2017. augusztus 29., kedd

A gyülekezeti család hívőként azonosít téged

"Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (János 13:35.)

A Biblia azt mondja, hogy egy keresztény gyülekezet nélkül, olyan mint egy szerv test nélkül, mint egy bárány nyáj nélkül, vagy egy gyermek család nélkül. Ez egy természetellenes állapot. Az Efézus 2:19 mondja: "Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek."

A független egyéniség mai kultúrája rengeteg szellemi árvát hozott létre - "nyuszi hívőket", akik ugrálnak egyik gyülekezetből a másikba személyazonosság, felelősségre vonhatóság vagy elkötelezettség nélkül. Sokan azt hiszik, hogy "jó keresztények" lehetnek anélkül, hogy csatlakoznának (vagy akár eljárnának) egy helyi gyülekezetbe, viszont ezzel Isten nem ért egyet!

A gyülekezet annyira fontos, hogy Jézus meghalt érte a kereszten. "Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte" (Efézus 5:25/b.)

Néhány fontos kivételt leszámítva, a történelem során élő összes hívőre utal és majdnem minden esetben a gyülekezet szót úgy használja a Biblia, mint egy helyi, látható összegyülekezést. Az Újszövetség úgy foglalja össze, mint tagság a helyi gyülekezetben.

A gyülekezeti család hiteles hívőként azonosít téged. Nem vallhatom, hogy követem Krisztust, ha nem kötelezem el magam egy tanítványokból álló csoport mellett. Jézus mondja: "Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (János 13:35.)

Amikor szeretetben összegyűlünk mint egy gyülekezeti család, különböző háttérből, fajból, társadalmi állapotból, az is bizonyságtétel a világnak. (Galata 3:28.)

Beszéljetek róla:

Mit mond el rólad a gyülekezeti tagságod?

Nem csak gyülekezeti tagként, hanem hívőként is azonosítod magad. Hogyan szolgálod a gyülekezeti családod és a környezeted?

Álljatok meg tehát

"Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde." (Efézus 6:14-17.)



Isten tudja, hogy a lelki harcokban a tűzvonalban vagy, ezért lát el téged olyan eszközökkel, amikkel talpon tudsz maradni.

Ima:

"Atyám, ma Jézus nevében felteszem az igazságszeretet övét. Tudom ki vagyok, tudom, hogy a Szent Szellem lakik bennem, és az aki bennem van, nagyobb a világnál.

Köszönöm, hogy felvehetem a megigazulás páncélját. minden helyzetben az igazsággal tudjak reagálni, nem pedig érzelmeimmel.

Ma felveszem a békesség evangéliumának saruját. Akárhová megyek, békességre segíthetek másokat veled. Segíts, hogy emlékezzem a béketeremtő és a békefenntartó közti különbségre, és a kegyelem győzedelmeskedjen, ne az ítélkezés.

A hit pajzsával megadod nekem a kellő védelmet bármelyik nyíllal szemben, amit ellenségeim lőnek az utamba. Rájöttem, hogy ez a hit a Te Szavad hallgatásából származik.

Köszönöm, hogy Krisztus értelmét adtad nekem. Az üdvösség sisakját viselve az értelmem megújult Isten ereje által, és gondolataim fogságba ejtem Krisztusnak.

A Lélek kardja a te Szavad, a Biblia. A Szent Szellem vezetésével arra használom Szavadat, hogy ellenálljak az ellenség minden támadásának, tudva, hogy nem hús és vér ellen harcolok, hanem minden hazugság atyja ellen.

Uram neked adom az értelmem és a szívem ma, az egész napot neked ajánlva. Csak a te akaratod akarom az életemre. Jézus vérén és nevén keresztül, ámen."

Közösen imádkozni - egy kulcs az erőteljes imákhoz

"Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük." (Máté 18,19-20)

Sokunk rengeteg mindenről lemarad amiatt, hogy csak egyedül imádkozik. Ugyanakkor, amikor Jézus az imádságról beszélt, akkor közös imádságra buzdított. Erő van a csoportos imádkozásban.

Ha nem imádkozol együtt más hívőkkel, akkor nem kapod meg azt a támogatást, amire szükséged van. Lemaradsz a keresztény élet egyik legnagyobb előnyéről. Jézus azt mondta: "Ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük." Ez az az erő és hatalom, ami a másokkal együtt imádkozásban rejlik.

Kérdezd meg magadtól: "Kikkel szoktam rendszeresen együtt imádkozni?" Lehet, hogy erre csak azt tudod mondani, hogy még nem imádkoztál soha másokkal, és hogy halálra rémít ez az ötlet. Nincs azzal semmi baj, ha csak lassan kezded el: Amikor összejössz 5-6 barátoddal, akkor nem muszáj velük együtt hangosan imádkoznod, ülhetsz mellettük csendben is. Aztán hetek alatt egyre kevésbé fogod magad kényelmetlenül érezni, és aztán majd te is csatlakozni mersz a csoport imádságaihoz. A kiegyensúlyozottság egy új szintjére fogsz ezzel eljutni az életedben.

Ha még sosem imádkoztál másokkal, akkor kezdd úgy, hogy egyedül imádkozol, de hangosan. Én a legtöbbet az autópályán imádkozom. Vezetek, és közben hangosan beszélek az Úrhoz: "Uram, van néhány dolog amiket meg szeretnék ma beszélni veled."

Még egy javaslat: imádkozz az étkezésekkor. Mi a családban mindig megfogjuk ilyenkor egymás kezét, akár egy-egy mondatos hálaimákat mondunk Istennek mindazért, amit tett értünk.



Isten nagyra becsüli a veled való kapcsolatát

"Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé." (Zsid.2:10)

Mivel Isten szeretet, ezért nagyra becsüli a kapcsolatokat.
Maga a természete is rokoni és önmagát családi fogalmakkal azonosítja: Atya, Fiú, Szellem. A Szentháromság Isten önmagához fűződő kapcsolata.
Ez a tökéletes minta a kapcsolatokon belüli harmóniára, és nekünk meg kéne vizsgálni ennek jelentőségét.

Isten már szerető kapcsolatban létezik önmagával, így sosem volt igazán magányos. Nem volt szüksége családra, hanem egyetlen vágya volt; így kigondolt egy tervet, hogy megalkosson minket, családjába fogadjon, és megossza velünk mindazt, amivel rendelkezik.

Isten szeretne egy családot, és szeretné, ha te is része lennél. Ez Isten céljainak egyik a te életedre nézve, amit még azelőtt eltervezett, hogy megszülettél volna.
Az egész Biblia annak a története, hogy Isten létrehoz egy családot, amely szeretni, tisztelni fogja és vele együtt fog uralkodni örökké.

"Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint..." (Ef.1:5)
Leckék Lázártól

„De most is tudom.” (János 11:22)

Első lecke: Jézus tudja, hogyan érzel. Lázár temetésén „Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták: »Íme, mennyire szerette!«” (János 11:35-36). Ez a történet bizonyítja, hogy olyan Istent szolgálunk, aki nemcsak fel tudja támasztani a holtakat, de együtt is tud érezni velünk (ld. Zsidók 4:15). Ha tehát ma gyászolsz, fordulj Istenhez és engedd, hogy Ő megvigasztaljon. Második lecke: Jézus vissza tudja adni neked, amit az élet elvett tőled. Ő kárpótolni tud azokért az évekért, melyeket ellopott az élet (ld. Jóel 2:25). Hivatkozz erre az ígéretre; vedd birtokba az életednek azon a területén, ahol nagy veszteség ért, és kérd Istent, hogy pótolja és állítsa helyre! Márta azt mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten” (János 11:21-22). Ahelyett, hogy azt mondanád: „Bárcsak!”, imádkozd: „De most is tudom”! Nincs túl késő, Isten cselekedni tud az érdekedben. Harmadik lecke: Jézus fel tud szabadítani. „…hangosan kiáltott: »Lázár, jöjj ki!« És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: »Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!«” (János 11:43-44). Isten Szava nagyobb, mint azok a dolgok, melyek megkötöztek, bekorlátoztak, rabságban tartottak téged. Még ha értelmed nem is képes teljesen felfogni, hagyd, hogy a lelked válaszoljon Istennek. Imádkozd a zsoltárossal: „Tégy értelmessé, hogy megfogadjam törvényedet, és megtartsam teljes szívvel. Vezess parancsolataid útján, mert abban gyönyörködöm” (Zsoltárok 119:34-35). Ha így imádkozol, hited növekedni fog, és a lehetetlennek tűnő körülményeket Isten megváltoztatja.



„Hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.” (János 11:4)

Íme még három lecke Lázártól: 1) Istennek nagyobb és jobb terve van. Lázár már négy napja halott volt, amikor Jézus megérkezett. Amikor az Úr vár, annak két oka lehet: a) Hogy így megdicsőüljön. A farizeusok úgy tartották, hogy a lélek a halál utáni negyedik napon hagyja el a holttestet. Így ha Jézus hamarabb lépett volna közbe, akkor azt mondták volna: „Nem is volt valóban halott”. Ezért mondta Jézus a tanítványainak: „Ez a betegség… az Isten dicsőségét szolgálja” (János 11:4). Visszanézve látjuk meg világosan Isten keze munkáját. b) Hogy hitünk erősödjön. Jézus azt mondta: „örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek” (János 11:15). Az életben mindig jönnek krízisek. A következő krízis nem olyan lesz, mint a legutóbbi volt, de egy dolognak erősnek kell maradnia: a hitednek. 2) Isten arra fog kérni, hogy távolítsd el az akadályokat, és győzd le a hullaszagot. „Jézus így szólt: »Vegyétek el a követ!«. Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: »Uram, már szaga van, hiszen negyednapos«” (János 11:39). Válaszért imádkozol az életed egy területén, közben pedig Isten azt mondja, hogy távolítsd el a követ életed egy másik területéről, amit eltemettél, és győzd le a hullaszagot? Add meg magad, úgysem győzhetsz! Amikor a szíved rendben lesz Istennel, Ő válaszolni fog imáidra. 3) Isten azt akarja, hogy élő bizonyságtétel legyél. Lázár bárhová ment, nem kellett egy szót sem szólnia, élete azt hirdette, hogy Jézus Úr. És ugyanennek kell igaznak lennie rád is. Isten azért mentett meg, és emelt fel, hogy kegyelmének és jóságának tanúja légy.

Mi fojtogat téged?

„… dolgok megkívánása megfojtja az igét.” (Márk 4:19)

A magvető példázatában Jézus azt mondta: „Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést” (Márk 4:18-19). Figyeld meg: nem a magvetővel vagy a vetőmaggal van gond, hanem a talajjal. Jézus azt mondta, ők „hallják az igét”, tehát olyan templomba járó emberekről beszélünk, akiknek olyan megrögzött gondolkodásmódjuk van, ami megfojt minden igét, amit hallanak, olvasnak, vagy megpróbálnak alkalmazni. Jézus úgy írja le ezeket a töviseket, mint „e világ gondjai, a gazdagság csábítása vagy egyéb dolgok megkívánása”. Emlékszel még arra, amikor úgy gondoltad, hogy az a ház, amiben most élsz, az a karrier, amit mostanra felépítettél, és a befektetéseid, amikkel ma rendelkezel, majd minden aggodalmadat eloszlatják? De nem, minél több mindened van, annál többet veszíthetsz, annál többet kell védened, fenntartanod, és annál több miatt aggódhatsz. Ez a „gazdagság csábítása”. Ha az önértékelésed vagy a biztonságérzeted valami mástól függ, és nem az Istennel való kapcsolatodtól, akkor az aggodalom meg fogja fojtani az életedet. Az igazi boldogság alapja az, hogy Istenben bízol szükségeidet illetően, tudva, hogy ha valami a javadat szolgálja, akkor Ő meg fogja adni neked, ha pedig nem, akkor valami jobbat fog adni.

Chuck Swindoll írja: „Azért élünk tövisek között, mert titokban, csendben igencsak szeretjük őket. Tudom. Nekem is vannak ronda karcolásaim, melyek bizonyítják. Mindegyik némán emlékeztet azokra az évekre, amikor a bozót foglya voltam. Időnként még mindig ki kell tépnem párat.” És mi van veled; van néhány tövis, amit ki kell húznod?





NYUGALOM, HAGYD ISTENT DOLGOZNI!

„...pillanatnyi könnyű szenvedésünk... örök dicsőséget szerez nekünk" (2Korinthus 4:17)
Vannak időszakok az életünkben, amikor minden próbálkozásunk rosszra fordul. Lehet, hogy a hited erős, és az elkötelezettséged mély, a balsors mégis bekopog az ajtódon. Az ima ereje megerősít és megszilárdít ezekben az időkben. Ám nem kér­heted imádságban, hogy tűnjön el ez az életszakasz. Istennek célja van azzal, hogy nem engedi, hogy mindig sikeres legyél. A valódi növekedés egyaránt megkívánja a küzdelmes és a sikeres időszakokat is. A küzdelmes időszak letöri a saját képességeid miatt érzett büszkeségedet, növeli Istentől való függésedet, és arra késztet, hogy Pál­lal együtt ezt mondd: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak... a mi alkalmasságunk az Istentől van" (2Korinthus 3:5). Ezek alázatra késztető események, de szükség van rájuk. Az életünk olyan, mint egy fa: télen csend­ben felfrissül, megerősödik, felkészül a következő évszakra, hogy termékeny lehes­sen. Ha visszanézel életed teljesítményeire, észre fogod venni, hogy időszakosak. Vannak esős, és vannak napfényes időszakok, és minden időszak valamilyen fontos célt szolgál. Ezért hiba maradandó döntést hozni átmeneti körülményekre vagy vál­tozó érzelmekre alapozva, „mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók" (2Korinthus 4:18). A mulandó szó azt jelenti: „változásnak alávetett". Nyugalom, nem mindig lesz így, ahogy most van! Időnként a helyzet nem kíván azonnali cselekvést, inkább türelemre int, és bizodalomra Istenben. Pál azt írja: „a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk". Olyan módokon, amit talán nem is értesz, Isten ma is a te javadra alakítja a körülményeket.






VAN ERŐD, HÁT HASZNÁLD!

„...erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek..." (ApCsel 1:8)

Amikor Ray és Dorothy Buker 1926-ban Burmába mentek, már voltak ott más misszionáriusok is. Azok a misszionáriusok már kialakították a maguk bankrendszerét valamint a délutáni tea szokását, amit gyakorlott komornyikok szolgálták fel - ezek az emberek nem illettek Buker elképzeléseibe arról, hogyan kellene hirdetni az evangéliumot. A korábbi olimpikon hozzászokott már a nehézségekhez, olyan helyre akart menni, ahová mások nem akartak, és ez vitte őt északra, Kínába. Amikor felesége idegösszeroppanást kapott, és közel s távol nem volt elérhető segítség, Buker imádkozott, olvasott neki, és ő maga ápolta, míg visszatért az asszony egészsége. A második világháború idején, hogy életét mentse, menekülnie kellett a japán megszállók elől, és amikor 92 évesen meghalt, örökségül Krisztusnak megnyert életeket hagyott. Honnan nyerte Buker kitartását és állhatatosságát? Jézus azt mondta: „...erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek..." (ApCsel 1:8). A számítógépes kor kezdetén, ha elment az áram, és nem mentetted el a munkádat, minden elveszett. Manapság a szünetmentes tápegységek megóvnak attól, hogy ilyen történjen. Isten soha nem akarta, hogy e világ erőforrásait használva üzemeljünk, mert az Ő Lelke ad nekünk erőt (biztosítja az energiaellátást) a következőkhöz. Először: erőt kapunk arra, hogy dönteni tudjunk, mert megőriz minket, hogy képesek legyünk szilárd elhatározásra, és arra, hogy hatalmunk legyen saját kívánságaink felett (ld. 1Korinthus 7:37). Másodszor: erőnk van a kitartásra. Ha a megpróbáltatásokat Istentől kapott kegyelemmel el tudjuk hordozni, az bizonyítékul szolgál, „hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak:" (2Korinthus 4:7). Harmadszor: erőt kaptunk a győzelemre: „ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk... az Isten hatalmából" (2Korinthus 13:4). Negyedszer: erőt kaptunk a szolgálatra: „Ennek lettem szolgájává az Isten... hatalmának ereje által" (Efézus 3:7). Végül: erőt kaptunk a tanúságtételre: „Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben" (1Korinthus 4:20). Rendelkezel ezzel az erővel, használd hát!

Jóság...


A mai nap imádsága:

Uram! Szereteted hatalmával segítsd meg gyenge akarásomat a jóra! Ámen

   

Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén.
Mt 13,40

Egyszer mindennek vége van! - banálisan csengő, de nagyon igaz mondat ez. Az ember egyik - ha nem a legnagyobb kérdése: És mi van a halál(om) után? A kérdésre legalább annyi válasz van, ahány vallás, s legalább annyi elképzelés, ahány ember. Érdekes lenne egyszer végignézni csak a kereszténység teológiatörténetét, hogyan is alakultak a különböző tanítások pl. a pokolról? Miért foglalkoz(t/n)ak az üdvözülés, a világvége kérdésével annyit az emberek, ha egyébként pedig semmi relevanciája sincsen? Egy bizonyos, szinte nincs olyan ember, aki a halál, az elmúlás, a világvége problematikáját csak úgy könnyelműen maga mögé vetné... Mindezen felvetéseknek az érvényességét az adja, hogy folyamatosan tapasztaljuk a jót, nemkülönben a rosszat. Akaratlanul is feltesszük a kérdést: Miért érvényesül a gonosz, s miért kapja meg világi elismerését/jutalmát oly ritkán a jó?

Jézus példázata a búzáról (jó) s a konkolyról (rossz) választ ad a tanítványoknak: Isten akarata az, hogy szántóföldjén együtt növekedjék mindkettő. MIndkettőre felhozza áldó Napját, mindkettőt öntözi, lágy szellővel simogatja... Hogy miért maradnak a konkolyok egy életen át bogáncs-lelkűek, ez nemcsak lételméleti kérdés. S miért nem hatja meg az emberek többségét az Isten egy életen át megnyilvánuló szeretete? Talán azért is, mert önző életünkkel sokszor eltakarjuk mások elől a Legfőbb Jót...

Jó és rossz együttélése, párharca bennünk is történik. Pál mondja: "Értelmemmel akarom a jót, testem mégis a bűnt cselekszi..." Ahogyan őt is, minket is lelkiismereti konfliktusainkból csakis az Isten kegyelme menthet meg. Hogyan? Úgy, hogy az ítélkezés gondját a Teremtőnkre bízzuk! "Enyém a bosszúállás, én megfizetek!" S ha Isten mégis kegyelmet gyakorol a másik emberen, akkor azt bizonyára alapos okkal teszi... Egy bizonyos: Jézus elmondása szerint is Isten egyszer számonkéri mindenkin, hogy mit is cselekedtünk földi életünkben... Ezen érdemes néhány pillanatig elmerengni.

Sokan vannak, akik nem hisznek a pokolban, abban, hogy a gonosz végül elnyeri jutalmát. Aki ebben nem hisz, az nem hiszi az evangéliumot sem. Minek az Isten mentő kegyelme, ha nem ment meg semmitől? Isten büntetésének "elrelativizálása" korunk egyik tév/rög-eszméje - ahogyan az értékek viszonylagossá tétele is az. Hogyan lehet érték, kultúra az, ami nem épít, hanem rombol? Egyént, s társadalmat is... Ha nem emel a "kultúra", akkor az nem is az, hanem más, valamilyen visszahúzó erő.



Szeretet...


    A mai nap imádsága:

    Uram! Köszönöm Neked mindazokat, akik szeretnek engem, s köszönöm Neked, hogy én is szerethetek másokat. Adj nekem elrejtettséget és békességet Tebenned, ne riadjak meg a sötétségtől, hanem reménységgel éljek akaratod szerint! Ámen.

   

Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
Jn 13,34-35

Ha a szeretet szót halljuk, bizonyára a második-harmadik gondolatunk a szerelememmel kapcsolatos... Nem véletlenül! A "szer" szavunk eredetileg törvényt is jelent, azaz: az alapvető "elem" nélkül nem létezhetünk az örök isteni törvények szerint, s a "szer" etet minket, vagyis éltet minket az isteni a törvény! Szeretetünk kimutatásának, megélésének számtalan formája van. A hitvesi csók, egy kedves gesztus vagy mosoly embertársunk felé, a gyermek buksijának megsimogatása mind mind azt közli a másik ember felé: fontos vagy nekem... Ez adja az elrejtettség, a biztonság érzését.

Istennek mindannyian fontosak vagyunk, sőt mindennél fontosabbak vagyunk. Ez is az isteni szeretet titka. Nekünk igen nehéz elfogadni, megérteni azt, hogy miért vagyunk fontosak az Istennek - amikor mi alig vagy egyáltalán nem tartjuk fontosnak Őt... Szeretni egymást mindenekelőtt azt jelenti, hogy ami az élet után a legdrágább, azt áldozzuk oda: Időt adunk! A véges időnkből ajándékozunk újra és újra annak, aki fontos nekünk, s nem az a lényeges, hogy hol és milyen körülmények között, mindenekelőtt a legfontosabb, hogy az idő odaajándékozásnak soha vissza nem térő pillanatait együtt éljük át.

Amikor ez a csoda megtörténik, akkor "megáll" az idő. Péter Jakab és János azt mondják a megdicsőülés hegyén: "Jó nekünk itt lennünk!" Egy-egy családi esemény nevetéses boldogságperceiőből évek múltán is megerősítő órákat nyerhetünk! Ezt az "idő-csodát" leginkább a szerelmesek él(het)ik át, amikor őszinte szeretetetünk viszonzásra talál a másikban.

Az új parancsolat nem más, mint az "önfeláldozó" szeretet. Sokan - talán éppen a történelem szomorú tanulságai okán -, az önfeláldozást a mártíromsággal azonosítják, aminek manapság nem pozitív az előjele. Ma, ha valakire azt mondják "mártír", akkor arra gondolnak, milyen esztelen, hogy odaáldozza életét, munkáját, erejét valamiért, aminek nincs is értéke... Valójában a mártír szó azt jelenti: vérrel megpecsételni. Vérrel (élettel) bizonyítani valamit - pl. azt, hogy a szeretet a legnagyobb erő a világon!

A Mester életét adja övéiért, s követőitől is azt várja el, hogy ugyanezt tegyék. Van akinek a kínos vérverejtékes rövidtávú, van akinek a kínos, vérverejtékes hosszútávú követés adatik - Isten titka ez is, hogy ki miért, s mit kap... A szeretet lángja, bármilyen kicsinyke is az, ha pislákolva is ég, fényétől a legnagyobb sötétség is összerezzen. Ezért érdemes újra és újra elgondolkodni létünk igazságain s azon, mivégre is kaptuk a lehetőséget, hogy szerethetjük egymást...



Szomjúság...

A mai nap imádsága:
URam! Elégítsd meg mindenféle szomjúságomat, hiszen Te tudod egyedül, mire van valóban szükségem, hogy megbékeljek önmagammal, s a világgal! Ámen


Jézus így szólt: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!
Mt 11,20

Régi igazság: ahol víz van, ott élet is van... Ezért gyakran mond(ogat)juk el, hogy bizony nagyon szomjúhozunk valamire - jóllehet nem a vízre a gondolunk -, hiszen a szomjúság nemcsak egy alapvető emberi szükségletet jelent, de egyben az élet teljessége utáni vágyakozásunkat is kifejezi. Így lehet szomjúhozni az igazságot, a szabadságot, a szerelmet és természetesen az Istent magát is.

A szomjúság tehát - akármilyen fajtájáról is van szó - nagy úr. Éppen ezért, aki a vizet birtokolja, az az életet is kontrollálja. Az ENSZ adatai szerint, csakis a víz miatt(!), mintegy 200 fegyveres konfliktus van jelenleg is, szerte a világban. (Az pedig már csak így zárójelbe tett kérdés: Vajon helyes-e az, hogy a világ ivóvízvagyonának több mint 80%-a magánkézben van? Nemde nemzet-, ill. lét-biztonsági dologról van/lenne szó?) Annyi bizonyos, hogy a JóIsten a madárkának, meg az őzikének, fűnek-fának, de még az embernek is INGYEN adja a vizet, ahogyan a levegőt is... Ha az emberek becsülnék a vizet, akkor egymást is becsülnék. De mivel felfoghatatlan mértékben nem becsülik az Életet magát sem, hiszen a profit-elvnek alárendelten gátlástalanul, felelőtlenül belerondítanak az ivóvízkészletü(n)kbe - hiszen az mindenkié, beleértve a jövő nemzedékeit is - ezért azt kell mondanunk (tegyük félre minden szentimentalizmusunkat, s legyünk reálisak!): nem az állatok, az ember a legoktalanabb lény ezen a földgolyóbison... éppen ezért nem a természetnek van szüksége a megváltásra, hanem egyedül az embernek!

"Ha nem lenne ember a földön, akkor ez a Föld valóságos paradicsom lenne!" - mondta úgy negyed-évszázada, szociál-etikát tanító kedves professzorunk, s bizony az idő, a saját (élet)tapasztalásaim az ő kijelentésének a helyességét igazolták. Jézus URunk Istenhez-fordulásra hívja hallgatóit, mindenekelőtt a tanítványait, s a tanítványok tanítványainak évszázadokon átívelő láncolatában hivogat minket is... Az, hogy erre a hívásra ki, mikor, s hogyan felel: egyéni felelősség és sors-kérdések függvénye, de azt is tudatosítanunk kellene, hogy, aki nem válaszol erre az isteni meghívásra, hallgat, az is a válasz egy formája...

Az evangélium (jóhír) örömüzenete (mert csak aki meghallja, azaz megérti a jó-hírt, annak a szívében válik az örömmé) nem más, mint a (meg)szabadulás kiváltsága. Azaz: nem kell többé kívánások lázában égni, nem kell aggódni a holnapért, szomjúhozni a harmóniára, mert az ÉLET itt van a mában, velünk van a Teremtő Isten Lelke, s ez megelégíti lelkünket.

Hogyan? Úgy ahogyan a, a kristálytiszta víz oltja szomjunkat, az Isten jelenléte az életünkben is teljes megnyugvást hoz; nem perlekedünk többé a JóIstennel, hogy miért nem kaptuk meg ezt vagy azt - amit buzgón kértünk -, nem méltatlankodunk a világ szűnni nem akaró bűnösségén, hanem elfogadjuk: az ÚRIstennek mindenre gondja van...



Szelídségért, erőért, szeretteinkért.


A mai nap imádsága:
Uram! Tartsd meg szövetségedet velünk! Ámen.



Erősödjetek meg az Úrban, s az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét. Ef 6,10-11a

Szerződések és az adminisztráció korát éljük. A szerződésekkel csak az a baj, hogy nem, vagy nem úgy tartják be, ahogy azt kellene, az adminisztrációval pedig az, hogy a biztonság növelése helyett a bizalmatlanságot növeli. Mindennek oka az elistentelenedett ember. Aki istentelenné válik (nem a vallásgyakorlat hiányáról van szó, hanem az Isten kizárásáról gondolatainkból, lelkiismeretünkből!), az könnyen hazátlanná és embertelenné is. Ebben az együttállásban pedig az egyén nem sok jót tud letenni a köz asztalára... Ha a házasságot (klasszikus és gyönyörű kép Isten és az ember kapcsolatára) nézzük, ha egyenlő jogok és kötelezettségek jurisztikus megközelítésében akarjuk megérteni, akkor semmit nem fogunk megérteni. Ha ifjainkat a szerződéses gondolkodás "adok-kapok" elve alapján tanítjuk életre, emberségre, attól még nem javul a világ, legfeljebb marad a jelelnlegi szeretethiányos állapotban. Pál apostol így tanít: "engedelmeskedjetek egymásnak a Krisztus félelmében (azaz a Szeretet, az önfeláldozásra kész szeretet féltésében): az asszonyok férjüknek, mint az Úrnak, a férfiak pedig szeressék feleségüket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte." (Ef 5,20-22,25)

A páli ajánlás a közös életre, nem egymástól kikényszeríthető szerződéses jogviszony, hanem szövetség. Olyan, amilyenre mindig is mindenki vágyik a saját életében... egymásnak szolgálva, egymásért áldozatot hozva, földi életünkben egymás szeretet-tüzében főnixesen hamuvá égve, hogy feltámadhassunk a teljességre. Az ilyen, Isten világával minket összeszövő életnek lélekemelő érvényessége van minden élethelyzetben. Ha valaki ilyen akarattal kezdi el életét, akkor a léleknemesedés helyes útját választotta. Ha azonban emberekben reménykedik, hamarosan csalódni fog. Mert sok embertársunk áruló. Árulója Istenének, hazájának, embertársának. Azaz áruba bocsátja (tehát anyagiasítható előnyért odaadja), azt ami megfizethetetlen. Így lesz a szerelemből, csak szex, így lesz a barátból érdek-haver, s így kopik el a haza, s válik csak lakóhellyé vagy profittermelő territoriummá... Ha elárulnak minket, az nagyon tud fájni. A fájdalmat az idő sem tudja begyógyítani. Hiába egy félévszázados távlat, az árulás ütötte lélek-sebek újra felfakadnak. Mert az idő nem gyógyítja a sebeket, csakis az Isten!

"Uram, ne bontsd fel szövetségedet!" - könyörög Jeremiás. Ő már tudja, hogy egész létünk alfája és omegája az isteni szövetség a Szeretet Krisztusában. Ragaszkodni Hozzá - hittel -, a túlélés, s a túli élet (örökélet) egyetlen garanciája.



Világmindenség...


A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ne szűnjek meg kérdéseket megfogalmazni, s add hogy válaszaidban fürödhessen a lelkem! Ámen

   

Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten!
Zsolt 14,1
"A kvantummechanika kifejezetten impozáns. De egy belső hangocska nekem azt súgja, hogy még nem az igazi. A teória sokat elárul, de igazán nem visz minket közelebb az 'öreg' titkaihoz. Mindenesetre, meggyőződésem, hogy ő nem dobál kockákat..." Albert Einsteinnek igaza volt/van: Isten nem kockázik, mindennek rendelt helye, s feladata van a Világegyetemben, de ennek megértése gyakorlatilag a lehetetlennel határos számunkra. Szintén ő mondta a következőket: "Egy kisgyermek helyében vagyunk, aki belép egy hatalmas könyvtárba, ami tele van különböző nyelvű könyvekkel. A gyerek tudja, hogy valakinek meg kellett írnia ezeket a könyveket. Nem tudja hogyan. A gyermek halványan sejt valamilyen titokzatos rendet a könyvek elrendezésében, de nem tudja, hogy mi az. Nekem úgy tűnik, ez a hozzáállása akár a legintelligensebb embernek is Isten irányába." S ha már Einstein... egy utolsó idézet tőle: "Raffiniert ist der Herrgott, aber boshaft ist er nicht." Vagyis: "Ravasz az ÚRIsten, de nem rosszindulatú!"

Az ember sajnos igen sokszor oktalan, s ráadásul rosszindulatú is, s minél inkább emberarcúnak gondolja valaki a Teremtő Istent, annál inkább megvan a veszélye annak, hogy olyat is Istennek tulajdonít, amihez Neki semmi köze... Ilyenkor jönnek az okoskodó istenellenes érvek: "Ha Isten lenne...akkor nem lenne ez vagy az a rossz a világban..." Tényleg bolond az, aki nem látja, hogy nem az Isten, hanem az ember a hibás a rossz megcselekvésében. Az ember hibás akkor is, ha ugyan nem cselekszi meg a rosszat, de nem teszi a jót vagy nem avatkozik közbe, ha látja a gonoszság térnyerését! A kérdés mindig az: No de hogyan? Honnan vegyem az erőt, amikor magam is erőtlen vagyok? Nos, aki nem tud csodálkozni és borzongani az élet titokzatos szentélyében, s ebből nem tud erőt meríteni az olyan, mint aki látott már sok-sok fát, de erdőt még sohasem...

Isten megadta nekünk azt képességet - s ezzel kiemelt a Teremtettségből -, hogy, amit nem értünk, amit nem tudunk felfogni, azt is "befoghatjuk", megfoghatóvá tegyük azáltal, hogy szavakba öntjük. Így azt mondjuk: Isten, de azt, hogy kis Ő valójában egy életen át csak kutatgatjuk. Annyi bizonyos, hogy a legnagyszerűbb dolgok a legegyszerűbb módon állnak elő! A természetben nincs fölösleges "snik-snak", a természet mindig az elgondolható legegyszerűbb megoldást választja... az egy másik kérdés, hogy ez olykor a legmagasabb matematikával is csak részben modellezhető. Isten tökéletes világában, a természetben soha nincs szemét, hulladék, csakis tápanyag! Az Ő Uni-, vagy Multiverzumában nincs elveszett anyag vagy energia!

Ma reggeli gondolatokat einsteniekkel zárjuk: "Korunkat megkülönböztetik a csodálatos eredmények a tudományos megértés területein és ezen területeken a technika alkalmazása. Ki ne örülne ennek? De ne feledjük, hogy az emberi tudás és a szakértelem egymagában nem képes az emberiséget egy boldogabb és méltóságteljesebb életre vezetni... A kevés tudás veszélyes. A sok is... A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak... A legszebb, amit átélhetünk, a dolgok titokzatossága."