2017. szeptember 29., péntek

Békesség – ez a te örökséged!

„Az én békességemet hagyom rátok.” (János 14:27 AMP)

Pál azt mondja: „Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben” (Kolossé 3:15). A békesség születésednél fogva megillet. Jézus azt mondta: „Békességemet hagyom rátok”. Az a szó, hogy „hagyom”, azt jelenti: „örökül hagyom”; ezt a kifejezést végrendeletekben szokták használni. Mikor valaki meghal, legértékesebb tulajdonát hagyja azokra az emberekre, akiket szeret; nem ócska lomot hagy rájuk. Ám önmagában az a tény, hogy Jézus az Ő békességét ránk hagyta, még nem jelenti azt, hogy automatikusan működik is az életünkben. Ez egy olyan tartalék, amelyből naponta kell merítenünk. Az ellenség mindent meg fog tenni, hogy kimerítse. Tudja, hogy ha zaklatott vagy, olyan dolgokat mondasz és teszel, amiket később megbánsz. Ráadásul, ha elvesztetted a békességedet, nehezebben hallod meg Isten hangját.

Gyakran az aggódás az első reakciónk a konfliktusokra és a problémákra. Ha ilyenkor valakit eláraszt a békesség, az árulásnak vagy érzéketlenségnek tűnhet. Tudat alatt azt gondoljuk: „Ha érdekel a dolog, akkor aggódom miatta. Ha ez valóban fontos, akkor egyfolytában idegeskednem kell.” Tévedés azt hinni, hogy egy ügynek a kimenetelét pozitívan befolyásolja az aggódással töltött idő mennyisége. Nem, a legjobb probléma-megoldó eszközöd a békesség. A megoldások könnyebben és természetesebben jönnek békés, nyugodt állapotban, ellenben a félelem és az aggódás akadályozza a megoldást. Az aggodalom felnagyítja a problémát, és az nem használ, ha tápláljuk a nyugtalanságot. Isten békessége a rendelkezésedre áll, ha őt választod. Ne adj hát teret a negatív érzések ámokfutásának az életedben. A Biblia azt mondja: „Ha a Szentlélek irányítja az életünket, ő … békességet … fog teremni bennünk” (Galata 5:22 TLB). Jézus azt mondta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!” (Jn 14:1). Ez azt jelenti, hogy lehetőséged van választani a béke és a belső konfliktus között. Válaszd tehát a békét; ez a te örökséged!


HASZNÁLD A RÁD RUHÁZOTT HATALMAT!


„íme, hatalmat adtam nektek... az ellenség minden erején..." (lukács 10:19)
Éppen téged pécézett ki a Sátán támadása célpontjának? Azon töprengsz: „Ugyan miért foglalkozik egyáltalán ilyen valakivel, mint én?" A válasz: a hatásod. Jób olyan hatással volt másokra, ami folyamatosan idegesítette a Sátánt. Egyszer ezt mondta Isten a Sátán­nak: „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot?" (Jób 1:8). Nem sokkal ez után a párbeszéd után a Sátán megtámadta Jób egészségét, gyermekeit, házasságát és megélhetését. Nem tudod úgy magadra vonni Isten figyelmét, hogy közben a Sátán ne figyelne fel rád! Ami Istent dicsőíti, az az ellenséget feldühíti. Mi azonban hatalmat kaptunk arra, hogy győzni tudjunk felette. Jézus azt mondta: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. íme, hatal­mat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek." (Lukács 10:18-19). Figyeld meg: elhívásod nem arra szól, hogy legyőzd a Sátánt, azt már megtette Jézus 2000 évvel ezelőtt. A te felada­tod az, hogy érvényesítsd ezt a vereséget minden nap. Jézus már lefegyverezte a Sátánt, sőt nyilvánosan megszégyenítette őt a kereszten (ld. Kolossé 2:15). Amikor MacArthur tábornok találkozott a japán haderő legfelsőbb parancsnokával a II. világháború végén, kivette kezéből a kardját, kinyilvánította győzelmét, és ki kényszerítette a feltétel nélküli megadás aláírását. Ezt tette érted Jézus a kereszten. Amikor meghalt, majd feltámadt, megfosztotta a gonoszt az erejétől, és kinyilvánította: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet..." (Máté 28:18-19). Menj az Ő hatalmával! Menj az Ó erejével! Menj az Ő nevében! Ő hatalmat adott az ellenség miden ereje felett - hát használd ezt a hatalmat!


SAMCAR TITKA


„...Samgar... hatszáz filiszteus férfit vert szét egy ökörösztökével..." (Bírák 3:31)

A Biblia azt mondja: „Samgar... hatszáz filiszteus férfit vert szét egy ökörösztökével. Ő is megszabadította Izraelt" (Bírák 3:31). Samgar egyszerű földműves volt. Volt egy kis földje, és kész volt harcolni érte. Az esélyei nem voltak túl jók: 600 az 1-hez. De ő meghazudtolta az esélyeket, megmentette a földjét, és megszabadította Izraelt. Te is kezdhetsz kicsiben és mégis nagy áldássá válhatsz mások számára. A Biblia azt mondja: „Ne vesd meg ezt a kicsiny kezdetet, mert az Úr örül, ha látja, hogy a munka elkezdődik..." (Zakariás 4:10 NLT). Minden nagy tölgy egy kis makkból nő ki. Tom Monaghan a Domino's Pizza nevű üzletét 1960-ban egyetlen kicsi bolttal kezdte. Nyolc évig küszködött. Amikor a boltja porig égett, a biztosító veszteségeire dolláronként csupán egy centet fizetett. Egyedül a pizzához értett, így egy másik boltot nyitott. Heti száz órát dolgozott. Ekkoriban csak egyszer vett ki szabadságot, mindössze egyetlen hétre - a nászútjára. 1971-re másfél millió dollár adóssága volt. Ott maradt azonban azon a területen, amihez értett, ez pedig a pizza volt, és valami újjal próbálkozott. A menüt csupán a pizzára korlátozta, és úgy határozott, hogy házhozszállításba kezd, frissen és forrón viszi a vásárlóknak a pizzát, és nem kér a szállításért felárat. Ez bejött. 2007-re a Domino's Pizza kinőtte magát: 6100 boltja volt szerte az Egyesült Államokban és más országokban. Ma ő az ország egyik leggazdagabb embere, és bevételének legnagyobb részét jótékony célokra adományozza. Mi volt a titka? Ott kezdte el, ahol volt. Harcolt azért, amiről hitte, hogy az Istentől kapott célja. Amikor pedig a padlóra került, újra felállt.





Samgar veszélyes időkben élt. Filiszteus rablócsapatok kószáltak szerte az országban, és fosztogatták a népet: „Samgar idejében... kihaltak az ösvények; akik útra keltek, rejtett ösvényeken jártak" (Bírák 5:6). Samgar egyetlen fegyvere egy ökörösztöke volt; ez egy hosszú bot, aminek fém csúcsa van, és ezzel hajtják, ösztökélik az ökröket. Ám amíg meg nem támadták, addig nem jött rá az ebben rejlő lehetőségekre. Értsd meg a következőt: Isten neked is adott egy „ökörösztökét", valamit, amit felhasználhatsz arra, hogy győzni tudj abban a helyzetben, amivel szembenézel. Ha Istent kérdezed, Ő meg fogja mutatni, mi az. Mint ahogy annál a fiúnál, akinek 5 kenyere és 2 hala volt: Isten kezébe vesz valami kis dolgot, megáldja, aztán megsokasítja, hogy megáldjon vele másokat. A Biblia azt mondja, hogy készen kell állnunk „akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő" (2Timóteus 4:2). Ez azt jelenti, hogy meg kell ragadnunk az alkalmat. Fel kell készülnöd most, amikor úgy tűnik, semmi sem történik, mert az idő változni fog, és hirtelen alkalom adódik a cselekvésre. Amikor pedig ez megtörténik, készen kell lenned. Az életben vagy feléd jönnek a lehetőségek, vagy elmennek melletted. Főiskolás korában egy professzor azt mondta Martin Luther Kingnek, hogy ha továbbra is ilyen magasröptű szavakat fog használni, soha nem lesz nagy hatású nyilvános szónok. El tudod képzelni, mit gondolhatott az a bizonyos professzor, amikor meghallotta King híres „Van egy álmom" beszédét, és látta, hogyan menetel a polgárjogokért? Mi a te ökörösztökéd? Használd, és Isten meg fogja áldani!
Keresztet hordozó embertásainkért.

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Adj bölcs és tiszta szívet. Add, hogy meglássam embertársaim életében a Tőled kapott feladataimat! Ámen.


Aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti. 1Jn 5,18

Antoine de Saint-Exupéry írja "A kis herceg"-ben: "jól csak a szívével lát az ember". A könyvecske világsikerének oka nem más, mint az igazi, azaz biblikus, vagyis istenes értékek közvetítése az író zsenialitása által. A pilóta-író is tudta, meg mindannyian tudjuk, hogy az emberi szívben rengeteg a szándék, sajnos ezek többnyire gonoszak. (Lásd az özönvíz előtti helyzetet: "megsokasodott a gonoszság" vagy "gonosz az ember szívének szándéka ifjúkora óta".) A mi életünket is sokan megkeserítik: önzésükkel, kivagyiságukkal, hatalmaskodásukkal. De ne áltassuk magunkat, mi magunk is okozunk nehéz perceket másoknak. Szeretetlenkedünk nap mint nap eleget... türelmetlenségünkkel, szolgálatra képtelenségünkkel, magyarázkodásainkkal, melyekkel kibújunk a feladatok alól. Megtesszük azt, ami a kötelességünk, de amit az Isten vár el tőlünk - azt elhanyagoljuk.

Sokféle az emberi szándék. Ki az, aki pontosan tudja, hogy mi mozgatja az embertársaink életét? Ki látja mi van a szív szándéka mögött? Csak az, Aki a szívek Alkotója. A szem ugyan a lélek tükre és sokmindent elárul, de az igazi mozgató okokat csakis Isten látja. Ha Saint-Exupéry tanácsát megfogadva, buszon és vonaton megpróbálunk a "szívünkkel látni"... utazó társaink tekintetében sok érdekességet fedezhetünk fel... életek körvonalazódnak előttünk: bajok és kellemetlenségek, tragédiák és persze mindennapi, pillanatos örömök is. Meg-megsejthetünk valamit az élet óriási terheiből, s bele-beleérezhetünk mások, a mienkéhez hasonló - félelmeibe is.

"Sok lúd disznót győz" - mondja a nagyon is földi, népi bölcsesség, de ez az igazság érvényes "lelki területen" is, a szív szándékaira is. Hiába a készség a jóra, a szépre - a sok önzés, aggodalmaskodás végül is legyőzi azt. Nem elégséges a vágyakozás, kell valamilyen plusz erő, ami megsegíti a gyenge akarásunkat. Ez a segítség az ÚR maga. Ő az "Erő, a Tanács" lelke. Egyedüli menekvés, egyedüli megoldás, hogy békességre jussunk a béketlen világban, ahol hordozzuk mi is a magunk keresztjét: Reá hagyatkozni, és a hit bátorságával belesimulni az Ő terveibe...



Kísértéseink...


A mai nap imádsága:

Uram! Hiszek, kérlek segíts hitetlenségemben! Ámen.

   
Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki.
Mk 1,13

Negyven másodperc, negyven perc, negyven nap, negyven hónap, negyven év... mindenki életében vannak olyan szakaszok, amikor kísértések rabja. Csillogó álmok és égető vágyak bolond világa ez, melynek ereje óriási, hiszen fejetetejére állíthat minden meglévő józanságot. Sokan estek már áldozatul saját kívánságaiknak, s a sort nem a mai ember zárja -, ha lesz világ, akkor a holnaputánban is akadnak bőven, akik önzésük gödrébe esnek... A kenyér, a karrier (sztárság), a hatalom csábítása ahogyan Jézus korában, ma is nemcsak lélekdeformáló, de lélek-söprő erő. Kikerülni ezeket a helyzeteket nem tudja a ma embere sem, de megállni benne, ellentmondani neki igen - ha nincs egyedül.

Nemcsak negyven másodperc, de négytized másodperc is képes megváltoztatni egy egész emberéletet. Egy százharminc kilométeres szabályosan közlekedő gépjármű az autópályán majd tizenöt métert tesz meg ennyi idő alatt... Néhány másodperces kábítószer-okozta "flesback" így tragédiát okozhat, de egy pillanatra a fáradtságtól elbóbiskolva a volán mögött is végzetes lehet - nemcsak vezetőre, de közlekedésben résztvevő vétlen szereplők számára is...

Nos, a világ tele van vadállatokkal és akadnak benne szolgálatkész angyalok is. A kérdés, hogy életvezetésünk garanciáját a magunk bölcsességében vagy az Isten gondviselésében látjuk-e? Ha azt gondoljuk, hogy nincs szükségünk kegyelemre, akkor büszkeségünkért nagy árat fizetünk, ha azonban elfogadjuk a Legfelső Vezetést, akkor nem bukunk el. Megállni az életben nem könnyű, de lehetséges. Ha nem így lenne, akkor nem lennének lélekben is gerinces emberek, nem lennének az Isten szeretetéről bizonyságtevő szentéletűek, s talán nem lenne egyház sem...

Amíg ebben a világban létezünk, eladdig a kísértések is, mint vérszomjas kopók, velünk tartanak. De nemcsak ők tartanak velünk, Isten is kíséri az Őt szeretőket, s nem hagy el belőlük egyetlen egyet sem! Ez az evangélium, amire alapozva lehetséges számunkra - a nehézségek ellenére is - a derűs életvezetés. Vezetni akkor tudunk, ha magunk is vezetettek vagyunk. Az élet alapigazsága, hogy aki nem vezetett, az elvész, akit pedig Felülről angyalok terelgetnek/irányítanak, az eljut a Célba, a tér és idő nélküli Isten Örök Országába...



Megtérés...


A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy naponként visszatérhessek Hozzád, s megtapasztalhassam kegyelmed békéjét! Ámen



Mert hallottátok: milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság körében, hogy féktelenül üldöztem az Isten egyházát, és pusztítottam azt. És a zsidó hithűségben sok kortársamat felülmúltam népem körében, minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak. De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által elhívott, hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között,
Gal 1,13-16

Megváltoztatható-e az ember? Nemcsak az egyes, hanem úgy általában az ember. Megvan-e mindenkiben a készség, hogy rablóból pandúr legyen avagy kutyából nem lesz sosem szalonna? Tudjuk: "ami az emberek számára lehetetlen, az Istennek lehetséges", de ha Isten azt szeretné, hogy mindenki megtérjen, akkor miért nem tér meg mindenki? Mert ugye minden korban vannak elvetemült istentelenek, akik csak nevükben emberek, de lélekben sokkal inkább hasonlítanak az ördöghöz...

A megtérés arról szól, hogy visszatalálunk Istenhez, ahol elkezdődhet valami új, de a Magvető példázatából tudjuk, nem minden reménytkeltő kezdet végződik biblikus sikerrel: harmincszoros, hatvanszoros, százszoros terméshozatallal. "Saul, akit Paulusnak is hívnak" - Pál apostolnak volt egy zsidó és egy római neve, hiszen római polgár is volt - egy különleges eset az egyháztörténelemben. Nem volt Jézus tanítványa, mégis apostolként (az apostol szó a görögben küldöttet jelent) szerepel. Író apostolként tartják számon, hiszen aktív levelezése az Újszövetség 27 könyvéből 13-at ad ki. Érdekes nyomon követni, hogy a farizeusi irányt követő fiatal Saul rabbi milyen eltökélten, rajongással, fizikai kényszer alkalmazásával is üldözte - és itt pontosítsunk(!) -, nem a keresztényeket "úgy általában", hanem a zsidók közül krisztuskövetővé váltakat. (A fanatikus zsidó Saul nem is üldözhette volna a nemzsidó, ún. pogány-keresztényeket, hiszen azok a római jog védelme alatt álltak.) A szélsőségesen gondolkodó zsidó Saul, tehát messiáshívő zsidó lesz - a damaszkuszi élménye/megtérése után. Hirtelen nem hagy el minden zsidó hagyományt, személyiségében hordozza még azokat, talán ezért is említi Lukács evangélista (a történész) ApCsel-ben 17-szer Saulként, s 134-szer Pálként...

Saul irányt vált. Rájött arra, hogy nem neki, hanem azoknak van igaza, akiket eddig üldözött, s a vérszomjas üldözőből - Isten kegyelme révén - azoknak vezetőjévé válik. Magát mégis a pogányok apostolaként is említi, mert ez a rendkívül intelligens Saul jól tudja, hogy nagyon is visszataszító és ineffektív lenne, ha azok között a zsidó honfitársai között szolgálna, akiket fizikai erőszakkal egykor megfenyített, s talán meg is öletett...

Megváltoztatható-e az ember? A mi emberi elképzelésünk mintájára bizonnyal nem. Isten azonban képes mindenkit a saját "mintájára/elképzelésére" megváltoztatni. Mivel Isten az embert szeretetből szeretetre teremtette, ezért szabadságot is adott neki, melyben szabad döntést hozhat... Ki ilyet, hoz, ki meg amolyat! Isten végtelen kegyelme az, hogy mindenki megkapja a döntési lehetőséget - ki ekkor, ki meg akkor: Isten útjai kifürkészhetetlenek -, de a döntés rajtunk áll. Ezért mondjuk a szereztetési igében is "sokakért kiontatik, bűnök bocsánatára", azaz nem mindenkiért. Isten ki akarja békíteni Önmagával a 21. századi "latrokat" is, de hogy az ügyeletes istentelenek mit válaszolnak majd az Ő hívására - ez Isten titka marad...



Öröm...


A mai nap imádsága:

Uram! Lelkemet üdítsd fel, szívemet vidámítsd! Ámen



De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.
Lk 10,20

Akár a régi korok embere, akár a maiak - csúcstecnológia ide vagy oda - gyerektől az aggastyánig élénk az érdeklődésük a csodák iránt. A be nem teljesült nagy csodák utáni vágy mélyen a lelkünkben él, talán éppen ezért különösen is boldogok vagyunk, ha egészen kicsinyke csodácskákat élhetünk át . A tanítványok "igazi" csodákat élhettek át. Az "extra naturam"-élményeikről lelkesen számolnak be Mesterüknek... Jézus pedig helyére teszi a "dolgokat". Bármennyire is fontos a tanítványok számára a személyes élmény, a gyógyítás csodájában való részesedés, Akitől kapták a mandátumot, Az mondja: "Inkább örüljetek annak, hogy..." S itt egy tényt közöl.

A tények meghamisításának korát éljük. Ha nem így lenne, akkor hinni lehetne a könyveknek, a filmeknek, de a hiteles alkotás, az igazság mérlegén is megálló szavak hiányoznak világunkból. Ezért van az, hogy teli van pénztárcánk a legkülönfélébb plasztik-kártyákkal és hozzájuk tartozó PIN-kódokkal (személy-azonosítási-i számokkal), hogy mindenhol és rögtön igazolhassuk: Én én vagyok... S aki igazolta hogy tisztességes állampolgára e hazának, azt akkor is illik elfogadni, ha a tények pontosan az ellenkezőjét mutatják. Aki pedig a veleszületett józan "paraszti eszével" ítéli meg a dolgok állását, azt gyakran tudatlannak, demokrácia-ellenesnek, toleranciaia-hiányosnak vagy éppen "fóbiásnak" titulálják... Nem csoda, ha híjával vagyunk az őszinte örömöknek.

De minek örüljünk, ha nem annak, hogy végre sikerült, ha nem annak, hogy "Na végre elértem!" A láthatónak az igazi értéke mindig akkor válik nyilvánvalóvá, ha azt a nemláthatók távlatába helyezzük. Ezért fontos tudni, hogy a siker, annak átélése is ajándék. Azért ajándék, mert nem megérdemelt. Hiszen más is megérdemelte volna, hiszen más is küzdött érte, más is áldozatott hozott érte... de valamiért az eredmény mégsem koronázta meg akarását.

Minden evilági, nagyon fontosnak tűnő dolog felett van az, ami a legfontosabb - erre hívja fel a tanítványok figyelmét Jézus: Arra ti., hogy Isten számon tart minket. S ennél a képnél maradva: Mindannyiunk mennyei állampolgárságra jogosító irata ott lapulnak Mennyei Atyánk "íróasztalán"... Jogunk lenne belépni - az Ő mérhetetlen szeretete okán, de a határon (Halál), elkérik az útlevelet, az iratokat... S ha nincs nálunk, nincs belépés. Ezért fontos elfogadni idelenn azt, amit Isten onnan fentről küldeni próbál nekünk - olykor egy egész életen át... hiába. (Magvető példázta.)


Parancsolatok...

A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy a Tőled kapott szeretettel betölthessem parancsolataidat, s hogy elrejtettségeddel soha ne kérkedjek, hanem erőt merítve belőle másokért élhessek! Ámen


Jézus mondja: "Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat..."
Jn 14,15

Talán egyik legcsúnyább "jövevényszavunk": a muszáj... Amikor a hajdúk az ökröket a bécsi vásárra hajtották - természetesen már akkor is "időre" kellett teljesíteni -, gyakran mondogatták/hallották a "muszáj"-t, ami a német "muss sein"-ból (kell lenni) származik. Gyaníthatóan a "K und K"-időben, azaz a "kaiserliche und königliche"(császári és királyi)-időben besorozott katonák is alaposan megtanulták mi az a muss sein, azaz a "muszáj", hasonlatosan a "kuss" -hoz, ami a csöndben lenni igének a felszólító alakja.

Magam is katona lévén - 18 hónap Lenti, magát katona helyrebillenti! (Mondogatták ezt nekünk teológusoknak a "nagytudású" őrmesterek) - megtapasztaltam, hogy a parancsot muszáj végrehajtani, mert ha nem, abból csak baja származik a katonának. "A katona ne gondolkodjon, hanem hajtsa végre a parancsot!" - vezérelv irányította a közkatonák unalmas hétköznapjait. Így van ez minden hadseregben/erőszakszervezetben, a gondolkodás szabályzógombját a fejekben minimumra tekerik, hiszen úgy "normálisan" egyik ember nem ugrik neki a másiknak, úgy "normálisan" egyik ember nem akarja megölni a másikat...

Aki Jézus jó katonájaként akar szolgálni, annak más "szolgálati szabályzatot" kell megtanulnia. A Krisztus-követők seregében a parancs soha nem muszáj-szagú, ha igen, akkor az nem jézusi, hanem emberi elvárásokra alapozódik. Jézus "parancsa" kérés, lehetőség a kiteljesedő életre. A krisztusi normáknak való megfelelés igénye nem a megtorlástól való félelemből fakad, hanem annak a felismeréséből, hogy szeretni jó dolog, s nincs léleknyugtatóbb, mintha valaki a jó szolgálatában állva képes áldozatot hozni a másik emberért. Áldozatot vállalni pedig elsősorban nem az afrikai éhezőkért kell, hanem a közvetlen közelünkben élőkért... férjünkért, feleségünkért, gyermekeinkért, szüleinkért, azokért, akik közvetlen közelünkben élnek. Őértük áldozatot vállalni mindig nehezebb, hiszen olyan természetesnek éljük meg, hogy ők "vannak", életünk részei... Pedig nem természetes! Ajándékai ők az ÚRIstennek...

Szeretni az tud igazán, aki maga is szeretve van. Ez az igazság érvényesül a keresztények életében is. Ha elfogadjuk a JóIsten kegyelmei ajándékait naponta, akkor magunk is készekké válunk arra, hogy nem "muszájból", hanem önként betöltsük a Krisztus szeretet-törvényét...


Vezetés... 

A mai nap imádsága:
URam! Vezess mindannyiunkat, hogy el ne tévedjünk, miközben másokat vezetünk ott, ahová rendeltél minket! Ámen


Emberfia! Prófétálj Izráel pásztorairól! Prófétálj, és mondd meg a pásztoroknak: Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak?
Ez 34,2

A pásztorolás nem könnyű feladat... Sokan bele is rokkannak/buknak - felekezeti hovatartozástól függetlenül. Hiába a papi rend szentsége - ahogyan azt a katolikus egyházban hiszik, s tanítják -, az sem véd meg attól, hogy el ne deformálódjon a pásztor személyisége. S ha valaki azt hinné, hogy nincsen pedofil egyházi személy a protestáns papok, az ultraortodox rabbik vagy az iszlám vallási vezetők között - az túlságosan jóhiszemű, esetleg prekoncepciói vannak, s ráadásul tájékozatlan is. Sajnos a mai helyzetkép - egyházon belül és kívül is, de ez utóbbi ne vigasztaljon senkit - azt mutatja, hogy a vezetők nagyon sokszor a saját érdekeiket az általuk vezetett közösség érdekei elé helyezik. Mivel az ószövetségben a papi/kultikus vezetés egyben a politikai vezetést is jelentette, ezért Ezékiel próféta nemcsak a papokra gondol megítélő szavaival, hanem mindenkire, aki "vezető pozícióban" van...

A nyájnak viszonylag egyszerű igényei vannak: a nyáj szeretne jóllakottan, biztonságban legelészni - azaz az adott közösség az élet normalitását kívánja élni. A testi lelki megelégedettség meghozza a maga gyümölcseit, ahogyan az is, ha pásztor ide-oda terelgeti/kergeti a nyáját, ígéretekkel "stresszelve" szegény báránykákat, hogy majd holnap zöldebb lesz a fű, s holnap majd mindenkinek jut a friss forrásvízből...

Míg a magas politikában működik az "én jobban tudom, mint ti"-elv, a lelkipásztorolásban csak az érhet el eredményeket, aki maga is vezetetten él. A lelkipásztor feladata ugyanis az, hogy Istenhez vezessen. Nem ideológiát, dogmatikát, hitelveket kell tanítania, szimpatikusan prezentálva azokat az adott közösségnek, hanem hitelesen megélve az evangéliumot, példát kell adnia. Perfekt lelkipásztor nem létezik, de elég jó - hála Istennek(!) - azért olykor-olykor akad. A lelkipásztor is bárány - a JóIsten báránykája -, csak neki a nyakában ott csilingel egy csengő - a többiek okulására, s biztatására. Kiváltság is ez, de ugyanakkor nagy teher is, hiszen minden mozdulatra megszólal a csengő...

Amíg nyáj (emberi közösség) lesz, addig vezetésre is szükség lesz. A jó vezetők nem maguktól válnak azzá, hanem nevelődnek/növelődnek a jó földben. A sziklás talajról, a bogáncsok közül, az útszélről ritkán kerülnek ki karizmatikus, hiteles vezetők, azok értékcentrikus családokban növekednek. Ezért nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a család az alapja mindennek. Mert aki nem törődik szülői elhívásával, annak gyermeke bármilyen magasra is jut, bármilyen nagy bársonyszékbe is ül, a hatalom kísértései közepette hamar elhitványul...
Három válasz Isten szavára


Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. Jakab 1:23-24

Isten igéje olyan, mint egy tükör. A tükör arra való, hogy megfigyeljük benne önmagunkat. Tükörbe nézünk, hogy felmérjük milyen nyomokat hagyott az előző éjszaka. Aztán valahogyan megpróbáljuk eltüntetni azokat. Mire jó egy tükör, hogyha semmit nem kezdünk azzal, amit meglátunk benne? Isten arról beszél, hogy a tükör megmutatja, milyenek vagyunk kívülről, az ő igéje pedig azt, hogy milyenek vagyunk belülről.

Jakab három gyakorlati lehetőséget mutat be arra nézve, hogy miként foglalkozhatsz Isten igéjével.

1. Olvasd! „De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele…” (Jakab 1:25). A görögben az a szó, hogy beletekint, azt jelenti, hogy „lehajol és belebámul valamibe.” Jakab azt tanácsolja, hogy összpontosítsd a figyelmedet Isten szavára. Tekintsd át alaposan, részletesen.

Kilenc dolgot keress:
Bűn - amit meg kell vallanod.
Ígéret – amit elkérhetsz.
Hozzáállás – amin változtatnod kell.
Parancsolat – aminek engedelmeskedni kellene.
Példa – ami követhető.
Imádság – amit elmondhatsz.
Hiba – amit elkerülhetnél.
Igazság – amiben hinned kell.
Bármi – amiért hálát adhatsz Istennek.

2. Tanulmányozd! „… és megmarad mellette…” (Jakab 1:25) Vagyis ez azt jelenti, hogy újra és újra előveszi. A Biblia ezt elmélkedésnek nevezi. Olvasd és tanulmányozd folyamatosan. Maradj mellette és legyél hűséges ehhez a könyvhöz. Ismerek olyanokat, akik sokkal hűebbek a Facebook-hoz vagy a sport oldalakhoz, mint Isten szavához.

3. Jegyezd meg! „… úgyhogy nem feledékeny hallgatója…” (Jakab 1:25) Semmi sincs, ami annyira jót tehet a lelki életednek, mint ha bevezeted azt a szokást, hogy memorizálod a Szentírást. „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsoltárok 119:11)

Hidd, hogy Isten a segítségedre siet!

"Láthatjátok, hogy pont a megfelelő időben, amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus meghalt az istentelenekért." (Róma 5:6 - Angolból szabadon fordítva)


Úgy tanulod meg, hogy bízz Istenben, ha kis dolgokban engedelmeskedsz neki.

Valószínűleg egyetértesz azzal, hogy Isten a teljes körű uralkodója az univerzumnak, elég hatalmas ahhoz, hogy minden problémán felülkerekedjen, vagy bármilyen ellenséget legyőzzön, hogy "minden tőle jön; minden rajta keresztül történik; minden benne végződik." (Róma 11:36 - Angolból szabadon)

És, ha ez igaz, akkor a küzdelem, hogy mindent átadj Istennek, nem függ attól, hogy teljesíti-e az ígéreteit vagy sem - nyilván meg tudja tenni.

Talán az ellenállás, amit mutatunk, amikor a bizalommal kell szembe néznünk, azért van, mert kételkedünk afelől, hogy Isten a mi javunkra cselekszik: "Igen, hiszem, hogy Isten meg tudná ezt oldani, de meg is fogja?"

Vagy, "Én tudom, hogy meg tudnám ezt oldani, de afelől nem vagyok biztos, hogy Isten megtenné - legalábbis nem tudom, hogy úgy tudná-e megtenni, ahogyan szerintem történnie kellene."

Isten türelmes, megért téged, ha habozol. Ő tette meg az első lépést, hogy létrejöjjön veled egy szerető, bizalmas kapcsolat. Nem várt addig, míg megbízhatóvá lettél, hogy elfogadd a szeretetét, nem ragaszkodik hozzá, hogy méltó légy a bizalmára, mielőtt Ő maga rád bízná a drága ajándékait (Róma 5:6-8).

Isten támogatja az apró hitbeli lépéseinket. Amikor engedelmeskedünk Istennek, akárcsak a legkisebb dolgokban is, "ott találjuk magunkat, ahova reményeink szerint mindig is el akartunk jutni - Isten kegyelmének és dicsőségének tágas terén, egyenesen állhatunk, dícsőítve Őt (Róma 5:2- Angolból szabadon).

Beszéljünk Róla!

* Hogyan mutatod be a bizalmadat Isten ígéretében, miszerint a te javadra munkálkodik?
* Milyen látszólag apró hitbeli lépéseket kell ma megtenned azért, hogy a bizalmad növekedjen Isten iránt?







Kockáztass, és szerezz többet, mint amiről álmodtál

„De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.” (Lukács 19:26)

Jézus egyszer mondott egy történetet egy gazdáról, aki három szolgájának adott egy-egy bizonyos pénzösszeget, hogy kezeljék, amíg ő távol van. Mikor visszatért, az első szolga azt mondta az urának, hogy befektetésekkel megduplázta a pénzt. A második szolga pedig 50 % profitot szerzett a gazdájának.

A harmadik szolga azonban lényegében azt mondta, hogy mivel félt, hogy a gazdája meg fogja büntetni ha hibázik, ezért elrejtette a pénzt egy pincébe, míg a gazda megérkezik.

A gazda megjutalmazta az első két szolgát: aki a kis dolgokat jól kezeli, az nagyobb felelősséget kap később. A harmadik szolgát azonban megrótta: „Kockáztasd az életed, és szerezz többet, mint valaha is álmodtál. Játsz biztonságosan, és üres lesz az erszényed.” (Lukács 19:26 – MSG fordítás)

Ahhoz, hogy hit által éljünk, kockáztatnunk kell. Nem kell vállalnunk mindenféle kockázatot, csak azokat, amelyekre Isten kifejezetten irányít. Ezek az Istentől jövő szelíd oldalba bökések tolnak át a határon a „Függetlenség Országából”, ahol látás által élünk a „Kegyelem Országába”, ahol hit által élünk.

Ahogy Rick pásztor gyakran mondja, ha nem hit által élünk, akkor hitetlenül élünk. Minden Istentől független döntésünk hitetlen döntés. Jézus hív, hogy kockáztasd az életed Istenért, de biztosít róla, hogy Isten mindig vár téged minden hitben megtett lépésed másik végén.

Isten segít neked. Ö mondja, „Kockáztasd az életed, és szerezz többet, mint amiről álmodtál.”

Milyen hitbeli lépést kér ma Isten tőled?