus. Most már nem ő maga, hanem Jézus Lelke imádkozott benne. Jöttek közben órák, amikor gyengeségében nem is tudta, mit kérjen és hogyan kérjen. Ilyenkor sóhajtásszerű felfohászkodásaiban rábízta magát a Lélek vezetésére.

Ennyire megváltozhat valaki! Bárcsak rólunk is kiállítanák ezt a bizonyítványt odafent: „Íme, imádkozik!" És bárcsak ne azért imádkoznánk, hogy éppen csak imádkozzunk, hanem valóban és kizárólag Istent keresnénk imádságunkkal!



FELSZÍN VAGY MÉLYSÉG

"Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek" (1Kor 10,31).

Ne engedd meg magadnak a gondolatot, hogy az élet felszínén levő dolgokat nem Isten rendelte el. Azok ugyanúgy Istentől valók, mint a mély dolgok. Nem az Istennek átadott szíved veti meg azt, hogy természetesen élj, hanem az a vágyad, hogy másokban ezt a benyomást keltsd: te nem vagy felszínes. Ez biztos jele szellemi önhittségednek. Vigyázz, nehogy megvetés támadjon benned - mindig erről az oldalról jön -, és élő szemrehányásként járj a többiek közt, mert ők természetesebbek mint te. Őrizkedj attól, hogy mély embernek tüntesd fel magad. Isten gyermekként öltött testet.


A könnyedség még nem gonoszság és nem azt bizonyítja, hogy nincs alatta mélység: az óceánnak is van partja. Az élet felszínén lévő dolgokat is Isten irányítja, az evést, ivást, sétát és beszélgetéseket. Urunk is benne élt mindebben - de úgy élt bennük, mint Isten Fia, és azt mondta: "Nem feljebbvaló a tanítvány az ő mesterénél" (Lk 6, 40).

A szükséges külső dolgok védelmül szolgálnak nekünk. A hétköznapi élet természetes, megszokott útjain kell értelmes módon járnunk. Amikor jönnek a mélyebb tapasztalatok, azokat Isten a felszínesektől külön adja. Ne mutasd meg a mélységeket másnak, egyedül Istennek. Olyan nagyon komolyak vagyunk, oly kétségbeejtően érdekel a saját jellemünk, hogy nem akarunk az élet mindennapi foglalatosságaiban keresztyénként járni.

Határozd el, hogy senkit nem veszel komolyan, egyedül Istent. A legelső, akit nem kellene komolyan venned, mert a legnagyobb csaló, akit valaha is ismertél - saját magad vagy.


?Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.?
(Rm. 12:18)


?Amikor Ésaiás megjövendölte a Messiás születését, a Megváltót a ťbékesség FejedelméŤ-nek nevezte. Amikor az angyalok meghirdették a pásztoroknak, hogy Krisztus megszületett, ezt énekelték a betlehemi síkság felett: ťDicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, a földön pedig békesség és jóakarat az emberek irántŤ (Lk. 2:14). Látszólag ellentmondás van e prófétikus kinyilatkoztatások és Krisztus eme szavai között: ťNem azért jöttem, hogy békességet bocsássak a földre, hanem hogy fegyvertŤ (Mt. 10:34). Ha azonban igazán megértjük ezeket a kijelentéseket, akkor tökéletes összhangot találunk a kettő között.

Az evangélium a békesség üzenete. A kereszténység olyan életforma, amely ? ha elfogadják és követik ? békét, összhangot és boldogságot teremt az egész földön. Jézus azért jött e földre, hogy megbékítse az embereket Istennel, és egymással. A világ Sátánnak, Krisztus legelkeseredettebb ellenségének hódol. Az evangélium olyan életelveket kínál az embereknek, amelyek homlokegyenest ellenkeznek a szokásaikkal és vágyaikkal. Ezért szembefordulnak az evangéliummal. Gyűlölik a tisztaságot, amely leleplezi és elítéli bűneiket. Üldözik és pusztítják azokat, akik hangoztatják az evangélium jogos és szent követelményeit. Az evangélium tehát azért nevezhető kardnak, mert az általa hirdetett magasztos igazságok gyűlöletet és ellenségeskedést váltanak ki az üzenet képviselőivel szemben.?


(Nagy küzdelem, Üldözés az első századokban c. fejezetből)


Nyerd vissza az érzékenységedet


Minden keserűség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, és bocsássatok meg egymásnak, miképpen az Isten is megbocsátott néktek a Krisztusban.
– Efézus 4:31-32

 Néhány évvel ezelőtt Detroitban találkoztam egy asszonnyal, aki a régi kommunista blokk egyik országában növekedett fel. Amikor nála jártam, éppen híreket mondtak. Ahogy ott ültünk, és figyeltük a híreket, hirtelen könnyezni kezdett.

„Mi a baj?” kérdeztem.

Bár én nem vettem észre, a bemondó valami derogáló dolgot mondott az elnökről. „Nem szeretem, ha valaki így beszél erről az országról,” mondta. „Nem érdekel, hogy igaz vagy nem. Én nem akarom hallani.”

A bemondó kommentárját én elengedtem a fülem mellett. De az ő szemébe mégis könnyeket csalt. Miért? Mert érzékeny volt a szíve, ha erről az országról esett szó.

Nekünk is hasonlítanunk kellene erre a drága asszonyra, ha a pásztorainkról, tanítóinkról, evangélistáinkról vagy a hittestvéreinkről van szó.


Ismerjük fel, hogy a saját érzéketlenségünk űzte el a Szent Szellem kenetét sokunk életéből és számos gyülekezetéből. Ismerjük fel, hogy mivel megengedtük magunknak, hogy kritizáljuk Krisztus Testének tagjait, mindannyian meggyengültünk.

Mi tesz bennünket újra erőssé?

A Szent Szellem ereje és kenete, amely minden érzékeny és kereső szívet betölt.

Legyen újra olyan gyengéd szíved, amilyen egykor volt. Távolítsd el az érzéketlenséget a szívedből azáltal, hogy megtérsz [a hibádból]. Kötelezd el magad, hogy a szeretet törvényében jársz, szánd magad újra oda az Igének, és légy bensőséges közösségben az Atyával.

Ne engedd meg, hogy a szíved állapota távol tartsa tőled a Szent Szellemet. Légy újra érzékeny!

Igei olvasmány:  Efézus 4:1-13
A legjobb önbecsülés!

„A teljes szeretet kiűzi a félelmet.” (1János 4:18)


Mivel Isten szeretete az egyedüli „tökéletes” szeretet, elűzi a félelmet. Mitől félsz? Hogy nem kapsz meg valamit, amire szükséged van, vagy hogy elveszítesz valamit, amivel most rendelkezel? „Az Ő tökéletes szeretete irántunk leszámol minden félelemmel… Ha félünk, az… azt mutatja, hogy nem vagyunk teljesen meggyőződve arról, hogy Ő valóban szeret minket” (1János 4:18 TLB). Ma kérd Istent arra, hogy új módon láthasd meg, mennyire szeret téged, mert amit Ő szeret, azt megjutalmazza, megvédi, és gondoskodik róla!

Vonzódunk azokhoz az emberekhez, akik szeretnek minket – akkor miért olyen nehéz számunkra, hogy Istenhez menjünk imádságban? Azért, mert szükségünk van arra, hogy új módon ismerjük meg irántunk való szeretetét! Pál azt írja: „[Imádkozom azért]… hogy képesek legyetek felfogni… Krisztus szeretetének mérhetetlenül nagy dimenzióit…” (Efézus 3:18 TM). Mérhetetlen szeretet! Isten nem tudna jobban szeretni, mint ahogy most szeret! Azt kérdezed: „Milyen Isten szeretete?” Nézz a keresztre! Ha te lettél volna az egyetlen ember, aki valaha is élt, Jézus akkor is meghalt volna egyedül teérted. „Mibe kerül nekem Isten szeretete?” – kérded. Nincs feltételekhez kötve. Nem tettél semmit, hogy kiérdemeld, ezért akkor sem veszíted el, ha elbuksz. Ő soha nem hagy fel azzal, hogy szeressen! A Biblia azt mondja: „… egyáltalán semmi sem állhat közénk és Isten szeretete közé…” (Róma 8:39 TM).

Ha már biztonságban érzed magad Isten szeretetében, akkor elkezdheted beismerni gyengeségeidet, keresni az Ő segítségét, erősödni, és használni azokat az ajándékokat, melyeket ő adott neked. Ha tudod, hogy Isten szeretete azon alapul, aki vagy, és nem a bőröd színén vagy az életben elért eredményeiden, akkor a legjobb önbecsüléssel rendelkezel, ami onnan ered, hogy Isten nagyra becsül téged.







Jócselekedet


„Ne késs jót tenni…!” (Példabeszédek 3:27)

Dan Clark visszaemlékszik arra, amikor tinédzser korában sorban állt az édesapjával, hogy jegyet vegyenek a cirkuszba. Észrevettek maguk előtt egy szegény családot. A szülők egymás kezét fogták. Nyolc gyermekük volt, valószínűleg mind fiatalabb 12 évesnél. Látható volt, hogy a cirkusz valami egészen új kaland lesz számukra. A pénztáros megkérdezte, hány jegyet kérnek. A férfi büszkén így válaszolt: „Nyolc gyermekjegyet és két felnőttjegyet kérnék”. Amikor a pénztáros megmondta a végösszeget, a feleség elengedte a férje kezét és lehajtotta a fejét. A férfi kissé közelebb hajolt az ablakhoz és megkérdezte „Mennyit is mondott?” A pénztáros elismételte az árat. A férfinak szemmel láthatóan nem volt annyi pénze. Összetörtnek tűnt. Clark azt mondja, hogy az édesapja mindezt látva elővette a pénztárcáját, kivett belőle egy húszfontost, és leejtette a földre. Azután lehajolt, felvette a bankjegyet, és megérintette a férfi vállát, ezt mondva: „Elnézést, azt hiszem, ez az öné”. A férfi pontosan tudta, hogy mi történik. Clark apjának szemébe nézett, megragadta a karját, kezet szorított vele, és könnyek között mondta: „Köszönöm, köszönöm, uram. Ez igazán sokat jelent nekem és a családomnak”. Clark és az édesapja visszamentek az autójukhoz, és hazamentek. Nem volt elég pénzük arra, hogy cirkuszba menjenek aznap este, de ez nem számított. Áldássá lehettek egy egész család számára, és ez olyan dolog volt, amit egyik család sem fog soha elfelejteni. Ezt hívják úgy, hogy „jócselekedet”.


NE ADD FEL!


„…örvendeztek, noha most… kissé megszomorodtatok különféle kísértések között” (1Péter 1:6)
Az 1950-es években Mary Ash volt az első nő, aki helyett kapott a World Gift Company igazgatótanácsában. Ám ez nem volt számára sima ügy! Bár kiérdemelte a helyét az üzleti világban, üzlettársai nem akarták komolyan venni, azt panaszolva, hogy „úgy gondolkodik, mint egy nő.” Csalódottságában 1963-ban nyugdíjba ment, és írt egy könyvet azzal a céllal, hogy segítse a nőket az üzleti életben. Konyhaasztalánál ülve összeírta mindazokat a pozitívumokat, amiket korábbi munkahelyein látott, és azokat a dolgokat is, amelyeken lehetett volna még mit fejleszteni. Ezzel egyúttal marketingtervet készített a saját ideális vállalatának. A könyvelője és az ügyvédje meglehetősen elcsüggesztették, de férje támogatásával mégis elindított egy új kozmetikai üzletláncot, ahová csak nőket vett feé és képzett ki eladóknak. A mottója az volt: „Első Isten, második a család, harmadik a karrier.”Amikor férje váratlanul meghalt, egyedül is folytatta az üzlet vezetését. Egyetlen üzlethelyiséggel indult Dallasban, mindössze 5000 dollárnyi befektetéssel, de egy év alatt a Mary Kay Cosmetics 200 000 dollár bevételt hozott, a következő évben pedig ezt megnégyszerezte; amikor 1968-ban tőzsdére került, a vállalat már 10 millió dollárnál is többet hozott. Mary Kay három bestsellert írt, az üzleti modelljét a Harvard egyetemen is tanítják, vállalatát a Fortune Magazine a nőknek való tíz legjobb vállalat közé sorolta, és a 100 legjobb munkahely közé Amerikába. Amikor 2001-ben meghalt, 800 000 szépségtanácsadója volt 37 országban, az éves eladás meghaladta a 2 milliárdot. Soha ne becsülj alá valakit, akinek van látása és eltökéltsége! Ha nehézségekkel szembesülsz, ne add fel! Csodálatos öröm vár rád.
Életünk gyümölcseiért.

A mai nap imádsága:
Uram! Köszönöm türelmes jóságodat! Add, hogy élni tudjak kegyelmeddel, s megtaláljam békességemet Tebenned! Ámen.



Ezt mondta a vincellrnek: "Íme, három éve, mióta ide járok, és termést keresek ezen a fügefán, és nem találok: vágd ki, minek szívja ki a földet is!" Az pedig így válaszolt neki:
"Uram, hagyd meg erre az évre is, míg körülásom és megtrágyázom.
Hátha terem a jövőben, ha pedig nem, vágd ki. "
Lk 13, 7-9

Patópálos nyugalommal "Ej, ráérünk arra még!" csillapítjuk időnként megszólaló lelkiismeretünket, amikor fel-felvillan bennünk az őszinte kételkedés: talán mégsem ez az a cél, amiért minden áldozatot érdemes hozni... Isten kegyelme, hogy nem hagy magunkra és szólítgat, minket. Nem gyakran, de ha mégis, akkor beleremeg olykor nemcsak a lábunk, s a lelkünk, de még az életünk is. Ilyenkor nem válaszolni, alapvető tévedés. Persze ha "rutinból" hozzuk rossz döntéseinket, ha életstílusunk a melléfogások sorozata, ha képtelenek vagyunk tovább látni önmagunknál, akkor a nagy lehetőségek mellett is egykedvűen elsétálunk – fel sem tűnik, hogy az Isten közölni akart valamit.

Amit mindenkivel tudatni akar: "Életünk gyümölcstermésre rendelt!" Ehhez türelem és napfény, nemkülönben jó föld szükséges. Azaz: Gyümölcs akkor van, ha megfelelő az együttállás, azaz jó/alkalmas az idő. Ahogy a bölcs prédikátor mondja: "Mindennek rendelt ideje van!" Lehet felborítani az élet rendjét, de nem érdemes, mert túl nagy a fizetendő ár: lelkünk nyugalma. Őrlődünk, hiszen az élet egyetemes törvényei alatt végül is meg kell hajolnunk. Individualitásban tobzódó világunkban, mintha tömegek lennének vakok ennek az igazságnak a meglátására. Elvakítják őket, a karrier vagy a szingli-trend hamiskás szabadságának napról napra fakuló fényei... s amikor újra látnak, már késő.

Ami tényleg fontos, azt áldozat nélkül nem lehet megszerezni. A társért, a gyermekért, a jó ügyekért, a szépért szenvedni kell. Még a templombajárást is meg kell szenvedni. (Fáradt vagyok, halaszthatatlan dolgom van, csúszik az út, hideg van a templomban, a "papnak még a szeme" se áll jól... ezernyi kifogás.) "Majd ha utolérem magam, akkor majd lesz időm ilyesmire is!" Az "ilyesmi" azonban nem cél, hanem eszköz. Az élet tartalmainak naponkénti felfedezése és megélése nem a Cél, hanem eszköz, hogy eljussak a Célba. Ahogyan a fügefának is a gyümölcstermés rendeltetett, úgy az embertől is azt várja Teremtője, hogy élete végre "termőre forduljon" Aki még élete fájának díszes lombkoronájában gyönyörködik, az még nem tudja, hogy a fa alatt megpihenő vándornak (embertárs) nemcsak árnyékra, hanem édes, energiát adó gyümölcsre is szüksége van. A kegyelem, hogy Isten tűr. Türelme életünkre szabottan azért egyszer véget ér, s ha termés nincs, akkor a kivágatás sorsa elkerülhetetlen...

Hamis tanítások...

A mai nap imádsága:
URam! Szereteted világosságát add nekünk! Ámen

De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni.
2 Pt 2,1

Ha a bibliaolvasásban gyakorlatlan, avagy egyházi terminológiában járatlan, esetleg nem hívő ember olvassa a mára kijelölt szakaszt Péter apostol leveléből, akkor igen hamar komoly értékítéletet mondana ezekről a péteri mondatokról: "Ez bizony a tolerancia ellenpéldája!" A normális emberek nem szeretik a gyűlöletbeszédet, a szélsőségesen gondolkodók viszont örömmel hallgatják, hiszen vélt igazuk, ferde világlátásuk igazolását látják benne.

Fura egy teremtés az ember - nem csak a túlélésért képes ölni, de az igazáért is! Sajnos az ember "kulturális sajátossága", hogy a másképpen gondolkodókban hamar ellenséget vél látni, akiket el kell pusztítani: verbálisan mindenféleképpen, de nem riad vissza a másik megsemmisítésétől sem, ha az hatalmi érdekét szolgálja.

Hamis próféták - azaz félre-magyarázók mindig voltak, s lesznek is, mert nem mindenki érti meg az Isten igéjét, hiába szórja az ÚR igazság-magocskáit mindenhová. Egynegyed része az embereknek érti, háromnegyed-rész pedig csak azt hiszik, hogy értik, de ha valóban értenék az Isten igazságát, akkor alkalmaznák is...

Mit érthetünk "veszedelmes eretnekségen"? Sajnos az egyháztörténet, s benne különösen a szekta-történelem, bőségesen hoz példákat arra, hogy eretnek az, aki másképpen mer gondolkodni, mint a vallási vezető. Ha Isten országát Jézus URunk nem dinamikusan változónak, hanem statikusnak mutatta volna be példázataiban/hasonlataiban, akkor nagy valószínűséggel kőbe vésette volna minden elhangzott szavát. Ő azonban tudta, hogy a jóról, az emelés/emelődés, a javítás/javulás, az Istenhez-tartozás lehetőségeiről folyamatosan kell gondolkodni, mert az csak akkor formálódik élet-megfordító/-változtató erővé. Azaz, azért kaptuk az eszünket, hogy használjuk is! A józanság a szeretettel és erővel egy szövétnekben alapozza meg a krisztusi életet...

Honnan tudhatjuk meg, hogy ki a hamis tanító? Aki véleményt hirdet tények helyett, aki a remélt jóért képes bevetni a gonoszság eszköztárát is, aki természetellenesnek és életidegennek hiszi az ember földi létét, s aki azt gondolja az Istenről, hogy mással se törődik, minthogy kéjelegve lesné, kit hogyan büntethet meg a legkisebb vétségekért is, akinek saját primitív érzelmei felülírják az ember életét szépítő kultúrát... Ilyen emberek minden vallásban, minden felekezetben vannak - ezért a vallási vezetők élete - Szentírás szerint - magasabb elbírálás alá esnek... Reméljük így is lesz, mert olykor szégyenteljes, amit egy-egy vallási vezető habzó szájjal nyilatkozik - természetesen a "szeretet" jegyében!

Hűség...

A mai nap imádsága:
Uram! Tarts meg engem a Te hűségedben! Ámen.
   

"A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel szíved táblájára! Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél."
Péld 3,3a
(Révfülöpön tartott "Életmód-konferencia" egyik előadása előtt kapott igéslap alapján.)

Azt tartják, van nagyobb erő is, mint a szerelem: ez pedig az érdek... az érdeket viszont az idő módosíthatja, sőt meg is szüntetheti. Mi az tehát, ami időtől, körülménytől függetlenül állandó? A szeretet és hűség! A Szentírás mindvégig a hűséget állítja elénk, mint követendő magatartást. A hűség rendkívül fontos. Aki hűtlen az adott közösséghez, az áruló, aki pedig választott társához hűtlen az társától és önmagától vonja el azt a titokzatos erőt, ami a harmónia alapja.

A hűség azonban önmagában még nem erény, hiszen lehet valaki hűséges a pártjához, az önérvényesítés ördögi filozófiájához vagy ki tudja milyen más romboló elvekhez... Ezért szükséges a hűség mellé odakötözni a szeretetet, amely csak azt engedi a maga közelébe, ami épít, szépít, segít. A szeretet tehát a garanciája annak, hogy ne legyünk olyan valamihez "hűségesek", ami kárunkra van...

Amíg nagyon jól érezzük és tudjuk, hogy mi kedves embertársunknak, minek örülne, s minek nem, - Amit szeretnétek, hogy veletek cselekedjenek, azt tegyétek ti is! -, olyannyira elbizonytalanodunk atekintetben, hogy mi kedves az Isten előtt? Pedig a válasz igen egyszerű: ami építi és emeli a közösséget, az kedves az Istennek is.

Krízishelyzeteink...

A mai nap imádsága:
URam! Te megítélsz a körülmények által, hogy jobbá válhassak... Add, hogy ne utasítsam el metszőollódat, s ne viszolyogjak oltókésedtől, amikor újat akarsz belém plántálni! Ámen
    

A felséges Istenhez kiáltok, aki mellém áll.
Zsolt 57,3

Mások hibájából vagy a sajátunk okán, de kerülünk olyan helyzetekbe, amikor kicsúszni látszik a talaj alólunk... Ezt hívjuk krízisnek. Krízisbe mindenki kerülhet, fiatal és öreg, férfi és nő, szegény és gazdag. Sőt, a krízis nemcsak az istentelenek "kiváltsága", ilyen állapotba juthat néha a hívő ember is! Az élet attól élet, s tekintélyparancsoló, hogy a legfurcsább helyzeteiben, kiszámíthatatlanságaiban mutatja meg hatalmát, s kényszeríti térdre, szorítja sarokba az embert, s bizony nincs ember, akit ez közömbösen érintene. Aki volt már életében legalább egyszer is krízisben, az jól tudja, hogy a szorult helyzetben lévőnek nem szépen csengő válaszok kellenek, hanem megoldás.

Sajnos a megoldást megtalálni mindig nehezebb, mint a megoldás lehetőségeiről beszélni. Ha odafigyelünk a politikusok kijelentéseire, akkor hamar belátjuk: ők is csak keresik a válaszokat, s igyekeznek úgy tenni, mintha tudnák mi is a megoldás. Ha azonban nem tudják, hogy az istenadta nép nagyon is jól tudja/tudta is minden korban(!), hogy "ők ott fent" nem tudják, akkor a mindenkori vezetés komoly kríziseket generál. (Csak zárójelben jegyezzük meg: "ott fönt" bizonnyal tudják, hogy mi tudjuk. S most ne inspekciós királyokra, vallási vezetőkre vagy híres politikusokra gondoljunk... ők csak a szereplők, akik engedelmeskednek a rendezőknek, akikről azt sem tudjuk, hogy kicsodák, micsodák... s nem is fogjuk megtudni, hogy kik is ők valójában. Egy valamit azonban tudunk, hogy évszázadok óta "rendeztek, s ma is rendeznek": Minden kultúrában, minden földrészen, minden vallásban vannak ősrégi családok, klánok, akik eldöntik, hogy gazdasági fellendülés vagy visszaesés uralja a mát...)

Minden gazdasági, politikai krízisnél súlyosabb válság az erkölcsi. Ennek a tanúi, s elhordozói vagyunk most... Az erkölcsi válság azért annyira fájdalmas, mert átszövi az egész életet, s nem kímél se családot, se hazát, se embert, de még az Istent se! Amikor az erkölcsi válság sarába végérvényesen beleragad az ember - gondoljunk csak a tékozló fiú éhségére, amikor a disznók vályújából is örömest evett volna, ha(!) adtak volna(!) neki -, nos az ember csak ezután kezd el újra vágyakozni a "normális" életre, aminek az alapja a bizalom, s a kölcsönös megbecsülés. Ez azonban olyan gyümölcs, ami nem érik meg hamar, sőt, hogy egyáltalán élvezni is tudjuk, ahhoz először életünk fájának kell termőre fordulnia, amihez Isten metszőollója és oltókése elengedhetetlen kellék...

Ha Hozzá kiáltunk - Ő meghallgat, ha elestünk is - Ő mellénk áll és felsegít.

Megmaradásunk...

A mai nap imádsága:
URam! Tarts meg minket nevedért! Ámen


Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból,
hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
Jn 17,15

Elvonulni a világ zajától - kevesek kiváltsága... Napi feladataink zuhatagában örülünk annak, ha legalább egy-két csendes percünk akad, hogy rendezzük önmagunkban kérdéseinket/gondolatainkat. Jézus nagyon jól tudta, milyen az "élet", Ő is érezte, hogy milyen az, amikor erő árad ki az emberből. (Tőle ha erő áradt ki, akkor abból mindig gyógyulás fakadt, ha azonban belőlünk száll el az erő, annak következménye a fáradtság, a levertség, olykor immunrendszerünk megbicsaklása is!) Benne lenni a világban nem nehéz, hiszen testben vagyunk, annak minden járulékos gondjával-bajával. Megmaradni a világban, sem annyira nehéz, csak tudni kell helyezkedni és a szánkat befogni, no meg akkor bólogatni, amikor azt látják is a sorsunk felől döntők...

A világban megmaradni emberként - ez azonban egész létünket igénybevevő kihívás! Olyannyira a nehéz ez, hogy egyedül nem is vagyunk képesek megfelelni. A keresztény ember azonban tudja, hogy hol a segítség és Kihez kell fordulnia... A krisztuskövető ember is a lét kuldusa, de élet-bölcseletének központi magja, hogy tudja, hol osztják a kenyeret! Életének számtalan gondjára mindig ez a megoldás, tudja, hová kell mennie - Istenéhez. De azt is tudja, hogy ez az ismeret nem teszi őt különbbé, hiszen minden "csak" kegyelem!

Aki a világban van az számos próbának, kísértésnek van kitéve. Nem lehet úgy leélni egy életet, hogy a kísértés madara ne szálljon el egyszer sem a fejünk felett, de eredményesen élhetünk úgy, hogy megakadályozzuk, ez a madár ne rakjon fészket a fejünkre! Ebben segítségre van/lehet eleink példás élete, kitartásuk, a hívő emberek évszázadokon átívelő, ma is érvényes bölcsességei...

A gonosztól pedig Isten véd. S, "ha Ő velünk, akkor ki ellennünk?"

Végidők...

A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem bölcs szívet, hogy megértsem az idők jeleit, s Hozzád találjak! Ámen



"Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?." Jézus így válaszolt nekik: " Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!"
Mt 24, 3b-4

A jövő iránti érdeklődés minden ember sajátja. Ugyanakkor saját létezésünk határán túlra merengeni is izgalmas vállalkozás. Amióta ember él a földön próbálja megérteni az "idők jeleit". Ha ezekből megértünk valamit Istenre, a világra és önmagunkra vonatkozóan, akkor "kereszteink" hordozása közben is boldogok lehetünk. A világban és a világnak élő ember másképp értelmezi a "jeleket": Ők úgy gondolják, aki nyitott szemmel jár, s jó időben, jó helyre helyezkedik, azok az okosak és sikeresek a változások kétségtelen nyertesei. "De mit ér az, ha valaki az egész világot megnyeri, de lelkében kárt vall?" Létének zsíroskenyérmajszolásában ugyan magát teljesértékűnek tartja, de ha a történelem Urából semmit nem ért meg, akkor hiába adta Isten neki azt a néhány földi évtizedet, hiábavalóvá vált annak minden napja.

A 19-20. század azonban a maga tömeges nyomorúságaival (mintegy százmillió háborús áldozat, közel kétszázmillió csak a járványokban meghaltak száma) elégséges okokat adna a az úgynevezett "messianisztikus" várakozásokra. Jézus figyelmeztet: "Vigyázzatok, valaki meg ne tévesszen titeket!" A mindent megoldó jövőképet hirdető, tömegmozgósító ideológiák kora volt az elmúlt száz év. Volt itt marxizmus és leninizmus, sztálinizmus és maoizmus, nemzetiszocializmus is terrorizmus. Mindegyik egyetemes megoldást ígért. Mások másban reménykedtek: a szabadpiac és az emberi jogok "mindenhatóságát" hirdető filozófusok és közgazdászok is egymás után vonultatták fel a médiában megváltó elképzeléseiket. Megint mások a politikai és gazdasági integrációt, a globalizmust tartják gyógyírnak, szinte vallási hiedelemmel. De ez még nem a vég!

A válaszkeresés a mi kezünkben van, de a válaszok nem. A válaszok mindig az Isten Igéjében vannak, a megoldások pedig Istennél. Azok az isteni értékek, amiket ma lábbal tipor a világ, a közösség megtartatásának alapvető feltétele. Ezért, aki meg akar maradni Isten, s önmaga számára, az jól teszi, ha Istenre figyel, s nem engedi magát elragadtatni a 21. század propaganda-gépezetének hazugságaitól. Az igazságot nem kell magyarázni és bizonygatni, az igazság egyszerűen van. A hazugság igényli a védelmet, hiszen a tények állandóan támadják.

Az anyagvilág eseményein túli végső és egyetlen igazság az Isten szeretete, a Jézus Krisztusban, aminek titkát elfogadni s a kegyelem révén - amennyire adatik nekünk - megérteni, az egyetlen létünket kiteljesítő boldogságos alternatíva.
A szeretet nem késlekedik


"Odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta." (Lk 10,34)

Akkor szeretjük felebarátainkat, ha gyorsan lépünk, hogy segítsünk nekik. Megtesszük, amit az adott pillanatban lehet. A jó szamaritánus azonnal cselekedett. Nem mondta: "Sajnálom szegény fickót. Hát nem szomorú? Igazán kár!" Ehelyett tett valamit.

A Biblia így fogalmaz: "Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd!" (Péld 3,27) Ez azt is jelenti, hogy a segítségre állj készen még ha félbeszakítanak is teendőidben. Másokat szeretni nem a te időbeosztásodhoz van ütemezve, inkább másokhoz van ütemezve. Szeretni gyakran terhes feladat!

Tudtad, hogy Isten gyakran szándékosan irányít utadba szükségben szenvedő, fájdalommal teli, szenvedő embereket? Ami gyakran véletlen találkozásnak tűnik, az valójában Isten által tervezett találkozás. Isten tudja, úgy tanulsz meg szeretni, ha teszel valamit másokért, tudva, hogy semmit sem kapsz viszonzásul. Úgy tanulod meg, mi az, szeretni, hogy idődbe, pénzedbe kerül, terveidbe ütközik, kényelmedet rúgja fel.

Légy résen, mert Isten valakit utadba irányít még ma! Isten megadja a lehetőséget és választhatsz: megragadod az alkalmat vagy félresöpröd? Isten megadja neked a lehetőséget, hogy növekedj a szeretet képességében.





Adj hálát, mert Isten munkálkodik

"Egyik tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá: "Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?" (János 6:8-9)

Már beszéltünk arról, hogy az a képességünk, hogy hálásak legyünk Istennek azon alapul, hogy mennyire vagyunk képesek meglátni, hogy Ő jelen van az életünkben, és megérteni, hogy nem véletlenül történnek velünk a dolgok.

Vajon véletlen találkozott András ezzel a fiúval a Jézust hallgató tömegben? Vajon véletlen volt ennél a fiúnál "öt árpakenyér és két hal"? És vajon mi mások vagyunk-e, mint András abban a tekintetben, hogy a probléma nagyságára nézünk Jézus nagysága helyett?

Íme egy történet, hogy segítsen meglátnod, milyen sokféle úton-módon gondoskodik rólad Isten:

Amikor áron alul eladtam az otthonomat, tudtam, hogy az a pénz, ami maradt még arra sem lesz elég, hogy egy egyszobás lakást kibéreljek. Úgy voltam vele, hogy a helyzetem már Istennek is túl nagy falat lesz.

Aztán Isten összehozott barátaim barátaival. David and Susan Moffitt éppen elköltöztek, de megtartották a régi házukat. Valaki már lakott ott, de ő is épp költözni készült, így hát Susan azt javasolta, hogy menjek el és nézzem meg, hogy laknék-e ott szívesen.

Azt mondta, hogy "egy kicsit puritán, de igazi jelleme van a háznak." Szóval végigkocsikáztam a környéken, ahol főleg régebbi luxusházak voltak, két oldalt fák, és olyan volt az egész, mint egy tipikus amerikai külvárosi utca. Az út végén láttam egy fehér házat, fehér léckerítéssel. Úgy tűnt, mintha a ház az út közepén lett volna, de ahogy közelebb értem, rájöttem, hogy ez csak érzéki csalódás volt, mert az út közvetlen a ház előtt hirtelen jobbra kanyarodott.

A Moffitt család háza volt az utolsó bástya, amit nem érintett a sok ültetvényt és birtokot jellegtelen lakónegyeddé változtató kiparcellázás. Ez az 1940-es években épült vidéki ház a külváros közepén úgy állt ott, mint egy kétholdas oázis. Befordultam a ház előtti földútra, és beálltam a ház elé, a fehér léckerítés mellé.

Ahogy megállt a kocsi, három szarvas sétált ki egy nagy bokor mögül, és pár méterre álltak meg előttem. És abban a pillanatban - komolyan mondom - megszólalt a rádióban Amy Grant I'll Be Home For Christmas (Otthon leszek Karácsonyra) című száma.

Később felhívtam Susant, és mondtam neki, hogy szeretnék beszélni vele arról, hogy beköltöznék a házba. Egy kicsit haboztam, aztán megkérdeztem, hogy mennyi a lakbér. Erre ő azt mondta: "Ó, nem akarunk kérni érte semmit. Örülünk ha áldás lehetünk a számodra".

Beszéljünk róla:

Hogy gondoskodott rólad idén Isten?

* Kérd Istent, hogy mutassa meg neked azokat a dolgokat amiket ebben az évben a véletlennek tudtál be, de igazából Isten dolgozott az életedben!
* Adj hálát, mert Isten munkálkodik az életedben!






Tanulj meg SIKERES lenni a munkádban!


„Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van." (Préd. 9:10)



Tárasadalmunk azt tanította nekünk, hogy a sikert egy személy foglalkozása és anyagi helyzete alapján határozzuk meg. De mit kér azért Isten, hogy áldását adja munkádra? Isten számára a motivációd, a munkád módja és értelme többet jelent, mint maga a pénz. Ez csupán azért van, mert az egyedüli dolog amit a mennybe magaddal viszel, az a jellemed és nem a karriered.

Ezen a héten szeretném, ha megnéznénk a hét kulcsmondatot, amivel elnyerheted Isten áldását a munkádra. Mindezek alapja a SIKERES (az angol SUCCEED szó alapján – ford. megjegyz.) betűszó.

Ha szeretnéd, hogy Isten megáldja munkádat, az első dolog amit meg kell jegyezned az a következő: Sokat számít a lelkesedés!

A lelkesedés nem azon múlik, hogy mennyire érdekes a munkád vagy mennyire fizetik meg, hanem azon, hogy miért teszed azt, amit teszel. A lelkesedni szó lényegében a görög en theos-ból ered ami azt jelenti: "Istenben".

Ha szeretnél a munkádban lelkes lenni, jegyezd meg a következő három dolgot:

1. A munkád Istentől való próba. Isten próbára tesz a munkádon keresztül, hogy lássa mit bízhat rád az örökkévalóságban: "Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az....És ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda néktek, a mi a tiétek?" (Luk 16,10-12).

2. Isten figyeli mit teszel, akkor is amikor más nem lát. Ha a világ legunalmasabb munkája is a tied, Isten figyel, hogy lássa a hozzáállásodat: "Igyekezz, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall." (2 Tim 2, 15).

3. A hozzáállásod meghatározza az örömödet. Egy vacak munka vacak munka marad, de ennél csak az rosszabb, ha panaszkodsz miatta: "A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizető lesz." (Péld 12,24). Minden a te hozzállásodon múlik.

Nem fogsz boldogulni az életben, ha nem változtatod meg ahhoz a munkádhoz való hozzáállásodat, amit jelenleg végzel. A Róm 12,11 azt mondja: "Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok."