2017. június 7., szerda

Bátornak kell lenned!

„…a mi Istenünktől bátorságot kaptunk…” (1Thesszalonika 2:2)
Ha azt szeretnéd, hogy Isten vezessen, meg kell tanulnod, hogyan legyél bátor. Nem goromba vagy érzéketlen, hanem bátor – mert Isten néha olyan dolgok megtételére irányít téged, melyet mások nem értenek meg, vagy nem értenek egyet vele. Valahányszor átléped azt a határt, melyet mások még elfogadhatónak találnak, kockáztatod, hogy elutasítanak. Hát legyen! Nem engedheted meg, hogy ez távol tartson valamitől, amiről tudod, hogy Isten azt akarja tőled. A bírálatokkal való szembesülés kicsit könnyebben elviselhetővé válik, ha nem felejted el, hogy végül „mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek”(Róma 14:12). A kritika sérti az embert. De ha sikert akarsz elérni az életben, fel kell venned Pál apostol magatartását. „Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az.” (1Korinthus 4:3-4) A szilárd emberek képesek kezelni, hogy ők az egyetlenek, akik egy bizonyos dolgot tesznek. Ők megengedhetik másoknak is a hasonló választást, mert tudják, hogy arra lettünk elhívva, hogy egymást szeressük, és nem arra, hogy elemezzük vagy kategorizáljuk a másikat. Ahhoz, hogy ne úgy kelljen megvénülnöd, hogy úgy érzed, mintha valahol elvesztél volna az úton, és sohasem jutottál sikerre abban, amire Isten elhívott, bátornak kell lenned.




EVEZZ A MÉLYRE!

„Evezz a mélyre!” (Lukács 5:4)
Dr. Rebert Schuller egyik hobbija a koi pontyok tenyésztése. Amikor megkérdezték tőle, miért van az, hogy néhányuk egész nagyra megnő, míg mások kicsik maradnak, így felelt: „Ha egy koi kis akváriumban él, soha nem fog 5-8 centiméteresnél nagyobb nőni. Egy nagyobb medencében akár 25 centisre is megnő – akkora tavacskában, mint az enyém, akár a fél métert is elérhetik – ha azonban egy nagy tóban élnek, ahol elég terük van az úszásra és növekedésre, akár egyméteresek is lehetnek. A medence mérte meghatározza a hal méretét. Hasonlóképpen a kicsinyes elmék kis ötletei kis dolgokat érnek el. Ha azonban nagyban gondolkodó elmék ragadnak meg kis ötleteket, akkor hatalmas dolgokat tudnak elérni.” Jézus azt mondta: „Legyen a ti hitetek szerint!” (Máté 9:29). Hited és látásod mérete meghatározza ötleted kimenetelét. Edison kénytelen volt ingyen beszerelni elektromos izzókat egy irodaépületbe, mielőtt bárki is komolyan vette volna. Az első varrógépet felzúdult csőcselék szétrombolta Franciaországban. Morse tíz évet várt arra, hogy a világ érdeklődni kezdjen a távíró iránt. Amikor a vasúti közlekedés ötlete felmerült, az emberek kigúnyolták és széles körben elterjedt tévhit volt, hogy 50 km/órás sebességnél az ember szervezetében leáll a vérkeringés. Ronald E. Osborn mondta: „Vállalkozz valami nehézre, ez hasznodra lesz. Ha nem próbálsz ki valamit, ami nagyobb annál, mint amibe már jól beletanultál, soha nem fogsz növekedni.” Amit elérsz, egyenesen arányos azzal, mit próbálsz meg. Ezért mondta Jézus a tanítványinak: „Evezzetek a mélyre!”





Kiálts!


„…kiáltsatok, akkor le fog omlani a fal…” (Józsué 6:5 NKJV)
Csatát vívsz, és félsz, hogy nem fogod megnyerni? Kire számítasz: Istenre vagy magadra? Amikor Ammon, Moáb és a Széir hegység lakóinak összevont seregeivel néztek szembe, Isten ezt mondta népének, Izráelnek: „…nem a ti háborútok ez, hanem Istené” (2Krónika 20:15). És Isten még sohasem vesztett csatát! Ő mondta Józsuénak: „…én kezedbe adtam Jerikót…” (Józsué 6:2 NIV). Figyeld meg, nem azt mondta: „kezedbe fogom adni” vagy „lehet, hogy kezedbe adom”. Nem, azt mondta: „…kezedbe adtam Jerikót…”! Izráel már megszerezte a győzelmet, most arra kapott felszólítást, hogy aszerint is cselekedjen. De a kérdés megmaradt: hogyan? Isten válasza ez volt: „Kiáltsatok!” Józsué ezt mondta az izráelitáknak: „És ha majd… meghalljátok a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban törjön ki az egész nép. Akkor le fog omlani a város kőfala, és a nép bevonulhat… egyenest előre” (Józsué 6:5). Emberi ésszel senki sem várhatta, hogy egy kiáltás, bármilyen hangos, le tudja rombolni egy nagy város falait. De ez nem valami átlagos kiáltás volt, hanem a hit kiáltása, amely Isten ígéretén alapult.
Bár a győzelem lehetetlennek tűnt, amikor Izráel kiáltott, Isten azzal válaszolt, hogy lerontotta a falakat, és megnyitotta a kapukat az Ígéret Földjére. Ha nyitott ajtót keresel, de csak kőfalat látsz, a legkevésbé ahhoz van kedved, hogy ezt kiáltsd: „Győzelem!”, igaz? De mégis ezt kell tenned, mert: 1) a dicsőítés kiáltása vezet a győzelemhez; 2) ez mutatja meg a hitedet; 3) összezavarja az ellenséget, és megfosztja két legerősebb fegyverétől: a kétségtől és a csüggedéstől; 4) az engedelmesség, még ha nem is érted, mindig meghozza gyümölcsét. Tehát kiálts, mert a győzelem a tiéd!




Még mindig első akarsz lenni?

„Ha valaki első akar lenni…” (Márk 9:35)


Amikor Dan Mazur a Mount Everestre vezette hegymászócsoportját, a feltételek ideálisak voltak a csúcs eléréséhez. Aztán kétórányira a csúcstól belebotlottak Lincoln Hallba, egy hegymászóba, aki egy nappal korábban eszméletét vesztette a csúcsról lefelé tartva. Egyedül volt és hallucinációi voltak, nem volt semmilyen felszerelése, fagyásoktól szenvedett és teljesen ki volt száradva. (Később megtudták, hogy Hall csapatának a vezetője felhívta Hall feleségét, és közölte vele, hogy a férje meghalt!) Habozás nélkül odaadták neki oxigénpalackjaikat, ételüket és vizüket, és mire a segítség megérkezett, a csúcs meghódítása már nem jöhetett szóba. Feláldozták évek tervezését, több heti mászást és egy élet álmát, hogy megmentsenek egy másik hegymászót. Nem meglepő, hogy ma Mazur iskolák és kórházak építését segíti Nepál olyan részein, ahol nincsenek utak, nincs elektromos áram, nincs telefonhálózat és nincs vezetékes víz. Ő egy ilyen ember. Te feladnád életed álmát azért, hogy megments egy másik embert? Az átlagemberek ezt teszik nap mint nap: szülők, akik két állást vállalnak azért, hogy etetni és ruházni tudják gyermekeiket; szülők, akik nem fogadják el az áthelyezést, hogy családjukat ne kelljen kiszakítani a megszokott környezetből; olyan hozzátartozók, akik a nap 24 órájában gondozzák szerettüket, akik minden tekintetben tőlük függnek. Jézus azt mondta: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája”. Isten országában a dolgok másképp működnek. A legkisebbet tartják a legnagyobbnak (Lukács 9:48). A főhelyet annak tartják fenn, akin mások keresztülnéznek (Lukács 14:8-10). Mi másokat magunknál többre becsülünk (Róma 12:10 és Filippi 2:3). Odaadjuk a kabátunkat, és elmegyünk a második mérföldre is (Máté 5:40-41). Keresztelő János ezt mondta Jézusról: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (János 3:30). Még mindig első akarsz lenni?

SZÁMÍTOK, MERT ISTEN SZERET ENGEM

„Isten mesterművei vagyunk…” (Efezus 2:10 NLT)

Ha attól félsz, hogy csak egy nagy nulla vagy, ez könnyen önbeteljesítő próféciává válhat. Például amikor állásinterjúra kellene menned, a félelem betámad, és arra kezdesz gondolni: „Sosem tudok jó benyomást tenni rájuk, hülyének fognak nézni. Olyanokat fognak kérdezni, amire nem tudok válaszolni.” Egy egérnek az oroszlánbarlangban jobb esélyei lennének. Így aztán nyomorúságosan kudarcot vallasz, és még mélyebbre süllyedsz a „vesztes vagyok” tudatban. Vagy vegyük azt az esetet, amikor egy lányt randira hív egy jóképű srác. Annyira jóképű, hogy a lány azon kezd tűnődni, vajon mit láthat ez a fiú őbenne? Biztos benne, hogy amint a fiú jobban megismeri, ott fogja hagyni őt. Így a bizonytalanságérzet miatt az egyetlen eszközhöz folyamodik, amiben bízik: a testéhez. Lefekszi vele az első randi után, mert attól fél, hogy a második úgysem lesz, és épp azt éri el, amit a nem akart: eldobható nőnek érzi magát. A jelentéktelenségtől való félelem épp azt termeli ki, amitől retteg, és épp oda jut, amit mindenáron el akart kerülni. Állj meg! Hiszen ezzel ellentmondasz Istennek! Megkérdőjelezed ítélőképességét és ízlését. Igéje azt mondja, hogy ő folyton rád gondol. Meg sem tudnád számolni veled foglalkozó gondolatait: „Számolgatom, de több a homokszemnél…” (Zsoltárok 139:18). Miért szeret Isten ennyire? Azért, amiért egy festőművész szereti a festményeit. „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk” (Efezus 2:10). Így tehát, ha reggelente felkelsz, nézz bele a tükörbe, és mondd ezt magadnak: „Igenis számítok, mert Isten szeret engem!”
Akadályok Isten akaratának megismerése előtt


„Ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Efezusi levél 5:17)

Minden nap beszélek olyan emberekkel, akik ezt mondják: „Ha van Isten, és engedte, hogy megszülessek, és még mindig élek, akkor mi a terve velem?”

„Miért vagyok itt, és mit kellene tennem? Hogy találom ki Isten akaratát úgy, hogy ne vesztegessem el az életemet?”

A Biblia ezt mondja: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Efezusi levél 5:15-17)

Bölcs dolog rájönni, miért is vagyok a földön. Bolondság úgy leélni az életet, hogy fogalmunk sincs róla. Szerencsére Isten nem játszadozik velünk. Azt akarja, hogy megértsük az Ő akaratát a mi életünkre nézve. Amikor a helytelen dolgokra tekintünk, korlátokat állítunk fel, amelyek megakadályozzák, hogy rájöjjünk Isten akaratára.

Például:

* Isten akarata nem egy érzésről szól. Isten tervének felfedezése nem pusztán érzelmi megtapasztaláson keresztül történik. Az életedre vonatkozó terve valóságos, nem misztikus.

* Isten akarata nem egy recept. Isten akarata nem valami lépésről-lépésre követhető művelet, amit szigorúan követned kell az életed során. Az élet nem ilyen egyszerű! Többre van szükséged egy receptnél.

Íme a megoldás: Isten akarata az életeddel egy barátsággal kezdődik. Istent sokkal jobban érdekli, hogy kapcsolatot építs vele, mint, hogy egy sor szabályt kövess.

Mindenekelőtt Isten azt akarja, hogy úgy ismerd őt, ahogy ő ismer téged. Amint létrejön ez a kapcsolat, minden más – karrier, család, célok, szórakozás, ambíciók, pénzügyek, egészség és barátok – a megfelelő helyre kerül.




Az igazi hatalom forrása


"Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet." (Mt.5:5)


Szeretnél valamin változtatni az életedben, csak úgy tűnik, nem sikerül? Szeretnél változást látni egy helyzetben, de úgy látszik, hogy nem történik meg? Honnan szerzel valódi erőt, hogy igazi változást érj el az életedben?

Jézus azt tanítja, hogy az igazi hatalom a legfurcsább és legváratlanabb helyek egyikén található. Igazi hatalom a szelídségben található.

Nos, ha szelídségről vagy kedvességről beszélünk, hajlamosak vagyunk egy bárányra vagy egy kisbabára gondolni. De Isten szótárában a szelíd nem gyengét jelent.
Azt jelenti, hogy "irányítás alatt van az erő".

Képzeld el úgy, hogy olyan, mint egy rakéta, amelyet kilőnek az állomásról. Ha vennéd ugyanazt az energiát, és létrehoznál egy robbanást, akkor tönkre tennéd a kilövőbázist. De mivel ez az energia egy bizonyos pontba van irányítva, így alkalmas arra, hogy a rakétát kilője a világűrbe.

Ezt szeretné Isten tenni az életedben. Szeretné azt az erőt, ami a szavaidban van; az érzelmeidet, a vállalkozókedvedet irányítás alá venni. De ez a te döntésed.
3 lehetőség közül választhatsz, hogy hogyan éled az életed.

az irányítás nélküli élet: ez a fajta életmód, mindent tönkre tesz körülötted. Robbanásveszélyes sok haraggal, gonddal, romboló erővel és fegyelmezetlen cselekedetekkel teli. Úgy tűnhet, hogy sok minden történik, de minden területen csak pusztuláshoz vezet.

az irányítás alatt lévő élet: Ennél az életmódnál jellemző, hogy életed minden területét megpróbálod irányítás alatt tartani. Ez a hozzáállás lefáraszt, és stresszes leszel, amint ráébredsz, hogy nem tudsz mindent ellenőrzés alatt tartani.

az Isten által irányított élet: Ennél az életmódnál veszed azt a hatalmat, amelyet Isten neked adott, és visszaadod Neki. Felhagysz azzal, hogy mindent saját magad irányíts. Isten az Ő irányítása alatt olyan módon fog használni, ahogy sosem gondoltad volna.


Kitalálod, melyik életmód a leginkább gyümölcsöző?
Ha alárendeljük életünket Istennek, akkor azokat a gyümölcsöket fogja teremni, amelyekről Pál ír a Galata 5:22-23-ban:
"szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás."


Engedjük, hogy Krisztus rajtunk keresztül éljen


"Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az Ő tetszésének megfelelően." (Fil 2,13)


A Szentlélek munkája, hogy a Krisztusi vonások kialakulnak jellemedben.

Saját erődből nem tudsz Jézushoz hasonlatossá válni. Az újévi fogadalmak, az akaraterő, a legjobb szándék nem elég. Csak a Szentléleknek van ereje, hogy életedben előidézze azokat a változásokat, amiket Isten kíván. A Biblia így ír erről: "Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően." (Fil 2,13)

A Szentlélek erejének említésekor sok ember csodás megnyilatkozásokra és erőteljes érzelmekre gondol. Pedig a legtöbb esetben a Szentlélek ereje csendes, szerény módon jelenik meg életedben, hogy még tudatában sem vagy, nem is érzed.

A Krisztusi vonásaink nem utánzással alakulnak ki bennünk, hanem úgy, hogy elérjük, bennünk lakozzanak. Engedjük, hogy Krisztus rajtunk keresztül éljen.

De hogy történik mindez? Döntéseinken keresztül. Úgy, hogy minden helyzetben úgy döntünk, Jézust követjük és bízunk Isten Szentlelkében, hogy megadja nekünk az erőt, a szeretetet, a hitet és a bölcsességet, hogy így cselekedjünk. Mivel Isten Szentlelke bennünk él, ezeket a dolgokat mindig szabad kérnünk tőle.

Beszéljünk róla

* Hogyan dolgozik benned a Szentlélek? Előfordult már, hogy az ő munkáját sajátodnak vallottad?

* Legutóbbi döntéseid mennyire árulkodnak arról, hogy szeretnéd, Isten Krisztusi vonásokat alakítson ki benned is?
Isten igazsága szabaddá tesz

,,Ha engedelmeskedtek a tanításomnak, valóban az én tanítványaim vagytok. Megismeritek majd az igazságot, az igazság pedig megszabadít titeket.” (János 31b:32 egyszerű fordítás)

Semmi sem képes úgy megváltoztatni az ember életét mint a Biblia. Láttam, ahogy Isten igéje megváltoztatott önző és önimádó férfiakat akik rosszul bántak nőkkel, olyan férfivá, aki most már Isten szerinti házasságban élnek, csodálatos apukák és példás polgárok a közösségeikben.

A törvény nem tudja megváltoztatni az ember szívét. Ha azt gondolnám, hogy meg tudná tenni, akkor politikus lennék. Egyáltalán nem hiszek abban, hogy a politika meg tudná változtatni földünk legnagyobb problémáit. Létrehozhatsz törvényeket, hogy megfékezd a rasszizmust és a vakbuzgóságot, de nem a törvény fogja őket olyan emberekké tenni akik elfogadják és szeretik az emberiség más fajához tartozó embertársait. Egyedül Isten képes erre.

Jézus így mondja ezt el a János 8:31-32-ben. ,,Ha engedelmeskedtek a tanításomnak, valóban az én tanítványaim vagytok. Megismeritek majd az igazságot, az igazság pedig megszabadít titeket.”

A világon bárhol világi egyetemek a fenti versszakasznak csak a második felét aggasztják ki épületeik falára: ”Az igazság szabaddá tesz”. De ezek az egyetemek figyelmen kívül hagyták a versszakasz első felét. Saját magad és mások véleménye nem fog szabaddá tenni. Csak egyedül a Bibliáé. Még ha nehéz és kényelmetlen is engedelmeskedni a Biblia tanításának, szabaddá fog tenni téged

Mindent elhiszel, amit az interneten olvasol? Természetesen nem! Elhiszel mindent, amit a TV-ben látsz? Nem. Mindent elhiszel a hírújságnak, amit éppen olvasol, vagy a Blikk magazinnak? Nem. Miért töltünk több időt azoknak az olvasásával vagy nézésével amiről tudjuk hogy hazugság, ahelyett hogy azt olvasnánk amiről tudjuk hogy igaz?

Az alapvető kérdés az, hogy mivel fogsz szemben állni az életedben: Mi a te elhívásod? Ez Isten akarata vajon, vagy a világ sodort oda? Ez lesz az, ami az Isten szerinti igazság, vagy csak egy közvélemény? Döntést kell hoznod és a te érdekedben ezt minél hamarabb meg kell tenned.

Ha a Biblia nem csalhatatlan, tévedhetetlen és hibátlan akkor nagy bajban vagy. A Biblia elmondja, hogyan menekülhetsz meg. Elmondja, hogy a te életed nem véletlen. Azt is elmondja, hogyan lehet megbocsátani, és hogy hogyan tud Isten téged jó dolgokra használni ezen a földön.

Ha a Biblia nem igaz – pedig kétséget kizáróan igaz – akkor az élet értelmetlen lenne.

Beszéljétek meg:

* Minek van nagyobb hatalma az életedben? A Biblia vagy a világ?
* Ha valaki mások véleményére hagyatkozva formálja az életét, akkor milyen lesz az élete?
* Ha valaki arra alapozva formálja az életét, hogy mit tart Isten igaznak, akkor milyen lesz az élete?

Ne vesződj az apró dolgokkal

"Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek." Filippi 2:14-15
Szoktál ideges lenni, veszekedni kis dolgok miatt? Természetesen. Mindannyian szoktunk. Nehéz ezt a szokást megtörni, mert természetünktől fogva negatívak vagyunk. Ádám és Éva óta kifogásokat keresünk és vádolunk: kifogásokat keresünk a saját hibáinkra és vádolunk másokat az általuk elkövetett hibákért. Mi elbújunk és lármázunk. Másokat hibáztatunk a saját problémáink miatt.
A Filippi 2:14-15-ben ezt olvassuk: "Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek". Lehet, hogy ez az egyik legnehezebben megtartható ige a Bibliában. Egyetértesz?
A panaszkodók 4 típusával szoktam rendszeresen összefutni.
Az első csoport a nyafogós. Kikelsz reggel az ágyból, és azt mondhatnád: "Jó reggelt, Uram!" de a nyafogósak inkább azt mondják: "Ó Uram, reggel van!"
A második csoport a mártírok csoportja. A kedvenc kifejezésük: "Engem senki sem értékel!". Remekül tudnak önsajnálat-bulikat tartani. Fintorognak és panaszkodnak, ha valami nem úgy alakul, ahogy ők szeretnék.
A harmadik csoportba tartoznak a cinikusok. Az ő hozzáállásuk: "Minek törődjek ezzel? Úgysem változtat semmin." Mindent megmérgeznek.
A negyedik csoport tagjai pedig a perfekcionisták. Soha, semmi nem elég jó nekik. A kedvenc mondásuk: "Ez a legjobb, amit ki tudtál hozni magadból?".
Számomra a legfélelmetesebb ige a Bibliában Máté 12:36-ben van leírva: "De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján."
Ettől végig kell, hogy fusson a hideg a hátadon. Hányszor volt, hogy panaszkodtál, nyafogtál vagy veszekedtél valami miatt, amikor egyáltalán nem kellett volna.
Ehelyett: "mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra." (1 Thesszalonika 5:18)

Beszéljetek róla
  • Mi az, ami miatt folyamatosan panaszkodsz az életedben? Szerinted ezek valódi problémák, vagy sem? Miért azok, vagy miért nem azok?
  • Hogyan tükrözik az "üres szavak" (Máté 12:36) azt, hogy jelentéktelen dolgokra koncentrálsz az életben?
  • Mit gondolsz, hogyan tüntet fel a panaszkodás egy nehéz helyzetet mégrosszabb színben?

Erőért...




A mai nap imádsága:

Uram! Erőtlenségemben légy Erőm, Váram és Kősziklám! Ámen

   

"...éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével."
Ef 4,1b-3

Amikor súlytalanná válnak a szavak - ez mindig akkor történik meg, ha az "Én" fontosabbá válik még az Istennél is -, akkor különösen nagy szükség van az őszinte szavakra. Ilyen szívből jövő apostoli buzdítás a mai ige is. A Krisztus Egyháza, latinul ecclesia, görögül eklészia azt jelenti: kihívottak, elhívottak gyülekezete. Aki e misztikus közösség tagja, az tapasztalatból tudja, mit jelent a személyes érintettség, a lélek találkozása az Elhívó Lélekkel. Napi hitéleti gyakorlatából pedig azt is megtanulta, az "elhívatáshoz méltó élet" nem azt jelenti, hogy személyiségjegyei alapján érdemessé vált a kiválasztottságra, hanem inkább csak jelzése a tudatállapotnak: Tudom, hogy szeret az én Istenem olyannak, amilyen vagyok, s ezért nem hagy olyannak, amilyen vagyok.

Egész keresztény életünk emelkedés és mások felemelése. Ezt a "programot" megvalósítani csakis elhívatottsággal lehet. Ehhez a legelelső lépcsőfokok: az alázatosság, a szelídség, a türelem. Isten egyetémére járni nem "muszáj", ez mindig kiváltság, de az is igaz, hogy sok itt az "utóvizsgázó"... - leginkább az "Egymás elviselése türelemmel" c. tantárgyból. Még a "legkiválóbbak is el-elbuknak ezen a vizsgán, ráadásul életünk végéig tartó szemeszterekben újra és újra - csak más néven - előjönnek ezek a "türelem-vizsgák". Pál azt mondja: Igyekezzetek... nem azt mondja "legyetek", hanem igyekezzetek megtartani. Ebből is látszik, hogy nem lehetetlent kér az Isten. Mi ugyan igen gyakran megpróbáljuk túllépni kompetencia-határunkat, de Isten sosem terhel minket erőn felül - mégha úgy is érezzük -, hiszen a megrepedt nádszálat nem töri el, a füstölgő mécsest nem oltja ki. A szelet, a viharokat választottjai életéből sem vonja ki, a szenvedés a választottak osztályrésze is - sőt(!) - de nem a megsemmisítés, az elpusztítás a célja, hanem lelkünk megmentése.

Keresztényhez méltóan élni tehát azt jelenti: Krisztuskövetően élni. Ne én akarjam mindenáron (meg)vezetni az Istent »Látod Uram, milyen jó lenne nekem ez vagy az!«, hanem engedelmeskedjem az Ő akaratának, hiszen ebben lelem meg békességemet.




Harcaink...


A mai nap imádsága:

Értelmetlenül élünk, Uram... Elszakadtunk Tőled, s parancsolataidat semmibe vettük... Büntetésedet megérdemeltük, magunknak kerestük a bajt... Kérünk, téríts vissza minket magadhoz, hogy el ne vesszünk a gyűlölködés mocsarában! Ámen.



A türelmes ember nagyon értelmes, a türelmetlen pedig nagy bolondságot követ el. A szelíd szív élteti a testet, az indulat viszont rothasztja a csontokat. Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját, aki pedig könyörül a szegényen, az dicsőíti. A maga gonoszsága miatt bukik el a bűnös, de vigaszt kap az igaz, ha halálán van is. Az értelmes ember szívében bölcsesség lakik, de az is kitudódik, hogy mi van az ostobákéban..
Példabeszédek 14,31 - s a hozzákívánkozó megelező, s utána következő 2-2 vers

Értelmes lény-e az ember? Sokan tették már fel ezt a cinukusnak tűnő kérdést, pedig nem az. Jóllehet Földünk bőségesen ellátna minket minden jóval, de az ember annyira elvetemült, hogy semmi sem elég neki... Gyakorlatilag az emberiség történelme a háborúk, hódítások történelme, a gyilkolások/pusztítások technikájának fejlődéstörténete. Százmilliók pusztultak, ember ölte az ember-testvérét, s a "dicső harcnak" áldozatául esett katonák - úgy az egyik, mint másik oldalon - emlékére szobrokat avattak... Sovány vigasz ez annak, aki értelmetlenül elpusztult! Persze mindig van, aki elmagyarázza, hogy miért kellett a súlyos áldozatot meghozni...

Az indulat valóban rothasztja a csontokat... Jézus Urunk pedig arra tanította övéit, hogy aki kardot fog, az kard által vész el. Régi "tudása" az embernek, hogy "az erőszak erőszakot szül" - mégsem tanult belőle egyetlen generáció sem. Minden kor embere jól tudja, jól érzi, hogy a gyengébbet, a lehetőségek nélkülit, a "nincstelent" elnyomni bűn, gyalázat a teremtettségben, ennek ellenére mégis megteszi. Az indulatok nemcsak saját csontjainkat, de harmad és negyedíziglen utódaink csontjait is rothasztja... A csont, amire felépül a hús-test, azaz az élet, átvitt értelemben pedig a csont emberségünk lényegmagva... a tartásnélkülit, a nem egyenes embert ezért nevezzük gerinctelennek.

A ma embere nem sokat törődik azzal, hogy tetteivel Alkotóját gyalázza. Teremtőjét rég kizárta gondolatai közül, ezért is vált annyira szeretetlenné, sőt ezért képes kéjelegni az erőszakban. Családon belüli erőszak-, az emberi méltóság elleni gyalázatos tettek-, a szexuális pervezitások-, a féktelen bírvágy hálójában vergődik az Istentől elszakadt ember... S ugyan ő maga is szenved istentelen élete miatt, Teremtője ellen mégis kézzel-lábbal tiltakozik. Gonoszsága miatt aztán elbukik, de még összetörtségében sem képes levonni a végső tanulságot: egyedül nem megy, szüksége van/lenne Alkotójára...

Ennyire ostoba az ember? Úgy néz ki - igen! Jézus korában sem értette meg a többség (3/4 rész), csak az egynegyed, hogy az Isten szeretetre teremtette az embert. Sajnos ma sincs ez másképpen, s gyaníthatóan a jövőben sem fog változni a jézusi statisztika... A krisztuskövető ember azonban a szeretetre voksol, még akkor is ha ezzel örökre kisebbségben is marad. S, miért? Mert a szívében föntről kapott bölcsesség lakozik, s nem tud másképpen cselekedni...




Imádság...

A mai nap imádsága:

URam! Megerősítő érzéseket adj nekem ezen a mai napon is! Add, hogy észrevegyem körülményeimben, a mai nap történéseiben is, hogy szereteteddel most is átölelsz, s lelkem üdvösségét titokzatosan munkálod! Ámen

   
Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked."
Mt 6,6

Amióta "kikerültünk a Paradicsomból" vágyakozunk oda visszajutni. Ebbéli vonzódásunk egyik, titokzatosan kifejező aktusa az imádság. Sokan és sok-sok mindent írtak már az imádságról, de ahogyan a szerelemről/párkapcsolatról is csak akkor tudunk kompetensen nyilatkozni, ha benne vagyunk/voltunk, az imádságról sem lehet személyes érintettség nélkül bármit is mondani.

Annyi bizonyos, hogy az "igazi" imádság az önkéntességen és az intimitáson alapul. Attól szép, emelő, nevelő és növelő az imádság, hogy abban csak ketten vagyunk: Isten és én. Nem zavarja ezt a különös párbeszédet semmi és senki; én szavakban közelítek Hozzá, Ő pedig érzésekben, meglát(tat)ásokban, felismerésekben "válaszol". Ehhez szükséges a csönd, az Isten nyelve, ezért mondja a Mester: "Ajtódat bezárva imádkozzál!"

Hiába a zárt ajtó, az elrejtettség, a csönd, az Isten válasza többnyire nem azonnal "jön". Egyrészt Isten az Isten, azaz nem a Végtelen alkalmazkodik a végeshez - olykor persze még ezt is megteszi: ezt nevezzük kegyelemnek -, hanem a végesnek illik alkalmazkodnia a Végtelenhez; másrészt az idő, a "most"-nyomása csak nekünk annyira égető, az örökkévalóságot munkáló Isten számára más a jelentősége. Sokan el is keserednek emiatt, mert nem kívánságaiknak megfelelően, kellő gyorsasággal "válaszol" a JóIsten... Ki ne ismerné(?) a régi szólást: "Adj UramIsten, de rögtön!"

Az imádság a kommunikáció csúcsa. Ahogyan férj és feleség egy-egy érintésből is érti társát, úgy vagyunk mi is az imádsággal. Nem kell magyarázkodnunk, s az ÚRIsten sem magyarázza el mit akar: nyilvánvalóak a szándékaink, s magától értődő az Isten akarata is. Maga a szó 'com-uni-catio'' azt jelenti: egységre való jutás. Sajnos az általános békétlenség a világban egyértelműen jelzi, milyen rossz a kommunikációja, az egységre való törekvése a mai embernek, s hogy mennyire félre-beszélnek ill. elbeszélnek egymás feje felett az emberek.

A kommunikácót, az őszinte beszédet, a tiszta gondolatokat - tetszik vagy sem -, de elsősorban a családunkból hozzunk magunkkal. Lehet ez az 'örökség' szárnyakat adó, de súlyosan terhes is. Hála(!) az Istennek azért, hogy Ő a rosszból is jót tud előhozni, s megtalálhatjuk azt, amit nem is mi veszítettünk el... Annyi bizonyos, hogy nem lehet valaki csapnivaló családapa, utálatos férj, szűk közösségében kiállhatatlan ember, de egyébként a "nagyvilágban" kiváló vezető, a közért, s annak javáért élő/égő politikus... Aki hitvány itt is, hitvány ott is; közösségeket, szociális struktúrákat "átugrani" nem lehet. Istenre-utaltságunk mindennapos kifejeződése, az imádság, mindig arra tanít minket, hogy egymásnak, egymásért teremtettünk, s ezért harmóniánkat a világgal és önmagunkkal, csakis a kis- és nagyközösség(ek)ben találhatjuk meg.




Küzdelmeink...

A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy velem vagy hitharcaimban, s mindig megfogod kezem, ha úgy látod végzetesen megsebezném magam, mert nem akarom elfogadni, hogy véges erejű teremtményed vagyok! Ámen


Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.
1 Kor 9,24

Pál apostol példái mindig benyomástkeltőek és elgondolkodtatóak - a buzdítás, bátorítás apostoli intés szándékával mondja ezeket -, de nem mindig a lényeget pontosan tükrözőek. Így van ez mai napra rendelt igénk esetében is, hiszen a futók esetében mindenki teljesítményének legjavát igyekszik nyújtani, de csak egy szakíthatja át a célszalagot, az ÚRIsten nagy futópályáján (élet!) mindenki győztes lesz - aki beér a célba. A sportpályán a futók egymással mérik össze sportbéli tudásukat, az igazi ellenfelük azonban az idő maga, eladdig az élet hegyen-völgyön kanyargó pályáján nem a másikat kell legyőzni, hanem mindenekelőtt önmagukat.

Ha jól belegondolunk, Isten nem "sportszerű". Ő nem sikercentrikus versenysport támogatója, hanem az egészséges élet-sporté, melynek funkciója, hogy örömet adjon annak, aki azt űzi. Ő látszólag nem "fair", hiszen a gyengét megsegíti, erőt adó kegyelmét kiárasztja rá, mert azt akarja, hogy ha csetlések-botlások, nagy esések és zúzódások is érnek bennünket az élet nagy akadályokkal nehezített gátfutásában, azért végül csak beérjünk a célba. S ez nem igazságtalan? Valljuk be, ha rólunk van szó, ha szerettünkről van szó, akkor bizony elnézőek vagyunk, s el tudjuk fogadni ezt az isteni segítségnyújtást.

Lehet-e összemérni két emberéletet? Ki szenvedett többet, ki kevesebbet. Emberi szemmel egy bizonyos határig lehetséges a méricskélés, de az Isten nem csak látható, hanem láthatatlan terheket/kereszteket is ad minden embernek - kivétel nélkül(!) -, s amelyik láthatatlan, az általában jobban fáj, nehezebb elhordozni, mint azt, ami látható... Miért mindez? Odaát majd megtudjuk, de talán azért, hogy "Isten előtt ne dicsekedjék egy test sem". Abban Pál apostolnak igaza van, hogy a futópályán heverészni, össze-vissza szaladgálni vagy nézelődni, hogy ki hogyan fut - ezeknek a dolgoknak nem sok értelme van! Életünk felett ugyanis eljár a JóIsten Napocskája, s egyszer - ha akarjuk, ha nem -, véget ér a nekünk rendelt idő, s ránkborul a sötétség, s a halál dermesztő mozdulatlansága mindent betakar.

Ezért: amíg időnk van, futnunk kell, futnunk érdemes... Nemcsak azért, mert célbaérni nagyon, jó, hanem azért is, mert futni - azaz élni - öröm! Jó megtapasztalni, hogy saját futásunkkal másokat ösztönözhetünk, örökre motivációt adhatunk gyermekinknek, ha nem adjuk fel, s eléjük éljük, hogy az ÚRIsten segítő kezébe belekapaszkodni nem szégyen, hanem kiváltság...

Olimpia éve van - már megint... de gyorsan telik az idő! Biztosan lesznek most is sportágakat pirongató dopping-esetek (bár a fejlődés a csalás tudományában sem állt meg az elmúlt négy évben), de a többség - bízzunk benne - szabályszerűen küzd meg egymással, s önmagával. Az időt becsapni nem lehet - ahogyan az idő URát sem. A keresztény ember ezért elfogadja Teremtője játékszabályait, hiszen azok nem ellenünk, hanem értünk vannak, s lehetőséget adnak, hogy eljussunk a felismerésre: a Mennyei Atyánk végtelenül szeret mindannyiunkat...




Tanítványság...

A mai nap imádsága:

Uram! Idozavarral küszködöm, s gyakran összecsapnak a határidok hullámai a fejem fölött! Kérlek, segíts átrendezni életemet, hogy tetszésedre élhessem mindennapjaimat, s végre békesség költözzön nyugtalan lelkembe is! Uram! Igazságtalansággal átszott világodban a Te igazságodat keresem. Add, hogy ebben a kutatásban meg ne lankadjak, s küzdelmeimhez az erot mindig Toled kérjem! Add, hogy bizalmamat mindig Beléd vessem, és soha ne reménykedjek a saját képességeimben! Uram! Igéd igazságait mutasd meg nekem, hogy megelégedve életemmel Neked szolgálva élhessek! Uram, Kérlek Téged, adj nekem bölcsességet, hogy meg tudjam különböztetni a természetes építot a természetellenes rombolótól, s Veled, Benned és Általad harmóniában élhessem meg istenképuségre teremtett életemet! Ámen

   
Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült. Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába."
Lk 10,1-2

Az ún. rendszerváltáskor érezhetően megnövekedett az érdeklődés a vallási dolgok iránt. A pártállami évtizedek sok-sok ellentmondása, nyomorúsága és igazságtalansága az egyházakat külünösen is megterhelte. Így aztán nagy volt az öröm, amikor láthatóan megnövekedett a teológiai képzésre jelentkezők száma, mely sokakban azt a reményt erősítette, bizony nagy-nagy lelki megújulásnak leszünk tanúi. Húsz év múlva kiderült, hogy reménységeink sokszor eltúlzottak voltak... Bár az érdeklődés megmaradt az egyház belső, különös világa iránt, de a lelkészi pályát - s ez nem egy karrierpálya - egyre kevesebben választják... s még az sem vigasztalhat minket, hogy tőlünk nyugatabbra is ez a tendencia. Mi az oka annak, hogy az aratnivaló ugyan sok, de a munkás kevés?

Elsősorban az egyéni érdek mindenekelőttisége, amely elhomályosítja a céltudatosságot, s elmaszatolja az élet dolgainak elfogadását úgy, ahogyan azok valójában vannak. Ennek klasszikus megnyilvánulási formája, amikor egy adott probléma megoldására nyilvánvalóan megvannak az eszközök, de mégsem használják azokat. Nyilvánvaló például, hogy valaki lelki habitusa okán alkalmatlan a tanítványi/lelkészi feladatokra, de mégis tanítvány, sőt gyakorló lelkész. Önmaga vezetésére képtelen ember, hogyan irányíthat sikeresen másokat? A gödörbe esés előre prognosztizálható... A tanítványság nem a 100%-os foglalkoztatottságról szól, hanem az elvégzendő munkáról...

A másik sokkal komolyabb probléma manapság: a tanítványi szolgálat értelmezése. Mi a feladata Jézus mai tanítványának? Szociális ügyek Jolly Jokere legyen a pap? Amit más elmulasztott pl. a gyereknevelésben, azt a lelkész pótolja? Mindennél fontosabb, hogy az Igének érthető magyarázója legyen, azaz tanításával az Életet szolgálja. Ezt akkor tudja megvalósítani, ha maga is az Ige szerint él, hiszen hogyan prédikálhat valaki az anyagi-, erkölcsi, hitbéli hűségről, ha maga is hűtlen? Ebben az esetben csak egyféleképpen: bort iszik, s vizet prédikál...

Ami alapvető tanulság mai igénkből: Jézus kettesével küldi ki tanítványait! A szolgálatot ugyanis közösségben/közösen kell végezni! Nálunk protestánsoknál nemcsak papra, papnéra is szükség van... ahol nem vállalja fel senki a klasszikus "papné-feladatokat" ott alapvetően másképpen alakul a közösség élete. Sok-sok jó érvet lehet felhozni, miért nem működik manapság a 'régi képlet' -, de ezzel még nem jutottunk előbbre. Egy bizonyos: az ÚRnak szolgálni csak örömmel lehet, ez pedig a kisközösség mindennapjaiban rejtőzik. Amikor az egyházban gondok jelentkeznek a tanítványokkal - nem elszórtan, hanem egyre nagyobb gyakorisággal -, akkor fel kell tenni a kérdést: Kinek szolgál a tanítvány? Magának vagy Mesterének?

Versengés...
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne méricskéljem magamat másokhoz, hanem tudjak mindig örömmel szolgálni! Ámen
Ezután versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük. Erre ő így felelt nekik: „A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.”
Lk 22,24-26
Az egész élet egy nagy versengés... Állatvilág - embervilág - növények vagy emberi szem elől elrejtett mikroorganizmusok: minden létező verseng egymással! Hát nem tudja ez a názáreti vándorprédikátor, hogy milyen ez a teremtett világ?
Már hogyne tudná! Tudja, azért is jött ebbe a világba... de azt is tudja, amit az ember elfelejt, hogy "Mit használ az, ha valaki az egész világot megnyeri, de lelkében kárt vall?" Lehet, hogy valaki sorra megnyeri a hétköznapok csatáit, de a háborút önmagával elveszíti. Lehet valaki ünnepelt győztes, sikeres, és mégis boldogtalan! A hitben levés nagy titka, hogy valaki lehet látszólag az élet nagy vesztese, valójában mégis győztes, mert megtalálta a békességet önmagában, önmagával, a világgal, s Istennel. S ha valaki azt gondolja, hogy ez könnyen "megy", akkor nagyot téved! Ez ugyanis egész életre szóló feladat, naponkénti kihívásokkal, s az emberek alig egynegyede képes csak rá... lásd a Magvető példázatát!
Az első hely csábítása mindig óriási, de Isten úgy teremtette meg az embert, hogy az igazán fontos dolgokat soha nem az élvonalban, hanem a második helyre rejtette el: ilyen az anyai "hivatás" is! Megtalálni önmagunkat akkor vagyunk képesek, ha lemondunk önmagunkról, ha tudunk másodikok lenni... Aki krisztuskövető éltet él, az bizony örökös második, mert a élete arról szól, hogy ő maga mindig "csak" beáll a JóIsten háta mögé! És mégsem kesereg ezen, mert meg van győződve arról, ha Isten áll az első helyen - s Isten 'történik' a jó megcselekvésében -, akkor ez a viszonyulás nem hátrányt jelent, hanem áldást...